Arcképcsarnok 49. Molnár Tibor

Átírás

1 Arcképcsarnok 49 Molnár Tibor Dr. Rajki Márton, a zentai származású 56-os mártír A z 1956-os magyarországi forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás amely hosszan tartó, széles körű és kíméletlen volt számos áldozatot követelt. A rendcsinálás kezdetén a szovjetek és a velük együttműködő magyar karhatalmisták közismertebb nevükön a pufajkások az elfogott szabadságharcosok közül többeket egyszerűen a helyszínen agyonlőttek, másokat súlyosan bántalmaztak és a Szovjetunióba deportáltak. A szovjet szuronyok által hatalomra segített Kádár-kormány 1956 novemberének végére már kellő fegyveres- és a szerveződő Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP) köszönhetően politikai erővel rendelkezett ahhoz, hogy megkezdje a megtorlás második szakaszát. Ezt szorgalmazta az MSZMP december 5-én nyilvánosságra hozott párthatározata is: az október novemberi eseményeket egyértelműen ellenforradalomnak minősítették, amelynek célja a szocialista társadalmi rendszer megdöntése volt. Ezt követően léphetett életbe december 11-én, majd december 13-án ismételten a rögtönbíráskodás. A ma ismert adatok alapján forradalmi cselekményekért 1956 és 1961 között 13 ezer embert internáltak, és több mint 20 ezret börtönbüntetésre ítéltek. A halálbüntetést 225 személy felett hajtották végre. A börtönben további három személy halt meg. Ők vélhetően a vallatások során elszenvedett bántalmazások és a lelki terror áldozatai lettek. Az első halálos ítéletet december 13-án, Miskolcon hirdették ki: Soltész József cipészt fegyverrejtegetés miatt december 15-én kivégezték. A forradalom politikai vezetőivel

2 50 Molnár Tibor a Nagy Imre és társai ellen folytatott perben 1958-ban számoltak le. A forradalommal kapcsolatos utolsó három halálos ítéletet július 15-én hirdették ki, és augusztus 26- án hajtották végre. A megtorlás során két vajdasági származású forradalmár került hóhérkézre: a temerini születésű Sörös Imre és a zentai származású dr. Rajki Márton ügyvéd. Dr. Rajki Márton eredeti nevén Klein Mór zsidó családban született Zentán, szeptember 23-án. Apja Klein Sándor földbirtokos és kereskedő volt, Mór születése idején a család Zentagunarason élt. Mór 1919-ben tett érettségi vizsgát a zentai gimnáziumban. Tanulmányait 1920-tól a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Fakultásán folytatta, ahol október 18-án jogtudori diplomát szerzett. Jogászpályáját Nyírbátorban kezdte meg ban Újpestre költözött, ahol ügyvédgyakornok lett dr. Décsi István ügyvédi irodájában ban tette le az ügyvédi szakvizsgát, ezt követően kezdte meg ügyvédi praxisát ban megnősült, feleségül vette Kaizer Ilonát. A házaspárnak 1932-ben született meg György fia. A család belügyminiszteri jóváhagyással 1935-ben vezetéknevét Rajkira változtatta. Dr. Rajki életének meghatározó eseménye volt Csík Józseffel, az újpesti főplébánia apátjával kötött ismeretsége. Az apát hatására áttért a katolikus vallásra ban megkeresztelkedett, és belépett az újpesti Katolikus Körbe ban mint karpaszományos honvéd teljesített szolgálatot, de 1944-ben zsidó származása miatt munkaszolgálatra hívták be őszén sikerült megszöknie, ennek köszönhetően élte túl a háborút. A Klein család Zentán maradt tagjai nem voltak olyan szerencsések, hogy túléljék a II. világháborút. Klein Sándor május 25-én 71 éves korában Topolyán hunyt el szívbetegség következtében.

3 Dr. Rajki Márton A család nőtagjait Rajki Márton édesanyját és egyik nővérét 1944-ben Auschwitzbe deportálták, ahonnan Klein Sándorné szül. Fuchs Ilona (szül ben Óbecsén) és leánya Klein Erzsébet (szül ban Zentán) soha nem tért vissza. Őket 1947-ben a zentai járásbíróság végzése alapján nyilvánították holttá. A holokausztot a családból csupán a Topolyán élő Klein Anna Rajki Márton 1897-ben született nővére és két gyermeke élte túl. A Klein-birtokot az 1946-os földreform is érintette: az 55 ka tasztrális hold földterületből amely egy tanyát is magában foglalt a kis maximumot hagyták meg, a többit államosították. Klein Sándorné hagyatéki ügyét 1947-ben tárgyalták: a dinárra becsült örökség tárgyában miután Rajki lemondott az őt megillető részről Klein Annát nevezték meg egyedüli örökösnek. A háborút követően Rajki Márton politizálásba kezdett: a Kisgazdapárt újpesti szervezetének főtitkára lett. A párton belüli nézetkülönbségek miatt 1945 áprilisában lemondott posztjáról, majd hamarosan a párttagságról is. Ezt követően az újpesti római katolikus főplébánián vállalt szerepet, ahol elsősorban a karitatív tevékenységekben jeleskedett. A fokozódó kommunista diktatúra ügyvédként is új kihívások elé állította: az 1940-es évek második felében a katolikus papok ellen indított bírósági eljárások során egyházi személyiségek jogi védelmét látta el. Az 1956-os forradalmi megmozdulásokhoz október 24-én csatlakozott. Részt vett az Újpesten ledöntött szovjet katonai emlékműnél tartott nagygyűlésen. A tömeg forradalmi bizottság megalakítását követelte. A gyűlés szónokai közöttük dr. Rajki is a tanácsházára vonultak, ahol hamarosan megválasztották az öttagú Ideiglenes Forradalmi Bizottságot, élére Rajki került. A bizottság valamennyi tagja egyetértett azzal, hogy legfontosabb szavatolni az újpesti polgárok személyi és

4 52 Molnár Szerző Tibor vagyonbiztonságát, valamint a közellátást. A közrend fenntartásának céljából mivel a rendőrség szétszéledt, és nem volt, aki gondoskodjon a közrend védelméről főből álló polgárőrséget szerveztek: a kószáló fegyvereseket fegyelmezett csoportba szervezték. Rajki és Kósa Pál október 25-én tárgyalásokat folytatott Andrásfi Gyula volt tanácselnökkel és Kovács Gyula újpesti rendőrkapitánnyal. A tárgyalások eredményeként megállapodás született, melynek értelmében a kommunisták is bekerültek az Újpesti Forradalmi Bizottságba, valamint a rend fenntartásában is részt vehettek. A megegyezést azonban sajnos nem követték tettek: Andrásfi és Kovács távoztak Újpestről október 26-én Rajki utasítására felnyitották a Magyar Nemzeti Bank újpesti fiókjának páncélszekrényét. Ennek köszönhetően az üzemek dolgozói megkaphatták bérüket. Újpesten nyugalom és béke honolt, de a szovjet fegyveres beavatkozás keretében harckocsik indultak meg irányába. Dr. Rajkinak október 27-én még sikerült nyilvános, a tömeghez intézett beszédével lenyugtatnia a lázongókat, akik a rendőrség ismételten tárgyalásra érkezett küldöttségének letartóztatását követelték. Ekkor már tudatosult benne, hogy józan érvekkel képtelenség kézben tartani az eseményeket: az erőszak bármelyik percben elszabadulhat. Ezért lemondott a forradalmi bizottságban betöltött elnöki tisztségéről. Másnap közölte a bizottság elnökével, hogy a bizottsági tagságot sem vállalja. A négy nap alatt, amíg az Újpesti Forradalmi Bizottság elnöke volt, a kerületben senkit nem ért atrocitás: a forradalmi cselekmények a nyugalom és a közrend megteremtésére irányultak. Elvbarátaival október 30-án megalakította a Keresztényszocialista Pártot. A szervezet azonban csupán jelszavak szintjén tudott működni az november 4-én bekövetkezett szovjet fegyveres beavatkozás miatt.

5 Cím Dr. Rajki Márton Látván az erőteljes szovjet intervenciót, az újpesti felkelők ellenállásra szánták el magukat: a szabadságharcosok november 8-ig tartottak ki. Egyes adatok szerint ezekben a harcokban 50 felkelő vesztette életét. A harcokban Rajki nem vett részt: végig lakásán tartózkodva várta a fejleményeket. Véleményét azonban nem rejtette véka alá: memorandumot fogalmazott meg az ország helyzetének rendezéséről, amiben kifejtette álláspontját. Véleménye szerint a rendezésbe kívánatos lenne bevonni valamennyi haladó politikai erőt. A dokumentumot Kádár Jánoshoz kívánta eljuttatni, de erre nem kerülhetett sor: május 14-én letartóztatták. Az Újpesti Forradalmi Bizottság tagjai Kósa Pál és társai elleni tárgyalás 1958 áprilisában kezdődött meg a Fővárosi Bíróságon. A per során, amelynek 93 tárgyalási napja volt, Rajki nyíltan vállalta politikai nézeteit. A bíróság a béke és a közrend megőrzésének érdekében elhangzott nyilvános beszédeit gyilkosságra való felbujtásnak minősítette. Mindezt súlyosbította az államrend elleni szervezkedés és az összeesküvés vádját. Ítéletet első fokon március 15-én hirdettek: a 33 vádlott közül tíz személyt köztük dr. Rajkit is halálra, hármat életfogytig tartó börtönbüntetésre, a többieket pedig összesen 217 év szabadságvesztésre ítélték. A fellebbezések kapcsán a Legfesőbb Bíróság július 28- án hirdetett ítéletet. Ebben hét személyt: Kósa Pált, Rajki Mártont, S. Nagy Sándort, Gábor Lászlót, Koszterna Gyulát, Gémes Józsefet és Csehi Károlyt jutatták hóhérkézre a megtorlás során talán ebben a perben születtek a legszigorúbb ítéletek. Dr. Rajki Mártont július 30-án, Budapesten végezték ki, és oly sok mártírtársával együtt, a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájában temették el. A zentai születésű 56-os mártír emlékét ma Újpesten a városháza falán elhelyezett emléktábla és a 2001-óta nevét viselő tér őrzi.

6 54 Molnár Szerző Tibor Irodalom Az 56-os megtorlás adatbázisa személyek és fotók. [CD-ROM] Budapest, Eörsi László: 1956 mártírjai. Budapest, Héjjas Pál (sorozatszerk.): 1956 Pest megyében I II. Budapest, Horváth Miklós: 1956 hadikrónikája. Budapest, Molnár Tibor: Budapesti tudósítónk jelenti Az 1956-os magyar forradalom a Magyar Szó hasábjain. Újvidék, Szentpáli Gábor: Forradalmi Bizottság Újpesten. In: Városun Budapesti Honismereti Híradó október. Források ELTE Levéltára, Budapest 7/e Doktori szigorlatok jegyzőkönyve. e-ii. Jogtudományi szigorlatok jegyzőkönyvei 17. kötet /f Doktori nyilvántartások. Doktorok származási lapjai. 29. kötet. 1924/25 Történelmi Levéltár, Zenta F: 031 Moša Pijade Gimnázium, Zenta ( ) F: 121 Községi Népbizottság, Zenta ( ) F: 127 Járásbíróság, Zenta ( ) Dr. Rajki György által rendelkezésre bocsátott családi iratok.