VÁLTOZÁSOK NÉHÁNY DUNÁNTÚLI VÍZFOLYÁS KISVÍZI VÍZJÁRÁSÁBAN

Átírás

1 VÁLTOZÁSOK NÉHÁNY DUNÁNTÚLI VÍZFOLYÁS KISVÍZI VÍZJÁRÁSÁBAN 1. BEVEZETÉS Dr. KonecsnyKároly A szélsőségen csapadékhiányos-száraz időszakokban kialakuló vízhiány kezelése és a vízgazdálkodási tevékenység hatékonyságának növelése céljából szükségesek a vízfolyások kisvízi vízjárásával, a vízhiányos időszakokkal kapcsolatos részletesebb hidrológiai ismeretek. A magyarországi hegy- és dombvidéki vízfolyásokon észlelt kisvízi események hidrológiai jellemzőinek becslésére vonatkozó kutatásokat (Kovács-Domokos 1984, 1996) figyelembe véve, a folyóink külföldi szakaszain végzett műszaki beavatkozások hatását vizsgálva megállapítottuk, hogy ezek jelentősek, és a kisvízi vízhozamok, illetve a rendelkezésre álló vízkészletek növekedéséhez vezettek ( Konecsny-Sorocovschi 1996, Konecsny et al. 1998, Konecsny 1999, Konecsny 24b). A Tisza és mellékfolyói, valamint a Duna hazai szakasza kisvízhozamainak időbeni változásának vizsgálatára is sor került (Konecsny 21a, 21b, 21c, 21d, 21e, 211, 213, Konecsny-Bálint 29, 21a, 21b, 21c, 211, Konecsny-Mika 21, Konecsny-Nagy 212, 214, Konecsny-Nováky 211). Ezen vizsgálatok kimutatták, hogy a 8 -as évektől kezdődően, az előző mintegy három évtizedes időszakhoz viszonyítva, a vizsgált folyókon, a mennyiségi vízkészlet-gazdálkodás tekintetében pozitív változások következtek be, nagyobbak lettek a minimális vízhozamok, csökkent a kisvizes időszakok időtartama, száma, víztömeghiánya, viszont nőtt a közöttük eltelt időszak hossza. A Dunántúlon a vízfolyások vízjárási változásait - a folyószabályozási és vízrendezési munkák mellett - alapvetően befolyásolták a szinte valamennyi jelentősebb vízfolyáson jelen lévő víztározók, halásztavak, valamint a tisztított szennyvíz bevezetések. A Dunántúl területén a legnagyobb, közvetlenül a Dunába torkoló jobb oldali folyók a Lajta, a Rábca, a Rába és a Dráva (mellékfolyója a Mura) külföldi jórészt vízgyűjtőterülettel rendelkeznek és vízjárás jellege alapvetően már a külföldi szakaszon kialakul. Kivételt képez a Sió-csatorna mellékfolyóival, a Zalával (a Balatonba és azon keresztül a folyik a vize a Sióba) és Kapossal együtt, valamint egy sor kisebb vízfolyás, melyeknek csak hazai vízgyűjtőterülete van. 2. A VIZSGÁLT DUNÁNTÚLI VÍZFOLYÁSOK FŐ TERMÉSZETFÖLDRAJZI, HIDROLÓGIAI JELLEMZŐI Vizsgálatainkhoz hat olyan vízfolyáson lévő vízmérce szelvényt választottunk ki, melyek vízkészletüket kizárólag hazai területről gyűjtik, a Dúnántúl különböző területegységeit jól reprezentálják, vízgyűjtőterületük méretéből (2 és 3 km 2 közötti) adódóan jellemzően a helyi vízviszonyokat tükrözik, továbbá a hidrológiai statisztikai vizsgálatokhoz szükséges, több évtized hosszú vízhozam idősorral rendelkeznek. Ezen kritériumoknak néhány vízfolyás vízmérce szelvénye felel meg, ezek: a Marcal, a Torna, a Cuhai-Bakony-ér, a Nádor-csatorna, a Kapos, és a Karasica. Torna patak A Torna patak teljes hossza Veszprém megyében húzódik, forrása az Északi-Bakonyban, Csehbánya közelében található, és a Marcalba torkollik. Hossza,8 km, vízgyűjtőterülete 498 km 2. Forrásának magassága 42 m, torkolatának magassága 132 m, átlagos esése,66.

2 A vízgyűjtő terület térszíne keletről nyugat felé lejt. Kelet felől a Bakony magasabb nyúlványai, dél, nyugat és észak felől körülbelül azonos magasságú dombok határolják. Fő mellékvizei az Egres-patak, és a Csigere-patak. A patak csapadékhiányos időszakokban alig szállít vizet, jelentős mennyiségű csapadék esetén viszont elöntéssel fenyeget több térségi településrészt. Sokévi közepes vízhozama a karakói vízmérce szelvénynél 1,87 m 3 /s, maximális vízhozama 49,8 m 3 /s, minimális vízhozama,8 m 3 /s. 1. ábra A vizsgált Dunán-túli vízfolyás szelvények területi elhelyezkedése A szabályozási munkák, a mocsaras területek lecsapolása a XVIII. század közepétől indultak meg. A főmederrel párhuzamosan több helyen malomárkok létesültek, melyeknek ma már csak nyomai találhatók meg. A Torna patak medrét 1897-ben mélyítették és tisztították, majd az 192-as években, az 19-es évek végén, és az 196-as évek elején is voltak mederrendezési munkák. Az alsó szakasz padkás szelvényének kialakítása az években történt ben a patak Ajka-Kolontár közti szakaszát áthelyezték - a vasútvonallal együtt - a timföldgyár zagytározójának bővítése miatt. Az Ajka feletti szakasz - Városlőd belterületének kivételével természeteshez közeli állapotú, nagyrészt középhegységi, gyakran kanyargós, nagy esésű meder. Városlőd és Ajka belterületén szabályozott, trapéz, vagy összetett szelvényű a meder, részben, vagy teljesen szilárd burkolattal ellátva. Ajka alatt végig szabályozott, sok helyen kővel, betonlapokkal burkolt, néhol hosszabb egyenes szakaszokkal. Devecser-Somlóvásárhely környékén a meder jellemzően trapéz szelvényű. Az Ajka környéki bauxit- és szénbányák víztelenítése érdekében a korábban (nagyobb intenzitással a 7-8 -as években) végzett karsztvízszint-süllyesztés következtében a karsztforrások jórészt elapadtak, ezáltal a Csigere és Kígyós patakok menti források vize is elapadt, másrészt lejjebb a Padragi-vízen és a Kígyós-patakon keresztül a bányáktól származó

3 többletvíz jutott a Tornába. Időközben a bányák bezártak (utoljára 213-ban a halimbai bauxitbánya), így a karsztforrások ismét táplálják a patakokat. A Torna vízgyűjtőn a Kígyós-patak menti Sárosfai halastavak (6 db tó) részére biztosítanak felszíni vízkészletet. A völgyben a halastavak mellett nagy felületű zagytározók is visszatartanak bizonyos mennyiségű vizet. 21. október 4.-én az Ajkai Timföldgyár zagytározójának gátszakadásakor, a Torna medrében - illetve részben a meder környezetében - ömlött végig a vidéken kb. 6-7 m 3, nátrium-hidroxid tartalmú vizes vörösiszap. Marcal folyó A Marcal a Rába legnagyobb 384 km 2 -es vízgyűjtő területű, 1 km hosszú mellékfolyója. A folyó vízgyűjtő területe a Dunántúl középső-északnyugati vidékén helyezkedik el. Magában foglalja a Bakony nyugati részét, illetve a Keszthelyi-hegység északi keskeny bazalt-övezetét, nyugatról a Kemeneshát lejtőit, de legnagyobb részét a Marcal-medence tölti ki, mely a Kisalföld délre benyúló félmedencéje. A vízgyűjtő terület túlnyomó hányada (7%) síkvidék, mely nem éri el a 2 m tszf. magasságot. Mintegy 2%-ra tehető a dombvidék jellegű Bakonyalja és Kemeneshát, valamint %-ban találhatók középhegységi kategóriába eső tájrészletek. A vízgyűjtő legmagasabb pontja az Északi-Bakonyban található Kőris-hegy (79 m), míg a legalacsonyabb terület a torkolat közelében 112 m körül van. A folyó átlagos esése 7,. A vízgyűjtő terület alakja aszimmetrikus, azaz a jobb oldali, sűrűbb vízhálózatot alkotó, Bakony felől érkező mellékpatakok jóval hosszabbak, és bővebb vizűek a bal oldaliaknál. A Bakony központi részéből erednek a leghosszabb, és legnagyobb patakok, a Torna és a Gerence. A Bakony nyugat-északnyugati lábánál a karsztvíz egy része forrásokat létrehozva áramlik a felszínre (Tapolcafő, Pápakovácsi, Noszlop, Gyepükaján). Nyugatról, a Kemeneshát irányából kevés vízfolyás csatlakozik a Marcalhoz, ezek - a Kodó kivételével - általában csekély vizűek. A Marcal mórichidai vízmércére vonatkoztatva a folyó sokévi (19-213) közepes vízhozama 7,17 m 3 /s, maximális vízhozama 146 m 3 /s. A vízmérce szelvény feletti viszonylag nagy vízgyűjtőterület (2633 km 2 ) ellenére - feltételezhetően a vízhasználatok hatására is - a folyó az utóbbi években időszakos jellegűvé vált, hiszen 22, 29, és 213 években jellemzően legfeljebb 1-2 napra kiszáradt, ami a megelőző öt évtizedben nem fordult elő. A folyó szabályozása a XIX. század elején kezdődött, amikor a vízimalmok gátjaival elmocsarasított völgyben két lecsapoló csatornát ástak. A Marcal medrét 1891-ben Kisbabot határáig ásták ki. A folyó vizét 1892 novemberében terelték új mederbe. Ezt követően ban Marcaltőig 28,8 km hosszban szabályozták és a töltéseket építettek. A Rábaszabályozó Társulat 191-ben a Marcal torkolatát km-rel feljebb helyezte és megerősítette a töltéseket. A Marcalvölgyi társulat a 193-as években jelentősen bővítette a Marcal medrét. Cuhai-Bakony-ér patak A Cuhai-Bakony-ér vízgyűjtője Győr-Moson-Sopron, Komárom és Veszprém megyék területén fekszik. Vízgyűjtő területe 47 km 2, a vízfolyás teljes hossza 8,6 km. A vízfolyás az Észak-Bakonyban, Zirc fölött, Eplénynél ered, kb. 42 mbf. magasságon, fő folyási iránya dél-északi (VGT, 29). A vízgyűjtő felső része változatos hegyvidék, legmagasabb pontja a Vinye alatt beömlő Hódos-ér vízgyűjtőjén van (Kék-hegy 662 mbf.). Gönyű alatt torkollik a Dunába kb. 11 mbf. szinten (teljes esése 31 m). A felső szakasz nagyesésű, hegyvidéki terület, lejjebb domb-, és síkvidéki jellegű. Főbb mellékfolyásai a Hódos-ér, Hajmás-patak, Hidegkúti-ér, Nyéki-ér, Ölbő-Bársonyosi-vízfolyás időszakos jellegűek. A Cuhai-Bakony-ér bakonybánki vízmércénél a sokévi közepes vízhozam,3 m 3 /s, a maximális vízhozam 61,2 m 3 /s. A minimális vízhozam, m 3 /s, amit 1961, 1993, és 23. években augusztus hónapban észleltek.

4 A patak szabályozása a 6-as évek közepén történt meg. Egybefüggő töltéssel azonban nem rendelkezik, csak a vízfolyás középső szakaszán vannak a korábbi kotrásból kitermelt kisebb depóniák, és ebből csak rövidebb szakasznak van védelmi funkciója. Az 1999, 2, 24, 26, 21, 212, 213, 214. években a tavaszi nagycsapadékból, hirtelen hóolvadásból származó nagyvizek okoztak vízkárt Bakonybánk, Réde, Bana, Mezőörs, Bőny, Melkovicspuszta térségében. 21. évben a patak menti településeken okozott károk mellett az M1 autópálya hídjánál történt kimosódás az autópálya beszakadását okozta. A felszíni vízhasználatok a mellékágakon vannak, különösen a Bársonyosi-árok mellékágain, ahol 3 halastó (Kerékteleki tavak, Ölbői-tó) üzemeléséhez összesen maximálisan 4 em 3 /év vizet biztosítanak. A Cuhai-Bakony-ér-t és az időszakos vízfolyások egy részét a meglévő szennyvíztisztító telepek tisztított szennyvize terheli. Nádor-csatorna A Nádor-csatorna (Sárvíz) 11 km hosszon szeli át a Mezőföld és a Sárrét térségét. Medre az Ősi duzzasztónál kezdődik a Veszprémi-séd folytatásaként. Nagyobb mellékvizei a Veszprémi-séd, a Séd-Sárvízi Malomcsatorna, a Gaja-patak, a Dinnyés-Kajtori-csatorna. A Nádor-csatorna sárszentmihályi vízmérce szelvényénél a sokévi közepes vízhozam 3,3 m 3 /s, a maximális vízhozam 28,4 m 3 /s, a minimális vízhozam,1 m 3 /s. A Nádor-csatorna mai alakját az ben kapta, amikor lemélyítették és kiszélesítették a medrét Sióagárdtól Ősiig. Két partján töltést, illetve rendezett depóniát építettek. A Nádor-csatornán duzzasztó van Őrspusztán, amely a felvízen lévő vízhasználatokat szolgálja ki. A felsőszentiváni tűsgát a rá települt vízhasználatok vízigényét biztosítja. A táci tűsgátat belvízvédekezésnél időszakos vízvisszatartásra lehet használni. A sárszentmihályi duzzasztó feladata belvízvédekezésnél az időszakos medertározás. A csóri duzzasztó a felvízen lévő engedéllyel rendelkező vízhasználatok vízigényét elégíti ki. A Gaja-patak patakon épült a Fehérvárcsurgói-tározó, amelyet árhullámcsúcs csökkentésre, illetve vízpótlásra használnak. A Dinnyés-Kajtori-csatorna, mely a Velencei-tó és a Sárosd- Seregélyesi-vízfolyás vizeit vezeti le (VGT, 21). A Dinnyés-Kajtori-csatorna vízrendszerén 11 db horgásztó üzemel, melyek felülete -8 ha tavanként. Jelentős vízkivétele van a Dinnyési Fertőnek, valamint a Dinnyési Ivadéknevelő Tógazdaság vízutánpótlásának. A Gaja-patak menti horgásztavak, halastavak engedélyezett vízhasználata 4496 em 3 /év. Az öntözésre engedélyezett vízfelhasználás 1 em 3 /év. Jelentős a vízhasználata az Atyamajori jobb és bal parti halastavaknak, melyek felülete 83 és 11 ha, az engedélyezett vízkivétel 2828 em 3 /év, melyből felhasználásra került 78 em 3 /év. A Mór Bodajki-vízfolyáson létesült, összesen ha felületű Móri-halastavak engedélyezett vízhasználata 799 em 3 /év. Szintén a Mór Bodajki vízfolyásra települtek az Igarpusztaihalastavak (36 ha), melyek engedélyezett és felhasznált vízmennyisége 87 em 3 /év. Az egyéb vízhasználatok engedélyezett mennyisége 1 em 3 /év, melyből 16 em 3 /év kerül felhasználásra. Nagy a vízhasználat a Pusztaegres, Őrspusztai halastórendszernek (234,3 ha), a Soponya, Nagykónyi tórendszernek (147,6 ha), valamint a Káloz, Nagyhörcsöki - halastavaknak. A Veszprémi-Séd vízrendszeren engedélyezett vízhasználat összesen 81 em 3 /év, a felhasználás 9 em 3 /év). A Veszprémi-Séd és a Séd-Sárvízi-malomcsatorna közötti vízmegosztás időszakonként a Veszprémi-séd medrében vízhiányt okoz. A mezőgazdasági vízigénylőket kiszolgáló Malomcsatorna mai formájában a múlt század 7 - es éveiben épült ki, a Séd- és a Sárvízi-malomcsatorna összekötésével. A vízgyűjtőn a nagyobb kapacitású szennyvíztisztító telepek, a Gaja vízrendszerhez csatlakozó székesfehérvári (47 m 3 /d), a Veszprémi-Sédet terhelő veszprémi (24 m 3 /d), a Nádor-csatornához csatlakozó sárbogárdi (22 m 3 /d), a Veszprémi-Sédbe vezetett balatonfüredi, és balatonfűzfői (462,4 em 3 /év).

5 Nagyobb mennyiségű ipari szennyvizeket a MAL ZRt. (Várpalota) vezet be a Hidegvölgyiárkon keresztül a Nádor-csatornába, a Nitrogénművek ZRt. (Várpalota -Pétfürdő) a Nádorcsatornába (11 73 em 3 /év), Papkeszi Nicolor Rt. és a fűzfői gyártelepi kommunális szennyvízének befogadója a Veszprémi-Séd (2 172 em 3 /év) (VGT, 21). A vízgyűjtőn kommunális célú felszíni vízkivétel nincs. A Nitrogénművek ZRt. az Öskü Bántai-forrásokból 474 em 3 /év használhat fel. A Papréti-árkon keresztül a Péti-vízfolyásba bekerülő felszíni vízből 949 em 3 /év kerül felhasználásra. A Veszprém-Várpalota-Vértes déli részéig húzódó területen a karsztvízszint emelkedés, különösen a térségi bányászathoz kapcsolódó vízemelés megszűnése után jelentős. A Kapos folyó A Mecsek-hegység és a Balaton menti dombok közti vizeket a Kapos folyóhoz kapcsolódó vízhálózat vezeti le. A folyó hossza 112,7 km, vízgyűjtőterülete 317 km 2. Vízgyűjtője Somogy, Baranya és Tolna megyét érinti. A Kapos a Somogy megyei Kiskorpád környékén ered. Kaposvár érintésével kelet felé folyik, Attalánál Tolna megyébe lép át. Tolnanémedinél torkol be a Balaton lefolyását képező Sióba. A Kapos és két nagyobb mellékvize közül a Koppány (63,6 km, 747 km 2 ) a Dunántúli dombság vízfolyása, a Baranya csatorna (38, km, 66 km 2 ) pedig a Mecsek északnyugati részének vizeit gyűjti össze. További jelentősebb mellékvizei a Deseda-patak (166 km 2 ), az Orci-patak (27,2 km, 133 km 2 ), és a Surján-patak (23,8 km, 113 km 2 ) Kaposvár (19-2) ábra A sokévi közepes havi csapadék éven belüli eloszlása Kaposváron (19-2) (OMSZ, in Lóczy 211, adatai alapján) A Kapos vízgyűjtő területén lévő és a térségi dombvidéki területek vonatkozásában reprezentatívnak tekinthető kaposvári csapadékmérő állomásnál a sokévi közepes csapadék 71 mm/év. A csapadék éven belüli eloszlása azt mutatja, hogy a május-júniusi maximum (76-77 mm) mellett egy őszi, október-novemberi másodlagos maximum (72-64 mm) is kialakul. Csapadékban legcsapadékszegényebbek a január-március (41-44 mm) hónapok ( 2. ábra). Kurdnál a Kapos sokévi (19-213) közepes vízhozama,62 m 3 /s, az eddig észlelt minimális vízhozam,2 m 3 /s ( 1991.IX.9.), maximális vízhozama 97,9 m 3 /s (1974.VIII.27.). Kisvizei július-szeptember hónapokban, hóolvadásos nagyvizei márciusban jelentkeznek, de a nyári záporok is okozhatnak áradást. A völgy Kaposvártól Simontornyáig a XIX. sz. közepéig mocsaras terület volt, ekkor kezdték el a vízrendezési munkákat (VGT, 21). Termőföld nyerése és azok árvízvédelme céljából 182-ra fejezték be a Kapos folyó medrének szélesítését és mélyítését, azóta a folyó szinte teljes egészében ásott csatornában fut (korábban ezért a Zichy-csatorna nevet is használták).

6 ábra Egy jellemzően nagyvízi év (1999) és egy jellemzően kisvízi év (1991) napi vízhozamainak összehasonlítása a Kapos Kurd állomásnál Az árvízi víztömegek visszatartására - a Kapos mellékvizei esetében - záportározók is képesek, tehát a vízjárás megfelelő kiegyenlítésére nem feltétlenül szükséges nagy víztározók kiépítése. Az utóbbi években záportározók létesültek Zselickisfalud mellett a Szentmártonipatakon, és Bárdudvarnok mellett a Bárdi-patakon (4. ábra). Sőt Kaposvár nyugati szélén, a Kecel-hegy alatt magán a Kaposon ben létesítettek egy nagy kiterjedésű záportározót és zsiliprendszert. Egyúttal a folyó medrét is rendezték, így a az árhullámok levezetése rövidebb idő alatt történhet. 4. ábra A Bárdi-patakon létesült Bárdudvarnoki árvízcsúcs-csökkentő tározó A Kapos mellékvizein és magán a Kaposon is a korábbi évtizedekben több tucat duzzasztott tó (horgász - és halastavak) létesült, de ezek nem játszanak jelentős vízjárás-kiegyenlítő szerepet, mivel a beléjük befolyó és belőlük távozó víz nagyjából azonos mennyiségű. A Kánya-éren, a Kiskonda-patakon, a Koppányon, a Szarvasdi árkon, a Méhész-patakon, és az Orci-patak és mellékvízfolyásain találhatók duzzasztók ( VGT, 21). Az Kapos két északi mellékágára, a Deseda-patakra és a Hársberki-patakra építettek árvízcsökkentő tározókat. A Deseda azért különleges, mert igen hosszú (8 km) víztározó, melyet a hasonló nevű patak völgyzáró gáttal történő elzárásával duzzasztották fel 197-ben. Vízfelülete 26 ha, térfogata 8 millió m 3. A Somogyacsához tartozó, Gerézdpuszta határában elterülő Gerézdi-Tavak találhatóak (. ábra).

7 . ábra A Koppány-patak mentén létesített a Gerézdi-tavak A nagyobb tározók alatti mederszakaszokon (Koppány, Deseda-patak, Hársasberki-vízfolyás), időszakosan vízhiány jelentkezik. Öntözés céljára a Kaposon 181 em 3 /év mennyiségű vízkivétel engedélyezett, melyből a tényleges vízfelhasználás 2 em 3 /év volt. A Koppány patakon 1 em 3 /év engedélyezett, melyből tényleges kivétel 7 em 3 /év. A Kapos vízgyűjtőn a felszíni vízkivételek használatok szerinti megoszlása (26): kommunális,18 m 3 /s, ipari,41 m 3 /s, öntözési,6 m 3 /s, halastavi, m 3 /s, rekreációs,63 m 3 /s (VGT, 21). Karasica-patak A Karasica-patak (horvátul Karašica) Baranya megyében, a Keleti-Mecsek lábánál, Fekedtől keletre ered. A patak Illocska után átlép Horvátország területére, majd Kiskőszegnél beletorkollik a Dunába. A Karasica vízgyűjtőjének teljes területe 116 km 2, a magyar-horvát határszelvényig 812 km 2. Teljes hossza 83,8 km, ebből a magyarországi szakasz hossza 2 km. Mellékvizei a Varasdi-patak, a Pécsváradi-patak, a Patkányos-patak, a Szilágyi-patak, a Vasas-Belvárdi-vízfolyás, a Villányi-Pogányi-vízfolyás, a Mároki-vízfolyás, és a Szívó-árok. Az 193-as években rendezett Karasica patakon az -es években szakaszonként újabb vízfolyás-rendezési munkákat kellett végezni, de a 7 -es évek elején levonult nagy árvíz a rendezett állapotokat ismét eltüntette (VGT, 21). Az árvíz utáni helyreállítási munkák során 1978-ra nyerte el Karasica Villány alatti szakasza mai rendezett formáját. A vízfolyásnak ez a szakasza a dombvidéki északi területekről származó külvizeket parti depóniák között vezeti át a déli síkvidéken. A Villány-Pogányi-vízfolyás rendezésére a múlt század 8-as éveiben került sor, a Karasica Villány fölötti szakaszára pedig a Vasas-Belvárdi-vízfolyás alsó szakaszával együtt a 9 -es években. A vízgyűjtő nagy része dombvidéki jellegű, sík terület csak a Dráva-mentén található. A vízfolyás elszivárgás miatt Szederkény, Villány térségében nyaranta időnként kiszárad (192, 199, 1991, 1992, 1993, 1994, 23). A Karasica sokéves középvízhozama Villánynál 1,39 m 3 /s, maximális vízhozama 34,7 m 3 /s. A Karasica völgyében a dombvidéki területeken számos ( db, 949 ha) halastó, horgásztó létesült. A tavak többségén intenzív halgazdálkodás folyik, melyek üzemeltetése maga után vonja a folyamatos vízpótlást és az időnkénti fenékvíz leeresztést (VGT, 21). Jelentősebb ivóvízhasználatok vannak Pécsváradon ( 377 em 3 /év), Bólyon (234 em 3 /év), Villányban (1 em 3 /év), Újpetrén (114 em 3 /év), Szederkényben (3 em 3 /év). Ipari víz használat a Villány Csányi Pincészetnél van (1 em 3 /év). Állattartási célú vízhasználat a Bóly Rt.-nél (Hosszútetény 87 em 3 /év), Kölked-Törökdombnál (79 em/év), Villányi Szársomlyó

8 Kft.-nél (78 em 3 /év), Véménden ( Bóly Rt. 36 em 3 /év), Újpetrénél (Gazdaszövetkezet 6 em 3 /év) jellemző. 3. A FELHASZNÁLT ADATOK ÉS A HIDROLÓGIAI STATISZTIKAI FELDOLGOZÁSOK MÓDSZERTANA A kiválasztott hat dunántúli vízfolyás szelvényben napi vízhozam adatsor az időszakra (64 év) áll rendelkezésre. Az adatokat a vízrajzi évkönyvekből, illetve elektronikus hidrológiai adatbázisokból gyűjtöttük ki. A kisvízi lefolyás jellemzőinek vizsgálatához a napi vízhozam (m 3 /s) adatokat használtuk fel. Megjegyezzük, hogy lefolyás adatok a Nádorcsatorna sárszentmihályi vízrajzi állomásnál 1934-ig visszamenőleg is vannak, ezek folyamatossága és megbízhatósága az időben visszafelé haladva azonban csökken. A Marcal Mórichida és Kapos Kurd vízmércéknél a teljes időszakra vonatkozóan folyamatos, megszakítás nélküli napi vízhozam adatsorok álltak rendelkezésünkre. Torna Karakó állomásnál 19.IX-tól, a Cuhai-Bakony-ér Bakonybánk állomásnál 193-tól van adat. Másrészt Torna Karakó, Cuhai-Bakony-ér Bakonybánk, Nádor-csatorna Sárszentmihály és Karasica Villány vízmércéknél van néhány 1 hónap-1 év hosszú időszak, melyekre vonatkozóan nem rendelkezünk észlelt vízhozam adatokkal. Az adathiányos időszakok részaránya azonban a teljes időszak hosszához képest csak egy vízmércénél (Torna Karakó) éri el a 1 %-ot. A vizsgált vízmércék fő jellemzőit, és az adott szelvényeknél rendelkezésre álló napi vízhozam vonatkozó adatokat az 1. táblázatban összesítettük. 1. táblázat A vizsgált vízmércéknél rendelkezésre álló napi vízhozam adatok Vízgyűjtő Vízmérce Adathiány Szelvény Vízfolyás Állomás terület "" pont Napi Q adat fkm km 2 mbf % Torna Karakó, , , Marcal Mórichida 18, , , Cuhai-Bakony-ér Bakonybánk 37, , , Nádor csatorna Sárszentmihály 9, , ,9 Kapos Kurd 43, , , Karasica Villány 42, , ,7 A Kapos Kurd vízmérce szelvényre vonatkozóan feldolgozott napi vízhozam adatok alapján látható volt, hogy a kisvízi időszakok különböző intenzitásúak és hosszúságúak, időben összefüggőek vagy megszakításokkal jelentkeznek. Meg lehetett különböztetni számottevő és nem számottevő (legfeljebb néhány nap) hosszúságú megszakításokat. Mivel hosszabb kisvízi időszakok folyamán előfordulnak csak rövid ideig tartó, vízhozam események, amelyek alapvetően nem változtatják meg az időszak kisvízi jellegét, a vonatkozó szakirodalom (Zelenhasič et al. 1987, Kovács-Domokos 1996, Tallaksen 27) ajánlásának megfelelően jártunk el. Azaz ha két kisvízi esemény között küszöbértéket meghaladó kisebb vízhozam növekedés alakult ki, de ennek időtartama a Kapos esetében nem haladta meg a három napot, akkor a két esemény együttesét egyetlen kisvízi időszaknak tekintettük. Amennyiben egy kisvízi esemény egyik tárgyidőszakból (naptári évből) átnyúlt a másikba, akkor csak az egyik tárgyidőszakhoz számítottuk, ahhoz, amelyikben a kezdete volt. A kisvízi vízhozam küszöbértéket (kritikus kisvízhozamot) a Kille (197) által bevezetett eljárást követve, a havi legkisebb vízhozamok %-os valószínűségi értékének számításával határoztuk meg, ami a szerző szerint a felszín alatti eredetű alapvízhozam" sokévi átlagértéke.

9 A Kapos Kurd állomás esetében a számítást az évek 36 havi kisvízhozam adataival végeztük. Az így meghatározott vízhozam küszöbérték a Kapos Kund vízrajzi állomásnál 2,44 m 3 /s-re adódott (2. táblázat). 2. táblázat A kisvízhozam küszöbérték meghatározása az adathiány nélküli szelvényekre Vízfolyás Állomás Q min mo /év Q m min mo C v Kisvízhozamok valószínűsége (Qp %, m 3 /s) % 8% 9% 9% 97% 99% Marcal Mórichida,/2,9,13 4,23,8 3,81 1,97 1,49 1,9,76,4 Kapos Kurd,2/91 2,88,61 2,44 1,4 1,,71,3,2 A hidrológiai statisztikai vizsgálataink eredményeként, évi minimális vízhozam (Q min a ), kisvízi napok száma (nap), kisvízi időszakok összesített hossza évenként (nap), leghosszabb összefüggő kisvízi időszak (nap), kisvízi időszakok évenkénti esetszáma (db), víztömeghiány összege (W def ), leghosszabb összefüggő kisvízi időszak víztömeghiányának összege (W def ) kisvízi paraméterekre vonatkozó idősorokat állítottunk össze. 4. AZ ÉVI KISVÍZHOZAMOK SOKÉVI ALAKULÁSA ÉS AZ ÉVI KISVÍZHOZAMOK HAVI GYAKORISÁGA 4.1. A dunántúli vízfolyások évi kisvízhozamai a vizsgált teljes időszakban (19-213) A vizsgált időszakban, a kisvízhozamok kisebb-nagyobb mértékben emberi beavatkozások által befolyásoltak, a műszaki beavatkozások hatásának mértéke időben feltételezhetően nőtt. A sokévi közepes vízhozam két állomásnál (Marcal Mórichida és Kapos Kurd) meghaladja az m 3 /s értéket, a fennmaradó négy állomásnál viszont nem éri el a 3 m 3 /s-ot (3. táblázat). Torna Marcal Vízfolyás Cuhai-Bakonyér Nádor csatorna Kapos Karasica 3. táblázat A vizsgált vízfolyás szelvények sokévi jellemző vízhozam adatai Állomás Karakó Mórichida Bakonybánk Sárszentmihály Kurd Villány Q (m 3 /s) / q (l/s km 2 ) Közepes vízhozam Maximális vízhozam Minimális vízhozam Q 1,87 49,8 /1963,8 /192 q 3,76 1,16 Q 7, /1963, /22, 9, 13 q 2,72,4, Q,3 61,2/1963, 196, /1961, 93, 3 q 1,93 221, Q 3,3 28,4 /197,1 /84.III q 2,37 2,4,7 Q,62 97,9 /1974,2 /1991 q 2,6 46,2,118 Q 1,39 34,7 /21,/192, 9-94,3 q 2,1 3,6, A vízgyűjtő vízbőségét jól mutató közepes fajlagos lefolyás (q l/skm 2 ) értéke a Torna Karakó vízmércénél a legnagyobb (3,7 l/s km 2 ), és a Cuhai-Bakony-ér Bakonybánk szelvénynél a legkisebb (1,93 l/s km 2 ). A sokévi legkisebb vízhozamok alapján három vízmércénél (Marcal Mórichida, Cuhai-Bakony-ér Bakonybánk, Karasica Villány) néhány kisvízi időszakban nem észleltek vízmozgást, tehát ezek a vízfolyás szakaszok időszakosnak tekinthetők. Az években kizárólag csak a Kapos Kurd állomás esetében regisztráltak számottevőnek tekinthető sokévi minimális vízhozamot (,2 m 3 /s,,118 l/s km 2 ).

10 A vízjárás szélsőségek területi eltéréseit bizonyítja az, hogy a Kaposon Kurdnál a sokévi közepes vízhozam a sokévi minimálisnál 22-szer nagyobb, ugyanez az összehasonlítás a Torna-patakon Karakónál 234-szeres, a Nádor-csatornán Sárszentmihálynál már 33-szoros eltérést mutat. 1,8 6 1,6 1,4 1,2 y = 4E-x +,6319 Qmin 4 Qmin 1,,8,6,4,2,,4, y = -,76x + 2, ábra Az évi minimális vízhozamok a Torna-patakon Karakónál ( ) (bal) és a Marcalon Mórichidán (19-213) (jobb) 3, 197 Qmin y = -,9x + 1,137 2, 2, Qmin 21,2,1 y = -,17x +,127 1, 1,,, , 7. ábra Az évi minimális vízhozamok a Cuhai-Bakonyéren Bakonybánknál ( ) (bal) és a Nádor-csatornán Sárszentmihálynál (19-213) (jobb) y =,13x + 1,882 Qmin,8,6, Qmin y = -,9x +, , , 8. ábra Az évi minimális vízhozamok a Kaposon Kurdnál (19-213) (bal) és a Karasicán Villánynál (19-213) (jobb) A hat vizsgált vízfolyás szelvény sokévi vízjárási jellemzőiben, az utóbbi évtizedekben változás következett be. Az időszakban az évi közepes vízhozamok öt szelvénynél csökkenő tendenciájúak. A Karasica Villány vízmércénél kisebb mértékű emelkedés tapasztalható, de itt megkérdőjelezhető az idősor megbízhatósága, hiszen a vizsgált

11 64 évből 1 évre vonatkozóan nem állt rendelkezésre évi közepes vízhozam érték. Az évi maximális vízhozamok esetében mind a hat állomásnál jelentős a csökkenés mértéke. Az időszak évi minimális vízhozamaiból összeállított idősorok és ezek grafikonjai (6.-8. ábra) alapján az állapítható meg, hogy két vízfolyás szelvénynél (Torna Karakó és Kapos Kurd) kismértékben emelkedő, négy esetben csökkenő a lineáris trend, melyek közül három állomásnál jelentős mértékű a csökkenés (Marcal Mórichida, Cuhai -Bakony-ér Bakonybánk, Karasica Villány), egy állomásnál (Nádor -csatorna Sárszentmihály) alig érzékelhető mértékű a csökkenés A dunántúli vízfolyások évi kisvízhozamai a vizsgált két részidőszakban ( , ) Az éghajlatváltozással kapcsolatban az utóbbi években végzett kutatások szerint, a már bekövetkező változások, különösen a léghőmérsékleti viszonyokban, a múlt század 8 -as éveitől kezdődően váltak jelentősebbé (Bartholy et al., 211). A kisvízi vízjárásra gyakorolt éghajlatváltozási hatások kimutatása céljából a dunántúli vízfolyások évi kisvízhozam idősoraira vonatkozóan trendvizsgálatot végeztünk. Egyrészt vizsgáltuk a teljes 64 éves időszakot, másrészt a teljes időszakot két 32 éves részidőszakra bontva ( és ) a két részidőszakhoz kapcsolódó trendek összehasonlító vizsgálatát végeztük el. Az éghajlatváltozás, illetve az ennek következtében a 8 -as évektől különösen a tenyészidőszakban fokozódó evapotranszspiráció és csapadékhiány a kisvízi vízhozamok csökkenését kellene, okozza. 1, Qmin 1,6 Qmin 1,4 1,2 1,,8 y =,286x +,184,6,4,2, 1, Qmin 1,6 Qmin 1,4 1,2 1, y = -,2x + 1,49,8,6,4,2, ábra Évi minimális vízhozamok a Torna-patakon Karakónál a részidőszakokban 6 4 Qmin Qmin Qmin Qmin 3 2 y =,99x +, y = -,121x + 3, ábra Évi minimális vízhozamok a Marcalon Mórichidánál a részidőszakokban

12 A hat vízmérce esetében a két 32 éves részidőszak vízhozam idősorai eltérő jellegű és irányú változásokat jeleznek, sőt három esetben a részidőszakok egymáshoz viszonyítva eltérő irányú lineáris trenddel jellemezhető. Az ábrák és a ábrák, valamint a 4. táblázat adatainak elemzése alapján azt lehet megállapítani, hogy a vizsgált dunántúli vízfolyás szelvényeknél egy-egy kivétellel, a teljes ( ) időszakban és az részidőszakban a kisvízhozamok csökkenése volt jellemző. A dunántúli vízfolyások kisvízi vízhozamaiban kimutatott tendencia úgy tűnik összhangban van a globális éghajlatváltozás következtében a Kárpát-medencében jellemző hőmérséklet és ebből következően az evapotranszspiráció növekedési és a csapadék csökkenési tendenciáival. Azonban tekintettel arra, hogy a kisvízi vízjárást jelentős mértékben befolyásolják vízhasználatok, ezeknek a zavaró hatásoknak a kiszűrése nélkül egyértelműen nem lehet állást foglalni a kapcsolat szoros jellegéről., Qmin Qmin, Qmin Qmin,3,3,2 y = -,32x +,116,2,1,1 y = -E-x +,482,, ábra Évi minimális vízhozamok Cuhai-Bakony-éren Bakonybánknál részidőszakokban 3, 3, Qmin Qmin 2, 2, 2, 1, y =,23x +,832 2, 1, y =,3x + 1,433 1, 1,,,,, ábra Évi minimális vízhozamok Nádor-csatornán Sárszentmihálynál részidőszakokban Qmin Qmin y =,312x +, y = -,14x + 1, ábra Évi minimális vízhozamok a Kaposon Kurdnál a két részidőszakban 212

13 ,8,6,4, Qmin y =,2x +,1962,8,6,4, Qmin y =,26x +,16, 19 Torna Marcal ábra Évi minimális vízhozamok a Karasicán Villánynál a részidőszakokban, 4. táblázat A teljes és a két részidőszak évi minimális vízhozam idősorainak lineáris trendjeinek összehasonlítása Vízfolyás Cuhai-Bakonyér Nádor csatorna Kapos Karasica Karakó Állomás Mórichida Bakonybánk Sárszentmihály Kurd Villány Trend egyenlet y= 4E-x+6319 y=,286x+,184 y= -,2x+1,49 kis emelkedés nagy emelkedés nagy csökkenés y= -,76x+2,244 y=,99x+,62 y= -,121x+3,229 csökkenés nagy emelkedés nagy csökkenés y= -,17x+,127 y= -,32x+,116 y= -E-x+,482 csökkenés nagy csökkenés kis csökkenés y= -,9x+1,137 y=,23x+,832 y=,3x+1,433 kis csökkenés nagy emelkedés kis emelkedés y=,13x+1,882 y=,312x+,6674 y= -,14x+1,119 kis emelkedés nagy emelkedés kis csökkenés y= -,9x+,226 y=,2x+,1962 y=,26x+,16 csökkenés kis emelkedés nagy emelkedés 4.3. A dunántúli vízfolyások évi kisvízhozamainak havi gyakorisága a teljes idősor és a részidőszakok idősorai alapján Amint a térség csapadékviszonyait jól jellemző kaposvári csapadékmérő állomás sokévi közepes csapadék értékeire vonatkozó adatok alapján is látható ( 2. ábra), a vizsgált vízfolyások csapadékból történő táplálásának mértéke december-március hónapokban a legkisebb (41 - mm). Ennek ellenére a vizsgált vízfolyás szelvényeknél évi minimális vízhozamok ebben az időszakban csak kivételesen fordulnak elő. A vízhozam minimumok leggyakrabban a július-szeptember időszakban jelentkeznek, amikor a sokévi átlagos havi csapadékok meghaladják a 6 mm-t, viszont ilyenkor a legnagyobb az evapotranszspiráció és a szivárgási vesztesség. Mind a hat vizsgált idősornál az évi minimális vízhozam legnagyobb gyakorisággal augusztus hónapban jellemző, de az augusztusi gyakoriság mértéke a területi eloszlást tekintve jelentősen különbözik (Nádor -csatorna Sárszentmihály 27,4 %, Kapos Kurd 4 %). A második legnagyobb gyakoriságú (11-23 %) július hónap. Az időszakban az időszakhoz képest nőtt az augusztusi gyakoriság mértéke. A legnagyobb növekedés, a gyakoriság megkétszereződésével, azaz 2,7 %-ról 4,6 %-ra emelkedésével a Torna Karakó szelvénynél következett be. Az időszakban az augusztusi gyakoriság a Kapos Kurd vízmércénél elérte a 6,3 %-ot. Ebben az esetben a júliusi és különösen a szeptemberi gyakoriság százalékos aránya számottevően csökkent. Másrészt novembertől májusig alig fordul elő évi minimum

14 , , ,3 4,9 1,6 4,9, 11, 16,4 13,1 8,2 3,3 1, ,3 3,4 6,9 3,1 3,1 3,4,,,, 2,7 17,2 1,6 12, 1,3 17,2 9,4 9,4 6,9 6,3 3,4,, 1. ábra Az évi minimális vízhozamok havonkénti gyakoriságának (%) alakulása a Torna Karakó vízmércénél között és a két részidőszak ( és ) havonkénti gyakoriságának összehasonlítása , ,,, 6,3 7,8 2,3 29,7 18,8 9,4 3,1, ,3 6,3 3,1,,,,,, 9,4 6,3 6,3 2, 21,9 18,8 34,4 21,9 1,6 12, 6,3 6,3,,, 16. ábra Az évi minimális vízhozamok havonkénti gyakoriságának (%) alakulása a Marcal Mórichida vízmércénél között és a két részidőszak ( és ) havonkénti gyakoriságának összehasonlítása , ,6,, 1,6 6,6 23, 32,8 19,7 9,8,, ,3 6,3 3,4 3,1 3,4,,,, 3,1,, 27,6 18,8 44,8 21,9 1,3 28,1 18,8,,,,, 17. ábra Az évi minimális vízhozamok havonkénti gyakoriságának (%) alakulása a Cuhai- Bakony-ér Bakonybánk vízmércénél között és a két részidőszak ( és ) havonkénti gyakoriságának összehasonlítása Öt szelvénynél van legalább egy olyan hónap, amikor egyszer sem valósult meg (, %) évi minimális vízhozam. Kivétel ez alól a Nádor-csatorna Sárszentmihály vízmérce szelvénye, ahol az év minden hónapjában előfordult legalább egyszer évi minimális vízhozam, tehát itt viszonylagosan kiegyenlítettebb az évi minimumok éven belüli gyakoriságának eloszlása.

15 3 3 32, , , ,8 4,8 8,1 6, 4,8 12,9 11,3 9,7 6, 1,6 1, , 6, 3,2 3,2 9,7 6, 3,2 9,7 6, 12,9 12,9 12,9 3,2 9,7 12,9 6, 3,2 9,7, 3,2 3,2 18. ábra Az évi minimális vízhozamok havonkénti gyakoriságának (%) alakulása a Nádorcsatorna Sárszentmihály vízmércénél között és a két részidőszak ( és ) havonkénti gyakoriságának összehasonlítása, 6 4,7 6 6,3 3, ,, 1,6, 3,1 3,1 17,2 18,8 1,6,, 3 2 1,, 3,1 3,1 6,3, 3,1,,,,, 18,8 1,6 2, 12, 3,1,,,,, 19. ábra Az évi minimális vízhozamok havonkénti gyakoriságának (%) alakulása a Kapos Kurd vízmércénél között és a két részidőszak ( és ) havonkénti gyakoriságának összehasonlítása ,,,,, 1,9 17,2 43,8 23,4 3,1 1,6, ,8 12,,,,,, 3,1,,,,, 4,6 21,9 46,9 2, 21,9 3,1 3,1 3,1,,, 2. ábra Az évi minimális vízhozamok havonkénti gyakoriságának (%) alakulása a Karasica Villány vízmércénél között és a két részidőszak ( és ) havonkénti gyakoriságának összehasonlítása. A KAPOS KURD VÍZRAJZI ÁLLOMÁS NAPI KISVÍZHOZAMAINAK HIDROLÓGIAI STATISZTIKAI JELLEMZŐI Az időszakban a Kapos Kurd vízmérce szelvénynél az általunk meghatározott 2,44 m 3 /s vízhozam küszöbérték alatti vízhozamú napok összesített száma 82 nap volt, ami az időszak összes napjának 24,8%-ka.

16 A vizsgált szelvénynél a vízhozam küszöbérték alatti napok száma egy évben nap (197, 1999) és 28 nap (199) közötti-, átlagosan 9,7 nap. Amennyiben nem az évenkénti kisvízi napok esetszámát, hanem az összefüggő kisvizes időszakokban előforduló napok számát vizsgáljuk, a vízhozam küszöbértéket túllépő vízszint emelkedéses napokat is beszámítjuk a kisvizes időszakok hosszába, és a kisvízi időszak következő naptári évbe való áthúzódó napjait is beszámítjuk az időszak hosszba. Ezért a kisvízi időszakok évenkénti összesített hossza, a napok esetszámánál néhány nappal nagyobb. Egy évben nap (197, 1999) és 21 nap (199) közötti-, átlagosan 9,9 nap a vízhozam küszöbérték alatti napok száma. Ennek az idősornak a lineáris trendje kismértékű (nem szignifikáns) emelkedést jelez (21. ábra). 2 2 y =,687x + 93, y = -,32x + 111, y = -3,31x + 136, ábra A kisvizes időszakok napokban kifejezett évenkénti hossza a Kaposon Kurdnál a tejes időszakban (19-213) (fent) és a két részidőszakban (lent) Az időszakban a kisvízi időszakok (kisvízi események) összesített esetszámának átlagos értéke 4,4 nap/év volt. Mindössze két csapadékos-nagyvízi évben (197, 1999) nem csökkent a napi vízhozam egyszer sem a 2,44 m 3 /s küszöbérték alá. A fennmaradó 62 évben a kisvízi időszakok esetszáma 1/év (196) és 11/év (199) között változott. A kisvízi időszakok esetszáma szerint összeállított 64 éves idősor alapján alig kimutatható mértékű csökkenő trenddel jellemezhető (22. ábra). A víztömeghiány (deficit) kisvízi paraméter azt mutatja meg, hogy a vizsgált vízfolyás szelvényen már eleve kisvízi állapotra utaló vízhozam küszöbérték szintjéhez képest mekkora a hiány. A Kapos kurdi vízmércéjénél víztömeghiány ebben az értelemben tehát akkor alakul ki, amikor a vízhozam és 2,44 m 3 /s értéksávban mozog. Minél kisebb a vízhozam, és minél hosszabb ideig tart a küszöbérték alatti állapot, annál nagyobb a kisvízi időszak számított víztömeghiánya. Az évi víztömeghiányt az éven belüli kisvízi időszakokra számított víztömeghiány értékek összegzése alapján kapjuk.

17 y = -,2x + 4, y = -,23x + 4, y = -,39x +, ábra A kisvizes időszakok évenkénti esetszáma a Kaposon Kurdnál a tejes időszakban (19-213) (fent) és a két részidőszakban (lent) y =,96x +, y = -,369x + 11, ábra A kisvizes időszakok évenkénti víztömeghiánya a Kaposon Kurdnál a tejes időszakban (19-213) (fent) és a két részidőszakban (lent)

18 Számításaink szerint az időszakban, a vizsgált szelvénynél a kisvizes időszakok évenkénti víztömeghiánya m 3 (197, 1999) é s 28, millió m 3 (19) között változott, átlagos értéke 6,4 millió m 3 volt. Ez utóbbi vízmennyiség a folyón átlagos vízhozam esetén 13 nap alatt folyik le. Ha az időben összefüggő évenkénti leghosszabb kisvízi időszak víztömeghiányát tekintjük, annak sokévi átlagos értéke 4,91 millió m 3. A maximális 2, millió m 3 víztömeghiány érték az 19.V.14-X.2. időszakban következett be. Az évi víztömeghiányok közötti idősor lineáris trendje alig érzékelhető (nem szignifikáns) emelkedést jelez, gyakorlatilag nem következett be változás (23. ábra). 6. ÖSSZEFOGLALÓ KÖVETKEZTETÉSEK A hat dunántúli vízfolyás időszakra vonatkozó vonatkozó idősorai alapján megállapítottuk, hogy a kisvízhozamok az állomások többségénél csökkenő tendenciájú, de a hatból két állomásnál kismértékben emelkedő. A két 32 éves részidőszakot vizsgálva, az utóbbi évtizedekben ( ) egy állomás kivételével a kisvízhozamok szintén csökkennek. Mind a hat vizsgált idősornál az évi minimális vízhozam legnagyobb gyakorisággal augusztus hónapban jellemző (27-4 %). Az időszakban nőtt az augusztusi gyakoriság mértéke. A novembertől májusig tartó időszakban viszont alig fordult elő évi minimális vízhozam. A Kapos Kurd vízmérce szelvény hidrológiai statisztikai vizsgálat alá vett adatsora alapján 64 évből 62 évben (96,9 %) fordult elő vízhozam küszöbérték alatti vízhozam, melyek az év napjainak 2 %-ban jelentkeztek. Az időszakban a vizsgált kisvízi paraméterek idősorai nem mutatnak számottevő változást (sz ignifikánsan emelkedő, vagy csökkenő lineáris trendet). A kisvízi időszakok évenkénti hossza és víztömeghiánya alig kimutatható mértékben emelkedett, a kisvízi időszakok évenkénti esetszáma pedig alig kimutatható mértékben csökkent. A leghosszabb kisvízi időszakok maximális víztömeg hiánya 28 millió m 3 volt, ami nagyságrendjét tekintve hasonló mértékű, mint a vízgyűjtőn jelenleg meglévő összes víztározó kapacitás. November-február, és április hónapokban egyszer sem következett be évi minimális vízhozam. A nyári félévben (IV-IX) 97 %-ban fordultak elő az évi minimumok, a téli félévben (X -III) mindössze 3 %-os a gyakoriságuk. Az utóbbi három évtizedben, a korábbi időszakokhoz képest az évi kisvízhozam bekövetkezési időpontja nagyobb gyakorisággal következik be augusztus hónapban, mint az előző három évtizedben, és kisebb gyakorisággal július és szeptember hónapban. A vizsgált dunántúli vízfolyások kisvízi vízhozam mutatóinak statisztikai feldolgozási eredményei azt mutatják, hogy ezek eltérnek a Tisza és mellékfolyói vonatkozásában elvégzett vizsgálatok eredményeitől (Konecsny 21a, 21b, 21c, 21d, 21e, 211, 213, Konecsny-Nagy 212, 214,), ahol mennyiségi vízkészlet-gazdálkodási szempontból egyértelműen pozitív változások következtek be az utóbbi hat évtizedben, hiszen ott nagyobbak lettek az évi minimális vízhozamok, csökkent a kisvizes időszakok időtartama, száma és víztömeghiánya, továbbá nőtt a közöttük eltelt időszak hossza. IRODALOM 1. Bartholy J., Bozó L., Haszpra L. (211), Klímaváltozás 211. Klímaszcenáriók a Kárpát-medence térségére. MTA-ELTE Meteorológiai Tanszék. Budapest. p Hisdal, H., Tallaksen, L.M., Peters, E., Stahl, K., Zaidman, M. (21), Drought event definition. In: Assessment of the regional Impact of Droughts in Europe, S. Demuth

19 and K. Stahl (Eds.). Final Report to the European Union ENV-CT97-3, Institute of Hydrology, University of Freiburg, Germany. 3. Ihrig D. szerk. (1973), A magyar vízszabályozás története. Országos Vízügyi Hivatal (OVH). Budapest. p Kille, K. (197), Das Verfahren MoMNQ: ein Beitrag zur Berechnung der mittleren langjährigeren Grundwasser-neubildung mit Hilfe der monatlichen Niedrigwasserabflüsse. Zeitschrift der Deutschen Geologischen Gesellschaft, Sonderheft Hydrogeologie-Hidrochemie, Hannover.. Konecsny K. (21a), A kisvizek főbb hidrológiai statisztikai jellemzői a Maros folyó alsó szakaszán. Hidrológiai Közlöny 9. évf. 1. szám. 6. Konecsny K. (21b), A kisvizek főbb hidrológiai statisztikai jellemzői a Berettyó folyón. Hidrológiai Közlöny 9. évf., 4. szám. 7. Konecsny K. (21c), A kisvizek főbb hidrológiai statisztikai jellemzői a Szamos alsó szakaszán. Hidrológiai Közlöny 9. évf.. szám. 8. Konecsny K. (21d), A kisvizek hidrológiai statisztikai értékelése a Fekete-Körös folyó alsó közös román-magyar szakaszán. MHT XXVII. Országos Vándorgyűlés. Sopron. 21. július Konecsny K. (21e), A kisvízi vízkészletek időbeni változása a Tisza baloldali mellékfolyóin. Földrajzi tanulmányok dr. SzabóJózsef professzor tiszteletére. Kossuth Egyetemi Kiadó (Ed: Lóki J.) Debrecen. pp Konecsny K. ( 211), A Hernád folyó vízjárási szélsőségei a XX. század második felében és a XXI. század első évtizedévben. In: A Hernád-völgy (Szerk.: Frisnyák S.- Gál A.). Kiadó: a Nyíregyházi Főiskola Turizmus és Földrajztudományi Intézete és a szerencsi Bocskai István Gimnázium. pp Konecsny K. (211), A kisvizek főbb hidrológiai statisztikai jellemzői a Dunán Nagymarosnál. Hidrológiai Közlöny 91. évf.,. szám. szeptember-október pp Konecsny K. (213), A Tisza kisvízhozamainak változásai között. In: A Kárpát-medence természet, társadalom, gazdaság. Földrajzi tanulmányok. Frisnyák S.- Gál A. (szerk.). A szerencsi Bocskai István Gimnázium és a Nyíregyházi Főiskola Turizmus és Földrajztudományi Intézete. Nyíregyháza-Szerencs. pp (p. 6). 13. Konecsny K. (213), A kisvízi vízjárási szélsőségek alakulása a Tiszán és mellékfolyóin és az éghajlatváltozás befolyásoló hatása. MHT XXXI. Országos Vándorgyűlés Gödöllő július Konecsny K., Nováky B. (211), Az éghajlati és antropogén hatások a Zagyva kisvizeinek időbeli alakulásában. MHT XXIX. Országos Vándorgyűlés. Eger július 6-7. DVD+Honlap: 1. Konecsny K., Mika J. (21), A víz, mint természeti erőforrás az éghajlatváltozás tükrében. Absztrakt kötet - ÉLHETŐ VIDÉKÉRT 21, Környezetgazdálkodási Konferencia. Siófok 21. szeptember Konecsny K., Nagy Z. (212), A ki svízi vízjárás időbeni változásai a Kraszna folyó alsó szakaszán. MHT XXX. Országos Vándorgyűlés. Kaposvár július 4-6. DVD+Honlap: Kovács Gy., Domokos M. (1984), Segédletek a dunántúli kisvízfolyások szélsőséges vízhozamainak becslésére. Vízügyi Közlemények, LXVI. évfolyam 4. füzet. 18. Kovács Gy., Domokos M. (1996), A kisvízi események jellemzőinek becslése. Vízügyi Közlemények LXXVIII. évf. 4. füzet. 19. Lóczy D. (211), A Kapos árterének hidromorfológiai és tájökológiai értékelése. MTA doktori értekezés. p _mu.pdf (letöltve )

20 2. Nováky B. (211), Az éghajlatváltozás és hatásai. In: Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai feladatok. Szerk.: Somlyódy L. MTA Budapest. pp Pál Irina (213), DDVIZIG Vízügyi információs rendszer vízkészlet-gazdálkodási modul bemutatása. MHT XXXI. Országos Vándorgyűlés Gödöllő, 213. júl (letöltve ) 22. Zelenhasic, E., SalvaiA., Srdjevic, B. (1987), A Tisza kisvízi eseményeinek sztochasztikus elemzése. Hidrológiai Közlöny, 67. évf. 1. sz. 23. *** (29), A Víz-Keretirányelv hazai megvalósítása. Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv. 1- CuhaiBakony-ér és Concó vízgyűjtője. Közreadja: Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság, Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. 29. május. Bakony-er-Conco.pdf(letöltve ) 24. *** (21), A Víz-Keretirányelv hazai megvalósítása. Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Sió. Közreadja: Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság, Északdunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. 21. április. Hiba! A hiperhivatkozás érvénytelen. 2. *** (21), A Víz Keretirányelv hazai megvalósítása Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Kapos. Közreadja: Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság, Középdunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. 21. április. 26. *** (21), A Víz-Keretirányelv hazai megvalósítása. Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv jelű, Észak-Mezőföld és Keleti-Bakony vízgyűjtő. Közreadja: Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság, Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. 29. augusztus. KDTWEB.NSF/d73d9be6787c4c1272ea2f113d/6bb8a469c9d98c e6c/$FILE/1-13-%C3%89%2Mezof%C3%B6ld-K%2Bakony.doc 27. *** (21), A Víz-Keretirányelv hazai megvalósítása. Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Alsó-Duna jobbpart vízgyűjtő. Közreadja: Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság, Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. 21. április. 28. *** (21), A Víz-Keretirányelv hazai megvalósítása. Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv. Kézirat. Duna részvízgyűjtő. Közreadja: Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság, Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. 21. január *** ( 21), Árvízi biztonság a Kapos folyó mentén. Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság május alegyseg% 2JVK %2vitaanyag%2 (letöltve ) (letöltve ) (letöltve ) (letöltve ) (letöltve ) 3. (letöltve ) o_es_a_sarviz_szabalyozasa_134.htm (letöltve ) (letöltve )