Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, június 9. (OR. en)

Átírás

1 Conseil UE Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, június 9. (OR. en) Intézményközi referenciaszám: 2016/0406 (CNS) 10041/17 LIMITE PUBLIC FISC 128 ECOFIN 502 FELJEGYZÉS Küldi: Címzett: a Tanács Főtitkársága az Állandó Képviselők Bizottsága/a Tanács Előző dok. sz.: 7118/17 FISC 61 ECOFIN COR 1 Biz. dok. sz.: 15817/16 FISC 241 IA 145 Tárgy: Javaslat A Tanács irányelve a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek az általános fordított adózási mechanizmus termékek és szolgáltatások egy bizonyos határértéket meghaladó értékesítésére vonatkozó ideiglenes alkalmazása tekintetében történő módosításáról Elnökségi kompromisszum Mellékelten továbbítjuk a delegációknak a fenti bizottsági javaslatra vonatkozó legutóbbi elnökségi kompromisszumos szöveget /17 ll/adt/ia 1 DG G 2B LIMITE HU

2 MELLÉKLET Javaslat A TANÁCS IRÁNYELVE a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek az általános fordított adózási mechanizmusnak termékek és szolgáltatások egy bizonyos határértéket meghaladó értékesítésére vonatkozó ideiglenes alkalmazása tekintetében történő módosításáról AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 113. cikkére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően, tekintettel az Európai Parlament véleményére, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére, különleges jogalkotási eljárás keretében, 10041/17 ll/adt/ia 2

3 mivel: (1) A Bizottság a héára vonatkozó cselekvési tervében 1 bejelentette, hogy az áruk és szolgáltatások határokon átnyúló értékesítésének adóztatását alapul véve javaslatot kíván előterjeszteni a tagállamok közötti, határokon átnyúló, vállalkozások közötti kereskedelemre vonatkozó végleges hozzáadottértékadó-rendszerre (héarendszerre) vonatkozóan. (2) Tekintettel a héacsalás jelenlegi szintjére, valamint arra, hogy az nem minden tagállamot érint egyformán, és mivel a végleges héarendszer bevezetése több évet vesz igénybe, szükség lehet bizonyos sürgős és konkrét intézkedések megtételére. (3) Ebben az összefüggésben egyes tagállamok kérték, hogy a járványszerűen terjedő körhintacsalás kezelése érdekében lehetőségük legyen egy ideiglenes általános fordított adózási mechanizmus (a továbbiakban: ÁFAM) alkalmazására egy bizonyos számlánkénti értékhatár elérése esetén; ez eltérést jelentene a jelenlegi héarendszer általános elveinek egyikétől, nevezetesen az összfázisú jellegtől. A körhintacsalás nevezetesen abban gyökerezik, hogy a Közösségen belüli értékesítések jelenleg mentességet élveznek, lehetővé téve az áruk héamentes beszerzését. Ezt követően több kereskedő is adócsalást követ el, amikor nem fizeti meg az adóhatóságnak az ügyfeleitől kapott héa összegét. Ezek az ügyfelek azonban, mivel érvényes számla birtokában vannak, jogosultak az adó levonására. Ugyanazt az árut adott esetben többször is értékesíthetik, vagyis a Közösségen belül adómentes termék újra és újra gazdát cserél. Hasonló körhintacsalás a szolgáltatások nyújtása során is előfordulhat. Az eltérés értelmében a héa megfizetésére kötelezett személy az az adózó lenne, akinek a részére a termékeket vagy szolgáltatásokat értékesítik, és ezzel megszűnne az ilyen típusú adócsalás elkövetésének lehetősége. (4) Azoknak a tagállamoknak, amelyek adóhatóságaik kapacitásainak fejlettsége tekintetében különbséget mutatnak, a héacsalás fokozottabb jelenléte és a nagyobb bevételkiesés miatt az EUMSZ 27. cikke első bekezdésének értelmében különösen nagy erőfeszítést kell tenniük a héarendszer végrehajtása kapcsán. 1 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak egy, a héára vonatkozó cselekvési tervről. Úton egy egységes uniós héaövezet felé új döntések szükségeltetnek (COM(2016)148 final, április 7.) /17 ll/adt/ia 3

4 (5) A csalások tagállamok közötti átterelődésével kapcsolatos kockázat korlátozásának érdekében indokolt engedélyezni, hogy minden olyan tagállam, amelyben a csalások különösen a körhintacsalások szintje tekintetében teljesülnek bizonyos kritériumok, és amely igazolni tudja, hogy más ellenőrzési intézkedések nem elegendőek az ilyen csalások elleni küzdelemhez, alkalmazhassa az ÁFAM-ot. Ezen tagállamoknak továbbá ki kell mutatniuk, hogy az adózási fegyelemnek és az adóbehajtásnak az ÁFAM bevezetése nyomán várható javulásából fakadó becsült előnyök meghaladják a vállalkozásokra és az adóhatóságokra a bevezetés miatt háruló teljes többletterhet, és a vállalkozások és az adóhatóságok számára nem keletkeznek nagyobb költségek, mint amilyenek más ellenőrző intézkedések alkalmazása nyomán keletkeznének. (6) Ha a tagállamok az ÁFAM alkalmazása mellett döntenek, akkor azt az egy bizonyos számlánkénti küszöbértéket meghaladó áruk és szolgáltatások tekintetében minden nem határon átnyúló értékesítés esetében alkalmazniuk kellene. Az ÁFAM alkalmazását nem célszerű valamely konkrét ágazatra korlátozni. (7) Az ÁFAM alkalmazását választó tagállamoknak külön elektronikus jelentéstételi kötelezettséget kell bevezetniük az adóalanyok számára annak érdekében, hogy biztosítsák az ÁFAM hatékony működését és alkalmazásának nyomon követését. Fel kell deríteniük az adócsalás új formáit, és meg kell akadályozniuk azok elterjedését. (8) Annak érdekében, hogy meg lehessen ítélni, hogy az ÁFAM egyik tagállamban való bevezetése nem eredményezi-e azt, hogy a csalás más tagállamokba helyeződik át, és fel lehessen mérni a belső piac működésében bekövetkező potenciális zavarok mértékét, célszerű külön információcsere-kötelezettséget előírni az ÁFAM-ot alkalmazó tagállamok és a többi tagállam között. Az információcserére minden esetben alkalmazandók a személyes adatok védelmére és a titoktartásra vonatkozó rendelkezések. E rendelkezések a tagállamok vagy az Unió adózás területén fennálló érdekeinek védelmét biztosító mentességeket és korlátozásokat tartalmaznak. (9) Annak érdekében, hogy átlátható módon lehessen értékelni az ÁFAM alkalmazásának a csalást megvalósító tevékenységekre gyakorolt hatását, az említett tagállamoknak előre meghatározott értékelési kritériumokat kell megállapítaniuk, hogy felmérhetővé váljon a csalásoknak az ÁFAM alkalmazása előtti és utáni mértéke /17 ll/adt/ia 4

5 (10) Az ÁFAM alkalmazását engedélyező határozatok költségvetési hatással bírnak majd, amely egy vagy több tagállam esetében jelentős is lehet. Az ÁFAM alkalmazását engedélyező konkrét határozat elfogadására vonatkozó hatáskört ezért a Tanácsra kell ruházni. (11) Az ÁFAM alkalmazását választó tagállamoknak fel kell kérniük a Bizottságot az ÁFAM alkalmazására való javaslattételre, megadva minden ahhoz szükséges tájékoztatást, hogy a Bizottság értékelni tudja a kérést. A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy szükség esetén további tájékoztatást kérjen. (12) Tekintettel azon váratlan hatásokra, amelyeket egy ilyen mechanizmus a belső piac működésére gyakorolhat a csalásoknak az ÁFAM-ot nem alkalmazó más tagállamokra történő esetleges átterelődése miatt, a Tanácsnak lehetőséget kell kapnia arra, hogy védintézkedésként hatályon kívül helyezze az ÁFAM alkalmazását jóváhagyó végrehajtási határozatokat. Mivel az olyan helyzetekben, amikor megállapítást nyer, hogy jelentős a belső piacra gyakorolt negatív hatás, gyors reakcióra van szükség, célszerű fordított egyhangú szavazási eljárást alkalmazni. (13) Figyelembe véve, hogy egy ilyen mechanizmus bizonytalan hatásokkal járhat, annak időbeli hatályát korlátozni kell. (14) A belső piacra gyakorolt hatás szoros figyelemmel kísérése érdekében amennyiben az ÁFAM-ot legalább egy tagállamban alkalmazzák minden tagállamnak jelentést kell benyújtania a Bizottságnak, hogy fel lehessen mérni a csalásra, a vállalkozások megfelelési költségeire, valamint az ÁFAM alkalmazása miatt a csalást megvalósító tevékenységek más tagállamra való átterelődésére gyakorolt hatást. (15) A 2006/112/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 10041/17 ll/adt/ia 5

6 1. cikk A 2006/112/EK irányelv a következő 199c. cikkel egészül ki: 199c. cikk (1) június 30-ig a tagállamok a nem határokon átnyúló értékesítésekre alkalmazandó általános fordított adózási mechanizmusként (ÁFAM) rendelkezhetnek úgy, hogy a héa megfizetésére kötelezett személy a 193. cikktől eltérve az az adózó, aki számlánként EUR értékhatár felett árukat vásárol vagy szolgáltatásokat vesz igénybe. Az ÁFAM-ot bevezetni kívánó tagállamnak meg kell felelnie a következő feltételeknek: a) a Bizottság által a héabevétel-kiesésről közzétett augusztus 23-i végleges jelentésben foglalt módszerek és számadatok alapján 2014-ben a teljes héabefizetési kötelezettség százalékában kifejezett héabevétel-kiesése legalább 5 százalékponttal meghaladta a héabevétel-kiesés közösségi medián értékét; és b) a körhintacsalás aránya a teljes héabevétel-kiesésen belül meghaladja a 25%-ot; és c) megállapította, hogy területén a körhintacsalás elleni küzdelemhez más ellenőrző intézkedések nem elegendőek, és e célból pontosan meghatározza, hogy milyen ellenőrző intézkedések alkalmazására került sor, és konkrétan mik az okai azok eredménytelenségének, valamint hogy miért nem bizonyult elegendőnek a héárra irányuló közigazgatási együttműködés; és d) megállapította, hogy az adózási fegyelemnek és az adóbehajtásnak az ÁFAM bevezetése nyomán várható javulásából fakadó becsült előnyök legalább 25%-kal meghaladják a vállalkozásokra és az adóhatóságokra a bevezetés miatt háruló teljes többletterhet; és e) megállapította, hogy a vállalkozásokra és az adóhatóságokra nem fog több költség hárulni az ÁFAM bevezetéséből fakadóan, mint amilyen költségekkel más ellenőrző intézkedések alkalmazása jár /17 ll/adt/ia 6

7 A tagállam a (4) bekezdésben említett kérelemhez csatolja a héabevétel-kiesésnek a Bizottság által közzétett, a héabevétel-kiesésről szóló, a fenti a) pontban említett jelentésben szereplő módszer és számadatok alapján történő kiszámítását. (2) Az ÁFAM-ot alkalmazó tagállamok megfelelő és hatékony elektronikus jelentéstételi kötelezettségeket írnak elő valamennyi adóalany, és különösen azon adóalanyok számára, akik a mechanizmus hatálya alá tartozó árukat vagy szolgáltatásokat értékesítenek vagy vesznek igénybe. (3) Az ÁFAM-ot alkalmazni kívánó tagállamok kérelmet nyújtanak be a Bizottsághoz, amelyben tájékoztatják a következőkről: a) az (1) bekezdésben említett feltételek teljesülésének részletes indokolása; és b) az ÁFAM alkalmazása megkezdésének időpontja és az alkalmazási időszak; és c) az adóalanyoknak az ÁFAM alkalmazásának bevezetéséről való tájékoztatása érdekében meghozandó intézkedések; és d) a (2) bekezdésben említett kísérő intézkedések részletes leírása. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem rendelkezik minden szükséges információval, a kérelem kézhezvételétől számított egy hónapon belül további tájékoztatást kér, többek között az alkalmazott módszerekről, feltételezésekről, valamint tanulmányokról és egyéb háttérdokumentumokról. A kérelmező tagállam az értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül benyújtja a kért információkat. (4) Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a kérelem megfelel a (3) bekezdésben említett követelményeknek, legkésőbb három hónappal azt követően, hogy minden szükséges tájékoztatást megkapott, javaslatot terjeszt a Tanács elé. A Tanács a Bizottság e javaslata alapján egyhangú szavazással engedélyezheti a kérelmező tagállam számára az ÁFAM alkalmazását. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a kérelem nem teljesíti az említett követelményeket, akkor ugyanezen határidőn belül tájékoztatja ennek okairól a kérelmező tagállamot és a Tanácsot /17 ll/adt/ia 7

8 (5) A belső piacra gyakorolt jelentős negatív hatás esetén a Bizottság legkorábban az ÁFAM alkalmazására egy tagállamot felhatalmazó első végrehajtási határozat hatályba lépését követő tizenkét hónap elteltével javaslatot tesz az (4) bekezdésben említett valamennyi végrehajtási határozat hatályon kívül helyezésére. A hatályon kívül helyezést a Tanács által elfogadottnak kell tekinteni, kivéve, ha a Tanács a javaslat Bizottság általi elfogadását követő 30 napon belül egyhangúlag úgy határoz, hogy elutasítja a Bizottság javaslatát. Jelentős negatív hatás meglétét kell megállapítani az alábbi feltételek teljesülése esetén: a) legalább egy olyan tagállam, amely nem alkalmazza az (1) bekezdésben említett ÁFAM-ot, arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy területén az ÁFAM alkalmazása következtében megnőtt a héacsalás; és b) a Bizottság többek között az a) pontban említett, a tagállamok által nyújtott információk alapján megállapítja, hogy ez a növekedés közvetlenül kapcsolódik a mechanizmus egy vagy több tagállamban történő alkalmazásához. (6) Az ÁFAM-ot alkalmazó tagállamok minden tagállam számára elektronikus formában rendelkezésre bocsátják: a) mindazon személyek nevét, akikre vonatkozóan az ÁFAM alkalmazásának kezdő időpontját megelőző tizenkét hónap folyamán héacsalás gyanúja miatt akár büntetőjogi, akár közigazgatási eljárás volt folyamatban; és b) mindazon személyek nevét ideértve jogi személyek esetében azok igazgatóinak a nevét is, akiknek a héaazonosító szám kiadása céljából való nyilvántartásba vétele az adott tagállamban az ÁFAM bevezetését követően zárult le; és c) mindazon személyek nevét ideértve jogi személyek esetében azok igazgatóinak a nevét is, akik az ÁFAM bevezetését követő két egymást követő adómegállapítási időszak során nem nyújtottak be héabevallást /17 ll/adt/ia 8

9 A fenti a) és b) pontban foglalt adatokat legkésőbb az ÁFAM bevezetését követő három hónapon belül kell rendelkezésre bocsátani, és ezt követően háromhavonta frissíteni kell. A c) pontban foglalt adatokat legkésőbb az ÁFAM bevezetését követő kilenc hónapon belül kell rendelkezésre bocsátani, és ezt követően háromhavonta frissíteni kell. Az ÁFAM-ot alkalmazó tagállamok legkésőbb egy évvel az ÁFAM alkalmazásának megkezdését követően időközi jelentést nyújtanak be a Bizottságnak. A jelentésben részletes értékelést kell nyújtani az ÁFAM eredményességéről. Az ÁFAM alkalmazásának lezárultától számított három hónap elteltével a mechanizmust alkalmazó tagállamok zárójelentést nyújtanak be annak átfogó hatásáról. (7) Azok a tagállamok, amelyek nem alkalmazzák a mechanizmust, legkésőbb [2019. június 30]-ig időközi jelentést nyújtanak be a Bizottságnak az ÁFAM más tagállamok általi alkalmazásának a saját területükön érzékelhető hatásairól, amennyiben az ÁFAM-ot az említett időpontig valamely tagállamban legalább egy évig alkalmazták. Ha az ÁFAM-ot legalább egy tagállamban alkalmazzák, a mechanizmust nem alkalmazó tagállamok legkésőbb [2022. szeptember 30]-ig zárójelentést nyújtanak be a Bizottságnak az ÁFAM más tagállamok általi alkalmazásának a saját területükön érzékelhető hatásairól. (8) A (6) bekezdésben említett jelentésekben a tagállamok a következő értékelési kritériumok alapján értékelik az ÁFAM alkalmazásának hatását: a) a héabevétel-kiesés alakulása; b) a héacsalás, nevezetesen a körhintacsalás és a kiskereskedelmi szintű csalás alakulása; c) az adóalanyokra háruló adminisztratív terhek alakulása; d) az adóhatóság igazgatási költségeinek alakulása /17 ll/adt/ia 9

10 (9) A (7) bekezdésben említett jelentésekben a tagállamok a következő értékelési kritériumok alapján értékelik az ÁFAM alkalmazásának hatását: a) a héacsalás, nevezetesen a körhintacsalás és a kiskereskedelmi szintű csalás alakulása; b) a csalások átterelődése azon tagállamokból, amelyek alkalmazzák vagy alkalmazták az ÁFAM-ot.. 2. cikk Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Ezt az irányelvet [2022. szeptember 30]-ig kell alkalmazni. 3. cikk Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt Brüsszelben, a Tanács részéről az elnök 10041/17 ll/adt/ia 10