kedvéért kétszer is, mert valószerûtlennek tûntek a légköri körülmények. Miután bokánál kibújtam a kabátomból,

Átírás

1

2 //beta verzio v1.5; Begin; 0010 Valamelyik nap azon kaptam magam, hogy kint vagyok az utcán. Legalábbis több dolog utalt erre. Hogy nem otthon vagyok, abból vettem észre, hogy nem hallom az atomerõmûvem zúgását. Bizonyos szempontokból meglehetõs túlzás volna atomerõmûnek nevezni a számítógépemet, de a hangereje nem tartozik ezek közé. Egyszóval viszonylag csend volt. Ez közvetetten azt is jelentette, hogy se nem tanulok, se nem dolgozom. Mivel úgy festett, nem is alszom, megállapítottam, hogy a fõiskolán sem vagyok. Néhány pillanatnyi összpontosítás után azt is kijelenthettem, hogy még csak álmos sem vagyok, így valószínûnek tûnt, hogy éppenséggel nem is oda vagy onnan igyekszem. Jóllehet, nem igyekeztem különösebben, a kabátomat próbálgattam kigombolni, ami egyébként cipzáras. Egész meleg volt. A Nap is sütött, állásából gyors fejszámolással kiszámítottam a pontos dátumot és idõt. A biztonság dec(iq); A rendõrnek születik egy négy karú, négy lábú gyereke. Sehová se engedi el. - Apu, hadd menjek le a játszótérre a többiekkel játszani! - Nem, kisfiam, még a végén kicsúfolnának. Inkább vidd le ezt a kiló kenyeret a házmesternek. A gyerek le is viszi. Az apja aggódni kezd, mert már egy félórája elment a gyerek, lemegy a házmesterhez és becsönget. A férfi véres baltával a kezében nyit ajtót. A BMF NIK hallgatói lapja Alapította és kiadja: BMF NIK Felelõs kiadó: Dr. Szeidl László Fõszerkesztõ: Kelemen Katalin (Kata) A billentyûzetet hergelik: Árvai András (Bundi) Földes Sándor (Sándol) Horváth András (DMC) Lonckor András (lonczy) kedvéért kétszer is, mert valószerûtlennek tûntek a légköri körülmények. Miután bokánál kibújtam a kabátomból, elindultam valamerre, és összetalálkoztam egy Marcus Aurelius nevû hörcsöggel, akinek szellemes szóvicceket mondogattam, majd kedélyesen beszélgetni kezdtünk. A meleg idõ, a hörcsög misztikus szavai és a felismerés, hogy tulajdonképpen nem csinálok semmi hasznosat, és nem is érzem ennek szükségét, már-már dimenziókon és idõn kívüli, boldog tudatállapotba juttatott, de akkor a villamoson ráléptek a lábujjamra. Addig nem vettem észre, hogy bárki is lenne a kocsiban rajtam kívül, és ezt furcsálltam is azon a korai órán, de hát egyszer nekem is lehet szerencsém. A második már jobban fájt. Mármint, amikor másodszorra léptek a lábujjamra, de ez már inkább olyan volt, mintha egy fogas fûrész társaságában satuba szorították volna. Harmadszorra pedig kifejezetten macskaharapásnak tetszett, egy olyan macskáénak, aki reggel ki szeretne jutni a szobából. A videó kijelzõje 5:50-et mutatott. A macskát lerúgtam az ágyról, felültem. Nem elõször történt mostanában, hogy nem tudtam, milyen nap van, de szerencsére most még indulás elõtt rájöttem, hogy szombat. Visszafeküdtem, de az agyam már bebútolt, és rögtön elfogott a bûntudat, hogy féléves feladatok, meg hogy ne légyen egy nap, egy perc elveszítve. Végül mégis elaludtam, és álmomban megcsináltam mindent az utolsó kódsorig. Órákkal késõbb kipihenten keltem, de bosszúsan, amiért semmi sincsen készen, és még az álmomat is erre pazaroltam. Most pedig kezdhetem az egészet elölrõl. Kata - Öregem, ekkora pókot még életemben nem láttam. Hallgató betelefonál a rádióba: - Beköltözött egy bûzös borz a pincémbe. Mit tegyek? - Nyissa ki a pinceajtótn és kenyérmorzsákból rakjon ki útvonalat, ami a kertbe vezet. Egy óra múlva újra telefonál a hallgató: - Mostmár két bûzös borz van a pincémben! Férj a feleségéhez: - Ma is járt itt az anyósom? - Igen drágám, mibõl gondoltad? - Le van köpve a fényképem! Pongó András (AndreW) Szathmári Miklós (Mikk) Tamás Gábor Zoltán (TGZ) Nyomdai munkálatok: D-plus kft. Tördelõ: Rózsa Gábor Korrektor: Cseri Eszter Szerkesztõség: beta@nik.hu Web: eleje oldal; HÖK - ösztöndíj 0011 Meleghelyzet 0100 Miklósoldal 0110 tanárinterjú 0111 hofi 1001 numerológia 1010 pilota nélküli jövõ 1010

3 HÖK Mindenki azt kérdezi, hogy mikor lesz, mindenki látja a végeredményt a számláján, ki megelégedve, ki kevésbé, de csak nagyon kevesen vannak azzal tisztában, mit is jelent az UTALÁS. Picit tekintsünk a kulisszák mögé! Az állam minden államilag finanszírozott hallgató után hallgatói normatívát fizet az iskolának, melynek elosztását a HÖK végzi az arra érdemes hallgatók között. A felosztás kicsit egyszerûsítve így néz ki: a hallgatók után kapott normatív összegek belekerülnek egy nagy kalapba, ebbõl kerül kifizetésre havonta a tanulmányi ösztöndíj, a szociális támogatás, a rendkívüli szociális támogatás, a kari ösztöndíj és a közéleti ösztöndíj. Az elnevezések önmagukért beszélnek, de talán egy kis magyarázat nem árthat. A tanulmányi ösztöndíjat jó tanulmányi eredmény után lehet kapni, tehát mindig az elõzõ félév eredményét vesszük figyelembe, súlyozva a fõiskolán eddig teljesített eredménnyel (elõzõ félév indexe * teljesített összkredit / mintatanterv szerint teljesítendõ kredit). Akik az átlag felett teljesítenek, tanulmányi ösztöndíjban részesülnek. Mivel az elsõ évfolyamosoknak elsõ félévben nincs mi alapján ösztöndíjat számolni, nekik ekkor még nem is jár. A szociális támogatás egészen más oldalról közelíti meg a kérdést. A rászoruló hallgatók segítése a célja. A rászorultság mértékét mindenki egy kitöltött ûrlappal és a mellékelt igazolásokkal bizonyítja. Ez alapján hozza meg a DJB a lehetõ legigazságosabb döntést minden hallgató esetében. A rendkívüli szociális támogatásról lehet, hogy kevesen hallottak, pedig igen fontos lehet. Mint a neve is mutatja, rendkívüli esetben nagyobb összegû egyszeri támogatást lehet igényelni. A kari ösztöndíj sport, kulturális és közéleti, valamint szakmai és tudományos kategóriákban igényelhetõ. Bárki, aki a felsorolt kategóriákban kiemelkedõ munkássággal büszkélkedhet, beadhatja (sõt adja is be!!!) a pályázatot a kari ösztöndíjra. A közéleti ösztöndíj azokat jutalmazza, akik a közösségért sokat tesznek. Pl. a HÖKképviselõk, érdekvédelmi felelõsök, kollégiumi HÖK-tagok, korrepetitorok, jegyzetportál- Az utalás-mizéria dec(iq); üzemeltetõk, vagy akik akár csak egyegy rendezvényen segítenek. A felsorolt ösztöndíjak félévente újra igényelhetõk, és egy félévre járnak. Eme szép sor után elérkeztünk oda, hogy mindenki beadta a számára fontos pályázatot, leadta az utolsó igazolásokat is, betartotta a leadási határidõket. Ekkor kezdõdik az UTALÁS elsõ fejezete: Elbírálásra kerülnek a pályázatok, és minden hallgatóhoz hozzárendelésre kerül egy bizonyos összeg, amelyet azon a pályázaton elért. Az elbírálás után összeáll egy adatbázis, amelyben mindenkinek minden kiérdemelt centje benne szerepel. Elkezdõdik a tanulmányi ösztöndíjak kiszámítása is, amely, eltérõen a többi pályázati formától, a jó tanulmányi eredményre automatikusan jár. A kiszámításhoz egy adatbázist használunk, melyben minden hallgatónak szerepel a neve, Neptun kódja, képzési kódja, az elõzõ félévi indexe, a fõiskolán eltöltött félévek száma, évfolyama stb. Az adatbázisban hozzárendelõdik mindenkihez az ösztöndíjmutatója (a fentebb leírtak szerint), ez határozza meg végül a tanulmányi ösztöndíját is. Elõször évfolyamokra történik a bontás, majd az évfolyamátlag A medve és a nyuszi sétálnak az erdõben, és találkoznak a jótündérrel. - Mivel ilyen szimpatikusak vagytok nekem, teljesítem három kívánságotokat. - mondja a jótündér. - Én 10 medvelányt akarok! - mondja a medve. - Én a legújabb és legdrágább autót akarom - mondja a nyuszi. - Én... még 10 medvelányt akarok! - mondja a medve. - Én pedig.. egy kifogyhatatlan benzinkutat az autómhoz - mondja a nyuszi. - Én.. azt akarom, hogy a világ összes medvelánya az enyém legyen! - mondja a medve. - És neked, nyuszi, mi az utolsó kívánságod? - Hm... Tudod mit? Legyen a medve buzi! Két régi cimbora beszélget. Egyikük megkérdi a másiktól: - Te, ha én elmennék hozzátok, és teherbe ejteném a feleséged, miközben te horgászni vagy, akkor utána ellenségek lennénk? A másik elgondolkozva vakarja a fejét: - Hát azt nem tudom, hogy ellenségek lennénk-e, de hogy kvittek igen, az biztos. //2006.november; kerül kiszámításra, aki efölött teljesített, az ösztöndíjat is kap. Aki ez alatt, az sajnos nem. Az ösztöndíj pontos összegét egy statisztikai képlet határozza meg az adott átlag körüli eloszlás alapján. (Elég bonyolultan hangzik, ugye? J) Tehát a kezünkben van minden pályázati eredmény és a tanulmányi ösztöndíj számszerûsített összegei. Ekkor kezdõdik az UTALÁS második fejezete: Ezt az idõszakot kedvelem személy szerint a legkevésbé, hiszen ekkor érkezik percenként egy telefon, hogy "mikor lesz utalás?", vagy keres meg valaki a folyosón, hogy "kész van-e már az utalás?" vagy "hallottam, már utaltok ". Ilyenkor kicsit néha feszültté válhat a légkör a HÖK-irodában, de természetesen ekkor is megpróbálunk barátságosak lenni, és még az utolsó pillanatban is javítani a hibákat. Bizony, mert hibák mindenhol lehetnek Miután ezzel elkészültünk, átléptünk az UTALÁS harmadik fejezetébe: Ez néha nagyobb feladat, mint amekkorának tûnik, hiszen ez az aláírások, ellenjegyzések idõszaka. Sokan kell hogy aláírják a sok papírt, sok pecsét kell hogy kerüljön a megfelelõ helyekre, a megfelelõ digitális formátumú táblázatok kell hogy eljussanak bizonyos emberekhez, és sok fénymásolat kell hogy készüljön minden e- gyes papírdarabról. Amint mindezekkel készen vagyunk, minden késedelem már csak a bankon múlik. Általában minden hónapban legkésõbb az aláírásoktól számított nap múlva mindenkinek a számlájára érkezik a megérdemelt pénze. J Zeusz (a NIK HÖK elnöke) FIGYELEM!! OHV!! Vagyis oktatók hallgatói véleményezése a december 4- ével kezdõdõ héten! A véleményezõ kérdõív kitöltése minden tárgyból az órán történik, úgyhogy próbáljatok ne ezen a héten lógni, hogy eredményes lehessen. Ne felejtsétek, ez fõleg a ti érdeketek!! 0011

4 //beta verzio v1.5; Néhány hete e sorok bármely olvasója kaphatott a postaládájába egy BMF-MBK tárgyú levelet a nyilvános levelezõlisták valamelyikérõl. Ha bele is tekintett, azt olvashatta, hogy néhány hallgató életre hívja a BMF (nem hivatalos) Meleg Baráti Körét, ahová hasonló beállítottságú kollégákat várnak szeretettel. A levél feladója a húszas évei elején járó Péter volt, aki azóta a kör szervezésén munkálkodik. Vele és a kör egy másik tagjával, a hasonló korú Gergõvel beszélgettünk az életrõl, a másságról és a BME-n már mûködõ hasonló klub mintájára alakuló társaságról. Mi ez a klub, honnan jött az ötlet? P: Úgy történt, hogy összegyûltünk heten-nyolcan a fõiskoláról, és kitaláltuk, hogy jó lenne egy ilyet csinálni. Sok hasonló kezdeményezés van már az országban, minden nagyobb egyetemen és fõiskolán alakult hasonló, hivatalos vagy kevésbé hivatalos melegkör. Ha a Mûszaki Fõiskola tizennégyezer hallgatójából vesszük az elméleti tíz százalékot, abból már egész jó társaságot össze lehetne hozni. Fõleg baráti összejövetelekbõl, közös sörözésbõl, színházból, társasjátékozásból álló progaktuális 0100 Meleghelyzet Meleg Baráti Kör alakult a BMF-en Mióta tudjátok, hogy melegek vagytok? Gergõ: Visszagondolva, nekem ez kétlépcsõs folyamat volt. Már kilencéves koromban is éreztem, akkor igazából rájöhettem volna, de amikor magamnak beismertem, az tizenöt-tizenhat éves korom körül volt. Péter: Én mindig is tudtam, hogy valami "nem stimmel", mert sosem a lányokat néztem. Aztán én is körülbelül tizenhat éves koromra jutottam oda, hogy egy nagyon jó heteró barátommal beszélgettem errõl, és végül nagy sírás-rívás árán fél év alatt beismertem magamnak, hogy ez vagyok én. Ez nem számít korainak? P: Szerintem nem. Beszélgettem már olyanokkal, akik tízéves korukban biztosak voltak a dolgukban, de persze vannak, akik csak huszonharminc évesen ismerik fel, hogy valami nem stimmel, vagy másképp van, mint ahogy gondolják. Hogyan történt a felismerés? Amikor rájöttetek, mit gondoltatok, mit éreztetek? P: Nekem egyfolytában benne volt a tudatalattimban, a fantáziáimban, hogy valami van. Beszélgettünk róla, eleinte próbáltam megváltozni, normálisnak lenni, heteróként viselkedni, de nem jött össze. A barátom meg mondogatta, hogy ez van, nem vagy más, így van jól, és lassan én magam is elfogadtam. Most természetesnek tartom. G: Ez egy folyamat, amin keresztülmegy az ember. Eleinte nem akarja, bízik abban, hogy hátha nem. Tizenkét-tizenhárom éves korom körül ez elég nagy kérdés volt saját magamnak feltéve, ráadásul senkivel sem tudtam még megbeszélni sem. Negatív élménynek éltétek meg? G: Nem tudok negatív élményként visszagondolni rá, de azért nem volt egyszerû. Húszéves koromra aztán elmondtam a szüleimnek, végül is akkor ismertem be teljesen magamnak is, és onnantól kezdtem jól érezni magam a bõrömben. P: Ezzel én is így vagyok: minél több embernek mondom el, aki közel áll hozzám, annál jobban érzem magam. Nem kell hazudni, aki szeret, az úgy szeret. Mi volt, ami segített elfogadni? G: Nekem az segített, hogy a tévében láttam A fiúk a klubból címû sorozatot. Akkor jöttem rá, hogy igen, úgy is lehet élni, hogy meleg vagyok, nem muszáj elnyomni magamban. P: Én a hagyományos módszereknél maradtam: rengeteg barátom segített, lányok és fiúk egyaránt, velük beszélgettünk errõl. Õk biztattak, lelki támogatást nyújtottak. Akkoriban mániámmá vált az is, hogy megismerjem a dolog minden hátterét, biológiai-természettudományi és társadalomtudományi szempontból is. Ezek révén már úgy gondolom, hogy ez természetes dolog. Valóban természetesnek látjátok, vagy úgy gondoltok rá, hogy ez valami a természetestõl eltérõ, de mivel létezik, el kell fogadni? P: Erre csak annyit szeretnék mondani, hogy bizonyított, hogy az élõvilágban az intelligencia növekedésével a homoszexualitás aránya nõ. Ha megnézzük a majmokat, delfineket, ott igen nagy. Véleményünk szerint ez teljesen természetes, és kutatók is azt hozták ki, hogy genetikai dolgokon alapul. Anyai ágon lehet örökölni, ezt hozzáteszem. Ha genetikai is, normálisnak mondható-e? G: Ez inkább attól függ, hogyan ítéli meg a társadalom. Volt olyan idõ, amikor a balkezesség is abnormálisnak számított, és küzdöttek ellene. Csak azon múlik, hogy az emberek mit gondolnak természetesnek. Vagyis ha a társadalom elfogadóbb, "több" a meleg? P: A számuk mindenhol ugyanannyi, de többen merik felvállalni. Jó példa, hogy a magyarországi melegfelvonuláson voltunk ezren, a bécsin voltunk százhatvanezren. Miért kell felvonulni? P: Hogy megmutassuk, hogy vagyunk, kik vagyunk, hogy esetleg mások vagyunk, de ugyanúgy élünk, ugyanúgy a társadalom részei vagyunk. G: A pride a melegeket is megosztja egyébként, vannak, akik azt mondják, hogy nem kéne, mert minek nagy színes izékben dobálni magunkat az utcán. P: Én nem voltam színes izékben! Melegfelvonulás. Színes izékben dobálni magunkat az utcán. Hogy vagytok itt a fõiskolán? G: Én jól, bár most sikerült megtudnom, hogy elég sokan "gyanakodnak" rám. (nevet) Megdöbbenve tapasztaltam! P: Akiknek én a fõiskolán elmondtam, mind csodálkoztak, nem is sejtették. Bár mindig próbálok apró célzásokat tenni, de általában az embereknek nem esik le, hogy mirõl beszélek. Amikor partnerekrõl, társakról van szó, én sosem mondom azt, hogy hú, de jó csajom meg milyen barátnõm van, hanem mindig azt mondom, hogy társam van, párom van. Próbálok egyéb célzásokat is tenni, de hatástalanul. G: Úgy veszem észre, hogy a heteroszexuálisok nem feltételezik, nem tartják elképzelhetõnek, hogy meleg vagy. Egyszerûen nem is merül föl bennük, még ha látnak is valami erre utalót, akkor sem. Vidámságotokat látva úgy fest, nincs a helyzettel problémátok. Nem zavar az sem, hogy az emberek nem tudják rólatok? P: Úgy, hogy nem híreszteljük magunkról, úgy tûnik, ez nem probléma. Idegeneknek meg amúgy sem szeretem elmondani. Ne legyen idegen, csak a srác, aki melletted ül elõadáson. Nem rossz érzés, hogy úgymond elhallgatod elõle? G: Hát most minek sokkoljam szerencsétlent azzal! Elég neki, hogy bent ül egy elõadáson, ami halál unalmas, és még azon aggódjon legközelebb, hogy merjen-e mellém ülni? (megint nevet) P: Pedig lehet, hogy feldobná a hangulatot bizonyos elõadások közben! (õ is nevet) Egyébként nem jelent problémát, mert akik szeretnénk, hogy tudják, azok tudják is.

5 aktuális ramokat szervezünk. Vannak, akik a bélyeggyûjtõk klubjába járnak, mások a bowlingozók klubjába, mi meg ide. Érthetõ. Hogyan toboroztok? P: Regisztráltattam magam szinte az összes fõiskolás levelezõlistán, és küldtem egy levelet az alakuló körrõl - egyelõre így. Olyan tervem is van, hogy melegújságokban és szórakozóhelyeken is megpróbálom közzétenni, hogy alakulóban vagyunk. Ha jól tudom, az említett levél csak kevés listán ért célba. P: Igen, a Kandó kolihoz tartozó listák közül például jó párról letiltottak. A Neumannon viszont az összes listán kikerült, és a Keletis listákon is. A Rejtõsökhöz sajnos nem tudtam elküldeni, mert nem találtam címet, és a Bánkival is hasonló a helyzet. A letiltások okát megtudakoltátok? P: Megkérdeztem az admint, akinek az volt a válasza, hogy bizonyára diszkriminatívnak tûnik, de mivel ez a többséget nem érdekli, nem teszi közzé. Visszaírtam neki, hogy igen, diszkriminatívnak tûnsz, de vedd tudomásul, hogy legalább tíztizenöt százalékot érint, és akár a legjobb barátod is lehet meleg, és nem biztos, hogy õt meg kéne fosztani ettõl a lehetõségtõl. Erre nem jött válasz. Plakátokra nem gondoltatok? Persze ehhez az is kell, hogy valaki lemenjen és kirakja a plakátot mások elõtt, ti pedig egyelõre anonimok vagytok. P: Ezzel szerintem nem lenne gond, de sok értelmét nem látom, mert biztos, hogy letépkednék. A BME-n is voltak ilyen akciók, és mindig leszedték. Hányan vagytok, milyen gyorsan gyûlnek a tagok? P: Jelenleg nyolc Kandós, hét Keletis, nyolc Neumannos és két Rejtõs tagot számlálunk, és többen érdeklõdnek. Ha minden jól megy, akkor körülbelül emberre számítunk csak a fõiskoláról. Mi történik azzal, aki jelentkezik? G: Erre a BME-n is jól bevált rendszert használjuk: felvétel elõtt van egy személyes találkozó - például egy pizzázás vagy hasonló - a szervezõk közül valakivel. Ez egy egyszerû beszélgetés, hogy vagy meg hogy hívnak, igazából arra szolgál, hogy a homofóbokat kiküszöböljük, meg hogy legalább ismerjük azt, akit felveszünk. Hogyan dönti el egy meleg a másikról, hogy az-e? P: Húha. Külsõ és viselkedés alapján. Elõször is külsõre ad egy benyomást, és amikor beszélgetek vele, elõbb-utóbb kiderül. Körülbelül tíz százalék közülünk kicsit femininebb viselkedésû, róluk könnyebb eldönteni. Külsõ alatt, gondolom, az öltözködés értendõ, de a ti ruházatotokon semmi különöset nem látni. Hogyan öltözködik egy meleg? P: Vannak, akik szeretnek "divatbuzin" öltözködni, rózsaszín cuccok, élénk színek, divatos ruhák, és ezek közül nagyon sokan melegek - igaz, vannak, akik csak a trendet követik és heterók. De ez egy támpont lehet. Aki tök átlagosan néz ki, arról nehezebb megmondani. Nemrég beszéltem Gergõvel, hogy õ például nem is sejtette rólam, én viszont róla igen. G: Én úgy kerültem be a körbe, hogy Péter írt nekem egy levelet, hogy szerinte meleg vagyok. Visszaírtam, hogy tényleg, de eléggé megdöbbentem. Miért olyan fontos nálatok az anonimitás? Mi történne, ha kiderülne? G: Mert sokan vannak, akik épp csak eljutottak oda, hogy tényleg melegek, de nem biztos, hogy ki tudnának állni ezzel a világ elé teljes mellszélességgel. P: Képzeld el, hogy kiállok az AudMax közepére, hogy sziasztok, Péter vagyok és meleg. A következõ héten már senki nem ül mellém, mindenki kiutál. Azt gondoljátok, hogy kiutálnának? P: Vannak nagyon sokan, akik rossz néven veszik, ha valaki meleg. A fõiskolán is van néhány radikális személy, akikkel beszélgettem arról, mit kéne velünk csinálni, de hál' istennek a legtöbben pozitívan gondolkodnak rólunk. Egyébként érdekes, hogy a felsõoktatásban sokkal kevesebb homofób ember van, mint bárhol máshol. Ti hogyan kezelitek azt, aki bevallottan vagy jól láthatóan "utálja a buzikat"? P: Van ilyen, minimális kommunikációt tartok vele fenn. G: Én valószínûleg, most már dacból is, elég provokatívan viselkednék vele. P: Nálam ez úgy mûködik, hogy próbálok érvelni, hogy miért, és a sztereotípiákra rákérdezni, ellentmondásba próbálom hozni, hogy elgondolkodjon. Az esetek tíz százalékában ez mûködik, de egyébként nem. G: Szerintem az emberek többsége még egyszerûen nem találkozott meleggel és nem ismeri õket. P: Legalábbis azt hiszi, hogy nem találkozott. Ilyenkor szeretnétek jobb belátásra bírni az illetõt, vagy vagytok-e annyira toleránsak, hogy elfogadjátok az álláspontját? P: Én nem vagyok képes elfogadni ilyen dolgokat. Mindenkivel szemben toleráns vagyok, de az olyan embert, aki bárkit megkülönböztet bármilyen hovatartozása miatt, elítélem. Sok mindent természetesnek tartok, még azt is, amit talán nem kellene, de ezt az egyet mélyen elítélem. G: Én ennél empatikusabb vagyok, mindenben tudom látni azt, hogy esetleg a környezet, amiben felnõtt, vagy ahogy nevelkedett, az alakította ki ezt a véleményét. És ha ilyen, akkor ilyen - nem lehet vele mit csinálni. Persze zavar, jó lenne, ha nem lenne, de a kedvemért nem fog megváltozni. Sokan gondolhatják, hogy a melegszex undorító. G: Igen, elképzelhetõ, de ez érthetõ is, mert elég sokkoló lehet egyeseknek. P: Amikor elõször láttam tizenhat évesen melegpornót, szinte a hányinger kerülgetett. Most már tök természetesnek tartom. A melegek számára visszataszító a heteró szex? P: Ez hülye kérdés, szerintem senki számára nem visszataszító. Gyerekkorunktól kezdve ezt látjuk - vagy nem látjuk, de tudjuk -, és ezt tekinti mindenki alapértéknek. Szerintem ez mindenki számára természetes, nem ismerek olyat, aki számára ez undorító lenne. A klub kapott olyan hallgatóktól visszajelzéseket, akik nem //2006.november; homokosok? Hopsz, vagy ez csúnya szó? P: Mindegyik mi vagyunk. Én úgy vagyok, hogy a köcsög kivételével mindent elfogadok, van, amikor én is mondom magunkra, hogy buzik vagy homokosok. (nevet) Egyébként kaptam olyat, hogy gratulálnak és sok sikert kívánnak. És az érdekes, hogy fõleg Kandósoktól, pedig a Kandós levlisták többségérõl letiltottak. Olyat nem kaptatok, amiben elküldtek benneteket a fenébe? P: Nem kaptunk, és ezen én is csodálkozom. G: A BME-s listára nagyon ritkán szokott jönni ilyen. Idõnként valaki úgy érzi, hogy el kell mondania, mennyire utál minket, és akkor ezt mi tudomásul vesszük P: Egyébként örömmel hallottam a Neumann karon elõadáson, hogy sokan errõl az alakuló melegkörrõl beszélnek. És mit beszélnek? P: Hogy hát ez milyen dolog, kell-e, nem kell-e, és sokan belátják, hogy érdekes, és lehet, hogy szükség is van rá. És egymás közt vitatkoznak, hogy milyenek a melegek. G: Jó, ha az emberek beszélnek róla, mert akkor oldódnak a gátlások, és nem lesz ciki dolog errõl beszélni. Távlati tervek? Szeretnétek, ha ez egy hivatalos kör lehetne, és gondoljátok, hogy támogatásra találna? P: Egyelõre nem szeretnénk. Vannak, akik liberálisak a fõiskolán, vannak, akik konzervatívak, de törvénybetartók, és van a legrosszabb is, aki konzervatív is és önfejû. Sajnos jelenleg - úgy gondolom - õk vannak többségben, és nem látom értelmét beadni egy ilyen kérvényt. Ráadásul anyagi, erkölcsi támogatást sem hiszem, hogy kapnánk, értem ez alatt a termet, plakátozási lehetõséget, fénymásolást stb. G: A BME-n ekkora probléma nincs, mert termet tudunk szerezni, a plakátozást is meg tudnánk oldani, de most arra várunk, hogy regisztrálni tudjuk a kört, ami elég körülményes, mert a hivatal lassan mûködik, és mindig van mire hivatkozni. P: Egy pár év múlva talán vissza lehet erre térni. Kívánjuk a legjobbakat. Aki e cikk után kedvet kapna felkeresni benneteket, mit tegyen? P: Amennyiben valakit érdekel a BMF MBK, legyen akár meleg vagy kevésbé meleg hallgató, akár oktató, írjon egy levelet a gpride@citromail.hu címre, vagy látogasson el a hamarosan elkészülõ közös BMF MBK-GBME portálra. Mindenkinek teljes anonimitást garantálunk! A csak kíváncsiskodóknak, érdeklõdõknek a és a gbme.uw.hu internetcímeket tudom ajánlani. Kata dec(iq); Egy katonai teherautó elakad a sárban. Egy perccel rá megjelenik egy tiszti Jeep négy tiszttel. A tisztek kitolják a teherautót a sárból, majd az egyik megkérdezi a sofõrt: - Mit szállít maga? - Ezredes úrnak jelentem, harminchat újoncot. 0101

6 //beta verzio v1.5; Na! 0110 Éjjel azt álmodtam, hogy tüzet gyújtottam a sivatagban. Elõször egy smirglispapírt lobbantottam lángra a piros öngyújtóval, aztán odadobtam az összes kis papírkát meg fadarabot, és természetesen minden remekül égett, mert amúgy is olyan meleg volt, mint a tûzben. Mindegy, illetve bizonyára felmerül a kérdés: van-e jelentésük az álmoknak? Joggal. "És vajon tényleg a lélek a lángot szereti, a test pedig a háborítatlanságot, a sziesztát?" Figyelem! Hiszen a sok pihenés után éppen szaladgálni esik kifejezetten jól, vagy csak nyújtózkodni. A stresszkérdésrõl nem is beszélve, illetve annyit, hogy sok-sok izgalom után (legyen az vizsga, esetleg embergyûlölet) a lélek inkább szereti a háborítatlanságot, és korántsem a lángot. A választ nyilván még a "Gyûlölök és szeretek" sem adja meg teljes egészében, mint ahogyan a "hogyan ne legyünk öngyilkosak-görbe" is ideális körülményeknél érvényes csak, az emberek racionalitását feltételezi, következésképpen a racionalitás keretein belül próbálja a nem racionálist megfogni. Oly törekvés ez, mint matematikailag megfogalmazni magát a matematikát. Éppígy ide sorolhatnám a tágabb értelemben vett élet értelmét, és szoktuk is mondani: "Csak nem szokta még meg a lelkemet a testem!", aztán tényleg, ez utóbbi le is teszi az állampolgárságot legakkor - jóllehet teljesen másra mondjuk és nem is erre. Elõtte, utána töltünk. Szintén más. Magyarok és nem magyarok sokasága nevet Karinthy Frigyes nevettetõ írásain, mintegy hahotáznak, "mert lehet bármily nehéz az élet, az a fõ, hogy nevetni tudjunk: együtt!" (nem Karinthy). Bizony, néhányan nem is sejtik, rengetegen pedig egyszerûen nem veszik tudomásul, mennyire csak kenyere volt neki a nevettetés, holott õ többnyire õszintén, mint szenvedõ, melankolikus lélek akart elismerni; és ugyanúgy elismert lenni. Álmában többnyire repülõt vezetett, és bár elképzelhetõ, hogy nem is a klasszikus értelemben vett álmaiban tette, mégis joggal merül fel a kérdés, hogy van-e jelentése az álmoknak. Humoros írásait így szemügyre véve tetten érhetõ egy-egy ficam, megannyi légörvény, hogy repülõn fogant az ügy, és a reflexszé vált mosolyogtatása már nem homályosít annyit valódi szándékán. Lehet, hogy õ is az esõ nyomában akarta berepülni a világot? Ez amúgy nem lehet. Határon innen és túl egyaránt nevetnek Hofi viccein. Hihi, de hirtelen megkülönböztetett érdeklõdéssel hallgatom a "ne feszítsd túl az íjadat" mondanivalójú énekét, közben általános nos: igenis, esetenként érdemes túlfeszíteni, most az egyszer, de jó hír, hogy össze lehet kapcsolni az áramszünettel, mellesleg. Semmi sincs rendben, nemhogy minden - felelhetnék a humoristák, ha nem éppen humorizálnának. Egyesek ezalatt még mindig azon fáradoznak, hogy ne teljenek az idõvel. Ez többnyire sikerül. De most érdemes igazán figyelni! Épp itt is alakul, már majdnem, nézzétek, már félig megvan, és, és, ÉS! A válasz: Gavroche penta - ám sajnos én sem értem, pontosabban már nem. Mindegy, illetve legalább sikerült átejteni az idõt, és még mindig csak "éjfél van a presszóban". Az elõbb még automatikusan kidõlt az összes fa a rétre, minden folyó kiöntött a partra, sztereo-szaglás; nullák duplázták magukat fényes arccal, sejtelmes mosollyal pöcköltek le: "Hát az életkimenet ugyanúgy eredménye csak a függvénynek!!! Egyenlet, de mi nem hagyjuk egyenlõvé tevõdni." Most meg kérlelhetetlenül kitessékel a kínai a Zodiacból, arra sincs idõ, hogy nyugodtan visszakeljen az ember az idõ tetejére, aztán gyí! Neptunusz, aki nyilván ez idõ tájt is azon volt, hogy kitaláljon a sivatagból, botnak se jó, mégis szigonyával a homokhullámokba döfött: "Itt se térdel már tenger!" Régen mekkora méltóság volt, jelenleg pedig egy program jelképe. Élcelõdések célpontja. Sebaj, a homok ezúttal tele volt pénzdarabokkal, de még százasokkal is. Közben sehol egy malom, legfeljebb én. Mondanom se kell, jól teleraktam a zsebeimet, úgy feldobott, ráadásul egy ideje már nem a sínek vezettek, sõt még csak nem is vezettek, a piros öngyújtót elmulasztottam a lángoknak adni, hiába szerettek addigra már viszont. És hogy mi történt utána? Még sokkal korábban egy rádiós mûsorban, ahol az álmok jelentését jelentették, hallottam, hogy az, aki meghal álmában, és nem ébred fel erre a történésre, hanem úgymond megéli a halált, az már bizonyos értelemben elért Miklósoldal egy magas álom-tudatállapotot. Ezúttal meg se haltam, de felébredtem, még mindig az üres cikkem, a kurzor mögött találtam magam. Belmondo idézete csak reggel jutott újra az eszembe: "Sosem az emberek döntenek, hanem az események" - legalább ez bejött. Mikk dec(iq); Bemegy egy férfi a kocsmába, rendel öt konyakot, majd gyors egymásutánban lehúzza. A csapos együttérzõn megjegyzi: - Nehéz napja volt, ugye? - Hajjaj, ma tudtam meg, hogy homokos a fiam. Másnap ismét bejön, rendel megint öt konyakot, megissza mind. A csapos megkérdi: - Még mindig a tegnapi dolog miatt iszik? - Nem, ma megtudtam, hogy az öcsém is a fiúkat szereti. Harmadnap már eleve részegen jön, és tíz konyakot rendel. A csapos szánakozva kérdezi: - Hát maguknál senki sem szereti a nõket? - Dehogynem, a feleségem... - Vazze, nem értem a nõket. Tegnap is vettem neki virágot, mert gondoltam hátha örül neki. Erre néz rám bután, aztán kapcsol, elkezd sírni, hogy biztos megcsaltam, és elmondott minden állatnak. Egy órán keresztül kellett nyugtatni. Soha többet nem veszek nõnek virágot. - Szóval nem is csaltad meg? - De igen, de most nem ez a lényeg...

7 Harmadik tip. találk.: Mikrofonvégen az ember, aki élvezi az oldalas integrálást, és hisz a kételyben. Rovatunk következõ áldozata az elsõsök mumsa, akirõl többek közt azt is kiderül, hogy õ sem szerette mindig a matekot. Harmadik típusú találkozásokt százalékszámításos feladatot oldottunk meg - sokkal érdekesebb problémákkal találtam szembe magam, és ez már nagyobb kihívást jelentett. Így hamarosan nagyon megkedveltem ezt a tudományt, és azóta is sok örömömet lelem benne. Errõl jut eszembe. Egyik jelenlegi hallgatóját érdekelné, hogy miért használja annyit azt a szót, hogy triviális. (pár pillanatig tartó csend, majd) Hát ezt a szót is a gimnázium elején tanulhattam valamikor. Akkoriban még biztos érdekesebb szónak találtam, de hogy õszinte legyek, nem //2006.november; sikerességének. Azt viszont remélem, hogy a teszt logikai része azért még most is jól sikerülne. Önt a hallgatók nyilvánvalóan a számok emberének tartják. Mennyire próbálja meg betartani a matematikai egzaktságot az élete egyéb területein is? Az igaz, hogy szeretem a konkrét, egzakt dolgokat, de emellett nagyon kedvelem a spirituális dolgokat is. Ha valaki hisz a horoszkópokban, akkor erre rögtön magyarázatot lelhet abban, hogy ikrek jegyben születtem, így természetemtõl fogva jellemzõ rám a kettõsség, és megférnek bennem az ellentmondások. Szokta forgatni az újságunkat? Tudja, hogy valójában mirõl is szól ez a rovat? Igen, szoktam olvasgatni. Interjú Vajda Istvánnal Elsõsorban a tanárinterjúk érdekelnek belõle, mert érdekes dolgokat tudhatok meg kollégáimról, amik máskülönben nem biztos, hogy szóba kerülnének. Például a Kutor tanár úrral készült legutóbbi interjú is sok meglepetéssel szolgált. Azt nem tudom, hogy a hallgatókat is ennyire érdekli-e a dolog, de az biztos, hogy a tanárokat igen. figyeltem fel erre eddig. Amúgy lehet, hogy ez abból fakad, hogy én tényleg nem szeretek azzal foglalkozni, ami nagyon egyszerû vagy jól ismert. Ezért elképzelhetõ, hogy kicsit gyakrabban használom a megszokottnál. Persze az is lehet, hogy másnak nem minden triviális, amit én Reméljük, igen. Mesélne nekünk annak tartok. egy kicsit az ifjúságáról? Biztos világ életében matematikusnak készült Visszatérve az eredeti Szívesen mondanám, hogy igen, de teljesen másképp áll a dolog. Székesfehérváron nevelkedtem, ott jártam általános és középiskolába is. Igazából semmiféle családi indíttatás nem volt pályaválasztásom során, annál is inkább, mert elsõ generációs értelmiségi vagyok. Édesapám gépkocsivezetõ volt, édesanyám pedig ápolónõ. Két testvérem van. Õk jóval fiatalabbak nálam. Hogy miért vitt mégis erre az utam, az talán abban keresendõ leginkább, hogy én mindig is nagyon szerettem iskolába járni. Ebbõl logikusan következett, hogy valami olyan hivatást válasszak, ami kötõdik az oktatáshoz. Persze lehet, hogy az is közrejátszott, hogy ez volt az a hivatás, amit - legalábbis mint külsõ szemlélõ - már valamennyire ismertem. Persze nekem is volt olyan korszakom, amikor még más foglalkozást képzeltem el magamnak, pl. egy idõben kalauz akartam lenni, de elég hamar kikötöttem a tanári pálya mellett. Azonban a matematika akkor még olyannyira nem jött képbe, hogy a felsõ tagozatban egyáltalán nem is szerettem. Rendkívül unalmas témára, a fizikával hogy áll? A fizikát még a matematikánál is késõbb szerettem meg, de itt is hasonló okok játszottak szerepet. Azt azért hozzá kell tegyem, hogy ha összehasonlítjuk az akkori és a mostani fizikaoktatást, akkor elmondható, hogy a mostani általános iskolás anyag sok olyan ismeretet tartalmaz, amit akkoriban csak a középiskolás padok között tanult meg a diák. Az általános iskolában akkor még alacsonyabb szinten, vagy inkább úgy mondom, hogy sokkal gyakorlatorientáltabban tanították a fizikát. Így többnyire az volt vele a problémám, hogy nem jelentett kihívást csak hogy ne használjam a triviális szót. Aztán ahogy említettem, a középiskolában, a matematikához hasonlóan - ha nem is olyan gyorsan -, ez is elkezdett érdekelni. Ezért is lettem aztán matematika-fizika szakos. Bár matematikát tanítok, második szakomnak a mai napig nagy hasznát veszem, hiszen sok matematikai fogalom éppen azért alakult ki, mert a fizikának :-) Persze nem azt mondom, hogy ez valóban a csillagjegyem miatt van így, mindenesetre engem érdekelnek ezek a dolgok. Ha abból indulok ki, hogy a matematika mégiscsak arra való, hogy egy elégségesen széleskörû leírást adjon a világról, akkor mint matematikus, mégis hogy hihet ennyire a "matematikán túli" világban? Szerintem azért nem igazán így áll a dolog. Fel lehet fogni a matematikát mint egy nyelvet, amivel nagyon sok mindent le lehet írni, azonban én inkább úgy fogalmaznék, hogy a matematika - ugyanúgy, mint a fizika - csupán modelleket gyárt az és száraz tudománynak tartottam. szüksége volt rá, és az analízis a matematikának életre. Tehát nem leírja, hanem képes Igazából elõször biológia-földrajz szakos tanár akartam lenni, aztán késõbb nagyon megkedveltem a kémiát, úgyhogy második fázisban már biológia-kémia szakos okító lettem volna szívesen. Késõbb azonban ez is megváltozott. Különben akkoriban elég sok tanulmányi éppen egy olyan területe, aminek a fizikában nagyon sok alkalmazása van. Az is gyakran elõfordul, hogy a fizikán keresztül jól lehet szemléltetni a matematikai problémákat. Igaz, ha lett volna akkoriban matek-kémia szak az egyetemen, akkor azt választottam volna. alkotni olyan modelleket, amelyek a világra bizonyos körülmények között jól alkalmazhatóak. Arra gondolok például, hogy a klasszikus fizika törvényei nem érvényesek nagy sebességek esetén, illetve a mikroszkopikus részecskék világában. Ezt mindenki tudja, aki hallott már a relati- versenyen is részt vettem, és egy vitáselméletrõl vagy a kvantum- kémiaversenyen egy hölgy a versenybizottságból Csinált ön már IQ tesztet? Csak mechanikáról. Ehhez hasonlóan az eukli- odajött hozzám, és azért jutott eszembe a kérdés, mert deszi geometria tételei sem érvényesek megkérdezte, hogy és a matematikát szeretem-e? Erre elmondtam neki, hogy hát azt én annyira nem. Õ mosolyogva közölte, hogy majd megszeretem. Én persze akkor úgy gondoltam, hogy ez nem valószínû, de a gimnáziumban mégis megváltozott a hozzáállásom. Ez elsõsorban annak volt köszönhetõ, hogy az általános iskolás matematikához képest - ahol egymás után 30 ugyanolyan típusú többször is említette, mennyire nem jelentett kihívást önnek a kezdeti matek és fizika. Nem, még sohasem csináltam ilyen tesztet. Mindenesetre azt hiszem, hogyha végeznének rajtam egyet, nem biztos, hogy olyan kiugróan magas lenne az eredmény. Fõleg most már. Gondolok itt arra, hogy a memória, ami nekem már egyre rosszabb, egy elég fontos tényezõje a teszt minden körülmények között. Ezzel kapcsolatban eszembe jut, hogy volt egy történelem-filozófia szakos igazgatóm, még amikor Székesfehérváron tanítottam, aki egyszer meghallgatta Reimann István elõadását a nem euklideszi geometriákról. Aztán jó sokáig azon füstölgött, hogy: "Még azt mondják, hogy a matematika egy egzakt tudomány. Hát ebben szinte minden bizonytalan." 0111

8 //beta verzio v1.5; 1000 Rendben, akkor talán elmondhatjuk, hogy ön nem az a matematikus, aki mindenáron a számok segítségével akar mindent megoldani. Mennyire igaz ez az oktatói énjére? Mit tart abban a legfontosabbnak? Én itt is egy kicsit tovább mennék, és azt mondanám, hogy csakúgy, mint a matematikában, az élet más területein is az a legfontosabb, hogy az ember jól csinálja, amit csinál. József Atillától tudnék idézni, aki ugye azt mondta, hogy: "Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes." De az is nagyon fontos, hogy úgy végezze a tevékenységét az ember a lehetõ legjobban, hogy az egyben örömöt és kihívást is jelentsen számára. Természetesen tökéletes munka nincs, hisz emberi mivoltunkhoz hozzátartozik a tökéletlenség. Minden tettünkben benne van hiba lehetõsége, de törekedni, akarni kell. Ami pedig ezt legjobban motiválhatja, illetve a teljesítményt leginkább javíthatja, az a pozitív visszajelzés, illetve az építõ jellegû kritika. Én személy szerint úgy érzem, hogy eddigi pályám során sok mindent letettem már az asztalra, és szerencsére ez idõ alatt bõven jutott mindkettõbõl. Hosszú pályát említ. Kifejtené ezt nekünk kicsit bõvebben? Tulajdonképpen azzal kezdhetném, hogy már a középiskolában is sokat tanítottam a diáktársaimat. Aztán az ELTE-s kötelezõ gyakorlatok mellett már ötödévesen elmentem félállásba tanítani a Berzsenyi Gimnáziumba. Ezt követõen visszamentem Fehérvárra, ahol három évet oktattam a Teleki Gimnáziumban, ami mellett másfél évig nevelõtanár is voltam egy kollégiumban. Aztán megnõsültem, és újra feljöttem Pestre. Ekkor, '85-ben, kezdtem el tanítani az Árpád Gimnáziumban, egészen '98-ig. Majd a NIK régi épületében eltöltött 14 évet követõen átjöttem a fõiskolára. Egyébként ettõl még továbbra is vannak óráim ott az Árpádban, most éppen egy érettségizõ osztályt készítek fel. Tehát amint az az elõzõekbõl következik, a fõiskolán immár nyolcadik évemet töltöm. Sok hallgató felteszi félhangosan azt a kérdést, hogy "minek nekünk ez a matek?". Mit válaszolna nekik? Ez egy érdekes dolog. Igazából többször beszélgettünk már a kollégáimmal arról, hogy egyes hallgatók harmadéves fejjel azt mondják, hogy jó lett volna a matematikából többet tanulni. Õk valószínûleg olyan problémákkal kezdenek foglalkozni az informatikán belül, amihez jól jönne még több matematikai ismeret. Én személy szerint sajnálom, hogy a mai világban mindenki mindennek rögtön a hasznát keresi, de éppen mert mégis így van, természetes, hogy felmerül ez a kérdés. Nem is csak a hallgatók vetik fel, hanem az Oktatási Minisztérium részérõl is gyakran hallani olyan nyilatkozatokat, hogy a felsõoktatást egyre inkább gyakorlatközelivé kell tenni, praktikus ismereteket kell oktatni. Szerintem azonban nem biztos, hogy ez a szemlélet így teljesen jó. Középiskolában - mivel ott még több idõ van beszélgetni a tanulókkal (a közelebbi kapcsolat kialakítása a hallgatók és oktatók között már Tiszai Tamásnak is fontos volt. Lásd az augusztusi számban - a szerk.) -, el szoktam mondani, hogy valamikor a matematika úgy alakult ki, hogy egyáltalán nem érdekelte az embereket a gyakorlati haszna. Az ókori görög matematikusok, akik megalapozták a tudományt, mind polihisztorok voltak, és elsõsorban a matematika szépsége miatt foglalkoztak vele. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy manapság másképp mûködnek a dolgok, de azért ha valaki mindenképpen csak olyan dologgal akar foglalkozni, amirõl úgy gondolja, hogy hasznos, az önkényesen korlátozza a saját érdeklõdési területét. Ráadásul azt is hozzá kell tenni, hogy sokszor bebizonyosodott már érdektelennek vélt dolgokról, hogy korszakalkotó jelentõségük van. Gondoljunk csak Galvani békacombos kísérletére. Ki hitte volna, hogy az elektromosságnak azon felül is gyakorlati haszna lesz a késõbbiekben, hogy békacombokat lehet vele ugráltatni egy fémrácson? Rengeteg hasonló példa van még erre - gondoljunk a számelmélet titkosításokban betöltött szerepére vagy Euler gráfelméletet megalapozó munkájára -, de azt hiszem, ennyibõl is érthetõ, mit akarok mondani. Ha mindenki csak azzal akar foglalkozni, amit õ hasznosnak ítél, nagyon könnyen lehet, hogy amúgy igazán fontos és fõleg hasznos dolgoktól is megfosztja magát. Érdekes egyébként, hogy ezzel kormányzati szinten sem mindig vannak tisztában, elég csak arra gondolnunk, hogy mennyivel szívesebben támogatnak központilag valamiféle alkalmazás-kutatást, mint bármiféle alapkutatást, miközben azok elengedhetetlenül fontosak lennének. Világos. Hogy mást témákat is érintsünk, mesélne nekünk kicsit a családjáról is? Persze. A feleségem szintén matematika-fizika szakos tanár. Két lányom van, az idõsebbik fogorvostan-hallgató. Ifjabbik lányom is kacérkodik az orvosi pályával, de ez még nem eldöntött igazán. Õ most harmadikos gimnazista. Akkor még az is lehet, hogy matematikus lesz? Azt nem tartom valószínûnek. (majd egy, a tanár úrtól már úgy megszokott, jóízû nevetés) Harmadik tip. találk.: És szabadidejében hol fordul elõ a legtöbbet? Hát idõm sajnos nincs túl sok, tekintve, hogy több helyen tanítok, plusz igyekszem részt venni itt egyéb munkákban is. Ha mégis marad szabadidõm, még akkor sem fordítok belõle túl sokat a sportolásra, bár ahogy Kutor tanár úr mondta, valóban nagyon fontos lenne nagyobb hangsúlyt fektetni rá. Azért ha tehetem, és sikerül összehozni, eljárunk tollasozni a kollégákkal a Tímár utcába, de nem vetem meg a túrázást vagy a hegymászást sem. Ami a hobbikat illeti, szeretek például olvasgatni. Fiatalabb koromban a szépirodalom érdekelt leginkább, mostanában azonban már az ezoterikus írások foglalkoztatnak jobban. Egyik kedvencem Szepes Mária, tõle szinte mindent elolvastam. Nagyon sokféle könyvet írt, így többek között van regénye, novellája, versei, illetve filozófiai értekezése is. Emellett említhetném Müller Pétert, de a kedvenceim közé tartoznak a mesekönyvek is. Többek között a Harry Potter, ami egyébként ugyancsak megosztja a közvéleményt. Még egyszer le is buktam, amikor egy hallgató ben írta meg, hogy láttak engem az egyik moziban, mikor az egyik kötet filmváltozatát néztem éppen. Volna esetleg valami tanácsa a hallgatóság felé zárógondolat gyanánt? Az igazság az, hogy én nem szeretek tanácsokat osztogatni, hiszen minden ember más és más. Persze vannak alapelvek, amik mindig érvényesek, tehát nem azt akarom ezzel mondani, hogy minden megengedett Pedig már azt hittem, ezentúl lehet puskázni a szigorlaton. Nem, egyáltalán nem erre gondoltam, természetesen errõl továbbra sem lehet szó. (újabb nevetés) Azt mindenképpen fontosnak tartom, hogy az ember a becsületesség útján maradjon. Emellett viszont azt gondolom, hogy nem vagyok szívtelen, sem erkölcscsõsz. Mindig is igyekeztem bizonyos fokig toleráns lenni a gyengeségekkel szemben, annál is inkább, mivel én sem vagyok tökéletes. Az azért biztos, hogy az embernek úgy kell élnie, hogy a tükörképével bármikor szembe tudjon nézni. És ha ez megvan, akkor már csak arra kell törekednie az embernek, hogy megtalálja a boldogságát. Például ezt a gondolatot is a korábban említett mûvekbõl ismertem meg igazán. Ezen az úton pedig nagy segítségünkre lehet a kétely és a hit dualitása. Érdekes, hogy bizonyos emberek csak a hit szerepét hangsúlyozzák, de szerintem emellett legalább olyan fontos a kétely is, hiszen bár igaz, hogy a hit szükséges ahhoz, hogy az embert elõre vigye, azonban ha valaki vakon hisz, akkor nagyon könnyen fejjel mehet a falnak, nem beszélve arról, hogy másoknak is rettenetes nagy gondot okozhat. Egyébként ez megint összekapcsolódik a matematikával is. Ha egy matematikai problémán gondolkodik az ember, hinni kell benne, hogy meg tudja oldani, de menet közben nagyon fontos a kétely is, hiszen ha kritika nélkül mindent elfogadunk, amit éppen csinálunk vagy gondolunk, akkor nagy káosz lesz csak az egészbõl. Én hiszek a kételyben. AndreW, lonczy Írjatok nekünk levelet! Kivel harmadik típusú találkoznátok szívesen? Mit kérdeznétek tõle? Mirõl olvasnátok ezeken az oldalakon? Írjatok nekünk, különben azt csinálunk, amit mi akarunk! A novemberi levélírók között numerológiai elemzéseket sorsolunk ki (bõvebben lásd 10. oldal)!

9 szörviszpekk Te haver, figyelj Hofi Géza, a halhatatlan "Egyik megyénk okos lakója kérdezte. Nem akartam a szememnek hinni. Ötször olvastam el. A rovatot. Figyelj! (Eközben belekapaszkodik az ágy szélébe.) Meg kell fogni, mert ez engem mindig magával ragad. Megjelent nyomtatásban! - Lehet-e nemi életet élni a kecskével? [ ] Az újság mindjárt megírta neki a választ, hogy: - Nem lehet! - Hogy szabad ilyen durván válaszolni az ilyen finom, érzelmileg gazdag, lelkileg cizellált Finomabban kéne válaszolni, hogy: - Kedves levélíró! Itt tartom kezemben értékes sorait! A gondolattal próbáljon megbarátkozni, hogy a kecskével szakítani köll! Nem politikai háttere miatt. Nem! Mert ugye önök között, ugye, osztálykülönbség nincs. Mert mind a kettejük egyforma barom. A kecskével objektíve azért nem lehet, mert a kecske közben mindig odébb fut!" Az egyik fõiskolai elõadásomon rendszeresen szóba jön Hofi Géza. Mivel ismertem már néhány kabaréját, gondoltam, mélyebben is beleásom magam a témába. Remélem, sokak örömére. Hoffman Géza 1936 nyarán született Kõbányán, Budapesten. Gimnáziumi éveinek nyári szünetei alatt a Kõbányai Téglagyár színjátszó körében kezdte el bontogatni szárnyait. A Színmûvészeti Fõiskolára háromszor is felvételizett, de nem vették fel. (Bánhatják!) Ezek után a Kõbányai Porcelángyárban lett porcelánfestõ ben feleségül vette Vnoucek Margitot, akivel 36 éven át boldog házasságban éltek. Nem hagyta magát, és 1960-ra elvégezte a Rózsahegyi Színiiskolát. A Fészek Klubban megismerte Szendrõ Józsefet, aki Hoffman Gézáról Hofira keresztelte ben fellépett Koós Jánossal Siófokon. Itt figyelt fel rá Marton Frigyes, a Mikroszkóp Színpad igazgatója, aki egybõl bedobta a mélyvízbe, a Magyar Rádió szilveszteri mûsorába. Késõbb leszerzõdtették a Mikroszkóphoz. Innentõl kezdve folyamatosan jelentek meg lemezei, és gyakran lépett fel az MTV-ben. A Mikroszkóptól a Madách Színházhoz szerzõdött. Egyik elõadása közben a díszlet mellé zuhant, és több bordája eltört, de végigjátszotta a darabot! Az Élelem bére címû mûve 1500 elõadást ért meg. 2 Jászai Mari-díjat, egy Kossuth-díjat és még számtalan kitüntetést kapott élete során. A továbbiakban szeretnék pár példát írni arra, hogy miért is kapott ennyi díjat és miért is szerették annyian. Hofinak soha nem volt írott szövege. Csak felírta pontokba, hogy milyen témákról szól az aktuális elõadás. Ezért soha nem volt két kabaréja, amelyek közt ne lett volna egy hangyányi eltérés. Persze ez annak is köszönhetõ, hogy a közönséggel folyamatos kapcsolatot tartott. Gyakran megszólított valakit a nézõk közül. Volt, hogy a szituáció adta, volt, hogy tudatosan készült rá. Ennek volt köszönhetõ Hofi kabaréinak sajátos hangulata, ez tette különlegessé. Egyik nagyon kedvelt témája volt a futball, ami abban az idõben hasonlóan magas színvonalon volt kis országunkban, mint most. "Ha már így a kultúránál tartunk, igen magas szinten van nálunk a népmûvészet, önök is tudják. Az emberek imádnak szavalni, imádják a verseket, ezért ilyen szavalókórusokba tömörülnek, és ott szavalnak. Sokan vannak, akik szép kis kultúrházakba nem férnek be szavalni, ezért kimennek a futballpályára, és ott szavalnak, kórusban, igen. Örülök, hogy értjük egymást már így is. Azért idéznék egy-két kis költeményrészletet, mielõtt még megjelenik kötve-fûzve, mert szerintem kiadják. A legkedvesebb kis versikém így hangzik a kórustól, aszongya hogy: "Húha anyád! Húha anyád!" Ezek után Hofi közli véleményét a futballról: "Az a szomorú, kérem, hogy a szurkolók lesüllyedtek a labdarúgás színvonalára." Ami engem nagyon meglepett, és nagyon érdekesnek találtam a kabaréit hallgatva: mintha a mai politikáról, a mai futballról beszélne. Mintha a jelen korszakról szólnának a kabaréi. Pedig a legtöbb 30 éves vagy még idõsebb! Nézzük meg, mennyire van igazam, a következõ részleten, mely a Hofisszeusz címû kabaréban hangzott el: "A csatár, idézném szó szerint, aszongya: - Az volt a a amikor a igen, a a Rudi bácsi, amikor mondta a //2006.november; Rudi bácsi - Eddig tudják követni? Na jó, csak ugye hogy tudjam mégis aszongya: - Akkor azért nem gyõztünk akkor az volt a baj, hogy a kapufa - Most figyeljenek! Most jön a meredek: - Azért nem gyõztünk, mert a kapufa az henger alakú volt és nem szögletes! - A riporter mit mondott: - Így van! - Ez, kérem, azt jelenti lefordítva, hogy futballberkekben minden vezetõ a helyén van, mindenki ért hozzá, a kapufa a hibás. Az a hülye akác, az!" Aztán van egy kitalált személy, aki gyakran megjelenik a kabaréiban: az anyós. Egy részlet a Te, figyelj haver! címû kabaréból: "Március 30-án a fürdõkádat televettem benzinnel. Ne vigyorogj! Te is televetted! Emlékszem, a kútnál, a sorban elõttem álltál. Egy óra múlva meg mögöttem. Na képzeld el, televettem a kádat benzinnel. [ ] Anyósom meg leengedte, azt hitte, öblítõ. Hogy nem szakad rá a Leengedi a benzint! Úgy sajnáltam, hogy nem gyújtott rá." Az anyós a Hoféliában is megjelenik: "Képzeld el, felszabadulás óta kommunista rádió ilyet még nem mondott. Hogyhogy melyik? Hát mennyi van, ne vicceljél! Van a Kossuth Petõfi, az zavaróállomás, hagyjad már azt, az zavarja a fehér foltot. Hidd el nekem, itt hármat foghatsz: Kossuthot, Szabad Európát, meg a pofádat. Ezt ne felejtsd el! Szóval, így kezdte a híreket a Kossuth nagypénteken, emlékezz vissza: "Kedves hallgatóink! A harangok Rómába mentek!" [ ] Anyósom, az puff, mindjárt eldobta magát. Igaz, löktem is rajta, az igaz. Hát nehogy a keményre essen, hát gondoljál bele... Aszongya: - Géza, hallod, ez a nyüves Kossuth rádió mit mondott, hogy a harangok Rómába mentek. Géza, mi van itt? Rendszerváltozás, Géza? - Mama! Ha ébren van, ne álmodjon! Istenit neki. Nem elég a reumája, mama? Ez a hírek, nem a kívánságmûsor, mama! " Volt egy Halász nevû jó barátja a kõbányai évek alatt, aki szintén meg-megjelent a produkcióiban. Egy részlet az Akácos út címû kabaréból: "Múltkor megyek be a kocsmába a Halász után. [ ] Na, megyünk be, hát kettõnknek volt négy forintja. [ ] Mondom a pénztárnál, hogy: - Na, kezicsókolom! Kérnénk már négy forintból három hatvanért rumot, negyven fillérért meg kenyeret. - Aszongya a Halász: - Hülye vagy, annyi kenyér ránk szárad!" Befejezésnek "a Hofi" pár mondatával szeretném zárni a soraimat, melyet Hofi írt és énekelt, és a temetésén is ezzel búcsúztatták 2002-ben: "A hûséget én nem csak mutattam. Emlékezz rá, érted mennyit ugattam! [ ] A rosszban jó, hogy ugatni már szabad, ugatni már szabad, hogy ugatni MÉG szabad! Az igazságból elveszett Az igazságból elveszett Az igazságból elveszett az i!" Bundi dec(iq); Medve berúg, mint állat, tántorog haza, nyuszika gondol egyet, elkapja, baromira megveri. Másnap felébred medvekoma, persze nem emlékszik semmire. Összehívják az erdei közgyûlést, kihallgatások, minden. Medve mondja: - Nem emlékszem semmire, csak körvonalakat láttam, de azt tudom, hogy a fején ilyen két lengedezõ izé volt... Erre a nyuszika: - NA CSIGA, SZORUL A HUROK!!!! 1001

10 //beta verzio v1.5; numerológia Fõiskolás életünk során rengeteget foglalkozunk a számokkal. Sõt, szinte csak ebbõl áll az életünk (legalábbis én mint elsõ féléves hallgató ezt vettem észre). Mindannyian tudjuk, hogy a számoknak rengeteg jelentése van: többek között szám határozza meg, hogy mennyi az idõ, hogy hányadika van, de az sem meglepetés, ha azt mondom, hogy egy termék árát, vagy hogy stílusos legyek, a processzorunk vagy éppen a memóriánk nagyságát is számokban mérjük. Azonban az már több embert meglephet, hogyha azt mondom, az életünket, a belsõ énünket is meghatározza. Most biztos nagyokat néztek, hogy mi ez badarság, amit összehordok. Pedig egyáltalán nem az! Amirõl én beszélek, az a numerológia, más néven a számmisztika. Ez a tudomány nagyon régrõl származik, körülbelül 2500 évvel ezelõttre vezethetõ vissza. Legtöbben a sokak által ismert, de errõl az oldaláról eddig rejtett embertõl eredeztetik, aki nem más, mint Püthagorasz. Szerinte ugyanis a számoknak nemcsak matematikai értelmük van, hanem önálló jelentéssel is rendelkeznek, így a világ minden részlete megfejthetõ velük. Tehát az ember is jellemezhetõ az õt leíró számokkal, amiket lehet, hogy nemcsak a véletlen határoz meg, hanem a sors rendelte õket, és az ember feladatára utalnak. Hogy miért a nevünk, valamint a születési dátumunk jellemez minket a leginkább? Ez is Püthagoraszhoz fûzõdik, ugyanis szerinte - ahogy a bölcs mondás tartja: "Nomen est omen!" - a név jellemez bennünket, a dátum pedig ismételten csak szám, tehát az is jelentéssel bír. Még mielõtt azt hinné valaki, hogy ez olyan, mint egy horoszkóp, és ellapozna, megnyugtatok mindenkit, hogy nem az. A numerológia ugyanis nem a jövõt mondja el, nem azt, hogy mi fog történni velünk holnap vagy egy év múlva. Azt mutatja meg, hogy milyenek vagyunk belül, milyen a lelkünk, valamint ha tetszik, ha nem, a hibáinkat is, amikrõl magunk se tudunk, de ha elolvassuk az elemzést és gondolkodunk egy picit, rájöhetünk, hogy: "Igen, ez így van!" A számmisztikában mindenhez számot kapcsolunk. A név minden betûjéhez tudunk rendelni egyet, ezt mutatja a következõ táblázat: A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z Tehát a névnek fontos szerepe van. De nem csak annak! Helyet kap a szüleid neve, a város neve, ahol születtél, a középsõ neved (már ha van), beceneved és a horoszkópod is. A számítási módszer lényege, hogy addig számolunk, amíg egy egyjegyû számot nem kapunk, pl.: ha a számok: 8, 9, 9, akkor az összegük: 8+9+9=26, de ez kétjegyû, tehát a jegyeket ismét összeadjuk: 2+6=8. Tehát a végeredmény a 8. Ez alól kivételek a 0-ra végzõdõ számok (10, 20, 30 90), valamint a 11 és a 22. A 0-ra végzõdõ számok bizonyos területi jellemzõket erõsítenek meg. A 11-es szám szülötte nem ismer lehetetlent. Nincs elõtte akadály, bármit leküzd. A 22-es számot mesterszámnak nevezzük, mert aki megvalósítja a feladatát, az az élete nagy mestere lesz. A numerológia tizenkét területet különböztet meg, melyekhez egy-egy szám tartozik. Ezek a számok megmutatnak sok mindent, például hogy hogyan viseljük el a külsõ tényezõket, milyenek vagyunk a szerelemben, a munkában. De a legfontosabb és legjelentõsebb érték a feladatszámunk, amit a tizenkét terület számainak összegébõl kapunk. Mint ahogy sokak kitalálhatják, mert nem meglepõ: ez a szám mutatja meg, hogy mi a feladatunk az életben, mondhatni mit vár el tõlünk az élet. szörviszpekk Sokan hisznek a sorsban, de kevesebben gondolják, hogy az megváltoztatható, pedig mi alakítjuk. A numerológiában is van erre lehetõség. Ha megváltoztatod a neved, vagy ha a beceneved változik (pl.: új suli, új haverok), akkor egy új számot kapsz, ami megint új tulajdonságokkal jár. Ezt használta ki egy numerológus, akirõl elõször egy rádió esti mûsorában hallottam. A neve Kis Zoltán Zéro. Gondolom mindenki kitalálta, hogy a Zéro nevet nem a szülei adták neki. Õ változtatta meg így a nevét. Most gondolom, sokan felteszik maguknak a kérdést, hogy ha a numerológia a belsõ énünket mutatja meg, akkor egy névváltozástól megváltozik a belsõ énünk? Bizony ez így van! Hiszen gondoljatok bele, ha új nevetek van, nem más érzés? Vagy ha a haverok máshogy szólítanak, mint eddig? Milyen érzést kelt? Ha valami jó nevet adnak, akkor az vagány, és te is egy fokkal vagányabb leszel. Ha viszont valami kicsit sértõt, akkor is megváltozol: vagy szomorú leszel, hogy így hívnak, vagy teszel ellene valamit. Hiszen a becenevünket rólunk adják, a hibáinkról vagy tetteinkrõl. De mondok egy érthetõbb példát. Gondoljunk csak a nõkre. Ha férjhez mennek, megváltozik a nevük. Titokban minden nõ, akinek van pasija, és úgy gondolja, hogy komoly, azt próbálgatja, hogy milyen lenne a neve házasság után. Egy nõ is rettentõen megváltozik, ha felvette a férje nevét! Szóval lehet befolyásolni a számokat is, de ennek részletezéséhez már eléggé bele kellene mélyedni a numerológia tengerébe, amire sajnos most nincs se elegendõ hely, se nyomdafesték. Nos, remélem, felkeltettem az érdeklõdéseteket, és ha tetszik a téma, szívesen várom az érdeklõdõ jeiteket. Aki többet szeretne ezzel foglalkozni, és meg szeretné tudni, hogy milyen is õ lényegében, annak ajánlom B. A. Mertz Számmisztika-Numerológia címû könyvét. Sándol 1010 Pilóta nélküli jövõ Nem is olyan régen került bemutatásra egy film, amiben KITT ultramodern vadászgép változatát láthattuk. Egy félelmetes harci gépet, melyet nem ember irányított, hanem egy okos számítógép. Persze hollywoodiasan alakult a sztori, a gépet villámcsapás érte, és Johnny 5 óta tudjuk, hogy az ilyen környezeti behatások még a legbutább számítógépbe is lelket varázsolnak. Ez esetben persze gonoszat, hogy mégse fajuljon vígjátékká ez a katonás-lövöldözõsbombázós produkció. Kétségtelen azonban, hogy még az amcsi filmeknek is van valóságalapjuk, még ha olykor nehéz is felfedezni. Lássuk, ebbe mennyi valóság szorult. Az informatika fejlõdésével, az egyre intelligensebb gépek alkotásával egyre kézzelfoghatóbbá válik az új irányzat: a kritikus folyamatokból küszöböljük ki az egyik - ha nem a legveszélyesebb - hibaforrást, az embert. A légikatasztrófák mindig is hatalmas port kavartak, hisz nagy a hírértékük, a médiába azonnal bekerülnek, ráadásul az emberek számára még mindig nem annyira természetes a levegõben való közlekedés, mint mondjuk beülni egy autóba vagy felszállni egy vonatra. Ezen felül a repülõgép-balesetek nagy részében utasok halnak meg, olykor percekkel korábban tudva, hogy ezt az utazást már nem élhetik túl. A légitársaságok igen feszített tempóban dolgoznak, a legkisebb késések is komoly pénzkiesést eredményeznek, így mindent megtesznek, hogy elkerüljék ezeket. Siettetik a karbantartásokat, javításokat és a gépek szolgálatba állítását, ezzel olykor ártatlan civilek halálát okozva. Nem ritka, hogy a karbantartók hibájából zuhan le egy utasszállító, olykor a légiirányító hibázik, de leggyakrabban a pilóta. Az 1990 óta bekövetkezett légikatasztrófák 40-50%-a pilótahibára vezethetõ vissza. Még a legtapasztaltabb személyzetet is komoly stressz érheti például akkor, ha viharban kell leszállni, pánikba eshetnek, ha füst szivárog a pilótafülkében, olykor egyszerûen türelmetlenségük következménye a tragédia. A biztonság nagymértékben növelhetõ lenne, ha az embert a lehetõ legjobban kikapcsolnánk a folyamatból. Kétségtelen, hogy kezdetben komoly balesetek történ-

11 szörviszpekk RQ-4 Global Hawk nagy magasságú, "endurance" UAV Northrop Grumann X-47 UCAV terv hetnek, sõt, fognak történni a rendszer gyermekbetegségei miatt, de végül a hibák száma jóval a jelenlegi alá fog csökkenni. Miért is jó, ha a légi közlekedést számítógépek irányítják? A számítógépek nem felejtenek el dolgokat, az összes ellenõrzõlistán átfutnak töredékidõ alatt, képesek a hibákat gyorsan diagnosztizálni, és a megfelelõ eljárást kiválasztani. A "pilóta" és a "torony" közti kommunikáció sokkal biztonságosabbá válik, hisz ha mûködik a rádió, a két számítógép meg fogja érteni egymást, és a repülõgépet vezérlõ elektronika végre fogja hajtani a kapott utasításokat. A számítógép nem stresszel és nem esik pánikba. Nem ütközik véletlenül hegyoldalnak, mert tudja, hol van a hegy, és nem tér le a megadott pályáról a sûrû köd vagy a sötét éjszaka miatt. A torony számítógépe nem aggódik amiatt, hogy hibáinak súlyos következményei lehetnek, és nem esik kétségbe, ha a légteret elárasztják a repülõgépek. Az embernél gyorsabban és pontosabban képes helyzeteket analizálni és a megfelelõ eljárásokat alkalmazni. Tizedmásodperc alatt ki tudja adni a légtér összes gépének az utasításokat, és azonnal érzékeli, ha egy repülõ - számítógépének vagy rádiójának hibája miatt - képtelen kommunikálni. Ezek valószínûtlenné teszik, hogy két gép összeütközzön. A pilóta nélküli repülõgép nem újdonság, de eddig inkább csak a katonaságot érdekelte, a civilek mostanában kezdenek komolyan foglalkozni a témával. A UAV (ejtsd: júéjví) rövidítés sokaknak ismerõs lehet, hisz a közelmúlt háborúit tudósító hírmûsorokban gyakran került szóba. A UAV az Unmanned Air Vehicle, vagyis pilóta nélküli légijármû kifejezést takarja. Napjainkban ezt a három betût hallva a legtöbben az amerikai Predatorra asszociálnak, noha a UAV gondolata már az elsõ világháborúban megszületett. A legelsõ UAV-ket a légvédelmi tüzérség használta gyakorlásra, célpontnak. Önkéntes pilóták hiányában ezekkel kellett beérniük. Késõbb megjelentek a felderítõ UAV-k, melyek fotókat készítettek az ellenség helyzetérõl. Az áttörést az jelentette, mikor már képesek voltak rádión továbbítani a szenzoraik által vett jeleket. Ezek a gépek már alkalmasak voltak arra, hogy a hajók, illetve a tüzérség lövegeinek tüzét korrigálják. A XX. század végére a technológia komolyan felkeltette a katonai vezetõk érdeklõdését. Megjelentek a nagy hatótávolságú, akár órán át a levegõben maradni képes gépek, telezsúfolva szenzorokkal, melyekkel - kis túlzással - a csatatéren honos mezei pockok párzási szokásait is tanulmányozni lehet 10 km magasságból. A legújabb trend pedig, hogy rakétákat is aggatnak rájuk, ha valamelyik pocok túl agresszívvé válna. A UAV-knek két alapvetõ típusát különböztetjük meg: a távvezérelt és az autonóm eszközt. Az elõbbit a világ másik végérõl irányítja egy pilóta monitor, joystick és mûholdas kapcsolat segítségével. A rendszer komoly hátránya, hogy idõbe telik, míg az információ eljut a géptõl a mûholdon át az operátorig és vissza. A pilóta gyakorlatilag egy másodpercekkel korábbi kép alapján irányítja a repülõgépet. Kell hozzá ügyesség, ráadásul egy komoly harci helyzetben teljesen használhatatlan az eszköz. Érdekesebb az autonóm UAV. Ezt egy számítógép mesterséges intelligenciája irányítja, az operátornak mindössze meg kell adni a feladatot, két klikkel elindítani a gépet, aztán leszállás után két klikkel kikapcsolni a hajtómûvet. A köztes dolgokat elintézi a robotpilóta, mely képes a különféle szenzorai által érzékelt jeleket kombinálni (sensor fusion), kommunikálni az irányítóközponttal és a többi baráti repülõvel. Információkat oszt meg a szárazföldi, tengeri és légi egységekkel, útvonalat tervez magának, az útvonal tartásához szükséges manõvereket kiszámítja és végrehajtja. Emellett a különbözõ feladatokat rangsorolni tudja, kitalálja a végrehajtási sorrendet, elosztja az erõforrásokat, valamint kooperál más UAVkkel, hogy optimális hatékonysággal és maximális eredménnyel hajtsák végre a feladataikat - mindezt emberi beavatkozás nélkül. Nemrégiben például egy amerikai Global Hawk körberepülte a fél világot és ehhez az operátor két klikkelése kellett. A közeljövõben a rövidítésbe bekerül egy új betû is: a C, vagyis Combat. Az autonóm harci gép gondolata sokakban visszatetszést kelt, valami furcsa ok miatt az emberek jobban megbarátkoznak azzal a gondolattal, ha egy másik ember húzza meg a ravaszt, és nem egy algoritmus dönt életrõl vagy halálról. Ám a UCAV-k kora elkerülhetetlenül közelít. Valószínûleg 30 év múlva már nem gyártanak pilóta vezette harci gépeket, sõt, az is elõfordulhat, hogy nem is fognak létezni, csak a gazdaságilag fejletlen országok hadereiben. Az elõnyök ugyanis túl nagyok ahhoz képest, hogy a különféle pacifista és emberjogi szervezetek milyen hangosan tudnak tiltakozni. Egy UCAV a legveszélyesebb feladatok végrehajtására is alkalmas, és nem kell félni a pilóta elvesztésétõl, ami igen költséges lenne. Ráadásul a UCAV sokkal kisebb, nagyjából feleakkora, mint egy mai vadászgép. Nincs szükség a pilóta //2006.november; kényelmét és életben maradását biztosító berendezésekre, ezáltal sokkal kompaktabb gépet lehet létrehozni, ami pedig a hatékonyság növekedéséhez vezet. Az emberi test 10-11G-nél nagyobb terhelést még különleges g-ruhában sem visel el, egy modern légiharc-rakétának viszont a 60G sem okoz gondot. A UCAV is közel ilyen szintre hozható, ezáltal egy manõverezõ harcban gyakorlatilag esélytelen lenne pilóta vezette vadászgép. A UCAV észlelhetõsége minimális, hisz a legújabb lopakodó technológiát használja. Képes komplex feladatok végrehajtására, akár kötelékben is. Nincsenek érzelmei, személyiségzavarai, nem akar feltûnõsködni, bizonyítani a kollégáknak, szuicid hajlamai sincsenek, így ritkábban szenved balesetet. Ráadásul sorozatgyártható, nem úgy, mint a pilóta, akinek fizetés kell és méregdrága kiképzés. A UCAV nem fog elhamarkodott döntést hozni, akkor lõ, amikor biztos a célpontjában, ezáltal lecsökkennek a baráti veszteségek, melyek az Öbölháborúban igen magasra rúgtak. Ezen kívül komoly lélektani hatása is lehet ezen gépek alkalmazásának az ellenfél csapataira nézve. Kétségtelen tehát, hogy a jelenleg tervben levõ UCAV-k évtizedeken belül leváltják a pilóta vezette katonai gépeket. A jövõ zenéje, hogy a civil életben a pilóta nélküli gépek mikor terjednek el. Jelenleg is dolgoznak pilóta nélküli tûzoltórepülõgépek és hasonló eszközök tervezésén, építésén. Az igazán izgalmas kérdés azonban az, hogy az utasszállítókon mikor lehet jegyet venni az elülsõ ablakhoz. A rendszer bevezetése nem lenne lehetetlen a közeljövõben, de sajnos valószínû, hogy még sokat kell várnunk rá. A modern gépeken már jelenleg is kiváló automatika van, mely csak a felszállást nem tudja megoldani. Sokan nem is tudják, hogy a repülõgépet, amin nemrég ültek, a köd miatt az automatika szállította le, korlátozott látási viszonyok közt ugyanis sokkal jobb ebben, mint egy pilóta. Azonban hogy ez lehetséges legyen, a reptérnek is rendelkeznie kell a megfelelõ rendszerekkel. A legtöbb nagy reptéren ha van ilyen, akkor is csak egy kifutópályán. Egy további drága rendszert igényelne annak megoldása, hogy a gép automatikusan felszállhasson. Komoly probléma a pénz, pontosabban a hiánya. A légitársaságok vezetõit meg kéne gyõzni, hogy ez a technológia kifizetõdõ. Ez talán nem is lenne nehéz, hisz napjainkban a társaságok kiadásai közül a legnagyobb tétel az alkalmazottak bére. Különösen a pilóták bérezése magas, nemritkán évi 150,000$ fölötti összegrõl van szó. Ha a pilóták automatikával lennének kiváltva, akkor ez és sok járulékos költség (pl. a drága szállodai szoba) egyszerûen megszûnne. Mi akkor a bevezetés akadálya? Az emberek még nem bíznak annyira egy gépben, mint egy másik emberben. Vitatkozhatunk arról, hogy ebben igazuk van-e, azonban tény, hogy ez a szemlélet kezd megváltozni. A budapesti négyes metrót már számítógép fogja irányítani. Újabban a drágább autók is kezdenek intelligenssé válni, érzékelik a környezetüket, közbeavatkoznak. Egyes luxusautók önállóan képesek parkolni. Egy új fejlesztés már egyenesen az útszéli korlátozótáblákat figyeli, és akár a vezetõ akarata ellenére is betartatja a sebességhatárokat. A kérdés tehát nem az, hogy átveszi-e az ember szerepét a gép, pusztán az, hogy mikor jut el a technológia - és az ember - arra a szintre, hogy az utasok fel merjenek szállni egy pilóta nélküli transzatlanti járatra. TGZ 1011

12 //beta verzio v1.5; 25 év a digitális világban 1100 Logitech újdonságok - II. rész A Logitech negyed évszázados születésnapját ünnepli. Ennek apropóján cikkünk elõzõ részében górcsõ alá vettük a cég szülinapi innovációs egereit, és bepillantást engedtünk legújabb fejlesztésû desktopjaik világába. Most lássuk, mit lehet még az internetes telefonálás, a digitális média és a számítógépes szuperjátékok korában periféria címszó alatt fejleszteni! Legutóbb már belefogtunk az internetes telefonálásba, maradjunk is még egy kicsit ennél a témánál. A Logitech ugyanis készített egy telefonkészüléket, ezt is leginkább a Skype-ra szabva. Külsõre ugyanúgy néz ki, mint egy hagyományos vezeték nélküli telefon, a különbség csak annyi, hogy itt nincs telefonkábel. A dokkolónak két szerepe van. Egyrészt a készülék belsõ akkumulátorát tölti, másrészt kapcsolatot tart a számítógépre csatlakoztatott USB-s jeladóval. Így a készülék a lakás bármely pontján elhelyezhetõ, feltéve, hogy nincs akkora lakásunk, amelyben a két legtávolabbi pont távolsága meghaladja az 50 métert. A készülék bármilyen kommunikációs programmal használható, de a Skype-pal különösen kényelmes. Képes lekérdezni az elérhetõ partnerek listáját, és egy gombnyomással hívhatjuk is a kiválasztott személyt. Az eszközön színes kijelzõ található, és a csengõhang is választható. A beszéd mellett egyre népszerûbb a videobeszélgetés, amelynek elengedhetetlen kelléke a webkamera. A QuickCam Ultra Vision a Logitech legújabb fejlesztése, felhasználja az összes új kutatási eredményt. Üveglencséje 3-szor akkora, mint az eddigi webkamerák lencséje, képminõsége pedig 2-szer jobb. A RightLight 2 technológiának köszönhetõen a kép még kedvezõtlen fényviszonyok mellett is élvezhetõ, a szoftver észleli, ha például erõs háttérfényt kap a kamera, és automatikusan korrigálja azt. Az Ultra Vision 1,3 megapixeles CCD-t kapott, amely támogatja a HD formátumot is, lehetõvé téve ezzel, hogy szélesvásznú felvételt készítsünk (bár azért a Valami Amerika 2-t még nem ilyenekkel fogják leforgatni). Az üveglencsék mellett a króm részletek a figyelmet a webkamera beépített mikrofonjára, a lencse burkolatára és a henger alakú kamera szegélyére irányítják. Mindkét szélén egy gomb található - az egyikkel egy tükörablakot lehet aktiválni, amelynek segítségével a felhasználó ellenõrizheti a képet, mielõtt elindítja a videokommunikációt, a másikkal pedig gyors pillanatképeket lehet készíteni. A webkamerán a Logitech logó körül egy világoskék színû gyûrû található, amely világít, ha a kamera aktív. Flexibilis lábának köszönhetõen az Ultra Vision bármely monitor tetején, de akár az asztalon is biztonsággal megáll. A Skype mellett a másik termék, amely köré a Logitech bástyáit építi, az ipod. Ehhez a lejátszóhoz készült az AudioStation és az AudioStation Express. Az utóbbi a kisebb, tervezésekor az volt a fõ szempont, hogy hordozható legyen. Tápellátását hálózatról vagy ceruzaelemrõl biztosíthatjuk. A hálózati használat közben képes ipod-unkat tölteni is. Dizájnja tökéletesen illik az ipod-ok egyszerû felületeihez és színeihez. Csatlakozófelülete a legújabb Apple szabvány szerint készült, ami azt jelenti, hogy kompatibilis a mostani és a jövõbeli ipod-okkal - persze csak addig, amíg nem lesz új szabvány. A készüléken található egy video-rca kimenet, hogy a készüléket tévére kötve képeket vagy videót is nézhessünk. Ezen kívül találhatunk rajta egy 3,5 mm-es jack csatlakozót is, hogy a régebbi ipod-okat vagy más MP3-lejátszókat is használhassuk vele. Kialakítása is hordozásra lett tervezve, a hangszórókat egybefüggõ fémrács védi, és az egész készüléknek van egy védõtokja, amit a használathoz le sem kell róla vennünk, így még jobban megóvhatjuk a kültéri hatásoktól. Az AudioStation kialakításánál a fõ cél a használhatóság és a jó kinézet volt. Ezt a készüléket egyértelmûen a lakásba tervezték. Megjelenése modern, méretei kicsik, így szinte bárhová elhelyezhetjük, még az éjjeliszekrény tetején is elfér. Kis mérete ellenére gyönyörûen adja ki a hallható hangtartomány egészét, hangereje pedig betölt egy négyzetméteres szobát is. Az AudioStation rendelkezik beépített AM/FM rádióval is, és ha nem vagyunk elvakult kazetta- (hûha, mi is az, olyan kis téglalap a múzeumból) vagy CD-hívek, akkor akár a hifinket is lecserélhetjük egy ilyenre. A készüléken nincsenek gombok. Nem azért, mert gondolatvezérelt, hanem mert érintõlapkás, ezzel is egyfajta eleganciát, letisztultságot mutat. Nagy LCD kijelzõje nemcsak az idõt mutatja, de információkat ad az éppen hallgatott zeneszámról vagy rádióállomásról is. A rendszer kezelését egy távirányító teszi könnyebbé, ez az eszköz az elõzõ terméknek is tartozéka. Az AudioStationön is megtalálható a 3,5 mm-es jack aljzat, hogy más készülékeket is ráköthessünk, és ez a rendszer is képes az ipod akkumulátorát tölteni. Hivatalos források szerint októbertõl kapható a fenti két termék, tehát már lehet menni érdeklõdni. Az ipod-ot ugye nem arra találták ki, hogy otthon egy dokkolóból hallgassuk egész nap. Mivel erre a kütyüre már ráfér annyi zene, hogy egész nap nincs ismétlõdés, ezért hallgathatjuk otthon és útközben egyaránt, nem fogjuk megunni. De ha elindulunk, kell egy füles, amivel útközben élvezzük a zenét. Gondoljunk csak bele... ipod a zsebbe, madzag a póló alá, kihúzni, bedugni, átkötni kicsit macerás. De erre is van már megoldás, a második generációs Freepulse. Ez a fejhallgató annyiban tér el a megszokottól, hogy nincs rajta vezeték. Az ipod-dal vagy bármely más kisjackes lejátszóval rádióhullámokon kommunikál. Az elsõ generációhoz képest könnyítettek a kivitelen (kipróbáltam, tényleg nem nehéz), az aksi 8 órán át bírja, és ha ügyesek vagyunk, akár egyszerre több Freepulse-zal is vehetjük egy adó jeleit. A svájciak gondoltak a "gémerekre" is. A G15-rõl már gondolom sokan sokat hallottatok. Ez az a billentyûzet, ahol kihajtható kis panelen tájékozódhatunk az éppen játszott szakma; játék adatairól (mennyi lõszer van még, hány egységnyi az életünk), valamint a számítógép terheltségét is nyomon követhetjük. A G15 tökéletes a karácsonyfa alá, de tehetjük a fára is, mivel 3 szintû kék háttérvilágítása leveri bármelyik kínai villogó legötletesebb zenés programját, ráadásul szerintem sokkal biztonságosabb is. A billentyûzet érdekessége még, hogy találhatunk rajta 18 programozható makrógombot, amelyekhez például a WoW-ban a varázslatokat rendelhetjük hozzá. Ehhez társul 3 váltógomb, aminek eredménye 54 különbözõ gombhoz rendelhetõ esemény. (Akinek ez kevés, az vegyen egybõl két ilyen billentyûzetet.) Ami még érdekesség, hogy a Windows-gombot kikapcsolhatjuk, és azt szerintem senkinek sem kell magyarázni, hogy ez miért jó. A másik nagyágyú a korlátozott darabszámban gyártott G25 jelzésû kormánykerék. Elsõ ránézésre talán az tûnik fel, hogy nem két, hanem 3 (!) pedált kapott a tervezõktõl. Igen, itt már van kuplung. De ami ennél is érdekesebb, hogy a váltója 6 fokozatú, ez nagyban javítja a valóságérzést. A felhasznált anyagok strapabíróak és minõségiek. A pedálok rozsdamentes acélból, a kormánybevonat valódi bõrbõl készült. Az életszerûségrõl a 900 fokos elfordulás és a kettõ darab ForceFeedback motor gondoskodik, melyek szerepe a különbözõ irányú erõk még pontosabb bemutatása. Sokan azt gondolnák, Ultra Vision webkamera. G15 billentyûzet. Gémerek kedvence. hogy 2 motorral biztos baromi hangos a cucc, de nem, épp ellenkezõleg, halkabb lett. Volt alkalmam kipróbálni a G25-öst, egy élmény volt. Le lehet vele fulladni, és egy pillanat alatt vissza lehet váltani 5-bõl 3-ba, hogy a szûk jobbosban valahogy megpróbáljak bent maradni (nem sikerült, de hozzáteszem, másnak sem). Az ára elég borsos, 300 euró körül mozog, de az élmény, amit nyújt, ezt feledteti. Ha mindenrõl írnék, amit bemutatott a Logitech, megtölthetnék egy különszámot, ezért igyekeztem olyan dolgokat bemutatni e két cikkben, melyek a fõiskola sok hallgatóját érdekelhetik. Úgy érzem, hogy ez a rengeteg termék méltó megemlékezés egy negyedszázados fennállásról, és elképzelni sem merem, hogy újabb 25 év múlva milyen újításokkal találkozhatok majd, ha betérek egy Logitech termékeket forgalmazó üzletbe. DMC