ted/a V7ile//igencidfa

Átírás

1

2 ted/a V7ile//igencidfa E Q

3

4 Sácv&elle ó k / m FIESTA-SAXUM

5 S.Ui/)< //e yá'//wxa/ J i? i te/li^e/nce elet cveuw HUNGÁRIÁN TRANSLATION BALLA KATALIN, 1998 SZERKESZTŐ KISBÁN GYULA KÖNYVTERVEZÉS, TIPOGRÁFIA MARGARITA Megjelent a FIESTA és SAXUM Kft. közös kiadásában Felelős kiadó Kisbán Gyula a FIESTA Kft. ügyvezető igazgatója és Jenei Tamás a SAXUM Kft. ügyvezető igazgatója Borító FIESTA Kft. Kisbánné Meggyesi É v a Számítógépes grafika SZABADKÉZ STÚDIÓ, Aba Béla Műszaki szerkesztő Klauz Emese Szedés, tördelés Szeker Annamária ISSN ISBN ISBN Szekszárdi Nyomda Kft. Felelős vezető: Vadász József

6 Az intelligencia-tesztek iránti érdeklődés századunk első évtizedeiben kezdődött. Tüstént előtérbe került az intelligencia valódi tartalma és a tesztek által mért tulajdonságok közti feszültség. A D. Wechsler által 1939-ben összeállított, mai napig nemzetközileg elfogadott és használt teszt a racionális intelligenciát méri. Az ő megfogalmazásában: az egyénnek azt az összesített képességét, amely lehetővé teszi, hogy célszerűen cselekedjék, racionálisan gondolkodjék és eredményesen bánjék környezetével" Természetesen minden társadalom előnyben részesít bizonyos képességeket. Az intelligencia fogalma nem független egy adott korszak, társadalom, kultúra elvárásrendszerétől. Korunkban a logikai készségek mellett egyre fontosabb a szociális ügyesség (hogyan tudunk akadályokat gördülékenyen, másokitak sem sérüléseket okozva leküzdeni). A jó kommunikációs készség (mások üzeneteinek pontos értelmezése, saját közlésünk hatékonysága), az empátia (beleérzőképesség, amely segít minket, hogy megjósoljuk partnerünk cselekedeteit, megértsük és akár befolyásolni tudjuk környezetünket). Nevezhetjük az előbbieket érzelmi intelligenciának. A gazdasági életben a fenti készségeket interjúkkal, tesztekkel igyekeznek mérni, hiszen mai életünkben a szociális hatékonyság nem pusztán az egyéni érvényesülés titka, hanem a társadalmi siker elengedhetetlen kelléke is.

7 Az intelligencia - szélesebb értelemben - a környezethez való minél sikeresebb alkalmazkodást jelenti. Ehhez természetesen hozzá tartoznak a viselkedésnek a beleérző- és kifejezőkészség által befolyásolt elemei is. A szerző fontos és aktuális problémákat feszeget művében, sok érzelmi intelligenciával", sok vitát provokáló gondolattal. Az érzelmi intelligencia" iskolai taníthatósága talán éppen e képesség sajátos természete miatt kérdéses. Ezeket a készségeket nem a szokásos tanulással, sokkal inkább modellszemélyek viselkedésén keresztül lehet elsajátítani. A személy saját élményein és tanulságain (például egy ilyen mű befogadása által) fejlődhet, finomíthatja eszköztárát. Érdekes, elgondolkoztató, inspiráló olvasmány a szerző könyve. Egyszerre szórakoztató és tanulságos, ötleteket nyújtó és gondolatokat ébresztő. Remélhetőleg az olvasó racionális és érzelmi intelligenciáját egyaránt megmozgatni képes. Budapest, július Dr. Hajduska Marianna

8 barátomnak, szerelmemnek, életem társának akinek érzékeny és átütő írása hozzásegített, hogy rátaláljak az igazságra

9 d/í /öszönetet mondok mindazoknak, akik megosztották velem érzéseiket. Minden történet igaz, néha átdolgozott, a keresztnevek kitaláltak. Az Embert nagy E-vel írtam, hogy az emberiséget jelöljem vele, a férfit és a nőt egyaránt.

10 '&iiexet6> Haussmann körút, egy nagyáruház nyolcadik emelete, tizenegy óra. Zsúfolt a lift. Már csukódnak az ajtók, amikor egy férfi közeledik sietve. Egy lány megnyomja a gombot, hogy nyitva tartsa az ajtót. Valaki ingerülten rászól: Majd megy a következővel. Mi is sietünk!" A lány, ujját továbbra is a gombon tartva, nyersen visszaszól... Nő a feszültség, újabb tiltakozás készülődik az illető ajkán. Yves, feléje fordulva, mosolyogva int: Haragosnak látszik. Nagyon siet?" A férfi azonnal hangot és attitűdöt vált: Nagyon sietek, le fogom késni a találkozómat." De már elmosolyodik. A lány feszült vonásai megenyhülnek. A lift megérkezik a földszintre. A férfi kilép, s mosolyogva a többiek felé biccent: Kellemes napot!" Az iskolában tanítanak történelmet, földrajzot, matematikát, nyelvet, rajzot, testnevelést... De mit tanulunk az érzelmekről? Semmit. Semmit arról, hogyan lépjünk közbe, amikor veszekedés kezdődik a liftben. Semmit a gyászról, semmit a félelem kézben tartásáról, semmit a düh egészséges kifejeződéséről. A sikerhez az IQ (intelligencia kvóciens) nem elegendő. Mindannyian megéljük az iskolában, vagy a munkában: nem csak technikai szakértelmünk tesz különbözővé minket, hanem az a képességünk, hogyan kezeljük érzéseinket, és hogyan kommunikálunk.

11 w ttelli^ M Ía 1983-ban Howard Gardner kiadja Frames of Mind című munkáját, és elsőként beszél különböző intelligenciákról. A kifejezés megdöbbenti a szakembereket, és elkápráztatja a széles közönséget. Munkám célja, hogy kimutassam a különböző intelligencia elemeket, melyekkel a tengerészek, a sebészek és a boszorkányok dolgoznak." Hangsúlyozza az intelligencia szót; szemében ezek a képességek ugyanolyan alapvető fontosságúak, mint azok, és melyeket az IQ teszt vizsgál ben Párizsban A. Binet és T. Simon mutatja be az első intelligenciát mérő metrikus skálát (a híres Binet-Simonskálát). Célja azoknak a gyermekeknek a kiszűrése és speciális osztályokba irányítása, akik alkalmatlanok az általános iskolára. Az intelligencia kvóciens amerikai találmány*, nem sokkal az első teszt után született, és a következőképpen számítják: mentális kor/valóságos életkor x 100. Az IQ tesztek azonban iskolai és önkényes gyakorlatok. Ha mégis van jelzés értékük, az abban rejlik, hogy a nyelv ismeretét és a matematikai logikát mérik, amelyre az iskolai vizsgák is rákérdeznek. Az IQ nem az intelligenciát, hanem a társadalmi konformizmust méri. Az egyetlen vizsgán megszerzett érdemjegy nem feltétlenül jelzi az illető állandó képességeit. Ennek ellenére a közgondolkodásban az IQ és az intelligencia összekeveredik. Az eredmény: az intelligencia azt a képességet jelenti, ahogyan egy verbális és matematikai-logikai tesztnek megfelelünk. Howard Gardner elhatárolja magát az intelligencia meghatározásának ilyen leszűkítésétől. Úgy definiálja az intelligenciát, mint problémamegoldó képességet, vagy olyan javak előállítását, melyeknek értékük van egy adott kulturális vagy kol- * Az IQ fogalmát 1912-ben W. Stern javasolta az USA-ban ío

12 lektív kontextusban. A megoldandó problémák egy történet végének kitalálásától a dunna megfoltozásán át egy sakkjátszma megnyerésének előre tervezéséig terjednek. A javak sokfélék lehetnek, a tudományos elméletektől, kezdve a győztes politikai kampányokon át a zeneszerzésig." Nem egy intelligencia van, hanem több, hetet nevez meg közülük (hangsúlyozva, hogy a lista csak hozzávetőleges). A liftben Yves érzelmi és kapcsolatteremtési ismereteinek felhasználásával valódi intelligenciáról tett tanúságot, ám olyan intelligenciáról, melyet eddig félreismertek, hiszen nem mérhető az IQ teszttel. Goleman szerint az IQ uralmának át kell adnia helyét az EQ (emocionális kvóciens) korszakának. Az emocionális intelligencia Dániel Goleman szerint olyan képességeket foglal magába, mint önmagunk motiválásának és a kitartásnak képessége a csapások és a frusztrációk ellenére; az impulziók ellenőrzése, az elégedettség későbbre halasztásának képessége, az a képesség, hogy szabályozzuk hangulatunkat és nem engedjük, hogy az elkeseredés megváltoztassa szellemi képességeinket, továbbá az empátia és a remény Magába foglalja tehát Howard Gardner inter- és intraperszonális intelligenciáit. Gyakran találkozhattunk a fogalommal a szív intelligenciája" megnevezés alatt. Ezt azonban sokszor bizonyos naivsággal, a világ realitásától való elszakadással azonosították, és paradox módon az egyházi embereknek, a gyengeelméjűeknek, a nagy tudósoknak, a nőknek és a költőknek tartották fenn. Mára a boldogság és a siker egyik alapvető dimenziója lett. Hogyan határozhatjuk meg a szív intelligenciáját? Azonnal felismerjük, amint kapcsolatba hoz azzal, ami emberi csak van bennünk. Akiben megvan a szív intelligenciája, a dolgok felszíne alá lát, meghallgatja a mély motivációkat.

13 ewceéme/c- /te/ye Nem az ész irányítja a világot, hanem az érzelmek. Az érzelmek, amelyeket nem akarnak meghallgatni, átveszik a hatalmat. A fasizmus és a rasszizmus érzelmi válasz a kimondatlan félelmekre és fájdalmakra. Az ész egyedül nem képes útjukat állni. A szekták és a szélsőséges pártok kihasználják a bizonytalanságot és az érzelmi analfabetizmust. Csábítanak, mert egységet kínálnak a gonosszal szemben, testvériség érzetét valamely fekete bárány rovására, önmagunk újraértékelését valaki más leértékelésével. A külvárosok szélsőséges erőszakhullámáról beszélnek, gyerekekről, akik egy pár cipőért, vagy egy dzsekiért megölik a barátjukat. Sok szó esik a túlcsorduló indulatokról, hiszen nyugtalanítanak. Nem beszélnek azonban az érem másik oldaláról, a kifejezésre nem jutó érzelmekről, melyeket elfojtanak és befelé fordítanak. Pedig a magány, a depresszió, a szorongás sokunk mindennapi osztályrésze. Minden tizedik francia depresszióban szenved! Sürgősen meg kell tanulnunk szembenézni az érzelmeinkkel. \ J L I Q m a K n em elegendő Tegnap még az integrációra, a csoporthoz való alkalmazkodásra, a hatalomra, az önuralomra, a konformizmusra, az engedelmességre helyezték a hangsúlyt. Ezeket az értékeket ápolja továbbra is az iskola, miközben a mai világ már autonómiát, kezdeményezőkészséget, kreativitást, önmegvalósítást, szakértelmet, érzelmi kifejeződést, eredetiséget, kritikus szellemet és empátiát követel... Emocionális és racionális intelligenciát. A biztonságérzetet, amit tegnap még a hagyományokból, a csoporthoz, családhoz vagy céghez tartozásból merítettük, most már önmagunkban kell megtalálnunk. A bel

14 ső konfliktusok kereszttüzében, amelyeket tegnap még úgy oldottunk meg", hogy magunkra vettünk egy pontosan körülírt és szigorú társadalmi szerepet, ma már sokunk elbizonytalanodik az élet felvetette problémák előtt. De ki tanított volna meg rá, hogy hallgassunk a belsőnkből jövő impulzusokra? Ki tanított volna meg rá, hogy a szívünket kövessük? Egyedül a valódi érzelmeinkhez való hozzáférés teszi lehetővé, hogy megfeleljünk a mai társadalom összetettségének kihívásaira. Az autonómia fenyegetést jelent az igazságtalan alapokon álló társadalmi struktúrákra. Az autonóm egyén az, aki kialakítja saját életvezetési szabályait, aki meghallgatja a szívét. Nem lázadó. Elfogadja az egymás mellett élés szabályait... De nem viseli el az igazságtalanságot. Minél igazságtalanabb egy társadalmi struktúra, fennmaradásához annál inkább korlátoznia kell tagjai autonómiáját. Ezen a téren pedig a pszichikai korlátok sokkal hatékonyabbak, mint a fizikai korlátozás. Egy érzés nevetségessé tétele az egyik leggyakoribb módszer az érzelmek elfojtására. A világon mindenütt, minden országban az a törekvés érvényesült, hogy a tradíciók fenntartása érdekében kioltsák a személyes érzéseket és gondolatokat. A nyugati világban a hagyományok elhalványulnak, az egyén felértékelődik, ám nem mindig tudja, mit is kezdjen új szabadságával. A társadalom elkerülhetetlenül az individualizálódás felé halad, vagyis az egyének megkülönböztetése felé. A folyamat azonban összességében új keletű. Az érzelmekről az autonómia eszközei egyelőre még szemérmesen hallgatnak. Az Embernek, hogy megfeleljen a mai kor kihívásának, újra meg kell találnia a kapcsolatot az érzelmekkel,

15 amelyektől a neveltetése eltávolította, és igazi önmagává kell válnia, megismételhetetlen, senkire sem hasonlító egyénné. Ez a könyv egyszerre tudományos és hétköznapi, racionális és emocionális, s ezért a gondolat elkalandozhat... Éppen ez a cél: összefonni a fej és a szív forrásait. Valóban ki lehet fejleszteni a szív intelligenciáját? Nem vagyunk természetünkből fakadóan, vagyis eredendően gyengédek, lobbanékonyak vagy félénkek? Könnyen azt mondjuk: mindenkinek megvan a maga természete". Az ész és az érzelem sokáig szemben állt egymással. Ideje igazságot szolgáltatni az érzelemnek, ami az eszünket segíti. Látni fogjuk, milyen finoman, de elkerülhetetlenül itatják át érzelmeink a mentális életünket. Érzelmi életünk, akár tudatos, akár tudattalan szűrőként működjék is külső és belső világunk között, irányítja választásainkat, befolyásolja a realitáshoz való viszonyunkat, és éppúgy eredményezheti sikereinket, mint kudarcainkat. Azonos helyzetekben minden ember ugyanazokat a pszichológiai változásokat érzi a testében. Az érzelmek alkotják közöttünk a közös nyelvet. Ha jobban megértünk másokat, ha empátiával válaszolunk szükségleteikre és érzéseikre, kevésbé fogunk félni tőlük, közelebb érezzük magunkat hozzájuk, szolidárisabbak leszünk és megerősítjük az együttműködést. Teljes nevelési rendszerünket újra kell gondolni, mivel az az IQ-ra összpontosítva nem készíti fel gyermekeinket a holnapi életre. Helyet kell adni az érzelmeknek, számításba kell venni a szociális és érzelmi fejlődést is. A szív intelligenciájának ismeretekből, tudásból kell táplálkoznia, ugyanúgy, mint a többi intelligenciának. Az érzelmek sürgetnek. Gyermekeink számon kérik rajtunk: Hogyan szerettél?"

16 a m i éá a muv bejcát Áx>t 4. m/< á&üíeti a vewmeme/c^im/c, xemxsxü/c a xt? Ilyen vagyok." Nem a születésünk pillanatától meghatározott a jellemünk? A depresszió nem örökletes? A haragra vagy szorongásra való hajlamunk nem előre belénk programozott? A velünk születés elméletét vallók, akik szerint minden genetikai kérdés, és a környezeti hatást hangsúlyozók között, aki hajlamosak azt állítani, hogy mindent szerzünk, kezd elcsitulni a harc. Mostanra a kutatók többsége a kettő közötti álláspontra helyezkedik. A meghatározó tényezők sokféleségét figyelembe véve kauzális mezőről beszélnek. Még az egypetéjű ikrek agya is, amely azonos genetikai kóddal rendelkezik, morfológiailag nagyon eltérő. Ráadásul a kapcsolatok egyensúlya a tapasztalatok során módosul. Minden információáramlás proteinszintézist vált ki, ami szó szerint kódolja az aktivált neuron hálózatot. A gyakran használt útvonalak mélyebben érintettek, s ezeken gyorsabb az áramlás. Francois szülei nagyon parancsoló természetű emberek voltak. Megszokta, hogy egy kézmozdulatra, egy szempillantásra engedelmeskedjen. Még ma, negyvenkét évesen is nehezére esik, hogy ne engedelmeskedjék automatikusan, ha a hatalom egy képviselője, a főnöke, egy orvos, egy rendőr szól hozzá. A legapróbb tanácsot is parancsnak érzi, és a legapróbb rosszallást is eltaszításként éli meg. Minél gyakrabban lobbanunk haragra, annál inkább növeljük ennek a reakciónak a valószínűségét, vagyis a jö

17 vőben egyre gyakrabban és könnyebben dühítjük fel magunkat. A szokásaink az idegi bevésések játékával alakítják jellemünket, és megrajzolják vérmérsékletünket, azaz a haragra vagy a behódolásra, a bátorságra vagy a visszahúzódásra, a gondolkodásra vagy a félelemre való hajlamunkat. A vérmérséklet tehát az egyén született adottságainak és történetének összetett interakciójából születik, anélkül, hogy a két rész valamelyikének kizárólagos felelősséget tulajdoníthatnánk. Sajátos módunk, ahogyan érzelmileg reagálunk a világra, egyszerre velünk született és szerzett, az idő folyamán változik, minden pillanatban számtalan külső és belső esemény befolyásolja. ^ esx-emeeámáfó', /<iilön6&n nem éáá'&emí Az érzelmekről azt tartják, hogy akadályozzák a józan észt. Igaz, az érzelmek befolyásolják a gondolkodást, ezt mindannyian tapasztaljuk. Gyorsan jár az agyunk, ha boldogok vagyunk. Lelassul, amikor szomorkodunk. De vajon indokolt-e az ész és az érzelem közötti hagyományos szembenállás? 1848-ban a vasútépítési munkálatok huszonöt éves csoportvezetőjének élete egy csapásra összeomlik. Phineas Gage az aknák szakértője, és van egy speciálisan az ő tervei alapján készített, különösen hegyes aknafúrója. Egy pillanatra elkalandozik a figyelme, és bekövetkezik a baleset. Hatalmas robbanás, s a fúró ahelyett, hogy a sziklába fúródna, az ellenkező irányba fordulva átszakítja Gage bal arcát, áthatol a koponya alján, s az agy elülső részén

18 átfúródva a fejtetőn kijön. Óriási meglepetésre Phineas, a tátongó seb ellenére, felkel. Tud beszélni, járni, s elméje teljesen tiszta marad. Az ápolásnak köszönhetően életben marad, személyisége azonban drámaian megváltozik. Jelleme, Ízlése, álmai, ambíciói, minden átalakul. Nincs többé erkölcsi érzéke, nem tisztel semmit, s beteges gondolatai alapján aberrált döntéseket hoz. Képtelen bármit is előre látni, vagy felmérni tetteinek következményét. A korabeli orvosok tesztelik figyelmét, érzékelését, memóriáját, beszédét, intelligenciáját, de nem találnak magyarázatot adó elváltozást. Phineas Gage sérülése, amely a homloki agykérget érintette, szemmel láthatólag csak szociális magatartását változtatta meg. Az 1970-es években Antonio Damasio, az Iowai egyetem neurológiai tanszékének vezetője és kutató felesége, Hanna a homloki sérülések következményeit vizsgálva kerülnek kapcsolatba Elliottal. Elliotot agytumorral operálták, s a daganat nagyon közel esett ahhoz a területhez, ahol Gage sérült. A műtét következtében az ő személyisége is gyökeresen megváltozott. Minden észlelési és intelligenciabeli képességét megőrizte, mégis érdekeivel ellentétes döntéseket hoz, nem tisztel egyetlen társadalmi konvenciót sem, és társadalmilag tönkreteszi magát. Munkaképtelenné vált, de a rokkantsági segély iránti kérelmeit elutasítják, mivel olyan értelmet mutat az intelligenciatesztek során, hogy az orvosok szimulálással gyanúsítják. Magas IQ-ja ellenére mégis pszichoterápiára irányítják. Ha az intelligens képességei érintetlenek, a zavar oka csak emocionális lehet, tehát a pszichológia területére tartozik... Hacsak nem munkakerülővel állnak szemben... Damasio vállalkozik Elliot tesztelésére. Észlelési képességei hosszú és rövid távú memóriája, tanulási, számolási és beszédkészsége tökéletes. Reggel lökdösni kell, hogy felkeljen és összekészülődjön, hogy munkába menjen. Az irodába érve képtelen racionálisan kézben tartani az idejét. Ha az a dolga, hogy dokumentumokat osztályozzon, könnyen előfordul, hogy hirtelen az osztályozási feladatról 47

19 megfeledkezve valamelyik dokumentum alapos tanulmányozásába merül. Vagy esetleg az egész délutánt azzal tölti, hogy azon gondolkodik, milyen kronologikus vagy alfabetikus elv szerint rendszerezze a papírokat... Megáll egy részletnél, amit túlságosan tökéletesen akar megvalósítani, az átfogó cél kárára. Nem lehet számítani rá, hogy időben befejez egy munkát, s mivel felettesei rendreutasításai hatástalanok maradnak, a legtöbbször elbocsátják munkahelyeiről." Amikor Damasioval találkozik, éppen mindenfélét gyűjt, és kétséges - és rá nézve katasztrofális - pénzügyietekbe veti magát. Mintha minden ítélőképességét elvesztette volna. A családja nem érti, hogyan viselkedhet így egy ilyen intelligens és művelt ember. Megdöbbentő magatartása miatt felesége elhagyja. A második feleség sem bírja sokáig. A szerencsétlen férfi életkörülményei lassan drámaivá válnak, de senki nem tudja, hogyan segíthetne rajta. Teljes marad a titok. Végül Damasio figyelmét felkelti egy részlet: a beszélgetéseik során soha nem látta érzelem jelét Elliot arcán. Elliot olyan távolságtartással meséli életét, ami szöges ellentétben áll a vele történtek súlyosságával. Ekkor égő épületek, súlyosan sérült emberek képét vetítik elé... Semmi nem tudja megindítani. Bevallja, hogy nem úgy reagál, mint azelőtt. Nem érez semmit, sem pozitívan, sem negatívan. Vajon vonható-e kapcsolat az érzelemvilág változása és a helyzetek racionális megítélésben vétett hibák között? A Damasio házaspár az elkövetkező húsz évet emberek tesztelésével, mérésével, megfigyelésével és összehasonlításával, valamint majomkísérletekkel tölti. Végül arra a következtetésre jutnak, hogy az érzelmek kifejezésének és átélésének képessége része a gondolkodás gépezetének Igaz, bizonyos körülmények között az érzelmek megzavarhatják a gondolkodás folyamatát. Az érzés és a kifejezés képtelensége azonban súlyosan megváltoztathatja a gondolkodási képességet. 'J8

20 A gondolkodást lehetővé tevő mentális képzetek a testünk külső és belső érzékelései alapján épülnek fel. Képekben gondolkozunk. A legelvontabb gondolatoknak is szenzoriális tartalmuk van. Döntéseink meghozatalában gyakran az érzelmek a meghatározó tényezők, még ha tudattalanok maradnak is. Önmagában a logika nem teszi lehetővé, hogy szembenézzünk létünk összetettségével és bizonytalanságával. Figyeljük meg a döntéshozatalaink módját. Áttekintjük a jövőre vonatkozó képsorokat. Amikor így előrevetítjük magunkat a jövőbe, a testünk informál minket. Beleképzeljük magunkat az A helyzetbe, és melegség hulláma fut végig a testünkön, vagyis igen. Kivetítjük magukat a B helyzetbe, hideg áramlat halad végig a testünkön, vagyis határozottan nemi A szomatikus jelzők, a fiziológiai érzések, vagyis az érzelmek növelik a döntési folyamat hatékonyságát és pontosságát. Az érzelmek újrarendezik a memóriát. Amikor felidézünk egy emléket, nem az eredetileg érzékelt képet látjuk, hanem annak rekonstrukcióját. Idézzük emlékezetünkbe az édesanyánk arcát. Lelki szemeink előtt megjelenhet, de az arc, amit így látunk, csak a neuronjaink által rekonstruált változat. Nem édesanyánkat látjuk, hanem csak érzelmileg befolyásolt megjelenését. Minél tudatosabbak az érzelmeink, annál nagyobb szabadságot nyerünk az életünkben. Bezárhatjuk-e az érzelmeket egyetlen meghatározásba? Homo sapiens kultúránkban először is a lexikonokhoz

21 fordulunk. A legtekintélyesebb akadémikusok is beleütköztek az emóciók körülírásának hallatlan nehézségébe. A Petit Robert-ben a következő meghatározást találjuk: Intenzív érzelmi állapot, amit hirtelen fizikai és mentális zavar jellemez, s amelynek során bizonyos nagyon élénk izgalmi állapotok vagy képzetek jelenlétében megszűnnek az eseményhez való alkalmazkodás megfelelő reakciói." A Petit Larousse hozzáteszi: Múló zavar vagy izgalom, melyet az öröm, a meglepetés, a félelem, stb. vált ki." Ez a meghatározás valamivel kevésbé negatív, mint az első, mivel magába foglalja a boldog érzéseket is. Ennek ellenére a zavar" kifejezés ellentmondásos, sőt félreérthető. Igaz, létezik szerelmes zavarodottság, de általános értelemben senki nem szereti, ha megzavarják. A két definíció mintha azt állítaná, hogy az érzelem a normális gondolkodás gátlója. Sokáig úgy tartották, hogy az emocionális és a racionális agy két külön struktúrát alkot. Az érzelmeknek lenne valami közük a mentálishoz? Sokáig csak a nőknek, ezeknek a hagyományosan irracionális lényeknek tulajdonították ezt. Meggyőződés volt, hogy az érzelem és a hatékonyság hiánya egyet jelentenek. Meg kell mondani, ez a vélekedés még most is jelen van gondolatainkban. Pedig Elliot és Gage példája is megmutatta, hogy nem lehetünk ésszerűek a belső mozgások nélkül, amelyek emberségünket adják. Az érzelmek színezik ki az életet, és rajzolják meg a körvonalait. Mi tehát az emóció? Az emóció kifelé irányuló mozgás, belsőnkből születő lendület, mely a környezethez szól, egy érzés, mely megmondja, kik vagyunk, és kapcsolatot teremt köztünk és a külvilág között. Kiválthatja egy emlék, egy gondolat vagy egy külső esemény. Gyorsabban informál a minket körülvevő világról, mint a hipotetikusdeduktív gondolkodás. Irányít minket azzal, hogy eszünkbe idézi, mit szeretünk és mit utálunk. Ebben az értelemben az érzelmeink adják meg azt az érzést, hogy létezünk a világban. Egyénivé tesznek minket azzal, hogy megadják saját személyiségünk tudatát.

22 Az érzelmi élet szorosan kötődik a kapcsolattartáshoz. Az érzelmek megosztása teszi lehetővé, hogy közel érezzük magunkat egymáshoz. Az érzelmek fiziológiai paraméterei világszerte azonosak. Minden Ember, legyen fekete, sárga, fehér, piros vagy kék, ugyanazokat a gyomorösszehúzódásokat, a szívritmus gyorsulását és a száj kiszáradását érzi egy adott helyzetben. Bár az emócióink külső kifejeződése, és a név, amivel illetjük őket, kultúránként változó, ugyanazokat a belső mozgásokat érezzük. Érzelmeink, melyek viszály tényezővé válnak ha nem lehet közösen kimondani és meghallgatni őket, a kultúrák felett is összekötnek. A kutatók, akik laboratóriumi körülmények között próbálják meghatározni az emóció paramétereit, megegyeznek abban, hogy szomatikus (fáradtság, mellkasi fájdalom, libabőr) és/vagy érzelmi eseményként (pánik, hiány) írják le, amit egy érzékelés során tapasztalunk meg (elvesztés, űr...), ami egy cselekvési tervhez kapcsolódik (támadás, elrejtőzés, felfedezés...). A legtöbb szerző egyetért abban, hogy az érzelem létrejöhet tudatos gondolat hiányában is. A legtöbb érzelemhez azonban kognitív folyamat szükséges. Akár tudatában vagyunk, akár nem, az agyunknak fel kell ismernie és értelemmel kell ellátnia az érzékelést, hogy elindítson egy érzelmet. Az érzelmek szerepe az, hogy jelzik azokat az eseményeket, amelyek jelentéssel bírnak az egyén számára, és az irányításukhoz szükséges magatartásokat motiválják. Bár igaz, hogy egy nagyon intenzív érzelem megbéníthatja vagy megzavarhatja a hatékonyságunkat, a legtöbb érzelmünk nemcsak hogy nem gátló, de elősegíti az adott helyzetben a lehető legmegfelelőbb reakciót. Egy emóció néhány másodpercig, maximum néhány percig tart, állítja Paul Ekman, az egyik legnevesebb emóciókutató. Amikor órákig tartó emóciókról beszélünk, valójában hangulatokról van szó. Amikor az időtartam hetekben, esetleg hónapokban számolható, nem igazi hangulattal állunk szemben, inkább emocionális zavarral. Egy há

23 rom hónapig tartó emóció már patologikus. Ezzel ellentétben az érzelmek hosszú távúak. Hányféle emóció van? Teljes bizonyossággal öt emóciót különböztethetünk meg minden kultúrában: harag, félelem, szomorúság, öröm, undor. Fiziológiailag az idegrendszer négy specifikus reakcióját különböztethetjük meg: harag, félelem, undor és a szomorúság. Az elektroencefalográfos mérések csak a pozitív és a negatív érzelmek között tesznek különbséget. Az érzelmek agyi lokalizálását kutatva, Sam-Jacobsen apró elektródákkal kétezernyolcszázötvenkét ponton stimulálta alanyai agyát. Ezután mérleget állított fel az így nyert érzelmi állapotokból. Kilenc válasz-kategória alakult ki: jó érzés és szundikálás, mosoly és eufória, izgalom és nyugtalanság, szomorúság és depresszió, ijedtség és kiáltás, ambivalencia, undor, fájdalom, orgazmus érzete. Mindegyikük közös vonása a verbális kifejeződésük pontatlansága. Nem könnyű szavakba önteni az érzeteinket. Tapasztalatai alapján be kellett ismernie, hogy nem létezik a pontok igazán szisztematikus topográfiája. Csak annyit állapíthatunk meg, hogy egyes agyterületek inkább a negatív érzelmekben játszanak szerepet, míg mások a kellemes tónusú érzések érzékelésében és kifejezésében. De még ebben sincs semmi szisztematikus. Minden embernek sajátos agyberendezése van. Még a híres jobb és bal félteke megkülönböztetésben sem általánosítható. Ebben a könyvben a félelemmel, a haraggal, a szomorúsággal és az örömmel foglalkozunk. Ezekből az alapérzelmekből fakad a bűntudat, a kétségbeesés, a düh, az irigység, a féltékenység, a meglepetés, az izgalom, a gyengédség és a szerelem... az életünket színessé tevő érzelmek. Az érzelmek és az emóciók szoros kapcsolatban állnak egymással. Az emóciók biológiaiak. Az érzelmek úgynevezett másodlagos kidolgozások, hiszen mentálisak. A hazája iránti nosztalgia érzésének felidézésére Nádját szomorúság fogja el. Paul rögeszméje a féltékenység, ami az el

24 hagyástól való félelmét leplezi. A frusztráció érzése haragot vált ki. A szerelem emóciója gyökerezhet a szerelem érzelmében, a szerelem érzelmét pedig megelőlegezheti a találkozás vagy annak a személynek a mentális felidézése, aki iránt a szerelem érzése létezik." (Paul Ekman) A köznyelvben az érzelem és az érzés kifejezést gyakran egymás helyében használják. Könyvünben megkíséreljük megőrizni mindkettő külön helyét. Sietünk haza, szép idő van, az útpadkán lépkedve nézünk előre. Hirtelen autó zaját halljuk. Az emóció azonnal mobilizálja az izmokat, felnagyítja éberségét. Félreugrunk, és éppen sikerül elkerülnünk az addig észrevétlen autót. A félelem kiélesíti az érzékeket. Finomabbá válik a hallás, a látás pontosabbá, a szőr felmered, hogy érzékelje a legapróbb légmozgást is, az egész test riadót fúj, az agy készültségi állapotba kerül... Minden készen áll, hogy meneküljünk, vagy legyőzzük a veszélyt. A félelem segít, hogy a földhöz tapadjunk, amikor bomba robban, vagy lövések dörrennek egy merénylet során, vagy hogy félrerántsuk a kormányt, életünket mentve egy balesetben. A félelem eredeti feladata az, hogy biztosítsa védelmünket. Ha azonban szélsőséges vagy indokolatlan, a kárunkra válhat: belénk fojtja a szót, amikor fontos ügyfelek előtt kellene beszédet tartanunk, futásra késztet a néptelen metró folyosón. Pedig tudjuk, hogy az ügyfelek nem esznek meg, és a legtöbb bűntényt fényes nappal követik el, és nem a metróban, hanem otthon, és az elkövető általában közeli ismerős, akár valamelyik családtag. A félelem, a harag, a szomorúság, az öröm és minden fiziológiai reakció segíti szervezetünket mindennapi életünk irányításában.

25 A harag, reakció a frusztrációra és az igazságtalanságra. Megadja az önmagunk kifejezéséhez szükséges energiát. Testi, pszichológiai vagy szociális határaink fenntartását és jogaink védelmét szolgálja. Integritásunk legkisebb megsértésére azonnal előtűnik, egyaránt figyelmeztet fizikai és pszichikai szükségleteinkre, és lehetővé teszi, hogy harmonizáljuk másokhoz fűződő kapcsolatainkat. Igen, a harag a harmóniát szolgálja. Jusson eszünkbe, hogy a harmónia istennője Marsnak, a háború és viszály istenének, és Vénusznak, a szerelem és szépség istennőjének lánya! Vénusz az asztrológiában egyebek között a másokhoz fűződő viszony, a párbeszéd, a társkapcsolat jelképe. A harmónia a megtalált egyensúly két egymással szemben álló ember között. Fontos, hogy ne keverjük össze a haragot az erőszakkal és a mások feletti uralkodással. A szomorúság azoknak a kémiai vegyületzuhatagoknak a neve, melyek a gyász folyamatát kísérik. Valamilyen veszteség, elszakadás váltja ki, és arra indít, hogy elvonuljunk a világtól, hogy megsirassuk a szeretett lényt. Hangsúlyozza a hiányt. Elmondja, mennyire szerettünk, és időt ad a búcsúzásra. A szomorúság nem azonos a depresszióval. Az igazi szomorúság rövid és megkönnyebbülést hozó sírással jár, míg a depresszió könnyei fenntartják a beteges állapotot. Az igazi szomorúságnak pozitív funkciója van, a depresszió negatív spirálba zár. Ne feledkezzünk el az örömről sem! Jóleső melegség árad szét bennünk, mélyebbé, lassúbbá válik szívdobogásunk, áramló vérünk felpezsdíti testünket, s felszabadítja a feszültségeket. Szemünk sarkában a megjelenő könnyek az öröm, a test és a szellem ujjongását mutatják. Összeszedettnek, integráltnak, egységesnek érezzük magunkat. Összeolvadunk lényünk minden részével, karjaink kitárulnak, hogy befogadják a másikat, vagy az egész világot... Az öröm, egység a környezettel, a világegyetemmel.