A projekt az Európai Unio támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Átírás

1 A környezeti címkézés és a zöld közbeszerzés Új Magyarország Fejlesztési Terv Komplex népszerűsítő kampány a magyar Környezetbarát Termék és az Európai Unió ökocímke rendszerek ismertségének és elismertségének növelése érdekében, II. ütem A projekt az Európai Unio támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség ÚMFT infovonal: nfu@nfu.gov.hu

2 Részletes tájékoztató és konzultáció: KÖRNYEZETBARÁT TERMÉK NONPROFIT KFT Budapest, Lipthay u. 5. Telefon: (36-1) Fax: (36-1) EU ökocímke honlap:

3 A KÖRNYEZETI CÍMKÉZÉS ÉS A ZÖLD KÖZBESZERZÉS október hó

4

5 TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés 5 A környezeti címkézés célja és jellemzői 6 A környezeti jelölések típusai 6 A környezeti címkék szabványai 8 A környezeti címkézés jogi szabályozása 16 A környezeti címkézés illeszkedése az EU környezetvédelmi politikájába 18 I. típusú, nemzetközi és nemzeti környezeti címkék 19 Néhány környezetvédelemmel kapcsolatos vagy annak vélt címke 26 Az Európai Unió öko-címke rendszere 36 Tájékoztató pályázók számára az EU Öko-címke elnyerésének feltételeiről 40 A magyar nemzeti Környezetbarát Termék minősítő rendszer 42 Tájékoztató pályázók számára a Környezetbarát Termék védjegy használati jogának megszerzéséről 48 A környezeti címkék minősítési követelményeinek felhasználása zöld közbeszerzési feltételek meghatározásához 52 A zöld közbeszerzés célja és helye a magyar és az Európai Uniós jogszabályokban 54 Nemzeti Cselekvési Terv a zöld közbeszerzések előmozdításáért célkitűzései 55 Zöld követelmények beépítése a közbeszerzési ajánlati felhívásba 57

6 4

7 Bevezetés A környezeti célok elérése érdekében született jogszabályok és hatósági intézkedések mellett hazánkban is egyre nagyobb szerephez jutnak az önkéntes kezdeményezések és vállalások. Önkéntes környezetvédelmi tevékenységet főleg a civil szervezetek, helyi közösségek és maguk a polgárok végeznek, de kialakultak olyan nemzeti vagy nemzetközi rendszerek, amelyeket a gazdálkodó vállalkozások bevonására alapítottak. Ez utóbbiaknál az önkéntesség elve abban nyilvánul meg, hogy a gyártó, forgalmazó, szolgáltató vállalatok maguk dönthetik el, hogy részt vesznek egy akcióban, és ha igen melyikben. A vállalatok számára kidolgozott, rendszerbe foglalt, önkéntes környezetvédelmi tevékenységek: a környezetközpontú irányítási rendszerek bevezetése, működtetése és tanúsítása, a környezeti nyilatkozat kibocsátása, a környezeti címkézés. A környezetvédelem önkéntes, indirekt módszerei szigorú, következetesen alkalmazott követelmények teljesülése esetén pozitív megkülönböztető jelzés feltüntetését engedélyezik a rendszerben sikeresen résztvevőknek. 5 A kiadvány célja, hogy megkönnyítsük a különböző környezeti jelölési rendszerek közötti eligazodást, bemutassuk az egyes típusok főbb jellemzőit, valamint a környezeti címkézés és a zöld közbeszerzés összefüggéseit.

8 A környezeti címkézés célja és jellemzői 6 Valamennyi hiteles környezeti jelölés célja a vásárlók figyelmének felhívása a termék vagy szolgáltatás környezeti előnyeire. Ezáltal a fogyasztó számára lehetővé válik, hogy vásárláskor a környezetet kímélő megoldást válassza, és ezzel hozzájáruljon környezetünk megóvásához. A vevők igénye a gyártókat is a környezetbarát termékek előállítására, a kevésbé káros megoldások keresésére ösztönzi. A környezetet kevésbé terhelő termékek kifejlesztői, gyártói és forgalmazói a megkülönböztető jelzés feltüntetésével társadalmi elismerést szerezhetnek, amelyet beépíthetnek marketing stratégiájukba. A termékkel vagy szolgáltatással kapcsolatban használt megkülönböztető jelzés ezzel forgalomnövelő verseny eszközzé válik. A környezeti jelölések típusai A termékek, illetve a szolgáltatások környezetre gyakorolt hatásáról számos eltérő elven alapuló jelzéssel tájékoztathatják a vállalatok a fogyasztót. Ismertek: önkéntes és kötelező címkék, pozitív, negatív vagy semleges tartalmú jelek, egy követelményen alapuló vagy életciklus elemzést igénylő minősítések, termékre/szolgáltatásra vagy a gyártás/szolgáltatás folyamatára vonatkozó jelölések, fogyasztók vagy üzleti partnerek számára szánt jelölések,

9 első fél által kibocsátott vagy harmadik fél által igazolt minősítések, államilag elismert, jogszabállyal létrehozott vagy a piac által szabályozott magán jelölési programok. Ha a termelő, forgalmazó az önkéntes rendszer használata mellett dönt, a program előírásait be kell tartania. Ilyen típusú rendszerek a környezetközpontú irányítási rendszerek tanúsítása (ISO vagy EMAS szerint), valamint a környezeti címkézés (az ISO szabványsorozat alapján). Az önkéntes jelölések rendszerint pozitív vagy semleges tartamúak. Kötelező jelölések pl. az energia címke háztartási gépeken, személygépkocsik CO 2 kibocsátásának feltüntetése, valamint a veszélyes anyagok jelölése a kémiai biztonságról szóló törvény alapján. A veszélyre figyelmeztető kötelező jelölések negatív tartalmat hordoznak. Egy követelmény alapján ad minősítést például az Amerikai Egyesült Államokban alapított nemzetközi Energy Star tanúsító rendszer. Több követelmény alapján történik a minősítés az ISO szabvány szerinti I. típusú környezeti címke rendszerekben, vagyis valamennyi nemzetközi és nemzeti öko-címke használati jogának elnyerésének feltétele, hogy több előre meghatározott követelmény teljesüljön. A fogyasztók tájékoztatására dolgozták ki a legtöbb jelölést, így az ISO szabványsorozatban ismertetett címketípusokat is. Ezért alapvető, hogy a jelölés tömören, egyszerűen, közérthetően közvetítse a megfelelő információt. Az ISO szabvány szerinti, III. típusú környezeti nyilatkozat célja az üzleti partnerek tájékoztatása. E nyilatkozat több kritériumot tekint át, és számszerű adatokat szolgáltat a termék/szolgáltatás környezeti teljesítményéről. Terjedelmessége miatt nem alkalmas a gyors napi bevásárlások befolyásolására, de meggyőző lehet képzett, szakmai-üzleti partner számára. Termékek, szolgáltatások minősítésére létrehozott rendszerek a környezeti címkék, az energiacímkék stb. A gyártás/szolgáltatás folyamatára vonatkoznak az un. rendszerszabványok alapján végzett tanúsítások, mint a minőségirányítási rendszer tanúsítása az ISO 9001 szabvány alapján, a környezetközpontú irányítási rendszer tanúsítása az ISO szabvány vagy az EMAS (környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer, Environmental Management and Auditing Scheme) rendszer szerint. Első fél az a gyártó vagy a forgalmazó, aki független szervezet igazolása nélkül 7

10 nyilatkozhat terméke környezeti előnyeiről. A harmadik fél egy független, e célra létrejött testület, amely a megfelelő bizonyítékok ismeretében hitelesen tanúsítja a termék környezetkímélő tulajdonságait. Államilag elismert, jogszabály által szabályozott programok a nemzeti- és néhány regionális környezeti címke rendszer. Az Amerikai Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatalának 1998-as tanulmányában (Environmental Labelling Issues, Policies and Practices Worldwide, EPA 742-R ) megvizsgálták a címkéző programokat működtető szervezeteket is. Vizsgálataik szerint a programok túlnyomó többségét kormányzati, vagy kormányzati felhatalmazással rendelkező szervezet működteti. Magán vállalkozás által kidolgozott címke pl. a svéd öko-címke vagy a RICOH cég újrahasznosító programjának jele. 8 A fogyasztók védelmét szolgálja, hogy a vásárlók megtévesztését rendszerint jogszabály tiltja. Hazánkban a reklám törvény és a fogyasztóvédelmi törvény e tilalma kiterjed a nem alátámasztott környezetvédelmi kijelentésekre is. A környezeti címkék szabványai A környezeti címkézés hitelességére, minőségére vonatkozó pontos rendszerezett ismereteket nyerhetünk nemzetközi szabványokból is. A Nemzetközi Szabványosítási Szervezet (International Standard Organisation, ISO) a termékek és eljárások szabványosítása mellet kiterjesztette tevékenységi körét a vállalatirányítási rendszerek (ISO 9000 sorozat) és a környezetvédelem (ISO sorozat) területére is. A termékekre vonatkozó, a termék/szolgáltatás teljes életciklusa alatt várható környezeti hatások értékelésén alapuló minősítéseket az MSZ EN ISO szabványsorozat foglalja keretbe. A hármas jelölés mutatja, hogy a sorozat elemei azonos formában részei a nemzetközi, az európai és a magyar szabványrendszernek.

11 1. táblázat Az MSZ EN ISO szabványsorozat elemei Szabvány száma A szabvány címe Meghatározás MSZ EN ISO (ISO 14020: 2000) MSZ EN ISO (ISO 14024: 1999) MSZ EN ISO (ISO 14021: 1999) ISO (ISO 14025: 2006) Környezeti címkék és nyilatkozatok Általános elvek I. típus Környezeti címkézési program II. típus Első fél általi környezeti közlemény III. típus Környezeti nyilatkozat Önkéntes, több kritériumon alapuló, harmadik fél által működtetett program, amely felhatalmazást ad az környezeti címke megjelenítésére olyan termékeken, amelyek életciklus elemzés alapján környezeti előnyökkel rendelkeznek az adott termékcsoporton belül. Környezeti közlemény, amelyet független harmadik fél bevonása nélkül a gyártó, forgalmazó vagy más olyan fél tesz, akinek feltehetően előnye származik a nyilatkozat megtételéből. A termék számszerű környezeti adatai minősített harmadik fél által előre megállapított kategóriákban. 9 A bevezető szabvány, (ISO 14020) kilenc pontban foglalja össze a címkézés alapelveit: A címkék és nyilatkozatok legyenek pontosak, hitelesek, indokoltak és nem félrevezetők; Ne okozzanak szükségtelen akadályt a nemzetközi kereskedelemben; Alapjuk a legújabb, kellően megalapozott, pontos és reprodukálható tudományos módszerek legyenek; Minden vonatkozó információt hozzáférhetővé kell tenni az érdekelt felek számára; Figyelembe kell venni a termék életciklusát;

12 Ne gátolja az innovációt; Minimális adminisztrációval járjon; Az érdekelt felek szabad konzultációja után konszenzusra törekedve működtessék; Hiteles információt szolgáltassanak a fogyasztóknak. I. típus: Környezeti címkéző program A sorozat elemei közül ez a legismertebb módszer. Számos regionális és nemzeti címkéző rendszert alapítottak már a szabvány elfogadása előtt is. Ezért, noha az említett programok megfelelnek az ISO szabvány előírásainak, alapító okirataikban általában még nem szerepel a szabványnak való megfelelés követelménye. 10 Ez a típus szolgáltatja a legmegbízhatóbb információt a vevő számára, hiszen a sikeres pályázathoz a termékcsoportra jellemző, előre meghatározott követelményeket kell teljesíteni, amelyet független, államilag elismert illetékes testület ellenőriz. A vásárlók érdekeit szolgálja, hogy nemcsak környezetvédelemmel kapcsolatos követelményeket, hanem a termék használhatóságára vonatkozó feltételeket is teljesíteni kell. Csak kiváló minőségű termék nyerheti el a környezeti címkét. A szabvány 5. fejezetében található a program létrehozásának és működésének 18 alapelve: önkéntesség, az ISO szabvánnyal való összhang, összhang a vonatkozó jogszabályokkal, teljes életciklus figyelembe vétele, szelektivitás, előre meghatározott követelmények, jó alkalmazhatósági tulajdonságok (jó minőség), a követelmények rendszeres felülvizsgálata, konzultáció az érdekelt felekkel, megfelelőség tanúsítás, átláthatóság, szükségtelen kereskedelmi akadályok elkerülése,

13 hozzáférhetőség, a követelmények tudományos megalapozottsága, érdekütközések elkerülése, díjak, bizalmas ügykezelés, kölcsönös elismerés. Környezetvédelmi szempontból a 4. elv a legfontosabb, amely előírja, hogy a követelményeket a termék/szolgáltatás teljes életciklusának figyelembevételével kell meghatározni. Az életciklus áttekintését az alábbi mátrix használata segíti (2. táblázat). 2. táblázat Környezetvédelmi követelmények kiválasztásának tipikus mátrixa (ISO szabvány alapján) Környezeti indikátor Életciklus szakasza Energia Megújuló/ nem megújuló Erőforrások Megújuló/ nem megújuló Vízbe Kibocsátások Levegőbe Talajba Egyéb 11 Nyersanyag kitermelés Gyártás Forgalmazás Használat Hulladékos szakasz A feltételek meghatározásakor mindig a legújabb tudományos ismereteket kell alapul venni. A követelmények kidolgozásakor az érdekelt felek közreműködése a biztosíték arra, hogy a kritériumok ne legyenek egyoldalúak, vagy diszkri-

14 minatívak. Az ismeretek fejlődése miatt a követelményeket rendszeresen (3-5 évenként) felülvizsgálják, és szükség esetén módosítják. II. típus: Első fél általi környezeti közlemény A szabvány célja, hogy a gyártó, forgalmazó, szolgáltató által a vásárlónak nyújtott környezetvédelmi információnak valódi tartalma legyen, elősegítve a fogyasztók pontosabb tájékoztatását. Meghatározza azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén jogos a terméken feltüntetni környezetvédelmi kijelentést. Útmutatást ad a konkrét előnyök helyes bemutatására. Nem felel meg például a szabványnak az olyan általános kijelentés, mint környezetkímélő, zöld, környezetbarát, nem szennyező, stb. 12 Az ábrán látható Möbius hurok szimbólumot több újrahasznosítással kapcsolatos jelölés használja, azonban e jelölések szám, vagy rövidítés formájában hordozzák a hiteles információt (papíripari terméken az újrahasznosítás arányát, műanyag terméken a műanyag típusát). Kiegészítés nélkül azonban önkényes, félrevezető jel. A szabvány szerint a megfelelő közlemény fő jellemzői: pontos és nem félrevezető, számszerű és bizonyítható, nem félreértelmezhető, jellemző az adott termékcsoportra, egyértelmű, bemutatja, hogy a termék egészére, vagy annak csak egy részére (pl. a csomagolásra) vonatkozik, specifikus, mentes olyan ismétlésektől, ami több előny látszatát kelti, nem sugallja, hogy független harmadik fél igazolta, nem hangsúlyozza olyan összetevő mentességét, amelyet sohasem alkalmaztak a termékcsoportban.

15 Részletes útmutató is található a leírásban arra vonatkozóan, hogy milyen esetekben tüntethetők fel (és mikor nem!) egy terméken az alábbi kijelentések: komposztálható, lebomló, könnyen szétszerelhető, megnövelt élettartamú, visszanyert energia, újrahasznosítható, újrahasznosított tartalom, csökkentett energiaigényű, csökkentett nyersanyag felhasználású, csökkentett víz felhasználású, újrahasználható és utántölthető, hulladékszegény. A vevő számára a környezeti közlemény kevésbé megbízható, hiszen maga a gyártó, forgalmazó vagy szolgáltató, tehát az érdekelt fél állítja a termék kedvező környezeti tulajdonságait, mégis nagy előnye a szabványnak, hogy előírásait követve az önkényes, tartalom nélküli kijelentéseket hitelesebb információ váltja fel. A szabványnak való megfelelés azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a gyártó, forgalmazó a termék életciklusának egy olyan szakaszát emeli ki, amelynek elenyésző a környezeti hatása, az életciklus további, jelentős környezeti terhelést okozó szakaszaival szemben. 13 III. típus: Környezeti nyilatkozat Az ISO 14025:2006 szabványban leírt dokumentum egyesíti a két korábbi módszer elemeit. A gyártó, forgalmazó, felhasználó nyilatkozik a termék környezeti hatásáról, amelyet az ISO szabványsorozat alapján végzett életciklus elemzéssel határozott meg. A nyilatkozat hitelét független, harmadik fél által kiadott tanúsítvány biztosítja. A részletes és alapos nyilatkozat főleg a megfelelő szakértelemmel rendelkező üzletfelek számára készül, de hasznos lehet az érdeklődő vásárló számára is, ha döntése előtt (pl. az internetről letöltve a nyilatkozatokat) össze tudja hasonlítani a választható termékek környezeti tulaj-

16 donságait. Nagy értékű fogyasztási cikkek internetes kereskedelmének fejlődésével nő a jelentősége ennek a lehetőségnek. A rendszer további előnye, hogy alkalmazását nem korlátozza, hogy milyen termékekre van már meghatározott követelménysor az adott címkézési programban. A környezeti nyilatkozat alapelvei: 14 érvényesek rá az ISO szabványsorozatban lefektetett alapelvek, önkéntes rendszer, életciklus elemzésen alapul, modulos felépítésű, az érdekelt felek bevonásával kell kialakítani, a termékek összehasonlítására ad lehetőséget, tanúsított, rugalmas, átlátható. Az alapelveknek megfelelően a környezeti nyilatkozat érvényességi körének, a termékekre vonatkozó követelmények kidolgozása és a tanúsítás rendszert alkot, amelyet az un. program operátor szervezet működtet. E szervezet az érdekelt felek bevonásával, átlátható módon meghatározza a program célját, érvényességi körét, az érdekelt felek részvételének módját, a termékcsoportok meghatározásának eljárását, az egyes termékcsoportra vonatkozó szabályokat (product category rules, PCR), a tanúsítás eljárásrendjét, valamint a pénzügyi kérdéseket.

17 A program operator az érdekelt felek bevonásával kialakít egy PCR dokumentumot, amely a következőkre tér ki: termékcsoport meghatározása, az életciklus elemzéshez a cél és az érvényességi kör meghatározása (a működési egység, szükséges adatok, mértékegységek stb. megadásával), leltáranalízis (adatgyűjtési és feldolgozási eljárás, anyagáram), hatás kategóriák kiválasztása és számítási módszere, ha alkalmazható, az életciklus elemzéshez előre meghatározott paraméterek, becslési szabályok és további környezeti információ, jelentésköteles anyagok, adatfeldolgozási tájékoztató, tájékoztatás a jelentés elkészítésének formai és tartalmi szabályairól, közlemény az elhanyagolt életciklus szakaszról, ha nem teljes az életciklus elemzés. Figyelemre méltó, hogy a hangsúly nem annyira a határértékek túllépésének elkerülésén, mint inkább a termékek környezeti teljesítményének összehasonlíthatóságán van. Ennek megfelelően nem szükséges minden követelménynek megfelelni ahhoz, hogy a nyilatkozat tanúsítható legyen. Így a vállalatok rugalmasan alkalmazhatják a követelményeket saját termékeikre. A környezeti nyilatkozat kibocsátása még kevésbé elterjedt a vállalatok körében, néhány multinacionális vállalat azonban (például a Hewlett Packard) már kibocsátja termékeiről a III. típusú környezeti nyilatkozatot. Németországban építőanyagokra vonatkozó környezeti nyilatkozatokat tettek közzé. 15

18 A környezeti címkézés jogi szabályozása Az államilag elismert I. típusú környezeti címkék alapítását és működési formáját általában jogszabály rögzíti. A magyar rendszerről a környezet védelmének általános szabályairól szóló évi LIII. törvény 84. (3) és 86. (1), (2) rendelkezik; a 110. (8) c felhatalmazza a környezetvédelmi minisztert a rendszer szabályozására, amely alapján született a környezetbarát, környezetkímélő megkülönböztető jelzés használatáról szóló 29/1997. (VIII.29.) számú KTM rendelet. 16 Az Európai Unió környezeti címke rendszerét 1992-ben a 880/1992 Tanácsi rendelettel alapították meg. (Az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1992 március 23-i 880/92/EGK RENDELETE a közösségi öko-címke odaítélési rendszeréről) A Tanácsi rendeleteket minden tagország változtatás nélkül beépíti saját jogrendjébe. A magas szintű jogszabállyal való szabályozás azt jelenti, hogy valamennyi tagországban azonos módon bevezették az öko-címkézés rendszerét ferbruár 20-ától a 66/2010/EK rendelet lépett hatályba. (Az Európai Parlament és a Tanács 66/2010/EK rendelete (2009. november 25.) az unios ökocimkéről). Az alaprendelet általános elveket fogalmaz meg, a részletes szabályozás Bizottsági határozatok formájában jelent meg. Valamennyi minősítési követelményrendszert is bizottsági határozatként hozzák nyilvánosságra, így részévé válik az EU jogrendjének. A csatlakozást követően Magyarországon hatályba léptek az öko-címkére vonatkozó Európai Uniós jogszabályok, és megjelent a magyarországi működést szabályozó rendelet is, a 83/2003. (VI. 7.) Kormányrendelet a közösségi öko-címke odaítélését ellátó szerv kijelöléséről. A környezeti címkézést szabályozó jogszabályok a környezetvédelmi jog rendszerébe tartoznak, de kölcsönhatásban állnak a kereskedelmi joggal is. A kereskedelem szabályozásának un. PPM csoportjához sorolják. A PPM (processes and production methods) rövidítés olyan jogi szabályozást jelent, amely a termékek előállításának eljárásaira tartalmaz előírásokat a környezet megóvása érdekében.

19 Két altípusát különböztetjük meg: a termékkel kapcsolatos PPM esetén maga a termék használata vagy fogyasztása okoz kedvezőtlen környezeti hatást, a nem termékkel kapcsolatos PPM esetében a termék előállítása során következik be a környezetterhelés (pl. káros anyag kibocsátások). A PPM típusú kereskedelem-szabályozás nemzeti szinten igen hatékony környezetvédelmi eszköz, nemzetközi szinten viszont a szabad kereskedelem akadályának tekintik, mivel diszkriminálnak termékeket előállítási módjuk alapján. Az életciklus elemzésen alapuló szemlélet környezetvédelmi szempontból igen előnyös és kívánatos, mivel a káros hatások megelőzését teszi lehetővé, szemben az u.n. csővégi megoldásokkal, amelyek a kialakult környezet terhelés enyhítésére hivatottak. A PPM csoportból az önkéntes környezeti címkéket tekinthetjük a szabad kereskedelmet legkevésbé akadályozó megoldásnak, összehasonlítva a kötelező címkékkel, illetve a korlátozásokkal. 1 A legtöbb környezteti címke nemzeti jellegű, így alkalmas lehet a hazai termelők védelmére, de a nagy regionális rendszereket is támadják bizonyos érdekcsoportok, nem ritkán téves információkon alapuló érvekkel. A jelzések megtévesztő hatását általában törvény tiltja. A 66/2010/EK rendelet kimondlja: Tilos minden olyan címke vagy logó használata, illetve valótlan tartalmú vagy megtévesztő reklámozása, amely az úniós ökocímkével való összetévesztéshez vezethet. Az Európai Parlament és a Tanács 2006/114/EK irányelve a megtévesztő reklám kategóriájába sorolja a reklámban foglalt olyan tájékoztatást, amely tévesen adja meg az áru jellemző tulajdonságait, beleértve környezeti hatásait és energiafelhasználási ismérveit. A környezet védelmének általános szabályairól szóló évi LIII. törvény Anyagok, termékek és technológiák környezetvédelmi minősítése című fejezetében rögzíti az alábbiakat: 86. (1) A környezetbarát vagy környezetkímélő termékekre és technológiákra, amelyek a hagyományos, azonos vagy hasonló funkciójú termékeknél és technológiáknál bizonyítottan kisebb környezet-igénybevételt, illetve környezetterhelést okoznak, környezetkímélő termék vagy technológia megkülönböztető jelzés alkalmazható. (2) Megkülönböztető jelzés jogosulatlan használata külön jogszabályban meghatározott környezetvédelmi bírságot von maga után forrás: Environment and Trade A Handbook 2nd Edition UNEP International Institute for Sustainable Development ISBN

20 A környezeti címkézés illeszkedése az EU környezetvédelmi politikájába A környezeti címkézés része az Európai Unió számos környezetvédelmi intézkedési tervének, stratégiájának, így az Integrált Termék Politikának (Green paper on Integrated Product Policy) a Fenntartható Fejlődésre irányuló stratégiájának is. Az EMAS (a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer, Environmental Management and Auditing Scheme) ajánlásaiban szerepel a lehetőség, hogy a környezetirányítási rendszer céljait az öko-címkézés követelményeit alapul véve határozzák meg. A kötelező és az önkéntes környezetvédelmi eszközök egymásra épülésének jó példája az öko-címke és az energia felhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények összefüggése (2005/32/EK (2005. július 6.) számú u.n. öko-design irányelv). 18 Ez az irányelv eleve úgy készült, hogy kiegészítse a meglevő közösségi eszközöket, így a háztartási készülékek energia- és egyéb erőforrás fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő feltüntetéséről szóló, szeptember 22-i 92/75/EGK tanácsi irányelvet (kötelező energiacímke), és a közösségi öko-cimke rendeletet. Az irányelv szerint közösségi öko-címkével ellátott energia-felhasználó termékekről vélelmezni kell, hogy azok megfelelnek az alkalmazandó végrehajtási intézkedésben meghatározott környezetbarát tervezési követelményeknek, amennyiben az öko-címke megfelel ezeknek a követelményeknek.

21 I. típusú, nemzetközi és nemzeti környezeti címkék Nemzetközi környezeti címkéző programok A Virág Európai Unió környezeti címkéje Alapítási éve: júliusi adatok szerint 26 termékcsoportban 1073 cég több mint termékét minősítették. ecolabel NORDIC ECOLABEL Északi Hattyú Dánia, Finnország, Izland, Norvégia, Svédország közösen működtetett környezeti címke 1989-ben alapította az Északi Miniszterek Tanácsa márciusában ünnepelték a kétezredik védjegyhasználati szerződés megkötését áprilisi adatok szerint 71 termékcsoportban lehet pályázni, mintegy 1300 cég rendelkezik védjegyhasználati joggal kb termékre. 19

22 Európai nemzeti környezeti címkéző programok Ausztria 1990-ben alapította a Környezetvédelmi Minisztérium májusi adatok szerint 36 termékcsoportban 163 cég mintegy 300 terméke rendelkezett minősítéssel. A minősítéssel rendelkező cégek száma 2 év alatt 60 %-kal nőtt. További sikeres minősítési rendszer vonatkozik iskolákra és kereskedelmi szálláshelyekre is. 200 szálláshely és 79 iskola rendelkezik minősítéssel Csehország 1994-ben alapították a 159/1993. IV. 7. számú kormányrendelet alapján. 64 termékcsoportra dolgoztak ki követelményeket. 96 cég 187 terméke nyerte el a minősítést 2010 májusi adatok szerint. Franciaország 1992-ben alapították. 17 termékcsoportra dolgoztak ki követelményeket. A minősített termékek száma 2009 őszén 9 termékcsoportban 55 vállalat mintegy 750 terméke viselhette a jelölést. Hollandia 1995-ben alapította a Mezőgazdasági Természetvédelmi és Élelmiszer-minőségügyi Minisztérium. 104 termékcsoportra dolgoztak ki követelményeket őszén 97 vállalat 343 terméke rendelkezett minősítéssel. Ezek közül 65 vállalat 89 ipari terméke, illetve szolgáltatása volt jogosult e jel használatára.

23 Horvátország 1993-ban alapították a Környezetvédelmi Törvény (Off. Gazette No. 82/94 128/99), Környezeti címke szabálykönyve (Off. Gazette No.64/96) alapján. 38 termékcsoportra dolgoztak ki követelményeket, 18 vállalat termékeit minősítették. ZNAK EKO Lengyelország 1998-ban alapította a Környezetvédelmi Minisztérium májusában 26 termécsoportra volt érvényes követelményrendszer, 46 vállalat termékeit minősítették. Magyarország 1994-ben alapította a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium. A környezet védelmének általános szabályairól szóló évi LIII. törvény, és a 29/1997. (VIII. 29.) számú KTM. rendelet szabályozza júniusi adatok szerint 54 termékcsoportra volt kidolgozott követelményrendszer, 47 cég 333 terméke rendelkezett minősítéssel Németország Az első államilag elismert környezeti címke rendszer Alapítva 1978-ben májusi adatok szerint 222 termékcsoportra van kidolgozott követelmény, 153 termékcsoportban mintegy 9000 minősített termék volt.

24 Oroszország 1991-ben alapított non profit szervezet Saint- Petersburg Ecological Union (SPEU) címkéje, amely 2007-ben csatlakozott a GEN-hez Bio termékek és management tanúsításával is foglalkozik nyaráig 5 termékcsoportban 36 terméket minősítettek, ezek közül 19 élelmiszert. Szlovákia 1996-ban alapították 2009 szeptemberben 20 termékcsoportra voltak kidolgozott követelmények, 10 cég 91 termékét minősítették Spanyolország 1993-ban alapították 11 termékcsoportra dolgoztak ki követelményeket 1999-ig, újabb adatot nem közöltek a honlapon Katalónia El Distintiu 1994 novemberében alapították a katalán kormány 316/1994 számú rendeletével termékek jelölésére a 2009/1998 számú rendelet kiterjesztette a minősítést szolgáltatásokra is májusi adatok szerint 27 termékcsoportra határoztak meg követelményeket, 233 vállalat 1274 termékét és 188 szolgáltatást minősítettek.

25 Ukrajna 2002-ben alapított állami környezeti címkéző program. 22 termékcsoportra dolgoztak ki követelményeket, többek között élelmiszerekre is nyaráig 31 cég 210 terméke nyerte el a minősítést Svédország A Svéd Természetvédelmi Társaság 1987-ben indított mozgalma a tengeri élőlények védelmére, a papíripari kibocsátásokból származó tengeri klorid szennyezés csökkentésére ben vezették be a vándor sólymot ábrázoló címkét. 12 termékcsoportban lehet pályázni. A minősítés célja a vízszennyezés csökkentése. 23

26 Néhány Európán kívüli nemzeti környezeti címkéző program Ausztrália 2001-ben alapították, bejegyzett védjegyként. Az ISO szabványnak megfelelően működik szeptemberi adatok szerint 44 termékcsoportra dolgoztak ki követelményeket, több mint 100 cég mintegy 1600 termékeit minősítették, melyek éves forgalma elérte a 1.5 milliárd $-t Hong Kong 2000-ben alapították, nyaráig 56 termékcsoportra dolgoztak ki követelményeket nyaráig 13 termékcsoportban 32 cég 78 termékét minősítettek Japán 1989-óta működik nyarán 43 termékcsoportra volt érvényes követelményrendszer cég 4617 termékét minősítették Kanada EcoLogo Program 1988-ban alapították. Az ISO szabványnak megfelelően működik. Közel 170termékcsoportra dolgoztak ki követelményeket, 120 termékcsoportban, mintegy 7000 terméket minősítettek nyaráig. Sikeres termékcsoport a megújuló energián alapuló elektromos áramtermelés

27 Kína 1994-ben alapították. Az alapítás óta őszéig 56 termékcsoportra dolgoztak ki követelményeket ig 800 cég termékét minősítették. Korea 1992-ben alapították, működése megfelel az ISO szabvány előírásainak szeptemberi adatok szerint 159 termékcsoportra dolgoztak ki követelményeket cég 129 termékcsoportba tartozó 5450 termékét minősítették júliusáig. Új-Zéland 1989-ben alapították. 26 termékcsoportra dolgoztak ki követelményeket nyaráig 23 termékcsoportban 48 cég közel 1000 termékét minősítették. Legsikeresebb termékcsoportok: festékek és lakkok, padlóburkolatok, másolók, nyomtatók 25 USA 1989-ben alapították a rendszert, működtetésére 1990-ben hoztak létre non-profit szervezetet. A honlap nyilatkozatot tartalmaz, hogy a rendszer az ISO szabványnak megfelelően működik es adatok szerint 41 termékcsoportra dolgoztak ki követelményeket. 420 cég közel 1500 terméke/szolgáltatása nyerte el a minősítést. Sikeres termékcsoportok: idegenforgalmi szálláshelyek, tisztítószerek, festékek, papíripari termékek.