MAGYARORSZÁG ÉS NÉMETORSZÁG ÖSSZEHASONLÍTÁSA A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS INDIKÁTORAINAK TÜKRÉBEN

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "MAGYARORSZÁG ÉS NÉMETORSZÁG ÖSSZEHASONLÍTÁSA A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS INDIKÁTORAINAK TÜKRÉBEN"

Átírás

1 Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Nappali tagozat EU-kapcsolatok szakirány MAGYARORSZÁG ÉS NÉMETORSZÁG ÖSSZEHASONLÍTÁSA A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS INDIKÁTORAINAK TÜKRÉBEN Készítette: Kálmán Kamilla Budapest,

2 TARTALOMJEGYZÉK I. BEVEZETÉS 3 II. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS FOGALMA, JELENTŐSÉGE 4 II.1. A fenntartható fejlődés fogalmának megjelenése 4 II.1.1. A Brundtland Bizottság szerepe a fogalom elterjesztésében 7 II.1.2. További meghatározások 8 II.1.3. Fejlődés vagy növekedés? 9 II.2. A fenntartható fejlődés feltételei 10 II.3. A fenntartható fejlődés megvalósításának akadályai 11 III. AZ ENSZ KÖRNYEZETVÉDELMI VILÁGKONFERENCIÁI 14 III.1. ENSZ Konferencia az Emberi Környezetről 14 III.2. Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferenciája 16 III.2.1. Riói Nyilatkozat a Környezetről és Fejlődésről 16 III.2.2. Feladatok a XXI. századra (AGENDA 21) 16 III.2.3. További dokumentumok 17 III.2.4. A Konferencia egyéb eredményei 18 III.3. Az ENSZ Közgyűlés Rendkívüli Ülésszaka 18 III.4. Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Világtalálkozója 20 III.4.1. A Johannesburgi Konferencia előkészületei 20 III.4.2. Problémák és megoldási javaslatok 20 III.4.3. A Johannesburgi Konferencián elfogadott dokumentumok 22 III.4.4. A Konferencia további eredményei 25 IV. AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS 27 IV.1. Az Európai Unió környezetvédelmi politikája 27 IV.2. Az Európai Unió Fenntartható Fejlődési Stratégiája 31 IV.2.1. Mi a fenntartható fejlődési stratégia? 31 IV.2.2. A Stratégia kidolgozásának előzményei 32 IV.2.3. A stratégia alapjául szolgáló elvek 33 IV.2.4. A stratégia felépítése 35 V. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS NÉMETORSZÁGBAN 38 V.1. A stratégia 40 VI. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ÉS MAGYARORSZÁG 44 VI.1. A fenntartható fejlődési stratégia előtti helyzet 44 VII. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS INDIKÁTORAI 48 VII.1. Általában a mutatókról 48 VII.2. A fenntartható fejlődés indikátorai az EU-ban 53 VII.3. Az indikátorkészlet bővítése 62 VII.4. Az ENSZ szerepe a mutatók kifejlesztésében 63 VII.4.1. Német részvétel az ENSZ tesztjében 64 VII.4.2. A Millenniumi Fejlesztési Célok (MDG) 67 VII.5. A fenntartható fejlődés további indikátorai 70 VIII. ÖSSZEGZÉS 76 IX. MELLÉKLET 79 X. TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 84 XI. IRODALOMJEGYZÉK 85 2

3 A Föld egy, a világ azonban nem. Mindnyájunk életének fenntartása ugyanattól a bioszférától függ. Mégis minden közösség, minden ország úgy küzd a fennmaradásért és a boldogulásért, hogy kevés tekintettel van arra, ez milyen hatással van másokra. Egyesek olyan ütemben fogyasztják a Föld erőforrásait, ami keveset hagyna a jövő nemzedékekre. Mások, sokkal többen, túlságosan is keveset fogyasztanak, és éhezés, nyomor, betegség és korai halál a jövőjük. /A Brundtland Bizottság Közös jövőnk jelentése/ I. BEVEZETÉS Napjainkban nagyon gyakran találkozunk egy kifejezéssel, ami nem más, mint a fenntartható fejlődés. Olvashatunk róla az újságokban, halljuk a televízióban, rádióban. Mégis kevesen gondolkoznak el azon, mi is pontosan ennek a jelentése, hogyan tehetnénk érte többet. Azt sokan tudják, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos, azonban csak néhány embernek vannak mélyebb ismeretei a témáról. Az sem ismeretes sokak előtt, hogy a fenntartható fejlődés egyáltalán nem egyenlő a környezetvédelemmel, hanem annál sokkal többet foglal magába. A környezeti dimenzión kívül ugyanis hozzá tartozik a fenntarthatóság gazdasági és a társadalmi vetülete is. A fenntartható fejlődés komplex, számos problémát magába foglaló fogalom. Ebből következik, hogy nehéz lenne minden részterületre kiterjedően írni róla. Ezért választottam azt a lehetőséget, hogy a fenntartható fejlődési mutatók segítségével világítok rá a legfőbb elemekre. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy e mutatók alapján két ország, ebben az esetben Magyarország és Németország milyen szinten áll a fenntartható fejlődés környezeti vonatkozásában, tehát a fenntarthat fejlődés környezeti- természeti mutatói mit árulnak el ezen országok fejlettségi szintjéről. Természetesen ehhez először elengedhetetlen az alapvető tények leszögezése. Ennek megfelelően dolgozatomat azzal kezdem, hogy leírom a fogalom 3

4 kialakulásának útját, illetve azt, hogy milyen módon bővült a tartalma. Ennek érdekében szükséges az ENSZ szerepének ismertetése, hiszen e szervezet keretein belül került sor azokra a konferenciákra, melyek célja a fenntartható fejlődés problematikájának tárgyalása, megoldási javaslatok keresése volt, és melyek ugyanakkor elősegítették a fenntartható fejlődés köztudatba kerülését. Ezután térek rá az Európai Unió szerepére, ezen belül kitérve az EU 2001-ben elfogadott Fenntartható Fejlődési Stratégiájára. Fontos kérdés a fenntarthatóság témakörén belül ennek mérése. Eltűnődhetünk azon, hogy milyen mutatószámok a legalkalmasabbak egy ilyen bonyolult és összetett jelenség jellemzésére. A világon a legkülönbözőbb szervezetek foglalkoznak ezzel a kérdéssel, az EU-tól, az OECD-n keresztül az ENSZ-ig. Nincs azonban egységes koncepció, tehát nincs mindenki által egységesen használt mutatókészlet. Az indikátorok legkülönbözőbb fajtái léteznek tehát, melyek közül megjelölöm és elemzem a legfontosabbakat. Végül pedig e mutatók segítségével hasonlítom össze Magyarország és Németország helyzetét. Hogy miért pont erre a két országra esett a választásom? Magyarország választását könnyű megindokolni, hiszen ez az ország a hazánk, az itthoni helyzet mindenkit közvetlenül érint, a hazai szereplők hozzáállása határozza meg, merre is tartunk, mire számíthatnak gyermekeink, unokáink. Németország pedig a világ és az Európai Unió egyik vezető gazdasági hatalma, emellett köztudottan környezettudatos állam. II. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS FOGALMA, JELENTŐSÉGE 1. A fenntartható fejlődés fogalmának megjelenése A fenntartható fejlődés olyan fogalom, ami pár évtizeddel ezelőtt került a köztudatba. Bár a környezet állapotát a múltban is veszélyeztette az emberiség, hiszen létfenntartása és az életminőség javítása érdekében elkerülhetetlen volt a természet bizonyos szintű kihasználása, ez azonban a múltban nem öltött globális jelleget. A 4

5 probléma világméretűvé csak a múlt század második felében vált. Ennek több oka van. Az első ok világ népességének robbanásszerű növekedése, amely egyre nagyobb környezeti terhelést jelent a Föld számára. A népesség növekedésével ugyanis egyre nő az élelmiszer, ivóvíz és energia iránti igény. Az emberi tevékenységek negatívan hatnak a biológiai sokféleségre, aminek legfőbb bizonyítéka, hogy csökken a Földön élő állat- és növényfajok száma. A Föld története során többször voltak olyan időszakok, amikor a fajok egy része kihalt. Feltételezések szerint a Földön valaha élt fajok 90 %-a már kipusztult, de soha nem tűnt el annyi faj a Földről, mint a XX. században. Az emberi tevékenység káros hatásai közé tartozik az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedése, ami az éghajlat változását vonhatja maga után. Legnagyobb mértékben a szén-dioxid légköri mennyisége nőtt, napjainkban 30 %-kal magasabb, mint az ipari forradalom előtt, de a többi üvegházhatású gáz, így például a metán és a dinitrogén-oxid koncentrációja is növekedett. A mezőgazdasági termelés növelése érdekében használt műtrágya egyaránt szennyezi a talajt, illetve a felszíni és felszín alatti vizeket. Ennek következtében a múlt század folyamán a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek kétharmadán a talaj minőségének degradációja következett be. A művelés intenzívebbé válása miatt ugyancsak veszélyben vannak az erdők és a halállomány. Az egy főre jutó erdővel borított terület 1970-ben 11, 4 km 2 volt, ami az évezred végére 7,3 km 2 -re csökkent. A világ halállományának pedig 70 %-át fenyegeti a túlhalászás. A népesség növekedésén és ennek káros hatásain kívül az is hozzájárult a környezet állapotának romlásához, hogy az egy főre jutó energia- és anyagfogyasztás szintén megnövekedett. Jól mutatja a fogyasztás növekedését, hogy az elmúlt években a Föld lakosságának 1,4 %-os, és a reál GDP 2, 9 %-os növekedése mellett a globális fogyasztás szintén nőtt, azonban a fejlett és fejlődő országokban eltérő mértékben. Az előbbiekben évi 2,3 %-os növekedés volt megfigyelhető az elmúlt huszonöt évben, míg például Afrikában a negyed századdal korábbihoz képest 20 %-kal esett vissza a fogyasztás. Ezek tükrében nem meglepő, hogy a Föld népességének 20 %-a, tehát a legfejlettebb országok polgárai felelősek az összes fogyasztás 86 %-áért, míg a legszegényebb 20 % mindössze a javak 1, 3 %-át fogyasztja. A fogyasztás egyik következménye, hogy egyre nagyobb ütemben fogy a még rendelkezésre álló energiahordozók, így a kőolaj vagy a szén mennyisége. Kutatók már 5

6 a XX. század második felében e nyersanyagforrások néhány évtizeden belüli kimerülésére figyelmeztettek. Bár ez a jóslat túlzottan pesszimistának bizonyult, hiszen napjainkig még nem következett be, a fenyegetés egyáltalán nem szűnt meg, sőt a helyzet tovább súlyosbodott. Az energiafogyasztás megnövekedéséért elsősorban a fejlett országok felelősek, ahol a XX. század utolsó évtizedében az egy főre jutó energiafogyasztás tízszerese volt a fejlődőkének. A túlzott mértékű fogyasztás másik, nem kevésbé súlyos következménye a nagy mennyiségű hulladék keletkezése, aminek kezelése ugyancsak óriási gondot okoz. Bár az elmúlt években az anyagfelhasználás hatékonyabbá vált, a keletkezett hulladék mennyisége nem csökkent. A felsorolt problémák elsősorban az iparilag fejlett országokat sújtják, hiszen a fogyasztás növekedése elsősorban ezen országok lakóinak anyagi gyarapodásán alapszik. Nem felejtkezhetünk el azonban a fejlődő országokról sem, hiszen a fenntarthatóság ellenében hat az a tény, hogy a Föld népességének mind nagyobb része él nyomorban, a szegények és a gazdagok közötti szakadék folyamatosan nő. A Föld népességének növekedése sz. táblázat Év Népesség (milliárd fő) , , , , , , ,4 (becslés) 6

7 Forrás: Láng István: A fenntartható fejlődés Johannesburg után 13.o. A világ GDP növekedése számú táblázat Év Összesen (billió dollár) Egy főre jutó GDP (dollár) ,1 2, ,3 3, ,5 5, ,8 6, ,3 6, ,6 7, ,9 8,753 Forrás: A probléma megfogalmazása elsőként a Római Klub részéről történt meg az 1970-es években. Az általuk készített jelentés leszögezi, hogy figyelembe véve a népesség gyors növekedését, egy globális környezeti és gazdasági katasztrófa fenyeget, ha a termelés és fogyasztás az adott szinten folytatódik. A jelentés azonban még nem használja a fenntartható fejlődés kifejezést, a megoldást pedig a növekedés korlátozásában látja. A javaslat azonban nem aratott osztatlan sikert, elsősorban a fejlődő országok tartottak attól, hogy ez a szegénység és az elmaradottság konzerválásához vezet. 7

8 A fogalom a szakirodalomban az 1980-as években jelent meg, L.R Brown A fenntartható társadalom című könyvében. Az ő megoldási javaslata különbözött a Római Klub által felvetett ötlettől. E szerint a növekedés korlátozása helyett olyan célok kitűzésére van szükség, melyek összehangolják a népesség növekedését, a társadalom anyagi igényeit, az erőforrások felhasználását és a környezetszennyezés csökkentését. 1. A Brundtland Bizottság szerepe a fogalom elterjesztésében A Brundtland Bizottságnak köszönhető, hogy a fogalom a köztudatba került és egyre nagyobb publicitást kapott. Ez az ENSZ által felállított független szakértői bizottság 1984-től 1987-ig működött. Hivatalos elnevezése Környezet és Fejlődés Világbizottság volt, vezetője az akkori norvég miniszterelnök-asszony Gro Harlem Brundtland, innen származik a bizottság elterjedt neve. E testület feladata volt azon új koncepciók kidolgozása, melyek egy későbbi környezeti világkonferencia témájául szolgálhattak. A bizottság 1987-ben ennek megfelelően dolgozta ki Közös jövőnk című jelentését, amely a fenntartható fejlődést a következőképpen határozta meg: A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generáció szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket. Ez a meghatározás a fejlett és a fejlődő országok számára is politikai üzenetet közvetít. A fejlett államokat a természeti erőforrásokkal való takarékos bánásmódra szólítja fel, míg a fejlődőknek reményt ad egy emberi méltóságnak megfelelő életszínvonal elérésére. A Brundtland Bizottság érdeme a fogalom elterjesztésén kívül a fenntartható fejlődés három pillérének megfogalmazása is, tehát a környezeti, a gazdasági és a szociális dimenzió együttes figyelembevétele. 2. További meghatározások A Brundtland Bizottság jelentésében rögzített definíción kívül két olyan elterjedt meghatározás van, melyek a fenntartható fejlődést érthetővé teszik és megvilágítják számunkra. 8

9 Herman Daly meghatározása a zöld mozgalmak értelmezésének felel meg: A fenntartható fejlődés a folyamatos szociális jólét elérése anélkül, hogy az ökológiai eltartó-képességet meghaladó módon növekednénk. A növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlődés pedig azt, hogy jobbak. A tudósok pedig a 2000-ben Tokióban megtartott találkozójukon határozták meg álláspontjukat. Ők a fenntartható fejlődés kifejezés helyett a fenntarthatóság használatát ajánlják, amelynek definíciója így hangzik: A fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és a természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg ( Transition to sustainability Átmenet a fenntarthatóság felé, Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozata, Tokió, 2000) A három különböző megfogalmazást összevetve láthatjuk a köztük lévő hasonlóságokat és különbségeket. Mindhárom definícióban közös a mai és a jövőbeni generációk érdekeinek együttes figyelembevétele, tehát az a gondolat, amely szerint az emberiség szükségleteinek kielégítése most és a jövőben ugyancsak elsőrendű cél. Szintén azonos elem a természeti erőforrásokkal való takarékosabb bánásmódra való felszólítás, ami főleg a két utóbbi meghatározásban hangsúlyos. Azt lehet mondani, hogy az első, időben is legkorábbi megfogalmazás a legáltalánosabb, hiszen ebben csak a szükségletek kielégítésének fontossága szerepel, és bár kiolvasható belőle a takarékosságra való felszólítás, konkrétan nem tesz róla említést. A második definíció, tehát a fenntartható fejlődés Daly-féle meghatározása már konkrétan céloz arra, hogy az emberi szükségletek kielégítése nem történhet a környezet állapotának rovására. Érintőlegesen helyt kap benne a növekedés és fejlődés közötti különbség megfogalmazása is, ami abban áll, hogy a növekedés pusztán mennyiségi, míg a fejlődés minőségi gyarapodást jelent. A harmadik definíció, melyet a tudományos akadémiák tagjai határoztak meg, a legrészletesebb, ebben összegzésre kerül a korábbi két megfogalmazás. 3. Fejlődés vagy növekedés? A fenntartható fejlődés értelmezésével kapcsolatban számos vita bontakozott ki. Ezek közül az egyik a fejlődés és a növekedés ellentétére irányult. Le kell szögezni azt, hogy a fejlődés nem egyenlő a növekedéssel, habár nem is 9

10 zárja ki azt. A Római Klub jelentésében megfogalmazott, a növekedés korlátozására való felszólítás nem felelhet meg a fenntartható fejlődés követelményének, hiszen, ahogy már említettem, ez a fejlődő országok szegénységének befagyasztásához vezetne. A kizárólag gazdasági szempontokat szem előtt tartó növekedés azonban szintén kizárt, mert ez a környezet további rombolását idézi elő. Mi lehet hát a megfelelő egyensúly a kettő között? A válasz: olyan fejlődés, amely a gazdasági mellett az emberi vonatkozásokat is szem előtt tartja. Ebben benne foglaltatik az életminőség javítása, a tradíciók tisztelete, továbbá a demokratikus intézményrendszerek meglétének szükségessége. Itt lép be tehát a képbe a már említett három pillér, tehát annak elismerése, hogy a környezeti problémák megoldása nem lehet független a gazdasági, valamit a társadalmi vonatkozásoktól. 2. A fenntartható fejlődés feltételei A fenntartható fejlődés megvalósításához számos feltétel fennállására szükség van. A Brundtland Bizottság ezzel kapcsolatban a következő rendszerek meglétét tartotta szükségesnek: olyan politikai rendszer, amelyben lehetőség van a döntéshozatalban való részvételre fenntartható módon működő gazdasági rendszer az eltérő fejlődésből eredő feszültségek feloldására képes szociális rendszer a környezet védelmét szem előtt tartó termelési rendszer innovatív technológiai rendszer a kereskedelem fenntartható módját lehetővé tevő nemzetközi rendszer rugalmas adminisztratív rendszer olvashatók ki: A fogalom különböző meghatározásaiból pedig a következő követelmények 10

11 folyamatos szociális jólét az alapvető emberi szükségletek kielégítése és mindenki számára egyenlő feltételek biztosítása az egyes ágazatok közötti integrált megközelítés az erőforrások fenntartható használata a környezetminőség szavatolása Az utóbbi időben további szempontok jelentek meg, melyek elengedhetetlenek a fenntarthatóság biztosításához. Az egyik ezek közül a jó kormányzás, melynek részletes kifejtésére a 2002-ben megtartott Johannesburgi Konferencián került sor. Ebben benne foglaltatik többek között a demokratikus intézményrendszer, a korrupció elleni küzdelem, valamint a hatékony gazdasági, környezeti és szociális politika. Szintén a Johannesburgi Konferencián állapították meg azt, hogy az emberek jó egészségét és jólétét kell mindenekelőtt figyelembe venni, mint a fenntartható fejlődés legfontosabb célkitűzését. 3. A fenntartható fejlődés megvalósításának akadályai A fenntarthatóság elérése az egész világ közös érdeke, hiszen a saját, illetve utódaink életminősége, egészsége a tét. Mint láttuk, ennek felismerése már a múlt század 60-as éveiben megtörtént, és az elkövetkező években több világkonferencián foglalkoztak behatóan a megoldási lehetőségekkel, melyeket a későbbiekben fogok részletesen kifejteni. Miért lehetséges akkor mégis az, hogy még mindig nagyon messze állunk a kitűzött célok elérésétől? A magyarázat a megvalósítás előtt álló számos, legkülönbözőbb akadály fennállásában rejlik. Ezen akadályok a következők: szemléletbeli akadályok társadalmunk arra a meggyőződésre épül, mely szerint az ember a természet ura a gazdasági növekedés elérése mindenek felett álló szempont 11

12 hiányzik az ismeretek integrált szemlélete, ezért a környezet és a fejlődés közötti összefüggések sem válnak nyilvánvalóvá sokak szerint a fenntartható fejlődés a környezetvédelemmel egyenlő az emberi tudat és viselkedés miatti akadályok a társadalmi jólét és a gazdasági növekedés egymással való azonosítása a birtoklásvágy az a nézet, mely szerint minden probléma orvosolható a tudomány és a technika segítségével a döntéshozók gondolkodásmódjában nem tudatosul, hogy a gazdasági növekedés a természeti erőforrások korlátozott voltához kötött az ember és a környezet viszonya nem teszi lehetővé a környezettel való kiegyensúlyozott együttélést intézményes akadályok az oktatás jellegzetes mai módszerei miatt az emberek nem látják az összefüggéseket a környezettel és fejlődéssel foglalkozó intézmények között nincs meg a kellő kapcsolat a jogi és gazdasági szabályozók szintén elkülönülten foglalkoznak az egyes területekkel, nincsenek olyan szabályok, melyek az egész rendszert egységesen kezelnék az előző probléma következménye, hogy az egyes területekkel kapcsolatos intézkedések ellentmondanak egymásnak a fenntarthatóság mérésére alkalmas mutatók még hiányosak a politikai szemlélet ma a rövidtávú sikerekre helyezi a hangsúlyt a szabályok előnyben részesítik a transznacionális vállalatok érdekeit, nem fektetnek kellő hangsúlyt a természet védelmére az ismeretek hiányából fakadó akadályok 12

13 a fenntarthatósággal kapcsolatos ismeretek a legtöbb embernél hiányosak nem vagyunk birtokában azoknak az ismereteknek, melyek a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásra vonatkoznak a tudomány nem ad módot az újfajta, integrált szemlélet megismerésére a közgazdasági megközelítés által okozott akadályok a rendszer nem tudja kezelni a negatív externáliákat a természeti erőforrásoknak a közgazdasági rendszer szerint nincs értékük nem fordítanak megfelelő összeget a környezetvédelemre, így a károk mértéke egyre nő Láthatjuk tehát, hogy még számos akadály áll a fenntarthatóság megvalósításának útjában. Ezek figyelembevételével meg tudjuk határozni, milyen változásokra lenne szükség, hogy a fenntartható fejlődés valóban elérhető legyen. Mindenekelőtt szükséges annak a ténynek a felismerése, hogy az ember nem ura, hanem része a természetnek, hiszen attól a legteljesebb mértékben függ. Olyan életszemléletet kell tehát kialakítani, amely lehetővé teszi a természettel való harmonikus együttélést. Meg kell változtatni azt a szemléletmódot, hogy a gazdasági növekedés a szociális jólét felett áll. Fel kell ismerni, hogy a gazdaság csupán eszköz, amely a társadalmi jólét eléréséhez szükséges. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni az ember és a környezet kapcsolatát meghatározó etikai normákra, amelynek elengedhetetlen feltétele az emberek értékrendjének átalakítása. Lehetővé kell tenni, hogy mindenki egyenlő mértékben férhessen hozzá az erőforrásokhoz, ami alapvető a személyes jólét megvalósításához. A társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés gyakorlata szintén megváltoztatásra szorul. Minden társadalmi csoportnak lehetőséget kell biztosítani, hogy részt vehessen a társadalom ügyeinek intézésében. 13

14 Fontos tényezője a változásnak az oktatási rendszer átalakítása, hogy az meg tudjon felelni az új szemléletmód kialakításához szükséges feltételeknek. Szintén reformra szorul az intézményrendszer, amely átalakított formájában képes lesz arra, hogy megfelelő átjárást biztosítson az egyes szektorok között, szükség van továbbá az ezt lehetővé tevő szabályozók bevezetésére. Mivel a fenntarthatóság megfelelő mérését alkalmassá tevő mutatók hiányoznak, létre kell hozni ezeket. A helyi közösségek érdekeit kell elsősorban szem előtt tartani a multinacionális vállalatokkal szemben. Átalakításra van szükség a jogi és a gazdasági szabályozok terén is. Előbbieket úgy kell meghatározni, hogy a környezet károsítását előidéző tevékenységeket hosszú távon lehetetlenné tegyék, a közgazdasági szabályozókkal szemben pedig alapvető elvárásként kell megfogalmazni azt, hogy értékként kezeljék a természeti erőforrásokat. Meg kell változtatni a jelenlegi fogyasztási szokásokat oly módon, hogy azok az erőforrásokkal való takarékosabb bánásmódot segítsék elő. Ezek a változások lennének tehát elsőrendűek a fenntarthatóság eléréséhez. Végiggondolva őket, megállapíthatjuk, hogy olyan gyökeres átalakulásnak kell végbemennie mind az egyes emberek, mind az egész társadalom és intézményrendszer szintjén, amely a jelenlegi életszemlélet és kialakult viszonyok közepette szinte elképzelhetetlennek tűnik. Annak érdekében, hogy mégis lehetőség legyen előrehaladást felmutatni, az ENSZ az elmúlt évtizedekben több világkonferenciát szervezett. Ezek bemutatása következik az alábbiakban. III.AZ ENSZ KÖRNYEZETVÉDELMI VILÁGKONFERENCIÁI 1. ENSZ Konferencia az Emberi Környezetről Az ENSZ első környezeti világértekezletét 1972-ben rendezték Stockholmban. A környezeti problémák által jelentett fenyegetést ugyanis ekkorra ismerték fel, 14

15 ráébredve arra, hogy a gondok kezelésének érdekében immár globális összefogásra van szükség. A legégetőbb gondok a levegő- és vízszennyezés, a talaj minőségének romlása, a hulladék mennyiségének növekedése, a zajszennyezés voltak. Ezeket a problémákat még tetézte a népesség gyors növekedése, valamint a városiasodás. A felsorolt problémák nagy része elsősorban a gazdag országokban jelentkezett, azonban mivel a népesség gyors növekedése a fejlődők számlájára írható, ez utóbbiak attól tartottak, hogy a konferencián őket fogják felelőssé tenni a környezet állapotának romlásáért. A Konferencián 113 állam vett részt. Magyarország a szovjet blokk többi államához hasonlóan diplomáciai okokból nem volt a résztvevők között, ami a későbbi években jelentős hátrányt jelentett, mert így a környezetvédelemmel kapcsolatos nemzetközi együttműködéseknek sem lehetett részese. A Konferencián több jelentős dokumentum elfogadására sor került. Ezek között van a Nyilatkozat az emberi környezetről. A nyilatkozat célként jelöli meg a fejlődő országok megsegítését, a fejlettektől való lemaradás csökkentését, hangsúlyozza a nemzetközi együttműködés fontosságát. A Nyilatkozat az irányelvekről című dokumentum 25 elvet fogalmaz meg, melyek között megjelenik a jövő generációk iránti felelősség követelménye, a meg nem újuló erőforrásokkal való óvatos bánásmód és a környezetvédelmi oktatás szükségessége. A harmadik dokumentum az Akcióprogram-javaslatok, amely 109 javaslatot tartalmaz, például a szennyeződésekkel vagy a települések környezetvédelmével kapcsolatban. Elfogadásra került még a Szervezeti kérdések nevű dokumentum, amelynek legfontosabb intézkedése az ENSZ Környezeti Programjának (United Nations Environmental Programme UNEP) létrehozása volt. A Stockholmi Konferencia volt tehát az első a környezeti világtalálkozók sorában. Jelentősége abban áll, hogy a környezeti problémák széles körével foglalkozott. Csak kis mértékben érintette azonban a gazdasági és szociális dimenziókat, tehát a később kialakult három pillér közül itt még csak a természeti-környezeti vetület volt hangsúlyos. A fenntartható fejlődés kifejezés azonban ekkor még egyáltalán nem fordult elő. 15

16 2. Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferenciája Az 1980-as években nyilvánvalóvá vált, hogy egy újabb környezeti konferencia megrendezésére van szükség, ugyanis egyre több globális probléma kívánt megoldást. Előtérbe került az a szemlélet, mely szerint a gazdaságpolitika és a környezetpolitika mind szorosabb együttműködésére van szükség. Ennek eredményeként rendezték meg 1992-ben, tehát 20 évvel Stockholm után a Rió de Janeiroi Konferenciát. A rendezvényen 172 ország delegációja képviseltette magát, magyar részről Göncz Árpád, az akkori köztársasági elnök. A Riói Konferencián ugyancsak fontos dokumentumok kerültek elfogadásra. 1. Riói Nyilatkozat a Környezetről és Fejlődésről A Riói nyilatkozat jogilag nem kötelező érvényű, de 27 olyan alapelvet tartalmaz, melyek alkalmazása a nemzetközi megállapodásokban szinte alapvetővé vált. A legfontosabb elvek: a ma élő mellett a jövő nemzedékek szükségletei kielégítésének fontossága; együttműködés a szegénység leküzdésének érdekében; közös, de megkülönböztetett felelősség (ez azt jelenti, hogy mivel a fejlett országok nagyobb mértékben vettek részt a globális környezet pusztításában, nagyobb felelősséget viselnek a fenntartható fejlődés megvalósításával kapcsolatos tevékenységeikben); a környezeti információkhoz való hozzáférés biztosítása; elővigyázatosság olyan esetekben, amikor vélhetően súlyos környezeti kár fenyeget; környezeti hatásvizsgálatok készítésének szükségessége. 2. Feladatok a XXI. századra (AGENDA 21) A Feladatok a XXI. századra a társadalmi fejlődés és környezetvédelem összefüggő problémáinak megoldására vonatkozó átfogó program. A Feladatok tulajdonképpen nem más, mint egy javaslatgyűjtemény nemzetközi szervezetek, kormányok, illetve a társadalom számára. A dokumentum négy részre van osztva és összesen negyven fejezetet tartalmaz. Az első tematikus rész a Társadalmi feltételek címet kapta és olyan témák 16

17 kapnak benne helyet, mint a nemzetközi együttműködés; a szegénység leküzdése vagy a népesedés és fenntartható fejlődés. A második rész, azaz a Környezet védelme felsorolja a környezet egyes elemeit, említésre kerül többek között a légkör, a biológiai sokféleség vagy a veszélyes hulladékok kezelésének problémája és az ezzel kapcsolatos ajánlások. A harmadik rész címe a Társadalmi csoportok szerepe. A társadalom minden rétegének részt kell vennie a fenntartható fejlődés megvalósításában, a Feladatok itt azon csoportokat említi, melyek valamilyen okból speciális helyzetben vannak (nők, fiatalok, nem-kormányzati szervezetek, önkormányzatok stb.). A negyedik rész határozza meg a végrehajtás eszközeit, mint például a pénzügyi eszközök és szervezetek, a környezetileg hatékony technológiák átadása vagy a döntéshez szükséges információk biztosítása. A dokumentum jelentősége abban áll, hogy minden olyan gondolat szerepel benne, ami a fenntartható fejlődés szempontjából említést érdemel. 3. További dokumentumok Az előbb említetteken kívül a Riói Konferencia három további fontos dokumentumot fogadott el. Az első az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény. Jogilag kötelező megállapodás, célja az üvegházhatású gázok csökkentése. 153 ország írta alá, köztük Magyarország is. Mivel a fejlődők és a fejlettek részéről is számos ország vonakodott a határértékek és határidők konkrét rögzítésétől, ezek végül nem kerültek a dokumentumba. Elfogadták továbbá az Egyezményt a biológiai sokféleség védelméről, valamint az Elvek az erdőkről nevű dokumentumot. 4. A Konferencia egyéb eredményei Láthatjuk tehát, hogy Rióban nagyon jelentős dokumentumok születtek, melyek az elkövetkezendő évek során iránymutatásul szolgáltak az államok gyakorlatában. Különösen az AGENDA 21-et kell kiemelni ezek közül, mivel azóta sem jött létre még egy ennyire fontos dokumentum a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés kapcsán. 17

18 Voltak azonban a Konferenciának egyéb eredményei is, melyek közül kettőt kell kiemelni. Az egyik a Fenntartható Fejlődés Bizottságának létrehozása, melynek legfőbb feladata a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos intézkedések nyomon követése, értékelése, koordinációja. A Bizottságnak Magyarország is tagja lett két évre, sőt a konferenciát követően hazánkban is megalakult az azonos nevet viselő bizottság. A másik eredmény pedig az, hogy a konferencia résztvevői megállapodtak abban, hogy a fejlett országok a GNP-jük 0,7%-át a fejlődő országoknak ajánlják fel, melyet azok környezetvédelmi céljaik elérésére használnak fel. 3. Az ENSZ Közgyűlés Rendkívüli Ülésszaka Az 1992-es Riói Konferencia után öt évvel New Yorkban az ENSZ Közgyűlés rendkívüli ülésszakot tartott, melynek célja az eltelt öt év alatt megvalósult és meg nem valósult döntések, intézkedések áttekintése volt. Az ülésszakon több mint 170 ország delegációja vett részt. Az 1997-es new yorki ülésszakot a sajtó előszeretettel emlegette Rió+5 néven. Látva azonban, hogy milyen hiányosságok léteznek a megvalósítandó feladatok tekintetében, egyre inkább tért nyert a cinikus Rió-5 elnevezés. Hogy mik voltak ezek a hiányosságok? Elsősorban pénzügyi területen volt elmaradás, nem teljesült ugyanis a fejlett országok ígérete, miszerint GNP-jük 0,7%-át a fejlődő országok környezetvédelmi erőfeszítéseinek támogatására adják át, ez a szint körülbelül 0,3% volt. A klímaváltozás és az erdők ügyében szintén nem történt előrelépés. Az elmúlt öt év eseményeinek áttekintését követően került sor az ülésszak eredményeit tartalmazó dokumentum elkészítésére. Ebben tételesen felsorolásra kerülnek a fenntartható fejlődés egyes területeinek feladatai. Ezek között találhatók többek között: a társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi feladatok együttes figyelembevétele, a környezetileg hatékony technológiák fejlesztése, a légkör védelme, a biológiai sokféleség megőrzése, illetve a témával foglalkozó nemzetközi intézményrendszer erősítése. 18

19 Három olyan terület volt viszont, amellyel kapcsolatban az egyes országok olyannyira eltérő álláspontot képviseltek, hogy lehetetlen volt eredményre jutni. Az első a pénzügyi támogatások kérdése, hiszen a fejlett országok által befizetett összegek jelentősen elmaradtak attól a szinttől, amelynek teljesítésére ígéretet tettek. Nem sikerült megállapodni a teljesítéshez kapcsolódó határidőkről sem. A második kényes téma az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése volt. Míg az Európai Unió és néhány más fejlett ország nagy mértékű kibocsátás-csökkentésre tett javaslatot, más fejlett országok, így például az USA, Japán és Ausztrália nem voltak hajlandóak konkrét kötelezettséget vállalni a csökkentés mértékére. A harmadik problematikus terület az erdők védelmének kérdése volt. Ebben az esetben is az EU szorgalmazta egy nemzetközi egyezmény létrehozását, míg az USA ezt elutasította. A rendkívüli ülésszak eseményeit figyelembe véve összességében elmondható, hogy az egyes országok nemzeti szinten felmutattak ugyan valamilyen szintű előrehaladást, globális viszonylatban azonban 1997-ben a helyzet megegyezett a Rió előttivel. 4. Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Világtalálkozója 1. A Johannesburgi Konferencia előkészületei Látva, hogy a környezeti problémák megoldásában nem történt előrelépés, már az 1997-es new yorki rendkívüli ülésszakon felvetődött egy újabb környezeti világkonferencia rendezésének gondolata. 19

20 Erről 2001-ben az ENSZ határozatot hozott, melynek értelmében a konferencia 2002-ben Johannesburgban kerül megrendezésre. A Johannesburgi Konferencián 191 állam delegációja vett részt, Magyarországot Szili Katalin képviselte. A Fenntartható Fejlődés Bizottságának jutott a feladat, hogy a világtalálkozó programját meghatározza. Legfontosabb feladatként az 1992 óta eltelt időszak elemzését tűzték ki, különös tekintettel a Feladatok a XXI. századra című dokumentumban meghatározott program értékelésére. További teendő volt az új feladatok meghatározása, a fenntartható fejlődésre vonatkozó javaslatok kidolgozása. Három olyan problémakört jelöltek meg, melyek a fenntartható fejlődés megvalósulásának szempontjából döntő fontosságúak, és melyek esetében ki kellett jelölni a cselekvési irányokat. Ezek a szegénység elleni küzdelem, a fenntarthatatlan termelési és fogyasztási minták megváltoztatásának szükségessége, valamint a természeti erőforrások megőrzése és az azokkal való fenntartható gazdálkodás. 2. Problémák és megoldási javaslatok A Konferencia számos problémakörrel foglalkozott, melyek megoldása a fenntartható fejlődés eléréséhez vezethet. Kiemelkedő jelentőségű területek a következők voltak. Szegénység és egyenlőtlenség: elsősorban a fejlődő világ problémája. Bár a szegénységben élők száma az 1990-es években 1, 3 milliárdról 1,2 milliárdra csökkent, még mindig jelentős azok száma, akiknek napi 1 dollárnál kevesebb a jövedelme. Különösen igaz ez Afrika esetében. A szegénység felszámolásának ellenében hat a jövedelmek egyenlőtlensége, elsősorban Latin-Amerikában és Afrikában. A fenntartható fejlődés megvalósítását is akadályozza, mert az emberek nem a hosszútávú célok elérésére, hanem rövidtávú gondjaik megoldására koncentrálnak. A szegénység felszámolásával kapcsolatos legfontosabb célkitűzés, hogy 2015-re felére kell csökkenteni a napi 1 dollárnál kevesebből élők számát. Mezőgazdasági termelés és élelmiszerfogyasztás: jelenleg a Föld 20

21 területének 11 %-a áll mezőgazdasági művelés alatt. Bár a népesség növekedése miatt az élelmiszer iránti igény nő, a világ legnagyobb részén már nincs lehetőség a termőterület növelésére, ez alól csak Afrika és Latin-Amerika a kivétel. Mivel a fenntarthatatlan mezőgazdasági termelés óriási megterhelést jelent a környezet számára, olyan megoldásokra van szükség, mint az öntözés hatékonyságának növelése, a műtrágyák és növényvédő szerek ellenőrzött használata. Ennek megvalósítására az USA 2003-ra 90 millió dollár befektetését irányozta elő. Ivóvíz és egészségügyi ellátás: az elmúlt évtizedekben történt fejlődés ellenére az ezredfordulón még mindig egymilliárd ember nem jutott biztonságos ivóvízhez, illetve 2 milliárd nem fért hozzá az alapvető közegészségügyi ellátásokhoz, különösen igaz ez Afrikában és Ázsiában. A probléma leküzdésének érdekében 2015-re felére kell csökkenteni ezeket a számokat. Az Egyesült Államok e területen is jelentős összeget, 970 millió dollárt ajánlott fel. Energia: a világ energiafelhasználása az 1990-es években nőtt, azonban a fejlődő országokban még mindig több mint 2, 5 milliárd volt azoknak az embereknek a száma, akik nem jutnak hozzá az elektromos energiához. Emellett világszerte kicsi a megújuló energiaforrások felhasználásának aránya. Szükséges tehát az energiahatékonyság javítása, a fejlődők elektromos energiával való jobb ellátása, valamit a megújulók arányának növelése. E célok elérésére az Európai Unió 700 millió, míg az USA 43 millió dollárt ajánlott fel. 3. A Johannesburgi Konferencián elfogadott dokumentumok A korábban meghatározott feladatok figyelembevételével a Konferencia legfontosabb teendője két dokumentum kidolgozása és elfogadása volt. Az első a Politikai Nyilatkozat, amely a résztvevő országok állam- és kormányfőinek a fenntartható fejlődés melletti elkötelezettségét megerősítő nyilatkozata. 21

22 A másik pedig egy Végrehajtási Terv, amely mindazon, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kötelezettségvállalások megvalósítását célozza, melyeket az elmúlt tíz év rendezvényein határoztak meg. A Politikai Nyilatkozat A Nyilatkozat elfogadása a Johannesburgi Konferencia legjelentősebb eredményének tekinthető. Megjelenik benne minden olyan elem, amelynek teljesítésére az elmúlt években a fenntartható fejlődéssel kapcsolatosan kötelezettséget vállaltak. A Nyilatkozat aláírói vállalják, hogy a Végrehajtási Tervben megfogalmazott célokat megvalósítják. A már említett három probléma - a szegénység elleni küzdelem, a fenntartható fogyasztás és termelés, valamint a természeti erőforrások és a földi környezet megőrzése - megoldásának szükségessége hangsúlyosan jelenik meg a dokumentumban. Fontos megállapítást szögez le a Nyilatkozat azzal kapcsolatban, hogy a fenntartható fejlődés céljainak elérése kizárólag globális partnerség segítségével lehetséges, valamint hogy szükséges egy új szemlélet kialakítása, amely a hosszútávú eredményekre helyezi a hangsúlyt. Jelentős továbbá a társadalmi csoportok szerepének leszögezése is, tehát az az elv, mely szerint a társadalom minden szereplőjét be kell vonni a célok hatékony megvalósításának érdekében. A Végrehajtási Terv A Végrehajtási Terv legfontosabb célja, hogy támogassa az elmúlt években a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban született megállapodások végrehajtását. Ezek közül jelentőségében kiemelkedik ugyan az AGENDA 21, hiszen ez a legátfogóbb program, de számos más fontos dokumentum elfogadására is sor került az 1992-es Riói Konferencia óta. Ilyen az ENSZ Millenniumi Nyilatkozata vagy a Kiotói Jegyzőkönyv. A Végrehajtási Terv kidolgozásának folyamán számos ellentétes álláspont ütközött egymással a legkülönbözőbb kérdésekben. A legnagyobb ellentétek a 22

23 következő témakörök kapcsán kerültek felszínre: A fenntartható fejlődés egyik Rióban elfogadott alapelve a közös, de megkülönböztetett felelősség, amelyet a fejlődők szerettek volna jobban kihangsúlyozni. A fejlett országok azonban ezt indokolatlannak tartották, így végül az elv szerepel a Végrehajtási Tervben, de nem külön kiemelve. A jó kormányzás szintén a fenntartható fejlődés megvalósításának egyik fontos követelménye. Az Egyesült Államok szerette volna ennek elemeit konkrétan rögzíteni, amit azonban a fejlődő országok a belügyeikbe való beavatkozásként értékeltek. A kompromisszum eredményeképp végül a Tervben csak a jó kormányzás legalapvetőbb követelményei kerültek rögzítésre. A természeti erőforrások degradációjának kapcsán mindenki egyetértett abban, hogy az elmúlt években nem történt javulás ezen a téren. A konkrétumokban azonban nem sikerült megállapodni, így tehát a Tervből hiányoznak a degradáció megállítására vonatkozó határidők. Ehhez a témakörhöz kapcsolódóan tárgyalták a biológiai sokféleség megőrzésének kérdését is, amelyben sikerült egyezségre jutni. Eszerint megállapodás született arról, hogy 2010-ig a biodiverzitás jelenlegi csökkenésének ütemét nagymértékben csökkenteni kell. Az éghajlatváltozásról szóló, 2001-ben elfogadott Kiotói Jegyzőkönyvről is viták folytak, hiszen mint az köztudott, ehhez nem csatlakoztak olyan jelentős gazdasági erővel rendelkező országok, mint Oroszország, Kanada, Kína és az Egyesült Államok. Míg az előbbi három a Johannesburgi Konferencián bejelentette a Jegyzőkönyvhöz való csatlakozási szándékát, az USA továbbra sem tervezi annak ratifikálását. Ennek következtében a Tervben csupán annyi szerepel, hogy a Kiotói Jegyzőkönyvet már ratifikált Államok határozottan sürgetik azokat az Államokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy időben ratifikálják a Kiotói Jegyzőkönyvet. Vitás kérdés volt a megújuló energiaforrások kapcsán, hogy pontosan mely energiaforrások tartoznak ide és az, hogy milyen mértékben kell 23

24 ezek arányát az energiafelhasználáson belül növelni. Míg az EU a kérdéssel kapcsolatban konkrét cél meghatározására ösztönzött, más fejlett és fejlődő országok nem értettek egyet egy minden országra vonatkozó arány megjelölésével. Ennek hatására nem is került rögzítésre konkrét cél, viszont a Konferencia végén az EU és más országok, többek között Magyarország, külön nyilatkozatot tettek a megújuló energiákról. A Riói Konferencián merült fel a fenntartható fejlődésről szóló nemzeti stratégiák elkészítésének igénye. Ebben a kérdésben ugyancsak üköztek az egyes országok álláspontjai. Az egyik vélemény szerint minden ország maga döntheti el, hogy készít-e ilyen stratégiát, míg a másik nézőpontot képviselők úgy gondolták, hogy elvárható, hogy minden ország elkészítse a maga sajátosságaihoz igazodó tervét. Végül az utóbbi álláspont győzött, így minden országnak kell ilyen stratégiát készíteni és az ehhez szükséges intézményrendszert ugyancsak létre kell hozni. 4. A Konferencia további eredményei A 2. típusú partnerségek A Konferencia jelentős eredményei közé tartozik a fenntartható fejlődés érdekében megalakuló partnerségi együttműködések támogatása. Ezen partnerségek jellemzője, hogy általában nem kormányok között, hanem önkéntes együttműködési alapon jönnek létre különböző érdekcsoportok között. Céljuk, hogy részt vegyenek a Konferencia és általában a fenntartható fejlődés céljainak elérésében. Részesei lehetnek 24

25 kormányok, regionális csoportok, helyi önkormányzatok, nem kormányzati szereplők, nemzetközi intézmények, valamint a magánszektor. A partneri együttműködés legfőbb területei közé tartozik többek között a fenntartható mezőgazdaság, a tiszta energia, oktatás és képzés, a fenntartható fogyasztási és termelési szokások, valamint a technológia átadás. A 2. típusú együttműködésekben a világ minden régiójából vesznek részt intézmények. Nyilatkozat a megújuló energiaforrásokról A Végrehajtási Terv tárgyalása során nem sikerült eredményre jutni a megújuló energiák pontos arányáról. Ennek ellenére, mivel voltak olyan országok, melyek határozottan támogatták konkrét célok meghatározását, sor került egy nyilatkozat tételére Megújuló energia: az előrelépés útja címmel. Az ebben részt vevő államok között az Európai Unió mellett szerepel az akkor még csak tagjelölt tíz ország; jelenlegi tagjelöltek, mint például Románia; több európai ország, melyek nem az EU tagjai; valamint Európán kívüli országok is. A Nyilatkozatban kifejezésre kerül a részes országok elkötelezettsége a megújuló energiák arányának növelésére, de konkrét számok ebben sem szerepelnek. A Johannesburgi Konferencia eredményeit tekintve elmondható, hogy bár fontos előrelépés volt a politikai vezetők elkötelezettségének kinyilvánítása, a leglényegesebb kérdésekben nem történt haladás. Míg a fejlett országok elégedettek lehetnek a Konferencia eredményeivel, addig a szegények nem mondhatják el ugyanezt. Ennek oka, hogy az elfogadott dokumentumok nem tartalmaznak olyan elvárásokat a gazdag országokkal szemben, melyeket azok ne lennének képesek teljesíteni. A fejlődők viszont nem érték el a számukra legfontosabb célokat, hiszen a legtöbb probléma kapcsán konkrétumokat nem tartalmazó megegyezések születtek. Összességében tehát azt lehet megállapítani, hogy a Johannesburgi Konferencián a riói vállalásokhoz képest sok új megoldás nem született. Mégsem igaz azonban az a megállapítás sem, hogy egyáltalán nem hozott eredményt a 2002-es Konferencia, hiszen 25

26 itt már hangsúlyozottan megjelent a fenntartható fejlődés társadalmi dimenziója. A három ENSZ környezetvédelmi konferencia hangsúlyos pontjait tekintve tehát arra a megállapításra jutunk, hogy a fenntartható fejlődés három pillére közül 1972-ben Stockholmban még főleg csak a környezeti elem került előtérbe. Húsz évvel később Rióban már megjelent a gazdasági dimenzió, hiszen a megfelelő gazdasági szemlélet hiányában a környezetvédelmi politika nem tudna sikereket elérni. Újabb tíz év elteltével Johannesburgban fektettek hangsúlyt a társadalmi dimenzióra. Így tehát a három konferencia során fokozatosan egészült ki a fenntartható fejlődés legfontosabb szempontjainak sora. A konferenciák legfőbb eseményeinek áttekintése után láthatjuk tehát, milyen úttörő szerepet játszott az ENSZ a fenntartható fejlődés szempontjából, kezdve a fogalom meghatározásával, majd a fejlődés elveinek, céljainak és a legfontosabb teendőknek a megfogalmazásával. Bár, ahogy az imént említettem, még 2002-ben sem történt olyan jelentős előrelépés, amely arra engedne következtetni, hogy sokkal közelebb kerültünk a kitűzött célok megvalósításához, mindenképpen ki kell emelni, milyen nagy szerepe volt ezeknek a világtalálkozóknak abban, hogy az egész világ figyelmét ráirányította a fenntarthatóság eszméjére. Ennek köszönhető például, hogy az egyes országok vezetői ráébredtek a különböző egyezményekben való részvétel fontosságára, amelynek következtében sok területen születtek konkrét vállalások. Ugyanakkor a világ közvéleménye is érzékenyebbé vált az adott problémák iránt, amelynek hatására lehetővé vált számos szervezet együttműködése, melyek egy része a kormányzati kapcsolatok keretein kívül működik. Ha szétnézünk a szervezetek sorában, észre kell vennünk, hogy az Európai Unió kiemelkedő szerepet játszik a fenntartható fejlődés céljainak elérésében. A következőkben tehát az EU szerepét elemzem, kezdve a környezetvédelmi politika legfőbb elemeinek áttekintésével, majd bemutatom az Európai Unió Fenntartható Fejlődési Stratégiáját. IV. AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS 26

27 1. Az Európai Unió környezetvédelmi politikája Az Európai Gazdasági Közösséget 1957-ben létrehozó Római Szerződésben még nem jelent meg a környezetvédelem, hiszen az integrációnak ekkor még legfőképpen gazdasági vetületei voltak. A téma csak az 1970-es években kezdett hangsúlyossá válni, ekkor már konkrétan felmerült a környezet védelmének fontossága. Ennek eredményeként jött létre az első környezeti akcióprogram, melyet 1973-ban fogadott el a Tanács. Az első környezeti akcióprogram a közösség környezetpolitikájának alapdokumentumaként tekinthető. Ebben kerülnek felsorolásra a környezetpolitika alapelvei, melyek a következők: A szennyezés, illetve a környezeti ártalmak forrásánál történő fellépés: a környezeti szennyezést annak forrásánál kell megelőzni, ennek érdekében létre kell hozni olyan technológiákat, melyek segítségével a lehető legalacsonyabb költségen megvalósítható a környezet védelme. A környezeti hatások figyelembevétele: a tervezések és döntések során minden esetben figyelembe kell venni a környezeti hatásokat. A természeti erőforrások ésszerű hasznosítása: az erőforrások használata során el kell kerülni az ökológiai egyensúlyt károsító felhasználást A tudomány és a technika környezetvédelmi célú fejlesztése: az ismereteket oly módon kell fejleszteni, hogy ezek a környezet védelme és a károsodások elleni küzdelem szempontjából megfelelően felhasználhatók legyenek A szennyező fizet elv: a környezeti károk megelőzése és 27

28 megszüntetése a szennyező költségére történik Egyik állam sem okozhat környezeti kárt a másiknak: el kell kerülni, hogy egy adott országban végbemenő tevékenységek egy másik országban környezeti kárt okozzanak A fejlődő országok érdekeinek figyelembevétele: a környezetpolitika mind a Közösség, mind a tagállamok szintjén úgy kerüljön megvalósításra, hogy ennek során tekintetbe veszi a fejlődők érdekeit Az Európai Közösség és a tagállamok regionális és nemzetközi együttműködése: a közösségnek és a tagállamoknak részt kell venniük a globális környezetpolitikában, fel kell szólalniuk a nemzetközi szervezetekben A környezetvédelem a Közösségben mindenki ügye, ebbe minden társadalmi erőt be kell vonni: a társadalom minden rétege vegyen részt a környezet védelmében, ennek érdekében az oktatás és képzés során hangsúlyt kell fektetni a környezetvédelmi ismeretekre A környezeti cselekvés megfelelő szintjének meghatározása: ki kell jelölni a környezeti szennyezések kezelésének megfelelő területi szinteket, például a helyi problémákat helyi szinten, a regionálisakat regionális szinten kell megoldani A tagállamok környezeti politikáinak összehangolása és harmonizálása a Közösségben: ki kell alakítani egy közös, hosszútávú koncepciót, ennek alapján kell a nemzeti politikákat harmonizálni Az első környezetvédelmi akcióprogramot öt további követte. A második környezetvédelmi akcióprogram, amely 1977-ben született meg, tulajdonképpen ugyanazokat a területeket hangsúlyozza, mint az első. Emellett kiemelten foglalkozik a víz-, levegő- és zajvédelem, valamint az erőforrásokkal való 28

29 ésszerű bánásmód kérdéseivel. A harmadik környezetvédelmi akcióprogramot 1983-ban fogadták el. Ez az előzőeknél általánosabb, viszont új elemként jelenik meg benne annak felismerése, hogy a gazdasági tevékenységek megtervezése során a környezet védelmének szempontjait is be kell emelni. A negyedik környezetvédelmi akcióprogram 1987-ben került elfogadásra. Mivel ekkor született meg az Egységes Európai Okmány, amelynek környezetvédelmi jelentőségéről a későbbiekben még szó lesz, a program kialakítása is ennek megfelelően történt. Az ötödik környezetvédelmi akcióprogram elfogadása 1993-ban szintén egybeesett egy fontos szerződés létrejöttével, amely nem más, mint a Maastrichti Szerződés. Ezzel a későbbiekben szintén foglalkozok majd. Ugyanakkor befolyásolta az akcióprogram elemeit a Riói Konferencián elfogadott AGENDA 21 is, tehát ez a program már konkrétan foglalkozik a fenntartható fejlődés kihívásaira adandó válaszokkal. A program célokat fogalmaz meg öt olyan gazdasági ágazat számára, melyek nagymértékben befolyásolják a környezet állapotát, ugyanakkor jelentősek a fenntartható fejlődés elérésének szempontjából. Ezek a területek az ipar, az energia, a közlekedés, a mezőgazdaság és a turizmus. Emellett nagy hangsúlyt fektet a jogalkotás fejlesztésére és ennek megfelelően a gyakorlati intézkedések végrehajtására. Ennek során hangsúlyozza a szubszidiaritás elvét, melynek értelmében mindig azon a legalacsonyabb szinten kell egy döntést, illetve intézkedést meghozni, amelyre az vonatkozik. Jelenleg a hatodik környezetvédelmi akcióprogram van érvényben, amelyben prioritást kap az éghajlatváltozás megállítása, a biodiverzitás megőrzése, valamint az erőforrásokkal való fenntartható bánásmód. A program újdonsága az előzőekkel szemben többek között az, hogy nagyobb szerepet szán a társadalom különböző szereplőinek. Megjelenik tehát a harmadik pillér, azaz a szociális dimenzió. A fentiekben szó esett az 1987-ben hatályba lépett Egységes Európai Okmányról. Ezzel a dokumentummal történt meg a Római Szerződés első módosítása, emellett kiemelkedő jelentőséggel bír a környezetvédelmi szabályozás szempontjából, egyenrangúvá tette ugyanis a környezetvédelmi politikát a Közösség többi politikájával. Rögzítésre kerültek benne az akcióprogramokban már megfogalmazott alapelvek, új elemként került viszont bele, hogy az emberi egészség védelmét beemelte a 29

30 környezetvédelem céljai közé. Az Európai Uniót létrehozó, 1992-es Maastrichti Szerződés, amely újabb változásokat rögzített a környezetvédelmi szabályozás területén. A Szerződésnek köszönhetően a környezetvédelem az Unió gazdasági céljaival egyenértékűvé vált, a fenntartható fejlődés pedig bekerült a Közösség célkitűzései közé. Fontos a szubszidiaritás elvének beemelése, ami azonban már nem csupán a környezeti vonatkozásokra értendő, hanem bármilyen tevékenységre. A környezetvédelemmel kapcsolatos jogalkotásban is változásokat hozott a Szerződés, az egyhangú szavazás helyett bevezette ugyanis a minősített többségi döntést a környezetvédelmi kérdések vonatkozásában. Néhány kisebb változást az 1997-ben megszületett Amszterdami Szerződés is hozott. Módosította az Európai Unióról szóló szerződést preambulumát, amelybe bekerült, hogy az Európai Unió célja a gazdasági és társadalmi fejlődés serkentése a fenntartható fejlődés elvére való tekintettel. Rögzítette továbbá, hogy a környezetvédelmi szempontokat integrálni kell a közösségi politika követelményei közé. 2. Az Európai Unió Fenntartható Fejlődési Stratégiája A fentiekből láthatjuk tehát, hogy a környezet védelme hosszú évtizedek alatt került be a Közösség fontos célkitűzései közé. A fenntartható fejlődés eszméjének megjelenésére pedig további éveket kellett várni, aminek természetesen az is oka, hogy a nemzetközi fórumokon is csak az 1980-as években kezdtek el behatóan foglalkozni a témával, amelynek köztudatba kerüléséhez ugyancsak évekre volt szükség. Amióta elfogadott ténnyé vált azonban a fenntarthatóság fontossága, a Közösség tekinthető az egyik legfőbb támogató erőnek. Ennek egyik legfőbb bizonyítéka, hogy az Európai Unió rendelkezik fenntartható fejlődési stratégiával. 30

31 5. Mi a fenntartható fejlődési stratégia? A fenntartható fejlődési stratégia egy olyan dokumentum, amely a fenntarthatóság három dimenzióját, tehát a társadalmi, környezeti és gazdasági célokat együtt próbálja meg kezelni, figyelembe véve az egyes társadalmi csoportok, valamint a jövő generációk érdekeit. Ezek az összetett szempontok tehát olyan dokumentum készítését igénylik, mely komplex módon közelíti meg a problémákat és próbál rájuk megoldást találni. A stratégia készítése során meg kell határozni, hogy az adott ország vagy esetünkben integráció milyen módon képzeli el a jövőbeni fejlődését. Ez természetesen csak az adott közösség történelme, értékei és kultúrája alapján fogalmazódhat meg. Szükséges továbbá, hogy a stratégia kidolgozását széles társadalmi egyetértés kísérje, a nagyközönség és a politikai, gazdasági szereplők oldaláról egyaránt. A végrehajtás során meg kell valósítani az egyes politikák integrációját és az egyes területeken meghozott döntésekben tekintettel kell lenni arra, hogy ezek milyen módon hatnak ki más területekre. Végül pedig szükséges a jelenlegi és várható társadalmi, környezeti és gazdasági jellemzők, feltételek felmérése, mert csak ezáltal lehet meghatározni a lehetőségeket és korlátokat, illetve a valós célokat. 6. A Stratégia kidolgozásának előzményei Tekintetbe véve az Európai Uniónak a fenntartható fejlődés érdekében tett erőfeszítéseit (ide értendők például az akcióprogramok, valamint a fenntarthatóság fontosságának hangsúlyozása a szerződésekben), némiképp meglepő lehet az a tény, mely szerint az évezred végére kis mértékű javulás ellenére a tagországokban tovább romlott a környezet állapota. Ennek oka lehet többek közt az, hogy a megjelölt intézkedések nem érték el céljukat a gazdaságba történő integráció, valamint a társadalom nagyobb mértékű bevonása nélkül. További problémát jelentett, hogy hiányzott az elkötelezettség a tagállamok és a korábban említett öt fontos ágazat részéről. Mindezekre tekintettel született meg az igény a stratégia elkészítésére, melyet a Johannesburgi Konferencia egyébként is előírt a nemzetek számára. A cél egy olyan 31

32 stratégia elkészítése volt, amelynek tartalma hosszútávon egy sikeresebb, igazságosabb társadalom, tisztább környezet, valamint magas életminőség elérésének irányába mutat. Ennek megfelelően az utóbbi évek EU- csúcsai közül több olyan is volt, melyen a stratégia kidolgozásához vezető fontos döntések születtek. Az első a Cardiffi Csúcs volt 1998-ban, ahol arról állapodtak meg, hogy a fenntartható fejlődés szempontjait a jövőben integrálják az uniós politikákba, melyek közül a mezőgazdasági, a közlekedési és az energiapolitika számára írták elő stratégiák készítését. A szintén ebben az évben megtartott Bécsi, valamint az 1999-es Kölni Csúcs további területek (az ipar; a belső piac és fejlődés; a gazdaságpolitika; a külpolitika és a halászat) számára tűzte ki célul stratégiák készítését. Nagyon fontos állomás volt a Helsinki Csúcs 1999-ben, amelyen az Európai Tanács felkérte az Európai Bizottságot, hogy készítse el az Európai Unió Fenntartható Fejlődési Stratégiáját, amelyet végül a 2001-es Göteburgi Csúcson fogadtak el. Ez azt jelentette, hogy a 2000-ben jóváhagyott lisszaboni stratégia, amely azt tűzte ki célul, hogy az Unió 2010-ig váljon a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává, kiegészült a környezeti dimenzióval. Ebben ugyanis korábban csak gazdasági és szociális szempontok szerepeltek A Göteborgi Csúcson a Tanács döntésében vázolta a stratégia szempontjából hangsúlyos elemeket. A kiindulási alap természetesen a fenntartható fejlődés, és az egyik legfontosabb célkitűzés az ezt veszélyeztető trendek visszafordítása. Az EU ennek érdekében a politikák kialakítása során figyelembe fogja venni, hogy ezek összehangolása nélkül nem lehet hatékonyan fellépni. A politikák tagállami szintű koordinációja érdekében célul tűzi ki, hogy az országok alakítsák ki saját fenntartható fejlődési stratégiáikat. Kiemelt szerepe van stratégia értékelésének, amely a Bizottság feladata és amely az elfogadott mutatók alapján történik. 7. A stratégia alapjául szolgáló elvek Fennállt a veszélye annak, hogy a stratégia egy olyan dokumentummá válik, amelybe minden, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos problémát belezsúfolnak, anélkül, hogy érdemi válaszok és megoldások születnének. Ennek elkerülése érdekében a Bizottság kijelölte azokat az alapvető elveket és irányvonalakat, amelyekre a stratégiát 32

33 építeni kell. Ezek a fenntartható fejlődés fogalmi meghatározásából indulnak ki és a következőket veszik figyelembe: Az életminőség fontossága, amely azt jelenti, hogy saját és gyermekeink számára csak úgy lehet megteremteni a jobb életkörülményeket, ha a megfelelő egyensúly áll fenn a fenntarthatóság három dimenziója között. Ennek érdekében hosszútávú prioritások meghatározására van szükség, mindeközben azonban a cselekvést nem lehet halogatni, tehát a célok eléréséhez a jelenben kell megkezdeni az intézkedéseket. Az erőforrásokkal való felelős gazdálkodás, melynek értelmében a természeti erőforrások használata, illetve ennek következményei nem jelentenek túlzott megterhelést a környezetre. A különböző politikák kialakítása során koherenciára kell törekedni, tehát meg kell változtatni azt a káros szemléletet, amely miatt a végrehajtás során egymásnak ellentmondó intézkedések születnek, hiszen ez a hatékonyság csökkenéséhez és az erőforrások elpazarlásához vezet. Ki kell emelni a legfontosabb, prioritást élvező területeket annak érdekében, hogy az erőfeszítések a megfelelő célok elérésére koncentrálódjanak. Hat ilyen terület van, ezek közül kettő a szociális dimenzióhoz kapcsolódik, mégpedig a társadalom elöregedésének és a szegénység problémájának megoldása. Négy további pedig a környezeti vetületre vonatkozik, ilyenek az éghajlatváltozás, a közegészség, a közlekedés, valamint a természeti erőforrások. Erős politikai elkötelezettség nélkül nincs remény a változások megvalósítására. Ez azt is jelenti, hogy politikai kompromisszumokra lesz szükség, hiszen a pillanatnyi érdekek feladása a hosszútávú előnyök érdekében sokak számára nem elég vonzó alternatíva. 33

34 Az Unió minden szintjén cselekedni kell, tehát nem elég azokon a területeken, ahol az EU kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, fontos szerepe van például a nemzeti kormányoknak, illetve a helyi önkormányzatoknak is. A nemzetközi elkötelezettség terén az EU korábban is bebizonyította, hogy sokat tesz a fenntarthatóság globális célkitűzéseinek eléréséért, hiszen a fejlett országok közé tartozván kötelességének érzi vezető szerepet vállalni. A hatékony globális részvétel azonban megköveteli, hogy az Unió saját, belső problémáira találja meg a választ és a megoldáshoz vezető utakat. Ezen szempontok és követelmények figyelembevételével javasolta a Bizottság egy átfogó stratégia kidolgozását. Így született meg tehát az Európai Unió Fenntartható Fejlődési Stratégiája, melynek előkészítésében számos magyar környezetvédő szervezet is részt vett. 8. A stratégia felépítése A Fenntartható Fejlődési Stratégia a Bizottság javaslatainak megfelelően három fő részből épül fel. Az első rész átfogó javaslatok és ajánlások összessége, melyek az összehangolt politikák irányába kívánnak hatni. A második egység foglalja magába az elsődleges célkitűzéseket és a konkrét intézkedéseket, a harmadikban pedig a megvalósítás és értékelés lépései kerülnek rögzítésre. 1 A célok megvalósítása Mint arra már többször utalás történt, a fenntartható fejlődés komplex megoldási javaslatokat követel, ennek megfelelően úgy kell alakítani a döntéseket, hogy ezek során a más területekre átgyűrűző hatások is figyelembe legyenek véve. Kellően megalapozott döntést azonban csak megfelelő információkon alapulva lehet hozni, tehát elsőrangú szempont az információk minőségének javítása. Az állam nagy hatást gyakorol a vállalkozások által használt technológiák 34

35 megválasztására azáltal, hogy támogatásban részesít egyes területeket. Tehát ha megszűnnek azok a támogatások, melyek a környezetre ártalmas tevékenységeket ösztönzik, valamint ha a tevékenységek által okozott természeti kárt megfizettetik a szennyezővel, az állam hozzá tud járulni a környezet állapotának javulásához. A technológiák javítása, környezetbarátabbá tétele szintén prioritás, ami az innováció ösztönzésével érhető el. Az EU, illetve az államok oldaláról ez azt a követelményt támasztja, hogy a jogalkotás során segítsék elő az innovatív megoldások alkalmazását. Annak érdekében, hogy a társadalmi csoportok, tehát az egyszerű polgárok is azt érezzék, hogy a politika kialakításához és problémák megoldásához ők is hozzájárulnak, javítani kell a kommunikációt és a felelősségtudatot. Minden érdekcsoporttal rendszeres párbeszédet kell kialakítani, ez ugyanis hozzájárul a szabályozás minőségének jobbá tételéhez. 2 A hosszútávú célkitűzések Ezen a részen belül kerül sor a cselekvési prioritások részletes kifejtésére a már említett négy környezeti terület vonatkozásában. Az éghajlatváltozás esetében a legfontosabb célkitűzés a Kiotói Jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségek teljesítése és más fejlett országok erre való ösztönzése. Emellett konkrétan az EU által megvalósítandó célok közé tartozik az energiatermékek adóztatásáról szóló irányelv elfogadása 2002-ig, a személy- és tehergépkocsik által használt alternatív üzemanyagok arányának 7%-ra növelése, valamint a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának 2010-ig történő megszüntetése. A közegészségügyet érintő kérdéskör legfontosabb célkitűzése az élelmiszerbiztonság garantálása, a munkahelyi egészség és biztonság javítása, illetve a vegyi anyagokkal kapcsolatos jogszabályok kialakítása. A természeti erőforrásokkal való felelős gazdálkodás megvalósítása érdekében elsőrendű cél az élőhelyek védelme és a biológiai sokféleség megőrzése, a közös mezőgazdasági és halászati politika felülvizsgálata, melynek során szükséges megszüntetni azokat a támogatásokat, melyek az erőforrások kimerüléséhez vezetnek. Utolsó kiemelt területként a közlekedéssel és a területgazdálkodással kapcsolatos célok kerültek megfogalmazásra. Ezek között van a közúti közlekedés 35

36 részarányának csökkentése, a távmunka ösztönzése és a regionális különbségek csökkentése a vidékfejlesztési források növelésének segítségével. 3 Megvalósítás és értékelés A stratégia hatékony megvalósítása csak akkor mehet végbe, ha rendszeresen ellenőrzik és értékelik a megtett intézkedéseket. Ez a feladat minden évben a Tanács tavaszi találkozójára hárul, az ennek megfelelően kidolgozott mutatók alapján. Az évenkénti felülvizsgálaton kívül minden bizottsági hivatali időszak elején átfogó áttekintést kell eszközölni, amelyben azt kell megvizsgálni, hogy mennyire hatékony a stratégia. Így épül tehát fel a stratégia, amely, mint láthatjuk, egy összetett program a fenntartható fejlődés céljainak elérése érdekében és valóban számos területre kiterjedő ajánlást és megoldási javaslatot tartalmaz. Bár a stratégia elfogadása jelentős lépésnek tekinthető, nem szabad azt gondolnunk, hogy végső formáját nem érték bírálatok. Elsősorban a környezetvédők fejezték ki kritikájukat a dokumentum elfogadott változatával szemben. Nehezményezték többek között, hogy a Bizottságnak benyújtott eredeti tervezethez képest a végső változat túl általános és kimaradtak belőle a konkrétumok. Így például az eredeti javaslatban még szereplő európai energiaadó, a környezetbarát termékek állami támogatása, továbbá a Közös Mezőgazdasági Politika megreformálására irányuló konkrét javaslatok már nincsenek benne a végső dokumentumban. Elkészült tehát az Európai Unió Fenntartható Fejlődési Stratégiája, de vajon közelebb kerültünk-e a célok eléréséhez? Egy 2003-as jelentés szerint, amelyet az Európai Környezetvédelmi Ügynökség készített, a kérdésre a válasz az, hogy nem. Az 1994 óta működő Ügynökség, amely a környezetvédelemmel kapcsolatos adatokat és információkat gyűjti, 52 európai, illetve ázsiai országban vizsgálta a környezet állapotát. Ennek alapján azt állapította meg, hogy bár néhány területen történt javulás, összességében azonban jelentős előrelépés nem érzékelhető. Fejlődés elsősorban az ózonréteget károsító anyagok kibocsátásának csökkenésében ment végbe. A levegőnek és a víznek elsősorban a gyárak által történő 36

37 szennyezése ugyancsak csökkent. A biológiai sokféleség megőrzése, így a fontos növény- és állatfajok élőhelyének védelme szintén javulást mutat. Nem történt azonban jelentős előrehaladás a hulladék keletkezésének korlátozásában és továbbra is nagy probléma a halállomány és a termőföld védelmének kérdése, hiszen a mezőgazdasági művelés illetve a túlzott mértékű halászat veszélyezteti ezek állapotát. Nem szabad elfelejteni a környezetszennyezésnek az emberi egészségre gyakorolt káros hatásait sem, melyek esetében főleg az ivóvíz minősége és a városok levegőszennyezettsége jelent problémát. A végső következtetés tehát az, hogy bár vitathatatlanul történt javulás a környezet állapotában, ez nem ad okot túlzott örömre, mert a javulás elsősorban az ezredforduló környékén, Európában tapasztalható gazdasági visszaesésen alapult. Ez különösen igaz a kelet-közép európai országok, többek között tehát hazánk esetében. Így tehát egy újabb fellendülés esetén az elért eredmények veszélybe kerülhetnek, hiszen a gazdasági növekedés túlnyomórészt még mindig olyan technológiáknak köszönhető, melyek alkalmazása során a környezet állapotának védelme nem nevezhető éppen elsőrangú szempontnak. Ha valódi változást szeretnénk látni, akkor az csak a környezetpolitikák átalakításával és a döntéshozatali mechanizmusok oly módon történő megváltoztatásával érhető el, hogy azok a környezeti, társadalmi és gazdasági szempontokat egyidejűleg figyelembe vegyék. Ebben mutathat utat a fenntartható fejlődési stratégia, de a valóságos intézkedéseket és cselekvést nem helyettesítheti. V. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS NÉMETORSZÁGBAN Németország a világ és az Európai Unió egyik vezető gazdasági hatalma. Emellett lakossága is jelentős, mintegy 80 millió fő. Ez a két tény is világossá teszi, miért fontos Európa és a világ számára is, hogy egy ilyen népes és nagy gazdasági erővel rendelkező ország elkötelezett legyen a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés ügye iránt, hiszen döntései és intézkedései befolyásolják a többi országot is. A környezetvédelem ennek megfelelően valóban nagyon fontos téma volt Németországban, amire bizonyíték, hogy az ország már az 1970-es években, egészen 37

38 pontosan 1971-ben megfogalmazott egy környezetvédelmi programot, amelyben hosszútávú célkitűzések szerepeltek. Hangsúlyt kapott a programban a levegő és a víz minőségének védelme, melyek tárgyában konkrét intézkedéseket is hoztak. Ami azonban a legjelentősebb volt, hogy a program tartalmazta a fenntartható fejlődés csak később megfogalmazott elveit, így a szennyező fizet elvét és az elővigyázatosságra való hivatkozást. Fontos volt továbbá annak elismerése, hogy a környezeti szempontokat figyelembe kell venni a döntések során. Ezek az elemek abban az időben nagyon jelentősek voltak, elmondhatjuk tehát, hogy Németország e tekintetben több mint egy évtizeddel a világ előtt járt. Ez a lendület azonban az évtized végére megtört és amikor a fenntartható fejlődés világszerte ismert fogalommá vált, az országban talán a megérdemeltnél kevesebb figyelmet kapott. Ezt bizonyítja egy 2000-ben készített közvélemény-kutatás eredménye is, amely szerint a megkérdezetteknek csupán a 13 %-a hallotta a fenntartható fejlődés kifejezést. Csak 1996-ban kezdődött meg egy nemzeti fenntartható fejlődési stratégia tervezése, azonban ezt az akkori kormány nem fogadta el. Az események a 2000-es évben gyorsultak fel ismét, amikor a parlament a stratégia kidolgozására és egy fenntartható fejlődési tanács megalakítására kérte meg a kormányt. Ugyanekkor állt fel a Fenntartható Fejlődés Tárcaközi Bizottsága, azaz az úgynevezett Zöld Kabinet. Kérdés, hogy minek tulajdonítható ez a lassú reakció. Az egyik magyarázat talán az lehet, hogy az 1970-es évek lázas tervei végül nem a kellő mértékben érték el céljukat. Az ambiciózus tervek ugyanis nem vették figyelembe, hogy a környezetvédelmi politika más politikákba való integrálása és a zöld szemlélet elterjesztése nehezebb feladat, mint gondolták. És bár Németország részt vállalt az elkövetkező évek konferenciáinak vállalásaiban, a fenntartható fejlődés megfogalmazását mégis valamiképpen visszalépésnek tekintette saját környezetvédelmi intézkedéseihez képest. Mindezek ellenére a környezetvédelem erősen integrálódott a szektorális politikákba, továbbá szilárd intézményrendszerrel rendelkezik, tehát a környezeti pillér tekintetében a fenntartható fejlődési stratégia elkészítése előtt is jobban állt, mint sok más ország. Elmaradások a másik két dimenzióval kapcsolatosan mutatkoztak. A környezeti szempont erős integrálódását három olyan területen is megfigyelhetjük, melyen az EU ötödik környezetvédelmi akcióprogramjában kiemelten 38

39 szerepelnek. Ezek közül az egyik az energiapolitika, különös tekintettel az éghajlatváltozás kérdésére. Az éghajlat védelmére már 1990-ben konkrét célkitűzéseket fogalmaztak meg, melyek értelmében a szén-dioxid kibocsátást 2005-re az akkori szinthez képest 25 %-kal csökkenteni kell. Ugyanebben az évben harminc olyan intézkedést hoztak, melyek a konkrét célok elérését segítik, ezek számát 2000-ben 150-re emelték. A másik fontos szektor a közlekedés, amely számára 2000-ben millió tonnás szén-dioxidcsökkentést írtak elő. Ezt hatékonyabb üzemanyag-felhasználás segítségével lehet megvalósítani, ezért csökkentették az üzemanyag-takarékos gépkocsikra kivetett adót. Támogatták továbbá a vasúti közlekedés fejlesztését. A mezőgazdasági termelés szintén olyan ágazat, amely a környezetvédelem szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír. E terület számára 2000-ben saját fenntartható fejlődési stratégia is készült. A fő cél az organikus gazdálkodás elősegítése, az ily módon megművelt területek arányát a 2000-es 2, 5 %-ról tíz éven belül 20 %-ra kell növelni. 1. A stratégia A német Fenntartható Fejlődési Stratégia kidolgozása tehát 2001-ben kezdődött. A tervezés során a társadalom bevonásának elve nagy szerepet kapott, ugyanis egy társadalmi párbeszéd keretében mindenki elmondhatta ötleteit és javaslatait. Ezek alapján 2001 végén közzétették a stratégia tervezetét, amelyről 2002-ben ismét véleményt mondhatott a társadalom minden szereplője. A német kormány ebben az évben fogadta el a stratégiát végleges formájában és a Johannesburgi Konferencián tárta a nyilvánosság elé. A stratégia a következő négy nagy témakör köré épül: a jelen és jövő generációk érdekeinek kiegyensúlyozása; az életminőség javítása; társadalmi kohézió és a nemzetközi felelősségvállalás. Minden téma esetében meghatározták azokat a feltételeket és mutatókat, amelyek szükségesek a megfogalmazott célok megvalósításához. Összesen huszonegy mutató került rögzítésre, melyek jelzik a négy terület prioritásait. Én ezek közül a legfontosabbakat sorolom fel. Az első kulcsfontosságú kérdés a generációk közötti igazságosság, amely a 39

40 fenntartható fejlődés fogalmának is az alapja. Ennek biztosítására elsőrendű szempont a nyersanyag- és energiaproduktivitás növelése, ami abban áll, hogy egységnyi energia felhasználásával minél nagyobb kibocsátás váljon lehetségessé. Ennek értelmében 2020-ra az 1990-es szint dupláját kellene elérni. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése ugyancsak a környezet állapotának jövő generációk számára történő megőrzését szolgálja. Ennek megfelelően e gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest 21 %-kal kell csökkenteni 2008 és 2012 között, ami Németország kiotói vállalásának felel meg. A megújuló energiák arányát az elsődleges energiafelhasználásban 4,2 %-kal kell növelni. Az építkezések és közlekedési infrastruktúra terjeszkedése által követelt földterületek napi növekedése 2020-ra 30 hektárnál nem lehet nagyobb. A jövő generációk érdekeit szolgálja az államadósság csökkentése és a költségvetés egyensúlyának biztosítása is. Ugyanilyen fontos a kutatás és fejlesztés támogatása, az erre fordított összegnek 2010-ben a GDP 3 %-át kellene kitennie. Az életminőség javítása nem pusztán gazdasági értelemben fontos, a gazdasági növekedést ki kell egészítenie a szociális és környezeti szempontoknak. Az életminőség javításának egyik eleme a környezetbarát közlekedési módok fenntartása, amely úgy biztosítja a mobilitást, hogy nem jelent megterhelést a környezet számára. Ennek egyik eszköze a vasúti szállítás, a belvízi hajózás és a tömegközlekedés arányának növelése. Alapvető fontosságú az egészséges élelmiszerek biztosítása, amely megköveteli a mezőgazdasági termelés átalakítását, a már említett organikus művelés támogatásával és a műtrágyahasználat során a természetet károsító nitrogén mennyiségének 80 kg/hektárra történő csökkentésével (2010-re). A levegőszennyezés egészségre káros hatásai miatt a légszennyező anyagok koncentrációját 2010-re az 1990-ben mért értékek 70 %-ára kell csökkenteni. A társadalmi kohézió nem csupán a szociális ellátórendszerek biztonságát jelenti, sokkal inkább a társadalom minden rétegének integrálását, a szolidaritás megteremtését. Ennek egyik legfontosabb eszköze a munkanélküliség leküzdése, ami az utóbbi években Németország egyik legnagyobb problémája. A nemek közötti egyenlőség előmozdítása szintén a kohéziót erősíti, amelyet elsősorban a férfiak és nők bére közötti különbség csökkentése által lehet elérni. Ugyanilyen fontos a bevándorlók integrálása, elsősorban az oktatásban, miáltal nőhet a középfokú végzettségűek aránya. A nemzetközi felelősség fontossága nem újdonság, hiszen az országok 40

41 egymásra utaltsága egyre nagyobb. A stratégiában elsősorban a fejlődő országok támogatásán van a hangsúly. Németország a világon a harmadik az ilyen országoknak juttatott segélyek összege alapján, mégsem éri el a nemzetközileg vállalt kötelezettséget. Az összegnek 2006-ra a GDP 0,33 %-át kell kitennie. A fejlődők problémáit azonban kizárólag segélyek által nem lehet megoldani, gazdaságukat hosszútávon csak akkor tudják fejleszteni, ha a kereskedelemben nem korlátozzák a fejlett országok piacaira történő belépésüket. Ezen a területen tehát a két elérendő cél a fejlesztési együttműködésekben való részvétel és a piacnyitás. A stratégiában meghatározott célok azonban csak akkor érhetők el, ha az indikátorok annak megmutatásában is segítséget nyújtanak, hogy hogyan áll a megvalósítás. A kapott eredmények tükrében kell módosítani a célokat és magukat a mutatókat, hogy a változó kihívásokhoz alkalmazkodni lehessen. Ezek figyelembevételével kétévente felül kell vizsgálni a stratégiát. Az első értékelés 2004-re lett előirányozva. Ebben felsorolásra kerül, hogy a stratégiában meghatározott négy fő területre vonatkozó célok megvalósításában történt-e előrelépés, és ha igen, akkor ez milyen mértékű volt. Az első területre, tehát a generációk közötti igazságosságra vonatkozó mutatók közül a legtöbb esetben javulás tapasztalható, ez alól kivétel az államadósság problémája, ez 2002-ben és 2003-ban is a maastrichti kritérium, azaz a GDP 3%-a felett volt. A többi területen megfigyelhető javulás ellenére azonban ezeken is további erőfeszítésekre van szükség, hogy a hosszútávú célok elérhetők legyenek. Az életminőséget mérő mutatók szinte kizárólag mind javulást mutattak. Az egyetlen kivétel a közlekedés esetében volt, a belvízi hajózás arányának növelése ugyanis nem valósult meg, ami a folyók alacsony vízszintjének volt betudható. A társadalmi kohézió területén továbbra is problémát jelent a munkanélküliség, a legfőbb teendő a foglalkoztatottság növelése. A többi mutató esetében kivétel nélkül javulás volt megfigyelhető. A negyedik terület, tehát a nemzetközi felelősség indikátorai közül a fejlődőknek juttatott segélyek mutatója enyhe javulást mutatott, 2003-ban a német GDP 0,28 %-át fordították e célra ben Wegweiser Nachhaltigkeit címen újabb értékelés látott napvilágot, ami, mint a neve mutatja útmutatásként szolgál az eddig elért eredmények figyelembevételével. 41

42 Az energiapolitika és az éghajlat védelme az elemzés szerint jó irányba halad, amit bizonyít a megújuló energiaforrások arányának növekedése, az elsődleges energiafelhasználásban a 2003-as 3,3 %-ról 2004-re 3,6 %-ra történő növekedés volt tapasztalható. Intézkedések kezdődtek a környezetbarát közlekedés érdekében is, megindult a bioüzemanyag és hibrid motorok kifejlesztésére irányuló kutatás és fejlesztés támogatása a gazdasági és tudományos élet szereplőinek bevonásával. Előrelépésnek tekinthető, hogy az építkezés és közlekedési hálózat terjeszkedése által igénybevett földterület mérete csökkent, az 1999-es napi 130 hektárról 2003-ra 93 hektárra. A kutatás és fejlesztésre szánt összegek emelkedése ugyancsak pozitív jelként értékelhető, 2003-ban ezek a GDP 2,51 %-át tették ki. Az egészséges és biztonságos élelmiszerek előállításában biztató eredmény, hogy megszülettek az erre vonatkozó keretfeltételek és egyre több, az állam által elismert biotermék van a piacon. A nemzetközi felelősségvállalás tekintetében jelentős eredmény, hogy 2005 februárjában életbelépett az üvegházhatású gázok csökkentését célzó Kiotói Egyezmény, amelyben Németország is jelentős szerepet játszott. A fejlődőkkel szembeni méltányos kereskedelmi feltételek kialakítására irányuló fair trade rendszer működtetése iránt az ország ugyancsak elkötelezett, amely oly módon támogatja a fejlődő országok termékeinek piacra jutását, hogy egyúttal a környezetvédelmet is elősegíti, valamint a társadalmi szempontokat is figyelembe veszi. A stratégia és az értékelések áttekintése után levonhatjuk tehát a következtetést, hogy Németország valóban olyan hosszútávú programot alakított ki, amely a fenntartható fejlődés minden aspektusát magába foglalja. A stratégia átfogó elemzést nyújt a legfontosabb problémákról és teendőkről és minden esetben felvázolja a megoldási módokat és számszerűsíti az elérendő célokat. Az értékelések pedig tájékoztatást nyújtnak az eddig megvalósult eredményekről és felvázolják a jövőben szükséges lépéseket. Mivel az Európai Unió tagállamainak többsége már elkészítette saját nemzeti stratégiáját, vannak olyan szempontok, amelyek alapján a német stratégiát össze tudjuk ezekkel hasonlítani. Az első a készítés ideje, amit az EU Fenntartható Fejlődési 42

43 Stratégiájának elfogadásához mérhetünk. Ez alapján azt látjuk, hogy a német stratégia csak ez után készült el, amit a már korábban leírt lassúságnak tulajdoníthatunk. A következő elem a készítés koordinálása, ezt esetünkben kizárólag kormányzati képviselők végezték, míg egyes államokban a kormányon kívüli érdekgazdák is részt vettek benne. A fő felelősség a kancellár kezében volt, más országokkal ellentétben, ahol a környezetvédelmi miniszter volt felelős a koordinációért. Vizsgálhatjuk a stratégiát abból a szempontból is, hogy keretterv vagy konkrét akcióprogram. Az előbbi túlnyomórészt hosszútávú, általános politikai irányokat tartalmaz, az utóbbi pedig rövid- illetve középtávú, konkrét időrenddel és részletes intézkedésekkel. A német stratégia e kettő keveréke, tehát mindkét típus jellemzőit mutatja. Végül azt is megnézhetjük, hogy a fenntarthatóság három dimenziója közül melyikre helyezték a hangsúlyt a stratégia készítői. A német stratégia esetén mindhárom dimenzió ugyanolyan jelentőséget kapott. VI. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ÉS MAGYARORSZÁG 1. A fenntartható fejlődési stratégia előtti helyzet Magyarországon a rendszerváltás előtt a környezetvédelem nem volt az elsőrendű szempontok között. A nehézipar fontossága miatt a gyárak által okozott szennyezések, a takarékosnak nem nevezhető anyag- és energiafogyasztás, valamint a környezeti infrastruktúra hiányosságai a mai napig éreztetik negatív hatásukat, bár a helyzet sokat javult. A szocializmus évei alatt nem csak a nagymértékű szennyezés jelentett problémát, hanem az is, hogy hiányoztak a környezet állapotáról tájékoztatást nyújtó adatok és információk. Ez az 1980-as évekre valamelyest változott, mert ekkor már készültek a környezet állapotáról szóló jelentések. Továbbra sem jelent meg azonban fontos szempontként a környezetvédelem a politikai döntésekben. Ezek tudatában nem meglepő, hogy a fenntartható fejlődés sem kapott prioritást. Bár környezetvédelmi szempontból javulás figyelhető meg, még mindig sok a megoldandó probléma, ahogy bárhol máshol a világon. Hazánkban azonban a sajátos történelmi helyzet miatt különbözőek a kihívások, mint az Európai Unió régi tagállamaiban. Ez igaz a társadalmi és gazdasági jelenségekre is, amelyeket a 43

44 fenntartható fejlődés vonatkozásában soha nem szabad figyelmen kívül hagyni. A rendszerváltás alapja a demokratikus intézményrendszer kialakítása, valamint a piacgazdaság létrejötte volt. Ezek alapján ment végbe Magyarországon a gazdasági szerkezetváltás, melynek eredményeképp a gazdaság hatékonyabb és kevésbé környezetszennyező lett. A társadalom szempontjából a váltás nem tekinthető egyértelműen pozitívnak, ezt bizonyítja egy szegényebb, leszakadó réteg kialakulása és az egyre növekvő társadalmi különbségek. A legfőbb probléma, hogy a politikai élet szereplői kizárólag a gazdasági növekedésre koncentráltak és figyelmen kívül hagyták az ezzel együtt járó, a társadalmat torzító hatásokat. Ezzel a környezeti mellett a szociális dimenzió sem kapott megfelelő támogatást. Ennek következményeként nőttek az egyenlőtlenségek, mert a rendszerváltás során egyesek óriási vagyonokat halmoztak fel. Társadalmi és környezeti szempontból is biztató viszont az infrastruktúra fejlesztése, így például a csatornahálózatba bekapcsolt háztartások számának növekedése, vagy új hulladéklerakók kialakítása. A, főleg a környezetvédelem területén megmutatkozó fejlődés ellenére mégsem mondhatjuk, hogy hazánk jelentős mértékű előrehaladást mutathatna fel. Ennek egyik oka, hogy nincs igazi elkötelezettség a környezet irányába sem a társadalom, sem a politika részéről. A környezetvédelmi szabályozások sem értek célt. A szabályok kétféle formája (direkt eszközök, melyek lényege, hogy a felállított normák betartását próbálják kikényszeríteni; illetve indirekt eszközök, melyek a környezetvédelem költségeinek csökkentését irányozzák elő) ellenállást vált ki az érintettekből, ezért nem hatásos. A megoldás egy olyan környezetvédelmi szabályrendszer kialakítása lehetne, amely élvezi az érdekeltek támogatását és az együttműködésre helyezi a hangsúlyt. Ez minden fél számára jó lenne, mert nem egymás legyőzését, hanem a hasznok maximalizálását tűzi ki célul. Ez a fenntartható fejlődés alapkövetelménye is. További probléma, hogy hiányzik a megfelelő intézményrendszer, nincs ugyanis olyan intézmény, ami a környezet és a fejlődés ügyét integrálná. Bár az es Riói Konferencia után ilyen célokra hozták létre a Fenntartható Fejlődés Tárcaközi Bizottságot és az Országos Környezetvédelmi Tanácsot, e szervezeteknek nincs érdemi beleszólásuk a döntésekbe. A rendszerszemléletű gondolkodás pedig csak a környezetvédelmi területen dolgozókra jellemző, gyakorlatilag csak ők tesznek a fenntartható fejlődésért. A politikusok elkötelezettségének hiányát mutatja az is, hogy az Európai 44

45 Unióhoz való csatlakozásunk hatására sem nőtt meg a környezetvédelem jelentősége, mert a gazdasági, pénzügy-, illetve biztonságpolitikai érdekek sokkal fontosabbak voltak, mint a környezetpolitikai vetület. Így a papíron végbemenő jogharmonizáció nem társult gyakorlati megvalósítással. Ez a hiányzó elkötelezettség mellett a beruházások hatalmas költségeinek is betudható, egyes számítások szerint ez a következő években 3000 milliárd forint lenne, amelynek előteremtése jelentős költségvetési átcsoportosítások nélkül lehetetlen. Ezért a hazai politikusok azt várják, hogy az EU állja a költségeket. A szűkös pénzügyi forrásokkal magyarázható az is, hogy a kutatás-fejlesztésre fordított összegek az utóbbi tizenöt évben jelentősen csökkentek, az 1990-es években alig tették ki a GDP 1 %-át. Nem csak a politikusok tehetnek azonban a változások lassúságáról. A magyar lakosság preferenciái is a fenntarthatatlanságot erősítik, különösen így van ez a rendszerváltás óta, hiszen a bővülő áruválaszték a javak birtoklásának elsődlegességét eredményezi. A környezet állapota iránti felelősség azért sem nőhet, mert az iskolai tananyagokból napjainkig hiányzik az ilyen irányú ismeretek oktatása. Így a fenntartható fejlődés érdekében tett erőfeszítések nem gyakorolnak megfelelő hatást a társadalomra, amely számára fontosabb a szükségleteik minél magasabb szinten történő kielégítése, mint annak felmérése, hogy ez milyen hosszútávú hatásokkal jár a jövőben. Mindezek tudatában meglepő lehet az a tény, hogy a nyugati országok környezeti állapota nem sokkal múlja felül hazánkét, sőt egyes elemekben mi kerekedünk a nyugatiak fölé. Így például az egy főre jutó szennyezőanyag-kibocsátás (szén-dioxid, szén-monoxid, illetve nitrogén-oxid) hazánkban alacsonyabb, annak ellenére, hogy a nyugati országokban jobb az energiahatékonyság, tehát egységnyi nemzeti termék előállításához kevesebb energiát és nyersanyagot használnak. Jobbak az eredményeink az ökológiai lábnyom-számítás alapján, amiről később még lesz szó. Az ökológiai lábnyom egy adott területen élő népesség erőforrás-felhasználásához és a keletkezett hulladék feldolgozásához szükséges földterület. Az összehasonlítás azt mutatja, hogy a nyugati országok polgárai kétszer-háromszor akkora területet használnak fel szükségleteik kielégítésére, mint hazánk lakosai. Magyarországon a biodiverzitás tekintetében is jobb a helyzet, itt ugyanis változatosabb az élővilág és a kipusztult fajok száma is kisebb. Az előzőeket figyelembe véve határozottan arra a következtetésre juthatunk, hogy hazánkban lényeges feladat a fenntartható fejlődési stratégia elkészítése, ami 45

46 összefoglalja az elvégzendő változtatásokat. Ennek kialakítása során a fenntarthatóság egyetemes követelményei és a hazai viszonyok együttes figyelembevételével kell a célokat meghatározni és ezeket a politikák végrehajtásába integrálni. A stratégiának a jelen állapotból kell kiindulnia, lényegi eleme azonban az ország jövőjére való koncentrálás, amelynek keretében meg kell jelölnie a fenntartható fejlődést segítő és akadályozó tényezőket, a hosszútávú célkitűzéseket, továbbá az ellenőrzés eszközeit. A stratégia tervezése során fontos a társadalom bevonása, a politikai és gazdasági szereplőkkel való egyeztetés. A 2064/2004. (III. 18.) számú kormányhatározat 3. bekezdése rendelkezik arról, hogy meg kell határozni a stratégia kialakítása szempontjából legfontosabb szempontokat és követelményeket. Ezek a gazdasági és szociális dimenzió tekintetében lényegében megegyeznek a globális követelményekkel, ezért csak a környezeti szempontokat sorolom fel. A kulcs a fenntartható fejlődés egészére jellemző rendszerszemléletű megközelítés, ez szükséges a környezeti-természeti dimenzió esetében is. Nem szabad tehát a kölcsönhatásokat figyelmen kívül hagyni és az egyes területekre vonatkozó elszigetelt intézkedéseket hozni. A legfontosabb célok a természeti értékek megőrzése, a biológiai sokféleség megtartása és a természeti erőforrások használatának racionalizálása. Az egyes területi elemekre vonatkozó elvárások pedig a következők: a levegőszennyezés csökkentése, a fenntartható vízgazdálkodás, a talajminőség romlásának megállítása, a keletkező hulladék mennyiségének csökkentése és a környezetbiztonság szavatolása elsősorban a vegyi anyagok tekintetében. A fenntartható fogyasztási és termelési eljárások térnyerése ugyancsak alapvető fontosságú, a beruházásoknak is ezt a célt kell szolgálniuk és fontos a lakosság fogyasztási szokásainak megváltoztatása (például a környezetbarát termékek népszerűsítése). Szükséges az energiapolitika átalakítása, amelyben hangsúlyt kell kapnia az energiahatékonyság növelésének és a megújuló energiáknak. Átalakításra szorul a közlekedés, amely kulcságazat a fenntarthatóság szempontjából. Az áruszállításban a kombinált, illetve a vízi fuvarozás, a személyszállításban pedig a tömegközlekedés előtérbe kerülése lehet megoldás a környezeti terhelés csökkentésére. Végül nagy szerepe van a mezőgazdaságnak, nem csak a környezeti állapot javításában, hanem szociális szempont erősítésében is. A mezőgazdaság ugyanis hozzájárul a vidéki életmód fenntartásához, a kulturális értékek megőrzéséhez. 46

47 Mindezen területekre konkrét mennyiségi és minőségi célokat kell megszabni és nem hiányozhatnak az eredmények mérésére alkalmas indikátorok sem, amelyek lehetővé teszik a térben és időben történő összehasonlítást. A stratégia alapjául szolgáló szempont- és követelményrendszert 2005 elején fogadta el a kormány. Ennek alapján kezdődhetett el a stratégia kidolgozása, amely még folyamatban van. Láthatjuk tehát, hogy hazánkban még nagyon sok tennivaló van annak érdekében a fenntartható fejlődés minden dimenziója megfelelően alakuljon, rengeteg erőfeszítésre van szükség a társadalom minden szintjén. Az elért célok számszerűsítése nélkül azonban nem kaphatunk pontos képet arról, hogyan is állunk a megvalósítás szempontjából. Ezért fontosak a fenntartható fejlődés mutatói, amelyek a következő fejezet tárgyát képezik. VII. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS INDIKÁTORAI 1. Általában a mutatókról Az indikátorok, azaz a mutatók célja mindig valaminek a mérése. A fenntartható fejlődés indikátorai az ennek irányába történő haladást mérik. Segítséget nyújtanak a környezeti, társadalmi és gazdasági folyamatok elemzésében és a kapott információkat a nagyközönség számára is érthető formában közvetítik. Megmutatják a jelenlegi helyzetet, tájékoztatnak a múltbéli állapotról és iránymutatással szolgálnak a jövőre nézve. Információkat nyújtanak a döntéshozók számára is, miáltal fontos szerepük van a döntések meghozatalában is. Lényeges funkciójuk a problémák előrejelzése, ami segít a nagyobb károk megelőzésében. A fentiekből következik, hogy a fenntartható fejlődés indikátoraival szemben konkrét követelmények vannak, hiszen csak megfelelő minőségű mutatók képesek e funkciók betöltésére. Az egyik legfontosabb elvárás, hogy a mutató legyen az adott probléma szempontjából releváns, tehát valóban azt mérje, amire kíváncsiak vagyunk és a probléma lényegét ragadja meg. A következő lényeges szempont a könnyű érthetőség, ami biztosítja, hogy ne csak a szakértők, hanem bárki megértse őket. Az indikátoroknak 47

48 megbízhatónak kell lenniük, tehát biztosítaniuk kell azt, hogy az általuk kapott információ pontos. Ez az elvárás nem egyenlő a precizitással, ami azt jelenti, hogy a nyújtott információ nem feltétlenül precíz, hanem csak megfelelő képet nyújt az általa mért rendszerről. Fontos továbbá a nemzetközi összehasonlíthatóság, hiszen a fenntartható fejlődés nem képzelhető el úgy, hogy csak egyes országokra korlátozódik. Tagadhatatlan ugyan, hogy a különböző nemzeti sajátosságok különböző mérőszámokat kívánnak meg, mégis biztosítani kell valamilyen szintű egységet az országok által használt mutatók között. Az időzítés ugyancsak az alapelvárások közé tartozik, ennek értelmében a mutatóknak úgy kell a pillanatnyi, rövidtávú állapotról információt nyújtani, hogy az végső soron a hosszútávú célok elérését segítse elő. Egyszerre kell tehát aktuálisnak lennie, ugyanakkor azonban érzékenynek a módosítás iránt. Végül lényeges, hogy az indikátor a lehető legjobban kombinálja a fenntartható fejlődés vetületeit. Mivel a következőkben az Európai Unió által használt mutatókészletről írok majd, rögzíteni kell az ezzel kapcsolatban meghatározott alapelveket is. Ezek szerint az indikátorok készletével szembeni elvárás a különböző dimenziók közötti kiegyensúlyozottság; a Fenntartható Fejlődési Stratégia által kijelölt témák közötti egyensúly figyelembevétele; a mutatóknak a témakörökön belüli összhangja. Fontos továbbá, hogy a mutatók nem mondhatnak ellent egymásnak, hozzáférhetőnek kell lenniük és lényeges szempont a fentebb már említett érthetőség is. A megfelelő mutatók kiválasztása azonban nem csak a fenti feltételektől függ. Fontos kérdés ugyanis a minőségük és a mennyiségük is. A minőség problémája abban áll, hogy mivel maga a fenntartható fejlődés is egy összetett, számos összefüggésen alapuló folyamat, nehéz olyan indikátorokat találni, melyek megfelelően, minden szempontra kiterjedően mutatják a végbement fejlődést vagy visszaesést. Szintén ebből adódik a mennyiség problémája, nehéz ugyanis eldönteni, hogy olyan mutatókat alkalmazzunk, melyek mindent mérnek, vagy pedig válasszunk egy speciális mérőszámot. Az indikátorok bemutatása során látható lesz, hogy a legtöbb esetben néhány kulcsmutató alkalmazásával oldják meg ezt a dilemmát. Az, hogy milyen mérőszámokat választanak, attól is függ, hogy milyen alapadatok állnak rendelkezésre, hiszen csak a mutatószámok alapjául szolgáló információk megléte esetén lehet ezeket alkalmazni. 48

49 Mielőtt rátérnék a fenntartható fejlődés mérőszámaira, bemutatok két másik, széles körben elterjedt indikátort, melyek mégsem alkalmasak a fenntarthatóság mérésére. A GDP (Gross Domestic Product) A GDP (bruttó hazai termék) egy terület adott idő alatti gazdasági termelésének mérőszáma. Általában az éves GDP egy főre vetített nagyságát használják egy ország lakosainak életszínvonalának szemléltetésére, ez azonban nem ad pontos képet a jólétről, mert csak a gazdasági teljesítményt méri, így figyelmen kívül hagyja annak esetleges negatív társadalmi és környezeti hatásait. A GDP hiányosságainak hatására több olyan mutató kidolgozására történt kísérlet, melyek a gazdasági tevékenységen kívül a társadalmi és a környezeti aspektusokat is számszerűsítik, miáltal teljesebb képet nyújtanak egy ország fejlettségi szintjéről. Ezek közül a legismertebb az 1990-ben kidolgozott HDI, amely az emberi jólétre koncentrál. Az Emberi Fejlődés Mutatója (HDI) A HDI (Human Development Index) egy, az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) által kidolgozott mérőszám, amely a GDP-nél sokkal összetettebb módon ábrázolja egy ország fejlettségi szintjét, mert ez az általános emberi jólétet három alapvető szempontból méri. Ezek: a születéskor várható élettartam; az iskolázottság szintje (ezen belül a felnőtt lakosság olvasási aránya, illetve az iskolában eltöltött évek átlagos száma); valamint az egy főre jutó GDP vásárlóerő paritáson számolva. Az index e tényezők alapján kerül kiszámításra és egy 0 és 1 közötti értéket ad. Ezek alapján az UNDP minden évben közzéteszi jelentését, amelyben az országokat az előzőek alapján rangsorolja. Magyarország és Németország adatai a 2003-as HDI-jelentés szerint a következőképpen alakulnak: Németország a 20. helyen áll a listán 0,930-as értékkel, 49

50 míg hazánk a 35. 0,862-vel. A különböző összetevőket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a születéskor várható élettartam hazánkban hat évvel alacsonyabb, mint Németországban, az előbbi 72,6, míg az utóbbi 78,6 év. Az írástudatlanság mértékét nem tudjuk összehasonlítani, mert ez Németország esetében hiányzik, az oktatásban részt vevők aránya viszont mindkét országban megegyezik, ez 89%. A vásárlóerőn számított egy főre jutó GDP Németországban dollár, míg hazánkban volt 2003-ban. Bár a HDI széles körben használt, elismert mutató, a fenntartható fejlődés mérésére kevéssé alkalmas, mert a környezeti dimenzió szinte teljesen hiányzik az adatai közül. Bár a jelentésekben található egy táblázat, amely az energia és a környezet vonatkozásában állít fel rangsort az országok között, ez csak néhány adatot (például az egy főre jutó áramfelhasználást vagy a szén-dioxid kibocsátást) tartalmaz. Emiatt volt szükség olyan további indikátorok kidolgozására, melyek a fenntarthatóság környezeti vetületét is magukba foglalják. A Fenntartható Gazdasági Jólét Indexe (ISEW) és a Valódi Fejlődés Mutatója (GPI) A Fenntartható Gazdasági Jólét Indexét (Index of Sustainable Economic Welfare) Herman Daly és John Cobb dolgozta ki a GDP és a HDI fentebb említett hiányosságai miatt azzal a célzattal, hogy legyen egy olyan mutató, ami a fejlettség gazdasági, társadalmi és környezeti vetületeit egyaránt felméri. Az index a lakossági fogyasztást veszi kiindulási alapul, a végleges érték különböző tételek hozzáadásával illetve kivonásával alakul ki. A hozzáadott tételek között szerepel például az egészségügyi és oktatási közkiadások, levonásra pedig többek között a víz-és légszennyezés költségei, a zaj okozta károk, a nem megújítható erőforrások kimerüléséből eredő költségek, illetve a hosszútávú környezeti károk költségei kerülnek. A mutató előnye tehát az volt, hogy nem csak a gazdasági és pénzügyi szempontokat vette figyelembe, hanem a társadalmi és környezeti dimenziót, valamint az ezek között fennálló összefüggéseket is, miáltal szélesebb körű összehasonlításra 50

51 adott lehetőséget. A probléma viszont az volt vele, hogy nagyrészt becsléseken és nem pontos számításokon alapult, valamint hogy kevés országban álltak rendelkezésre a kiszámításához szükséges adatok. Ezek figyelembevételével alkotta meg a Redefining Progress nevű kutatócsoport 1995-ben a Valódi Fejlődés Mutatóját. Ez az indikátor tulajdonképpen az ISEW továbbfejlesztése, kiindulási alapja szintén a személyes fogyasztás. Az ezt módosító tételek száma azonban több mint az ISEW esetében, itt ugyanis hozzáadódik a házimunka vagy az önkéntes munka értéke is, levonásra kerülnek viszont olyan társadalmi jellegű károk, mint a bűnözés költségei, a szabadidő elvesztése, a környezeti költségek közül pedig például az ózonréteg csökkenésének költsége. E néhány indikátor bemutatása után következzék az EU-ban kifejlesztett és használt mutatók jellemzése. 2. A fenntartható fejlődés indikátorai az EU-ban A fenntartható fejlődést mérő indikátorok meglétének szükségessége az ENSZ Riói Konferenciáján merült fel konkrétan. Ennek megfelelően az EU-ban is megkezdődött az ezek részletes kidolgozására irányuló munka. A Fenntartható Fejlődési Stratégia ugyancsak megkívánta a haladás mérésére alkalmas mutatók alkalmazását. Bár a lisszaboni stratégia által meghatározott célok mérésére már kidolgozták az úgynevezett strukturális indikátorokat, ezek nem foglalkoznak a környezeti kérdésekkel. Az Európai Unió Statisztikai Hivatala (Eurostat) feladata lett tehát a mutatók rendszerének kidolgozása, mely az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel együtt már korábban is foglalkozott a fenntartható fejlődés mutatórendszereinek létrehozásával. Az Eurostat tevékenysége a következőkre irányult: az ENSZ által ajánlott mutatók közül ki kellett választani azokat, melyek az EU-ban alkalmazhatóak; biztosítani kellett az EU akkori tagországaira és a később csatlakozókra vonatkozó adatok meglétét és összehasonlíthatóságát; ki kellett jelölni azokat a témákat, melyek mérésére még nincs alkalmas indikátor; valamint az ENSZ által ajánlott mutatókon kívül további, az EU számára fontos mérőszámokat kellett meghatározni. Ezek figyelembevételével az Eurostat 2001-ben nyilvánosságra hozott egy 63 51

52 indikátorból álló készletet. A mutatók a fenntartható fejlődés három dimenziójára vonatkoztak, ebből 22 a szociális, 16 a környezeti és 21 a gazdasági vetületre, meghatároztak továbbá 4 intézményi indikátort is. A 63 indikátor közül én a környezeti mutatók alapján hasonlítom össze hazánkat és Németországot.. Ezen indikátorok hazai alkalmazása nem volt minden esetben lehetséges, ezért elemzésük során figyelembe kell venni, hogy a hazai és az Eurostat által alkalmazott mutatók nem mindig felelnek meg egymásnak. Így van ez az első környezeti mutató esetében is, melynek magyar elnevezése üvegházhatású gázok kibocsátása, az Eurostat pedig ENV 1 néven utal rá. A táblázatból nem derül ki egyértelműen, hogy hazánk vagy Németország adatai voltak kedvezőbbek az elmúlt tizenöt évben, mert Magyarország esetében hiányos információk állnak rendelkezésre és nálunk az összkibocsátás együttesen szerepel, Németországnál viszont három alapgáz és az ipari gázok adatai külön kerülnek feltüntetésre. Azt azonban meg lehet állapítani, hogy mindkét ország esetében csökkent az ilyen gázok kibocsátása, ami a Kiotói Egyezményben vállalt kötelezettségek szempontjából pozitív. Hazánkban a csökkenés elsősorban az egyes szektorokban, így a közlekedésben, iparban, valamint az energiatermelésben végbement energiahatékonyság-javulásnak volt köszönhető, nem pedig a termelés visszaesésének. 3. sz. táblázat Üvegházhatású gázok kibocsátása Németországban (tonna széndioxid egyenérték/fő) Év C O 2, CH 4, NO 2 15,2 14,4 13,6 13,3 13,0 12,9 13,0 12,6 12,3 összesen H F C - k, P F C - k, 112,9 113,4 118,1 137,9 140,6 136, SF 6 összesen 52

53 Forrás: Üvegházhatású gázok kibocsátása Magyarországon (tonna széndioxid egyenérték/fő) 4. sz. táblázat Év Összes kibocsátás 10,6 7,3 7,5 Forrás: A fenntartható fejlődés indikátorai és a magyarországi változások az EU-indikátorok tükrében 60. o. A második mutató az ózonkárosító anyagok felhasználása (ENV-2). Magyarországon egyáltalán nem folyt ilyen anyagok termelése és Németországban is megszűnt 1998-ra. Hazánk a felhasználás tekintetében is jelentős előrehaladást mondhat magáénak. Ózonkárosító anyagok felhasználása (ODP tonna) 5. sz. táblázat Év Termelés Felhasználás Magyarország Németország Magyarország Németország nincs adat n.a n.a n.a n.a n.a n.a 53

54 n.a Forrás: A fenntartható fejlődés indikátorai és a magyarországi változások az EU-indikátorok tükrében 60. o. Az ENV-3, azaz a légszennyező anyagok városi területeken nevű indikátor szintén más adatokon alapszik, mint ami Magyarországon rendelkezésre áll. A Budapesten mért légszennyezettségi adatokat tehát nem tudjuk a németországival összehasonlítani, csak a hazai nitrogén-dioxid és a kén-dioxid határértékekhez tudjuk viszonyítani. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a levegő minősége javult. Németországban azon napok száma került feltüntetésre, amelyeken az ózon koncentrációja az adott mérőállomásokon meghaladta az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által megadott határértéket. Az értékek az EU más tagállamaihoz képest a középmezőnyben találhatók, és a fluktuáció ellenére e téren is javulás tapasztalható. 6. sz. táblázat Légszennyezés Budapesten (Mg/m 3) Év SO 2 NO 2 határértékek SO 2, NO 2 éves ,6 57,5 70, ,1 49,6 70, ,2 48,3 70, ,0 36,0 70, ,5 34,9 70,0 Forrás: A fenntartható fejlődés indikátorai és a magyarországi változások az EU-indikátorok tükrében 61. o. Légszennyezés Németországban

55 7. sz. táblázat Év Az ózontartalomra megadott határértéket meghaladó napok száma Forrás: A mezőgazdasági terület és organikus gazdálkodás indikátora, azaz az ENV-4 esetén a hagyományos és a szerves gazdálkodás (biotermesztés) szerint megművelt földterület nagysága és ezek aránya kerül meghatározásra. Az 1997-es év adatai alapján megállapíthatjuk, hogy hazánk jelentős elmaradásban van Németországhoz képest. Magyarországon ebben az évben a mezőgazdasági művelés alatt álló terület összesen hektár volt, míg organikus művelés céljaira mindösszesen hektárt használtak, tehát a teljes mezőgazdasági terület 0,25 %-át. Németországban hektár állt mezőgazdasági művelés alatt, ebből hektáron zajlott biotermesztés, ami a teljes terület 2,62 %-a. Arányaiban tehát több mint tízszer akkora volt az organikusan megművelt terület, mint hazánkban. A talaj nitrogén-mérlege (ENV-5) a talaj egy hektárjára juttatott és az abból kivont nitrogén különbségét mutatja. A talaj minőségének szempontjából a nitrogén többlete hátrányos, mert ez a talaj degradációját eredményezi. A táblázatban külön fel van tüntetve minden összetevő, amely a nitrogén mennyiségét növeli, illetve csökkenti. Mint láthatjuk, hazánkban mindhárom három évben negatív volt a mérleg, Németországban viszont meglehetősen nagy többlet van. 8. sz. táblázat A nitrogén-mérleg változása (kg/hektár) 55

56 Műtrágyák Szerves trágyák Áthelyezés és megkötés Teljes kivétel Többlet Év Mo No Forrás: A fenntartható fejlődés indikátorai és a magyarországi változások az EU-indikátorok tükrében 62. o. A következő mutató a mezőgazdasági növényvédőszer-felhasználás (ENV-6), ami a mezőgazdasági termesztés során felhasznált növényvédőszer mennyiségét jelzi. Az adatok vizsgálatából az derül ki, hogy Magyarországon folyamatosan csökkent a hatóanyagok mennyisége, Németországban azonban a kezdeti csökkenés ismét növekedésbe fordult át. 9. sz. táblázat Év Mezőgazdasági növényvédőszerek használata Növényvédőszer felhasználás Hatóanyag, tonna Kg/hektár Magyarország Németország Magyarország Németország ,13 1, ,66 n.a ,56 n.a ,25 2, ,11 n.a Forrás: A fenntartható fejlődés indikátorai és a magyarországi változások az EU-indikátorok tükrében 62. o. 56

57 Az összes erdő területe (ENV-7) ezer hektárban és az ország területének százalékában adja meg az erdővel borított területet. Magyarországon ennek mintegy 10 %-os bővülése figyelhető meg az 1990 és 1999 közötti időszakban. A Németországról rendelkezésre álló adatok alapján nem tudjuk megállapítani, hogy növekedés vagy csökkenés következett-e be, azonban azt igen, hogy az országban jóval nagyobb az erdővel borított terület aránya, mint hazánkban. Az összes erdő területe sz. táblázat Terület (1000 ha) Teljes erdőterület 1000 ha % Magyarország ,8 Németország Forrás: A fenntartható fejlődés indikátorai és a magyarországi változások az EU-indikátorok tükrében 63. o. Az ENV-8 elnevezésű indikátor a fakitermelési arányt mutatja, ami az összes kivágott fa és az évenkénti szaporulat aránya 1000 m 3 ben megadva. A vizsgált években Magyarországon és Németországban is 100 alatt volt az arány, ami mindkét országban fenntartható erdőgazdálkodásra utal. Hazánkban kedvező jel a mutatóban történt csökkenés is. 11. sz. táblázat Fakitermelési arány Év Éves nettó növedék Kivágás Fakitermelési 57

58 (1000 m 3 ) (1000 m 3 ) arány ( %) ,4 Magyarország Németország , n.a n.a Forrás: A fenntartható fejlődés indikátorai és a magyarországi változások az EU-indikátorok tükrében 63. o. A beépített területek növekedéséről (ENV-9) - ami a beépített terület teljes földterülethez viszonyított arányát, az éves átlagnövekedést, valamint a beépített terület lakossághoz viszonyított arányát mutatja Magyarországon nem állnak rendelkezésre adatok. Németországban az 1980-ban mért hektárról 1999-re hektárra nőtt a beépített terület, ami 1,1 %-os éves növekedést jelent. A mutató az ország nagy kiterjedése miatt abszolút mértékben és arányaiban is az egyik legmagasabb az EU tagállamokban. Az ENV-10 és az ENV-11 indikátorok a tengervízbe kerülő nitrogén és foszfor mennyiségét, valamint a túlzott mértékű halászat által veszélyeztetett halfajok évenként kifogott mennyiségét mutatják. Mivel Magyarország szempontjából e mutatók nem relevánsak, emellett nem korlátozódnak egyes országok területére, nem tudjuk összehasonlítani őket. A vízhasználat intenzitása, vagyis az ENV-12 mutató a teljes megújítható vízkészlet (a vízhasználathoz rendelkezésre álló vízmennyiség) és a teljes vízkivétel arányát jelöli. A teljes vízkivételt felszíni és felszín alatti vizekre, abszolút értékben és egy főre vetítve is megadják. A vizsgált időszakban Magyarországon a vízfelhasználás mintegy 10 %-kal csökkent, aminek hatására a mutató értéke is kisebb lett. A németországi adatok hiányossága miatt a tendencia nem állapítható meg, de kitűnik, hogy az arány a magyarországihoz képest meglehetősen magas. 12. sz. táblázat A vízhasználat intenzitása

59 Felszíni vizek Talajvíz Teljes Teljes Teljes kivétel Év (millió m 3 ) (millió m 3 ) kivétel (millió m 3 ) kivétel (m 3 /fő) (a készlet %-ában) Mo , ,8 607,3 8 No n.a n.a Mo ,6 938, ,3 3,7 No. n.a n.a ,4 Forrás: A fenntartható fejlődés indikátorai és a magyarországi változások az EU-indikátorok tükrében 64. o. A biológiai oxigén igény koncentráció egyes folyókra (ENV-13) azt mutatja, hogy a kiválasztott folyók a torkolatnál vagy határszelvénynél évi átlagban milyen mennyiségű oxigént használnak literenként. A nagyobb BOD koncentráció a folyókba kerülő szennyezések eredménye, ami a bennük élő halak és egyéb vízi állatok élőhelyét veszélyezteti. A Duna mindkét országot átszeli, ami különösen érdekessé teszi az összehasonlítást. Az adatokból kitűnik, hogy mindkét országban csökkentek az értékek. 13. sz. táblázat A nagyobb folyók biológiai oxigénigénye (BOD) (mg O 2 /liter) Utóbbi 3 év átlaga Magyarország Németország Duna 3,1 2,7 2,4 Tisza 1,5 2,0 2,0 Duna 2,8 2,4 2,4 Weser 3,3 2,9 3,3 59

60 Forrás: A fenntartható fejlődés indikátorai és a magyarországi változások az EU-indikátorok tükrében 65. o. A fürdővizek minősége (ENV-14) jelzi az édes- és tengervízi fürdőterületek vízminőségét. Az indikátor a mintavételi helyek számát, az irányadó és kötelező vízminőségi standardoknak megfelelő mintavételi pontok arányát és a betiltott fürdőhelyek arányát mutatja. Magyarországon ezen értékekről nincsenek információk. Az EU egészét tekintve a vízminőség mind a tengeri, mind az édesvízi fürdőhelyeken jónak mondaható. Az ENV-15 nevű indikátor a jelzi a természetvédelmi területek arányát az összes területből, ami a Madár-, illetve Élőhelyvédelmi Irányelvek alapján, 2000-es állapot szerinti védett területek számát, kiterjedését és az ország területéhez viszonyított arányát jelenti. Magyarországon az értékek természetesen más szempontok szerint kerültek megállapításra, melyek szerint ebben az évben az összes terület 8,8%-a állt védettség alatt. Németországban a Madárvédelmi Irányelv alapján az ország területének 5,2 %-a; az Élőhelyvédelmi Irányelv alapján 4,2 %-a volt védetté nyilvánítva. Az utolsó környezeti mutató (ENV-16) a fenyegetett növény- és állatfajok számáról nyújt információt. Magyarországon e mutatóhoz nincsenek megfelelő adatok, csak a védett fajok számát ismerjük, ami 1990 és 2001 között jelentős mértékben emelkedett. Németországban 1997-es adatok alapján ismert faj élt, ebből 2000-ben 12 növény-, illetve 55 állatfaj volt veszélyeztetett. 14. sz. táblázat A védett fajok száma Magyarországon Év Állat Növény

61 Forrás: A fenntartható fejlődés indikátorai és a magyarországi változások az EU-indikátorok tükrében 66. o. 3. Az indikátorkészlet bővítése A Fenntartható Fejlődési Stratégia elfogadása után döntés született az indikátorkészlet továbbfejlesztéséről, amelynek végrehajtására létrehoztak egy Munkacsoportot, amely 2002-ben kezdte meg munkáját. Ez az Eurostat által elkészített, a fentiekben elemzett mutatók alapján dolgozta ki a módosított indikátorkészletet és 2004 végén terjesztette a Statisztikai Program Bizottság elé jóváhagyásra. Az indikátorok kidolgozásához meghatároztak tíz témakört, melyek a mutatók alapjául szolgálhatnak. E témakörök közül hat az EU Fenntartható Fejlődési Stratégiájának célkitűzéseiből adódik, ezek a szegénység és kirekesztés, az elöregedő társadalom, a közegészségügy, az éghajlatváltozás, a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, valamint a közlekedés és földhasználat. A lisszaboni stratégia miatt került a témák közé a gazdasági növekedés, a globális partnerség témája pedig a nemzetközi elkötelezettség jelzésére szolgál. Végül két témakör a Johannesburgi Végrehajtási Terv hatására került meghatározásra, ezek a fenntartható termelés és fogyasztás, valamint a helyes kormányzás. A fő témaköröket tovább osztották, meghatározták a résztémákat, melyek a fő célkitűzések irányába történő fejlődést mérik, valamint a célzott területeket, melyek részletesebb elemzést és a kérdések hátterében lévő tényezők feltárását teszik lehetővé. Egy további felosztás eredményeképp a mutatókat háromszintű piramisba rendezték. A felső szinten 12 kulcsmutató található, melyek a fő témakörökhöz kapcsolódnak és a magas szintű politikai döntéshozatalt segítik, valamint a nagyközönség számára nyújtanak információt. A második szint 45 mutatója a résztémákhoz van rendelve, ennek megfelelően ezek a főbb célok elérésének irányába történő haladást jelzik. A harmadik szint indikátorai a célzott területekhez kapcsolódnak. Ez a 98 mutató megkönnyíti a részletes politikai elemzést és a témakörök közötti összefüggések feltárását. Ebből a funkcióból adódik, hogy e mutatók a szakértők számára szolgálnak információforrásként. 61

62 Az indikátorokat további szempont szerint is csoportosíthatjuk annak alapján, hogy a legjobb rendelkezésre álló vagy a legszükségesebb mutatók-e. Ez azt jelenti, hogy mivel a fő prioritásként meghatározott területek mérésére nem minden esetben léteznek megfelelő mérőszámok, a legjobb rendelkezésre álló mutatókat kell arra használni, hogy elkészítsék a legszükségesebbeket, melyekhez még nincs adat, vagy ha van, akkor minősége nem megfelelő. A 155-ből összesen 22 olyan indikátor volt, melyek nem álltak rendelkezésre az Eurostat adatbázisaiban, jóval több esetben hiányoztak viszont a megfelelő minőségű adatok. Láthatjuk tehát, hogy az indikátorok kidolgozására komoly erőfeszítések történtek, melyek máig tartanak. Ehhez alapvetően szükséges a legkülönbözőbb szervezetek, így a statisztikai hivatalok, kutatóintézetek és a nem-kormányközi szervezetek közötti együttműködés, hiszen ezek rendelkeznek a területekhez kapcsolódó információval. 4. Az ENSZ szerepe a mutatók kifejlesztésében Az Európai Unióban végbemenő, a megfelelő indikátorkészlet kidolgozására irányuló tevékenység alapja természetesen az ENSZ ilyen értelmű elvárásán alapult. Már az AGENDA 21 több fejezetében is megjelent ez az igény, a dokumentumban ugyanis felszólítás történt a nemzetek és nemzetközi szervezetek felé, hogy fejlesszenek ki a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó, a döntéshozatalt segítő mutatókat. Az ENSZ keretein belül e feladat végrehajtását a Fenntartható Fejlődés Bizottsága (FFB) koordinálta, amely 1995-ben egy munkaprogramot fogadott el az indikátorokról. A munka több fázisban folyt, az első részben meghatározták az indikátorok 134 mutatóból álló kiindulási készletét, melyet a második fázisban 22 ország részvételével teszteltek. Mivel ezen országok között Németország is ott volt, elmondhatjuk, hogy fontos szerepet töltött be a végül elfogadott mutatók kiválasztásában. Az ez alapján kidolgozott német indikátorokat a későbbiekben bemutatom. A tesztfázis 1999-ben ért véget, ebben az évben értékelte a Fenntartható Fejlődés Bizottsága az országok által készített jelentéseket. Ez megkönnyítette a végleges mutatókészlet kialakítását. Ez az EU által is átvett négy dimenzióba rendezi az indikátorokat, amin belül 15 főcsoportot és 38 alcsoportot határoz meg, melyekhez 62

63 összesen 58 alapindikátort rendel hozzá. Ezek szolgálnak kiindulási alapul az országok számára mutatókészleteik kialakításához. Az Európai Unió ugyancsak ennek alapján alakította ki első indikátorkészletét, amelyről már volt szó. A kezdeti 134 mutató tehát a tesztek eredményeként 58-ra csökkent. 1. Német részvétel az ENSZ tesztjében A német részvétel tehát 1996-ban kezdődött és célja az FFB által kezdetben meghatározott indikátorok elemzése, továbbfejlesztése volt, emellett ösztönözte az érintettekkel a fenntartható fejlődésről folytatott párbeszéd kialakítását. A tesztben való közreműködés legfőbb eredménye a német Fenntartható Fejlődési Stratégiában rögzített 21 mutató kiválasztása volt. Az indikátorok kialakítására irányuló munka eredményeképp1998-ban létrehozták az úgynevezett Környezeti Barométert (Umwelt-Barometer), ami azért nagyon jelentős, mert ez alkalmas volt a közvélemény figyelmének megragadására. A Környezeti Barométer kezdetben hat területet és az ezekhez kapcsolódó indikátorokat határozott meg, de ezek száma azóta kilencre bővült. Az induláskor kiválasztott területek a következők voltak: levegőminőség, víz, energia, talaj, nyersanyagok és éghajlat. Ezek egészültek ki a későbbiekben a biodiverzitás, a mezőgazdaság és a mobilitás témakörével. Az összes terület esetében megjelölték a teljesítendő célokat, amelyek a Fenntartható Fejlődési Stratégiában kerültek rögzítésre. Annak mérésére, hogy ezekhez a célokhoz mennyiben sikerült közelebb kerülni, szükség volt egy további eszközre, amely számszerűsíti az elért eredményeket. Ezt a követelményt hivatott teljesíteni a 2000-ben bevezetett Német Környezeti Index, azaz a DUX (Deutscher Umwelt Index). A DUX fontos szerepet tölt be, mert a közvélemény számára érthető formában jelzi a fenntartható fejlődés irányába történő haladást. Nincs ugyanis még egy olyan mutató az Európai Unióban, ami a nagyközönség előtt ennyire ismert lenne. Bár az index mérésére szolgáló adatok tudományos alapokon nyugszanak, maga a DUX nem tekinthető tudományos modellnek, hanem inkább egy olyan eszközként kell felfogni, ami összetett környezeti kérdések illusztrálására hivatott. Ezen kívül nem a környezet állapotának szemléltetésére szolgál, hanem azt mutatja meg, hogy a célok elérése milyen mértékben teljesült egy adott időszakban. A mérés a következőképpen történik: ha egy területen a kijelölt célt teljes mértékben sikerült elérni, akkor az e területre meghatározott indikátor 63

64 1000 pont lesz. Így tehát a kilenc terület maximum 9000 pontot érhet el. A területek állapota 2003-ban: Biodiverzitás: e terület indikátoraként 51 kiválasztott madárfaj állományának mérete szolgál. A cél 2015-re a madárállomány lehetséges nagyságának 100 %-ra növelése az 1990-es szinthez képest. A 2003-as adatok szerint ez a mutató 71,9 %-os, tehát a DUX értéke 719 pont. Ez alatta marad cél elérése érdekében szükséges DUX-értéknek (879 pont), összességében pedig a trend stagnálást mutat. Energiaproduktivitás: a terület mutatója az energiahatékonyság, tehát az egységnyi energia felhasználásával előállított GDP nagysága. A Fenntartható Fejlődési Stratégiában meghatározott cél, hogy az energiahatékonyság az 1990-es szinthez képest 2020-ra kétszeresére nőjön ra 23 %-os növekedést sikerült elérni, a DUX értéke ennek alapján 226 pont volt a szükséges 433 helyett. A mutató alakulása azonban pozitív előrehaladást jelez. Talaj: a mérésre a stratégiában rögzített beépített terület nagyságának napi növekedése szolgál, ami 2020-ra nem lehet több 30 hektárnál. A 2003-ban mért érték 93 hektár, ami DUX-ra átszámolva 300 pontot jelent. Ez jobb, mint a cél érdekében előirányzott 292 pont. Friss víz: ez esetben azt mérik, hogy a folyóvizek hány százaléka felel meg a meghatározott minőségi kritériumoknak. A cél: 2015-ig minden folyó szennyezettsége maradjon az előírt határérték alatt. A terület indikátora DUX-pontra átszámolva 295 ponton állt 2003-ban, ami jelentősen elmarad az előírt 542-től. A mutató értéke egyes években nőtt, máskor csökkent, ami összességében stagnálást eredményez. Éghajlat: az indikátor az üvegházhatású gázok éves kibocsátása, a cél pedig a stratégiának megfelelően a bázisév szintjéhez képest 21 %-os kibocsátás-csökkenés megvalósítása 2010-re ra 18 %-os 64

65 csökkenést sikerült elérni, ami 880 DUX-pontot jelent a szükséges 650 helyett. Ennek megfelelően az összes terület közül ezen áll a legjobban a megvalósítás. Mezőgazdaság: a terület indikátora az EU által is használt nitrogén-mérleg, azaz a hektáronkénti nitrogéntöbblet kilogrammban megadva. A cél 2010-re 80 kg-ra csökkenteni az értéket. A 2003-as 104, 5 kilogramm meglehetősen magas, amit az DUX-érték elmaradása is mutat (650 helyett 315 pont). Levegőminőség: az alkalmazott mutató a légszennyező anyagok kibocsátásának csökkenése, a 2010-ben elérendő cél az 1990-eshez képest a kijelölt anyagok emissziójának 70 %-os csökkentése ra már több mint felére sikerült ezt az értéket csökkenteni, ez a szükséges 650 helyett 751 DUX-pontot jelent. Tehát az intézkedések ezen, az éghajlat témakörével szorosan összekapcsolódó területen is jó eredményeket értek el. Mobilitás: a cél a GDP egy egységére eső, a teher- és személyszállítás által igényelt ún. közlekedési teljesítmény 5, illetve 20 %-os csökkentése az 1999-es évet alapul véve. A 2003-ban mért érték az előbbi esetében romlást mutat (1 %-kal nőtt), a személyszállításban viszont a kiindulási értékhez képest 4 %-kal volt kisebb. Ez -49 pontos DUX-értéknek felel meg, ami elmarad az előírt 190-től. Ez az egyetlen olyan terület, ahol az érték negatív, tehát a kiinduló értékhez képest visszaesés történt. Jelentős javulás szükséges a kitűzött célok megvalósításának érdekében, főleg a teherszállítás esetében. Nyersanyagok: a mutató a GDP és a nem megújuló nyersanyagok mennyiségének arányát jelzi, közvetve tehát azt, hogy a gazdasági növekedés milyen mértékű terhelést jelent a környezet számára. Az 1994-es értéket 100-nak véve a cél ennek megduplázása 2020-ra ban az érték 129 volt, ami 284 DUX-pontot jelent a 346 helyett. 65

66 A Német Környezeti index összesített értéke a fentiek alapján 3742 volt 2003-ban. Mint megállapíthatjuk, a legjobb eredmények az éghajlat és a levegőminőség esetében tapasztalhatók, míg a legnagyobb erőfeszítésekre a mezőgazdaság és a mobilitás területén van szükség. Bár az öt további mutató értéke ugyancsak elmarad a szükségestől, e területeken általában fejlődés mutatkozik a kiindulási adatokhoz képest. Lényeges tehát a Fenntartható fejlődési Stratégiában, valamint az ezt értékelő dokumentumokban rögzített intézkedések megvalósítása. 2. A Millenniumi Fejlesztési Célok (MDG) Az ENSZ szerepe nem korlátozódott az iránymutatásul szolgáló indikátorok meghatározására. Az ENSZ Közgyűlés évi Millenniumi Ülésszakán 189 ENSZ-tagállam fogadta el ugyanis az úgynevezett Millenniumi Nyilatkozatot, amelyben a fenntartható fejlődés elérésére irányuló tevékenységeket határoztak meg. Ezek közé tartozik a szegénység leküzdése, a béke biztosítása, a környezet védelme és a demokrácia támogatása. A nyilatkozatban lefektetett céloknak megfelelően 2001-re kidolgozták az ún. Millenniumi Fejlesztési Célokat (Millennium Development Goals), mely a megvalósítás mérését biztosító mutatók rendszere. Nyolc fő célt határoztak meg, melyek közül egy foglalkozik konkrétan a fenntartható fejlődés környezeti vonatkozásával. A célok a következők: 1. a súlyos szegénység és éhínség leküzdése 2. a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatás megvalósítása 3. a nemek közti egyenlőség előmozdítása és a nők felemelkedésének támogatása 4. a gyermekhalandóság csökkentése 5. az anyai egészségügy javítása 6. a HIV/AIDS, malária és más betegségek elleni küzdelem 7. a környezeti fenntarthatóság biztosítása 8. globális partnerség kiépítése Ehhez a nyolc általános célhoz összesen tizennyolc konkrét célkitűzést és negyvennyolc indikátort rendeltek. 66

67 A környezeti fenntarthatósághoz, amely tehát a 7. cél, három konkrét célkitűzés tartozik: az első a fenntartható fejlődés elveinek beépítése a nemzeti politikákba és programokba, illetve a környezeti erőforrások csökkenésének visszafordítása; a második 2010-ig azok arányának felére csökkentése, akik nem jutnak egészséges ivóvízhez; a harmadik pedig százmillió nyomornegyedben lakó életkörülményeinek 2020-ig történő jelentős javítása. A célhoz tartozó indikátorok száma pedig nyolc. Ezek közül több megegyezik az Eurostat által összeállított kezdeti mutatórendszerrel, van viszont olyan, így a vízhez, illetve az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés, ami nincs benne ebben. Magyarország és Németország vonatkozásában ezekről nem is áll rendelkezésre adat az évek nagy részéből. Az országok elemzéséből kiderül, hogy milyen előrehaladást értek el a célok tekintetében. A Millenniumi Fejlesztési Célok elsősorban a fejlődők környezeti, egészségi és társadalmi problémáinak megoldásával valósíthatók meg. Azonban a 7. célkitűzés a többivel ellentétben nem kizárólag a fejlődő országokra koncentrál, hiszen a vezető ipari országok erőfeszítései nélkül a környezeti feltételek javítása elképzelhetetlen. Németország a világon vezető szerepet tölt be a környezetvédelem támogatásában, ami abban is megmutatkozik, hogy 26 fejlődő országgal áll fenn együttműködés a természeti erőforrások megőrzésére. Ezért az elemzés nem elsősorban a német helyzetre, hanem a szegény országoknak nyújtott segítségre koncentrál. Az erdők védelme különösen fontos a szegény országok számára, hiszen ez milliók megélhetését biztosítja. Ennek értelmében Németország évente körülbelül 930 millió euróval támogatja ezen országok erdővédelmi intézkedéseit. A biodiverzitás védelmére ugyancsak jelentős nemzetközi egyezmények születtek, melyekben Németország is részt vesz, emellett körülbelül 180 bilaterális együttműködési projektben nyújt segítséget a fajgazdagság megőrzésére. Az éghajlatváltozás tekintetében Németország kihasználja a Kiotói Egyezmény által nyújtott lehetőséget, melynek alapján a fejlett országok csökkenthetik a kibocsátásukat, ha más országokban ilyen célú beruházást hajtanak végre. A víz- és egészségügyi ellátás biztosítására ugyancsak jelentős támogatási összegeket áldoz az ország, elsősorban a politikai keretfeltételek és az intézményrendszer kialakítását tekintve. Az utolsó fő cél a nyomornegyedekben élők helyzetének javítása, amely olyan intézkedéseket foglal magába, mint az infrastruktúra fejlesztése, a szociális rendszerekhez való hozzáférés 67

68 elősegítése, illetve az itt élők politikai részvételének támogatása. A magyarországi helyzetelemzés elsősorban a rendszerváltás óta történt változásokra irányul. Az elmúlt tizenöt évben a nehézipar hanyatlása miatt jelentősen javultak a levegő- és vízszennyezettségi mutatók, a közlekedés növekedése miatt azonban elsősorban a városokban még mindig probléma a levegő minősége. A vezetékes ivóvíz-ellátás aránya főleg a kistelepüléseken nőtt, 2002-ben a háztartásoknak csupán 12 %-ába nem volt bevezetve. A szennyvíz-elvezetés terén ugyancsak javulás mutatkozott, körülbelül 20 %-kal nőtt a csatornahálózatba bekapcsolt háztartások száma, azonban a kistelepüléseken még mindig csak alig negyedük rendelkezett csatornázottsággal. A Millenniumi Fejlesztési Célok irányába történő fejlődés tehát Magyarország és Németország tekintetében más megközelítéssel elemezhető. Bár Németország esetében is vannak súlyos környezeti problémák otthon, amelyek megoldása nagy erőfeszítést igényel, mégis jobban ki tudja venni a részét a nemzetközi fejlesztési programokból, mint hazánk. Itt ugyanis egyrészt nem áll rendelkezésre akkora összeg környezetvédelmi célokra, másrészt a pénzt elsősorban a hazai állapot javítására kell fordítani. 5. A fenntartható fejlődés további indikátorai Az előzőekben a fenntartható fejlődés mutatórendszerét az EU és az ENSZ által használt mérőszámok szempontjából mutattam be. Ezek előnye, hogy összetett célrendszerrel rendelkeznek, több indikátort tartalmaznak, melyek számos adaton alapulnak, így átfogó képet nyújtanak arról, hogy az országok, régiók, illetve a világ hol tart a célok elérésében. Van azonban néhány olyan indikátor, ami elsősorban egy szempont figyelembevételével nyújt képet a környezeti dimenzióról. Ezek bemutatása következik dolgozatom utolsó részében. Az ökológiai lábnyom A fogalmat William E. Rees és Mathis Wackernagel vezette be a köztudatba. Az 68

69 ökológiai lábnyom olyan mutató, ami egy meghatározott emberi népesség vagy gazdaság erőforrás-fogyasztási és hulladékfeldolgozási szükségleteit méri termékeny földterületben megadva. Ez azt jelenti, hogy az energia- és anyagfogyasztás, valamint a hulladékkibocsátás adott méretű földterületet igényel, ami mások által nem használható. Egy adott terület népességének ökológiai lábnyoma tehát az ott élők fejenkénti földigényének összege. A definícióból következik, hogy minél nagyobb egy terület népessége és fejenkénti energiafogyasztása, annál nagyobb ökológiai lábnyommal rendelkezik. A számítás úgy történik, hogy az összfogyasztás és a népesség adatait elosztjuk egymással, miáltal megkapjuk az átlagos évi egy főre jutó fogyasztást. Ezután a fogyasztási cikkek termeléséhez szükséges földterület felbecsülése következik. Ebből kapjuk meg a fejenkénti lábnyomot az egy év alatt fogyasztott termékek és szolgáltatások által igényelt földterület összeadásával. Az utolsó lépés a fejenkénti lábnyom és a terület népességének összeszorzása. A kapott adat globális hektárban van megadva, ami a világátlaggal megegyező biológiai produktivitású hektárt jelent. Ugyanilyem módszerrel tudjuk kiszámolni a hulladékkibocsátási adatokat is. Mivel a számítások nagyrészt becslésen alapulnak, természetesen nem kaphatunk teljesen pontos eredményeket, de a módszer segítségével általános képet kaphatunk a fenntarthatóság mértékéről. Bár az ökológiai lábnyom csak két adatot - az anyagfogyasztást és a hulladékkibocsátást - vesz számításának alapjául, ennek alapján is össze lehet hasonlítani, hogy az egyes területek, társadalmak milyen mértékben fenntarthatóak. A világ egészét tekintve arra a megállapításra juthatunk, hogy a népesség ökológiai lábnyoma legalább 30 %-kal nagyobb a Föld teherbíróképességénél. Ez elsősorban a fejlett ipari országoknak köszönhető, hiszen ezen államok polgárainak fogyasztása jelentősen nagyobb annál, mint amit a fenntartható fejlődés megvalósítása igényel. Ha a Föld minden lakója az észak-amerikaiak fogyasztási szintjét követné, a szükségletek kielégítése három Földet igényelne. A mutató további hiányossága, hogy a fenntartható fejlődésnek csak a környezeti és gazdasági aspektusát veszi figyelembe, nem alkalmas tehát a társadalmi szempont felmérésére. A környezeti szempontot pedig kizárólag a földterület alapján méri, ami a fenntartható fejlődés összetettsége miatt túlzott egyszerűsítésnek tűnik. A magyar és német adatok elemzésével arra a megállapításra juthatunk, hogy 69

70 hazánk ökológiai lábnyoma lényegesen kisebb, mint a német lakosságé. Ennek egyik oka természetesen a népesség különbsége, míg Németország lakossága 81 millió, Magyarországé 10 millió. A fejenkénti lábnyom tekintetében is megelőzzük Németországot, a számítások alapján 2001-ben Magyarország lábnyoma fejenként 3,5 globális hektár volt, ami 1,1 hektáros fejenkénti ökológiai hiányt jelent. Az ország minden egyes lakosa ennyivel lépi tehát túl a rendelkezésre álló tér biológiai kapacitását. Németország egy főre eső lábnyoma ugyanebben az évben 4,8 globális hektár/fő volt, ami 2,9 hektáros deficitet eredményezett. Az utóbbi években mindkét ország ökológiai lábnyoma csökkent. Németországban a múlt század második felében különösen magas volt a mutató értéke, amit jelentősen sikerült lecsökkenteni, azonban a mutató még mindig a világátlag kétszerese. Magyarország ugyancsak csökkentette lábnyomát, azonban még mindig ökológiai hiány áll fenn. A Környezeti Fenntarthatósági Index (ESI) A Környezeti Fenntarthatósági Index (Environmental Sustainability Index) a Yale és a Columbia Egyetem indexe, amely az országok környezetvédelemre irányuló képességét méri. Öt alapvető kategória alapján 21 indikátort jelöl meg. A kategóriák: környezetvédelmi rendszerek, stresszhatások csökkentése, a humán sérülékenység csökkentése, a szociális és intézményi teljesítmény és a globális gondviselés. Minden kategória maximális eredménye 100 lehet az alapul szolgáló indikátorok értéke szerint, és a végső index legmagasabb értéke is 100. Minél magasabb egy ország mutatójának értéke, annál nagyobb esélye van arra, hogy a jövőben fenn tudja tartani a kedvező környezeti feltételeket. Az index legfőbb jelentősége abban áll, hogy megmutatja azokat a területeket, melyeknek nagyobb figyelmet kell szentelni a politika tervezése és végrehajtása során. Az ökológiai lábnyom mellett ez volt az első olyan mutató, amely lehetővé tette az országok teljesítményének összehasonlítását. A kapott eredményeket azonban óvatosan kell szemlélni abból a szempontból, hogy az összesített mutató értékétől függetlenül egyes összetevőkben lehetnek különbségek. Így például, az hogy az index egy ország esetében alacsony, nem jelenti azt, hogy minden komponens tekintetében rossz eredményt ért el. 70

71 Az ESI nagy figyelmet és számos pozitív visszajelzést kapott létrehozása óta, azonban több kritika is érte. Az egyik szerint a környezeti fenntarthatóságot nem lehet egy mutatóban összegezni. Erre az lehet a válasz, hogy az index legfőbb funkciója az országok egymáshoz képesti helyezésének megmutatása, amire egy aggregált mutató tökéletesen alkalmas. Az index egy másik kritika szerint nem veszi figyelembe a határokon átnyúló szennyezést, mert csak az országon belüli erőfeszítésekre helyezi a hangsúlyt. Ez sem igaz azonban, mert a végső indexet meghatározó mutatók között található olyan, ami a szennyező anyagok importját, illetve exportját viszonyítja az ország teljes kiviteléhez és behozatalához. További bírálat volt, hogy az ESI a tényleges teljesítmény kárára túl nagy hangsúlyt fektet a szándékokra. Erre azonban válasz volt az EPI (Környezeti Teljesítmény Index) megalkotása. Végül azt is az index hibájául rótták fel, hogy az országok relatív teljesítményének mérése értelmetlen, hiszen egyik ország sincs fenntartható fejlődési pályán. Ezt az állítást azonban szintén meg lehet cáfolni, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy más országok jobb helyezése arra ösztönözheti a gyenge eredménnyel rendelkezőket, hogy javítsanak a mutatókon. A magyar és német helyezés között elég nagy különbség van. Németország az ESI alapján ,9-es index-értékkel, hazánk pedig es értékkel. Az EUtagországok rangsorában így Németország a 10., Magyarország pedig a 15. helyen áll (Ciprus és Málta nem szerepel a rangsorban). Az öt fő komponens értékei Németország esetében a következőképpen alakulnak: a környezeti rendszerek értéke 39, ami elég alacsony. Ennek oka az, hogy ebben a komponensben a levegő, víz, és a biodiverzitás indikátorai kerülnek összegzésre, főként ez utóbbi kettő nem megfelelő állapota okozza a rossz eredményt. A következő összetevő a stresszhatások csökkentése, amely szintén alacsony, 35 pont. E kategória alapjául olyan indikátorok szolgálnak, mint a légszennyezettség, az ökoszisztémát és vizet érintő stressz, valamint a fogyasztás és hulladékkeletkezés csökkentése. Az emberi sérülékenység csökkentése jó eredményt mutat, ez 77 pont. Az ide tartozó indikátorok is kivétel nélkül pozitív értékeket értek el, így például a környezeti egészség, valamint a természeti katasztrófákból adódó sérülékenység csökkentése. Németország a legjobb értéket a szociális és intézményi teljesítmény vonatkozásában érte el (85 pont). A jó eredményhez a tudomány és technológia, valamint a versenyszféra fogékonyságának indikátorai járulnak hozzá. A globális gondviselés 65-ös értéket mutat. Ebben az esetben a nemzetközi együttműködésekben 71

72 való részvétel húzza fel a mutató szintjét, a határokon átnyúló környezetterhelés indikátora azonban jelentősen rontja az összképet. A magyar értékek elemzésénél a környezeti rendszer mutatója 38, ami a biodiverzitás, és a vízminőség, illetve -mennyiség kedvezőtlen állapotából adódik. A stresszhatások csökkentése 50 pontot kap, a levegőszennyezés és a fogyasztás és hulladék csökkentése lefelé, az ökoszisztémára és vízre ható stressz csökkentése felfelé húzza a mutató értékét. Hazánk a legmagasabb értéket az emberi sérülékenység csökkentésének terén mutathatja fel, a 80 ponthoz minden indikátor jó teljesítménye hozzájárul. A szociális és intézményi teljesítmény értéke 67 pont, a globális gondviselés pedig nagyon alacsony, mindössze 31 pont. Ebben az esetben az összes indikátor kedvezőtlen irányba befolyásolja a mutató alakulását. A két ország összehasonlításából kiderül tehát, hogy bár hazánk eredményei egy terület kivételével minden esetben Németországé alatt maradnak, mindkét országban rengeteg tennivaló van még. A német értékek főleg a stresszhatások területén alacsonyak, ami abból adódik, hogy fejlett országként sokkal magasabb a fogyasztás és hulladékkeletkezés szintje, mint ami a környezet számára elviselhető. A szociális és intézményi mutató erőssége a már korábban említett, évtizedek alatt kialakult szilárd intézményi háttérnek köszönhető, a globális gondviselés terén elért jó eredmény pedig az ország ugyancsak hagyományosnak mondható nemzetközi elkötelezettségére vezethető vissza. Hazánknak elsősorban a környezeti rendszer és a globális gondviselés területén kell erőfeszítéseket tennie, ezek közül azonban talán lényegesebb a hazai környezeti állapot javítása. Az ESI-ről összességében tehát megállapíthatjuk, hogy az országok rangsorolásával jelentősen hozzájárul azok erőfeszítéseinek megnöveléséhez, azonban a kritika, miszerint nem mutatja meg az egyes területeken elért valós teljesítményt, megalapozottnak bizonyult, ami azt eredményezte, hogy a Yale és a Columbia Egyetem bevezette a Környezeti Teljesítmény Indexet. A Környezeti Teljesítmény Index (EPI) A Környezeti Teljesítmény Index (Pilot Environmental Performance Index) 72

73 az ESI-n alapszik, de azzal ellentétben az országok pillanatnyi teljesítményét méri és segít a rövidtávú politikai célok irányába történő fejlődés mérésében. Az összesített érték négy indikátor eredményein alapszik, ezek a levegő- és vízminőség, az éghajlatváltozás és a talajvédelem, melyek értékeit pedig összesen tizenhárom változó határozza meg. A számítás ugyanolyan módon történik, mint az ESI esetében, tehát minden mutató maximálisan 100 pontot érhet. Mivel csak nagyon kevés országban állnak rendelkezésre adatok minden mutatóról, az összesített index alapján 23 ország szerepel a rangsorban, melyekről három vagy négy indikátor vonatkozásában áll rendelkezésre információ. Magyarország esetében három mutató szolgáltat adatot, ennek alapján hazánk 2002-ben a 10. helyen állt, megelőzve többek között Franciaországot és az Egyesült Államokat. Hazánk összesített indexe 48,1 volt, melyhez a levegőminőség 44, 5, a vízminőség 62,8, az éghajlatváltozás pedig 36,9 ponttal járult hozzá. A talajvédelemről nem állt rendelkezésre információ, ennek a legfőbb oka az lehet, hogy ezen indikátor esetében nagy súllyal szerepelnek a hulladék újrafeldolgozására vonatkozó adatok, ez a módszer azonban hazánkban még gyerekcipőben jár. Németország nem szerepelt az összesített rangsorban, mert csak a levegő minőségének (53,4) valamint a talajvédelemnek (75,6) az indikátorai ismeretesek. Az EPI tehát más funkciót tölt be, mint az alapjául szolgáló ESI. Bár az országok összehasonlítása ezen index esetében is fontos, a rendelkezésre álló korlátozott információk miatt a kapott eredmények nem alkalmasak mélyreható elemzésekre. A Jóléti Index (WI) A Wellbeing Indexet, melyet leginkább Jóléti Indexnek lehetne fordítani Robert Prescott Alan alapozta meg. Ez az index az előbbiekhez hasonlóan szintén az országok összehasonlítását teszi lehetővé azzal a különbséggel, hogy míg a fentebb ismertetett mutatók a fenntartható fejlődés környezeti vetületére szorítkoztak, a WI más szempontokat is figyelembe vesz. A WI értéke két mutató átlagából, az Emberi Jóléti Indexből (Human Wellbeing Index, HWI) és az Ökoszisztéma Jóléti Indexből (Ecosystem Wellbeing Index, EWI) áll össze. E kettőt az úgynevezett Fenntarthatósági Barométer két tengelyén lehet 73

74 ábrázolni, ahol a két mutató metszéspontja adja a WI értékét. Ezzel a módszerrel biztosítani lehet, hogy az összesített érték mellett az emberi és természeti vetület is megfelelő hangsúlyt kapjon, így ezek értékét külön-külön is le lehessen olvasni. A Barométer használata széleskörű ország-összehasonlítást tesz lehetővé, emellett kommunikációs eszközként is alkalmazható, mert kisebb közösségek számára is információt nyújt a fenntarthatóság szintjéről. Az Emberi Jólét Index 36 indikátor összesítéséből tevődik össze, melyek az egészség és népesség, a jómód, a tudás és kultúra, a közösségek és a méltányosság témaköreire vonatkoznak. Az Ökoszisztéma Indexének alapját 51 indikátor értéke adja, ezek a talaj, a víz, a levegő, a fajok és az erőforráshasználat területeiről információt nyújtó mérőszámok. A WI 180 országban méri a fenntartható fejlődést. A kapott eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy ezek közül egy ország sem nevezhető fenntarthatónak, mert a legjobb index-értékkel rendelkező Svédország is jelentősen elmarad a fenntarthatóság alsó határát jelző 81-es értéktől. A rangsorban Németország a 13. helyen áll, összesített eredménye 56,5. Míg az ország Emberi Jólét Indexét tekintve meglehetősen jól áll, ez ugyanis 81, ezt lerontja az ökoszisztéma teljesítménye, ami csupán 31. Magyarország Németországtól jelentősen lemaradva, a táblázat 44. helyén áll. A WI hazánkban 43, ami Németország esetéhez hasonlóan a HWI magasabb értékének (65) és az EWI gyenge teljesítményének (33) eredője. A helyezések közötti nagy különbség tehát nem az ökoszisztémák állapotában fennálló eltérésnek tudható be, mert az mindkét ország esetében meglehetősen gyenge. Ebből az következik, hogy a fejlett, magas nemzeti jövedelemmel rendelkező országok környezeti állapota nem sokkal jobb, mint hazánké, a különbség csak annak tekintetében van, hogy a környezet mely területein van szükség javulásra. VIII. ÖSSZEGZÉS A fenntartható fejlődés megvalósítása a világ minden részén óriási erőfeszítéseket fog még követelni. Bár minden ország különböző sajátosságokkal 74

75 rendelkezik, ennek megfelelően más-más problémákkal küzd, mégis számos olyan közös gond van, melyeknek megoldása csak globális összefogással képzelhető el. Ezt segítik elő a nemzetközi szervezetek, melyek között vezető szerepet tölt be az ENSZ. Így van ez a fenntartható fejlődés esetében is. A világ fenntarthatatlanságának felismerése után a 70-es években megindult valamilyen szintű együttműködés a nemzetek között, amit a konferenciák és az ezeken aláírt megállapodások sora bizonyít. Ezek betartása azonban sok esetben megmaradt ígéretnek, de vannak pozitív példák is, ilyen például az ózonkárosító anyagok csökkentésére tett kötelezettségvállalás. Az Európai Unióra különösen igaz, hogy alapvető célkitűzésként határozza meg a fenntartható fejlődést, ennek megfelelően aktívan részt vesz a nemzetközi együttműködésekben, kidolgozta saját fenntartható fejlődési stratégiáját, és erre ösztönzi tagállamait is. Mindezek ellenére a rövidtávú gazdasági érdekek még mindig sokkal erősebbek, mint a környezet és a társadalom védelmének igénye, és alapvető szemléletváltásra van szükség, ha azt akarjuk, hogy a fenntartható fejlődés érdekében tett ígéretek nagy része ne maradjon üres frázis, hanem valóban legyen átültetve a gyakorlatba. A fenntartható fejlődés mutatói segítséget nyújtanak ebben, hiszen kézzelfogható jelét adják az előrehaladásnak. Bár a számítások gyakran pontatlanok és nem is mindig áll rendelkezésre a megfelelő adat, az indikátorok szerepét mégsem szabad lebecsülni. Ezek ugyanis arra ösztönözhetik a gyengébb mutatókkal rendelkező országokat, hogy javítsanak teljesítményükön. A mutatókat azonban óvatosan illik kezelni abból a szempontból, hogy némelyik túlzott mértékben koncentrál egy-egy elemre. Ilyen például az Ökológiai Lábnyom, amely ugyan értékes információkat szolgáltat az országok között fennálló különbségekről, azonban a fenntarthatóságot leegyszerűsíti a fogyasztás és hulladékkezelés problémájára. A többi indikátor esetében már jellemző, hogy végső értéke több szempont alapján tevődik össze, ilyen többek között az EPI vagy az ESI, melyek több adatot vesznek figyelembe és ezeket összegzik egy végső mutató értékében. Ezáltal biztosítják az összehasonlíthatóságot, ennek ellenére nem sikkadnak el az indexek alapjául szolgáló adatok sem. A legmegfelelőbb indikátoroknak talán az ENSZ és az Eurostat által kidolgozott mérőszámokat nevezhetjük. Ezek ugyanis nem egy aggregált indikátor segítségével mutatják meg az eredményeket, hanem számos önálló mutatóval. Ennek eredménye, hogy ezek nem is alkalmasak rangsorolásra, bár természetesen lehetővé teszik az adatok 75

76 összehasonlítását. A magyar és a német példát tekintve, talán meglepetéssel állapíthatjuk meg, hogy a két ország között nem is áll fenn akkora különbség, mint amit a közelmúltbeli történelmük alapján várnánk. Ez az állítás ugyan nem minden mutató esetében igaz, hiszen az összesített indexek esetében meglévő húsz-, harminchelyezésnyi különbséget nehezen lehetne kicsinek nevezni. De az egyes indikátorok esetében van olyan példa, amely azt mutatja, hogy hazánk környezeti állapota jobb, mint Németországé. A németek természetesen a legtöbb mutató vonatkozásában sokkal jobb eredményeket mutathatnak fel, mint mi, mégis azt mondhatjuk, hogy náluk is rengeteg olyan környezeti elem van, melyek állapotában jelentős javulásra van még szükség. A német Fenntartható Fejlődési Stratégia célkitűzései és konkrét intézkedései is ennek vannak alárendelve. Hazánkban pedig az lenne az elsőrendű cél, hogy maga a stratégia készüljön végre el. Országunk lakosainak legnagyobb része ugyanis még mindig kevés vagy egyáltalán semmilyen ismerettel nem rendelkezik a fenntartható fejlődésről, ami sajnos nem csak az átlagemberekre, hanem a döntéshozókra is igaz. A stratégia viszont rendszerezve tartalmazná a problémákat és célokat, hozzájárulva ezzel a társadalom ösztönzéséhez a fenntartható fejlődés elveinek és követelményeinek figyelembevételére. Összességében tehát azt a konzekvenciát lehet levonni, hogy Németországban, és mindenekelőtt hazánkban alapvető szemléletváltozás szükséges. Mivel azonban az ember önző lény, a hosszútávú fenntarthatósági célok csak akkor valósulhatnak meg, ha ezek nem járnak együtt az életminőség romlásával. Bármilyen nehéz is lesz ezt az ellentmondást feloldani, mindannyiunk közös érdekében áll, hiszen bármennyire önzőek vagyunk is, utódaink életszínvonalának és egészségének kockáztatása előbb-utóbb olyan visszafordíthatatlan következményekkel jár, amelyek az egész emberiség létét veszélyeztetik. 76

77 IX. MELLÉKLET 1. sz. melléklet Az ENSZ környezeti indikátorai Főcsoport Alcsoport Indikátorok LEVEGŐ FÖLD Éghajlatváltozás Ó z o n r é t e g károsodása Levegőminőség Mezőgazdaság Erdő Üvegházhatású gázok kibocsátása Ózonkárosító anyagok felhasználása Légszennyező anyagok városi területeken Mezőgazdasági termőterület Műtrágyahasználat Növényvédőszerek használata Erdőterület az ország területének arányában 77

78 Fakitermelési intenzitás ÓCEÁN ÉS TENGER Sivatagosodás Városiasodás Part menti területek Halászat Sivatagosodás által fenyegetett terület Lakott területek aránya Part menti területek algakoncentrációja Fő fajok éves fogási mennyisége FRISS VÍZ Vízmennyiség Felszíni és felszín alatti vizek vízkivétele a teljes rendelkezésre álló mennyiség arányában Vízminőség BOD koncentráció BIODIVERZITÁS Ökoszisztéma A kiválasztott legfőbb ökoszisztémák területe Védett területek aránya a teljes területhez Fajok Kiválasztott legfőbb fajok száma Forrás: 2. sz. melléklet A DUX biodiverzitás-indikátorának alakulása ( ) és a 2015-re elérendő cél 78

79 Forrás: 3. sz. melléklet A DUX energiaproduktivitás-indikátorának alakulása ( ) és a 2020-ra elérendő cél 79

80 Forrás: 4. sz. melléklet Az üvegházhatású gázok kibocsátásának alakulása ( ) és a 2010-re elérendő cél (DUX) 80

81 Forrás: 5. sz. melléklet A légszennyező anyagok mennyiségének alakulása ( ) és a 2010-re elérendő cél (DUX) 81

82 Forrás: 6. sz. melléklet A közlekedési intenzitás alakulása ( ) és az elérendő cél (DUX) Forrás: 7. sz. melléklet A nyersanyagproduktivitás alakulása ( ) és a 2020-ra elérendő cél(dux) 82

FENNTARTHATÓSÁG????????????????????????????????

FENNTARTHATÓSÁG???????????????????????????????? FENNTARTHATÓSÁG???????????????????????????????? Fenntartható fejlődés Olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generáció szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk esélyeit arra, hogy

Részletesebben

Környezetvédelem (KM002_1)

Környezetvédelem (KM002_1) (KM002_1) 11. Fenntartható erőforrásgazdálkodás és fejlődés 2007/2008-as tanév I. félév Dr. Zseni Anikó egyetemi docens SZE, MTK, BGÉKI, Környezetmérnöki Tanszék Fenntartható fejlődés a fenntartható fejlődés

Részletesebben

Hatásvizsgálati Konferencia Fenntartható fejlődés, környezeti és természeti hatások

Hatásvizsgálati Konferencia Fenntartható fejlődés, környezeti és természeti hatások Hatásvizsgálati Konferencia Fenntartható fejlődés, környezeti és természeti hatások? Bibók Zsuzsanna főosztályvezető-helyettes 2011. június 14. Tartalom Fenntartható fejlődés A környezetvédelem és alapelvei

Részletesebben

KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁS A hatékony intézkedések korszaka, világkonferenciák.

KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁS A hatékony intézkedések korszaka, világkonferenciák. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁS A hatékony intézkedések korszaka, világkonferenciák. Dr. Géczi Gábor egyetemi docens ENSZ világértekezlet: Stockholmi Környezetvédelmi Világkonferencia Stockholm, 1972. június 5-16.

Részletesebben

Gazdálkodási modul. Gazdaságtudományi ismeretek III. Környezetgazdaságtan. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc

Gazdálkodási modul. Gazdaságtudományi ismeretek III. Környezetgazdaságtan. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc Gazdálkodási modul Gazdaságtudományi ismeretek III. Környezetgazdaságtan KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc Környezetvédelmi akcióprogramok az Európai Unióban (1-5. akcióprogramok)

Részletesebben

Környezet fogalma Földtörténeti, kémiai és biológiai evolúció Ember megjelenése és hatása a környezetre az ókortól az ipari forradalomig

Környezet fogalma Földtörténeti, kémiai és biológiai evolúció Ember megjelenése és hatása a környezetre az ókortól az ipari forradalomig Környezet fogalma Földtörténeti, kémiai és biológiai evolúció Ember megjelenése és hatása a környezetre az ókortól az ipari forradalomig H.G. Wells és José Martí A XX. században az előző évszázadokénál

Részletesebben

A fenntartható fejlődés megjelenése az ÚMFT végrehajtása során Tóth Tamás Koordinációs Irányító Hatóság Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2009. szeptember 30. Fenntartható fejlődés A fenntarthatóság célja

Részletesebben

Láng István. A Környezet és Fejlıdés Világbizottság (Brundtland Bizottság) jelentése húsz év távlatából

Láng István. A Környezet és Fejlıdés Világbizottság (Brundtland Bizottság) jelentése húsz év távlatából Fenntartható fejlıdés: a XXI. század globális kihívása konferencia Láng István A Környezet és Fejlıdés Világbizottság (Brundtland Bizottság) jelentése húsz év távlatából Budapest, 2007. február 15. Római

Részletesebben

Szeged Város Fenntarthatósági

Szeged Város Fenntarthatósági Szeged Város Fenntarthatósági Fennta Programja 1 Tartalom I. Vezetői összefoglaló... 5 II. Külföldi és hazai fenntartható terv fejlesztéspolitikai keretei, meghatározó dokumentumai... 9 1. A Stockholmi

Részletesebben

Környezetvédelem, hulladékgazdálkodás

Környezetvédelem, hulladékgazdálkodás Környezetvédelem, hulladékgazdálkodás 2009 Dr Farkas Hilda Főosztályvezető, címzetes egyetemi docens KÖRNYEZETVÉDELEM A környezet védelme egyre inkább gazdasági szükségszerűség. Stern Jelentés Környezetvédelem

Részletesebben

A TANÁCSHOZ INTÉZETT AJÁNLÁSRA IRÁNYULÓ JAVASLAT

A TANÁCSHOZ INTÉZETT AJÁNLÁSRA IRÁNYULÓ JAVASLAT Európai Parlament 2014-2019 Plenárisülés-dokumentum B8-1365/2016 9.12.2016 A TANÁCSHOZ INTÉZETT AJÁNLÁSRA IRÁNYULÓ JAVASLAT az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján az Európai Unió prioritásairól

Részletesebben

Javaslat A TANÁCS HATÁROZATA

Javaslat A TANÁCS HATÁROZATA EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, XXX COM(2016) 62 2016/0036 (NLE) Javaslat A TANÁCS HATÁROZATA az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye keretében létrejött Párizsi Megállapodásnak az Európai Unió nevében

Részletesebben

Vidékfejlesztési menedzsment és marketing e-learning - VETÉSFORGÓ

Vidékfejlesztési menedzsment és marketing e-learning - VETÉSFORGÓ Vidékfejlesztési menedzsment és marketing e-learning - VETÉSFORGÓ Környezetgazdálkodás környezetpolitika Az utóbbi évtizedekben kénytelenek voltunk belátni, hogy a környezetvédelem nem választható külön

Részletesebben

Idegenforgalmi ismeretek

Idegenforgalmi ismeretek 4. Idegenforgalmi ismeretek Turizmusformák Előadók: Dr. habil Kocsondi József egyetemi tanár, tanszékvezető Tóth Éva tanársegéd A fenntartható fejlődés fogalma Fenntartható turizmus Készítette: Tóth Éva,

Részletesebben

Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai. Szekér Klára Földművelésügyi Minisztérium Nemzetközi és Kárpát-medencei Kapcsolatok Főosztálya

Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai. Szekér Klára Földművelésügyi Minisztérium Nemzetközi és Kárpát-medencei Kapcsolatok Főosztálya Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai Szekér Klára Földművelésügyi Minisztérium Nemzetközi és Kárpát-medencei Kapcsolatok Főosztálya Fenntartható fejlődés definíció Az erőforrások tartamos - a bolygó eltartóképességének

Részletesebben

Riói Nyilatkozat a Környezetről és a Fejlődésről

Riói Nyilatkozat a Környezetről és a Fejlődésről Riói Nyilatkozat a Környezetről és a Fejlődésről Bevezetés Az Egyesült Nemzetek Környezet és Fejlődés Konferenciája, Bezárva találkozóját, amelyet 1992. június 3-14. között Rio de Janeiróban tartott, Megerősítve

Részletesebben

A Vidékfejlesztési Minisztérium Parlamenti Államtitkárságán az ÁROP 1.1.19 projekt keretében készült stratégiák

A Vidékfejlesztési Minisztérium Parlamenti Államtitkárságán az ÁROP 1.1.19 projekt keretében készült stratégiák A Vidékfejlesztési Minisztérium Parlamenti Államtitkárságán az ÁROP 1.1.19 projekt keretében készült stratégiák Dr. Viski József főosztályvezető Vidékfejlesztési Minisztérium Stratégiai Főosztály Hatásvizsgálatok

Részletesebben

Megelőzés központú környezetvédelem: energia és anyaghatékonyság, fenntarthatóság, tisztább termelés

Megelőzés központú környezetvédelem: energia és anyaghatékonyság, fenntarthatóság, tisztább termelés Őri István GREENFLOW CORPORATION Zrt. Megelőzés központú környezetvédelem: energia és anyaghatékonyság, fenntarthatóság, tisztább termelés Fenntarthatóság-fenntartható fejlődés Megelőzés-prevenció Tisztább

Részletesebben

A stratégiai célok közül egy tetszőlegesen kiválasztottnak a feldolgozása!

A stratégiai célok közül egy tetszőlegesen kiválasztottnak a feldolgozása! Biodiverzitás stratégia 2020 CÉLOK és ESZKÖZÖK Források: http://www.biodiv.hu/convention/f1117799202; http://ec.europa.eu/environment/nature/biodiversity/comm2006/2020.htm; FELADAT A stratégiai célok közül

Részletesebben

Az Olimpiai Mozgalom és a környezetvédelem

Az Olimpiai Mozgalom és a környezetvédelem Az Olimpiai Mozgalom és a környezetvédelem Schmitt Pál A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja Magyar Edzők Társasága Fenntartható fejlődés 1. A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen

Részletesebben

H.G. Wells és José Martí A XX. században az előző évszázadokénál drasztikusabb változások következtek be,

H.G. Wells és José Martí A XX. században az előző évszázadokénál drasztikusabb változások következtek be, H.G. Wells és José Martí A XX. században az előző évszázadokénál drasztikusabb változások következtek be, a Föld lakosainak száma négyszeresére, az energiafelhasználás a tizenhatszorosára, az ipari termelés

Részletesebben

Lisszaboni stratégia és a vállalati versenyképesség

Lisszaboni stratégia és a vállalati versenyképesség Lisszaboni stratégia és a vállalati versenyképesség 46. Közgazdász-vándorgyűlés Czakó Erzsébet Eger, 2008. június 27. 1/17 Témakörök 1. Versenyképesség az EU szintjén 2. A Lisszaboni Stratégia és metamorfózisai

Részletesebben

A fenntartható fejlődés fogalmának története

A fenntartható fejlődés fogalmának története 2. FENNTARTHATÓSÁG, FENNTARTHATÓ TURIZMUS A föld egy bizonyos mértékig, valóban úgy viselkedik, mintha anyánk lenne. Bármit teszünk vele, elnézi nekünk. Ám újabban olyan rendkívüli pusztítást végzünk a

Részletesebben

Uniós szintű fellépések Hosszú- és középtávú tervek. Dr. Baranyai Gábor Külügyminisztérium

Uniós szintű fellépések Hosszú- és középtávú tervek. Dr. Baranyai Gábor Külügyminisztérium Uniós szintű fellépések Hosszú- és középtávú tervek Dr. Baranyai Gábor Külügyminisztérium A kibocsátás csökkentés globális feladat A világ átlaghőmérséklet-növekedésének 2 C fok alatt tartása nemzetközileg

Részletesebben

FEJLESZTÉSI politika és FENNTARTHATÓSÁGI politika kapcsolata globális, EU és hazai szinten. KvVM Stratégiai Fıosztály

FEJLESZTÉSI politika és FENNTARTHATÓSÁGI politika kapcsolata globális, EU és hazai szinten. KvVM Stratégiai Fıosztály FEJLESZTÉSI politika és FENNTARTHATÓSÁGI politika kapcsolata globális, EU és hazai szinten KvVM Stratégiai Fıosztály Történeti áttekintés - globális szinten Fejlesztési együttmőködés 1944 Bretton Woods

Részletesebben

Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból

Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból Prof. Dr. Orosz Éva egyetemi tanár ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpont vezetője, az OECD szakértője Alapvető kérdések Merre tart Európa?

Részletesebben

Agrár-környezetvédelmi Modul Vízgazdálkodási ismeretek. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc

Agrár-környezetvédelmi Modul Vízgazdálkodási ismeretek. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc Agrár-környezetvédelmi Modul Vízgazdálkodási ismeretek KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc Az Európai víz Charta. 3. lecke A víz jelentőségét az ember és környezete számára az

Részletesebben

Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2014-2020 2013. OKTÓBER 17.

Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2014-2020 2013. OKTÓBER 17. Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2014-2020 2013. OKTÓBER 17. A tervezés folyamata -közös programozási folyamat a két partnerország részvételével -2012 őszén programozó munkacsoport

Részletesebben

KÖRNYEZETTUDOMÁNY ALAPJAI

KÖRNYEZETTUDOMÁNY ALAPJAI KÖRNYEZETTUDOMÁNY ALAPJAI FIZIKA ALAPSZAKOS HALLGATÓKNAK SZÓLÓ ELŐADÁS VÁZLATA I. Bevezetés: a környezettudomány tárgya, a fizikai vonatkozások II. A globális ökológia fő kérdései III.Sugárzások környezetünkben,

Részletesebben

Tudománytörténet 6. A környezeti problémák globálissá válnak

Tudománytörténet 6. A környezeti problémák globálissá válnak Tudománytörténet 6. A környezeti problémák globálissá válnak XIX. század Kialakul a vegyipar: Szerves: első műanyag Chardonne-műselyem Szervetlen: elektrolízis alumíniumgyártás Robbanómotorok megalkotása:

Részletesebben

Az Európai Unió regionális politikája a 2007-13-as időszakban

Az Európai Unió regionális politikája a 2007-13-as időszakban dr. Ránky Anna: Az Európai Unió regionális politikája a 2007-13-as időszakban I. A 2007-13-as időszakra vonatkozó pénzügyi perspektíva és a kohéziós politika megújulása A 2007-13 közötti pénzügyi időszakra

Részletesebben

Javaslat A TANÁCS HATÁROZATA

Javaslat A TANÁCS HATÁROZATA EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2016.7.1. COM(2016) 437 final 2016/0200 (NLE) Javaslat A TANÁCS HATÁROZATA a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES)

Részletesebben

Mitől (nem) fenntartható a fejlődés?

Mitől (nem) fenntartható a fejlődés? Mitől (nem) fenntartható a fejlődés? Globális gondok Válaszok és tévutak a XXI. század elején Gyulai Iván Ökológiai Intézet Melyek a problémák? Nincs elegendő erőforrás a gazdasági növekedés fenntartásához

Részletesebben

Az Élet forrásában nincs tegnapi víz. Körforgásos gazdaság: lehetőség a víziparban

Az Élet forrásában nincs tegnapi víz. Körforgásos gazdaság: lehetőség a víziparban Körforgásos gazdaság koncepciója és hazai realitása MASZESZ XVIII. ORSZÁGOS KONFERENCIA Lajosmizse (2017.05.16) Az Élet forrásában nincs tegnapi víz. Körforgásos gazdaság: lehetőség a víziparban Galambos

Részletesebben

ÁLLATOK VILÁGNAPJA október 4.

ÁLLATOK VILÁGNAPJA október 4. ÁLLATOK VILÁGNAPJA október 4. Ha minden nap október negyedike lenne, sokkal többet foglalkoznának az állatokkal, sokkal több figyelmet fordítanának az ember legjobb barátjára, s talán nem kellene annyi

Részletesebben

Marton Miklós, FM Környezetfejlesztési Főosztály

Marton Miklós, FM Környezetfejlesztési Főosztály Marton Miklós, FM Környezetfejlesztési Főosztály 1. Éghajlat üvegházgázok kibocsátása - 1 Az üvegház-gázok kibocsátásának változása az EEA országaiban 1990 és 2012 között 1. Éghajlat üvegházgázok kibocsátása

Részletesebben

HÁNY EMBERT TART EL A FÖLD?

HÁNY EMBERT TART EL A FÖLD? HÁNY EMBERT TART EL A FÖLD? Az ENSZ legutóbbi előrejelzése szerint a Föld lakossága 2050-re elérheti a 9 milliárd főt. De vajon honnan lesz ennyi embernek tápláléka, ha jelentős mértékben sem a megművelt

Részletesebben

0. Nem technikai összefoglaló. Bevezetés

0. Nem technikai összefoglaló. Bevezetés 0. Nem technikai összefoglaló Bevezetés A KÖZÉP-EURÓPA 2020 (OP CE 2020) egy európai területi együttműködési program. Az EU/2001/42 SEA irányelv értelmében az OP CE 2020 programozási folyamat részeként

Részletesebben

Horizontális szempontok: környezeti fenntarthatóság esélyegyenlőség

Horizontális szempontok: környezeti fenntarthatóság esélyegyenlőség Horizontális szempontok: környezeti fenntarthatóság esélyegyenlőség Czippán Katalin 2004. június 24. Európai Tanács 1260/1999 rendelete preambuluma: Mivel a Közösség gazdasági és szociális kohézió erősítését

Részletesebben

Természet- és környezetvédelem. Környezetvédelem története. Világmodellek. Környezetvédelmi világkonferenciák, egyezmények.

Természet- és környezetvédelem. Környezetvédelem története. Világmodellek. Környezetvédelmi világkonferenciák, egyezmények. Természet- és környezetvédelem Környezetvédelem története. Világmodellek. Környezetvédelmi világkonferenciák, egyezmények. A környezetvédelem születése Világmodell-alkotások korszaka Verbális (logikai

Részletesebben

A helyi ellátási rendszerek értékelése nem-növekedési keretben Egy lehetséges szempontrendszer

A helyi ellátási rendszerek értékelése nem-növekedési keretben Egy lehetséges szempontrendszer A helyi ellátási rendszerek értékelése nem-növekedési keretben Egy lehetséges szempontrendszer DOMBI Judit PhD-hallgató Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Közgazdaságtani Doktori Iskola Magyar

Részletesebben

A folyamatos erdőborítás igazgatási vonatkozásai Lapos Tamás erdészeti osztályvezető

A folyamatos erdőborítás igazgatási vonatkozásai Lapos Tamás erdészeti osztályvezető Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti, Halászati és Vadászati Főosztály 1055 Budapest, Kossuth L. tér 11. A folyamatos erdőborítás igazgatási vonatkozásai Lapos Tamás erdészeti osztályvezető Erdőgazdálkodás

Részletesebben

Természet és társadalom: egy új viszony kezdete a klímaváltozás árnyékában

Természet és társadalom: egy új viszony kezdete a klímaváltozás árnyékában Természet és társadalom: egy új viszony kezdete a klímaváltozás árnyékában XI. Magyar Természetvédelmi Biológia Konferencia 2017. november 3. WWF Magyarország - Sipos Katalin Természet és társadalom A

Részletesebben

7. EU Környezeti Akcióprogram (2020- ig)

7. EU Környezeti Akcióprogram (2020- ig) 7. EU Környezeti Akcióprogram (2020- ig) A jövőkép 2050-ben a bolygó ökológiai kapacitásait figyelembe véve, azok keretein belül és jól fogunk élni. Jólétünk és az egészséges környezet hátterében az innovatív,

Részletesebben

G L O B A L W A R M I N

G L O B A L W A R M I N G L O B A L W A R M I N Az üvegházhatás és a globális felmelegedés Az utóbbi kétszáz évben a légkör egyre többet szenved az emberi tevékenység okozta zavaró következményektől. Az utóbbi évtizedek fő változása

Részletesebben

A Kormány klímapolitikája az Európai Unió hosszú távú klímapolitikájának tükrében

A Kormány klímapolitikája az Európai Unió hosszú távú klímapolitikájának tükrében A Kormány klímapolitikája az Európai Unió hosszú távú klímapolitikájának tükrében Magyar Fenntarthatósági Csúcs 2014.11.19. Hevesi Zoltán Ajtony zöldgazdaság fejlesztéséért, klímapolitikáért, valamint

Részletesebben

Környezet AZ EURÓPAI SZOCIALISTÁK PÁRTJÁNAK PARLAMENTI FRAKCIÓJA

Környezet AZ EURÓPAI SZOCIALISTÁK PÁRTJÁNAK PARLAMENTI FRAKCIÓJA Környezet AZ EURÓPAI SZOCIALISTÁK PÁRTJÁNAK PARLAMENTI FRAKCIÓJA Minden európai elismeri, hogy a környezet nem megosztható és alapvető fontosságú kötelezettségünk, hogy megvédjük. Az Európai Unió Jó környezetet

Részletesebben

Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK

Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK Tartalomjegyzék HARMADIK RÉSZ ESETTANULMÁNYOK ÉS EMPIRIKUS FELMÉRÉSEK (I) A pénzügyi integráció hozadékai a világgazdaságban: Empirikus tapasztalatok, 1970 2002.................................... 13 (1)

Részletesebben

Őri István vezérigazgató Green Capital Zrt. 2010. május 6.

Őri István vezérigazgató Green Capital Zrt. 2010. május 6. Őri István vezérigazgató Green Capital Zrt. 2010. május 6. A tanulmány az NFGM megbízásából készült Miért? (NFFT Jövőkereső) Mindezekre tekintettel halaszthatatlan, hogy a magyar társadalom körében széleskörű

Részletesebben

A környezetvédelem szerepe

A környezetvédelem szerepe A környezetvédelem szerepe Szerepek a környezetvédelemben 2010. június 17. 7. Tisztább Termelés Szakmai Nap TÖRTÉNETE Az emberi tevékenység hatásai a történelem során helyi, térségi, országos, majd ma

Részletesebben

A KAP második pillére Az Európai Unió vidékfejlesztési politikája Varga Ágnes

A KAP második pillére Az Európai Unió vidékfejlesztési politikája Varga Ágnes A KAP második pillére Az Európai Unió vidékfejlesztési politikája Varga Ágnes egyetemi tanársegéd varga.agi14@gmail.com Vidékföldrajz és vidékfejlesztés III. Szociológia alapszak, regionális és településfejlesztés

Részletesebben

Fenntartható környezet- és erőforrásgazdálkodás

Fenntartható környezet- és erőforrásgazdálkodás A fenntartható fejlődés gazdaságtana /42M004/ és a Fenntartható környezet- és erőforrásgazdálkodás /42MN20/ kurzusok előadásainak vázlata (2018. tavasz MSc-kurzusok) Előadó: Dr. Valkó László c. egyetemi

Részletesebben

SZIJÁRTÓ ÁGNES DRS PROJEKTFINANSZÍROZÁSI KONFERENCIA NOVEMBER 12. BUDAPEST

SZIJÁRTÓ ÁGNES DRS PROJEKTFINANSZÍROZÁSI KONFERENCIA NOVEMBER 12. BUDAPEST SZIJÁRTÓ ÁGNES DRS PROJEKTFINANSZÍROZÁSI KONFERENCIA 2018. NOVEMBER 12. BUDAPEST ELŐADÁS TARTALMA I. MI A LIFE PROGRAM? II. KIK ÉS HOGYAN PÁLYÁZHATNAK? III. MILYEN PROJEKTTÉMÁKRA LEHET PÁLYÁZNI? IV. MI

Részletesebben

Új utakon a hazai hulladékgazdálkodás Gödöllő, június Fenntartható termelés és fogyasztás

Új utakon a hazai hulladékgazdálkodás Gödöllő, június Fenntartható termelés és fogyasztás Új utakon a hazai hulladékgazdálkodás Gödöllő, 2012. június 13-14. Fenntartható termelés és fogyasztás Szuppinger Péter Kállay Tamás szakértők Regionális Környezetvédelmi Központ Regional Environmental

Részletesebben

Környezetgazdálkodás 2. előadás. Társadalmi, gazdasági fejlődés és globális hatásai Bodáné Kendrovics Rita Óbudai Egyetem RKK.2010.

Környezetgazdálkodás 2. előadás. Társadalmi, gazdasági fejlődés és globális hatásai Bodáné Kendrovics Rita Óbudai Egyetem RKK.2010. Környezetgazdálkodás 2. előadás Társadalmi, gazdasági fejlődés és globális hatásai Bodáné Kendrovics Rita Óbudai Egyetem RKK.2010. Aurelio Peccei olasz gazdasági szakember által alapított nemzetközi tudóstársaság:

Részletesebben

Hazai intézkedések értékelése az energia és a klímapolitika kapcsolatrendszerében. Prof. Dr. Molnár Sándor Prof. Dr.

Hazai intézkedések értékelése az energia és a klímapolitika kapcsolatrendszerében. Prof. Dr. Molnár Sándor Prof. Dr. Hazai intézkedések értékelése az energia és a klímapolitika kapcsolatrendszerében Prof. Dr. Molnár Sándor Prof. Dr. Tánczos Katalin A magyar energia- és környezetpolitika összefüggései, új kihívásai MTA

Részletesebben

HU Egyesülve a sokféleségben HU A8-0307/2. Módosítás. Thomas Händel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében

HU Egyesülve a sokféleségben HU A8-0307/2. Módosítás. Thomas Händel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében 21.10.2015 A8-0307/2 2 3 a bekezdés (új) 3a. sajnálatosnak tartja, hogy nem történt általános utalás az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéssel kapcsolatos célkitűzésére;

Részletesebben

Természetes környezet. A bioszféra a Föld azon része, ahol van élet és biológiai folyamatok mennek végbe: kőzetburok vízburok levegőburok

Természetes környezet. A bioszféra a Föld azon része, ahol van élet és biológiai folyamatok mennek végbe: kőzetburok vízburok levegőburok Természetes környezet A bioszféra a Föld azon része, ahol van élet és biológiai folyamatok mennek végbe: kőzetburok vízburok levegőburok 1 Környezet természetes (erdő, mező) és művi elemekből (város, utak)

Részletesebben

Jogszabályi háttér bemutatása Devecseri Járás

Jogszabályi háttér bemutatása Devecseri Járás Jogszabályi háttér bemutatása Devecseri Járás Nemzetközi jogi kitekintés Az egyes nemzetállamok közötti kapcsolatok rendezését a nemzetközi egyezmények, nemzetközi szerződések szolgálják, melyek az államok

Részletesebben

Katasztrófához vezethet a természeti sokféleség ilyen mértékű csökkenése

Katasztrófához vezethet a természeti sokféleség ilyen mértékű csökkenése Katasztrófához vezethet a természeti sokféleség ilyen mértékű csökkenése Az Európai Unió LIFE programjának támogatásával, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és nemzetközi szervezete,

Részletesebben

8165/16 ek/gu/kk 1 DGE 1A

8165/16 ek/gu/kk 1 DGE 1A Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, 2016. április 22. (OR. en) 8165/16 AZ ELJÁRÁS EREDMÉNYE Küldi: a Tanács Főtitkársága Dátum: 2016. április 21. Címzett: a delegációk ENV 239 FIN 242 AGRI 200 IND 79 SAN

Részletesebben

A környezetvédelem alapelvei

A környezetvédelem alapelvei A környezetvédelem alapelvei Alapelvek funkciói Kettős: - iránymutatás a jogalkotás számára - eligazítás a jogi dokumentumok gyakorlati alkalmazásában Az egzakt megismerés elve A környezet állapotának,

Részletesebben

Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, szeptember 27. (OR. en)

Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, szeptember 27. (OR. en) Conseil UE Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, 2016. szeptember 27. (OR. en) Intézményközi referenciaszám: 2016/0184 (NLE) 12256/16 LIMITE JOGALKOTÁSI AKTUSOK ÉS EGYÉB ESZKÖZÖK Tárgy: PUBLIC CLIMA 111 ENV

Részletesebben

A fenntarthatóság pedagógiájának nemzetközi helyzete. Varga Attila

A fenntarthatóság pedagógiájának nemzetközi helyzete. Varga Attila A fenntarthatóság pedagógiájának nemzetközi helyzete Varga Attila varga.attila@ofi.hu Fenntartható Fejlődési Célok Az ENSZ 193 tagállama 2015. augusztus 2-án megállapodott a Fenntartható Fejlődési Célokban.

Részletesebben

A környezeti szabályozás célja, feladatai. A szabályozás alapkövetelményei. A szabályozás alapkövetelményei 2. A közvetlen szabályozás eszközei

A környezeti szabályozás célja, feladatai. A szabályozás alapkövetelményei. A szabályozás alapkövetelményei 2. A közvetlen szabályozás eszközei ELÕADÁS ÁTTEKINTÉSE Környezeti szabályozás, környezetvédelmi stratégiák A környezeti szabályozás célja, feladatai Közvetett vagy gazdasági szabályozás A környezetvédelem térnyerése a vállalati gyakorlatban

Részletesebben

Nemzetközi klímapolitikai együttműködés, az EU klímapolitikája, vállalásai, eszközei, és a hazai feladatok

Nemzetközi klímapolitikai együttműködés, az EU klímapolitikája, vállalásai, eszközei, és a hazai feladatok Nemzetközi klímapolitikai együttműködés, az EU klímapolitikája, vállalásai, eszközei, és a hazai feladatok dr. Faragó Tibor, dr. Hasznos Erika sztratoszféra Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium felszín

Részletesebben

Az információs társadalom európai jövőképe. Dr. Bakonyi Péter c. Főiskolai tanár

Az információs társadalom európai jövőképe. Dr. Bakonyi Péter c. Főiskolai tanár Az információs társadalom európai jövőképe Dr. Bakonyi Péter c. Főiskolai tanár Tartalom Lisszaboni célok és az információs társadalom Az eeurope program félidős értékelése SWOT elemzés Az információs

Részletesebben

A szelíd turizmus kritériumai

A szelíd turizmus kritériumai A szelíd turizmus kritériumai Történet röviden 60-as évektől fokozódó kritikák Stockholm, 1972: Környezet és fejlődés Brundtland-jelentés, 1974 Rio de Janeiro, 1992: Föld Csúcs Ökoturizmus fogalmának megjelenése

Részletesebben

Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért

Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért 2006R1084 HU 01.07.2013 001.001 1 Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért B A TANÁCS 1084/2006/EK RENDELETE (2006. július 11.) a

Részletesebben

Green Dawn Kft. Bemutatkozunk

Green Dawn Kft. Bemutatkozunk Green Dawn Kft Bemutatkozunk Cégtörténet, tevékenységek Társaságunk 2006-ban alakult, fő tevékenységi körünk az energetika és az energia rendszerek optimalizálása. Jelenleg az alábbi szolgáltatásainkat

Részletesebben

7655/14 ek/agh 1 DG B 4A

7655/14 ek/agh 1 DG B 4A AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA Brüsszel, 2014. március 12. (14.03) (OR. en) 7655/14 SOC 194 FELJEGYZÉS Küldi: Címzett: Tárgy: a Tanács Főtitkársága a delegációk A szociális helyzet az EU-ban A Tanács következtetései

Részletesebben

Az EU regionális politikája

Az EU regionális politikája Az EU regionális politikája 2017. 12. 07. Mit értünk régió alatt? A régió alatt egyedi sajátosságokat felmutató, valamilyen közös jellemzőket magában foglaló s ezek alapján földrajzilag elhatárolható területi

Részletesebben

A Nemzeti Alkalmazkodási Központ bemutatása Bencsik János a Nemzeti Alkalmazkodási Központ vezetője az MFGI igazgató-helyettese

A Nemzeti Alkalmazkodási Központ bemutatása Bencsik János a Nemzeti Alkalmazkodási Központ vezetője az MFGI igazgató-helyettese A Nemzeti Alkalmazkodási Központ bemutatása Bencsik János a Nemzeti Alkalmazkodási Központ vezetője az MFGI igazgató-helyettese EGT Támogatási Alap Alkalmazkodás az Éghajlatváltozáshoz Program és Nemzeti

Részletesebben

Magyar prioritások a Rio +20 folyamatban

Magyar prioritások a Rio +20 folyamatban Magyar prioritások a Rio +20 folyamatban dr. Baranyai Gábor EU ÁGAZATI POLITIKÁKÉRT FELELŐS HELYETTES ÁLLAMTITKÁR Célok: Rio+20 ENSZ Fenntartható Fejlıdési Konferencia 2012. június 20-22. I. A konferencia

Részletesebben

SAJTÓKÖZLEMÉNY DRASZTIKUS KÁROSANYAGKIBOCSÁTÁS-CSÖKKENTÉS A FORDNÁL

SAJTÓKÖZLEMÉNY DRASZTIKUS KÁROSANYAGKIBOCSÁTÁS-CSÖKKENTÉS A FORDNÁL SAJTÓKÖZLEMÉNY DRASZTIKUS KÁROSANYAGKIBOCSÁTÁS-CSÖKKENTÉS A FORDNÁL A Ford közzétette 14. Fenntarthatósági Jelentését, amelyben a vállalat kiemeli, hogy 2000 és 2012 között a globális gyártóüzemekben 37

Részletesebben

Agrár-környezetvédelmi Modul Agrár-környezetvédelem, agrotechnológia. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc

Agrár-környezetvédelmi Modul Agrár-környezetvédelem, agrotechnológia. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc Agrár-környezetvédelmi Modul Agrár-környezetvédelem, agrotechnológia KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc A környezetvédelem kialakulásának rövid áttekintése. 92.lecke A szervezett

Részletesebben

Zöld beszerzés a Buy Smart+ projekt tapasztalatai

Zöld beszerzés a Buy Smart+ projekt tapasztalatai Zöld beszerzés a Buy Smart+ projekt tapasztalatai Budapest, 2013. november 26. A Kbt. 2013. július 1-jei változásai nyomán felmerült egyes jogértelmezési kérdések konferencia Varga Katalin, Energiaklub

Részletesebben

NEMZETI PARLAMENT INDOKOLÁSSAL ELLÁTOTT VÉLEMÉNYE A SZUBSZIDIARITÁSRÓL

NEMZETI PARLAMENT INDOKOLÁSSAL ELLÁTOTT VÉLEMÉNYE A SZUBSZIDIARITÁSRÓL EURÓPAI PARLAMENT 2014-2019 Jogi Bizottság 2.7.2014 NEMZETI PARLAMENT INDOKOLÁSSAL ELLÁTOTT VÉLEMÉNYE A SZUBSZIDIARITÁSRÓL Tárgy: a brit alsóháznak indokolással ellátott véleménye a be nem jelentett munkavégzés

Részletesebben

Nemzeti Környezetügyi Intézet. ig ra - Dr. Teplán István főigazgató - Dr. Gellér Zita főtanácsadó

Nemzeti Környezetügyi Intézet. ig ra - Dr. Teplán István főigazgató - Dr. Gellér Zita főtanácsadó Riótól l Rióig ig - felkész szülés s a Rio+20 konferenciára ra - Mi valósult meg az első riói i konferencia óta? Dr. Teplán István főigazgató - Dr. Gellér Zita főtanácsadó 1 Stockholm Rió Johannesburg

Részletesebben

MEHI Szakmai Konferencia: Energiahatékonyságot EU-s forrásokból: Energiahatékonyság, Klímacélok, Energiabiztonság Október 28.

MEHI Szakmai Konferencia: Energiahatékonyságot EU-s forrásokból: Energiahatékonyság, Klímacélok, Energiabiztonság Október 28. MEHI Szakmai Konferencia: Energiahatékonyságot EU-s forrásokból: Energiahatékonyság, Klímacélok, Energiabiztonság 2014. Október 28. Budapest Az EU integrált európai klíma és energia politika fő célkitűzései

Részletesebben

A légszennyezés hazai és Európai Uniós szabályozása, Magyarország EU csatlakozásával kapcsolatos változtatásai, Dorog térség tükrében

A légszennyezés hazai és Európai Uniós szabályozása, Magyarország EU csatlakozásával kapcsolatos változtatásai, Dorog térség tükrében Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Levelező tagozat Európai üzleti tanulmányok szakirány A légszennyezés hazai és Európai Uniós szabályozása, Magyarország EU csatlakozásával

Részletesebben

Az Öko-völgy Program szerepe a fenntartható nemzeti kultúra kialakításában

Az Öko-völgy Program szerepe a fenntartható nemzeti kultúra kialakításában Az Öko-völgy Program szerepe a fenntartható nemzeti kultúra kialakításában Sölétormos Jenő (Gaura Sakti das) Krisna-völgy elnöke Definíciók A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen

Részletesebben

- Fenntarthatósági szempontok érvényesítése a pályázatokban -

- Fenntarthatósági szempontok érvényesítése a pályázatokban - - Fenntarthatósági szempontok érvényesítése a pályázatokban - A leghátrányosabb helyzetű kistérségek fejlesztési és együttműködési kapacitásainak megerősítése ÁROP-1.1.5/C A Tokaji kistérség fejlesztési

Részletesebben

G E overn E EE j pro ekt kt

G E overn E EE j pro ekt kt GovernEE projekt A projekt háttere, előzmény A Good Governance in Energy Efficiency Jó kormányzás az energiahatékonyság területén! - Energiabiztonság és a klímaváltozás problémája - Energia hatékonyság

Részletesebben

A Magyar EU elnökség a halászatban, a Közös Halászati Politika változásának lehetséges hatásai a haltermelésre

A Magyar EU elnökség a halászatban, a Közös Halászati Politika változásának lehetséges hatásai a haltermelésre A Magyar EU elnökség a halászatban, a Közös Halászati Politika változásának lehetséges hatásai a haltermelésre Bardócz Tamás halászati osztályvezető Vidékfejlesztési Minisztérium Az előadás tartalma: Magyar

Részletesebben

GLOBALIZÁCIÓ FOGALMA

GLOBALIZÁCIÓ FOGALMA GLOBALIZÁCIÓ GLOBALIZÁCIÓ FOGALMA Azoknak a bonyolult folyamatoknak az összessége, amelyek a gazdaság, a technika, a pénzügy, a politika és a kultúra területén az egész Földre kiterjedő új rendszereket

Részletesebben

KONFERENCIA. Az igazságos átmenetről az energiaiparban a kelet-közép európai régióban. Budapest, november

KONFERENCIA. Az igazságos átmenetről az energiaiparban a kelet-közép európai régióban. Budapest, november KONFERENCIA Az igazságos átmenetről az energiaiparban a kelet-közép európai régióban Budapest, 2017. november 27-28. Az európai energetikai célkitűzések, az un. 4. európai energiacsomag. Az Európai Szociális

Részletesebben

Javaslat a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetségéhez történő csatlakozási szándék jóváhagyására

Javaslat a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetségéhez történő csatlakozási szándék jóváhagyására Javaslat a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetségéhez történő csatlakozási szándék jóváhagyására Ózd, 2017. szeptember 28. Előterjesztő: Polgármester Előkészítő: Településfejlesztési Osztály Tisztelt

Részletesebben

Környezeti fenntarthatóság

Környezeti fenntarthatóság Környezeti fenntarthatóság Cél: konkrét, mérhető fenntarthatósági szempontok vállalása, és/vagy meglévő jó gyakorlatok fenntartása. 5 FŐ CÉLKITŰZÉS I. A környezeti követelmények elfogadása és megtartása

Részletesebben

Az éghajlatváltozás mérséklése: a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia és a további feladataink

Az éghajlatváltozás mérséklése: a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia és a további feladataink Az éghajlatváltozás mérséklése: a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia és a további feladataink Szabó Imre miniszter Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Tartalom 1. A feladatok és végrehajtásuk szükségessége,

Részletesebben

3. Ökoszisztéma szolgáltatások

3. Ökoszisztéma szolgáltatások 3. Ökoszisztéma szolgáltatások Általános ökológia EA 2013 Kalapos Tibor Ökoszisztéma szolgáltatások (ecosystem services) - az ökológiai rendszerek az emberiség számára számtalan nélkülözhetetlen szolgáltatásokat

Részletesebben

Az állami erdészeti szektor időszerű kérdései. Budapest, 2006. február 1. Klemencsics András Erdészeti Főosztály

Az állami erdészeti szektor időszerű kérdései. Budapest, 2006. február 1. Klemencsics András Erdészeti Főosztály Az állami erdészeti szektor időszerű kérdései Budapest, 2006. február 1. Klemencsics András Erdészeti Főosztály MAGYARORSZÁG ERDŐTERÜLETE NAPJAINKBAN Területi adatok Erdőgazdálkodás alá vont terület: -

Részletesebben

LIFE környezetvédelem és erőforrás hatékonyság

LIFE környezetvédelem és erőforrás hatékonyság LIFE környezetvédelem és erőforrás hatékonyság Hazai és EU stratégiai háttér sikeres projekttémák 2018. március 20. Hazai stratégiai háttér Nemzeti Környezetvédelmi Program (2015-2020) Fenntartható Fejlődés

Részletesebben

Agrár-környezetvédelmi Modul Agrár-környezetvédelem, agrotechnológia. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc

Agrár-környezetvédelmi Modul Agrár-környezetvédelem, agrotechnológia. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc Agrár-környezetvédelmi Modul Agrár-környezetvédelem, agrotechnológia KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MÉRNÖKI MSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI MSc Fenntartható mezőgazdálkodás. 98.lecke Hosszú távon működőképes, fenntartható

Részletesebben

Figyelemfelhívás a környezeti fenntarthatóság fontosságára a as fejlesztési ciklus pályázatainál

Figyelemfelhívás a környezeti fenntarthatóság fontosságára a as fejlesztési ciklus pályázatainál Figyelemfelhívás a környezeti fenntarthatóság fontosságára a 2014-2020-as fejlesztési ciklus pályázatainál Tiszta-tó a Tisza-tó szakmai konferencia Kisköre, 2016. május 13. Lakatos István irodavezető Jász-Nagykun-Szolnok

Részletesebben

REGIONÁLIS INNOVÁCIÓ-POLITIKA

REGIONÁLIS INNOVÁCIÓ-POLITIKA Dőry Tibor REGIONÁLIS INNOVÁCIÓ-POLITIKA KIHÍVÁSOK AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON DIALÓG CAMPUS KIADÓ Budapest-Pécs Tartalomj egy zék Ábrajegyzék 9 Táblázatok jegyzéke 10 Keretes írások jegyzéke

Részletesebben

A globalizáció fogalma

A globalizáció fogalma Globális problémák A globalizáció fogalma átfogó problémák tudománya, amely az EGÉSZ emberiséget új j módon, tendenciájukban egyenesen egzisztenciálisan is érintik. Területei: például az ökológiai problematika,,

Részletesebben

10699/19 zv/af/kf 1 TREE.1

10699/19 zv/af/kf 1 TREE.1 Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, 2019. július 17. (OR. en) 10699/19 PV CONS 39 ENV 661 CLIMA 197 TERVEZET JEGYZŐKÖNYV AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA (Környezetvédelem) 2019. június 26. 10699/19 zv/af/kf 1 TARTALOM

Részletesebben

Fenntartható fejlődés és fenntartható gazdasági növekedés. Gyulai Iván 2013. november 20. Budapest

Fenntartható fejlődés és fenntartható gazdasági növekedés. Gyulai Iván 2013. november 20. Budapest Fenntartható fejlődés és fenntartható gazdasági növekedés Gyulai Iván 2013. november 20. Budapest A fenntartható fejlődés mítosza A jelen szükségleteinek kielégítése a jövő sérelme nélkül. A jelen szükségleteinek

Részletesebben

Környezet és fejlődés 2017 Ellenőrző kérdések

Környezet és fejlődés 2017 Ellenőrző kérdések Környezet és fejlődés 2017 Ellenőrző kérdések A növekedés határai 1. Mit értünk azon, hogy a Föld összetett anyagforgalmi rendszer? 2. Mely kérdésekre keresték a választ a Római Klub által megbízott kutatók,

Részletesebben