Alexa Alexandra A főorvos nyomoz

Átírás

1 Alexa Alexandra A főorvos nyomoz Fejezetek egy orvos életéből Dr. Anders sorozat 21 Az ablakot verte a zápor, a szél süvített a ház körül, még a lemezjátszó zenéjén is áthallatszott. Az utcák kiürültek, a város moraja elnémult. Annál kényelmesebb volt viszont a meleg otthon. Robert Anders doktor elégedetten hátradőlt kényelmes foteljében, lehunyta a szemét, és akkor sem nézett föl, amikor lépések közeledtek, csak a karját nyújtotta ki. Katja Anders mosolyogva fogta meg a kezét, és ült le mellé a fotel széles karfájára. Alszik mondta halkan, hogy ne zavarja meg a hangszóróból áradó zenét. Még a végére sem értem a mesének, már le is ragadt a szeme. Nem csoda ilyen mozgalmas este után. Ritkán lehet együtt a kicsi egész este az apjával jegyezte meg Katja. A vihar tombolása lassan elcsitult, a szél is alábbhagyott. Az orvosnő szívesen ablakot nyitott volna, mert a szoba már nagyon felmelegedett, de nem volt kedve felállni a férje mellől, ők is csak ritkán tölthették együtt az estét. Csodálatos ez a nyugalom mondta halkan. Ebben a pillanatban békéjükbe belehasított a telefon hangos csörgése. A házaspár összerezzent. Ki lehet az? kérdezte panaszosan Katja.

2 Valószínűleg Wolters, a gyomorműtétes beteg miatt keresnek felelte férje, az Erdei Klinika főorvosa. A felfakadt gyomorfekélyes eseted, ahol a hasnyálmirigy is veszélybe került? Igen. Nem voltam megelégedve ma az állapotával. Breitner doktor egyedül is elláthatná... Robert Anders sóhajtva emelkedett fel kényelmes foteljéből. Borzasztó panaszkodott csalódottan a felesége. Ha tudják rólunk, hogy itthon vagyunk, minden csekélység miatt azonnal telefonálnak emelte fel a kagylót Katja. Igen, Breitner úr, mi a probléma? Anders doktor közben kikapcsolta a lemezjátszót és indult, hogy átvegye a kagylót, de Katja megrázta a fejét és tovább beszélt. Igen, értem. Uhlig doktort nem sikerült elérni? Anders doktor női hangot hallott kiszűrődni a kagylóból, de nem ismerte fel. Megyek fejezte be Katja a beszélgetést. Nem az ügyelet volt az nézett aztán a férjére. Edith nővér telefonált. Nem ismerem, ki az? Persze, te még nem találkoztál vele. Ő ápolja Benda asszonyt, akit tegnapelőtt nyombélfekély gyanújával behoztak a klinikára. Uhlig doktor rendesen ki akarta vizsgálni, de amint a beteg jobban érezte magát, nem törődött többet a panaszaival, és hazament. Most aztán megint fájdalmai vannak, és az ápolónő tanácstalan. Uhligéknál senki nem veszi fel a telefont, az én számomat tudta egyedül. Így végződik a mi szép esténk, Robert. Sajnálom bólintott a főorvos. Tudod mit? Beviszlek a klinikára, legalább én is megnézem a frissen műtött betegeimet, elsősorban Wolters urat. Szó sem lehet róla! De Anders doktor már indult is átöltözni. Útban a klinika felé kikérdezte Katját a betegéről. Gazdag asszony, gyártulajdonos, negyvenhárom éves, és nagyon ideges természetű. Uhlig doktor azonnal sejtette, hogy fekélyről lehet szó. Az asszony nemrég költözött Bergesfeldenbe, mert az itteni levegő sokkal jobb, mint a frankfurti, ahol a cége székhelye van. Teg-

3 napelőtt hiába várta a férjét, és nagyon felizgatta magát. Amikor este aztán mégis megérkezett a férje, a fájdalmak csillapodtak, és az aszszony úgy sietett haza, hogy el sem köszönt tőlem. Ez meg hogy lehet? Amint a férje megérkezett Bergesfeldenbe, az asszony rögtön jobban lett? állt be a parkolóba Anders doktor. Rejtélyes, igaz? nevetett fel Katja. Összenéztek, aztán kiszálltak az autóból, és beléptek a csöndbe burkolózott klinikára. Az éjszakai portás köszönt, és jelentette, hogy Bendánét már befektették a szobájába. Később találkozunk búcsúzott Katja az első emeletre érve. Elkísérlek. Mindketten felöltötték fehér köpenyüket, és felmentek az osztályra, ahol az éjszakás nővér már várta őket. Edith nővér mondta, hogy már beszélt a doktornővel. Bendánét a régi szobájába vitettem, még nem került oda új beteg. Köszönöm biccentett Katja, és átvette a dossziét a nővértől. Látod, Robert? Állandó fájdalmakról panaszkodik. A laboreredmények nem rosszak, az EKG pedig kifejezetten jó. Megröntgenezni már nem volt idő, annyira sietett itthagyni a klinikát. Az eddigi vizsgálatok semmi eredményt nem mutattak. Bizonytalan eredetű hasi fájdalmak. Megnézed az anamnézisét? A főorvost nemigen érdekelték a kórelőzmények, inkább magát a beteget szerette volna látni. Amikor beléptek a kis éjjeli lámpával megvilágított szobába, sovány, szőke, negyvenes éveiben járó, nővérruhás asszony jött eléjük. Hála Istennek, doktornő, hogy végre itt van! Benda asszonyt nagy fájdalmak kínozzák. A férjem mutatta be Anders doktort Katja Edith nővér. Ó, főorvos úr! A nővéren látszott a megkönnyebbülés, hogy a sebész is jelen van. Jó, hogy jött, már attól féltem, hogy az epehólyaggal van valami baj. A két orvos az ágyhoz lépett, ahol halkan nyöszörgött az oldalán fekvő beteg. Hát, újra találkozunk, Bendáné üdvözölte barátságosan Katja. Kérem, feküdjön hanyatt, hogy megvizsgálhassuk.

4 A beteg csak nehezen mozdult meg. Arca sápadt, sárgás színű volt, és verítékben úszott. Szemét behunyva, gyorsan, kapkodva lélegzett. Egyáltalán nem reagált, amikor Katja bemutatta neki a főorvost. Némán tűrte a vizsgálatot, csak időnként sóhajtott fel. Csak amikor újra kinyílt az ajtó, akkor kezdett újra nyögdécselni, mintha az orvosok érintésétől most újra feltámadtak volna a fájdalmai. Nem bírom tovább! Rettenetesen fáj, és a vizsgálat is csak kín! Már be is fejezzük felelte Anders doktor. Kap egy fájdalomcsillapítót, aztán majd holnap folytatjuk a vizsgálatot. Az ápolónő betakarta a beteget, s az orvosok megfordultak, hogy lássák, ki az újonnan érkezett látogató. Fiatal, magas, karcsú férfi állt mögöttük, sötét szeme aggodalmasan csillogott. Műteni kell? Erre még nem tudunk válaszolni felelte Anders doktor. Legalábbis, pillanatnyilag még nem. Kezét nyújtotta a férfinek, és bemutatkozott. Mi sem ismerjük még egymást az úrral szólalt meg Katja is. A férfi zavartan valami bocsánatkérésfélét motyogott. Benda a nevem mondta, s már sietett is az ágyhoz, ahonnan a beteg asszony kétségbeesett hangja hallatszott. Ne hagyj egyedül, Rolf, gyere, ülj ide mellém! Jól van, Renate, itt vagyok felelte Benda úr türelmesen. Edith nővér is itt marad veled. Bocsáss meg még egy pillanatra... Nem! Maradj itt! követelte a beteg. Szükségem van rád, Rolf! Sietek vissza, csak váltok néhány szót az orvosokkal... Rolf Benda homlokát törölgetve lépett ki a folyosóra, az orvosokhoz. Régóta vannak már ilyen panaszai a feleségének? érdeklődött Anders doktor. Mindig van valami baja felelte lassan a férfi, és nyelt egyet. A folyosói fényben fáradtnak tűnt jóvágású arca. Először a gyomrával bajlódott, aztán nyombélfekélyre gyanakodtak, most meg azt mondta Edith nővér, hogy esetleg epeköve van simított végig idegesen göndör, sötét haján. Nem lehetne végre valami biztosat tudni?

5 Ahhoz a betegnek hosszabb ideig kellene a klinikán maradnia felelte Katja. De legutóbb már néhány óra után hazament. Holnap ő lesz az első beteg a röntgenosztályon ígérte a főorvos. Aztán már tudni fogjuk, mi a helyzet. Borzalmas volt magyarázta arcát törölgetve Rolf Benda. Éppen telefonáltam, ugyanis japán vendégek érkeztek a gyárba, és velük beszéltem meg egy találkozót, amikor Renate hirtelen sikoltozni kezdett a fájdalomtól. Edith nővér csak azt tudta mondani, hogy hívjuk fel Önt, doktornő nézett Katja Andersre, aki mintha válaszolni akart volna, de aztán inkább csak bólintott. Itt maradhatok éjszakára? fordult Rolf Benda a főorvoshoz, aki megrázta a fejét. Sajnos nem. Nagyon fáradt vagyok sóhajtotta a látogató. A feleségem fájdalmai már este elkezdődtek, egyáltalán nem tudtam elaludni mellette. Edith nővér lépett ki a betegszobából. Elaludt jelentette suttogva. Úgy gondolom, csillapodtak a fájdalmai. Elnézést vonta félre egy percre a feleségét Anders doktor. Halkan váltottak néhány szót, aztán Katja az ügyeleti szobába ment, hogy beszéljen az éjszakás nővérrel. Összefutott az ügyeletes orvossal is, akit néhány szóval tájékoztatott. Amikor visszajött, biztosította Rolf Bendát, hogy törődni fognak a feleségével. Kap fájdalomcsillapítót, és egy enyhébb altatót is, hogy könynyen el tudjon aludni. Edith nővér, és ön nyugodtan hazamehetnek. Az ápolónő megköszönte a segítséget, ő is, mint Rolf Benda, fáradtnak és elgyötörtnek látszott. Egyikük sem tudott aludni, már egy teljes napja. A tolószék még itt van indult a nővér a valamivel távolabb álló tolószék felé. Az ügyeletesek majd beviszik tartotta vissza Katja. Most inkább ne zavarjuk. Jó éjszakát. Alig távolodtak el az orvosok, amikor Bendáné ajtaja fölött kigyulladt a lámpa, amivel a beteg jelez. Amikor az éjszakás nővér benyitott hozzá, kihallatszott a folyosóra az asszony kiáltozása.

6 Hol a férjem? Azonnal látni akarom a férjemet! Katja látta, hogy Rolf Benda arca kétségbeesetten megrándul, aztán a férfi visszafordult a betegszoba felé. Szóval, ez a férje állapította meg Katja. Szép korkülönbség, a férj úgy harmincéves lehet. Az asszony pedig negyvenhárom. Nehéz beteg. Tulajdonképpen mire való a tolószék? állt meg Anders doktor az intenzív osztály ajtaja előtt, ahol a délelőtt operált betege feküdt. A tolószék? Ja, persze, te nem olvastad át a kórelőzményeket. Bendáné két évvel ezelőtt, egy baleset során megbénult. Ó ráncolta össze homlokát a főorvos, és megcsóválta a fejét, aztán belépett az intenzív osztályra, hogy mielőtt hazamenne, vessen egy pillantást néhány betegére. * Katja Anders intett a folyosón siető nővérnek. Jó napot, Cornelia nővér! Hogy van Benda asszony? Egész jól felelte az energikus, szőke nővér. Még aludt, amikor bementem hozzá. Levittük a röntgenre. Ott akar lenni a felvételeknél, doktornő? Hogyne, természetesen. Katja gyorsan átöltözött, és lement a röntgenosztályra. Felvette az ólomvédő mellényt, és belépett az elsötétített szobába. Megállt a képernyő előtt, és intett Use nővérnek, hogy kezdhetik a munkát. Igya meg a folyadékot, amit adtunk, asszonyom mondta a nővér. Majd én tartom a poharat. Az első kortyok után a képernyőn látszott, ahogy a sűrű folyadék elindult az emésztőcsatornában, eléri a beteg gyomrát, és eljut a nyombélbe. A redők rögtön láthatóvá váltak. A röntgenorvos lenyomott egy gombot, és a kép kimerevedett. Az orvos most megnyomkodta a beteg hasát, hogy szétterítse benne a báriumot.

7 Elég lesz mondta végül. Mindjárt megcsináljuk az ultrahangos vizsgálatot is. Ne féljen, asszonyom, nem fog fájni. A nővér felviszi önt. Találtak valamit? kérdezte a beteg. Ezt Anders doktornőtől kell megkérdeznie felelte a röntgenorvos. Nem az én feladatom, hogy a betegeket tájékoztassam. Mióta használja ezt a kibúvót? kérdezte később az irodájában Katja a kollégáját. A legtöbb vizsgálatnál ezt felelem. A betegek mindig, azonnal tudni akarnak mindent. És ezúttal mit látott, kolléga úr? Amit ön, kedves kolléganő. A belgyógyásznő bólintott, és felemelte a telefont. Megengedi? azzal már tárcsázott is. Halló, Robert? Már végeztünk. Nincs nyombélfekélye a betegnek, és a gyomra is rendben van. Epeköveket sem találtunk. Tovább vizsgálódunk. Most indulsz a műtőbe? Akkor majd később találkozunk. A röntgenes nővér halkan fütyörészett magában, amikor Katja belépett hozzá, aztán bocsánatkérően lesütötte a szemét, megpillantva a röntgenorvost is. Semmi baj, Use nővér, tudja, hogy szeretem a füttyszót. Én is nevetett Katja. A legközelebbi partyn felléphetne, mint Bergesfelden pacsirtája. Renate Benda a vizsgálóasztalon feküdt, s egy fiatal nővér kenőcsöt kent szét a testén. A képernyőn láthatóvá váltak a belső szervek. A két orvos halkan beszélgetett, de a beteg maga is tudni akarta, mit jelentenek a képek. Még soha nem látott ilyen felvételeket. Mintha polipok lennének állapította meg. Az epevezetékét látja magyarázta Katja. Nincsenek kövei, és a vezeték sem záródott el. Ha az ember elnézi ezeket a felvételeket, azt hiszi, hogy teljesen egészséges embert vizsgál. De hát nekem fájdalmaim voltak! tiltakozott szinte sértődötten az asszony. Talán csak beképzeltem magamnak őket? Ön betegnek érzi magát, de ennek nem szervi eredete van felelte Katja. Szervi baja nincsen.

8 A röntgenorvoshoz fordult. Azt hiszem, ennyi elég lesz. Most sietek a többi betegemhez. Uhlig doktor ma elutazik egy belgyógyász-konferenciára, aztán pedig szabadságra megy. Elhagyta az osztályt, és átsietett a belgyógyászatra. Cornelia nővér már várt rá. Két új betegünk van Bendánén kívül. Gebhardtné szúrást érez a bal vállában, Heckné pedig nem akar beleegyezni, hogy megint infúziót kapjon. Heym úr nem kap levegőt, és... Azt hiszem, ennyi elég is egyszerre szakította félbe Katja. Az új betegekkel a segédorvos foglalkozott, ő pedig elindult a többiekhez. Csak dél körül jutott hozzá, hogy beszéljen a férjével Bendánéról. Anders doktor kezet mosott, aztán leült egy kávé mellé, úgy hallgatta felesége beszámolóját. A laborból megérkeztek az eredmények, aztán a segédorvos szólt át telefonon, hogy Bendáné igencsak türelmetlenkedik. Kizárólag a főorvost akarja látni. Aha bólintott Anders doktor. Odarendel minket az ágyához, mint egy uralkodónő. No, tegyünk a kedvére. A segédorvos a betegszoba előtt várakozott. Az ápolónő éppen fésüli a beteget. Azért csak menjünk be kopogott az ajtón a főorvos. Renate Benda párnákkal föltámasztva ült az ágyában, és egy tükörben nézegette magát, amíg az ápolónő igazgatta barna haját. Sápadtnak és szenvedőnek tűnt a beteg, de talán világos árnyalatú sminkje is közrejátszott benne. Katja egy alapozókrémes tubust látott az éjjeliszekrényen. Túl világos árnyalatú volt egy sötéthajú nő számára. Jó reggelt, hogy van? érdeklődött barátságosan Anders doktor, és megfogta a beteg kezét. Valamivel jobban, de még mindig elég rosszul felelte Renate Benda, aztán az ápolónőhöz fordult. Nézzen utána, kérem, megjött-e már a férjem. Edith nővér kisietett a szobából.

9 Ma végre alaposan megvizsgáltuk, asszonyom. Az epéje rendben van, semmiképpen nincs szükség műtétre, ezt egy sebész mondja Önnek tájékoztatta Anders doktor, és újra megnézte a röntgenfelvételeket. Az epehólyag megfelelően működik. Nyombélfekélyt sem tapasztaltunk, és gyomorfekélye sincs, ahogy azt az első alkalommal feltételeztük. Azt mondja, nincs semmi bajom? ráncolta a homlokát Bendáné. Akkor mi okozza a fájdalmaimat? Már a feleségének is mondtam, hogy kizárt dolog, hogy csak beképzelek mindent. Sokat idegeskedik, ugye? Nyugtalan, igaz? Az ilyen fájdalmak többnyire pszichiátriai és nem szervi eredetűek. De én betegnek érzem magamat felelte szinte mérgesen a beteg, és az ajtó felé pillantott, mintha várna valamire. Komolyabban kellene vennie a bajomat, doktor úr. Minden betegemet komolyan veszem, asszonyom. Nem azt mondtam, hogy ön egészséges, de mi önön nem segíthetünk. Szóval, pszichiáterhez akar küldeni? Oda magam is elmehettem volna. Azért jöttem ide, mert azt képzeltem, maguk segítenek rajtam nézett szemrehányóan a magas, jóképű főorvosra. Katjára már rá sem pillantott. Eszerint már javasolták önnek a pszichiátert? kérdezte dr. Anders. A háziorvosom felvetette. Clausen doktor a beteg háziorvosa szólalt meg Katja felpillantva a papírokból. Frankfurti belgyógyász. Nem vagyok bolond jelentette ki nyomatékosan Bendáné. Beteg vagyok, nagyon beteg ezzel újra az ajtó felé vándorolt a pillantása. Így van felelte elgondolkodva a főorvos, aztán szemével intett a feleségének, aki bólintott. Holnap elvégezzük a gyomor- és a béltükrözést, aztán a laparatómiát. Állj! szakította félbe a beteg. Mit akarnak csinálni velem? Megröntgenezzük a beleit, tükrözzük a gyomrát, aztán pedig a máját mosolygott rá dr. Anders. Semmit nem hagyunk ki. Holnap találkozunk.

10 Nem! szakította félbe elpirulva a beteg. Szó sem lehet róla! Nem fogom hagyni! Az ajtó kinyílt, és az ápolónő lépett be. Hol van a férjem? kiáltott rá Bendáné. Telefonál. Át akarja ütemezni a mai megbeszéléseit holnapra. Renate Benda újra a főorvoshoz fordult. Mondja meg a férjemnek, hogy semmiképpen nem hagyhatja el Bergesfeldent! Tiltsa meg neki, hogy elutazzon, doktor úr! A főorvos döbbent pillantást váltott a feleségével, akinek ajka körül halvány mosoly játszott. Én semmit sem tilthatok meg a férjének, asszonyom felelte határozottan dr. Anders, bár nehezére esett elfordítania pillantását gyönyörű feleségéről. Ha Benda úrnak el kell utaznia, nyugodtan megteheti, hiszen ön nem beteg. Látta, hogy a beteg máskor sápadt arca most lángol, s szürke szeme szikrákat szór. Hát semmi segítséget nem kapok itt? kiabálta felháborodva Renate Benda, s egyik orvosról a másikra vitte vádló pillantását. Én segítségért jöttem ide! Látják, milyen szörnyű állapotban vagyok, mégsem magyarázzák el a férjemnek a helyzetemet. Én beteg vagyok! Senki nem kétli, hogy ön betegnek érzi magát, asszonyom, de mint már mondtam, mi ezen sajnos nem segíthetünk. Keményedett meg a főorvos hangja. És most bocsásson meg, de dolgom van. Az osztályos orvos majd elintézi az elbocsátással kapcsolatos formaságokat. Ki akar dobni? kiabálta tombolva, lángoló arccal Renate Benda. Most hirtelen világosan látszottak arcán a plasztikai műtétek hagyta hegek. Senki nem akarja kidobni önt, de megmondtam, hogy semmit nem tehetünk önért. Ön nem egyezik bele azokba a vizsgálatokba, amelyekkel kielégítő eredményre juthatnánk! Az asszony kinyitotta a száját, aztán gyorsan be is csukta, anélkül hogy egy hangot is kiejtett volna. Szikrázó szemmel nézett a szobából kilépő Anders házaspár után. Amint kiértek a folyosóra, a főorvos nagyot sóhajtott.

11 Az ilyen betegek veszik el az ember kedvét a munkától. Rémes egy nőszemély. Azt hittem, készen áll mindenre, mégis visszarettent ezektől a vizsgálatoktól. Ki tudja, miket hallott róluk, mindenesetre az ötlet jó volt. Hazaengedjük, az ágyra különben is szükség van. Semmi keresnivalója itt egy gazdag, öregedő nőnek, aki azt várja tőlünk, hogy oldjuk meg a házassági problémáit. Ez a lényege az egésznek. Oda akarja láncolni a férjét a betegágyához. Nekem kezdenem kell a rendelést pillantott az órájára a főorvos. Ha befejeztem, ebédelünk együtt? Délután Uhlig doktort helyettesíted, ugye? Ha van egy kis időd, szívesen beszélgetnék veled Schaffner úr betegségéről. A daganatos beteg? Jó, engem is érdekel az eset. Hívj fel, ha végeztél. Katja éppen elindult, amikor a folyosón Rolf Benda tűnt fel. Ideges, elcsigázott volt a férfi arca. Hogy van a feleségem? kérdezte már messziről. Majdnem összeütközött az osztályos nővérrel, aki edényekkel teli tálcát cipelt a teakonyha felé. A felesége hazamehet jelentette ki az orvosnő. Cornelia nővér majd elkészíti a jelentést a háziorvosuknak. Meghagyná nekünk az orvos címét? Szóval nem kell megműteni a feleségemet? lepődött meg Rolf Benda. Fel sem merül a gondolat lépett oda Anders doktor is, aztán elköszönt, és elsietett. Akkor, mi baja van tulajdonképpen? kérdezte enyhén elvörösödve a férj. Nagyon idegesnek tűnt, újra meg újra végigsimított a haján vagy az arcán, s egyik lábáról a másikra állt. Tényleg nem tudod? gondolta magában Katja. Fájdalmai vannak folytatta Rolf Benda és a szíve sem jó, gyakran kiveri a víz az egész testét. Félelemrohamok törnek rá. A baj oka pszichés eredetű bólintott Katja és látta, hogy a férfi megkönnyebbült.

12 Nem szabad lebecsülni az ilyen zavarokat folytatta komolyan az orvosnő. És mit lehet tenni ellenük? A betegnek nyugalomra van szüksége, óvni kell minden izgalomtól. Talán egy könnyű diéta is jót tenne, vagy egy utazás, persze olyan, ami nem jelent nagy megerőltetést. A látogató zavartan bólogatott. De... nem lehet, hogy... a bénulása összefüggésben áll a panaszokkal? kérdezte olyan hangon, mintha semmi más nem lenne fontos a számára. Nem tartom valószínűnek. A belső szervek megfelelően működnek. A panaszokat a has felső részében érzi a felesége, ezt ön is tudja. Benda újra bólintott, aztán az órájára nézett. Sürgősen telefonálnom kell. Ugye nyugodtan visszautazhatok Frankfurtba? Velem jöhet a feleségem is? Magától értetődik. Benda úr már búcsúzni készült, amikor az ápolónő jelent meg. Kérem, uram, jöjjön be a feleségéhez. Sürgősen látni szeretné. Azonnal felelte a férfi, de az ellenkező irányba sietett el. A betegszobából a türelmetlen asszony hangja hallatszott. Hol marad a férjem, Edith nővér? Miért nem szól már neki? Katja belépett a nővérszobába, ahol egy nővér nyomtatványokat töltött ki. Írja kérem alá az elbocsátó papírokat, doktornő! Szívesen ült le Katja, és kezébe vette az első papírt. Lieserné? Dehát őt csak hétfőn akartuk hazaengedni. Mindenképpen menni akar, az osztályos nővérnek és az orvosnak sem sikerült meggyőznie. Várja a családja. Beszélek vele jelentette ki Katja, és letette a papírt. És méginkább a férjével. Ha bejön délután, legyen szíves, szóljon nekem. Igen, Liesernének tényleg itt kellene még maradnia, nem úgy, mint másoknak... Cornelia nővér elhallgatott. Edith nővér kijött a betegszobából, és utat engedett befelé Rolf Bendának, akit hangos és heves szemrehányások fogadtak.

13 Hol voltál ilyen sokáig? Kinek telefonáltál már megint? Edith nővér a mosdó irányába indult. Érdekes egy család vélte Cornelia nővér... Egyetlen barátságos szavuk nem volt még egymáshoz. Bendáné veszekszik a férjével és a nővérrel is, aki csak hallgat keserűen. Vajon mire gondolhat? Ez az Edith nővér végig vele volt? Igen, még éjszaka is. A madame-nak állandóan szüksége van személyzetre. Persze én nem panaszkodom, végül is a mi munkánkat vette át az ápolónője. Bendáné nagyon bizalmatlan. Ha nem lenne saját ápolónője, biztosan közülünk ugráltatna valakit örökké. Katja az utolsó papírra is odafirkantotta a nevét, aztán felállt, hogy meglátogassa Liesernét. Bendáné hazamehet szólt még vissza az ajtóból, és hallotta az osztályos nővér megkönnyebbült sóhajtását. Gerda Liesert gyomorfekéllyel szállították be a klinikára. Agyondolgozott, sovány asszony volt, ötvenévesnek hihette volna bárki, pedig még csak a negyvenet töltötte be. A férje munkanélküli, és sokat iszik. Hogy mégis autója lehessen, a felesége takarítani járt. Doktornő, otthon szükség van rám fogadta Katját. A kicsi tegnap piszkos blúzban jött, a fiam pedig tegnap nem kapott uzsonnát. Azt mondták, mióta itt vagyok, a lakással senki nem törődik. Teljesen kétségbe vannak esve. Még a hétfő is korai lenne a hazamenetelre felelte Katja nyugodtan. Hát még a holnap. Szó sem lehet róla. Tudja mit? Gondoskodom róla, hogy a családja segítséget kapjon, így legalább tiszta lakást, egészséges gyerekeket, és terített asztalt talál majd. Maga úgysem tudná ilyen állapotban elvégezni a házimunkát. Vissza akar kerülni újra a klinikára? Sokáig feküdtem itt, doktornő, és már sokkal jobban érzem magam. Tudom simogatta meg a beteg kezét a doktornő. De az ilyen bajokkal nem lehet viccelni. A gyomorfekély újra felléphet, főleg akkor, ha nem törődik vele. Nem szabad idegeskednie, Lieserné. Én majd elintézek mindent, így még hétfőn is itt maradhat. Egyébként nem említett egyszer valami olyat, hogy lenne valaki, aki ellátja a családját?

14 A beteg boldogtalanul nézett Katjára. Egy unokanővérem szokott segíteni, de már nem jön hozzánk pirult el. Ha a férjem részeg... érti, ugye? Agresszív lesz? Kötekedő? Katja érezte az asszony tétovázását. Nekem nyugodtan elmondhatja. Én is asszony vagyok, és az asszonyok ismerik a férfiakat. Szóval a férje tolakodó, igaz? Nos, találkozott már a mi házunk jó tündérével, Mansfeldnével? Megígérem, hogy egy hozzá hasonló segítséget küldök magukhoz. Egy ugyanolyan korú és kinézetű idős hölgyet. Nem hiszem, hogy a férje egy idős asszonnyal szemben is tolakodóan viselkedne. Ha mégis kellemetlenkedne, az a hölgy majd helyreteszi. Doktornő, olyan jó hozzám lábadt könnybe Gerda Lieser szeme. Katja Anders mosolyogva ment ki a szobából, és indult tovább a betegeihez. Amikor végzett és elhatározta, hogy lemegy a férjéhez, hirtelen valami furcsa szag csapta meg az orrát. Az egyik szeméttartóban kigyulladt valami, és a füst az ajtók alatt beszűrődött már a betegszobákba is. Odasietett, de ebben a percben Renate Benda szobájából hangos segélykiáltás hallatszott. Edith nővér futva jött a nővérszoba felől. Segítség, tűz van! sikoltozott hisztérikusan Renate Benda. Cornelia nővér is felfigyelt, előszaladt, felkapta a szemetest, és sietett vele a mosdóba. Valaki egy cigarettacsikket dobott bele jelentette Katja Andersnek, aki Renate Benda szobájába igyekezett. Borzasztó! A kosár tele volt papírokkal. Mi történt? kérdezte Edith nővér. Már minden rendben van felelte Katja. Mi történik itt? Égett szagot érzek! Anders doktor jelent meg a lépcső tetején. Kérdő tekintetére Katja elmondta, mit vettek észre. Edith nővér! kiáltozott újra Renate Benda. Az ápolónő Katjára nézett. Az asszonyom rettenetesen fél a tűztől magyarázta. Gyerekkorában egyszer majdnem megégett. Megfordult.

15 Megyek már, asszonyom. Nincsen semmi baj azzal eltűnt a betegszobában. Átjössz velem a röntgenosztályra? fordult dr. Anders a feleségéhez. Meg akarok nézni néhány új felvételt arról a mellkasi tumorról, ugyanis közben még egyszer megröntgenezték Schaffner urat. A hallban Rolf Bendát pillantották meg, amint éppen telefonált. Néhány szavát meg is hallották. Nem, nem lehet, nem mehetek mondta leverten. De egy-két napon belül biztosan... Azzal fenyegetőzik, hogy... Ennél többet nem lehetett megérteni, mert Benda, mintha megérezte volna, hogy nincs egyedül, hátranyúlt és becsukta a telefonfülke ajtaját. Mivel tartja maga mellett az az asszony? csóválta a fejét Katja. Nem tudom. Az a lényeg, hogy már nem minket akar felhasználni a férje ideláncolásához karolta át egy percre a feleségét a főorvos. Az asszony visszamosolygott rá. Lélekvidítóan szép vagy mondta a férje. Köszönöm nevetett Katja, s következő gondolatai már elszakadtak Renate Bendától. Most már Lieser úrral kell foglalkoznia. * A belgyógyásznőnek majd leragadt már a fáradtságtól a szeme, mégis erőt vett magán. A beteg légzési elégtelenségei kétségtelenül arra vallanak, hogy a tumor kiterjedt a bal tüdőfélre is jelentette ki. Meg kell műteni Schaffner urat bólintott a férje. Akkor is, ha pillanatnyilag jobban érzi magát. Egy fulladásos roham bármikor felléphet nála folytatta Katja. A szíve és a keringése erős, kibírja az operációt. Mivel belgyógyász és sebész ilyen szokatlanul egyetértenek, ne habozzunk összegezte a főorvos. Úgy beszélsz, mintha örökké vitatkoznánk.

16 Nem örökké, de azért előfordul, nem igaz? néztek egymásra mosolyogva. A titkárnő kávét hozott be, amelyet a főorvos hálásan megköszönt. Van még valami elintézendőm mára, Baier kisasszony? kérdezte csészéje után nyúlva Anders doktor. Csak az aláírások hozta Veronika Baier a dossziét. De a doktornőre még vár valaki, egy bizonyos Lieser úr. Azt mondja, a doktornő kérette magához. Még csak most jött be? vetett egy pillantást az órára Katja, és sietett betege férjéhez. A nővér mondta, hogy beszélni szeretne velem, doktornő kezdte Lieser úr. De miért ilyen későn jött? A látogatási időnek már régen vége ült le Katja az íróasztal szélére. A látogatót valahogy mókásnak találta, mindazok ellenére is, amit Liesernétől tudott róla. Történt valami, és nem tudtam előbb jönni felelte a férfi, furcsán csillogó szemmel. Ivott volna? Az erdőben voltam egy cimborámmal magyarázta kérés nélkül is. Kandallója van, és tűzifát akartunk hozni, amikor ránk kiabált egy nő, hogy segítsünk keresni, mert valaki eltűnt. Úgyhogy, segítettünk. És sikerrel jártak? Megtaláltuk bólintott a férfi. A vízben ült, a patakban. Én rögtön kerékpárra ültem és segítséget kértem az Erdei Klinikáról. Nemsokára beér a mentőautó is, ami elindult oda felkapta a fejét és fülelt. Már hallani is a szirénát, doktornő. Katja nemigen tudta, mit tartson erről a furcsa históriáról, így hát csak bólintott. Szeretett volna rátérni a beszélgetés céljára, bár úgy látszott, a férfit e pillanatban nem nagyon izgatja, mi van a feleségével. A kíváncsiság és a szenzációéhség erősebb volt Lieser úrban. Megnézem azt a nőt, akit behoztak, miután rátaláltunk állt fel. Még azt sem tudom, hogy néz ki. Persze, valami dicséret vagy jutalom is elkelne, amiért megmentettük a megfulladástól ezzel már ki is sietett a szobából. Ki mentett meg kicsodát? érkezett meg az aláírások után Anders doktor.

17 Fogalmam sincs nézett rá értetlenül Katja. Ha jól értettem, eltűnt valaki az erdőben, keresték és végül a patakban találtak rá. A patakban? ismételte dr. Anders. Itt nálunk? Abba lehetetlen belefulladni. Én nem próbáltam tárta szét a karját Katja. Megcsörrent a telefon, Anders doktor felvette, egy darabig csak hallgatott, aztán csak ennyit mondott: Megyek ezzel letette a kagylót. Katja, Bendánét hozták be az előbb! Ez nem lehet igaz! kiáltott fel az orvosnő. Az ügyelet szólt fel. Lemegyünk? Valóban, Renate Benda volt az. Takarókba csavarva feküdt a vizsgálóasztalon, és tágra nyílt szemmel nézett maga elé. Katja és Robert Anders a szomszéd helyiség nyitott ajtajából figyelték. Hugo Lieser és egy másik férfi, valószínűleg az a bizonyos cimborája az ajtó előtt várakozott. Hiába próbáltak bemenni a vizsgálószobába. Edith nővér, Bendáné ápolónője most már egyáltalán nem tűnt olyan nyugodtnak és erősnek, mint eddig. Ruhája nedves volt, haja kócos, a cipője sárosan cuppogott. Mi történt? kérdezte a főorvos. Edith nővér mély lélegzetet vett. Nem tudom felelte tompán. De hát csak tudja, hogyan került Bendáné az erdőbe... szólt rá Katja. Hogyne, tudom. Én magam vittem oda. Miután ma reggel kiengedtük a klinikáról? folytatta Katja a kérdezősködést. Ő akarta csuklott el az ápolónő hangja. Benda úr ebéd után elment otthonról, bárhogy kérte a felesége, hogy maradjon vele. Frankfurtba ment? Nem, csak ide a városba. Nagy veszekedés volt közöttük, Benda úr nem hagyta feltartóztatni magát. Az asszonyom kérte, hogy legalább egy rövid erdei sétára kísérje el, mielőtt elmenne, de Benda úr erre sem volt hajlandó. Erre az asszonyom megkért, hogy vigyem ki én az erdőbe, de azonnal. Ki is mentünk, ott aztán arra kért, hagyjam magára. Nekem sok dolgom volt, bementem a városba, elhoztam a

18 ruhákat a tisztítóból, és bevásároltam. Mire visszamentem, Bendáné már nem volt azon a helyen, ahol hagytam. Először a közelben kerestem, mert tudtam, hogy messzire nem képes egyedül eljutni. Nem találtam, és akkor megkértem két férfit, hogy segítsenek. A nővér nyelt egyet. Egy kis patakban találtunk rá, nyakig a vízben ült. Megkértem az egyik férfit, hogy hívja a mentőket, a másik meg segített kiemelni az asszonyomat a vízből. Nagyon nehéz volt, de szerencsére nemsokára már jött is a mentőautó. A felvételnél ügyeletes orvos lépett be. A lehűlésen kívül semmi baja Benda asszonynak. Nem sérült meg jelentette. De a víz hideg volt. Az évszakhoz képest nagyon hideg volt csatlakozott hozzá az ápolónő. Bendáné pedig, egyszerűen csak ült a vízben, még csak nem is kiabált segítségért. Amikor megpillantottam, először azt hittem... halott! Legjobb lesz, ha a régi szobáját adjuk Bendánénak fordult férjéhez a belgyógyásznő. De hát az Isten szerelmére, hogyan került a vízbe? faggatta Anders doktor az ápolónőt. Annyira csúszott az út, hogy tolószékestül beleesett a patakba? Edith nővér homlokráncolva nézett rá, mintha megpróbálná még egyszer felidézni minden egyes mozzanatot, aztán tanácstalanul megrázta a fejét. Nem, ez lehetetlen. Nem is tudott volna elmenni egyedül a patakig, de már az odavezető útig sem nagyon. A patakpart, ha jól emlékszem, tele van kövekkel és fadarabokkal, Bendáné nem tudott volna átjutni rajtuk a tolókocsival. Az ápolónőnek hirtelen elakadt a lélegzete. Ó, Istenem! suttogta. A beteg megpróbált mondani valamit szólalt meg a felvételnél szolgálatot teljesítő orvos. Alig lehetett érteni, de mintha azt mondta volna, hogy valaki meglökte a tolókocsiját... bele a patakba... *

19 Mi történik itt? kérdezte Anders doktor, amikor több órás fárasztó munka után, végre kijött a műtőből. Gyűlést tartanak? A bejárati ajtónál, a portás kétségbeesetten küszködött a kamerákkal felfegyverkezett csapat ellen, s próbálta meggyőzni őket, hogy nem ronthatnak be csak így egyszerűen a klinikára. Ugyan már, nagyapó intette le egy fiatalember, és egyszerűen félretolta az öreg portást. Ne fontoskodj itt, én a sajtót képviselem. Ez már aztán... tűnt fel Büttner doktor, aki szintén a műtő felől jött, s most lesietett a lépcsőn, hogy a portást megsegítse szorult helyzetében. Mi történik, mit akarnak maguk? állta el a lépcsőn a felfelé vezető utat. Látva az izmos fiatalember határozott fellépését, a hívatlan látogatók megtorpantak. Benda asszonnyal akarunk egy beszélgetést felvenni magyarázta egyikük. A tegnapi dolog miatt, ami a pataknál történt. Szó sem lehet róla, itt senkivel nem fognak semmit felvenni. Ha eddig nem vették volna észre, ez egy kórház. Most pedig a legjobban azt tennék, ha távoznának. Akkor legalább azt mondja meg, mi történt egyáltalán! Igaz, hogy a férjével állandó harcban élnek? Az asszony beteg, és a férje nem törődik vele, igaz ez? lámpa villant. Büttner doktor védekezőn felemelte a karját, amikor egy másik lámpa a szemébe világított. Semmit nem felelek erre, ez egyébként a házirendünkkel is ellenkezne. Tűnjenek el innen, különben hívjuk a rendőrséget! Már itt is vagyunk! hangzott fel a háttérből egy hang. Két középkorú férfi lépett oda a sebészhez. Ön Bendáné kezelőorvosa? kérdezte a felügyelő, miután igazolta magát és kollégáját. Nem, én sebész vagyok, ő pedig a belosztály betege. Büttner doktor a lépcső tetején álló főorvos felé fordult. A felügyelő felismerte Anders doktort, és odasietett, hogy üdvözölje. Nemrégiben, egy alkalommal ő is a főorvos betege volt. Hallott már a Benda-ügyről, doktor úr? kérdezte az üdvözlés után.

20 Tegnap este véletlenül jelen voltam, amikor Bendánét beszállították. A feleségem most is ott van nála vezette be irodájába a rendőrtisztet dr. Anders. Leültette őket és megkérte titkárnőjét, Veronika Baiert, hogy keresse meg Katját. Az orvosnő, néhány perccel később már be is lépett a főorvos dolgozószobájába. Bendáné teste erősen lehűlt, és sokkos állapot is beállt jelentette. Ő maga azt mondja, beleesett a patakba lapozgatott jegyzetfüzetében a felügyelő. Ezt két tanútól tudjuk. Valószínűleg a sajtót is ők értesítették. Lieser úr fordult a férjéhez Katja. Igen, tudom, az életmentő. A felügyelő tovább lapozott. Ez a Lieser, egy barátjával volt, és láttak is valakit a közelben, egy fiatalembert, akit később egy kocsmában felismertek. Beszélgetésbe elegyedtek vele, s a fiatalember egy negyedik emberről beszélt nekik, aki szintén arra járt. Reméljük, ez a tanú is jelentkezni fog. Benda úr a felesége mellett van? kérdezte a másik rendőr. Otthon ugyanis nem találtuk. Bendáéktól csak az ápolónő van a klinikán. Vele is beszélnünk kell. Mit gondol, doktornő, Benda asszony kihallgatható állapotban van? Beszélhetnek vele, de csak röviden. Lesz néhány kérdésünk Bendáék házasságáról is álltak fel a rendőrök. Tud erről valamit, főorvos úr? Anders doktor gyors pillantást vetett a feleségére. Gondolom, ez nem esik az orvosi titoktartás körébe szólt a felügyelő. A szobalány állandó veszekedésekről számolt be, többnyire amiatt, hogy Bendáné elhanyagolva érzi magát. A házaspár ismét összenézett. Ebben van is igazság felelte végül a főorvos. Ennél többet viszont tényleg nem tudok mondani. Köszönöm, a többit már ki tudom következtetni magából a közöttük lévő korkülönbségből is. A szobalány is utalt erre.

21 A rendőrök ezzel elköszöntek Anders doktortól, és követték Katját, aki a belosztályra vezette őket. Az orvosnő először egyedül lépett be a betegszobába. Renate Benda párnákkal feltámasztva ült az ágyban, és ebédjét fogyasztotta. Még mindig nagyon sápadt volt. Amikor megpillantotta az orvosnőt, eltolta maga elől a tányért. Nem bírok többet enni, Edith nővér. Vigye el! Az ápolónő némán vette el előle a tányért, rátette a gördülő kis asztalra, és kitolta a szobából. Két rendőrnyomozó szeretne beszélni Önnel mondta Katja. Elég jól érzi magát a beszélgetéshez? Hogyne, természetesen felelte azonnal az asszony. Megcsörrent a telefon a szobában, de Renate Benda nem mozdult. Katja vette fel a kagylót. Rolf Benda volt a hívó, és a felesége állapotáról érdeklődött. Amikor meghallotta, hogy az asszony jobban van, kérte, hogy beszélhessen vele. Asszonyom, a férje nyújtotta Katja a kagylót, de az asszony elhárította. Nem akarok beszélni vele, és látni sem akarom többé mondta hideg ellenségességgel a hangjában. De Bendáné, a férje aggódik Önért! lepődött meg Katja, és újra odanyújtotta a telefonkagylót. Méghogy aggódik, ő! nevetett fel dühösen a beteg. A férfi valószínűleg meghallotta, mert felkiáltott. Renate, kérlek, mi van veled? Miért nem akarsz beszélni velem? Miért nem akarsz látni? Nem utaztam el, itt maradtam, hát mit kell még tennem? Renate Benda arca hideg, merev maradt. Meg sem mozdult. Katja most már végképp nem értette a helyzetet és beleszólt a kagylóba: Sajnálom, Benda úr, de most le kell tennem. Doktornő, segítsen! kiáltotta Rolf Benda. Mondja meg a feleségemnek... Sajnálom, de tényleg le kell tennem az orvosnő szavait tett követte, aztán Katja az ajtó felé indult. Behívom a nyomozókat. Doktornő! szólalt meg hirtelen a beteg. Amikor Katja megfordult, döbbenten látta, hogy az előbb még sápadt arc most lángol, s

22 még az asszony nyakán is vörös foltok ütköznek ki. Doktornő, el tudja képzelni, hogy a férjem a halálomat kívánná? Hogy meg akar szabadulni tőlem, és még egy ilyen cselekedettől sem riadna vissza? Az ég szerelmére, Bendáné, miket beszél? rettent meg az orvosnő. Csak nem azt akarja mondani, hogy a férje volt az, aki... Senkit nem láttam szakította félbe lázas sietséggel a beteg. Valószínűleg elbóbiskoltam, és amikor kinyitottam a szemem, a kocsi már a víz felé gördült. Odaállították a patakhoz vezető útra, és meglökték! Olyan gyorsan történt, hogy mire feleszméltem volna, már a vízben voltam! Istenem, ez borzalmas! Nem volt nálam pénz, de voltak rajtam ékszerek, mégsem lopták el, egyiket sem! az asszony hangjából sütött a rettegés. Meg kellett kérdeznem magamtól, ki tenne ilyen ostobaságot? Az ajtó közben kinyílt, és Cornelia nővér nézett be. A felügyelő úr türelmetlenkedik, nem tud tovább várni. Jól gondolja meg, mit fog mondani fordult a beteghez Katja, mielőtt elhagyta a szobát. A nyomozók az ajtó előtt álltak, de nem mentek be azonnal. Magas, karcsú férfit pillantottak meg közeledni. Rolf Benda volt az, sötétkék zakóban és világosszürke nadrágban. Magas, karcsú, a ruhája kék és szürke, a haja sötét és hosszú sorolta halkan a felügyelő. Így írták le a tanúk azt a bizonyos negyedik embert. Felvettem Lieser vallomását. Cornelia nővér a férfi elébe sietett. Most nem mehet be mondta félhangosan. Először a nyomozó urak fognak beszélni a feleségével. Rolf Benda megdermedt és körülnézett, aztán megfordult, és szinte futva igyekezett a lépcső felé, ahol kis híján összeütközött Büttner doktorral. Bocsánatkérés nélkül szaladt tovább. A fiatalabb nyomozó utána indult volna, de a felügyelő visszatartotta. Várj, még ezerszer elkaphatjuk. Először nézzük meg az aszszonyt. Ez volt tehát a férj pillantott Katjára, aki lassan, elgondolkodva bólintott.

23 * A nővér Anders doktor kezébe nyomta a jelentéseket. A főorvos egy pillantást vetett a laboreredményekre, aztán továbbadta őket a feleségének. A beteg az ágyban ült. Arca már nem volt olyan kékes színű, mint amikor beszállították a kórházba. Kétségbeesetten figyelte a főorvost. Schaffner úr, elhoztam a feleségemet is, ugye ismerik már egymást? Anders doktor kezet fogott a beteggel. A feleségem belgyógyász, így aztán, az utolsó percig harcol minden operáció ellen. A beteg mosolyogni próbált, de nem nagyon sikerült neki, így csak bólintott. Mindketten kielemeztük az ön esetét, most is a röntgenosztályról jövünk. Az utolsó felvételek még inkább alátámasztották a gyanúnkat, hogy az ön légszomját daganat okozza, nem pedig a szívműködés zavara, mint ahogy azt először feltételeztük. Uhlig doktor úr is ezt mondta a beteg lassan beszélt, mintha nehezére esne megszólalni. Szeméből még mindig kétségbeesett könyörgés sugárzott a főorvos felé. Először mindannyian azt hittük, hogy a szívvel van baj magyarázta barátságosan Katja. Minden tünet erre utalt, de a későbbi röntgenfelvételek már kimutatták, hogy a légcső közelében, egy nehezen felismerhető tumor fejlődött ki. Ezért okoz fájdalmat a légzés, Schaffner úr. Szóval... Meg kell műteni? kérdezte a beteg, s a szava köhögésbe fúlt. Minden kis izgalom csak növelte a légszomját. Egyezzen bele, Schaffner úr ragadta magához a szót ismét a főorvos. Ebben az állapotában az élete merő kínlódás, még akkor is, ha a daganat nem életveszélyes. Értem bólintott a beteg. Megértettem. De én nem szeretném, ha megműtenének. Tudjuk, de ez mégis elkerülhetetlen. Ezt a daganatot csak műtéttel tudjuk... elakadt, mert kinyílt az ajtó, és egy fiatal nővér lépett be. Mi történt? kérdezte bosszúsan Anders doktor.

24 Telefonja van, főorvos úr, és állítólag nagyon fontos ügy... Később hárította el dr. Anders. De... életbevágóan fontos felelte tanácstalanul a nővér. Majd megyek én döntött Katja, és elsietett. Anders doktor elmagyarázta a betegnek a műtét minden egyes mozzanatát. Amikor Katja visszajött, megvárta, amíg a férfiak befejezik a beszélgetést, s csak utána szólalt meg. A műtőben is ön mellett lesz egy belgyógyász, Schaffner úr. Higgye el, mindent megteszünk az ön egészségéért. A döntés természetesen, az ön kezében van, s a sebészt is ön választja meg. Én megbízom Anders doktor úrban. Beleegyezem az operációba jelentette ki a beteg. Az orvosok elbúcsúztak. Schaffner úr most, hogy túlesett a döntésen, nyugodtabbnak tűnt. A felelősség most már az orvosoké volt. Hála Istennek sikerült szólalt meg a folyosón dr. Anders. Jó, hogy itt voltál, Katja, a jelenléted megnyugtatta a beteget, pedig sokáig hallani sem akart az operációról. A főszerep azért most is a tiéd volt mosolyodott el Katja. Azért egyezett bele a műtétbe, mert megbízik benned, te is hallottad. Elérkeztek a főorvos szobájához. A titkárnő már hazament, az osztályokon a nappali műszakot lassan felváltották az éjszakások. A kertben még sétálgatott néhány beteg. Anders doktornak eszébe jutott a telefonhívás. Mi volt az az életbevágóan fontos ügy? kérdezte a feleségét. Katja elvett egy dossziét az asztalról, és átfutotta a másnapi műtéti beosztást. Érdekelte a tervezet, mert az ő egyik betege is másnap került a műtőasztalra. Nem is tudom felelte, anélkül hogy felpillantott volna. Veled akart beszélni. De kicsoda? kérdezte Anders doktor, miközben gondolatai már Schaffner úr műtéte körül forogtak. Helm vagy hogy hívták... Nő volt, az biztos. Ezen kívül semmit nem mondott arról a bizonyos életbevágóan fontos dologról? Azt mondta, majd felhív később.

25 Hol, otthon? kérdezte a férje, aki végre egy nyugodt estére vágyott. A papírra nézett, amit Katja olvasgatott. A gyomorreszekcióval kapcsolatban igazad volt. Olyan apró volt a daganat, hogy nagyon nehezen vettük észre. Neked való eset tette le a papírt Katja. Szerencsétlen ember, sokat szenvedhetett a gyomrával. A tumor szerencsére kedvező helyen van, a gyomornak csak egy kis részét kell eltávolítani. De most már menjünk, én már nagyon éhes vagyok. A vacsora azonban nem úgy alakult, mint képzelték. Theresa Mansfeld, a házvezetőnő, amikor ajtót nyitott nekik, odasúgta, hogy látogatójuk van. Nem küldhettem el védekezett bűntudatosan. Nagyon sírt és azt mondta, ismerőse a doktor úrnak nézett bocsánatkérően a főorvosra. Beteg? kérdezte Anders doktor. Theresa Mansfeld nemet intett. Nem az. Először a klinikára akartam küldeni, mondván, hogy ha orvosra van szüksége, ott megtalálja az ügyeletest, de ő itt akart maradni. Egy ismerős? Hogy hívják? Helm felelte a házvezetőnő. Remélem, nem követtem el nagy hibát? fűzte hozzá aggodalmasan, amikor látta a főorvos értetlen pillantását. Ő volt a telefonáló emlékezett vissza Katja. Ezt a nevet mondta. Nem ismersz senkit, akit így hívnának? Nekem is azt mondta, hogy ismerősök vagytok. Arról azért tudnék rázta meg a fejét dr. Anders. Beszélek vele, mást úgysem tehetek. Hová vezette, Theresa? A doktor úr dolgozószobájába. Mindjárt jövök ezzel a főorvos hosszú léptekkel elsietett. A dolgozószobában sportosan öltözött, karcsú, fiatal nő várt rá. Félhosszú szőke haj keretezte arcát s csillogó kék szemét. Nagyon csinos teremtés volt, Anders doktor azonban nem tudta felidézni, hogy valaha is találkozott volna vele. Jó estét. Beszélni akart velem?

26 A látogató, rövid habozás után csalódottan felelte: Persze nem ismer meg... Kellene? nézte meg alaposabban dr. Anders. Sajnálom, de nem emlékszem. Helm... Ugye ezt a nevet mondta a házvezetőnőmnek? amikor kimondta a nevet, megállt. Évekkel ezelőtt ismertem egy Helm doktort, orvos volt. Ön... ránézett a fiatal nőre, aztán arcára kiült a meglepetés. Ez nem lehet igaz csóválta meg a fejét. A copfos, fogszabályozós kislány, aki súrolókefét tett a lepedőm alá... A fiatal nő felnevetett. Én voltam az. Susi, a kis ördögfióka. Aki legyet fogott, és ráültette a desszertemre! De csak mért szerettem magát... védekezett a lány. Szép kis módszer a vallomásra! Fájt a szívem, hogy rám sem néz! A legyet eredetileg a levelibékámnak fogtam, de magamra akartam vonni a doktor úr figyelmét. Hiába... Magát a nővérem sokkal jobban érdekelte. Régi szép idők! nevetett Anders doktor. És most mivel foglalkozik? Orvos lettem. Az édesapja mellett dolgozik? Nem, ő átadta a praxist a vejének. Én különben is belgyógyász lettem, nem fül-orr-gégész, mint az apám. Azaz, csak lesz belőlem belgyógyász. A szakvizsgámra készülök, és jelenleg egy kollégám praxisában találtam munkát. Jöjjön, ismerkedjen meg a feleségemmel! hívta jókedvűen Anders doktor. Együtt vacsorázunk, és kibontunk egy üveg bort. A fiatal nő arcán azonban árnyék suhant át. Anders doktornak eszébe jutott, hogy Susanne Helm komoly okból kereshette csak fel, ennyi idő után. A telefonban, egyenesen életbevágóan fontos ügyről beszélt. Susannel Helm, mintha olvasott volna a gondolataiban. Felemelte az asztalról a magával hozott újságot, és odanyújtotta Anders doktornak.

27 Titokzatos baleset az erdőben állt hatalmas betűkkel a címlapon. Ismeretlen tettes a patak vizébe lökte a gazdag, tolószékhez kötve élő asszonyt, aki saját erejéből soha nem tudott volna kievickélni a partra. A cím alatt két férfi fotóját közölte az újság. Egyikükben Anders doktor felismerte Lieser urat. A férfi neve is szerepelt az újságban. Egy bizonyos Lieser úr és barátja, Ottó az asszony megmentése után találkoztak egy idegen fiatalemberrel, aki az esetről hallva megemlítette, hogy kis idővel előbb a patak környékén járt, s ott látott egy férfit, akit le is tud írni. Az újság a személyleírást is közölte, s a cikk írója végezetül reményét fejezte ki, hogy az eddig ismeretlen tanú jelentkezni fog, ugyanúgy, mint a többiek, akik igen értékes segítséget nyújtottak a rendőrségnek. A cikk szerint, a vízbe lökött béna asszony, maga is idegenkezűségre utaló kijelentéseket tett. Amikor Anders doktor újra leengedte az újságot, látogatója halkan megszólalt: Hát ezért jöttem... De hát mi köze van önnek az egész ügyhöz? Egyébként mióta van itt a városban? Csak tegnap érkeztem, de ennek ellenére sok közöm van a dologhoz. Susanne Helm, a kinyíló ajtó felé fordult, ahol Katja jelent meg. Gyere csak hívta a férje. Bemutatom egy régi, kedves ismerősömet, Helm kisasszonyt. Ez itt a feleségem, Katja. Bocsánatát kérem a zavarásért fordult hozzá Susanne Helm. De nem találtam jobb megoldást. Anders doktor úron kívül, egy lelket sem ismerek Bergesfeldenben. Nagyon kétségbe voltam esve. Katja meglátta férje kezében az újságot, elvette és átfutotta a cikket. Titokzatos baleset... Igen, ez az ügy valóban nagyon titokzatos. Ki tehetett ilyet és főleg miért? Miért? keserűen csengett a látogató hangja. A holnapi újságokból megtudhatja, sőt azt is, ki volt a tettes. A férjen kívül, ugyan kinek állt volna érdekében, hogy az asszony átkerüljön a másvilágra? De hát a patak nem is mély, nem lehet belefulladni.

28 Először is, nem biztos, hogy a tettes tudta ezt, másodszor pedig egy mozgásképtelen ember ekkora vízbe is belefúlhat. Ha belökik a vízbe a tolókocsit, az is lehet, hogy felborul, nem? Ráadásul a test kihűl, ha egy ideig nem találnak rá folytatta Susanne Helm. Lehetséges bólintott nem nagy meggyőződéssel Katja. Én is azt gondolom, amit ön, hogy mindez csak elmélet, méghozzá nem is igen valószínű, de az emberek nem így gondolkodnak, mert a sajtó mást beszél be nekik. Ha Bendáné megmarad annál, hogy valaki, akit nem látott, aljas módon mögéje lopózott és a szerencsétlen, szundikáló, béna asszonyt a vízbe lökte, a rendőrség is tudni fogja, merre keresgéljen. Susanne Helm arca lángolt, a szeme szikrákat szórt. Aztán előkerül valahonnan egy ember, és ad egy személyleírást, amely még hasonlít is Rolf Bendára. Nem hinném, hogy ezzel a rendőrség sokra menne nézett Katja kérdőn a férjére. A sajtó csak egy harmadik személytől értesült a személyleírásról, nem igaz? Ráadásul, Lieser úr, a koronatanú sem valami szavahihető, hiszen köztudottan nem veti meg az italt. De Lieser úr nem volt egyedül abban a kocsmában emlékeztette Susarme Helm. A személyleírást mások is hallották. Talán az a fiatalember is jelentkezni fog. Még szembesítésre is sor kerülhet. Ha Benda úr ártatlan, ennek csak örülnie kellene vélte Anders doktor. Vannak olyan ferdítések, amelyek aztán akár jogi tévedéshez is vezethetnek! vágta rá kétségbeesetten a fiatal. nő. Akkor mi lesz? Nem kell mindjárt olyan sötéten látni mindent. Reméljük, Benda úrnak alibije is van arra az időpontra. Susanne Helm hallgatott. Lehorgasztott fejjel nézett maga elé, s idegesen tördelte a kezét. A házaspár gyors pillantást váltott egymással. Benda úr a városba akart menni, ezért nem kísérte el sétálni a feleségét. Jól emlékszem, ezt mondta az ápolónő. A városból a patakig eljutni beletelik egy kis időbe. Benda úr nemigen tehette meg, hogy odamenjen, elkövesse ezt a szörnyű tettet, aztán visszatérjen a városba minél tovább beszélt a főorvos, annál inkább az volt az érzése, hogy feleslegesen magyaráz.

29 Mondja meg őszintén, Susanne, ugye magát nagyon érzékenyen érinti Benda úr sorsa? A fiatal orvosnő felemelte a tekintetét. Igen felelte tompán. Nagyon szeretem őt. Értem sóhajtott dr. Anders. Susanne Helm őszintén nézett rá. Nem a régi szép idők miatt jöttem el önhöz, amint ezt bizonyára gondolta is. De ön volt az első, aki eszembe jutott, amikor meghallottam, hogy Bendáné az itteni klinikán van. Mivel ön a főorvos, ismernie kell az asszonyt. A főorvos szótlanul nézett, s nem vette le szemét a tűzpiros arcról. Úgy gondoltam folytatta Susanne Helm hogy ha van ember, aki segíthet, akkor az ön. Anders doktor összeráncolta a homlokát. Fogalma sem volt róla, miféle segítséget vár tőle a lány. Önkéntelenül is a feleségéhez fordult, mintha Katja ismerné a választ. Azt hiszem, először is együnk valamit javasolta a gyakorlatiasan gondolkodó belgyógyásznő. * A nagy szobát csak az állólámpa hangulatos fénye világította be. Susanne Helm selymes haján csillogott a fény, amikor előrehajolt, hogy felemelje poharát. Vacsora után már oldottabb volt a hangulat, és a lány nyugodtabban kezdhetett bele történetébe. Először Renate Bendával ismerkedett meg, aki egy frankfurti belgyógyászhoz járt, s már régóta Clausen doktor betege volt. Rolf Bendával csak később találkozott össze, amikor a férfi idegi eredetű gyomorpanaszokkal fordult hozzájuk. Egyszer-kétszer már előzőleg is láttam őt. Bendáné sokszor kihívatott minket, és mivel Clausen doktor már nem fiatal, inkább engem küldött ki maga helyett, pedig Bendáné nagyon ragaszkodott őhozzá. Az asszony eleinte kedves volt, de aztán egyre inkább úgy éreztem, kellemetlen neki a jelenlétem. Végül, szólt is Clausen doktornak, hogy csak vészhelyzetben küldjön engem, egyébként ő maga