A SZENT HÁROM NAP LITURGIÁJA

Átírás

1 A SZENT HÁROM NAP LITURGIÁJA 1

2 NAGYCSÜTÖRTÖK Kezdőének 2 Mondá Jézus az utolsó szent estén: Vérem e bor, ez a kenyér én testem'. Hiszem, amit mondott, / Aki hisz, az boldog, Hát még aki lakomáját élveztem! 3 Áldozatul felajánlta szent testét, Emlékére apostolok ezt tették, Így akarta: tesszük, / Drága testét vesszük, Neked, Uram, áldozatunk megtessék. 2

3 Introitus Zsolt 66,2-4 1 Isten legyen irgalmas hozzánk, * áldjon meg bennünket s ragyogjon ránk arcának fénye. 2 Hogy a földön megismerjék útját, * mind a népek megváltását! 3 Áldjanak, Isten, a nemzetek, * mind a népek áldjanak téged! 3

4 Kyrie 4

5 Gloria 5

6 6

7 Az I. olvasmány után Részletek a 113. zsoltárból ( ) 1 Mi az, amit az Úrnak adhatok, * mindazért, amit nékem adott? 2 Az üdvösség kelyhéből iszom, * és segítségül hívom az Úr szent nevét. 3 Kedves az Úrnak szemében * az igaz ember halála. 4 Uram, a te szolgád vagyok, * szolgád vagyok szolgálód fia. 5 Összetörted bilincseimet: / a dicséret áldozatát áldozom néked, * és segítségül hívom az Úr szent nevét. 6 Megadom az Úrnak, amit fogadtam, * teljesítem egész népe előtt. 7

8 A II. olvasmány után Jézus mondja: / Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást, amint én szeretlek benneteket. A lábmosás alatt 8

9 Részletek a János-evangéliumból Jn 13,5-7.8b.12b ) 1 Jézus az utolsó vacsorán vizet töltött egy mosdótálba * és mosni kezdte tanítványai lábát. 2 Mikor Simon Péterhez ért, így tiltakozott Péter: * Uram, te akarod megmosni az én lábamat? 3 Jézus így szólt: Most még nem érted, amit teszek, / de később majd megérted, * ha nem mosom meg lábadat, nem vagy közösségben velem. 4 Megértettétek, amit tettem veletek? * Példát adtam nektek, hogy ti is így tegyetek. 5 Nem nagyobb a szolga Uránál, / sem a küldött annál, aki küldte, * boldogok vagytok, ha megértitek ezt és így is tesztek. 6 Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be, * aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem. 9

10 Felajánlásra 10

11 11

12 Sanctus 12

13 Agnus Dei 13

14 Áldozásra 22. zsoltár A jó Pásztor 1 Az Úr nékem pásztorom, * nincs semmiben hiányom. 2 Tápláló mezőre terel és csendes vizekhez, * s felüdíti fáradt lelkem. 3 Igaz úton vezet engem * szent nevéhez híven. 4 Járjak bár a halál árnyékában, / ott sem félek semmitől, * hisz te vagy velem. 5 Uram, a te pásztorbotod * megvéd és biztonságot ad ott nékem. 6 Asztalt terítesz nékem * azok előtt, kik ellenem törnek. 14

15 7 Megkened olajjal homlokom, * színültig töltöd serlegem. 8 Jóságod és kegyelmed elkísér engem * életem minden napján. 9 Az Úr házában lakhatom * hosszú-hosszú időkön keresztül. Népének 2 Itt van Jézus fehér színben, Mint melegség a napfényben, Mint a tűz a forró szénben, Mint erő a mágneskőben. 15

16 3 A vacsorán kézbe vette A kenyeret s testté tette, Vérré a bort megszentelte, Ezt érettünk cselekedte. 4 És mondotta: Ím vegyétek, Az én testem, ezt egyétek. Ti is ezt cselekedjétek, Emlékemet őrizzétek. 5 Vette aztán a poharat, S papoknak lőn parancsolat: Tartsák fenn a szent titkokat. Így a Krisztus köztünk marad. 6 Azért most is igéjével, Élünk Krisztus erejével, Amint az Úr amaz éjjel. Az ő teste igaz étel. 7 Azért rejti valóságát, Rettenetes méltóságát, Hogy mutassa nagy jóságát, Édesgető buzgóságát. 8 Mert ha csak egy szolgájára Nem nézhetnénk: angyalára, Hogy nézhetnénk Ő magára, A vakító napvilágra! 16

17 9 Azért ámbár nem nézheted, Sem száddal nem ízlelheted, Kezeddel sem érintheted: De igéje, elég neked. 10 Hidd el szavát Jézusodnak, Ígéretét te Uradnak, Így téssz nagy jót tenmagadnak, Így léssz kedves Krisztusodnak. 17

18 Olvasmányközi ének NAGYPÉNTEK 1 Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem, * szabadíts meg igaz voltodban! 2 Kezedbe ajánlom lelkem, * megváltottál, Uram, hűséges Istenem. 3 Ellenségeim gúnyt űznek belőlem, / szomszédaim csúfolnak, ismerőseim félnek tőlem, * akik meglátnak az utcán elfutnak előlem. 4 De én benned bízom, Uram, / azt mondom: Te vagy Istenem, * sorsom kezedben tartod. 5 Ments meg ellenségeim kezéből, * és azoktól, akik üldöznek engem! 6 Ragyogtasd fel arcod szolgád fölött, * irgalmadban ments meg engem! 18

19 Ének az Evangélium előtt Isten fölmagasztalta Egyszülöttjét, * mindenek Urává tette Fiát. Mindent felülmúló nevet adott néki, * hirdesse a föld, hogy Krisztus az Úr. Hódolat a szent kereszt előtt 19

20 Szekvencia 20

21 Népének (1.) 21

22 2 Kegyetlen lándzsa verte át Gonosz vasával oldalát. S mely szennyet, vétket eltörölt: Belőle víz és vér ömölt. 3 Az ősi jóslat itt betelt, Mit a hű Dávid énekelt: Az Úr, halljátok nemzetek! Kereszten trónol köztetek. 4 Rajtad tündöklik, drága fa, Királyi vérnek bíbora. Ó választott jeles faág, Ki szent testét karoltad át! 5 Világ bűnének zálogát, Ó boldog ág, te hordozád, Az ellenség gonosz fejét Megváltónk rajtad zúzta szét. 6 Ó kereszt, áldunk, szent remény, A szenvedés ez ünnepén. Kérünk, kegyelmet adj nekünk, Add vétkünkért vezeklenünk. 7 Szentháromság, dicsérjenek, Üdvösség kútja, mindenek. Legyen győzelmünk, add meg ezt, A diadalmas szent kereszt. 22

23 Népének (2.) 2 Mely gyötrelem volt neked / Isteni szülöttedet / Látni szegény jászolban. / S midőn annyi ellenségek / Romlására esküvének: / Tőr veré át lelkedet. 3 De midőn ezek felett / Láttad, mennyit szenvedett, / Szenvedett az ártatlan; / Láttad őt a Kálvárián, / Két lator közt a keresztfán: / Kínodat ki mérje meg! 4 A nap elsötétedett, / Ennyi kínt nem nézhetett! / Borzadván rengett a föld. / Sírt, kesergett, gyászolt minden Az egész nagy természetben; / De gyötrelmed nagyobb volt. 23

24 Népének (3.) 2 Által szegve kezed, lábad, / Átvert tested roskad, bágyad, Mezítelen tépett melled! / Ó siratlak, ó ölellek! Jézus, add, hogy hozzád térjek, / Veled haljak, veled éljek. 3 Virágoknak szép virága, / Honnét orcád sárgasága? Hegyes tövis koronázott, / Édes orcád vérrel ázott. Jézus, add, hogy hozzád térjek, / Veled haljak, veled éljek. 24

25 4 Asszú földet harmatozván, / Vérzel, vérzel a keresztfán. Úgy piroslik tested róla, / Mint a most nyílt piros rózsa. Jézus, add, hogy hozzád térjek, / Veled haljak, veled éljek. 5 Szent karjaid széjjeltárod, / Tán az embereket várod, Kiken vérrel könyörültél, / Betegekért betegültél. Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek. Áldozásra 1 Krisztus Jézus bár valóban Isten volt, * nem ragaszkodott ahhoz, hogy Istennel egyenlő, 25

26 2 Hanem kiüresítette önmagát, a szolga alakját öltötte magára, * az emberekhez lett hasonló, úgy jelent meg köztünk, mint ember. 3 Lealacsonyította magát, engedelmes lett értünk a halálig, * mégpedig a kereszthalálig. 4 Ezért felmagasztalta őt az Isten, és olyan nevet adott néki, * amely fölségesebb minden névnél, 5 Hogy minden térd meghajoljon Jézus nevére * az égben, a földön és az alvilág mélyén, 6 És az Atyaisten dicsőségére vallja meg minden nyelv, * hogy Jézus Krisztus az Úr. 26

27 Népének 2. Tápláljanak szent titkaid, Ihlessenek vércseppjeid, Lelkünknek mélye teljen el Szenvedésed emlékivel. 3. Éljen szívünkben szüntelen E gyalázat, e gyötrelem, Keresztfa, lándzsa, vas-szögek, Tövisszúrások, sebhelyek! 4. Ó megfeszített Jézusunk, Egész szívvel fohászkodunk. Kit eladott a gyűlölet: Tenéked áldás tisztelet! 27

28 Népének 2 Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért, Drága szép piros véredért, Kit kiöntél e világért. 3 Irígyimet zabolázd meg, Szándékukban tartóztasd meg, Szegény fejem koronázd meg, Mennyen, földön boldogíts meg! 4 Életemet ostromolják: Feszítsd meg őt! azt kiáltják, Mint gyilkosok, azt kívánják, És véremet szomjúhozzák. 28

29 Keresztútra 1. állomás Elhangzik a kegyetlen ítélet, Kínhalálra dobnak oda téged! Vétkeinkért átok alatt nyögtünk, S szeretetből te halsz meg helyettünk! 2. állomás Vállaidra veszed a keresztet, Árva szíved, ó, hogy sajog, reszket, Ezer bunünk iszonyatos terhe Nehezedik súlyos keresztedre. 3. állomás Meginog a kereszt vérző vállán, Összeroskad az ártatlan Bárány. Ó, boruljunk mi is véle porba, Hiszen a mi bűnünk terhét hordja. 29

30 4. állomás Fájdalmas, jaj, szívet tépő látvány A Szűzanya Jézus keresztútján. Vérző szívét elönti a bánat, Zokogva megy, Jézus, teutánnad. 5. állomás Drága Jézus, erőd egyre lankad, Kényszeredve Simon segít rajtad. Ó, ha tudnád szenvedésed titkát, De más szívvel vinné szent Kereszfád. 6. állomás Veronika közeledik Hozzád, Kendőjével törli véres orcád. Csodaképed a jutalom érte, Szent Arcodat lelkünkbe is vésd be. 7. állomás Agyonkínzott, gyötört tested gyönge, Másodszor is leroskad a földre. Új estednek oka, jaj, én voltam, Bűnből bűnbe annyit bukdácsoltam. 8. állomás Az út mentén könnyvirágok nyilnak, Jeruzsálem leányai sírnak. Ó, nem elég itt a sírás-rívás, Megtört szívet keres a Messiás. 9. állomás Ó, ég Ura, újra, harmadszorra, Erőtlenül leroskad a porba. Hóhéraid könyörtelen vernek, Vonszold tovább iszonyatos terhed. 10. állomás Leszaggatják testedről a köntöst, Minden sebből új vérpatak öntöz. Láztól égő sebeid szent vére, Legyen gyarló lelkünk üdvössége. 30

31 11. állomás A keresztre szegezik szent tested, Fájdalmadon szívünk roskad, reszket. Roskadj össze kereszt kemény fája, Ne légy Jézus kínhalálos ágya. 12. állomás Ó, keserves, rettenetes óra, Tikkadt ajkad nyílik végső szóra. Visszaadva Atyádnak szent lelked, Vérző fejed halálba csüggeszted. 13. állomás A keresztről Jézus drága testét, Édesanyja karjaiba tették. Nincs a földön annyi tenger bánat, Mint amennyi szent szívében támadt. 14. állomás Szent asszonyok, tanítványok sírva Jézus testét leteszik a sírba. Mint a kenet édes illatárja, Úgy kísérje szívünk hű imája. Befejezésre Szentírásból ajkunk hittel vallja, Nem győzhetett bűn és halál rajta. Föltámadott, amint megmondotta, Hogy ég és föld zengje: Alleluja. Jézus Krisztus, mindenség Királya, Üdvünk lett már szent kereszted fája. Add, hogy mindig a nyomodban járjunk, S egykor mennyben mindörökké áldjunk! 31

32 NAGYSZOMBAT HÚSVÉT VIGÍLIÁJA Az I. olvasmány után 103. zsoltár (1-2a c) 1 Áldjad, lelkem az Urat! * Mindennél hatalmasabb vagy, Uram, Istenem! Fenségbe és szépségbe öltözöl, * fényesség borul rád köntösként. 2 Biztos alapra helyezted a földet, * az idők végéig meg nem inog. Köntösként takarta az őstenger, * vizek borították a hegyek ormait. 32

33 3 Patakokba gyűjtötted a források vizét, * ott csörgedeznek a hegyek között. Partjukon fészkelnek az égi madarak, * a lombok között zengik énekük. 4 Hajlékod vizével öntözöd a hegyeket, * munkád gyümölcsével jól tartod földünket. Füvet sarjasztasz az állatoknak, * növényeket az ember hasznára. 5 Milyen számosak műveid, Uram, * bölcsességgel alkottál mindent. Betöltik a földet kezed művei. * Áldjad, lelkem, az Urat! A II. olvasmány után 15. zsoltár ( ) 1 Az Úr az én kelyhem és osztályrészem, * sorsom kezedben tartod. 33

34 Az Úr mindenkor szemem előtt, * nem ingok meg, mert ő áll jobbomon. 2 Ezért örvend a szívem és ujjong a lelkem, * sőt testem is reményben nyugszik el. Mert nem hagyod lelkem a holtak honának, * és nem engeded, hogy szented pusztulás lásson. 3 Az élet útját mutatod meg nékem, * az öröm teljességét színed előtt. A gyönyörűséget jobbodon, * amely örökké megmarad. A III. olvasmány után 34

35 1 Dicsőítem / mert / ő az én / Istenem, magasztalom / mert atyáink / Istene. Olyan az Úr, / mint az / erős har-/cos, Mindenható / az / Ő szent / neve. 2 Tengerbe / vetette a / fáraó / seregét, vezérei a Vö- / rös / tengerbe / estek. Sírjukat / lelték a / hullámok-/ban, kődarabként / a / mélybe / szálltak. 3 Bevezetted népedet és /elültetted / tulajdon /hegyeden, erős lakóhelye- /den, / amelyet / alkottál, Szentélyedben, / amelyet / kezed é- /pített Az Úr uralko- /dik / örökkön / örökké. A IV. olvasmány után 35

36 29. zsoltár (Zsolt 15, ) 1 Magasztallak, mert megszabadítottál engem, Uram, * nem hagytad, hogy ellenségem örüljön bajomon. Kivezetted a halál országából lelkemet, Uram, * életben tartottál, nehogy sírba szálljak. 2 Zsoltárt zengjetek az Úrnak, összes szentjei, * magasztaljátok együtt szent nevét. Mivel haragja csak egy pillanat, * de egész életen át megmarad jósága. 3 Hallgass meg, Uram, légy irgalmas hozzám, * segítségem te légy, Uram! Örömre fordítottad sírásom, * örökké magasztallak, Uram, Istenem. Az V. olvasmány után 36

37 Izaiás próféta könyvéből (12,2-3.4bcd.5-6) 1 Íme, Isten az én Megváltóm, * bizalom tölt el és nem félek. Az Úr lett erősségem és dicsérő énekem, * szabadítóm ő lett nékem. 2 Adjatok hálát az Úrnak, * és nevét hívjátok segítségül! Mondjátok el tetteit a népek között, * hirdessétek, hogy az ő neve fölséges. 3 Zengjetek dalt az Úrnak, mert nagyszerű dolgokat művelt, * hadd tudják meg az egész földön. Örvendj és ujjongj Sion népe, * mert nagy közötted Izrael Szentje! A VI. olvasmány után 37

38 18. zsoltár (8-11) 1 Az Úr törvénye tökéletes, a lelket újjászüli, * az Úr tanúsága megbizható, az oktalant bölccsé teszi. Az Úr parancsai egyenesek, a szívet örömmel töltik el, * Az Úr rendelkezése tiszta, fényt gyújt a szemnek. 2 Az Úr félelme szent és örökké megmarad, * az Úr ítéletei igazak és mind jogosak. Értékesebbek az aranynál, a színtiszta aranynál, * édesebbek a méznél, a csorgatott méznél. A VII. olvasmány után 38

39 Zsolt 41. (3.5bcd) és 42. (3-4) 1 Istent, az élő Isten szomjazza lelkem, * mikor juthatok Isten elé, hogy meglássam arcát. Megdobban a szívem, ha arra gondolok, / hogyan vonultam a fölséges sátrába, az Úrnak házába, * ujjongva és hálaadó lélekkel a vidáman ünneplő sokaság körében. 2 Küldd el világosságod és igazságod / azok kísérjenek engem, * és vezessenek szent hegyedre, lakóhelyedre! Én Isten oltárához lépek, / Istenhez, akinek ujjongva örülök, * citerával dicsérlek, Uram, Istenem. 39

40 Gloria 40

41 41

42 Evangélium előtt VIII. modusra Zsolt 117,1-2.16ab Áldjátok az Urat, mert jó: * irgalma örökké való. Mondja Izrael háza, mert jó: irgalma örökké való. [Alleluja...] 2 Az Úr magasra emelte jobb kezét, * győzelmes az Úrnak jobbja. Nem halok meg, hanem élek, * és hirdetem az Úr tetteit. [Alleluja...] 3 A kő, amit megvetettek az építők, * az lett a háznak szegletköve. Mindezt az Úr művelte, * csodálatos a szemünk előtt. [Alleluja...] 42

43 A víz megáldása után A keresztségi fogadás megújítása után 43

44 Felajánlásra 2 Itt áll az Úr most köztetek: Békesség, már ne féljetek! Én vagyok, bennem higgyetek! alleluja. Alleluja... 3 Ezen a szent-szent ünnepen ujjongva csengő éneken Urunkat áldjuk szüntelen! alleluja. Alleluja... 4 Illő, mert ily jót tett velünk, átadva néki hű szívünk Istennek hálát zengenünk, alleluja. Alleluja... 44

45 Sanctus 45

46 Agnus Dei 46

47 Áldozásra (1.) Evangéliumi ének (Jn 15,12-17) 1 Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, * amint én szerettelek benneteket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, * aki barátaiért életét adja. 2 Ti barátaim vagytok, * ha megteszitek, amit meghagyok nektek. Már nem mondalak titeket szolgáknak, * mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. 3 Barátaimnak mondalak titeket, * mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, * s arra rendeltelek, hogy munkátokkal maradandó gyümölcsöt hozzatok. 47

48 4 Akkor mindent megad nektek az Atya, * amit nevemben kértek tőle. Szeressétek egymást! * Ez az én parancsom. Áldozásra (2.) 48

49 2 Üdvözlégy, nagy Szentség, élet adója, Mi bűnös lelkünknek megorvoslója. Ó, mily áldott vagy,... 3 Üdvözlégy, nagy Szentség, világ váltsága! Emberi nemzetnek fő boldogsága. Ó, mily áldott vagy,... 4 Üdvözlégy, nagy Szentség, élet kútfôje, Megtérő bűnösnek tiszta fürdôje. Ó, mily áldott vagy,... 5 Üdvözlégy, nagy Szentség, csodák csodája! Éhező lelkünknek édes mannája. Ó, mily áldott vagy,... 6 Üdvözlégy, nagy Szentség, lelkünk vendége! Mennyei karoknak gyönyörűsége. Ó, mily áldott vagy,... 7 Dícséret, dicsőség Jézus testének, Örökös imádás drága vérének. Ó, mily áldott vagy,... Énekek a körmenetre (1) 49

50 2 Hogy minden ember vigadjon! Alleluja!... 3 Értünk halált ki szenvedett! Alleluja!... 4 S megváltott minden lelkeket! Alleluja!... 5 Mennek a szent nők sírjához! Alleluja!... 6 Kenetet visznek Krisztushoz! Alleluja!... 7 Fényes szép angyalt látnak ott! Alleluja!... 8 S hallanak boldog szózatot! Alleluja!... 9 Ti félénk asszony-emberek! Alleluja! Galileába menjetek. Alleluja! Tudják meg az apostolok! Alleluja! Hogy az Úr él s feltámadott! Alleluja! Megjelent ő szent Anyjának! Alleluja! Kesergő szent Magdolnának! Alleluja! Megjelent aztán Péternek! Alleluja! Megjelent majd a híveknek! Alleluja! Húsvéti boldog lélekkel! Alleluja! Dicsérjük Istent énekkel! Alleluja! Dicsőség Szentháromságnak! Alleluja! Adjunk ma hálát Urunknak! Alleluja!... 50

51 Énekek a körmenetre (2) 2 Jelen van itt test és vér, Minden kinccsel ez felér, Ha elhagyjuk vétkeinket, Minden jót ígér. 3 Állj mellettünk, nagy Isten, Titkos kenyér színében, Légy irgalmas és meghallgass Minden ínségben. 4 Háborútól oltalmazz, Híveidnek irgalmazz, Betegséget, éhínséget Tőlünk távoztass. 5 Tebenned van reményünk, Életünk és épségünk. Egyedül csak Téged kérünk, Légy segítségünk. 51

52 6 Add, hogy készen lehessünk, Boldog halált érhessünk, E világból ha kiszólítsz, Véled lehessünk. Énekek a körmenetre (3) 2 Irgalmadban nem vizsgáltad A mi gyarlóságunkat És ellened elkövetett Sok hálátlanságunkat. 52

53 Megmenteni így akartál, Azért értünk meghaltál, Eltörölvén a keresztfán Régi adósságunkat. 3 S hogy halálod szent emlékét Mindennap megülhessük, Hagytad ezt a nagy Szentséget, Hogy magunkhoz vehessük. Csodálatos kincset adtál, És közöttünk maradtál. Véghetetlen jóságodért Add, hogy mindig szeressünk. 4 Így magadhoz édesgettél, Kegyes Jézus, bennünket. Add, hogy tőled semmi többé El ne vonja szívünket. E Szentségben légy oltalmunk, Érted éljünk és haljunk. Üdvözítőnk, áldd meg, kérünk, E szent feltételünket. Énekek a körmenetre (4) 53

54 2 Ha szenteknek nagy szívével, Angyaloknak lángnyelvével Köszönthetne minden lélek, Méltón úgy sem dicsérnének. Üdvözlégy szent Szakramentom!... 3 Öntsd szívembe olajodat, Égesd benne világodat; Nagy Szentség! ó térj be hozzám, Mert szívem csak Téged kíván. Üdvözlégy szent Szakramentom!... 4 Életünknek végóráján, Hogy ne ejtsen meg a Sátán, Te légy erős én gyámolom, Mert csak nálad az oltalom. Üdvözlégy szent Szakramentom!... 54

55 55

56 . 56