AZ 1S62-BEIN ALAPÍTOTT ERDÉSZETI LAPOK 95. ÉVFOLYAMA

Átírás

1 AZ 1S62-BEIN ALAPÍTOTT ERDÉSZETI LAPOK 95. ÉVFOLYAMA

2 T A R T A L O M Balsay László: A Hanság szerepe népgazdaságunk célkitűzéseiben 1 Szontagh Pál: Bükk csemeték gomba okozta pusztulásáról és a védekezés módjáról csemetekertjeinkben 4 Nagy László: A tövis nélküli akác elterjesztése 7 Sólymos Rezső: Az őrségi erdőgazdálkodás 9 Kovács József: Erdők a Nyírségben 17 Jablokov, A. Sz.: Kinek kell a gazdálkodást irányítania erdeinkben? 25 Murányi János: Néhány gondolat a csemetekerti gazdálkodásról 29 Járó Zoltán: A nyarak termőhelyi Igénye 32 Címkép: Schmidt László fakitermelő brigádja (Keletbükki Erdőgazdaság Fényk. Michalovszky István). Hátlapon: Jellegzetes zalai bükkös (Délzalai Erdőgazdaság, Tormafölde Fényk. Jérome René). COAKPWAHHE Bajibuiau, Jl.: Pojib paüoha Xamuar" b npeanaheptanhíix Hauiero Hapomioro x03flfóctb-a 1 CoHmaz, n.: 3apaweHH0CTb őyna rpnöhbimh 6ojie3HHMH h Mepbi öopböbi c hhmh b jiechbix nhtomhhkax 4 Hadb, Jl.: PacnpocTpaHenHe öejioií akaunh 6e3 kojhohck 7 UloAbMoui, P.: JlecHOe xoshííctbo b patíohe Spuier" 9 Koeai, Pl.: Jleca paiíoha Hnpmer" 17 flbaokoe, A. C: Kto BoJiweH Bee xo3;iííctbo b Haiuux jrecax? 25 MypaHbU, H.: HeKOTopue cooőpawemw b cbjj3h c npon3boflctboiw nocafloworo MaTepnajia 29 Hpo, 3.: Tpe6oBaHH«k ycjiobhíim MecTonpoH3pacTaHH>i -ronojieií 32 3amaBnbiti phcyhok : BpHras jiecopyőa UlMHnTa (JIecxo3 b ropax ByKa) (<I>oto : H. MnxajioBCKOro). Ha 3aaHeH CTpamme oőjiowkh : XapaKTepnoe HacawneHHe 6yKa b paiíoiie,,3ana" (<J>oto : P. Wepoina). S O M M A I B E Balsay L.: Le röle de la région Hanság dans les objectifs de l'économle populalre hongrolse 1 Szontagh P.: Le dépérissement des plants de hétre causé par de champignons et les pratlques de protection dans les pépiniéres 4 Nagy L.: La propagation du robinier sans épines (Robinía Inermis) 7 Sólymos R.: L'économle forestiére dans la région őrség 9 Kovács J.: Les foréts de la région Nyírség 17 lublokov, A. S.: Qui dóit dlriger la gestion des foréts soviétiques? 25 Murányi J.: Quelques pensées sur la gestion des pépiniéres 29 iáró Z.\ L'exigence des peupliers envers la station 32 En couverture: La brigádé d'exploitation Schmidt László (Économie forestiére Keletbükk, photo Michalovszky I.). En reverse: Vne hétraie caractérlstlque pour la région Zala (Économie Forestiére Tormafölde photo Jerome R.). Az Országos Erdészeti Egyesület kiadványa Szerkesztő: KERESZTESI BÉLA, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa Kiadja: a Mezőgazdasági Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat. Felelős kiadó: LÁNYI OTTÓ Szerkesztő bizottság: ÁKOS LÁSZLÓ, BABOS IMRE, a mezőgazdasági tudományok doktc doktora: dr. BALASA GYULA, dr. HARACSI LAJOS, JÉROME RENÉ, KÁLDY KALDY JÓZSEF, KOCSAR KOCSÁRDY KAROLY, KUTASY VIKTOR, MADAS ANDRÁS, PARIS JÁNOS, SALI EMIL, SZÖNYI SZONYI LÁSZ LASZLC Megjelent 4600 példányban. r>onr,:(-689/2 - Révai-nyomda, Budapest, V., Vadász u. 16.

3 A Hanság szerepe népgazdaságunk célkitűzéseiben BALSAY LÁSZLÓ erdészetvezető A Hanság különleges erdőgazdasági viszonyainak ismertetésével már többször igénybevettem olvasóim szíves türelmét. Ezúttal szeretném a Hanság gazdasági problémáit kissé magasabb szempontokból is megvilágítani, illetve rámutatni az őstermelő gazdasági ágazatok helyes egyensúlyára. Ebből talán mások is felismerik saját problémáikat és a felvetett gondolatok valamikor hasznára lehetnek népgazdaságunknak. A Hanság lecsapolásával párhuzamosan már egy évszázaddal ezelőtt megindult a mezőgazdaság terjeszkedése a medence belseje felé. Ma már 60,000 hold áll szántóművelés alatt 20,000 holdat kaszálóként hasznosítanak 10,000 holdon áll erdő és 10,000 hold a kiégett, magasvízállású, gyengén elnádasodott terület. A szántóterületek hasznosítása befejezett megoldásnak tekinthető, a láprétség és a kiégett területek sorsa azonban most van kialakulóban. A gépesítés előtt a hansági kaszálóknak igen nagy volt a jelentőségük. A holdanként 50 q-t is elérő szénatermés nem csak a szarvasmarha tenyésztésnek volt erős bázisa, hanem innen szerezték be a városok gyárai, vállalkozói a iótápszükségletüket, sőt ebből éltek Bécs városának egykori bérkocsis és Tramway-lovai is. A gépesítés során, a békeidők kiegyensúlyozott külkereskedelme és a mezőgazdaság 'fejlődése következtében, már a tőkés időkben kiderült, hogy ennyi rétre szükség nincsen, illetve már akkor derengeni kezdett, hogy gazdasági életünk nem kívánja ezeknek a nagykiterjedésű kaszáló területeknek a fenntartását. Ezért már a két háború közötti, békésnek" nevezett években célszerűnek látszott a hansági rétterületek befásítása éppen úgy, mint ahogyan megindult az ország más területein is az alacsonyabb hozamú szántó-, rét- és legelőterületek beerdősítése. A Hanságban ezt a munkát folytattuk a felszabadulás után is 1950-ig ösztönösen, azután már tervszerű irányítással. A második világháború átmenetileg visszavetette az erdősítés ütemét, a felemelkedett állatárak ismét a rétgazdálkodást látszottak igazolni. Sőt a földosztás is az erdősítés elve ellen dolgozott, mert a felaprózott nagybirtokból megszületett parasztgazdaságok viszonylag és összesen is több igásállatot követeltek és ezeknek több takarmányt is. A hasznosítás iránya így visszaalakult a rétilletve mezőgazdaság felé. Így történhetett meg, hogy az évben az állami gazdaságok már-már teljesen kiszorítottak bennünket a Hanságból és még az OEF is óvatosságot javasolt a fásítás ütemében. *s, UhiújjOS tíí&ifj fíjvmjikt

4 Az évi belvízkatasztrófa bebizonyította, hogy mégis csak vannak határai a mezőgazdasági hasznosításnak és ezen túl már más gazdasági ágazatoknak kell következniük. Így értük el, hogy a fásítás munkáját bár korlátozott kilátásokkal mégis folytathattuk és ennek eredményeképpen ma már a faprodukció is megkezdődött. És, ha ez így alakult az erdőgazdaság javára egy extenzívebb mezőgazdasági rendszer mellett, mi lesz most, amikor az igásállatok szerepét még jobban áthárítjuk a gépekre és a nagyüzemi gazdálkodással egyszer csak elkerüljük a kisparcellás gazdálkodás következményeit? Igen helyesen látta meg ezt most már a mezőgazdasági tudomány is és ezért módosították hivatalos nézetüket, hogy a Hanság medencéje nemcsak a mezőgazdaság, hanem az erdőgazdaság élettere is. Hogy milyen mértékben, azt a számok mutatják. A szóbanforgó hansági területek évi hozama hektáronként mélyebb fekvésekben szénából éger faanyagból közepes fekvésekben kenderből nyár faanyagból 35 q á 80 Ft 2,800 Ft értékben 8 m 3 500, - Ft 4,000 Ft értékben 70 q 90 Ft 6,300 Ft értékben 20 m 3 á 400, Ft 8,000 Ft értékben Az újratermelés költségei is az erdőgazdálkodás jelentősége mellett tanúskodnak, és itt csak azt emelem ki, hogy az erdőgazdálkodásban a munkaerőszükséglet egy része télen, vagyis akkor esedékes, amikor a mezőgazdaság munkaereje nagyrészt felszabadul. Tehát a munkaerőgazdálkodás is kiegyensúlyozottabb lenne a nagyobb erdősültség esetén. Ezek után pedig vizsgáljuk meg népgazdaságunk követelményeit a faanyaggal szemben. Erdeink a tényleges növedék határain belül gőzerővel" dolgoznak. Nemcsak az okszerű fahasználatot fokoztuk az erdősítési hátralékok felszámolásával, gyorsnövésű fafajok alkalmazásával, ápoló vágásokkal stb., hanem messzemenően áttereltük a faanyag felhasználását a tüzelő területéről az ipari felhasználás irányába. De lassanként nemcsak a tűzifáról mondunk le, hanem megvonjuk a fát mindazon felhasználási területekről (mélyépítés, vasút, bánya, magasépítés), ahol a fa gyorsan pusztul, illetve ahol más anyaggal pótolható. Az ilyeténként felszabaduló faanyag egyelőre csak csökkentené, később talán helyettesítené a nehéz valutákat emésztő faimportunkat, mert a kultúrember igénye fában végtelen! Az ne tévesszen meg bennünket, hogy a fát számos felhasználásban műanyaggal igyekeznek pótolni, mert ez is csak azt bizonyítja, hogy a fában hiányunk van. Az se zavarjon meg bennünket, hogy egyes műanyagok a sikeres kutatások következtében még felül is múlják a fa használhatóságát, mert a fa is mindig magasabb rendeltetésre válik alkalmassá. A Hanságban - amint azt a napi sajtóból is olvashatjuk nagy lecsapolási munkák folynak. Ezek a lecsapolások nyilván magasabb mezőgazdasági érdekeket szolgálnak és ezeknek megfelelő beruházások is fognak történni. Az kétségtelen, hogy a pangó vizek az erdőgazdálkodásnak sem kedveznek, az egyoldalú lecsapolás azonban nem fog kedvezni a most célbavett gyorsnövésű fafajainknak sem, amire népgazdaságunknak elsősorban szüksége lenne és amihez a Hanság kiváló adottságokkal rendelkezik. A kizárólagos lecsapolás szárazság idején válságba sodorhatja az eddigi fásításokat is. Az nem kétséges, hogy munkánkat néha hátráltatja az időszakosan fennálló magas talajvízállás, de ennél sokkal nagyobb veszedelmet jelent a tőzegtalajok negatív víz-r gazdálkodása. A leszárított tőzeg öntözés hiányában egyszerűen kirabolja a hasznos növényzet vízkészletét és így pusztításával felülmúlja még a legszá-

5 razabb homokot is. A lecsapolás reális mértékét már régen elértük ahhoz, hogy most már az öntözésen is munkálkodjunk. Ezt a Hanság déli felében már megoldották elődeink; több mint ezer esztendeje kapjuk mesterséges duzzasztás útján az éltető vizet a Nagyrábából. A felülről jövő öntözővizén békésen osztozkodnak a kertészek, mezőgazdaságok, erdőgazdaságok, malmok és üzemek, használhatja mindenik a maga igényeinek legjobban megfelelő időben és mértékben, egymás legkisebb zavarása nélkül. Az öntözést megkísérelték a felső Hanságban is, de sikertelenül. Itt az öntözést alulról való duzzasztással próbálták megoldani, 1 10 km távolságra, ami a laza, vízáteresztő talajokban nem ment. Sajnálatos, hogy ez a terv még mindig kisért. Korunk felelőssége annyival is nagyobb, mivel volna lehetőség mind a felső Hanság 40 ezer holdnyi területének öntözésére, mind a Mosoni síkság további 160 ezer holdjának felülről jövő vízellátására is. Ez a megoldás egyben biztosítaná a lecsapoló jellegű Lajta-csatorna nyári vízellátását, amire pedig égető szükség lenne mind a környező mező-, kert- és rétgazdaságoknak, mind a tele^ püléseknek és gyáraknak. A lehetőség kezünkben van, csak meg kell ragadnunk! Ez a térség valamikor vizét és egész felépítését is a Dunától kapta, amikor még szabadon terjeszkedhettek a vízárak. A Duna ki is formálta mellékágait a Hanság felé, ezeknek nyoma máig is megvan, de jelentőségük megszűnt a Duna-töltések megépítése óta. Igen szép feladata lenne a népgazdaságnak és maradandó emléke a fiatalságnak, ha ezeket a holtágakat felújítanák, töltésekkel, vízművekkel ellátnák és a Dunába bekapcsolnák. így a Dunának átlagos vízhozama 1/100 részének igénybevételével tökéletes vízellátáshoz jutna a 200 ezer holdnyi terület minden létesítménye, olcsó vízíutat nyernénk és nem utolsó sorban kitűnő összetételű trágyázást a Duna meszes vizéből. És ez a megoldás nemcsak a mező- és erdőgazdálkodást szolgálná egymástól teljesen függetlenül, hanem megoldhatná a fertői nád- és halgazdálkodás vízellátását is, pedig ez most veszedelmesen ingadozik a kiöntés és kiszáradás között. Az kétségtelen, hogy néhány évszázaddal ezelőtt hazánk főproblémája a lecsapolás lehetett, de az is bizonyos, hogy a lecsapolásokkal a gazdaságos határt már régen átléptük és további erőltetésük már azzal a veszéllyel jár, miszerint nemcsak a lecsapolt területek, hanem a peremvidék kedvező vízellátását is veszélyeztetjük. Lecsapolásnak tehát csak az esetben van helye, ha egyúttal biztosítani is tudjuk az öntözővizet. Ez pedig a mai tervektől semmiképpen sem várható. A mosoni térségben a dunai öntözés révén a mezőgazdasági terméseredmények legalább 30%-al emelkednének. Ez a vertikális emelkedés lehetővé tenne 160 milló eredményjavulást, avagy 48 ezer hold átalakítását erdőművelésre, ahol lassú és gyorsnövésű fafajok átlagában i csak 8 m 3 növedéket feltételezve 192 milló forint értéktöbbletet állíthatnánk elő. Nem könnyű dolog nekünk a végekről felmérni a szükséges beruházás értékét, de ez nem lehet ok arra, hogy erről a lehetőségről hallgassunk. Hiszen a földrajzi viszonyok a Keleti Főcsatornáénál kedvezőbbek és az öntözés, valamint a vízíutak kihasználása magas színvonalú állami gazdaságok és Tsz-ek útján biztosítva van. A Hanságot tehát mind mező-, mind erdőgazdaságilag hasznosítani kell! És, hogy egy keveset az erdőkről is beszéljünk, elmondom, hogy mit tettünk eddig a mérleg felénk eső serpenyőjébe. Tíz éves munkánk eredményeképpen idén már 1 ezer m 3 faanyagot, ebben 500 m 3 papírfát adtak új telepítéseink. Nyárasaink már a fűrészrönk határain állanak, de a vékonyabb anyag is fontos szerepet tölt be népgazdaságunk újabb alakulásában. Viszonylag mostoha kö-

6 rülmények között, kevés beruházás árán, erdeink fahozama hektáranként máris 1 m 3 -el nöyedéke sokkal többel meghaladja a felszabadulás előttit és emellett fakészletünik értékben is, mennyiségben is megerősödött. Kezünkben van a lehetőség megfelelő vízgazdálkodás kiépítésével 200 q hektáronkénti nyáranyag, sőt 500 q fűzcelluloz anyag előállítására is. A mennyiségi felfutás mellett azonban nem mulasztjuk el a jobb minőség és a magasabb értékű választékok kimunkálását sem. Ezt célozzuk egyrészt a javított módszerekkel, de főleg a nemesítési eredmények kiaknázásával is. E tekintetben most már nem vagyunk magunkra hagyatva, mert támogatnak bennünket a tudományos kutatások, a szakmai továbbképzés eredményei és a mindinkább kiforrott utasítások. A mi kötelességünk most az, hogy e tényezők segítségével bebizonyítsuk a fáskultura gazdasági jelentőségét és jó eredményeinkkel elősegítsük a mező- és erdőgazdálkodási ágak okszerű elhatárolását is. Bükk csemeték gomba okozta pusztulásáról és a védekezés módjáról csemetekertjeinkben SZONTAGH PÁL, Erdővédelmi'Állomiís vezetője. Eger év őszén a Bükk-hegységben, de az ország több részén is nagy makktermést hozott a bükk. Mivel a bükk csak ritkán, 8 10 évenként terem bőven, fontossá vált ezt a makkmennyiséget minél gazdaságosabban kihasználni. Ezért a makk egy részét alátelepítés helyett állomány alatti, kisebb részben rendes csemetekertben elvetették, hogy így a bükk-csemetével való ellátás több évre biztosítva legyen. A csemeték általában szépen keltek és bár egy részük a túl korán vetettek áldozatul esett a májuseleji fagyoknak, általában szépen fejlődtek és növekedtek május végéig. Május végén hirtelen országosan nagyarányú bükkcsemete-pusztulás lépett fel, s ez az állomány alatti csemetekertekben mintegy 20 50%-os kárt okozott. A pusztulás kórtünetei: A csemetéknek, amelyeken már 3 4 levél is volt a sziklevél felett, először a csúcsrügye feketedett meg, száradt el és a sziklevélen, meg a leveleken barnás foltok jelentek meg, majd ezek a foltok megnőttek, kiterjedtek a levél egész felületére és a levelek elszáradtak, de nem hulltak le. A levelek száradása színben és külalakban is az őszi lomb-elhaláchoz hasonlít, nem zsugorodtak össze, mint a hőokozta száradásnál, hanem sima felületűek maradtak. Egyes csemeték levelei csali üde zöld színüket vesztették el és sápadt sárgászölddé váltak. A levelek elszíneződésével, elhalásával együtt a szárrész is megfeketedett, alulról felfelé elszáradt és a csemeték elhaltak. Viszonylag a gyökérrész mutatkozott legtovább egészségesnek, mert az ilyen elszáradt levelű és szárú csemetének a gyökere még 1 2 napig egészségesnek látszott, csak a gyökfő volt valamivel duzzadtabb, mint az egészséges csemetéé. A levelek és a szár elhalásának tünete a foltok és a csúcsrész száradásának megjelenése után egy-két nap alatt ment végbe, míg a teljes pusztulás 2 4 nap alatt. A csemeték pusztulása nem szálanként, egyedenként fordult elő. hanem csoportosan, foltokban, helyenként sorosan. A nagymérvű pusztulás mindenütt május végén, június elején történt, míg elszórtan, kisebb mértékben egész június végéig. A gomba leírása. A csemeték pusztulásának okozója a kedvező időjárási tényezők (csapadékos május) hatására a Phythophtora genushoz tartozó gomba volt. A csemetékben a gomba mycelliumai sejtközien terjednek a fertőzött szövetekben és később a légzőnyílásokon konidiumtartók törnek elő. A tartókról lefűződött citromszerű sporangiumok vagy közvetlenül csíráznak, vagy számos, a gomba elterjedését szolgáló rajzóspórát képeznek. A rajzóspórák az esőcseppekben mint ázalék-állatkák úszkálnak, majd csíratömlő segítségével csíráznak. A csíratömlő befúrja magát a szövetekbe és itt már ismét sejtközien halad. A sporangiumok fejlődése, a rajzóspórák terjedése a csírázás és a fertőzés gyorsan követik egymást. íey lehet megérteni a gombafertőzés terjedésének gyorsaságát. A szövetekben képződik az oospora. amelyik a rothadó szöveti részekkel a talajba jut és itt évekig csíraképes marad.