Csomafalva Kedves Csomafalvi Falusfeleim! Isten éltessen Csomafalva! Fotó: Dr. Munzlinger Attila

Átírás

1 Csomafalva A C S O M A F A L V I H Í R L A P J U B I L E U M I K I A D Á S A Fotó: Dr. Munzlinger Attila Kedves Csomafalvi Falusfeleim! Községünk történelme elérkezett a 450. mérföldkőig. A 450 év tele volt háborúkkal, pusztító járványokkal, nehézségekkel, küzdelmekkel. Mégis folyamatos fejlődésen ment át községünk, az 1567-ben feljegyzett 15 kaputól elérve a most jegyzett 1671 házszámig. Amit ma magunk előtt látunk, naponta tapasztalunk és benne élünk, azt mind őseinknek köszönhetjük. Küzdelmes időkben, konok elszántsággal és a jóba vetett hittel selymékes, mocsaras területekből varázsoltak termőföldet, orotásokat nyitottak az erdőben, hogy lakóhelyet biztosítsanak családjaik számára. Kalákáztak, összetartottak és kiálltak jóban-rosszban egymás mellett. Segítették, ha kellett biztatták egymást, együtt sírtak, együtt nevettek. Kitartóan dolgoztak, együtt éltek a természettel és létrehoztak egy élhető települést egy erős közösségnek. CSOMAFALVIAK lettek. Legyenek ők a példaképeink, tegyünk hozza mi is minden tőlünk telhetőt, hogy községünk fennmaradjon, szebbé, lakhatóbbá váljon. Isten éltessen Csomafalva! Márton László Szilárd, polgármester Hazát, hitet nem cserél az ember, amiként arcot sem. Mindkettőt őseink hagyták ránk, s a hűség kötelez. -Sinkovits Imre-

2 2 O L D A L 450 éves évfordulót ünnepel községünk Községünkben az 1567-es évhez két fontos esemény is kapcsolódik. Ekkor említik először Csomafalvát a regestrumban, valamint ekkor indul a csíksomlyói búcsú. Ezek kapcsán tekintsünk vissza a történelmünkre. A búcsú A pünkösdi zarándoklatot 1567 óta, vagyis a nagyerdei (tolvajosi) győztes csata után tartják annak emlékére, hogy a csíki és gyergyói katolikusság elhárította szülőföldjétől az erőszakos hittérítés veszélyét. Ugyanis 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem erőszakkal akarta Csík, Gyergyó és Kászon katolikus lakosságát áttéríteni az unitárius hitre. Pünkösd szombatján a fejedelem nagy sereggel vonult be Csíkba. A legenda szerint, a katolikusok István gyergyóalfalvi plébános vezetésével, pünkösd szombatján gyülekeztek Csíksomlyón. Az ütközet alatt az asszonyok, gyermekek és az öregek a csíksomlyói templomban imádkoztak, kérték a Szűzanya közbenjárását, segítségét. A hagyomány szerint a fejedelem serege vereséget szenvedett. Azóta, e győzelem emlékére rendezik meg minden évben a búcsút. Az egykori eseményre emlékezve az is hagyomány, hogy a gyergyóalfalvi keresztalja megy a menet elején, hozzuk csatlakozva a csomafalviak ben községünk egyházilag Alfaluhoz tartozott, ezért most is egy keresztaljával vesznek részt a búcsún. Községünk Csíksomlyói búcsú A kezdetek Gyergyócsomafalva keletkezését, létrejöttét az 1400-as évekre, a Hunyadiak korára teszik. A hagyomány szerint, a mai Farkasdombon volt egy tanya, amely Inger János huszár századparancsnok tulajdona volt. Akkoriban 50 személy élhetett a tanyán. A parancsnok helyettese Csoma Ferenc, két lányával és kisfiával Háromszékről költözött a tanyára. Később Inger János Budára költözött, míg Csoma Ferenc a Farkasdombon élt élete végéig. A község róla kapta a nevét. A tanyát erdős és vadas vidék vette körül, de selymékes részeket, mocsarakat is említenek Csomafalva helyén, ami a lakosság szaporodásával, az emberek termőföldért vívott küzdelme által egyre fogyott. Később, a mezei utak elágazásainál több lakóház épült, így kialakult a központi falurész. ( Rokaly József: Gyergyócsomafalva monográfiája I. kötet, 33.) Az 1567-es regestrumban 15 kapuval említik Chyomaffalwa néven. (Szerk. Szabó Károly: Székely Oklevéltár. II Kolozsvár, ) Ekkor a 25 dénáros adófizetőket vették számba. Ugyanebben a kiadványban a Csík, Gyergyó és Kászon széki főemberek és lófők 1569-es összeírásánál szerepel másodszor Csomafalva Chijomaffalva néven (5 személlyel). Az összeírt főurak számából következtetve a település ekkor még igen kis népességű lehetett. Egy következő írásos említés Csomafalváról 1576-ból származik. Az 50 dénáros adót fizető székely főemberek összeírása Udvarhely-, Csík-, Gyergyó- és Kászonszéken" fejezetnél (Székely Oklevéltár. Új sorozat. IV. Székely népesség-összeírások, 41). Itt a település Csomafalwa néven jelenik meg. Az erdélyi fejedelemség kora 1596 elején Apafi Miklós kétezer főnyi seregével megjelent Alfalu mellett, lemészárolták Katorzsa, Gálfalva és Csomafalva lakóinak egy részét, a házakba menekülőkre rágyújtották a szalmával fedett épületeket. Ez az esemény véres farsang néven került be a történelmünkbe ben megjelenik először a Gyergyócsomafalva elnevezés ban fő lehetett a falu lakossága, míg 1643-ban 430 személy. Ebben az időben a pestis állandóan tizedelte a lakosságot ben (a havasalföldi hadjárata során) II. Rákóczi György tüntette ki a legtöbb csomafalvit. Az és közötti harcokban a csomafalviak közül, Both Mihály lovas századában 38 személy harcolt, akik közül öten hunytak el a harctereken. A XVI.-XVII. századi csomafalvi dokumentumok csak egyetlen egyházi ünnepet, Szent Péter és Pál napját nevezik meg, vagyis akkor már búcsús ünnep volt június 29. Ekkor egy kis fatornyú kápolnája volt a falunak a Hősök Emlékműve helyén, amely az 1600-as években épült Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére, és amiről sajnos nincsenek pontos adatok. A Habsburg uralom kora A székelységet egyre nehezebben viselhető adóztatással sújtották. A császári adóterhek ellen előbb a szegényebb népréteg lázadt fel és csatlakozott Csomafalva is a kuruc szabadságmozgalomhoz. A németek és szerbek gyilkoltak, törvénytelenkedtek, loptak, ráadásul betört Gyergyóba egy hírhedt moldvai tolvajbanda, amely a szomszédos településeken garázdálkodott. Mindezek elől a lakosság a hegyekbe menekült. C S O M A F A L V I H Í R L A P - J U B I L E U M I K I A D Á S

3 3 O L D A L 1708-ban ismét pestisjárvány pusztított Gyergyóban, ezért a főkormányszék vesztegzárakat rendelt el Gyergyóra, ami végül egész Székelyföldön elterjedt. Ezt ismét kihasználták a rablóbandák. III. Károly trónra lépésétől, 1711-től 1762-ig a székelyek nem teljesítettek katonai szolgálatot ban a bécsi udvar úgy döntött, hogy Erdély vidékein határőrséget szervez. A székely falvak megtagadták a sorozáson való részvételt. Az ingyen katonáskodás számukra alárendeltséget jelentett volna. Bár Mária Terézia királynő 1763-ban kiadott parancsa értelmében csak az önként jelentkezőket kellett volna felvenni a határőrök közé, mégis mindenütt kényszerrel folyt a toborzás december 1-jén Csomafalván toborozták a 16 és 45 év közötti férfiakat. (Rokaly József: Gyergyócsomafalva monográfiája I. kötet) A székelyek január 6-án Madéfalván gyülekeztek remélve, hogy sikerül meggyőzni a hatalmat, de január 7- én lemészárolták őket. A madéfalvi veszedelmet az 1595-ös véres farsanghoz hasonlítják ben kezdték a második templom felépítését, ami 1730-ban már használható volt. Ebben az évben községünk önállósult egyházilag Gyergyóalfalutól. Az első plébános Tobi Mihály volt ( ) és augusztus 28-án jegyeztek be először a Kereszteltek anyakönyvébe. ( Historia, Csomafalviesis, 14) A Szászfalut, mely 1773 után épült, a Maros választja külön az anyatelepüléstől. A francia háborúkban, 1793-tól Napóleon évi bukásáig több csomafalvi katona elesett. Az es forradalom és szabadságharc Az 1848-as év végén nagyot fordult Erdély, egyben Székelyföld sorsa, miután Bem tábornok, a híres lengyel szabadsághős lett az erdélyi csapatok fővezére. Miután kiverte az ellenséget, Bem apó ahogy a székelyek nevezték hadműveleteiben főként Székelyföldre támaszkodott. Ennek harcias, hazaszerető, önfeláldozó népe volt az ő legfőbb erőforrása. A szabadságharc egyik utolsó székelyföldi színhelye Nyerges-tető volt. A székelyek élethalálharcot vívtak az osztrák és orosz csapatokból álló ellenséges hadsereg ellen, de a kis számú székely hadsereg önfeláldozó küzdelmük ellenére vereséget szenvedett. A szabadságharcban 216 csomafalvi vett részt, akik nevét a Hősök Emlékműve őrzi. Az elesettek száma nem ismert. Nagy tűz égette fel Csomafalvát 1877-ben. Leégett a falu kétharmad része, a mai Huszár utcától az Újfalu felé eső rész. Abban az évben nagy szárazság volt. Nem lehet tudni, honnan keletkezett a tűz...a tűzben egy ember is elégett...az égés Szent Péter utáni nap (június 30-án) történt. (Hargita Népe, április 25, 5.) A mai templom építését 1875-ben kezdték el és ban fejezték be. Török Ferenc plébános Fényes-templomnak nevezte. Darvas Albert plébános szerint: Akosztikája jó, ha a szószékről beszélő a főbejárat felé fordul, és sokat nem forog. ( ben az erdő gyúlt meg. Egy évig égett. 400 hektár erdő vált a lángok martalékává. Órás-útján ütött ki a tűz...az égést árkolással próbálták oltani...a leégett terület magától befásult, 1960-ig egyszer már ki is termelték. (Hargita Népe, április 25, 5.) A két világháború Az első világháború kitörése után jött a parancs, hogy a templom tornyából leszerelik a nagyharangot, ágyút kell önteni belőle. Czirják Gergely Csomafalváról című visszaemlékezésében így írja le: Másnap reggel utoljára szól a nagyharang, úgy száll át a hangja a falun, mint egy szelíd galamb. Búcsúzó hangjára az egész falu a templom elé gyűl. A leszerelésével gyorsan végeznek. Gerendákon csúsztatják ki a torony ablakán...figyelmeztető kiáltások...vi-gyázz, és a 658 kg-os nagyharang lezuhan a mélybe. Belevág a kemény talajba, és épen marad. Majd összetörik valahol az öntődében. Egy nagy sikoltás és keserves tömegsírás kísérte a harang lezuhanását. A tömeg elkísérte a harangot elszállító társzekeret egészen a falu végéig, mintha egy élő valakit szállított volna. Nem volt élő, de megszentelt, imára hívó harang. (Rokaly József: Gyergyócsomafalva monográfiája I. kötet, 299.) Az első világháborúban 174 csomafalvi halt hősi halált. A túlélők között sokan súlyosan megsebesültek, vagy fogságba estek. A második világháborúban 88 halottja volt a községnek. Hősök Emlékműve Használt irodalom: Rokaly József: Gyergyócsomafalva monográfiája I. kötet Szerk. Szabó Károly: Székely Oklevéltár. II Székely Oklevéltár. Új sorozat. IV. Székely népesség-összeírások. Bevezetéssel és jegyzetekkel közzéteszi: Demény Lajos. Hargita Népe, április 25. Vargyas Antal: Székelyföld útikalauz Kölönte Béla: Gyergyó története a_madefalvi_szekelymeszarlas_1764_januar_7 Székelyföld történelme- Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Köszönjük Rokaly József történész úr segítségét.

4 4 O L D A L Régi fotók A templom múlt század eleji felvételen Asszonyviselet az 1900-as évek elejéről A községháza régi felvételen Régi képeslap 1930-as évekbeli csomafalvi székelykapu és ház Régi plébánia épülete C S O M A F A L V I H Í R L A P - J U B I L E U M I K I A D Á S

5 5 O L D A L Az évforduló kapcsán három idősebbet és három fiatalt kerestünk meg. Az idősebbeket a hagyományokról és a népi kultúra ápolásáról kérdeztük. Ők azok, akik községünk hírnevét növelték, öregbítették. A fiatalok közül olyanokhoz fordultunk, akik részt vállalnak az általunk szervezett rendezvényeken, községünkben hoztak létre vállalkozást, ami által tehetségüket, tudásukat itthon kamatoztatják. Jó példák a szorgalomra, kitartásra és arra, hogy itthon is lehet boldogulni. Vilma néni és az általa készített párnák A 84 éves Köllő Vilma nénit a kertben találtuk. Korát meghazudtoló fürgeséggel mozog, saját szavait igazolva: nem szeret tétlen ülni, mindig keres elfoglaltságot magának. Elmesélte, hogy sokan megkeresték már szőttesei miatt Magyarországról, Franciaországból és Németországból is. Az idegenekkel tolmácson keresztül kommunikált. A szövést édesanyjától tanulta, utána magának, a családjának szőtt. Számtalan színes, mintás szőnyeget, abroszokat, írásos terítők vásznát, zsákot, kabátszövetet, székelyszoknya anyagot, párnát, edénytörlőt szőtt a hosszú évek alatt. Őrizzük hagyományainkat A szövést a 60'-as években kezdte és 14 éven keresztül a konyha egy részét a szövőszék foglalta el. Tavaly karácsony előtt vitték ki a szövőszéket, aminek hiánya megviselte Vilma nénit. Sok ötletes mintát szőtt bele alkotásaiba és két egyforma szőttese nincs. Kérésünkre, hogy meséljen valamit a hagyományokról elmondta, hogy gyakran szerveztek fonót, tollufosztót, de többek között mesélt a megcseberezésről és lopókalákáról is. A megcseberezést akkor alkalmazták, ha valakinek elveszett valamije és abból állt, hogy egy cseberbe éjfélkor 9 veder vizet hordtak. Reggel négy kislány a cseber fölé hajolt, és egy tojást ütöttek a vízbe, egy pokróccal letakarták őket, nézték benne a tojást és kellett látni és fel kellett ismerni a tolvajt. Vilma néni is állt a cseber mellett kislányként, de elmondása szerint nem látott semmit. A lopókalákában az oda meghívott nők vettek részt. A vendéglátó főzött, ellátta a vendégeket, de mindenki vitt ajándékba egy ötös lenszálat vagy szöszt. Vilma néni megígérte, hogy több hagyományt lejegyez, ami megmarad, átmentődik az utókor számára. Szőnyegeit nézegetve Az ötös lenszál 1979-ben írta meg az első versét, amikor a fiát katonának vitték után folyamatosan ír. Azóta, életének fontosabb eseményeit versbe foglalja, de történt olyan is, hogy az unokája kérésére verset kellett volna keressen, de inkább írt egyet. Mostanig több mint 300 verset írt, amiből egyet megosztunk Önökkel.

6 6 O L D A L ha tudjuk értékelni. Az a fényes nap, ami süt le ránk, és a sok szép kinyílt virág, amit a természet nekünk ád. A találkozásunk is vágyat kelt bennünk, hogy ezzel is boldogok lehessünk. Éljetek még sok örömben és egészségben az Isten éltessen! Ugyancsak 2005 óta hűséges tagja a helyi Idősek Klubjának, ahonnan a 12 év alatt egyszer hiányzott. Köszönjük a ránk fordított időt és nagyon jó egészséget kívánunk neki! Találkozó A 80 év hosszú idő mégis élni vágyunk, amíg csak a családunknak hasznára válunk, de amikor eladnának és nem vesz meg senki akkor tudunk csak igazán nagy teher lenni. Átéltetek jót és rosszat, ettől lett az életetek hosszabb. Sokat dolgoztatok, megtettetek mindent, hogy a család szeretetbe hiányt ne érezzen. Akkor boldog a család, ha nem hiányzik senki, de sajnos ezt nem mi intézzük. Kérjük a jó Istent, hogy segítsen tovább, ne szakítsa el előttünk az élet fonalát. Azok a fiatalok, akik nem szeretik az időseket, azt kívánjuk ők is öregedjenek meg. Az idős kornak is vannak szépségei, Verseit olvasva Guzsaly és fonókerék Kézzel szőtt abrosz édesanyjától tanulta a tojásírást. Ez tradíció volt a családjukban. Az édesanyját Szőcs Györgyné, Koszta Anna tanította. Gizi néni az elején inaskodott, vagyis festette és kitörölte a tojásokat, utána írogatni kezdte. Gyermekkorában a Somlyóvölgyében nagy hagyománya volt a tojásírásnak. Nagypénteken összeült a család, vagyis az édesanya és a testvérei, körülülték a kályhát és írogatták a húsvéti tojásokat. A Székely Fesztiválon Fehér Gizella nénit, a tojásíró népi iparművészt is felkerestük otthonában. Az udvaron, a ház körül, minden a tökéletességre emlékeztetett. Mindenhol a pontosság, az igényesség jelei voltak jelen, akár azokon az apró mintákon, amelyek az általa írt tojásokra annyira jellemzőek. Gizi nénitől megtudtuk, hogy kicsi korában az Betekintés a csomafalvi motívumok világába C S O M A F A L V I H Í R L A P - J U B I L E U M I K I A D Á S

7 7 O L D A L Készülnek a húsvéti tojások csomafalvi motívumot használtak, de később bővült a gyergyói és gyimesi motívumokkal is a gyűjtemény, amelyek végül összefolytak. A Kárpát-medencei mintakincs nagyon gazdag, számuk re tehető. Minden évben részt vesz a gyergyószárhegyi Szépteremtő Kaláka népművészeti táborában, ahol sok tojásíró találkozik. Külföldiek és hazaiak egyaránt, így lehetőségük nyílt a fejlődésre, az egymástól való tanulásra. Egy debreceni házaspár biztatására elküldte alkotásait a Hagyományok Házához és 2012-ben megkapta a népi iparművész címet, amely egy 3 éves folyamat volt. 3 havonta kellett zsűriztetnie az alkotásokat. Amint megtudtuk, a megszerzett cím által nagyon sok ismerőst, barátot szerzett. Évek óta hívják tojásírást oktatni (főként húsvét közeledtével) Borszéktól Gyergyóig. Kisgyermekektől felnőttekig, mindenkinek tanítja, oktatja ezt a szakmát. Mosolyogva teszi hozzá, hogy a tanítás a kesice készítésének megtanulásával kezdődik. Idén a Székely Fesztiválon vett részt, ami nagyon feltöltötte amellett, hogy fárasztó volt az oktatást, foglalkozásokat, tojásírást és eladást is egyedül elvégeznie. Mostanra a lánya, menye és az unokák is kisegítik, igaz, hogy az unokák még inasként állnak mellette. Amit húsvéti elfoglaltságnak gondolnánk, az Gizi néninél egész éves tevékenység, ugyanis olasz ezüst tyúkokat nevel, amelyek hófehér tojása a legmegfelelőbb az írásra. Nyáron gyűjti és kifújja a tojásokat, hogy legyen alapanyag, amivel dolgozni lehet. Január közepétől nekifog megírni az összegyűjtött tojásokat. Főtt tojást csak húsvét közeledtével lehet festeni/írni. Gizi nénit többször megkereste a sajtó, több cikkben írnak róla és elismerik kézügyességét, tehetségét, munkáját, segítőkészségét. Köszönjük, hogy nekünk is mesélt mindezekről! Munka közben... és az eredmény Koszta István bácsi 77 éves. A mai napig zenél. Hozza is ellátogattunk. Rendezett, tiszta udvar fogadott takaros házzal és melléképülettel, amely István bácsi műhelyéül szolgál. A műhelyben kis, faragott székelykapuk, citerák, kokojzaszedők és szerszámok voltak, amelyek segítségével ezek a csodálatos tárgyak készültek. Megtudtuk, hogy a citerák juhar, fenyő és gőzölt bükkfából lettek elkészítve egy érdekes, csak a Koszták által használt motívummal díszítve. István bácsi az általuk készített citerával István bácsi elmesélte, hogy harmadik osztályos korában elvitték a diákokat kirándulni Mihálypatakába, ahová a tanítók és a pap is ment. Ott megkérték őt, hogy citerázzon. Eljátszotta a Kicsi róka, kicsi nyúl... című dalt, és látta, hogy a társai kacagnak.

8 8 O L D A L Koszta Vencel és Koszta István A pap mellette ült és ugye, a dalban éppen a papról énekelt. De a zenélésre való adottságot a családból örökölte. Az édesapja citerázott, furulyázott és a családtagok is mind megtanultak citerázni. István bácsi a bátyja citeráján tanult, de hegedülni és harmonikázni is tud. A szegénység miatt első hegedűjét saját maga készítette, később a régeni hegedűgyárból vásárolta meg. A környéken 18 malom volt vízifűrészekkel és az udvaruk végében is volt egy vízimalom, ahová sokan jártak őrletni. Egy alkalommal, egy éppen ott tartózkodó férfinak feltűnt István bácsi tehetsége, amit szóvá is tett az édesapának. Az édesapa a kántorhoz vitte, aki kipróbálta tehetségét, majd órákat adott, ahol megtanította a kottát és az akkordokat. Tavasszal, a mezei munkák kezdetekor, ritkultak a táncos mulatságok, ezért megtisztelték a fonót. A lányok a harapnivalót, a legények a zenét biztosították. És ekkor már nekik is elkezdődött a zenélés, a mások szórakoztatása. Nagyon sok új dal került be, a már meglévők közé, ugyanis ha valaki idegenből hazajött és hozott magával egy új nótát, az a faluban hamar elterjedt, mert itt is, ott is fonó volt és egymástól megtanulták a fiatalok. Ezután kezdték hívni, a már összeállt népi zenekart egész Gyergyói-medencébe névnapokra, találkozókra, lakodalmakba, fesztiválokra, bálokba zenélni. A zenekar tagjai: Koszta István, Koszta Vencel, Gyurka Péter (Kalányos), Korpos József, Erős Péter, Bartalis Ferenc és Koszta Mihály voltak tól zenéltek együtt cimbalommal, hegedűvel, nagybőgővel, harmonikával és szakszofonnal. Ugyancsak 1956-tól harmonikával és hegedűvel kísérik szentestén és karácsony napján az egyház kórusát. Miután a helyi művelődési otthont lebontották, öt évig Alfaluban zenéltek, de mindenhová elmentek, ahová hívták őket. Ők indítványozták a néptáncegyüttes létrehozását is. Akkoriban annyi lakodalomba hívták őket, hogy sokszor hétderekban is kellett lakodalmat szervezzenek, mert máskor nem tudták vállalni. Minden mulatságban kötelező volt elhúzni a ceppelt és a Köllők táncát, mert ha nem, akkor verekedés volt -tette hozzá mosolyogva István bácsi, majd kiegészítette azzal, hogy: A zene gyógyít. Gyógyítja a lelket. Amit nehezményez, hogy a mai gyermekek nem tanulják, vagyis elhanyagolódik a népzene oktatása. Kérdésünkre, hogy mi az amire a legszívesebben visszaemlékszik, azt válaszolta, hogy minden. Vagyis mindez ajándék volt az élettől. "A régi időkre való visszagondolás, zenélés többet ér a gyógyszernél." Végezetül pár nótát játszott el citeráján úgy, mintha egy egész zenekar játszott volna. A citera hangja betöltötte a kis műhelyt. Hangszerei Azt is elmondta, hogy régen nagyon sok alkalom adódott a mulatozásra. És másképp mulattak az emberek. Csengett az utca az énekszótól. Folyamatosan voltak fonók, kicsi táncok, amelyeket üres házakban, vagy csűrökben tartottak meg. Citerázás közben C S O M A F A L V I H Í R L A P - J U B I L E U M I K I A D Á S

9 9 O L D A L Nagy szükség van a felkavart világunkban, hogy lássuk az igazi értékeket, fontos a munka, az itthon maradás (Dr. Dávid László) egy saját formanyelv kialakítása, egy percig sem vonzotta a kötött népi díszítés. Csak körül kellett nézzen és ott volt minden körülötte, nem kellett mást tennie, csak felrajzolni a bögrékre. A virágok a kertben, a madarak fákon, a házak, a kertek, a heverésző kövér macskák, a délutáni biciklizések, minden. Úgyhogy vett egy rajzfüzetet és lerajzolta a látottakat. Műhelyezés "Azt hiszem abból lesz elégedett, boldog ember, akinek megadatik az a kivételes lehetőség, hogy a nap nagy részében azzal foglalkozhat, ami a boldogságának a forrása, és az egy külön ajándék, hogy ennek a tevékenységnek köszönhetően, mindvégig megőrizheti azt a játékos kreativitást, önfeledt kísérletezést, ami általában valahogy lemarad a gyermekkor lezárultával. Én szeretek gyermeklelkű felnőtt lenni, és örülök, hogy a munkám nem csupán megélhetés, de szenvedély is."- meséli Szilágyi Beáta keramikus. Falióra Zöld lámpa Nos, innen az ihlet, a kiapadhatatlan forrás, és így váltak valamiképpen védjeggyé a kerámiákra álmodott kézi rajzok az idők során. Az edények fazekaskorongon készülnek, speciális mázakkal mázazzák, és kerámiaégető kemencében többször kiégetik magas hőfokon (1000 fok), a használhatóság és a végső szilárdság elérése miatt. Termékeik készítésében a látvány és a használhatóság egyaránt fontos. A hagyományos eljárások fiatalos mintákkal ötvöződnek. Az értékesítés vásárokon, online felületeken zajlik. Kérdésünkre, hogy mit üzen a pályakezdő fiataloknak azt válaszolta, hogy próbálják megkeresni azt, ami érdekli őket. Ha van céljuk, elképzelésük, akkor a kezdeti rögös utat végig kell járni. Csészék párban Az agyaggal való megismerkedés, a kerámiakészítés szeretete még a középiskolai évekre nyúlik vissza, ahol kerámiára szakosodott. Azóta jóban, rosszban kitartottak egymás mellett. A középiskolai évek után, három budapesti év következett, ez volt a tulajdonképpeni szakmai gyakorlat, gyakorló keramikusok mellett, aktívan működő, termelő műhelyekben. Hazaköltözve és összeszedve minden tudást és bátorságot, létrejött egy saját műhely egy vállalkozás keretein belül. Ez lett a BeartCeramics, amely kézi gyártású kerámiák készítésével és forgalmazásával foglalkozik azóta is. Az egykori tizenéves álom megvalósult, és azóta családi vállalkozássá alakult át, ugyanis ma már férjével közösen dolgoznak. Műhelyükben használati- és dísztárgyak, valamint kerámia ékszerek készülnek. Beátának első perctől fontos volt Vásáron

10 1 0 O L D A L oda. Akkor még fizesse kellett a család két egyetemista és egy középiskolás gyermekük tanulmányait és a bankhitelt is. Egy év, és sok tanulás után Lehel ingyenes helyet kapott az egyetemen, ami lényegesen könnyített a család anyagi helyzetén. Az egyetemről minden hétvégén hazajött, vizsgaidőszak alatt akár egy napra is, hogy megpihenhessen, feltöltődjön és erőt gyűjtsön. Elvégezve az egyetemet, a családi vállalkozás mellett a helyi állatorvosi rendelőben is dolgozik fél normával. Fontosnak tartja a lelkiismeretességet és minden állattartó gazdának megpróbál segíteni, átérezve gondjaikat, sokszor kétségbeesésüket, hiszen ők is tapasztalták azokat az évek során. Czirják Lehel mindig nagyon ragaszkodott szülőfalujához. Ezért sosem gondolt arra, hogy ne itthon éljen. A középiskola elvégzése után még nem tudta, hogy milyen pályát válasszon. Csak azt tudta, hogy tovább fog tanulni és otthon is erre biztatták a szülei. Kolozsváron, az építészmérnöki és állatorvosi szakon próbálkozott. Mindkét szakra felvételt nyert igaz, hogy az állatorvosira csak költségtérítéses helyre. Végül ez utóbbi mellett döntött, ugyanis nagyszülei, szülei mindig gazdálkodtak. Ebben nőtt fel Lehel is, szerette az állatokat, ezért esett arra a választás. A munka oroszlánrészét a család végzi, mert nehéz megfelelő alkalmazottat találni és a gazda minden nap kell lássa az állatokat. Nagyon sokszor fárasztó, nincsenek ünnepnapok, szabadnapok, és néha éjszakák sem. Ezt az állatok iránti szeretetből lehet csinálni, mert csak a pénzért nem működik hosszú távon. Lehel jól érzi magát, szereti a szakmáját és szereti szülőfaluját, hiszen itt van a család, a kapcsolatok, a közösség és érzi, hogy tartozik valahová. Idetartozik. Arra buzdít minden fiatalt, hogy tanuljon szakmát, döntse el, hogy mit akar és végezze azt szeretettel, odaadással, mert akkor itthon is megél, megáll a maga lábán. Ezután a család fejleszteni kezdte a gazdaságot, hitelt vettek fel és távolabb a falutól felépítettek egy nagyobb istállót, használt mezőgazdasági gépeket vásároltak és pályáztak a fiatal gazdák indulásához igényelhető támogatásra. Ezt megnyerve állatokba fektették a kapott összeget, amivel megduplázódott az állatállományuk. A vállalkozás indítása nem volt zökkenőmentes. Akkor, a már rosszul működő remetei tejporgyárhoz szállították a tejet, időközben megszűnt a létesítmény és fél éves tejpénz veszett C S O M A F A L V I H Í R L A P - J U B I L E U M I K I A D Á S

11 11 O L D A L dobozolás. A gyümölcsök temperálás után kerülnek a csokoládékra. Nem használ semmiféle mesterséges színezéket, sem aromát. Munka közben Sándor Szilveszterrel a kézműves csoki készítéséről beszélgettünk. Szilveszter a középiskolát számítástechnika szakon végezte, majd a Hyperion Egyetem menedzsment szakán diplomázott. Az egyetem befejezése után Angliában dolgozott egy évet. Már az első ottani bevásárlás során véletlenül meglátta egy csokiműhely kirakatát. Bement és magával ragadták a formák, az ízek és az egész látvány. Csokirajongó lévén, már akkor elhatározta, hogy ezzel szeretne foglalkozni. Itthon. Angliából hazatérve Magyarországra ment, ahol többek között Haraszti Andor cukrásztól tanulta a mesterséget. Ezután egy franciaországi építkezésnél dolgozott több mint 2 évet, hogy összegyűljön a megálmodott műhelynek az ára. Hazatérve felépítette a műhelyt, megvásárolta a szükséges gépeket és megalapította a Berri kézműves csokoládé vállalkozást június végén készült el az első eladásra szánt csoki. Akkor mitől lesz zöld vagy rózsaszín a csoki? A megszárított citromfüvet, borsmentát, vagy málnát ledarálja és a megtemperált csokihoz adja az őrleményt. A kakaóvaj kioldja a színeket és ízeket. Készíti rendelésre is a csokikat, de van mindig eladásra is. Elmondása szerint szükséges a reklám, de ha jó a termék, akkor az már felér egy jó reklámmal. Szilveszter itthon szereti legjobban, emiatt itthon akart boldogulni közel szeretteihez, barátaihoz. Neki sem volt zökkenőmentes az indulás, ami nagyjából négy évet vett igénybe. Ez idő alatt többször feltette a kérdést, hogy: Megéri ez nekem? De amikor látta álmait megvalósulni, akkor rájött, hogy megérte. Boldog, szereti a munkáját és reggelenként jó kedvvel ébred, tudja mi a dolga és azt szeretettel, odaadással végzi. Azt tudja tanácsolni azoknak a fiataloknak, akik most állnak pályaválasztás előtt, hogy lehetőleg olyan szakmát válasszanak, amit szeretnek, hogy az ne egy elvégzendő feladat, munka legyen, hanem egy életforma, és persze tartsanak ki álmaik, céljaik mellett. Az alapanyagot Belgiumból szerzi be, de saját ízlése szerint keveri. A csokigyártás folyamatáról elmesélte, hogy előbb temperálja (kristályszerkezet kialakítása), majd bevizsgált polikarbonát formákba önti a csokoládét. Ha jó a temperálás, akkor fényes és roppanós lesz a csoki. Ezután egy órára hűtőbe helyezi, amíg megszilárdul és onnan kivéve hagyja száradni, a már könnyen kiborítható csokikat. És jöhet a fóliázás,

12 1 2 O L D A L Akik a bajban segítségünkre sietnek... Csomafalvi Önkéntes Tűzoltóság Az önkéntes tűzoltók csapata a 70-es években A Gyergyócsomafalvi Önkéntes Tűzoltóság községünk legrégebbi civil szerveződése, amely a zászló alapján 1886-ban alakult, de a feljegyzések szerint, valószínűleg már előtte létezett. A Gyergyó című újság április 27/17-es számában leírja, hogy tűzoltóink részt vettek a gyergyószentmiklósi, ditrói, szárhegyi és csomafalvi tüzek oltásánál és 1945 között hiányosak a feljegyzések a tűzoltóság tevékenységéről. A második világháború után Molnár József volt a parancsnok és az egyesület 56 tagot számlált. Ekkor a leltárban 5 fecskendő (azaz pumpa) és több méter tömlő szerepel ben Csata László lett a parancsnoka az 50 tagú csapatnak. 100 kg kenderért cserébe tömlőket szereztek be Régenből és elkezdődött a tűzmegelőzési program, miszerint házról házra jártak a tűzoltók és ellenőrizték a gazdaságokat ban újjászerveződött az alakulat 25 taggal, de 1975-ig Csata László volt a parancsnok. Ekkor már pontosan jegyzőkönyvezték és nyilvántartották a tűzeseteket. Az akkori Petőfi Sándor művelődési otthon kulturális életében is nagy szerepet játszottak. Színdarabokat tanultak be és adtak elő, emellett működött a tűzoltók fúvószenekara is től 1987-ig, Szilágyi Sándor parancsnoksága alatt, több versenyen részt vettek, ami egy hatékony időszaknak számít a csomafalvi tűzoltóság életében. Az 1989-es változások után, mint minden más téren, az alakulat működése is hiányos, parancsnokok váltják egymást és 1990 között Madarász József, 1990-től 1994-ig Borsos Zsigmond, 1994-től 1996-ig András Sándor, 1996-tól 2002-ig Orbán Vencel volt a parancsnok ben Vaszi Miklós vette át az irányítást és régi-új tagokkal, lelkesen elkezdődött az újjászervezés. Gyakorlatok, majd versenyek következtek. A felkészülésben nagy segítségére volt a csapatnak néhai Szakáli Csaba bácsi. A felszerelés is bővült, egyenruhákat kapott a csapat, míg 2005-ben a falu jóvoltából és adományából sikerült megvásárolni az első tűzoltóautót ben Csata Béla irányításával megalakult az utánpótlás csapat, ami azóta is működik létszámmal. Jelenleg 23 aktív tagja van az alakulatnak ban megalakult a Lánglovagok Tűzoltó Egyesület. A csapat jelenleg két autóval, egy terepjáróval és három szivattyúval rendelkezik. Csomafalvi Lánglovagok Tűzoltó Egyesület tagjai Köszönjük állandó támogatónknak a Polgármesteri Hivatalnak, valamint a Közbirtokosságnak, Szilfás Társulásnak, Csiki Lászlónak (Ausztria), Csiki Lászlónak (Svédország), Király Attilának, számos vállalkozónak és fizikai személynek a segítségét, támogatását! A tűzoltók színjátszó csoportja Csiki Jenő, tűzoltó C S O M A F A L V I H Í R L A P - J U B I L E U M I K I A D Á S

13 13 O L D A L Akik évek óta színesebbé, látványosabbá teszik ünnepeinket... Petres Ignác Fúvószenekar és Egyesület többsége az elmúlt években fejezte be középiskolai tanulmányait és vagy idegenben dolgozik, vagy különböző egyetemeken tanul. Nagyobb létszámra, minőségibb fellépésekre inkább a vakációkban van lehetőségünk. Zenénkkel próbáljuk szebbé tenni, feldíszíteni községünk ünnepeit, rendezvényeit, de részt veszünk más települések ünnepein is, fúvóstalálkozókon, határon innen és határon túl is, jó kapcsolatot ápolunk a környékbeli zenekarokkal. A fúvószenekar 1948-ban A csomafalvi fúvószenekar 1941-ben alakult az akkori Közbirtokosság támogatásával és Petres Ignác kántortanító szakmai irányításával. A többszöri újraalakulások közül a legutolsó 1995 őszén történt, amikor Csiki Tibor az előző fiatal zenekar tagjaiból újraszervezi a zenekart, amely azóta folyamatosan működik tól elkezdődött az utánpótlás képzése, nevelése is amelynek köszönhetően évente új fiatal tagokkal bővül a zenekar. A zenekar fiatal tagjai nyaranta zenei táborokban vesznek részt, ahol tudásukat fejlesztik. Az évek folyamán többen magas szintű zenei képesítést szereztek és zenei szakemberekként dolgoznak június 30. Repertoárunkban magyar történelmi indulók, népdalfeldolgozások, komoly- és könnyűzenei feldolgozások, valamint szórakoztató zene szerepel, amelyet a Közbirtokosság évenkénti támogatásának köszönhetően minőségi hangszereken szólaltathatunk meg. A Petres Ignác fúvósegyesület elnöke és a zenekar karnagya Csiki Tibor. Az 1970-es években 2000-ben a zenekar jogi hátterének biztosítására egyesületet hoztunk létre, ekkor veszi fel a zenekar is a Petres Ignác nevet, adózva az egykori kántortanító-karnagy emlékének. A zenekar jelenlegi teljes létszáma tag között mozog, amely létszám csak ritkán kerül össze, mivel a fiatalok Óévbúcsúztató koncert

14 1 4 O L D A L Konszonáns harmóniák üzenete Betekintés a Bel Canto kamarakórus és a csomafalvi citeracsoport paravánja mögé C S O M A F A L V I H Í R L A P - J U B I L E U M I K I A D Á S E néhány soros gondolatfejtésem címét olvasva, joggal teszi fel a kedves olvasó a kérdést: Mit jelent? Mit hordoz magában a konszonancia fogalma, hogyan értelmezzük annak üzenetét? A konszonancia egybehangzást, több, egyidőben megszólaló hang vagy hangzat megnyugtató összecsengését jelenti, amely a száraznak tűnő zenei fogalmon túlmutatva rendelkezik azzal a magasztos művészi töltettel, hogy az egyénnek, akihez szól, jó lelki diszpozíciót nyújtson, közérzetére pozitív hatást gyakoroljon. Erre a konszonanciára törekszünk minden alkalommal, amikor heti rendszerességgel összegyűlünk próbálni, legyen az karéneklés, vagy citeramuzsika. A kezdeti indíttatás és a végső produktum egy és ugyanazt a célt szolgálja. A zene csodálatos eszközei révén konszonanciába, összhangba kerülni egymással, közösséggé formálódni és ezen túlmenően szerves részét képezni annak a tágabb közösségnek, amelyhez tartozunk. Mi másért tennénk mindezt? Nagy öröm egy hangszeres számára, ha hangszert vehet a kezébe, azt megszólaltatva örömet okozhat vele másoknak, és ezen a másoknak okozott örömön keresztül saját maga számára is lelki táplálékként használja a muzsikát. Ugyancsak nagy öröm az énekes számára is az, amikor a Teremtő Jóistentől kapott énekhangját, mint adottságot nem hagyja parlagon heverni, hanem megajándékozza vele a környezetét, a hallgatóságot. Mindezekhez kell azonban a rendszeres és következetes munka, áldozatkészség és nagyon sok esetben a saját komfortzónánkból való kilépés. Dolgozni, dolgozni, dolgozni... Mert a jól végzett munka eredménye ad csak megfelelő elégtételt számunkra abban, amit csinálunk. A jól végzett műhelymunka az, ami tulajdonképpen többletértéket ad számunkra. Ezt tapasztaljuk meg hétről-hétre, próbárólpróbára abban a műkedvelő tevékenységben, amit felvállaltunk és folytatunk. Hogyan is zajlik egyesületünkben a műhelymunka. Egy átfogó, tényszerű leírást szeretnék adni a tulajdonképpeni felkészülési folyamatról, amely a színpadi fellépéseket, koncerteket előzi meg, és amely a legfontosabb része bármilyen műkedvelő tevékenységnek, legyen az karéneklés, néptánc, színjátszás, vagy hangszeres zene. Egy kicsit olyan, mint a vendéglői menü elkészítése. Nem látja a kedves vendég, hogy a konyhában hányszor csap oda felindultságában a szakács vagy a séf, mert éppen odaégett a hús, vagy nem megfelelő a köret. Sok láthatatlan, és verejtékes sürgés-forgás előzi meg, készíti elő a tálalást. És a tálalásnak jónak kell lennie. Heti 2, esetleg 3 alkalommal ülünk össze próbálni. Egy próba 2-2 és fél órát vesz igénybe, úgy a kamarakórus, mint a citeracsoport esetében. Tekintsünk be először a kamarakórus munkamenetébe, ahogyan nevezni szokták: a kulisszák mögé. A kóruspróba úgy van felépítve, hogy jusson megfelelő idő az új művek betanulása mellett a régiek átismétlésére is, és a frissen tanult darabok elmélyítésére is, és persze egy kis mókázás is beleférjen. A próba nagymértékben hasonlít a tanórára, ahol oda kell figyelnie a pedagógusnak arra, hogy a különböző típusú tevékenységek és az óra mozzanatai megfelelő arányban legyenek, tehát zenei kifejezéssel élve- harmonizáljanak egymással. Akkor jó a tanóra, ha nem unja a gyerek, akkor van értelme a kóruspróbának, ha nem unják a tagok. A citeracsoport tevékenysége csak részben hasonlít a kamarakóruséhoz. A különbség jellegéből és műfaji besorolásából, valamint módszertani lebonyolításából adódik. Hangszeres népzenéről lévén szó, más jellegű tevékenységi formákat igényel. Így a repertoár átgondolása, a műsor előkészítése és betanulása, de különösen a hangszeres oktatás folyamata más metodikai, és technikai problémákat érint. A citeracsoport működésének alapfeltétele- a megfelelő hangszerállomány előteremtése mellett- a hangszeroktatás, amely egy hosszadalmas folyamat és folyamatos utánpótlást igényel. Az utánpótlás nevelése a legfontosabb mozgatórugója a csoport hosszabb távú fennmaradásának óta foglalkozom citerázással. Az 1990-es évek első felében abbahagyta működését az a csoport, amelynek jómagam is tagja voltam és 2000 között csak alkalmanként álltunk össze citerázni azokkal a régi citerásokkal, akik közül már alig élnek néhányan körül vetődött fel bennem a gondolata annak, hogy a hamuból újjá kellene éleszteni a csomafalvi citerázás parazsát, amely biztos ott pislákol valahol és arra vár, hogy valaki felpiszkálja, ráfújjon, és újból életet leheljen bele. Így jött létre a gyerek citeracsoport, amely 2002-től működik, úgy, hogy közben néhány alkalommal megújult, friss hajtásokat bontva, új tagokkal kiegészülve. Több évtizedes tevékenység után, megadatott a citeracsoportnak az, hogy nagyon jó minőségű, mesterhangszereken játszhat és próbálkozhat magasabb színvonalú, úgymond profeszszionális előadási darabokkal is. Az is megadatott, hogy egy nagyon jól sikerült citeratáborban vehetett részt, ahol intenzív program keretében fejleszthette szakmai tudását. Bízunk ennek folytatásában. A csoport jelenleg 10 tagot számlál. Különböző korosztályok képviseltetik magukat benne. Az együttes legfiatalabb tagja 15 éves, legidősebb elmúlt hatvan. Nagyon nehezen tudom meghatározni, hogy mi a legnagyszerűbb ebben a munkában. Egyike a legnagyobb sikerélményt nyújtó dolgoknak talán éppen az, hogy különböző korú emberek együtt- a címre utalva - konszonanciában, összhangban tudnak valami olyat művelni, ami akár példaértékű is lehetne a közösség szemében. Tisztelettel és a zene iránti alázatos elkötelezettségem jegyében, Csata Levente karvezető, hangszeroktató.

15 15 O L D A L Közösség 60 felett szervez, ezáltal pedig megismerhetővé válik a helyi lakosok számára. A programok között említeném a mára már hagyományossá vált Katalin bált, tollufosztót, valamint a Csomafalvi Napok keretén belül szervezett zenés, verses fellépéseket. A tagok egyik kedvenc programja a nyári időszakban megrendezésre kerülő kirándulás, mely révén számos új dolgot tapasztalhatnak meg és új élményekkel gazdagodhatnak. A szellemi aktivitás megőrzését célozzák továbbá a különböző témákban tartott előadások, játékok, vetélkedők. Vásárhelyi kirándulás Sokunk számára jelent nehézséget a munka világából való távozás, a gyermekek fészekből való kirepülése, az unokák távolléte, a társ elvesztéséről nem is beszélve. Szociális kapcsolataink ezekben az esetekben leépülhetnek, megszűnhetnek, ami a társadalmi életből való kiszakadáshoz vezethet. A gyulafehérvári Caritas által működtetett, idősek számára létrehozott csoportok segítséget nyújthatnak abban, hogy valaki ismét aktívan részt tudjon venni a társadalmi életben. XVI. Csomafalvi Napok Fonó Minden találkozó egy új lehetőséget rejt magában, hiszen új barátságok, kapcsolatok kialakítására, a már meglévők ápolására nyújt lehetőséget. A csoport nyújtotta tevékenységek könnyebbé, tartalmasabbá teszik az idősek hétköznapjait, ugyanakkor az aktív élet megőrzésére irányulnak. Szabó Blanka, pszichológus - Caritas, Családsegítő szolgálat Idősek Világnapja A csomafalvi idősek csoportja közel tizenkét éve működik a helyi önkormányzat jóvoltából. A tagok száma az évek során különböző okok miatt fokozatosan csökkent. Jelenleg, egy átlagos találkozó alkalmával megközelítően 25 személy részvételére lehet számítani, akik erős közösséggé kovácsolódtak az elmúlt évek során. A találkozókra kétheti rendszerességgel kerül sor, a község Szociális Központjában. A találkozók célja az idősek testi, lelki egészségének megőrzése, valamint a generációk közötti kapcsolatok építése. A csoport számos programot Nőnapozás

16 Mocorgók néptáncegyüttes képviselték a községet az Ezer székely leány napján, a Remetei ifjúsági napokon, a Gyilkostói sokadalom rendezvényen. Minden évben megmutatták tudásukat, tehetségüket a helyieknek is falunapok és fellépések alkalmával. Falunapok A 2003/2004-es tanév Gálaestjére készülve az akkori hetedikesek osztályfőnöke felkérte Mogyorós Lászlót, hogy tanítson be nekik egy néptáncos műsort. Az előadás sikerességének és a diákok lelkesedésének köszönhetően az ezt követő tanévtől rendszeresen voltak néptánc próbák. A csoport létszáma évről évre növekedett. Négy évig Mogyorós László oktatta a táncosokat, majd a csikszentdomokosi Karda László vette át tanításukat októberétől Fekete Orsolya és Balázs Bécsi Csaba, a Maros Művész Együttes néptáncosai vették át az oktatást az előkészítő osztályosoktól a felnőttekig. Zengjen, zengedezzen hálaadó ének Karácsonyi gálaműsor Tavaly év karácsonyán gálaműsorral varázsolták szebbé az ünnepet, az idei falunapok alkalmával pedig Emlék a tükörből című előadásukra kerül sor július 2-án a helyi Művelődési Otthonban. Táncház Avatóünnepség Az elmúlt évek során több száz gyermek fordult meg a próbákon, ahol elsajátították a moldvai, felcsíki, sóvidéki, vajdaszentiványi, mezőségi, kalotaszegi, széki, küküllőmenti, és nyárádmenti táncokat, valamint a csomafalvi ceppelt és a Köllők táncát, és ezáltal kialakult bennük egy néptánckedvelő szemléletmód. Ezzel egy időben nőtte ki magát a községben újra a táncházmozgalom. Az elmúlt években a néptáncegyüttes több fellépést tudhat maga mögött, szerepeltek már testvértelepüléseinken: Ráckevén, Baktalórántházán és Lukanényén, valamint Gyergyócsomafalva Önkormányzatának ingyenes kiadványa Kiadja a Polgármesteri Hivatal Összegyűjtötte és lejegyezte Erős Gabriella és Király Boglárka A fotókat Király Boglárka, dr. Munzlinger Attila és a Gyergyói Fotóklub készítette csomafalva@csomafalva.info