l ERD O A Z B E N A L A P Í T O T T E R D É S Z E T I L A P O K 121. É V F O L Y A M A

Átírás

1 wr l ERD O A Z B E N A L A P Í O E R D É S Z E I L A P O K 121. É V F O L Y A M A

2 ARALOM Béky Albert: ölgy magtermelő állományok nevelése 93 Fodor Sánior: Védekezési kísérletek a tölgymakk termésveszteséget okozó rovarok ellen 0 Dr. Hajdú Gábor rombitás amás: A termésfokozás kocsányos tölgy magtermelő állományban tápanyag utánpótlással 102 Dr. Szappanos András: A tölgyesek természetes felújítása a nyolcvanas években Dr. Sólymos Rezső: A gyorsannövő faállományok szerepe az erdőállomány-gazdálkodás és a faellátás fejlesztésében 0 Dr. Jereb Oltó: A dunintúli lucfenyő törzsfák kijelölése és fontosabb adataik 0 anaszi György: Az erdőállományok korszaki minősítése 123 Hegy-és dombvidéki, erdőállományt kímélő közelítési eszközök és módszerek (Schandl Lajos) 128 Fatermési táblák, vagy más módszerek? (Molnár László) 133 Dr. Sali Emil: A fatermési táblák megbízhatóságáról 134 Címkép: A Kisalföldi EFAG úszódaruja A hátlapon: 31 éves korai és óriás nyáras, KEFAG, Jánosi, Jánossziget COflEPWAHHE A {Jérome René felvételei) A. Eenu: <J>opiMnpoBa e H yxoflw 3a AVŐOBMMH jiecocemehhbimm HacawAeHHflMH 93 ILI. q~>odop: OnH őopbőbi c BpeAHejiflMH, nphhocfliuhmh yiuepö ypowaio wejryfleíi AV'őa 9 JX-p F. Xaüdy. pomoumam: nobbimeime ruioaohomehhji /lecocemennbix Haca>KAei;HH flyga qepem- Maoro nyem nonkopmkh nhtaejibhbimh BemecBaMH 102 JX-p A. CannaHoui: EcecBenHoe BoccranoBjieHHe flyőobbix racawaehuíí B 80-bie ronw 106 JX-p P. LUoüMOiu: Ponb őbicpopaciyinhx naca>kaenhh B paoehinn nechoro ([:0HAa H jrecocna6>kehhíi 0 JX-p O. Epeö: ripnhunnbi orőopa nmocobbix AepeBbeB B AyHainyjibcKnx ejibmikax n HX rjiabhbie noka3a- eah 6 JX. 'l'anacu: HepHOAHMecKafl ouehka Aeconaca>KAenHfi 123 JJ. XXJaHÖA: CpeACBa H cnocoöbi pe-nebkh B xojnwhcbix H ropubix ycnobh«x, c yneom coxpahhoch Haca>KAeHHíí 128 JX. MOAHap: aöahubi xoaa poca HAH Apyrne MeOAbi? 133 JX-p 3. ÍIXaAu: O AOCOBepnocH aő/inu XOAa poca 134 CONENS Béky A.: ending principles for oak seed crop stands 93 Fodor S.: Experimentál controlling measures against insects causing losses in oak seed yield 9 Hajdú G. rombitás.: Kaising of seed yields in pedunculate oak seed crop stands by nutrient supply Szappanos A.: Natural regeneration of the oak forests in the eighties 10(1 Sólymos R.: he importance of fast-growing forest stands to the forest management and to the improvement of timber supply 0 Jereb 0.: Selection of Norway spruce plus-trees and their characteristics of importance at ransdanubia... ö anaszi Gy.: Periodieal qualification of forest stands 123 Schandl L.: Harmless squidding tools and methods for the forest stands of hilly and mountainous regions Molnár L.: Yield tables or any other ways? 133 Sali E.: On the reliability of forest yield tables, 134 AZ ERDŐ Az Országos Erdészeti Egyesület kiadványa. Szerkeszti: dr. Sólymos Rezső. A szerkesztőség címe: Budapest v., Kossuth L. tér. Levélcím: 60. Budapest, MÉM. EFH. Kiadja a Delta Szaklapkiadó Műszaki Szolgáltató Leányvállalat, 1442 Budapest VII., Garay u.. eleion: 41-83, Felelős kiadó. Faklen Pál igazgató. Kapják: Országos Erdészeti Egyesület tagjai: előfizethető még: a Posta Központi Hírlap Iroda (Budapest, József nádor tér 1., 00) és a lapterjesztéssel foglalkozó egyes postahivatalok útján. Előfizetési dlj egy évre 240, Ft. félévre 1, Ft, egyes szám ára, Ft Külföldön terjeszti: a,,kulúra" Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat (Budapest Pf.: 149. H 1389). Az évi előfizetés ára: dollár. Révai Nyomda Egri Gyáregysége, Eger Igazgató: Horváth Józsefné dr.

3 Qu, ÖL MAGERMELŐ ÁLLOMÁNYOK NEVELÉSE BÉKY ALBER ölgyeseinket váratlanul ért vész újra a szaporítóanyagra, a fajták nemesítésére hívja fel a figyelmet. Nem büszkélkedhetünk méltán a tölggyel mint főjáfájúnkkal, ha jövőjéről nem gondoskodunk minden lehető eszközzel. Ilyenirányú munkásságról számol be a következő néhány dolgozat. A tölgy magtermelő állományok nevelésével a hazai kutatás csak éve foglalkozik, az egyértelmű eredményekkel még adós. néhány A szovjet szakirodalomban V. í. Ivanov és G. G. Junas kísérleteiről olvashatunk, akik a sipovoi erdőben középkorú, vágásérettség előtti és vágásérett kocsányostölgy magtermelő állományokban állítottak be gyérítési kísérleteket. A gyérítés nem vezetett termésnövekedéshez és a makktermés sem lett gyakoribb. Bő termésű években minden korosztályban a maximális termésmennyiséget a 0,8 sűrűségű állományok adták. Minél kisebb volt a sűrűség, annál kevesebb volt a termésmennyiség területegységre átszámítva. Az É-Kaukázusban P. M. Polezsáj adatai szerint a kocsánytalan tölgy termése a sűrűség 0,8-ról 0,4-re csökkenésével a száraz és az üde termőhelyeken egyaránt csökkent. A tölgy termésbiológia legjobb hazai szakértője Mátyás Vilmos írta: 60- ban már tisztán láttam, hogy vizsgálataink lényege nem az erdőművelési eljárásokon, a gyérítéseken alapszik, hanem meg kell keresnünk azt, hogy ettől független módszerekkel milyen lehetőségeink vannak a termés fokozására. Előző években ugyanis azt kellett tapasztalnom, hogy hiába végzünk gyérítést, koronaalakítást, ha a termést a késői fagy, az egyéb abiotikus és biotikus károsítások megsemmisítik." apasztalatból tudjuk, hogy a legelőerdők tölgyfái gyakrabban teremnek, mint a zárt tölgyesek, a szabadállású (nyiladék melletti), a nagyobb koronájú fák egyedileg nagyobb termést adnak. A Somogyi EFAG területén tölgy magtermelő állományokban folyó, Fodor Sándor által irányított vegyszeres erdővédelmi és termésfokozási kísérletek adatait összehasonlítva azt tapasztalták, hogy a zárt erdőként nevelt taranyi kocsányostölgy kísérleti terület 81-ben hektárra vetítve nagyobb termést adott mint a somogyzsitfai x méteres hálózatba telepített, hatalmas koronájú, hasonlóan kezelt legelőerdő. Zelnik Istvánnak a somogyzsitfai legelőerdőben végzett kísérleti adataiból kitűnik, hogy a 40%-os záródású, földigágas", idős kocsányos tölgyeknek csak 1/3-a hozott termést, 2/3 része nem. A 83. számú fa, amelyik 81-ben 6

4 kg makkot termett. 82-ben nem hozott termést, és több olyan fa, amelyik 81-ben nem termett, 82-ben bőven termett. rombitás amás taranyi adatai szerint a vegyszerezett állományokban is csak 2% volt a jó termő fák aránya, és ugyanennyi nem adott termést. ehát az egyes fák kedvező körülmények között sem teremnek minden évben, viszont az állományokban minden évben vannak termést hozni akaró fák. A termés csak akkor marad el, ha az abiotikus és a biotikus károsítások azt megsemmisítik. A SEFAG megbízásából 83-ban a háromfai kocsánytalan tölgy magtermelő állományokban is vegyszeres erővédelmi és termésfokozási kísérleteket állított be az ERI. A kontroll terület minimális, gyakorlatilag begyűjthetetlen termésével szemben a kezelt területeken alkalmazott vegyszer összetételektől függően kg-os volt a hektáronkénti makktermés. Ez azért is említésre méltó, mert az állomány még fatermesztési célra is túl sűrű. A 6 éves, 28 m átlagos magasságú állomány törzsszáma 0 db/ha. Ez a törzsszám 40%-kal magasabb a fatermési tábla egészállomány törzsszámadatához viszonyítva és 80%-kal több, mint a kocsánytalan tölgy magtermelő állományok erdőnevelési modelljében megadott törzsszám. Szükséges-e ezek után a magtermelő állományok külön neveléséről beszélni? Igen. A leírtakkal csak az elböhöncösítés" szükségtelenségét próbálom bizonyítani. A magtermelő állományok nevelésének kettős a célja: a genetikailag feltehetően értéktelenebb egyedek eltávolítása; az arányosan fejlett koronájú, jó kondícióban lévő fákból álló állományszerkezet kialakítása gyakoribb és erősebb nevelő vágásokkal. Ezzel nemcsak a termésbiológiai igények jobb kielégítését segítjük, hanem a vízhajtásképződést, az időskori csúcsszáradást is megakadályozhatjuk. Viszonylag folyamatos szaporítóanyagellátás akkor érhető el, ha: időben végrehajtják megfelelő erősséggel (modelltáblák) és minőségben a nevelővágásokat; a legkiválóbb magtermelő állományokban a gomba és rovarkártevők ellen helikopteres vegyszeres védekezést hajtanak végre, valamint tápanyagutánpótlást végeznek; a közepes és a kisebb makktermést is megvédik, begyűjtik (vadvédelem, magasabb gyűjtési ár stb.) Az Erdészeti Hivatal az ERI-t bízta meg a bükk és tölgy magtermelő állományok erdőnevelési modelljének elkészítésével. A bükkösökre Mendlik Géza, a kocsányos tölgyesekre Kiss Rezső, a kocsánytalan tölgyesekre és a gyertyánostölgyesekre Béky Albert szerkesztette a modelltáblákat 82-ben. A magtermelő állományok nevelésével olyan állományszerkezetet kívánunk kialakítani, amely lehetővé teszi, hogy magasabb vágáskorral, kettős elsődleges céllal hasznosítsuk legjobb tölgyeseinket: teremjenek gyakran makkot és adjanak értékes iparifát. A magtermelő állományok nevelési modelljét az új erdőnevelési modelltáblákkal azonos táblázatokba foglaltuk. A táblázatok a nevelővágás idejére, a nevelővágás utáni legfontosabb állományszerkezeti adatokat adják meg: az átlagos magasságot, a körlapösszeget, az átlagos mellmagassági átmérőt, a törzsszámot és a fák átlagos távolságát háromszög kötésben. A modelltáblákat ru-

5 II. fatermési osztályú gyertyános-tölgyes magtér meló" állomány nevelési modellje A nevelővágás (rudaskori indítás) Jele Megnevezése Száma Fafaj Kora Atl. magassága H A főállomány Köri. össz c Atl. átmérője Dg örzs sz. N 1 hektár Áfák átl. táv. év m m 2 cm db ni 1. isztítás « ,8 2, 2. örzskiválasztó gyérítés ,2 3, ,1 4,6 3. Növedékf okozó gyérítés ,9, ,8, ,8 6, ,8 6, ,4 daskori és időskori indítással az I IV. fatermési osztályra dolgoztuk ki, a gyengébb termőhelyeken nem állnak magtermelő állományok. Mintaként a II. fatermési osztályú gyertyános-tölgyes modelltáblát mutatjuk be, rudaskori indítással. A táblázatok első nevelővágása az erdőnevelési modelltáblákkal való kapcsolatot biztosítja, az utolsó fatermesztési célú nevelési beavatkozás utáni állományszerkezetet adja meg, tehát még nem a makktermelés volt a nevelpvágás egyik célja. A táblázatok többi nevelővágása a magtermelő állományok nevelése. Az egyes gyérítések utáni állományszerkezetet két-két, a gyertyános-tölgyeseknél három sorban adtuk meg. A felső sor a magtermelő tölgy V-fák (MV-fák) adatait, a második sor az összes megmaradó tölgy (benne a MV-fák is) adatait, a gyertyános-tölgyeseknél a harmadik sor a nevelővágás utáni gyertyánrész állományszerkezeti adatait tartalmazza. A modelltáblák véghasználati kort nem adnak. A véghasználat ideje az állomány egészségi állapotától, későbbiek során termőképességétől, utódállományainak minőségétől függ. A nevelővágások a modelltábla utolsó beavatkozási

6 ideje után is folytatódnak. Ekkor azonban már nem a magtermelő állomány kialakítása, formálása a feladat, hanem a fenntartása. íz évenként egészségügyi termelést javasolunk, amennyiben az szükséges. A tölgy magtermelő állományok nevelésekor az alábbi szempontokat vegyük figyelembe: A nevelővágás-jelölést előzze meg a magtermelő V-fák tartós megjelölése. Hálózatuk ne legyen merev, minden elitfa kijelölésre kerüljön. A rudas korban kijelölt állományok esetében a tartós megjelölést csak akkor végezzük el 40 éves korban, ha az állomány gyedéinek differenciálódása ezt egyértelműen lehetővé teszi. A MV-fák az állományok legjobb törzsalakú fái. Magassági osztály szerint csak kimagaslóak, illetve az uralkodók közül a legvastagabbak lehetnek. A törzs villássága öröklődő hiba, MV-fának lehetőleg ne jelöljük az ilyeneket. A fák koronaalakja a korábbi nevelést is tükrözi, ezért nem a legfontosabb szempont. Itt kortól függően a monopodiális törzsfutásu fákat válasszuk. Az ágvastagság arányos legyen a törzsvastagsággal. A finomágúság ugyanis legtöbbször gyengébb növekedéssel jár. A magtermelő állományok kialakítása során először a kimagasló és az uralkodó fák közül a feltehetően rossz örökletes tulajdonságot hordozó fákat vágjuk ki (mélyen villás törzsű, többszörösen villás, erősen térgörbe, rosszul feltisztuló, durva ágú). A nevelővágás az MV-fák szabályos koronafejlesztését is biztosítsa. A gyertyános-tölgyesekben ne maradjon közbeszorult, alászorult tölgy. Az esetleges magas-cserjeszint vagy második koronaszint (gyertyán, bükk, hárs, juhar) gondozása is fontos feladat, amellyel a makkgyűjtést is segíthetjük. A magtermelő állományok nevelési modelljét az EFE Erdőművelési anszéke ás az ERI hosszú időtartamú erdőnevelési kísérleti területeinek eredményei idővel bizonyára javítják, módosítják. Addig is a nevelővágás jelölés jó segédeszköze a modelltábla. A lapban megjelent tanulmányok szerzői: dr. Béky Albert tud. főmunkatárs, ERI, Sárvár; Fodor Sándor tud. főmunkatárs, ERI, Sárvár; dr. Hajdú Gábor ERI Kísérleti Állomás igazgatója, Kaposvár; dr. Jereb Ottó erdőmérnök-tanár, Szakközépiskola, Sopron; Molnár László főmunkatárs, Mátrai EFAG, Eger; dr. Sali Emil volt MÉM-főosztályvezető; Schandl Lajos fahasználati főelőadó, Pilisi Áll. Parkerdőgazdaság, Visegrád; dr. Sólymos Rezső MÉM EFH Erdészeti és Faipari Főosztály vezetője, Budapest; dr. Szappanos András egyetemi docens, EFE, Sopron; anaszi György a Budapesti Érdőfelügyelőség igazgatója; rombitás amás erdészeti társulás vezetője, Igal.