CSALÁDI JOG. XV. évfolyam, szeptember A házastársi vagyonközösséghez tartozó társasági részesedések megosztásának módja 1.

Átírás

1 CSALÁDI JOG A házastársi vagyonközösséghez tartozó társasági részesedések megosztásának módja 1. oldal Életkorokat érintő dilemmák a nagykorúság mezsgyéjén II. rész: Az élettársi kapcsolat és annak regisztrált változata 9. oldal Lehetséges-e az eredeti állapot helyreállítása tartási, életjáradéki és öröklési szerződés érvénytelensége esetén? II. rész 14. oldal Az alternatív vagyonjogi rendszerek megjelenése az új Ptk.-ban 21. oldal A középfokú tanulmányokat folytató nagykorú gyermekek tartásra való érdemtelenségének kérdése a Ptk. szabályozásának tükrében 28. oldal Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat szerepe, feladatai a kapcsolati erőszak- és az emberkereskedelem áldozatainak segítésében 33. oldal A gyermekek és szülők, szülői feladatokat ellátó személyek a posztmodern társadalmakban 42. oldal A gyermek uniós polgár tartásáról gondoskodó, büntetett előéletű szülők esete a spanyol és a brit hatóságokkal 49. oldal Változások sodrában a családjogi eljárások nyitott kérdései Beszámoló a Családi Jog folyóirat éves konferenciájáról 56. oldal 3 TEMATIKUS XV. évfolyam, szeptember JOGI SZAKLAPOK

2 TARTALOM A CSALÁDJOG JÖVŐJE / THE FUTURE OF FAMILY LAW CSŰRI Éva / Éva CSŰRI A házastársi vagyonközösséghez tartozó társasági részesedések megosztásának módja / The method of the division of company shares in matrimonial community of property The integration of judicial practice into the wording of the Civil Code 1 NÉZŐPONTOK / STENDPOINTS HEGEDŰS Andrea / Andrea HEGEDŰS Életkorokat érintő dilemmák a nagykorúság mezsgyéjén II. rész: Az élettársi kapcsolat és annak regisztrált változata / Dilemmas related to ages when coming of age Part 2: Cohabitation and its registered form 9 JÓJÁRT Eszter / Eszter JÓJÁRT Lehetséges-e az eredeti állapot helyreállítása tartási, életjáradéki és öröklési szerződés érvénytelensége esetén? II. rész / Is the in integrum restitutio possible in case of the invalidity of alimony, life annuity and inheritance contracts? Part II. 14 BATA Dorottya / Dorottya BATA Az alternatív vagyonjogi rendszerek megjelenése az új Ptk.-ban / The appearance of alternative matrimonial property regimes in the new Civil Code 21 GOTHÁRDI Enikő / Enikő GOTHÁRDI A középfokú tanulmányokat folytató nagykorú gyermekek tartásra való érdemtelenségének kérdése a Ptk. szabályozásának tükrében / The matter of unworthiness related to the support of a secondary school pupil of age with regard to the regulation of the Civil Code 28 BOGLACSIK Tímea / Tímea BOGLACSIK Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat szerepe, feladatai a kapcsolati erőszakés az emberkereskedelem áldozatainak segítésében / The role and tasks of National Crisis Management and Information Telephone Service, helping the victims of relationship violence and human trafficking 33 KÜLFÖLDI SZEMLE / FOREIGN REVIEW SZEIBERT Orsolya / Orsolya SZEIBERT A gyermekek és szülők, szülői feladatokat ellátó személyek a posztmodern társadalmakban / The child and the parents, other people performing parental duties in postmodern societies 42 JOGGYAKORLAT / LEGAL PRACTICE FERGE Zsigmond / Zsigmond FERGE A gyermek uniós polgár tartásáról gondoskodó, büntetett előéletű szülők esete a spanyol és a brit hatóságokkal / The case of previously convicted parents maintaining a EU citizen child with Spanish and British authorities The judgement of the Court of the European Union on the interpretation of Article 20 of the Treaty on the Functioning of the European Union with regards to the Alfredo Rendón Marín and the CS case 49 HÍREK, ESEMÉNYEK / NEWS, EVENTS TANCSIK Annamária / Annamária TANCSIK Változások sodrában a családjogi eljárások nyitott kérdései Beszámoló a Családi Jog folyóirat éves konferenciájáról / In a tide of changes unanswered questions in family law procedures. Report on the annual Family Law journal conference 56 E SZÁM SZERZŐI CSŰRI Éva nyugalmazott kúriai bíró HEGEDŰS Andrea egyetemi docens, SZTE ÁJK Civilisztikai Tudományok Intézete JÓJÁRT Eszter kúriai főtanácsadó, doktorandusz, ELTE ÁJK BATA Dorottya végzett hallgató, ELTE ÁJK GOTHÁRDI Enikő bíró, Székesfehérvári Törvényszék BOGLACSIK Tímea irodavezető, Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat SZEIBERT Orsolya habilitált egyetemi docens, ELTE ÁJK FERGE Zsigmond jogtanácsos TANCSIK Annamária jogi ügyintéző, Kúria B2tart.indd :14:13

3 A CSALÁDJOG JÖVŐJE CSŰRI ÉVA A HÁZASTÁRSI VAGYONKÖZÖSSÉGHEZ TARTOZÓ TÁRSASÁGI RÉSZESEDÉSEK MEGOSZTÁSÁNAK MÓDJA A BÍRÓI GYAKORLAT BEÉPÜLÉSE A PTK. SZÖVEGÉBE 1 A évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szabályozásának fontos jellemzője, hogy az új Polgári Törvénykönyvnek a Magyar Közlöny évi 15. száma II. kötetében közzétett koncepciójában foglaltaknak megfelelően nem törekszik mindenáron való újításra. Ennek megfelelően a házassági vagyonjogban törvényes házassági vagyonjogi rendszerként változatlanul fenntartja az elmúlt hatvan évben megszokottá és elfogadottá vált házastársi vagyonközösség rendszerét, a Csjt. hiányos szabályozását pedig túlnyomó részben a bírói gyakorlatnak a törvény szövegébe való beiktatása útján pótolja. 1 I. A PTK. HÁZASSÁGI VAGYONJOGI SZABÁLYAI A Csjt. alkalmazásához kapcsolódó bírói gyakorlat a Ptk. Családjogi Könyvének a házastársi közös, illetve különvagyonok tárgyát és megosztásának módját meghatározó szabályaiba a korábban már a gazdasági társaságokról szóló évi IV. törvény megoldásához hasonlóan, a gazdasági társasági részesedések megosztásának módját is beleértve egyaránt beépült ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK 1.1. A házastársi közös vagyon tárgya A Ptk. Nyolcadik Könyve 8:1. -a (1) bekezdésének 5. pontjában foglalt és a Ptk. valamennyi könyvére irányadó értelmező rendelkezése a vagyontárgy fogalmát a dolog, a jog és a követelés összességeként definiálja, és ezáltal azt az aktív (pozitív) vagyoni elemekre korlátozza. Erre tekintettel a Ptk. Családjogi Könyvének (a továbbiakban: Csjk.) a közös és a különvagyonok tárgyát meghatározó 4:37 4:39. -ai a közös passzív (negatív) vagyoni elemek (közös vagyon terhei és bármelyik házastársnak az életközösség ideje alatti kötelezettségválla- 1 A tanulmány a Családi Jog évi konferenciáján Házasságban társaságban, házastársi közös vagyon a cégben címmel elhangzott előadás szerkesztett és kibővített változata. 2 A Csjt. alkalmazásához kapcsolódó bírói gyakorlat és az annak alapjául szolgáló jogirodalmi álláspont ismertetését lásd részletesen: Csűri Éva: Értékpapírok és társasági részesedések a házastársi közös vagyonban. (HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2000.). lásából eredő tartozásai), valamint a különvagyonok aktív és passzív tárgyainak a tételes felsorolása mellett a közös aktív vagyon tárgyát a vagyontárgy fogalmára való utalással határozzák meg. A kommentárirodalom azonban kitér arra is, hogy az aktív vagyoni elemek körébe tartozó jogok közül házastársi közös, illetve különvagyonnak értelemszerűen csak a vagyoni értékű jogok minősíthetők A házastársi közös vagyon megosztása, a közös vagyoni hányad értéke és kiadása A közös vagyon megosztására vonatkozó házassági vagyonjogi szabályok egyrészt valamennyi vagyontárgy megosztására vonatkozó általános szabályokat és egyes vagyontárgyak megosztására vonatkozó speciális szabályokat egyaránt tartalmaznak. A Ptk. 4:58 4:60. -ai, valamint a 4:61. -ának (1) és (4) bekezdése a közös vagyontárgyak bíróság általi megosztására vonatkozó általános szabályok körébe túlnyomó részben a Csjt. alkalmazásához kapcsolódó bírói gyakorlatot építi be. Ennek megfelelően határozza meg a Ptk. a vagyonközösségből eredő igények egységes rendezésének elvét (4:58. ) és a közös vagyon és a különvagyon közötti megtérítési igények elbírálásának módját (4:59. ), a közös vagyoni hányad értéke és kiadása körében a vagyonközösség megszűnésekori állapot és érték alapulvételét írja elő a vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben bekövetkezett értékváltozás figyelembevételének a kötelezettsége mellett, kivéve, ha az az egyik házastárs magatartásának az eredménye [4:60. (1) bek.], a közös tulajdoni tárgyak megosztásának a módjaként a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályok [5:83 5:84. ] megfelelő alkalmazásáról rendelkezik azzal az új szabály szerinti eltéréssel, hogy természetbeni megosztásnak akkor sincs helye, ha azt bármelyik házastárs kellő indokkal ellenzi [4:60. (2) bek.]. A Családjogi Könyvnek a vagyonközösségben lévő jogok és követelések megosztására vonat- 3 Kőrös András: A házassági vagyonjog in: Kőrös András (szerk.): Az új Ptk. magyarázata III/VI. A Ptk. módosításaival, kapcsolódó és átmeneti rendelkezéseivel Családjog (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2014, Budapest, 100.). CSALÁDI JOG 1 17szept.indd :15:54

4 A CSALÁDJOG JÖVŐJE kozó utaló szabálya a bírói gyakorlattal egyezően a közös tulajdoni tárgyak megosztására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásáról rendelkezik [4:60. (3) bek.], a vagyontárgyak és tartozások szétosztására vonatkozó szabályai szerint pedig a bíróság elsősorban a házastársak egyező nyilatkozatát veszi figyelembe annak meghatározásánál, hogy a vagyonmegosztás során egyes vagyontárgyak melyik házastárs tulajdonába kerüljenek, ha pedig a vagyontárgyat tartozás terheli, azt a házastársak egymás közti viszonyában az a házastárs viseli, aki a megosztást követően a vagyontárgy tulajdonosa lett, azzal, hogy a tartozások megosztása a jogosulttal szemben a tartozásátvállalás szabályai szerint hatályos [4:61. (1) és (4) bek.]. A Ptk. fentebb részletezett és a Csjt. alkalmazásához kapcsolódó bírói gyakorlattal megegyező általános házassági vagyonjogi szabályai a társasági részesedések megosztására csak akkor és annyiban nem alkalmazhatók, ha és amennyiben a speciális szabály azok alkalmazhatóságát korlátozza vagy kizárja A vagyontárgyak és tartozások szétosztása A 4:61. (1) bekezdésének a vagyontárgyak és a tartozások szétosztására vonatkozó általános szabálya elsősorban a házastársak egyező nyilatkozatának a bíróság általi figyelembevételét követeli meg. Kivételt létesítenek azonban az általános szabály alól a Csjt. alkalmazásához kapcsolódó bírói gyakorlattal egyezően a hivatkozott (2) és (3) bekezdésének speciális házassági vagyonjogi szabályai, amely előbbi az egyik házastárs foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenysége folytatásának céljára szolgáló vagyontárgyak, az utóbbi pedig a vagyonközösséghez tartozó, de az egyik házastárs tagsági (részvényesi) jogviszonya mellett működő társasági részesedések vagy azok hányada nem tag házastársnak való juttatásának az elsődlegességéről rendelkezik Az egyik házastárs részvételével működő gazdasági társaság közös vagyonhoz tartozó részesedése tagváltozást nem eredményező megosztási módjának elsődlegessége A Csjk. 4:61. -ának (3) bekezdése a közös vagyonhoz tartozó, de csak az egyik házastárs tagsági viszonya mellett működő gazdasági társasági részesedés nem tag házastársnak való juttatását az általánosnál szigorúbb, speciális feltételekhez köti. Ennek értelmében a Csjt.- hez kapcsolódó bírói gyakorlattal egyezően közvetve a tagváltozást nem eredményező megosztási módok alkalmazásának az elsődlegességéről (is) rendelkezik, amikor kimondja, hogy a) ha csak az egyik házastárs tagja (részvényese) a gazdasági társaságnak; b) a közös vagyonhoz tartozó gazdasági társasági részesedés esetén; c) a nem tag házastárs kérelmére; d) az adott cégformájú társasági részesedés átruházásának speciális módjára vonatkozó társasági jogi szabályok szerint; e) a bíróság kivételesen, akkor juttathat a másik (nem tag) házastársnak a gazdasági társaságban vagyoni hányadot, ha részesedése a házastársi közös vagyonból a közös vagyoni hányad kiadására vonatkozó szabályok [4:60. (2) (3) bek.] és a 4:61. (1) bekezdésben foglaltak figyelembevételével (tehát a felek egyező nyilatkozata alapján, illetőleg ennek hiányában a célszerűség, arányosság és méltányosság elve szerint) más módon nem adható ki. II. A GAZDASÁGI TÁRSASÁGI RÉSZESEDÉSEK MEGOSZTÁSÁNAK LEHETSÉGES MÓDJAI A CSJK. ÉS A PTK. EGYÉB SZABÁLYAINAK AZ EGYÜTTES ALKALMAZÁSA SZERINT A gazdasági társasági részesedések a Ptk. fogalmi körében a jogi jellegüket tekintve tagsági jogviszonyon alapuló vagyoni értékű jogok és kötelezettségek összességének minősülnek azzal, hogy az értékpapírnak minősülő részvényre a Ptk. az 1959-es Ptk ának (2) bekezdésével egyező tartalmú 5:14. (2) bekezdése szerint a tulajdonjogra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell. 1. A TAGVÁLTOZÁST NEM EREDMÉNYEZŐ MEGOSZTÁSI MÓD ELSŐDLEGESSÉGE BÍRÓSÁG ÁLTALI MEGOSZTÁS ESETÉN Az elsődlegesen alkalmazandó tagváltozást nem eredményező megosztási mód lényege az, hogy a bíróság a házastársak egymás közötti (belső) jogviszonyában kötelmi jellegű elszámolás útján, a társasági részesedés forgalmi értékét, illetőleg az adott társasági részesedésre irányadó társasági jogi szabály alapján meghatározható más értéket a tag házastárs terhére állítja be a vagyonmérlegbe és a részesedésből a nem tag házastársat megillető vagyoni hányadot a) hasonló értékű más vagyontárgy juttatása, b) pénzbeli értékkülönbözet megállapítása vagy c) a kettő kombinációja útján kompenzálja. A házastársak és a gazdasági társaság, annak tagjai, hitelezői, illetve más harmadik személyek közötti (külső) jogviszonyokat az ilyen megosztási mód egyáltalán nem érinti, mert azokban semmiféle változást nem jelent. Ez a megosztási mód alkalmazható: a) bármely típusú (cégformájú) gazdasági társaság bármely létszakaszában, b) forgalomképes vagy korlátozottan forgalomképes kötelmi jellegű igények esetében, tehát: ba) bármely típusú (cégformájú) gazdasági társaság egyes létszakaszaiban (cégbejegyzési kérelem elutasítása, társaság jogutód nélküli megszűnése, jogutódlással való megszűnés a tag házastárs jogutód társaságban való részvétele nélkül stb. (Ctv. 62., , , , ), bb) A tag házastárs társasági tagsági jogviszonyának 2 CSALÁDI JOG 17szept.indd :15:55

5 A CSALÁDJOG JÖVŐJE megszűnése esetén (törvény alapján, bírósági kizárással stb. [3:98., 3:90., 3:107 3:108., 3:140., 3:146., 3:166 3:169., Ctv. 9/B 9/D. ). Változatlanul alkalmazható tehát az a bírói gyakorlat, amely szerint: ha végelszámolással megszűnik az a kft., amelynek nem egyenlő arányú, de a házastársi közös vagyonba tartozó üzletrészekkel a házastársak tagjai voltak, a házastársaknak, mint volt kft.-tagoknak a pótbefizetések visszatérítésére és az ún. likvidációs hányadra vonatkozó igénye házastársi közös vagyon. Ez az igény a házastársakat a házassági vagyonjogi szabályok szerint egymás közt egyenlő arányban illeti meg (BH ). 2. A TAGVÁLTOZÁST EREDMÉNYEZŐ MEGOSZTÁSI MÓDOK A PTK. TÁRSASÁGI JOGI SZABÁLYAI SZERINT 2.1. A 2006-os Gt. és a Ptk. Harmadik Könyve társasági jogi szabályainak alkalmazhatósága A Debreceni Ítélőtábla Regionális PK véleménye (2015. március 5.) szerint a Ptké és 27. -ainak az együttes értelmezéséből az következik, hogy: ha a házassági életközösség a Ptk. hatályba lépése előtt szűnt meg, de az ezzel kapcsolatos vagyonjogi igényt a nem tag (részvényes) házastárs a vagyonközösséghez tartozó olyan jogi személy vagyoni részesedésével kapcsolatban érvényesíti, amelyre már a Ptk. Harmadik Könyvének a rendelkezéseit kell alkalmazni, akkor az adott jogi személy vagyoni részesedésének megosztására is a Ptk. szabályait kell alkalmazni.... (Ez a megállapítás nem vonatkozik a Ptk. 4:34 4:85. -ának az alkalmazhatóságára.) A részesedés vagy annak hányada nem tag házastársnak való juttatása a speciális szabályok szerint A Ptk. Harmadik Könyvének a társasági jogi szabályai az egyes típusú (cégformájú) gazdasági társaságok részesedéseinek az átruházására (megszerzésére) vonatkozóan a 2006-os Gt.-hez és a Csjk.-hoz hasonlóan speciális szabályokat tartalmaznak a társasági részesedés átruházásának arra az esetére, ha az egyik házastárs részvételével működő gazdasági társaságban a tag házastárs részesedését vagy annak hányadát házastársi közös vagyon megosztása jogcímén a nem tag házastárs szerzi meg A speciális társasági jogi és a speciális házassági vagyonjogi szabályok együttes alkalmazásának egymással megegyező feltételei A Ptk. Harmadik és Negyedik Könyvében foglalt speciális szabályok alkalmazhatóságának egymással és a os Gt.-vel megegyező feltételei: 4 Dzsula Marianna: A Polgári Törvénykönyv hatályba lépésével és a Ptké. átmeneti rendelkezéseinek alkalmazásával felmerülő kérdések c. előterjesztése alapján a) csak az egyik házastárs a tagja (részvényese) a gazdasági társaságnak (és ebből következően a házastársak mindketten tagjai különböző gazdasági társaságoknak), b) a tag házastárs a társasági részesedését házastársi közös vagyonból szerezte, c) a társasági részesedést vagy annak egy hányadát [2006-os Gt (1) bek.: részesedés ] d) saját kérelmére, e) házastársi vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztása jogcímén, f) az adott cégformájú társasági részesedés megszerzésének módjára vonatkozó szabályok szerint, g) a nem tag (nem részvényes) házastárs (vagy ebből következően a nem ugyanabban, hanem másik gazdasági társaságban tag házastárs) szerzi meg. Az egyik házastárs és a közös gyermekek által alapított és működtetett kft. esetén a vagyonközösséghez tartozó üzletrész fele része tulajdonjogának az akár természetbeni megosztás, akár magához váltás útján történő megszerzésére a nem tag házastárs akkor sem kötelezhető, ha a társasági szerződés az üzletrész házastársi közös vagyon megosztása esetén történő felosztását nem zárja ki (LB Pfv.II /2011/4.) A tagváltozást eredményező megosztási mód általános társasági jogi feltételei A külső jogviszonybeli tagváltozást (alanyváltozást) eredményező megosztási módok bármelyikének az alkalmazhatósága feltételezi: a) az adott típusú gazdasági társasági részesedésnek, mint a közös vagyon tárgyának, a társaság típusától (cégformájától) és a közös vagyon megosztásakori létszakaszától függő meghatározását arra való tekintet nélkül, hogy a házastársak belső jogviszonyában a részesedés életközösség megszűnésekori vagy a közös vagyon megosztásakori állapota és értéke az irányadó-e (Ptké ), valamint ettől függően, b) az adott gazdasági társasági részesedés vonatkozásában a társasági jog szabályai, valamint a létesítő okirat esetleges eltérő rendelkezései szerinti, ba) teljes vagy legalább korlátozott forgalomképességének és korlátozott forgalomképesség esetén az átruházása speciális feltételeinek (pl. társasági szerződés módosítása, társaság beleegyezése stb.) fennállását, bb) az adott gazdasági társasági részesedés külső jogviszonybeli közös vagy kizárólagos tulajdonjogát, együttes vagy egyedüli jogosultságát megszerző másik házastárs vonatkozásában a szerzés speciális személyi feltételeinek meglétét [pl. korlátlanul felelős közkereseti társasági tagsági vagy betéti társasági beltagsági és zártkörű részvénytársasági részvényesi jogviszony létrejöttnek (3:90. ), dolgozói részvény megszerzésének a speciális személyi feltételei (3: )], valamint c) az adott vagyontárgy átruházásának (megszerzésének) speciális módjára vonatkozó szabályok megtartását. CSALÁDI JOG 3 17szept.indd :15:55

6 A CSALÁDJOG JÖVŐJE Az egyik házastárs tagsági jogviszonya mellett működő bármilyen típusú gazdasági társasági részesedés vagy részesedés-hányad nem tag házastársnak való juttatásának módjai a speciális szabályok szerint a) A nem tag (nem részvényes) házastárs házastársi közös vagyon megosztása jogcímén történő taggá (részvényessé) válását eredményező módon: aa) a tag (részvényes) házastárs nevén nyilvántartott önálló gazdasági társasági részesedésnek a fele-fele vagy más meghatározott arányú kkt. és bt. részesedés esetén a felek közötti megosztása, üzletrész esetén a társaság hozzájárulásával történő felosztása [3:173. (1) bek. d) pont és (2) (3) bek.] összevont címletű részvénynek a részvényes kérésére és költségére történő felbontása (3:217. ) útján két önálló, teljes jogú tagsági jogviszony létrejöttét eredményező társasági részesedés kialakítása és az egyiknek a tag, a másiknak a nem tag házastárs tulajdonába adása [5:84. (1) bekezdés első fordulata szerinti quasi természetbeni megosztás], ab) a tag (részvényes) házastárs önálló gazdasági társasági részesedése egészének a tag házastárs tagsági jogviszonyának a megszűnését és a nem tag házastárs tagsági jogviszonyának a létrejöttét eredményező módon a nem tag (nem részvényes) házastárs tulajdonába adása [5:84. (1) bekezdés második fordulata szerinti nem tag házastárs általi quasi magához váltása] vagy b) a tag (részvényes) házastárs önálló tőketársaságbeli részesedésének a tagsági jogviszonyának a megszűnését és mindkét házastárs közös tulajdonú tőketársasági részesedés egymás közt egyenlő vagy más meghatározott arányú jogosultjává (a 2006-os Gt. szerinti társtulajdonosává) válását eredményező társasági jogi közös tulajdonú tőketársaságbeli részesedés létrehozása útján (ilyen megosztási mód alkalmazása a személyegyesülések vonatkozásában fogalmilag kizárt, mert a közkereseti és betéti társasági részesedések közös tulajdonának a lehetőségét a Ptk. társasági jogi szabályai sem ismerik el) (5:30. ), c) a házastárs közös tulajdonú tőketársaságbeli részesedéshányada esetén ca) a részesedés-hányad egészére a nem társtulajdonos (másik) házastárs jogosultságának megállapítása (tulajdonába adása) vagy cb) a részesedés-hányad fele vagy más meghatározott arányú részére vonatkozóan a nem társtulajdonos (másik) házastárs társasági jogi közös tulajdoni hányadának megállapítása útján történik [5:30., 5:78. (2) bekezdés b) pontja, 5:80. ]. Nincs helye a speciális szabályok alapján a társasági részesedés természetbeni megosztásának az általános házassági vagyonjogi szabályok szerint akkor, ha azt bármelyik házastárs kellő indokkal ellenzi [4:60. (2) bekezdés], a tőketársasági részesedés házassági vagyonjogi értelemben vett közös tulajdona árverési értékesítés elrendelése útján történő megszüntetésének, mert az a részesedésnek nem a nem tag (másik) házastárs, hanem harmadik személy általi megszerzését eredményezi [5:84. (2) (3) bek.], közös tulajdona létrehozásának közkereseti és betéti társasági részesedés esetén, mert azok közös tulajdonát a társasági jogi szabályok nem ismerik, egyszemélyes korlátolt felelősségű- és részvénytársaság esetén, mert a bírói gyakorlat szerint az egyszemélyes társaság működésére irányadó szabályok nem alkalmazhatók akkor, ha több tagja van a társaságnak, ezért a társaság egyetlen üzletrésze nem állhat a társasággal szemben egy tagnak minősülő több személy közös tulajdonában (EBH 2003/884.) Az egyes típusú gazdasági társaságok tag házastárs nevén nyilvántartott részesedésének a nem tag házastárs általi megszerzése a speciális házassági vagyonjogi és speciális társasági jogi szabályai alapján a) A közkereseti és betéti társasági részesedés megszerzése házastársi vagyonközösség alapján A közkereseti társaság speciális szabálya a 2006-os Gt ától eltérő rendszerbeli elhelyezéssel és megszövegezéssel, de lényegében azonos tartalommal a nem tag házastárs részesedésszerzését a társaság többi tagjával és a kívülálló harmadik személyekkel azonos feltételek mellett biztosítja, és ezáltal azt lényegében csupán nevesíti. Úgy rendelkezik, hogy a társasági szerződés módosítása szükséges ahhoz, hogy a tag házastársa házastársi vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztása jogcímén a társaság tagjává váljon (3:141. ), és ez a szabály az irányadó a betéti társasági részesedés nem tag házastárs általi megszerzésére is (3:155. ). A nem tag házastárs társaság tagjává válása tehát feltételezi a speciális házassági vagyonjogi és speciális társasági jogi feltételek együttes fennállásának tényét [4:61. (3) bek.]. A nem tag házastárs részesedésszerzése kiterjedhet a tag házastárs részesedésének egészére vagy annak egy hányadára is, azzal, hogy az előbbi esetben a tag házastárs tagsági jogviszonya a nem tag házastárs általi quasi magához váltás folytán megszűnik, az utóbbi esetben pedig a részesedés quasi természetbeni megosztásával az eredeti tag házastárs tagsági jogviszonya is változatlanul fennmarad [Ptk. 3:148., 3:146. (1) bek. c) pont, 5:84. (1) bek.] A részesedés megszerzése azonban mindkét esetben csak a közkereseti és betéti társasági részesedés átruházásának speciális módjára vonatkozó társasági jogi szabálynak megfelelően, tehát írásba foglalt szerződés vagy függő hatályú bírósági ítélet útján valósulhat meg és az átruházás mindkét esetben csak akkor válik hatá- 5 Csűri Éva: Házassági vagyonjog az új Ptk.-ban. A Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok Nagykommentárjának kiegészítő kötete. Opten Informatikai Kft o. 4 CSALÁDI JOG 17szept.indd :15:55

7 A CSALÁDJOG JÖVŐJE lyossá, ha a társasági szerződést az átruházásnak megfelelően módosítják. Ehhez azonban valamennyi tag szavazatával egyhangúlag meghozott határozat kell és a társasági szerződést valamennyi tagnak alá kell írnia [3:148., 3:143. (4) és (5) bek.]. Mindezeknek a következménye az, hogy a részesedés bíróság általi megosztása esetén a nem tag házastárs taggá válása feltételezi a házastársak erre irányuló közös kérelmét vagy legalább a nem tag házastárs kérelmét és a tag házastárs ehhez való hozzájárulását is. Az ilyen megosztási mód a 2006-os Gt. alkalmazásához kapcsolódó bírói gyakorlatnak megfelelően a kéttagú (házaspári) közkereseti társaság és az akár egy, akár két kéttagú (házaspári) betéti társaság részesedéseinek megosztása esetén is alkalmazható (LB Pfv. II /2010., Debreceni Ítélőtábla Pf.IV /2015/11. és Pf.II /2015/8.). Jogi akadálya van azonban a részesedés társasági jog által el nem ismert közös tulajdona létrehozásának, a nem tag házastársra az általános házassági vagyonjogi szabályok alapján való kényszerátruházásnak (4:58. ) és a részesedés végrehajtási árverés útján való megszerzésének, mert a tag hitelezője a társaság vagyonára nem vezethet végrehajtást, hanem csak a tagot megillető felmondási jogot gyakorolhatja [3:140. szerint a tag hitelezője csak a tagot megillető felmondási jogot gyakorolhatja, Vht. 132/A. szerinti végrehajtás a követelés lefoglalásának a Vht ai szerinti szabályai alapján]. b) Korlátolt felelősségű társasági üzletrész a házastársi közös vagyonban A korlátolt felelősségű társaság speciális szabálya a 2006-os Gt és aiban foglaltakkal részben azonos, részben eltérő módon rendelkezik úgy, hogy ha a tag az üzletrészét házastársi közös vagyonból szerezte, a bíróság a házassági vagyonjogi perben a nem tag házastárs kérelmére, e törvény és a társasági szerződés üzletrész-átruházásra vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával juttathat társasági üzletrészt vagy üzletrészhányadot; ebben az esetben az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jog, valamint a törzsbetét teljes mértékben történő szolgáltatására vonatkozó feltétel nem érvényesül. Ezt a szabályt megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a házastársi közös vagyon megosztásáról a házastársak az üzletrész vonatkozásában megállapodtak [3:172. (1) és (2) bek.] ba) A tag házastárs üzletrésze vagy annak hányada nem tag házastárs általi megszerzése feltételezi: a speciális házassági vagyonjogi és speciális társasági jogi szabályok együttes alkalmazása egymással megegyező feltételeinek fennállását (lásd: alpont) a nem tag házastárs számára elvileg kétirányú kedvezményt biztosít és ezáltal a társaság többi tagjával azonos, de a kívülállóknál kedvezőbb feltételekkel biztosítja az üzletrész vagy annak hányada megszerzését: nem feltétel a törzsbetét teljes szolgáltatásának a megtörténte és nem érvényesülnek a tagot, a társaságot és a társaság által kijelölt személyt az üzletrész másokat megelőző megszerzésére vonatkozóan ebben a sorrendben irányuló jogok (és értelemszerűen: közös tulajdonú üzletrészhányad esetén a tulajdonostársak elővásárlási joga sem (5:81. ). De: az utóbbi feltétel nem jelent valós eltérést a 2006-os Gt szerinti adásvételi szerződésen kívüli átruházás szabályától, mert a Ptk. nem ezt a fogalmat, hanem csak az átruházás fogalmat használja, amelyhez csak akkor kapcsolódik az adásvételi különös nemének minősülő elővásárlási jog szabályainak megfelelő alkalmazásával gyakorolható (6:221 6:223., 6:226. ) másokat megelőző szerzésre irányuló jog, ha az átruházás pénzszolgáltatás ellenében (azaz adásvétel jogcímén) történik, a házastársi vagyonközösség, illetve házastársi közös vagyon megosztása jogcímén történő juttatás pedig átruházás ugyan, adásvételnek viszont nem minősíthető. A nem tag házastárs szerzése kiterjedhet a tag házastárs üzletrészének egészére [Ptk. 5:84. (1) bek. második fordulata szerinti magához váltás] vagy egy részére, amely utóbbi megvalósulhat az üzletrész Ptk. 3:173. (1) bekezdésének d) pontja alapján történő felosztása útján, ehhez azonban a 2006-os Gt ának (1) bekezdésétől eltérően házastársi közös vagyon megosztása esetén is a taggyűlés hozzájárulása szükséges [3:173. (2) bek.] [Ptk. 5:84. (1) bek. első fordulata szerinti természetbeni megosztás], vagy a tag házastárs üzletrészére vagy közös tulajdonú üzletrész-hányadára vonatkozóan a házastársak taggyűlés hozzájárulását nem feltételező közös tulajdonának létrehozása útján is. bb) Az üzletrész vagy hányada megszerzésének speciális módja Az üzletrész átruházását változatlanul írásba kell foglalni írásba kell foglalni, és önmagában az átruházás a 2006-os Gt. 3:127. -ának (3) bekezdéséhez hasonlóan továbbra sem igényli a társasági szerződés módosítását [3:168. (1) bek.], de változatlanul szükséges a társasági szerződés módosításának a cégbírósághoz való benyújtása akkor, ha 3:173. szerinti felosztás folytán változik az üzletrész társasági szerződésben meghatározott mértéke és emiatt a szavazati jog, bc) Az átruházás speciális szabályai, hogy az üzletrész megszerzője a jogosult személyének megváltozását és annak időpontját a tagjegyzékbe való bejegyzés céljából a szerzéstől számított nyolc napon belül köteles bejelenteni a társaságnak, a bejelentést közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kell megtenni, mellékelni kell hozzá az átruházási szerződést és a bejelentésben nyilatkozni kell a megszerzés tényén kívül arról is, hogy az üzletrész megszerzője a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el (nem kell nyilatkozni arról, hogy a társasági szerződést ismeri!). Nem rendelkezik a Ptk. a 2006-os Gt (3) bekezdésétől eltérően a házastársi vagyonközösséghez tartozó üzletrész házastársak közötti szerződés vagy a bíróság jogerős ítélete alapján történő értékesítésének lehetőségéről, az üzletrész árverés útján történő megszerzésének a lehetőségét azonban Ptk. 3:177 3:181. -ai és a Vht a változatlanul elismeri. CSALÁDI JOG 5 17szept.indd :15:55

8 A CSALÁDJOG JÖVŐJE Csak a Ptk. a Csjt., az 1959-es Ptk. és a 2006-os Gt. szabályaitól eltérő általános házassági vagyonjogi és az üzletrész átruházásra vonatkozó általános társasági jogi szabályainak megfelelő eltéréssel alkalmazható az a bírói gyakorlat, amely szerint az üzletrészek házastársak közötti megosztásának az elsődleges módja az üzletrészek társaság hozzájárulását nem igénylő felosztása útján két azonos névértékű önálló üzletrész kialakítása és az újonnan kialakított két üzletrésznek a volt házastársak külön-külön tulajdonába adásával történő természetbeni megosztása (EBH 2009/2051.-I.). Ez a megosztási mód a Ptk. hatálya alá tartozó ügyekben csak azzal az eltéréssel alkalmazható, hogy: a 3:173. kógens szabálya szerint a kft. üzletrész felosztásához minden esetben szükséges a taggyűlés hozzájárulása, a 4:60. (2) és (3) bekezdése szerint áttételesen alkalmazandó 5:84. közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályai alapján pedig természetbeni megosztásnak akkor sincs helye, ha azt bármelyik házastárs kellő indokkal ellenzi. A jogszabályváltozás folytán ismét változatlanul alkalmazhatóvá válik viszont az az 1988-as és 1997-es Gt. alkalmazásához kapcsolódó házassági vagyonjogi bírói gyakorlat, amely szerint a korlátolt felelősségű társaságban tag házastárs a házastársi vagyonközösséghez tartozó üzletrészt annak felosztásával a taggyűlés hozzájárulásával a nem tag házastársára átruházhatja (EBH 2002/657.-II.). Közös tulajdonú üzletrész nem csupán a társaság alapítása során közös tulajdonú törzsbetét alapján jöhet létre, hanem a társaság működése során egyfelől törvény rendelkezése alapján (ipso iure) részint jogutódlás, illetve öröklés útján, részint pedig házastársi vagy élettársi közös szerzés jogcímén, másfelől ún. élők közötti jogügylet alapján akkor, ha az önálló üzletrész tulajdonosa az üzletrészének valamely hányadát az üzletrész felosztása nélkül adásvétel útján értékesíti, vagy adásvételi szerződésen kívüli egyéb módon egyebek mellett házastársi közös vagyon megosztása vagy a nem tag házastárs tulajdoni hányadának a megállapítása útján átruházza (Kúria Pfv.II /2013.). c) A nem tag házastárs általi szerzésre vonatkozó speciális szabály hiánya, de a részvény jogosultjának megállapítására vonatkozó szabály alkalmazhatósága. A tisztán tőketársaságnak minősülő részvénytársaság a részvény nem részvényes házastárs által házastársi közös vagyon megosztása jogcímén történő megszerzésének a lehetőségét a Ptk. 3:221. -a a 2006-os Gt ának (1) és (2) bekezdésében foglaltaktól eltérően kifejezetten nem nevesíti, de a részvény jogosultjának megállapítására lehetőséget biztosít arra az esetre, ha a részvény tulajdonjogának megszerzése nem a felek konszenzusán alapuló átruházás jogcímén (adásvétel, csere, ajándékozás stb.), hanem az átruházás jogcímén kívül eső egyéb jogi tény bekövetkezésén alapul. Ebbe a körbe pedig nyilvánvalóan nem csupán a részvény öröklés, bírósági határozat vagy árverés jogcímén, hanem a házastársi vagyonközösség, házastársi közös vagyon megosztása jogcímén, bírósági határozat alapján történő megszerzése is beletartozik. A tulajdonjog nem átruházás jogcímén történő átszállása esetén nyomdai úton előállított részvény esetében az új részvényes kérésére az igazgatóság a tulajdonosváltozást a tulajdonszerzést igazoló okiratok alapján a részvény hátoldalán vagy toldatán a tulajdonosváltozást igazoló okirat megjelölése mellett átvezeti. A tulajdonosváltozás igazgatóság általi átvezetése a forgatmányi láncolat részét képezi. Dematerializált részvény esetében a korábbi részvényes értékpapírszámlájának megterhelését és a megszerzendő részvényeknek az új részvényes értékpapírszámláján való jóváírását az értékpapír-számlavezető az új részvényes kérelmére, a tulajdonszerzést igazoló okirat alapján hajtja végre. A részvény jogosultjának megállapítása továbbra is csak az ún. értékpapírjogi hatályú tulajdonjog megszerzését eredményezi, mert az ún. társasági jogi hatályú tulajdonjog megszerzése, tehát az új részvényes részvényesi jogainak a részvénytársasággal szembeni gyakorolhatósága változatlanul feltételezi azt is, hogy az új részvényest a részvénykönyv vezetője a saját kérelmére a részvénykönyvbe bejegyezze (Ptk. 3:246. ). Az értékpapírokra többek között tehát részvényre és az ideiglenes részvényre mint értékpapírra a Ptk. 5:14. (2) bekezdése változatlanul a dologra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazását rendeli anélkül, hogy a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó Ptk. 5: ainak az alkalmazhatósága alól kivételt létesítene, a 3:213. (2) bekezdése pedig a közös tulajdonú részvényt továbbra is külön nevesíti A tagváltozást eredményező megosztási módok speciális szabályokon kívüli esetei az általános házassági vagyonjogi és társasági jogi szabályok alkalmazása Nem tartalmaz a Ptk. a Gt.-hez hasonlóan speciális házassági vagyonjogi és speciális társasági jogi szabályt arra az esetre, ha a házastársi közös vagyon megosztása folytán a gazdasági társasági részesedés(eke)t szerződés vagy bírósági ítélet alapján mindkét házastárs tagsági jogviszonya mellett működő gazdasági társaságban az egyik ugyancsak tag házastárs szerzi meg, vagy akár az egyik, akár mindkét házastárs tagsági jogviszonya mellett működő gazdasági társaságban akár egyik, akár mindkét házastárs részesedését kívülálló harmadik személy szerzi meg. A speciális szabályozás hiánya folytán ezekre az esetekre a már kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően az általános házassági vagyonjogi és az egyes típusú gazdasági társaságok részesedéseinek az átruházására vonatkozó általános szabályok az irányadók A mindkét házastárs részvételével működő társaságok részesedéseinek megosztása az általános házassági vagyonjogi és társasági jogi szabályok alapján a) A mindkét házastárs tagsági jogviszonyán alapuló személyegyesülésbeli részesedések megosztása. 6 CSALÁDI JOG 17szept.indd :15:55

9 A CSALÁDJOG JÖVŐJE Változatlanul alkalmazható a kéttagú (házaspári) közkereseti és betéti társasági részesedések, valamint az akár egy, akár két kéttagú (házaspári) betéti társasági részesedések megosztása esetében az a bírói gyakorlat, amely szerint a felek közös kérelmére (a külső jogviszonybeli tagváltozást nem eredményező módon), egy kéttagú (házaspári) közkereseti, vagy akár egy, akár két kéttagú (házaspári) betéti társaság esetén a házastársak ugyanazon betéti társaságbeli, de egymástól eltérő arányú vagy eltérő tagi minőségű részesedése a felek közötti elszámolási vita esetén is megosztható akként, hogy a betéti társaságban az alperes (felperes) társasági részesedésének egy hányadát a felperes (alperes) tulajdonába adja, vagy mindkét betéti társaság kültagi (vagy beltagi) részesedését a beltag (vagy kültag) házastárs tulajdonába adja, megállapítja, hogy a felperes és az alperes társasági részesedése 1/2 1/2 (vagy más arányú) hányadra módosul, vagy a kültagi (beltagi) tagsági jogviszonya megszűnik azzal, hogy az ítéleti rendelkezés a társasági szerződés ennek megfelelő módosításának az időpontjában hatályosul. Arra az esetre, ha az előző rendelkezés az ítélet jogerőre emelkedését követő X napon belül vagy dátum szerint meghatározott időponttal bezárólag nem válik hatályossá, úgy az utólagos igényérvényesítés elkerülése érdekében a megszabott határidő eredménytelen eltelte esetére másodlagosan (alternatív megosztási módként) mindkét házastársnak a tulajdonába adja a saját nevén nyilvántartott részesedését és rendelkezik a rendelkezésre álló peradatok alapján meghatározott forgalmi érték alapulvételével a felek valamelyikét terhelő értékkülönbözet megfizetésére való kötelezésről (LB Pfv. II /2010. a 2006-os Gt. és Debreceni Ítélőtábla Pf. II /2015/11. a Ptk. alapján). Kéttagú (házaspári) betéti társaság esetén, ha a felek a vagyoni részesedésük megszüntetését kérik, és az nem eredményez külső jogviszonybeli tagváltozást a bíróság az ítéletével megállapítja, hogy a felperes (alperes) házastársi közös vagyon megosztása jogcímén megszerezte az X cégjegyzékszámú Y Bt.-ben az alperes (felperes) társasági részesedését és ezáltal az alperes (felperes) mint kültag (mint beltag) tagsági jogviszonya (az ítélet jogerőre emelkedésével) megszűnt, rendelkezik a felek valamelyikét terhelő értékkülönbözet megfizetésére való kötelezésről és az ítéletét annak jogerőre emelkedése után megküldi a Törvényszék Cégbíróságának a szükséges intézkedések megtétele végett (LB Pfv.II /2010. a os Gt. és Debreceni Ítélőtábla Pf.IV /2015/11. a Ptk. alapján). Ilyen megosztási mód alkalmazása esetén a tagsági jogviszony az ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg, a társaság tagjainak száma egy főre csökken, ezért hat hónapos jogvesztő határidőn belül a társasági szerződés módosítása mellett új tagot kell bejelenteni (3:152. és 3:158. ), két kéttagú (házaspári) kkt. nem jöhet létre [3:90. (1) bek.], de két különböző kkt.-nak mindkét házastárs tagja lehet b) A mindkét házastárs tagsági jogviszonyán alapuló tőketársasági részesedések bíróság általi megosztása. ba) Az általános házassági vagyonjogi szabályok alapján az egyik házastárs tőketársasági részesedésének az ugyancsak tag másik házastársra történő kényszerátruházás útján Mindkét házastárs ugyanazon társaságbeli tagsági jogviszonya esetén mindkettejükre irányadók házastársakként az általános házassági vagyonjogi szabályok [4:58., 4:60. (2) (3) bek. és 5:84. ], míg a társaság tagjaként pedig a részesedés tagok közötti, közös tulajdonú részesedéshányad esetén pedig a társtulajdonosok közötti átruházás szabályai [3:166., 5:81. ] A társasági jog általános szabályai szerint a házastársak között létrejött szerződéssel a közös tulajdonú részesedéshányadot is beleértve a saját üzletrészét, részvényét, ideiglenes részvényét vagy azok hányadát házastársi vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztása jogcímén az egyik házastárs átruházhatja a házastársára, mint a társaság másik tagjára is azzal, hogy az ilyen jogcímen történő átruházás üzletrész vagy annak hányada esetén nem minősül pénzszolgáltatás ellenében való átruházásnak, ezért a másokat megelőző szerzésre irányuló jogok nem érvényesülnek; a tagok egymás közötti szabad átruházásának nem feltétele a törzsbetét teljes mértékben való szolgáltatásának a megtörténte akkor sem, ha az üzletrészt vagy üzletrészhányadot átruházó és azt megszerző tag egymással házastársi (volt házastársi) kapcsolatban áll. A házassági vagyonjog általános szabályai szerint a vagyoni igények egységes rendezésének a követelményéből az következik, hogy bíróság általi megosztás esetén a speciális szabály alkalmazhatóságának a hiánya folytán az egyik tag házastárs a közös tulajdonú részesedéshányadot is beleértve üzletrésze, üzletrészhányada, részvénye, ideiglenes részvénye vagy azok hányada a másik tag házastárs tulajdonába adható az erre irányuló kérelmének a hiányában és a kifejezett tiltakozása ellenére is. A teljes körű vagyoni rendezés elve lehetővé teszi, hogy a bíróság a kéttagú házaspári kft. üzletrészeinek az arányos megosztása helyett az egyik házastárs üzletrészét vagy annak meghatározott hányadát a másik házastárs tulajdonába adja akkor is, ha utóbbi ahhoz nem járul hozzá. (LB Pfv.II /2010.). bb) A tag házastárs(ak) tőketársaságbeli részesedése (üzletrésze, részvénye, ideiglenes részvénye vagy azok hányada) közös tulajdonának megszüntetése a bíróság jogerős ítélete alapján elrendelt árverési értékesítés útján A Ptk. 3:172. speciális házassági vagyonjogi szabálya a 2006-os Gt (3) bekezdésétől eltérően nem rendelkezik a közös vagyonhoz tartozó kft. üzletrész közös tulajdonának a bíróság jogerős ítélete alapján árverés útján történő értékesítése elrendelésének lehetőségéről. Ez a szabály azonban az 1988-as és 1997-es Gt. alkal- CSALÁDI JOG 7 17szept.indd :15:55

10 A CSALÁDJOG JÖVŐJE mazásához kapcsolódó bírói gyakorlatból épült be a os Gt. szövegébe, ez a gyakorlat pedig nem a társasági jog, hanem a Csjt. 31. (5) bekezdése alapján megfelelően alkalmazott 1959-es Ptk (3) bekezdésén alapult. Az utóbbi szabályt pedig a 4:60. (2) bekezdésének utaló szabálya alapján alkalmazandó 5:84. (2) és (3) bekezdése változatlanul tartalmazza. Az üzletrész általános társasági jogi szabályai körében. a 3:177. [Az üzletrész értékesítése] a tagnak a társaságból a bíróság általi kizárása vagy a tag tagsági viszonyának a vagyoni hozzájárulás vagy a pótbefizetés teljesítésének elmaradása okból történő megszűnése esetére más megoldás hiányában az üzletrészének a társaság által, nyilvános árverésen történő értékesítési kötelezettségéről rendelkezik, az üzletrész kielégítési végrehajtás keretében, végrehajtási árverés útján történő megszerzésére pedig a Vht (Végrehajtás üzletrészre) is változatlanul módot ad. A részvény, mint értékpapír vonatkozásában a végrehajtási jog körében a Vht (Értékpapír érékesítése) a végrehajtó által befektetési szolgáltatónak bizományi értékesítésre történő átadása, az értékpapír kibocsátójának visszavásárlásra történő felajánlása, mindezek sikertelensége esetén a végrehajtó által árverésen történő értékesítés útján is lehetőséget nyújt, a társasági jogi szabályok körében pedig a 3:221. (Részvény jogosultjának megállapítása) a részvény, mint értékpapír tulajdonjogának nem átruházás jogcímén, hanem egyéb jogi tény bekövetkezte útján, többek között tehát végrehajtási árverés útján való megszerzése esetére is lehetőséget nyújt (ún. értékpapírjogi hatályú tulajdonjog), míg a 3:246. (A részvénykönyvi bejegyzés és törlés, valamint ezek joghatásai) alapján a részvénykönyv vezetője az alakilag igazolt részvényest az általa előterjesztett kérelem alapján a részvénykönyvbe bejegyzi annak érdekében, hogy a részvényesi jogait a részvénytársasággal szemben gyakorolhassa (ún. társasági jogi hatályú tulajdonjog). Mindezek miatt véleményem szerint nincs jogi akadálya annak, hogy a bíróság a házassági vagyonjogi perben az ítéletével a közös vagyon megosztásának a módjaként a kft. üzletrész, részvény és ideiglenes részvény vagy azok hányada árverési értékesítés útján történő értékesítését az elővásárlási, előszerzési és előárverezési jogok biztosítása mellett rendelje el (a legkisebb kikiáltási ár és annak a felek közötti felosztás módjának a meghatározása mellett), kivéve, ha a házassági vagyonjogi értelemben vett közös tulajdon más módon megszüntethető [5:84. (2) bek.] vagy az árverési értékesítés elrendelése ellen mindkét házastárs tiltakozik [5:84. (6) bek.] Az akár egyik, akár mindkét házastárs részvételével működő közös vagyonhoz tartozó bármilyen típusú gazdasági társaság részesedésének vagy azok hányadának szerződéssel történő átruházása harmadik személyre Az egyik házastárs részvételével működő bármilyen típusú gazdasági társaság esetén a tag házastárs a közös vagyonhoz tartozó társasági részesedést vagy annak hányadát a házastársa hozzájárulásával átruházhatja a társaság más tagjára (kkt. és bt. esetén a 3:148. és 3:155., kft. üzletrész esetében az üzletrész tagok közötti átruházására vonatkozó 3:166., részvény esetén az 5:30. és 5:80. alapján), kívülálló harmadik személyre (kkt. és bt. esetén a 3:148. és 3:155., kft. üzletrész esetén az üzletrész kívülálló személyre vonatkozó 3:167., részvény esetében pedig az 5:30. és 5:80. alapján) vagy a nem tag másik házastársra házassági vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztása jogcímén (3:141., 3:155., 3:172. ). A mindkét házastárs részvételével működő bármilyen típusú gazdasági társaság esetén pedig a fentieken felül lehetősége van az egyik házastársnak arra is, hogy a részesedését a másik házastársra, mint a társaság másik tagjára ruházza át közkereseti- és betéti társasági részesedés vagy üzletrész és azok hányada esetén házastársi közös vagyon megosztása jogcímén a tagok közötti átruházás általános szabálya alapján (3:148., 3:155. és 3:166. ), részvény, ideiglenes részvény és azok hányada esetén a Ptk. 5:30., 5:78. (2) bek. b) pont, 5:80. és 5:84. (2) bekezdése alapján és azzal, hogy ilyen esetben az átruházás a felek szabad akaratából, szerződéssel történik, ezért a legalább üres forgatmánynyal ellátott részvény kiadásának megtagadása esetén a Ptk. 3:221. -ának a részvény jogosultjának megállapításáról rendelkező szabálya véleményem szerint csak akkor alkalmazható, ha ezt megelőzően az új részvényes a bíróságtól a hiányzó forgatmánynak, mint teljesítést pótló jognyilatkozatnak a bíróság által történő pótlását kéri (1959-es Ptk és Ptk. 6:184. ). A Legfelsőbb Bíróság 1/2000. PJE számú jogegységi határozata szerint ugyanis Nyomdai úton előállított névre szóló részvény csak forgatmány útján ruházható át. A forgatmány viszont nem érvényességi kelléke a részvényátruházás jogcíméül szolgáló szerződésnek (előszerződésnek). E jogegységi határozatot a Kúria az 1/2014. PJE határozatának V.1.b) pontja szerint a Ptk. hatálybalépése után azért nem tekinti irányadónak, mert az beépült a Ptk.-ba, tehát a Ptk. a jogegységi határozat elvi megállapításait vette át, ezért az abban, illetőleg annak indokolásában kifejtett elvek a Ptk. hatálybalépése után is változatlanul alkalmazhatók. A tőketársasági részesedések megosztásának, illetőleg egyes megosztási módok alkalmazhatóságának jogi akadálya lehet a társasági szerződés, illetőleg az alapszabály korlátozó vagy kizáró rendelkezése, amelyekre ezúttal terjedelmi okok miatt nem térünk ki. 8 CSALÁDI JOG 17szept.indd :15:55

11 HEGEDŰS ANDREA ÉLETKOROKAT ÉRINTŐ DILEMMÁK 1 A NAGYKORÚSÁG MEZSGYÉJÉN II. RÉSZ: AZ ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT ÉS ANNAK REGISZTRÁLT VÁLTOZATA 2 BEVEZETÉS 12 A vizsgálódás középpontjában a jogalkotó felelősségvállalását vagy annak hiányát tükröző, a gyermekkor határainak életkorbeli meghatározása iránti próbálkozás áll. 3 A feltételezhető jogalkotói szándék vizsgálata során kapcsolódva a korábban megjelent, házasság és bejegyzett élettársi kapcsolat intézményei kapcsán elemzett gondolatsorhoz az élettársi kapcsolat és annak regisztrált változata jogintézményeit tekintem át, megvizsgálva a létesítéshez szükséges korhatár körüli meghatározatlanságból eredő anomáliákat, és az egyes joghatásokhoz kapcsolódó, életkort érintő dilemmákat. Jelen tanulmány további célja annak vizsgálata, hogy a jogalkotó a párkapcsolati formák, azon belül is jelen részben az élettársi kapcsolat kezdő időpontjának homályban hagyásával, illetve az élettársi kapcsolatban élőkre vonatkozó különösen vagyoni jellegű joghatások érvényesülésekor vajon nem vállal-e túl nagy kockázatot a gyermek érdekeinek védelme és egyúttal a gyermek mint gyengébb fél védelme elveinek érvényre jutása kapcsán. 1. AZ ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT AZ ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT LÉTESÍTÉSÉHEZ SZÜKSÉGES KORHATÁR KÉRDÉSE A korhatár kérdése megválaszolhatóságának bonyolultságát az is adja, hogy az élettársi kapcsolatot a Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) nem tekinti egyértelműen családjogi jogintézménynek, inkább nevesített szerződéstípusnak. Mindez abból eredeztethető, hogy rendszertani elhelyezkedését tekintve a Ptk.-ban a fogalom, a várakozásokkal ellentétben nem a Negyedik, Családjog Könyvbe, hanem a Hatodik, Kötelmi jog Könyvbe (a továbbiakban: KK.) került, ezáltal a jogintézmény sajnálatos módon nem nyert egyértelmű családjogi megítélést. Szerkezetileg a Ptk. az Egyes szerződések részben, utolsóként a polgári jogi társasági szerződést követően, tartalmazza az élettársi kapcsolatot mint jogintézményt, leminősítve azt csupán egyfajta polgári jogi szerződésnek. 5 Ezáltal az élettársi kapcsolat statust nem keletkeztet, azonban a társadalmi elfogadottsága és e kapcsolati forma rendkívüli népszerűsége okán nem térhetünk ki a kérdés megválaszolása alól, miszerint érdekli-e a jogalkotót az élettársak életkora, azaz meg kell-e védeni a kiskorúakat az 1 Annak ellenére, hogy jogszabályszövegben az életkorok betűkiírással szerepelnek, a sokszori előfordulás miatti könnyebb átláthatóság érdekében, a tanulmányban többnyire mégis számjegyírást alkalmazunk. 2 A tanulmány I. részét, amely a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének életkori feltételeit vizsgálta ld évi 2. szám o. 3 Az élettársi kapcsolat létesítésének alsó korhatárával kapcsolatos elvárást a jogalkotó konkrétan nem fogalmaz meg, ezért annak meghatározása megkísérlésekor magam is inkább lehetőségeket, egyfajta saját álláspontot vázolok, akár vitaindító jelleggel. A gyermek fogalmának és a gyermekkort érintő jogi szabályozás általános súlypontjainak tisztázására a korábbi tanulmányként megjelent I. részben került sor. 4 Fogalmát az évi IV. törvénnyel történt módosítás óta, március 1-jétől kezdődő hatállyal tartalmazta az 1959-es Ptk., eredetileg az ban. A fogalom az évi XLII. törvény módosítás hatására egészült ki, az azonos neműek számára is nyitva álló lehetőséggel, az Alkotmánybíróság 14/1995. (III. 13.) AB határozatára figyelemmel. Ettől kezdve a felek nemének nem volt többé jelentősége. A következő lényeges változás a bejegyzett élettársakra vonatkozó jogszabállyal (Bét. 6. -a) július 1-jei hatállyal következett be. Ennek megfelelően a fogalom az alábbiak szerint alakult: Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan házasságkötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nélkül közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben (életközösségben) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri, féltestvéri kapcsolatban. (Ptk. 685/A. ). 5 A jogintézmény rendszerbeli elhelyezkedése kapcsán Szeibert Orsolya szerint is nyilvánvaló, miszerint a Ptk. az élettársi viszonyt szerződésnek tekinti. (Szeibert Orsolya: Az élettársi kapcsolat. In: Polgári jog, Kötelmi jog, Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik rész (szerk. Wellman György) HVG-ORAC Kiadó, Budapest, o.) CSALÁDI JOG 9 17szept.indd :15:55

12 élettársi kapcsolattól az ahhoz fűzött joghatások viszonylatában. A kérdés megválaszolásához induljunk ki először is a fogalomból. A hatályos fogalom-meghatározás szerint mely a régi Ptk.-ban rögzített fogalomhoz képest némi látszólagos eltérést mutat 6 élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (a továbbiakban: életközösségben) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban. 7 A fogalomból az derül ki számunkra, hogy élettársi kapcsolatot két, akár külön, akár azonos nemű személy létesíthet. A kapcsolatnak a közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (életközösség) való együttélés a feltétele, mely kritériumok bírói mérlegelés alapján ítélhetők meg. 8 A kizáró okok két irányban vizsgálandók, egyrészt a felek egymás közötti viszonylatában, ahol feltétel, hogy a felek ne legyenek egymással egyidejűleg házassági kötelékben, hiszen akkor házasságról és nem élettársi kapcsolatról van szó. 9 Másrészt kizáró okot jelent az is, ha a felek egyike mással egyidejűleg életközösségben él, vagyis házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége 10 vagy élettársi kapcsolata áll fenn. Formálisan fennállhat a házassági vagy bejegyzett élettársi kötelék, de életközösségről nem lehet szó. A relatív akadályok szerint a felek nem lehetnek egymásnak egyenesági rokonai, illetve testvérei (féltestvérei) sem. A fentiekből is jól látható, hogy az életkor meghatározása szempontjából fontos fogalmi elemet a fent ismertetett szakasz nem tartalmaz, melyből arra következtethetünk, hogy sem a nagykorúság, sem a cselekvőképesség önmagában nem kritérium az élettársi kapcsolatok létesítésekor. A kérdés tehát továbbra is nyitott, azaz hány éves kortól lehet élettársi kapcsolatot létesíteni? A 18. életévüket betöltött nagykorúak természetesen létesíthetnek élettársi kapcsolatot, sőt, tiltó szabály hi- 6 Ott még az is szerepelt a kizáró okok között, ha az élettársak egymással bejegyzett élettársak voltak. Ez a kitétel vélhetően itt is elvárás a Bét. utaló szabálya alapján, ezért az eltérés csupán látszólagos. 7 KK 6:514. (1) bekezdés. 8 A feltételeket együttesen kell vizsgálni, és összességében kell értékelni, melynek kiegészítő szempontja lehet a tartós együttélési szándék és a közös gyermek léte. 9 A bejegyzett élettárs a kizáró okok között, ehelyütt talán azért nem kerül külön kiemelésre, mert A bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló évi XXIX. tv. (Bét.) utaló szabálya [3. (1) bekezdés b) pontja] szerint, ahol a törvény házastársat említ, azon a bejegyzett élettársat is érteni kell. 10 Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy a Bét. utaló szabálya ismeretében, ugyanilyen megfontolás alapján, a mondat második felében, az egyidejűleg mással fennálló kapcsolat említésekor még szintén a kizáró okoknál maradva miért maradt a fogalomban a bejegyzett élettárs kifejezés. Az utaló szabály alapján ugyanis odagondolni itt is képesek lennénk. ányában a házasságot kötött, és ezáltal nagykorúvá vált 16 évesek is, akár házasságuk megszűnését, akár csupán a házassági életközösségük megszakadását követően, ugyanis ez esetben tekintettel arra, hogy a 18. életév nem törvényi előírás természetesen minden további hozzájárulás és engedély nélkül tehetik ezt meg. A 18 év alatti (de 16. életévet betöltött) kiskorúakra nézve azonban tekintettel arra, hogy itt nem csupán jognyilatkozat tételről, hanem a szülői ház elhagyását magában foglaló, de facto együttélésről van szó talán a Családjog Könyv szülői felügyelet témakörét taglaló szabályaiból vonható le némi következtetés. A jogszabály ezen része bár a konkrét témát érintően szerényen hallgat, szól viszont arról, hogy a szülők a saját háztartásukban kötelesek a gyermekük lakhatását biztosítani, 11 továbbá a gyermek lakóhelye ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik a szülei lakása akkor is, ha a gyermek átmenetileg máshol tartózkodik. 12 Az élettársi kapcsolat kezdetére vonatkozó kérdés megválaszolása kapcsán talán a legfontosabb, némi fogódzót nyújtó szabály ugyanakkor, hogy a tizenhatodik életévét betöltött gyermek a szülők lakóhelyét, vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási helyet szülői beleegyezéssel, vagy ennek hiányában gyámhatósági jóváhagyással elhagyhatja, ha az az érdekeivel nem ellentétes. 13 Ennek kapcsán egyetérthetünk Makai Katalinnal, aki szerint a gyermek szándékát a szülői ház elhagyására többek között motiválhatja az élettársi kapcsolat létesítésének igénye is. 14 Megjegyzendő azonban, hogy ezen esetekben önmagában a szülői felügyelet a személyes gondozás és nevelés kivételével érintetlenül marad. Ebből arra következtethetünk, hogy amennyiben a 16. életévet betöltött gyermek szülőjének formális hozzájárulása megadatott ami a Csjk. 4:152. (4) bekezdéséből vezethető le, bár expressis verbis itt sem szerepel, azaz a gyermek szülői hozzájárulással költözik el otthonról (adott esetben akár egy élettárshoz), ezen túlmenően a jogalkotó az elköltözéshez, ezáltal az élettársi kapcsolat létesítéséhez sem vár el nagykorúságot, mint ahogy gyámhatósági hozzájárulást sem. Szülői hozzájárulás hiányában viszont, vagyis ha a szülői felügyeletet gyakorló szülő úgy ítéli meg, hogy gyermeke nem hagyhatja el a szülői házat, azaz konkrét esetben nem járul hozzá, hogy pl. élettársi kapcsolatot létesítsen, ennek ellenére a jogszabályi felhatalmazás alapján gyámhatósági jóváhagyással a gyermek ezt mégis megteheti. A hozzájárulás és jóváhagyás mindkét esetben valójában közvetlenül nem az élettársi kapcsolat létesítésének a feltétele, hanem a szülői ház vagy a szülő által kijelölt egyéb 11 Ptk. 4:152. (2) bekezdés. 12 Uo. Ezen szabálynak abból a szempontból lehet jelentősége, hogy amennyiben feltételezzük, a 16. életévét betöltött kiskorú élettársi kapcsolatban élésének jogi lehetőségét ( átmenetileg máshol tartózkodik ), a lakcíme továbbra is a szülei lakcímével azonos marad, tekintettel a kiskorúságra és ezáltal a szülői felügyelet fennmaradására. 13 Ptk. 4:152. (4) bekezdés. 14 Ld. erről Makai Katalin: A szülői felügyelet. In. Polgári jog. Családjog (szerk.: Kőrös András) HVG-ORAC Kiadó, Budapest, o. 10 CSALÁDI JOG 17szept.indd :15:56

13 tartózkodási hely elhagyásának a lehetőségét magában hordozó kérdés, melynek azonban szoros további következménye lesz az élettársi kapcsolat létesítése. Azt mindemellett szintén látni kell, hogy a gyermek otthonról való elköltözéséhez való hozzájárulás, illetve jóváhagyás sem jelenti egyúttal a szülői felügyeleti jognak a megszűnését, de még a szünetelését sem, lévén, hogy a gyermek még kiskorú, a szülő felelőssége a gyermekéért továbbra is őt terheli a személyes gondozás és nevelés kivételével akkor is, ha a gyermek élettársi kapcsolatban él. Az élettársi kapcsolat létesíthetőségének vizsgálata 16 év alatti korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen kiskorúak esetén már korántsem ilyen egyértelmű. Bár a mindennapokban ritkán fordulnak elő ilyesfajta együttélések, ezekről első ránézésre nehéz pontosan megmondani, vajon élettársi kapcsolattal állunk-e szemben, vagy jogi ténynek e tekintetben nem minősülő, éppen ezért hétköznapi szóhasználattal szimplán együttjárás, járás, barátkozás, szeretői viszony stb. kategóriái valósulnak meg csupán. Amennyiben a szülői ház elhagyására vonatkozó imént részletezett szabályt kógensnek vesszük a magam részéről én ezzel értek egyet, akkor kijelenthetjük, hogy mivel 16 év alatti gyermekre vonatkozóan nem tartalmaz a törvény a szülői ház elhagyására vonatkozó törvényes lehetőséget (semmilyen célból, így élettársi kapcsolat létesítése céljából sem, ide nem értve a szülői felügyelet szünetelési és megszüntetési eseteit), akkor egyértelműen leszögezhető, hogy 16 évesnél fiatalabb gyermek élettársi kapcsolatot érvényesen (jogszabályba ütközés nélkül) nem létesíthet. Ezt támasztja alá a gyermek legfőbb érdeke érvényesülésének jogszabályi kívánalma is. Ha a Csjk.-ban a szülői felügyelet körében vázolt tartalmi elemeket vesszük alapul, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a szülő jogszerűen még hallgatólagosan, vagy ráutaló magatartásával sem járulhat hozzá egy ilyen szerződés (élettársi kapcsolat) érvényes létrejöttéhez. A törvény a szülői felügyeleti jog tartalmán belül a kiskorú gyermek kapcsán ugyanis kógens rendelkezésekkel körülbástyázva részletezi a gyermek szülő által alakítható jogi sorsát, melynek korlátja lehet egyrészt polgári jogi szempontból a Ptk. 6:95. -ban részletezett azon szabály, miszerint a célzott joghatás hibája okán semmis a jogszabályba ütköző szerződés; végső soron pedig korlátként jelenik meg a kiskorú veszélyeztetésének büntetőjogi tényállása 15 egyaránt. A gyakorlatban előfordulhat olyan tényleges élethelyzet is, hogy a szülői házba egy 16. életévet betöltött kiskorúhoz hozzáköltözik egy másik (jogszerűen legalább 16 éves) akár azonos, akár különnemű személy, ez esetben azonban, bár egy fedél alatt, de elképzelhetően a szülőktől valamelyest elkülönült, egymással viszont közös háztartásban élés 16 véleményem szerint szintén megalapozhatja az élettársi kapcsolat létét, a tényszerű együttélés okán AZ ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT EGYES JOGHATÁSAINAK KORHATÁRHOZ KÖTÉSE A joghatások vonatkozásában a kapcsolat szerződéses jellegéből következően egyértelműen kijelenthető, hogy az élettársi kapcsolat létrejöttének erről szóló jogszabályi rendelkezés hiányában nagykorúsító hatálya nincs. Amennyiben feltételezzük, hogy 16 évesen lehet jogszerűen élettársi kapcsolatot létesíteni, ezáltal a szerződés érvényes lesz, azt is leszögezhetjük, hogy a joghatások akár már a 16. életévet betöltött kiskorúak esetén beállhatnak. A kapcsolat KK.-ban részletezett vagyonjogi joghatásainál még arra sincs szükség, hogy bizonyos meghatározott ideig együtt éljenek a felek. Az élettársakra nagyrészt a közszerzeményi rendszer vonatkozik. 17 Ha párhuzamot próbálunk vonni a házastársi és élettársi vagyonjogi szerződés érvényességi feltételei között, akkor első ránézésre csodálkozva állapíthatjuk meg, miszerint a jogalkotó kevésbé védi az élettársi kapcsolatban élő 18 év alattiakat, hiszen rájuk nézve a gyámhatósági jóváhagyási kötelezettséget érvényességi feltételként nem követeli meg. 18 Második ránézésre viszont kevésbé aggodalmat keltő a helyzet, hiszen a 16. életévet betöltött, élettársi kapcsolatban élő kiskorú által kötött szerződés érvényessége, ismételten feltételezi a törvényes képviselő (szülői felügyeletet gyakorló szülő) jóváhagyását. A házastársaknál ezzel szemben mint láthattuk, a nagykorúság ellenére a 18 év alatti házastárs által kötendő szerződéshez bár szülői hozzájárulás nem, de gyámhatósági jóváhagyás szükséges. Annak ellenére, hogy a kiskorú élettársak által kötött élettársi vagyonjogi szerződések gyakorlati előfordulása valószínűleg elhanyagolható, elvi síkon azért mégis fontos lenne a 18 év alatti házastárs által kötött szerződésre vonatkozó szabályokat az ugyanilyen korú élettársakra vonatkozó szabályokkal azonosítani. A házastársakra vonatkozó utaló szabályt csak a szerződés tartalma kapcsán szögez le a törvény 19, vagyis a szerződésben az élettársak minden olyan vagyonjogi rendelkezést kiköthetnek, amely szerződés vagy e törvény alapján a házastársak között érvényesülhet. A gyámhatósági jóváhagyásban megnyilvánuló érvényességi feltételre tehát az utaló szabály sajnálatos módon nem vonatkozik. 15 A Büntető Törvénykönyvről szóló évi C. tv. (Btk.) 208. (1) bekezdése szerint: A kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy ideértve a szülői felügyeletet gyakorló szülő, illetve gyám élettársát, továbbá a szülői felügyeleti jogától megfosztott szülőt is, ha a kiskorúval közös háztartásban vagy egy lakásban él, aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. 16 Véleményem szerint ennek feltétele, hogy legalább két külön bejáratú szoba legyen az ingatlanban, ahol az egyikben a szülő(k), másikban a fiatalok élnek. Amennyiben ez nem tud megvalósulni, úgy a közös háztartásban nem két, hanem több személy él együtt, ezért meglátásom szerint élettársi kapcsolatról nem beszélhetünk, a fogalmi kizártság okán sem. 17 Ptk. 6:516. (4) bekezdés. 18 Ptk. 6: Ptk. 6:515. (2) bekezdés. CSALÁDI JOG 11 17szept.indd :15:56

14 A családjogi joghatásoknál (élettársi tartás, lakáshasználat bírói rendezése kizárólagos jogcímen használt ingatlanok esetében) megkívánt egy éves együttélés és közös gyermek léte szintén előfordulhat úgy is, ha az élettársak egyike vagy mindkettőjük 18 év alatti kiskorú. A tartás egyszeri juttatással történő teljesítéséről szóló megállapodás 20 érvényességénél szintén nem jelenik meg sem a nagykorúság hiányára, sem a 18. életév el nem érésére történő utalás, megegyezően a házastársak ilyen szerződéseivel (megjegyzendő azonban, hogy a házastársak a házasság nagykorúsító hatálya következtében ez esetben életkortól függetlenül is minimum nagykorúak). 21 Megállapíthatjuk tehát, hogy a még nem nagykorú, vagy már nagykorú (pl. elvált), de 18 év alatti élettárs, tartással kapcsolatos vagyoni érdekei szintén kívül esnek a jogalkotó által védendő körön. Itt is csupán a törvényes képviselő (szülői felügyeletet gyakorló szülő) hozzájárulásának megkövetelésében, és a közreműködő ügyvéd vagy közjegyző szakmai jártasságában és lelkiismeretében bízhatunk a tekintetben, hogy meg tudják óvni a hozzájuk forduló feleket egy számukra súlyosan előnytelen lépés megtételétől. Különnemű élettársak reprodukciós eljárásban is részt vehetnek, melyre vonatkozó kérelmüket teljes bizonyító erejű magánokiratban kell megfogalmazniuk, a kapcsolatuk fennállásáról pedig közokiratban kell nyilatkozniuk. 22 Kiskorúakról lévén szó, ezen nyilatkozatot elvileg a polgári jog szabályai szerint, törvényes képviselőjük, vagyis szüleik hozzájárulásával tehetik csak meg. Elvileg a kiskorúak a reprodukciós eljárásból véleményem szerint tehát nincsenek kizárva, azonban a gyakorlatban ritkán előforduló kérdésről lehet szó, ugyanis a reprodukciós eljárásban akkor vehetnek részt a párok, ha kapcsolatukból, természetes úton, nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem származhat. Ezt megállapítani pedig egy 16 vagy 17 éves személynél korainak tűnhet, lévén hogy szervezete még fejlődésben van. (Érdekességként jegyzem meg, hogy egyedülálló nőnél végzett emberi reprodukció esetén a nagykorúság fogalmi elem, melynek az eljárás megkezdésekor fenn kell állnia. 23 ) 2. A NYILVÁNTARTOTT (REGISZTRÁLT) ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT, ÉS A KISKORÚSÁG KÉRDÉSE Jelen alcím azon élethelyzetre vonatkozik, amikor a Ptk. szerinti élettársi kapcsolatban élő, azaz az előbb részletezett személyek a kapcsolatuk bizonyítottsága érdekében felkeresnek egy közjegyzőt, azzal a szándékkal, hogy kérjék felvételüket az Élettársi Nyilatkozatok Nyilván- tartásába. A jogintézmény nem a Ptk., hanem külön törvény 24 által szabályozott. Elöljáróban fontos kiemelni, hogy az élettársi nyilvántartás nem keletkeztet, és nem szüntet meg élettársi kapcsolatot, hanem vélelmet hoz létre a de facto élettársi kapcsolat fennállása, illetve megszűnése mellett. A külön törvény szerint az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása az élettársi kapcsolat fennállása bizonyításának megkönnyítése céljából tartalmazhatja, két, nem cselekvőképtelen nagykorú kérelmező által közjegyző előtt közösen tett azon nyilatkozatot, hogy egymással a Polgári Törvénykönyv szerinti élettársi kapcsolatban (a továbbiakban: élettársi kapcsolat) élnek. A korábbi, nem nyilvántartott élettársi kapcsolatnál tapasztalt lazább jogalkotói hozzáálláshoz képest szembetűnő, hogy a nyilvántartásban ugyan az előző pontban részletezett élettársak vehetnek részt, viszont már nem mindegy, milyen korúak, a nyilvántartásba vétel feltétele ugyanis egyértelműen a nagykorúság. Ez egyrészt jelenti a 18. életévet betöltött nem cselekvőképtelen személyt, vagy akár a házasságkötéssel nagykorúvá vált, de pl. megözvegyült 17 évest, vagy ad absurdum akár házast egyaránt 25, amennyiben ő sem cselekvőképtelen. Ha tehát hivatalosan is igazolni szeretnék a kapcsolatukat közjegyző előtt, ezt kiskorúként még nem tehetik meg, annak ellenére, hogy a kiskorúság magát az élettársi kapcsolat keletkezését nem zárja ki, létezését vagy érvényességét nem befolyásolja. Joghatások természetesen a nem regisztrált élettársi kapcsolatban élőknél is vannak, sőt pontosan ugyanazok, mint miután regisztrálták őket, viszont a nyilvántartás számára csak akkor veszi őket komolyan a jogalkotó, és ezáltal a jogalkalmazók egy része, ha már nagykorúvá válnak. Amennyiben ugyanis a kiskorú élettársakat érintően egy bonyolultabb vagyoni kérdés merülne fel, vagyis pl. hitelt szeretnének felvenni egy banktól, a bank általában az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása által igazolt élettársi kapcsolatot várja el tőlük, annak ellenére, hogy esetleg a nagykorúságot külön hangsúlyozná. Ez pedig azt jelenti, hogy a bank a kiskorúval valószínűleg nem fog ügyletet kötni, mert az nem tud igazolást produkálni a hivatkozott nyilvántartásból. Felmerülhet ugyanakkor az is, hogy a kiskorú nem élettársként, hanem önállóan köt ügyletet (vesz fel hitelt), törvényes képviselői (szülői) hozzájárulással, hiszen a kiskorú még ha élettársi kapcsolatban él is saját szülője felügyelete alatt áll. Vagyona viszonylatában a szülője egyrészt a vagyonkezelője, másrészt ő, mint törvényes képviselő jogosult helyette 20 Ptk. 4: Leszámítva azt az esetet, amikor valaki 16. életéve előtt, vagy azt követően, de a szükséges gyámhatósági engedély hiányában kötne házasságot, itt ugyanis az érvénytelenítést követően nagykorúságról nem beszélhetünk. 22 Eütv (1) bekezdés. 23 Eütv d) pontja. 24 A nyilvántartás lehetőségét a Bét. vezette be. Az általa létrehozott vonatkozó szabályok, beillesztésre kerültek az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló évi XLV. törvénybe (Hatályba lépett: január 1-jén). 25 Magát az élettársi kapcsolatot és ezáltal a regisztrált élettársi kapcsolat keletkezését sem zárja ki, ha valamelyik fél formálisan még házas [6:514. (1) bekezdés], csupán az utóbbi esetben emberi reprodukciós eljárásban nem vehetnek részt a felek, ennek ugyanis az is feltétele, hogy a házasság formálisan se álljon fenn [Eütv (1) bekezdés]. 12 CSALÁDI JOG 17szept.indd :15:56

15 nyilatkozni, vagy az általa kötendő ügylethez hozzájárulni, esetleg azért felelősséget (esetleges további biztosítékadási kötelezettséget) vállalni. A fentiekből is látszik, hogy a jogalkotó, ha nem is expressis verbis, és nem is egy jogszabályból, hanem többől kikövetkeztetendően, de fokozott védelemben részesíti a kiskorút, különösen egy jelentősebb értéket képviselő vagyoni ügylet kapcsán. ZÁRÓ GONDOLATOK Összességében leszögezhetjük, hogy a Magyarországon immár éppen négy évtizede szabályozott élettársi kapcsolat fogalmi meghatározásából levezethetően sem a régi, sem az új Ptk.-ban nem találunk támpontot a minimális életkor meghatározásához. A kérdés megválaszolását nehezíti az is, hogy a kapcsolat bár társadalmi szinten többnyire úgy tekintünk rá, az azt szabályozó jogszabály rendszertani megközelítése alapján nem tekinthető egyértelműen családjogi jogintézménynek, csupán családjogi joghatásokkal bíró kötelmi jogi szerződésnek. Logikai és rendszertani jogértelmezésből kiindulva megállapíthatjuk, hogy a szerződésekre vonatkozó szabályok önmagukban való alkalmazása, az élettársi viszonyok életkor-meghatározása kapcsán tévútra viszi a válaszkeresőt. A szerződés meglehetősen atipikus jellegéből következően ugyanis, továbbá figyelembe véve a szülői felügyeleti jog kógens szabályait, arra a megállapításra kell jutnunk, miszerint szülői hozzájárulással, vagy gyámhatósági jóváhagyással a szülői házat elhagyni jogosult, kizárólag 16. életévet betöltött kiskorú aki, ennek ellenére még mindig szülői felügyelet alatt álló gyermek élettársi kapcsolatot létesíthet. Az ennél fiatalabb, 16 év alatti gyermekeknél viszont érvényesen ez nem képzelhető el, még akkor sem, ha bizonyos fajta hasonló együttélésekre a gyakorlatban látunk példát. Mivel az élettársi kapcsolatnak nincs nagykorúsító hatálya, az abban élő kiskorúak szerződéskötéséhez általánosságban szükséges a szülői felügyeletet gyakorló szülőjük, mint törvényes képviselőjük hozzájárulása. Ez bár jelent némi kontrollt, viszont a jogalkotó kevésbé fordít figyelmet az általuk kötendő vagyonjogi szerződésre, ahol a 18. év alatti nagykorú házastársakkal ellentétben nincs törvényi előírás a gyámhatósági jóváhagyásra; a tartás egyszeri teljesítéssel történő szolgáltatásánál, pedig marad védelmükben a szülői hozzájárulás, szemben a házastársakkal, akik nagykorúságuk okán erre sem szorulnak. Bonyolultabb vagyoni ügyletnél korlátot jelenthet azonban az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásában való szereplés megkövetelése, amelyben való részvételi lehetőség egyértelműen a nagykorúsághoz kötött. Az más kérdés, hogy nem minden leginkább csak a banki szférát is érintő bonyolult ügy automatikusan védelmezett. Általánosságban tehát megállapítható, hogy a gyermek (és egyúttal gyengébb fél) érdekeinek védelme 26 több jogszabály együttes olvasatával is, a de facto élettársak esetében csak részben látszik megvalósulni. 26 Különösen A gyermek jogairól szóló New Yorki Egyezmény (1989) (Convention on the Rights of the Child melyet Magyarországon az évi LXIV. tv. hirdetett ki) 3. cikkének 1. pontja valamennyi szociális köz- és magánintézmény, bíróságok, közigazgatási hatóságok és törvényhozó szervek kötelezettségévé teszi, hogy a gyermeket érintő döntések meghozatala során a gyermek legfőbb érdekét (the child s best interest) vegyék figyelembe. Új magánjog sorozat 14. kötete Az élettársak és vagyoni viszonyaik Második, átdolgozott kiadás Szerző: szeibert orsolya Megjelenés: október Az élettársak jogi helyzetét és vagyoni viszonyait tárgyaló kötet második kiadása nemcsak aktualizált, hanem bővített kiadás is, melynek célja, hogy az ítélkezési gyakorlatot, az abban tapasztalható változásokat bemutassa, elemezze, és jogeseteken keresztül tekintse át különösen azt, hogy milyen kapcsolat minősül élettársi viszonynak, s milyen módon érvényesíthetők az élettársak vagyonjogi igényei. Bemutatásra kerülnek a évi V. törvény de facto ára: 7000 Ft élettársakat érintő rendelkezései, s emellett a Ptké.-re tekintettel az 1959-es Ptk. alapján folyó gyakorlat elemzésére is sor kerül. A joggyakorlat részletes tárgyalása mellett a monográfia átdolgozva tartalmazza az Alkotmánybíróság élettársakat érintő gyakorlatát, a Ptk.-n túli jogszabályi változásokat, s a korábbi kötetben is szereplő széles körű kitekintést európára. A kötet kitér az élettársi kapcsolat megítélésének hazai és európai szintű jogtörténetére, az európa egyéb országaiban szabályozott élettársi kapcsolat jellemzőire, valamint az európai bíróságok megközelítésére; s tartalmazza a bejegyzett élettársi kapcsolat szabályainak hazai elemzését. WEBES VÁSÁRLÁS 5% HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. FAx: (36-1) TeLeFOn: (36-1) info@hvgorac.hu CSALÁDI JOG 13 17szept.indd :15:56

16 JÓJÁRT ESZTER * LEHETSÉGES-E AZ EREDETI ÁLLAPOT HELYREÁLLÍTÁSA TARTÁSI, ÉLETJÁRADÉKI ÉS ÖRÖKLÉSI SZERZŐDÉS ÉRVÉNYTELENSÉGE ESETÉN? II. RÉSZ BEVEZETÉS Tanulmányom első részében az eredeti állapot helyreállításának általános kérdéseit tárgyaltam, majd azt vizsgáltam, hogy az eredeti állapot helyreállításának három együttes feltétele közül a tartási, életjáradéki és öröklési szerződés esetén a kölcsönösség és a természetben történő visszaszolgáltatás követelménye hogyan juttatható érvényre. A tanulmány második részében foglalkozom a harmadik feltétellel, az egyidejűség követelményével. Ezt követően vonom le a vizsgált feltételekkel kapcsolatos következtetéseket és teszek javaslatot a visszterhes tartási szerződések esetén alkalmazható speciális érvénytelenségi jogkövetkezményre. 1. AZ EGYIDEJŰSÉG KÖVETELMÉNYE MINT AZ EREDETI ÁLLAPOT HELYREÁLLÍTHATÓSÁGÁNAK FELTÉTELE Az eredeti állapot helyreállítása előfeltételezi, hogy a jogosult által nyújtott ellenszolgáltatás természetbeni visszaadására a kötelezett által nyújtott szolgáltatás természetbeni visszaadásával egyidejűleg kerüljön sor. Ez szigorú felfogás mellett csak akkor teljesülhet, ha az érvénytelenségi jogkövetkezmény levonásáig már mind a két fél részéről történt dare jellegű szolgáltatásnyújtás, és a nyújtott szolgáltatások (illetve a szerződés közvetett tárgyai) utóbb sem váltak fizikai vagy jogi okból természetben visszatéríthetetlenné. Az egyidejűség kívánalmának való megfelelés szempontjából a vizsgált visszterhes szerződéstípusokat két csoportra élők közötti és halál esetére szóló szerződésekre oszthatjuk aszerint, hogy a jogosult által nyújtandó ellenszolgáltatás teljesítésére ténylegesen mikor, pontosabban milyen feltétel teljesülése esetén 1 (örökhagyó halála) kerül sor. * A tanulmány a szerző egyéni véleményét tükrözi, az abban foglaltak nem tekinthetők az őt foglalkoztató Kúria álláspontjának. A kézirat lezárva február 22-én. A tanulmány első részét ld. 2017/2. szám o. 1 Vékás Lajos és Weiss Emilia rámutat az időtűzés és a feltételtűzés közötti fontos különbségre: Nem öröklési szerződésről van szó tehát például abban az esetben, ha a felek a jogutódlás időpontjául de nem feltételéül jelölik meg az örökhagyó halálát. Egy ilyen kikötés csak A tartási és az életjáradéki szerződések élők közötti jogügyletek. E szerződések alapján sem a tartás, sem a járadékszolgáltatás fejében nyújtandó dare jellegű ellenszolgáltatás teljesítésének nem feltétele a tartásra, illetve járadékszolgáltatásra jogosult fél halála. Az ellenszolgáltatás átszáll a kötelezettre még a jogosult életében, többnyire a szerződéskötéssel egyidejűleg, valamilyen, a tartás nyújtását biztosító dologi vagy kötelmi biztosíték jogosult javára való kikötése mellett. A leggyakoribb az ingatlan-nyilvántartásba a tartási vagy életjáradéki szolgáltatás fejében átruházott ingatlan terheként bejegyzett, dologi hatályú tartási, illetve életjáradéki jog [Ptk. 6:494., 6:497. (3) bekezdés, az ingatlan-nyilvántartásról szóló évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 16. h) pont, 50. (1) bekezdés, az ingatlan-nyilvántartásról szóló évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Inytv. vhr.) 4. (1) bekezdés f) pont]. Ezzel szemben az öröklési szerződést a Ptk. által meghatározott, írásbeli magánvégrendeletre vonatkozó alakszerűségi követelményeken túl épp az határolja el az élők közötti tartási és életjáradéki szerződéstől, hogy annak alapján az örökhagyónak nyújtott tartási, illetve életjáradéki szolgáltatás ellenértékét csak az örökhagyó halálát követően, az örökhagyó halálának mint feltételnek a bekövetkeztével szerzi meg az öröklési szerződés örökhagyót túlélő kötelezettje, a szerződéses örökös [Ptk. 7:48. (1) és (2) bekezdés, 7:4. (1) bekezdés]. Ez a jellegadó elem az, amely összhangban a jogintézmény végintézkedési céljával az öröklési szerződést a végintézkedés egyik fajtájává teszi. Az örökhagyó haláláig az öröklési szerződés kötelezettje csupán várományosnak és nem tulajdonosnak (abszolút jogosultnak) minősül. Az ingatlan-nyilvántartásba jogilag jelentős tényként feljegyzett elidegenítési és terhelési tilalom, elidegenítési tilalom vagy a rendelkezési jogot korlátozó egyéb tilalom is csak az öröklési váromány biztosítékául szolgál [Ptk. 5:31. (1) bekezdés, 5:32. (3) bekezdés, 5:179., 7:50. (2) bekezdés, Inytv. 17. (1) bekezdés 17. pont, Inytv. vhr. 4. (2) bekezdés 12. pont, 28. ]. a szerződés teljesítési időpontjának meghatározását jelenti. Vékás Lajos Weiss Emilia: Az öröklési szerződés, In: Vékás Lajos Gárdos Péter (szerk.): i. m o. 14 CSALÁDI JOG 17szept.indd :15:56

17 a) Míg tehát érvénytelen tartási és életjáradéki szerződésnél az átruházott, dare természetű ellenszolgáltatás visszaruházására sor kerülhet, 2 addig erre öröklési szerződés esetén tulajdonszerzés (illetve dolognak nem minősülő más vagyontárgy esetén az abszolút jogosulti pozíció megszerzése) hiányában fogalmilag nincs mód akkor, ha a szerződés érvénytelensége további jogkövetkezményének a levonására még az örökhagyó életében sor kerül. 3 Ebből pedig az eredeti állapot helyreállításának sztrikt megközelítése esetén az következik, hogy ha az érvénytelenség további jogkövetkezményét még az örökhagyó életében le lehet vonni, az fogalmilag nem lehet az eredeti állapot helyreállítása, hiszen nincs mit restituálni; a tulajdonjog az örökhagyót illeti meg az ellenszolgáltatás tárgya felett. 4 Ez azonban nem képezi akadályát a várományt biztosító tényfeljegyzés (pl. elidegenítési és terhelési tilalom) ingatlan-nyilvántartásból való törlésének arra tekintettel, hogy az annak alapjául szolgáló végintézkedés (és ezzel az öröklési várományi jog) érvénytelenségét a bíróság megállapította. Kérdés, hogy az Inytv. 17. (1) bekezdés 17. pontja értelmében az ingatlan-nyilvántartásba tényként feljegyzett elidegenítési és terhelési tilalom nyilvántartásból való eltávolításának jogi alapja mi lehet. Lehet-e a tényfeljegyzés törlését keresettel kérni a Ptk. 5:183. -a alapján annak ellenére, hogy az Inytv. 62. (1) bekezdésének szövegezése erre nem ad lehetőséget? Vagy az öröklési szerződés érvénytelenségére tekintettel az elidegenítési és terhelési tilalom törlésének alapja a tilalom által biztosított, öröklési szerződésen alapuló várományi jog törlése, összhangban a Ptk. 5:31. (2) bekezdésével és az Inytv. 62. (1) bekezdés a) pont aa) alpontjával? Az utóbbi megoldás lényegében az 1959-es Ptk. hatálya alatti gyakorlat támogatható folytatása lenne arra tekintettel, hogy az elidegenítési és terhelési tilalommal biztosított, bejegyzett (öröklési) jog törlése, annak járulékossága miatt az elidegenítési és terhelési tilalom megszűnését is eredményezné. Ebben az esetben ugyanakkor 2 Az más kérdés, hogy tartási szerződés esetén a tartás irreverzibilitására tekintettel nem lesz mit természetben és egyidejűleg szembeállítani az egyébként természetben eredetileg visszaadható ellenszolgáltatással. 3 Az öröklési szerződés érvénytelensége iránti per megindítására az örökhagyó életében csak az örökhagyó és a vele szerződő kötelezett jogosult. Az örökhagyó halálát követően azonban már az örökösök is rendelkeznek aktív perbeli legitimációval. Örökösnek az a személy tekinthető, aki az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén maga örökölne, illetve tehertől szabadulna [Ptk. 7:37. (2) bekezdés]. Vö. EBH P. 10. Álláspontunk szerint a Ptk. 7:75. -ából levezethetően a kötelesrészre jogosultnak is van aktív perbeli legitimációja az örökhagyó halálát követően; vö. BH A bírói gyakorlat az eredeti állapot helyreállításának e merev megközelítését helyeselhető módon nem követi. Nem ragaszkodik sem a természetbeniség, sem az egyidejűség szigorú értelmezéséhez és megköveteléséhez. A gyakorlat ezáltal lehetségesnek tartja az in integrum restitúciót a tárgyalt esetben is: akkor, ha tulajdonszerzésre az egyik fél oldalán az örökhagyó halálának bekövetkezése hiányában még nem került sor (EBH P. 6.). Az in integrum restitutio ilyen rugalmas megközelítése esetén az elidegenítési és terhelési tilalom törlését is felfoghatjuk speciális in integrum restitúcióként. Ha így járunk el, szükségtelenné válik az in integrum restitutio alkalmazása, illetve az in intergrum restitutio megfelelő alkalmazása közötti különbségtétel. nem volna világos a Ptk. 5:183. -ában szereplő, feljegyzések törlésére vonatkozó speciális fordulat (lehetőség). A Ptk. 5:183. -a viszont felfogható lehet úgy is, hogy az maga teremti meg a feljegyzés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelensége esetén a feljegyzés törlésére vonatkozó perbeli legitimációt annak számára, akinek bejegyzett jogát a feljegyzés sérti. A Ptk. 5:183. -a azonban csak az érvénytelen jogügylet alapján érvénytelen feljegyzések törlésére vonatkozó perindítási jogosultságot alapozza meg. Ha a tényfeljegyzés más okból érvénytelen, annak törlésére a hatályos szabályok szerint sem a Ptk., sem az Inytv. nem biztosít lehetőséget. A tilalom törlése szigorú értelemben véve nem tekinthető a szerződés közvetett tárgya (ellenszolgáltatása) Ptk. 6:112. -a szerinti restituálásának, legfeljebb csak a bíróság által érvénytelennek talált szerződés miatt érvénytelen (alaptalan) tényfeljegyzés Ptk. 5:183. -án, valamint az Inytv. 62. (1) bekezdés a) pont aa) alpontján 5 alapuló törlésének. Az érvénytelen öröklési szerződés alapján már nyújtott tartási vagy életjáradéki szolgáltatásokkal viszont ebben az esetben is el kell számolni. Az elszámolásra a Ptk. 6:113. -a megfelelő alkalmazását javasoljuk azzal, hogy a járulékos igényeket a Ptk. 6:115. -a szerint külön kérelemre lehet rendezni. A Ptk. 6:112. -a (valamint a 6:113. -a) alkalmazhatatlanságát egy, az előbbinél nyomósabb érv miatt is, általános jelleggel állítjuk az öröklési szerződés vonatkozásában. Ez pedig az öröklési szerződés féloldalasan, az öröklési jelleg dominanciájával érvényesülő kettős természete. A féloldalasság álláspontunk szerint abban az esetben is jellemző jegy, ha a szerződés érvénytelen- 5 Az Inytv. 62. (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti érvénytelenség, illetve eredeti állapot helyreállítása nem szűkíthető le a Ptk. 6:112. szerinti érvénytelen szerződések miatti in integrum restitúcióra, annál sokkal szélesebb körű megoldást jelent. A bejegyzés/feljegyzés érvénytelenségének csupán az egyik, bár kétségtelenül leggyakoribb oka az annak alapjául szolgáló kötelmi kötelező ügylet érvénytelensége [vö. 3/2010. (XII. 6.) PK vélemény 1. pontjának indokolása, a Kúrián felállított Ingatlan-nyilvántartási Joggyakorlat-elemző Csoport összefoglaló véleménye (2016.) o., letölthető: ingatlan-nyilvantartasi_joggyakorlat-elemzo_csoport_osszefoglalo_ velemenye_1.pdf]. A tárgyalt esetben azonban az öröklési szerződés érvénytelenségét sajátosnak tételezzük a kötelmi kötelező ügylet érvénytelenségéhez képest, annak döntően öröklési természete miatt. Tekintve, hogy a Ptk. 5:183. -a sem csak kötelmi ügyletről, hanem általában jogügyletről, annak érvénytelenségéről szól, nincs akadálya a tényfeljegyzés törlése iránti igény érvényesítésének. Álláspontunk szerint azonban az Inytv. hivatkozott normaszövege nincs teljesen összhangban a Ptk.-val. Az Inytv. kizárólag a bejegyzés fordulatot használja, holott a perbeli legitimáció szempontjából az Inytv. 62. (1) bekezdés a) pont aa) alpontja teremti meg a lehetőséget az érvénytelen tényfeljegyzés Ptk. 5:183. -ával összhangban lévő törlésére. (Kivéve, ha úgy fogjuk fel, hogy a perbeli legitimációt már maga a Ptk. 5:183. -a megteremti.) Indokolt lenne ezért az Inytv. 62. (1) bekezdés a) pontját (felvezető rész), annak aa) alpontját, valamint a bekezdés c) és d) pontját a tényekre vonatkozóan a feljegyzés törlésével, ill. kiigazításával is kiegészíteni. Megjegyezzük, hogy a Ptk. 5:183. -ának megfogalmazása sem teljesen pontos; egyrészt azért nem, mert a szakaszcím csak a bejegyezhető jogokra vonatkozó bejegyzés törlését említi, míg a vonatkozó normaszöveg a (tény)feljegyzésről, annak törléséről is rendelkezik. Másrészt azért nem, mert előfordulhat olyan, a normaszöveg által nem említett eset is, amikor a törlést nem egy jog bejegyzésének, hanem egy tény feljegyzésének az utólagos helytelenné válása indokolja. CSALÁDI JOG 15 17szept.indd :15:56

18 sége további jogkövetkezményének a levonására csak az örökhagyó halálát követően kerül sor. 6 b) Eltérő a jogi helyzet az örökhagyó halálát követően. Ekkor ugyanis az öröklési szerződés örökhagyót túlélő kötelezettje már nem várományos, hanem tulajdonos. Az in integrum restitutio ebben az esetben már sztrikt megközelítés esetén is értelmezhető fogalmilag. Ugyanakkor, mivel az örökhagyó halálának feltételével, annak időpontjában a szerződéses örökös az öröklési szerződésben ígért ellenszolgáltatás tárgya felett elfogadás vagy bármely más jogcselekmény nélkül tulajdont szerez, 7 a tulajdonszerzés módja nem tulajdonátruházás, hanem öröklés lesz. 8 Az öröklési szerződés kötelezettje a tulajdont a törvény erejénél fogva megszerzi anélkül, hogy a tulajdonszerzéshez ingó dolog esetén a birtokátruházást [Ptk. 5:38. (1) bekezdés], ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartási bejegyzést [Ptk. 5:38. (2) bekezdés] megkívánnánk. Az öröklési szerződés kettős természete ellenére úgy véljük, hogy a tulajdonszerzés módja nem lehet egyszerre átruházás és öröklés is, mert más szabályok vonatkoznak az egyik, más szabályok a másik esetre. Álláspontunk szerint az öröklési szerződésnél a végintézkedési cél és jelleg az, ami az erősebb, ezért mind a tulajdonszerzés módja, mind a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezménye alapvetően az öröklési jog szabályai szerint írható le. Lényegét tekintve nem változtat ezen az sem, hogy tartalmilag az öröklési szerződés valóban a tartási (gondozási), illetve az életjáradéki szerződés jegyeit viseli. Az öröklési szerződés érvénytelensége vonatkozásában a szerződéses érvénytelenségnek kizárólag az egyes érvénytelenségi okokat rögzítő (azokat nevesítő, az okok bekövetkezésének feltételeit előíró) szabályai azok, ame- 6 A kettős természetre hivatkozással Vékás Lajos, Gellért György és a bírói gyakorlat (EBH P. 6.) is arra a következtetésre jut, hogy az öröklési szerződés érvénytelensége esetén alapvetően a szerződések érvénytelenségének jogkövetkezményeit kell alkalmazni [Ptk. 6: ], az érvénytelenség öröklési jogi hatásának egyidejű figyelembevételével. Vö. Vékás Lajos Weiss Emilia: Az öröklési szerződés, in: Vékás Lajos Gárdos Péter (szerk.): i. m o., Gellért György: Az öröklési szerződés, KJK-KERSZÖV, Budapest, 110. o., Gellért György: Öröklési szerződés, in: Gellért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata, 2. kötet, KJK-KERSZÖV, Budapest, 2001., o. Az alább kifejtettek szerint ezt az öröklési szerződés végintézkedési céljának dominanciájára tekintettel csak korrekcióval tudjuk elfogadni. 7 Vö. Ptk. 7:3., 7:4. (1) bekezdés, 7:48. (1) és (2) bekezdés, 7: A Kúria az öröklési jogi dominanciát a tulajdonszerzés módjára vonatkozóan sem osztja: ( ) ha a várható hagyatéki vagyonban dolog is fellelhető mint ahogyan a perbeli esetben ingatlan, akkor az ilyen típusú öröklési szerződés dolog tulajdonjogának az átruházására irányuló szerződésnek tekinthető azzal a sajátossággal, hogy a dolog tulajdonjogának a megszerzésére az öröklés megnyíltakor kerül sor. (EBH 2013.P.6.) E felfogásból logikusan következik, hogy a Kúria az érvénytelenség további jogkövetkezményeit a kötelmi jogi szabályok szerint látja levonhatónak, és nem tartja elvileg levezethetetlennek az in integrum restitutio kötelmi jogi szabályok szerinti alkalmazását. Azt ugyanakkor elismeri (EBH 2013.P.10., BH ) hogy az öröklési szerződés végintézkedési természete a perbeli legitimációt, az érvénytelenségre hivatkozás módját, részben az érvénytelenség okait, valamint az érvénytelenség hatását is determinálja (ún. relatív hatály). Lásd még ehhez a 3 4. oldalt és a 6. lábjegyzetet. lyek az öröklési szerződésnél is alkalmazhatóak. Azonban ezek sem egy az egyben: pl. a végintézkedési képesség a cselekvőképességgel nem azonos fogalom, így az öröklési szerződés nem lehet akarathibás a cselekvőképességben lévő fogyatkozás miatt, hanem csak a végintézkedési képesség hiánya miatt. A szerződéses (ill. kötelmi jogi) érvénytelenségi okokból leginkább a színleltség és a jogszabályba ütközés az, ami az öröklési szerződések körében az öröklési jogi (végintézkedésekre vonatkozó) érvénytelenségi okokat kiegészíti, azokon felül szóba jöhet. Arra tekintettel, hogy az öröklési jog nem ismeri a semmisséget, sem annak a kötelmi jogi megtámadástól eltérő joghatásait, az öröklési szerződés semmisségéről sem beszélhetünk. Akkor sem, ha az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítására egy, a szerződések tekintetében semmisségi okként tételezett érvénytelenségi ok miatt kerül sor. A Ptk. 7:37. -a szerinti megtámadás relatív hatályú, perbeli legitimációt szűkre szabó, határidőhöz kötött jogintézmény, sui generis a törvény által levont jogkövetkezménnyel [BH (38) (44) pontok]. A kötelmi jogi további jogkövetkezmények alkalmazására ezért nincs is szükség, hiszen a végintézkedés érvénytelensége kérdésében hozott bírói döntés (speciális, a Pp ával nem azonosítható megállapítás) következményét az öröklési jog szabályai határozzák meg (BDT ). Ha a végintézkedés érvénytelenségének megállapítására irányuló öröklési pert nem speciális (tulajdoni jellegű, de nem tulajdoni) perként fognánk fel, akkor foghatna csak helyt az a fenti érvelés, amelyre korábban, 9 az EBH 2013.P.6. sz. döntés kapcsán utaltunk. A kúriai ítélkezési gyakorlatban fellelhető ezen ellentmondást az öröklési szerződés kettős természetének tudjuk be. Az ipso iure tulajdonszerzés természetesen nem jelenti azt, hogy a jog nem biztosítja az öröklési szerződés érvénytelenségi hibája esetén a hibás öröklés korrekcióját. Biztosítja, csak éppen nem a kötelmi jogi szabályok szerint [Ptk. 6:108 6:115. ], hanem az öröklési jog sajátos érvénytelenségi jogkövetkezményei révén, a Ptk. 7:49. (1) bekezdése értelmében alkalmazandó 7:37. alapján. E szabályok a végintézkedés határidőhöz kötött megtámadása útján az érvénytelen végintézkedés hiányában örökösnek minősülő személy(ek) akár mint az örökhagyó perbeli jogutódai, akár az örökhagyó halálát követően önállóan pert indító személyek részére biztosítják a megtámadási jogot [Ptk. 7:37. (1), (2) és (4) bekezdés]. 10 Amennyiben a megtámadás eredményes, a bíróság az öröklési szerződés érvénytelenségét a megtámadásban érvényesített okból (jogcímhez kötöttség) a megtámadó személy javára (inter partes) állapítja meg [Ptk. 7:37. (3) bekezdés]. Így az öröklési szerződés kötelezettje a halál 9 Lásd a 3 4. oldalt, valamint a 6. lábjegyzetben írtakat. 10 A perbeli jogutódlás szabályai szerint arra is van mód, hogy az öröklési szerződés érvénytelensége iránt még az örökhagyó által indított perbe az örökhagyó halála után annak az öröklési szerződésen felüli végintézkedés, illetve törvényes öröklés rendje szerinti jogutódai lépjenek be (Kúria Pf. I /2012/2.). 16 CSALÁDI JOG 17szept.indd :15:57

19 időpontjára visszamenőleg álörökössé válik, a szerződéses ellenszolgáltatást nem lehet úgy tekinteni, mint amelynek a tényleges örökösévé (tulajdonosává) vált volna. A Ptk. 7:37. (3) bekezdése értelmében az érvénytelenség jogkövetkezménye az lesz, hogy a szerződés ellenszolgáltatásának tárgyát örökösként az öröklési szerződésen felüli végintézkedés szerinti, 11 ennek hiányában, vagy ha ez a hagyatékot még nem merítette ki, a törvényes öröklés rendje szerinti örökös fogja megszerezni [Ptk. 7:3., 7:30., a hagyatéki eljárásról szóló évi XXXVIII. törvény , 91. (2) és (3) bekezdése]. Az álörökös mint tulajdonos javára esetleg már átvezetett deklaratív hatályú ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlésére és a tényleges örökös deklaratív hatályú bejegyzésére tehát szintén nem a Ptk. 6:112. -a szerinti eredeti állapot helyreállítása alapján van lehetőség, mert az az öröklési szerződés esetén fogalmilag nem is értelmezhető. 12 Az érvénytelen öröklési szerződés alapján nyújtott ellenszolgáltatás jogi sorsának rendezése mellett azonban számot kell adnunk a másik fél által a szerződés érvénytelensége ellenére nyújtott tartási, illetve életjáradéki szolgáltatásokról is. Kérdés, hogy mi alapján lehet rendezni az öröklési szerződés érvénytelensége ellenére már nyújtott, irreverzibilis tartási és reverzibilis életjáradéki szolgáltatásokat, ha az az állításunk helyt fog, hogy az öröklési szerződés kettős természete mind a tulajdonszerzés módja, 13 mind az érvénytelenség felfogása és lehetséges jogkövetkezményei tekintetében kizárja a kötelmi jogi szabályok (így különösen a Ptk. 6:110 6:113. -ai) alkalmazását. E körben két út tűnik lehetségesnek. Vagy azt mondjuk, hogy nem marad más megoldás, mint a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak (Ptk. 6:579. és azt követő -ok) kisegítő alkalmazása. Vagy pedig annak érdekében, hogy ne legyen eltérés az élők közötti, utóbb irreverzibilissé vált életjáradéki szerződések érvénytelensége és a még az örökhagyó életében eredményesen megtámadott öröklési szerződés érvénytelensége, valamint az öröklési szerződésnek csak az örökhagyó halálát követően megállapított érvénytelensége esetén alkalmazható elszámolás eredménye között, a Ptk. 6:113. -a szerinti alaptalan gazdagodás szabályait alkalmazzuk megfelelően. A magunk részéről 11 Az, hogy az érvénytelen öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása eredményeként az öröklési szerződés ellenszolgáltatásának tárgyát más, végintézkedésen alapuló örökös szerezze meg, nem tűnik túl életszerűnek. Ez legfeljebb akkor fordulhat elő, ha az öröklési szerződésnek több kötelezettje volt és az érvénytelenségi ok csak az egyikük vonatkozásában merült fel. Egyébként persze az sem kizárt, hogy az öröklési szerződés ellenszolgáltatásának tárgyáról az örökhagyó halála esetére többször, több személy javára, különbözőképpen is rendelkezett (pl. több, eltérő kötelezettel kötött öröklési szerződéssel vagy ugyanazon öröklési szerződéssel lekötött vagyontárgyról még végrendeletben is rendelkezett a szerződéses örököstől eltérő örökös javára). 12 Hasonló érvelést ad Gellért György: A végrendelet érvénytelensége és hatálytalansága, In: Gellért György (szerk.): i. m o. A deklaratív hatályú bejegyzés törlésével kapcsolatban viszont ellentétes álláspontra jut a hivatkozott BDT A tulajdonszerzés módja öröklés, és nem a kötelmi kötelező és a dologi rendelkező ügylet hibátlansága esetén perfektuálódó tulajdonátruházás. nem látjuk indokát annak, hogy dogmatikai okokra hivatkozással, a két esetben különböző elszámolási eredményre jussunk. Ezért a Ptk. 6:113. -a megfelelő alkalmazását tartjuk támogathatónak. (Ugyanezen okból, erre irányuló kérelem esetén, a bármelyik fél oldalán jelentkező járulékos igényeket a Ptk. 6:115. -a megfelelő alkalmazásával tartjuk elszámolhatónak.) 2. KÖVETKEZTETÉSEK Az eddig rögzítettekből az eredeti állapot helyreállításának szigorú felfogása esetén az következik, hogy a megkívánt konjunktív feltételek csak visszterhes életjáradéki szerződés esetén teljesülnek. Ezért az in integrum restitutio is kizárólag az e szerződéstípusba tartozó érvénytelen szerződéseknél volna lehetséges a Ptk. 6:112. -a szerint. Vagyis az eredeti állapotot helyreállítani sem ingyenes tartási és életjáradéki szerződés érvénytelensége, sem visszterhes tartási, illetve életjáradékivá átváltoztatott tartási, valamint (a fogalmilag csak visszterhes) öröklési szerződés érvénytelensége ellenére bekövetkezett vagyonmozgás esetén nem lehet. Ingyenes tartási és életjáradéki szerződések érvénytelensége esetén a szerződések sajátos céljára tekintettel jogpolitikailag támogatható megoldásnak tartjuk a Ptk. 6:108. (1) bekezdésének további jogkövetkezmény nélküli alkalmazását. Ennek lényege az, hogy a szerződések a jövőre nézve úgy szűnnek meg, hogy a múltban történt teljesítéseket a jogosult megtarthatja, azzal nem kell elszámoljon, viszont a jövőben további szolgáltatást már nem követelhet. Ez alól kivételt csak azon eseteknek kellene képezniük, amikor az érvénytelenségi ok a jogosultnak súlyosan felróható (pl. a kötelezettet megtévesztette). Visszterhes tartási szerződésnél az eredeti állapot nem állítható helyre, ezért az alaptalan gazdagodás pénzbeni megtérítésére kellene, hogy sor kerüljön a Ptk. 6:113. -a alapján. Ez a megoldás azonban ellentétes a tartási szerződés alapvető céljával, mert nem szolgálja a tartásra jogosult érdekét, létfenntartása biztosítását. Az alaptalan gazdagodás pénzbeni megtérítéséből ugyanis az következne, hogy a nyújtott tartási szolgáltatás fejében átruházott vagyontárgyat (pl. ingatlant) az eltartó a szerződés érvénytelensége ellenére is megtarthatná. Az eltartott ezáltal elveszítené a létfeltételeit, esetleges későbbi tartását biztosító ingatlana, más értékes vagyontárgya feletti tulajdonjogot, és csak az ingatlan (szerződés kötéskori vagy a végigható szinallagma elve alapján az időközbeni piaci változásokat beárazó, elszámoláskori forgalmi) értékéből a ténylegesen nyújtott tartási szolgáltatás pénzbeni ellenértékének levonása után kapott különbözetre lenne jogosult. Ez az eltartott szempontjából különösen, ha idős, beteg, a megszokott életkörülményeihez ragaszkodó személyről van szó rendkívül méltánytalan megoldás. Főleg abban az esetben, ha az eltartó értékes ellenszolgáltatás fejében csak csekély mértékű (értékű) tartást szolgáltatott, és azt is rövid ideig. Javasolt ezért a Ptk. 6:113. -a helyett egy speciális elszámolási módszer alkalmazása, amelyet a bírói gyakorlat a tartási szerződés célját, alapvető rendelte- CSALÁDI JOG 17 17szept.indd :15:57

20 tését figyelembe véve, eredetileg a tartási szerződés bírói megszüntetése esetére alakított ki (ún. megfelelő kielégítés). 14 Visszterhes életjáradéki szerződés esetén az eredeti állapot helyreállítható, mert a helyettesíthető járadékkal szemben szintén egy természetben visszafordítható ellenszolgáltatás áll. Az öröklési szerződés fogalmilag csak visszterhes lehet. E szerződések ugyan kettős egyszerre szerződéses és végintézkedési természetűek, ám mind a tulajdonszerzés, mind az érvénytelenségre hivatkozás módja és az érvénytelenség levonható jogkövetkezményei tekintetében a végintézkedési jelleg a domináns. Erre figyelemmel e szerződésekre a tartási és életjáradéki szerződések érvénytelensége esetén alkalmazandó további jogkövetkezmények lényegében nem alkalmazhatóak. Ha az érvénytelenség megállapítására még az örökhagyó életében sor kerül, akkor a Ptk. 5:183. -a [és az Inytv. 62. (1) bekezdés a) pont aa) alpontja együttes alkalmazása] alapján lehetséges, hogy a szerződéssel lekötött vagyontárgy a tényként feljegyzett tehertől mentesüljön. Ha az érvénytelenség megállapítására csak az örökhagyó halálát követően kerül sor, az öröklési szerződés érvénytelensége folytán az álörökös nem válik az öröklési szerződés ellenszolgáltatásának tulajdonosává. Az öröklés rendjét egyéb (érvényes) végintézkedés, ennek hiányában vagy ha az érvényes végintézkedés a hagyatékot még nem meríti ki, a törvényes öröklés fogja meghatározni. Az ingatlan-nyilvántartási deklaratív hatályú bejegyzést e helyzethez kell igazítani az álörökös törlésével, a tényleges örökös bejegyzésével. Az öröklési szerződés érvénytelensége ellenére történt tartási, illetve életjáradéki szolgáltatásokkal függetlenül attól, hogy az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítására mikor kerül sor el kell számolni. Elszámolási igényét az álörökös a Ptk. 6:113. -a megfelelő alkalmazásával tudja érvényesíteni; ha az örökhagyó még él, az örökhagyóval, ha az örökhagyó már meghalt, annak tényleges örökösével/ örököseivel szemben. Az érvénytelenséggel összefüggésben esetleg felmerülő járulékos igények külön kérelemre a Ptk. 6:115. -a alapján érvényesíthetők. 3. JAVASLAT EGY, A VISSZTERHES TARTÁSI SZERZŐDÉSEK ESETÉN ALKALMAZHATÓ SPECIÁLIS ÉRVÉNYTELENSÉGI JOGKÖVETKEZMÉNYRE Az alábbiakban a visszterhes tartási szerződés érvénytelensége ellenére nyújtott szolgáltatások elszámolására alkalmazni javasolt ún. megfelelő kielégítést elemezzük A TARTÁSI SZERZŐDÉS CÉLJA, RENDELTETÉSE A tartási és életjáradéki szerződések alapvető célja, rendeltetése a Ptk. hatálybalépésével sem változott. Az to- 14 A javaslat kifejtését lásd a 3. pontban. vábbra is a tartásra, járadékszolgáltatásra jogosult személy létfenntartásának a biztosítása. E szerződések ezért az öngondoskodás sajátos formájának is tekinthetők betegség, idős kor, keresőképtelenség esetére. A kedvezőtlen demográfiai változásokra így pl. a társadalom elidősödésére, a felmenőkről gondoskodó hozzátartozók csekély születési számára és a társadalombiztosítás szűkös kereteire figyelemmel az öngondoskodás e formájának jogi támogatására nagy szükség van. A szerződések jogpolitikai szempontból kiemelt célját abban az esetben is szem előtt kell tartani, ha a szerződés valamely ok miatt az alapvető funkcióját már nem képes betölteni. Ilyen ok pl. az érvénytelenségi hiba vagy a szolgáltatásnyújtás szubjektív vagy objektív, bármelyik fél oldalán jelentkező körülmény folytán való ellehetetlenülése. Ezekben az esetekben a bíróságra marad a vitás helyzet elszámolással történő rendezése. Az elszámolás során a bíróság történjen ez akár a szerződés érvénytelensége, akár annak jövőre szóló megszüntetése miatt nem tekinthet el az említett céltól még akkor sem, ha a tartási szerződés tételes szabályai, valamint a szerződési általános szabályok erre a specialitásra látszólag nincsenek tekintettel. 15 Amiatt, hogy a nyújtott szolgáltatások természete (reverzibilitása/irreverzibilitása) ugyanolyan szempontok alapján ítélhető meg a szerződés megszüntetése és a szerződés érvénytelensége esetén, a tartási szerződés céljára figyelemmel jogpolitikailag támogathatónak tartunk egy olyan, dogmatikai szempontból kifogásolható megoldást, amely a szerződésmegszüntetés esetére kialakított speciális elszámolási mód a megfelelő kielégítés alkalmazását javasolja a tartási szerződés érvénytelensége ellenére történt vagyonmozgások rendezésére ELSZÁMOLÁS SZERZŐDÉSMEGSZÜNTETÉS ÉS ÉRVÉNYTELENSÉG ESETÉN Az 1959-es Ptk (3) bekezdése lehetővé tette, hogy az eredeti célját betölteni már nem képes tartási, életjáradékivá átváltoztatott tartási vagy életjáradéki szerződést a bíróság a jövőre nézve, a felek megfelelő kielégítésével megszüntesse. A megfelelő kielégítés bírói gyakorlatának több évtizedes múltja alapján rögzíthető, hogy ez az elszámolási módszer alkalmas volt a vizsgált szerződések rendeltetésének betöltésére, és emellett arra is, hogy a tartási, illetve életjáradéki szolgáltatást nyújtó fél érdekeit is figyelembe vegye. 16 A Ptk. elfogadott szövege a megfelelő kielégítésre utaló mondatot nem őrizte meg, feltehetően abból az okból, amelyre a Szakértői Javaslatban még található utalás. 17 Álláspontunk szerint a bírói 15 Nem vonatkoznak speciális szabályok sem az érvénytelenség további jogkövetkezményeire, sem az eredetileg is irreverzibilis tartási szolgáltatás bírói megszüntetése esetén alkalmazható elszámolás módjára. 16 Alátámasztja e megállapítást, hogy a kapcsolódó PK 87. kollégiumi állásfoglalás annak meghaladottá nyilvánítása után is tovább élt a gyakorlatban. 17 Minthogy a felek közötti megfelelő elszámolás szükségszerű a szerződés megszüntetésekor, a Javaslat elhagyja a Ptk (3) bekezdésében foglalt rendelkezést. In: Vékás Lajos (szerk.): Szakértői 18 CSALÁDI JOG 17szept.indd :15:57

21 gyakorlat által a szerződések megszüntetésével kapcsolatban kialakított megfelelő kielégítés a Ptk. alkalmazásában is fenntartható, mivel a tartási szerződés alapvető célja, funkciója a Ptk. hatálybalépésével sem változott, és a rendelkezés törlésének a Szakértői Javaslatban szereplő indoka nem tűnik megalapozottnak. 18 A Ptk. 6:214. -a értelmében a szerződés bíróság általi megszüntetésére alkalmazni kell a Ptk.-nak a felek megállapodásával (6:212. ), illetve az egyoldalú jognyilatkozattal (6:213. ) történő szerződésmegszüntetésre vonatkozó szabályait. A Ptk. mind a megállapodással, mind az egyoldalú jognyilatkozattal történő megszüntetés esetén jelentőséget tulajdonít annak, hogy a szerződés alapján már nyújtott szolgáltatás(ok) milyen természetű(ek). Amennyiben a szolgáltatások reverzibilisek, úgy mód van a szerződések visszamenőleges hatályú megszüntetésére (felbontás, illetve elállás). Amenynyiben viszont a nyújtott szolgáltatások irreverzibilisek, akkor csak a szerződés ex nunc hatályú felszámolása (megszüntetés vagy felmondás) lehetséges. A Ptk. 6:213. (1) bekezdése az elállásra a felbontás, a felmondásra a megszüntetés 6:212. -ában foglalt szabályait rendeli alkalmazni. A Ptk. 6:212. (2) bekezdése értelmében a szerződés jövőre szóló megszüntetése esetén a felek egymásnak további szolgáltatásokkal nem tartoznak, és kötelesek egymással a megszűnés előtt már teljesített szolgáltatásokkal elszámolni. A Ptk. 6:212. (3) bekezdése alapján a szerződés felbontása esetén a már teljesített szolgáltatások visszajárnak; ha azonban az eredeti állapot természetben nem állítható helyre, a szerződés felbontásának nincs helye. A felbontás hasonló feltételt kíván meg, mint az érvénytelen szerződés ellenére bekövetkezett vagyonmozgások restituálása (a nyújtott szolgáltatások kölcsönös és egyidejű, természetbeni visszatéríthetősége). Mivel azonban a szerződés felbontása a szerződés érvényes és hatályos létrejöttét feltételezi, a felbontásig a szerződés alapján történt további jogszerzések érvényesek, a kapcsolódó joghatások beálltak. Ezekre a jogokra, joghatásokra a szerződés felbontása nem hat ki, azokat a restitúció sem érinti. Ez az alapvető különbség az érvénytelenség ellenére történt vagyonmozgások, valamint az érvényes és hatályos szerződés későbbi felbontása alapján történt visszaszolgáltatás között. 19 Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez, Complex, Budapest, 2008., o. 18 A megfelelő kielégítés elhagyásának a Szakértői Javaslatban szereplő indoka álláspontunk szerint azért nem tűnik helytállónak, mert a megfelelő kielégítés címzettje a bíróság volt, és nem a felek. A megfelelő kielégítés (illetve az ezen rendelkezésre alapított mérlegelési szempontrendszer) a bíróság számára szolgált támpontul a felek közötti vitás helyzetek rendezéséhez. Alkalmazására akkor kerülhetett sor, ha a szerződés fenntartására a megkötését követő körülményváltozások folytán már nem volt mód, a megszüntetés szükségessége és az elszámolás módja tekintetében azonban a felek között nézeteltérés alakult ki. A bírói útra, a megfelelő kielégítésre éppen azért volt szükség, mert a szerződés megszüntetését, az ahhoz kapcsolódó elszámolást a felek egymás között állami segítség nélkül nem tudták rendezni. 19 Vö. Kemenes István: A szerződés megszüntetése megállapodással és egyoldalú jognyilatkozattal, In: Vékás Lajos Gárdos Péter (szerk.): i. m o. Ugyanez, az elszámolás jogalapját érintő különbség mutatkozik meg a szerződés jövőre szóló megszüntetése és az érvénytelenség ellenére történt vagyonmozgás alaptalan gazdagodás pénzbeni megtérítésével történő rendezése között. Ex nunc megszűnő szerződés esetén, ha a megszüntetésig maradt még fenn tartozatlan szolgáltatás, a felek egymással az érvényes és hatályos szerződés alapján kötelesek elszámolni. 20 Abban az esetben viszont, ha a felek az irreverzibilisnek bizonyuló szolgáltatásokat érvénytelen szerződés alapján nyújtották egymásnak, a szolgáltatások tartozatlanságának vizsgálatára, illetve azok kölcsönös, pénzbeni megtérítésére nem az érvénytelen szerződés rendelkezései, hanem a Ptk. alaptalan gazdagodás megtérítésére vonatkozó szabálya szerinti (6:113. ) tartalommal kerülhet sor. A szerződés megszüntetésével kapcsolatos elszámolás a felbontáshoz hasonlóan nem érinti a megszüntetésig érvényesen keletkezett egyéb jogokat, joghatásokat A MEGFELELŐ KIELÉGÍTÉS MINT SPECIÁLIS ÉRVÉNYTELENSÉGI JOGKÖVETKEZMÉNY Elismerjük a szerződésmegszüntetés esetén irányadó elszámolás és az érvénytelen tartási szerződés ellenére nyújtott szolgáltatások elszámolása közötti dogmatikai különbségeket. 21 A tartási szerződés jogpolitikai céljának megvalósulása érdekében, tételes speciális rendelkezés hiányában mégis azt javasoljuk, hogy alkalmazza a bírói gyakorlat a megfelelő kielégítés szempontrendszerét a 20 Tartalmilag hasonló eredményre vezetett az 1959-es Ptk (2) bekezdése szerinti hatályossá nyilvánítás. A hatályossá nyilvánítás annak ellenére, hogy az az érvénytelenség egyik tovább jogkövetkezménye volt nem rendelkezett szankciós hatással, mert a bíróság az érvénytelen szerződést annak hatályossá nyilvánításával a határozathozatalig hatni engedte. Szankciós hatásra csak abban az esetben került sor, ha az érvénytelenség oka kihatott a felek közötti múltbeli szolgáltatások egyenértékűségére (pl. feltűnő értékaránytalanság, uzsora esetén). Lásd ehhez BH , Weiss Emilia: i. m , 449. o., Vékás Lajos: Érvénytelen szerződés és jogalap nélküli gazdagodás, Magyar Jog 2003/ o. 21 Érdekes az a legfelsőbb bírósági döntés (BH ), amely az alaki hiba (írásbeliség hiánya) miatt érvénytelen tartási szerződés további jogkövetkezményeként alkalmazott elszámolás és az írásbeli alakhoz nem kötött gondozási szerződés jövőre szóló megszüntetése esetére irányadó elszámolás közötti dogmatikai különbséget eliminálta. A bíróság a határozatában gyakorlatilag kimutatta, hogy az adott tényállás mellett a két felfogás ugyanarra az összegszerű eredményre vezet. Nem mellékes, hogy a bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeként egyidejűleg alkalmazott restitutív (haszonélvezeti jog törlését elrendelő) és hatályossá nyilvánítási (pontosabban a Ptk. 6:113. -a szerinti) elemeket. Ez abból következett, hogy a konkrét esetben az eltartott által szolgáltatott ingatlant az eltartók eladták, és a helyette vásárolt ingatlantulajdonukat terhelte az eltartott javára bejegyzett haszonélvezeti jog. Az eltartott tartása (gondozása) a felek viszonyának megromlása miatt lehetetlenült, ezért közöttük elszámolási vita keletkezett. Míg az eltartott felperes a tartási szerződés érvénytelenségére hivatkozott, addig az eltartók az érvényes gondozási szerződés bíróság általi megszüntetésére alapították elszámolási (marasztalási) igényüket. A felperesnek kizárólag pénzkövetelése volt (a tartás meghiúsulása miatti tartozatlan szolgáltatásokra és az alpereseknek a felperes haszonélvezeti jogát sértő lakáshasználatára tekintettel), az alperesek viszont a felperes haszonélvezeti jogának ingatlan-nyilvántartásból való törlését és az általuk már teljesített tartási szolgáltatások ellenértékének a felperesi követelésbe való beszámítását kérték. CSALÁDI JOG 19 17szept.indd :15:57

22 szerződés bírói megszüntetése mellett az érvénytelen tartási szerződés ellenére történt vagyonmozgások rendezésére is. a) A szerződés bíróság általi (jövőbeli) megszüntetése esetén alkalmazott megfelelő kielégítés a gyakorlatban jól bevált, hiszen alkalmas volt mindkét fél méltányos érdekét figyelembe vevő eredmény elérésére. A megfelelő kielégítés, illetve elszámolás legfőbb különlegessége a kötelezetti szolgáltatások irreverzibilitásának elismerése mellett az volt, hogy a jogosult érdekét is védve az általa a tartás ellenében átruházott vagyontárgyakat ha azok az elszámoláskor megvoltak (nem semmisültek meg, nem képezték jogszerűen harmadik személy tulajdonát) számára természetben vissza kellett juttatni (Kúria Pfv. I /2016/4. [36.] pont). A megfelelő elszámolás során a bíróság nem csupán az általános szabályok szerint eljárva, a teljesített szolgáltatások és ellenszolgáltatások összemérésével döntött, hanem a szerződő felek személyes és egyéb körülményeit is mérlegelte (BH ). Így például azt is vizsgálta, hogy a szerződés megszüntetésére melyik fél szolgáltatott okot (BH , BH , BH ). A szerződés bírósági megszüntetésére azonban szerződésszegés hiányában is sor kerülhetett (BH ), ha a szerződés eredeti céljának és rendeltetésének a fenntartása semmilyen formában pl. életjáradéki szerződésként sem volt lehetséges (BDT ). A megfelelő elszámolás körében a bíróság a szerződéskötéskor meghatározott és ehhez képest teljesített szolgáltatások mértéke, egymáshoz viszonyított aránya mellett a szerződés fennállása alatt bekövetkezett inflációs változásokra is tekintettel volt (BH , BH , BH ). Összességében tehát az rögzíthető, hogy a megfelelő kielégítés értelmében a bíróság a felek közötti elszámolást úgy végezte el, hogy az teljes körű legyen, ne maradjon olyan szolgáltatás, tény, körülmény, amelynek figyelmen kívül hagyása valamelyik fél oldalán érdemtelen hátrányt, míg a másikén indokolatlan előnyt eredményezett volna (Kúria Pfv. I /2013/4.). b) Ha a megfelelő kielégítés ismertetett szempontjait a tartási szerződés érvénytelensége ellenére történt vagyonmozgások (ideértve a főszolgáltatások mellett a járulékos igényeket is) rendezésére vetítjük rá, az alábbi szempontrendszerhez jutunk. A tartásra jogosult érdekét a bíróságnak abban az esetben is szükséges figyelembe vennie, ha a vele kötött szerződés valamely okból kifolyólag éppen az ő hibájából érvénytelen. (A jogosult e hibája a felek méltányos érdekének mérlegelésekor a kötelezett javára, az általa nyújtott szolgáltatások értékének meghatározásakor vehető számba.) Tekintettel kell lenni ugyanakkor a kötelezett méltányos érdekeire is, valamint arra, hogy az általa nyújtott szolgáltatások döntően facere jellegűek, amelyek eredetileg is irreverzibilisek. Az érvénytelenség további jogkövetkezményeként a tartásra jogosult által szolgáltatott, még meglévő vagyontárgyak tartásra jogosult számára való természetbeni visszaszolgáltatását kell elrendelni, és ezzel egyidejűleg kell rendelkezni a nyújtott, beárazott tartási szolgáltatások és a kapott, visszaszolgáltatandó vagyontárgyakra költött költségek tartásra kötelezett számára való megtérítéséről. Ezen elvek mögött az az érv húzódik meg, hogy az elszámolás nem vezethet olyan helyzethez, amely a tartásra jogosult életfeltételeit, későbbi ellátását ellehetetleníti. Másrészt a tartásra kötelezett méltányos érdekét és valamennyi olyan tevékenységét is figyelembe kell venni, amelyet a szerződés érvénytelensége ellenére már teljesített. Az így érvényesülő elszámolás során kiindulópontot jelenthet a szolgáltatás és ellenszolgáltatás szerződéskötéskori aránya, de csak akkor, ha abban nem volt olyan hiba, amely az eset többlettényállási elemei folytán maga eredményezte a szerződés érvénytelenségét. Ha nem volt ilyen hiba, akkor a szerződéskötéskori arányt rá lehet vetíteni az érvénytelenség ellenére történt vagyonmozgás miatt felmerült elszámolás időpontjára, s az így kapott forgalmi értékhez képest lehet értékelni azt, hogy melyik fél hibájából merült fel az érvénytelenség, vagy hogy történt-e változás a szolgáltatott vagyontárgyak értékében, illetve volt-e infláció stb. Ez utóbbi tényezők a kiindulóponthoz képesti korrekciós elemként vehetők figyelembe. Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás szerződéskötéskori aránya valamilyen többlettényállási elem folytán maga is érvénytelen, akkor ezt a bíróságnak az érvénytelenség kiküszöbölésével szintén korrigálnia kell, s ehhez képest kell még az egyéb korrekciós tényezőket is figyelembe vennie a teljesített szolgáltatások elszámoláshoz szükséges szembeállításakor. 20 CSALÁDI JOG 17szept.indd :15:57

23 BATA DOROTTYA AZ ALTERNATÍV VAGYONJOGI RENDSZEREK MEGJELENÉSE AZ ÚJ PTK.-BAN 1 BEVEZETÉS 1 A március 15-én hatályba lépett, a Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) a korábbi, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló évi IV. törvényhez (a továbbiakban: Csjt.) képest lényegesen kibővítette a házassági vagyonjogi szerződésekre 2 vonatkozó rendelkezéseket. A tanulmány keretében a házassági vagyonjogi szerződések körében felkínált két konkrét rendszer ismertetésén, valamint történeti és nemzetközi kontextusba helyezésén keresztül kívánok komplex képet adni a házassági vagyonközösségtől mint törvényes vagyonjogi rendszertől való eltérésre vonatkozó rendelkezések erényeiről, esetleges hátrányairól és arról, hogy véleményem szerint mennyiben tekinthető a Ptk. által megvalósított változás előremutatónak. Mielőtt erre sor kerülne, kiindulópontként rá kívánok mutatni arra, hogy a házastársak vagyoni viszonyainak rendszerbe foglalása a különböző jogrendszerekben jellemzően a vagyonközösségi, illetve a vagyonelkülönítő rendszer dimenziójában valósul meg, avagy a két szélsőség vegyítésére kerülhet még sor a szerzeményi közösség, vagy más néven közszerzeményi rendszer szabályainak kidolgozásával. 3 Ennek megfelelően hazánkban a Ptk. törvényes vagyonjogi rendszerként a vagyonközösséget nevezi meg, emellett immáron alternatívaként a közszerzeményi és a vagyonelkülönítési rendszert vázolja fel, mint lehetséges, de igény szerint variálható mintákat. 1 A tanulmány a 2016-ban A magyar családjog jelene címmel meghirdetett Weiss Emilia Emlékpályázaton a jogi abszolutóriummal még nem rendelkező egyetemi hallgatók kategóriájában I. helyezést ért el (szerk.). 2 Házassági vagyonjogi szerződések alatt írásomban a Ptk. 4:63. -ától szabályozott azon szerződéseket értem, amelyeket a felek a jövőre nézve, életközösségük tartamára kötnek, és amelyeket a jogirodalom jellemzően szűkebb értelemben vett házassági vagyonjogi szerződésekként nevesít. (Csűri Éva: A társasági részesedések a házassági vagyonjogban, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, o.) 3 Kőrös András: A házassági vagyonjog In: Kőrös András (szerk.): A Családjog kézikönyve 1. kötet, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, o. I. TÖRTÉNETI KITEKINTÉS Már korán felismerésre került, hogy a házasság által változás áll be a házastársak jogi, és azon belül vagyonjogi helyzetében. E helyzet jogi leképeződése értelemszerűen más és más formában ment végbe Európa egyes államberendezkedéseiben, 4 a magyar jogra pedig jellemző volt, hogy merített a különböző rendszerek megoldásaiból, de összességében amellett, hogy végig illeszkedett a kontinentális jogi kultúrába mégis eltérő karaktert hordozott, többek között azáltal, hogy kezdettől fogva elismerte a férjezett nő személyi és vagyoni önállóságát. 5 A magyar házassági vagyonjog mindemellett a vagyonközösség és a vagyonelkülönítés koordináta-rendszerében elhelyezve vegyes képet mutatott és mutat a mai napig is. Meghatározott társadalmi körökben ugyanis, tudniillik a jobbágyok, földművesek, köznép körében közszerzeményi rendszer valósult meg, méghozzá törvényes vagyonjogi rendszerként. A közszerzeményi igény a házasság megszűnésével vált esedékessé, hasonlóan a ma hatályos rendszerhez. Megosztotta azonban a kor bíráit, miként ítélendő meg az igény tartalma. Egyes határozatokból azon felfogás tűnik ki, miszerint a házasság tartama alatt visszterhesen szerzett vagyontárgyak felett tulajdonjog keletkezett (reálszerzésen alapuló közszerzeményi rendszer), míg mások akként tekintettek erre a konstrukcióra, hogy az a vagyonszaporulatnak csupán a követelésére biztosít jogot (értéktöbbleti elven nyugvó közszerzeményi rendszer). 6 Más társadalmi csoportoknál, így a nemesek és az úgynevezett honoráciorok, valamint a jászkunok körében a házastársak megtartották a vagyoni önállóságukat, nem következett be a vagyonok összeolvadása a házasság által sem visszamenőleg, sem a jövőre nézve, körükben tehát vagyonelkülönítés érvényesült, 7 mindazonáltal 4 Jancsó György: A magyar házassági vagyonjog, kiadja: Hornyánszky Viktor Akadémiai könyvkereskedő, Budapest, o. 5 Herger Csabáné Adamkó Adrienn: Az új Ptk. házassági vagyonjogáról a történeti fejlődés tükrében, Családi jog, o. 6 Almási Antal: Házassági jog In: Szladits Károly: Magyar magánjog II. Családi jog, Grill, Budapest, o. 7 Hegedűs Andrea: Polgári jog: Családi jog, Szeged, R.I.M.Á.K. Bt., 2015, 102. o. CSALÁDI JOG 21 17szept.indd :15:57

24 szerződésben ők is kiköthették a közszerzeményi rendszert. 8 Az 1928-as Magánjogi törvénykönyv javaslat (a továbbiakban: Mtj.) kidolgozásáig az Mtj. ugyan végül nem került elfogadásra, de hatással volt a bírói gyakorlatra a közszerzeményi rendszer a reálszerzés elvét juttatta inkább érvényre, ezt követően viszont uralkodóvá vált az értéktöbbleti elvet követő jogalkalmazás. A fent bemutatott többféle házassági vagyonjogi rendszert az évi XII. törvénycikk egységesítette akképpen, hogy eltörölte a nemesek, honoráciorok, illetve a jászkunok körében a megkülönböztetést, ezáltal általánossá téve az értéktöbbleti elven alapuló közszerzeményi rendszert. A házastársaknak emellett jogában állt házassági szerződéssel eltérni a jogszabályban lefektetett rendszertől. 9 Az január 1-jén hatályba lépett Csjt. viszont, szemben az értéktöbbleti elven nyugvó közszerzeményi rendszerrel, ismételten a reálszerzésen alapuló szerzeményi közösség rendszerét a gyakorlatban vagyonközösségi rendszert valósított meg. Emellett szakított a korábbi megengedő rezsimmel, annyiban, hogy kifejezetten megtiltotta a vagyonközösség szabályaitól való eltérést, elismerni szándékozván a házasfelek egyenjogúságát, várva emellett és ezzel összefüggésben a férj és feleség eltérő társadalmi szerepeiből fakadó különbségek kiegyensúlyozottabbá válását. A szabályozás és annak egyébként meglehetősen rövid terjedelme mögött meghúzódott természetesen a szocialista berendezkedés is, mint a jogalkotást alapjaiban meghatározó tényező. 10 A szocialista ideológia irányvonala mentén kidolgozott jogszabályban ugyanis nem igen látszódhatott szükségesnek egyéni vagyoni viszonyok részletekbe bocsátkozó kifejtése, és a társadalmi valóság is a szűkszavúság mellett szólt, nem volt ugyanis jellemző, hogy a házasulandók felhalmoztak volna olyan mennyiségű vagyont, amelyről érdemes lett volna bővebben rendelkezni. A törvény mindazonáltal lehetőséget biztosított arra ebben az időszakban is, hogy a vagyonközösséget a bíróság bármelyik házastárs kérelmére megszüntesse, az ilyen határozat pedig a gyakorlatban azt jelentette, hogy a határozat jogerőre emelkedésétől a felek között a vagyon elkülönítés elve érvényesült ban változás állt be e körben, az évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjtn.) ugyanis ismételten lehetőséget biztosított rá, hogy el lehessen térni a Csjt.-ben lefektetett vagyonközösségi rendszertől. A Csjtn. azonban csak általános keretet biztosított, a szerződés alakisága tekintetében megfogalmazott követelményeken és a harmadik személyek felé fennálló tájékoztatási kötelezettségen túl összességében nem adott további támpontot arra nézve, miképpen is valósulhatna meg a gyakorlatban a szerződésben való eltérés Almási Antal: i. m o. 9 Herger Csabáné Adamkó Adrienn: i. m., 2. o. 10 Kőrös András: i. m o. 11 Csjt. 31. (1) bek. 12 Kőrös András: i. m o. Az említett okok, illetve az 1990 után a gazdasági-társadalmi berendezkedésben bekövetkező gyökeres változás miatt egyértelmű igény jelentkezett arra, hogy immáron részletesebben kidolgozott alapokon nyugodjon a vagyonjogi rendszerek szabályozása, ahogy erre Weiss Emilia is rámutatott a Ptk. kodifikációjához készült tanulmányában. 13 II. KÖZSZERZEMÉNYI RENDSZER 1. RENDSZERTANI ELHELYEZÉS A közszerzeményi rendszer hatályos szabályozásának részletes kifejtése előtt fontosnak tartom bemutatni a közszerzeménnyel kapcsolatos rendszerszintű koncepciókat. E körben a történeti kitekintésnél már többször hivatkozott szerzeményi közösségi rendszeren belül megkülönböztethető értéktöbbleti elvről, illetve reálszerzési elvről kívánok képet adni. Elsőként az értéktöbbleti elven alapuló közszerzeményi rendszer mibenlétét fejteném ki, mert ennek a megítélése tekinthető a leginkább egységesnek. Az értéktöbblet ebben a kontextusban azt a jelentést hordozza, és hordozta már a történeti kitekintés során vizsgált közszerzeményi rendszereknél is 1928 után, miszerint a házastársak között az együttélés alatt vagyonelkülönítés valósul meg, majd a házasság megszűnésekor kerül sor a vagyonszaporulat megosztására. A vagyontömegek a házassági életközösség fennállása során ennek megfelelően nem válnak külön dologi jogilag három alvagyonná, tudniillik a feleség és a férj különvagyonára, illetve a közös vagyonra, hanem a férj és a feleség vagyona mint két különálló egység jelenik meg, és a különvagyon valamint a szerzemény szétválasztására csak az életközösség megszűnésekor kerül sor. A közszerzeményen alapuló követelés ez esetben kötelmi igényt keletkeztet, amely tehát a házasság megszűnésével nyílik meg. Ebben az esetben a házastárs a másik vagyonszaporulatán nem szerez tulajdont, dologi jogi igénye nem keletkezik. Ez a konstrukció megítélésem szerint közelebb áll a vagyonelkülönítés rendszeréhez, hiszen amennyiben a kapcsolat tartós, és nem végződik a házasság felbontásával, abban az esetben az életközösség fennállása alatt vagyon elkülönítés érvényesül. Ez a rendszer noha egyáltalán nem tekinthető újonnan kreáltnak jól illeszkedhet a XXI. század igényeihez, tekintve, hogy kellő önállóságot biztosít a feleknek, egyúttal viszont mégis hordozza a házastársak közti közösségvállalás attitűdjét. A Ptk. által felkínált minták közül ez az egyik, amelyet közszerzeményi rendszer néven találhatunk meg a kódexben. Annak tükrében, hogy a Ptk. az értéktöbbleti elven alapuló közszerzeményi rendszert nevesíti általánosan közszerzeményi rendszerként, megnehezül a vagyonjogi rendszerek átlátása. A helyzetet bonyolítja, hogy a reálszerzés elvén alapuló rendszer megítélése sem te- 13 Weiss Emilia: A Ptk. Családjogi Könyvéről In: Tanulmányok az új Polgári Törvénykönyvhöz, Complex Kiadó, Budapest, o. 22 CSALÁDI JOG 17szept.indd :15:57

25 kinthető teljesen egységesnek a családjogászok körében. A többség, Kőrös Andrással egyetemben, 14 azzal ért egyet, hogy a reálszerzésen alapuló szerzeményi közösség rendszere a Ptk.-beli házassági vagyonközösségi rendszerrel azonosítható, és ismérve, hogy dologi jogi hatályú jogkövetkezmények állnak be a hatására, tehát itt bekövetkezik a három alvagyon elkülönülése, a feleség és a férj a különvagyonaikkal hasonló módon a fent említettekkel, maguk rendelkeznek, viszont a közös vagyonról csak közös egyetértéssel születhet döntés. Más nézet azonban a vagyonközösségi rendszert, mint szerzeményi alapú osztatlan közös tulajdon rendszerét teljesen eltérő rendszerként veszi figyelembe, 15 és Kőrös Andrással ellentétben az 1953-tól hatályos Csjt.-ben foglalt és a jelenleg törvényes vagyonjogi rendszerként nevesített vagyonközösséget ezzel azonosítja. 2. KÖZSZERZEMÉNY, ÉS ANNAK FŐSZABÁLYTÓL ELTÉRŐ MEGOSZTÁSA A MÉLTÁNYOSSÁG ÉS JÓERKÖLCS TÜKRÉBEN A rendszertani kitekintést követően a Ptk. szerinti közszerzeményi rendszer hatályos szabályozására térnék rá. A Ptk. a következőképpen definiálja a közszerzeményt: Közszerzemény az a tiszta vagyoni érték, amely a házastársnak az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonában a házastársakat terhelő adósság ráeső részének és a különvagyonának a levonása után fennmarad. 16 Főszabály szerint e tiszta vagyoni érték fele 17 illeti meg a másik házastársat, de tekintettel arra, hogy a jogszabályhely, mint ahogy arra már utaltam, csupán mintát ad, a felek ettől eltérően határozhatják meg, hogy a közszerzeményi vagyon milyen arányban kerüljön megosztásra közöttük. Kérdésként merülhet föl ezzel kapcsolatban, hogy mennyiben kell figyelemmel lenni a házassági vagyonjogi szerződéseket illetően a Ptk. Családjogi Könyvének elején alapelvként megfogalmazott méltányossági klauzulára. 18 A méltányosság kérdése már a Csjt.-ben is előkerült, sőt, ott kifejezetten a vagyoni viszonyok körében követelte meg a jogalkotó, hogy a bíróság legyen figyelemmel arra, hogy egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz. 19 Annak ellenére, hogy a méltányosság össze volt kapcsolva a vagyoni viszonyokkal, már ekkor sem volt egyértelmű, hogy milyen körben lehet hivatkozni a méltánytalanság elszenvedésére. A Kúria (akkor Legfelsőbb Bíróság) egy ügyben például azt mondta ki ezzel kapcsolatban, hogy a méltányossági klauzula a bíróságot nem kötelezi, hogy érvénytelenségi ok hiányában a szerződés érvénytelenségének megállapításával biztosítsa az arányosságot és a méltányosságot, tekintve, hogy az eset egyedi szempontjait a felek a szerződési akaratuk ki- 14 Kőrös András: i. m o. 15 Hegedűs Andrea: i. m o. 16 Ptk. 4:69. (2) bek. 17 Ptk. 4:71. (2) bek. 18 Ptk. 4: Csjt. 31. (5) bek. alakításánál már figyelembe vették. (BH ). A Ptk. ráadásul, mint említettem, alapelvként, általánosan követeli meg a méltányosságot, ami természetesen nem jelenti azt, hogy e követelmény ne lenne irányadó a Családjogi Könyv egészére, így a házassági vagyonjogi szerződésekre is, mindazonáltal megítélésem szerint még kérdésesebbé válhat ilyen jogtechnikai megoldás alkalmazása mellett, hogy a bíróságok mennyiben fogják elfogadni a méltányossággal való érvelést. Nem véletlen egyébként, hogy a jogintézménynek a vagyonjogi szerződésekkel összefüggésben való alkalmazása dilemmákat vet föl, tekintettel arra, hogy ez esetben nem az absztrakt norma egyedi esetre való alkalmazásából ered a méltánytalanság, hanem ahogy arra a Kúria az idézett határozatában rámutatott egy konkrét szerződésről van szó, amelyet a felek az egyedi viszonyaikra szabtak. A méltányosság kérdése örvén felmerülhet a szerződés jóerkölcsbe ütközésének a lehetősége is. A Kúria lefektette ezzel kapcsolatban, hogy a»jóerkölcs«valójában nem erkölcsi, hanem olyan jogi kategória, amely a társadalom általános értékítéletét fejezi ki. A szerződés jóerkölcsbe ütközésének megállapítása során ezért nem a szerződő fél érdeksérelmét, hanem azt kell vizsgálni, hogy maga a jogügylet társadalmilag elítélendő-e. (BH ) Ugyanezen határozatnak a konklúziója az adott ügyben az volt, hogy önmagában a közös vagy különvagyon körének a főszabálytól eltérő meghatározása nem alapozza meg a jóerkölcsbe ütközés megállapítását. Összességében tehát az idézett határozatokból arra lehet következtetni, hogy a közszerzeményi vagyon felefele arányban történő megosztásától a szerződésben el lehet térni anélkül, hogy más kirívó körülmény hiányában az érvénytelenség későbbi megállapításától tartani kéne. Visszatérve a mintához, amelyet a Ptk. felkínál, a házastársak tehát az életközösség megszűnésekor vagy egyébként annak fennállása alatt is, amennyiben a szerződést a felek megszüntetik, vagy azt a bíróság megszünteti követelhetik azt a vagyonszaporulatot, amely megfelel a fentiek során a Ptk.-ból idézetteknek. Kötelmi igényről lévén szó, a követelés a Ptk. Kötelmi Könyvében foglalt 5 éves elévülési időn belül érvényesíthető. 20 Fontos hangsúlyozni, hogy a magyar házassági vagyonjogban az életközösség megszűnésekor kizárólag az akkor aktuális állapot képezi az elszámolás alapját, tehát szemben a későbbiek során vizsgált német joggal irreleváns lesz, hogy a felek házasságkötéskori és az életközösség megszűnésekor fennálló vagyona mekkora volt. Azt is látni kell, hogy a Ptk. úgy fogalmaz, bármelyikük követelheti a másiktól a vagyonszaporulat megosztását, ez a jog tehát kölcsönösen fennáll, nincs arra a félre korlátozva, aki kevesebb szerzeménnyel rendelkezik. A jogalkotó megdönthető vélelmet fűz ahhoz, hogy az életközösség megszűnésekor meglévő vagyon közös szerzemény tehát az elszámolás alapját képezi, így a szerződésben, vagy a törvényes vagyonjogi rendszerben 20 Ptk. 6:22. (1) bek. CSALÁDI JOG 23 17szept.indd :15:58

26 a különvagyonra vonatkozóan lefektetettek alapján a házastársnak kell bizonyítani az adott vagyontárgy különvagyoni jellegét. 21 Mindazonáltal értelemszerűen az életközösség fennállása alatt nem csak olyan vagyontárgy realizálódik, amelyik a Ptk. fogalmi rendszere alapján közszerzeménynek fog minősülni. A különvagyon megállapításánál a Ptk. a törvényes vagyonjogi rendszer különvagyonra vonatkozó rendelkezéseit rendeli alkalmazni a vagyontárgyak, valamint a terhek és tartozások vonatkozásában is. 22 E körben lefekteti, hogy főszabály szerint a közszerzeményi vagyonra vagy a másik különvagyonára fordított különvagyon értékét a különvagyonhoz kell számítani. Ez alapvetően összecseng azzal, amit a törvényes vagyonjogi rendszer keretében a házastársi közös vagyon megosztása körében tartalmaz, ugyanis ott is megtérítési igény keletkezik a különvagyonból a közös vagyonra, illetve a másik különvagyonára történő ráfordítások alapján A KÖZSZERZEMÉNYI IGÉNY VÉDELME A jogalkotónak gondolnia kellett arra a helyzetre is, amikor az életközösség még fennáll, de már előre látszik, hogy az egyik házastárs adóssághalmozó magatartása alapján a másiknak nem lesz mit követelnie az életközösség megszűnésekor. Tekintettel arra, hogy a magyar jogban kölcsönösen megilleti a házastársakat, hogy követeljék a vagyonszaporulat felét, ez esetben előállhatna az a méltánytalan helyzet, hogy az előrelátó, gondos házastárs szerzeményének felét kénytelen kiadni a kevésbé megfontolt félnek, és ez aláásná azt a koncepciót, miszerint a házastársak önállóak, nem felelnek egymás tartozásaiért. Ezt kiküszöbölendő a Ptk. lehetővé teszi, hogy ilyen esetben már az életközösség fennállása alatt igényelni lehessen a közszerzeménynek az igénylő házastársra eső részének megállapítását, és biztosíték nyújtását, 24 amely többek között meghatározott pénzösszeg letétbe helyezésével valósulhat meg. 25 Amennyiben a biztosíték nyújtására nem kerül sor, a kérelmező házastárs a bírósághoz fordulhat, amely elrendelheti a közszerzemény biztosítását, vagy a házastárs kérelmére meg is szüntetheti a szerződést. Amennyiben utóbbira kerül sor, a jövőben értelemszerűen nem vagyonközösség fog megvalósulni a házastársak között, hanem vagyonelkülönítés, 26 mivel a bírósági eljárás célja a felek vagyoni függetlenítése volt. Fontos rámutatni, hogy a Ptk. a házastárs közszerzeményi igényének e védelmét abban az esetben tartja fönn, amennyiben a kérelmező házastárs tudomása nélkül került sor az adósságot kelet- keztető ügyletek megkötésére. 27 A rendelkezés egyrészt logikus, ezzel annak kívánta ugyanis a jogalkotó az elejét venni, hogy a házastársak így vonják el a hitelek fedezetét. Másrészt viszont felveti annak a kérdését, hogy mit tehet a házastárs akkor, ha tudomással bír a másik által kötendő szerződésekről, azokat neki a másik bejelentette, tenni azonban a vagyonjogi rendszer konstrukciójából adódóan nem tudott ez ellen, és összességében az ő későbbi részesedését az ügyletek ugyanúgy veszélyeztetik, mintha nem tudott volna róluk. A bírósághoz ekkor elméletileg nem fordulhat azzal a kérelemmel, hogy kötelezze a másik felet biztosíték nyújtására, vagy szüntesse meg a szerződést közöttük. További megoldásként a másik házastárssal közösen megszüntethetik a szerződést, ehhez azonban értelemszerűen szükség van a másik egyező akaratára, ami pedig a felmondást illeti, a Ptk. automatikusan nem jogosítja fel a házassági vagyonjogi szerződést kötött feleket a felmondásra, így arra csak akkor van lehetőség, ha erről korábban külön rendelkeztek. 28 Amennyiben egyik lehetőség alkalmazására sem kerül sor, abban az esetben tulajdonképpen csak az életközösség megszűnése lesz az egyetlen módja annak, hogy a szerződést megszüntesse az igényét védő házastárs. 4. A KÖZSZERZEMÉNY MEGOSZTÁSA AZ ÉLETKÖZÖSSÉG MEGSZŰNÉSEKOR Amennyiben nem válik szükségessé a házastárs részesedésének védelme már az életközösség alatt, úgy főszabály szerint a közszerzemény megosztására az életközösség megszűnésekor kerül sor, méghozzá a vagyonközösségi rendszer közös vagyon megosztására vonatkozó szabályainak megfelelően. Ennek szellemében elmondható, hogy vagyonszaporulat sorsát a szerződés megkötésére irányadó alaki követelményeknek 29 megfelelően szerződéssel rendezhetik a felek, emellett a vagyoni igények rendezése során itt is érvényesül az egységesség más szóval teljes körű vagyoni rendezés elve, 30 amelyet a bíróság már korábban is következetesen alkalmazott, 31 és amelyet a Ptk. fogalmaz meg jogszabályi szinten első ízben. Amint arról már szó esett, a házastársaknak megtérítési igénye keletkezik a különvagyonból történt ráfordítások kapcsán, azonban feltételezhetően a közszerzeményi rendszer esetén is lemondhat a házastárs ezen igényéről. 32 Tekintettel arra, hogy a törvény ugyan a közös vagyonra vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni a közszerzemény megosztásakor, 33 ha a közszerzemény körében eltérő szabályt fektet le a jogalkotó, úgy az elsőbbséget élvez az általános szabályokkal szemben. Ennek megfelelően a hiányzó különvagyon körében nem az a szabály érvényesül, miszerint annak megtérítésétől 21 Herger Csabáné: A szerzeményi kiegyenlítés a német házassági vagyonjogban, Családi Jog, o. 22 Ptk. 4:69. (4) bek. 23 Ptk. 4:59. (1) bek. 24 Ptk. 4:70. (1) bek. 25 A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, (szerk.: Vékás Lajos), Budapest, Complex Kiadó, 2013, 283. o. 26 Ptk. 4:70. (4) bek. 27 Ptk. 4: 70. (1) bek. 28 Ptk. 6:213. (1) bek. 29 Ptk. 4: Ptk. 4:59. (1) bek. 31 Lásd a Kúria Pfv.20135/2011/8. sz. határozata. 32 Ptk. 4:59. (3) bek. 33 Ptk. 4:71. (1) bek. 24 CSALÁDI JOG 17szept.indd :15:58

27 csak akkor lehet eltekinteni, amennyiben nincs közös vagyon ez esetben közszerzemény és a megtérítésre kötelezettnek különvagyona, 34 hanem éppen fordítva alakul a szabály, tehát a hiányzó különvagyon megtérítésére csak akkor kerülhet sor, amennyiben azt külön kikötötték. 35 Eltérő szabály érvényesül emellett az egyéni vállalkozáshoz szükséges vagyontárgyak és a gazdasági társaságbeli részesedést illetően. Az említett vagyonelemekre ugyanis a házastárs közvetlenül nem tarthat igényt a közszerzemény megosztásakor, hanem az általuk képviselt érték megtérítését követelheti. 36 Szintén a bírói gyakorlatra figyelemmel (BH ) került immáron beemelésre azon szabály, miszerint az elszámoláskor az életközösség megszűnésekor fennállt állapotot és értéket kell figyelembe venni, és e körben kizárólag az életközösség megszűnése és az elszámolás között bekövetkezett értékváltozást lehet figyelembe venni. 37 Végezetül hangsúlyozandó a természetbeni kiadás elsődlegessége, mely a közszerzeményi rendszernél is irányadó, így tehát az életközösség megszűnésekor a különvagyont elsősorban természetben kell kiadni. 38 III. VAGYONELKÜLÖNÍTÉSI RENDSZER 1. A VAGYONELKÜLÖNÍTÉS HELYE A VAGYONJOGI RENDSZEREK KÖZÖTT Ahogy a történeti kitekintés során láthattuk, egyes társadalmi csoportok vonatkozásában a vagyonelkülönítés rendszere működött törvényes vagyonjogi rendszerként, 1986 óta pedig a házassági vagyonjogi szerződést kötők elsősorban ehhez hasonló rendszert rendelnek alkalmazni vagyoni viszonyaikra, 39 így elmondható, hogy a közszerzeményi rendszerrel ellentétben e rendszer kontinuitása folyamatos, létjogosultsága egyértelmű, ennek megfelelően a Ptk.-ba a közszerzeményi rendszer mellett e rendszer mintaszabályai kerültek beépítésre. A vagyonelkülönítési rendszer sarokpontja, hogy nem valósít meg semmilyen szerzeményi közösséget a felek között, akik ennek megfelelően az érzelmi közösség ellenére vagyonilag elkülönülten fognak gazdálkodni. Tekintettel arra, hogy a közszerzeményi rendszerhez hasonlóan ez is csupán egy minta, így megfelelően igazítható az igényekhez, maga a Ptk. is akként fogalmaz a vagyonközösséget ( ) teljesen vagy meghatározott vagyonszerzések, vagyontárgyak, terhek és tartozások tekintetében 40 zárhatják ki. A tekintetben azonban szükségszerű különbség áll fönn a közszerzeményi mintához képest, 34 Ptk. 4:59. (5) bek, 35 Ptk. 4:69. (4) bek. 36 Ptk. 4:71. (1) bek. 37 Ptk. 4:60. (1) bek. 38 Ptk. 4: A Mindennapi családjog A gyakorlat sűrűjében címmel megtartott konferencia kerekasztal beszélgetései: 1. Szerződés vagy bizalom?- házastársak és élettársak szerződései, Családi Jog, o. 40 Ptk. 4:72.. hogy a vagyonelkülönítési rendszerről továbbra is elmondható, hogy bírósági határozat alapján is sor kerülhet az alkalmazására, 41 ezzel szemben az nem fordulhat elő, hogy a bíróság a felek között a közszerzeményi rendszert kösse ki abban az esetben, ha egyébként a vagyonközösséget a felek között megszünteti. A közszerzeményi rendszer is alkalmas arra, hogy a feleknek szélesebb mozgásteret biztosítson a vagyoni viszonyaikban, azonban a vagyonelkülönítési rendszer az, amely tipikusan kifejezi, hogy a házasságra lépés ellenére a házastársak autonóm személyek maradtak, akik önállóan hoznak meg gazdasági döntéseket, vagyonukat önállóan kezelik és használják, közös vagyon a házasságkötés tényénél fogva ab ovo nem keletkezik. Szemben tehát a törvényes vagyonjogi rendszerrel, ahol dologi jogi igény, és a közszerzeményi rendszerrel, ahol kötelmi jogi igény keletkezik, ez esetben a házassági életközösségre hivatkozással nem érvényesíthetnek egymással szemben igényt a felek. A házastársaknak tehát csak különvagyona lesz, ebből azonban nem következik az, hogy ne szerezhetnének közös tulajdont, illetve ne felelhetnének közösen például károkozóként. 2. A VAGYONELKÜLÖNÍTÉS KORLÁTJA Azáltal, hogy 1986 óta lehetővé vált a törvényes vagyonjogi rendszertől való eltérés, a jogalkotó quasi lemondott arról, hogy a házastársak közötti vagyoni szolidaritást kötelező jelleggel minden esetre előírja, arról azonban nem mondott le, hogy a szolidaritás bizonyos formáját érvényre juttassa. A szerződés tartalmának széles körű alakíthatósága mellett ugyanis a Ptk. részletesen és kógensen rendelkezik azon terhekről, amelyeket e teljesen elkülönült vagyoni státusz esetén is közösen kell viselni, ezáltal biztosítva egyfajta minimális együttműködést. 42 E körben rá kell mutatni, hogy a Ptk. ezúttal is a bírói gyakorlat kipróbált elemeiből merített, azokat emelte ismét jogszabályi szintre, ugyanis a bírói kar erre irányuló jogszabályhely hiányában eddig sem tolerálta az egyik felet mindennemű közös teher alól mentesítő kikötéseket. 43 A két mintául szolgáló rendszer ismeretében alapvetően kijelenthető, hogy a közszerzeményi rendszer a házassági vagyonközösség egyes szabályaival kiegészülve koherens egységként került megfogalmazásra, mindazonáltal a konstrukció viszonylag friss újjáéledése miatt jelenleg még nem lehet állást foglalni arról, hogy mennyiben találkozik hosszú távon a jogkereső közönség igényeivel, így arról sem, hogy a házasulandók illetve házastársak által már ismert és alkalmazott vagyonel különítési rendszerhez képest miként fog alakulni a szerepe. 41 Ptk. 4: Ptk. 4:73. (2) bek lábjegyzetben i. m., 43. o. CSALÁDI JOG 25 17szept.indd :15:58

28 IV. EURÓPAI KITEKINTÉS A házassági vagyonjogi rendszerek összefüggést mutatnak az adott állam tradíciójával, gazdasági, azon belül tulajdoni struktúrájával, így a különböző országokban értelemszerűen különböző hangsúlyokkal láthatjuk megvalósulni a tárgyalt vagyonjogi rendszereket. Az alábbiakban három európai ország vagyonjogi rendszerébe engedek betekintést annak érdekében, hogy e rendszerek tükrében még árnyaltabb képet lehessen alkotni a magyar megoldásokról. 1. ANGLIA Anglia házassági vagyonjogában főszabályként a vagyonelkülönítés érvényesül. 44 Tekintettel arra, hogy Anglia a common law országai közé tartozik, így ott nem beszélhetünk átfogó kódexről, amely egységbe foglalva tartalmazná az angol jog házassági vagyonjogi rendelkezéseit, mindazonáltal egyes területeket lefedő törvények valamint a bírói gyakorlat 45 alapján képet kaphatunk az Angliában érvényesülő szisztémáról, mely az alábbiak szerint alakult és alakul. Angliában sokáig a vagyonelkülőnítő rendszer azon bizonyos szempontból szélsőséges formája valósult meg, miszerint a felek között nem kerülhetett sor semmilyen elszámolásra a különváláskor. Ezen a rendszeren az angol jogalkotó két ízben is finomított az 1970-es években, így immáron a bíróság a házastársak egyikének kérelmére kiegyenlítést eszközölhet, azonban az angol házassági vagyonjog ezt követően sem tudott elszakadni teljesen a némileg szélsőséges megoldásoktól, ezúttal ugyanis a törvény szinte teljesen szabad diszkrecionális jogkörrel ruházta föl a bíróságot a tekintetben, hogy miként alakítja a kompenzációt a felek között, 46 ami idegen a kontinentális jogrendszerek megoldásaitól. 2. NÉMETORSZÁG 1953-tól a vagyonelkülönítő rendszer érvényesült törvényes vagyonjogi rendszerként Németországban is, 47 amelyet a férfiak és nők egyenjogúságáról szóló 1957-es törvény alapján váltott fel 1958-ban a közszerzeményi rendszer, amely azóta is törvényes vagyonjogi rendszerként funkcionál, mellette vagyonelkülönítő és vagyonegyesítő rendszereket nevesíti a hatályos BGB szerződésben kiköthető rendszerekként. 48 A közszerzeményi 44 Szeibert Orsolya: Házassági vagyonjog az európai országokban-1. Rész, Családi Jog, o. 45 Kőrös András: A házassági vagyonjog korszerűsítésének elvi kérdései In: hazassagi-vagyonjog-korszerusitesenek-elvi-kerdesei-pjk o/845, utolsó megtekintés: október Szeibert Orsolya: i. m., 36. o 47 Szeibert Orsolya: i. m., 34. o. 48 Schlüter, Wilfried-Szabó Helga: A német családi jog áttekintése In: Rechtsschule_an_der_Universit%C3%A4t_Szeged/Publikationen/ Schlueter_Szabo_Familienrecht.pdf, 218., 232. o. utolsó megtekintés: október 30. rendszer Németországban is az értéktöbbleti elven alapul, hasonlóan hazánk közszerzeményi rendszeréhez, azonban a kettő nem azonosítható teljesen. A különbség egyrészt abban áll, hogy a német jogban a közszerzeményi vagyonszaporulat felére fennálló igény amely itt is kötelmi nem kölcsönösen illeti meg a házastársakat, mint a magyar jogban, hanem a későbbiekben vizsgált lengyel joghoz hasonlóan kizárólag azt a felet jogosítja az igényérvényesítésre, akinek kevesebb a vagyonszaporulata. A másik immanens eltérés pedig e vagyonszaporulat mértékének megállapítása köréből fakad. Szemben ugyanis a magyar joggal, a német házassági vagyonjogban nem csupán az életközösség megszűnésekor fennállt állapotot és értéket veszik alapul ezt egyébként végvagyonnak nevezik, hanem a házasságkötéskor meglévő úgynevezett kezdővagyont is számon tartják, ugyanis e kettő különbözete fogja meghatározni a vagyonszaporulatot. Többek között ennek a szabálynak köszönhetően a vagyoni igények rendezése komplexebb eljárás. Külön foglalkozik emellett a BGB egyrészt a negatív vagyonmérleg következményeivel, oly módon, miszerint negatív kezdő és végvagyon esetén a kezdővagyont meghaladó részében a végvagyont vagyonszaporulatként kell figyelembe venni, tehát a szerzemény az adósság összegének a csökkenése. 49 Érdekes megoldás a negatív vagyonmérleg kezelése mellett az is, ahogy a kezdő és záró időpontban is egyaránt meglévő vagyontárgyról rendelkezik a törvény. E szerint ugyanis szintén vagyonszaporulatként kell figyelembe venni például azt, ha a házasságkötéskor majd a váláskor is meglévő ingatlanban értéknövekedés következik be. A jogalkotó ugyanis olybá veszi, hogy a tulajdonos részéről az is egy üzleti döntés volt, hogy megtartotta az ingatlant, 50 ennek megfelelően bármely más üzleti döntéséből fakadó vagyonszaporulathoz hasonlóan e körben is a megosztás tárgyát képezi az értéknövekmény. Az elképzelés véleményem szerint abban az esetben igazságos lehet, amennyiben a házastárs a tulajdonában lévő ingatlant a házasság fennállása alatt bérbe adta, abból ugyanis valóban kézzelfogható szaporulata keletkezett, amire jogosan terjed ki a másik házastárs kötelmi igénye. Ezzel szemben, ha a szaporulat csupán az ingatlanpiac ingatlan értékére gyakorolt kedvező alakulásából fakad, és a házastársnak adott esetben az ingatlan az egyetlen értékes vagyontárgya, amelyben benne is él, úgy méltánytalannak tűnik, hogy a rajta kívül álló okokból fennálló értéknövekedés felére igényt tarthat a másik házastárs. A német jogban is kitérnek azon cselekményekre, melyek veszélyeztetik a későbbi igényérvényesítést. A magyar jogban, ahogy láthattuk ez esetben a házastárs igényt tarthat fenn biztosítékra, vagy pedig bírósághoz fordulhat. A német jogban pedig azon vagyontárgyak értékét, amelyeket a házastárs illojálisan idegenített el, hozzá kell számítani e házastárs végvagyonához, 51 ami 49 Herger Csabáné: i. m., 35. o. 50 Herger Csabáné: i. m., 36. o. 51 Herger Csabáné: i. m., 38. o. 26 CSALÁDI JOG 17szept.indd :15:58

29 gyakorlatilag hasonló eredményre vezet, mint a magyar megoldás. Nem nehéz belátni, hogy a rendszer minden esetleges pozitívuma mellett sokkal bonyolultabb elszámoláshoz vezet, feltételezhetően a felek a procedúra során önállóan, saját hatáskörben nem tudják lebonyolítani az elszámolást, hanem ügyvéd, vagy akár más szakember segítségére szorulhatnak minden esetben, ami álláspontom szerint nem a vagyoni viszonyok gyors és hatékony függetlenítése felé mutat, hanem egy nehézkes, és az elsődleges érintettek számára átláthatatlan, gazdasági elemekkel átszőtt eljáráshoz vezet. 3. LENGYELORSZÁG Magyarországhoz hasonlóan Lengyelországban is a vagyonközösségi rendszer a törvényes vagyonjogi rendszer, emellett elmondható, hogy a közszerzeményi rendszer, mint lehetőség, a lengyel jogászok körében is erőteljesen a kodifikációs gondolkodás homlokterében volt, olyannyira, hogy szívesen látták volna törvényes vagyonjogi rendszerként is, végül azonban szerződéssel kiköthető alternatívaként került bevezetésre. 52 A lengyel közszerzeményi rendszer bizonyos szempontból nagyobb hasonlóságot mutat a magyar közszerzeményi rendszerhez, mint a német. Annyiban ugyan mindhárom megegyezik, hogy a házasság fennállása alatt két egységes különvagyonról beszélhetünk szemben például Svájccal, ahol a házastársak vagyona két-két részből áll, külön vagyonból, illetve szerzett vagyonból 53, azonban míg a német jogban eltérő annak a megítélése az elszámoláskor, hogy mi számít különvagyonnak, addig az a magyar és lengyel jogban szinte teljesen megegyezik. A lengyel házassági vagyonjogban is csak azt a házastársat illeti meg a vagyoni igények érvényesítése, amelyiknek kevesebb a vagyonszaporulata, mindazonáltal a vagyon értékelése során a magyar joghoz hasonlóan az életközösség megszűnésekor fennálló állapotot kell figyelembe venni. 54 Kritikaként fel lehet hozni a lengyel közszerzeményi rendszer kapcsán, hogy nem érvényesül a közszerzeményi igény védelme, a házastársak ugyanis korlátlanul rendelkezhetnek a vagyonukkal a házasság fennállása alatt, 55 így akár veszélyeztethetik is a közös élet gazdasági alapjait, másrészt pedig kiszámíthatatlanná válik ezáltal, hogy milyen mértékű részesedésre lehet majd számítani a különváláskor. Összességében az a kép körvonalazódik, hogy Európában törvényes vagyonjogi rendszerként gyakorlatilag valamennyi tárgyalt vagyonjogi rendszer megtalálható, emellett jellemző a diszpozitív szabályozás is, a házassági vagyonjogi szerződés lehetőségét tehát szinte mindenhol elismerik, így elmondható, hogy Magyarország, ahogy története során, úgy napjainkban is illeszkedik a környező országok jogi kultúrájába. ZÁRÓ GONDOLATOK A tanulmány végéhez érve összegzésként azt lehet megállapítani, hogy a Ptk. alapvetően helyes mederbe terelte a házassági vagyonjogot, amely megtartotta egyrészről az elmúlt bő félévszázadban megszokott jellegét, elsősorban azáltal, hogy a jogalkotó továbbra is a vagyonközösségi rendszert nevesíti törvényes vagyonjogi rendszerként, nem okozva éles váltást az eddig megszokott rendszerhez képest. Emellett viszont sikeresen integrálta a bírói gyakorlat által az elmúlt évtizedekben kimunkált tételeket, a közszerzeményi rendszer mintaként való felkínálásával pedig visszanyúlt a korábban kipróbált sémához, létrehozva ezzel egyfajta kontinuitást, a vagyonelkülönítő rendszerrel való párosítással pedig egyúttal stabilabb alapot szolgáltat a főszabálytól való eltéréshez, amely feltételezhetően bátorítóan hat a házassági vagyonjogi szerződések megkötésére. Mindezeket figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy a Ptk. előrelépést mutat a Csjt.-hez képest, és ezzel összefüggésben a XXI. századi viszonyokra adekvátan reagáló rezsim képét mutatja. 52 Szeibert Orsolya: A közszerzeményi rendszer Németországban és Lengyelországban; a családi vállalkozás Olaszországban és Spanyolországban, Családi Jog, o. 53 Szeibert Orsolya: i. m., o. 54 Szeibert Orsolya: i. m., 44. o. 55 Szeibert Orsolya: i. m., 45. o. CSALÁDI JOG 27 17szept.indd :15:58

30 GOTHÁRDI ENIKŐ A KÖZÉPFOKÚ TANULMÁNYOKAT FOLYTATÓ NAGYKORÚ GYERMEKEK TARTÁSRA VALÓ ÉRDEMTELENSÉGÉNEK KÉRDÉSE A PTK. SZABÁLYOZÁSÁNAK TÜKRÉBEN A nagykorúvá vált, de még középiskolai tanulmányokat folytató gyermek tartása mintegy határterületet képez a kiskorú gyermek és a nagykorú rokon tartására vonatkozó rendelkezések alkalmazása szempontjából. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) külön erre az esetkörre vonatkozó szabályozást nem tartalmazott, így a bírói gyakorlat alakította ki az irányadó elveket. A január 1. napján hatályba lépett Alaptörvény XVI. cikk (3) bekezdése csak a kiskorú gyermek tekintetében fennálló szülői gondoskodási kötelezettséget rögzíti, míg a (4) bekezdésben a nagykorú tartásra jogosultak köréből kizárólag a szülőket említi meg. 1 A március 15. óta hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:214. -a a korábbi bírói gyakorlat alapján már konkrét rendelkezést tartalmaz a nagykorú, de még középfokú tanulmányokat folytató gyermek tartásáról, a szabályozás azonban nem teljes körű, így továbbra is maradtak fenn nyitott kérdések. Ezek közé tartozik az a dilemma, hogy lehetnek-e ezek a gyermekek tartásra érdemtelenek. A CSJT. SZABÁLYOZÁSA ÉS ANNAK GYAKORLATA A Csjt. rokontartásra vonatkozó általános szabályai között szereplő 60. (1) és (2) bekezdése értelmében rokonaival szemben az volt jogosult tartásra, aki magát eltartani nem tudta, azzal, hogy tartásra a munkaképes leszármazó is jogosult volt, ha arra szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorult. A 60. (3) bekezdése rögzítette, hogy nem jogosult tartásra a nagykorú, ha magatartása miatt arra érdemtelenné vált. A gyermek tartása cím alatt a törvény lényegében csak a kiskorú gyermekek tartására vonatkozó szabályokat tartalmazta, kimondva, hogy a szülőt ebben a vonatkozásában a tartási kötelezettség főszabály szerint saját szükséges tartásának rovására is terheli. A Csjt. tehát, mint a bevezetésben már említésre került, nem szól külön a nagykorúvá vált, de még középfokú tanulmányokat folytató gyermek tartásáról, a törvény szigorú értelmezése alapján pedig rá a nagykorúakra vonatkozó szabályozás lett volna irányadó. Vitathatatlan ugyanakkor, hogy mind a gyermek, mind a társadalom érdeke azt kívánta, hogy a gyermek a középiskolai tanulmányait zavartalanul be tudja fejezni, különösen, hogy arra jellemzően a nagykorúság elérését követő néhány hónapon belül sor került. Ezt a kívánalmat tartotta szem előtt a bírói gyakorlat, amikor a tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartásáról szóló XXIX. számú Polgári Elvi Döntés (a továbbiakban: PED) 2 indokolásában is rögzítetten a középiskolai tanulmányok végzésének idejére a tartásra való jogosultságot és kötelezettséget változatlanul fennállónak tekintette abban az esetben is, ha a kiskorúság idején megkezdett középiskolai tanulmányok befejezése valamilyen okból a gyermek nagykorúságának elérése utáni időre is átnyúlt. 3 A PED egyebekben a Csjt. 60. (2) bekezdésén alapuló tartási jogosultsággal és kötelezettséggel foglalkozott, az ott írt szükséges tanulmányok körébe sorolva a középiskolai tanulmányok elvégzése utáni, szakképzettség megszerzéséhez szükséges tanfolyamokat, valamint a nappali tagozatos főiskolai, egyetemi tanulmányokat. Ebben a körben rögzítette a PED rendelkező része, hogy nem köteles a szülő a szükséges tanulmányait folytató munkaképes nagykorú gyermeket eltartani akkor, ha a gyermek a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő közeli hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, amelyre tekintettel a társadalmi felfogás szerint a tartásra nem 1 A december 31. napjáig hatályos Alkotmány (a többször módosított évi XX. törvény) a családjogi tartásra való jogosultság és kötelezettség körében még ennél is szűkebb körű rendelkezést tartalmazott: a 67. (1) bekezdésében annyit rögzített, hogy minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. 2 Az új Ptk. alapján elbírálandó ügyekben irányadó elvi iránymutatásokról szóló 1/2014. Polgári jogegységi határozat a XXIX. számú Polgári Elvi Döntést az új Ptk. alkalmazása körében nem tartotta irányadónak, miután azt az új Ptk.-ba beépültnek tekintette. A jogegységi határozat mindemellett hangsúlyozta, hogy az iránymutatás indokolásában foglalt jogi okfejtések, érvek, elvi megállapítások továbbra is figyelembe vehetők, idézhetők, hiszen azok sok esetben a normaszöveget magyarázzák, kiegészítik, a rendelkezés tartalmát részletesen kibontják. 3 Az indokolás második bekezdésének utolsó mondata. 28 CSALÁDI JOG 17szept.indd :15:58

31 méltó, tehát a tartásra érdemtelen. Ennek indokaként a PED azt jelölte meg, hogy a nagykorú gyermektől fokozottabban elvárható, hogy a tartásdíjat fizető szülőjével szemben ne csak követelést támasszon, hanem a tartás alapjául szolgáló családi kapcsolatnak megfelelő magatartást tanúsítson, mert e tekintetében már van olyan belátása, amellyel magatartásának helyes vagy helytelen voltát és annak következményeit kellően értékelni tudja. A törvényen alapuló tartásra ezért nem méltó a főiskolai, egyetemi tanulmányait folytató munkaképes nagykorú gyermek, ha neki felróhatóan a tartásra kötelezett szülőjével vagy vele együtt élő közeli hozzátartozójával szemben súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít. A PED szövegezése tehát arra utal a Csjt. rendelkezéseinek szigorú értelmezésével szemben, hogy a bírói gyakorlat az érdemtelenséget csak a felsőfokú tanulmányokat folytató nagykorú gyermekek tekintetében találta vizsgálhatónak, a még középiskolás nagykorú gyermekek tekintetében azonban a tartásra vonatkozó jogosultságra e tekintetben is a kiskorúakra vonatkozó szabályokat tartotta irányadónak, amik az érdemtelenség fennállását kizárták. A kérdéssel kapcsolatban a jogalkalmazás során nem igazán merült fel probléma, figyelemmel arra, hogy a PED születése idején fennállt iskolarendszer, tanulmányi rend és társadalmi jellemzők folytán a középiskolai tanulmányok általában csak néhány hónappal később értek véget, mint ahogy a gyermek a nagykorúságát elérte. A Csjt. alkalmazása során született, a nagykorú gyermek érdemtelenségével kapcsolatos határozatok vizsgálata alapján az alábbiak állapíthatóak meg. Alapelv volt számos határozat tartalmazta, hogy a nagykorú gyermek érdemtelenségének vizsgálatánál kizárólag a tartásra jogosult gyermek nagykorúsága idején tanúsított magatartást lehet figyelembe venni. 4 A bírósági határozatok ugyanakkor az érdemtelenség vizsgálhatóságát nem kötötték a nagykorúság elérésén túl további feltételhez, így ahhoz sem, hogy a gyermek a középiskolai tanulmányait befejezze. A Legfelsőbb Bíróság egyik ítélete 5 kifejezetten azt rögzíti, hogy az érdemtelenség csak a gyermek nagykorúvá válását követően, tehát október 19-től vizsgálható függetlenül attól, hogy per adatai szerint ebben az időpontban a gyermek még középiskolai tanulmányokat folytatott. A nagykorú gyermek érdemtelenségével kapcsolatban a bíróságok érvelése jellemzően a PED-ben kifejtetteken alapult, utalva arra, hogy a nagykorú gyermek már rendelkezik belátási képességgel ahhoz, hogy magatartásának helyes vagy helytelen voltát és annak következményeit értékelni tudja. 6 Mindemellett azonban a nagykorú gyermek érdemtelenségével foglalkozó határozatok olyan nagykorú gyermekeket érintettek, akik a perek megindulásakor és a döntések meghozatalakor már felsőfokú tanulmányokat folytattak; nem lelhető fel olyan határozat, amely egyértelműen és konkrétan a nagykorú, ám még középiskolában tanuló gyermek érdemtelenségét vizsgálta volna. A PTK.-BAN FOGLALT SZABÁLYOZÁS ÉS ANNAK GYAKORLATA A Ptk. megalkotói a kialakult bírói gyakorlat talaján törekedtek a nagykorú, középiskolás gyermekek tartása kérdésének rendezésére, és ennek eredményeként a 4:214. úgy rendelkezik, hogy a kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell, ez a vélelem pedig a gyermek nagykorúságának betöltése után is legfeljebb a huszadik életévének betöltéséig érvényesül, ha a gyermek középfokú iskolai tanulmányokat folytat. Mint látható, a PED-ben megfogalmazott bírói gyakorlathoz képest ez a szabályozás több eltérést is tartalmaz. Elsőként, csak a rászorultsági vélelmet illetően minősíti az érintett kört a kiskorú gyermekkel egy tekintet alá esőnek, nem általában a tartásra való jogosultság és kötelezettség körében. Másodszor, nem teszi feltétellé, hogy a középiskolai tanulmányok a kiskorúság idején megkezdettek legyenek, habár a gyakorlatban nyilvánvalóan ez jellemző. Harmadrészt, a szabályozás korhatárt is bevezet: a rászorultsági vélelem legfeljebb a huszadik életév betöltéséig terjedhet, amelynek indoka, hogy az időközben átalakult iskolarendszer, tanulmányi minták és társadalmi viszonyok folytán ma már nem ritka, hogy a középiskolai tanulmányok akár évekkel túlnyúlnak a 18. életév betöltésén. A releváns szabályozás körében továbbá a Ptk. 4:213. -a kimondja, hogy a fejezetben foglalt eltérésekkel a szülőknek a kiskorú gyermekükkel szemben fennálló tartási kötelezettségére a rokontartás közös szabályait kell alkalmazni. A rokontartás közös szabályai körében a Ptk. 4:194. (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy érdemtelen a tartásra az a nagykorú, aki a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít vagy olyan életvitelt folytat, amely miatt tartása a kötelezettől figyelemmel a jogosult és a kötelezett kapcsolatának jellegére és a kötelezett magatartására is nem várható el. Az érdemtelenség alapjának ez a keretjellegű meghatározása lényegében a házastársi tartásra való érdemtelenségről szóló V. számú Polgári Elvi Döntésben 7 a házasság megszűnését követően a volt házastárstól a tartás érdemtelenség címén akkor vonható meg, ha szándékosan a másik volt házastárs érdekeit durván sértő magatartást tanúsított, vagy a társadalmi együttélés szabályait olyan módon és mértékben sértette meg, hogy a tartási kötelezettség teljesítése már nem várható el és a PED-ben megfogalmazott, már ismertetett feltételeknek felel meg. 4 Lásd pl. BH , Pfv.II /2010/4., Pfv.II /2015/7. 5 Pfv.II /2010/4. 6 Pl. BH ; EBH ; Pf v.ii /2010/4., Pf v.ii / 2012/5., Pfv.II /2015/7., Pfv.II /2016/6. 7 Az új Ptk. alapján elbírálandó ügyekben irányadó elvi iránymutatásokról szóló 1/2014. Polgári jogegységi határozat a XXIX. számú Polgári Elvi Döntést az új Ptk. alkalmazása körében nem tartotta irányadónak, miután azt az új Ptk.-ba beépültnek tekintette. CSALÁDI JOG 29 17szept.indd :15:58

32 A Ptk. XXII. fejezete szabályozza a továbbtanuló nagykorú gyermek tartását. A 4:220. (1) bekezdésében foglalt rendelkezésből miszerint a továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek a rászorultsági vélelem esetén kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása érdekében arra rászorul az tűnik ki, hogy e szabályozási kör csak a középiskolát követő tanulmányokat folytató, vagy a huszadik életévüket már betöltött, de még középiskolás, így a rászorultsági vélelem hatálya alá nem tartozó nagykorú gyermekekre vonatkozik. Mindemellett a 4:220. (2) bekezdése a korábbi bírói gyakorlat alapján meghatározza, mely tanulmányok alapozzák meg a tartásra való jogosultságot: az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alapés mesterképzés, valamint a felsőfokú szakképzés. A 4:219. kimondja, hogy a nagykorú gyermek tartására a rokontartás közös szabályai és a kiskorú gyermek tartására vonatkozó rendelkezések a fejezetben foglalt eltérésekkel irányadóak. A 220. (3) bekezdése szabályozza azokat az eseteket, amikor a szülő nem köteles a nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, és az a) pont szerint ebbe körbe tartozik az, ha a gyermek a tartásra érdemtelen amely szabály valójában a 4:219. folytán, az az alapján irányadó 4:194. (2) bekezdése alapján külön rendelkezés nélkül is érvényesülne, kiegészítve ezt a (4) bekezdésben foglalt azon rendelkezéssel, hogy a nagykorú gyermek érdemtelenségét az is megalapozza, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot. Ami a bírói gyakorlatot illeti, a nagykorú, de középfokú tanulmányokat folytató gyermek érdemtelenségét érintően bírósági határozat közzétételére még nem került sor, és a bírósági határozatok gyűjteményében sem találunk kifejezetten ezzel a problémával foglalkozó döntést. A felsőfokú tanulmányokat folytató, tehát a továbbtanuló nagykorú gyermekre vonatkozó szabályok hatálya alá tartozó gyermekek érdemtelenségét érintő ügyekből az állapítható meg, hogy a Csjt. alkalmazása során kialakult, a cikk szempontjából releváns, korábban ismertetett gyakorlat továbbra is érvényesül. Ennek megfelelően egy ilyen ügyben 8 az eljárt bíróságok a gyermek azon cselekményét, amit már nagykorúságának elérését követően, de még középiskolásként tanúsított, nem azért nem minősítették érdemtelenséget megalapozónak, mert a középfokú tanulmányok idején folytatott magatartást az érdemtelenség körében nem tartották volna vizsgálhatónak, hanem azért, mert azt nem találták kellő súlyúnak. Továbbra is jellemző az ítéletek indokolásában a PED-ben kifejtettekre történő utalás 9, ugyanakkor ezt már az új Ptk. rendelkezéseinek értelmezése is kiegészíti, mely szerint a Ptk. 4:194. (2) bekezdése általános jelleggel szabályozza a nagykorú személy rokontartásra való érdemtelenségének esetét, mivel a jogosult már fel tudja mérni, milyen magatartást kívánatos tanúsítania azzal a rokonával szemben, akitől tartását ingyenesen elvárja. A fenti általános szabályt a nagykorú továbbtanuló gyermeket illetően a Ptk. 4:220. (3) és (4) bekezdése kibővíti. 10 A PTK. RENDELKEZÉSEINEK LEHETSÉGES ÉRTELMEZÉSI MÓDJAI A Ptk. idézett rendelkezéseiből megállapítható egyrészt az, hogy a kiskorú gyermek a tartásra semmilyen körülmények között nem lehet érdemtelen, másrészt az, hogy a Ptk. 4:220. értelmében vett továbbtanuló nagykorú gyermek viszont nemcsak a rokontartás közös szabályai között szereplő két esetben, hanem a kapcsolattartás elmulasztása miatt is érdemtelenné válhat. A kettő közé eső csoportra, a középfokú tanulmányokat folytató, 18. és 20. év közötti gyermekekre azonban az érdemtelenséget illetően külön szabály nem vonatkozik. Miután nagykorúak és így belátási képességgel rendelkeznek, az érdemtelenség lehetősége elvi alapon nem zárható ki, ugyanakkor az is rögzíthető, hogy miután nem tartoznak a továbbtanuló nagykorú gyermek 4:220. (1) bekezdésében meghatározott fogalma alá, a 4:220. (4) bekezdésében foglalt különleges ok, a kapcsolattartás elmulasztása esetükben nem lehet érdemtelenség alapja. Első olvasatra tehát úgy tűnik, hogy a középfokú tanulmányokat folytató nagykorú, de 20. év alatti gyermek tekintetében az érdemtelenség megállapítása nem kizárt, azonban arra csak a rokontartás közös szabályai körében megjelölt két okból a kötelezettel vagy hozzátartozójával szembeni súlyosan kifogásolható magatartás vagy a nem megfelelő életvitel miatt kerülhet sor. A Ptk. indokolása a kérdéssel kapcsolatban a következőket tartalmazza: A rászorultság vélelme mellett a kiskorú gyermek tartásának speciális szabálya, hogy a kiskorúval szemben az érdemtelenség nem érvényesül, mert tartásra érdemtelen csak nagykorú jogosult lehet. Ebből az is következik, hogy a 18. életévét betöltött, de 20. életéve alatt lévő, középfokú iskolai tanulmányokat folytató gyermek érdemtelenségének megállapítására már sor kerülhet; a belátási képességgel rendelkező nagykorútól ugyanis elvárható, hogy ne tanúsítson olyan, súlyosan felróható magatartást, amely miatt a kötelezettől a tartása nem várható el. A rászorultság vélelmének a 20. életévig való kiterjesztése tehát nem jelent mentességet a nagykorú számára az ilyen jellegű magatartások jogkövetkezményei alól. A jogalkotói szándék tehát egyértelműnek tűnik: a 18. és 20. év közötti középiskolás gyermekeket a rászorultság vélelme megilleti, de a tartásra való érdemtelenségük belátási képességük fennállása folytán már megállapításra kerülhet. Az indokolásban foglalt álláspontot ismétlik meg a Ptk.-hoz fűzött kommentárok is 11. Két kommentár is 8 Pfv.II /2016/3. 9 Pl. Pfv.II /2015/5., Pfv.II /2015/3., Pfv.II /2016/ 6., Pfv.II /2016/3. 10 Pfv.II /2016/3., Pfv.II /2015/5. 11 Az egyik kommentár e körben csak a törvény Indokolását idézi, lásd Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014., II. kötet 404. o. 30 CSALÁDI JOG 17szept.indd :15:58

33 szó szerint azonosan azt rögzíti, hogy noha a kiskorú gyermekkel szemben alapvetően nem beszélhetünk érdemtelenségről, a 18. életévét betöltött, de 20. életéve alatt lévő, középfokú iskolai tanulmányokat folytató gyermek érdemtelenségének megállapítására már akár sor kerülhet 12, magyarázatul pedig lényegében a Ptk. által a nagykorú gyermekkel szemben támasztott, a Ptk. Indokolásában kifejtett elvárásokat jelölik meg. Mindezek alapján úgy tűnhetne, hogy a Ptk.-ban foglalt szabályrendszer egyértelmű: a 18 és 20 év közötti, középfokú tanulmányokat folytató gyermekek tartásra való rászorultságát ugyan vélelmezni kell, de ez nem jelenti azt, hogy az érdemtelenséget illetően is a kiskorú gyermekekkel esnének egy tekintet alá, így a tartásra való érdemtelenségük megállapítására sor kerülhet. A Kúria honlapján 13 azonban közzétételre került az Új Ptk. Tanácsadó Testület ezzel ellentétesnek minősíthető véleménye. A véleményben amelyről a honlapon található felvezető tájékoztatásban a Testület maga úgy nyilatkozik, hogy miután a testület nem a bírósági szervezetrendszer része, az semmilyen kötőerővel nem bír a Testület arra a kérdésre adott választ, hogy mentesülhet-e a gyermektartásdíj fizetésének kötelezettsége alól a kötelezett a gyermek érdemtelenségére, illetve saját teljesítőképességének hiányára hivatkozással, ha a gyermek kiskorúsága alatt megkezdett középiskolai tanulmányait a nagykorúságának elérése után, de a 20. életévének betöltése előtt tovább folytatja. A Testület a válaszában előrebocsátja, hogy az új Ptk. a életév között középfokú tanulmányokat folytató gyermekek esetében kettébontja az eseteket: vélelmezni kell a rászorultságot, de az érdemtelenség és a teljesítőképesség hiánya tekintetében a Ptk. a rokontartásra vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni. Ezt követően rögzíti, hogy e gyermekek nem minősülnek a Ptk. 4:220. (2) bekezdésében meghatározott továbbtanulónak, ebből következően a kiskorúval esnek egy tekintet alá. A Testület véleménye mindezek alapján az, hogy a Ptk. értelmezési keretei lehetővé teszik azt az egyébként a Tanácsadó Testület tagjai által támogatott értelmezést, amely szerint az ilyen gyermek érdemtelennek nem minősülhet és a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles őt eltartani. A vélemény megfogalmazásából ugyanakkor az a következtetés vonható le, hogy a Testület maga sem állítja, hogy a Ptk. vonatkozó rendelkezései az érintett gyermekek érdemtelenségének megállapítását egyértelműen kizárják, csak azt rögzíti, hogy álláspontja szerint a Ptk.-ban foglalt szabályozást akár ilyen módon is lehet értelmezni. Az ellentétes értelmezési lehetőségek tekintetében a jogirodalom nem nyújt eligazodást: a Ptk.-val kapcsolatban megjelent tanulmányokban a kérdés érdemi elem- 12 Dr. Vékás Lajos Dr. Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvényhez, Wolters Kluwer Kiadó, Budapest, 2014., utolsó időállapot: október 1.; Petrik Ferenc (szerk.): Polgári Jog, Családjog, Az új Ptk. magyarázata III/VI., HVG- ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013., 322. o utolsó megtekintés: március 4. zésére eddig nem került sor. 14 Egy, a évi CXX. törvénnyel kihirdetett, de hatályba nem lépett Ptk. Családjogi Könyvének Javaslatával 15 foglalkozó szakcikk 16 érinti ugyan a kérdéskört, de azzal kapcsolatban lényegében csak a hatályba lépett, jelenlegi Ptk. Indokolásában foglaltakat rögzíti. 17 A KÉT ÉRTELMEZÉSI LEHETŐSÉG ÖSSZEVETÉSE A Ptk. Indokolásában és a kommentárokban foglalt értelmezés azon az elven alapul, hogy a nagykorú személy függetlenül attól, hogy középiskolai tanulmányait már befejezte-e a Ptk. 2:8. (1) bekezdésének megfelelően teljes cselekvőképességgel és ennek alapjaként belátási képességgel rendelkezik, így arra is képes, hogy felmérje, milyen magatartást kell tanúsítania az őt eltartó szülőjével szemben. Az álláspont figyelemmel van arra a tényre is, hogy a Ptk. 4:214. -a a nagykorú, de 20 év alatti középiskolás gyermekekre a kiskorú gyermekekre vonatkozó rendelkezések közül kifejezetten csak a rászorultság vélelmét terjeszti ki, a kiskorú gyermek tartására vonatkozó egyéb szabályok alkalmazását azonban nem írja elő. Az Új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye abból indul ki, hogy a 18 és 20 év közötti középiskolás gyermekek nem minősülnek a Ptk. 4:220. -a szerinti továbbtanuló nagykorú gyermeknek, ezért az érdemtelenség kérdését illetően is csak a kiskorú gyermekekkel eshetnek egy tekintet alá. Ez az értelmezés ellentmond a Ptk. 4:214. -ában foglaltaknak, hiszen azok nem tartalmaznak utalást arra, hogy az érintett gyermekek az ott konkrétan megjelölt rászorultsági vélelmen kívül bármely egyéb kérdésben is a kiskorú gyermekekkel azonos elbírálás alá tartoznának. Vitatható, hogy abból a tényből, hogy ezek a gyermekek nem tartoznak a Ptk. 4:220. hatálya alá, csak azt a következtetést lehetne levonni, 14 A Ptk. családon belüli szolidaritással és tartással kapcsolatos rendelkezéseit bemutató tanulmány a nagykorú, de középiskolai tanulmányokat folytató gyermekek tartásának speciális szabályaira nem tér ki, az érdemtelenség körében pedig azt rögzíti, hogy a gyermek és feltételezhetően ez alatt a kiskorú gyermeket érti nem lehet érdemtelen a tartásra. Lásd Szeibert Orsolya: Solidarity and Maintenance Obligations in the Family Old and New Elements in the New Hungarian Civil Code. ELTE Law Journal o., elérhető: 15 A évi CXX. törvény az érintett rendelkezéseket a Ptk.-val azonos módon tartalmazta a 3:198. (2) bekezdésében, 3:216. -ban, 3:217. -ban, 3:222. -ban és 3:223. -ban. 16 Dr. Kőrös András: Fontolva haladás az új Ptk. Családjogi Könyve 9. rész: A gyermektartás. Családi Jog o. 17 Egy másik, szintén a hatályba nem lépett Ptk. Családjogi Könyvének tartásdíjra vonatkozó rendelkezéseit elemző cikk a nagykorú, középiskolai tanulmányokat folytató gyermekek érdemtelenségére külön nem tér ki. Az e korosztályra vonatkozó új szabályozást illetően ezzel összefüggésbe hozhatóan részletesebb kifejtés nélkül csak annyit rögzít, hogy [a Koncepció] Indokoltnak látja, hogy a kiskorú gyermeknek járó tartás a középiskolát végző gyermeket nagykorúságának elérését követően is, de legfeljebb 20 éves koráig változatlan feltételekkel illesse meg. Lásd Dr. Bencze Lászlóné: Koncepció és megvalósulás, Gyermektartásdíj a Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvében. Családi Jog o. CSALÁDI JOG 31 17szept.indd :15:59

34 hogy akkor rájuk a kiskorú gyermekek tartásának szabályai irányadóak; ez az álláspont azon a feltételezésen alapul, hogy nem létezhet a Ptk a szerinti értelemben vett továbbtanuló nagykorú gyermeken és a kiskorú gyermeken kívüli, más kategória. Nincs figyelemmel továbbá az értelmezés ezen módja arra az alapelvre sem, hogy a gyermekek a 18. életévük betöltésével a Ptk.- ban megjelölt, a belátási képesség korlátozottságán alapuló esetektől eltekintve cselekvőképessé válnak, attól függetlenül, hogy középiskolai tanulmányaikat már befejezték-e. A fentiek alapján álláspontom szerint a Ptk. indokolásában és a kommentárokban kifejtett értelmezés tekinthető a Ptk.-ban foglalt szabályozással összhangban állónak. A Ptk. 4:214. -a a nagykorú, de huszadik életévüket még be nem töltött, középiskolai tanulmányokat folytató gyermekek tekintetében a kiskorú gyermekekre vonatkozó szabályok közül csak a rászorultság vélelmét rendeli alkalmazni, így a kiskorú gyermek tartásával kapcsolatos szabályrendszernek az e csoportra történő, egyéb vonatkozású kiterjesztése nélkülözi a törvényi alapot. Megítélésem szerint az a tény, hogy a nagykorú, de még középiskolai tanulmányokat folytató gyermekek nem esnek a Ptk. 4:220. -ában írt továbbtanuló nagykorú gyermek fogalma és az ezen gyermekekre vonatkozó speciális szabályozás hatálya alá, nem eredményezheti automatikusan azt, hogy a törvényben foglalt előíráson túl, így tulajdonképpen a törvény kifejezett rendelkezésével mintegy ellentétesen őket a kiskorú gyermekekkel egy tekintet alá esőnek minősítsük. A Ptk. szabályrendszere ugyanis nem zárja ki azt, hogy a kiskorú, illetve a Ptk. 4:220. -a szerinti továbbtanuló nagykorú gyermekek mellett egy harmadik csoport is létezzen: a nagykorú, de 20. életév alatti és középiskolai tanulmányokat folytató gyermekek csoportja, akikre a tartásra való rászorultságot illetően a kiskorú gyermekek tartásának szabályai, egyéb tekintetben pedig a nagykorú jogosultakra vonatkozó rendelkezések irányadóak. Mindemellett úgy gondolom, hogy a Ptk. indokolásában foglalt értelmezés felel meg a jogrendszer alapvető elveinek is. A nagykorúvá válással ugyanis az ember jogállásában mind a jogok, mind a kötelezettségek tekintetében alapvető változások következnek be. A polgári jogban a nagykorú személy a Ptk.-ban foglalt, a belátási képesség korlátozottságából eredő, pontosan meghatározott eseteken kívül cselekvőképes, belátási képességgel rendelkezik, azaz a Ptk. 2:8. (2) bekezdése szerint önállóan szerződést köthet vagy más jognyilatkozatot tehet. A nagykorú személyt tehát képesnek tekintjük például arra, hogy bármilyen súlyú kötelezettségvállalással járó szerződéses jognyilatkozatot tegyen, gyámhatósági engedély nélkül házasságot kössön, illetve gyermekének törvényes képviselője legyen, méghozzá törvényi korlátozás hiányában akkor is, ha a 20. életévét még nem töltötte be és középiskolai tanulmányokat folytat. A büntetőjog szabályai szerint a személyek már 14. életévük sőt, bizonyos bűncselekmények tekintetében megfelelő belátási képesség esetén már 12. életévük betöltésétől kezdődően büntetőjogi felelősséggel tartoznak 18, még ha a 18. életévüket be nem töltött elkövetőkre a kiszabható büntetések és intézkedések tekintetében speciális, enyhébb szabályok vonatkoznak is. 19 A közjog területén a 18. életévüket betöltött személyek a törvényben meghatározott kivételekkel aktív és passzív választójoggal rendelkeznek, tehát a jogrendszer és a társadalom vélelmezi róluk, hogy képesek a politikai és választási rendszer átlátására, sőt, akár közéleti tisztségek viselésére is, méghozzá akkor is, ha adott esetben középfokú tanulmányaikat még nem fejezték be. E példák mellett meglehetősen abszurdnak tűnne azt rögzíteni, hogy ezektől a személyektől nem várható el, hogy a tartásukat biztosító szülőjükkel szemben tanúsítandó magatartást, illetve a társadalom által támasztott erkölcsi normákat sértő viselkedés következményeit felismerjék. Tény, hogy a családjog területén alapelvként érvényesül a méltányosság, a gyengébb fél érdekeinek, illetőleg a gyermek jogainak és érdekeinek a védelme 20, nem gondolom azonban, hogy ezek az elvek indokolhatják, hogy mentesítsük a nagykorú gyermekeket a belátási és ítélőképességük folytán általuk is felismerhetően súlyosan kifogásolható magatartásuk következményei alól. 18 A Büntető Törvénykönyvről szóló évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 16. -a. 19 A Btk. XI. fejezetében foglaltak szerint. 20 A Ptk. 4:2. (1) bekezdésében, illetve 4:4. -ában rögzítettek szerint. 32 CSALÁDI JOG 17szept.indd :15:59

35 BOGLACSIK TÍMEA AZ ORSZÁGOS KRÍZISKEZELŐ ÉS INFORMÁCIÓS TELEFONSZOLGÁLAT SZEREPE, FELADATAI A KAPCSOLATI ERŐSZAK- ÉS AZ EMBERKERESKEDELEM ÁLDOZATAINAK SEGÍTÉSÉBEN Napjainkban egyre több szó esik a kapcsolati erőszak- és az emberkereskedelem áldozatairól, jogi szabályozásáról, segítő lehetőségekről, azonban olyan átfogó tanulmány nem készült a témában az elmúlt időszakban, amely az áldozatok megsegítésére létrehozott intézményrendszerről, és annak aktuális helyzetéről szólna. Cikkemben arra vállalkozom, hogy rövid jogi áttekintést követően bemutassam a hazai ellátórendszer kialakulását, jelenlegi működését, kifejezetten nagy hangsúlyt fektetve az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (a továbbiakban: OKIT/Szolgálat) tevékenységére. I. NEMZETKÖZI ÉS HAZAI JOGI KITEKINTÉS A kapcsolati erőszak- és az emberkereskedelem áldozatainak megsegítésére létrejött hazai intézményrendszer szakmai, jogi működésének számtalan jogszabályi előzményét és egyben keretét tartjuk számon mind nemzetközi, mind pedig hazai szinten. I.1. A KAPCSOLATI ERŐSZAK JELENTŐSEBB NEMZETKÖZI ÉS HAZAI SZABÁLYOZÁSA A nőkkel és gyermekekkel szembeni erőszak témáját illetően számos kötelező és nem kötelező erejű nemzetközi dokumentum készült, melyek közül az alábbiakat szeretném kiemelni. I.1.1. ENSZ működési keretében létrejött szabályozások 1979-ben született meg a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló CEDAW Egyezmény 1, mely megerősíti, hogy az emberi jogok mindenkit megilletnek, a férfiak és nők egyenlő jogokkal rendelkeznek, és rámutat arra, hogy a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetések sértik ezen elveket és akadályozzák azok tényleges megvalósulását. A CEDAW Bizottság 1 ENSZ a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló Egyezmény, New York, december 18., kihirdetve évi 10. törvényerejű rendeletben. 19. számú Ajánlása (1992) kimondja, hogy a nemi alapon elkövetett erőszak diszkriminációnak és a nők emberi jogainak megsértésének minősül ban létrejött a Nők Elleni Erőszak Felszámolásáról szóló Nyilatkozat 2, mely elvárja az államoktól, hogy büntető, polgári és igazgatási eszközökkel is segítsék a nők elleni erőszak áldozatait, illetve az elkövetők megbüntetését ben a Nők IV. Pekingi Világkonferenciájának Cselekvési Programjában és Zárónyilatkozatában megjelenik a gender (a társadalmi nem) 4 fogalmán alapuló szemlélet 5, mely azt állítja, hogy nem elegendő nemek közötti egyenlőséget de iure biztosítani, de facto megvalósítására is törekedni kell. A gyermekek erőszakkal, kizsákmányolással szembeni védelmének fontosságára a New York-i Gyermekjogi Egyezmény 6 és az ahhoz fűzött ENSZ Gyermeki Jogi Bizottsága Első Kormányzati Jelentéséhez fűzött Ajánlása is felhívja a figyelmet. I.1.2. Európa Tanács működési keretében létrejött szabályozások Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2000-ben fogadta el a nők elleni erőszakra vonatkozó számú Ajánlást, majd 2002-ben a nők elleni családon belüli erőszakról szóló számú Ajánlást, míg az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2002-ben a nők erőszakkal szembeni védelméről szóló 5. számú Ajánlást. Ezek kitérnek arra is, hogy a kapcsolati erőszak minden formáját büntetendővé kell nyilvánítani, a tagállam köteles gondoskodni az áldozatok hatékony védelméről, ingyenes jogi tanácsadásról, pszichológiai és pénzügyi segítségnyújtásról, 2 ENSZ Közgyűlése 48/104. sz. határozatában a Nők Elleni Erőszak Felszámolásáról szóló Nyilatkozata, New York, december Lásd Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiájáról szóló OGY. 115/2003. számú határozata. 4 Gender: azon szerepek, viselkedések, tulajdonságok, melyeket a társadalom a férfiaktól és a nőktől elvár, nekik tulajdonít a biológiai nemük alapján. 5 Lásd Gilányi Eszter: A nők elleni erőszak és magyar büntetőjogi szabályozása a nemzetközi elvárások tükrében PHD értekezés, Miskolc / o. alapján. 6 ENSZ a Gyermek Jogairól szóló, New Yorkban, november 20-án kelt Egyezmény, kihirdetve évi LXIV. törvényben. CSALÁDI JOG 33 17szept.indd :15:59

36 szakemberek képzéséről. 7 Magyarország március 14-én írta alá a nők elleni és a kapcsolatierőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli (CAHVIO) Egyezményt 8, mely a 3. cikk b) pontjában a kapcsolati erőszak 9 fogalmát is meghatározza: a fizikai, a szexuális, a pszichológiai vagy a gazdasági erőszak mindazon cselekményei, amelyek a családon vagy a háztartási egységen belül, vagy a volt vagy a jelenlegi házastársak vagy partnerek között történnek, függetlenül attól, hogy az elkövető az áldozattal azonos helyen él vagy élt-e. I.1.3. Európai Unió működési keretében létrejött szabályozások Az Európai Parlament és Tanács a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/ 29/EU Irányelvét november 16-ig kellett átültetni a magyar jogba, mely követelménynek több jogszabály módosításával tett hazánk eleget. Preambulumában a hozzátartozók közötti erőszakot 11 az alábbiak szerint írja le: az áldozat jelenlegi vagy volt házastársa vagy partnere, vagy más családtagja követ el erőszakot függetlenül attól, hogy az elkövető az áldozattal egy háztartásban él-e vagy korábban egy háztartásban élt-e. Az ilyen jellegű erőszak lehet fizikai, szexuális, pszichológiai vagy gazdasági jellegű, és eredményezhet fizikai, szellemi vagy érzelmi sérülést vagy gazdasági hátrányt, különleges védelmi intézkedésekre lehet szükség esetében. A nőket aránytalanul nagy számban érinti az erőszaknak ez a típusa, a helyzetet pedig súlyosbíthatja az, ha a nő gazdaságilag, társadalmilag vagy a tartózkodáshoz való joga szempontjából függ az elkövetőtől. Az európai védelmi határozatról szóló 2011/99/ EU irányelv a tagállam hatósága által a veszélyeztető személlyel szemben meghozott korlátozások határon átnyúló érvényesülését írja elő, a 606/2013/EU rendelet pedig a polgári ügyekben elrendelt védelmi intézkedések kölcsönös elismerését. dés 12 egyenlő felek közötti konfliktusként kezelte a problémát, míg az azt felváltó 32/2007 (OT 26.) ORFK utasítás már a felek között fennálló hatalmi, függő viszony meglétére helyezte a hangsúlyt ban az Országgyűlés határozatot hozott a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról 13, melyben célkitűzésként szerepelt többek között a biztonságos menedékház hálózat bővítése, korszerűsítése és speciális áldozatvédelmi kríziskezelő központok létrehozása is a bántalmazottak és hozzátartozóik számára. Ugyanebben az évben született meg az Országgyűlés Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiájára vonatkozó határozata 14, mely a családon belüli erőszak megelőzése érdekében hatékony intézkedések bevezetésének szükségességét emeli ki. Ennek következményeként jött létre április 1. napján az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) és kezdődött el a regionális kríziskezelő hálózat kialakítása. A távoltartás kényszerintézkedés 15 bevezetésére 2006-ban, míg a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható ideiglenes megelőző és megelőző távoltartás 16 bevezetésére 2009-ben került sor. Utóbbi törvény a hozzátartozók közötti erőszak fogalmát is meghatározta és a megelőzését szolgáló jelzőrendszer kiépítéséről is rendelkezik ban az évi Büntető Törvénykönyvünk vezeti be a zaklatás 17, majd a évi Büntető Törvénykönyvünk a kapcsolati erőszak törvényi tényállását. 18 A gyermekvédelmi törvényünk 19 céljai között szerepel a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése, illetve megszüntetése, előírja a gyermek bántalmazással, (fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal), az elhanyagolással szembeni védelmét, a kínzás, testi fenyítés és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetés, illetve bánásmód tilalmát, valamint gyermekvédelmi jelzőrendszer működtetéséről is rendelkezik ben a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégia 20, majd 2013-ban a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia került elfogadásra, 2015-ben pedig a kapcsolati erőszak elleni hatékony I.1.4. Magyar szabályozás A kapcsolati erőszak fogalmát hosszú ideig nem határozta meg jogszabály. A családon belüli erőszak kezelésével és a kiskorúak védelmével kapcsolatos rendőri feladatok végrehajtására kiadott 13/2003. (III. 27.) ORFK intézke- 7 Lásd Dr. Gilányi Eszter: i. m o. 8 Európa Tanács a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Egyezménye, Strasbourg, április 7., 2014-ben lépett hatályba, Magyarország még nem ratifikálta. 9 Gilányi Eszter a kapcsolati erőszak helyett a családon belüli erőszak kifejezést használja, fordítása In: Gilányi Eszter: i. m. 62. o. 10 A bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/ IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló Európai Parlament és Tanács Strasbourgban október 25. napján kelt 2012/29/EU, letöltve CELEX:32012L /29/EU Irányelv Preambulum (18). 12 A 32/2007. (OT 26.) ORFK utasítás váltja fel október 30-án /2003. (IV. 16.) OGY határozat a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról, melyet visszavon 2015-ben a 30/2015. (VII. 7.) OGY határozat a kapcsolati erőszak elleni hatékony fellépést elősegítő nemzeti stratégiai célok meghatározásáról. 14 A Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiája a 115/2003. (X. 28.) számú OGY határozatban évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 138/A., hatályos július 1. napjától évi LXXII. tv. a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról, hatályos október 1. napjától évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 210/A évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 212/A.. 19 A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyermekvédelmi törvény) /2010. (I. 21.) Kormányhatározat A Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégia Irányok és Célok /2013. (X. 17.) Kormányhatározat a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégiáról ( ) hatályos között, módosította: 1186/2016. (IV. 12.) Kormányhatározat és 1429/2015. (VI. 30.) Kormányhatározat. 34 CSALÁDI JOG 17szept.indd :15:59

37 fellépést elősegítő nemzeti stratégiai célok meghatározásáról szóló 30/2015. (VII. 7.) OGY határozat. I.2. AZ EMBERKERESKEDELEM ELLENI FELLÉPÉSRE IRÁNYULÓ JELENTŐSEBB NEMZETKÖZI ÉS HAZAI SZABÁLYOZÁS I.2.1. ENSZ működési keretében létrejött szabályozások Magyarország 1955-ben hirdette ki az emberkereskedelemről és prostitúcióról szóló 1950-es New York-i Egyezményt 22, melynek tagjaként arra is kötelezettséget vállalt, hogy büntetni rendeli a mások prostitúcióját kizsákmányoló magatartásokat, még akkor is, ha az az áldozat beleegyezésével történt. Az 1926-ban kelt Genfi Egyezményt ban módosító New York-i Jegyzőkönyv és Melléklete, valamint az 1956-ban készült genfi rabszolgaság elleni Kiegészítő Egyezmény ban vált belső jogunkká, mely előírja a rabszolgaság, a rabszolgakereskedés, valamint a rabszolgasághoz hasonló intézmények és gyakorlatok eltörlésére irányuló nemzeti és nemzetközi erőfeszítések fokozását. Az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelemének megelőzését, visszaszorítását és büntetését hangsúlyozó Palermói Egyezmény 25 Jegyzőkönyvének 26 hazánk 2006-ban vált részesévé ben került sor a gyermekek eladását, a gyermekprostitúciót és a gyermekpornográfiát, a gyermek szexuális kizsákmányolását és bántalmazását tiltó, a New York-i Gyermekjogi Egyezményhez 27 fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv 28 kötelező hatályának elismerésére, mely kiemeli a kényszermunka, az illegális örökbefogadás, szervkitétel céljából történő gyermekkereskedelem elleni védelmet, a gyermek rehabilitációjának és reintegrációjának elősegítését és elrendeli azok büntetését is, akik a gyermekkereskedelem áldozataitól fogadnak el ilyen jellegű szolgáltatást. 22 ENSZ az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomásáról New Yorkban, március 21. napján kelt Egyezmény, kihirdetve évi 34. törvényerejű rendeletben. 23 Nemzetek Szövetsége a rabszolgaság elleni nemzetközi Egyezmény, Genf, szeptember 25. Genf, kihirdetve évi III. törvényben. 24 ENSZ a rabszolgaságra vonatkozóan Genfben, évi szeptember hó 25. napján kelt Egyezmény módosítása tárgyában New Yorkban, évi december hó 7. napján kelt Jegyzőkönyv és Melléklete, továbbá a rabszolgaság, a rabszolga kereskedés, valamint a rabszolgasághoz hasonló intézmények és gyakorlatok eltörlése tárgyában Genfben, évi szeptember hó 7. napján kelt Kiegészítő Egyezmény, kihirdetve évi 18. törvényerejű rendeletben. 25 ENSZ a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezmény, Palermo, december 14., kihirdetve évi CI. törvényben. 26 ENSZ a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezménynek az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló Jegyzőkönyve, Palermo, december 14., kihirdetve évi CII. törvényben. 27 ENSZ a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, november 20-án kelt Egyezmény, kihirdetve évi LXIV. törvényben. 28 ENSZ a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek jogairól szóló New York-i Egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv, május 25., kihirdetve évi CLXI. törvényben. I.2.2. Európa Tanács működési keretében létrejött szabályozások Hazánk az Európa Tanács Emberkereskedelem Elleni Fellépésről szóló Varsói Egyezményét ban ratifikálta, melynek céljai között szerepel az emberkereskedelem megelőzése és leküzdése, biztosítva a nemek közötti egyenlőséget, az emberkereskedelem áldozatai emberi jogainak védelme és támogatása, valamint a nemzetközi együttműködés elősegítése az emberkereskedelem elleni küzdelem területén. A gyermekek szexuális kizsákmányolásának és zaklatásának megelőzése és leküzdése, az áldozatai jogainak védelme és az ellene való nemzeti és nemzetközi együttműködés elősegítése céljából létrejött Lanzarote-i Egyezmény 30 kihirdetésére Magyarországon 2015-ben került sor. I.2.3. Európai Unió működési keretében létrejött szabályozások Az Európai Parlament és a Tanács a nemek közötti különbségekre is tekintettel lévő, az emberkereskedelem megelőzéséről, az ellene folytatott küzdelemről és az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv minimumszabályokat vezetett be az emberkereskedelem területén a bűncselekményi tényállások és szankciók meghatározására vonatkozóan. 31 A gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelve 32 harmonizálja az ezzel kapcsolatos bűncselekményeket és további minimumszankciókat határoz meg. Mindkét irányelv nemzeti jogunkba való átültetése határidőre megtörtént. I.2.4. Magyar szabályozás Magyarország Alaptörvénye 33 a Szabadság és Felelősség fejezetének III. cikk (1) bekezdésében kimondja, hogy Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, valamint szolgaságban tartani. Tilos az emberkereskedelem. Az előző pontokban ismertetett nemzetközi elvárásoknak megfelelően módosításra került az emberkereskedelem törvényi tényállása a évi Büntető Törvénykönyvben Európa Tanács Emberkereskedelem Elleni Fellépésről szóló Egyezménye, Varsó, május 16., kihirdetve évi XVIII. törvényben. 30 Európa Tanács a gyermekek szexuális kizsákmányolás és szexuális zaklatás elleni védelméről szóló Egyezménye, Lanzarote, október 25., kihirdetve évi XCII. törvényben. 31 Az Európai Parlament és a Tanács 2011/36/EU irányelve (2011. április 5.) az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról. 32 Az Európai Parlament és a Tanács 2011/93/EU irányelve (2011. december 13.) a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról április 25. napján kerül kihirdetésre, január 1. napjától hatályos évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről, július 1. napjától hatályos. CSALÁDI JOG 35 17szept.indd :15:59

38 További jelentős rendelkezéseket tartalmaz ebben a témakörben a büntetőeljárásról szóló törvény 35, a bűncselekmény áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló törvény 36, az emberkereskedelem áldozatai azonosításának rendjéről szóló kormányrendelet 37 és a 13/2014. (V. 16.) ORFK utasítás a prostitúcióval összefüggő jogsértések és az emberkereskedelem kezelésével kapcsolatos rendőri feladatok végrehajtásáról. Az emberkereskedelem elleni fellépés tárgyában jött létre a közötti nemzeti stratégiáról szóló 1018/2018. (III. 26.) Korm. határozat, majd, az Emberkereskedelem Elleni Küzdelemről szóló közötti Nemzeti Stratégiáról szóló 1351/2013. (VI. 19.) Korm. határozat. I.2.5. A Média- és Hírközlési Biztos ajánlás március 31-én kihirdetésre került a Média- és Hírközlési Biztos által egy ajánlás az emberkereskedelemről és a kapcsolati erőszakról szóló tudósításokhoz, amelyben kérik a médiamunkatársakat, hogy az emberkereskedelem, kapcsolati erőszak témájára vonatkozó médiatartalmak mellett a szükséges tudnivalókkal együtt tüntessék fel az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat számát, jól látható, könnyen elérhető helyen (ld. a tanulmány végén). II. AZ ORSZÁGOS KRÍZISKEZELŐ ÉS INFORMÁCIÓS TELEFONSZOLGÁLATRÓL II.1. AZ OKIT CÉLJA, FELADATAI, A SEGÍTŐK SZAKMAI ATTITŰDJE Az OKIT működésének célja a kapcsolati erőszak- és az emberkereskedelem áldozatainak segítése egy éjjel-nappal elérhető, az ország bármely területéről ingyenesen hívható telefonszámmal. A Szolgálat sikeres munkavégzésének alapfeltétele a krízisközpontokkal és a titkos menedékház munkatársaival, egyéb civil- és kormányzati szervezetekkel történő rendszeres kapcsolattartás és együttműködés. Az OKIT elsősorban a kapcsolati erőszak áldozatainak nyújt segítséget, azonban e tevékenysége mellett, delegált feladatként látja el a prostitúció- és az emberkereskedelem (szexuális- és munkacélú kizsákmányolás, modernkori rabszolgaság) áldozatainak segítését is. Ezekben az igen speciális helyzetekben még körültekintőbbnek kell lenniük a tanácsadó kollégáknak, hiszen minden kétséget kizáró módon meg kell győződniük arról, hogy a hívó ténylegesen emberkereskedelem áldozata évi XIX. törvény a büntetőeljárásról évi CXXXV. törvény a bűncselekmény áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről /2012. (XII. 13.) Korm. rendelet az emberkereskedelem áldozatai azonosításának rendjéről. 38 Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, Média és Hírközlési Biztos Hivatala A média- és hírközlési biztos ajánlása az emberkereskedelemről és a kapcsolati erőszakról szóló tudósításokhoz. 39 OKIT szakmai protokoll. Jelenleg Magyarországon két olyan, államilag fenntartott átmeneti szállás működik, amelyek kifejezetten az emberkereskedelem áldozatait tudják befogadni. Az emberkereskedelem áldozatait nem csak állami fenntartású átmeneti szállásra tudjuk irányítani, több civil szervezet is végez hasonló tevékenységet, így szükség esetén alternatív megoldásokban is lehet gondolkodni. A Szolgálat munkája korszerű adatbázisra épül, amely tartalmazza minden olyan társintézmény elérhetőségét, amelyekkel a Szolgálat együttműködésben van. A Szolgálat segítőjének (telefonos tanácsadó) elsődleges munkaeszköze a hangja, kommunikációs stílusa és az a szakmai tudás, valamint empátia, amivel segíteni tud az OKIT-hoz forduló hívóknak. Munkájának, hozzáállásának mindenkor meg kell felelnie a Szociális Munka Etikai Kódexében rögzített kívánalmaknak, kiegészülve az OKIT munkájának specifikus jellegéből adódó sajátosságokkal, valamint a Szolgálat működéséhez szükséges, mindenkori jogszabályokkal. A segítőnek nem az a feladata, hogy teljeskörűen kiszolgálja a hívó által támasztott igényeket, hanem az, hogy felmérje a hívó helyzetét, szükségleteit, majd azok figyelembevételével ismertesse az esetleges jogi és gyakorlati lehetőségekről a klienst, aki minden esetben maga dönti el, hogy milyen úton kíván elindulni problémája megoldása tekintetében; természetesen a döntés meghozatalában a klienst szükséges támogatni. Fontos, hogy a hívó ismeretet szerezzen az akut krízishelyzetben nyújtható krízisellátás lehetőségéről, annak feltételeiről, menetéről. Amennyiben elhelyezés válik szükségessé, a menekítés során Szolgálatunk koordinációs feladatokban, valamint amennyiben szükséges hatósági intézkedés megszervezésében (a tartózkodási hely biztonságos elhagyásában) is részt tud vállalni. A menekítés során a telefonos tanácsadó felveszi a kapcsolatot a befogadó otthon munkatársával, aki az eset megismerése után telefonon beszéli meg a klienssel az elhelyezés részleteit, illetve tartja vele a kapcsolatot. A bántalmazott ekkor tudhatja csak meg, hova utazhat. II.2. AZ ORSZÁGOS KRÍZISKEZELŐ ÉS INFORMÁCIÓS TELEFONSZOLGÁLAT STATISZTIKAI MUTATÓI Az OKIT rendszeresen készít statisztikai kimutatásokat, melyek közül az utolsó három év eredményeit mutatom be a teljesség igénye nélkül től került alkalmazásra az a vizsgálati mód és tematika, amely alapján jelenleg is zajlik az értékelés. 1. táblázat Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálathoz érkező sikeres hívások napszak szerinti megoszlása (%) Napszak Hajnal (03 06 óra között) 0,8 1,3 1,40 Reggel (06 09 óra között) 10,1 7,5 7,72 Délelőtt (9 12 óra között) 22,7 23,2 22,46 36 CSALÁDI JOG 17szept.indd :15:59

39 Napszak Délután (12 18 óra között) 42,3 42,9 42,75 Este (18 22 óra között) 18,4 17,9 19,43 Éjszaka (22 03 óra között) 5,7 7,2 6,24 Összesen: Az 1. táblázatban láthatjuk a Szolgálathoz érkező sikeres hívások napszak szerinti megoszlását, tehát azt, hogy az összes hívást tekintve arányaiban mely időszakokban érkezik a legtöbb/legkevesebb hívás. Ez alapján elmondható, hogy a legtöbb hívást a délutáni, óra közötti időszakban fogadják a Szolgálat munkatársai, mely az összes esetnek közel a felét teszi ki. Ez a tendencia az elmúlt három évben nem változott, néhány századnyi eltérés mutatkozik csupán a számok között. 2. táblázat Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálathoz érkező hívások megoszlása probléma jellege szerint (%) Probléma jellege Családi problémák (kapcsolati erőszak) 26,3 26,1 23,68 (Vissza)jelzés 18, ,37 Információhiány 12,6 10,5 10,40 Anyagi helyzetből adódó problémák Egyéb inadekvát problémák 11,4 6,95 9,24 7,5 6,75 7,00 Szórakozó, téves hívás 6,2 6,7 5,87 Néma hívás 4,8 4,9 4,68 Krónikus hívók 3,3 3,5 4,26 Egyéb adekvát problémák 1,6 2,4 2,48 Félelem 1,4 1,7 1,51 Jogi problémák 1,2 1,4 1,15 Kapcsolati nehézségek a szociális környezetben 0,7 1,4 1,01 Bűncselekmény áldozata 0,6 1,3 0,92 Narkománia, alkoholizmus 0,6 1,2 0,84 Házassági problémák 0,6 1 0,68 Partnerkonfliktus 0,5 0,6 0,54 Döntésképtelenség 0,4 0,5 0,45 Magányosság, izoláció 0,4 0,4 0,42 Pszichiátriai problémák 0,3 0,4 0,35 Probléma jellege Hivatás és munkahelyi problémák 0,2 0,3 0,31 Akut sorscsapás 0,2 0,2 0,18 Szomatikus betegség 0,1 0,2 0,16 Uzsora 0,1 0,1 0,09 Szexualitás 0,05 0,1 0,05 Ideológiai kérdések 0,05 0 0,03 Összesen Az OKIT a beérkező hívásokat az I.F.O.T.E.S. 40 -katalógus alapján kódolja, kibővítve néhány speciális elemmel. Ennek alapján elmondható, hogy az OKIT alapvető profilját érintő hívások érkeznek a legnagyobb arányban, mely a hívások valamennyivel több, mint negyedét teszik ki. Ha beleszámítjuk azokat a megkereséseket (pl. házassági problémák, partnerkonfliktus, kapcsolati nehézségek a szociális környezetben), amelyek akár egy bántalmazási krízist előznek, előzhetnek meg, akkor ez az arány még magasabb. Mivel a nevünk Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat nem csak és kizárólag a kapcsolati erőszakra reflektál, sokkal inkább hívószavak a bajbajutott, krízisben lévő emberek számára, így sok, nem kifejezetten a kapcsolati erőszak témakörébe tartozó hívás is érkezik szolgálatunkhoz, ezeknek mint azt a fentebbi táblázat is mutatja külön problémakódjuk van. Kiemelném, és némi magyarázatra szorulnak az alábbi hívások: néma hívás, szórakozó hívás, krónikus hívás. A néma és szórakozó hívások azok, amikor a hívók bekopogtatnak Szolgálatunkhoz, érdemi beszélgetés nem folytatható, mert a hívó nem szól bele a telefonba, vagy nem hoz adekvát problémát/témát. Krónikus hívóink azok, akiknek Szolgálatunk nem tud hathatós segítséget nyújtani, ők mégis napi rendszerességgel felhívják a telefonos tanácsadókat. A velük való kommunikációt is protokoll alapján látjuk el. 3. táblázat Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálathoz érkező hívásokra adott megoldások megoszlása (%) Megoldások Információ nyújtása szolgálatunkról 35,1 35,6 32,01 Segítő beszélgetés 29,6 28,6 31,47 Információ fogadása (Vissza/jelzés) 16,6 17,3 18,48 Szuicidium, cry for help 0,2 0,4 0,31 40 International Federation Of Telephone Emergency Services. CSALÁDI JOG 37 17szept.indd :15:59

40 Megoldások Információ nyújtása más szervezetek, intézmények 12,5 14,1 12,39 elérhetőségéről Tájékoztatás szociális szolgáltatásokról 3,6 2,3 4,14 Jelzés (szociális intézmény) a jelzőrendszer felé 2,4 1,9 1,31 Rendőrségi intézkedés kezdeményezése 0,1 0,2 0,14 Jogi tanácsadás 0,1 0 0,05 Összesen: A problémák kezelésére legtöbbször a segítő beszélgetés, illetve az információnyújtás szolgálatunkról kódokkal jelzett intervenciókat alkalmazzuk. Az előbbi esetben részletesen átbeszéljük a hívóval problémáját, igyekszünk aktivizálni személyes problémamegoldó erőforrásait, erősíteni reális helyzet- és önértékelését, támogatni, illetve kimozdítani őt esetleges destruktív érzelmi állapotából. Az információnyújtás szolgálatunkról pedig ennél kevésbé mély beszélgetést jelent, amikor a hívót informáljuk az általunk nyújtott segítség formájáról, illetve átbeszéljük milyen más segítő helyek, intézmények állnak rendelkezésére, hová fordulhat szolgálatunkon kívül. Nagy arányban fogadunk visszajelzést, jelzést is, amelyek egy-egy esethez kapcsolódnak (elhelyezéssel kapcsolatos problémák, kliensekkel, családokkal kapcsolatos információk stb.), és amelyeket jellemzően a krízisközpontok, illetve a titkos menedékház munkatársaitól fogadunk. Szolgálatunk kiskorú veszélyeztetése esetén jelzéssel él az illetékes család- és gyermekjóléti szolgálat, illetve központ felé, és amennyiben szükséges egy esetleges tragédia vagy további krízishelyzet megelőzése érdekében hatósági intézkedést is kezdeményez. 4. táblázat Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat által kezdeményezett elhelyezések száma a vizsgált időszakban Nő Gyermek Férfi Összesen Az OKIT kapcsolati erőszak következtében beállt akut krízishelyzet esetén krízisközpontban történő elhelyezés esetén a bántalmazottaknak legfeljebb nyolc hét 41, titkos menedékházban történő elhelyezés esetén maximum 6 hónap időtartamra, illetve az emberkereskedelem áldozatai részére legfeljebb három hónap időtartamra, a ren- 41 Gyermekvédelmi törvény 51. (6) bek. delkezésre álló szabad férőhelyek függvényében tud elhelyezést kezdeményezni a kríziskezelő hálózat tagjai, valamint az átmeneti szállások fenntartója felé. A 4. táblázat az elmúlt három év trendjét mutatja, melyről elmondható, hogy a bántalmazott nők és férfiak átlagosan két gyermekkel veszik igénybe ezeket az ellátási formákat. Fontos megemlíteni, hogy a krízisellátást nem csak gyermekkel lehet igénybe venni, gyermektelen, egyedülálló nők és férfiak befogadására is van lehetőség. III. KRÍZISKÖZPONTOK LÉTREJÖTTE, MŰKÖDÉSE Az egyre határozottabb szakmai ajánlásokra, valamint uniós irányelvekre tekintettel 2003-ban, kísérleti jelleggel, az akkori felelős minisztérium egy modellprogram kidolgozásába kezdett, melynek egyik jelentős mozzanata egy kísérleti krízisközpont és egy ingyenesen elérhető segélytelefonszám létrehozása volt. A program eredményeit figyelembe véve április 1-jén kezdte meg működését a hazai viszonylatban ma is egyedülálló, ingyenesen, a nap 24 órájában hívható Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT). A szolgálat létrehozása jelentős lépést jelentett a kapcsolati erőszak- és az emberkereskedelem áldozatai számára, hiszen ettől kezdve egy új típusú segítségnyújtással, akár anonim módon, és akár azonnali segítséget is kaphattak. Ezzel párhuzamosan megnyíltak az első krízisközpontok is, szám szerint 7, amelyek jellemzően 4 6 férőhellyel várták azokat az áldozatokat, akik menekülni kényszerültek bántalmazó kapcsolatukból. A krízisférőhelyek bővítésére 2007-ben, 2008-ban, illetve 2011-ben, 2012-ben és 2016-ban került sor, melynek eredményeként mára 15 krízisközpont 42 és 1 titkos menedékház 43 üzemel. III.1. KRÍZISKÖZPONTOK 44 MŰKÖDÉSE Mint ahogy arról korábban is írtam, a krízisközpontok működésüket az OKIT indulásával egy időben kezdték meg. A krízisközpontok szabályozását a Gyermekvédelmi törvény 51. -a tartalmazza, amely kimondja, hogy krízisközpontot kizárólag családok átmeneti otthona üzemeltethet. A krízisközpont több csatornán keresztül fogadja az akut krízishelyzetbe került bántalmazottakat, akiknek szükség esetén teljes körű ellátást 45, étkeztetést, ruházattal való ellátást, illetve egészségügyi ellátást biztosítanak. Együttműködési kötelezettsége van a szakembereknek az illetékes gyermekjóléti szolgálatokkal, valamint hatóságokkal. Krízisközpontok esetében az 42 Gyermekvédelmi törvény 51. (5) bek. 43 Gyermekvédelmi törvény 51. (10) bek. 44 Gyermekvédelmi törvény /1998. (IV. 30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól alapján. 38 CSALÁDI JOG 17szept.indd :16:00

41 áldozatok négy, legfeljebb nyolc hét időtartamban tartózkodhatnak a központban, mely időtartamnak elegendőnek kell lennie egy megnyugtató, akár közvetlen életveszélyt is elhárító megoldás megszületésének. Az ellátási idő alatt professzionális családgondozás történik, melynek tehát a krízishelyzet megszüntetésére kell fókuszálnia. A krízisközpontok munkáját egy 2014-ben elfogadott szakmai protokoll segíti, illetve szabályozza, melyet az akkor szolgáltatást nyújtó krízisközpontok munkatársai állítottak össze. III.2. TITKOS MENEDÉKHÁZ MŰKÖDÉSE A titkos menedékház működéséről szintén a Gyermekvédelmi törvény 51. -a rendelkezik, melynek feladatai nagyrészt megegyeznek a krízisközpontok feladataival, azonban ide a különösen veszélyes esetekben (amikor kiemelten szükséges, hogy az áldozat titkos és biztonságos helyen tartózkodjon) kezdeményez az OKIT elhelyezést. A titkos menedékházba elhelyezett áldozatok legfeljebb hat hónapot tölthetnek az intézményben, így ez az időtartam már elegendő lehet hosszabb időt igénybe vevő gondozási, jogi folyamatok megkezdéséhez és lefolytatásához is. 46 III.3. FÉLUTAS-KILÉPTETŐ RENDSZER A félutas-kiléptető rendszer modellprogram 2008-ban indult. Célja, hogy a társadalmi reintegrációban hosszú távú segítséget nyújtson azoknak, akik lakóhelyüket kapcsolati erőszak miatt elhagyni kényszerültek, de saját életük rendezésében már jelentős eredményeket értek el. Ezt az ellátási formát azon bántalmazottak vehetik igénybe maximum 5 éven át, akik a krízisellátást követően bekerültek a családok átmeneti otthonába és megfelelnek bizonyos feltételeknek (pl. hosszú távú célok, előtakarékoskodás). A félutas házak legfontosabb ellátása a lakhatás biztosítása, ugyanakkor az itt élőket ugyanúgy, mint ahogy a krízisközpontok és a titkos menedékház klienseit, jogász, pszichológus és szükség szerint szociálpedagógus munkatárs is segíti. IV. EFOP VEKOP-16 KRÍZISKEZELŐ SZOLGÁLATOK FEJLESZTÉSE ELNEVEZÉSŰ PROJEKT AKTUALITÁSA, CÉLJAI Az EFOP VEKOP-16 Kríziskezelő szolgálatok fejlesztése című kiemelt projektet a Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft. és együttműködő partnerei valósítják meg február 1. és január 31-e között. A projekt átfogó célja, hogy a fejlesztések révén a kapcsolati erőszak és az emberkereskedelem áldozatai még hatékonyabb segítséghez jussanak, a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak ismeretbővítése és szemlélet- 46 Ilyen lehet pl. büntetőeljárások megkezdése, szülői felügyeleti jog rendezése, házassági bontóper stb. formálása megvalósuljon, illetve ezenfelül az, hogy a lelki egészséget veszélyeztető problémák miatt minél kevesebb embernél alakuljon ki súlyos krízishelyzet, még annak beállta előtt lehetővé váljon a szakmai segítségnyújtás. További cél, hogy a közvetett célcsoportok széles köre megismerje a segítségkérés lehetőségeit, a támogató szolgáltatási formákat ezáltal tovább csökkentve az egyéni kiszolgáltatottságot. A projekt konkrét céljai: 1. A jelenleg is működő és elérhető a krízisek megelőzését és kezelését végző OKIT és más telefonos lelki segély szolgálatok által nyújtott szolgáltatások hatékonyságának minőségi és mennyiségi fejlesztése. Cél a megfelelő kapacitással működő, optimális szolgáltatási sűrűségű, teljes országos lefedettséget biztosító szolgáltatórendszer kiépítése, a kríziskezelő szolgálatok egységes adatbázisát megteremtő rendszer alapjainak lerakása. 2. A segítségnyújtásban és/vagy probléma-felismerésben illetékes szolgáltatók és szakemberek ismereteinek bővítése, szemléletformálása, tájékoztatása. 3. Cél, hogy a fejlesztést követően a telefonos lelkisegély szolgáltatások közös szakmai protokoll alapján, egységesen magas minőségben működjenek, és a szolgáltatások mindig mindenki számára elérhetőek legyenek. V. AZ ORSZÁGOS KRÍZISKEZELŐ ÉS INFORMÁCIÓS TELEFONSZOLGÁLAT GYAKORLATA Az OKIT telefonos tanácsadói kollégái a legkülönfélébb, szerteágazó problémákkal találkoznak munkájuk során, mely esetekből minden hónapban egyet kiemelve esetleírást készítenek. Cikkem végén a személyiségi- és adatvédelmi jogokat figyelembe véve, megváltoztatott adatokkal szeretnék bemutatni két esetet, és annak megoldását. V.1 MÉG CSAK 19 Kapcsolatfelvétel: A kliens én 15:38-kor hívta az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot. A segítő kapcsolat menete: Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat. Jó napot kívánok! Jó napot kívánok! B. K. vagyok. Jó napot kívánok! Miben segíthetek? Nem tudom, hogy jó helyre telefonálok-e egy ismerősömtől kaptam meg a telefonszámunkat esetleg Önök tudnak segíteni.. Miben segíthetek? Van egy párom két éve élünk együtt, azóta bántalmaz Tud nekem ebben segíteni? Jó számot hívtam? Igen! Jó telefonszámot hívott, megpróbálunk segíteni a bántalmazottaknak (elsírta magát a kliens). Most is bántott, valószínűleg eltörte vascsővel a kezemet a másikat másfél éve törte el nem voltam orvosnál és szemmel is jól látható, hogy rosszul forrt össze a csont CSALÁDI JOG 39 17szept.indd :16:00

42 Jól értem, hogy el van törve a keze? El tud menni orvoshoz vagy küldjek ki mentőt? Nagyon fáj és lila is, ezért gondolom, hogy el lehet törve! Orvosnál nem voltam, nem tudok és nem is merek kimenni a lakásból, mert nagyon félek. Könyörgöm, hogy ne küldjön mentőt, mert még nagyobb bajba kerülök! Nem tud és nem is mer kimenni? Ha akarnék, ki tudnék menni, mert nincs bekulcsolva az ajtó. Az élettársamnak mindenki ismerőse itt a lakótelepen, ahol lakunk. Ha kimegyek az utcára, máris hívják telefonon és pár perc alatt itt is van A szomszédban lakik egy 4 gyermekes család. A múltkor átmentem hozzájuk, szintén egy verés után, hogy az ő telefonjukról hívjam a rendőrséget, mert az enyémet tönkretette. De nem engedték meg, mert ők is félnek, négy gyerekkel nem mernek semmit sem tenni, ők is meg vannak félemlítve. Ez az ember nem fél senkitől sem! Nem ismer sem embert, sem Istent! Csak hogy értse: a múltkor a szemem előtt vágta fejbe baltával a saját, szeretett kutyáját! Ez az ember nem normális! Teljesen kiszámíthatatlan, drogozik is! A kliens elmondása szerint a férfi kábítószerfogyasztó és lányokat futtat. 5 6 hónapja a kliens feljelentést tett a férfi ellen, távoltartást rendeltek el ellene, de este már hazament a férfi és úgy aludt az ágyában, mintha semmi sem történt volt. A klienst a rendőrségről a Fehér Gyűrű segítségével egy lakásba vitték az egyik nagyvárosba. Ott tartózkodott két napig, ahonnan az édesapjához ment. Másnap már ott kereste a férfi, és 2 hónapig rendszeresen zaklatta a családot. Végül a 19 éves kliens viszszament a férfihoz, mert megfenyegette az apját és annak 1,5 éves gyermekeit. Mikor hazaértünk, természetesen jól elvert, hogy többé eszembe ne jusson feljelenteni. A kliens haját a férfi levágta, illetve most meg akarja sebesíteni az arcát, hogy más férfi rá se nézzen. A kliens nem jár ki az ingatlanból: részben azért, mert a lakótelepen lakik két család, akik nem szívlelik egymást és a családtagok láncfűrésszel kergetik egymást, részben pedig a férfi figyelteti, saját kizárólagos tulajdonaként tekint a kliensre. A hívó nem is ismeri a várost, ahol lakik. Nem tudja, hogy hol van az orvosi rendelő, nem tudja, hogy hol van az állomás és azt sem tudja, hogy hol van a családsegítő szolgálat. Gyakorlatilag a négy fal között él. A beszélgetés végén kiderült, hogy állami gondozott volt. Az élettársa nem tud arról, hogy hol és mennyi pénze gyűlt össze a kliensnek az otthonban töltött évek alatt. Elmondása szerint van lehetősége és tud is kapcsolatot létesíteni a volt gondozójával, megpróbálja az utógondozást. Abban maradtunk, hogy szükség esetén újra hívja a Szolgálatunkat. Az eset értékelése, összefoglalása: Véleményem szerint a kliens részben tisztában volt lehetőségeivel és azzal, hogy milyen esetekben melyik intézményhez, segítő szervezethez fordulhat segítségért, de a rettegés, a félelem elhatalmasodott rajta, ami teljes mértékben érthető. Helyzetét kilátástalannak írta le. Megoldást és egyben feloldást a kialakult helyzetre az adott, amikor kiderült, hogy állami gondozott volt, és az előírások szerint, nagy eséllyel pályázhat az utógondozásra. Térben és időben egy hosszabb, bizalmon alapuló segítő kapcsolatra volna szüksége a kliensnek, amely ténylegesen a kölcsönös bizalmon, együttműködésen alapul, és ezáltal mindenki számára elfogadható alternatív megoldási lehetőségeket lehetne találni a kliens számára. Ilyen esetekben a helyi gyermekjóléti- és családsegítő központ munkatársa, pszichológusa lehet az, aki könnyen elérhető a segítséget kérő számára. V.2. AMIKOR EGY GYERMEK AZ ERŐSZAK ÁLDOZATA Kapcsolatfelvétel: A telefonáló 15 éves lány 2017 áprilisában hívta az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot. A hívó a hívás során anonim maradt, így nem állapítható meg bizonyossággal, de a hozott téma alapján, és a segítő beszélgetés folyamatából az sejthető, korábban még nem kért segítséget Szolgálatunktól. A hívás leírása: A hívó egy 15 éves középiskolás lány, az apja tegnap megverte; nem először, de ennyire súlyosan eddig még nem bántotta. Az egész teste tele van lila foltokkal a háta, a karja, a lába, bármit veszek fel, látszik. Ma nem volt iskolában, mert kirándulás volt a tanároknak, nem volt iskola. A verés közvetlen előzményei és indoka : szobafogságban volt, de ő mégis elment a barátaival kávézni. Délután négyre (amikor az apa általában haza szokott érni) ugyan ő is hazaért, de az apja már korábban megérkezett, és büntetésből megverte lányát, ahogy eddig még nem. Az anya nem nagyon foglalkozik ezzel, fél megmondani, mit gondol, a lány ezt látja rajta. Kérdezgettem, a férfi feltehetően az anyát is bántalmazza ( egykét lila folt ), de most a kislány kaphatja a legtöbbet. A kislánynak ezután matematika órára kellett (volna) mennie, ő (ehelyett) a barátnőjéhez ment, így a barátnő és annak édesanyja tud a dologról. Bár ez nem jelent sokat, mivel ez az anya azt tanácsolta a lánynak, hogy ígérjen meg mindent, tegyen meg mindent szüleinek. Ahogy erről beszélt a lány, eszébe jutott, hogy máskor pedig direkt rendet rakott a szekrényében, de az apja nem értékelte, ekkor is kikapott. Az apa a súlyos verést követően este még bement a lány szobájába, és azt suttogta, sajnálom, hogy ezt hoztad ki belőlem. A hívó elmondja, az apa nem volt mindig ilyen kb. 5 éve agresszív, és nemrég ért véget egy 1 éves munkanélküli időszaka a férfinak, amikor a helyzet sokkal roszszabbá vált. Most van ugyan munkája, de nem szereti azt. A veszekedések rendszeresek, a pofon sem ritka, másnap az apa úgy tesz, mintha mi sem történt volna (ill. a fenti módon a lányt hibáztatja). A hívó édesanyja némettanár. A hívónak iskola után rögtön haza kell mennie és a telefon is csak azért lehet nála (ill. az apja nem tudja, hogy nála van), mert a férfi (még) nincs otthon. Van egy 12 éves testvér, de ő csak van a szobájában. Szerződéskötés: A klienssel segítő beszélgetésre szerződtünk a probléma megoldásához. 40 CSALÁDI JOG 17szept.indd :16:00

43 A segítő kapcsolat menete: Egyrészt arról beszélgettem a lánnyal, hogy ez így nincs rendben, olyannyira, hogy a jog is bünteti a szülő ilyen viselkedését. Másrészt arról, hogy nagy valószínűséggel neki kell lépnie, hiszen apukájának nem érdeke, anyja pedig úgy tűnik, nem mer/akar lépni. A lány fél ettől, mert utána csak rosszabb lesz. Beszéltünk arról, hogy már most rosszabb (a súlyosbodást a hívó is érzékeli, erre visszautaltam), és magától nem fog megjavulni a helyzet hogy miért nem, arról is beszéltünk. Jeleztem, nem kell, hogy kiderüljön, ő jelzett, a jelzés lehetséges kerülőútjairól tájékoztattam. Ahogy a barátnő anyukája tanácsáról is gondolkodtunk közösen: használ-e, ha mindent megígérünk (igyekeztem ezt is a hívó konkrét tapasztalatához kapcsolni), erősítve, hogy nem az ő viselkedésén múlik apja erőszakos magatartása. A szülő(k) nek segíteni kell, hogy változtatni tudjanak a viselkedésükön. Méghozzá kívülről, az apja akkor fog tudni változtatni, ha valaki (egy segítő, felnőtt) megmondja neki, hogy az így nem oké. A gyermekjóléti szolgálatról hogy oda bemehet, beszélhet velük tájékoztattam, elérhetőségét megadtam, ahogy a Kék-Vonalét is. Elmondtam ők is, mi is tudunk jelzéssel élni ügyében, és a (felnőtt) támasztékok megtalálásának fontosságát is kiemeltem. Közösen gondolkodtunk, kihez fordulhatna segítségért, de igazából egy távoli rokon van, akivel megosztotta ezt, a tanáraiban, osztályfőnökben nincs igazán bizalma, pár évvel idősebb barátja nincs, talán az iskolapszichológus szóba jöhet. Az orvos felkeresését is megemlítettem, bár ez (különösen egyedül) igen félelmetesnek tűnt a hívónak. A hívó elköszönt, mert hívta őt az édesanyja. Megerősítettem, bármikor, akár egyedül, akár a saját vagy a barátnő édesanyjával visszahívhat minket. Az eset értékelése, összefoglalása: Kiskorú bántalmazottal segítő beszélgetést folytatni különösen megterhelő. Leginkább amiatt, hogy tudjuk, egy bántalmazott személy mindig kiszolgáltatott helyzetben van ha másnak nem, hát a vele szemben fizikai, társadalmi, anyagi, egzisztenciális és/vagy más fölénnyel rendelkező bántalmazónak, ahogy a gyermek is, utóbbi egyszerűen gyermeki helyzetéből adódóan. Épp ezért egy bántalmazott gyermek tehát többszörösen is kiszolgáltatott. Nem dönthet arról, hol és kivel él, nem mehet el csak úgy, nem léphet ki a bántalmazó kapcsolatból, nem válogathatja meg kit enged az életébe, a szülője dönt felette. Épp gyermeki státusza miatt mi, segítők sem háríthatjuk rá a döntés felelősségét, hogy lépéseket tesz-e a helyzet megváltoztatása és gyógyulása érdekében, vagy sem. Amint fenti beszélgetésből látszik, a felelősség áldozatra hárítása még a kívülálló felnőttek reakciójában is megjelenik, hiszen a barátnő édesanyja tanácsa pont erről szól: a lány próbáljon megfelelni az elvárásoknak, fogadjon szót, és akkor apja majd nem bántja. Holott az erőszak, a bántalmazó magatartás annak függvénye, hogy az elkövető megengedi magának ezt a fajta viselkedést, a másik leuralását, ill. szülő esetében ezt a fegyelmezési eszközt. A hívó be is hozott a beszélgetésbe egy saját tapasztalatot erről hiába pakolt el a szobájában és tett rendet, apja mégis megbüntette. Ha valóban csak a lány magatartásán múlna apja viselkedése, akkor ebben az esetben a büntetés elmaradt volna, hiszen annak nem volt alapja. Csakhogy egy bántalmazó mindig talál alapot a bántalmazásra, itt a fegyelmezésre. Az apa bántalmazó működését megerősíti a férfi kifejezett érzelmi hadviselése a lánya ellen az explicit hibáztatás, a felelősség áthárítása a gyerekre ( sajnálom, hogy ezt hoztad ki belőlem ). Sajnos (ill. a bántalmazó szülő szempontjából szerencsére) ez ráerősít a gyermek azon fentebb részletezett okok miatt már eleve fennálló elképzelésére, hogy ő volt a hibás, ő rontott el valamit, vagy ő nem elég jó. Igazából mind a kívülállóknak, mind a bántalmazónak kényelmes helyzetet teremt a felelősség gyermekre való áthárítása ő nem volt jó gyerek, máskor viselkedjen rendesen és akkor nem lesz baj. A bántalmazónak így nem kell szembesülnie önmagával, felmentheti önmagát és saját viselkedését, hiszen annak van oka, méghozzá jó oka, a kívülállónak pedig nem kell szembesülnie azzal a rendkívül kényelmetlen helyzettel, hogy itt egy függő, kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermek van, akinek segíteni kell(ene). Sajnos a kislány elmondásából úgy tűnik, az anya passzív könnyen lehet, ő maga is bántalmazott, valóban fél és ő maga is kiszolgáltatott a férfinak, vagy ha ez nem is ennyire direkt, akkor is könnyebb úgy tenni, mintha minden rendben lenne, nem észre venni a gyermek másik szülő általi verését. A telefonos tanácsadás a segítségnyújtásnak igen szűk keretek közé szabott formája az embert ez a szűk mozgástér ilyen segítő beszélgetések idején többszörösen nyomasztja. Segítő énünk védelme érdekében is nagyon fontos és jó, hogy nem egyedül viszünk egy-egy szolgálatot. Már önmagában a kolléga jelenléte, a lehetőség (melylyel éltem is), hogy a beszélgetés megosztható, sokat segít, hogy elbírjuk az ilyen nehéz történeteket, és azokat az érzelmeket, amelyeket egy-egy ilyen beszélgetés kivált. ÖSSZEGZÉS Tanulmányomban arra vállalkoztam, hogy az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat létrejöttét, működését, valamint a kapcsolati erőszak- és emberkereskedelem elleni küzdelmét olyan módon mutassam be, hogy az olvasó számára is bővebb információval szolgáljon a jogtörténeti, szakmai előzmények és a jelenlegi szabályozás tekintetében. Ennek sarokpontjait nemzetközi és hazai jogszabályok, ajánlások határozzák meg, amelyek keretet adtak és adnak a szakmai protokoll alapján végzett tevékenységnek is. Az OKIT hívásait bemutató alapvető statisztikai adatokkal szemléltetni kívántam azokat a trendeket, amelyek az elmúlt három évben jellemezték a Szolgálat működését és amelyek alapul szolgálnak a következő időszak munkájának tervezéséhez. Fontosnak tartottam továbbá azt is, hogy bemutassak két olyan, a Szolgálat működéséhez kapcsolódó hívást, esettanulmányt is, amelyekkel érzékeltetni tudom a gyakorlati munka menetét, és az eset kapcsán felmerülő szakmai kérdéseket, dilemmákat. Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat éjjel-nappal rendelkezésre áll a kapcsolati erőszak és az emberkereskedelem áldozatai és segítői számára az ingyenesen hívható 06-80/ as telefonszámon. CSALÁDI JOG 41 17szept.indd :16:00

44 KÜLFÖLDI SZEMLE SZEIBERT ORSOLYA A GYERMEKEK ÉS SZÜLŐK, SZÜLŐI FELADATOKAT ELLÁTÓ SZEMÉLYEK A POSZTMODERN TÁRSADALMAKBAN * A HAGYOMÁNYOS CSALÁD VÁLTOZÁSAI: GYERMEKVÁLLALÁS, ASSZISZTÁLT REPRODUKCIÓS TECHNIKÁK IGÉNYBEVÉTELE, SZÜLŐI STÁTUSZ KELETKEZÉSE, SZÜLŐI FELADATOK ÁTADÁSA A Leuveni Katolikus Egyetem 2016-ban átfogó kutatásba kezdett: annak vizsgálatába, hogy hogyan és mennyiben változtak meg a rendszerint hagyományosnak nevezett család keretei a szülők és gyermekek viszonylatában. A kutatás elsősorban európai (ezen belül is kiemelten nyugat-európai) országok jogi szabályozására koncentrált, emellett azonban egyes tengerentúli jogrendszerek megoldásait is áttekintették. 1 Foglalkoztak azzal, hogy miként keletkezik az anyai státusz, továbbá ki és miként tölti be az apai jogállást; az anyaság tekintetében különös jelentősége van, illetve lehet annak, ha a gyermeket az anya anonim módon is megszülheti, az apaság tekintetében pedig annak, hogy hogyan épül fel az apasági vélelmek rendszere. Számos országban okoz jogi nehézséget, ha nem az a személy tölti be az apai jogállást, akitől a gyermek valóban származik (nem ideértve azt a helyzetet, amikor az ivarsejtet donor adományozza). Részletesen foglalkoztak azzal, hogy mennyiben változtatta meg a jogi szabályozást az asszisztált humánreprodukciós eljárások bevezetése, attól is függően, hogy mely megoldásokat ismernek el az adott jogrendszerben. További kérdés volt napjainkban a legaktuálisabbak egyike, hogy jogszerűen van-e mód arra, hogy más nő hordja ki a gyermeket, mint az, aki a gyermeket felnevelni kívánja, azaz az ún. dajkaanyaságra vagy béranyaságra. Ezzel kapcsolatban a kérdések száma végtelen. A kutatás többek között érintette azt, hogy mely feltételek mellett van lehetőség pótanyaságra, védi-e a jog a béranya, illetve dajkaanya érdekeit, védi-e az ún. kívánságszülők és a gyermek kapcsolatát, ki és miként lehet donor, ki lehet pótanya. Aktuális kérdés az is, hogy van-e * A cikk az NKFIH támogatásával, a K ny. számú kutatás keretében készült. 1 A következő országokat érintette a kutatás: Algéria, Anglia és Wales, Argentína, Ausztrália, Belgium, Franciaország, Írország, Japán, Kongói Demokratikus Köztársaság, Litvánia, Németország, Olaszország, Quebec (Kanada), Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, USA. jogilag is elismert lehetőség a tulajdonképpeni pótanyaságra úgy, hogy annak vállalása kifejezetten szívességből és mesterséges megtermékenyítés nélkül történjen. A kutatás részletesen foglalkozott azzal, hogy miként többszöröződhet meg a szülői pozíció, függően részben attól is, hogy maga a szülői pozíció változik meg és kerül (kettőnél) több személy szülői státuszba vagy a szülői feladatok illetnek meg több személyt a szülői pozíciótól függetlenül. Ilyen szituációkat eredményezhet a gyermek örökbefogadása, akkor különösen, ha a gyermeknek nemcsak az örökbefogadó szülővel vagy szülőkkel keletkezik szülő-gyermek jogviszonya, hanem fennmarad a vér szerinti szülővel való, akár jogi kapcsolat is. A különböző jogrendszerekben az is eltérően alakulhat, hogy menynyiben kerül sor a gyermeknek az örökbefogadó családba történő integrálására. Szintén többszöröződhet a szülői feladatot ellátó személyek száma akkor, ha a gyermekről mostohaszülő is gondoskodik vagy nevelőszülők lépnek be a gyermek életébe. Mind mostohaszülők, mind nevelőszülők esetén kérdés, hogy hogyan alakul a gyermek és a róla gondoskodó személyek kapcsolata a mostohaszülői, illetve nevelőszülői gondoskodás idején, illetve akkor, ha a mostohaszülő vagy nevelőszülő gyermekhez fűződő kapcsolata véget ér. A hagyományos családmodell a nő és a férfi házasságán alapszik, amely maga után vonja azt, hogy az ebből a kapcsolatból születő gyermekek vonatkozásában a szülők apai és anyai státusza garantált. Nem minden jogrendszerben magától értetődő ugyanez akkor, ha a szülők élettársakként élnek együtt, illetve akkor, ha azonos nemű személyek partnerkapcsolatáról van szó. Az alábbiakban a Leuveni Katolikus Egyetem oktatóinak a kutatást összegző tanulmányait tekintjük át, elsősorban a vizsgálatban résztvevő európai országokra fókuszálva. A kutatásokat elemző és összegző tanulmányok a nemzeti szakértők jelentései alapján születtek, azaz azok kifejezetten a szakértőktől származó információkon alapulnak. (Kétségtelenül származhatnak és rendszerint származnak nehézségek abból, hogy az egyes nemzeti rendelkezéseket és hazai gyakorlatot a kutatás közös nyelvén jelen esetben angolul kell közölni és minden igyekezet ellenére sem feltétlenül azonos kifejezések fedik ugyanazokat a jogi megoldásokat, s az is előfordul, hogy azonos kifejezéseket használnak eltérő struktúrákra.) 42 CSALÁDI JOG 17szept.indd :16:00

45 KÜLFÖLDI SZEMLE VÁLTOZÁSOK A SZÜLŐI STÁTUSZ KELETKEZÉSE, A SZÜLŐI FELELŐSSÉG ALAKULÁSA, A BIOLÓGIAI SZÜLŐ ÉS A GYERMEK KAPCSOLATÁNAK FENNÁLLÁSA TERÉN Jehanne Sosson, a kutatás vezetője azt vizsgálta meg, 2 hogy a kutatással érintett jogrendszerekben hogyan alakul a szülőség, a szülői státusz, szülői felelősség. A témáról való tárgyalást meglehetősen megnehezítette az, hogy a fenti fogalmakat különböző szavakkal, szófordulatokkal jelölik. A kutatás során alkalmazott kifejezések egységessége érdekében a szülői mibenléttel, szülői felelősséggel kapcsolatba kerülő személyeknek három (részben egymásra épülő) formáját különítettek el: azt a személyt, akitől a gyermek ténylegesen származik, azaz a genetikai szülőt, azt a személyt, aki jogilag szülői státuszba kerül, s végül azt a személyt, aki a szülői feladatokat ellátja, azaz szülői felelősséget (hazai terminológiával élve szülői felügyeletet) vagy gyámságot gyakorol. ANYASÁG, ANYAI STÁTUSZ ANONIM SZÜLÉS Ami az anyaságot, a gyermeket megszülő nő anyai státuszba kerülését illeti, eltérések vannak a vizsgált országokban abból a szempontból, hogy a gyermekszülés menynyire vonja automatikusan maga után a gyermeket megszülő nő anyai pozícióját. Vannak jogrendszerek, ahol a gyermeket megszülő nő anyaként való anyakönyvezése vezet az anyai státusz betöltéséhez (így például Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban, Svédországban, Spanyolországban), van, ahol önmagában a gyermekszülés vezet a nő anyai státuszához, s az anyai státusznak nem külön feltétele az anyakönyvbe történő bejegyzés (például Németországban). Eltérést jelent azonban, hogy kötelezően kerül-e sor a gyermeket megszülő nő anyaként történő anyakönyvezésére vagy nem ez utóbbi esetben arról van jellemzően szó, hogy lehetséges az ún. anonim szülés. Míg a gyermeket megszülő nő anyakönyvezése rendszerint automatikusan történik, Olaszországban és Franciaországban elfogadott a fenti anonim módon történő szülés. Ez esetben az anya dönthet úgy, hogy nem kíván az anyakönyvben anyaként feltüntetésre kerülni. (Míg Olaszországban és Franciaországban ez minden nő számára lehetséges, Algériában csak a férjezetlen nők számára.) Németországban 2014-ben vezettek be egy olyan megoldást, amely egyfajta átmenetet jelent: a szülés ugyan anonim, mert a szülés során a nőnek nem kell kilétét felfednie, ugyanakkor szó nincs teljes anonimitásról: az ezt választó nő személye nyilvántartásra kerül, és ha a gyermek eléri a 16. évét, kérheti az anya személyes adatainak megismerését. APASÁG VÉLELME, AZ APA ÉS ANYA EGYENJOGÚSÁGA A STÁTUSZ MEGSZERZÉSE TEKINTETÉBEN Ami az apaságot illeti, a házasságon alapuló apaság vélelme ugyan általánosan ismert és alkalmazott, a vélelem erőssége nagyon különbözik a vizsgált jogrendszerekben. Eltér az, hogy meddig áll fenn a vélelem és az is, hogy milyen határidőn belül kik támadhatják azt meg. Van, ahol a házasságon alapuló apasági vélelem a különélésig áll fenn (Spanyolországban), van, ahol a halállal megszűnő házasság után még 300 napig fennáll a vélelem (Svájcban, Németországban), van, ahol a bontás után is fennáll 300 napig (Belgiumban), de Olaszországban az anya kijelentheti, hogy házasságon kívüli kapcsolatból származik a gyermek és ekkor nem áll fenn a házasságon alapuló vélelem. Az apaság önkéntes vállalása rendszerint elfogadott, de az ezen alapuló apasági vélelem rendszerint nem olyan erősségű, mint a házasságon alapuló vélelem. Eltérések mutatkoznak abban a tekintetben (is), hogy mennyiben szükségesek az apaság elismeréséhez bizonyos hozzájárulások: míg Svájcban, Franciaországban nincs szükség további hozzájárulásra, addig Belgiumban és Németországban mind az anyának, mind a gyermeknek vagy a gyermek törvényes képviselőjének szükséges a hozzájárulása, Spanyolországban pedig csak a gyermeknek, illetve törvényes képviselőjének. Az apaság bírói megállapítása tekintetében különböznek a rendelkezések aszerint, hogy azt ki és milyen időhatáron belül kérheti, s aszerint is, hogy a bírósági megállapítás alapja a férfi és a gyermek közötti genetikai kapcsolat (ez szükséges többek között Belgiumban, Németországban, Svédországban) vagy annak lehet más alapja is (Spanyolországban, illetve az USA egyes államaiban, ahol a gyermek legfőbb érdeke vagy az apa és a gyermek közötti kapcsolat is alapja lehet a férfi apaságának). A szülői státuszból eredő joghatások tekintetében elsősorban az anya és apa közötti egyenjogúság kérdésében mutatkozik eltérés: a vizsgált országok közül Algériában a szülők között nemi hovatartozás alapján különbség van, ez azonban máshol nem mutatható ki. Az egyenjogúság ugyanakkor Németországban, Svájcban sem teljes, tekintve, hogy csak a házasságban élő férfiak rendelkeznek a szülői státuszból következő automatikus szülői felelősséggel. Spanyolországban, Franciaországban szintén nem valamennyi esetben keletkezik automatikusan a nem házas férfiak szülői felelőssége (Franciaországban ez akkor van így, ha a férfi a gyermeket születését követő egy év eltelte után ismeri el vagy apaságát a bíróság állapítja meg). A kutatásba bevont országok túlnyomó hányadában a szülők egyenjogúsága teljes. A GYERMEK ÉS A JOGI STÁTUSZBAN NEM ÁLLÓ BIOLÓGIAI SZÜLŐ, TOVÁBBÁ A GYERMEK ÉS NAGYSZÜLŐK, TESTVÉREK KAPCSOLATA 2 Jehanne Sosson: Changes in traditional family. (Kézirat. Adults & Children in Postmodern Societies, 2017) Kiterjedt a kutatás arra is, hogy hogyan alakul a gyermeknek és azon biológiai szülőjének a kapcsolata, akivel a gyermek nem áll jogviszonyban, s Sosson arra a következ- CSALÁDI JOG 43 17szept.indd :16:00

46 KÜLFÖLDI SZEMLE tetésre jutott, hogy nagy eltérések mutatkoznak a vizsgált jogrendszerekben. A felállított skála egyik szélén Olaszország helyezhető el, ahol a gyermek védelme az anonim szülést választó anya esetén igen csekély, az anya nem kerül szülői státuszba, s kapcsolattartási jog nem keletkezik, a skála másik szélén elhelyezett USA-ban, pontosabban az USA egyes államaiban ugyanakkor lehetséges az, hogy a gyermek a biológiai apa tekintetében öröklési igényt érvényesítsen. Franciaországban a megengedett anonim szülés ellenére is nagyobb a gyermek és a biológiai szülő kapcsolatának védettsége. Ami a gyermeknek a nagyszülőkkel és a testvérekkel való kapcsolatát illeti, a nagyszülőknek rendszerint van kapcsolattartási joga, ez a vizsgált jogrendszerek egy részében ugyanolyan feltételek között illeti meg a nagyszülőket, mint más jogosult harmadik személyeket, más országokban ugyanakkor a nagyszülőknek ezen joga sajátos, mert vélelmezett az, hogy a gyermekkel való kapcsolatuk a gyermek legfőbb érdekét szolgálja (például Németországban, Spanyolországban). A testvérek kapcsolatának védettsége széles skálán helyezhető el: míg Algériában sem kapcsolattartási, sem tartási joguk nincs egymás tekintetében, addig Spanyolországban, Romániában mind kapcsolattartási, mind tartási eleme van a közöttük lévő jogviszonynak. Olaszországban kapcsolattartási jog nincs, de tartási kötelezettség igen, a vizsgált európai országok nagyobb részében azonban ez éppen fordított: tartási kötelezettség ugyan nincs, de akár általános, akár speciálisan szabályozott kapcsolattartási jog igen. A MESTERSÉGES REPRODUKCIÓS ELJÁRÁSOK ALKALMAZÁSA: A HOZZÁFÉRÉS MÓDJA, A DONOR ÉS A SZÜLŐK KAPCSOLATA, A DAJKAANYASÁG/ BÉRANYASÁG MEGÍTÉLÉSE Sylvie Cap részletesen tekintette át azt, 3 hogy a vizsgált országok miként szabályozzák azt a helyzetet, amikor asszisztált humánreprodukciós eljárást kívánnak a szülők igénybe venni, különösképpen, ha az ivarsejt donortól származik; kitért továbbá az áttekintés a dajkaanyaság/béranyaság kérdésére is. AZ ASSZISZTÁLT HUMÁNREPRODUKCIÓS ELJÁRÁSOK ELÉRHETŐSÉGE Szemléletes skálán került ábrázolásra az, hogy a vizsgált jogrendszerek mennyire megengedőek a mesterséges reprodukciós eljárások különböző típusai, azaz a megtermékenyítés elősegítése, az in vitro fertilizáció (IVF), a hímivarsejt-adományozás, a petesejt-adományozás, az embrió-adományozás tekintetében. A kevéssé megengedőktől a beavatkozásokat nagyobb mértékben megengedők irányába haladva a következőket mutatta ki a szerző (az európai országokra koncentrálva): míg Algériában csak a megtermékenyítés elősegítése megengedett, s harmadik személy donorkénti közreműködése kizárt, ahogyan az in vitro megtermékenyítés is, addig Európában jellemzően ennél több. Németországban és Svájcban az IVF-re és a hímivarsejt-adományozásra is mód van (Németországban az embrió-adományozás is lehetséges, igaz csak szűk körben és kivételesen), Olaszországban és Svédországban a fentieken felül a petesejt-adományozás is megengedett (ugyanakkor a svéd szabályozás nem teszi lehetővé azt, hogy ugyanazon szülőpár esetében mind a hímivarsejt, mind a petesejt donortól származzon). Belgiumban, Írországban, Spanyolországban a legszélesebb az igénybe vehető eljárások köre, hiszen embrió-adományozás is lehetséges; ez utóbbi Franciaországban is, de szintén megszorítással: legalább az egyik ivarsejtnek az eljárásban résztvevő pár valamelyik tagjától kell származnia. (A legtöbb országban a fentiek jogszabályi szinten jelennek meg, ugyanakkor vannak olyan jogrendszerek, ahol ez nem szabályozott, hanem a kialakult gyakorlat vagy az egészségügyi iránymutatások alapján vonhatók le következtetések.) AZ ASSZISZTÁLT HUMÁNREPRODUKCIÓS ELJÁRÁST KEZDEMÉNYEZŐK KÖRE Abban a tekintetben, hogy kik számára elérhetők az aszszisztált humánreprodukciós eljárások, elsősorban a házas státusz fennállása vagy hiánya okoz eltéréseket, továbbá a résztvevők nemi hovatartozása (különböző vagy azonos nemű párok) mentén mutathatók ki különbségek. Míg Svájcban a rendszer komolyabb korlátokat állít (az eljárást sem egyedülálló nők, sem azonos nemű párok nem kezdeményezhetik, a nem házasságban élő különnemű párok esetében pedig csak homológ megtermékenyítésre kerülhet sor), addig Franciaországban, illetve Olaszországban a különnemű nem házaspárok is részt vehetnek az eljárásban, Romániában pedig csak az azonos nemű párok számára kizárt a részvétel. Az eljárás elérhetősége a fenti személyek vagy párok számára is nyitott Belgiumban, Írországban, Spanyolországban, Svédországban. Ahogyan Cap erre utal, amikor egyedülálló nők és azonos nemű párok kezdeményezhetik a mesterséges megtermékenyítést, akkor nemcsak a patológiás jellegű problémákat küszöbli ki az eljárás, hanem arra is reagál, amikor a párkapcsolat hiánya vagy annak jellege okozza a természetes úton történő megtermékenyítés lehetetlenségét. Külön vizsgálat tárgyát képezte az, hogy amennyiben az asszisztált humánreprodukciós eljárásban donortól származik a hímivarsejt, akkor a gyermeket megszülő anya eljárásban részt vevő férfipartnere, aki genetikailag nem kötődik a gyermekhez, illetve az anya vele azonos nemű partnere milyen helyzetbe kerül, s milyen helyzetbe kerül a donor attól függően, hogy ismeretlen személy vagy a szülők számára ismert, akár velük rokonságban lévő személy. 3 Sylvie Cap: Emergence and development of artificial reproductive techniques. (Kézirat. Adults & Children in Postmodern Societies, 2017) 44 CSALÁDI JOG 17szept.indd :16:00

47 KÜLFÖLDI SZEMLE A SZÜLŐI STÁTUSZ KELETKEZÉSE ASSZISZTÁLT HUMÁNREPRODUKCIÓS ELJÁRÁSBÓL SZÁRMAZÓ GYERMEK ESETÉN A kutatás során azt tekintették át, hogy az eljárásban részt vevő szülőpár szándéka arra nézve, hogy az eljárás következményeként megszülető gyermek szülei legyenek, mennyiben biztosított, s mennyire automatikus. Ahol ivarsejt-adományozás igénybe vehető Európában jellemzően, ott a különnemű házastársak a donáció segítségével megszületett gyermeknek az anyaságra mint tényre, illetve a házassághoz kapcsolódó apasági vélelemre alapítottan szülei lesznek, lényegében automatikusan. Korántsem így történik ez akkor, ha egyébként megengedett módon különnemű, de házasságban nem élő partnerek, házasságban vagy regisztrált partnerkapcsolatban élő női partnerek vagy egyéb partnerkapcsolatban élő női partnerek vesznek részt az eljárásban. A skála egyik végén elhelyezkedő Svájcban ez utóbbi partnerkapcsolatokban élők nem vehetnek részt az eljárásban, míg a skála másik végére helyezett Írországban (vagy nem európai országként Ausztráliában, illetve Argentínában) az említett párkapcsolatokban élők kezdeményezhetik az eljárást és automatikusan szülői státuszuk is keletkezik. A többi vizsgált európai országban a megoldások változatosak: így például Belgiumban a nem házas különélő partnerek esetében a szülői státuszuk nem automatikusan keletkezik, míg házasságban élő két nő esetében igen. SZÍVESSÉGBŐL VÁLLALT IVARSEJT- ADOMÁNYOZÁS Külön említhető az a helyzet, amikor a donor nemcsak ismert a szülők számára, hanem szívességből vállalja az ivarsejt adományozását. Európában ezeket a helyzeteket a jog külön nem rendezi, a tengerentúlon azonban néhány tekintetben igen. Quebec Polgári Törvénykönyve kimondja, hogy ha az ivarsejt-donáció természetes úton történik, akkor annak ellenére, hogy a nő és egy másik férfi kívántak a gyermek szülei lenni, a donor a gyermek születésétől számított egy éven belül kérheti a saját apaságának megállapítását és ez ellen a másik férfi nem tiltakozhat. Ugyanez a helyzet az USA-ban, ahol a szülővé válni kívánó személyek szándéka nem döntő, ha a donor (mégis) apa kíván lenni. Ezt a megoldást meghaladja az, amely egy-két argentin, illetve kaliforniai ügyben született: a gyermek nemcsak a szülőpárral került jogilag is szülő-gyermek kapcsolatba, hanem azzal a férfival is, akitől az ivarsejt valójában származott. AZ IVARSEJTET ADOMÁNYOZÓ DONOR ÉS A GYERMEK KÖZÖTTI VISZONY Külön kérdés az, hogy milyen jogai és kötelezettségei vannak/lehetnek az ivarsejtet adományozó donornak és hogyan alakulnak annak a gyermeknek a sajátos jogai, aki asszisztált humánreprodukciós eljárás következményeként és harmadik személy által adományozott ivarsejt segítségével született. A vizsgált jogrendszerek annyiban egységességet mutatnak, hogy a donor jogilag nem kerül a gyermekkel semmiféle kapcsolatba, így nem támadhatja meg a szülő státuszát, nincs sem kapcsolattartási joga, sem tartási kötelezettsége. Joga lehet ugyanakkor néhány információt megkapni az utódairól. Angliában és Walesben például a donor tájékoztatást kérhet nemcsak arról, hogy hány gyermek született az ivarsejt segítségével, hanem arról is, hogy a gyermekek milyen neműek és melyik évben születtek. Írországban a donor a kijelölt minisztériumhoz fordulhat annak érdekében, hogy a 18. évét betöltött gyermekről tájékoztatást kapjon, ezt azonban akkor kapja meg, ha a gyermek, akit a kérésről tájékoztatnak, ezt nem ellenzi. A donor segítségével született gyermeknek a származása megismeréséhez fűződő jogát a különböző vizsgált országokban eltérően biztosítják. Franciaországban ez a jog nem biztosított, Belgiumban, Romániában, Litvániában ugyanakkor a donornak a gyermek egészsége szempontjából fontos adatai megismerhetők, amennyiben a gyermek egészségi állapota ezt indokolja vagy a bíróság az adott körülmények között azt elrendeli. Spanyolországban ennél többet enged a szabályozás, mert a donor személyazonosító adatai nem bocsáthatók a gyermek rendelkezésére, de általános információk igen. Számos európai országban ma már biztosított az, hogy a gyermek a donor személyére vonatkozó információkat teljes egészében megismerje; ennek például Svédországban a gyermek megfelelő érettsége a feltétele, Svájcban és Írországban pedig a 18. év betöltése. DAJKAANYASÁG/BÉRANYASÁG Ami a dajkaanyaság/béranyaság kérdését illeti, a kutatásba bevont európai országok jellemzően nem engedélyezik. Míg Ausztráliában, Kanadában, továbbá az USA egyes államaiban megengedett (eltérő állami szabályok mellett), addig a vizsgált európai jogrendszerek közül csak Angliában és Walesben legális, azzal, hogy az erre irányuló megállapodás nem kényszeríthető ki. Nem szabályozott ugyan egyáltalán, de van gyakorlata Belgiumban és Írországban. Belgiumban négy megtermékenyítéssel foglalkozó klinikán végzik, ugyanakkor az erre irányuló megállapodások mint közrendbe ütközők nem kikényszeríthetők. MEGTÖBBSZÖRÖZŐDÖTT SZÜLŐI HELYZETEK: A GYERMEK KAPCSOLATA AZ ÖRÖKBEFOGADÓ SZÜLŐVEL ÉS A MOSTOHASZÜLŐVEL Gwenddline Motte azt tekintette át, 4 hogy miként alakul a gyermek és olyan személyek jogi kapcsolata, akik átmenetileg vagy véglegesen ellátják jogi, társadalmi vagy érzelmi alapon a gyermek gondozását, illetve részt vesznek abban. 4 Gwenddline Motte: Multiplication of potential social and emotional ties. (Kézirat. Adults & Children in Postmodern Societies, 2017) CSALÁDI JOG 45 17szept.indd :16:00

48 KÜLFÖLDI SZEMLE TELJES ÉS EGYSZERŰ ÖRÖKBEFOGADÁS, NYITOTT ÖRÖKBEFOGADÁS Alapkérdés, hogy az adott jogrendszer az örökbefogadás milyen típusait ismeri. Jellemzően megkülönböztethető a teljes és az egyszerű örökbefogadás míg teljes örökbefogadás esetén a gyermek teljességgel integrálódik az örökbefogadói családba, egyszerű örökbefogadás esetén a gyermeknek fennmarad a vér szerinti szülőkkel fennálló jogi kapcsolata is, így ez az integráció csak részleges marad. Amennyiben a gyermek teljes örökbefogadására kerül sor, kérdés, hogy a vér szerinti családdal mennyiben marad fenn a gyermek kapcsolata és/vagy mennyiben ismerik egymást az örökbefogadó és vér szerint szülők, azaz, mennyiben nyitott az örökbefogadás. Algériát kivéve valamennyi, a kutatásba bevont országban ismerik az örökbefogadást. Algériában az örökbefogadás nem ismeretes, ez a tény azzal áll kapcsolatban, hogy ott a kafalah szolgál megoldásként arra, ha a gyermekről időlegesen másnak kell gondoskodnia (kafalah esetén a gyermek úgy kerül egy új családba, hogy a vér szerinti szülőkkel való jogi kapcsolat teljes egészében fennmarad, a szülői felügyeletet ugyanakkor az új család látja el). A vizsgált európai és tengerentúli országokban elfogadott és szabályozott örökbefogadási típusok skáláján a legzártabb az a megoldás, amely csak a gyermek új családba történő teljes integrálásával járó és a vér szerinti család felé nem nyitott örökbefogadást ismeri, s a legnyitottabb az, amely lehetőséget ad mind teljes, mind pedig egyszerű örökbefogadásra és a teljes örökbefogadás mellett is fennmarad a vérségi család irányában fennálló kapcsolat. Legzártabbnak értékelte Motte Svédországot és Litvániát, ahol az örökbefogadás csak teljes és nem nyitott a vérségi szülő felé. Noha (többek között) Svájcban, Németországban, Romániában, Hollandiában is csak a teljes örökbefogadást ismerik, fennmaradhat a vér szerinti szülővel való kapcsolat. Franciaországban és Olaszországban a teljes és az egyszerű örökbefogadás egyaránt szabályozott, teljes formája esetén azonban nem nyitott. Belgium a legnyitottabb a vizsgált országok sorában, hiszen mindkét örökfogadási forma szabályozott és a teljes örökbefogadás is nyitott. KÖZÖS ÖRÖKBEFOGADÁS LEHETŐSÉGE Megosztja a vizsgált országokat az is, hogy milyen párkapcsolatban élő személyek fogadhatnak közösen gyermeket örökbe. A különnemű házastársak általi közös gyermekké fogadás általánosan elismert, nem ez a helyzet azonban a nem házas különnemű partnerek, illetve az azonos nemű partnerek általi örökbefogadáskor. Mindemellett nem teljességgel ugyanolyan szabályozás vonatkozik minden országban az idegen gyermek és a mostohagyermek örökbefogadására, tekintve, hogy a mostohagyermek örökbefogadása jellemzően részben enyhébb feltételek mellett történhet. Nem ritka, hogy főszabályként csak különnemű házastársak fogadhatnak közösen örökbe gyermeket, ez a helyzet Németországban, Svájcban, Romániában, Olaszországban, Litvániában, ugyanakkor a német, svájci és olasz szabályozás lehetővé teszi azt, hogy az egyik azonos nemű partner a másik vér szerinti gyermekét örökbefogadja, sőt, adott esetben azt is, hogy nem házas partnerek közül egyik a másik gyermekét örökbefogadja. Svédországban és Franciaországban a házasokon kívül az azonos nemű partnerek általi közös örökbefogadás is megengedett. Több európai ország széles körben teszi lehetővé a partnerek általi közös örökbefogadást, így (többek között) Spanyolország, Belgium, Anglia és Wales. AZ ÖRÖKBEFOGADOTT GYERMEK ÉS A VÉR SZERINTI SZÜLŐK JOGI VAGY TÉNYLEGES KAPCSOLATA Változatos megoldásokat követnek az európai országok abban a tekintetben, hogy mennyiben és miként marad fenn és élvez védelmet az örökbefogadott gyermek és a vér szerinti szülők kapcsolata akkor, ha ún. teljes örökbefogadásról van szó. Rendszerint a gyermek és a vér szerinti családtagok közötti házassági akadály marad fenn, a gyermeknek az a joga, hogy vér szerinti származását megismerje, valamint a gyermek és a vér szerinti szülők közötti kapcsolat fenntartásának joga. Különösen ez utóbbi jelenti azt ahogyan Motte kiemeli, hogy magának a vér szerinti származásnak a jelentőségét az adott jogrendszer elismeri. Franciaországban, Olaszországban, Svédországban nem marad fenn a gyermek és a vér szerinti szülők közötti kapcsolat, Németországban és Belgiumban az általános kapcsolattartási rendelkezések érvényesülnek. Németországban a gyermek és harmadik személyek közötti kapcsolat akkor biztosított, ha van közöttük tényleges érzelmi kapcsolat, az azonban kérdéses, hogy ez a rendelkezés alkalmazható az örökbefogadás esetére. A kapcsolattartás joga akkor érvényesíthető, ha az a gyermek legfőbb érdekét szolgálja. Írországban és Romániában még inkább megengedő a gyakorlat, mert bár a nyitott örökbefogadás nem szabályozott, a gyakorlatban érvényesül. Bírósági döntésen alapulhat a kapcsolattartás például Hollandiában és Spanyolországban. Jelenleg a vizsgált európai országok közül Svájcban a legerősebb a vér szerinti szülő és az örökbefogadott gyermek kapcsolatának védelme, mert jogilag biztosított a kapcsolattartás ban lép hatályba az az új svájci szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy a vér szerinti szülők és az örökbefogadó szülők megállapodjanak a gyermek és vér szerinti szülő közötti kapcsolattartásban. (A vér szerinti szülő és a gyermek között kapcsolat nyilván az egyszerű örökbefogadás esetén, illetve a kafalah mellett a legvédettebb.) A MOSTOHASZÜLŐ JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI Ami a mostohaszülő és a gyermek közötti jogilag szabályozott viszonyt illeti, még az európai országok között is nagyok az eltérések: a kutatás elsősorban azt vizsgálta, hogy rendelkezik-e a mostohaszülő szülői felelősséggel, illetve terheli-e tartási kötelezettség. A legkevésbé védett a mostohaszülő és a gyermek között viszony akkor, ha 46 CSALÁDI JOG 17szept.indd :16:00

49 KÜLFÖLDI SZEMLE közöttük jogok és kötelezettségek csak akkor keletkeznek, ha a mostohaszülő a gyermeket örökbefogadja. A legtöbb vizsgált európai országban inkább kevésbé védettnek tekinthető ez a kapcsolat. Belgiumban, Romániában, Svédországban nem keletkezik a mostohaszülőnek szülői felelőssége, s a tartási kötelezettség sem automatikus, de a vér szerinti szülők mellett kiegészítő jelleggel megjelenik. Ezzel szemben Franciaországban nincs tartási kötelezettség, de a szülői felelősség delegálható a mostohaszülő számára. Hasonló helyzet Angliában és Walesben, azzal, hogy a szülői felelősség mostohaszülőre történő delegálása speciálisan szabályozott. Svájcban és Írországban nagyon erősen védett a mostohaszülőnek a gyermekkel való kapcsolata, hiszen nemcsak a szülői felelősség átadása lehetséges, hanem a mostohaszülőnek automatikusan tartási kötelezettsége is keletkezik (igaz, az egyik jogrendszerben ez a tartási kötelezettség másodlagos, a másik jogrendszerben ugyanakkor nem.) A SZÜLŐI STÁTUSZ ÉS A SZÜLŐI FELELŐSSÉG ALAKULÁSA A PARTNERKAPCSOLATOK FÜGGVÉNYÉBEN; A SZÜLŐI SZEREPEK TÖBBSZÖRÖZŐDÉSE, HARMADIK SZEMÉLYEK A GYERMEK ÉLETÉBEN Geoffrey Willems azt elemezte tanulmányában, 5 hogy a szülők partnerkapcsolatától, nemi hovatartozásuktól és orientációjuktól függően miként keletkezik szülői státuszuk, szülői felelősségük, s hogyan vehetnek részt asszisztált humánreprodukciós eljárásban, illetve fogadhatnak közösen örökbe gyermeket. Különös kérdés tovább az, hogy kettőnél több személy is felruházható-e szülői felelősséggel. KÖZÖS SZÜLŐI STÁTUSZ, KÖZÖS ÖRÖKBEFOGADÁS, ASSZISZTÁLT HUMÁNREPRODUKCIÓS ELJÁRÁSBAN VALÓ KÖZÖS RÉSZVÉTEL LEHETŐSÉGE Ami azt illeti, hogy mennyiben kötődik különösen automatikus keletkezésük miatt a szülői státusz és a szülői felelősség a házassághoz (értve ezalatt egy férfi és egy nő házasságát), továbbá mennyiben korlátozódik a közös örökbefogadás és az asszisztált humánreprodukciós eljárásban való részvétel a házastársakra, nagyon széles skála rajzolható meg. Ennek egyik végén helyezte el a szerző a kifejezetten házasságközpontú szabályozással rendelkező országokat, másik végén pedig azokat, amelyek egyáltalán nem házasságközpontúak. A nem házasságközpontú jelleg nem az európai, hanem a vizsgált tengerentúli országokra jellemző (Ausztráliára, Quebecre). A kutatásba bevont európai jogrendszerek közül Svájc az az ország, ahol a szülői státusz, a szülői felelősség, az asszisztált humánreprodukciós eljárásban való részvétel és a közös örökbefogadás különnemű házasok esetén biztosított. Hasonló a szabályozás jellege Németország- 5 Geoffrey Willems: Which relationships? Which tools? (Kézirat. Adults & Children in Postmodern Societies, 2017) ban és Svédországban, azzal, hogy a mesterséges megtermékenyítésre irányuló eljárások nemcsak a házastársak, hanem alapvetően a párok széles köre által igénybe vehetők. Franciaország, Olaszország, Litvánia és Románia kevésbé fókuszál a fenti kérdésben a házasságra, tekintve, hogy bár a közös örökbefogadás elsősorban a házastársaknak áll rendelkezésre, az asszisztált humánreprodukciós eljárások valamennyi pár számára elérhetők, s a szülői felelősség keletkezése sem függvénye a házas állapotnak. Belgium és Spanyolország a közös örökbefogadást is széles körben teszi lehetővé. Valamenynyi vizsgált európai ország ugyanakkor szinte kizárólag házasság esetén teszi automatikussá mindkét szülő számára az anyai és apai státusz betöltését. Amennyiben a szülők azonos neműek, a különböző jogrendszerek eltérően teszik lehetővé azt, hogy mindketten szülői státuszba kerüljenek, szülői felelősséget gyakoroljanak, asszisztált humánreprodukciós eljárásban vegyenek részt, illetve közösen örökbefogadjanak gyermeket. A vizsgált európai országok közül csak Litvániában és Romániában teljességgel kizárt az, hogy két azonos nemű személy egy adott gyermek tekintetében szülői pozícióba kerüljön, tekintve, hogy az egyikük gyermeke vonatkozásában a másik nem válhat szülői felelősséggel rendelkező szülővé, nem vehetnek részt együtt mesterséges megtermékenyítésre irányuló eljárásban és nem fogadhatnak közösen örökbe. Olaszországban és Svájcban a fentiektől annyiban tér el a szabályozás, hogy közös örökbefogadásra mód van, igaz csak mostohagyermek tekintetében. Franciaországban és Németországban annyival nyílik az azonos nemű partnerek számára több lehetőség, hogy mostohaszülőként velük egyes szülői feladatok megoszthatók (ennek a bevezetése még azelőtt került sor, hogy a közös örökbefogadást engedélyezték volna). Erősebb védelmet számukra Belgiumban, Spanyolországban, illetve Svédországban nyújtanak, ahol két nő is kerülhet egymás mellett szülői pozícióba, amellett, hogy a közös örökbefogadás és együttesen az asszisztált humánreprodukciós eljárásban való részvétel is engedélyezett. a kutatásba bevont jogrendszerek közül Írországban, Angliában és Walesben rendelkeznek az azonos nemű partnerek a legszélesebb lehetőségekkel és jogosítványokkal. SZÜLŐI FELELŐSSÉG KETTŐNÉL TÖBB SZEMÉLY RÉSZÉRE? A nemzetközi és összehasonlító családjogi kutatások egyik legérdekesebb kérdése az, hogy a szülői felelősség megillethet-e kettőnél több személyt a kutatás erre is kitért. Igaz, az európai országok ebben a kérdésben kevéssé oszlanak meg. Algériában ez a megoldás gyakorlatilag kizárt (a kafalah esetét kivéve), az Argentínához és egyes USAbeli tagállamokhoz hasonló, a többes szülőség irányába nyitott állapot pedig szintén nem tapasztalható. A vizsgált európai országok túlnyomó többsége kizárólag mostohaszülő, illetve nevelőszülő számára nyit meg egyes szülői jogosítványokat, azzal, hogy ekkor valóban kettőnél több szülő rendelkezik szülői felelősséggel (igaz, ez nem mindegyikük tekintetében teljes). Franciaországban, Olaszországban és Belgiumban ugyanakkor ismeretes az egysze- CSALÁDI JOG 47 17szept.indd :16:01

50 KÜLFÖLDI SZEMLE rű örökbefogadás, amikor az örökbefogadás jellegéből következően nem vesznek el a vér szerinti szülők szülői felelősséggel együtt járó jogai és kötelezettségei, így értelemszerűen ekkor is többen rendelkeznek szülői felelősséggel. Anglia és Wales ugyan nem ismeri az egyszerű örökbefogadást, de itt volt példa arra, hogy a bíróság három személynek biztosítson szülői felelősséggel járó jogokat és kötelezettségeket: a női páron kívül annak a férfinak is, akivel együtt ún. szívességi mesterséges megtermékenyítésben vettek részt és vállaltak. KAPCSOLATTARTÁSI JOG A GYERMEK ÉS VELE VÉRSÉGI VAGY TÉNYLEGES KAPCSOLATBAN LÉVŐ HARMADIK SZEMÉLY KÖZÖTT Willems elemezte azt is összefoglaló jelleggel, hogy a kutatásban résztvevő országokban miként alakul egyes a gyermekkel valamilyen módon kapcsolatban lévő személyeknek a gyermekkel való kapcsolattartása. Ez a kapcsolattartás lehet speciális, kifejezetten az adott helyzetben lévő személyre szabottan rendezett, s lehet általános jellegű, amely a gyermekkel tényleges viszonyban álló személyként illeti meg. A vizsgálat kitért: a jogi státuszban nem álló vér szerinti apára (míg az anyaság rendszerint ténykérdés, az apai státuszt vélelem rendezi, s korántsem kizárt, hogy nem a vér szerinti apa kerül apai pozícióba), a nagyszülőkre (a kapcsolattartási jog még akkor is külön kérdés lehet, ha a gyermek a szülőkkel él), a gyermek örökbefogadása esetén a vér szerinti szülőkre, a korábbi mostohaszülőre (amennyiben a szülő a gyermekről korábban mostohaszülőként gondoskodó partnerével megszakítja a kapcsolatot, a gyermek vele való kapcsolattartása is kérdéses lehet), a korábbi nevelőszülőkre, az asszisztált humánreprodukciós eljárásban ivarsejtet adományozó személyre, ha ez a személy idegen, az asszisztált humánreprodukciós eljárásban ivarsejtet adományozó személyre, ha ez a személy a családhoz közel álló barát. A szakértők válaszai alapján megrajzolt skálán az európai országok közül Olaszország, Litvánia és Spanyolország azok, amelyek inkább kevésbé biztosítják a fenti esetekben a kapcsolattartást; a jogi státuszban nem álló biológiai apának és a volt mostohaszülőnek, illetve nevelőszülőnek ez nem vagy csak kivételesen engedélyezett. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy a mesterséges megtermékenyítésre irányuló eljárásokban az idegen donort, még ha kivételesen is, de megilleti az a jog, hogy a gyermekkel kapcsolatot tartson. A fenti országok közül Spanyolországban ismeretes a nyitott örökbefogadás, ekkor a vér szerinti szülők és a gyermek között lehetséges a kapcsolat. A szerző Svédországot, Franciaországot és Svájcot sorolta a következő csoportba, amely nyitottabb a kapcsolattartás felé, ez a nyitottság ugyanakkor változatos megoldásokat eredményez, esetről-esetre igényelve önálló vizsgálatot. Svédországban a nagyszülőknek kikényszeríthető kapcsolattartási joga van, ahogyan az idegen donornak is, Franciaországban az utóbbinak ugyan nincs, de mind a volt mostohaszülőnek, mind a volt nevelőszülőnek van, Svájcban pedig még ha inkább kivételesen is, a fent felsorolt személyek mindegyike a családdal baráti kapcsolatban lévő donor kivételével érvényesíthet kapcsolattartási jogot. Románia, Belgium és Németország sorolható az ebben az értelemben legnyitottabb országok közé. Belgiumban kivétel nélkül megilleti az itt vizsgált személyeket akár speciálisan, akár általános jelleggel a kapcsolattartási jog, s alapvetően a családdal baráti kapcsolatban álló ivarsejtdonor férfi kivételével hasonló a szabályozás. A büntetőeljárási törvény magyarázata Az új, évi büntetőeljárási törvény magyarázata a kodifikációs bizottság korábbi tagjaitól Szerzők: bánáti jános, belovics ervin, erdei árpád, Farkas ákos, Kónya istván SzerkeSztők: belovics ervin, erdei árpád A büntető anyagi jog és a büntetés-végrehajtási jog megújítását követően az azokat összekötő láncszem, a büntetőeljárási jog új alapokra helyezése is szükségessé vált. Az eljárások időszerű befejezése, valamint a büntető igazságszolgáltatás hatékony működése iránti társadalmi igény mellett az újrakodifikálást az is indokolta, hogy az elfogadása óta több mint száz módosításon átesett jelenlegi Be. időközben jelentős mértékben inkoherenssé vált. ára: Ft megjelenés: december A június 13-án elfogadott új büntetőeljárási törvény magyarázatára vállalkoztak a kodifikáció indulásakor meghatározó szerepet betöltő kodifikációs Bizottság elnöke és tagjai: Bánáti János büntetőügyvéd, a Magyar Ügyvédi kamara elnöke; Belovics ervin, a legfőbb ügyész büntetőjogi helyettese, tanszékvezető egyetemi tanár; erdei Árpád professor emeritus; Farkas Ákos intézetigazgató egyetemi tanár; valamint kónya István büntetőbíró, a kúria elnökhelyettese. Az új kódex a büntetőeljárás minden szakaszában, valamint számos jogintézménye vonatkozásában lényeges, több esetben koncepcionális újdonságokat vezet be. A kézikönyv gyakorlati útmutatást nyújt a jövőbeni szabályozásról a tárgyalótermekben megforduló valamennyi jogászi hivatásrend tagjai számára, ugyanakkor szerzői kiemelt hangsúlyt fektetnek a magyarázatok tudományos megalapozottságára is. 5% HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. FAx: (36-1) TeLeFOn: (36-1) info@hvgorac.hu WEBES VÁSÁRLÁS 48 CSALÁDI JOG 17szept.indd :16:01

51 JOGGYAKORLAT FERGE ZSIGMOND A GYERMEK UNIÓS POLGÁR TARTÁSÁRÓL GONDOSKODÓ, BÜNTETETT ELŐÉLETŰ SZÜLŐK ESETE A SPANYOL ÉS A BRIT HATÓSÁGOKKAL AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG ÍTÉLETE AZ EUMSZ 20. CIKK ÉRTELMEZÉSÉRŐL AZ ALFREDO RENDÓN MARÍN ÉS A CS ÜGYEK KAPCSÁN I. BEVEZETÉS Az Európai Unióról szóló Szerződés szerint az Unió saját intézményi kerettel rendelkezik, amelynek célja az Unió értékeinek érvényesítése, célkitűzéseinek előmozdítása, az Unió, valamint polgárai és a tagállamok érdekeinek szolgálata, továbbá az Unió politikái és intézkedései egységességének, eredményességének és folyamatosságának a biztosítása. Az uniós polgárság célja az, hogy a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása legyen. Az Európai Bíróság (a továbbiakban: Bíróság, EuB) a Zambrano-ügyben 1 hozott ítéletében elismerte az olyan uniós polgár harmadik országbeli állampolgár családtagjainak tartózkodási jogát, aki a szabad mozgáshoz való jogát soha nem gyakorolta. Az EuB Zambranoügyben hozott ítélete megállapításaival az EuB jelentős ítéletei sorába tartozik. Az Alfredo Rendón Marín kontra Administración del Estado 2 és a Secretary of State for the Home Department kontra CS 3 ügyek olyan harmadik országbeli állampolgárokra vonatkoznak, akiket a tartózkodási engedélyük megtagadásáról, vagy az általuk eltartott uniós polgár kiskorú gyermekeik állampolgársága és tartózkodási helye szerinti tagállamból történő kiutasító határozatról értesítettek. Ezek a határozatok azzal a veszéllyel járnak, hogy az érintett gyermekeket megfosztják az uniós polgárként meglévő jogállásuk révén biztosított jogok lényegének tényleges gyakorlásától. A veszély a harmadik országbeli állampolgár szülőkkel szemben a büntetett előéletük miatt hozott nemzeti intézkedésekből eredt. A címben megjelölt ügyekben, esetünkben az Európai Bíróság (Bíróság, EuB) jogértelmező, jogfejlesztő tevékenységéből három ítélet a Zhu és Chen ítélet 4, a Rottmann ítélet 5 és a Ruiz Zambrano ítélet bír különös relevanciával március 8-i C-34/09. sz. Gerardo Ruiz Zambrano kontra Office national de l emploi ONEm ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:C:2011: február 4-i C 165/14. sz. Alfredo Rendón Marín kontra Administración del Estado ügyben hozott-ítélet ECLI:EU:C:2016: szeptember 13-i C 304/14. sz. Secretary of State for the Home Department kontra CS ügyben hozott ítélet ECLI:EU:C:2016: október 19-i C 200/02 ügyben Kunqian Catherine Zhu és Man Lavette Chen kontra Secretary of State for the Home Department ítélet EU:C:2004: március 2-i C-135/08 ügyben Janko Rottman kontra Freistaat Bayern ítélet. EU:C:2010:104. A Zhu és Chen ítéletben a szabad mozgással és tartózkodási joggal összefüggésben, az EuB megállapította, hogy olyan helyzetben, amelyben az uniós polgársággal rendelkező gyermek soha nem hagyta el az Egyesült Királyság területét, ez a gyermek a szülei jelenléte és támogatása nélkül nem tudja az uniós polgárként meglévő jogait teljes mértékben és hatékonyan gyakorolni. A Rottmann ítéletben az EuB kifejtette, hogy az uniós jog alkalmazhatóságának nem feltétele a határokon átnyúló elem megléte 6. Az EuB az uniós polgárság védelmének a Rottmannítéletében megállapított tartalmát a Ruiz Zambranoítélet pontosította, továbbfejlesztette. Az ítélet szerint megállapított feltételt az EUMSZ 20. cikkel ellentétesek azok a nemzeti intézkedések, amelyek azzal a hatással járnak, hogy megfosztják az uniós polgárokat az uniós polgári jogállás révén biztosított jogok lényegének tényleges gyakorlásától az EuB a későbbi ítéleteiben is megerősítette 7. A Tribunal Supremo spanyol legfelsőbb bíróság, és az Upper Tribunal londoni fellebbviteli bíróság előterjesztett két előzetes döntéshozatal iránti kérelme az EUMSZ 20. cikk értelmezésére, valamint e rendelkezésnek a Zhu és Chen ítélet és a Ruiz Zambrano ítélet alapján értelmezett hatályára vonatkozik, azzal a sajátossággal, hogy a felperesek büntetett előéletűek. Ennek kapcsán felmerült a kérdés, vajon úgy kell-e tekinteni, hogy a jogviták feleinek büntetett előélete megkérdőjelezi-e a származékos tartózkodási jog azon elismerését, amelyet a gyermekeik uniós polgárként meglévő jogállása révén biztosított jogok lényegének tényleges gyakorlásától való megfosztás következményére vonatkozó feltételre alapítanak? Mivel mindkét tényállásbeli élethelyzet az uniós jog hatálya alá tartozik, az EuB feladata annak meghatározása volt, hogy a büntetett előélet milyen hatást gyakorol az Európai Parlament és Tanács az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/ 38/EK irányelvre (a továbbiakban: 2004/38 irányelv) alapított származékos tartózkodási jogra. Ennek során 6 Rottmann ítélet 41. pont május 5-i C 434/09, Shirley McCarthy kontra Secretary of State for the Home Department ítélet EU:C:2011: pont. CSALÁDI JOG 49 17szept.indd :16:01

52 JOGGYAKORLAT a felmerült jogvitákban tisztázta a közrend, illetve a közbiztonság fogalmának terjedelmét. 8 II. A TÉNYÁLLÁSOK II.1. AZ ALFREDO RENDÓN MARÍN KONTRA ADMINISTRACIÓN DEL ESTADO ÜGY TÉNYÁLLÁSA A. Rendón Marín kolumbiai állampolgár, aki Malagában (Spanyolország) született, két kiskorú gyermek, egy spanyol állampolgárságú fiúgyermek és egy lengyel állampolgárságú lánygyermek apja, a Tribunal de Málaga (malagai elsőfokú bíróság, Spanyolország) határozatával megkapta a gyermekei feletti kizárólagos felügyeleti jogot. A gyermekek mindig Spanyolországban tartózkodtak, lengyel állampolgárságú édesanyjuk lakóhelye ismeretlen. A két gyermek megfelelő ellátásban és iskolai nevelésben részesült. A. Rendón Marínt Spanyolországban kilenc hónap szabadságvesztés büntetésre ítélték mely büntetést február 13-tól kezdődően két évre ideiglenesen felfüggesztettek. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat időpontjában, március 20-án, a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés iránti kérelmének elbírálása még folyamatban volt február 18-án A. Rendόn Marín a munka- és bevándorlásügyi minisztériumhoz kivételes körülmények miatti ideiglenes tartózkodási engedély iránti kérelmet terjesztett elő, mely kérelmét büntetett előélete miatt július 13-án elutasítottak. Miután A. Rendón Marín keresetét az Audiencia Nacional (központi bíróság, Spanyolország) március 21-i ítéletével elutasította, az ítélet ellen a Tribunal Supremóhoz (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) fellebbezést nyújtott be, melyet egyrészt a Zhu és Chen ítélet valamint a Ruiz Zambrano ítélet téves értelmezésére, másrészt pedig a 4/2000 törvény 31. cikke (3) és (7) bekezdésének megsértésére alapított. A kérdést előterjesztő spanyol legfelsőbb bíróságnak kétségei merültek fel hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely büntetett előélet esetén az eltérés bármilyen lehetősége nélkül megtiltja a tartózkodási engedély megadását, összeegyeztethető-e az, EUMSZ 20. cikk értelmezésére vonatkozó, hivatkozott uniós ítélkezési gyakorlattal. Ezért felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatalra kérdést terjesztett az EuB elé. II.2. A SECRETARY OF STATE FOR THE HOME DEPARTMENT KONTRA CS ÜGY TÉNYÁLLÁSA CS harmadik állam polgára, egy brit állampolgárral ben házasságot kötött szeptemberében vízumot adtak ki számára a házassága alapján, és jogszerűen lé- 8 Az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról. pett be az Egyesült Királyság területére az ottani tartózkodásra jogosító, augusztus 20-ig érvényes engedéllyel október 31-én számára határozatlan idejű tartózkodási engedélyt állítottak ki ben e házasságából született, brit állampolgárságú gyermek felügyeletét ténylegesen egyetlen személyként CS látta el március 21-én CS bűncselekmény elkövetésében való bűnösségét állapították meg és május 4-én tizenkét hónap szabadságvesztés-büntetésre ítélték, továbbá tájékoztatták, hogy büntetőjogi felelősségének megállapítása miatt az Egyesült Királyságból kiutasíthatják augusztus 30-án CS menedékjog iránti kérelmet terjesztett elő, kérelmet a belügyminiszter vizsgálta meg. Szabadlábra helyezése után, január 9-én az UK Borders Act alapján a belügyminiszter elutasította a menedékjog iránti kérelmét. CS a First-tier Tribunal (elsőfokú bíróság) előtt e határozat ellen keresettel élt, melynek szeptember 3-án azzal adtak helyt a hogy kiutasítása a Menekültek helyzetére vonatkozó Egyezmény, az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló Európai Egyezmény valamint a Szerződések megsértését eredményezheti. Határozatában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy CS-vel szembeni kiutasítási intézkedés esetén az Egyesült Királyságban egyik családtag sem tudna a gyermekről gondoskodni, tehát a gyermeknek követnie kellene anyját annak származási országába. Az ítélet ellen a belügyminiszter fellebbezést nyújtott be az Upper Tribunalhoz és arra hivatkozott, hogy az uniós joggal nem ellentétes az, hogy CS-t kiutasítják származási államába, még akkor sem, ha ezzel az uniós polgár gyermekét megfosztják az e jogálláshoz kapcsolódó jogok lényegének tényleges élvezetétől. Az Upper Tribunal az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett az EuB elé. III. AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG JOGÉRTELMEZÉSE ÉS ÍTÉLETE III.1. A RENDÓN MARÍN ÜGYBEN A kérdést előterjesztő Tribunal Supremo arra kereste a választ, hogy egyrészt az EUMSZ 21. cikket és a 2004/38 irányelvet, másrészt pedig az EUMSZ 20. cikket úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja az érintett tagállam területén a tartózkodási engedély megadásának valamely harmadik állam állampolgárával szembeni automatikus megtagadását, amikor ez az állampolgár büntetett előéletű, 9 Az UK Borders Act 2007 a határokról szóló évi törvény 32. cikkének (5) bekezdése alapján, ha valamely brit állampolgársággal nem rendelkező személy bűnösségét bűncselekmény elkövetése miatt megállapítják az Egyesült Királyságban, és legalább tizenkét hónap szabadságvesztés büntetésre ítélik, a belügyminiszter vele szemben kiutasítást elrendelő határozatot hoz. 50 CSALÁDI JOG 17szept.indd :16:01

53 JOGGYAKORLAT akkor is, ha az érintett két kiskorú, uniós polgár gyermek felett kizárólagos felügyeletet gyakorol, akik születésük óta az érintettel tartózkodnak ebben a tagállamban és nem gyakorolták a szabad mozgáshoz való jogukat, és amikor ez a megtagadás azzal a következménnyel jár, hogy ezeknek a gyermekeknek el kell hagyniuk az Unió területét. A kérdés kapcsán az EuB emlékeztetett arra, hogy az uniós polgárságra vonatkozó uniós jogi rendelkezésekkel a harmadik államok állampolgárainak biztosított esetleges jogok nem saját jogok, hanem az uniós polgár által a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlásából származtatott jogok 10. A származékos tartózkodási jog harmadik állam állampolgára javára főszabály szerint csak akkor áll fenn, ha az az uniós polgárnak az Unióban való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga hatékony gyakorlásának biztosításához szükséges. Ezért az EuB ebben az összefüggésben vizsgálta, hogy az A. Rendón Marínhoz hasonló, harmadik állam állampolgárát megilleti-e vagy az EUMSZ 21. cikken és a 2004/38 irányelven, vagy pedig az EUMSZ 20. cikken alapuló származékos tartózkodási jog, illetve ezen állampolgár büntetett előélete ezen jog korlátozását igazolhatja-e. III.1.1. Az EuB az EUMSZ 21. cikkről és a 2004/38 irányelvről Az EUMSZ 21. cikk, szerint minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz, bár ez a jog adott esetben a Szerződésben, valamint a végrehajtására hozott rendelkezésekben korlátozásokkal és feltételekkel érvényesül, és a 2004/38 irányelven alapuló származékos tartózkodási jog, amely szerint: az irányelvvel biztosított jogok kedvezményezettjei, mindazon uniós polgárok..., akik olyan tagállamba utaznak, vagy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek nem állampolgárai, valamint az őket kísérő vagy hozzájuk csatlakozó, a 2. cikk 2. pontjában meghatározott családtagjaik A tényállás szerint A. Rendón Marín harmadik állam állampolgára, kiskorú, uniós polgárok édesapja, akik felett kizárólagos felügyeletet gyakorol, és akik mindig a Spanyol Királyságban tartózkodtak. Mivel A. Rendón Marín fia, aki kiskorú gyermek, soha nem gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát, ez a gyermek nem tartozik az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett kedvezményezett fogalma alá, ezért az irányelv az ő tekintetében nem alkalmazható. Ellenben A. Rendón Marín lánya, aki lengyel állampolgárságú kiskorú gyermek és születése óta Spanyolországban tartózkodik, az irányelv értelmében vett kedvezményezett fogalma alá tartozik. E két szabály számára tartózkodási jogot biztosít Spanyolországban. Az EuB szerint azonban az uniós polgárok állampolgárságuk szerinti tagállamtól eltérő tagállam területén való ezen tartózkodási joga az EUM-Szerződésben, vala- 10 Ymeraga és társai ítélet, 35. pont; Alokpa és Moudoulou ítélet, 22. pont /38 irányelv 3. cikk (1) bekezdés. mint a végrehajtására hozott rendelkezésekben előírt korlátozások és feltételek mellett ismerhető el 12, amelyeket az uniós jog által felállított korlátok tiszteletben tartásával, valamint e jog általános elveinek, így az arányosság elvének megfelelően kell alkalmazni 13. A 2004/38 irányelv szerint minden uniós polgárt megillet az állampolgársága szerinti tagállamtól eltérő tagállam területén való tartózkodás joga három hónapot meghaladóan, különösen, ha a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően elegendő forrásokkal rendelkezik önmaga és családtagjai számára ahhoz, hogy ne jelentsen terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére tartózkodásának időtartama alatt, és a fogadó tagállamban teljes körű egészségbiztosítással rendelkezik 14. A. Rendón Marín lánya esetére az uniós jog nem ír elő a forrás eredetére vonatkozó követelményt, és ezt a forrást például az érintett kiskorú polgároknak a harmadik állam állampolgárságával rendelkező szülője is biztosíthatja 15. Mivel a tényállás szerint A. Rendón Marín gyermekei megfelelő ellátásban és iskolai nevelésben részesültek, A. Rendón Marín saját maga és gyermekei számára egészségbiztosítással rendelkezett, az EuB álláspontja szerint annak megállapítása, hogy A. Rendón Marín lánya saját maga vagy az édesapja által elegendő forrásokkal rendelkeznek-e önmaguk és családtagjaik számára ahhoz, hogy ne jelentsenek terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére tartózkodásuk időtartama alatt 16, a Tribunal Supremo, a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Amennyiben A. Rendón Marín lánya eleget tesz a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek ahhoz, hogy az EUMSZ 21. cikk, valamint az irányelv alapján Spanyolországban tartózkodási jogban részesülhessen, e rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy azokkal főszabály szerint ellentétes az, hogy az e tagállam területén való származékos tartózkodási jogot A. Rendón Marínnal szemben megtagadják. III.1.2. A 2004/38 irányelv 27. és 28. cikkére tekintettel a büntetett előéletnek a származékos tartózkodási jog elismerésére gyakorolt hatásáról, avagy korlátozhatja-e A. Rendón Marín esetleges származékos tartózkodási jogát a nemzeti szabályozás? A 2004/38 irányelv olyan védelmi rendszert hozott létre a kiutasítási intézkedésekkel szemben 17, amely az érintett személyeknek a fogadó tagállamban való integrációs szintjén alapul, oly módon, hogy minél nagyobb mértékű az uniós polgárok és családtagjaik integrációja a 12 Zhu és Chen ítélet, 26. pont szeptember 17 i C 413/99. sz. ügy Baumbast és R ítélet, EU: C:2002:493, 91. pont; Zhu és Chen ítélet, 32. pont. 14 A 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően. 15 Zhu és Chen ítélet, 30. pont; Alokpa és Moudoulou ítélet, 27. pont. 16 A 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében /38 irányelv (24) preambulumbekezdés. CSALÁDI JOG 51 17szept.indd :16:01

54 JOGGYAKORLAT fogadó tagállamban, annál nagyobb mértékű védelemben kell részesülniük a kiutasítással szemben 18. A tartózkodási joggal kapcsolatos korlátozások különösen a 2004/ 38 irányelv 27. cikkének (1) bekezdéséből erednek, amely rendelkezés lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy különösen közrendi vagy közbiztonsági okokból korlátozzák az uniós polgárok vagy családtagjaik tartózkodási jogát, állampolgárságukra tekintet nélkül 19. Az EuB állandó ítélkezési gyakorlata szerint a közrendi kivételt szigorúan kell értelmezni, valamint annak tartalmát a tagállamok nem határozhatják meg egyoldalúan 20, és kizárólag az érintett egyén személyes magatartásán kell alapulniuk. Miként az EuB Tsakouridis-ítéletében tett megállapításai miszerint, a korábbi büntetőítéletek önmagukban nem képezhetik a közrendi vagy közbiztonsági okokból hozott intézkedések meghozatalának az alapját, hogy az érintett egyén személyes magatartása valódi és közvetlen veszélyt kell, hogy jelentsen a társadalom vagy az érintett tagállam valamely alapvető érdekére, valamint hogy az adott ügyhöz közvetlenül nem kapcsolódó, vagy az általános megelőzési megfontolásokon alapuló indokolások nem elfogadhatóak 21 következményeként megállapította, hogy az uniós joggal ellentétes a tartózkodási jognak általános megelőzési indokokon alapuló, és a többi külföldivel szemben elrettentési célból elhatározott korlátozása, különösen amikor ezt az intézkedést a büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletet követően automatikusan hozták meg, anélkül hogy figyelembe vették volna a bűncselekmény elkövetőjének személyes magatartását vagy az általa a közrendre jelentett veszélyt 22. Ezért annak értékelése céljából, hogy a kiutasítási intézkedés arányos-e a kitűzött jogszerű célhoz a közrend, illetve a közbiztonság védelméhez, figyelembe kell venni a 2004/38 irányelv 28. cikkének (1) bekezdésében megállapított feltételeket, az érintett személy fogadó tagállam területén való tartózkodásának időtartamát, az érintett személy életkorát, egészségi állapotát, családi és gazdasági helyzetét, társadalmi és kulturális integrációját a fogadó tagállamban, valamint a származási országgal fennálló kapcsolatainak mértékét. Fontos, hogy az arányosság elvének keretében a bűncselekmény súlyossági fokát is figyelembe vegyék 23. A spanyol szabályozás az eredeti tartózkodási engedély megadásának feltételeként automatikusan és semmilyen eltérési lehetőséget nem engedve a büntetett előélet hiányát állapította meg, így A. Rendón Marín tartózkodási engedélykérelmét a büntetett előélete miatt automatikusan tagadták meg, anélkül, hogy értékelték volna a személyes magatartását vagy azt a közvetlen veszélyt, november 23 i, C 145/09. sz. ügy Land Baden-Württemberg kontra Panagiotis Tsakouridis, EU:C:2010:708, 24. és 25. pont. 19 Jipa ítélet, 22. pont április 27 i Bizottság kontra Németország ítélet, C 441/02, EU:C:2006:253, 34. pont; /38 irányelv 27. cikk (2) bekezdés, Jipa ítélet, 23. és 24. pont április 27 i Bizottság kontra Németország ítélet, C 441/02, EU:C:2006:253, 93. pont /38 irányelv 28. cikk (1) bekezdés amelyet az érintett a közrendre vagy a közbiztonságra jelenthet. A tényállás szerint A. Rendón Marín büntetőjogi felelősségét egy 2005-ben elkövetett bűncselekmény miatt állapították meg. Ez a korábbi büntetőítélet önmagában nem indokolhatja a tartózkodási engedély megtagadását, az érintett egyén személyes magatartása valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyt kell, hogy jelentsen a társadalom valamely alapvető érdekére. Az EuB hangsúlyozta, hogy a közvetlen veszély fennállására vonatkozó feltételnek főszabály szerint a szóban forgó intézkedés meghozatalakor kell teljesülnie 24. A tényállás szerint azonban szabadságvesztés büntetés felfüggesztésre került, és azt nem hajtották végre. A. Rendón Marín esetleges kiutasítását illetően az EuB szerint, egyrészről szükséges figyelembe venni azokat az alapvető jogokat, amelyek tiszteletben tartását biztosítja, különösen a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, másrészről pedig tiszteletben kell tartani az arányosság elvét. A Európai Unió Alapjogi Chartájának e rendelkezését 24. cikkének (2) bekezdésében elismert, a gyermek mindenekfelett álló érdeke figyelembevételére vonatkozó kötelezettséggel együttesen kell értelmezni 25. Az EUMSZ 21. cikket és a 2004/38 irányelvet az EuB úgy értelmezte, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kizárólag azzal az indokkal írja elő a tartózkodási engedély megadásának az olyan harmadik állam állampolgárával szembeni automatikus megtagadását, aki általa eltartott és a fogadó tagállamban vele élő kiskorú, uniós polgár gyermek szülője, hogy ez a személy büntetett előéletű. III.1.3. Az EUMSZ 20. cikk szerinti származékos tartózkodási jog fennállásáról Az EUMSZ 20. cikke szerint uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. Az uniós polgárság kiegészíti, és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot. Az uniós polgárokat megilletik a Szerződések által rájuk ruházott jogok, és terhelik az azokban előírt kötelezettségek, amelyek a Szerződésekben és a végrehajtásukra elfogadott intézkedésekben megállapított feltételekkel és korlátozásokkal gyakorolhatók. A. Rendon Marin esetében a feltételek ellenőrzése során azt kell vizsgálni, hogy a származékos tartózkodási jog alapulhat-e az EUMSZ 20. cikkén. Amint azt a Bíróság Ruiz Zambrano ítéletében 26 kimondta, az EUMSZ 20. cikkel ellentétesek azok a nemzeti intézkedések, amelyek azzal a hatással járnak, hogy megfosztják az uniós polgárokat az ezen uniós polgár jogállásuk révén biztosított jogok lényegének tényleges október 27 i 30/77. sz. ügy Regina kontra Pierre Bouchereauítélet EU:C:1977:172, 28. pont december 23 i C 403/09 PPU ügy, Jasna Detiček kontra Maurizio Sgueglia ítélet EU:C:2009:810, 53. és 54. pont. 26 Ruiz Zambrano-ítélet 24. pont. 52 CSALÁDI JOG 17szept.indd :16:01

55 JOGGYAKORLAT élvezetétől. E rendelkezések azonban nem biztosítanak önálló jogot harmadik államok állampolgárai számára. Vannak azonban egészen különleges helyzetek, amelyekben noha a harmadik államok állampolgárainak tartózkodási jogára vonatkozó másodlagos jog nem alkalmazható, és az érintett uniós polgár nem élt a szabad mozgáshoz való jogával biztosítani kell a tartózkodási jogot harmadik állam olyan állampolgárának, aki az említett uniós polgár családtagja, mivel ellenkező esetben az uniós polgárság elveszítené hatékony érvényesülését, ha az ilyen jog megtagadásának következményeként az uniós polgár kénytelen lenne elhagyni az Unió egészének területét, és ezzel megfosztanák őt az e jogállás révén biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől 27. A. Rendón Marín gyermekei tagállami, spanyol, illetve lengyel állampolgárok, őket az uniós polgár jogállása illeti meg, ennek keretében az Unió területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog, és e jog bármely korlátozása az uniós jog hatálya alá tartozik. Ezért amennyiben a tartózkodás A. Rendón Marínnal szembeni megtagadása, ahhoz vezetne, hogy az érintettnek el kell hagynia az Unió területét, abból különösen a tartózkodási jog korlátozása következhet, mivel gyermekei arra kényszerülhetnek, hogy apjukkal együtt az Unió egészének területét elhagyják. E kötelezettség teljesítés megfosztaná őket az uniós polgár jogállása révén biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől. III.1.4. Az EUMSZ 20. cikkből eredő származékos tartózkodási jogra vonatkozó korlátozások bevezetésének lehetőségéről Az EUMSZ 20. cikke szerint az általa biztosított jogok a Szerződésekben és a végrehajtásukra elfogadott intézkedésekben megállapított feltételekkel és korlátozásokkal gyakorolhatók. Ez azonban nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy adott esetben a közrend fenntartására és a közbiztonság védelmére vonatkozó kivételre hivatkozzanak. Mivel A. Rendón Marín helyzete az uniós jog hatálya alá tartozik, így e helyzet értékelése során figyelembe kell venni a Charta 7. cikkében előírt, a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, és ezt a cikket a Charta 24. cikkének (2) bekezdésében elismert, a gyermek mindenekfelett álló érdekének figyelembevételére vonatkozó kötelezettséggel összefüggésben kell értelmezni. Mivel a közrend és a közbiztonság fogalmát az uniós polgárok vagy családtagjaik tartózkodási jogától való eltérés igazolásaként szigorúan kell érteni, ezért azok tartalmát a tagállamok egyoldalúan az uniós intézmények ellenőrzése nélkül nem határozhatják meg. Az EuB megítélése szerint, a közrend fogalma mindenképpen a társadalmi rend megzavarásán túl, olyan valódi, közvetlen és kellően súlyos veszély fennállását feltételezi, amely a társadalom valamely alapvető érdekét érinti. A közbiztonság fogalmát illetően e fogalom magában foglalja a tagállam belső és külső biztonságát, az alapvető állami intézmények és közszolgáltatások működésének veszélyeztetése, valamint a lakosság fennmaradása, akárcsak a külkapcsolatok vagy a népek békés együttélése súlyos megzavarásának a kockázata, vagy a katonai érdekek veszélyeztetése hatással lehet a közbiztonságra 28. Amennyiben azonban a tartózkodási jog megtagadása a közrendre vagy a közbiztonságra nézve valódi, közvetlen és kellően súlyos veszély fennállásán alapul, a megtagadás megfelel az uniós jognak. Automatikusan azonban kizárólag az érintett büntetett előélete alapján ez a következtetés nem vonható le. Az ilyen következtetés csak az ügy aktuális és releváns körülmények összességének a kérdést előterjesztő bíróság általi konkrét értékeléséből eredhet az arányosság elvének, a gyermek mindenekfelett álló érdekének, valamint az alapvető jogoknak a tükrében, amelyek tiszteletben tartását az EuB biztosítja. Ennek során figyelembe kell vennie többek között az érintett egyén személyes magatartását, az egyén érintett tagállam területén való tartózkodásának időtartamát és jogszerű jellegét, az elkövetett jogsértés jellegét és súlyát, az érintett személy társadalomra való veszélyességének aktuális mértékét, a szóban forgó gyermekek életkorát, egészségi állapotukat, valamint családi és gazdasági helyzetüket 29. III.2. A CS ÜGYBEN A kérdéseit előterjesztő Upper Tribunal arra keresett választ, hogy az EUMSZ 20. cikkével, ellentétes-e az olyan tagállami szabályozás, amely azt írja elő, hogy e tagállam területéről egy harmadik államba kell kiutasítani e harmadik állam olyan állampolgárát, akinek bizonyos súlyú bűncselekmény tekintetében büntetőjogi felelőssége megállapítást nyert. Bár ő a kiskorú gyermekének e tagállam állampolgárának felügyeletét ténylegesen ellátó személy, amely gyermek, születésétől fogva ott él anélkül, hogy szabad mozgáshoz való jogát gyakorolta volna, a kiutasítás e gyermek számára az Unió területének elhagyásával járna, megfosztva őt az őt uniós polgárként megillető jogai lényegének tényleges élvezetétől. III.2.1. Az EuB az uniós jog uniós polgárságra vonatkozó rendelkezéseiről Az EuB az EUMSZ 20. cikkét illetően, korábbi ítéletében már megállapította, hogy az olyan uniós polgár helyzetét, mint amilyen CS brit állampolgárságú gyermeke, aki nem gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát, pusztán emiatt nem lehet tisztán belső vagyis az uniós jog által szabályozott helyzetek egyikéhez sem kapcsolódó helyzetnek tekinteni, 30 mivel CS gyermeke mint valamely tagállam állampolgára az EUMSZ 20. cikk (1) bekezdése értelmében uniós polgár jogállást élvez. 27 Ruiz Zambrano ítélet, 43. és 44. pont. 28 Dereci és társai ítélet, 67. pont. 29 Tsakouridis ítélet, 43. és 44. pont. 30 A. Rendón Marín ítélet 85. pont. CSALÁDI JOG 53 17szept.indd :16:01

56 JOGGYAKORLAT Ez a jogállás alapvető és egyéni jogot ruház az Unió valamennyi polgárára annak érdekében, hogy szabadon mozoghassanak és tartózkodhassanak a tagállamok területén, a Szerződésben és az alkalmazására hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokra és feltételekre is figyelemmel 31. Miként az EuB Ruiz Zambrano ítéletében kimondta, az EUMSZ 20. cikkével ellentétesek azok a nemzeti intézkedések, amelyek azzal a hatással járnak, hogy megfosztják az uniós polgárokat az uniós polgár jogállás révén biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől 32, továbbá, hogy a Szerződés uniós polgárságra vonatkozó rendelkezései nem biztosítanak önálló jogot a harmadik államok állampolgárai számára 33. Az EuB azonban megállapította, hogy vannak egészen különleges helyzetek, amelyek jellemzője, hogy a tagállamok hatáskörébe tartozó rendelkezések szabályozzák, és szoros összefüggésben állnak az uniós polgár szabad mozgáshoz való jogával, amellyel ellentétes az, ha abban a tagállamban, ahol az uniós polgár tartózkodik, a harmadik országok állampolgáraitól a beutazás és a tartózkodás jogát megtagadják. CS gyermeke uniós polgárként rendelkezik az Unió területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joggal. A gyermek tényleges felügyeletét ellátó anyja kiutasítása a gyermek, uniós polgár jogállása révén biztosított jogok korlátozását eredményezheti, mivel ténylegesen arra kényszerülhet, hogy anyját elkísérve az Unió egész területét elhagyja. Így az anya kiutasítása megfosztaná a gyermeket azon jogai lényegének tényleges élvezetétől, amelyeket pedig az uniós polgár jogállás biztosít a számára. III.2.2. A közvetlenül az EUMSZ 20. cikkből eredő származékos tartózkodási jogra vonatkozó korlátozások bevezetésének lehetőségéről Az Egyesült Királyság Kormánya amely úgy vélte, hogy CS egy bűncselekmény elkövetése miatt kikerülhet a Bíróság által a március 8-i Ruiz Zambrano ítéletben meghatározott elv hatálya alól, arra hivatkozott, hogy a CS-vel szemben, a súlyos bűnöző magatartása miatt hozott kiutasítási határozat közrendi oknak felel meg, amennyiben ez a magatartás egyértelmű veszélyt jelent e tagállam valamely törvényes érdekére, a társadalmi kohézió és a társadalmi értékek tiszteletben tartására. Emlékeztetett továbbá arra is, hogy a Ruiz Zambrano ítélet alapjául szolgáló üggyel ellentétben amelyben a belga kormány nem hivatkozott a közrenddel vagy közbiztonsággal kapcsolatos kivételre az Egyesült Királyság Kormánya erre a kivételre hivatkozik. Érvei szerint, ha nem ismernék el az EUMSZ 20. cikkből közvetlenül eredő tartózkodási jog korlátozásai bevezetésének és kiutasítási intézkedés meghozatalának lehetőségét, azt jelentené, hogy a kiutasítással szembeni védelem szintje magasabb lenne egy harmadik állam származékos tartózkodási joggal rendelkező állampolgára, mint egy uniós polgár számára. Az EuB megjegyezte, hogy az EUMSZ 20. cikk nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy valamely, többek között a közrend fenntartására és a közbiztonság megőrzésére vonatkozó kivételre hivatkozzanak, és a lojális együttműködés elve alapján a hatásköreik gyakorlása során kötelesek a közrendet és a közbiztonságot oly módon fenntartani, hogy ne veszélyeztessék a Szerződések rendelkezéseinek teljes érvényesülését. Az uniós polgárok vagy családtagjaik tartózkodási jogától való eltérést igazoló közrend és közegészség fogalmát szigorúan kell értelmezni, és annak tartalmát a tagállamok nem határozhatják meg egyoldalúan, az uniós intézmények ellenőrzése nélkül 34. A közrend fogalma minden esetben azt feltételezi, hogy a társadalmi rend megzavarásán túl, amelyet valamennyi jogsértés megvalósít olyan valódi, közvetlen és kellően súlyos veszély álljon fenn, amely a társadalom valamely alapvető érdekét érinti 35. A közbiztonság fogalma magában foglalja a tagállam belső és külső biztonságát, következésképpen az alapvető állami intézmények és közszolgáltatások működésének veszélyeztetése, valamint a lakosság fennmaradása, akárcsak a külkapcsolatok vagy a népek békés együttélése súlyos megzavarásának a kockázata, vagy a katonai érdekek veszélyeztetése hatással lehet a közbiztonságra 36. Az EuB kimondta, hogy a bűnszövetségben elkövetett kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos bűnözés elleni küzdelem vagy a terrorizmus elleni küzdelem a közbiztonság fogalma alá tartozik 37. Ebben az összefüggésben, amennyiben a kiutasító határozat a közrendre vagy a közbiztonságra nézve valódi, közvetlen és kellően súlyos veszély fennállásán alapul, egy ilyen határozat összhangban állhat az uniós joggal. Ilyen következtetés azonban nem vonható le automatikusan önmagában az érintett büntetett előélete alapján. Erre kizárólag az ügy aktuális és releváns körülményei összességének konkrét értékelése alapján, az arányosság elvére, a gyermek mindenekfelett álló érdekére és az alapvető jogokra tekintettel a nemzeti bíróság juthat. Az EuB e körben az alapvető elvek tiszteletben tartását biztosítja. A nemzeti bíróságnak értékelése során figyelembe kell vennie az érintett egyén személyes magatartását, az érintett adott tagállam területén való tartózkodásának időtartamát és jogszerű jellegét, az elkövetett bűncselekmény természetét és súlyát, az érintett társadalomra való tényleges veszélyességének mértékét, a szóban forgó gyermek életkorát és egészségi állapotát, valamint családi és gazdasági helyzetét. 31 McCarthy ítélet, 46. pont; Dereci és társai ítélet 61. pont; O. és társai ítélet, 43. pont október 7 i Lassal ítélet, C 162/09, EU:C:2010:592, 29. pont. 33 Zambrano ítélet 42. pont. 34 Iida ítélet, 66. pont, Ymeraga és társai ítélet, 34. pont április 27 i Bizottság kontra Németország ítélet, C 441/02, EU:C:2006:253, 34. pont. 36 Ítélet 38. pont. 37 Tsakouridis ítélet, 43. és 44. pont, február 15 i N. ítélet, C 601/ 15 PPU, EU:C:2016:84, 65. és 66. pont. 54 CSALÁDI JOG 17szept.indd :16:02

57 JOGGYAKORLAT CS ügyében a nemzeti szabályozás értelmében a belügyminiszternek kötelező kiutasító határozatot hoznia az olyan, nem egyesült királyságbeli állampolgárságú személlyel szemben, akit bűncselekmény elkövetése miatt legalább tizenkét hónapig tartó szabadságvesztésbüntetésre ítéltek, kivéve, ha ez a határozat sérti a bűnelkövetőt az európai uniós Szerződések alapján megillető jogokat. A szabályozás ezzel rendszertani és automatikus kapcsolatot hozott létre az érintett személy büntetőjogi felelősségének megállapítása és a vele szemben kiszabott, kiutasításra vonatkozó intézkedés között. Ugyanakkor, azonban önmagában a büntetett előélet nem igazolhat olyan kiutasítási határozatot, amely megfoszthatja CS gyermekét az uniós polgár jogállás révén számára biztosított jogok lényegének tényleges élvezetétől. E megállapításokra tekintettel az EuB szerint az Upper Tribunal feladata, hogy megvizsgálja, hogy mi az a jellemző CS magatartásában vagy az általa elkövetett bűncselekményben, ami a társadalom vagy a fogadó tagállam valamely alapvető érdeke valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyeztetésének tekinthető, és ami a közrend vagy a közbiztonság védelmének nevében igazolhat egy, az Egyesült Királyságból történő kiutasítást elrendelő határozatot. Feladata mérlegelni egyrészről CS bűnöző magatartása társadalomra való veszélyességének mértékét, másfelől egy ilyen magatartásnak az érintett tagállam közrendjére vagy közbiztonságára vonatkozó esetleges következményeit. Ennek keretében figyelembe kell vennie továbbá azokat az alapvető jogokat, amelyek tiszteletben tartását az EuB biztosítja, különösen a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot, amelyet a Charta 7. cikke rögzít, valamint biztosítania kell az arányosság elvének tiszteletben tartását 38. A gyermek mindenek felett álló érdekei körében különös figyelmet kell fordítani életkorára, az érintett tagállamban fennálló helyzetére és a szülőtől való függésének mértékére 39. Az EUMSZ 20. cikkel az alapjogok fényében ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely azt írja elő, hogy ezen tagállam területéről egy harmadik államba kell kiutasítani e harmadik állam olyan állampolgárát, akinek büntetőjogi felelőssége megállapítást nyert, jóllehet ő egy kiskorú gyermek felügyeletét ténylegesen ellátó személy, amely gyermek e tagállam állampolgára, és születésétől fogva ott él anélkül, hogy szabad mozgáshoz való jogát gyakorolta volna, amennyiben az érintett kiutasítása e gyermek számára az Európai Unió területének elhagyásával járna, megfosztva őt ekként az őt uniós polgárként megillető jogai lényegének tényleges élvezetétől. A tagállam mindazonáltal, kivételes körülmények között elfogadhat kiutasító intézkedést azzal a feltétellel, hogy az harmadik állam állampolgárának olyan személyes magatartásán alapul, amely e tagállam társadalma valamely alapvető érdekének valódi, közvetlen és kellő- 38 Tsakouridis ítélet, 52. pont. 39 EJEB, október 3 i Jeunesse kontra Hollandia ítélet, en súlyos veszélyeztetését valósítja meg, és hogy a különböző fennálló érdekek figyelembevételén alapul. IV. ÖSSZEGZÉS A Maastrichti Szerződés óta az Európai Unió azzal, hogy az uniós polgár jogállását biztosítja mindenki számára, aki valamely tagállam állampolgára, a polgárok részvételének megerősítésével lényegében legitimálta az európai integráció folyamatát. E jogállás alapján biztosított jogok elismerésével és értelmezéseiben megnyilvánuló továbbfejlesztésével az EuB fontos, sőt meghatározó szerepet játszik az alapvető jogállás kialakításában, amely ma a polgárok európai identitásának lényeges részét képezi 40. Az a széles körű ítélkezési gyakorlat, amelyen keresztül az EuB az uniós polgárságot érvényre juttatta, a nemzeti bíróságokkal szoros együttműködésben, fokozatosan alakult ki, és továbbra is fokozatos kialakítás alatt áll. Ezen együttműködés során az EuB folyamatosan koherens jogi irányvonalat képviselt, amely meghatározó módon járult hozzá az uniós polgár alapvető jogállásának kialakításához 41. A vizsgált két ügyben az azonos és egyben lényegi kérdés az volt, hogy megállapítható-e az, hogy A. Rendón Marín és gyermekeinek helyzete, valamint CS és gyermekének helyzete olyan különleges vagy kivételes helyzet, amelyre az EuB ítélkezési gyakorlatában már hivatkozott. Az EuB válasza szerint: gyermekek uniós polgárként az uniós joga alá tartoznak és e jog mindennemű korlátozása is az uniós jog hatálya alá tartozik. A tényállásokból azonban e jog korlátozására irányuló veszélyhelyzet állapítható meg. A szóban forgó helyzetek a Ruiz Zambrano ítéletet megerősítő ítélkezési gyakorlat szerinti kivételes helyzeteknek minősülnek 42. Megállapítható, hogy az EuB az Európai Unió polgára, a gyermek mindenekfelett álló érdeke védelmének biztosítása iránti szükséglet fényében értékelte az adott ügyek konkrét tényállásait és jutott az ítéletében megfogalmazott következtetésekre. Az EuB a tagállami bíróságok előtti jogvitákat ítéletével nem döntötte el. Az ügyeknek az EuB határozata alapján történő elbírálása a nemzeti bíróságok feladata, azonban az-ítélet rendelkezései a tartalmilag hasonló kérdések elbírálása során kötelező erővel bírnak. 40 Maciej Szpunar főtanácsnok McCarthy és társai ügyre vonatkozó indítványa C 202/13; EU:C:2014:345, 39. és 40. pont. 41 Maciej Szpunar főtanácsnok Rendeon Marin és Cs. ügyekben tett indítványa 110. pont. 42 Dereci és társai ítélet, 67. pont; Iida ítélet, 71. pont; Ymeraga és társaiítélet 36. pont. Alokpa ítélet 32. pont. CSALÁDI JOG 55 17szept.indd :16:02

58 HÍREK, ESEMÉNYEK TANCSIK ANNAMÁRIA VÁLTOZÁSOK SODRÁBAN A CSALÁDJOGI ELJÁRÁSOK NYITOTT KÉRDÉSEI BESZÁMOLÓ A CSALÁDI JOG FOLYÓIRAT ÉVES KONFERENCIÁJÁRÓL A Családi Jog folyóirat Mindennapi családjog elnevezést viselő konferenciasorozatának immár hatodik, a fenti címmel meghirdetett ülése május 11-én, ismét a korábbi években megszokott helyszínen, a Hotel Benczúrban került megrendezésre. Bár a konferenciát megnyitó dr. Somfai Balázs által is elismerten a szervezők arra törekedtek, hogy a tavalyi rendezvény kiugró sikerét megismételjék, a program felépítése mégsem a tavalyi, hanem a korábbi évek hagyományait tükrözte: a délelőtt zajló frontális előadásokat a délutáni blokkban két kerekasztal-beszélgetés követte. Az alábbiakban az egyes előadások és a kerekasztal-beszélgetések során elhangzottak kerülnek röviden ismertetésre. Korszakváltás küszöbén Az új Polgári perrendtartás hatása a családjogi perekre (dr. Szabó Imre, miniszteri biztos, egyetemi tanár, SZTE ÁJK) Az előadó, aki a Polgári Perjogi Szerkesztőbizottság elnökeként az új Polgári perrendtartás kodifikációját vezette, a évi CXXX. törvény által az általános szabályok terén és a személyállapoti perekre vonatkozóan bevezetett legfontosabb változásokat mutatta be. A jelenlegi Pp.-vel szemben gyakran merül fel kritikaként, hogy a perkoncentráció alapelve nem érvényesül; emiatt pedig az eljárás tartama és kimenetele a felek számára nem kiszámítható. E problémák orvoslása érdekében a jogalkotó egy jelentős szerkezeti változás: a magyar perjogban a Plósz-féle Pp.-ből 1 ismert osztott perszerkezet újbóli bevezetése mellett döntött. E modell szerint a peres eljárás két szakaszból, a perfelvételi és az érdemi tárgyalási szakaszból áll. Az első, perfelvételi tárgyaláson az írásbeli előkészítést követően, annak alapján a jogvita kereteinek tisztázására és a perfelvételi nyilatkozatok megtételére kerül sor. Az érdemi tárgyalási szakban a perbeli nyilatkozatok megváltoztatására már csak rendkívül szűk körben keresetváltoztatásra pl. csak bírói engedéllyel, a törvényben taxatíve meghatározott esetekben van lehetőség, a bizonyítás pedig kizárólag a perfelvételi szakban előadottakra korlátozódik évi I. törvénycikk a polgári perrendtartásról. Az eljárás elhúzódását az új Pp. számos más, perelhúzást gátló szabálya is akadályozza, így pl. a jelenleginél lényegesen szigorúbb követelményeket támaszt a felekkel szemben. A keresetlevélnek egyaránt tartalmaznia kell tényállítást, jogállítást (jogalapot), valamint határozott kérelmet; ezek bármelyikének hiánya hiánypótlásra felhívás nélkül a kereset idézés kibocsátása nélküli elutasítását vonja maga után. Az érdemi ellenkérelmet szintén még a perfelvételi tárgyalást megelőzően, írásban kell előterjeszteni; ennek elmaradása esetén a mulasztás általános jogkövetkezményei nem alkalmazhatók; ehelyett bírósági meghagyás kibocsátása kötelező. További fontos változás, hogy az általános hatáskörű elsőfokú bíróság szerepét ezentúl a törvényszék tölti be, amely előtt a jogi képviselet kötelező. A jogi képviselővel eljáró félre az ügyvédi felelősségvállalás növelése érdekében még szigorúbb szabályok vonatkoznak: a jogi képviselő nem megfelelő eljárása esetén a fél bizonyos támadási, illetve védekezési lehetőségeket el is veszíthet. Az új Pp. nem csak a felekkel, hanem a bíróságokkal szemben is magas követelményeket támaszt: a határidők be nem tartása esetén az Emberi Jogok Európai Bírósága mellett az OBH-hoz is lehet fordulni; ennek folytán pedig a mulasztó bíróval szemben akár fegyelmi eljárás is indulhat. A személyállapoti perekre vonatkozó különös rendelkezések közül elsősorban a házassági perekre vonatkozó új szabályok emelendők ki. A házastársi közös vagyon megosztása iránti igény a jövőben a bontóperben nem érvényesíthető; amennyiben a két per egyidejűleg indul meg, a bontóperben meghozott ítélet jogerőre emelkedéséig a vagyoni pert fel kell függeszteni. A házassági életközösség kezdetének időpontját a bontóperi ítélet (e kérdésben részítélet meghozatalának nincs helye!) rendelkező részében kell megállapítani, így az res iudicatának minősül majd. Végezetül, az új Pp. hiánypótló jelleggel rendez két, az utóbbi évtizedben elsősorban az ügyvédi és a bírói kar tagjai között heves vitát kiváltó kérdést: a jogellenesen készített, illetve felhasznált bizonyítékok, valamint a magánszakértő vélemény megítélésének problematikáját is. Menni vagy maradni? A házastársi lakáshasználat rendezésének gyakorlati problémái a Ptk. tükrében (dr. Kőrös András ny. kúriai tanácselnök) 56 CSALÁDI JOG 17szept.indd :16:02

59 HÍREK, ESEMÉNYEK Ami a házastársak lakáshasználatát illeti, az új Ptk.- ból a Csjt. alapvetései köszönnek vissza, a rögzült bírói gyakorlattal és számos részletszabállyal kiegészülve. Számos olyan kérdés maradt azonban, amelyekre az új Ptk. sem ad választ, és amelyekre a bírói gyakorlatnak kell megoldást találnia. A házastársi közös lakás fogalmi eleme továbbra is egyrészt a házasság fennállása, másrészt a Ptk.-ban nevesített önálló jogcímek bármelyikén történő együttlakás. E törvényi fogalmi elemeket a bírói gyakorlat pontosította tovább, amelynek megállapításai az új Ptk. hatálybalépését követően is továbbélnek: eszerint nem minősül házastársi közös lakásnak a járulékos jogcímen vagy jogcím nélkül használt lakás, a nem közös lakás céljára használt közös tulajdonú lakás, a kizárólag a házastársak tagságával működő kft.-be apportált lakás, illetve az az ingatlan sem, amelynek harmadik személy a társtulajdonosa, haszonélvezője vagy bérlője. Tisztázatlan azonban, hogy a házastársak külföldre költözése esetén a bontóper folyamán is meglévő belföldi lakás közös lakásnak minősülhet-e. Annak, hogy a házastársak a lakást közös vagy egyikük kizárólagos jogcíme alapján használják-e, döntő jelentősége van nemcsak a lakáshasználat rendezése, hanem a házastársi közös vagyon megosztása szempontjából is. Ennek meghatározása látszólag egyszerű; vannak azonban olyan helyzetek, amelyek megítélése nem egyértelmű. Így pl. annak ellenére, hogy a lakásra az egyik házastársnak kizárólagos jogcíme van, azt mégis közösnek kell tekinteni és így akár a lakás osztott használata is elrendelhető, ha a jelentős beruházások folytán azon a másik házastárs tulajdont szerzett. Elképzelhető ennek fordítottja is: a közös jogcímen használt lakást kizárólagos jogcímen használtnak kell tekinteni, ha az az egyik házastárs önálló bérletének minősül. Nincs azonban rögzült gyakorlat arra vonatkozóan, hogy melyik házastárs jogcíme az erősebb abban az esetben, ha mindketten az általuk eltérő jogcímeken pl. tulajdonjog, illetve haszonélvezeti jog alapján használt lakás kizárólagos használatát kérik. A jogcím közös vagy kizárólagos volta a lakással való rendelkezésre is kihatással van: ahhoz előbbi esetben a házastárs hozzájárulása szükséges, míg az utóbbi esetben nem szükséges a másik házastárs hozzájárulása, amennyiben a lakással való rendelkezés az ő vagy a lakásban lakó kiskorú gyermek lakáshasználatát nem érinti hátrányosan. Jelenleg azonban nincs válasz arra a konkrét jogesetben felmerült kérdésre, hogy hátrányosan érinti-e a kiskorú gyermek lakáshasználatát, a férj és a felek kiskorú gyermeke között létrejött, a férj nevére bejegyzett ingatlanon haszonélvezeti jogot biztosító szerződés, amennyiben a feleség nem kíván a lakásban maradni A lakáshasználati jog ellenértékének számítása is felvet gyakorlati problémákat. Az új Ptk. ugyanis nem határozza meg a számítás módját, így kérdéses, hogy a Csjt. számítási módja továbbra is használható-e, vagy pedig ahelyett bírói mérlegeléssel, illetve szakértő segítségével kell-e meghatározni a távozó házastársat megillető ellenértéket. A Csjt. számítási módjának az új ügyekben való alkalmazhatósága dogmatikailag nem zárható ki; szolgálati lakásoknál, bérlakásoknál azonban nem használható. Szintén kérdésként merül fel, hogy az ellenérték iránti igény kizárólag a lakáshasználat szabályozása iránti kérelemmel együttesen vagy pedig külön perben is érvényesíthető-e. Erre a válasz az, hogy az ellenértékre jogosult azaz az ingatlant nem önként, a visszatérés szándéka nélkül elhagyó házastárs ezen igényének érvényesítése iránt, amennyiben a használat rendezésére nem tart igényt, külön pert is indíthat. Lyukak a hálón Megoldatlan problémák, hiányok a gyermekvédelemben húsz év után (dr. Katonáné dr. Pehr Erika c. egyetemi docens, PTE ÁJK) A gyermekvédelmi törvény 2 elfogadásának 20. évfordulóján indokolt a visszatekintés: mi változott az elmúlt két évtizedben? Bekövetkezett-e az a fejlődés, amelyet az ENSZ gyermekvédelmi egyezmény 3 elfogadásával bekövetkezett paradigmaváltás előirányzott? Számos területen így a családi pótlék folyósítása, a gyermekétkeztetés, a gyermekek napközbeni ellátása, a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzet megállapítása, a nevelésbe vétel és a megelőző pártfogás elrendelése, a nevelőszülőség szabályozása, valamint a területi gyermekvédelmi szakszolgáltatás terén teljes átalakulás és ezzel egyidejűleg a szabályozás finomodása következett be. Ugyanakkor továbbra is megoldatlan problémát jelent a gyermekszegénység: az Eurostat adatai szerint e veszélynek az Európai Unió országaiban a 18 év alattiak 27%-a, azaz mintegy 25 millió gyermek van kitéve. Ennek egyik oka hazánkban a rendszeres pénzbeli ellátásra jogosultak számának 1998 óta fokozatosan bekövetkezett, mára drasztikus csökkenése, amelynek elsődleges oka az igénybevételre jogosító jövedelemhatárra és az öregségi nyugdíjminimum összegére vonatkozó szabályok karbantartásának hiánya. Mindezek orvoslására a Nemzeti Társadalmi Felzárkóztatási Stratégia kezdeményezte a rendszeres gyermekvédelmi támogatás bevezetését és az ingyenes közétkeztetésnek a rászoruló középiskolásokra történő kiterjesztését. A gyermekvédelem helyzetének fontos értékmérője a hátrányos, illetve a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek száma is. Míg az óvodás és általános iskolás korosztályban az érintett gyermekek száma hasonló (11 13%), a középiskolások esetében ez a szám a töredékére (4%) csökken. A statisztika azonban csalóka: a jelentős mértékű csökkenés nem a veszélyeztetettség megszűnésének a következménye; mindössze annak tudható be, hogy az óvodás és kisiskolás korban érintett gyermekek túlnyomó többsége a középfokú oktatásig már nem jut el. A kora gyermekkori ellátások terén bevezetett újdonságok közül kiemelendő a szociokulturális hátrányokkal küzdő gyermekek felzárkóztatására létrehozott Biztos évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról. 3 A Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, november 20-án kelt Egyezmény. CSALÁDI JOG 57 17szept.indd :16:02

60 HÍREK, ESEMÉNYEK Kezdet Gyerekházak kialakítása, amelyekből ma már országszerte 115 működik (továbbiak felállítása is tervben van), és amelyekben az évek során összesen mintegy 20 ezer gyermek fordult meg. Szintén sikertörténetként fogható fel a napközbeni ellátásban részesülő gyermekek számának fokozatos növekedése; továbbra is probléma azonban, hogy a 3 év alatti gyermekek számára több mint 2000 településen a szolgáltatás semmilyen formája nem érhető el. E téren a közeljövőben jelentős változások várhatók: december 31-ig gondoskodni kell a bölcsődei ellátás biztosításáról valamennyi olyan településen, ahol legalább 5 gyermek igényli a felügyeletet, vagy ahol a 3 év alatti gyermekek száma meghaladja a 40-et. Emellett a szakma nagy várakozásokkal tekint a munkahelyi bölcsődék bevezetése elé is. Bár a gyermekvédelmi jelzőrendszer 2016-ban új család- és gyermekvédelmi központok létesítésével megerősítésre került, megfelelő előkészítés híján továbbra sem működik megfelelően; szükséges a szemléletbeli változás, valamint a jelzőrendszeri szakemberek érzékenyítése. A veszélyeztetett gyermekek nagy részét a veszélyeztetettség több típusa közül az elhanyagolás érinti leginkább; e téren a szülői kompetenciákat erősítő programokkal érhető el változás. A családsegítés és a gyermekjóléti szolgálat ma már integrált intézményi struktúrában, két települési és járási szinten működik, amelynek számos szakmai indoka volt; szükséges lenne ugyanakkor a települési és a járási szint közötti feladatmegosztás újragondolása. A gyermekvédelmi szakellátás terén 2003-ban fordulópont következett be: ezt követően vált általánossá a gyermekotthon helyett nevelőszülőnél történő 12 év alattiak esetében csekély kivétellel kötelező elhelyezés preferálásának gyakorlata, amelynek következtében figyelemmel arra, hogy a nevelőszülők száma a kezdetek óta nem növekedett megnőtt az egy nevelőszülőnél elhelyezett gyermekek száma. Bár a nevelőszülővé váláshoz szükséges képesítési és alkalmassági feltételek szigorodtak, indokolt lenne továbbképzési lehetőségeket és pszichológiai támogatást biztosítani. Ezzel párhuzamosan, jelenleg is zajlik a gyermekotthonok átalakítása: elsősorban a férőhelyek differenciálása és a használaton kívüli épületek más gyermekvédelmi célokra történő felhasználása. Látható tehát, hogy az elért eredmények ellenére a gyermekvédelem ma is számos kihívással küzd. Az elvégzésre váró feladatok közül a gyermekvédelmi rendszer egészének átfogó elemzése, a gyermekszegénység csökkentése, a családban nevelkedést segítő szolgáltatások elérhetővé tétele és a felkészült nevelőszülők számának növelése, a speciális szükségletű gyermekek ellátása, valamint a gyámhivatali rendszer megerősítése a legfontosabb. Nyitott füllel első fokon? A gyermek meghallgatása a családjogi perekben (Diószeginé dr. Szolyák Elvira, dr. Gondán-Evetovits Andrea, dr. Marton Erika bírók, dr. Németh Rita igazságügyi pszichológus szakértő, moderátor: dr. Szeibert Orsolya habilitált egyetemi docens) A gyermek meghallgatása körében a nemzetközi dokumentumok értelmezése még ma is gyerekcipőben jár. A követelmények ismertek: a gyermek meghallgatásához szakértelem szükséges; a gyermeket tájékoztatni kell arról, hogy milyen kérdésben hallgatják meg; a gyermek életkorát és állapotát a meghallgatás során figyelembe kell venni, és traumatizálódásának mértékét lehetőség szerint csökkenteni kell. Nem egyértelmű azonban, hogy ezen elvárásoknak milyen módon kell eleget tenni. Nem tisztázott a gyermek meghallgatásának pontos mikéntje, és az sem, hogy a gyermek véleménye hogyan vehető figyelembe. A beszélgetés moderátora arra kérte a résztvevőket, hogy a témához kapcsolódó legfontosabb kérdésekre vonatkozó saját gyakorlatukat, az általuk követett elveket ismertessék. Egyetértés mutatkozott abban, hogy a meghallgatás módja szempontjából nem annyira a gyermek életkora, mint inkább értelmi, szellemi fejlettsége a meghatározó. A meghallgatás főszabály szerint hat éves kor alatt játék közben, afölött verbális dialógus keretében történik; ezt azonban befolyásolhatja, hogy a gyermek figyelme pl. esetleges figyelemzavar, hiperaktivitás esetén menynyiben és milyen módszerrel köthető le. A meghallgatás lehetséges céljainak meghatározása során a résztvevők mind a bíróság, mind a gyermek szempontját is figyelembe vették. A bíróság szempontjából az elsődleges cél a gyermek a legérdekeltebb fél megismerése; a gyermek szempontjából pedig az elhelyezéséről döntő bíró iránti bizalom kialakításában van szerepe, de akár hosszú távon is pozitív hatással lehet a gyermek személyiségfejlődésére. Fontos azonban hangsúlyozni: semmilyen esetben sem lehet elvárás az, hogy a döntést maga a gyermek hozza meg, és amennyiben a szülők ennek terhét rá hárították, azt a gyermek válláról a bírónak kell levennie. Abban a kérdésben, hogy a meghallgatást a bíró közvetlenül vagy szakértő útján végezze-e, a vélemények jelentős eltérést mutattak. Egyesek szerint általában nem szerencsés, ha a meghallgatást maga a bíró végzi, mivel nem feltétlenül képes kiszűrni a gyermek által elmondottakból a szülői befolyásolásra előadottakat. Mások ennél megengedőbbek: elsősorban abúzus, pszichés zavarok, valamint a szülői befolyásolás lehetőségének felmerülése esetén tartják csak indokoltnak a pszichiáter, illetve pszichológus szakértő bevonását azzal, hogy a bírónak a gyermekkel ez esetben is legalább egyszer találkoznia kell. Szintén eltérő vélemények hangzottak el annak kapcsán, hogy megegyezéses bontás esetén egyáltalán szükséges-e a gyermek meghallgatása. A merevebb álláspont szerint nem, mivel ebben az esetben a meghallgatás mellőzése kisebb kárt okoz, mint az, ha a gyermek előadása a szülőkével szöges ellentétben áll. Mások ennél árnyaltabban a meghallgatás mellőzését arra az esetre korlátozzák, ha tizennégy év alatti gyermekről van szó, és nincs kétség, hogy az egyezség az ő érdekét szolgálja. Abban azonban valamennyi résztvevő egyetértett, hogy a meghallgatás mellőzése esetén is fel kell tárni, hogy a gyermeket a szülők a döntésbe mennyiben vonták be. 58 CSALÁDI JOG 17szept.indd :16:02

61 HÍREK, ESEMÉNYEK Nehézséget a résztvevők elsősorban a gyermek szóra bírásában látnak. A meghallgatáson a gyerekek függetlenül attól, hogy mennyire kedves és nyitott a meghallgatást végző személy kezdetben mindig szoronganak, elzárkózhatnak, egyes esetekben akár teljesen hallgatásba is burkolózhatnak. Minél kisebb a gyermek, annál nehezebb a verbális kapcsolatteremtés, de a szülői konfliktusok folytán kialakuló érdektelenség vagy annak látszata kamaszoknál is akadály lehet. Ezek a gátak a szülőktől a gyermekről beszerzett előzetes ismeretek segítségével, humorral, türelemmel, a bizalom kialakításával oldhatók. Harctér vagy tárgyalóterem? Pervezetés és konfliktuskezelés a családjogi perekben (Nagy Zsóka mediátor, dr. Ocskó Katalin csoportvezető bíró, dr. Szemán Felicitász törvényszéki tanácselnök, dr. Zöld Katalin ügyvéd, moderátor: dr. Grád András ügyvéd, pszichológus, t. egyetemi tanár) A peres eljárást a szakma képviselői semmiképp sem foghatják fel harcként; ezzel szemben a felek sok esetben igenis háborúként tekintenek rá. Ez esetben megértve azt is, hogy egy családjogi perben a felek számára legfontosabb dolgokról van szó törekedni kell a felek között érdemi kommunikáció létrejöttének előmozdítására. Ebben a pert megelőzően elsősorban az ügyvédnek van szerepe: egyrészt kimerítő tájékoztatást kell nyújtania az általa képviselt gyakran teljesen tájékozatlan, a döntést igénylő kérdéseket nem ismerő, és emiatt ekkor még valós igényekkel nem is feltétlenül rendelkező félnek a lehetőségeiről, másrészt meg kell próbálnia csitítani a konfliktust. Az elsőfokú eljárásban a békítés a bírónak is feladata, bár ez a békítő tárgyalás merevsége miatt, illetve ügyvédi segítség híján, vagy amint arra is sajnálatosan gyakran látunk példát az ügyvéd kifejezett ellenkampánya esetén nemigen jár sikerrel. Amennyiben a kommunikáció nem jogi természetű okból akad el, mind a pert megelőző szakban, mind az elsőfokú eljárás során lehetőség van az ügy mediációra utalására is, bár ez elsősorban az eleve nyitottabb, többnyire a fiatalabb generációhoz tartozó felek esetén vezet eredményre. A másodfokú eljárásban a konfliktuskezelésre már nem nagyon van esély, különösen, ha a felek viszonya az elsőfokú ítélet folytán végképp elmérgesedett. A beszélgetésben részt vevő bírók kiemelték, hogy a tárgyalás során az ügyvédek együttműködésére is feltétlenül szükség van. Az, ha az ügyvéd az ügyfele sértettségét átvéve vagy csak mintegy előtte szerepelve a másik felet, annak képviselőjét vagy a bírót sértegeti vagy provokálja, nem segíti a probléma megoldását; mindössze arra kényszeríti a bírót, hogy az energiáját szükségtelen tárgyalási konfliktushelyzetek megoldására pazarolja. Az ügyvédnek természetesen nem csak a saját indulatait, hanem az ügyfelét is kordában kell tartania: nem biztathatja jogellenes magatartásra, és ahhoz hallgatólagosan sem járulhat hozzá. A mára gyakorlatilag bevetté vált, ám morálisan vitatható eszközök pl. a per szempontjából lényegtelen intim információk bíróság elé tárása, az abúzusra való alaptalan hivatkozás, a per médiában való kiteregetése alkalmazása nemcsak szakmailag elítélendő, de az a felek közötti egyezség létrejöttének esélyeit is nagymértékben csökkenti. A konfliktuskezelés sikeréhez tehát elsősorban az eljárás valamennyi szereplőjének egymás iránti tiszteletére, a probléma megoldása érdekében történő együttműködésére van szükség. A konferenciát lezáró rövid beszédében dr. Somfai Balázs örömét fejezte ki afelett, hogy az éves ülések az aktualitások megismertetése mellett az általános kompetenciafejlesztés célját is egyre inkább szolgálják. A folyamatos ismeretbővítés, a fejlődés ugyanis elengedhetetlen, hiszen mint mondta, az angol zeneszerző, Sir Benjamin Britten szavaira utalva a tanulás olyan, mint szembe evezni egy folyón: ha nem lapátolunk, visszafelé haladunk. A munkaviszony megszűnése és megszüntetése A bírói gyakrolat széleskörű bemutatásával, iratmintákkal Szerző: Lőrincz györgy e könyv alapvető célja, hogy a lehető legrészletesebben, gyakorlati példák bemutatásával bővítse a jogkereső közönség tárgybeli ismereteit. ennek szükségességét illetően egy adat: a Kúria a felmondások és az azonnali hatályú felmondások gyakorlatát vizsgáló joggyakorlat-elemző csoportja ezernél több peres ügyet vizsgált, amelyek közül többségben voltak azok a jogesetek (53%), amelyekben a felmondás, illetve az azonnali hatályú felmondás jogellenesnek minősült. Végül a téma súlyát illetően indokolt kiemelni, hogy a munkaügyi perek 25-30%-a a munkaviszony megszűnésével, illetve megszüntetésével összefüggésben indul. A jogi ismeretek bővítése mellett ezért indokolt olyan gyakorlati helyzeteket is elemezni, mint például a munkáltatói felmondás előkészítésének praktikus kérdései. részlet a könyv előszavából HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. FAx: (36-1) TeLeFOn: (36-1) info@hvgorac.hu Ára: 7500 Ft WEBES VÁSÁRLÁS 5% CSALÁDI JOG 59 17szept.indd :16:02

62 A polgári perrendtartás és A kapcsolódó jogszabályok kommentárja i ii. Szerzők: bacher gusztáv, baranyi bertold, bodoki gábor, böszörményiné kovács katalin, burai-kovács jános, döme Attila, ébner Vilmos, éless tamás, Faludi gábor, Farkas Attila, goldea zsuzsanna, Aleku mónika, Harsági Viktória, juhász csaba, juhász lászló, juhász linda, kapa mátyás, káposznyák Aliz, király miklós, köblös Adél, kövesné kósa zsuzsanna, kőrös András, lázár-kocsis edina, légrádi istván, máté Viktor, mikó ádám, okányi zsolt, orosz árpád, osztovits András, paksi gábor, parlagi mátyás, prokopovitsch lászló, rák Viktor, reviczky renáta, ribai csilla, szécsényi-nagy kristóf, szőcs tibor, tálné molnár erika, timár kinga, tóth ádám, Varga istván, Virág csaba, Völcsey balázs SzerkeSztő: Varga istván lektor: németh jános könyvünk az új Pp. szabályainak magyarázatát tartalmazza első kézből, a törvény előkészítését az első pillanattól meghatározóan befolyásoló kodifikációs téma- és munkabizottsági elnökök és tagok tollából. A kétkötetes kommentárban minden témakört olyan szakértő ismertet, akinek az a szűken vett szakterülete. A szerzői csapatot szerkesztőként Varga István tanszékvezető egyetemi tanár (elte ÁJk Polgári eljárásjogi tanszék), ügyvéd, a Polgári Perjogi kodifikációs Főbizottság tudományos titkára irányítja. A kötet lektora Németh János professzor emeritus, a Főbizottság elnöke, az Alkotmánybíróság volt elnöke. A szerzők célja, hogy tudományosan megalapozott, de elsősorban a mindennapi gyakorlati jogalkalmazói igényeknek megfelelő kommentár szülessen. A kommentár a Pp-n kívül szabályozott perek, valamint a választottbírósági eljárás, mint a polgári per elsődleges alternatívájának, magyarázatát is tartalmazza. Az olvasó továbbá a polgári perben alkalmazandó nemzetközi jogi és európai uniós jogszabályok, a jogsegély-szerződések, a joghatósági- és jogsegély-rendeletek, valamint a sui generis európai uniós eljárások lényegre törő, rendszerbe foglalt magyarázatát is megtalálja a kötetben. Az új pp. iratmintatára beadványtervezetek az új pp. minden eljárási cselekményéhez, összesen 390 iratminta Szerzők: belcsák róbert, gelencsér dániel, jójárt eszter, kőrös András, lászló András dániel, orosz árpád, parlagi mátyás, reviczky renáta, turbucz zoltán SzerkeSztő: Varga istván A SzerkeSztő munkatársa: gelencsér dániel Az új Pp. a professzionális pervitel megteremtése érdekében nagyban épít a polgári per szereplőinek aktív, szakszerű közreműködésére, a jogi képviselőkkel szemben a jelenleginél magasabb követelményeket állít fel. Az új törvény az eddiginél jóval bonyolultabb szabályozást vezet be, továbbá számos olyan első ránézésre nehezen észlelhető részletszabályt tartalmaz, amely megnehezíti a befogadható beadványok elkészítését. Az alapjaiban megváltozó jogi környezet a jogi képviselőket vélhetően komoly kihívások elé fogja állítani, ára: Ft megjelenés: 2017 ősze ára: Ft megjelenés: 2017 ősze melyek leküzdésében segítséget nyújthat ez a bírói, ügyvédi, közjegyzői és a tudományos szféra kiemelkedő képviselői által készített iratmintatár. A kötetet Varga István tanszékvezető egyetemi tanár, ügyvéd, a Polgári Perjogi kodifikációs Főbizottság tudományos titkára szerkesztette. A kézikönyv a megszokott iratmintatárakhoz képest részletesebben, a peres eljárás teljes folyamatát végigkövetve jeleníti meg az egyes iratmintákat. A határon átnyúló ügyek számának dinamikus növekedésére figyelemmel az összeállítás tartalmaz európai uniós, illetve nemzetközi jogi aktusok alapján készült mintákat is. A legjellemzőbb iratoknál például a keresetlevélnél, fellebbezésnél a kiadvány több alternatívát is kínál, a beadványok előtt az új szabályok gyakorlati alkalmazását elősegítendő jól használható gyorstáblázatot, továbbá beadványszerkesztést segítő útmutatót is tartalmaz. A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja és Az új pp. iratmintatára együttes ára: Ft WEBES VÁSÁRLÁS 5% HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. FAx: (36-1) TeLeFOn: (36-1) info@hvgorac.hu 17szept.indd :16:03

63 KÖVETKEZŐ SZÁMAINK VÁRHATÓ TARTALMÁBÓL: GRAD-GYENGE Anikó: Szerzői jog és házassági vagyonjog SCHULTZ Márton: A férj joga felesége nevén NYÍRŐNÉ KISS Ildikó: Párhuzamos életközösségek és vagyonjogi következményeik jogeset elemzés a Fővárosi Ítélőtábla gyakorlata alapján MENTUSZNÉ TERÉK Irén: Gondnoksági ügyek a gyámhivatal gyakorlatában VIGH Márta: Embriók a polgári jogban DARNÓT Sára Edina: A gyermek meghallgatása a családjogi perekben interjúk alapján, különös tekintettel a jogalkalmazási eltérésekre SZEIBERT Orsolya külföldi szemléje KATONÁNÉ PEHR Erika: Beszámoló az Országos és Kárpát-medencei gyermekvédelmi konferenciáról IMPRESSZUM CSALÁDI JOG FŐSZERKESZTŐ: Kőrös András SZERKESZTŐK: Grád András, Katonáné Pehr Erika, Somfai Balázs, Szeibert Orsolya KIADJA: a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft Budapest, Montevideo u. 14. Telefon: , Fax: info@hvgorac.hu Internet: FELELŐS KIADÓ: Frank Ádám a kft. ügyvezetője FELELŐS SZERKESZTŐ: Gábor Zsolt MŰSZAKI SZERKESZTŐ: Bors Kriszta SZEDÉS: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. A SZERKESZTŐSÉG CÍME: 1037 Budapest, Montevideo utca 14. Telefon: , Fax: ELŐFIZETHETŐ: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.-nél Előfizetési díj: évre: 9800 Ft (megjelenik háromhavonta) NYOMTATÁS: Multiszolg Bt. ISSN A lapban korábban megjelent cikkeket elektronikusan megtalálja a Jogkódexen. ÚTMUTATÓ A CSALÁDI JOG FOLYÓIRAT SZERZŐI SZÁMÁRA A kéziratokat elektronikus úton kérjük megküldeni a gabor.zsolt@ hvgorac.hu címre. A megjelenésről a Szerkesztőbizottság dönt, a bármely okból elfogadásra nem kerülő kéziratokat a Szerkesztőbizottság nem őrzi meg. A Szerkesztőbizottság másodközlésre nem fogad el kéziratot. A Szerkesztőbizottság a kéziratok lektorálása és szerkesztése során fenntartja a jogot az írások kisebb, nem tartalmi, hanem formai jellegű javítására, stilizálására. Az írások eredetiségéért a szerző a felelős. Az írásokat Word formátumban, Times New Roman betű típussal, szimpla sorközzel, szokásos margóbeállítással, sorkizárt igazítással kell elkészíteni. A Szerkesztőbizottság kéri a szerzőktől a kéziratokon a név, a tudományos fokozat, illetve cím, foglalkozás, beosztás, munkahely és a szerző elérhetőségének (lakcím, telefon, ) feltüntetését. A CIKKEK TERJEDELME: MAX BETŰHELY, SZÓKÖ- ZÖKKEL (1 SZERZŐI ÍV), KIVÉVE A KÖNYVISMERTETÉS, HÍREK, ESEMÉNYEK ROVATOKAT, AHOL MAX BETŰ- HELY, SZÓKÖZÖKKEL (0,5 SZERZŐI ÍV), AMELYBE A LÁB- JEGYZETEK SZÖVEGE IS BELESZÁMÍT. További követelményeket tartalmaz a Kiadó honlapján (www. hvgorac.hu/folyoiratok_csoport/csaladi_jog_kiadvany) elérhető részletes formai útmutató. A részletes útmutatóban foglaltak maradéktalan betartása a közlés feltétele! B3.indd :21:05

64 Megjelent az Ákr. és a Kp. kommentárja AZ ÁLTALÁNOS KÖZIGAZGATÁSI RENDTARTÁS MAGYARÁZATA A KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁS SZABÁLYAI I. Az Ákr. rendelkezéseinek gyakorlatorientált magyarázata, a koncepcionális és a részletszabályokban megjelenő újdonságok ismertetése. Miben tér el az Ákr. a Ket.-től? Mire kell a jogalkalmazóknak a jövőben különösen figyelniük? A kommentár szerzői csapatának gerincét a Kúria közigazgatási bírái alkotják, kiegészülve az új szabályozás előkészítésében fontos szerepet betöltő IM főosztályvezetővel és az NMHH jogi igazgatójával. A kötet lektora az IM Közigazgatási Eljárásjogi Kodifikációs Osztályának vezetője. Ára: 9000 Ft A KÖZIGAZGATÁSI PERRENDTARTÁS MAGYARÁZATA A KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁS SZABÁLYAI II. A közigazgatási per 2018-tól többé már nem egy különleges eljárás a Pp. rendszerében. A kommentár bemutatja a közigazgatási perrendtartásról szóló új törvényt, a Kp.-t. Megmutatjuk a közigazgatási perjog egyedi szabály- és fogalmi rendszerét, valamint az új jogintézményeket. A kommentár szerzői csapatának gerincét a Kúria közigazgatási bírái alkotják, kiegészülve egy közigazgatási jogász alkotmánybíróval és egy egyetemi oktatóval. A kötet lektorai a Kúria főtanácsadói. Ára: 9000 Ft WE HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. Fax: (36-1) Telefon: (36-1) info@hvgorac.hu 5% LÁS ÁR Az Ákr. és a Kp. kommentár előfizethető egyben A közigazgatási eljárás szabályai kapcsos kommentárként is. A kapcsos kommentár összevontan tartalmazza a közigazgatási eljárás két szakaszát: a hatósági és a bírósági eljárást. A fenti két kötet és a kapcsos kommentár tartalma teljes mértékben megegyezik, a kapcsos kommentárt azonban a Kiadó a jövőben előfizetés keretében pótlapcsomagokkal aktualizálja. BES VÁS