Házasság és család. A házasság. A házasság célja, családalapítás, felemás iga, a házasság nélküli élet, özvegység

Átírás

1 Házasság és család A házasság A házasság célja, családalapítás, felemás iga, a házasság nélküli élet, özvegység És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt. És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté. (1Móz 2,18-24) Mi a házasság a célja? Ha olyan fiatalokat kérdeznénk, akik még előtte állnak: Mit vártok a házasságtól?, akkor a lányok többsége ilyen választ adna: szeretnék férjhez menni, mert lesz valaki, akihez tartozhatok; aki szeret, akire támaszkodhatom, aki kényeztet. Úgy szeretné, ha boldogan élnének, együtt turbékolnának. Rózsaszín köd lebeg a szemük előtt. A fiúk válasza is hasonló lenne: lesz, aki boldoggá teszi őt. Pedig az olvasott Igében ezekről szó sincs. Ezt azért fontos tudni, hogy így készüljünk a házasságra, így menjünk bele, mert csak akkor lesz jó. Ha úgy kezdünk bele, hogy elképzeltünk valamit, de az nem válik valóra, nagyot fogunk csalódni. Ha viszont úgy megyünk bele, hogy tudjuk, mi Isten akarata, és ezt vállaljuk is, nem fogunk csalódni. Isten mellettünk lesz, és a házasságunk is célt fog érni. Mi tehát a házasság célja? Az Igéből a házasságnak négyféle célját látom, amit Isten kijelentett. A legelső cél: az embernek segítőtársra van szüksége Így olvastuk: És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek neki segítő társat, hozzá illőt. Nem jó egyedül lenni, mert a férfinak akkor még csak Ádám volt, mikor Isten ezt mondta, segítőtársra van szüksége. Isten elvitte az összes állatot Ádám előtt, de nem talált hozzá illőt. A csontjából való, a testéből való feleség lett a hozzá illő segítőtárs. Ezzel kapcsolatban szeretném hangsúlyozni: nem a férfi az asszony segítőtársa. Ezt azért tartom fontosnak, mert vannak, akik úgy gondolják már a házasság előtt is, és a házasságban is, hogy majd segít a férjem. Nem a férfi a segítő. Az asszony a segítő. A férfinak van szüksége arra, hogy az asszony segítsen neki. A férfiak számára is szeretnék valamit kiemelni. A férfi úgy tekintsen a feleségére, hogy ő segítője annak a feladatnak az elvégzésében, amit Isten rábízott. Tudja-e a férfi, hogy mit bízott rá Isten? Tudja-e, mi a feladata? Ezen a földön a férfi feladata volna gyereket nevelni, mosni, főzni, takarítani, teljesen egyedül hordozni minden terhet. Gondolják meg a férfiak, hogy ezt mind nekik kellene elvégezniük, egyes egyedül, ha nem volna segítőtársuk. Amikor egy feleség beteg, akkor többet kell a háztartásban a férfinak részt vállalnia: főzésben, mosásban, takarításban, és egyéb terhek hordozásában. Ilyenkor gondolja végig egy férfi: nem ő segít a feleségének. Ez eredetileg mind az ő dolga volna. Milyen nagy kincs az, hogy van segítőtársa. Nem mindig minden az ő dolga, csak ritkán, mert

2 van felesége, van segítője. Amikor súlyos terhek, gondok, lelki bajok nyomják a férfi vállát, milyen jó, hogy nem egyedül kell hordoznia. Tudjuk, a hívő ember az Úrral megbeszéli ezeket, de egyedül kellene viselnie az emberek között, ha nem volna segítsége. Elmondhatja a feleségének, és együtt hordozhatják, akár a családi, akár más súlyos gondokat. Milyen jó, hogy van segítőtársa az embernek! A feleség vigyázzon, nehogy a maga szolgálatába akarja állítani a férjét, hogy abban segítsen neki, amit ő lát jónak. Ne az asszonynak legyenek tervei, céljai, és ne kérje a férjét: segíts nekem ezt is, meg azt is megvalósítani! Ezért mondja az Ige: Ne uralkodjék a férfin az asszony. Tudja meg, hogy ő a férje segítője, azoknak a terveknek a megvalósításában, amit a férfinak Istentől kell elvennie. Azt pedig a férfinak kell nagyon jól megértenie, hogy a elesége segít neki, de ez nem azt jelenti, hogy ő pedig azt csinálhat, amit akar, kénye-kedve szerint parancsolhat, mert ő az úr a háznál. A férfinak is van feje, Krisztus, ezért tudnia kell, mit bízott rá az Úr; és abban a munkában segítőtárs a felesége. Erre most nem tudok kitérni, hogy mi a férj feladata, de a hívő férfiak ezt tudják. Tudniuk kell! Ez az első célja a házasságnak. A házasság másik célja: szaporodjatok és sokasodjatok Így olvassuk Mózes 1. könyve 1. rész 28. versében: És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá Gyermekek, emberek szülessenek erre a világra. A gyermek családba szülessen, mert ez az Isten akarata. Apja, anyja, testvérei legyenek, így tud egészségesen felnőni, kifejlődni olyan emberré, ami Isten céljának megfelelő. Aki házasságra lép, ezzel számoljon! Tudom, mikor házasság előtt állnak a fiatalok, egy kicsit erre is gondolnak: Jó, mert lesz gyerekünk is. De ezt is rózsaszínben látják, kivéve azokat, akik nagycsaládban nőttek fel. Ők látják azt is, mennyi gonddal jár a gyermek. A fiatalok előre gondoljanak rá, a házasságuk egyik célja az lesz, hogy gyermekek szülessenek. Lehet, hogy sok gyermekük lesz. Vállalják-e indketten az Úrért ennek a terhét? Vannak házasságok, ahol Isten nem ad gyermeket. Attól az még házasság, mert nem ez az egyetlen célja. Nem olyan szégyen ez ma, mint az Ószövetségben volt. Nem baj, ha Isten nem ad gyermeket. Arra a házaspárra más terheket és feladatokat fog Isten bízni. Talán a férfira az igehirdetést, a gyülekezeti terhek hordozását. Az asszonyra a segítést: talán olyanokét, ahol több gyermek van; mások látogatását; mások terhének a hordozását; nekik is van feladatuk. Itt hadd térjek ki arra, hogy a világban eléggé elterjedt az, ha nincs gyermek, akkor mindent megtesznek, hogy legyen. Mindenfajta orvosi beavatkozást, lombikbébiprogramot, bármit igénybe vesznek. Ezt nem javasolnám. Ha Isten bezárta a méhet, inkább arra figyeljenek, mi minden mást bízott rájuk az Úr. Ha Isten megnyitotta a méhet, akkor azt kell vállalniuk, hogy gyermekeket neveljenek. Vegyük el Isten kezéből, amit ad. A harmadik célja a házasságnak a paráznaság elkerülése A mik felől pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni. De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje. (1Kor 7,1-2) Ugyanebből a fejezetből a 9. vers szerint: De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni. Aki magát nem tudja megtartóztatni ezen a téren, az nehogy paráznaságba essen, inkább házasságban éljen. Nem mindenkinek van arra kegyelmi ajándéka, hogy megtartóztassa magát, írja Pál az 1. Korinthusi levél 7. rész 7. versében. Akinek nincs meg ez a kegyelmi ajándéka, éljen házasságban. Én tudom, hogy nagyon sok lány erre azt mondja: Jó, de ha nem vesz el senki, akkor mit tegyek? Biztos vagyok abban, hogy Isten tudja, a lányoknak ezen a területen milyen nehézségeik vagy kísértéseik vannak. Nyugodjanak meg, ha nem veszi el senki őket, ad nekik Isten kegyelmet, hogy úgy maradjanak, és ne essenek a paráznaság bűnébe. Ad nekik kegyelmi ajándékot erre!

3 A házasság negyedik célja az, hogy kiábrázolja Krisztus és a Gyülekezet kapcsolatát Az Efézusi levél 5. rész 31. versétől olvasható: Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az Egyházról [a Gyülekezetről] szólok. Itt Pál apostol viszonylag hosszan beszél házasságról, férjről, feleségről, hogyan éljenek együtt, mi a feladatuk. Idézi azt, amit Mózes 1. könyvéből olvastunk: Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, ragaszkodik feleségéhez; és lesznek ketten egy testté. Majd így összegzi: Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról, az Egyházról [a Gyülekezetről] szólok. A hívő, és csakis a hívő házasságnak a célja az, hogy kiábrázolja Krisztus és a Gyülekezet kapcsolatát. Most nincs idő, hogy ezt részletesebben kifejtsem, de igen fontos dolog az, hogy úgy beszél a Szentírás a házasságról, mint Krisztus és a Gyülekezet kapcsolatáról. A Gyülekezet Krisztusból való, mint Éva Ádámból. Krisztus testéből és csontjából valók vagyunk. Öröktől fogva kiválasztva. Amikor Krisztus meghalt a Golgotán, az Ő halálából keltünk életre, ekkor vett ki Isten Belőle. Ádám a mély álomból felébredve azonnal tudta, hogy az asszony, aki ott áll előtte, belőle való. Bár még sohasem látta azelőtt, Istennek nem kellett magyaráznia semmit. Elé állította, és azt mondta Ádám: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett (1Móz 2,23). Így van a Gyülekezet is Krisztusból. Az Efézusi levél leírja, hogyan szereti Krisztus a Gyülekezetet: önmagát adta érte, hogy megszentelje, megtisztítsa és megtartsa. Azt mondja a férfiaknak: így szeressétek a feleségeteket, mert Krisztus így szerette a Gyülekezetet. A Gyülekezet engedelmes Krisztusnak, ezért az asszonyok is engedelmeskedjenek a férjüknek. Kiábrázolni Krisztusnak és a Gyülekezetnek a kapcsolatát, ez egy szellemi, magasztos cél. Még egyszer összefoglalva a házasság céljai: 1. legyen a férjnek segítőtársa, 2. az ember szaporodjon és sokasodjon, 3. paráznaság ne legyen, 4. kiábrázolja Krisztus és a Gyülekezet kapcsolatát. A családalapítás A következő, amivel foglalkozzunk: a családalapítás vállalása! Ma ebben a világban nagyon sokan nem vállalják a házasságot. Isten elmondta a célját, de senkit sem kényszerít erre. Nem mondja: Meg kell nősülnöd! Férjhez kell menned! Valóban úgy van, vagy vállalja ezt valaki, vagy nem. A szingli lét Nem tudom mennyire ismerős ez a kifejezés: szingli lét, azaz egyedüllét. A szingli egy angol kifejezés, amivel a házasság nélküli, magányos életet szokták jelölni. A nyugati országokban ez nagyon gyakori. Biztos vagyok benne, hogy Magyarországon is egyre többen, lesznek olyan fiatalok, akik rengeteget dolgoznak, ezért egyedül élnek. Általában tanult fiatalok. Sokat utaznak, a munkahelyük nagyon megbecsüli őket, bármikor mozgósíthatók, sokat is keresnek, jól élnek. Azonban állandó készenlétben kell lenniük, soha sem tudják, mikor szól a mobiltelefon, hogy menniük kell. Éppen ezért semmire sem marad idejük, csak a munkára. Azt mondják: Minek nősüljek, vagy menjek férjhez? Nincs nekem arra időm, hogy gyereket neveljek, vagy feleséggel, férjjel foglalkozzak. Szinte soha nem vagyok otthon, csak a munka és a munka van. Ez abnormális dolog. Teljesen természetellenes és Istenellenes lét. Azért él az ember a földön, hogy a banknak, egy nagytőkésnek, egy cégnek minél több hasznot, profitot termeljen? Gyűjtse a pénzét, és állandóan csak dolgozzon? Csak a földi dolgokkal törődjön és semmit sem a mennyeiekkel? Nem ezért él az ember! Ez abnormális

4 dolog! Szeretném erre a fiatalok figyelmét felhívni. Most már Románia is az Európai Unió tagja lett, csupán néhány év, és itt is nagyon eluralkodik majd ez a gondolkozás. A hívő fiatalok sem kivételek, őket is nagyon meg fogja ez kísérteni. Jusson eszükbe: nem ezért vagyunk ezen a földön! Isten más feladatot jelölt ki a számunkra. Kényelemszeretet és kishitűség Vannak, akik más okból nem vállalják a házasságot: önzésből, kényelemszeretetből, lustaságból, vagy kishitűségből és félelemből. Vannak, akik azt mondják: olyan jól megvagyok én egyedül is, minek bajlódjak a családdal, vegyek a nyakamba rengeteg terhet. Nagyon is jól látják talán, mert nagycsaládban nőttek fel, hogy a család terheket is jelent, és ezt nem vállalják. Majdnem ugyanúgy élnek, mint a szinglik, csak ez még annyival rosszabb, hogy a munkahelyen sem törik magukat, csak ellustálkodják az egész életüket. Ez sem méltó az Úrhoz! Különösen szomorú, amikor egy férfi, egy fiú gondolkodik így. A gyülekezetekben mindenütt több lány van, mint fiú, volna lehetőség feleséget választania, csak lusta, vagy fél. Bármi okból is, de nem akar nősülni. Amikor fiatal voltam, én is féltem a házasságtól. Azt vettem számításba: se pénzem, se lakásom, albérletben kell kezdeni; ha sok gyermek születik, kilátásom sem lesz egy lakásra. Idősebb testvérrel beszéltem, és azt mondta: Miért gondolkodsz ezen? Amikor én nősültem, tudod mim volt? Egy kanalam, és néhány cipészszerszámom. A feleségemnek volt egy ágya ágyneművel. Ennyi volt az egész, ezzel kezdtük, még asztalunk sem volt. Jöttek a gyerekek sorban. Szegényen kezdtük! Amikor én nősültem, két bőröndöm volt: az egyikben a ruháim, a másikban a könyveim. Ennyi. Születtek a gyermekeink, és igazzá vált az a közmondás, amit a világban is szoktak mondani: Ahová Isten báránykákat ad, oda legelőt is ad. Minél több gyermekünk lett, annál jobban gazdagodtunk: külsőleg is, anyagiakban is. Pedig nem hajtottam, ugyanúgy dolgoztam, mint azelőtt. Ha Isten gyermekeket ad, meg is adja a hozzávalót. Gondoskodik rólunk, a gyermekekről is, mert szeret. Nem tesz ránk több terhet, mint amit el tudunk viselni. Élettársi kapcsolat Megemlítem egy harmadik csoportját azoknak, akik nem vállalják a házasságot. Bár ez a hívők között nincsen, de van a világban elég, és a világ mindig hatással van a hívőkre is. Erre is vigyázni kell! Nagyon elharapózott az, amikor a férfiak és nők nem házasodnak, csak együtt élnek. Ezt nálunk úgy mondják Magyarországon: élettársi kapcsolatot létesítenek. Se polgári, se egyházi esküvőt nem tartanak. Ők azt mondják: szeretjük egymást, minek az a papír, semmin sem változtat. Régebben is volt ilyen. Az én gyermekkoromban így mondták: vadházasság. Ma már egyre több van. Meg is magyarázzák: a papír nem fontos, csak az számít, hogy szeressük egymást. Ezekben a kapcsolatokban gyermekek is születnek, mégsem házasodnak össze. Egyszer azonban kiderül, mégiscsak számít az a papír, és pontosan azért nem kötnek házasságot, mert tudják, hogy számít. Ez akkor válik nyilvánvalóvá, amikor el akarnak válni. Ha nem voltak összeházasodva, sokkal könnyebben megy. Otthagyja a másikat és kész. Még gyerektartást sem egyszerű kérni, csak hosszú, jogi procedúra után. Könnyű összeállni mással. Nem akarnak felelősséget vállalni! Különösen a férfi nem vállal felelősséget, sem a nőért, sem a gyerekeiért. Ez egy felelőtlen magatartás, csak a testi vágyak kielégítése a cél. Ez egyáltalán nem méltó az Úrhoz, de az emberhez sem. Nagy bűn! Csak azért mondtam el, hogy felhívjam a fiatalok figyelmét, nehogy eltanulják a világtól. Ilyenre még csak ne is gondoljanak! Közeli rokonok házassága

5 Még valamire kitérnék. Ez a hívő fiatalokat még jobban érinti, mint a világiakat. Ez a közeli rokonokkal kötött házasság kérdése. A hívők tudják, nem jó felemás igában élni. A hívő fiú hívő lányt vesz el, és ez helyes is. A hívők viszonylag nem sokan vannak a világban. Egy idő múlva minél zártabb egy közösség, annál hamarabb már szinte minden hívő rokonságba kerül, így vagy úgy. Ilyenkor kit vegyen el egy hívő fiatal? Ha megnézzük ezt a kérdést az Igében, azt látjuk, hogy a teremtéstől kezdve az időben minél tovább haladunk előre, annál távolabbi rokonnal lehetett házasságra lépni. Ádámnak ki volt a felesége? Az, aki belőle származott! Egy test volt vele, és azután is egy testté lettek. Ádám gyermekei még csak a saját testvérükkel köthettek házasságot. Már nem egy test volt, de nagyon közeli rokon volt, a saját testvére. Ábrahám még a törvény előtt élt, de már jóval Ádám után. Az ő felesége, Sára a féltestvére volt. Ábrahám azt mondta a szolgájának: menj az én rokonságom közé, és onnan vegyél feleséget fiamnak, Izsáknak. Rebeka, Izsák felesége a másodunokatestvére volt. A mózesi törvény már tiltotta a közeli rokonok összeházasodását. Ádámról meg Éváról mindannyian rokonok vagyunk, de a házasulandóknál minél távolabbi legyen ez a rokonság. Unokatestvérek, másodunkatestvérek ne kössenek házasságot. Lehetőleg minél távolabbi rokon legyen a másik fél, mert bizonyított, hogy közeli rokonok házasságából fizikailag és szellemileg is sérült, beteg gyermekek születhetnek. Összefoglalva a családalapítást, annak vállalását, a Zsidókhoz írt levél 13. rész 4. versét olvassuk el: Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten. Ezt azért említem, mert az Igéből, és a gyakorlatból is tudjuk, hogy vannak, akik tiltják a házasságot, mert rossz dolognak tartják. Azt mondják: az a szent ember, és az él igazán az Úrnak, aki nem köt házasságot. Isten Igéje nem ezt mondja: minden tekintetben tisztességes a házasság és a szeplőtelen házaságy. A paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten. Biztatnám a fiatalokat, elsősorban a fiúkat, hittel lépjenek házasságra. Vállalják az Úrral a családalapítást, hiszen ez az Úr akarata. Csak akinek külön kegyelmi ajándéka és elhívása van, az ne lépjen házasságra. Ne azért tegye, mert lusta, önző, hanem úgy, ahogyan Pál apostol: szellemi megbízatása van Istentől, és ezért a teljes életét arra teszi fel. Isten az ilyennek ad kegyelmi ajándékot is, hogy úgy maradjon. A felemás iga Az Ige teljesen világosan beszél erről. Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek. Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr. (2Kor 6,14-18). Tudom, hogy ez a felemás iga nemcsak a házasságra vonatkozik, hanem sok minden másra is. A mai időben sokan vállalkoznak. Sok embernek nincs annyi pénze, hogy egyedül alapítson egy vállalkozást. Hívő hitetlennel semmiképpen se fogjon össze! Azért ne, mert összekötik magukat egy olyan igával, amiből azután sok bonyodalom lesz. A házasság Isten szemében felbonthatatlan iga. A vállalkozást fel lehet bontani, de egy házasságot nem szabad. Életre szóló iga, amit vegyes házasságban kétfelé húznak. Amúgy is vannak nehézségek egy házasságban, hátha még a férj és a feleség kétfelé tart. A szekeret amúgy is nehéz húzni, ha meg van rakva. Ha két ökröt befogunk a szekérbe, és a két ökör közül az egyik erre húzza, a másik arra, akkor nemcsak nehezebb, de szétszedik, összetörik még a szekeret is. Ilyen nehéz a felemás iga.

6 Hívő lányok figyelmébe Néhány gyakorlati dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani. Megesik, hogy hívő lányok abban a reményben mennek hozzá egy nem hívő fiúhoz, hogy majd megtér, ha a férje lesz. Egyébként lehet nagyon rendes fiú is. Ez lehetséges, vannak a világban is rendes fiúk. Azt is szokták mondani, hogy már jár a gyülekezetbe. Ez is lehetséges. Eljár, sőt még be is bemerítkezhet. Olyan jól tudja utánozni, amit a hívők tesznek, akár a gyülekezet tagja is lehet, csak a szívében nincs semmi változás. Mindenre képes az ember, amikor szerelmes, és meg akarja kapni a lányt. Van előttem néhány döbbenetes eset, egyet megemlítek. Egy fiatalember nem a mi gyülekezetünkből mindig nagyon mosolygós volt, fülig ért a szája, akármikor találkoztam vele az utcán. Egyszer azután nagyon szomorú lett, és azt mondta, szeretne velem beszélgetni. Elmondta, rettenetes nehézségbe jutott a házassága. Kérdeztem tőle, mi történt, hisz mindig olyan boldog volt, nevetett. Hogyan jutottak idáig? Egyáltalán, hogyan kezdődött a házasságuk? Elmondta, hogy azt, aki a felesége lett, nagyon megszerette. Megtudta, hogy egy gyülekezetbe jár, és ő is járni kezdett. Szétnézett, hogyan csinálják a hívők. Látta, hogyan imádkoznak, olvassák a Bibliát, mindig mosolyognak, ő is úgy tett. Boldog is volt akkor, de már nem tud tovább mosolyogni, mert nem lehet egy életen át bírni a képmutatást. Rettenetes állapotba kerültek. Tehát lehet utánozni a hívőket, de attól még hitetlen marad az ember. Ez egy nagy csapda a lányoknak. Már a hitetlen fiúk első közeledésekor határozottan utasítsák el a hívő lányok őket. Egyértelműen és határozottan! Csapdába esnek, ha kétértelmű választ adnak, ha pl. így beszélnek: hát, nem lehet, majd meglátjuk, én csak hívő fiúhoz megyek hozzá, így ha te is hívő lennél, ha járnál a gyülekezetbe, akkor esetleg. A fiú külsőleg nagyon hamar hívő lehet. Azért mondom, hogy az első közeledéskor álljanak ellen, mert ha engednek, egy idő múlva egymásba szeretnek, és akkor már se látnak, se hallanak. Igaz, amit a költő ír: A szerelem sötét verem. Beleestem, benne vagyok. Nem láthatok, nem hallhatok. Ekkor már mindegy, mit mond az apja a lányának. Ha az egész rokonság mondja is: Te, ne tedd, mert súlyos következménye lesz! Nézd meg, milyen az a fiú, milyen a családja? Mit akarsz te?! nem hallja meg. Csak a füléig jut el, de a szívéig nem. Sötét köd borítja el, és csak egyet lát: hozzá megyek, hozzá megyek, mert boldogok csak így leszünk; semmit nem ér az életem, ha nem leszünk egymáséi. Közeli ismerősöm járt így. Azt mondta, X. Y. fiú nélkül nem tudok élni. Semmit sem ér az életem, ha nem ő lesz a férjem. Mondtam neki, eljön az idő, amikor azt fogod mondani, hogy vele nem tudsz élni: Semmit sem ér az életem, ha a férjem marad. Kb. tíz év múlva el is jött ez az idő. Pokollá vált a házasságuk! Az a fiú is eljárt a gyülekezetbe, hívőnek tetette magát. Nagyon nehéz helyzetbe kerültek. Elváltak. Azóta a volt férj már nem is tudom hány nőt vett feleségül, míg végül már feleségül se vette őket, csak együtt éltek. Mindketten elrontották az életüket. Ezért mondom, hogy az első közeledéskor kell határozottnak lenni, mert ha szerelmesek lesznek, nem tudnak helyesen cselekedni. Nem lehet velük beszélni! Van olyan hitetlen férj, aki durva lesz, iszákos, kicsapongó. Van olyan is, aki rendes marad, de akkor is csak hitetlen. Szellemi dolgokban érzéketlen, a feleségét sok dologban hátráltatja a hitélet útján. További baj lesz a gyermekek kétféle nevelése, elválni pedig nem szabad Isten Igéje szerint. Emberileg sem jó, mert akkor is sérül a család, ha elválnak, de már együtt élni se jó. Se így, se úgy nem jó. Nincs belőle szabadulás, csak ha Isten különös kegyelme folytán a hitetlen férj mégis megtérésre jut. Hívő fiúk figyelmébe Most a hívő fiúk felé fordulok. Ők is járhatnak így, csak őket legtöbbször a szemük viszi a bűnbe. Sokat olvasunk ilyet az Igében. Pl. Sámson is meglátott egy nőt, és nagyon megtetszett neki. Így járnak a fiúk. Meglátnak valakit, és nagyon megtetszik nekik. Ha akkor rögtön,

7 amikor meglátta, nem öldökli meg a kívánságát, mondván: semmi közöm sincs hozzá, mert hitetlen, akkor beleszeret. Ő sem fog látni, se hallani. Neki is hiába mondanak bármilyen érvet, csak egy van előtte: azt a lányt feleségül veszem. Nem hiába van megírva Jób könyve 31. rész 1. versében: Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem. Ezt a szövetséget kell megkötni a szemünkkel. Megláttam, de nem akarom, hogy a szívemben nyomot hagyjon. Elfordítom még a tekintetemet is. Kerülöm még a találkozás lehetőségét is. Nem ábrándozom róla, és nem álmodozom róla, mert nem hívő, ezért szóba sem jöhet. Van olyan eset is, amikor egy lány, vagy egy fiú valóban megtér a világból. Akkor nem egy fiúért tér meg az a lány, és nem egy lányért tér meg az a fiú, hanem az Úrért. Ha azonban eljön egy hitetlen a gyülekezetbe, de nyilvánvaló, hogy tetszik neki valaki ott, akkor nem tudjuk, hogy az Úrért jött-e, vagy csak egy lány, illetve egy fiú kedvéért. Térjen meg valaki e nélkül az érdek nélkül; szerelem és előzetes kapcsolat nélkül! Ha megtért, és a gyülekezetben azt mondják a testvérek: igen megvizsgáltuk, hívő; majd akkor lehet szó házasságról is, de addig: szövetség a szemeimmel, nem tekintek rá. Legelső találkozás után határozottan visszautasítom, egyértelműen, hogy értse meg: nem, és nincs semmi kiskapu. Ha egy hívő fiú vesz el egy nem hívő lányt, akkor az a házasság is csődbe fog jutni. Egy idő múlva jön a kiábrándulás. Tudniillik meglátta a fiú, milyen szép az a lány, de azután eljön az idő, amiről a Példabeszédek könyve így ír a 31. rész 30. versében: Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; amely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának! Talán az első, vagy második szülés után meghízik, kövér lesz, később megráncosodik, kihullik a foga: oda a szépsége. Akkor most már nem tetszik? Arra nem lehet házasságot alapozni, hogy a lány szép; mert akkor a hívő fiatalember ott marad egy elrontott élettel. Kiderül idővel a párjáról, hogy nem is olyan kedves, sokszor házsártos, veszekszik, sok dologban nem értenek egyet. Az energiái ezzel lesznek lekötve. Nem tudja az Úr az ilyen hívő fiatalembert az Ő munkájában használni. Ott van a család mindenféle terhe, kétfelé húzó, felemás igával. Hadd mondjam még a fiataloknak, ha kapcsolatukat nem látják helyesnek a gyülekezetben a testvérek, a vén testvérek mert hitetlennel akarnak házasságra lépni, és azt mondják: Ha elveszed azt a lányt, vagy hozzá mégy ahhoz a fiúhoz, akkor kizárunk a gyülekezetből, és nem tartunk gyülekezeti menyegzőt ebben az esetben ne háborodjanak fel. Ne mondják, milyen kegyetlenek a testvérek. Ne mondják: Már évek óta ide járok, és nem rendeznek nekem gyülekezeti menyegzőt?! Ne a gyülekezetet hibáztassák, hanem egyedül saját magukat, mert ők az okai. Később rá fognak jönni, de jó lett volna hallgatniuk a vénekre. Lehet olyan isteni csoda, hogy a hitetlen fél valóban megtér, újonnan születik és hívő lesz. Lehet ilyen csoda. Ez Istennek különös kegyelme, de nem a hívő fél érdeme. A hívő fél engedetlenségét, felelősségét az Úr előtt, és a gyülekezet előtt is, ez egyáltalán nem csökkenti, ha egy idő után megtért az a hitetlen házastárs. Ha hitetlenül kerülnek össze, és azután az egyik az Úrhoz tér Van egy másik vonatkozása is a felemás igának. Ha két hitetlen kerül össze, és utólag az egyik megtér a kettő közül, ez is felemás iga. Ez azonban sokkal könnyebb, mert nincs ott az a tehertétel, hogy az engedetlenségük miatt kerültek felemás igába. Itt az egyik fél engedelmessége miatt alakul ki a felemás iga. Az egyik fél engedelmeskedett Isten Igéjének. Sokkal nagyobb reménye lehet a hívő házastársnak, hogy majd a másik is az Úré lesz. Látni fogja a másik is a megváltozott életét, mint jó példát. Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek; Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket. (1Pét 3,1-2) Nem régen a Vetés és Aratásból olvasott fel egy testvér egy cikket a gyülekezetben, ami egy halott asszony prédikációjáról szólt. Megkérdeztek egy testvért, hogyan lett hívő. Azt

8 mondta úgy, hogy a halott felesége prédikációjára tért meg. Hogyan prédikálhat egy halott asszony? Mind a ketten hitetlenek voltak. Egy idő múlva a feleség megtért. Amikor hazajött a gyülekezetből, mindig mondta a férjének: te is legyél hívő. Állandóan bizonyságot tett, de a férjét ez idegesítette. Nem látott ugyanis a felesége életében semmi változást. Ugyanolyan veszekedős, házsártos maradt, nagy volt a szája. A férj egyáltalán nem akart hívő lenni. Az állandó unszolása a végén már idegesítette a férjet. A felesége egy idő múlva nem mondta már, hogy térjen meg. A férj ekkor piszkálta, mérgesítette, hogy megnézze ugyanaz a házsártos asszony-e még. A felesége nem változott meg, ugyanaz maradt. Ezért hiába is kérte volna, hogy legyen a férje hívő; nem volt kívánatos az élete. Egy alkalommal az asszony sápadtan jött haza a gyülekezetből, látszott, hogy valami történt vele, de nem beszélt róla. Viszont ezután hiába piszkálta a férje, nem szólt semmit. Erre már felfigyelt. Még tovább bántotta, s ez így ment napokon, heteken keresztül; de az asszony nem szólt semmit. Erre már nagyon kíváncsi lett a férj, mi történt vele. Hosszabb idő eltelt, és megállapította, hogy a felesége olyan, mintha egy halotthoz beszélne: nem lesz mérges, nem csattan fel, nem lesz házsártos. Akkor született meg benne az elhatározás: most már elmegy és megnézi, mi van a hívők között. Kívánatos lett az élete, mert látta, nagy változás történt. Így lett a férj is hívő. Amikor a feleség meghalt a maga énje számára, akkor lett hatása a férjére is. Megtérhet egy hitetlen házasságból valamelyik fél, mondjuk a feleség. Általában ők szoktak hamarabb, de ez nem törvényszerű. Nálunk van egy házaspár, ahol először a férj tért meg, azután a felesége. A felesége is ugyanezt látta; megváltozott a férje élete, és ő is ennek a hatására jött el a gyülekezetbe. Ha kívánatos lesz a változás, nagy remény van rá, hogy a másik is meg fog térni. De ha egy hívő megy hozzá egy hitetlenhez, akkor az joggal kérdezi: Mennyire szereted te az Úr Jézust, ha képes voltál értem és a házasságért otthagyni Őt? Ez nem kívánatos mások előtt, és azt kérdezik: Minek menjek oda, mikor te onnan jöttél ide? Ismerkedés interneten keresztül Hadd hívjam még fel a figyelmet egy másik veszélyre is. Amit az idősebbek nem nagyon értenek, de a fiatalok igen; és egyre jobban érteni is fogják, miről van szó. Itt az internet. Az interneten keresztül sok mindent el lehet érni, többek között férjhez lehet menni, és nősülni is lehet. Lehet ismerkedni, de ez nagyon veszélyes. Aki az interneten keres házastársat, az a legjobb oldalát mutatja. Ha kiderül, hogy az a lány, akivel levelezik hívő, akkor ő is azonnal hívő fiú lesz. Mindent el tud mondani magáról, amiről azt gondolja, hogy kedvező színben tünteti fel őt. Nem lehet ellenőrizni, igaz-e, amit ír vagy mond. Nem lehet ellenőrizni, mert talán mesze van, egy másik országban. Amikor találkoznak, akkor jön a nagy kiábrándulás. Házasság külföldivel Ugyanígy veszélyes az is, ha valaki olyan külföldivel köt házasságot, akit alig ismer. Nem ismeri az ottani környezetét, múltját, családját, gyülekezetét, talán még a nyelvét sem elég jól, és nagy meglepetések lesznek, ha házasságot kötnek. Előttem több szomorú példa van az ilyen házasságokról. Megdöbbentő, hogy a fiatalok mennyire meggondolatlanok. Képesek olyan valakire számítani, akit soha sem láttak, még telefonon sem beszélgettek, csak hírből hallottak róla, vagy ajánlotta valaki. Az idősebb testvéreket sem értem mert a hívők között is van ilyen, hogy miért ajánlanak olyan hívő lányt egy fiúnak, vagy fordítva, akit ők sem ismernek igazán. Hogyan gondolkodhatnak így? Olykor megdöbbenve állunk olyan esetek előtt, amikor hívő családban felnőtt lányok, akik eljárnak a gyülekezetbe sőt olyanok is vannak, akik a gyülekezet tagjai lettek, egyszer csak megbolondulnak. Volt olyan, aki elszökött otthonról egy fiúval. Volt, aki interneten házasságközvetítéssel foglalkozó oldalon férfiakkal ismerkedett meg, és felrúgva minden otthoni, gyülekezeti kapcsolatát, elment azzal a férfival. Ezek a lányok nem tudják, mit

9 cselekszenek. Nem tudják, mert ha tudnák, biztosan nem tennének ilyet. A cselekedeteiknek nagyon, nagyon szomorú következménye lesz. Házasság nélküli élet A következő kérdés, amivel foglalkozunk, ha valaki házasság nélkül marad. Az 1. Korinthusi levél 7. rész 26. versétől a 36. versig így olvassuk: Úgy ítélem azért, hogy jó ez a jelenvaló szükség miatt, hogy tudniillik jó az embernek úgy maradni. Feleséghez köttettél? Ne keress elválást. Megszabadultál feleségedtől? Ne keress feleséget. De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik; de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek. Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl, azért a kiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna. És a kik sírnak, mintha nem sírnának; és a kik vígadnak, mintha nem vígadnának; a kik vesznek, mintha semmijök sem volna. És a kik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja. Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. A ki házasság nélkül van, arra visel gondot, a mi az Úré, mimódon kedveskedhessék az Úrnak; A ki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének. Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. A ki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; a ki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a férjének. Ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tőrt vessek néktek, hanem hogy illendőképen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatatlanul. De ha valaki szégyennek tartja az ő hajadon leányára, ha virágzó idejét múlja, és úgy kell történnie, a mit akar, azt cselekedje, nem vétkezik; menjenek férjhez. Tehát arról beszél az Ige, hogy ha valaki az Úrért nem lép házasságra, jól teszi. A fiúk esetében ismét hangsúlyoznám, csak akkor teszi jól, ha nem kényelemszeretetből teszi. Nem azért, mint a világ fiai, hanem mert az Úrnak, az Ő munkájának akarja magát szentelni. A szükség pedig nem kényszeríti. A lányoknak is ugyanezt mondom: jó, ha az Úrért teszik. Csak a lányoknál van egy másik eset is, amikor nem kéri meg őket senki, ezért úgy maradnak. De ne csüggedjenek el! Ne csüggedjenek el, hanem szenteljék oda testüket, lelküket, szellemüket az Úrnak! Teljes életük lesz így is, és boldogok lesznek. Ha egész életükben azon sopánkodnak jaj, nem mentem férjhez, jaj, miért van ez így, akkor boldogtalan életük lesz. Ha azon ügyeskednek, hogy mégis kerítsenek maguknak valahogy férjet, akkor is boldogtalanok lesznek. Mondják egyszerűen azt Istennek: itt vagyok, tied a testem, a lelkem, az egész életem, rendelkezz velem. Ha feleségnek és családanyának rendeltél, vállalom; ha nem, azt is vállalom. Veled akarok élni, és tudom, hogy boldog, teljes lesz az életem. Nem a házasság teljesíti ki az embert, hanem az Úr, és az Úrral való kapcsolat. Akik magányosan maradnak, meg fogják találni a feladataikat a testvérek között, és nem lesznek egyedül. A mi gyülekezetünkben is vannak, és voltak is mindig idősebb lányok. Van egy nagyon kedves, szép, aranyos, komoly hívő lány, most már nyolcvan éves. Ismertem őt fiatal korában is. Beszélgettem vele erről. Rózsika, téged soha nem kért meg senki? Nem! Hitetlen fiú sem? Az sem! Nem bántott ez téged? Eleinte rosszul esett, hogy senkinek sem kellek, de azután megértettem és elfogadtam: Isten akarja így! Nagyon elcsodálkoztam, mert szép, nagyon kedves, szolgálatkész volt mindig, most is. Mindenki szereti a gyülekezetben. Van ellenkező példa is. Aki sopánkodott jaj így, jaj úgy, és egy házsártos öreglány lett belőle, az élete is haszontalan lett. Soha ne legyetek ilyen öreglányok, ha úgy maradtok,

10 hanem legyetek az Úr számára hasznosak, kedvesek, szentek, testetekben, lelketekben! Ezt igen nagyra értékeli az Úr, és a végén úgyis az Úr fog mindenkinek az élete felett ítéletet tartani, nem az emberek. Özvegyek Még egyetlen dolog, mivel az időnk is lejár. Az özvegyekről szeretnék szólni. Az 1. Korinthusi levél 7. rész verseiben ez áll: Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, a kihez akar, csakhogy az Úrban. De boldogabb, ha úgy marad, az én véleményem szerint; pedig hiszem, hogy bennem is Istennek lelke van. A Timótheushoz írt 1. levélben ugyan beszél az Ige olyanról is, hogy a fiatalabb özvegyek menjenek férjhez. Akarom tehát, hogy a fiatalabbak férjhez menjenek, gyermekeket szűljenek, háztartást vigyenek, és semminemű alkalmat se adjanak az ellenségnek a szidalmazásra. (1Tim 5,14) Alapvetően azt mondja az Ige, ha özvegy marad valaki, férjhez mehet, vagy megnősülhet szabadon, de az Úrban tegye, tehát hívőhöz menjen. De azt is mondja, mégis boldogabb lesz, ha özvegy marad. És ez így is van. Vannak olyan esetek, amikor rá van kényszerülve egy özvegy a házasságra. Ha pl. egy fiatalembernek meghal a felesége, és ott marad néhány gyermekkel. Ki nevelje a gyerekeket, hisz neki dolgoznia kell, a gyermekek még kicsik? Ez érthető. Megnősülhet. Megengedi az Ige, nem vétkezik, és hasznos is. Persze lesznek nehézségek, születhetnek gyermekek az új házasságból is. Vannak, akik vállalják ezt az Úrért. Azonban nagyon nagy kérdés az, amikor valaki idősen özvegy marad, és meg akar házasodni. Miért teszi? Mi a szándéka? A szükség nem kényszeríti, gyermekek már nem lesznek. Nem szoktuk javasolni idős embereknek, különösen nem szolgáló testvéreknek. Nem jó fényt vet rá, mert itt a testi szempontok jöhetnek elő, vagy az aggodalom, a számítás, hogy legyen valaki, aki gondozza majd öreg korára. Persze itt is van kivétel, amikor a házasság éppen az idős özvegy testvér szolgálatát segíti. Befejezem, testvérek. A házasság Isten akarata: Tisztességes minden tekintetben a házasság, és a szeplőtelen házaságy (Zsid 13,4). Becsüljük meg, mint Isten ajándékát. Akinek nem adta, ne sóhajtozzon, ne legyen keserű egy egész életen át; hanem kedveskedjék az Úrnak, szent élettel és jó cselekedetekkel. Ámen. Gyermeknevelés A gyermekkor különböző szakaszai; a szülők, nagyszülők és felnőttek felelőssége a nevelésükben Az Úr Jézus különleges szeretettel fordult a gyermekek felé. Nagyon sok helyen láthatjuk ezt az Igében. Például az evangéliumok szerint kisgyermekeket hoztak elé, hogy imádkozzék értük. A tanítványok ezt nem látták jónak, de az Úr Jézus megdorgálta őket. Ölébe vette, rájuk vetette a kezét, és megáldotta a gyermekeket. Amikor a tanítványok arról vitatkoztak, hogy ki a nagyobb, akkor is egy gyermeket állított oda, és azt mondta: Meg ne vessétek a gyermekeket, mert az ő angyalaik mindenkor látják az én mennyei atyámnak az arcát. Úgy forduljunk mi is a gyermekek, és a saját gyermekeink felé is, hogy az Úr szemében különösen kedvesek.

11 Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint. (Ef 6,4) Ennek az igeversnek a második feléről szólnék most: neveljétek az Úr intése és tanítása szerint. Az első feléről: ne ingereljétek a gyermekeiteket, majd a családi harmónia kapcsán mondok el néhány dolgot. Egy orvos rendelőjében úgy hallottam ki volt írva: Beteget gyógyítani, és gyermeket nevelni csak Isten tud. Ez igaz, gyereket nevelni is csak Isten tud. Magunktól nem tudunk, ezért kell az Úr tanítására, intésére figyelni, és aszerint nevelni gyermekeinket. A gyermek nevelésénél figyelembe kell vennünk az életkori sajátosságaikat. Mondanivalómat is eszerint csoportosítom. Néhány csoportba foglalva nézzük meg, milyen korban, mit vegyünk különösen figyelembe. A gyermeki életkor általában 16 éves korig tart, és sokféleképpen szokták felosztani. Most négy szakaszra osztanám viszonylag önkényesen annak alapján, hogy mit tudunk egy-egy korszakról általában elmondani. A magzati kor Az első a magzati kor. Erről nem sokat mondok, de jó, ha erről is tudunk. A magzat Isten szemében egy teljesen kész, élő ember. Sok példát tudnék rá mondani az Igéből, de csak egyet emelnék ki. Lukács evangéliuma 1. részében olvassuk ezt. Mária elfogadta Isten üzenetét, hogy az Ő fiának, Jézus Krisztusnak az anyja legyen. Akkor azt mondta neki az angyal, hogy a rokona, Erzsébet, szintén áldott állapotban, már a hatodik hónapban van. Mária elment Erzsébethez a hegyekbe. Mikor Erzsébet meghallotta Máriának a köszöntését, akkor a hat hónapos magzat (Keresztelő János) repesett a méhében. Erre Erzsébet így szólt: És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak az anyja jön én hozzám? Honnan tudta ezt Erzsébet? Honnan tudta a magzata? A Szent Szellemtől: betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva. (Luk 1,15) Isten szemében teljesen kész ember volt az a hat hónapos magzat, de az éppen megfogant Jézus Krisztus is, mert már úgy beszél róla: az én Uramnak az anyja. Ezért bűn, gyilkosság a magzatot megölni, magzatelhajtást vagy művi abortuszt végeztetni. Ezt a hívő, istenfélő emberek tudják is. Vállalják a gyermekeket még akkor is, ha tudják, hogy beteg. Hirtelen két esetre emlékszem, amikor előre tudta az anya és az apa is, hogy Downkóros lesz a gyermekük. Vállalták, nem vetették el. Tudták, Isten nem tévedett, amikor ilyen magzatot adott nekik. Ez volt Isten tervében, és elfogadták az Ő kezéből. Már a magzati korban is nagy hatással van a magzatra az egész család légköre, de főleg az anya lelki, szellemi állapota. Érzékeli, és hatással van rá. Nem mindegy, hogyan hordja az anya, és hogyan fogadja a család azt a kicsi magzatot. Csecsemőkor A második korszak a csecsemőkor: születéstől kétéves korig. Ez az öntudatlanság kora. Ilyenkor a gyermek teljesen a szüleinek és a környezetének gondviselésére szorul. Nem tud még tenni szinte semmit önmagáért. Ártatlan-e a csecsemő? Ezzel kapcsolatban nézzünk meg egy kérdést: Ártatlan-e a csecsemő? Azt szokták mondani, milyen aranyos, ártatlan kicsi baba. Igaz, még nem vétkezik, cselekedeteiben valóban ártatlan. Azonban tudnunk kell, hogy természetében nem ártatlan. A pici baba olyan, mint a kis leopárd. Milyen aranyos egy kis leopárd! Olyan, mint egy kiscica, játékos és szép. Igen ám, de mikor megnő, az aranyos kis leopárdból is vérengző vadállat lesz. Ilyen a kis csecsemő is. Cselekedeteiben ártatlan, de természetében bűnös. Az Ige azt írja: Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám. (Zsolt 51,7) Jóbnál olvassuk: Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki (Jób 14,4). Apja és anyja is bűnös, hogy lenne abból egy teljesen természetében is ártatlan, aranyos kis utód. A csecsemő örökli atyáitól a hiábavaló életet.

12 A család melegsége A csecsemő normális fejlődése szempontjából nagyon fontos a szülői gondoskodás és a szülői szeretet. Az anya testközelsége, amikor szoptatja, simogatja. Az egész családé, amikor ölbe veszik, megpuszilgatják, cirógatják. Tudományosan is kimutatták, ha ez elmarad, akkor lelkében, érzelmeiben, fejlődésében kárt szenved a csecsemő. Biztosítsuk neki a családi melegséget. Hiába öntudatlan, mégis érzi és elraktározódik benne. Az öntudatra és bűntudatra ébredés kora A gyermekkor harmadik szakasza: az öntudatra ébredés kora. Ez egy hosszabb korszak, kétéves kortól tizenkét éves korig tart. Ez alatt az idő alatt a gyermek előbb öntudatra ébred, majd tizenkét éves korára már a bűntudata is kialakul. Mindenre fogékonyak. A gyerekek ebben a korban fogékonyak leginkább a nevelésre, tanításra, szokásaik kialakítására. Ebben a korban fenyegetik a legnagyobb veszélyek is őket: testileg, lelkileg, szellemileg egyaránt. Pontosan azért, mert mindenre fogékonyak. Egyformán hajlanak a jóra és a rosszra is. Mind a kettő alakítja jellemüket, ezért sok függ a neveléstől, és attól, milyen hatás éri őket ebben a korban. Állhatatlanok A gyermeki lélek jellemzője, hogy állhatatlan. Ezért írja Pál az Efézusi levélben: ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele... (Ef 4,14). Mindegy, mit mondanak a gyereknek, mindent elhisz. Hajlik, ingadozik, állhatatlan. Lehet, hogy egy gyerekkel szépen megértetjük, mit kellene tennie; és egy óra, vagy egy nap esetleg két nap múlva biztosan elfelejti. Már egészen másképp teszi, mert állhatatlan. Ilyen a gyermek! Ezt tudomásul kell vennünk! Nem kell sopánkodnunk rajta: Jaj, csak az én fiam ilyen! Minden gyerek állhatatlan. A kisgyerek a hívő szülőktől befogadja a Biblia tanítását, de arra is nagyon fogékony, amit az iskolában, az utcán, a barátoktól hall és lát. Mind a kettőt elfogadja, akkor is, ha homlokegyenest ellentétes. Nem tud még különbséget tenni. Tele van érdeklődéssel, mindent tudni akar, ezért van az, hogy már egész kicsi korban állandóan kérdez; de később is tele van érdeklődéssel: Mi ez? Miért? Mindent elhisz, amit mondanak neki. Éppen ezért, ekkor kell megismertetni a Bibliával, azzal a szellemvilággal, amiben hiszünk az Úr Jézussal, a mennyeiekkel, mert mindent befogad és elhisz. Nagy a szeretetéhségük Ebben a korban nagy a gyermekek szeretetéhsége. Fokozottan igénylik, hogy értsék meg őket, főleg a szüleik. Foglalkozzanak velük, sokat legyenek együtt a szülőkkel. Semmi sem pótolja a szülői szeretetet. A szülő gyermekkel töltött idejét, beszélgetéseket, kirándulást, ünnepségeket, vagy akár a gyülekezetben eltöltött időt nem lehet semmi mással pótolni. A gyermek, ha nem kapja meg azt, amire vágyik, akkor sír, dacoskodik. Az egyik kisebb, a másik nagyobb mértékben, de lázong. Ha mindent megkap, amit csak megkíván, akkor zsarnokká válik, és később elzüllik. A szülők pedig gondolkozhatnak: Most mit tegyek? Ha nem adom meg, hisztériázik. Ha megadom, mi lesz belőle? Ezért csak az Úr tud gyermeket nevelni, és Tőle kérjünk mindig időről-időre, alkalomról-alkalomra segítséget. Csak egy sóhaj: Uram, most segíts! Könyörülj rajtam, mert nem tudom, mit tegyek. A szülők és a felnőttek felelőssége a kisgyermekek nevelésében Nézzük meg, mi a szülők és a felnőttek felelőssége a kisgyermek nevelésében a kétés tizenkét éves kor között! A hitre nevelés Először a hitnek a kérdésével foglalkozzunk! Mivel a kisgyermek mindent elhisz, ezért ha a szülő istenfélelemre neveli, akkor a gyermeknek is lesz istenhite, de gyermeki istenhite. Ez még nem azonos a felnőttek tudatos hitével, inkább még csak hiszékenység. Úgy fogad el mindent, ahogy mondják neki a szülei, nagyszülei vagy a gyülekezetben a tanítók. Annak

13 ellenére, hogy ez még nem felnőtt hit, még nem üdvözítő hit, még nem tartja meg őt; mégis nagyon fontos istenhitre, Igére nevelni őket. Ott marad a Mag, és valamikor ki fog kelni. Itt említem meg a felnőtteknek azt a súlyos bűnét, amikor megakadályozzák, hogy ez a hit létrejöjjön a gyermekekben. Ha pedig már létrejött, megrendítik ezt a hitet. A felvilágosodás kora (az 1789-es nagy francia forradalom) óta állami szinten,hivatalosan is folyik ez az Istenben való hit megrendítése az iskolákban, az egész társadalomban. Nehogy azt gondoljuk, hogy csak a szocializmusban; mert ez így van Nyugaton, Amerikában és mindenütt, mert az ördög ott is ördög. A darwinizmus terjed, az iskolákban tanítják. Eszerint nem Isten teremtett bennünket, hanem csak úgy kifejlődtünk a vak véletlen folytán valamikor, a semmiből. Az ateizmust hivatalosan, állami szinten terjesztik. Az istenhit kigúnyolása is társadalmi szinten folyik mindenütt ebben a világban. Azt olvassuk Máté evangéliuma 18. részében: A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék (Mt 18,6). Ez különösen vonatkozik arra, amikor a gyermekekben zsendülő istenhitet valamilyen módon kiirtják különböző tanításokkal. Jaj azoknak, aki megbotránkoztatták ezeket a gyermekeket, botránykövet vetettek eléjük, elámították őket! Ezt a jaj -t meg is fogják tapasztalni. Tudom, hogy ez nemcsak társadalmi szinten történik, hanem egyéni szinten is, ezért gondoljon mindenki arra, mit tesz. Nemcsak arról van szó, hogy úgy tanítja valaki: nincs Isten, a majomtól származunk; hanem az életünk is megbotránkoztathatja őket. Mondunk valamit, és másképp élünk. Jobb annak azt mondja az Ige, hogy malomkövet kössenek a nyakára A fenyítés A nevelés másik fontos kérdése a fenyítés. Ebben a korban nemcsak a szeretet kell a gyermeknek, hanem szeretetteljes fenyítés is. Átgondolt, következetes fenyítés. A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel (Péld 13,24). Gondolom, a hívő családokban ez így van. Van fenyítés, és használják is, amikor ezt szükségesnek látják. Itt egy dolgot megjegyeznék. Amikor utólag visszagondolok a saját gyermekeim nevelésére, azt látom, hogy használtam vesszőt akkor is, amikor nem kellett volna; és nem használtam, amikor kellett volna. Sokszor önkényesen tettem. Volt, amikor mérges voltam, és azért vertem meg őket. Azt mondja a Zsidókhoz írt levél: Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; kevés ideig, tetszésök szerint (Zsid 12,9-10). Fenyítsünk a legjobb ismeretünk szerint, ahogy akkor gondoljuk! Lehet, hogy utólag rájövünk, nem jól tettük. Mégis inkább fenyítsünk, mert szükséges; és a gyermek becsülni fogja, ha fenyíti őt a szülő. Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól (Péld 22,6). Látjuk, ha a kicsi gyermeket megtanítjuk valamire (talán a vessző is hozzájárul ehhez), amikor vénember lesz még ha nem is úgy teszi, de emlékezni fog arra, amire tanították. Egyszer elmentem egy faluba. A határában egy idős házaspár valamit dolgozott a földeken. Beszélgetni kezdtünk, összeismerkedtünk, és azt mondja a férfi: Bizony, az én édesanyám megtanított arra, hogy lopni, a máséhoz nyúlni nem szabad, a mezőn más földjéről nem szabad elvenni semmit. Később többször is megfordultam abban a faluban, és egy idő múlva megtudtam, hogy az említett ember sokszor lop, elviszi a másét. Milyen érdekes ez? Tudja, hogy nem szabad az anyja megtanította rá, és mégis teszi! Mivel ezt tudta, még nagyobb a felelőssége Isten előtt. A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt (Péld 22,15). A bolond gyermek ingatag. Rögtön elfelejti, amit mondanak neki; de a fenyítés messze elűzi ezt. Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal. Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki (Péld 23,13-14). Isten is fenyít bennünket, és tanulhatunk Tőle, hogyan fenyít Ő. Úgy olvassuk Jób könyvében: Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak (Jób

14 5,18). A szülői fenyítés is ilyen legyen: megfenyítjük a gyermeket, de utána legyen ott az a szülői szeretet, amiből megérti méltán kapott ki, mégis szereti őt az apukája és anyukája. Tudja, hogy javát akarja a szülő, és érezze is meg ezt a szeretetet. Ha egy szülő csak fenyít és fenyít, rettenetesen keményen fogja azt a gyereket, és nem ad szeretetet, gyengédséget; akkor a gyermekben ez alakul ki: El kell menekülnöm ebből a családból! Itt rettenetes szigor van, ezt én nem bírom! Evvel éppen az ellenkezőjét éri el a annak, amit szeretne. Ha csak szigor van, fenyítés, vessző, de nincs gyógyítás, akkor nem érződik a szülői szeretetet. Mára a testi fenyítést teljesen száműzték a legtöbb hitetlen családban. Más nevelési módszert tanítanak: ne törjük össze a szegény gyerek kis lelkét; ki tudja mi lesz belőle, ha durván szólunk hozzá. Tudjuk, hogy mi lesz belőle, ha nem fenyítjük: zsarnok, magának élő, önző valaki lesz, aki még a társadalom számára is teher. A bolondság ott marad még vén korára is. Van itt egy nagy probléma. A gyermekek testi fenyítését Magyarországon, és az egész Európai Unióban törvényileg tiltják. Románia már uniós tag, így itt is ez következik. A vesszőt el kell felejteni, egy pofont sem kaphat a gyermek, mert az a családon belüli erőszak kategóriájába tartozik, amit akár börtönnel is büntethetnek. Ez tragédia! Előre vetíti azt, hogy ez a nemzedék aki így, fenyítés nélkül nő fel, az antikrisztus legjobb alattvalója lesz. Velük bármit meg lehet majd tennie. A hívők kövessék az Ige útmutatását! Neveljük őket az Úr intése és tanítása szerint! Az Úr meg fogja őrizni a hívő családokat. El fogja rejteni őket Isten. Imádkozzunk a felsőbb hatalmasságokért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk teljes istenfélelemben. A fáraó is kiadta a parancsot, hogy minden fiúgyermeket be kell vetni a Nílusba. Megszületett Mózes, és Istennek gondja volt rá. Emlékezzünk az Igére! Jaj annak, aki megbotránkoztat egyet is eme kicsinyek közül. Ez azokra is vonatkozik, akik ilyen törvényeket hoznak. Ilyen törvényekkel botránykövet vetnek a gyermekek elé. Eleve be van kódolva, hogy önző ember legyen belőlük, akik mindig csak a maguk hasznát nézik, a másikat meg letiporják, letapossák. Akiket letaposnak, azok magukba roskadt, lelkibeteg, depressziós emberekké válnak. Ez előre be van kódolva, és jaj azoknak, akik ezt a botránykövet a jövő nemzedék elé vetették. Gyermekeink gondos figyelemmel kísérése Mi még a felnőttek felelőssége a gyermeknevelés során ebben a korban? Nézze meg a szülő, kivel barátkozik a gyerek! Igaz a közmondás: Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni. Az Ige így mondja: Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok (1Kor 15,33). A társaságban ahová jár, akikkel barátkozik a gyermek hallja a rosszat, esetleg a jót is. Sajnos legtöbbször a rosszat. Ne engedjünk ilyen barátságokat! Nézzék meg a szülők, mivel foglalkozik, mivel tölti az idejét, mit olvas a gyermeke! A gyerekek azt a könyvet is olvassák titokban, amiről tudják, hogy nem jó. (Például az asztalfiókot kihúzva, rátéve a tankönyvet; ha jön a szülő, ne lássa!) Nézzen utána a szülő: mit olvas, mit néz, milyen zenét hallgat CD-n, DVD-n, interneten, TV-ben, bárhol, ami csak elérhető a gyermekének! Tudom, hogy a gyerekeknek kötelező az internet. Tanítják az iskolában, tudni kell a használatát, nélküle már sok feladatot nem lehet megoldani. Így muszáj ezt is ismerniük. Ez is előre kódolt rombolás. Az biztos, hogy a gonosz, a Sátán részéről ez tudatos. Sajnos, sok rosszat is lekérdezhetnek az internetről. A baj az, hogy lassan a négyéves gyermek jobban ért hozzá, mint a szülei, akik, ha sokszor nem is tudják ellenőrizni a gyermeküket, de beszélgessenek el velük: Fiam, a te romlásod lehet, amit nézel, amit hallgatsz. Nagyon vigyázz fiam! Ezt nem elég egyszer elmondani. Akár mindennap vagy minden alkalommal, ahogy előkerül ez a téma. Mondani kell, és a gyerekeknek a lelkiismeretére terhelni. Csak akkor mondja el a gyermek a szülőnek azt is, amit nem nagyon akar, ha a gyermek és a szülő között egy viszonylag bizalmas kapcsolat alakult ki. Mikor a szülő kérleli, és ő érzi belőle a szeretetet, akkor elmondja, amit titkolt, ami titokban bántja, ami terheli a

15 lelkiismeretét. A szülő figyelje a gyermek magatartását: ha zavartabb, zárkózottabb lett, mint szokott, valószínűleg történt vele valami. Próbáljon közel férkőzni a szívéhez: Fiam, lányom, látom, valami baj van! Mi történt? Adjunk rá alkalmat, hogy el tudja mondani a gyermek! Tudom, hogy ez nagy teher, és ahol sok gyermek van, ott sok a munka, és kevés az idő. Különböző problémák is vannak; mégis, kérje a szülő az Úrtól: Uram, adj kegyelmet, hogy meglássam, és kellő időben tudjak szólni, hogy jól neveljem a gyermekünket! A serdülőkor Rátérek a serdülőkorra. Ezzel kapcsolatban elolvasok két Igét, a János 1. levele 2. rész, versének utolsó mondatát: Írok néktek gyermekek, mert a ti bűneitek megbocsáttattak az Ő nevéért Írok néktek fiacskák (fiacskák = gyermekek), mert megismertétek az Atyát. A serdőlőkor a gyermekkor negyedik és legkritikusabb szakasza. Általában a 12 és 16 éves kor között van, de egyénileg lehetnek eltérések. A gyermek már 12 éves korára különbséget tud tenni jó és rossz között. Működik a lelkiismerete, és teljesen kialakul a bűntudata is. Fel tudja fogni Isten dolgait, hiszen az Úr Jézus 12 éves korában már az Atya dolgaival foglalkozott a templomban. Önállósodás Erre a korra esik az is, amikor elszakad a gyermek és a szülők, a gyermek és az anya közötti szoros lelki, érzelmi szál. A gyermek kezd önállósodni, és a serdülőkor végére önálló is lesz, lélekben mindenféleképpen. Ha külsőre még a 16 éves nem is önálló, mert anyagilag nem tudja még magát eltartani. A bűnös természetük egyre nyilvánvalóbb lesz A serdülőkorban az emberi bűnös természet egyre inkább felszínre jut. A gyakorlatból tudjuk, mennyi baj van a serdülőkkel. Az oka az, hogy az aranyos kis leopárd megnőtt, és már mutogatja vérszomjas fogait. Belemélyeszti még az apjába és anyjába is. Az ártatlan kis gyermekről aki a cselekedeteiben volt csak ártatlan kiderül, hogy a természete nem volt az, és most már a cselekedetei sem azok. Egyre nyilvánvalóbb, hogy bűnös. Nem különb, mint a szülei vagy bárki más. Sok mindenben megnyilvánul ez, de van egy különösen jellemző bűn ebben a korban. Nemiség, szexualitás A serdülőkorra leginkább jellemző, hogy kezd kialakulni a nemiség, nemi jelleg. Serdül, termelődnek a hormonok, egyre inkább látszik: a lányból nő lesz, a kisfiúból férfi. Mind erőteljesebben jelentkezik a szexualitás, a testi vágyak kielégítésének a kényszere. Fokozottabban érdeklődik a másik nem iránt, de ugyanakkor benne van egy természetes szégyenérzet is minden gyermekben. Neki is új, ezért szégyelli magát. Sokszor még igyekszik takargatni a változást. A szégyenérzet miatt nagyon sokan befelé fordulók lesznek. Különösen a hívő családokban. Mivel befelé fordulnak, de a nemiség és a vágy ott van bennük, jelentkezik a serdülőkorban a maszturbáció, az önkielégítés is. Szeretnék nyíltan szólni erről, mert sokszor nem mernek a gyerekek a szüleikkel erről beszélgetni. Tudják, hogy ez nem jó, bűn. Megszólal a lelkiismeretük is azért bújnak el, amikor ezt teszik, mert tudják, hogy ezt nem lenne szabad. Azt is tudjuk, hogy a mai korszellem ezt nem tartja bűnnek. Azt hirdetik: elégítsd ki a test minden kívánságát, mindegy hogyan. Az Ige azt mondja: a testnek kívánságát (gerjedelmeit) véghez ne vigyétek! (Gal 5,16.) Ott van a gyermekben ez a feszültség. Egyrészt jön az addig teljesen ismeretlen, új, elemi erővel feltörő szexuális vágy,

16 ugyanakkor tudja, hogy nem szabad, de mégis elköveti. Mélységbe jut, mély lelkiismeretfurdalás és bűntudat lesz benne. Most figyeljük meg az Igét: Írok néktek gyermekek, mert a ti bűneitek megbocsáttattak az Ő nevéért (1Jn 2,12). Nem kell megszégyeníteni ezeket a gyermekeket! Nemcsak azt kell mondani: ez bűn, ne tegyed, meg ne tudjam, hogy még egyszer stb. Úgy kell odaállni mellé, hogy igen bűn, nem kedves az Úrnak; de ezért is meghalt az Úr Jézus. Ettől is meg tud téged szabadítani, de ha mégis vétkezel, tudd meg, a bűneid megbocsáttattak az Ő nevéért. A felnőttek utánzása a bűnökben is Van egy másik dolog is, ami ebben a korban jelentkezik. A serdülő gyermek egyre jobban utánozza a felnőtteket. A kisgyermek is utánozza, de csak külsőleg, aranyosan, nem is érti sokszor, mit miért tesz. A kisgyerekek eljátsszák otthon a kenyértörést, bekötik a fejüket, de még nem tudják, mit jelent. A serdülő már nem így utánozza a felnőtteket, hanem leginkább a rossz dolgokban: cigarettázásban, ivásban, drogozásban. A szexualitással kapcsolatosan is sok mindenben: udvarlásban, flörtölésben, csavargásban, szórakozásban, bizonyos zenéknek a hallgatásában, pornófilm vagy magazin nézésében. Ezek azonban sokszor akadályba ütköznek, mert tiltja a szülő, vagy nincs rá pénze, lehetősége, és tiltja a lelkiismerete is. Tudja, hogy nem szabad; ugyanakkor a világban ez folyik. A hívő szülők gyermekeit nagyon sok minden visszatartja ettől. A serdülő arra is rájön, ha megteszi ezeket a bűnöket, nem lesz boldogabb. Ellenkezőleg: nyugtalanabb, félénkebb lesz, önvád és lelkiismeret-furdalás emészti. Eddig teljesen ismeretlen teher nehezedik rá: a bűn terhe. A füle már nyitva lehet Isten szavára, mert ott a bűn, a bűnteher. El is érheti a szívét az Ige. Éppen ezért, ebben a korban 12 éves kor fölött már komoly megtérések lehetnek. Nemcsak gyermeki hit, hanem olyan, amelyik megmarad. Újonnan is születhetnek. Akkor is, ha a serdülő legtöbbször az Isten ítéletétől, a kárhozattól fél, azért közeledik Hozzá, azért keresi a megoldást, a bűnbocsánatot. Visszaemlékszem serdülőkoromra, mennyi nehézséggel küzdöttem, mennyi teher volt rajtam is. A szülők, nagyszülők és a felnőttek feladata a serdülők nevelésében Mi a szülők, nagyszülők, a felnőttek és általában a gyülekezet a feladata a serdülőkkel szemben? Ne ijesztgessük őket a pokollal! Először is ne ijesztgessük őket tüzes pokollal, elkárhozással és egyebekkel, mert e nélkül is félnek. Természetesen másokat, kisgyermekeket vagy a felnőtteket se. Tudjuk az Igéből, hogy van kárhozat, de ne ezt hangsúlyozzuk, ne ez legyen az első, hanem az, amit az Ige ír: Írok néktek gyermekek, mert a ti bűneitek megbocsáttattak az Ő nevéért. (1Jn 2,12) Testvérek, emlékszem arra, hogy serdülőkoromban mekkora bűnterhet viseltem. A szüleim hiába mondták számtalanszor: Isten szeret, megbocsátotta a bűneidet; mégsem tudtam elhinni, mert olyan nagy volt a bűntudatom. Ha egyszer is megijesztettek volna, ha egyszer is azt mondták volna: neked most már véged, te most már a pokolba jutsz, nem tudom, mi lett volna velem. Így is mindig attól féltem, hogy a pokolba jutok, mert nagyon bűnös vagyok. Mondták, hogy a latornak is megbocsátott az Úr Jézus. Azt gondoltam: a latornak megbocsáthatott és a gyilkosnak is, elhiszem, hogy mindenki másnak megbocsátott, de nekem is megbocsáthat? Ezt nem tudtam elhinni. Ha csak egyszer mondták volna: véged van, neked nem bocsát meg nem tudom mi lett volna velem. Hiába mondták el számtalanszor, hogy Isten szeret, és Krisztus vére elég az én bűneimért is; nehezen tudtam felfogni és elhinni.

17 Kedves szülők, nagyszülők, vegyük a szívünkre az Igét: Írok néktek gyermekek, mert a ti bűneitek megbocsáttattak az Ő nevéért. Mondjuk nekik: Bízzál az Úrban, Krisztus érted is meghalt, megbocsátja a bűneidet. Beszélgetni kell velük, ráérezni a vívódásaikra, mert nagy a szégyenérzetük; nem merik elmondani, mi bántja őket. Önvád dúl bennük. Rá kell érezni, hogy a bűn bántja őket, és hirdetni nekik Isten szeretetét. Például: Jőjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek... (Mt 11,28) Nem is gondoljuk, hogy egy serdülő mennyire meg van terhelve belülről. Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek (Ézs 1,18). Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett (Lk 19,10). Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek (Mt 9,12). Nem az igazakért jött az Úr Jézus, hanem az ilyen bűnösökért, mint amilyenek mi vagyunk. Álljon oda a szülő is, és mondja a serdülő gyermekének: tudom, hogy tőlem örököltél mindent, olyan vagy, mint én; de én is keresztül mentem ezen; és érted is jött az Úr Jézus. Isten csak a jókat szereti? Senkinek ne mondjuk a serdülőknek különösen ne, hogy azért légy jó, mert Isten nem szereti a rosszakat, csak a jókat. Ez egyébként is igeellenes, nagy hazugság. Ha csak a jókat szeretné Isten, akkor senkit sem szeretne. Ki a jó? Egyedül csak az Isten, és senki más, ezért ilyennel ne keserítsük el a gyermekeket. Ne legyünk Isten hamis bizonyságtevői. Ő szereti a bűnös embert, szereti a rosszakat, csak a rosszaságot nem szereti. A bűneit nem, de az embert szereti. Isten éppen a jókkal, az önigazakkal nem tud mit kezdeni. Azokat hívja a megtérésre, akik már eléggé érzik bűnös voltukat. Ne ígértessünk meg velük olyat, amit képtelenek betartani! Ne biztassuk őket arra, amikor rosszat tesznek, hogy kérjenek bocsánatot, és fogadják meg, többet ilyet nem követnek el. Emlékszem, amikor én gyermek voltam, ez nagy divat volt. Nemcsak a hívők között, hanem úgy általában a világban is. Megfenyítették, sarokba állították, letérdepeltették a gyereket, és azt mondták: Onnét fel nem állsz, amíg bocsánatot nem kérsz, és meg nem ígéred, hogy többet nem leszel rossz. Tudtuk a szöveget kívülről, mit kell mondani, mikor már meguntuk a térdelést: Apukám, bocsánatot kérek. Ígérem, többet nem leszek rossz. Formasággá vált az egész. Gondoljuk meg: Vajon a gyermek ígéretén múlik, hogy nem lesz rossz? Még ha teljesen komolyan gondolja is, nekünk felnőtteknek akkor is tudnunk kell, nem ezen múlik. Nem az ígéretén és a fogadkozásán múlik, hanem Isten szabadításán. Éppen ezért ezt mondjuk inkább: Fiam, tudom, hogy rossz leszel. Tudom, épp azért fenyítelek, hogy ne maradj ilyen. Isten meg tud szabadítani, és én azért imádkozom. enyítenem kell, azért, hogy ember legyen belőled. Igazán megszabadítani ebből a bűnből is csak Isten tud. Írok néktek gyermekek, nem csak azt mondja, megbocsáttattak a bűneitek, hanem azt is: mert megismertétek az Atyát. Az Isten szeretet (1Jn 4,16). A szülők, nagyszülők feladata a serdülők önállósodásában Amint már korábban is említettem, a serdülőkornak a másik jelentős változása: megszakad a szülőkhöz, különösen az anyához fűződő szoros lelki, érzelmi szál. Isten rendelte ezt, így helyes, mert a gyermek csak így válik önálló személyiséggé, így tud majd külön családot alapítani. Ez a folyamat nem zökkenőmentes, és ennek nemcsak a gyermek az oka, hanem a szülő is. A gyerek részéről az a nehéz, ahogyan ezt a szakítást véghezviszi. Nagyon sokszor lázadással és keserűséggel teszi, talán nem is mondja ki, de belül akkor is érzi. A szüleiben csak a hibákat látja, azt is, ami nem valóságos. A meglévő hibákat pedig felnagyítva látja, és azt gondolja: ő nem így teszi, ha nagy lesz. Másképpen, sokkal jobban fogja csinálni. Van, amikor ezt ki is mondja, de van, amikor nem. Nagyon fáj a szülőnek, amikor szóvá teszi és azt

18 mondja: nem jó anya vagy, ha én anya leszek, nem fogok így kiabálni a gyerekemre, stb. Persze, amikor anya lesz, ő is ugyanúgy kiabál, amikor elveszíti a türelmét. Ezt örökölte, ilyenek vagyunk! Általában a gyerek a szüleiben látja meg legjobban a rosszat, mert ugyanazt örökölte ő is. A szülő a saját bűnét látja a gyermekben, amikor fenyíti. Arra vagyunk leginkább mérgesek, aki ugyanolyan, mint mi magunk: ugyanazok a bűnei, ugyanazok a hibái. Azt látjuk a legjobban felnagyítva. A lelki köldökzsinórt el kell szakítani, akkor is, ha fáj A szülőnek fáj ez a szakítás. A gyerek a lázadással magyarázza, amit tesz: én szakítok, mert nem akarok ilyen lenni; elegem van ebből a családból; elegem van az ilyen szülőkből. Fáj a szülőnek az anyának különösen, és nem akarja ezt a szakítást. A lelki köldökzsinórt sokan nem akarják semmiféleképpen elvágni, pedig el kell, mert ez a szülőnek is, meg a gyermeknek is az érdeke. Figyeljük meg az Úr Jézust 12 éves korában! A szülők, az anyja nagyon keresték, amikor ott maradt a templomban. Ismerős az Ige. Azt mondja Mária: Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged (Lk 2,48). Jézus azt válaszolta: nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai. (Lk 2,49). Minden évben felmentek Jeruzsálembe, és mindaddig ragaszkodott hozzájuk az Úr Jézus. 12 éves korában azonban már nem kötődött tovább, az Atyával foglalkozott. Megszakadt ez a szoros kapcsolat. Mit mond az Ige? Írok néktek gyermekek, mert megismertétek az Atyát. Ezért lehet ebben a korban már komoly megtérés és újonnan születés is. A szülőknek és a nagyszülőknek feladata ezt elősegíteni, hogy a gyermek már ne annyira hozzájuk, hanem az Atyához, Istenhez kötődjön, ne a világhoz, a bűnhöz és a barátokhoz. A szülők tisztelete Különösen segítsük hozzá a gyereket ahhoz, hogy tanulja meg, ez az elszakadás a szülőktől nem azt jelenti: mindennek hátat kell fordítania. Nem kell megvetnie és megtagadnia a szüleit! Nem szabad elfeledkezni róluk! Úgy történjen meg ez a szakadás, hogy közben tisztelje a szülőket. Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (a mi az első parancsolat ígérettel). Hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön (Ef 6,1-3). Tanítsuk meg a gyermeket arra, hogy elszakadhat, mert ez a rend; de ne felejtse el a szüleit, tisztelje őket. A tisztelethez hozzátartozik, hogy amíg otthon él, a szülők kenyerét eszi, a családban van, fogadjon szót. Ez az Ige és a szülő kívánsága is. Azzal tiszteli meg a szülőt, hogy szót fogad. Figyeljük meg az Úr Jézust. Amikor visszamentek a szülei, így olvassuk: És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. (Lk 2,51). Ő engedelmes volt. Legyen engedelmes a gyermek, ezzel tisztelje a szüleit! Ne maradjon meg az önző kisgyermeki lelkület! A serdülőkorban kell megtanulnia a gyermeknek azt is, hogy önző, kisgyermeki magatartásának meg kell változnia. A kisgyermek természetesen önző. Mindent megkapott, hiszen nem is tudott volna élni enélkül. Megszokta, hogy minden körülötte forog. A serdülőkorban ebből ki kell nevelődnie. Lássa meg, vannak rajta kívül mások is: szülei, testvérei, a nagyszülők, stb.! Isten nem önző, magunkat szerető életre teremtett bennünket. Ezt neveljék a szülők a gyermekekbe! Mit tanuljunk meg mi a kisgyerekektől, és mit ne?

19 Végül szeretnék három dolgot elmondani, amit viszont a felnőttek tanuljanak meg a gyermekektől. Elsősorban nem a serdülőktől, hanem a kisgyermekektől, a éves gyermekektől. Fogadjunk el Isten kezéből mindent természetesnek! Először is a kisgyermek mindent úgy fogad el, ahogy van. Például, ha egy gyermek nyomorban születik Afrikában vagy máshol, az neki természetes. Nem lázong, nem kiabál, nem tudja, hogy van más élet is, úgy fogadja el, ahogy van. Ezt tanuljuk meg! Ahogy Isten adja az életünket: a körülményeket, a nehézségeket vagy a jó dolgokat, természetes módon fogadjuk el. Ne hasonlítgassuk mások életéhez, más országban élőkhöz, hanem úgy fogadjuk, ahogy van. Ne legyünk haragtartók! A másik, amit megtanulhatunk, hogy a kisgyermekek nem gyűlölködnek. Ha elő is fordul, hogy összevesznek, megpüfölik egymást, ez nem komoly dolog. Összevesznek, jól megverik egymást, és egy fél óra múlva ugyanúgy játszanak, mintha nem történt volna semmi. Hányszor előfordul az, hogy két szomszéd gyerek összeveszik. Jön a két szülő, igazságot akarnak tenni a két gyerek között persze elfogultan, és a két szülő is összevész. Kis idő múlva a gyerekek újra együtt játszanak, de a két szülő még tíz év múlva is haragszik egymásra. Tanuljuk meg tőlük, hogy ne legyünk gyűlölködők, ne tartsunk haragot, bocsássunk meg! Feltétel nélkül bízzunk mennyei Atyánkban! A harmadik, amit tanuljunk meg, hogy a kisgyermek mindent elhisz, és feltétel nélkül bízik a szüleiben, akármit mond a szülő. Így bízzunk mi is a mennyei Atyában feltétel nélkül és mindenben! Ne legyünk hiszékenyek, rászedhetők! Van azonban valami, amit ne tanuljunk meg a gyermekektől! Erre is az Ige biztat bennünket: Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek (1Kor 14,20). Az Efézusi levélben úgy mondja: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, az érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanítás akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban (Ef 4,13-15). Tehát ne legyünk hiszékenyek, ne higgyünk el akárkinek akármit, csak a mennyei Atyának, az Írásnak, hogy ne hajtson a tanításnak akármi szele bennünket. Befejezésül még egyszer ezt a két Igét teszem ide: Írok néktek gyermekek, mert a ti bűneitek megbocsáttattak az Ő nevéért..., Írok néktek fiacskák, mert megismertétek az Atyát (1Jn 2,12-13). Ámen. A családi harmónia Harmónia férj és feleség között; szülők és gyermekek között; gyermekeknek egymás között

20 Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak (Gyülekezetnek), és ugyanő megtartója a testnek. De miképen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjöknek mindenben. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredőjével az íge által, Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen. Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségöket, mint az ő tulajdon testöket. A ki szereti az ő feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképen az Úr is az egyházat; Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók. Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok. Hanem azért ti is egyen-egyen, ki-ki az ő feleségét úgy szeresse, mint önmagát; az asszony pedig meglássa, hogy félje a férjét. Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (a mi az első parancsolat ígérettel); Hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön. Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint. (Ef 5,22-33 és Ef 6,1-4) Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek; Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket. A kiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való; Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt. Mert így ékesítették magokat hajdan ama szent asszonyok is, a kik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az ő férjöknek. Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt; a kinek gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek, és semmi félelemtől nem rettegtek. A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint a kik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak. (1Pt 3,1-7) Mit jelent a harmónia? Hogyan lehet harmónia a férj és feleség, a szülő és gyermek, valamint a gyerekeinknek egymás közötti kapcsolatában? Először nézzük meg, mi a harmónia jelentése! Összhangot és kiegyensúlyozottságot, nem pedig egyformaságot jelent. Bár a család tagjai között vannak különbözőségek más a férj, a feleség, más minden gyerek, mégis szeretik, becsülik és kiegészítik egymást. A zenében sem azt jelenti a harmónia, hogy minden egy hangon szól. Ha több hang megszólal egyszerre, bár mindegyik más és más, a hangok egymást támogatják. Összhang van, nem disszonancia. Mikor van harmónia a családban? Akkor, ha mindenki azt a helyet foglalja el, amit Isten kijelölt a számára, és azt végzi, amit Isten bízott rá. Isten a harmóniának is Istene. Nagyon jól tudja, kire mit bíz. Ha engedelmeskednek Neki bár mindenkinek más a feladata, mégis összhang lesz, mert azt Ő teremti meg. Ha mindenki úgy viselkedik, ahogy Isten elvárja tőle, akkor lesz harmónia. Ha valaki kilóg ebből a rendből, akkor megtöri az összhangot. A családban ez gyakran egtörténik. Legtöbbször a gyerekek bontják meg, mert mást akarnak, mást tesznek, mint amit kellene. Azt is lehet mondani, hogy ebben a világban szinte elkerülhetetlen a diszharmónia. Az a fő kérdés, hogyan kezeljük ezt? Mit tegyünk, ha megbomlik a harmónia? Hogyan lehet