Horváth Péter. Szerelem első vérig

Átírás

1 Horváth Péter Szerelem első vérig Horváth Péter, 1987

2 Impresszum Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: megjelent A/5 oldalméretben ISBN

3 1. Ha valaki megkérdezte volna Fügét, milyen is az a város, ahol az iskolai szüneteket leszámítva immár negyedik éve lakik, megvonta volna a vállát, vagy azt felelte volna a kollégiumi mosdó tükre előtt begyakorolt belmondós mosolyával: A bég nem alkuszik! Esetleg azt válaszolta volna: A munkásosztály a paradicsomba megy. Utálta a kérdéseket, és imádott moziba járni. - Olyan vagyok, mint a természet magyarázta a nagy fülű Kis Lajtának a zuhanyozóban. Csak a helyesen feltett kérdésekre válaszolok, azokra se szívesen. A kérdések megzavarják az embert, nem lehet rájuk egyértelműen felelni. Méricskélni, totojázni, germózni kell velük, ráadásul egyik szüli a másikat, elveszik az embertől az időt. - Miért? Kis Lajta engedelmesen szappanozta a haverja izmos hátát. Mire kell neked az idő? - Az éjszaka rablásra való! grimaszolt Füge, és beállt a zuhanyrózsából záporozó meleg víz alá. Nem felesleges kérdéseken kell tökölni, Lajtuskám -bugyogta -, hanem élni kell, világos? Hát igen bólogatott Kis Lajta eltűnődve. Tudod, néha az az érzésem, hogy te egész egyszerűen hülye vagy, Fügedi. Füge a törölközőjét a dereka köré tekerve kiviharzott a mosdóból. Belebújt a kedvenc piros trikójába, az emeletes vaságyak között botorkálva magára rángatta a rövidnadrágját, beleugrott a tornacipőjébe, és kirobogott az oroszlánszagú hálóteremből, ahol a többiek még javában húzták a lóbőrt. A lépcsőn futtában kötötte meg a cipőfűzőjét, vigyorogva elsasszézott a földszinti naposasztalnál gubbasztó álmos elsőéves előtt, s mire az eltáthatta volna a száját, kivágtatott a kollégiumból. Bár hat óra már elmúlt néhány perccel, a nap csak most készült felbukkanni a szalámigyár mögül. Friss, vízszagú pára gomolygott a folyó fölött. Füge egyenletes, ruganyos léptekkel futott a régi hídon az óváros felé. Szerette ezeket a reggeli futásokat. Ilyenkor nem gondolt senkire és semmire, felesleges kérdések se bosszantották. Sprin- 3

4 telt néhány métert, visszafogta magát, élvezte az izmaiban munkáló erőt. Tizenhét éves múlt; magas, jóvágású, barna hajú, barna szemű srác volt, cikkcakkban pisiltek utána a lányok. Iparművészeti szakközépiskolában tanult, grafikus szakon. Szabadidejében szaxofonozott, moziba, diszkóba járt, vagy a haverjaival lógott a városban, amelynek zöldarany kupoláit és ezüstös tornyait éppen előhívta a felbukkanó napkorong fénye a kósza köd mögül. Az óváros felől biciklicsengők hangját hozta a meglebbenő szél, kisvártatva feltűntek a hídon a kerékpárosok. Harminc-negyven lány és asszony kerekezett az újvárosi ruhagyár felé. Közöttük csíkos trikós, göndör hajú srác ugrabugrált, nyihogva rávert egy-egy pedálozó nőstény gömbölyű ülepére. - Mi van, öcsike? mordult rá az egyik. Azt hiszed, tied a világ? - Miért? vágott vissza a fiú. Talán nem az enyém? Füge a híd korlátjához húzódott, de a göndör hajú srác már észrevette, kikanyarodott a biciklisek közül az úttest közepére, és rákiáltott: - Helló, Füge! - Helló, Csacsa! - Mi van? Meleg csákány? - Ja! fújtatott Füge. - Gerincre, apukám! nevetett utána a másik. Ne sajnáld! Füge nemzetközi kézjelzéssel válaszolt a havernak, megpördült a sarka körül, azután futott tovább. Csacsa az éjjel nem aludt a koleszban, örökké nőket kajtatott, ezúttal valószínűleg sikeresen. Ami azt illeti, mindig sikerei vannak. Ha egy-egy vidéken játszott vízilabdameccséről hazajön, a srácok mindjárt körbeveszik a hálóteremben. Csacsa a mérkőzést kezdi nekik elemezni, a srácok felhördülnek: A bulákat mondd, a csajokról dumálj! És akkor leadja az esedékes sztorit: szüzek esengtek a kegyeiért, elvált asszonyok karmolták véresre a hátát, elhanyagolt családanyák tárták szélesre előtte kapujukat. Ez az élet vigyorog ilyenkor -, nem a mohácsi vész! Repülőgép kanyarodott a híd fölé, könnyű, fehér pamacsokat bocsátott ki magából. A pamacsok szétterültek, kibomlottak a légben, darabkáik lassan, lebegve szállongtak lefelé. Füge elkapott egyet közülük. 4

5 SZÍNESBEN SZEBB A VILÁG - FUJICOLOR! Összegyűrte a zöld léghajót ábrázoló röpcédulát, lekanyarodott a híd oldallépcsőjén, átvágott a múzeumkerten, átrohant a Béke sugárút széles betonján, az első sarkon jobbra, a másodikon és a harmadikon balra fordult, végül lelassította a lépteit. Felszedett néhány apró követ a járda mellől, megcélzott egy ablakot, és elhajított egy kődarabkát. Semmi nem történt. Már a harmadik kő koccant az ablaküvegen, amikor végre meglebbent a függöny, s az ablakban megjelent Ágota álmos macskaképe. A lány megdörzsölte a szemét, nyújtózkodva beletúrt rakoncátlan, kócos, szőke fürtjeibe, a fiúra mosolygott. Füge percekig elnézte volna ezt a csakis neki szóló hajnali pantomimet, de hirtelen vége szakadt az előadásnak, a lány eltűnt az ablakból, és a függöny összezárult. - Minek futkos ez ide minden reggel? kérdezte rosszallóan Ágota partvisforma nagyanyja a lakás két szobáját elválasztó ajtóban. A végén még teherbe ejt! - Ablakon keresztül? kacagott Ágota, majd hízelkedő mosollyal indult a piszkos rózsaszín hálóingben veszteglő öregasszony felé. Ne fesd az ördögöt a falra, nagyikám! Csak azért futkos, hogy edzésben legyen! Füge már ismét a hídon fújtatott. A folyó közepe fölött megállt, körülpillantott. Nyugatra a folyó szikrázva tűnt el a messzeségben, északon a színház kerek kupolája, a dóm kettős tornya és az óváros patinás háztetői ragyogtak. Ellátott közöttük a Mars térig, ahol régen vándorcirkuszosok ütötték fel a sátrukat, bohócruhás zsonglőrök gyakoroltak egykerekűjükön, s a gyermekeknek ötven fillérért megmutatták a ketrecbe zárt, szomorú szemű vadállatokat. Manapság piaci élet zajlik a téren, a lacikonyhák és a bóvlit áruló butikok pavilonjai között csencselőktől koreai számítógépet, román konyakot, afrikai nemi bajt szerezhet be az embert, ízlése szerint. A buszpályaudvar is a téren kapott helyet, mögötte felsejlett a teret lezáró börtönépület komor, szürke tömbje, keleten a szalámigyár toronyháza mögött lakótelepi ablaksorok villogtak a reggeli napsütésben, míg délre az újvárosi liget és az ártéri erdősáv zöldje hunyorgott. 5

6 Füge többször tévedt el szándékosan a liget kanyargós ösvényein egy-egy alkalmi bigével. A lányok hagyták, hadd keresse az utat a blúzuk alatt vagy a nyakszirtjükre simuló selymes pihék között. Némelyik készségesen megbotlott az első alkalmas gyökérben, csak hogy belekapaszkodhasson a fiúba, és maga mellé ránthassa a puha földre. A lányok ilyenkor pihegve feküdtek a lombsátor sötét sűrűjében, szemük mohón világított. Füge mégis dolgavégezetlen kecmergett fel mellőlük, hiába kulcsolódtak a nyaka köré a lánykarok forrón és követelőn. Mit tudom én, hogy miért? vonta meg a vállát, valahányszor Csacsa rákérdezett. Nem érdekel annyira az eksztázis. Szerintem te gazolsz! nevetett Csacsa. Mit csinálok? Félsz. Ugyan mitől? Attól, pofikám, hogy nem sikerül! Már miért nem sikerülne? Elélvezni mindenki tud! - jelentette ki Csacsa. De tisztességesen megdugni egy bigét, hogy érezze is a szerencsétlen, hogy most aztán tényleg meg lett dugva! Az azért nem akármi. Te csak tudod morogta Füge. Igen! vigyorgott a másik. Én tudom. Most, hogy a lépcsőn feltrappolva ismét benyitott a mosdóba, megérezte magán a haver kaján tekintetét. Csacsa nagy műgonddal borotválta nem létező szőrszálait, a mosdó tükréből vigyorgott Fügére. - Na, megvolt? - Vigyázz, nehogy megvágd magad! Füge egy szabad mosdókagylóhoz lépve szappanozni kezdte a hóna alját. - Wilkinson! nevetett rá a borotválkozó haver. - Attól kinől? érdeklődött fapofával Füge, de nem folytathatták szellemdús ütésváltásukat, mert az ügyeletes beordított a mosdóba. - Hálószemle, fütyikéim! - A rend! emelte fel horgas mutatóujját Dzsokkó tanár úr, miután az egyik hálólakó szekrényének felső polcáról mindent a földre söpört. A rend! Talányos mosollyal sétált el a nyitott szekrényeknél felsorakozott srácok előtt. Néhány elkésett ürge tisztelettudóan ráköszönt, és sietve helyére állt. Dzsokkó egyszer csak megdermedt, a levegőbe szimatolt. Mi ez? Füge és Csacsa merev vigyázzban állt Kis Lajta csukott szekrénye előtt. A szekrény japánul énekelt. Mint valami szimatot fogott vadászkutya. Dzsokkó odacsörtetett. 6

7 - Szabad? A szekrény egyre hangosabban dalolt. Dzsokkó megállt az éneklő bútor előtt, ábrándos tekintetét Csacsára emelte. - Kinyitná? Csacsa kitárta a szekrény ajtaját. Odabent a nagy fülű Kis Lajta kuporgott. - Szív küldi szívnek szívesen - Egy hét kimenőelvonás bólintott Dzsokkó. Az egész hálónak tette hozzá nyájasan, és kacsázó léptekkel kifelé indult. Kis Lajta megbántva szólt utána: - Miért? Hamis volt? Ágota könnyű, nyári overallban indult el hazulról, öt perccel nyolc után. Soha nem tudott idejében útnak indulni. Hosszan válogatott a ruhái között, míg végre felöltözött, és megmutatta magát a tükrének. A tükör incselkedve szólt hozzá: Szép vagy, szép vagy, de tudd meg - Fújd fel magad! Ágota bosszúsan nyelvet öltött a tükörre, átöltözött, majd ismét elébe állt. A tükör megint a szekrényhez zavarta, és ez így ment, amíg a nagyanyja véget nem vetett a hancúrozásnak. - Hiába húzod az időt, fiam, olyan szép úgyse leszel, mint én voltam a gazdaszínkör előadásán, Tyukodon, ahol pásztorlánykát adtam a Nyári szerelem-ben! Ágota sötét pillantást vetett a hajdani pásztorleányra. - Elég régen volt már az a Nyári szerelem! - Jaj, régen volt, fiam, de én olyan szép voltam, olyan gyönyörű! - illegette magát a matróna Gondold csak el! Darázsderék, széles csípő, meglehetős kebel A szolgabírónk tövig rágta a pipája szárát a gyönyörűségtől! - És én? toppantott Ágota. Én miért születtem ilyen nagy kezűnek, nagy lábúnak, nagy fenekűnek? - Volt szebb is a kórházban nevetett a nagyanyja -, de anyád téged választott. Na, kapkodd magad, elmúlt nyolc óra megint. Siess! Ágota nem tudott sietni. Soha nem ment ugyanazon az útvonalon az iskolába. A régebbi és az újonnan épített házak hangulatosan váltogatták egymást, a külső körutat és a négy sugárutat leszámítva az 7

8 utcák girbegurba kanyarokat vetettek, s bármerre tévedt közöttük, mindenütt talált egy régi, romantikus kapualjat, szeszélyes vonalú ereszcsatornát, barátságos teret, meghitt szegletet. Az alsó rakpart kövein horgászok ücsörögtek, fent, a mellvéd mentén babakocsit tologattak a kismamák. Ráérősen baktatott el közöttük. Utcaseprő gép zakatolt el mellette, magába szippantva a földön heverő, gyűrött röpcédulákat. Fénylabdák úsztak a folyó felszínén. A múzeum előtt beindították a szökőkutat. Felszaladt a múzeum fenséges timpanonja alá vezető széles lépcsősoron a jobb oldali támfal tetején hasaló kőoroszlánhoz. Az oroszlán farka bojtjának kőtányérjában gyufásdoboz hevert. Lehajolt érte, kinyitotta. A dobozból vékony bőrszíjra fűzött kerek, lyukas kavics került elő. Mosolyogva felkötötte a nyakláncot, azután kitépett egy lapot az első keze ügyébe kerülő füzetéből, s fekete filctollal ráírta: SZERETLEK. Összehajtogatta a papírszeletet, belegyömöszölte a gyufásdobozba, a dobozt visszatette az oroszlán farkának gyűrűjébe, és leszaladt a lépcsőn. Az osztály már javában dolgozott a rajzteremben, amikor megérkezett. Az előtérben bosszankodva átöltözött a munkaruhájába, felesleges volt annyit vesződnie a tükrével, ha Füge úgyis ebben a bő, festékfoltos hacukában pillantja meg. A rajztáblájára felerősített egy lapot, maroknyi rajzszénnel és egy gombóccá gyúrt monopol radírral felszerelkezve ellopakodott a borostás tanár mögött, és leült a helyére. Füge megbűvölve nézte. Ágota sokáig szöszmötölt, míg végre rápillantott. Mosolyogva mutatta nyakán a bőrláncot. Füge lopva körülsandított, de a többiek a rajzukkal voltak elfoglalva, vagy mint Csacsa, Pihorek Marit figyelték. Pihorek volt a legszebb lány az osztályban, fekete hajú, leopárdtestű, dögös nőstény. A srácoknak a nyáluk csorgott érte, de Pihorek csak Heroldot, a borostás rajz- és matektanárt tüntette ki a kegyeivel. Herold most is neki magyarázott. - Mindig a leglényegesebb arányok és irányok felvázolásával kezdjük az alakrajzot. Ha majd tisztában lesznek az anatómiával, felőlem a fülénél is elkezdhetik, és befejezhetik a farkánál. Pihorek Mari a tanárra emelte fekete tekintetét. - Ott fogjuk befejezni, tanár úr. 8