Biztosító által alkalmazni tervezett papírmentes iroda megítélésével kapcsolatos állásfoglalás

Átírás

1 /2017 Biztosító által alkalmazni tervezett papírmentes iroda megítélésével kapcsolatos állásfoglalás I. A BEADVÁNYBAN ELŐADOTT TÉNYÁLLÁS A Biztosító a működését akként alakítaná át, hogy a nem-életbiztosítási termékek közvetítése során a papír alapon elkészített és az ügyfél által aláírt ajánlatot a biztosításközvetítők szkennelnék, melyet elektronikus úton továbbítanák a Biztosító elektronikus elérhetőségére. Az így beérkezett ajánlatokat a Biztosító a jelenleg is alkalmazott folyamatai szerint dolgozná fel, miközben az eredeti, papír alapú ajánlatokra nem tartana igényt. Az ajánlatok ilyen módon történő kezelése azt is maga után vonná, hogy a Biztosító a jelenlegi gyakorlattal szemben megszüntetné az ajánlatok szigorú számadású bizonylatként és számviteli alapbizonylatként való kezelését, ekként csak az ügyfelek részére kiállított számlák (pontosabban számviteli bizonylat nyomtatvány) és a biztosítástechnikai rendszerek belső feladása maradna meg a Biztosító nyilvántartásaiban. II. A BEADVÁNYBAN FELVETETT JOGKÉRDÉSEK 1. Jogi szempontból megfelel-e a fent vázolt eljárás a Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény (Ptk.) biztosítási szerződésekre vonatkozó szabályainak? 2. Helyesen jár-e el a Biztosító, amennyiben a biztosítási ajánlatokat a jövőben nem tekinti számviteli alapbizonylatnak, ha a) az ajánlat (bizonyos feltételek teljesülése esetén) egyben biztosítási kötvénynek is minősül (azaz nem kerül sor külön kötvény automatikus kiállítására)? b) az ajánlat mellett (azt alapul véve) biztosítási kötvény kiállítására is sor kerül? 3. Helyesen jár-e el a Biztosító amennyiben a biztosítási ajánlatokat a jövőben nem tekinti szigorú számadású bizonylatnak? III. A Biztosító álláspontja Az első kérdéssel összefüggésben a Biztosító az alábbiakat rögzítette. A Biztosító szerint jogi szempontból a folyamat nem hordoz kockázatot, mivel a hozzá beérkezett szkennelt okirat a Ptk. szerint írásbeli ajánlatnak minősül, bár a Ptk. alapján az írásbeliség már nem elvárás. Továbbá az érintett termékkör (nem-életbiztosítási termékek) esetében az esetleges visszaélések jellemzően nem érintik azt a kérdést, hogy ki írta alá az ajánlatot, így annak utólagos vizsgálata sem jellemző igény. Mindezek alapján a szerződések a tervezett folyamatban is érvényesen jönnek létre. Tehát jogi akadály nem áll fenn. A második kérdéssel kapcsolatban a Biztosító az alábbi álláspontját fejtette ki. A tényállásban rögzítettek alapján a Biztosító a biztosítási ajánlatokat már nem kezelné számviteli alapbizonylatként. Ezt támasztaná alá az, hogy minden fontos, könyveléshez szükséges adat az ügyfelek által is könyvelési bizonylatnak tekintett és elfogadott a számlán szerepel és a Biztosító analitikus biztosítástechnikai rendszerébe is rögzítésre kerül. Továbbá előfordulhat olyan eset is, melyben a biztosítási kötvény eltér a biztosítási ajánlattól, melyből következően a Biztosító elegendőnek tekinti azt, hogy az ajánlat szkennelt példányát fűzi csak le. A Biztosító megítélése szerint abban az esetben sem kellene az ajánlatot számviteli bizonylatként kezelnie, ha az ajánlat egyben kötvényként is funkcionál. Ugyanis álláspontja szerint ebben az esetben is a díjak közvetlen könyvelési (számviteli) bizonylatának az előírt díjról kiállított számlát, valamint a biztosítástechnikai rendszerek belső feladásait kell tekinteni. A harmadik kérdéssel összefüggésben a Biztosító kiemelte, hogy azzal, hogy az ajánlatokat nem tekintené szigorú számadású bizonylatnak, csak az eredeti példányok befogadása szűnne meg, de a továbbiakban sem maradna el a sorszámozás és az elszámoltatás. A Biztosító itt idézte a számvitelről szóló évi C. törvény 168. (1) bekezdését, és kiemelte, hogy az életbiztosítások esetében fenntartaná az ajánlatok szigorú számadású bizonylatként történő kezelését. IV. AZ MNB ÁLLÁSPONTJA

2 Elsődlegesen felhívom a figyelmét, hogy az MNB az állásfoglalás-kérések kezeléséről és a jogi állásfoglalások kiadása során alkalmazott elvekről és eljárásokról tájékoztatást (Tájékoztató) tett közzé a honlapján 1. A Tájékoztatóban foglaltaknak megfelelően az MNB kizárólag konkrét jogkérdésben foglal állást, erre irányuló, megalapozott és szakszerű kérelem esetén. Az MNB a felügyelt intézmények tevékenységét, belső szabályozottságát, szabályzatai, szabályozó dokumentumai, alkalmazott gyakorlatai jogszabályi megfelelőségét folyamatos felügyelés keretében, helyszíni vagy helyszínen kívüli vizsgálatok során ellenőrzi. A jogszabályok egyértelműen meghatározzák azon szabályzatok körét, amelyek alkalmazását az MNB-vel engedélyeztetni kell, azaz az MNB törvényi feladata ezen szabályzatok jogi megfelelőségének előzetes megállapítása. E körön túlmenően azonban az MNB-nek nincs hatásköre egyéb szabályzatok, szerződések, termékek, üzleti megoldások, folyamatok stb. jogi megfelelőségének előzetes, általános vizsgálatára. Az MNB az állásfoglalását kizárólag az állásfoglalást kérő személy által az MNB rendelkezésére bocsátott információk alapján alakítja ki. Az állásfoglalásban foglalt egyedi jogértelmezés kizárólag az állásfoglalás alapját képező tényállásra vonatkozik. Az MNB állásfoglalása nem tekinthető kötelező erejűnek, a benne foglaltaknak más hatóságra, bíróságra nézve nincs kötelező ereje. A fentiekből következően az MNB állásfoglalása pusztán orientáló jellegű iránymutatás, mely egy esetleges jogvita esetén a bíróságot semmilyen formában nem köti. Éppen ezért, az állásfoglalás kiadása nem mentesíti az adott állásfoglalást kérő személyt saját jogi álláspontja kialakításának szükségessége és az ezért fennálló felelősség alól. Az állásfoglalás kiadás nem hatósági ügy. Bármely tevékenység, üzleti döntés, jogügylet, üzleti modell stb. megkezdésének, elhatározásának, végrehajtásának az MNB állásfoglalásától való függővé tétele kizárólag az állásfoglalást kérő személy felelőssége. IV.1. A releváns jogszabályi rendelkezések A Ptk. releváns rendelkezései 6:5. [A jognyilatkozat hatályosulása] (2) A távollevők között tett jognyilatkozat a címzetthez való megérkezéssel válik hatályossá. 6:6. [Alakisághoz kötött jognyilatkozat] (1) Ha jogszabály vagy a felek megállapodása a jognyilatkozatra meghatározott alakot rendel, a jognyilatkozat ebben az alakban érvényes. (2) Ha a jognyilatkozat meghatározott alakban tehető meg érvényesen, a jognyilatkozat módosítása, megerősítése, visszavonása, megtámadása, valamint a jognyilatkozat alapján létrejött jogviszony módosítása és megszüntetése is a meghatározott alakban érvényes. 6:7. [Írásbeli alakhoz kötött jognyilatkozat] (1) Ha a jognyilatkozatot írásban kell megtenni, az akkor érvényes, ha legalább a lényeges tartalmát írásba foglalták. (2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha jognyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta. (3) Írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor. A számvitelről szóló évi C. törvény (Sztv.) releváns rendelkezései 166. (1) Számviteli bizonylat minden olyan a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat) függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá. (2) A számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A bizonylat szerkesztésekor a világosság elvét szem előtt kell tartani /6

3 (6) A számviteli bizonylatokon az adatok időtállóságát a ban meghatározott megőrzési időn belül biztosítani kell (5) Számviteli bizonylatként alkalmazható az elektronikus dokumentum, irat, ha megfelel e törvény előírásainak. Az elektronikus dokumentumok, iratok bizonylatként történő alkalmazásának feltételeit, hitelességének, megbízhatóságának követelményeit más jogszabály is meghatározhatja (1) A készpénz kezeléséhez, más jogszabály előírása alapján meghatározott gazdasági eseményekhez kapcsolódó bizonylatokat (ideértve a számlát, az egyszerűsített adattartalmú számlát és a nyugtát is), továbbá minden olyan nyomtatványt, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon szereplő névértéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek az illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat, szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni (6) Az eredetileg nem elektronikus formában kiállított bizonylatról a papíralapú dokumentumokról elektronikus úton történő másolat készítésének szabályairól szóló jogszabály előírásainak figyelembevételével készített elektronikus másolattal az e törvény szerinti bizonylatmegőrzési kötelezettség teljesíthető, ha a másolatkészítés alkalmazott módszere biztosítja az eredeti bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét. Az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII. 19.) Korm. rendelet (Korm. rendelet) releváns rendelkezései 1. (2) A III. Fejezet hatálya a papíralapú közokiratról, papíralapú magánokiratról és papíralapú számviteli bizonylatról történő elektronikus másolat készítésére, az annak során eljáró személyekre terjed ki. 2. E rendelet alkalmazásában: 1. digitalizálás: olyan eljárás, amely az analóg felépítésű információt számítástechnikai eszközök számára feldolgozható, digitális információvá alakítja át; 4. hiteles elektronikus másolat: valamely nem elektronikus dokumentumról e rendelet szabályai szerint készült, azzal képileg vagy tartalmilag egyező, joghatás kiváltására alkalmas elektronikus eszköz útján értelmezhető adategyüttes. 5. képi megfelelés: az elektronikus másolat azon tulajdonsága, amely biztosítja a papíralapú dokumentum - joghatás kiváltása szempontjából lényeges - tartalmi és formai elemeinek megismerhetőségét; 7. másolatkészítő rendszer: a másolatkészítés során alkalmazott hardver, szoftver, valamint ezek együttese; 11. tartalmi megfelelés: az elektronikus másolat azon tulajdonsága, amely szerint az a hozzá kapcsolódó metaadatokkal együttesen biztosítja a papíralapú dokumentum a joghatás kiváltása szempontjából lényeges tartalmi elemeinek megismerhetőségét, de nem biztosítja a képi megfelelést; 55. (1) A papíralapú dokumentumról történő digitalizálás során a másolatkészítő biztosítja a papíralapú dokumentum és az elektronikus másolat képi vagy tartalmi megfelelését, és azt, hogy minden - az aláírás vagy bélyegző elhelyezését követően az elektronikus másolaton tett - módosítás érzékelhető legyen. (2) Papíralapú dokumentumról történő digitalizálás során a másolat készítője elkészíti az elektronikus másolatot, megállapítja a papíralapú dokumentum és az elektronikus másolat képi vagy tartalmi megfelelését, majd ellátja az elektronikus másolatot hitelesítési záradékkal Az eredeti papíralapú dokumentummal egyező és a (4) bekezdésben meghatározott követelményeknek megfelelő elektronikus aláírással vagy bélyegzővel, és ha az időpont feltüntetése szükséges, elektronikus időbélyegzővel látja el. (4) A másolaton minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus bélyegzőt vagy olyan, minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírást kell elhelyezni, amelyre vonatkozóan a bizalmi szolgáltató kizárja az álnév használatát, és igazolja, hogy a regisztráció alapjául szolgáló személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolványban foglalt névvel betű szerint azonos a tanúsítványba foglalt név. 58. (2) Ha a papíralapú közokiratot, a más által kiállított papíralapú teljes bizonyító erejű magánokiratot vagy egyéb magánokiratot a gazdálkodó szervezet őrzi, akkor az erről az okiratról készített elektronikus másolat esetén e gazdálkodó szervezetnek, mint másolatkészítőnek a papíralapú okiratnak való képi megfelelést kell biztosítania. A másolatkészítő az elektronikus másolatot az 55. (4) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelő minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus bélyegzővel vagy elektronikus aláírással látja el. 3/6

4 IV.2 Az MNB jogértelmezése A IV.1. pontban foglalt jogszabályhelyek alapján az MNB az alábbi álláspontot alakította ki: 1. A szkennelt okiratok elfogadhatósága Elöljáróban szükséges rögzíteni, hogy az ajánlat fogalmát a Ptk. 6:64. (1) bekezdése rögzíti, ennek értelmében az ajánlat a szerződés megkötésére irányuló szándékot egyértelműen kifejező és a lényeges kérdésekre kiterjedő jognyilatkozat. Tehát az ajánlatban határozza meg a szerződő fél, hogy milyen tartalommal kíván a Biztosítóval biztosítási szerződést kötni. Mindezek alapján elengedhetetlen, hogy a Biztosítónak a rendelkezésére álljon maga az ajánlat vagy az arról készített olyan másolat, ami az eredeti ajánlat tartalmát hitelesen és a valóságnak megfelelően képes reprodukálni. A jelen esetben a Beadványban előadott tényállás alapján arról van szó, hogy az ügyfél függetlenül attól, hogy ez egyébként szükséges-e 2 papír alapon, az írásbeliség követelményét kielégítő módon tesz ajánlatot, ezen írásbeli ajánlatról a szerződő félen kívül álló személy szkennelés útján elektronikus másolatot készít, és a Biztosítóhoz csupán ezen elektronikus másolat érkezik be. A szkennelt dokumentum nem tekinthető egyrészt az ügyfél által tett önálló jognyilatkozatnak, másrészt írásbelinek sem, mivel az sem a Ptk. 6:7. (2) bekezdésében, sem pedig a (3) bekezdésében foglaltaknak nem felel meg, csupán egy, az eredeti ajánlatról készített másolat. (Önmagában egy dokumentum beszkennelésével keletkező adategyüttes megfelelő biztonságú elektronikus aláírás nélkül a változatlanságot, a küldő, illetve a nyilatkozattevő személyének és a megtétel időpontjának azonosítását nem biztosítja.) Az MNB megítélése szerint ezért a Beadványban vázolt esetben valójában az kérdés, hogy ajánlatról egyszerű szkennelés útján készített elektronikus másolat alkalmas-e ugyanazon joghatások kiváltására, mint az eredeti, aláírt ajánlat, melyek következtében alkalmas annak a teljes körű kiváltására. Ennek megfelelően azt kell megvizsgálni, hogy ezen szkennelt másolat megfelel-e a jogszabályok által rögzített hiteles másolatkészítési szabályoknak? E rendelkezések a Korm. rendelet aiban találhatók meg. Jelen esetben az 58. (2) bekezdésében rögzítettek lesznek az irányadók, mely szerint, ha az egyéb magánokiratot, mint amelynek a szerződő fél által aláírt ajánlat minősül, a gazdálkodó szervezet őrzi, akkor az általa, mint másolatkészítő által készített elektronikus másolat esetén az eredeti dokumentumnak való képi megfelelést kell biztosítani. A képi megfelelés (2. 5. pont) az elektronikus másolat azon tulajdonsága, amely biztosítja a papíralapú dokumentum joghatás kiváltása szempontjából lényeges tartalmi és formai elemeinek megismerhetőségét. A Korm. rendelet elvárja továbbá a másolatkészítőtől, hogy az elektronikus másolatot az 55. (4) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelő minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus bélyegzővel vagy elektronikus aláírással lássa. 3 E rendelkezések áttekintése alapján megállapítható, hogy az egyszerű szkennelt elektronikus másolat nem felel meg a Korm. rendelet által elvárt követelményeknek, mely miatt nem alkalmas ugyanazon joghatások kiváltására, mint a szerződő által aláírt ajánlat. 2 A március 14. napjáig hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény (régi Ptk.) 537. (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a biztosítási szerződés a felek írásbeli megállapodásával jön létre. Azonban az írásbeliség követelménye a biztosítási szerződések esetében már a régi Ptk. hatálya alatt is lényegében egyoldalú volt, mivel annak 538. (1) bekezdése kimondta, hogy az írásbeli megállapodást, illetőleg a biztosító elfogadó nyilatkozatát biztosítási kötvény (igazolójegy, biztosítási bélyeg) kiállítása pótolja. Előbbiekhez képest a Ptk. 6:443. (1) bekezdésének megszövegezése miszerint ha a szerződést nem írásban kötötték meg, a biztosító köteles a biztosítási fedezetet igazoló dokumentumot kiállítani már kifejezetten arra utal, hogy a biztosítási szerződés létrejötte nincs írásbeli alakhoz kötve. Jelenleg még ettől eltérő főszabályt tartalmaz a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésre (kgfb szerződés) vonatkozóan a Gfbt. 6. (1) bekezdése, amely a régi Ptk (1) bekezdésével egybevágó rendelkezést tartalmaz. Ezen túlmenően az összeg-, illetve az életbiztosítások megkötése is nehezen képzelhető el az ügyfél írásbeli nyilatkozata nélkül. Ugyanis a Ptk. 6:475. -ának első mondata értelmében összegbiztosítás esetén a szerződés létrejöttéhez és módosításához a biztosított írásbeli hozzájárulása szükséges, ha a szerződést nem ő köti meg, továbbá a Ptk. 6:478. (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szerződő fél a kedvezményezettet a biztosítóhoz címzett és a biztosítónak eljuttatott írásbeli nyilatkozattal jelölheti ki. 3 A fent rögzítettekre vonatkozó részletes szabályok a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló az Európai Parlament és a Tanács július 23-i 910/2014/EU rendeletben (eidas rendelet) találhatók. 4/6

5 Az, hogy a szkennelt ajánlat nem képes ugyanazon joghatások kiváltására, mint az szerződő által aláírt ajánlat, akkor bír különös jelentőséggel, ha az ajánlattétel során független biztosításközvetítő működik közre. A független biztosításközvetítő (alkusz) a biztosítási tevékenységről szóló évi LXXXVIII. törvény (Bit.) 4. (1) bekezdés 35. pontja és a 398. (1) bekezdése alapján az ügyfél nevében jár el. A Ptk. 6:5. (2) bekezdése tartalmazza a jognyilatkozatok hatályosulására vonatkozó rendelkezést, mely szerint a távollevők között tett jognyilatkozat a címzetthez való megérkezéssel válik hatályossá. Mindezek alapján, ha alkusz működik közre az ajánlattételben, akkor azzal, hogy hozzá beérkezik az ügyfél aláírt ajánlata, az még nem válik hatályossá, mivel az ügyféli jognyilatkozat címzettje a Biztosító. Tehát ilyen esetben a szerződő fél által tett ajánlat csak akkor fog hatályosulni, ha az vagy azzal azonos joghatás kiváltására alkalmas hiteles elektronikus másolat az alkusztól a Biztosítóhoz beérkezik. Tekintettel arra, hogy a szkennelt ajánlat nem tekinthető az eredeti ajánlatról készített hiteles elektronikus másolatnak, így ha az alkusz csak azt továbbítja a Biztosítóhoz, akkor az ügyfél ajánlata nem tud hatályosulni. Más a helyzet, ha ajánlattétel során függő biztosításközvetítő működik közre, aki a Bit. 4. (1) bekezdés 34. pontja szerint a Biztosító megbízásából, képviseletében jár el. Ebben az esetben, ha az ügyfél által aláírt ajánlat a függő biztosításközvetítőhöz beérkezik, akkor az a Ptk. 6:5. (2) bekezdése alapján hatályosulni is fog, mivel a képviselő képviseleti jogából fakadóan az ő részére történő átadás a Biztosító részére történő átadásnak minősül. Tehát ebben az esetben elvileg elegendő lenne az, hogy ha a függő biztosításközvetítő csak egy, az ajánlatról készített másolt/szkennelt dokumentumot juttatna el a Biztosítóhoz. Ugyanakkor a függő biztosításközvetítőnek is biztosítania kell azt, hogy az eredeti ajánlatról készített másolat hiteles legyen és tartalmilag teljeskörűen megfeleljen a valódi ajánlatnak, tehát kizárható legyen az eredeti ajánlat tartalmi megváltoztathatósága. Mindezek alapján az MNB a függő biztosításközvetítő esetén is szükségesnek tartja azt, hogy a Biztosító továbbra is beszerezze az eredeti ajánlatokat vagy az azokról készített, a fentebb rögzítetteknek megfelelő hiteles elektronikus másolatokat. 2. A biztosítási ajánlat számviteli alapbizonylatként való kezelésével összefüggő kérdés A Sztv. fent idézett 166. (1) bekezdésében foglaltak határozzák meg azt, hogy mit lehet, illetve mit kell számviteli bizonylatnak minősíteni. Ennek alapján számviteli bizonylat minden olyan a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat) függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá. A törvényi meghatározás alapján számviteli bizonylatnak tekintendő minden olyan okmány, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) alátámasztja, függetlenül attól, hogy az esetleg elődlegesen nem a számvitel céljára készült. A számvitel szakterülete szerint a bizonylatok az adatfeldolgozásban betöltött szerepük szerint lehetnek alapbizonylatok vagy összesített (másodlagos) bizonylatok. Alapbizonylat az, amelyet a gazdasági esemény megtörténtéről, hatásának értékéről, mennyiségi és minőségi adatairól első, eredeti feljegyzésként állítanak elő. A fentiek alapján az MNB véleménye szerint az ajánlatok minden esetben számviteli alapbizonylatnak minősülnek, hiszen a tartalmuknál fogva alátámasztják a biztosítási szerződésekből eredően a Biztosító vagyoni helyzetében, illetve jövedelmi helyzetében bekövetkező változásokat, továbbá nyilvánvalóan első, eredeti okmánynak minősülnek. Az MNB kiemeli, hogy a bizonylat törvényi meghatározásából eredően nem a gazdálkodó mérlegelési körében tartozik annak eldöntése, hogy valamely okmányt bizonylatként kezel, hanem ami megfelel a törvényi definíciónak, azt akként kell kezelnie, függetlenül attól, hogy a gazdasági esemény számviteli alátámasztására esetlegesen más okmány is kiállításra kerül. Ezzel összefüggésben hangsúlyozandó, hogy ez idáig a nem-életbiztosítási ajánlatokat (is) maga a Biztosító is alapbizonylatként kezelte, és a számviteli szabályozásban nem történt semmilyen olyan változás, ami az eltérő minősítést megalapozná, illetve egy számla önmagában csak annyit bizonyít, hogy a gazdálkodó az adott tartalommal számlát bocsátott ki. Az MNB kiemeli azt is, hogy az ajánlat a Biztosítóval szerződő fél jognyilatkozata, a kötvényt, a fedezetet igazoló dokumentumot pedig a Ptk. 6:443. (1) bekezdése alapján a Biztosító köteles kiállítani, így jogszerűen nem fordulhat elő olyan eset, hogy az ajánlat egyben kötvényként funkcionál. Tehát amennyiben a Biztosító ahogyan az a Beadványban is rögzítve van az eredeti ajánlatokat nem kívánja megőrizni, csak az azokról készült szkennelt példányokat, akkor azt szükséges megvizsgálni, hogy az így létrejött másolatok megfelelnek-e a Sztv (6) bekezdésében, valamint a 167. (5) bekezdésében foglaltaknak. Az Sztv (6) bekezdése visszautal a Korm. rendeletre amikor úgy fogalmaz, hogy a papíralapú dokumentumokról elektronikus úton történő másolat készítésének szabályairól szóló jogszabály előírásait figyelembe kell venni az eredetileg nem elektronikus formában kiállított bizonylatról készített elektronikus másolattal összefüggésben. Az Sztv (5) 5/6

6 bekezdésében foglaltak szerint akkor lehet számviteli bizonylatként elektronikus dokumentumot alkalmazni, ha az megfelel az Sztv.-ben, vagy más jelen esetben akár a Korm. rendeletben jogszabályban foglaltaknak. Az 1. pontban leírtak alapján a szkennelt ajánlat nem tekinthető a Korm. rendelet szerint az eredeti ajánlatról készített hiteles elektronikus másolatnak. Ebből következően a szkennelt ajánlat nem alkalmas arra sem, hogy számviteli alapbizonylatnak minősüljön. 3.) A biztosítási ajánlatok szigorú számadású bizonylatként történő kezelése Az Sztv (1) bekezdése határozza meg azt, hogy milyen dokumentumokat kell szigorú számadási kötelezettség alá vonni. A rendelkezés alapján e körbe tartoznak a készpénz kezeléséhez, más jogszabály előírása alapján meghatározott gazdasági eseményekhez kapcsolódó bizonylatok (ideértve a számlát, az egyszerűsített adattartalmú számlát és a nyugtát is), továbbá minden olyan nyomtatvány, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon szereplő névértéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek az illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat. Az Sztv. rendelkezése alapján ez esetben sem a gazdálkodó mérlegelési körében tartozik annak eldöntése, hogy valamely nyomtatványt szigorú számadási kötelezettség alá von-e vagy sem, hanem ami megfelel a törvényi definíciónak, azt akként kell kezelnie. Az Sztv (1) bekezdése alapján szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni minden olyan nyomtatvány, amelynek az illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat. Az MNB megítélése szerint a nem-életbiztosítási ajánlat is olyan dokumentum, amely akár visszaélésre adhat alkalmat: például a biztosításközvetítő az ajánlatra tekintettel úgy vesz át biztosítási díjat a szerződőtől, hogy sem azt, sem pedig az ajánlatot nem továbbítja, illetve az ajánlat valótlan tartalmú kitöltésével adott esetben fiktív fedezet is teremthető vagy igazolható. Az MNB itt is utal arra, hogy ez idáig a nem-életbiztosítási ajánlatokat (is) maga a Biztosító is szigorú számadású nyomtatványként kezelte, és a számviteli szabályozásban nem történt semmilyen olyan változás, ami az eltérő minősítést megalapozná. Fentieket összefoglalva a Biztosító által feltett első kérdésre az a válasz adható, hogy az eredeti ajánlatról készített szkennelt dokumentum nem tekinthető hiteles elektronikus másolatnak, melyből kifolyólag kizárólag az ajánlatról készült ilyen másolat Biztosító általi megkövetelése a nem-életbiztosítások esetében sem megfelelő eljárás. A második pontba foglalt kérdésekre adható válasz az, hogy a biztosítási ajánlat minden esetben számviteli alapbizonylatnak minősül, mellyel szemben ha a Biztosító azt nem kívánja eredeti formájában megőrizni az Sztv. azt a követelményt támasztja, hogy azt a Korm. rendeletnek megfelelő hiteles elektronikus másolatként kell a Biztosítónak előállítania. A harmadik pontban feltett kérdésre pedig az a válasz adható, hogy a biztosítási ajánlat mindig szigorú számadású bizonylatnak minősül, melyből következően a Biztosító köteles azt mindig ennek megfelelően kezelni. 6/6