Bródy János: Szeresd azt, aki azt hirdeti, hogy keresi az igazságot, és ne higgy annak, aki azt mondja, hogy meg is találta.

Átírás

1 1

2 Popper Péter: Nem tisztelem a szenteket, mert elvonultak a világtól egy kolostorba, vagy remetének. Ez nem mutatvány. Egy kupleráj közepén tessék szentnek lenni! Bródy János: Szeresd azt, aki azt hirdeti, hogy keresi az igazságot, és ne higgy annak, aki azt mondja, hogy meg is találta. A hazai lélekgyógyászat fenegyerekétől kaptam ajándékba ezt a mondatot: Hollódy Juditnak sok köszönettel, mert meri vállalni a sorsát, és érzéseit. Tisztelettel: dr. Csernus Imre Van, akinek értékmérője a pénz, van, akinek a származás, az enyém a lélek ismerete. Az önismeret. Tedd meg azt ma, amit a tömeg sose tenne; hogy holnap úgy élj, ahogy ők sose fognak! Élj úgy, mintha ma lenne az utolsó napod. Tanulj úgy, mintha örökké élnél. (Gandhi) Az ÉLET nevű játékot ha elnyerted nem lehet megnyerni, csak JÁTSZANI! Sok minden történt az életemben. Több mint némelyekkel, tán kevesebb, mint másokkal. Életem kesze/kusza, tele van fanyar kanyarokkal - ettől szép, és immár 71 éve tart. Át, és megélt tapasztalatom aranyfedezetként éppen elegendő, hogy a saját lelked megismeréséhez átnyújtsam a lélek tanát, a lélektan könyvét, a lélek tankönyvét, hogy Lélek-Tan-Ász-ként idegenvezetőd lehessen saját lelked megismeréséhez vezető belső utadon. Mindezt nyakon öntve azzal a közhellyel, hogy minden ember élete egy regény. Időnként majd arra kérlek, tedd le a könyvet, és gondolkodj el, sőt! írd le a válaszaidat. Már most előkészíthetsz tollat, papírt! Ha ez eltántorít a könyv elolvasásától, akkor bele se kezdjél. Számodra még nem jött el az ideje. Ha nem sikerült az elrettentés, akkor szívből örülök, hogy lelkünk egy hullámhosszon rezdül. Túl azon, hogy megismered az életemet, meglepődsz, mi minden derül ki a könyv végére Önmagadról is!

3 Ezt a két útravalót olvashatod szüleim keze írásával a belső borítón. Anyukám ( ) emlékkönyvi bejegyzése. Tőlem kérdezte, mit írjon? Tizenhárom évesen, látnoki módon diktáltam neki: Ha egy jó Anyával áldott meg az ég Csókkal halmozd el mind a két kezét Meg ne bántsd soha, mert fájni fog nagyon Visszasírnád még a hideg hant alól 3

4 Édesapám ( ) napokig ült íróasztala mellett, egymás után dobta ki a megírt cédulákat. Egyikkel sem volt megelégedve. Nem értettem, mit kell ezen ennyit gondolkodni? A végeredményt olvashatod!

5 Lajának, aki házasságunk 50 éve alatt jóban, rosszban feltétel nélküli szeretetével, és a jó Istenbe vetett hit kegyelmével ajándékozott meg. Unokáimnak, akik ha majd elolvassák, talán megértik: Minden dicsőségnél, tehetségnél többet ér: szeretni. Nem az, hogy az embert szeretik, hanem az, hogy az ember szerethet. Ez az élet értelme. (Jászai Mari) Egyetlen dolgom e Földön a szeretet. (Victor Hugo) A szeretet mindent legyöz, még a halált is! A szeretet olyan, mint a fény Reménysugár a lét sötét egén S hiába tömnéd kincsekkel zsebedet, Ha szívdobbanásaidban nincsen felelet (Internet okosság) 5

6 Hanyas vagy? Negyvenhetes? Akkor mi félszavakból Azt mondod két évvel a felszabadulás után? Azt mondom két évvel az államosítás előtt. Azt mondod, nem értenek a fiatalok? Azt mondom, értem a fiatalokat. Azt mondod, senki nem olyan okos? Azt mondom, mindenki a saját kárán tanul. Azt mondod mindenki követ el hibát? Azt mondom, nem baj, ha azokat felismerte. Azt mondod, az élet csupa közhely? Azt mondom, minden ember élete egy regény! Azt mondod, miért olvasnád el? Azt mondom, miért NE olvasnád el? Azt mondod, egy könyv a sok közül? Azt mondom, a sok közül az EGY! Azt mondod, miért mondom? Azt mondom, azt mondod: megérte!

7 BEKÖSZÖNTŐ Végtelen gyorsan száguld az idő, akkor tűnik fel leginkább, ha a múltra tekintünk. (Seneca) Már a bemutatkozással is bajom van. Ki is vagyok én? Révész Judit? Hollódi Judit? Zimre Lajosné? Hollódy Judit? Az életet kétféleképpen lehet élni. Úgy, hogy semmiben nem fedezzük fel a csodát, és úgy, hogy mindenben felfedezzük a csodát. (Albert Einstein) Isten a világ rendjébe burkolta be csodáit, és a mindennapokba rejtette el áldásait. Az, aki ma vagyok, nem ugyanaz, mint aki tegnap voltam. Isten csodálatos bölcsessége, hogy a mennyei világ titkaihoz a fájdalmak iskoláján keresztül vezet az út. Kegyelme a fájdalmat áldássá tudja változtatni. Ami nem ölt meg, azzal átestem a tűzkeresztségen. Az aranyat tűzben próbálják, a kiválasztottakat a balsors kohójában. A kétségbeesést olykor Isten nem azért küldte rám, hogy megöljön, hanem azért, hogy új életre ébresszen. Életemben nem volt több fájdalom, mint amennyi megtisztulásomhoz, gyógyulásomhoz szükségeltetett. Utam mentén Isten apró ajándékai, örömteli meglepetései a legmegfelelőbb pillanatban érkeztek hozzám! Idő/m haladtával megtanultam, milyen szűkmarkúan méri a világ az ajándékokat, és mily mohón kívánja visszavenni tőlem. Nem gyászolom a múlt boldog perceit, és nem tekintem tragédiának örömtelen óráit sem. Érzelmek, és indulatok kavalkádja nélkül engedtem szárnyára mindazt, ami mögöttem tornyosodik. Nekem is egyetlen szédítő menet adatott az ÉLET hullámvasútján, mely csak ifjú koromban tűnt oly vánszorgóan végtelennek. Tapasztalatok sokaságát szereztem, és ennek révén vagyok az, aki ma vagyok. Zavarba ejtően sok történt, és mennyi minden van még előttem! Bár az órák tolvajként surrannak tova, és vérünk időnként tétovázik az ereinkben, nem a nehézkes járás, vagy kifulladó légzés, ami zavar, hanem az, amit jelent. Emlékeztet, hogy az Idő most gyorsabban múlik, mint amikor még megfeledkezett rólunk. Kétségtelenül megdöbbent, hogy hosszabb élet áll mögöttem, mint előttem. Nem az éveket számolom hanem az emlékeimet! Az öregedés keserűsége testemet nem mérgezte, mert a hajó amelyen utazunk, a lélek, nem pedig a test. Az is igaz, hogy jómagam 1947, párom 1944 óta amortizálja. Magunk mögött hagyott éveink legnagyobb adománya, és 7

8 ellenértéke unokáink léte, és szeretete. Áldás, és megváltás, látni az ő ragyogásukat, ahogy öregségünk éveit megaranyozzák. Sokan, és sokszor mondták, hogy írjam meg. Mindig hárítottam. Tovább már nem lehet. Addig nem író az ember, míg nincsenek olvasói. (Ernest Hemingway) Az írás átkozottul kemény munka. A mazochizmussal határos. Mindenkit tisztelek, aki megtölti az üres papírlapot a gondolataival, még ha nem is különösen tehetséges. Erőfeszítése figyelmet érdemel. Írás közben a szavak megmakacsolták magukat, és olyan messzire száguldottak gondolataimtól, ahol alig tudtam utolérni őket. Történetemnek nem igazán van kronológia sorrendje, kezdete, és vége. Ungvári Tamás bölcselete szerint önéletrajzot csak az írjon, aki a múltjában személyisége alakulását követi. Múltam rongyos koldusaként, amikor a párommal lefelé ballagunk már, kéz kézben csendesen (Robert Burns: John Anderson verséből vett idézet) következzen hát, amiért nagyon bátornak érezve magam, írni kezdtem. Mikor elfogott az írás kényszere, az zizegett bennem, hogy csak arról szólhatok hitelesen, ami személyes élményem. Ami (már bocsánat a kifejezésért) úgy pofán csapott, hogy ki kell beszélnem magamból, mert különben szétfeszít az élmény ereje. Hogy szavaimnak hatalma legyen az embereken, életemnek kell meggyőznie őket őszinteségemről. A jó Isten mindenkinek saját saját magát adta ajándékul. Az, ami vagy, már jutalom, és büntetés is azért, ami vagy! (Franz Werfel) Hetvenegy éves fennállásom legnagyobb hiányérzete/sérelme nevezzem, ahogy akarom, mindig nagyon szerettem volna utazni, ám csak nagyon nagyon kevés helyre jutottam el. Azokra is férj/család nélkül. Párom IBUSZ sofőrként egész Európát beutazta. Nélkülem. Mi ebből a tanítás? Tán elkerültem sok katasztrófát, hogy itthon maradtam. Lehet, hogy nem éreztem Thaiföld jellegzetes illatait. Nem láttam Japán csoda pagodáit. Nem tapasztaltam meg Afrika sokszor leírt rabul ejtő egzotikumát. Nem hallottam élőben muzsikálni Peru, és Mexikó indiánjait. Nem fogott el a jelenlét boldogsága az Eiffel toronyban. Nem mosolygott rám minden feletti tudással Mona Lisa. Nem borult fölém a Szent Péter katedrális. Nem kérhettem pápai áldást Vatikán városban, és Róma Trevi kútját is csak filmekben csodálhattam. Firenzében Michelangelo Pietája, Dávid szobra csak fotókról kápráztatott el. Nem ettem egzotikus ételeket a Seychelle szigeteken, és nem legyeztek pálmalevéllel Bali szigetén. Nem tapasztaltam meg a csend hatalmát egy tibeti lámakolostorban. Nem ámulhattam Angkorban, a khmer templomok ősi városában, Kambodzsa szívében. A Taj Mahal rózsaszín gyöngyházfényét is képeslapon hozták el nekem. Talpam alatt nem kígyózott a Kínai nagy fal. Írország, Skócia fenséges tájait sem kóborolhattam be. Nem tört fel a lábam mellett Izland csodás gejzírjének egyike sem. Nem ragyogtak le rám Moszkvában a Blazsennij székesegyház hagymakupolái. Szentpétervár, az orosz cárok fővárosa nem nyűgözhetett le fehér éjszakáival, az

9 iskolában tanult Téli Palotával, hogy az Ermitázsról már ne is szóljak. Nem mentem be Anna Frank amszterdami hajdani búvóhelyére, és igazi dán vajat is csak itthon kóstoltam, 56 után. Soroljam még? A sors fintora? nem, nem fintor, inkább figyelmeztető jelzés, hogy megadatott kívánságom teljesülése, még ha nem is én, hanem fiam, lányom, unokám kapta meg az általam megálmodott helyre való utazást. Így volt nászúton, Szantorini szigetén Zsolti fiam, jutott el Judit lányom Egyiptomba, és látta álmaim vágyát: Görög, és Spanyol országot Fanni unokám. Amikor újból háborogni akartam ezen az "igazságtalanságon", valami csodálatos dolog jutott az eszembe. Mindannyian kaptunk egy hangszert, mellyel a számunkra kijelölt hangnemben eljátszhatjuk lelkünk dallamát. Őszinte, virtuóz variációkra is képesek lehetünk, ám személyiségünk muzsikájának vezérmotívuma halálunkig változatlan marad. Ismered Babits Mihály négy sorát? Mindenik embernek a lelkében dal van, És a saját lelkét hallja minden dalban És akinek szép lelkében az ének, Az hallja mások énekét is szépnek Idős szülők egyke gyermekénél általában előfordul, hogy érettebbek koruknál. Mióta kipakoltam mennyei útravalóul kapott tudatom ajándékát, hátranézve emlékeim országútján, egyvalamit be kell látnom. Anyukámék hasonló korú baráti társasága nagyban hozzájárult odafentről kapott képességem felnőttkori kiaknázásához. Nem küldtek ki, nem zavartak el, mikor az okos felnőttek beszélgettek, vagy a család zugügyvéd barátja mesélt. Elég korán élveztem a magas röptű elmefuttatásokat, és ha olykor egy kukkot sem értettem az egészből, gyors, kíváncsi eszemmel rendkívül értelmesen tudtam hallgatni. Az embernek két évre van szüksége ahhoz, hogy megtanuljon beszélni, de ötven évre ahhoz, hogy megtanuljon hallgatni. (Ernest Hemingway) Gerhardt Pál (zseniális szinkronrendező) tizenhét éves koromban elismeréssel adózó mondata: Jutka, te nagyon okosan tudsz hallgatni! ébresztett rá ezen képességemre. Odafent mielőtt megszülettem engem arra képeztek ki, hogy okosan hallgatva odafigyeljek másokra. Ezzel a szívemre helyezett képességgel nagyon sok embert "utaztattam", vittem a Nagy Utazás ra, ismertettem meg saját magával, és a benne szunnyadó életfeladattal. Megértettem a Nagy Rendező útmutatását. Az emberi lélek csodájának felelősségteljes tanújaként hallgathattam életvallomásokat, melyek tudatalatti mélyről jövősége jóval meghaladta az óceánok ezer kilométerekben mérhetőségét. Megadatott látnom komoly, meglett férfiakat 9

10 könnyeikkel küszködni, sírni, amiért büszkeségük erősebb volt annál a késztetésnél, hogy visszamenjenek az el/otthagyottjukhoz. Szüleimtől örökölt oroszlánlábas, füles fotelünk meghitt gyóntatófülkévé változott. Felismertem a gyerekkortól végigvonszolt sebhelyes területeket a lelkek tájképén, átéreztem a mérhetetlen fájdalmat, meggyötörtséget. A bűn, és bűntudat feltérképezése közben a magam kínjait, szenvedéseit nem titkolva, tapasztalatként átadva saját feltáratlan érzelmi aknamezőire vittem hívőt, és hitetlent, önmagát keresőt, és öntudatra ébredtet egyaránt. Megértettem: a másik emberhez az út önmagunkon keresztül vezet. Kegyelmi állapot, mikor egy egy utazó felismerve a hittel bizakodó élet fontosságát, belső ösvényeit járva ráébred küldetésére az én "idegenvezetésemmel". Hosszú az út önmagunktól önmagunkig, és ez a legkegyetlenebb, legkínzóbb, pokolbéli ösvény. Aki nem hajlandó ezen végigmenni, az nem tud oldódni, megnyílni, és haláláig belső emigrációba kényszeríti magát anélkül, hogy tudna róla! Minél inkább felejteni akar, annál inkább nem felejt, hiszen az mozgatja, amit tagadni akar! Aki nem mer beszélni a múltjáról, az nem túl van rajta, hanem a múlt által megbénítottan a múlt fogságában él! Sem ég, sem pokol nem kisebbíthetik azt a győzelmet, amit önmagam legyőzésével aratok. Aki másokat győz le, mindig beszennyeződik. Aki önmagán győzött, megtisztul általa. Önmagam legyőzése többet ér, mint a másokon aratott győzelem. A legyőzhetetlenség magunkban van. A sebezhetőség az ellenfélben. Ha nem ismered önmagadat, nem ismered az ellenségedet sem és minden harcban legyőznek. Az isteni küldetéstől nem lehet eltérni. SORS/sorsunk jelentése: saját küldetésünk megértése. Az öröm a pillanatnak szól, a szenvedés jövőt épít. Csak az képes végrehajtani küldetését, és alkalmas nagy tettekre, aki megjárta a szenvedés mélységeinek poklát. A nagy tettek a hétköznapi élet nyelvére fordítandók le: önmagamat kell legyőznöm, a megbocsátás, az elfogadás, a türelem, és a mindent legyőző szeretet erejével! Amikor Őt kerestem, önmagamra találtam,, és önmagam keresésekor Istenre leltem. A mások felé megnyíló szeretetben ismerem fel igazán önmagam! Minden ember lelke egy szakadék. Megszédül, ha bele kell néznie önmagába. Ott van valami, amiről nem tudja, hogy mi, és azt sem tudja, hogy egyáltalán ott van. Csak egész életében szenved tőle. Az önmagunkba fojtás, elfojtás, szőnyeg alá söpört nyomasztó terhek betegségeket teremtő művészei vagyunk. Lelki gubanc guberáló, Lélek-Tan-Ász-ként megtisztelő, ha beléphetek az emberi lélek mélyére, és felszínre hozhatom annak rejtett, lappangó tartalmát. Az emberiség minden egyede hordoz magában valamilyen értéket. Ezt segíteni kibányászni, és közben a szerénység köntösében maradni, ez az, amit a jó Isten életfeladatként a szívemre helyezett. A fénybe emeltem ezek pillanait, áldásai kegyelmi

11 ajándékként a mai napig fényesen ragyognak bennem. Ám most még messze vagyunk ettől. A gondolat is elfárad, mire odaér. Addig még van negyvenhárom év, egészen másfajta hivatással. EZERKILENCSZÁZNEGYVENHÉT Anyukámnak ötvenedik évébe lépve végképp szembesülnie kellett azzal, hogy szép, okos, és tehetséges Gyuri fia füstté vált, és többet nem jön haza. Gyuri édesapja nem a szerelem volt az életében, jóval idősebb lévén nála. Később gyakran, és visszatérően mesélte, hogy hármasban üldögélve a Gerbeaud teraszán, a pincérnő jött felvenni a rendelést, akkor a sugárzóan szép szőkeség férjének hitte a fiát, Gyurit. Mosolyogva kérdezte, hogy a kedves papának mit szabad hozni? A kedves papa már nem érte meg fia elvesztését, a fiú azonban még megélte, hogy anyja újra férjhez ment. A hollófekete hajú, sármos, nők kedvence Apukámnak orvosa ajánlotta, hagyjon fel a húsz tojásból rántottákkal, és nősüljön meg. Gyakran vendégeskedett Manci nővérénél, a kis garzonban. Manci imádta bohém öccsét, ő is tudott az orvosi intelemről, és jó tanácsról. Többször mesélt öccsének a szomszédban lakó szőke özvegyről, akinek cipőüzeme van, huszonnégy éves fia Auschwitzban végezte, és nagyon egyedül árválkodik. Az egymás mellett levő erkélyeken Manci sokszor beszélgetett Anyukámmal. Azután már nem Manci, és Anyu, hanem a mind gyakrabban megjelenő Apu, és Anyu között folyt a diskurzus a balkonon. Anyukám a korabeli fotók tanúsága szerint viruló, meg nem hódított szépség volt. Talán egész életében Aput várta, vagy a szerelmet, ami Apuban testesült meg? Ki tudja? Egy biztos: a két ember egymásra talált, és az utolsó pillanatban kötött házasságot, amikor még származásuk ebben nem jelentett akadályt. Ötvenegy éves Apukám vágyakozása érthető. Még soha nem volt apa. Kitűnő érvei voltak, amivel Olgára hatni lehetett: Ha nem akarjuk, hogy a nevető örökösökre maradjon minden, akkor neveljünk fel együtt egy kisbabát. A nevető örökösök kizárólagosan Robi nővérének fiára, és annak családjára vonatkozott. Hol volt Olga imádott Böske nővére, annak férje, és gyönyörű, romlatlan, hamvas Verácskája? A rokonok a hitleri Németországgal szövetséges akkori magyar állam segítségével, és anyagi támogatásával, lengyelországi társasutazásra mentek, és soha nem tértek vissza. Ez olyan úri módon van fogalmazva, kedves Efraim Arie Staub, szíves engedelmével ide kívánkozott! Ugyanott, és ugyanúgy végezték, ahol, és ahogy Magyarország minden zsidó családjának elhurcolt tagjai. Nem is volt divat ebben a családban a régi fényképek nézegetése, mert mindenről, mindenkinek, mindig ez jutott eszébe. Olgának hihetetlen fájdalmat jelentett fia megsemmisülése, nem akarta új férjét is elveszíteni, kénytelen kelletlen belátta, hogy gyerek 11

12 kell. Tehát Robi duruzsolása nem maradt hatástalan. El is sétált többször a svábhegyi Joint átmeneti otthonba, ahol zsidó árvákra, zsidó leányanyák felügyeltek. Itt látta meg a kislányt, aki nem felhőkön ülve választott magának szülőket, mint a többi lélek. Cocika nem kívánt terhességből született február 8 án. Kövér, mosolygós pofikájával azonnal levette lábáról a gyermekre áhítozó sármőrt. Anyut is felvillanyozta, úgy érezte, a jó Isten ezzel a kicsivel kárpótolja őt a nácik kemencéjében elégetett fiáért. Imádott Gyurija február 9 én látta meg a napvilágot. Nem mentek a dolgok olyan könnyen. Alig 6 hónappal az új forint bevezetése után forintot fizettek a gyermekért. Látod látod kedves Olvasóm, máris tetten érhető tudatalattim hárítása. Elmém úgy ferdíti el a tényeket, hogy ne kelljen szembesülnöm bizonyos dolgokkal. Ahányszor elmeséltem, vagy leírtam a fentieket mindig 4500 forintról beszéltem/írtam. Ez így nem precíz forintot kapott a vér szerinti nagyanyám elsőszülött unokájáért, Révész Péter (később Guttmann Péter) örökbeadhatóságáért. Révész Ilona, szülőanyám szerelemből fogant, és elhagyott kisfiáért. Énértem Révész Ilona (szülőanyám) "csak 3600 forintot kapott, ezt a tényt akartam szépíteni. Pedig ez is szép summa volt akkortájt! Ma talán szorozd meg ezerrel. Amikor a tettek mezejére kellett lépni, Anyu megingott. Közben a gyermek már nem az otthonban, hanem egy poloskáktól (vérszívó, viszketést okozó kis rovar, mely elnyomva igen büdös) hemzsegő, proli lakásban várta sorsa jobbrafordulását. Itt lakott anyjával, és kishúgával a 25 éves Révész Ilona. A háború zivatarából megérkezett 17 esztendős Bandi öccse is, akinek kérdésére, hogy kié a gyermek? 8 évvel idősebb nővére azt mondta, a szomszédé. Öccsének jól esett a hazugságot elhinni. Ez is Hellinger: az én két gyerekem között is 8 év korkülönbség van! Hogy is van ez? Őrület! Anyu ötven évesen már nem érezte annak bizonyosságát, hogy ezt a gyermeket fel is tudja nevelni. Húszévesen ilyen eszébe sem jut egy anyának. Félt attól is, képes lesz e ugyanúgy szeretni a csöppséget, mint ahogyan a saját gyermekét szerette. Mennyire lesz ideje a kicsire az Olly cipőüzem vezetése, és Robi mellett? Hogy tud ekkora felelősséget vállalni? Ő már ehhez öreg, felnevelt már egy gyermeket, és mi lesz, ha jön még egy Hitler? Elegendő e, ha megkeresztelik? Mit örökölt ez a gyerek? Milyen nem ismert tulajdonságokat hordoz magában, amelyek csak később derülnek ki? Aki a világra hozta, még azt sem tudja igazán, hogy az apa kicsoda. Egyszer kétszer látta mindössze egész életében. Micsoda ribanc az, aki csak úgy kipottyant egy kölyköt, és nem kell neki? Anyukám egész környezete meg volt arról győződve, hogy nagy kujon Apukám valamelyik régi kurvinszkája szülte a gyermeket Aputól, Apunak. Tán

13 még Anyu is hitt ennek a mende mondának*. Legnagyobb félelme azonban mégsem ez volt. Mi lesz, ha a nő a nyakukra fog járni? Vagy még pénzért, vagy azért, hogy láthassa a gyereket, és később majd magához édesgesse. Mintha csak ráérzett volna Anyukám dilemmáira, megjelent karján a csecsemővel, és a meglepett cselédlánynak szegezte a következőket: Na! Kell a gyerek, vagy nem kell a gyerek? Engem nem érdekel, én leteszem ide a küszöbre, de a pénzt vissza nem adom! Dehogy teszi, Ilonka, legfeljebb, ha nem kell a nagyságos úréknak, akkor majd én felnevelem! mondta a kis, vidékről feljött a városba szolgálni lány, a tizenkilenc éves Bözsi. Az üzlet a nagyságosékkal már régebben megköttetett, a kivitelezést meg végrehajtotta Bözsi. Reszketve várta Anyut, és Aput haza, mit fognak szólni az ő partizánakciójához. És Cocika lerendezte ezt a kérdést is. Olyan édesen gügyögött, hogy Apukám vajjá köpülten rohant az édes kis hang irányába, mit sem törődve az előzményekkel, és következményekkel. Nem kellett Anyukámmal sem konfrontálódnia. A helyzetet a maga kis szeretetre éhes lelkével Bözsi eldöntötte. Apu, és Anyu helyett is. Bözsi, és Apukám szeretete életem első két évében nagyon erős alapokat adott. Ennél többet nem lehet adni egy gyereknek, ez a legnagyobb ajándék. Ebből élek egész életemben. Az ember attól lesz az aki, amit a körülményeivel kezd, és azzá lesz, amit azok csináltak belőle, akik szerették. Csak szeretve tanulunk meg szeretni, és a tovább adott szeretetet tudjuk megőrizni! Úgy érzem, Bözsi 33 évesen szült gyerekének ebből a szeretetből már kevesebb jutott. A Korányi TBC Szanatóriumban lévő szolgálati lakásukba a szigorú szabályzat miatt nem vihették haza újszülött kislányukat. A Lóczy falai között töltötte legszebb, és leg anyaigényesebb éveit egy hetes korától hat esztendős koráig. Csak ablakon keresztül nézhették gyermeküket, és egy hónapban egyszer lehetett kézzel foghatóan is együtt lenni vele. Ezen az a tény sem jobbított, hogy magas rangú diplomaták gyermekei is itt* tengődtek. Akkoriban ez volt az ország első számú, legelitebb gyermeknevelő intézménye. Elnézést, előreszaladtam egy kicsit. Utol kell érnem a gondolataimat. Már most az elején kérlek, a * Amikor a könyvet legelőször írtam, még nem tudtam, hogy 68 évesen költözünk Mendére! * Pikler Emmi 10 éves gyermekorvosi tevékenység után 1946 ban alapította meg a csecsemőotthont a budai Lóczy Lajos utcában. Nevelési elveit a családok körében szerzett tapasztalatára támaszkodva valósította meg intézeti körülmények között. Az intézetben sikerült a jó gondozónő gyerek kapcsolat, és a gyerekek szabad aktivitása révén egészséges személyiségfejlődésüket megalapoznia, elkerülni a hospitalizmus néven ismert intézetkárosodást. A hivatalos névváltozások mellett Magyarországon, és külföldön is legtöbben "Lóczy" néven ismerik az intézményt. 13

14 továbbiakban nézd el nekem, ha renitens módon nem ragaszkodom a kronológiai (időrendi) sorrend szigorú betartásához. Apukám privilégiuma volt a fürdetés, és a kicsi testen lévő csúnya sebek kitisztítása, rendbehozatala. Mennyire elhanyagolta az a nőszemély, hogy ilyen csúfságok keletkeztek a kis testén? Miért nem pelenkázta, szoptatta, fürdette rendesen? Na persze. Nem akarta, hogy kialakuljon az a bensőséges kapcsolat, ami minden, újszülöttjét szerető anyára jellemző. Tulajdonképpen rendes tőle, hogy nem gyilkolta meg. A barátnője ott az otthonban hatalmas, görögdinnye méretű kebleivel befedte csecsemője arcát, és a baba csendben átszenderedett abba a szebbik világba, ahonnan érkezett. Még csak, észre sem vette senki. Bözsinek megvolt minderről a maga véleménye. Vidéken, így az ő falujukban is, a nem kívánt kutya/macska kölykök a vizesvödörben végezték. Na de egy ártatlan kis csecsemő? Cocika szépen gyarapodott, nem csak a gyógyszertárban kapható Lactorisan nevű tápszertől, hanem Bözsiben, és Édesapámban felhalmozódott, és rázúdított szeretettől. Anyu tartózkodott, még nem tudta igazán, mit, és hogyan kell cselekednie. Robi ingujja felgyűrve, maga elé kötött törülközőben éppen a kicsivel volt elfoglalva, amikor csengettek. Bözsi nem lévén odahaza, ő ment ajtót nyitni. A lélegzete is elakadt. Révész Ilona állt az ajtóban. A ribi, ahogy Robi magában hívta. Be sem lépett a lakásba, pedig jól nevelt úriemberként invitálta befelé. A nő csak állt, megbabonázottan meredve a törülközős, felgyűrt ingujjú Apukámra, a nők hajdani kedvencére, akiről ordított, hogy számára most már csak egy hölgy létezik: az ő imádott Cocikája! Zavartan, és sietve hadarta el jövetele okát. Látni akarta, hogy a gyerek valóban jó helyre került, és becsületszavát adja, hogy soha többet nem hallanak róla. Még az utca nevét is elfelejti, ahol laknak. Azt azonban egy életre az emlékezetébe véste, miért esett választása éppen erre a házaspárra. Apukám akkorát lódított elnyerésem érdekében, hogy a jó Isten alig bírta a mennyboltot a helyén tartani. Azt hazudta, hogy négy gyermeke maradt Auschwitzban, a feleségével együtt. Természetesen Anyukám erről mit sem tudott. Az újdonsült apa ismét bizonyságát adta úri mivoltának. Amikor a becsületszó elhagyta Révész Ilona ajkait, arcizmai nem rándultak össze. A lelke legmélyén még nyugtázta is: biztos így lesz. Önmagának sem tudta megmagyarázni, hogy miért hisz ennek a nőnek. A cipőüzemből hazatérő Anyukám egész életében rettegett attól, hogy újra ott áll majd az ajtóban a nő, és az ő gyerekének azt mondja: én vagyok az anyád! A kis cselédlány, Bözsi Barbacson született. Legkisebb gyerekként, korán elveszítette édesanyját, és nővérei szeretetét élvezte mindaddig, míg a jobb megélhetés reményében Budapestre jött szolgálni.

15 Menekülésének más oka is volt. Nem akarta, hogy apja valami öreglegény karjaiba taszítsa csak azért, hogy bekössék a fejét. A csupa szív, szeretetre éhes, magát a fővárosban nehezen feltaláló, és a kimenőkön csak Aranka nővérét látogató Bözsi, az akkori erkölcsi normáknak megfelelően őrizte ártatlanságát jövendőbelijének. A testi érintést nélkülöző léleknek nagyon jól jött a kis jövevény. A növények is jobban fejlődnek az érintéstől, beszédtől, zenétől. A kisbabák tényleg meg tudnak halni attól, ha nem nyúlnak hozzájuk. A simogatás az emberi lény alapvető szükséglete. Az érintés hiánya sorvaszt! Ellentétként: A kutatások nyomán megdől a feltételezés, hogy ha a terhes asszonyt férje vagy élettársa rendszeresen ütlegeli, a magzat csupán az anyai stresszt érzékeli. Az ilyen bántalmazás a babának valóságos fizikai fájdalmat okoz. A magzat tehát nemcsak azt érzi, ha valaki gyengéden az anya hasára teszi a kezét, hanem azt is, ha az anyát ütés vagy rúgás éri. Érints meg! Érints meg, erre kérlek, ha kisbabád vagyok! Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"! Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem, etess! Puszild meg arcom százszor, mert így természetes! Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet, öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret! Érintésed ha érzem, az biztonságot ad, Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad! Érints meg, erre kérlek, ha gyermeked vagyok, s nem értem a világot, s félelmeim nagyok. Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok, helyemet nem találom, sok még az új dolog! Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni! könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni! Jó éjt puszid oly édes, olyan megnyugtató, mesélő érintésed álomba ringató! Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is! Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz! Ne hidd, hogy azért bántlak, mert komisz vagyok. 15

16 Ezer tüském is vágyja az ölelő karod! Magam felnőttnek érzem, s hangodra szomjazom, az élet viharához így alkalmazkodom. Kettészakadt világban, még helyem nem lelem, viselj el, hogyha bántlak, s maradj mindig velem! Érints meg! erre kérlek, ha barátod vagyok! megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott! Biztató szép szavakkal lelket is önts belém. értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém. Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok! Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok. Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel, legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el! Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok, érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog. Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég. Ezer félelmem kerget a karjaidba még. Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem, lágyan szoríts magadhoz, és szebbítsd életem! Ilyenkor végre érzem, szemünk együtt ragyog. Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok. Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek, s van már saját családom, kiket ölelhetek. Anyám, s apám karjára mégis számíthatok. Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok. Szülői ölelésed, ma is sokat jelent, így segíts értékelni, múltat jövőt, jelent. Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már. Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár. Érints meg még! ezt kérem idős szülőd vagyok. Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!

17 Érints meg, ahogy egykor érintettelek, amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek. Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt, simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt! Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim, te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim. Úgy szeretgethette, cirógathatta, ölelhette magához, mint a kis kutyakölyköt odahaza. Ez a csöppség az övé volt, éjszakától délutánig, míg Anyukámék haza nem jöttek a cipőüzemből. A kerekeken guruló, rácsos kiságyat naponta tolta be a nagyszobába, hogy a szüleim láthassanak, éjszakára meg vissza, a magasra helyezett ablakú, hat négyzetméteres cselédszobába. Az épület art deco stílusban, 1936 ban épült. A lakás kettő szoba hallos, személyzetis, központi fűtéses, a legmodernebbek közé tartozott. Külön WC a cselédlánynak, külön a fürdőszobában az úréknak. Minden helyiségben csengő, hogy jelezhessenek a személyzetnek. Olga fő szempontja a lakás kiválasztásánál, hogy közel legyen a cipőüzemhez, így teljesült. Egy tréningen egyszer azt kellett leírnom, mit bántam meg életemben. A dúsan faragott, fekete, tölgyfa úriszoba, melyet az 1920 as évek elején BNV kiállítás mintadarabjaként vásárolt meg Anyukám első férje Fischer Jenő, és én bagóért túladtam rajta Anyu halála után. Ma bizonyára hogy szokták mondani? alsó hangon is legalább tíz tizenöt millió lenne az értéke. Könnyelműen elkótyavetyéltem. Tudod miért? Abbéli haragomban, hogy gyerekkoromban a hatalmas, mozdíthatatlan könyvszekrény tetején egy faragott fej vigyorgott rám félelmet keltően, és gonoszul. Volt okom félni? Igen. Szülői kötelességük jelszavával zártak be a négy fal közé. Még a lányomba is átörökítettem, szívem éjfekete mélyébe eltemetett, kisgyerekkorom magányban töltött óráinak félelmét. No meg a méhen belüli létben átélt, életem elleni gondolat agressziót. Az emberiség legnagyobb problémája: nincs más félnivalónk, csak a félelem! A legrosszabb, amit egy szülő a gyermekével tehet, ha nem veszi komolyan a félelmeit. Először el kell ismerni a félelmek létezését, csak utána lehet legyőzni őket. Ha nem győzöd le magadban a félelem démonát, a gyerekeid öröklik, ahogy én is örököltem vér szerinti apám/anyám démonait. Az óta már tudom: Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem 17

18 gyötrelemmel jár, aki pedig fél, abban nem lett teljessé a szeretet. (Biblia, János első levele 4. rész 7, 8, 18) Most jönnek az első kérdések. Kérlek, vedd elő az előkészített papírt, és írd le minden válaszodat. Köszönöm. 1. Hol tanulja, hol érzi először a szeretet melegét a kicsi, felnövekvő gyermek? 2. Téged sokat simogattak, öleltek, pusziltak a szüleid? 3. Vagy nálatok rideg állattartás uralkodott, és csak jobb esetben jó éjt puszit kaptál? 4. Nyújtasz simogatást azoknak, akiket szeretsz? 5. Milyen gyakran? 6. Akkor is, ha elhúzódnak a simogató kezed elől? 7. Te mit bántál meg életedben? 8. Mit tennél másképpen, és miért? 9. Adj nevet a félelemnek, amitől félsz? 10. Mi a legrosszabb, ami történhet veled? 11. Mi az, amiről tudod, hogy igaz, és még sohasem mondtad ki? 12. Mi az a terület, ahol kétségeid vannak? Miért? Nem csak a nagyságosék, hanem Bözsi életét is megváltoztatta Cocika. Apukám gondos gyöngybetűivel a hátulján, kronológiai sorrendbe rakhatók a korabeli fényképek. Ezekből nyomon követhető a fejlődésem. Az is kiderül, hogy állandóan fényképezett engem, vagy ritkább esetekben Bözsi is elkattintotta a masinát. Amikor nem egyedül mosolygok a fotókon, az esetek zömében Apukám, vagy Bözsi társaságában vagyok látható. Anyukámat csak nagy ritkán lehetett velem lencsevégre kapni, akkor is a 3 év felett készült képeken. A hallgatólagos munkamegosztás szerint Apu, és Bözsi törődtek velem, Anyu a cipőüzemben tartózkodott. Ő értett a könyveléshez, árubeszerzéshez, kapcsolattartáshoz. Gazda szeme hizlalja a jószágot alapon, valóban mindenen rajta tartotta a figyelmét. Ez egész embert kívánt. Meg talán jól is jött, időbe tellett, míg feldolgozta hatalmas veszteségét. Becsületére legyen mondva, soha, egyetlen egyszer sem vágta a felnövekvő, és sok csínyt elkövető gyermeke fejéhez, hogy bezzeg az ő meghalt fia így, vagy úgy. Természetes intelligenciája, vagy az örökbefogadotthoz való kötődése okán? ez már örökké titok marad. Mikor jöttem rá arra, hogy lelkem is van? Tudom, egyesek számára hihetetlen, a válaszom mégis egyértelműen az, hogy már az anyaméhben. Ma már köztudott, hogy a magzat mindent tud, ami a külvilágban körülötte

19 történik. Szerinted mit éreztem egy olyan zsidó nő hasában, aki akár a törpe Zoli bohóccal is lefeküdt volna, hogy bosszút álljon régi, keresztény szerelmén? Eszébe sem jutott, hogy bosszúállásának esetleg életre is kiható következményei lehetnek, és nem csak a sajátjára. Milyen érzéseim lehettek magzati létemben, ha végig azt kellett éreznem, hogy nem akarnak, nem kívánnak engem? Milyen érzésekkel jöhettem a világra? Szülőanyám soha nem simogatta a hasát, soha nem becézett, soha nem beszélt hozzám kedvesen, csak az Isten nagy csapását éreztette velem. Most azt mondod, hogy mégis megszült? Igen. Igazad van. Világra hozott. Fogantam szerelem nélküli, bosszútól vezérelt, dafke (mindenek ellenére, csakazértis) együttlétből. A bosszúállás. De sokáig természetem volt! Amikor a bosszú útjára lépsz, azzal kezdd, hogy két sírt ásol. Egyet az ellenségednek, egyet pedig magadnak. (Kínai közmondás) Ha a bosszú éltet, kétszemélyes sírgödröt áss! (Zsidó közmondás) Láttam egy dokumentumfilmet arról, milyen sok zsidó vándorolt ki, menekült el Kínába. Úgy látszik mindkét nemzetet foglalkoztatta e téma! Mára már ezt is értem, honnan hoztam. Akkor hagytam el, amikor önmagammá váltam. Életem valamennyi konfliktusa a dafkeségből, vízöntőségemből, és lelki fejlődésemből eredt. Sosem voltam az, aki nemet mond önmagának. Emberileg érthető, hogy Révész Ilona nem akarta, hogy növekedjek, és életben maradjak. Pénze nem volt küretre, 1946 ot írtak ekkor, szegénység volt mindenütt. Vajon valóban nem akarta, amikor már tudta, hogy nincs mit tenni, meg kell szülni? Biztos lehetek ebben? Az ő húsából véréből lélegző, s miriádnyi életfonalat magában foglaló emberi élet a sors kifürkészhetetlen akaratából mégis csak e világra érkezett! 13. Te mikor jöttél rá, hogy lelked is van? 14. Tisztában vagy fogantatásod/születésed miértjeivel? 15. Akartak e, vagy csak úgy jöttél? 16. Ki után neveztek el? 17. Ki volt jelen, mikor megszülettél? 18. Szeretettel vártak, beszéltek hozzád, simizték a téged védőn körülvevő hasit? 19. Volt e meg nem tartott terhessége az édesanyádnak? Beszélt róla, vagy csak véletlenül jutott a tudomásodra? Írd le nyugodtan! Megvárlak! 19

20 Pici mese Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezd az unokájának arról a csatáról, amely minden emberben zajlik. Azt mondta: Fiam, a csata két farkas között zajlik, aki mindannyiunkban ott lakozik. Egyik a Rossz: a bűntudat, düh, erőszak, féltékenység, harag, hazugság, irigység, kapzsiság, kisebbrendűség, önsajnálat, és az ego. Másik a Jó: az alázat, belső béke, együttérzés, hit, jóindulat, kedvesség, nagylelkűség, öröm, remény, és szeretet. Az unoka elgondolkodott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: És melyik farkas győz? Az öreg indián mosolyogva válaszolt: Az, amelyiket eteted. Bözsi hátán fonott vesszőkosárral, kezében virgáccsal Mikulásnak öltözött. Amikor csengetett, ajtónyitás után szerepe szerint megkérdezte, jó voltam e, annyira reszkettem a félelemtől, bújtam az Anyu háta mögé, hogy egyáltalán nem ismertem fel a Mikulás maszkja mögötti Bözsit, akit imádtam. Még felnőttként sem hittem el, hogy ő volt! A pénz Új élet virradt rám júniusától négy, és fél hónapos koromban. Pénzveszteséggel ugyan, ám isteni útmutatásként elfogadva a február 8 i születésű kislányt, az február 9 i születésű, nem rég elveszített fia, Fischer György helyett, új életet kezdett ötvenévesen Hollódy Róbertné, született Steiner Olga is. Hányszor hallottam: Te aztán megéred a pénzed! Vagy: Mennyivel több pénzünk lenne, ha te nem lennél! Már sarokházat vehettem volna, amennyibe kerültél! Sok szó esett a pénzről. Mindig csak a pénzről esett szó. Nem volt nekünk annyi, mint ahányszor erről duruzsoltak. Anyukám borzasztóan a fogához verte a garast, Apukám igazi bohémként eszköznek tekintette a jól éléshez. Milyen anya adja el vérrel verítékkel megszült legdrágább kincsét? A természet nem ismer íly harpagonságot, mely a kegyetlenséggel is felér. Eladni, elhagyni, másra bízni, remélni, hogy jó sora lesz, erre csak az ember képes. Révész Ilona számára csak pénzforrási lehetőség voltam, aki az értem kapott júdáspénz ből kezdett új életet, Bandi öccsével együtt, Izraelben. Létemmel, mementóként állandóan emlékeztettem a tettére, és arra is, hogy imádott Péterkéjét is elhagyta. A szent törvény szerint nem is találta meg soha. Hermann Hesse írja, hogy a kiválasztottak a homlokukon viselt stigmáról ismerhetőek fel. Azért nem tudok pénzt csinálni, és gyarapodni abból, amihez értek,

21 azért érzek ellenállhatatlan kényszert a vásárlásra, azért imádom költeni, már ha van mintha szabadulni akarnék tőle, mert billog van sütve a homlokomra: PÉNZ! Soha nem vetett fel a pénz, soha nem szakadt rám a bank, soha nem vittem a főnyereményt a lottón! Sajnos, ez a ma sem bukott istenség mindmáig nem akar jóba lenni velem. Mindig csak annyit adott magából, amennyi éppen szükségeltetett. Tudom, a pénz nem boldogít. Azt is tudom, mennyire képes a PÉNZ megváltoztatni a jellemet. Akinek nincs, az öl; akinek van, az ölet érte. Nem irigylem azokat, akik pénzre, sikerre váltották az intimitásra fordítható pillanatokat. Aki mindent pénzért tesz, az előbb utóbb mindent megtesz a pénzért. A pénz, és hatalom elsöpör, és feje tetejére állít minden évezredes értéket. Ma már akkora a hatalma, hogy az üzletből vallást, a bankokból templomot csinált. Róbert bácsi ingyen konyhája az irgalmasság szinonimája volt a háború előtt. A jótékonykodás sajnos ugyanolyan üzlet, mint bármi más. A paradicsom egy kis darabja az ügyeskedőknek. Mögötte nagy haszonnal járó ügyek állnak, amelyek a rosszfiúknak kedveznek. Ha már a segélyszolgálatok is megtalálhatóak a piacon, nagy a valószínűsége, hogy a kormány lefeküdt az üzleti világgal. A pénzért versengő világ lüktet mindenben. Idézet Piotr Weresniak: Kedden öltek meg c. könyvéből: A nagy vállalati konglomerátumok piszkos pénzekkel fizetik le a korrupt politikusokat. Nincs a világon olyan üzletember, aki tiszta pénzből fedezné a kenőpénzeket. Sokat tudni az előre elrendezett privatizációkról, az állami cégekből kiszivattyúzott pénzekről, a kamu hitelekről, amikről tudni lehetett, hogy soha nem kerülnek törlesztésre. Az ú.n. üzleti szférában ma több mocskos pénz van, mint a kábítószer bizniszben, vagy a tolvajlásban. Fegyverkereskedelemmel elsősorban a kormányok foglalkoznak, a maffiákat különleges szolgálatok ellenőrzik, a helyi háborúkat más kontinensen eladott kábítószerből finanszírozzák szeptember 30 án felrobbant, és a Földközi tengerbe veszett a MALÉV 240 es járata. Mintegy 50 főnyi utasa, és 10 fős személyzete a tengerbe veszett. A tragédia körülményei máig tisztázatlanok, és mintha senki sem sietne pontot tenni az ügy végére. Egyes vélemények szerint biztosítási csalás történt, mivel a polgári gép fegyvert szállított, így erre az esetre nem terjedhetett ki a Lloyd s biztosítása, ezért lehetett, hogy az eset után a magyar fél csak egy gyors vizsgálatot tartott, amit pár mondatos közleménnyel lezártak. Annyi bizonyos, hogy ha kiemelnék a roncsokat, kínos lenne, ha fegyvereket találnának benne. Kamatostul vissza kéne fizetni a biztosítási összeget. Azonnal pontot lehetne tenni a lezuhanás közvetlen okát firtató találgatásokra, és bizonyosságot nyerne a gép lelövése is, ráadásul ez esetben a magyar gép lelövőjét is perelni lehetne. A gép roncsai ma is a tenger mélyén fekszenek, a fekete dobozzal együtt. Akkoriban 37 holttestet partra vetett a víz Libanonban. Ők ma egy tömegsírban nyugszanak, azonosításuk nem történt meg. (Forrás: Internet) Borisz Jelcin, és utódja tönkreverte a gazdaságot. Az egykor rettegett Vörös Hadsereget megalázták. Csecsenföldön rozsdásodtak a tankjaik, mert nem volt hozzájuk alkatrész, és üzemanyag, a katonák éheztek. Úgy döntött, hogy pozícióját kihasználva itt az idő meggazdagodni. Ő volt a vezetője annak a csoportnak, amely a hadsereg, és hírszerzés tisztjeiből, a maffia tagjaiból állt. A szabad piacon árulták az orosz hadsereg katonai eszközeit a 21

22 legtöbbet ajánló vevőnek. Eladtak mindent Iránnak, Szíriának, Líbiának, észak Koreának, és Pakisztánnak nukleáris technológiától, tisztított urániumon át a rakétatechnikáig, és közben dollárok tízmilliói vándoroltak a zsebeikbe. (Akkor még nem írtam fel a könyv címét) A széteső kommunista államok olyanok, mint a süllyedő hajók. A bűnözők patkányok, akik elsőként menekülnek el. Vannak kapcsolataik, van pénzük, megengedhetik maguknak. Sok, Nyugaton menedéket kereső ember nem egyéb, mint bandita, akik egyáltalán nem az elnyomás elől menekülnek, hanem új vadászterületet keresnek. Olyan egyszerű meghamisítani valakinek a személyazonosságát, és élettörténetét! (Henning Mankell: Riga kutyái) Az orosz maffia ellepte a világot. Gyorsabban terjeszkedik, mint bármelyik alvilági szervezet a történelemben. A prostitúciótól a zsarolásig, szállodák felrobbantásától a kábítószer csempészetre használt tengeralattjáró vásárlásig minden szerepelt a bűnlajstromukon. Dollármilliókkal a zsebükben szivárognak be majd minden országba. Annyi pénz forog a kezük között, hogy mellettük Bill Gates is kispályás. (Andy McNab: Tűzfal) Az alvilág mára teljesen nemzetközi üzletként működik. Az oroszok, kelet európaiak, az ázsiaiak kifinomultan dolgoznak. Mára már ők a befektetők. Messzemenően törvényes üzleteik vannak, ahol a pénzüket mossák. Benne vannak az olaj és nemesfém bizniszben, de ott vannak a bankokban, és a biztosítóknál is. (Joseph Finder: Titkos kapcsolat) A biztosítótársaságok hármas aranyszabálya: Tagadj, halogass, ne fizess! (Janet Fife Yeomans: Heath Ledger élete) A törvények ma már nem működnek, azokat még egy másik, egy sokkal ártatlanabb világban alkották. A bűnözők átvették a hatalmat.( Jo Nesbo: Boszorkányszög) A rendőri munka információs hadijátékká válik, amelyben a hírek kiszivároghatnak, vagy ok nélkül vissza kell őket tartani. Közvetlen összeköttetés áll fenn a bűnözői, rendőri, és politikai körök között. Kölcsönösen fedezik egymást, elkövetik az összes létező bűntényt, és osztoznak a zsákmányon. (Henning Mankell: Riga kutyái) Elnézést a kitérőért! Lelkem szükséglete volt mindezek ide idézése. Vissza a pénzhez. Nem véletlen, a magyar nyelv szóhasználata. Az amerikai csinálja a pénzt, az angol kiérdemli, a francia nyeri, a német megszolgálja, a magyar keresi. Ránctalan, szép arcú Blanka nagymamám állt hadilábon a pénzzel egész életében. 15 évesen szülte anyámat, majd öt gyerekes anyaként beült a cukrászdába, összes pénzén krémest lánya Révész Ilus szavaival zabált, mit se törődve éhes gyermekeivel. Anyám, Révész Ilona szintén nem tudott szabadulni a pénztelenségtől. Anyja nyomdokain, a pénztelensége miatt szült meg, és pénztelensége miatt adott el. Így érkeztem a világra. Homlokomon a stigmával, genetikailag előre kódoltan a pénzzel való állhatatlan, rossz viszonyomra. Ez az összefüggés a szerelem nélküli együttlétből való fogantatás a nem tudott

23 elvetetni a pénztelenség miatt az értem kapott pénz nem tudok pénzt teremteni imádom elkölteni a pénzt között. Valószínűleg őket akartam megváltani, hogy átvettem a pénzhez fűződő: viszonyom = iszony alapállást. Állj! Nem így van! Most értettem csak meg. Hátborzongató, hogy több mint ötvenvalahány átolvasás után, a meglévő szöveg átrendezésével rájöttem életem legnagyobb problémájának megoldására, magyarázatára. Nevezd, ahogy akarod! Hellinger szerint a pénzzel való jó viszonyt Révész Ilona nem tudta megadni nekem. Az ő anyja sem tudta megadni neki. Ha jól belegondolok, pontosan a generációkon átívelő pénztelenség az ára Révész Ilonától kapott életemnek, melyért szaros pelenkám szagától hamvasztásom porlasztásáig a pénz hiányával fizetek. Paradoxonnak tűnik, mégsem az. Csak egy szempillantás a pelenkától a sírig. Zsidó anya, és génállományom másik felét adó, keresztény apa egyszeri együttlétéből születt lényem leglényege. Ő már nem azonos az előttem született Révész Péterke apjával. Zsidó házaspár ötven évesen fogadott örökbe, és egy újabb Hitlertől való félelmük okán keresztlevelem tanúsága szerint a Rózsák terei Szent Erzsébet templomban kaptam a keresztséget. A Rákosi korszak vallást száműző időszakában csak az önmagamba vetett hit fontosságának ismeretét sajátítottam el szüleimtől. Az ember tisztelje, és szolgálja a saját tehetségét. Én úgy hiszek magamban, mint csak a jó Istenben. A magamban való hit az életem, e nélkül élnem nem lehet. Az ember csak magában higgyen, de az olyan legyen, mint a vallás. (Harsányi Zsolt) Egy ember, akinek hite van, olyan erős, mint százezer másik, akinek csak érdekei. (John Stuart Mill) Nyolc gyerekes sváb anyától, és metodista lelkész apától született, lélek intelligens férjem rendelkezik egy felsőbbrendű intelligenciával, ami semmilyen tanítási formában nem tanulható. A vele töltött ötven esztendő alatt gyarlóságaimat beismerve állandóan jobbítani igyekszem magamon. Isten megtalálásában is ő a legnagyobb segítőm, társam. Mellette szárnyal a szívem, dalol a lelkem, és szárba szökkent Istenbe vetett hitem magocskája, ha nem is a kezdet kezdetén. Lelkész Apósom egyszer úgy fogalmazta egy nekem írott levelében, hogy mindegy milyen úton, végül is célhoz értem. Érzelem nélkül fogant életemmel lehetőséget kaptam, hogy értelemmel jobbá tegyem a világot. A mérleg serpenyője tehát kiegyensúlyozódott. Ugye érted? Itt az ideje, hogy megismerkedj Hellingerrel, és módszerével. 23

24 Bert Hellinger, német pszichoterapeuta Rosszul érzem magam. Elkezdtem egy pszichoterápiát, és a terapeuta azt mondja, hogy öt év kell majd a kezeléshez. Azt mondja, hogy csak öt év múlva lehet jobban? Nem csoda, ha rosszul érzi magát! (Bert Hellinger) 1925 ben született. Filozófiát, teológiát, és pedagógiát tanult, majd egy katolikus misszionáriusrend tagjaként tizenhat évig a zuluk között dolgozott a Dél afrikai Unióban. Ezt követően pszichoanalízissel foglalkozott. A csoportdinamika, az ősüvöltés terápia, a tranzakcionális analízis, és a hipnoterápia egyes elemeinek átvételével, az 1980 as években kialakította tapasztalati megfigyeléseken alapuló új családterápiás módszerét, a hellingeri családfelállítást. A családterápia módszereit saját eseteinek alapos megfigyeléseivel ötvözve túllépett a hagyományos nyugati pszichológia megszokott fogalmi keretein, és új módszerével rövid időn belül igen látványos sikereket ért el. A módszert a pszichológus pszichiáter szakma eleinte kiátkozta, ennek ellenére fokozatosan elterjedt, és megszilárdult. A kilencvenes években Németországban, 2000 től pedig világszerte futótűzként terjedt el Hellinger új módszere. A külföldi, és hazai tapasztalatok szerint rendkívül erőteljes, pontos, és hatékony. Egyrészt új fényben láttatja az életünket nehezítő bajokat, betegségeket, kudarcokat, másrészt lehetővé teszi, hogy ezeket a terheket sokszor katarzisig mélyülő érzelmi átéléssel mintegy letegyük. Mindez csoportos, és egyéni foglalkozás keretében is megtörténhet. Hellinger szerint létezik egy közös családi lélek, amely legtöbbször tudattalan szinten befolyásolja, meghatározza az egyén életét. Ezt egy energiamezőként írta le, amelyben szigorú törvények uralkodnak. A családfelállítás ennek a mezőnek a megkérdezése. Hellinger felfigyelt arra, hogy testi lelki bajaink kialakulását nem lehet csak a saját életünk eseményei alapján megérteni. Úgy tűnik, mintha sorsunk elválaszthatatlanul összefonódna kibővített családunk tagjainak sorsával. A közös családi lélek olyan energiamező, amelyben mindenki benne foglaltatik, aki csak a kiterjesztett családhoz, az ún. klánhoz tartozik, függetlenül attól, hogy tudunk e a létezéséről, vagy nem. Ez a mező, a tagokból összeállt új egész, mint minden rendszer, több mint részeinek összege, és megvan a saját működési mechanizmusa. Ebbe a nagy egészbe ágyazódik be az egyes ember élete. Sokszor oly módon irányítja azt, hogy az illető arról nem is tud. Mindezzel szinte egy időben kezdett el foglalkozni az angol biológus, és filozófus Rupert Sheldrake, az összetartozó lények vizsgálatával. Az

25 állatcsoportok tagjai, az állat, és gazdája, az összetartozó, egymással kötődésben élők, akár nagy távolságon is áthatoló kapcsolatban állnak egymással. (ld Hacsi c. film. Okvetlenül nézd meg!) Hogy ez az egymásról való tudás létezik, arról sokunknak van saját tapasztalata. Az ő elmélete szerint is ez egy energiamező, melynek köszönhetően az egyedek ill. az egyének a távolból is tudnak egymásról. Morfogenetikus mezőknek nevezi az összetartozó élőlények közötti láthatatlan hálót ban a Wieslochban tartott Első Nemzetközi Család, és Rendszerfelállító Konferencián Hellinger, és Sheldrake egyetértettek abban, hogy ugyanazzal a jelenséggel dolgoznak Hellinger szerint a közös családi lélek szintjén, ebben az energiamezőben nincs idő, csak tér létezik, azaz a múlt, jelen, és jövő dimenziói egybecsúsznak. Ezen a mély, tudattalan szinten fontos, szigorú törvény a rend, amelyet a szeretet rendje néven emleget. Az is gyakran tapasztalható, hogy a rend megbillenése generációkon át cipelt kötéseket, nehézségeket, problémákat eredményez, melyek szülőről gyermekre szállnak, és gyakran a személyes élet nehézségeinek köntösében jelennek meg. Biztos, hogy a saját problémánkat cipeljük? Vajon mindig alanyi jogon szenvedünk? Ha mégsem így van, akkor ki helyett, kinek a nevében gyakoroljuk az ön sorsrontást? Ez Hellinger módszerének lényege. Segít, hogy más szemszögből nézzünk a problémáinkra. Minden ember számára a szülei, és a családja jelenti élete legfontosabb kötelékét. Mégis a szó, hogy családom, sokak számára jelent fájdalmat, haragot, hiányérzetet. Van, hogy egy sorsátvállalás áll az útjában annak, hogy egy gyerek nem tudja családja részének érezni magát. Van, hogy a szülők sorsátvállalásai, az ő történetük nem engedi, hogy ideális környezetet biztosítsanak a gyereküknek, aki így sok hiány, és fájdalom árán tud felnőni. Ha az ember nem tudja érzelmileg is átélni, hogy kapott egy életet, úgy, ahogy azt adni tudták, gyökértelenné, boldogtalanná válik, valami mindig hiányozni fog, mégpedig valami nagy, és lényeges. Ám, ha látja, hogyan alakítja minden ember életét a Sors nevű nagyhatalom, az övét ugyanúgy, mint a szüleiét, hogyan működik az élet, a szeretet, és a rend törvénye mindannyiunk életében, akkor megérti, hogy MINDENT MEGKAPOTT, AMIT ADNI TUDTAK, ÉS AMIT NEM TUDTAK MEGADNI, AZ ÉLETE ÁRA. Sikerül a szívével is megérteni, hogy a gyökereiből kapja meg mindazt, ami az élethez kell. Testének anyaga, lelkének energiái szülein, nagyszülein, dédszülein, és azok szülein keresztül érkezett/érkezik el hozzá. Ha tudattalan gyereki szeretetből már nem akarja tovább más sorsát, és érzelmeit cipelni, akkor leteheti az átvett sorsot. Kezébe veheti az életét, csinálhat belőle valami nagyon jót, hogy családtagjai lássák, érdemes volt továbbadni neki. A legnagyobb ajándékot, amit csak ember embernek adhat: az életét. 25