Bevezetés. (EU, Euratom) 2015/2422 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 341., december 24., 14. o.) Az Európai Unió Bírósága

Átírás

1 Az Európai Unió Bírósága Az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló 3. jegyzőkönyv módosításáról szóló, december 16-i (EU, Euratom) 2015/2422 európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkének (2) bekezdése alapján készített jelentés Bevezetés Az európai uniós jogalkotó december 16-án az uniós igazságszolgáltatási szervezetrendszer jelentős reformját fogadta el, amennyiben akként határozott, hogy három egymást követő szakaszban megkettőzi a Törvényszék bíráinak számát, szeptember 1-jétől pedig a Törvényszékre ruházza az Unió és alkalmazottai közötti jogviták elsőfokú elbírálásával kapcsolatos azon hatáskört, amely addig a Közszolgálati Törvényszéket illette meg. Mint azt a 2015/2422 rendelet 1 (5) preambulumbekezdése megjegyzi, a Szerződések által biztosított, a Törvényszék bírái számának növelésére irányuló lehetőség kihasználása megfelelő intézkedésnek bizonyult ahhoz, hogy rövid időn belül csökkenjen mind a Törvényszék előtt folyamatban lévő ügyek száma, mind pedig az ezen igazságszolgáltatási fórum előtti eljárások kirívóan hosszú időtartama. Az Európai Parlament és a Tanács ezáltal felmérte az uniós igazságszolgáltatási fórumok elé kerülő ügyek számának állandó növekedésével és azok egyre összetettebb jellegével összefüggő kihívásokat, biztosítva a Törvényszéknek a megfelelő igazságszolgáltatáshoz szükséges eszközöket. Az uniós jogalkotó biztosítani kívánta e reform és annak hatásai tényleges nyomon követését, mind a költségvetés tekintetében, mind pedig szervezési, szerkezeti és eljárási szempontból. Ennek érdekében a Bíróságot felhívták, hogy terjesszen két jelentést az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elé: december 26-ig egy első jelentést az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések tekintetében a Bíróság és a Törvényszék 1 Az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló 3. jegyzőkönyv módosításáról szóló, december 16-i (EU, Euratom) 2015/2422 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 341., december 24., 14. o.)

2 közötti hatáskörmegosztást érintő esetleges változtatásokról; három évvel később egy második jelentést a Törvényszék működéséről, különösen pedig ezen igazságszolgáltatási fórum hatékonyságáról, a bírói létszám megkettőzésének szükségességéről és eredményességéről, a biztosított erőforrások felhasználásáról és eredményességéről, valamint további különös hatáskörű tanácsok kialakításáról vagy egyéb strukturális változtatások végrehajtásáról 2. A jelen dokumentum e felhívások közül az elsőnek kíván eleget tenni. Megvizsgálja mindazokat a paramétereket, amelyeket egy részleges előzetes döntéshozatali hatáskör Törvényszékre történő esetleges átruházására irányuló bármilyen elgondolás keretében figyelembe kell venni, miután felidézte azt a jogi hátteret és azokat az összefüggéseket, amelyekbe ez az elgondolás illeszkedik. A jogi háttér és az összefüggések Mint azt a Bíróság mind az ítélkezési gyakorlatában, mind pedig a tagállami bíróságokkal rendszeresen folytatott eszmecserék keretében több alkalommal felidézte, az előzetes döntéshozatali eljárás az uniós bírósági rendszer sarokköve 3. Olyan eszközről van szó, amely lehetővé teszi az uniós jog egységes értelmezésének és alkalmazásának azáltal történő biztosítását, hogy a tagállami bíróságok az uniós jog értelmezésére vagy az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok által elfogadott aktusok érvényességére vonatkozó kérdéseket terjesztenek elő 4. Jóllehet e bíróságok kezdetben viszonylag korlátozott mértékben éltek e lehetőséggel, a helyzet napjainkra gyökeresen megváltozott: a nemzeti bíróságok már haboznak egyre nagyobb számú és a legváltozatosabb területekre kiterjedő előzetes döntéshozatal iránti kérelmekkel a Bírósághoz fordulni 5. 2 Lásd e tekintetben a fent hivatkozott rendelet 3. cikkét, amely pontosítja, hogy a jelentésekhez adott esetben csatolni kell az alapokmány módosításához szükséges jogalkotási kérelmeket december 18-i 2/13 (Az Uniónak az EJEE-hez történő csatlakozása) vélemény, EU:C:2014:2454, 176. pont. 4 E célt egyébként kiemelik az e bíróságok számára összeállított dokumentumok is, amennyiben ezt a nemzeti bíróságoknak szóló, az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozó ajánlásoknak (HL C 439., november 25.) mindjárt az 1. pontja felidézi. 5 Lásd e tekintetben az intézmény tevékenységére vonatkozó éves jelentésekben közzétett igazságügyi statisztikákat, valamint a jelen jelentéshez csatolt, a év első tíz hónapjában beérkezett ügyekre vonatkozó táblázatot. A 628 új ügyből nem kevesebb mint 455 volt előzetes döntéshozatali ügy, ami az ezen időszakban a Bíróság elé terjesztett összes ügynek több mint 72%-át teszi ki. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések a Bíróság elé terjesztett ügyeken belül több éve kétharmad és háromnegyed közötti arányt képviselnek. 2

3 Az előzetes döntéshozatali hatáskört amelyet elvi szinten az Európai Unióról szóló szerződés 19. cikke (3) bekezdésének b) pontja, részletesen pedig az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikke szabályoz a jelenlegi állapot szerint egyedül a Bíróság gyakorolja. Az a lehetőség, hogy bizonyos előzetes döntéshozatali ügyeket a Törvényszékhez utaljanak, nem újdonság. E lehetőség amely közel húsz éve, a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszának elindítása és az Amszterdami Szerződés nem sokkal korábbi hatálybalépése mentén a két igazságszolgáltatási fórumon tapasztalt jelentős munkateher-növekedéssel összefüggésben, valamint egy korábban soha nem látott mértékű kibővítés előkészítése keretében került említésre a bíráskodás túlterheltségének elkerülését szolgáló egyik lehetséges megoldásként kifejezetten szerepelt a Bíróság és a Törvényszék által a kormányközi konferencia részére összeállított dokumentumokban és munkaanyagokban, olyan intézkedések mellett, mint például a közvetlen keresetek további kategóriáinak a Törvényszék hatáskörébe utalása, bírósági jogorvoslati tanácsok létrehozatala vagy a fellebbezések szűrése 6. E lehetőség hivatalosan is visszhangra talált a jogforrásokban, amennyiben az Európai Unió működéséről szóló szerződés 256. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerint [a] Törvényszék az alapokmányban meghatározott egyes ügycsoportokban hatáskörrel rendelkezik a 267. cikk szerinti előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések eldöntésére 7. Ha szükségesnek bizonyulna, az alapokmány módosítása tehát lehetővé tehetné, hogy a Törvényszéknek részleges előzetes döntéshozatali hatáskört biztosítsanak. E lehetőséget ugyanakkor a mai napig még nem használták ki. A Nizzai Szerződés február 1-jei hatálybalépését követő években ugyanis annak biztosítottak elsőbbséget, hogy létrehozzák a Közszolgálati Törvényszéket, továbbá hogy a Törvényszék hatáskörébe utalják a megsemmisítés iránti és az intézményi mulasztás megállapítása iránti összes olyan keresetet, amelyek elbírálása addig a Bíróság hatáskörébe tartozott, kivéve az intézményközi jellegű keresetek bizonyos kategóriáit, illetve a tagállamok által az uniós jogalkotó aktusai ellen indított kereseteket. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek továbbra is kizárólag a Bíróság hatáskörében maradtak, amely azóta az eljárási szabályzatának több fontos módosítását, valamint több belső szervezési intézkedést fogadott el, amelyek jelentős hatásokkal jártak mind az igazságszolgáltatási fórum által befejezett ügyek száma, mind pedig az ügyek elbírálásának átlagos időtartama szempontjából, amely az uniós 6 Lásd e tekintetben [a]z Európai Unió igazságszolgáltatási rendszerének jövőj[éről] szóló, a Tanácsnak 1999 májusában megküldött vitadokumentumot, valamint a Bíróság és a Törvényszék által egy évvel később (2000 áprilisában) a kormányközi konferencia részére összeállított munkaanyagot. 7 Lásd az EK 225. cikket, amelyet terminológiai változtatásokon kívüli egyéb módosítások nélkül vett át a jelenlegi EUMSZ 256. cikk (3) bekezdése. 3

4 igazságszolgáltatási szervezetrendszer jövőjére vonatkozó, fent említett elgondolások hátterében álló egyik legjelentősebb aggodalmat képezte. A jogalkotó azon felhívása, amely a jelen jelentés tárgyát képezi, a 2000-es évek elején fennállótól gyökeresen eltérő összefüggésbe illeszkedik. Amíg 2003-ban az előzetes döntéshozatali ügyek elbírálásának átlagos időtartama 25,5 hónap volt, addig 2016-ban ez az időtartam 15 hónap lett, ami az ügyek e kategóriájának elbírálása kapcsán irányadó eljárási és nyelvi kötöttségeket figyelembe véve eléggé közelít a tovább már nem csökkenthető minimumhoz. Az eljárás időtartamának e lerövidítésére a Bírósághoz intézett előzetes döntéshozatal iránti kérelmek számának igen jelentős növekedésével párhuzamosan került sor, amely a tagállamok (és a Bíróságot alkotó bírák) számának növekedésénél nagyobb arányú volt. Így jóllehet a 2003-as év során az Európai Unió akkori tizenöt tagállamának bíróságai 210 kérelmet intéztek a Bírósághoz, 2016-ban a huszonnyolc tagállam bíróságai nem kevesebb mint 470 kérelmet terjesztettek elő, vagyis a tizenhárom évvel ezt megelőzően előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmek számának több mint kétszeresét, az elmúlt év során a Bíróság elé terjesztett összes ügynek pedig nem kevesebb mint kétharmadát. E növekvő tendencia amelyet megerősít a legutóbbi igazságügyi statisztikák 8 olvasata, és amely az uniós jogalkotó tevékenységének erőteljesebbé válására, különösen pedig az Európai Ügyészség 9 létrehozatalára tekintettel minden valószínűség szerint folytatódni fog tehát szükségképpen megkívánja ezen ügykategória optimális feldolgozási módjának érdemi átgondolását, és arra ösztönözhet, hogy ismét felvetődjék az előzetes döntéshozatali hatáskör Törvényszékre történő részleges átruházásának lehetőségével kapcsolatos kérdés. Bizonyos előzetes döntéshozatali eljárások Törvényszék hatáskörébe utalásának előnyei és hátrányai Mindenekelőtt és szigorúan mennyiségi szempontból magától értetődő, hogy az alapokmányban meghatározott ügycsoportok tárgyában előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elbírálásával kapcsolatos hatáskörnek a Törvényszékre történő átruházása mechanikusan csak enyhítheti a Bíróság munkaterhét. Az ilyen átruházás felfogható akként, hogy az nem érinti a Törvényszéknek a saját ügyei feldolgozásával kapcsolatos képességét, mivel a Törvényszék már most olyan személyi állománnyal rendelkezik, amely nem csupán azt teszi lehetővé számára, hogy a folyamatban lévő ügyek 8 Lásd a jelen jelentés mellékletében szereplő adatokat. 9 Lásd e tekintetben az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről szóló, október 12-i (EU) 2017/1939 tanácsi rendeletet (HL L 283., 1. o.). 4

5 hátralékát leküzdje, hanem azt is, hogy az összes elé kerülő ügyet megfelelő feltételek mellett dolgozza fel 10. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az igazságszolgáltatási szervezetrendszer reformja továbbra is folyamatban van, és még nem fejtette ki minden hatását olyan összefüggésben, amelyet a Törvényszéken is a beérkezett és a folyamatban lévő ügyek számának jelentős növekedése jellemez 11. Ezenkívül a tervezett hatáskör-átruházás nem mentes a hátrányoktól. Az előzetes döntéshozatali eljárások egy részének a Törvényszék hatáskörébe utalásával kapcsolatban felmerülő első kérdés az, hogy melyek legyenek a Törvényszékhez utalt egyes ügycsoportok. Első ránézésre viszonylag könnyűnek tűnik a feladat, mivel annak keretében azt kell meghatározni, hogy melyek azok a technikai jellegű, inkább a Törvényszék előtti jogvitákhoz közel álló ügycsoportok, amelyek kapcsán régre visszatekintő és állandó ítélkezési gyakorlat alakult ki, és amelyek a Bíróság vonatkozásában tömeges jogvitákat jelentenek. E tekintetben a vám- vagy tarifális kérdésekre, illetve a szociális biztonsággal vagy a közvetett adózással kapcsolatos kérdésekre lehet gondolni. A Bíróság így olyan alapvető jelentőségűnek tekinthető ügycsoportokra összpontosíthatna, mint például az uniós polgárság, a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség, a belső piac vagy a gazdasági és monetáris integráció. A valóság azonban ennél sokkal összetettebb. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek egyszerre vonatkozhatnak technikai kérdésekre és a Szerződések vagy valamely jogalkotási aktus alapvető jelentőségű rendelkezéseinek értelmezésére. Fordítva, a ránézésre jelentéktelennek vagy technikainak tűnő kérelmek felvethetnek olyan elvi jelentőségű vagy más területekre átvezető, az előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztőjéhez vagy tárgyához kapcsolódó kérdéseket, amelyekben egyedül a Bíróság lehet hivatott elvi jelentőségű határozatot hozni 12. Az előzetes döntéshozatali hatáskörnek a Törvényszékre 10 A jelen szöveg megfogalmazásának időpontjában ugyanis a Törvényszék 46 bíróból áll. A 2015-ben megszavazott igazságügyi szervezeti reform első szakaszából eredően egy bíró még kinevezésre vár, míg e reform harmadik szakaszának eredményeképpen a Törvényszéknek szeptember 1-jén kilenc további bíróval kell kiegészülnie ahhoz, hogy a bíráinak teljes létszáma 56 legyen (e számot ugyanakkor az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból történő távozása esetén 54-re kell majd levinni). 11 Így az idei év első tíz hónapja során nem kevesebb mint 799 új ügyet nyújtottak be a Törvényszékhez, az ezen igazságszolgáltatási fórum előtt folyamatban lévő ügyek száma pedig október 31-én 1535 volt. 12 Ez a helyzet például az adózás területén előterjesztett számos előzetes döntéshozatal iránti kérelem esetében. Nem ritka, hogy a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL L 347., december 11., 1. o.), vagy az általa hatályon kívül helyezett 77/388/EGK irányelv konkrét rendelkezéseinek értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatal iránti kérelmek olyan alapvető jelentőségű fogalmakkal kapcsolatos kérdéseket tartalmaznak, mint a joggal való visszaélés. Példaként említhető az Åkerberg Fransson ügy (C-617/10, EU:C:2013:105), amely alapvetően a hozzáadottérték-adóval 5

6 történő akár részleges átruházása tehát megkövetelné az Európai Unió működéséről szóló szerződés 256. cikke (3) bekezdésének végrehajtására irányuló konkrét intézkedések meghozatalának megfontolását azon kockázat elkerülése érdekében, hogy e kérdések feldolgozása során olyan eltérő megközelítés alakuljon ki, amely veszélyeztetné a jogbiztonságot, valamint a nemzeti bíróságok és a jogalanyok által az Intézménybe vetett bizalmat. Az eltérések e kockázata arra is visszavezethető, hogy a Törvényszék a kezdetektől fogva ahhoz alakította a tevékenységét, hogy a természetes vagy jogi személyek, a tagállamok vagy az uniós intézmények által előterjesztett közvetlen kereseteket bíráljon el, nem pedig a nemzeti bíróságoktól származó előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket. Márpedig e két ügykategóriának alapvetően eltérő a feldolgozási módja, amennyiben az előzetes döntéshozatali eljárásokra különösen az a jellemző, hogy azokban igen nagyszámú szereplő vesz részt, az eljárás során pedig az összes hivatalos nyelvet használják. Ráadásul a Bíróság által az előzetes döntéshozatali ügyekben hozott ítéletek tekintélyét különösen az adja, hogy minden egyes ügyet megvizsgál az összes bíró és főtanácsnok, mielőtt az adott ügyet az annak nehézsége szerint meghatározott ítélkező testület elé utalnák. Kétségtelen, hogy a Szerződés megszövegezői rendelkeztek bizonyos garanciákról. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 256. cikkének (3) bekezdése először is lehetőséget biztosít arra, hogy a Törvényszék a hatáskörének hiányát állapítsa meg az elé terjesztett ügyben, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az ügyben olyan elvi döntés meghozatalára van szükség, amely az uniós jog egységességét és koherenciáját befolyásolhatja. E cikk olyan felülvizsgálati eljárásról is rendelkezik, amelynek keretében a Bíróság az alapokmányban megállapított feltételek mellett és korlátokon belül felülvizsgálhatja a Törvényszék előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket eldöntő határozatait. Ugyanakkor bizonyos nehézségeket nem lehet kiküszöbölni. Valamely ügynek a Bíróság elé utalására ugyanis az eljárás viszonylag előrehaladott szakaszában is sor kerülhet, amikor az ügy bonyolultsága vagy alkotmányos vetülete teljes mértékben feltárul, vagyis az ügy két különböző igazságszolgáltatási fórum általi egymást követő vizsgálata folytán jelentősen meghosszabbodna az eljárás időtartama. E meghosszabbodás folytán tehát a nemzeti bíróságok bizonytalanná válhatnának a tekintetben, hogy a Törvényszékhez forduljanak-e, még ha az uniós jog értelmezésének vagy érvényességének valós problémájával is szembesülnek. Márpedig a Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárás előrelátható időtartama alapvető jelentőségű szempont a nemzeti bíróság számára, mivel az előzetes döntéshozatali eljárás a nemzeti eljáráshoz kapcsolódik. kapcsolatos ügy volt, viszont alkalmat biztosított a Bíróságnak arra, hogy elvi jelentőségű ítéletet hozzon az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatályáról. 6

7 A Törvényszék esetleges előzetes döntéshozatali ítéleteinek a Bíróság általi felülvizsgálata sem tűnik alkalmasnak arra, hogy kiküszöbölje a hatáskör-átruházás hátrányait. A Bíróság november 1-jétől hatályos új eljárási szabályzata által a felülvizsgálati eljárás lefolytatását illetően bevezetett kedvező változások ellenére emlékeztetni kell arra, hogy a felülvizsgálati eljárás felépítésére eléggé megszorító feltételek jellemzők, mivel ezt az eljárást az alapokmányban megállapított feltételek mellett és korlátokon belül csak akkor lehet lefolytatni, ha fennáll a komoly veszélye annak, hogy az uniós jog egységessége vagy koherenciája sérül. Hacsak teljesen elferdítésre nem kerül ezen eljárás rendeltetése, és felül nem vizsgálják a Törvényszék által előzetes döntéshozatal keretében hozott valamennyi határozatot az ilyen megközelítés viszont minden hatásuktól megfosztaná az előzetes döntéshozatali hatáskör Törvényszékre történő részleges átruházásából származó potenciális előnyöket, mind a Bíróság munkaterhének könnyítése szempontjából, mind pedig az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek feldolgozásának hatékonyságát és időtartamát illetően, a felülvizsgálati eljárás tehát nem biztosítja azon lehetséges eltérő megközelítések hatékony orvoslását, amelyek az ítélkezési gyakorlatban a Bíróság és a Törvényszék között felmerülhetnek. 13 Következtetés Még ha e különböző kérdésfelvetések kétségkívül meg is válaszolhatók, meg kell állapítani, hogy alapvető jelentőségű tét forog kockán, továbbá hogy rendkívül érzékeny művelet azon megfelelő mechanizmusok kialakítása, amelyek lehetővé teszik, hogy az előzetes döntéshozatali eljárásnak továbbra is fennmaradjon az uniós igazságszolgáltatási rendszer sarokköveként betöltött szerepe. Olyan időszakban, amikor a Bíróság elé terjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmek gyorsan feldolgozásra kerülnek, a tagállami bíróságokkal kialakított párbeszéd pedig soha nem volt olyan élénk, mint napjainkban, a jelen szakaszban nem tűnik célszerűnek az ilyen kérelmek elbírálására vonatkozó hatáskör Törvényszékre történő átruházása. Ez még inkább érvényes a jelenlegi helyzetben, amely a Törvényszék elé kerülő ügyek számának növekedésével, valamint azzal jellemezhető, hogy a Törvényszéknek át kell szerveznie és ki kell igazítania a munkamódszereit. E feltételek mellett a Bíróság úgy véli, hogy a jelen szakaszban nem indokolt javasolnia az alapokmányának módosítását annak érdekében, hogy az előzetes döntéshozatali eljárásokban általa gyakorolt hatáskör egy részét átruházzák a Törvényszékre. 13 Mindenképp szem előtt kell tartani, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás keretében hozott határozatok olyan általános értelmezési kötőerővel rendelkeznek, amely túlmutat azon jogvita keretein, amelynek során az uniós bíróság eljárását kezdeményezték. 7

8 Ezen alapvető jelentőségű kérdés kapcsán azonban nagyon világossá kell tenni: mindez semmi sem esetre sem értelmezhető az előzetes döntéshozatali hatáskörnek a Bíróság és a Törvényszék közötti megosztásával kapcsolatos kérdésre vonatkozó végleges álláspontként. A Bíróság ugyanakkor úgy véli, hogy e hatáskörnek a Törvényszékre történő részleges átruházásáról nem lehet szó addig, amíg egyéb intézkedéseket el nem fogadtak. Egyrészt, a Bíróság továbbra is figyelmesen követi az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek számának alakulását és a feldolgozásukhoz szükséges időtartamot. Az előzetes döntéshozatali hatáskör későbbi átruházásának lehetősége bizonyos konkrét ügycsoportokban nem zárható ki, amennyiben a Bíróság elé terjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmek száma és bonyolultsága olyan szintet ér el, hogy a megfelelő igazszolgáltatás megköveteli a hatáskör-átruházást. Ilyen esetben módosítani kellene a Törvényszék eljárási szabályait annak érdekében, hogy kialakítsák az ügyek feldolgozásának az előzetes döntéshozatali eljárások jellegéhez és sajátosságához igazodó módszereit, továbbá hogy a lehetséges mértékben kiküszöböljék az ítélkezési gyakorlat eltéréseinek fent említett kockázatait. Másrészt, az Európai Unió igazságszolgáltatási szervezetrendszerének reformját meghatározó összefüggések arra késztették a Bíróságot és a Törvényszéket, hogy áttekintsék a jelenleg általuk gyakorolt valamennyi hatáskört, annak vizsgálata érdekében, hogy a hatáskörök megosztásának az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket érintő esetleges módosításától függetlenül sor kerülhet-e az e hatáskör-megosztással kapcsolatos egyéb módosításokra, különösen ami a közvetlen keresetek feldolgozását, a Bíróság vonatkozásában pedig a fellebbezések feldolgozását illeti. Az e kérdésekkel kapcsolatos elgondolások igen előrehaladottak, és azok alapján 2018-ban valószínűleg olyan javaslatok kerülnek majd megfogalmazásra, amelyek révén várhatóan sor kerül mind az Európai Unió Bírósága alapokmányának, mind pedig a két igazságszolgáltatási fórum eljárási szabályzatainak módosítására. Csatolt melléklet: A január 1-je és október 31. között a Bíróságra érkezett ügyek áttekintése 8

9 Érkezett ügyek A kereset jellege (2017) 2017/01/01-től 2017/10/31-ig Előzetes döntéshozatal iránti kérelmek 72,45% Vélemény iránti kérelmek 0,16% Fellebbezések 18,15% Kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetek 5,73% Megsemmisítés iránti keresetek 0,80% Ideiglenes intézkedés vagy beavatkozás tárgyában hozott határozat elleni fellebbezések 0,80% Különleges eljárások 1,91% A kereset jellege jan. febr. márc. ápr. máj. jún. júl. aug. szept. okt. Össz. Előzetes döntéshozatal iránti kérelmek Megsemmisítés iránti keresetek Kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetek Fellebbezések Ideiglenes intézkedés vagy beavatkozás tárgyában hozott határozat elleni fellebbezések Részösszeg Vélemény iránti kérelmek 1 1 Különleges eljárások Részösszeg Összesen