A TISZAI CIÁNSZENNYEZÉS

Átírás

1 TÓTH I. JÁNOS: A TISZAI CIÁNSZENNYEZÉS Rendszerszemléletű elemzés Szerzői kiadás, Szeged, 2002 Kocsis Tibor fotóriportjával Lektorálta: Dr. Ilosvay György A 2000 telén bekövetkező cianid- és nehézfémszennyezések sokkot okoztak a magyar társadalomban. A közvéleményben tudatosult, hogy Magyarország mint alvízi ország kiszolgáltatott helyzetben van. A könyv egyrészt áttekinti a szennyezés előzményeit, lefolyását, ökológiai és társadalmi következményeit, másrészt megfogalmazza a szennyezés általános tanulságait, különös tekintettel a társadalmi és környezetfilozófiai összefüggésekre A nagybányai szennyezéshez hasonló katasztrófák gyakran bekövetkeznek a világban. Az okok látszólag szertágazóak: piac és a modern technika kudarcai, törvényesség és környezeti tudatosság alacsony szintje, külföldi befektetők és komprádoraik korlátlan érdekérvényesítése, periféria kiszolgáltatottsága, stb. A környezeti katasztrófák mélyebb oka azonban a késő modernitás hibás értékrendje, egy hamis társadalomfilozófia, amelynek lényege a dualizmus, az indusztrializmus, a neoliberalizmus és a globalizmus. A szerző könyvét az olvasóközönség informálása mellett főként a környezet helyzetével és jövőjével foglalkozó értelmiségnek, pedagógusoknak és egyetemi hallgatóknak ajánlja.

2 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS 11 I. RÉSZ: TÉNYEK ÉS ESEMÉNYEK MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK Az alkalmazott filozófiáról Nominalizmus és realizmus Indukció és dedukció Multidiszciplinaritás HASONLÓ BALESETEK Cianidszennyezések a világban Donana, Spanyolország (1998.) Nemzeti park és ipar Tragédia és zûrzavar Azonnali kárelhárítás Késõbbi események 27 (1999. december 15; március; Április 8.; Április-május; Május-június; Szeptember; Október 3.; December eleje; December 27; február; Április; Július-október; Az okozott károk) 2.3. Tanulságok AZ ERDÉLYI BÁNYAVIDÉK Nagybányai látkép Nagybányai ólomfeldolgozás Borsabánya Vaskohsziklás: bányavárosból turistaparadicsom? Rézbánya Erdőirtások és árvizek A NAGYBÁNYAI PROJEKT A cianidos lúgozá s 41 (Amalgámozás; Ciánlúgozás; Mosófolyadék/ 4.2. Az Esmeralda és az Auru 44 (Beruházás; A nemesfém mennyisége; Gazdasági háttér; Az arany és ezüst ára; Környezetvédelmi projekt) 4.3. Figyelmeztetõ jelek A január 30-i környezetszennyezés A nagybányai környezetszennyezés oka A borsabányai szennyezés A SZENNYEZÉSEK LEFOLYÁSA A nagybányai szennyezés 56 (Szamos; Tisza; Keleti-fõcsatorna; Nyugati-fõcsatorna; Kiskörei víztározó; Szolnok; Szeged; Jugoszlávia; Bulgária; Ukrajna; Románia) 5.2. A borsabányai szennyezés Egyéb romániai szennyezések A SZENNYEZÉSEK KONCENTRÁCIÓJA ÉS HATÁSA A cianid koncentrációja A cián hatása Kárelhárítás vasszulfáttal 69

3 6.4. A kiömlő nehézfémek mennyisége és koncentrációja ÖKOLÓGIAI KÖVETKEZMÉNYEK Előrejelzések és várakozások A planktonok A puhatestűek (makroszkopikus gerinctelenek) A tiszavirág A halak A kétéltűek és a hüllők A madarak A vidrák és más emlősök TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEK Egészségügyi károk Gazdasági károk Azonnal jelentkező elhárítási költségek Halászat 85 (A halászok száma; Jövedelem-kiesés; Segélyek; Halfogyasztás;) Turizmus 88 (Összegzés) 9. MAGYAR REAKCIÓK Közlemények és demonstrációk A környezetvédők reakciói Konferenciák Segítségek Pályázatok Társadalmi és kulturális programok a Tiszáért Kormányzati lépések A Környezetvédelmi Minisztérium Az Igazságügyi és más minisztériumok A kormánybiztosi hivatal A politikai pártok álláspontja ROMÁN ÉS AUSZTRÁL VONATKOZÁSOK Román vélemények és reakciók 111 (Újra nyit az Aurul; Magyar reflexiók) Ausztrál vélemények és reakciók 117 (Az Esmeralda véleménye; Ausztrál reakciók; Összefoglalás) 11. NEMZETKÖZI ERÕFESZÍTÉSEK Az EU, az USA és az ENSZ lépései Nemzetközi munkabizottságok 126 (ENS- munkacsoport; Nagybányai Munkacsoport;) Információk és jelentések 126 (ENSZ-jelentés; Nagybányai Munkacsoport;) 12. KÁRTÉRÍTÉS ÉS PERESKEDÉS A kártérítés fontossága A kártérítés elvi kérdései 130 (A kár mértéke; A károsult; A károkozó) Az érintett jogszabályok Kétoldalú egyezmények 132 (Bukaresti egyezmény; évi egyezmény; környezetvédelmi egyezmény;)

4 Többoldalú egyezmények 132 (Duna védelme; Helsinki egyezmény; 1993-as EU egyezmény; 1997-as ENSZ egyezmény; Riói Nyilatkozat) Felelõsök A kártérítéssel kapcsolatos vélemények A kártérítéssel és a perrel kapcsolatos események 137 (Magánjogi vita; Nyomozás; A ciánper elindítása) 13. KÖRNYEZETI KOCKÁZATOK A bányabiztonság megteremtése 143 (Bányabiztonság) A romániai kockázatok 144 (Korábbi szennyezések; Kockázatok) Szlovákia Ausztria Veszélyforrások a Tisza vízgyûjtõ területén REVITALIZÁCIÓ A Tisza újjáéledése A környezetvédők és a revitalizáció A jelenlegi vízgazdálkodás veszélyei 161 (Vízszennyezések) A fokgazdálkodásról 162 (Természeti állapot; a fokgazdálkodás előnyei; A fokgazdálkodás pusztulása) Az ártéri gazdálkodás lehetősége napjainkban 167 II. RÉSZ: ÖSSZEFÜGGÉSEK KÖZGAZDASÁGTANI VONATKOZÁSOK A gazdaság mint átáramlásos rendszer 171 (Input és output oldal) A víz mint szűkös jószág A természeti javakkal való gazdálkodás 175 (Nemzetközi területek; Állami területek, állami tulajdon; Állami területek, magántulajdon) Racionális környezeti kockázat A külföldi tőkebefektetés kockázatai Lobbisták vagy komprádorok? A bankok felelőssége Piaci kudarcok Externális hatások Hosszú távú hatások Magánjavak és közjavak TECHNOLÓGIAI VONATKOZÁSOK A modern technika Törvényi szabályozás a meddőhányókról Szakértői kudarcok 192 (A független szakértő mítosza; A vízügy; Meta-technika Társadalmi vita) Hiteles mérés a periférián SZOCIOLÓGIAI VONATKOZÁSOK Társadalmi sokk 200

5 17.2. Cianidszennyezés és társadalmi kár Vidék és város A környezeti tudatosság formái Centrum és periféria Területi szuverenitás A román állam felelõssége A kelet-európai mentalitás a határértékek tükrében Környezeti érdekek és konfliktusok KÖRNYEZETFILOZÓFIAI VONATKOZÁSOK Az ökológiai kár Célszerűség és környezetszennyezés A környezetszennyezés mint károkozás Természeti katasztrófa vagy környezetszennyezés? 222 (Természeti katasztrófák; Szándékos károkozás; Környezetszennyezés) Felelősség és kártérítés 223 (A normákról és a felelősségről; Az önmagában vett jó és rossz; A közmegegyezés szerint vett jó és rossz; A jogi értelemben vett rossz; Jogszerűtlen viselkedés felelősségre vonás; Az erkölcstől a jogi szabályozásig) Indusztriális és neoliberális értékrend 226 (Indusztrializmus, Neoliberalizmus;) III. RÉSZ: PARADIGMÁK A MODERN ÉS AZ ÖKOLOGIKUS VILÁGKÉP ELLENTÉTE 231 (Termelés; Láthatatlan kéz; Gazdasági ember; Technika; Növekedés; Racionalitás; Környezeti etika) BEFEJEZÉS 241 FELHASZNÁLT IRODALOM 245 NÉVMUTATÓ 255 SUMMARY 261 KOCSIS TIBOR FOTÓRIPORTJA (melléklet)

6 BEFEJEZÉS: TANULSÁGOK ÉS JAVASLATOK A 2000 telén sorozatban bekövetkező cianid- és nehézfémszennyezések sokkot okoztak a magyar társadalomban. A közvéleményben tudatosult, hogy Magyarország mint alvízi ország kiszolgáltatott helyzetben van. Az egymást követő szennyezéseknek különböző okai voltak. (i) Az okok és a feltételek tudatosítása a szükséges változtatások nélkülözhetetlen előfeltétele. A multidiszciplináris jellegű környezetszennyezés tudományos (diszciplináris) elemzése nehéz feladatot jelent. Ebben fontos szerepet játszhat a rendszerszemlélet és az alkalmazott filozófia, amely a diszciplináris határokon túlmutató összefüggéseket is képes megfogalmazni. A könyv a redukált indukció módszerének alkalmazásával keresi az egyedi esemény általános tanulságait. A katasztrófa technológiai oka az volt, hogy a tárolóba a tervezés szerint több folyadék kerülhetett, mint amennyit el lehetett belőle vezetni. Így a gátszakadás szinte előre be volt programozva. (ii) Minimális követelmény lenne egy szivárgást megakadályozó beton ülepítőmedence kialakítása, amelyet több, védőgáttal és több egymástól független szivattyúrendszerrel is el kellene látni. A fejlett országokban teljesen zárt rendszerben folyik az arany kinyerése, az ülepítést zárt, silószerű ciántornyokban végzik. Még a feldolgozó üzemben kivonják a ciánt a mosófolyadékból, és csak ciánmentes vizet szivattyúznak a nyitott ülepítő medencékbe. A környezetszennyezés gyakran tudatos költség-haszon kalkuláció következménye, hiszen a szűken értelmezett gazdasági érdek a lehető legnagyobb környezeti kockázat vállalására ösztönzi a cégeket. (iii) Ezért az államnak kényszeríteni kell a cégeket a környezeti szabályok betartására. A jelenlegi (világ)gazdasági és (nemzetközi) jogi rendszernek súlyos fogyatékossága, hogy egyértelmű helyzetekben sem lehet belátható időn belül érvényesíteni a szennyező fizet elvet. (iv) A biztosítótársaságokat bevonva kötelező felelősségbiztosítás kötésére kell kényszeríteni a környezeti szempontból veszélyes üzemeket. Így egy környezeti katasztrófa után a biztosító azonnal fizetne a károsultaknak. További előnye ennek a megoldásnak, hogy a biztosító ösztönözné ezeket a cégeket a környezeti kockázatok csökkentésére. A csődeljárás során a hitelező bankok a kártérítési rangsorban sokkal előkelőbb helyen vannak, mint a károsultak. (v) El kellene érni, hogy a hitelező bank a kártérítendők

7 rangsorában a károsult mögé kerüljön. Ez arra kényszerítené a hitelező bankot, hogy a környezetvédelmi szempontból kétes vállalkozások finanszírozását alaposabban meggondolja. Számtalan környezeti katasztrófa mutatja, hogy a periférián végrehajtott külföldi befektetések jelentős környezeti kockázattal járnak együtt. A közepes méretű vállalatok legalább olyan mértékű, ha nem nagyobb környezeti kockázatot jelentenek, mint a multinacionális cégek. (vi) Egy minimálisan kötelező nemzetközi standard alkalmazásával a környezeti kockázatot csökkenteni lehetne. A periféria gyakran nem rendelkezik azokkal a drága mérőműszerekkel, amelyekkel a környezetszennyezés tényét egy független nemzetközi bíróság előtt is bizonyítani tudná. (vii) Ezért a szükséges mérőeszközöket a befektetőnek (vagy egy nemzetközi szervezetnek) biztosítani kellene a helyi környezetvédő csoportok számára. (viii) A piac kiteljesedésével (a globalizációval) párhuzamosan a piaci kudarcok (externalitás, hosszú távú hatások, közjavak) problémáját a gondolkodás középpontjába kellene állítani. A természeti erőforrásokkal illetve a hulladékkal gazdálkodók speciális helyzetben vannak. A természeti erőforrások beszerzésének, illetve a hulladék lerakásának jelenlegi költsége független a fenntartható gazdálkodás szempontjából kívánatos ártól. (ix) A természeti javakkal való gazdálkodás szabályozására egy új típusú intézményre lenne szükség. Csak egy ilyen intézmény biztosíthatná, hogy a piac ezen a területen is optimálisan működjön. A modern ipari civilizáció keretei között alapvető érdekellentét van a természeti erőforrásokat felhasználó és a természetet szennyező társadalmi funkciók, illetve ágazatok között. A környezetszennyezések mögött ez az érdekellentét is megtalálható: a források felvételében érdekelt szereplők számára fontos a természet minősége, míg a hulladék leadásában érintettek számára nem. A modernitás szerint a természeti javak, így a víz is korlátlanul rendelkezésre áll, ezért szabadon felhasználható erőforrások (szabad javak). A természeti erőforrások (pl. édesvíz) valójában azonban szűkös jószágok, s a lehető legrosszabb szemlélet, ha ezt figyelmen kívül hagyva szabad jószágnak tekintjük őket. (x) Következésképpen a természeti erőforrások társadalmi kisajátítását korlátozni kell. A technika kiteljesedésével párhuzamosan növekszik az előre nem látható kockázatok, károk és veszélyek száma. (xi) Az ebből származó problémákat csak egy teljesen új típusú gondolkodás kialakításával lehetne mérsékelni, amely a rendszerszemléletű és az alkalmazott filozófiai megközelítéseket is érvényesnek tekinti.

8 A technika megítélésének dilemmája abban áll, hogy a szakértők elfogultak, az elfogulatlanok pedig laikusok, következésképpen a modern technika megítélésére mindkét fél alkalmatlan. (xii) Kétes esetekben az elővigyázatosság elvét kellene alkalmazni, amely kétségkívül lassítaná a technikai és gazdasági növekedést, viszont növelné a biztonságot. A modern technikában olyan problémák jelentek meg (pl. ciánlúgozás), amelyeket a hagyományos erkölcs nem minősített sem bűnnek, sem erénynek. (xiii) A modern technológia hatalmának és felelősségének a tudata a 21. század gondolkodásának központi elemét kell, hogy jelentse. Minél fejlettebb egy társadalom, annál bonyolultabb és szövevényesebb kapcsolatrendszerben áll a természettel. Ellentétben a modernitás koncepciójával, a társadalom fejlődésével párhuzamosan a természeti tényezők egyre fontosabb szerepet kapnak. A vízügy hagyományosan arra törekszik, hogy a folyók vizét a lehető legszűkebb mederben tartsa és a lehető leggyorsabban levezesse. Hosszú távon ez a gyakorlat is felelős az olyan súlyos problémákért, mint az árvíz, a belvíz, az aszály, a környezetszennyezés stb. (xiv) Az ökologikus gondolkodás szerint nagyobb teret kell adni a folyóknak. A Tisza esetében egyedülálló lehetőség lenne a hagyományos ártéri gazdálkodás korszerűsített formában történő felelevenítésére. A vidék számára a természeti erőforrások szennyeződése, pusztulása súlyos problémát jelent, ezzel szemben a város kevésbé van kiszolgáltatva a természeti erőforrásoknak. A köztük levő különbség globális méretekben is érvényes, amit a periféria és centrum fogalmában ragadhatunk meg. A globalizmus és a természetpusztítás között szükségszerű összefüggés van, amelynek mozgatórugója, hogy a centrum a saját ökológiai lehetőségeinél nagyobb környezeti igényekkel lép fel, amelyet a periféria kizsákmányolásával próbál kielégíteni. (xv) A perifériának védekeznie kell a centrum ezen törekvéseivel szemben. A jelenlegi gazdálkodási rendszer képtelen különbséget tenni a rablógazdálkodás és a fenntartható gazdálkodás között. (xvi) Olyan gazdasági struktúrát kell kialakítani, amelyben azonnal nyilvánvalóvá válik a nem fenntartható (rablógazdálkodás) és a fenntartható (ökologikus) gazdálkodás közötti különbség. A nemzetközi tőke behatolása a perifériára megosztja a helyi elitet. Ily módon kialakulhat egy komprádor réteg, amely a saját egzisztenciáját a külföldi tőke gátlástalan kiszolgálására alapozza. (xvii) A periféria nemzeteinek szembe kell nézni e problémával, s ez nem tekinthető nacionalizmusnak.

9 A környezetszennyezés problémája megoldhatatlan a nemzetállami szuverenitás hagyományos (modern) keretei között. (xviii) A környezeti válság megoldásához a nemzetállami szuverenitás korlátozására és egy ökológiai szempontokat is figyelembe vevő új típusú nemzetközi együttműködésre lenne szükség. A természet feletti uralom és a természettel való megbékélés (fenntartható fejlődés) egyaránt urbánus eszmerendszer, de az előbbi (korai) modern, míg az utóbbi posztmodern sajátosság. Ezért paradox módon a periféria premodern régiói a centrum posztmodern városaitól kaphatnak ideológiai segítséget a természet pusztító modernitással szemben. A modernitásnak a természethez való viszonyát elsősorban a kartéziánus filozófia és a liberális közgazdaságtan határozza meg. Ez a természetfelfogás két kulcsfogalommal jellemezhető: antropocentrizmus és dualizmus. A környezetvédők ezt a gondolkodást két oldalról, az ökocentrizmus és a monizmus felől is támadják. Az ökologikus gondolkodás a modernitás értékeivel szemben határozza meg magát. A környezetszennyezés a károkozás olyan formája, amelyet nem a károkozás szándékával követnek el. Az önvédelem alapvető jogából következik, hogy nemcsak a direkt, hanem az indirekt fenyegetésekkel szemben is jogosultak védekezni az emberi közösségek. A környezetszennyezés szorosan kapcsolódik a cél-eszköz viselkedés szükségszerűen létező másodlagos, harmadlagos stb. következményeihez. Sajnos a modernitás éppen arra ösztönzi a döntéshozókat, hogy tekintsenek el viselkedésük másodlagos, harmadlagos stb. hatásaitól. (xix) Tehát olyan döntéshozói modellekre van szükség, amely a szándékok mellett nagyobb teret ad a lehetséges következmények figyelembevételére. A nagybányai szennyezés a késői modernitás tipikus eseménye, amely a fejlődő világban rendszeresen bekövetkezik. E mögött a hibás társadalmi-gazdasági gyakorlat mögött olyan szerteágazó okok húzódnak meg, mint az egyéni gondatlanság, a vezetői felelőtlenség, a ciánlúgos technológia szabályozatlansága, Kelet-Európa alacsony környezeti tudatossága, a külföldi befektetők kapzsisága, a nemzetközi gazdasági és jogi rendszer hiányosságai, az indusztrializmus, a neoliberalizmus, a globalizmus, vagyis a (késő) modernitás értékrendje. (xx) Ezért a gondolkodásban és a gazdálkodásban egyaránt fordulatra van szükség. Nemcsak Romániának, hanem minden országnak gondoskodnia kell arról, hogy területén hasonló szennyeződések ne következhessenek be. A KÖNYV BESZEREZHETŐ: A terjesztőtől illetve a szerzőtől Szegedi Tudományegyetem (JGYTF Kar) Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó

10 6725 Szeged, Boldogasszony sgt. 6. Tel/Fax: (62) Tel: (62) Virtuális könyvesbolt: publish@jgytf.u-szeged.hu A szerző a könyvvel kapcsolatban örömmel fogad minden kritikát és véleményt. Kérem értesítsen, ha idézi a kötetet. jtoth@philo.u-szeged.hu Tóth I. János (Fil. Tsz., SZTE) A könyv elkészítését és megjelenését OTKA T 37538; KAC ; FKFP 0488/2000 és CSEMETE támogatta: