Beszámoló az állampolgári jogok országgyûlési biztosának tevékenységérõl

Átírás

1 Beszámoló az állampolgári jogok országgyûlési biztosának tevékenységérõl 2007

2

3 J/5016 Beszámoló az állampolgári jogok országgyûlési biztosának tevékenységérõl 2007 Országgyûlési Biztos Hivatala 2008

4 Minden jog fenntartva ISSN Kiadó: Országgyûlési Biztos Hivatala 1051 Budapest, Nádor u. 22. Telefon: , Fax: Internet: Felelõs kiadó: Dr. Szabó Máté Szerkesztõ: Dr. Kovács Zsolt A kötetet Kempfner Zsófia tervezte Nyomdai kivitel: Szó-Kép Nyomdaipari Kft. Felelõs vezetõ: Szikszay Olivér

5 Tartalom Bevezetõ 9 1. A panaszok ügytípusok szerinti jellemzõi Adó- és illetékügyek, pénzintézetek, biztosítók Adó- és illetékügyek Pénzintézetek, biztosítók Bentlakásos intézmények Büntetõeljárási ügyek Büntetõeljárási és nyomozóhatósági ügyek Büntetés-végrehajtás Családjogi ügyek Anyakönyvi és névviselési ügyek Gyermekek és fiatalkorúak jogai Gondnoksági ügyek Egészségügy Egészségügyi igazgatás, betegjogok Fogyatékkal élõk jogai Egészséges környezethez való jog Környezet- és természetvédelem, közlekedésszervezés Telepengedélyezéssel kapcsolatos ügyek Épített környezet védelmével kapcsolatos ügyek Fogyasztóvédelem Földhivatalok Hajléktalanellátás Kárpótlás, földkiadás, szövetkezeti üzletrészek kiadása Kisajátítási ügyek 56

6 6 Tartalom Közszolgáltatók Áramszolgáltatók Gázszolgáltatók Telefonszolgáltatók Mobil-tornyok Távfûtés Temetkezés Külföldiek panaszai és állampolgársági ügyek Állampolgársági ügyek Idegenrendészeti és menekültügyek Konzuli ügyek Lakhatással kapcsolatos ügyek Médiahatóság eljárásával összefüggõ ügyek Munkajogi ügyek Oktatásügy Önkormányzati ügyek Önkormányzati testületi ügyek Hulladékgazdálkodás Rendõrségi eljárás Rendõri intézkedések Gyülekezési jog Szabálysértési eljárások Szociális ügyek Társadalombiztosítás Vallásszabadság Végrehajtók Vízügyek, katasztrófavédelem Egyes kiemelt jelentõségû vizsgálatok Kiemelt ügyek Alkotmánybírósági indítvány Állásfoglalások Levelezés 208

7 Tartalom 7 2. A jogalkotást érintõ ombudsmani tevékenység Jogszabály által okozott visszásságok orvoslása Jogszabálytervezetek véleményezése A Hivatal mûködése és beszámolója A Hivatal mûködése A év statisztikai adatai 248 I. melléklet: Statisztikai táblázatok 257 II. melléklet: Konferenciák, publikációk 277 III. melléklet: Tárgymutató 283 IV. melléklet: Munkatársaink 288 V. melléklet: A Szonda Ipsos felmérése A Beszámoló CD-melléklete 4.1. A Beszámoló 1-3. fejezeteinek elektronikus változata 4.2. Példatár A 2005-ben iktatott ügyek A 2006-ban iktatott ügyek A 2007-ben iktatott ügyek

8

9 Bevezetõ A év meghatározó és eseménydús év volt mind általában a hazai országgyûlési biztosi intézményrendszer, mind az állampolgári jogok országgyûlési biztosának tevékenysége tekintetében. Az ombudsman-törvény többszöri módosítása nyomán megszûnt az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettesének tisztsége, ugyanakkor újabb szak-ombudsmannal bõvült az intézményrendszer. A Parlament létrehozta a jövõ nemzedékek országgyûlési biztosának pozícióját. Az általános hatáskörû ombudsman feladatait ebben az évben az állampolgári jogok biztosaként vagy õt helyettesítõ szakosított biztosként öt ombudsman is ellátta, akik közül most sorrendben az ötödik, az utolsó három hónapért felelõs biztosként nyújtom be a évrõl szóló beszámolót az Országgyûlés számára. 1. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló évi LIX. törvény módosításáról szóló évi XXXVII. törvény preambuluma szerint az Országgyûlés a jövõ nemzedékek iránt érzett felelõsségtõl vezérelve új intézményt a környezetvédelemmel foglalkozó országgyûlési biztos intézményét kívánt létrehozni, és ennek elõkészítése, az intézményi rendszer megújítása érdekében döntött az egyik általános hatáskörû ombudsmani pozíció, az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese pozíciója eltörlésérõl. Könnyen belátható azonban, hogy az általános hatáskörû ombudsmani pozíciók számának ilyen csökkentése nem jár együtt az ombudsmanintézmény által nyújtott jogvédelmet igénylõ panaszosok számának csökkenésével. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának immár egyedüli általános hatáskörû ombudsmanként kell ellátnia a környezetvédelmi ügyek kivételével a korábban két biztos által munkamegosztásban végzett feladatokat. 2. A hazai általános és szakombudsmani intézményrendszer átalakítása mellett a év az országgyûlési biztosok ciklusváltásának esztendeje is volt. Ami az általános hatáskörû biztosi hivatalt illeti, mind dr. Lenkovics Barna-

10 10 Bevezetõ básnak, az állampolgári jogok országgyûlési biztosának, mind pedig dr. Takács Albertnek, az állampolgári jogok országgyûlési biztosa általános helyettesének a megbízatási ideje július 1-jéig szólt. A parlamentnek az utóbbi pozíció idõközbeni megszüntetése miatt az állampolgári jogok országgyûlési biztosának tisztségét a harmadik ciklusban betöltõ személyt kellett megválasztania. Ebben az ombudsman-váltási esztendõben azonban a folyamat bizonyos sajátosságai miatt végül is öten látták el saját jogon, vagy éppen szakosított biztosként helyettesítõ jogkörben az állampolgári jogok országgyûlési biztosának feladatát. E kivételesnek mondható eseménysor miatt is érdemes áttekinteni a történések kronológiáját március 19-én, április 21-i hatállyal az Országgyûlés alkotmánybíróvá választotta dr. Lenkovics Barnabást, aki ezért április 20-i hatállyal lemondott országgyûlési biztosi tisztségérõl. Ettõl az idõponttól a leköszönt állampolgári jogok országgyûlési biztosának feladatait is dr. Takács Albert általános helyettes látta el. Õt azonban a miniszterelnök igazságügyi és rendészeti miniszternek javasolta, ezért dr. Takács Albert szintén még megbízatási idejének lejárta elõtt május 31-ével lemondott ombudsmani hivataláról. Ezt követõen az állampolgári jogok országgyûlési biztosának hatáskörét helyettesítõ jogkörben a két hivatalban lévõ szakombudsman közül elõször a törvényben meghatározott sorrend szerint az idõsebb biztos dr. Kaltenbach Jenõ kisebbségi ombudsman, majd dr. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos gyakorolta. Láthatjuk, hogy az ombudsman-törvény rendelkezései megoldást kínáltak erre a sajátos helyzetre is, mûködtek a törvényben szereplõ helyettesítési szabályok. Mindazonáltal ezen szabályok mûködésének a rendeltetésük szerint kivételesnek kell lennie. Semmiképp sem tesz jót az ombudsman-intézménynek, ha egy biztosi tisztség hosszú idõn keresztül betöltetlen. Az új állampolgári jogok országgyûlési biztosáról szóló parlamenti szavazásra elõször június 11-én került sor. Ekkor az Országgyûlés azonban nem választotta meg a köztársasági elnök jelöltjét, dr. Majtényi Lászlót. Ezt követõen az államfõ június 19-én új jelöltjeként engem nevezett meg. Jelölése alapján a parlament 2007 õszén, szeptember 24-én országgyûlési biztossá választott, így az elmúlt esztendõ utolsó három hónapjában láttam el az állampolgári jogok országgyûlési biztosának feladatait.

11 Bevezetõ A beszámolási idõszak utolsó, és így egyúttal megbízatásom elsõ hónapjaiban sor került az ombudsmani hivatal ügyintézési és ennek megfelelõen szervezeti rendjének átalakítására. Ezek a változások több, remélhetõleg a évtõl beérõ célt szolgálnak. Az átalakítások egyik elvi kiindulópontja szerint az ombudsmani jogvédelemnek, az országgyûlési biztosok általi panaszkezelésnek az egyéb jogérvényesítési eszközök gyors, olcsó, könynyen hozzáférhetõ, az emberek számára érthetõ és átlátható módon mûködõ alternatíváját kell jelentenie. Ennek megfelelõen szervezetileg és funkcionálisan is elválasztásra került a beadványok elõzetes elemzése és a panaszok kivizsgálása. A változásokat megalapozó másik alapvetés, hogy az Alkotmány a hazai alapjogvédelmi rendszerben kiemelkedõen fontos szerepet szán az országgyûlési biztosnak az alkotmányos alapjogok értelmezésében, az alapjogokat értelmezõ esetjogi rendszer kiépítésében, ezáltal az alapjogok mindennapokban való következetes érvényesülésének az elõmozdításában. Annak, hogy az ombudsman betölthesse ezt a rendeltetését, nélkülözhetetlen elõfeltétele, hogy az egyes ügyekben megfogalmazott állásfoglalások, ajánlások magas színvonalú és következetes alapjogi érvelésre épüljenek. Ez a célja annak a szervezeti megoldásnak, amely szerint az ombudsmani hivatalban az alapjogok elméleti kérdéseivel, az egyes panaszok mögötti alapjogi dilemmák feltárásával és megválaszolásával önálló fõosztály foglalkozik. Mindezek a változások továbbá azt a célt is szolgálták, hogy az ombudsman az alapjogok szószólójaként lépjen fel a társadalomban, az alapjogok ügyét képviselõ ellensúly legyen az állami intézmények rendszerében. Már 2007-ben megkezdtük azoknak az úgynevezett alapjogi projekteknek az elõkészítését, amelyek megvalósulását 2008-ban célul tûzi az ombudsmani hivatal: a hajlék nélkül élõk élethez és emberi méltósághoz való jogát, a gyülekezés szabadságának érvényesülését, valamint a gyermekek jogait. Mind ezek a témaválasztások, mind pedig a beszámolási idõszakban történt, alapjogokat érintõ események részben azt is mutatják, hogy közel két évtizeddel a rendszerváltozás után azok a klasszikus polgári és politikai szabadságjogi értékek is veszélybe kerülhetnek, amelyekrõl korábban azt hihettük, hogy az 1989-es alkotmányozás és az azt követõ törvényhozás nyomán már megszilárdultak és nem kérdõjelezõdhetnek meg. Meggyõzõdésem szerint az állampolgári jogok országgyûlési biztosának alkotmányos rendeltetése, hogy ezekben a helyzetekben az alapjogi értékek elkötelezett képviselõje legyen. Remélem, hogy a 2008-as beszámolási idõszak végén már ennek a fellépésnek a sikereirõl számolhatok be a parlamentnek.

12 12 Bevezetõ 4. A Beszámolót változatlan formában, de megváltozott külsõvel jelentetjük meg. A Beszámoló nyomtatott változata tartalmazza a fõbb ügycsoportok összefoglaló értékelését, a nagyobb jelentõségû, kiemelt ügyek ismertetését, a jogalkotást érintõ kezdeményezéseinket és a közös Hivatal beszámolóját. Az egyedi ügyek tömör elemzését is magában foglaló teljes Példatár terjedelmi okokból csak a CD-mellékleten található meg. A vizsgálati jelentések természetesen teljes terjedelmükben megtekinthetõk a hu/allam internetes oldalon is. Dr. Szabó Máté

13 1. A panaszok ügytípusok szerinti jellemzõi 1.1. Adó- és illetékügyek, pénzintézetek, biztosítók Adó- és illetékügyek Az adóhatóságok eljárását, valamint az egyes adótörvények rendelkezéseit illetõen számos panasz érkezett 2007-ben az országgyûlési biztoshoz. E panaszok döntõ részében a vizsgálat lefolytatása során kiderült, hogy az adóhatóság a vonatkozó jogszabályok szem elõtt tartásával járt el és hozta meg határozatait. Problémaként merült fel azonban, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal (APEH) válaszaiban ugyan maximálisan a teljeskörûségre törekszik, sokszor igen hosszú idõ alatt, olyankor akár három hónap elteltével reagált az ombudsmani megkeresésekre. Ugyanakkor az utóbbi hónapokban az állami adóhatóság részérõl érezhetõ törekvés mutatkozik a válaszadási idõtartam lerövidítésére. Az adóhatóságok eljárásával kapcsolatban egy olyan kérdéskör merült fel 2007-ben, amely vélhetõen a késõbbiekben is fog még számos problémát okozni. E problémakör a betéti társaság beltagjának felelõsségét, adófizetési kötelezettségét érinti. A jelenlegi gyakorlat szerint ha a betéti társaság felszámolási eljárás alá kerül, az APEH az adóellenõrzés, illetve az azt követõ esetleges utólagos adómegállapítási eljárás során a jegyzõkönyvet és a határozatokat nem a társaság irányításáért a felszámolás elõtt felelõs beltag, hanem a felszámoló részére kézbesíti. Noha a beltag továbbra is korlátlanul felelõs a társaság tartozásaiért, a felszámolás alatt lefolytatott adóeljárás eredményére semmilyen hatást nem tud gyakorolni, számára a jogorvoslati jog sincsen biztosítva. Az országgyûlési biztos szerint az Art. rendelkezéseibõl egyértelmûen következik, hogy a betéti társaság beltagja, mint a társaság adó- és egyéb tartozásaiért helytállni köteles tag a szóban forgó esetben adó megfizetésére kötelezett személynek minõsül, aki számára a felszámoló képviseleti jogosítványaitól függetlenül a törvényi ren-

14 14 A panaszok ügytípusok szerinti jellemzõi delkezések alapján saját jogon biztosítani kell az adózót megilletõ jogokat, így a jogorvoslathoz való jogot is. Visszásságot eredményez, ha az APEH e tekintetben nem biztosítja a jogorvoslathoz való jogot. Az országgyûlési biztos figyelemmel az APEH elnökének válaszára, miszerint általánosságban a Legfelsõbb Bíróság kollégiumi véleményére hivatkozva nem ért egyet az ombudsmani állásponttal, törvénymódosítási kezdeményezéssel fordul az Országgyûléshez. Számos beadvány érkezett az országgyûlési biztoshoz a súlyos mozgáskorlátozottság címén igénybe vehetõ gépjármûadó-mentességre vonatkozó szabályok szigorítása miatt. Noha az országgyûlési biztosnak nem feladata a jogszabályok alkotmányosságának felülvizsgálata, arra azonban köteles felhívnia a jogalkotó figyelmét, ha a szabályozás eredményez alkotmányos joggal összefüggõ visszásságot. A biztos e tárgykörben két tekintetben is visszásságot tárt fel. A problémák abból erednek, hogy a mentességet csak a súlyosan mozgáskorlátozott személy tulajdonában lévõ gépjármû után lehet igénybe venni. (E szigorítás, miszerint a nem tulajdonos üzemben tartó nem jogosult a mentességre, a visszaélések nagy száma miatt került bevezetésre.) A gépjármûbeszerzés a jelenlegi piaci, gazdasági viszonyok között különféle finanszírozási technikákkal történhet. Abban az esetben, ha a beszerzõ (vevõ) az ellenértéket a vásárláskor kiegyenlíti, vagy ahhoz kölcsönt vesz igénybe, õ lesz a gépjármû tulajdonosa és egyben üzemben tartója is, így jogosult lehet az egyéb feltételek teljesülése esetén mentességre. Ha azonban a gépjármûbeszerzés finanszírozása lízingkonstrukcióban történik, akkor a szerzõdés futamideje alatt a tulajdonos a lízingbe adó, az üzemben tartó pedig a lízingbe vevõ. A január 1-jétõl hatályos gépjármûadó-szabályozásban a súlyosan mozgáskorlátozottak által igénybe vehetõ adómentességre vonatkozó rendelkezés nem veszi figyelembe a különbözõ finanszírozási konstrukciók hatását a gépjármû tulajdonjogi helyzetére, ami önmagában akár ésszerûtlennek is tekinthetõ, bár alkotmányossági problémát nem vet fel. A jogszabály-módosítás azonban a jogbiztonság követelményével, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggõ sérelmet eredményez, mivel indokolatlan különbségtételt eredményez a gépjármûbeszerzésüket különbözõ finanszírozási konstrukcióban megvalósító, súlyosan mozgássérült személyek között. A jogbiztonság sérelmét az eredményezi, hogy a szerzõdéskötéskor valamennyi finanszírozási konstrukcióra lényegében azonos adózási feltételeket a több éves finanszírozási futamidõ során megváltoztatva a lízing-finanszírozást választó adózót a többihez képest jelentõsen hátrányosabb adózási helyzetbe hozza. A gépjármû-adóztatással kapcsolatban az országgyûlési biztos fontosnak

15 Adó- és illetékügyek, pénzintézetek, biztosítók 15 tartotta kiemelni azt is, hogy a súlyosan mozgáskorlátozott személyek által igénybe vehetõ gépjármûadó-mentesség szabályainak január 1-jétõl hatályos módosítása súlyos hátrányt okoz azon családok számára is, amelyek nagykorú, de bármilyen okból súlyosan mozgáskorlátozott (jelentõs testi vagy értelmi sérült) családtagot gondoznak. A módosított törvényi rendelkezés ugyanis azok esetében is megszüntette az adómentességet, illetve megnehezítette annak igénybevételét, akik felnõtt korú testi és/vagy szellemi fogyatékos gyermekük vagy közeli hozzátartozójuk rendszeres szállításához használják gépjármûvüket. (Komoly problémával találja szembe magát az a szülõ, aki cselekvõképtelen nagykorú gyermekét kívánná gépkocsival megajándékozni, vagy ha az ilyen személy tulajdonába került gépkocsit kívánják a késõbbiekben értékesíteni.) Mindez lényegében kizárja az adómentesség igénybevételének lehetõségét, ami ellentmond a jogrendszer koherenciája követelményének és ezzel a jogállamiság elvének sérelmét okozza. A megállapított visszásságok megoldása végett az országgyûlési biztos javasolta a pénzügyminiszternek a Gjt. módosítását. A pénzügyminiszter válaszában az adómentesség kiterjesztését általában nem tartotta indokoltnak, ugyanakkor a súlyosan mozgáskorlátozott cselekvõképtelen nagykorú személyt szállító szülõ adómentességére vonatkozó javaslattal egyetértett. A pénzügyminiszter elõterjesztése alapján az Országgyûlés a Gjt.-t ennek megfelelõen módosította. A biztos, állampolgári panasz alapján figyelemmel az Alkotmánybíróság határozataira is áttekintette a luxusadóról szóló törvény, valamint a helyi adókról szóló évi C. törvény január 1-jétõl hatályos értékalapú ingatlanadóztatásra (építmény- és telekadózatására) vonatkozó szabályait. Kiemelte, hogy az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint a jogállamiság elvébõl fakadó jogbiztonság követelménye a jogalkotótól elvárja, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelmûek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak, és a norma címzettjei számára elõreláthatóak legyenek. A törvénymódosítás szerint január 1-jétõl az építmény- és telekadó alapja a számított érték lesz. A számított értéket a helyi adókról szóló törvénybe beillesztett a luxusadóról szóló törvényben meghatározotthoz hasonló adóztatási célú értékelési módszertan szerint kell meghatározni. Az új adóztatási célú értékelési módszertan nem a pontos forgalmi érték, a piaci ár megállapítására szolgál, hanem gyakorlatilag azt a célt szolgálja, hogy az ingatlanok egyedi értékelésére ne legyen szükség. Az országgyûlési biztos álláspontja szerint az új szabályozás az adóalap az ingatlan számított értéke konkrét meghatározását illetõen nagyon tág mérlegelési lehetõséget ad az önkormányzati adóhatóság részére a

16 16 A panaszok ügytípusok szerinti jellemzõi vélelmezett értékhatárok keretei között. Ez nem felel meg a kiszámíthatóság követelményének, ugyanakkor a törvény nem ad lehetõséget az adóalanynak a tényleges érték bizonyítására sem. Az adójogban amint arra az Alkotmánybíróság is rámutatott alkotmányos követelmény, hogy becslés, illetve vélelem csak érdemi ellenbizonyítás lehetõsége esetén alkalmazható. A becsléssel, illetve vélelemmel megállapítottól eltérõ tényleges helyzet bizonyításának lehetõségét biztosítani kell az adó megfizetésére kötelezett részére. Ennek hiányában nem biztosított az az alkotmányos követelmény, hogy az adóztatás a tényleges jövedelemre, illetve vagyonra irányuljon. Az országgyûlési biztos mindezek alapján indítványozta az Alkotmánybíróságnál a luxusadóról szóló törvény, valamint a helyi adókról szóló évi C. törvény január 1-jétõl hatályos értékalapú ingatlanadóztatásra (építmény- és telekadóztatásra) vonatkozó szabályai alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát és megsemmisítését. Az illetékfizetési kötelezettséget érintõen az országgyûlési biztos ben két panaszt tekintettett megalapozottnak. Az egyik ügyben a jogbiztonság sérelmével összefüggésben megállapított visszásság az APEH Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Igazgatósága által alkalmazott árverési jegyzõkönyvben a gépjármûszerzési illeték összegérõl szereplõ téves tájékoztatáson alapult. A jegyzõkönyv szerint a tulajdonszerzés illetékének mértéke a vételár 10%-a, amely alapján a panaszos arra számított, hogy a tehergépkocsi megvásárlása forint illetékfizetési kötelezettséggel fog járni. Ehhez képest a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Illetékhivatal az illetéktörvény rendelkezéseinek alkalmazásával forint vagyonszerzési illeték megfizetésére kötelezte a panaszost. A biztos megállapította, hogy az APEH által kiállított jegyzõkönyv téves tájékoztatást tartalmazott a fizetendõ illeték mértékét illetõen. A biztos megállapította azt is, hogy jogszabály nem írja elõ, hogy az adóhatóság az árverési jegyzõkönyvekben külön utaljon az esetleges illetékfizetési kötelezettség mértékére. Ha azonban ezt megteszi, figyelemmel az adózó pontos és szakszerû tájékoztatáshoz való jogára, amely közvetlenül összefügg az Alkotmány 70/I. -ában rögzített közteherviselési kötelezettségnek az adótörvények (ideértve az illetéktörvényt is) rendelkezései szerinti teljesítésével, valamint a jogállamiság elvébõl következõ jogbiztonság és tisztességes eljárás követelményével, elvárható, hogy a szóban forgó jogügyletet terhelõ vagy azzal kapcsolatos adó- és illetékfizetési kötelezettségrõl, annak mértékérõl az adóhatóság pontos tájékoztatást adjon. A jegyzõkönyvben szereplõ, az illetékfizetési kötelezettség mértékére vonatkozó téves tájékoztatás e követelményeknek nem tett eleget, ami egyúttal azt eredményezte, hogy a panaszos nem tudta számításba venni a majdnem forinttal nagyobb

17 Adó- és illetékügyek, pénzintézetek, biztosítók 17 összegû illetékfizetési kötelezettség terhét, és amikor errõl értesült, akkor már nem volt lehetõsége az eredeti állapot helyreállítására. Tekintettel arra, hogy feltárt visszásság az APEH által adott téves tájékoztatásra volt visszavezethetõ, az adóhatóság országgyûlési biztos kezdeményezésére visszafizette a jegyzõkönyvben szereplõ és a ténylegesen kiszabott illeték különbségét. A másik ügyben a jogorvoslathoz való joggal összefüggõ visszásságot állapított meg az országgyûlési biztos azzal összefüggésben, hogy a jelentõs összegû illetékfizetési kötelezettség az adóalany végleges ellehetetlenülését eredményezheti. A szóban forgó illetékfizetési kötelezettség az APEH méltányossági eljárása során, a másodfokú eljárásban merült fel. A probléma abból adódott, hogy az adóhatóság méltányossági (adómérséklésre irányuló), valamint fizetési könnyítési eljárása során az elsõfokú eljárásban alkalmazandó általános tételû illetékkel szemben a másodfokú eljárás során az elsõfokú határozat elleni fellebbezés illetékét már az összegszerûség vitatása esetén alkalmazandó számított értékben határozza meg. Az országgyûlési biztos megállapította, hogy az illetékekrõl szóló törvény (Itv.) vonatkozó rendelkezésének nyelvtani értelmezése alapján helytálló a panaszos által becsatolt adóhatósági határozat indokolása, miszerint a méltányossági és fizetési könnyítési kérelemnek helyt adó döntés érdemben befolyásolja az adózó pénzügyi helyzetét, így a fellebbezési eljárás tárgyának értéke egyértelmûen megállapítható. Ebbõl pedig az következik, hogy az illeték mértékét a fellebbezéssel érintett összeg alapján kell meghatározni (vagyis a fellebbezéssel érintett összeg minden megkezdett forintja után 400 forint, de legalább 5000 forint, legfeljebb forint). A biztos álláspontja szerint azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy e szabály azt eredményezheti, hogy egy több millió forint összegû elengedni vagy átütemezni kért adótartozás esetén az adózót további jelentõs összegû illetékfizetési kötelezettség terhelheti. Nyilvánvaló, hogy ha valamely adózó adótartozásának mérséklését vagy átütemezését kéri, akkor az adótartozás késõbbi megfizetését jelentõsen érdemben hátrányosan befolyásolhatja egy ilyen összegû illetékfizetési kötelezettség. Emellett az ilyen jelentõs összegû illetékfizetési kötelezettség az adóalany végleges ellehetetlenülését eredményezheti, ami a jogorvoslathoz való joggal összefüggõ visszásságot okoz.

18 18 A panaszok ügytípusok szerinti jellemzõi Pénzintézetek, biztosítók A pénzügyi intézmények tevékenységével, eljárásával összefüggésben elõterjesztett panaszoknak hatásköri okokból továbbra is csak egy szûk körét, az állami támogatások (például lakásépítési kedvezmény) közvetítésével, illetve a kamattámogatásos kölcsönök nyújtásával kapcsolatos eljárásokat érintette az országgyûlési biztos eljárása. Az országgyûlési biztos a közvetlen támogatások közvetítésével összefüggésben megállapította, hogy a közremûködõ bank eljárása akkor felel meg a jogállamiság követelményeinek, ha a támogatás (a vizsgált ügyben a lakásépítési/bõvítési kedvezmény) iránti igény elbírálásáról szóló döntését írásban közli az igénylõvel, és a döntés szintén írásban közölt indokai kellõ meggyõzõ erõvel rendelkeznek, a döntés kellõen megalapozott, és ez a megalapozottság mindenki számára egyértelmûen felismerhetõ. E követelményt, miszerint az elutasító döntést írásban indokolni kell, a év végéig hatályos szabályozás nem tartalmazta. A vonatkozó kormányrendelet módosítását követõen 2008-tól kötelezõ az elutasítás indokainak írásbeli közlése, és a szabályozás immár az országgyûlési biztosok által az elmúlt években számos alkalommal szorgalmazott jogorvoslati lehetõséget is biztosít a támogatás iránti kérelmet elutasító banki döntés ellen. A közvetlen támogatások közvetítése mellett az elmúlt évben több panaszos sérelmezte az OTP Bank Nyrt. által folyósított állami kamattámogatásos kölcsönök kezelési költségeinek módosítását, amely az ügyfelek számára a havi törlesztõrészletek összegének jelentõs megemelkedését eredményezte. Az országgyûlési biztos vizsgálata alapvetõen a költségek egyoldalú módosításának feltételeire és gyakorlatára irányult. Ennek során megállapítást nyert, hogy a hitelnyújtó bank részérõl egyoldalú, az ügyfelek számára átláthatatlan és egyúttal jelentõsen hátrányos szerzõdésmódosítási eljárás alkalmas arra, hogy a bank a jogszabályi rendelkezéseket tartalmilag kijátszva tisztességtelenül befolyásolja a bank ügyfeleinek szerzõdéskötési szándékát, és ezzel a jogbiztonság sérelmét okozza. A jogbiztonság elvébõl fakadó követelménynek kell tekinteni, hogy a tartós jogviszonyok esetén a szerzõdés feltételei az egész futamidõ során elõre láthatóak és kiszámíthatóak legyenek. A biztos álláspontja szerint ha az általános szerzõdési feltételek és a pénzügyi kondíciók nem kiszámíthatóak, a szolgáltató részérõl egyoldalúan korlátlanul és érdemi indokolási kötelezettség nélkül megváltoztathatóak, sérül a jogbiztonság követelménye, mivel az ilyen szerzõdés lehetõséget ad arra, hogy a szolgáltató az állami támogatás eredeti célját a vizsgált ügyekben a

19 Adó- és illetékügyek, pénzintézetek, biztosítók 19 lakáscélú kölcsönök pénzügyi kondícióinak kedvezõbbé tételét negligálva, a támogatásból származó elõnyöket saját pénzügyi hasznává alakítsa át. Sérelmet önmagában az nem okoz, ha a hosszú futamidõ alatt a kondíciók, így különösen a kamatok kivételesen a költségek is módosíthatók, de az igen, ha a módosításra egyoldalúan, a másik fél (a kölcsönfelvevõ) hozzájárulása nélkül, ugyanakkor érdemi és okszerû indokolás nélkül, vagy olyan indok alapján kerül sor, amelyet a felek a szerzõdésben nem rögzítettek. A bank vizsgált üzletszabályzata lényegét tekintve az ügyfél számára ellenõrizhetetlen és nyomon követhetetlen felhatalmazást ad a banknak a szerzõdés módosítására, mivel a bankon kívül senki nem tudja ellenõrizni, hogy a lakossági hitelek kockázati tényezõi miként alakulnak, illetve a bank forrás-, valamint hitelszámla-vezetési költségei miként változnak. A feltárt visszásságok megszüntetése érdekében a biztos kezdeményezte az üzletszabályzat felülvizsgálatát, kiegészítését, valamint a valós és okszerû indokok hiányában megemelt kezelési költségek eredeti mértékre történõ visszaállítását. A bank a kezelési költség mértékét visszaállította, egyúttal a Gazdasági Versenyhivatal ugyanezen ügyben folytatott eljárásában hozott végzésére félreérthetõ módon hivatkozva május 1-jétõl forintra megemelte. A bank a szerzõdési feltételeinek felülvizsgálatáról az országgyûlési biztost nem tájékoztatta. Az országgyûlési biztoshoz ebben az évben is számos olyan a pénzügyi intézményeket érintõ panasz érkezett (például egyes pénzügyi vállalkozások által nyújtott ún. magas kamatozású gyorskölcsönök esetében), amelyeket hatáskör hiányában nem tudott vizsgálni. Hivatalból indított azonban vizsgálatot annak feltárására, hogy a szabályozás és a hatáskörrel rendelkezõ állami intézményrendszer miként látja el a pénzügyi szolgáltatásokat igénybe vevõ ügyfelek fogyasztói jogainak védelmét. Megállapította, hogy sem a vonatkozó szabályozás, sem a PSZÁF gyakorlata nem biztosít megfelelõ garanciákat a pénzügyi szolgáltatásokat igénybe vevõ ügyfelek fogyasztói jogainak hatékony védelmére, ami a jogbiztonság elvével, a panasz elõterjesztéséhez való joggal, valamint közvetetten az ügyfelek tulajdonhoz való jogával összefüggõ visszásságot okoz. Ellentétes továbbá a fogyasztókkal kötött szerzõdésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekrõl szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv 7. cikkében rögzített követelményekkel is. A vizsgálatról készült jelentésében különösen kifogásolta azt a gyakorlatot, illetve álláspontot, miszerint a Felügyelet fogyasztóvédelmi tevékenysége keretében elsõsorban a fogyasztók széles körét érintõ kérdésekre összpontosít, és nincs módja arra, hogy egyedi szerzõdés tekintetében a felek személyes körülményeit vizsgálja. Ha a Felügyelet a hozzá forduló panaszosok fo-

20 20 A panaszok ügytípusok szerinti jellemzõi gyasztóvédelmi tárgyú egyedi panaszait érdemben nem vizsgálja ki, a biztosi álláspont szerint sérül a jogállamiság elvébõl következõ jogbiztonság elve, valamint a panasz elõterjesztéséhez való jog. Ez utóbbi ugyanis nemcsak azt foglalja magában, hogy az állampolgár a panaszát benyújthatja az illetékes állami szervhez, hanem azt is, hogy a panaszt megfelelõ eljárás keretében kivizsgálják és szükség szerint orvosolják. A biztosítók tevékenységével, eljárásával összefüggésben elõterjesztett panaszok döntõen a kötelezõ gépjármû-felelõsségbiztosítás alapján történõ kárrendezéssel kapcsolatban merültek fel 2007-ban is. Az országgyûlési biztos azonban e téren nem állapított meg alkotmányos joggal összefüggõ visszásságot Bentlakásos intézmények A beszámolási idõszakban a bentlakásos szociális intézményekbõl érkezõ panaszok jellemzõen az intézményi, illetve személyi térítési díj mértékére, valamint az intézmény mûködésére, ezen belül a lakókkal szemben tanúsított bánásmódra vonatkoztak. A térítési díjjal összefüggõ panaszok számának növekedése a díjemelés mértékre vonatkozó panaszok vélhetõen a vonatkozó jogszabályok módosítására, az emelt szintû ellátást nyújtó intézmények állami normatívájának csökkentésére vezethetõ vissza. Tekintettel arra, hogy az országgyûlési biztos eddigi gyakorlata szerint a szociális ellátások finanszírozásával kapcsolatos kérdésekben jellemzõen nem foglalt állást, ezekben az esetekben a panaszosok a jogszabályi háttér megváltozásáról szóló felvilágosítás mellett tájékoztatást kaptak arról is, hogy a biztos hatáskörének korlátozottsága miatt nincs jogi lehetõsége a jogszabályok alkotmányos vizsgálatára. Ez esetben azonban, amikor megállapítható volt, hogy az intézmény a térítési díjat nem a jogszabályi rendelkezések figyelembevételével állapította meg, az országgyûlési biztos felkérte az intézmény fenntartóját, hogy gondoskodjon a jogsértés orvoslásáról (OBH 4401/2006.). A szóban forgó ügyben a panaszosok az intézményi étkezést nem vették igénybe, térítési díjuk csökkentését azonban annak ellenére, hogy ezt a jogszabály ekként írja elõ az intézmény vezetõje nem volt hajlandó elismerni. A bentlakásos intézmények mûködésével, az ellátásban részesülõkkel szemben tanúsított bánásmóddal kapcsolatos panaszokat az országgyûlési biztos eddigi gyakorlata során minden esetben kiemelt figyelemmel kezel-