telep néhány pillanattal késõbb életre kelt, hogy aztán lakói a rájuk jellemzõ vidám nyugalommal töltsék mindennapjaik.

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "telep néhány pillanattal késõbb életre kelt, hogy aztán lakói a rájuk jellemzõ vidám nyugalommal töltsék mindennapjaik."

Átírás

1 I. Jeffrey Holland az Orchard Roadon nézelõdött a szingapúri piac ezerszín kavargásában, és újfent megállapította, hogy a kikötõ a lehetõ legjobb választás volt kényszerszabadsága eltöltéséhez. A százféle nációból összekeveredett nép hangosan hullámzott körülötte, miközben õ ámulva figyelte a szokatlanul sokszínû és tarka kínálatot. Ha csak körbenézett, tucatnyi sosem látott tengeri állat tekergett szemei elõtt, és nem kellett sokat keresgélnie akkor sem, ha valami igazán különlegesre vágyott. Polipok, aprócska cápák, megannyi rákféle és sosem látott fajtájú halak feküdtek jégbefagyottan. A Maláj-félsziget déli pontján elterülõ milliós kikötõváros - az elõtte végigfutó, alig tizenöt kilométer széles természetes csatornán - egyedül bonyolította le Nyugat és Kelet teljes hajóforgalmát. így hát a jogász cseppet sem volt meglepõdve az utca grandiózus méretein, de mivel pihenni és csodát látni jött, hagyta, hogy a színpompás világ elvarázsolja. Már egy hete volt Szingapúrban, a Malajzia szívébe beékelõdõ városállamban, ám még mindig nem tudott betelni a csodáival. Elsõként persze Kuala Lumpurba érkezett, és mint lelkiismeretes turista, azzal a szándékkal szállt le a repülõrõl, hogy elsõ dolga lesz felkeresni az ikertornyokat, amelyek a világ egyik legmagasabb épületei közé tartoznak, és a Briliáns Csapda címû filmnek is forgatási helyszínéül szolgáltak. Az elsõ meglepetésre azonban nem kellett addig várnia. Még ki sem tette a lábát, a minden elõkelõség nélkül piszkos víznek elnevezett fõváros légkondicionált repterének épületébõl, amikor máris megérkezett értük a vezetõ nélküli elektromos vasút, és elszállította õket a vad rendezetlenséggel rohanó liftek és mozgólépcsõk világába. Miután Jeffrey mindkét

2 szállítóeszköz szolgáltatásait kiélvezte és eljutott a szabadfelszínre, megcsapta a forró, párás, nehéz levegõ, amely oly jellemzõ a trópusi éghajlatra, és amely az európai ember számára csak nehezen elviselhetõ. Ám ezúttal mindehhez hozzácsapódott még valami kellemes, azonnal ható, nyugalmat keltõ tespedt gyönyörûség is, és ahogy Jeffrey lábát a meleg betonra tette, mosolyogva hallgatta a mellette haladó turistacsoport idegenvezetõjének szavait: "Just calm down! No stress, people! No huny!" A Petronas Twin Towers 452 méter magas épülete, középtájon a két tornyot öszszekötõ vékony híddal, mind valószínûtlenebb méreteket öltött, ahogy Jeffrey busza, az õrült forgalomban utat törve magának közeledett hozzá. Amikor aztán mellette állva, egészen közelrõl megnézhette magának a fém szörnyeteg oldalát, az elsõ dolog, ami feltûnt neki, az acélszerkezeten pihenõ gekkók serege, melyek a fényre és a melegre vágyva elözönlötték az épület külsõ felszínét. A monumentális tornyok oldalában állva Jeffrey elõbb elámult az emberi építészet és erõfeszítés eme nagyszerûségén, majd néhány pillanattal késõbb elborzadt saját kicsinységébe belegondolva, és egy pillanatra megértette a középkori Európa egyszerû vazallusait, ahogy a templomok hajóiba lépve kénytelen-kelletlen rádöbbentek saját maguk por mivoltára. A szédítõ magasságban tett kirándulás közben Jeffrey mindent megtett, hogy "rendes" turistához méltón a lehetõ legtöbbet kamatoztassa a rendelkezésére álló lehetõségekbõl. Megnézte magának Malajzia fõvárosának csodás látképét, végigsétált a két épületet összekötõ vékony hídon, és kimeredt szemekkel leste a filmbõl ismerõsnek tûnõ momentumokat, különös tekintettel a szellõzõnyílásokra. Amikor a friss élményektõl halálfáradtan ágyba bújt a szállodában, semmi másra nem vágyott, csak hogy zavartalanul aludhassa végig az éjszakát, és némi öniróniával tekintett a tükörbõl visszanézõ gyûrött arcú képmására. A látvány egyértelmûvé tette, hogy szabadságon lenni legalább akkora megterhelést jelentett számára, mint életeket menteni az afrikai dzsungelben, vagy beépített ügynökként tevékenykedni Argentínában. A reggel aztán újabb meglepetéssel várta. Az ötcsillagos hotel közvetlen szomszédságában deszkákból összeeszkábált, bádogtetõs építmények egész telepe állt. Az idõeltolódás miatt korán kelt, és a luxusszálloda ablakából lehetõsége nyílt rá, hogy végignézze, miként ébred a város. Elsõként a gyerekek jelentek meg, amikor a nap fénye még nem vágott utat magának az eget borító vastag felhõrétegen, de a varázslatos fénytörésnek köszönhetõen már mindenütt lassan világosodott. Õket követték a vödrökkel és lavórokkal felszerelkezett asszonyok, majd nem sokkal késõbb a mezítlábas férfiak is megjelentek viskóik ajtajában. A telep néhány pillanattal késõbb életre kelt, hogy aztán lakói a rájuk jellemzõ vidám nyugalommal töltsék mindennapjaik.

3 Jeffrey ezt követõen megjárta a kínai negyedet, felmászott a híres hindu szentéjhez, a Batu barlanghoz, - megmászva mind a kétszázhetvenkét lépcsõfokot - végighallgatta a rikítószínû ruhákba öltözött asszonyok hangos imáit, élvezte a mezítlábas, meztelen felsõtetû férfiak kínálta tej és gyümölcs mézédes zamatát, és ha egy pillanatra becsukta a szemét, hogy ne lássa hol van, az illatok akkor is megsúgták neki, hogy Ázsia varázslatosan idegen világában tölti jól megérdemelt szabadságát. Végigjárta az egy hektár kiterjedésû virágparadicsomot, megcsodálta az orchideákat, amelyekbõl - lévén az ország nemzeti virága - ötszáz különbözõ fajtát neveltek. A legszebb élménye mégis ahhoz a pillanathoz fûzõdött, amikor a számtalan parkok egyikében járva, csodálta az ott szabadon élõ pávák, flamingók és gólyák csoportjait. Hirtelen egy óriáspillangó szállt a kézfejére, és megörvendeztette kitárt szárnyainak gyönyörû mintázatával, ami leginkább egy hatalmas, vadul tekergõ kígyóra emlékeztette Jeffreyt. Ami eztán következet, az maga volt a hamisítatlan paradicsom, amit az ember álmaiban ugyan képes felidézni, de amikor személyesen találkozik vele, be kell látnia, milyen szegényes marad a fantázia a valóság gyönyörûségeivel szemben. A szigetet Langwai-nak nevezték, és elég közel volt az egyenlítõhöz, hogy annak forrongó vitalitását minden apró darabkájában magában hordozza. A szállót Sheraton Perdana névre keresztelték, és a meseszép kertben álló, teraszos épülete a második varázslatos meglepetés volt, amely a reptérrõl kilépve érte õt. Az elsõ az Andamán-tenger verõfényes partvidéke, a hihetetlenül kék tenger látványa, és a megszámlálhatatlan, kicsi, mégis magas sziget látványa, amely zöld szeplõként pettyezte be a végeláthatatlan kiterjedésû, óriás víztömeget. A szállodába érve a személyzet nedves, hûsítõ kendõkkel várta õket, egy kellemesen enyhe trópusi koktél társaságában. Ahogy Jeffrey végignézett a vászontetõvel fedett, hatalmas ventillátoroktól kavart levegõjû terasz öblös bambuszfotelein, egyetlen pillanat alatt elkapta a fülledt trópusi hangulat, amely arra kényszerítette, hogy a szo- bájába rohanjon, mihamarabb ruhát váltson, majd mielõtt még a sürgetõ érzés tovább fokozódhatott volna, átvágjon a kerten a pálmafák és a kristálykék tükrû medencék között, ki a hófehér homokra. Törülközõjét csak futtában dobta a földre, és már rohant is egyenesen a vízbe. A tenger szokatlanul meleg volt, és kellett néhány pillanat, mire Jeffrey megértette, hogy ott, ahol minden százszázalékos erõbedobással üzemel egész évben, az élet forrása sem lehet kivé tel ez alól. Néhány pillanattal késõbb elfogta valamiféle varázslatos nyugalom, és megérezte, hogy minden jó, úgy ahogy van. Maga sem tudta mennyi idõvel késõbb azon kapta magát, hogy a parton fekszik a homokban, a tengert és a pálmafákat nézi, kezét egy kagylón nyugtatja, és várja, hogy hullámok lágyan körbeöleljék a testét.

4 Ha itt az Orchard Road-on állva visszagondolt azokra a feledhetetlen pillanatokra, maga sem tudta igazán, hogy valóság vagy álom volt az a néhány felejthetetlen nap, amit a szigeten töltött. Aztán csak elég volt körülnéznie a körülötte kavargó ezerarcú, ezerszínû embertömegen, beleszagolnia a levegõbe, hogy tudja, alig néhány száz kilométer választja el a paradicsomtól. Már most biztos volt benne, hogy szingapúri kirándulását követõen visszatér még a csodás szigetre. Nem mintha a világ ötödik legnagyobb kikötõvárosa nem nyûgözte volna le a maga csodáival. Az elsõ napokon hamar túlesett a "kötelezõ" turistalátványosságok végigjárásán. Kezdte a Parlament épületével, következett a Városháza, majd a helyi kínai negyed, a Sri Mariamman Templom, a Faber hegy, és az elmaradhatatlan Orchidea Kert, ahol ismét rácsodálkozhatott a természet végtelen sokszínûségére. Ami a sok csoda után mégis egy másfajta élménnyel örvendeztette meg, az a Sentosa-szigetre tett kirándulás volt. A libegõ magasából az alatta elterülõ város a csoportosan, gombamód égbeszökõ toronyházaival, és hatalmas öbleivel, hídjaival, valamint a kikötõnegyed végeérhetetlen dokkjaival maga volt számára a kibogozhatatlan káosz. Bármerre tekintett az új és a régi keveredését látta, a szegénység és a mérhetetlen gazdagság egymás mellett élésével együtt. A sziget azonban, az ott álló Sentosa Történeti Múzeummal együtt, valóban feledhetetlen élmény volt. A maláj, angol, indiai és kínai kultúra ilyen fokú keveredése sehol máshol a Földön nem tapasztalható, nem is beszélve a Második Világháborúban itt uralkodó japánok behatásáról. Jeffrey zúgó fejjel, kavargó gondolatokkal, ám tapasztalatokkal gazdagon tért vissza a Baharu névre keresztelt szállodájába, hogy aztán az egyik recepciós ajánlatának engedve biciklitaxit béreljen, és azzal járja be a Kis-India nevû kerületet. Templomok, piacok, bevásárlóközpontok képe szökött a szemei elé, ahogy a kavargó tömegben lassan haladtak elõre. Idõvel önmagukat kínáló lányok tûntek fel az utcák mellett, akikrõl sofõré idõvel elárulta, hogy egytõl egyig fiúk. Az élményt megelégelve Jeffrey takarodót fújt, és intett az élõ motornak, hogy vegye az irányt a szálloda felé. Megittasulva az élmények sokaságától a jogász álomba merült, és dacára az idõeltolódásból adódó megvadult érzékeinek, kis híján átaludta az elkövetkezõ napot. A délután azonban már itt találta az Orchard Road-on, és az árusok közt állva egy pillanatig sem bánta, hogy déli ébredését követõen nem engedett a csábításnak, hogy visszabújjon az ágyba. Az illatok a meleg, a mindent kitöltõ kavargás ismét megrészegítet-te, és egyszer csak azon kapta magát, hogy lázas ügybuzgalommal veti bele magát a körülötte hullámzó színrengetegbe, és meg sem áll, amíg az utolsó bódé csábítónál-csábítóbb portékáit szemügyre nem vette. Mire kifújt a benne tomboló vásárlási láz, nemcsak a saját, de az idõközben felfogadott kísérõjének a karjai is tömve voltak mindenféle egzotikus gyönyörûségekkel. Holland élvezettel gondolt a pillanatra, amikor szállodai szobájába érve, egyesével veheti majd szemügyre újonnan szerzett kincseit.

5 A történet azonban, - ahogy az már csak lenni szokott - nem az elképzelései szerint, folytatódott tovább. Az elsõ kellemetlen jel a Baharu szálloda recepcióján tûnt fel. A szolgálatot teljesítõ alkalmazott a szobakulcsa mellé egy aprócska üzenetet továbbított felé. Jeffrey, optimista hangulatára jellemzõ módon, elõbb nem gyanakodott, és vendéglátóinak újabb kedvességét sejtette a diszkréten összehajtogatott fejléces lapocska mögött. A homloka csak akkor komorodott el valamelyest, amikor a papírt kinyitva egy aprócska üzenet bontakozott ki a szemei elõtt. Dr. Holland kérem, bocsássa meg, hogy ismeretlenül megzavarom a vakációját! Tudom, milyen kellemetlen, amikor a kikapcsolódásra szánt idõnket megrövidítik, ám Ön az egyetlen, akihez kényes helyzetemben érdemben fordulhatok. A bárban várom. Kérem, ne utasítsa el a találkozót! Tisztelettel: prof. Matt Byrne Holland végzett a levéllel, és a portás felé fordult. - Mikor hozták az üzenetet? - Úgy két órája járt itt egy idõs úriember. Õ hagyta itt önnek - felelte a szokásos készségességgel, és mosollyal az arcán a recepciós. - Látta elmenni? - A bár felé távozott, uram, azóta nem vettem észre, hogy kijött volna onnan. - Köszönöm! - biccentett a mesztic férfi felé Holland, aztán intett a szálloda hordárának, hogy vegye át a kísérõjétõl a csomagokat, és vigye a szobájába. Az elsõ londinernek végül még két segítõje érkezett, ám miután mindent összeszedtek, Jeffrey elégedetten állapította meg, hogy új szerzeményei hiánytalanul elindultak rendeltetési céljuk felé. Igazából nem bízott benne, hogy az üzenet küldõjét még a bárban találja, sõt, nem kevéssé reménykedett abban, hogy megunva a várakozást odébb állt. Ám hogy lelkiismerete megnyugodhasson elindult az üzenetben megjelölt helyszín felé. Csalódnia kellett. Alig lépett be a bár hûvös félhomályába, az egyik bokszban felállt egy õsz hajú, kissé esettnek tûnõ idõs férfi, és felé intett

6 a kezével. Jeffrey elindult az irányába, és fogadta a felé lépõ alak meleg, kissé reszketeg kézfogását. -Annyira örülök, hogy találkoztunk Dr. Holland! - Találkoztunk már? - nézett rá csodálkozva a jogász. - Személyesen még nem, de Dr. Mary Stedman annyi jót mesélt már magáról, hogy biztos voltam benne, csak is maga lehet az! - Hát persze, Dr. Mary Stedman! - gondolta magában bosszúsan Jeffrey, ahogy fõnöke szigorú arcvonásai megjelentek az arca elõtt, de hangosan csak annyit mondott: - Professzor Byrne, részemrõl a megtiszteltetés! A plusz kilókkal küszködõ, feje tetején teljesen kopasz és májfoltos férfi szemmel láthatólag zavarban volt, ám a jogász kellõképp neheztelt a világra megszakított szabadsága miatt, és nem próbálta meg oldani a feszültséget. - Kérem, üljön le! - mondta a professzor néhány másodpercnyi kínos hallgatást követõen, és hogy jó példával járjon elõl, azonnal helyet is foglalt a hangulatos, elzárt bokszban. Jeffrey követte a férfit, és még meg sem gyûrõdhetett alatta rendesen a finom bõrborítású szék, máris megjelent mellette a pultból kilépõ bárpincér. A szakértõ rendelt, és látta, hogy a kis közjáték mennyire jó idõben érkezett a gondolataival bajlódó õsz embernek. Végül mégis õ volt az, akinek a szíve megesett a határozatlanságában is kedves férfin, és megtörte a kettejük között feszülõ csendet. - Tehát milyen ügyben keresett meg, Dr. Byrne? - A feleségem tegnap délután meghalt - kezdett bele a professzor, aztán abban a pillanatban el is akadt a hangja, és a könnyeivel küszködve képtelen volt tovább folytatni a mondandóját. - Sajnálom! - nyögte Jeffrey Holland megilletõdve, és már most a pokolba kívánta Mary Stedmant, amiért hozzá küldte a fájdalommal teli embert. - Mit tehetnék önért? - Egy egyszerû epekõmûtéten esett át - szedte össze magát valamelyest a professzor, és kezdett hozzá története elmeséléséhez. - A beavatkozás közben minden a legnagyobb rendben ment, és akkor sem jelez- tek semmi rendellenességet, amikor visszakerült a kórterembe. Aztán néhány óra elteltével egyszerûen elaludt az én Mohdám. Az orvosa szerint, álmában megállt a szíve. Egészséges életerõs asszony volt, és én természetesen azonnali, teljes felülvizsgálatot kértem, amit nem tagadhattak meg tõlem, már csak azért sem, mert tanszékvezetõ vagyok a George Machesfield Tudományos Egyetemen, és a kórházigazgató valamikor a tanítványom volt - állt meg a szeme sarkában meggyûlõ könnyeit kitörölni a professzor. - És találtak valamit? - kérdezte együttérzõn Jeffrey, aki már rengeteg hasonló történettel találkozott, amikor egy-egy egészségügyi dolgozó nem tudott beletörõdni

7 valamely közeli hozzátartozója halálába, és minden egyes apró kis részletbe belekötve megpróbált felelõst találni a történtekért. Pedig nekik kellett volna a legjobban tudniuk, hogy olykor vannak olyan esetek, amikor az egyedüli felelõs csak a természet. - Ami azt illeti, a boncolás szörnyû eredménnyel zárult - biccentett elkeseredetten Dr. Byrne. - Szegény feleségem vérében olyan mennyiségben találtak túladagolt fájdalomcsillapítókat, hogy még egy elefántot is leterítettek volna a lábukról. - Ezek szerint emberi mulasztás történt? - döbbent meg Jeffrey a nem várt fordulat hallatán. - Eleinte mi is így gondoltuk, ám amikor a boncolás eredményét összevetettük a lázlapon található eredményekkel, rájöttünk, hogy gyilkosság történt. Valaki nemcsak átírta a lázlapon a morfiumszármazékok dózisát, de hogy kizárja az éber nõvérek közbeavatkozását, hatalmas mennyiségû morfint injektált vénásan szegény Mohdám testébe - tört össze a professzor, és magába roskadva sírni kezdett. Jeffrey jó néhány megroppant embert látott már életében, ám ahogy az ültében, lehajtott fejjel hangtalanul síró idõs embert nézte, minden élettapasztalata csõdöt mondott, és megrendülten figyelte a kiszolgáltatott ember szenvedését. - Gyilkosság történt? - kérdezte végül döbbenten, amikor a torkát fojtogató keserû íz szólni engedte. - Biztosak vagyunk benne! - biccentett fáradtan Dr. Byrne. - A lázla- pon a morfin adagolási utasítása mellett egy elsõre olvashatatlannak tûnõ aláírást találtunk, amit a történtek fényében ismét megvizsgáltunk, és ekkor már sikerült rájönnünk a jelentésére. - Mi állt a lázlapon? - Csupán egyetlen szó, MEDIKUS! - mondta fájdalomtól rekedtes hangon az idõs egyetemi tanár. - MEDIKUS? - süppedt még mélyebben a székébe a jogász. - Talán ismer valakit ilyen gúnynévvel? - Sohasem hallottam még senkivel kapcsolatban sem - rázta a fejét csüggedten az õsz férfi, aki most a legkevésbé sem tûnt a katedra túlsó oldalán álló rendíthetetlen tudósnak, akinek emberi sorsok nyugodtak a kezében. - Megengedi, hogy megkérdezzem, honnan ismeri Dr. Mary Stedmant? - kérdezte rövid hallgatás után Jeffrey. - Bocsásson meg! - törölte ki a könnyeit vöröslõ szemébõl Dr. Byrne. - Dr. Stedman évfolyamtársam volt az Oxford Egyetemen. Onnan az ismeretség. Évekkel korábban hallottam, hogy a WHO-nál helyezkedett el, és amikor megtörtént a katasztrófa,

8 felhívtam, hogy tanácsot kérjek tõle, hogy mit tegyek. Õ ajánlotta önt, mint azt az embert, akinél a legjobb kezekben lehet a dolog. Azt mondta, hivatalosan vajmi keveset tehet, ám ha sikerül elnyernem a maga támogatását, nincs ember a földön, aki többet tehetne az ügy megoldásának érdekében. - Nem tisztem, hogy ilyeneket gondoljanak rólam - nyögte rosszkedvûen Jeffrey, mert Mary Stedman szavaiból megérezte mennyire fontos a szigorú arcú irodavezetõnek, hogy a probléma megoldást nyerjen. -Mindenesetre utánanézek, hogy tehetek-e valamit az ön érdekében. - Hálásan köszönöm! - szorította meg a kezét a férfi. Jeffrey bosszúsan gondolt a fõnökére, és maga sem tudta miért, de kezdte nagyon rosszul érezni magát. - Ez nem azt jelenti, hogy gyógyírt találok önnek a fájdalmaira, mindössze annyit, hogy meglátom mit tehetek! - figyelmeztette a professzort. - Természetesen, Dr. Holland, ennél többet hogyan is kívánhatnék öntõl! -Járt már a rendõrség a helyszínen? - kérdezte a jogász valamelyest megnyugodva. - Igen, amint kiderült, hogy nem mûhiba, hanem szándékos visszaélés történt, azonnal értesítettük a hatóságokat, akik rögvest kivonultak a helyszínre. Személyesen is találkoztam a nyomozást vezetõ felügyelõvel, a neve Mahathir Azzman. Ha a megérzéseim nem csalnak kínai szülõk leszármazottja lehet, ami errefelé meglehetõsen elfogadott tekintve az ázsiai kényszerbevándorlók magas számát. - Talán nem bízik a munkájában, azért mert nem maláj, vagy európai? - Szó sincs ilyesmirõl, egyszerûen csak az ázsiaiak hajlamosak arra, hogy az európai, amerikai, bárki, aki nem ázsiai, problémáját kevésbé vegyék tragikusan. - Azért csak lefolytatták a kihallgatást? - Természetesen, de ha jól tudom, nem sok eredménnyel. - Mit sikerült megállapítaniuk? - A teljes jelentést nem adták a kezembe. Annyit mégis sikerült megtudnom az egyik maláj rendõrtiszttõl, hogy a szolgálatban lévõ rezidens tagadja, hogy bármi köze lenne a történtekhez. Idõvel kiderült, hogy a mûtétet követõen nem is járhatott a feleségemnél, és mivel a boncolást végzõ orvos megtalálta a tûszúrás okozta sebet a karján, kiesett a lehetséges gyanúsítottak listájáról. - Kihallgatták a szolgálatban lévõ személyzetet?

9 - Gondolom igen, de mint ahogy azt mondtam, Mr. Azzman nem engedett betekintést a lapjaiba. - Valamit nem értek. Ha a gyilkos vénásan olyan mennyiségû morfint juttatott a felesége testébe, hogy az már magában is halálos volt, akkor mi szüksége volt rá, hogy a lázlapon is megerõsítse a szer további adagolását? - Nem ön az egyetlen, akiben felmerült a kérdés - csóválta meg a fejét az idõs ember. - Nem ígérek semmit, de meglátom, mit tehetek - állt fel az asztaltól Jeffrey. - A szállodában mindig elér, de arra az esetre, ha valami sürgõs közlendõje akad, itt a névjegykártyám, megtalálja rajta a mobilszámomat. - Már van helyi telefonja? - tette el Jeffrey lapocskáját a professzor, és nyújtotta át a sajátját a jogásznak. - Munkahelyi ártalom! - legyintett bosszúsan Jeffrey, és egy rövid kézfogást követõen magára hagyta Dr. Byrnet. A szobájába ment, és mielõtt még nekilátott volna, hogy szétszortírozza az ágyra pakolt ajándékok tömegét, felemelte a telefont, és tárcsázta a recepciót. - Igen, Dr. Holland! -jelentkezett a korábbi készséges hang gazdája. - Kérem, hívjon fel nekem egy New York-i számot, és ha felvették kérje Andreou Phelan felügyelõt! - diktálta le gyorsan telefonja kijelzõjérõl a számsort. - Amint vonalban van, azonnal kapcsolhatja! - hagyta meg utoljára, és egy fáradt mosollyal az arcán nekilátott, hogy rendbe tegye a halmokban álló bevásárló táskákat. II. - Doktor úr! - köszönt felé egy ismeretlen arc a testén feszülõ fehér orvosi köpenyt látva, és kitért az útjából, hogy helyet engedjen a nálánál sokkal fontosabb személyiségnek. Egy pillanatig eltûnõdve nézte a nálánál alacsonyabb emberi kategóriába tartozó egyedet, aztán megállapította, hogy a viselkedésével minden rendben van, és megelégedve haladt tovább a folyosón. - Uram - engedte maga elé a liftnél várakozó idõs férfi, és õ hanyag eleganciával vette tudomásul az újabb figyelmességet. Beszállt az elöregedett elevátorba, és megnyomta a második emelet gombját. A régi fémszerkezet halk nyikorgással vette tudomásul a parancsot, majd a tõle telhetõ készségességgel vágott neki a magasságnak.

10 A MEDIKUS eltûnõdve figyelte a fülkében utazó betegek és ápolók gyülekezetét. Egyértelmûen õ volt közöttük a legértékesebb. Malájok, meszticek, kínaiak és néhány, a második világháborúból itt maradt japán õskövület leszármazottai. Egyedül az õ ereiben folyt tisztán amerikai vér. Egyedül az õ mûveltsége jött a kultúra bölcsõjébõl, Európából, és egyedül õ lehetett letéteményese azoknak a felfedezéseknek, és ezeréves tapasztalatoknak, melyek a fehér ember kútfõjébõl származtak. A többi szemét, akik a liftben igyekeztek a lehetõ legnagyobb kényelmet biztosítani neki, és még csak véletlenül sem érinteni makulátlan orvosi köpenyét, csak arra volt jó, hogy õ segíthessen rajtuk. Hogy leereszkedhessen hozzájuk, és megédesíthesse nyomorgó mindennapjaikat. Különben még annyit sem érnének, mint a kuka, amelyikbe dobják õket, miután véget ért nyomorúságos kis életük. A lift megállt, az ajtó kinyílt, és õ barátságosan rábiccentett a neki utat nyitó emberek arctalan masszájára. Tudta, hogy megérdemli a felõlük áradó tiszteletet, elvégre az életük múlik rajta, hogy miként dönt majd a mûtõben, vagy az ágyuk mellett állva. Kilépett a kórház folyosójára, és egy pillanaton belül körülvette a halk zsibongás, a fertõtlenítõ csípõs, semmivel össze nem téveszthetõ illata, és a rá szegezõdõ ámuló tekintetek kereszttüze. Ezekben a pillanatokban tudta, hogy megérte. A fáradozás, a küszködés az egyetemi évek alatt, az embert próbáló erõfeszítések amíg a gyakorlatban is beletanult mindabba, amit a professzorai kértek tõle számo n a katedráról, és az azóta is tartó folyamatos feszültség, amivel napról-napra kellett megfelelnie az elõtte álló szakmai és emberi kihívásoknak. De õ magasan vett minden akadályt. Megállta a helyét a kollégák árgus, kutató szemei elõtt, a betegek aggódó pillantásainak kereszttüzében, és az osztály mindennapjaiban is. Sõt talán nem volt már olyan messze a pillanat, amikor végre a várva-várt mûtõ is az övé lesz, és ezúttal felügyelet nélkül vezetheti le az operációt. Kimondhatatlanul várta már a pillanatot! Amikor végre egyedül áll majd élet és halál között, amikor szikével a kezében nem lesz senki, aki beleszólna hogyan, és hol ejtse meg az elsõ vágást, amikor élõ ember fekszik elõtte, aki õt találja méltónak a bizalmára, hogy beletekintsen a legszentebb szentségbe, ami embernek megadatott: a saját testébe. Elborzadó gyönyörûséggel és fájdalomig kéjes várakozással gondolt bele az eljövendõ izgalomba, amit a hús szakadásának hangja okoz majd. Addig azonban várnia kell még, és jól teljesíteni, hogy a körülötte nyüzsgõ, furakodó embertömeg alkalmasnak találja a feladat elvégzésére. És mindenek elõtt rejtõzködnie! A kívülállók nem láthatják meg a benne rejtezõ valódi szépséget, amit csakis a magánbetegeinek tart fenn. Mint amilyen Mohd Byrne is volt. Ó, hogy az a nõ,

11 mennyire megbízott benne! Hogy itta a szavait! Talán még a férjénél, az öreg professzornál is jobban! Pedig õ csak azt súgta a fülébe, amit a maláj nõ hallani akart. Nem halandzsált rutinmûtétekrõl, minimális kockázatról, vagy hogy mióta végzik már ezt a fajta beavatkozást, egyszerûen csak megígérte neki, hogy mindenre odafigyel majd a mûtõben, és megkereste neki az orvos nevét, aki elvégzi majd az operációt. Talán a név, talán a figyelem, vagy csak a köztük kialakult személyes kapcsolat volt az, ami meggyõzte róla az idõs asz-szonyt, hogy jó kezekben lesz, nem tudhatta, de amikor túladagolta neki a morfint, mindennél jobban gyûlölte a professzort. Egy pillanatra még az is megfordult a fejében, hogy visszakozik a tervétõl, és más módon keres enyhülést a sebeire, de elég volt egyetlen pillanatra megérez-nie magában a fájdalmat, hogy tudja, miféle kínokat fog kiállni az ostoba vénember. Ekkor megacélozta akaratát, és további kétkedés nélkül szúrta a tût Mohd karjába. Az asszony hálásan mosolygott rá, és a MEDIKUS lágyan megsimogatta az arcát. - Most már jobb lesz! - ígérte, és hagyta, hogy az utolsó arc, amit a nõ életében látni fog, az övé legyen. Közel egy hetet töltött a II. Erzsébet klinikán, hogy feltûnés nélkül bevégezhesse, amit eltervezett. A belvárosi, központi kórház biztonsági és személyi felelõsség tekintetében is messze elõtte járt a nyomornegyedben álló, nemzetközi segélyekbõl üzemelõ, kicsinyke intézménynél. Ha Mohd Byrne ide kerül, aminek az esélyei persze a nullával vol- tak egyenlõk, akkor egyetlen napot sem kellett volna vesztegetnie rá, hogy a halálos dózist beadhassa. Az emberi élet itt korántsem bírt olyan értékkel, mint a gazdag negyedek elitjének számító II. Erzsébetben. Náluk úgy haltak az emberek gyógyszer, vagy elegendõ orvos hiányában, mint máshol az elfekvõben. Az életük persze kevesebbet is ért azokénál, akik megfelelõ ellátást kaptak. De mégiscsak emberek voltak mind, egytõl-egyig, és õ orvos, akit arra kötelezett az esküje, hogy megmentse az életüket. Ráadásul a nyomornegyed kórházaiban töltött évek nem számítottak rossz referenciának a késõbbiekre vonatkozóan. Ha nem is kapkodtak két kézzel az innen jövõ szakemberek után, de mindenképpen tisztelettel kezelték az erõfeszítéseket, amelyeket itt, a lehetetlen körülmények között tettek. Pedig profán adatokban kifejezve, alig néhány kilométer lehetett a távolság élet és halál között. Elhessegette magától az õrült gondolatot. Megvolt a saját baja, és nem ért rá morális kérdéseken elmélkedni. - Jó reggelt, doktor úr! Örülök, hogy visszatért hozzánk! - mosolygott rá a kellemes megjelenésû ügyeletes nõvér, és a MEDIKUS elégedetten vette tudomásul a szemében látható kihívó szikrát, ami nem is annyira a megjelenésének szólt, mint sokkal inkább a koponyája mögött lévõ tudásnak és a társadalmi pozíciónak, amit betöltött.

12 -Jó reggelt, Seri! - fogadta a köszönést, és ismét megnyugodva vette tudomásul, hogy a "kezes, kis maláj jószág" elvörösödik. Végigment a repedezett falú folyosón, egészen az ügyeleti szobáig, és belépett, hogy átöltözzék. Odabent az egyik rezidens állt félbehagyva a köpeny felvevésének mozdulatát. - Doktor - biccentett felé, mielõtt folytatta volna. - Ayad - szólította a nevén a férfit, és annak ellenére, hogy tisztában volt vele, a rezidenseket már megilleti a doktor megszólítás, mégsem csinált problémát magának az ügybõl. Elvégre õ már szakvizsgázott orvos volt, míg a másik ilyen szempontból csak a gyakornoki éveit töltötte. Tegyen ellene, ha tud! - Hogy állnak a betegeim? - kérdezte, amikor a rezidens az ajtó felé indult, és távozni akart. - Remélem, mindent a legnagyobb rendben talál majd! Igyekeztem mindent a lehetõ legjobban intézni, amíg távol volt. Nem is kérdeztem még, hogy sikerült a kirándulás? - Minden rendben volt - biccentett, és maga is nekilátott az átöltözésnek. A rezidens néhány pillanatig még zavartan téblábolt az ajtóban, aztán megunva a várakozást távozott. A MEDIKUS fanyarul elmosolyodott, amikor magára maradt. Intellektusával ismét sikerült lehetetlen helyzetbe kényszerítenie a nála alacsonyabb rendû maláj férfit, könyvelte el magának. Magára húzta a fehér köpenyt, nyakába tette a sztetosz-kópját és érezte, ahogy hatalmának jelvényei új erõvel ruházzák fel. Kivette a szekrényébõl a kitûzõjét, és egy ünnepélyes mozdulattal a mellére csíptette. Egy pillanatra patetikus hangulat uralkodott el rajta, és ismét átélte az orvossá válás mennyei élményét. Szerette; nem, imádta ezeket a pillanatokat. Fõként akkor, ha egyedül volt a váróban. Ilyenkor a maga teljességében élhette meg ezeknek a perceknek a gyönyörûségét. Ekkor vált igazán azzá, ami egész életében lenni akart! MEDIKUS lett! Ura életnek és halálnak, az elnyomottak segítõje, a rászorulók gyámolítója, különleges erõ birtokosa, akibe az emberek elsõ látásra a bizalmukat helyezik, és akinek önszántukból fedik fel minden titkukat. Valószínûtlenül kéjes volt a beteljesülés! Mint egy ezerszeres erõvel megélt orgazmus, mint egy tökéletes éjszakán rárontó, brutális endorfin hullám. Mindez egyetlen pillanat alatt, minden egyes napon! Mint ma. Mint egy héttel ezelõtt. Mint minden áldott reggel, amikor magára ölti a köpenyt. Itt és bárhol máshol, ahová bejárása van. Lüktetett a halántéka a gyönyörûségtõl, ahogy kilépett az ajtón a betegektõl, ápolónõktõl és orvosoktól nyüzsgõ folyosóra. Köszönt az elõtte elrobogó osztályvezetõ fõorvosnak, és fogadta az üdvözlõ szavakat. Míg másoknak maga a gyötrelem volt a kórházi hierarchia, az egymást követõ lépcsõfokokkal, õ csak az

13 elõrelépés lehetõségét látta benne, és a felettesei felé tanúsított mindennapi megfelelést is mindössze álcája részeként élte meg. "Az álcája részeként". Magában csak nevetett az õt körülvevõ bolondokon. Nem is sejtették ki õ valójában! Nem tudták, milyen gyönyörû elme rejtezik az agyát körülvevõ csontok és szövetek mögött! Nem láttak mást csak az orvos arcát, az orvos szakértõ kezeit, és nem tudhatták, hogy mindezt a MEDIKUS irányítja odabentrõl. Belépett a felügyelete alá tartozó kórtermek egyikébe. Betege az ablak melletti harmadik ágyon feküdt. Érkeztére mosoly ült ki az idõs mesztic nõ arcára, és nehézkesen ülõ helyzetbe tornázta magát. - Neya - lépett hozzá, és megsimogatta a felé nyújtott májfoltos kezet. - Doktor úr, már nagyon hiányzott nekem! - simultak hálásan a tenyerébe a puffadt ujjak. - Sokat gondoltam ám magára! - Maga olyan aranyos, egy ilyen vén öregasszonyhoz, mint én, hogy meg sem érdemlem! Sokszor járt maga is a fejemben, elhiheti! - De azért ugye, meg volt elégedve a helyettesemmel? - Kedves kis orvoska persze, de a nyomába sem érhet magának! Nagyon örülök, hogy megint itt van! - Van valami panasza, Neya? - Olyan duzzadtak a kezeim, meg a lábaim - mutogatta felpuffadt ujjait a beteg. Az orvos végignézett a töpörödött kis nõn, és biccentett. Neya öregkori csontritkulással volt náluk. A folyamat sajnos nagyon elõrehaladott állapotban volt, és az itteni felszerelésekkel csak nehezen tudta lassítani a leépülés folyamatát. Ennek ellenére minden tõle telhetõt megtett. A mesztic asszony egy ideje már infúzión volt, mert egy korábbi mûtét következtében eltávolították a fél gyomrát, és õ nem akarta kockára tenni a maradék emésztõszerveket. Sok mindennel próbálkozott, noha tisztában volt vele, hogy a legjobb esetben is csak lassítani tudja a nõ szenvedéseit. A felpuffadt végtagok azonban egyértelmûen nem tartoztak a betegség tüneteihez. A hosszas infúziós kezelés következtében megbomlott vér és nyirok ionkoncentrációjának volt köszönhetõ, ami persze az elgyengült vese mûködési funkcióinak zavarára vezethetõ vissza. - Estére már jobban lesz, Neya! - ígérte és az ágy végén lévõ lázlapra feljegyezte az infúzióba adagolandó nátrium ionok és vízhajtó mennyiségét. A biztonság kedvéért persze nem ártott volna elvégeznie egy vizsgálatot arra vonatkozóan, hogy vajon

14 víztúlterhelésre, vagy megnövekedett vértérfogatra utalnak a tünetek, ám õ e nélkül is meg volt gyõzõdve diagnózisa helyességérõl, és hogy a mostani esetben mindkét ok jelen van. - Köszönöm, doktor úr! - mosolyodott el megnyugodva a beteg, és egyértelmûen látszott rajta, hogy készpénznek veszi az imént hallottakat. - Most már nincs más dolga, minthogy pihenjen! - Tudtam, hogy maga képes lesz meggyógyítani! - dõlt hátra elégedetten a mesztic asszony. - Az én doktorom, mindenre képes! - Ez sajnos nem igaz, csak igyekszem minden tõlem telhetõt elkövetni! - simogatta meg a beteg haját az orvos, és az ajtó felé indult. Lám, nem olyan nagy ördöngösség meglátni a nagyra hivatottságot! - gondolta belül elégedetten a MEDIKUS, miközben a folyosón haladt a következõ kórterem felé. - Csak akarat és szem kell. hozzá. Csak tiszta tudat, hogy hagyja beszivárog ni a bennem élõ színtiszta erõt! Jogos büszkeség töltötte el, ahogy az imént elvégzett feladatra gondolt. Ha nem avatkozik közbe, idõvel a felbomlott vízháztartás végeredményeképpen a folyadék meggyûlhetett volna a mellkasban, a hasüregben és a lábszár alsó részein, sõt extrém esetben akár az agysejtek alkalmazkodóképességén túlmutató behatást is okozhatott volna, ami tudatzavart, izomgörcsöket, vagy akár kómát is eredményezhet. Ám mindezekre már biztosan nem kerül sor, hála neki. Még idõben képes volt felismerni a fenyegetõ veszélyt, megelõzni a bajt, és ezzel megmentette egy emberi lény életét. Olyan volt akár az isten. Már a létezésével jelenlétével életet adott azoknak, akiknek megadatott a szerencse, hogy a közelében élhettek. Hogyan is nem látták mindezt azok az ostobák? Szándékos vakságukban becsukták szemük, befogták fülük, hogy semmiképp se érezhessék meg nagyságát! Elveszejtették tehetségét, vagy feláldozták volna begyepesedett gondolkodásuk védelmében! De õ nem hagyta. Sõt, tegnapi tettével visszavágott nekik. Ráadásul nem is akármilyet. A vénemberbõl már sohasem lesz újra egész férfi! A nõ, Mohd; nos, igen, õ tartotta a lelket abban a szánalmas emberi roncsban, aki saját erkölcsi téveszméinek rabságában élt, és aki képtelenné vált a tisztánlátásra. A fájdalma mindennél tisztább gyönyörûséggel kényeztette a lelkét. Mindannak a földi rettenetnek a beteljesülése volt, amit a kín éveiben kívánt neki. Csak az asszonyt sajnálta. Õ nem érdemelte meg, amit kapott. Elsõ pillantásra meglátta benne a szépséget, és nem volt elvakult, hogy elfordítsa fejét a fényesség elõl. Kár, hogy meg kellett halnia! Kár, hogy rossz társat választott magának! Kár, hogy arra a férfira áldozta az életét, aki nem érdemelte meg õt!

15 Az õ halála is felkerül a benyújtandó számlára, a mellé a rengeteg szenvedés mellé, amit a fájdalom éveiben neki kellett átélnie! És a számláknak az a rendeltetése, hogy elõbb, vagy utóbb benyújtják õket. A tulajdonosoknak pedig fizetniük kell, ha tetszik nekik, ha nem! Õ mindent feljegyzett. Nem felejtett ki semmit sem. Egy napon pedig mindegyiküket felkeresi, ahogyan azt tegnap tette, és visszaadja nekik mindazt a szenvedést, amit tõlük kapott. Ez a nap pedig minden egyes perccel közelebb került. III. A boncolási jegyzõkönyv meglehetõsen alapos volt. Jeffrey biztosra vette, hogy nincs az az igazgató, legyen az a világ legeldugottabb szegletében is, aki örömmel venné, ha efféle botrány történne a kórházában. A II. Erzsébet pedig nagyon is központi helyen volt ahhoz, hogy ilyesmi észrevétlenül történjen a falai között. - Morfin túladagolás orálisan, és vénásan - olvasta fel motyogva a jegyzõkönyv tartalmát a jogász. A gyilkosság idején szolgálatot teljesítõ ügyeletes fõnõvérre várt, és hogy ne unatkozzon, míg az ideér, a meglévõ anyagok áttekintésével múlatta az idõt. Andreou felügyelõ révén, aki egy ideje a nemzetközi kapcsolatokért felelõs rendõrtiszt szerepét töltötte be a New York-i irodában, komoly támogatásra talált a helyi karhatalmi szerveknél. Az igazat megvallva, korábban nem is számított rá, hogy a világ különbözõ felén dolgozó rendfenntartó szervezetek között ilyen jó a kapcsolat. A helyi felügyelõ, valami kimondhatatlan nevû alak, akinek az ereiben jócskán folyt a kínai bevándorlók vérébõl, a létezõ összes rendõrségi eredményt a rendelkezésére bocsátotta, sõt, ha Jeffrey megérzései nem tévedtek, még valamelyest hálás is volt a kívülrõl jött segítségért. -...orális, és vénás formában - rágta át újból a szavakat, hátha valami újabb ötlete támad. Annyit már most látott, hogy a nõ halála semmiképp sem lehetett véletlen, sõt, talán valamiféle jelzésnek szánták. Már csak arra kellett rájönnie, hogy kinek és mit akartak a tudomására hozni ezzel a gyilkossággal. A lista kellõképpen hosszú volt. A kórház vezetése, és ezzel együtt mindaz, amit létezésével képviselt, a professzor családja, vagy az ezer más felmerülõ lehetõség között akár a beteg kezelõorvosa is szerepelhetett okként. Jeffrey semmiben sem lehetett biztos, kivéve azt, hogy az áldozat megbízott a gyilkosában. Hisz nemcsak elfogadta tõle a gyógyszereket, de hagyta, hogy a halálos anyagot a szervezetébe pumpálják.

16 Mindez persze felvetett egy másik kérdést is. Vajon milyen érzelmi, értelmi állapotban volt a gyilkos, amikor nem egyszer, de legalább háromszor ítélte halálra a mûtét után lévõ, tehetetlen, beteg asszonyt? A jogász érezte, hogy nem volt közömbös számára a nõ halála. Szóba sem jöhetett a hideg profizmus, vagy a bérgyilkosság. A tettesnek saját indítékai voltak a nõvel szemben, vagy azzal, akinek a halálával üzenni kívánt. Hogy a tett végcélja nem feltétlenül Mohd Byrne volt, mindössze halvány megérzésként motoszkált Jeffrey agyában. A gyilkosság módja szerinte erre utalt. Amennyire a halál módja kíméletes volt, a végrehajtás legalább annyira üzenet értékû. Ráadásul a jogász a nyakát tette volna rá, hogy egy orvosnak szólt. Talán épp a boncolást végzõ Dr. Alatasnak, vagy professzor Byrnenek, esetleg a kórházigazgató Dr. Bedinek. Mintha csak a hozzáértõk számára olvasható tintával lett volna felírva a halott homlokára: "Lám, itt voltam,, és meglettem azt, ami a legszörnyûbb rémálmotok!". Ráadásul a gyilkosnak igaza volt. Elvégre misem lehet szörnyûbb egy jó hírére vigyázó orvosnak, minthogy a tudást, amivel rendelkezik, a saját kórházában használják fel a betegei ellen? A következõ felismerés, ugyanebbõl a gondolatból származott. A gyilkos értett a gyógyszerek adagolásához, beadásához, sõt olyan kapcsolatokkal rendelkezett a kórház személyzetében, ami lehetõvé tette az ápoltakkal való jó kapcsolat kialakítását. A gyanúsítottnak tehát vagy orvosnak, vagy egészségügyi végzettséggel rendelkezõ személynek kellett lennie. Jeffrey belelapozott a rendõrségi aktákba. Elég volt egyetlen pillantást vetnie a sorrendbe állított fejléces papírokra, hogy tudja, Azzman felügyelõ meglehetõsen alapos ember. A jelentés ennek ellenére meglehetõsen kevés konkrétumot tartalmazott. A jogásznak volt alkalma beszélni a rendõrtiszttel, és egy cseppet sem csodálkozott a mutatkozó hiányosságokon. A kínai vonásokkal rendelkezõ maláj nevû férfi némi távolságtartással szemlélte a kórházban lejátszódó eseményeket. Jeffrey egyelõre nem tudta eldönteni, hogy mindez, a Byrne professzor által emlegetett antiszemitizmusnak, vagy egyszerûen csak az egészségügy iránt érzett idegenkedésének köszönhetõ. Mindenesetre a jegyzõkönyvek tanúsága szerint, a hivatalos utasításoknak teljes mértékben eleget tett, ám ezt követõen a kisujját sem mozdította. Amikor a jogász beszélt vele, nehezen megmagyarázható idegenkedés töltötte el. Benyomásai leginkább egy kígyót juttattak eszébe, azonban hogy a hideg szemek mögött a bölcs nyugalom szülte megfontolás várakozik-e, vagy esetleg a számító ragadozó kíméletlensége, nem tudta eldönteni. A kihallgatott nõvérek vallomásaiból kiviláglott, hogy a gyilkost tovább már hiába keresi a kórházban. Eleinte elgondolkodott rajta, hogy ismételten behívja az osztályon dolgozó összes ápolót, és orvost, hogy mégegyszer kihallgassa õket, ám mivel tekintettel kellett lennie a töré-

17 keny bizalomra, amire Andreou felügyelõ segítségével tett szert, inkább lemondott a közel negyven ember újbóli abajgatásáról. Helyette azt akarta elõvenni, akinek hivatalból mindenrõl tudnia kellett, ami az osztályon történik. Tengku Datuk fõnõvér, kétgyerekes családanya, több mint hét éve dolgozott a kórháznak, és ezidáig teljes elkötelezettségérõl tett tanúbizonyságot. Fõnökei maximálisan meg voltak elégedve vele, és lelkiismeretes munkájával. Jeffrey remélte, hogy a nõ néhány hasznos benyomással tudja majd gazdagítani az elõtte fekvõ papírok száraz anyagát. Azon tényekét, melyek egy fiatal rezidensrõl számoltak be, aki alig egy héttel korábban tûnt fel a belgyógyászaton, és aki a halál beálltának felfedezésével egy idõben tûnt el onnan. Egy férfi, aki orvosnak vallotta magát, aki beépült az osztály életébe, és aki soha egyetlen nyilvántartásban sem szerepelt. Olyan volt, mint egy fantom. A semmibõl bukkant fel, majd dolga végeztével nyom nélkül eltûnt ugyanott. A nõvérek és orvosok beszámolójából kitûnt, hogy mind víg kedélyû, kellemes embernek ismerték meg, aki az elsõ naptól fogva színfoltja volt a kórház egyébként komor egyhangúságának. Jeffrey olvasta a személyzeti osztály vezetõjének vallomását, és a férfi nehezen értelmezhetõ megnyilvánulásaiból arra következtetett, hogy a hivatalnok még ma sem tudja pontosan, hogy vajon adminisztrációs zavarból adódik-e a papírok hiányossága, vagy tényleg nincs mit keresgélnie. "- Tudják milyenek ezek az orvosok? Reménytelen õket pontos munkára szorítani, ha ''nem a gyógyításról van szó! Ráadásul fõleg nem fognak elfogadni utasításokat egy olyan embertõl, aki nem végzett orvosi egyetemet! Én már régóta mondogatom, hogy nem lesz jó vége ennek, és most, tessék, megvan a baj! Persze ilyenkor ujjal mutogatnak rám, hogy én vagyok a felelõs, de hát mit tehettem volna egymagam?!" - olvasta Jeffrey az asztalon fekvõ jegyzõkönyvben. Az ajtó kinyílt és egy makulátlanul fehér, térdig érõ köpenyben a fõ-nõvér lépett be a szobába. Az arcán szándékolt nyugalom ült, de a szemeit izgatottan jártatta körbe, amikor aztán csak a jogászt fedezte fel az elterülõ íróasztal másik oldalán, Jeffrey mintha egy kis megkönnyebbülést vélt volna kiolvasni belõlük. "Nálam rosszabbra számított, ennek ellenére még mindig tart tõlem,." - gondolta magában Holland, miközben hellyel kínálta a nõt. Törékeny rendõrségi kapcsolata mellett, Jeffrey nemcsak Byrne professzor támogatását élvezte, de rajta keresztül a kórház vezetésének bizalmát is. Nem csoda hát, hogy Miss Tengku Datuk megijedt, amikor egyedül õt kérte fel személyes beszélgetésre. Fordított esetben talán õ is így érez.

18 - Köszönöm, hogy idõt szakított rám! - ült le Jeffrey is, miután a vele szemben lévõ asszony helyet foglalt. - Néhány kérdést akarok feltenni önnek a kórházban történt incidenssel kapcsolatban, és már most megnyugtathatom, hogy mindössze néhány személyes benyomást szeretnék szerezni arról az emberrõl, aki az önök kórházában dolgozott néhány napig. - Szívesen állok a rendelkezésére, de meg kell jegyeznem, hogy rengeteg munkát ró rám a kijelölt feladatköröm, és nem sok idõm van komolyabb figyelmet szentelni az újonnan érkezõkre - kezdett bele azonnal a védekezésbe a fõnõvér, és a jogászban felmerült a gondolat, hogy aki ilyen hevesen védekezik, annak talán valóban van takargatni valója. - Csak néhány egyszerû kérdés Miss Datuk - próbálta oldani a feszültséget a férfi, láthatólag nem sok sikerrel. -A tanúvallomásokban az áll, hogy az idegen, alig néhány nappal a gyilkosságot megelõzõen jelentkezett az osztályukon. Hogyan kerülhetett valaki önökhöz anélkül, hogy igazolnia kellett volna a kilétét? - Ami azt illeti, nem érkezett minden elõrejelzés nélkül - kezdett bele egy ideges nyelés után a fõnõvér. - Az érkezésének reggelén kaptam egy t Dr. Beditõl, a kórházigazgatótól - tette hozzá Jeffrey értetlen képét látva. - A levél tájékoztatott róla, hogy egy új rezidens érkezik még aznap az osztályunkra a patológiáról. Tudja, kicsit furcsálltam a dolgot, mert Dr. Bedi nem szokott ben érintkezni velünk, de mivel a patológiát elég sûrûn hagyják el a rezidensek, ráadásul sürgõsen, nem gyanakodtam semmi rosszra. Azt hittem, a szokatlan forma a sietségnek szól. Néhány órával késõbb aztán jelentkezett egy John Martens nevû rezidens, annak rendje szerint, és megerõsítette a levélben írottakat. Tudja, hétfõ reggel minden a feje tetején áll! A nagyvizit elõtt az összes orvos feszült, mindenkinek meg van a saját dolga, és senki sem szeret ilyenkor az újoncokkal foglalkozni. Nekem is meg volt a magam dolga, és a hátam közepére sem kívántam a jövevény pesztrálá-sát, de ez a fiatalember nagyon könnyen feltalálta magát. Rögtön keresett magának feladatot, és olyan könnyen illeszkedett be a rendbe, hogy délutánra, már majdnem õ mutatott be az osztályvezetõ orvosnak! - De a patológiáról származó hivatalos papírjait ugye nem adta le magának? - Nem, tényleg nem - csücsörített idegesen az ajkaival a fõnõvér, olyan hatást keltve ezzel Jeffreyben, mintha mindjárt átvetné magát az asztalon, hogy szájon csókolja. - Tudom, hogy hibáztam, de valamit meg kell értenie! Dr. Alatas, a patológia vezetõ orvosa hírhedt arról, hogy mindenféle papírmunkát mélységesen megvet, és ezzel együtt azokat is, akik efféle hivatással keresik a kenyerüket. Ez a John nevû férfi olyan hihetõen adta elõ, hogy a hivatalos dokumentumai még az alagsori osztályon vannak, hogy egy pillanatig sem jutott eszembe gyanakodni. Minden olyan szépen összevágott! A fiú kedves, és figyelmes volt, elsõ látásra lerítt róla, hogy nem való boncorvosnak. A papírok késése megszokott volt arról az osztályról, hétfõn reggel érkezett a legnagyobb hajtásban, és hát az igazgató levele is megerõsítette a

19 történetét. Persze egy-két héten belül mindenképpen lebukott volna, de amikor szerdán rákérdeztem, hogy hol késnek az akták, még könnyen megnyugtatott azzal, hogy az ügyelet után személyesen megy le a patológiára, és addig nem lesz hajlandó eljönni onnan, amíg meg nem kapja az aktákat. - Meg se próbálta felkeresni õket? - Személyesen nem, ami pedig a nõvéreket illeti..., senki sem szeret lemenni a patológiára. A halottak látványát nagyon nehéz megszokni, és hát az ottani hangulat nem éppen mesés, szóval, ha nem muszáj, nem küldök oda senkit. - És a telefon? -Jobbára csak szerencse kérdése, hogy felveszik-e, de többnyire nem. Az pedig, hogy Dr. Alatast el lehessen érni, csak a kiválasztott keveseknek lehetséges. Szóval jobbnak láttam, ha a rezidens egyedül intézi a papírjait. - És másnap reggel? - Odajött hozzám a mûtétek elõtt, és megkérdezte, hogy mikor hozhatja be a papírjait. Persze én már a bemosakodás elõtt voltam, és nagyon siettem, úgyhogy azt mondtam neki, délután ráér. Azután találkoztunk még a folyosón, a mûtétek után, és megkérdeztem, hogy sikerült-e hozzájutni az aktáihoz, mire azt mondta, hogy keményen küzdött értük, akár egy oroszlán. Erre mind a ketten nevettünk, és mentünk a dolgunkra - engedtek fel akaratlanul is az élmény hatására a fõnõvér fagyos vonásai. - Néhány órával késõbb aztán megölte Mohd Byrnet - summázta a történteket Jeffrey. - Igen, - keményedett meg ismét a barna maláj arc - néhány órával késõbb megölte azt a szerencsétlen asszonyt. Érthetetlen! Magas, vékony, szõke fiatalember volt, olyan érzelmes kék szemekkel, hogy ha felidézem az arcát, még mindig nem tudom elhinni, hogy ilyesmit tett volna. - Pedig a tények ellene vallanak. - Igen. Egyszerûen csak olyan megnyerõ volt, hogy egy pillanatig sem gyanakodtam. Eszembe sem jutott, hogy hazudhat. Ráadásul láttam, hogy máris milyen jó viszonyt alakított ki a betegekkel, különösképpen Mohd Byrnet-vel. - Az õ betege volt? - Szó sincs róla! Kezdõk semmiképp sem kaphatnak beteget az elsõ héten, sõt utána is az osztályvezetõ felelõssége eldönteni, hogy érettnek tartja-e õket a feladatra. - Mit gondol, - emelte fel a tekintetét a papírokból Jeffrey - õ megkapta volna az engedélyt?

20 - Mindenképpen. Rezidens létére kiválóan végezte a munkáját, és komoly gyakorlati tapasztalatai voltak. Meg is kérdeztem tõle, hogy mi- ért választotta a patológiát, amikor ilyen kiváló érzéke van a gyógyításhoz, mire azt felelte, meg akarta elõzni, hogy a következõ ember is ugyanabban haljon meg, mint az elõzõ. - Hihetetlenül humanista szemlélet egy boncolóorvostól! - Csak látnia kellett volna azokat a meggyõzõ szemeket, ahogy rám meredtek, és kigyúlt bennük a lelkesedés fénye! - Talán az õrületé volt - vonta fel a szemöldökét a jogász. - Talán. Nem vagyok pszichiáter, nem tisztem eldönteni mit is kellett volna látnom - vonta meg a vállát a fõnõvér. - Mikor találkozott vele utoljára? - Akkor, a mûtétek után. Még mondott valamit az egyik frissen érkezett betegünkrõl, és utána elment a dolgára. - Mit mondott arról a betegrõl? - Csak figyelmeztetett, hogy a hosszas otthoni ápolástól felfekvések alakultak ki az idõs férfi lapockája körül, amit eltakar a mellkasi kötés, és ha nem alkalmazunk speciális masszázst, akkor könnyen elveszíthetjük a beteget. - Igaza volt? - Teljesen - biccentett egy fanyar grimasz kíséretében az ápolónõ. -A gyenge vérkeringés már nem tudta vérrel ellátni az ágyhoz támaszkodó szöveteket, és lassan megindult a szövetek elhalása. - Mennyire volt veszélyes a dolog? - Egy legyengült szervezetnél akár halállal is végzõdhet. - Mennyire volt legyengülve a beteg? - Nagyon. Hosszas betegség után esett át egy komoly mûtéten. - Akkor, ha szigorúan nézem, megmentette a beteg életét? - Sarkítva a tényeket, elképzelhetõ - biccentett a fõnõvér. - Köszönöm, hogy rám szánta az idejét! - állt fel a székérõl Jeffrey, jelezve, hogy részérõl véget ért a beszélgetés. Tengku Datuk egy pillanatig még habozni látszott. - Talán mondana még valamit? - igyekezett megkönnyíteni a nõ dolgát a jogász. - Csak annyit, hogy az a férfi, biztosan nem volt kókler! Úgy ismerte

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

XIV. Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem.

XIV. Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem. XIV Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem. Az ősz, a szív: véres két árny. Sokat jártam az emberek között, ifjú vagyok, csendes

Részletesebben

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

AZ A NAP. LXVIII. évfolyam, 11-12. szám 2004. november-december

AZ A NAP. LXVIII. évfolyam, 11-12. szám 2004. november-december HD LXVIII. évfolyam, 11-12. szám 2004. november-december AZ A NAP APRÓ ISTVÁN Az a nap úgy kezdődött, hogy több kilométeres dugóba kerültem az elővárosban. Nem, így akármelyik nap kezdődhet, az a bizonyos

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET 13. Ha megnyerte, nehogy vigye! Egyre kevésbé tudok a küldetésemre koncentrálni. Lehet, hogy az illuzionista megsejtette, hogy a nyomában vagyok, és mindenféle

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

Az Angol NYELV AZ ISKOLÁNKBAN

Az Angol NYELV AZ ISKOLÁNKBAN , Az Angol NYELV AZ ISKOLÁNKBAN Korábban már olvashattuk, hogy mit hány órában tanulhatunk nálunk, csakhogy az angol nyelv esetében nem elégszünk meg ennyivel és így kihagyhatatlan nálunk egy angliai utazás

Részletesebben

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

KALANDOZÁS A MALÁJ-FÉLSZIGETEN KALANDOZÁS MALÁJ-FÉLSZIGETEN. Körutazás Malájziában tengerparti nyaralással Langkawin 2013. március 21-április 02.

KALANDOZÁS A MALÁJ-FÉLSZIGETEN KALANDOZÁS MALÁJ-FÉLSZIGETEN. Körutazás Malájziában tengerparti nyaralással Langkawin 2013. március 21-április 02. KALANDOZÁS A MALÁJ-FÉLSZIGETEN KALANDOZÁS MALÁJ-FÉLSZIGETEN Körutazás Malájziában tengerparti nyaralással Langkawin 2013. március 21-április 02. KUALA LUMPUR MODERN ÉS RÉGI ARCA, MALACCA GYARMATI EMLÉKEI,

Részletesebben

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Kutasi Heléna Szerelmeskalandos avagy a boldogságra várni kell Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Amikor először megláttam őt, azonnal tudtam, nem lesz mindennapi történet. Biztos többen

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

A menedék. Gellai Tamás

A menedék. Gellai Tamás Gellai Tamás A menedék a fiú a tengerparton áll Egy nagy és erős kéz ragadta meg hátulról, és belökte a sötét helyiségbe. A szorítás nyomán vadul lüktetett felkarja, még alig tudott másra gondolni, vagy

Részletesebben

ÉLETRE ÍTÉLVE Életet Ígérve

ÉLETRE ÍTÉLVE Életet Ígérve Ozsváth Beáta ÉLETRE ÍTÉLVE Életet Ígérve Előszó Talán sokan meglepődnek a könyv címén. Rengetegen nem tudják, ezért mondom el a legelső kéziratom arról szólt, hogyan harcoltunk és küzdöttünk ketten a

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni. Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.

Részletesebben

Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON. Téboly

Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON. Téboly Szilánkok TÚL A VALÓSÁGON Téboly Annának nem volt sok dolga, hiszen rajtam kívül egy teremtett lélek sem volt a presszóban, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen kinek jutna eszébe éppen vasárnap éjjel

Részletesebben

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött.

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. C. A. Tűréshatár 0 Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. El kellett érnem a Szentpétervárra

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget.

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. 5 PERCES MENEDZSMENT TANFOLYAM 1. lecke Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. A feleség gyorsan maga köré csavar egy törölközőt, és

Részletesebben

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia dem az árnyékot, az árnyékot, amely a megperzselődéstől véd. Belebújok, bele az árnyékba, újra felfedezem őt a képeimen. Az én nyelvemen szólítom meg. A szemeimből Ő néz rám. A fejemben van. A véremben

Részletesebben

Indiai titkaim 5 - nagy kupac csomag

Indiai titkaim 5 - nagy kupac csomag 2010 szeptember 05. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Értéke: 1/5 Értéke: 2/5 Mérték Értéke: 3/5 Értéke: 4/5 Értéke: 5/5 Eljött a nagy nap. 1993. december 13-a, Luca napja. Indulás Indiába

Részletesebben

Erdélyi osztálykirándulás a Határtalanul program keretében

Erdélyi osztálykirándulás a Határtalanul program keretében Erdélyi osztálykirándulás a Határtalanul program keretében (2015.05.21-05.26) 1. nap (2015.05.21) 2015.05.20-án 23.30-kor kezdtünk összegyűlni a suli előtt. Az idő barátságtalanul hűvös volt, előtte nem

Részletesebben

Valódi céljaim megtalálása

Valódi céljaim megtalálása Munkalap: Valódi céljaim megtalálása Dátum:... - 2. oldal - A most következő feladat elvégzésével megtalálhatod valódi CÉLJAIDAT. Kérlek, mielőtt hozzáfognál, feltétlenül olvasd el a tanfolyam 5. levelét.

Részletesebben

Élethely. Egy kis hely az élethez? ...egy pici kis élet. Mert minden lélek számít

Élethely. Egy kis hely az élethez? ...egy pici kis élet. Mert minden lélek számít Élethely Egy kis hely az élethez?...egy pici kis élet Mert minden lélek számít CSAK egy kis élet? Kora reggel láttam meg őt a szállodai szobám ablaka alatt: egy pici cicagyerek, talán ha négy hetes lehet.

Részletesebben

A víz felől hűvös szellő fújdogált, bár a nap csak nemrég tért nyugovóra. Még mindig órák voltak hátra az alkonyatig. Világunk és a túlvilág közötti

A víz felől hűvös szellő fújdogált, bár a nap csak nemrég tért nyugovóra. Még mindig órák voltak hátra az alkonyatig. Világunk és a túlvilág közötti 1 A víz felől hűvös szellő fújdogált, bár a nap csak nemrég tért nyugovóra. Még mindig órák voltak hátra az alkonyatig. Világunk és a túlvilág közötti tér néhány óra múlva eltűnik, de én máris éreztem

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Létezés a végtelenben Pásztor Magdolna 2014 Publio kiadó Minden jog fenntartva! ÉJELI FOHÁSZ Üres, üres vagyok, a messzeségbe rohanok. Látok egy utat, ami arany, látom a fákat, ami ezüst. Látom a holdat,

Részletesebben

Verzár Éva Kelj fel és járj!

Verzár Éva Kelj fel és járj! Verzár Éva Kelj fel és járj! A Tatárdombot megkerülte a viharos szél, ott fenn még egyszer jól összerázta a méltóságos, nehéz fellegeket, lehúzta őket egészen a földig, s mire Terike 1911 pityergő őszén

Részletesebben

Megbánás nélkül (No regrets)

Megbánás nélkül (No regrets) Stargate SG1- Megbánás nélkül (No Regrets) Kategória: Stargate SG1 Romantika Rövid ismertető: Bárcsak a Jég foglyai néhány perccel tovább tartott volna... Írta: Alli Snow Web: http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1251

Részletesebben

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo ANDALÚZIAI SZERENÁD SuSANNA AgoStINo 1. fejezet Éjszaka eleredt a hó, és reggelre már vastagon ellepte az Alpok téli üdülőhelyeit. A sűrű hópelyhek között a hegycsúcsok körvonalai elmosódtak, és a táj

Részletesebben

brasnyó istván IN AETERNUM

brasnyó istván IN AETERNUM brasnyó istván versei IN AETERNUM Estelente a lehúzott redőny résein át jól látni a tengerészeket, ahogy tisztjeikkel együtt elhagyják a kocsmát az út túlsó felén, rézsút ablakunkkal szemben és körülállják

Részletesebben

SZAKMAI GYAKORLAT BESZÁMOLÓ LUKÁCS ZSÓFIA 2015/2016 MÁLTA

SZAKMAI GYAKORLAT BESZÁMOLÓ LUKÁCS ZSÓFIA 2015/2016 MÁLTA SZAKMAI GYAKORLAT BESZÁMOLÓ LUKÁCS ZSÓFIA 2015/2016 MÁLTA Szakmai gyakorlatomat Máltán, a Vera Sant Fournier Interior Design Studionál végeztem. Ez a csupán három főből álló cég elsősorban magánlakások

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

A Dumort Hotel tündöklése

A Dumort Hotel tündöklése A Dumort Hotel tündöklése Bane krónikák 5. CASSANDRA CLARE MAUREEN JOHNSON B A N E K R Ó N I K Á K Ötödik könyv A Dumort Hotel tündöklése Könyvmolyképző Kiadó, 2014 3 A Dumort Hotel tündöklése Bane krónikák

Részletesebben

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1. FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és

Részletesebben

o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja

o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja o r v o s - b e t e g K A P C S O L A T beszeljunk rola A Magyar Hospice Alapítvány Orvos-Beteg Kapcsolat Programja Sok szerencsét kívánok önöknek, és ne felejtsék el, hogy a beteg is ember (A Budapest

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD TATAY SÁNDOR Húshagyókedd Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Tatay Sándor jogutódja Barabás már kilencedik napja kerülgette a várost. S e kilenc napot megelőző kilenc hónapig vándorolt.

Részletesebben

II. forduló. Név. Lakcím: Iskola: Osztály: Email cím: Telefonszám:...

II. forduló. Név. Lakcím: Iskola: Osztály: Email cím: Telefonszám:... II. forduló.. Név Lakcím:. Iskola:. Osztály:. Email cím:. Telefonszám:..... 1. Feladat Ki rejtőzik a számok mögött? Válaszoljatok a kérdésekre! A számokkal jelölt betűkből a regény egy szereplőjének nevét

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

Míg a halál el nem választ

Míg a halál el nem választ FÖLDESI ENIKŐ HAUSER PÉTER GARAMI MIKLÓS 1 Míg a halál el nem választ Esetbemutatás Összefoglalás Amennyiben a rosszindulatú daganatos betegségben szenvedő gyermekek gyógyító kezelése eredménytelen, a

Részletesebben

Önmeghaladás, életcélok, jóllét

Önmeghaladás, életcélok, jóllét PÁL FERENC Önmeghaladás, életcélok, jóllét A lélektani és spirituális dimenziók összefüggései Néhány alkalommal találkoztam Gyökössy Bandi bácsival. Többek között, amikor a papnevelõ intézetbe jártam,

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

GISELLE. FIATALEMBER HANGJA Szegény Nagyika! Micsoda világa volt a kottáival, fűszereivel, különös ételeivel.

GISELLE. FIATALEMBER HANGJA Szegény Nagyika! Micsoda világa volt a kottáival, fűszereivel, különös ételeivel. GISELLE Zöldes, párás üveg. Eső áztatja. Vízcseppek csorognak. Halványzöld felírat fut végi az üvegen. Az emberi lény egy esős, párás üvegen át nézi és vizsgálja a világot. Homályosan lát. A földönkívüliek

Részletesebben

Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek,

Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. Máté 18:3 (Károli Gáspár fordítása) Prológus Angyalok az Arby s-ban

Részletesebben

Egy hosszú hétvégét töltöttünk el Gyulán a Corso Hotelben. Gyula nagyon szép,

Egy hosszú hétvégét töltöttünk el Gyulán a Corso Hotelben. Gyula nagyon szép, Gyulai emlék Egy hosszú hétvégét töltöttünk el Gyulán a Corso Hotelben. Gyula nagyon szép, tiszta és turistákkal teli kisváros. Gyönyörűek a belváros szökőkútjai, a vár körüli sétány, ahol a nyári melegben

Részletesebben

www.varosijogi.hu MESTEREKRŐL

www.varosijogi.hu MESTEREKRŐL MESTEREKRŐL Sok szó esik a régen élt és önmagát felismerő mesterekről, ám gyakran egyfajta misztikus ködbe burkolóznak bennünk, mintha elérhetetlenek, legendák volnának, amivé mi sosem válhatunk. Számtalan

Részletesebben

Karácsony máshol, máshogyan

Karácsony máshol, máshogyan Karácsony máshol, máshogyan A karácsonyt sokféleképpen lehet ünnepelni, s mivel a téma nem is oly régen még aktuális volt, gondoltam, pár újonnan szerzett információt közölnék iskolánk szorgalmas diákjaival:

Részletesebben

Lily Tiffin: A bűnjel

Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin A bűnjel (Részlet) Regény (Részlet) Lomart Kiadó A digitális kiadás a 2008-ban meg jelent ISBN 978-963-9632-15-8 számú kiadás változtatás nélküli másolata. A digitális

Részletesebben

ERASMUS SZAKMAI GYAKORLATI BESZÁMOLÓ

ERASMUS SZAKMAI GYAKORLATI BESZÁMOLÓ NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM APÁCZAI CSERE JÁNOS KAR ERASMUS SZAKMAI GYAKORLATI BESZÁMOLÓ Gyakorlati hely: Park Hotel Le Sorgenti Gyakorlat időtartama: 2012. május 01.-augusztus 01. Készítette: Szabó Alexandra

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

Pesti krimi a védői oldalról

Pesti krimi a védői oldalról Fazekas Tamás Pesti krimi a védői oldalról 1999. nyarán egy fiatalember érkezett a Társaság a Szabadságjogokért drogjogsegélyszolgálatára. Akkoriban szigorítottak a büntető törvénykönyv kábítószerrel való

Részletesebben

A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal

A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal SZLEPÁK BÁLINT A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal SZEMLE Összefoglalás Tanulmányom témája az általános fogászati ellátásban résztvevő fogorvosok

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

Mit tehetsz, hogy a gyereked magabiztosabb legyen?

Mit tehetsz, hogy a gyereked magabiztosabb legyen? Mit tehetsz, hogy a gyereked magabiztosabb legyen? Természetesen minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének, de sajnos a hétköznapok taposómalmában nem mindig veszi észre az ember, hogy bizonyos reakciókkal

Részletesebben

[Erdélyi Magyar Adatbank]

[Erdélyi Magyar Adatbank] KÉSEI DOLGOK [Vákát oldal] Amikor hosszú évekkel később e munka írója találkozott néhány férfiúval, kik ott bent, ám kint is meséltek neki e régi időkről, amidőn ő még nem járt a szigeten első dolga volt

Részletesebben

Dr. Kutnyányszky Valéria

Dr. Kutnyányszky Valéria Dr. Kutnyányszky Valéria Dr. Kutnyányszky Valéria 2009 őszén egy hónapot töltött a Kongói Demokratikus Köztársaság területén fekvő Kiwanjában. A bükkösdi homeopátiás orvos az Afrikai-Magyar Egyesület (AHU)

Részletesebben

Gáspár Gyula: ÉS CSAK FÜST MARAD

Gáspár Gyula: ÉS CSAK FÜST MARAD Gáspár Gyula: ÉS CSAK FÜST MARAD Tegnap még úgy szerettem e dohányfüstös termet! A Költő elgondolkozva lépett ki a metrószerelvény ajtaján. Engedte, hogy a hullámzó embertömeg a felszínig sodorja. emberlajtorján

Részletesebben

Pintér: Én is a Fradinak szurkoltam

Pintér: Én is a Fradinak szurkoltam 2014 február 02. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Értéke: 1/5 Értéke: 2/5 Mérték Értéke: 3/5 Értéke: 4/5 Értéke: 5/5 Pintér Attila nem tagadja, hogy a Ferencváros élete meghatározó klubja.

Részletesebben

Heaven is a place on Earth

Heaven is a place on Earth Heaven is a place on Earth Beszámoló szakmai gyakorlatról Minden egyetemista fejében megfordul az Erasmus gondolata. Engem régóta foglalkoztatott, nem tudtam és nem is akartam lemondani róla. Arról nem

Részletesebben

Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő

Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Lev Tolsztoj Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucskában egy öreg cipészmester. Pánov volt a neve, ám senki sem nevezte Pánovnak,

Részletesebben

Már újra vágytam erre a csodár a

Már újra vágytam erre a csodár a Már újra vágytam erre a csodár a Szüleinktől kapjuk az utat, gyermekeinktől a célt olvasható az államfő feleségének hitvallása internetes bemutatkozó oldalán. Áder János köztársasági elnök felesége, négygyermekes

Részletesebben

Kós Károly. Kovács László

Kós Károly. Kovács László Kovács László Kós Károly Az a köves hegy, velünk szemben éppen: az a Tâlharu; ez itt a Piatra Calului. Ott messze pedig, a völgyhajlásból szürkén, fátyolosan, ide látszik a vénséges, kopasz Vlegyásza.

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

- Ne szégyelld magad, nem tehetsz róla tette még hozzá a szőke ismeretlen, akiről álmodott, s aki most ott guggolt mellette. Lágyan megsimogatta a

- Ne szégyelld magad, nem tehetsz róla tette még hozzá a szőke ismeretlen, akiről álmodott, s aki most ott guggolt mellette. Lágyan megsimogatta a BEVEZETÉS Esti fényben fürdött a füstös, külvárosi utca. A néma falak egymást nézték, s egy kósza szellő susogását hallgatták. Lassan szállingózott lefelé a tisztító köd, illatos nedvességgel árasztva

Részletesebben

Egy hónap Hollandiában. Nagy Nikolett Fogászati asszisztens

Egy hónap Hollandiában. Nagy Nikolett Fogászati asszisztens Egy hónap Hollandiában Nagy Nikolett Fogászati asszisztens A kezdetek Úgy érzem, duplán is szerencsésnek mondhatom magam, hogy sikerült kijutnom Hollandiába.Egyrészt, mert hatalmas élményt jelentett számomra

Részletesebben

Kocsis György. Családi hétvége gyermekotthonban nevelkedő gyerekek és családtagjaik részére

Kocsis György. Családi hétvége gyermekotthonban nevelkedő gyerekek és családtagjaik részére Kocsis György Családi hétvége gyermekotthonban nevelkedő gyerekek és családtagjaik részére Az oroszlányi gyermekotthon 1967 óta áll a fővárosi gyermekvédelem szolgálatában. Kezdetben csak lány növendékei

Részletesebben

Jakov Gat április 24-én landolt az Ezeiza repülőtéren. Hibátlanul szabott öltönyben, keskeny nyakkendővel, kezében aktatáska.

Jakov Gat április 24-én landolt az Ezeiza repülőtéren. Hibátlanul szabott öltönyben, keskeny nyakkendővel, kezében aktatáska. 16 Jakov Gat április 24-én landolt az Ezeiza repülőtéren. Hibátlanul szabott öltönyben, keskeny nyakkendővel, kezében aktatáska. Lelépdelt az utaslépcsőn, amit a géphez gurítottak, ki a kegyetlenül vakító

Részletesebben

Mosolyok, terek, határok

Mosolyok, terek, határok MÓSER ZOLTÁN 1946-ban született Szek - szárdon. A PPKE BTK-n tanított fotóelméletet és esztétikát. Legutóbbi írását 2011. 11. számunkban közöltük. MAI MEDITÁCIÓK Mosolyok, terek, határok Szabálytalan napló

Részletesebben

Hedwig Courths-Mahler. Szigethercegnõ

Hedwig Courths-Mahler. Szigethercegnõ Hedwig Courths-Mahler Szigethercegnõ 2. kiadás A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Hedwig Courths-Mahler: Die Inselprinzessin Bastei-Verlag Verlagsgruppe Lübbe GmbH & Co. KG Bergisch Gladbach

Részletesebben

KAIRÓ, 2000. SZEPTEMBER

KAIRÓ, 2000. SZEPTEMBER 1 KAIRÓ, 2000. SZEPTEMBER A hosszú, csillogó-villogó, koromfekete limuzin lassan kihajtott a követség kapuján, egy pillanatra megállt, aztán nekieredt a forgalomnak. Elölrôl és hátulról két-két rendôrmotor

Részletesebben

Hosszúhetény Online. Kovács Dávid 2012. júl. 24. 11:23 Válasz #69 Szia Franciska!

Hosszúhetény Online. Kovács Dávid 2012. júl. 24. 11:23 Válasz #69 Szia Franciska! Hosszúhetény Online H.H.Franciska 2012. júl. 24. 12:00 Válasz #70 Köszi a gyors választ! Csak arra tudok gondolni, hogy nem jutott el a felajánlás az illetékesekhez, mert máskülönben biztosan éltek volna

Részletesebben

Kirándulás a Felvidéki bányavárosokba és a Szepességbe

Kirándulás a Felvidéki bányavárosokba és a Szepességbe Kirándulás a Felvidéki bányavárosokba és a Szepességbe Felvidéki kirándulásunk az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával jött létre. A kirándulást hosszas előkészítő munka előzte meg, amiben tanáraink

Részletesebben

Általános iskolás kategória

Általános iskolás kategória Általános iskolás kategória I. helyezett Implom Renáta: Ki ül ott? A nap vacogva lement, S a jégfelhők mögött Még mindig fény bágyad. Talán a felhők fölött, Az ég tetején Ül a Teremtőnk? S egy óriás lámpával

Részletesebben

2. OSZTÁLY/3 (2012 2013)

2. OSZTÁLY/3 (2012 2013) Név, osztály:... Visszaküldési határidô: 2013. március 11. 2. OSZTÁLY/3 (2012 2013) A világ összes kincse Ebben a feladatsorban Bátky András: A világ összes kincse című könyvéhez kapcsolódóan találtok

Részletesebben

Mesélnél általános iskolai tanulmányaidról? Már ott is érdekelt az iskolán kívüli kulturális élet?

Mesélnél általános iskolai tanulmányaidról? Már ott is érdekelt az iskolán kívüli kulturális élet? Szalai-Bordás Gergő a Földes Ferenc Gimnázium volt diákja, jelenleg az ELTE ÁJK jogász hallgatója. Középiskolás évei során magyar nyelv és irodalom tantárgyból ért el kimagasló eredményeket, valamint az

Részletesebben

Nem fogom lelõni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene

Nem fogom lelõni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene 1. fejezet Nem fogom lelõni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene tennem. Mégis mi a megfelelõ reakció egy ilyen helyzetben? Hû, kösz, értékelem a megfontoltságát. Remélem, nem gondolja meg magát.

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

Túléltem az első hetet! Megtanultam a környéket, ahol lakom! És azt is, hogy Japán szigetország! De gond nélkül hazataláltam! A színéről ismertem meg

Túléltem az első hetet! Megtanultam a környéket, ahol lakom! És azt is, hogy Japán szigetország! De gond nélkül hazataláltam! A színéről ismertem meg Túléltem az első hetet! Megtanultam a környéket, ahol lakom! És azt is, hogy Japán szigetország! De gond nélkül hazataláltam! A színéről ismertem meg a házat, mert utcanevek nincsenek Japánban! Megismerkedtem

Részletesebben