Plakátalakú nyomtatványok a régi kolozsvári nyomdákból

Átírás

1 Plakátalakú nyomtatványok a régi kolozsvári nyomdákból Bánfi Szilvia V. Ecsedy Judit 1. kép. Apácai Csere János református kollégiumi professzor halálára (Kolozsvár 1660). Az egyetlen példánynak csak a felső része maradt meg. RMNy 2902 A korábbi kutatók előtt sem volt ismeretlen, hogy az erdélyi mindenekelőtt kolozsvári nyomdákban különleges alkalmakra különleges nyomtatványok készültek. Amikor Haiman György kiadta Tótfalusi Kis Miklósról szóló monográfiáját, ahhoz a neves tipográfus két ilyen plakátalakú nyomtatványát is csatolta hasonmásban. 1 Az egyiket Tótfalusi 1694-ben nyomtatta Teleki László és Way Éva lakodalma alkalmából Kolozsvárott, a másikat 1698-ban, Bátai György halálára. 2 Mindkettő latin nyelvű verseket tartalmaz, a kettő közül a lakodalmi kárta a díszesebb, mert nemcsak nyomdai cifrák keretezik, hanem különféle alakos formában szedett versek teszik ünnepélyesebbé. A Bátai György temetése alkalmából készült kárta a kolozsvári Farkas utcai református templom falán található. De magának a nagy erdélyi nyomdásznak, Tótfalusinak a halálára is készült kárta, amely szintén a Farkas utcai templom falán látható. A Tótfalusi által nyomtatott említett két kárta ennek a műfajnak korai képviselője. Ismerünk azonban néhány ennél korábbit is, mint például Apácai Csere János kolozsvári református kollégiumi profeszszor halotti kártáját. Az december 31-én meghalt Apácai kártáját 1660-ban Kolozsvárott nyomtatták ki. 3 Mára csak az egyetlen példányban fennmaradt kárta felső része van meg, de kikövetkeztethető, hogy mérete kb mm lehetett. [1. kép] Ennél is korábbi a példány alapján ma már nem ismert 4 valószínűleg plakát alakú egyleveles nyomtatvány, amelynek létezése csak a kolozsvári számadáskönyv adata alapján következtethető ki. Eszerint június 14-én Gyulafehérvárról Kolozsvárra érkezék Strumpt György fejérvári compactor másodmagával, hozván urunkhoz [II. Rákóczi György erdélyi fejedelemhez] Gyaluban hatszáz kártán való verseket, melyeket küld urunk az lakodalomra Patakra. Az ünnepélyes alkalom Rákóczi Zsigmond és Henriette von Pfalz-Simmern Sárospatakon június 26-án tartott esküvője volt. Megvolt a sajátos hagyománya annak, hogy milyen műfajú régi nyomtatványok készültek plakát alakban: legtöbbször temetés alkalmából, de gyakran lakodalomra, ezenkívül ismerünk névnapi köszöntőket, vagy pl. templomszentelésre nyomtatott egyleveles, nagyalakú nyomtatványokat. [2. kép] Célzott kereséssel és némi szerencsével, mint az Országos Széchényi Könyvtár munkatársainak, kezünkbe adták 75

2 2. kép. A kendilónyai templom szentelése alkalmából készült kártán az adományozó Teleki Pál és felesége Vay Katalin címere a kolozsvári Akadémiai Könyvtárban őrzött és eltűntnek hitt, századból származó 104 db nyomtatott halotti és lakodalmi kártát, amelyről az irodalom utoljára 1933-ban adott hírt. Kutatóutunk során lehetőségünk volt részletesen leírni és lefényképezni ezeket a nagyalakú ritkaságokat. Olyan nagyméretű, legalább három, de néha több teljes papírívből összeragasztott, plakát méretű nyomtatványokról van szó, amelyek hoszsza gyakran másfél méter. Az igényes tipográfiai megoldásokat díszes keretek, címerek, fametszetű díszek kísérik. [3. kép] Ezek egy szebeni nyomtatvány kivételével mind a kolozsvári református nyomdában készültek, annak idején több, néha több száz példányban. Mára azonban mindből jó, ha egy megmaradt. Annak idején e kártákat a temetés vagy lakodalom előtt kifüggesztették a templomban, de kaptak belőle az ünnepélyes eseményen részt vevők is. Ezért készültek több példányban. 5 A nyomtatott kárták az erdélyi temetési szertartás vagy lakodalmi szokás részei voltak. Bár e nagyméretű kárták előállítása komoly nyomdászbravúrnak számított, különleges alakjuk miatt fokozottan pusztultak. Meglehet, hogy családi könyvtárakban még lappang egy-egy, de ilyen nagyságú gyűjtemény előkerülésére nem számíthatunk. A kolozsvári Akadémiai Könyvtárban őrzött együttes összegyűjtése annak köszönhető, hogy a kollégium nyomdája megőrzésre átadott a kollégiumi nagykönyvtárnak egy 3. kép. Bánffi György és Thoroczkai Ágnes esküvőjére az ifjú pár címerével és szíveket ábrázoló képverssel (Kolozsvár, 1720), mm 4. kép. Apafi Miklós és Teleki Anna esküvőjére (Kolozsvár, 1676) készült kárta felső része 76 Magyar Gr afik a 2014/3

3 példányt a kinyomtatott munkákból, így a kártákból is. A következőkben ezek közül válogatunk ki néhányat. Egy 1676-os kolozsvári nyomtatvány Apafi Miklós és Teleki Anna esküvője alkalmából készült. Herepei János így írja le 6 a nyomtatvány külsejét: az egész nyomtatvány széles nyomdai díszből képzett keretben. A szövegben négy díszes fametszetű kezdőbetű. Az egész kárta 6 (!) ívből ragasztva össze. Teljes mérete mm. 7 [4. kép] Úgy tűnik, hogy jellegzetesen erdélyi kiadvány típussal van dolgunk. E különleges nyomtatványokat először Herepei János rendszerezte, és az általa ismertekről rövid leírást készített. Közülük néhány 17. századi, többségük a 18. századból való. Egy időre azonban ez a több mint száz kárta feledésbe merült, mert a közönség számára csak a kolozsvári Farkas utcai templomban, a papi székek fölé kifüggesztett 12 kárta volt 6. kép. És ugyanennek a kártának keretdísze ismert. A többit Herepei János még az 1930-as években a kolozsvári református kollégium könyvtárában látta, majd a háború és az államosítás után meglétük és hollétük bizonytalan volt. 8 [5 6. kép] Apor Péter 1746-ban Metamorphosis Transylvaniae 9 című művében írta le részletesen a régi erdélyi temetést. Amint írja, a temetés és a gyászoló család megítélésében 5. kép. Tordai Sámuel református esperes halálára (Kolozsvár, 1801) készült kárta felső része szerepet játszott a ravatalcímerek 10 és nyomtatott kárták minősége és mennyisége is, azaz hogy jutott-e belőlük a temetés résztvevőinek, kinekkinek rangja szerint. A gyászolók már idejében, a halál beállta után megrendelték a kártákat és címereket. [7. kép] Ahogy a festett címereké, úgy a kárták szerepe sem ért véget a temetéssel. A rokonság és a gyászolók között szétosztott darabok bekeretezve az udvarházak falára kerültek, és a címerekkel együtt mintegy családi ősgalériát helyettesítették. Hasonló körülmények között kerültek a Farkas utcai református templom gyűjteményébe is, akárcsak a halotti kárták, amelyeket a templomi ülőpadok hátlapjára szegeztek, a pad egykori tulajdonosának emlékezetére, ugyanígy a címerek egy része is falra kerülhetett már a 18. század folyamán. [8. kép] Ennél azonban sokkal több személy részére készültek kárták, idők folyamán bizonyára több száz halott temetésére és több jegyespár lakodalmára. A református konzisztórium már 1805-ban sürgette, hogy azok összve szedetvén, béköttetnének, századokig megállhatnának s kéré is, hogy azok adatnának által Conservatio végett a Collegium Tékájának. 11 Ez meg is történt, de néhány darab továbbra is a templomban maradt. Itt nincs szó külön a lakodalmi, köszöntő és egyéb alkalmi kártákról, de a nyomda szerencsére ezeket is ugyanúgy kezelte, mint a halotti kártákat, és letétként átadott egy-egy példányt a kollégiumi könyvtárnak. Ennek köszön- 77

4 7. kép. Lisznyai Intze Ferenc és Sárospataki Mária esküvőjére (Kolozsvár, 1740) mm hetjük, hogy a máig megmaradt több mint száz plakát alakú nyomtatványból fogalmat alkothatunk többek között a korabeli kolozsvári nyomdászok szakmai tudásáról. [9. kép] 8. kép. Kolosvári Erzsébet halálára (Kolozsvár, 1769). A mm méretű kárta felső része Mint általában a megrendelésre készült alkalmi nyomtatványoknál, a nyomdásznak itt is tág tere volt, hogy a nyomda felszerelését és saját szakmai tudását is bemutassa. Felhasználhatott díszes kezdőbetűket, 9. kép. Verestói György és Intze Zsuzsanna esküvőjére (Kolozsvár, 1734) mm méretű kárta alsó része fametszeteket, címereket, képverseket, és természetesen többféle betűtípust is felvonultathatott. A nyomdász egyéni ízlését tükröző díszítés mellett azonban bizonyos kötött szabályai is voltak e kártáknak. Rendkívüli adatgazdagságuk miatt is érdekesek, hiszen az elhunyt (vagy a jegyespár) családjáról, személyes életútjáról fontos adalékokat közöl. Ezek az életrajzi adatok a kárták fölső részében helyezkednek el, de a hosszúkás alakú nyomtatvány legnagyobb részét a különféle személyektől származó üdvözlőversek teszik ki. A kárták nyelve latin vagy magyar, de a versek között német, görög, sőt héber nyelvű is akad. [ 10., 11. kép] A 104 darab kárta újbóli megtalálása nemcsak nyomdászattörténeti vonatkozása miatt igen fontos, hanem az eddig nem ismeretes egyház-, irodalom- és a 17. század végi és 18. század eleji kolozsvári társadalomtörténeti adalékok okán is. E nyomtatványok 78 Magyar Gr afik a 2014/3

5 10. kép. Pataki Dániel diák halálára (Kolozsvár 1793) készült kárta, mm megismerése után pontosabb képet kaphatunk a korabeli Kolozsvár szellemi életében meghatározó szerepet játszó református egyház tagjainak, a református kollégium tanárainak és diákjainak életrajzi adatairól, valamint e személyek között fennálló családi 11. kép. A fenti kárta részlete kapcsolatokról. Ugyanígy megismerhetjük a híres erdélyi történelmi családok többek között a Bánffy, Barcsai, Bethlen, Jósika, Kemény, Kendeffy, Mikes, Rhédey, Teleki, Wesselényi, Czegei Wass életrajzi adatait, a református kollégiumban tanuló gyermekeik alkalmi költeményeit, amellyel a házasulandókat köszöntötték, illetve a halottakat versben meggyászolták, valamint jeles alkalmakat megünnepeltek. Mindegyik kártát vagy nyomdai cifrákból, vagy ismétlődő fametszetű vignettákból összeállított keret fogja közre, és a versek függőlegesen vagy vízszintesen tagolva is vannak, legtöbbször tipográfiai ornamensekkel. E kárták egyik szép példáját Kapronczai Nyerges Ádám nyomtatta, és részletét a Magyar Grafika előző számában közöltük. 12 Ennek a Kendeffy Elek halálára Kolozsváron 1783-ban nyomtatott, ma ismert legnagyobb méretű kártának szedéstükre mm, papírmérete mm. Jegyzetek 11 A szerzők kutatásait az OTKA K programja támogatta. 12 Bátai György latin nyelvű halotti kártáját másolatban közölte Haiman György: Tótfalusi Kis Miklós a betűművész és a tipográfus. Budapest 1972., V. melléklet, kicsinyítve. 13 RMNy RMNy 2369 Epithalamia ad nuptias sigismundi Raákoczi cum Henrietta ex electorali domo Palatinatus Rheni. alba Iuliae 1651 typ. principis, 1 fol. 15 A kolozsvári Farkas utcai templom címerei. Entz Géza és Kovács András tanulmányaival. Bp. Kolozsvár Herepei János: Adatok a Régi Magyar könyvtár I. és II. kötetéhez. Kolozsvár, Sajnos a szakszerűtlen restaurálás következtében alig olvashatóvá halványodott. Jelenlegi őrzési helye Kolozsvár, Akadémiai Könyvtár, Oratii funebre, 14. szám. 18 A halotti kártáról először Herepei János adott hírt, röviden közölte: Művelődési törekvések a század második felében. Bp. Szeged 1971, (Adattár XVII. századi s zellemi mozgalmaink történetéhez, III. Jelenlegi őrzési helyük: Kolozsvár, Akadémiai Könyvtár, Oraţii funebre. 19 Erdély változásairól. Erdély öröksége, Bp A ravatalcímer az elhunyt selyemre vagy papírra festett családi címere volt, amelyet a ravatalra, vagy köréje helyeztek, de a jelenlevő gyászolók is kaptak egy-egy példányt. 11 A kolozsvári Református Egyházközség Levéltári az Erdélyi Református Egyházkerület Gyűjtőlevéltárában. I. B , Jegyzőkönyv márc. 11/198.sz. 97.l. és uo márc. 23/10. sz. / 140. l. és Herepei János, Egyleveles kárták a Farkas utcai templomban és kollégiumban, In Adattár III Lásd Magyar Grafika áprilisi száma. 79