oktatási Segédanyag vígszínház

Átírás

1 Joshua Sobol Ghetto rendező Omri Nitzan vígszínház Készült Joshua Sobol drámájának budapesti vendégjátéka alkalmából bemutató Vígszínház

2 Bevezető A darab igaz történeten és dokumentumokon alapul. A német megszállás alatt 1941-ben Litvániában, a vilniusi gettóban a náci tisztek szórakoztatására megalakult egy kis színház, mely a túlélést biztosította a zsidók számára. Ennek a színháznak a születéséről és pusztulásáról szól Joshua Sobol gyönyörű, megrendítő és felkavaró drámája. A gettó falai között játszódó abszurd drámai alaphelyzetben az életért és a színházért való küzdelem összemosódik, és a művészet szerepe megsokszorozódik. Joshua Sobol az ismert drámaíró és rendező 1939-ben született Tel Avivban. Diplomáját Párizsban szerezte a Sorbonne-on végzett filozófia szakot. Első darabját 1971-ben mutatták be Haifában, ahol eleinte asszisztensként és drámaíróként, később művészeti vezetőként is dolgozott. Az 1988-ban bemutatott A Jeruzsálem-szindróma című előadás oly mértékű tiltakozást váltott ki, hogy lemondott művészeti igazgatói rangjáról azóta kizárólag az írásnak szenteli idejét és 1989 között írta meg azt a három darabot (Gettó, Adam, Underground), amely a Gettó trilógiát alkotja. A Gettó az 1984-es haifai bemutatója után rövid idő alatt világhírűvé vált, elnyerte a David Harp díjat, ezt követte a Peter Zadek által rendezett híres német előadás, amelyet az év legjobb külföldi darabjának választottak. Azóta több mint húsz nyelvre fordították le, és nagy sikerrel játsszák a világ minden részén. 1

3 Vilnius, Észak Jeruzsáleme A vilniusi zsidó közösség története a 15. századig vezethető vissza, és azóta is híres a tekintélyes Tóra-tudósokról, jesivákról és írókról. Nekik köszönhető, hogy Vilnius a litvániai zsidók szellemi fellegvára lett. A második világháború elején Vilniusban 80 ezer zsidó élt, a város lakosságának fele. Vilniusban alakult a később hírnevet szerzett zsidó gimnázium, a Tarbut, valamint a tanár- és óvónőképző főiskola, ahol már héberül tanítottak. Vilniusban adták ki a babilóniai Talmudot, és ott működtek a Tóra-tanulás egész Európában híres műhelyei, ezért kapta a város az Észak Jeruzsáleme nevet. A történelem folyamán Vilnius litván, lengyel, orosz, a második világháború alatt pedig német közigazgatás alatt állt. A két világháború között a lengyel kormányzat próbálta lengyelesíteni a várost és környékét. A zsidók elvesztették a gazdasági, ipari és kereskedelmi befolyásukat, ezért anyagi helyzetük is nehezebb lett. A súlyos gazdasági helyzet ellenére egyre élénkebbé vált a város zsidó kulturális élete. A cionisták, a vallásosok és a jiddis ajkú zsidók, ki-ki a maga meggyőződése szerint, oktatási és kulturális intézmények keretében igyekezett megerősíteni a zsidó közösségi identitást, megőrizni és gyarapítani a hagyományt. A gyerekek nagy része héber vagy jiddis nyelvű iskolákba járt. A vilniusi zsidók több olyan intézményt tartottak fenn, ahol kultúrkincseiket megőrizték. Az 1893-ban alapított Strashon nagykönyvtár 35 ezer kötetének fele vallásos irodalom volt. Az 1903-ban alapított Történelmi és Néprajzi Intézetben ritka, a zsidó történelemmel, folklórral, irodalommal, színházzal és zenével kapcsolatos anyagokat gyűjtötték. A könyvtárban régi, és több híres írótól származó héber és jiddis nyelvű ritka kéziratot őriztek. Az 1924-ben alapított Ivo tudományos intézet a kultúrkincsek feldolgozásával és kutatásával foglalkozott. A gyűjteményben húszezer könyvet, külföldi jiddis újságokat, zsidó művészek ritka festményeit és kottáit őrizték. A városban csaknem száz zsidó tulajdonban levő kiadó működött, öt újság és sok folyóirat jelent meg. A Strashon nagykönyvtár 2

4 A lengyel kormányzás utolsó évei alatt az antiszemita légkör az élet minden területén egyre érezhetőbbé vált, sőt erőszakos incidensekre is sor került. Zsidókat támadtak meg az utcán, és 1935 elején bombát robbantottak egy zsinagógában. Az antiszemita megnyilvánulások az egyetemen érződtek leginkább. A zsidó hallgatóknak a tantermek jobb oldalán elválasztott székekben kellett ülniük től ez a rendelkezés az összes lengyel egyetemen életbe lépett. A szovjet megszállás alatt, június és június között az összes zsidó szervezetet és intézményt feloszlatták, amikor a németek megtámadták a Szovjetuniót és elfoglalták a várost, egyetlen, a város zsidó közösségét képviselő zsidó szervezet sem létezett. A holokauszt alatt a vilniusi zsidók a legsúlyosabb atrocitásoktól szenvedtek. Tulajdonukat elkobozták, sárga csillagot kellett hordaniuk, kényszermunkát végeztek, folyamatos megaláztatásoknak voltak kitéve. Az Einsatzgruppek több tömeggyilkosságot hajtott végre. A zsidókat gettóba szorították, munka- és haláltáborokba deportálták. Ebben a helyzetben a legfőbb gondjuk az volt, hogyan élhetik túl mindezt. A háború előtti Vilnius Jatkowa utca A hatósági intézkedéseket a Zsidó Tanács hajtotta végre. A város zsidó közösségét elszakították a zsidó világgal fönntartott kapcsolatától, és alapjában megváltozott a generációkon keresztül megszokott nem zsidó környezetéhez fűződő viszonya is. Annak ellenére, hogy a zsidó közösség korábban is szenvedett a környező lakosságtól, a német megszállás alatt mégis megdöbbentette őket a fékevesztett kegyetlenség és ádáz gyűlölet. A zsidó közösség tárgyalni kényszerült az ellenséges kormányzattal, bár az csak kihasználásra és elpusztításra szánt, emberi jogaitól megfosztott lényeket látta bennük, és megsemmisültek a hitük és egzisztenciájuk alapját jelentő értékek. Ebben az egyre kegyetlenebb valóságban a vilniusi zsidók, éhség és betegség közepette, a mindennapi túlélésükért küzdöttek. A megviselt, megkínzott közösség minden lehetséges utat végigjárt, hogy túlélje a borzalmakat. A zsidó Vilnius a holokauszt minden gondjával és próbatételével szembekerült, minden számukra nyíló lehetőséget kihasznált. A vilniusi zsidóság a legtöbb kelet-európai zsidó közösség vészkorszak-történetének mikrokozmosza lehet. Yitzhak Arad: Ghetto in flames című könyvének előszavából (Holocaust Library, New York, 1982.) 3

5 Vilniusi krónika 1939 szeptember 1. szeptember 19. október 28. Németország megtámadja Lengyelországot, elkezdődik a második világháború. A Szovjetunió, a Molotov Ribbentrop-paktum titkos záradékának értelmében elfoglalja Vilniust. Litvánia visszafoglalja Vilniust, a vilniusi zsidók százai menekülnek a Szovjetunió felé. Az elkövetkező öt év alatt, az 1932 és 1939 között Palesztinába kivándorolt 256 ezerrel szemben csak 75 ezer zsidó vándorol ki Vilnius népessége 200 ezer lélek, ebből 80 ezer zsidó, 60 ezer litván, 60 ezer lengyel és más nemzetiségű. február 28. Betiltják a Palesztinába emigrálást június 22. június 24. július 4. július július 8. A németek megtámadják a Szovjetuniót. Több száz zsidó hagyja el Vilniust. Herman Kruk elkezdi vezetni a naplóját. A német hadsereg bevonul Vilniusba. A városból menekülni próbáló zsidók többségét meggyilkolják, a többieket visszakényszerítik a városba. kevesebb mint háromezer zsidónak sikerül csak elmenekülnie. a litván rendőrség a német hadsereg felügyelete alá kerül. A német parancsnokság utasítására megalakul a zsidó tanács, a Judenrat. Ötezer zsidót gyilkolnak meg a Vilnius melletti Ponaryban. A vilniusi zsidóknak tilos a város főutcáján járni. augusztus 1. A katonaság a német polgári közigazgatás felügyeletére bízza a város irányítását. A németek bevonulnak Vilnába 4

6 szeptember 2. szeptember zsidót, köztük a Zsidó Tanács minden tagját agyonlövik, az augusztus 31-i merényletkísérlet megtorlásaként. A németek tizenhét később csak hét utcát jelölnek ki a vilniusi gettó számára. Franz Murer SS parancsnok erre a területre zsúfolja össze a város zsidó lakosságát. Gettóbejárat Ponary szeptember 6. szeptember 8. szeptember 12. október 1. október október 13. október 24 december 22. november 27. Új, héttagú Zsidó Tanács alakul. Jakub Gens a gettó zsidó rendőrségének a vezetője. Megnyitják a gettókönyvtárat zsidót gyilkolnak meg Ponaryban. Engesztelés napján zsidót deportálnak. Három pogrom során zsidót gyilkolnak meg. Az összes zsidó vagyont elkobozzák. Háromezer munkavállalási engedélyt adnak ki munkavállalási engedéllyel nem rendelkező zsidót lőnek agyon. A Zsidó Tanács a kultúrélet támogatásáról dönt január 18. január 20. Megalakul az írók és művészek egyesülete. Megtartják az első szimfonikus koncertet. A wannseei konferencián a zsidókérdés végső megoldásáról tárgyalnak. a zsidó népesség csökkentését többek között munkaszolgálattal és minimális élelmiszeradagokkal akarják elérni. 5

7 január 21. február 5. február 10. április 14. Megalakul a helyi partizán mozgalom, célja a fegyveres ellenállás és szabotázs. A zsidók születését korlátozó törvény életbe lép. Megalakul a zenészek egyesülete. A rendőrség azt követeli, hogy a gettóban levő összes hangszert vegyék jegyzékbe. Litván rendőr zsidókkal Jakub Gens április 26. május 2. július 11. július 26. október november december 13. A gettószínház első előadása. Gens és Weiskopf között vita tör ki a németekkel való kereskedések miatt. Németország megtámadja a Szovjetuniót. Franz Murer SS parancsnok Genst nevezi ki a gettó parancsnokának. Helyettesei Antol Fried (adminisztratív igazgató) és Salek Dessler (rendőrparancsnok). Nyolcvannégy idős zsidót adnak át a litván rendőrségnek. irodalmi díjat írnak ki a gettóról szóló alkotásokra. Egy lengyel illegális újság közli a vilniusi népesség 1942-es adatait: 142 ezer lakos közül 12 ezer zsidó, 33 ezer litván és 97 ezer lengyel nemzetiségű. Egy magyar színdarab, Indig Ottó Ember a híd alatt című művének premierje a gettószínházban. A százezredik kikölcsönzött könyvet ünneplik a gettókönyvtárban március 25. március 27. Öt kisebb gettót semmisítenek meg a Vilnius melletti kisvárosokban. David Pinski Kincstár című színdarabjának premierje. 6

8 április 5. május 5. május 14. május 15. június június 10. június 12. június 26. június 27. július 14. július 16. szeptember szeptember 1. szeptember 2. szeptember 7. szeptember 14. szeptember 15. szeptember 18. szeptember 23. Négyezer zsidót gyilkolnak meg a közeli kisvárosokból Ponaryban. Megkezdik a gettó kiürítését. A gettó csaknem valamennyi bejáratát lezárják. Gens a fegyvertartás ellen foglal állást. Weiskopfot agyonlövik. A Rzeszai Passa című revü premierje. kittelt nevezik ki a vilniusi zsidókért felelős rendőrség parancsnokává. A gettószínház első héber nyelvű előadásának premierje David Pinski Örök zsidó című darabja. Gens lelő egy fiatalembert, aki a gettóból menekülve lelőtt egy rendőrt. A gettórendőrség elleni felkelés. Dessler tizenegy partizánokhoz tartozó vagy velük szimpatizáló rendőrt bocsájt el a rendőrségből. Kruk naplójának utolsó fejezete. A gettón kívül dolgozó zsidókat elbocsájtják a munkahelyükről. Megkezdődik a haláltáborokba deportálás. Sólem Áléchem Tóbiás, a tejesember című színdarabját próbálják. A németek ötezer zsidó deportálását követelik. Fegyveres összecsapások közben a partizánok több tagját letartóztatják. Gens rendőrségi segéderőt alapít, kiválaszt és átad a németeknek ötezer zsidót. A partizánok az erdőkbe mennek. Genst letartóztatják és kivégzik. Korábban semmibe vette a figyelmeztetéseket, nem hallgatott azokra, akik azt ajánlották neki, hogy meneküljön el a gettóból. Kittel Desslert nevezi ki Gens utódjának. Dessler elszökik. Kittel mást nevez ki helyette. A gettót, ahol zsidó maradt, felszámolják július 7. A Vörös Hadsereg Vilniusba ér. Zsidó árvák sakkoznak 7

9 Művészeti élet a vilniusi gettóban Hihetetlen, hogy milyen sokszínű, élénk kulturális életet éltek a vilniusi gettóba zárt zsidók, annak ellenére, hogy naponta szembe kellett nézniük a pusztulás veszélyével. Isaiah Trunk: Judenrat Vilnius a zsidó művészet egyik legélénkebb központja volt évszázadokon át, ahol a modernizációt és a hagyományőrzést mindig sikerült összhangba hozni. A város zsidó közössége a náci megszállás alatt sem mondott le erről a szerepről. Persze ez csak látszat volt, majdnem veszélyes illúzió. A nürnbergi perben, augusztus 10-én tett tanúvallomásában Israel Segal, a gettószínház igazgatója így fogalmazott: a németek kényszerítettek arra, hogy a színház működjön. Az igazság az, hogy a színház működését a németek közömbösen nézték, de Segal vallomása jól mutatja azt a szégyent, amit a háború után a gettószínházzal kapcsolatban éreztek a túlélők, hiszen pontosan tudták, hogy a színház működése akaratlanul is, de elősegítette a nácik célját. Utcakép a vilniusi gettból Az első koncert Az első koncert plakátja 1946-ban, egy jiddis folyóiratban Segal beismerte, hogy a színház alapításáért Jakub Gens volt felelős, a zsidó rendőrség parancsnoka és a vilniusi gettó diktátora. Segal így emlékezett vissza Jakub Gens ajánlatára, hogy rendezzenek koncertet a gettóban: ez nemcsak elszánt tett volt, hanem az első vakmerő lépés: kénytelenek voltunk a gettóéletet elviselhetővé tenni. A koncertet a közösség prominens tagjainak tiltakozása ellenére sikerült megtartani. Nem volt könnyű meggyőzni a színészeket, hogy szabad egy temetőben előadást rendezni. Ez a megjegyzés arra a plakátra vonatkozik, amit a szocialista Bund szimpatizánsok raktak fel a gettóban, jiddisül: nem szabad egy temetőben színházat játszani!. 8

10 A koncertet január 18-án (fél évvel a gettósítás és két hónappal az első deportálás után, amikor a gettólakók felét haláltáborba hurcolták), a Judenrat irodájában, az egykori jiddis gimnázium nagytermében tartották meg. A műsor ellen senki sem emelt kifogást. A közönség nagy része a gettórendőrség és néhány fontosabb család volt. A programban szerepeltek Bialik és Perec művei, Stephan Zweig egy novellájának adaptációja, egy Chopin nokturno, és egy fiatal zsidó költő, Avrom Sutzkever verse. Gens helyettese, Joseph Glazman (aki később a földalatti ellenállás egyik kulcsfigurája lett) a koncert előtt felolvasott egy bocsánatkérést, és egy imát az elhunytak emlékére. Ennek a kulturális eseménynek rendkívüli hatása volt, sőt néhányan a gettó történetének egyik fordulópontját látták benne. Az emberek nevettek és sírtak, egy röpke óráig az együttérzés és a szolidaritás váltotta fel a mindennapi élet kilátástalanságát. Azok, akik eleinte politikai szemléletük miatt ellenezték a színház működését, megbékéltek vele, és pozitív jelenségnek tartották. A koncertek fontos társadalmi események lettek, és elősegítették a szociális, kulturális élet kikristályosodását. Az első koncertet követően, január végén alakult meg az írók és művészek egyesülete, célja az eredeti, helyi alkotások támogatása, a tagok pártfogása és előadások rendezése. A zenészek egyesülete február 10-én alakult meg. Az egyesületek tagjai lettek a kultúrélet legfőbb mozgatói. Zenei élet a gettóban A gettóban szimfonikus zenekar alakult, és nyilvános rendezvényeken szerepelt. Az első fellépés bevételét, 4000 rubelt, a rászorulók támogatására adományozták. A hangversenyek a társasági élet fontos eseményei voltak. A gettóban konzervatóriumot is létesítettek, ahol száz gyerek tanult. Két kórus működött, egy héber és egy jiddis nyelvű. A zenészek egyesülete február 10-én alakult meg. A gettóban több olyan költő és zeneszerző élt, aki a legnehezebb időkben is alkotott, többek között Abraham Sutzkever, Szmerke Kaczerginski, Lejb Rosenthal és Hirsch Glick. A komponisták között volt egy tizenegy éves kisfiú is, Alek Volkoviski (később Alexander Tamir néven lett híres). A gettószínház A színház-projekt rendkívül fontos volt Gens számára. Ez nemcsak a gettó büszkesége volt, hanem némi foglalatosságot biztosított a színészeknek, zenészeknek, ácsoknak, festőknek vagy szabóknak. A színház a sokéves működése alatt segített elviselhetővé tenni a gettóéletet, az állandó bizonytalanságban és életveszélyben élő gettólakókat pedig valamennyire megnyugtatta. 9

11 A kultúrosztály 1942-ben írt beszámolója szerint november közepén a gettóban egy alaptalan pletyka kelt szárnyra, és majdnem pánikot okozott. A gettószínház utasítást kapott Genstől, hogy rendezzen két, a szélesebb közönségnek szánt előadást, ami lecsendesítheti a forrongó hangulatot. November 18-án és 19-én került sor az előadásokra. Telt ház volt, minden jegyet eladtak mindez jellemzi a színház népszerűségét és a közösség életében elfoglalt, megnyugtató szerepét. Az előadásokat ellenző hangok lassacskán elcsitultak, sőt az előadásokat látogató német és litván tisztek látványa, akik közül nem egy hírhedt gyilkos volt, a személyes érzelmek ellenére sem okozott nyílt felháborodást. Hogy megfelelő helye legyen a színháznak, felújították a Konska utcában a korábbi városháza auditóriumát. A hivatalos színházi idény megnyitására április 26-án került sor, a Judenrat kultúrosztályának közreműködésével. Még Kruk is, a gettónapló szerzője, aki ellenezte Gens egyeduralmát, melegen üdvözölte az eseményt. A teremrend, ahol megjelölték a díszvendégek helyét, megmaradt, és mind a mai napig képet nyújt a gettó belső erőviszonyairól áprilisában 315 néző előtt egy előadás került színpadra. Novemberig további 19 előadást tartottak, 5846 néző előtt januárjáig 111 előadást tartottak, ezekre összesen körülbelül 35 ezer jegy kelt el. Az előadások jórész revü-műsorok voltak: versolvasás, zeneművek és drámai jelenetek sora. A Rozs-évek című előadáson például Kasriel Broydo, a gettó költőjének megzenésített versei hangzottak el, amelyek fülbemászó dallamuknak köszönhetően rendkívül népszerűvé váltak. Talán csoda lesz, talán csoda lesz, nem lehet még tudni, nem bírjuk így tovább, talán csoda lesz. (Kasriel Broydo) A társulat tagjai Broydo állította össze a Sosem lehet tudni című előadást is, amelynek címe a gettó mindennapi életének egyik kulcsmondata volt. Szórakoztató előadás, sok örömöt okozott a nézőknek. A versek java részét a mindennapi élet ihlette, igazi humorral és nem kevés szarkazmussal. A Munka, munka című vers az egyetlen kivétel, mintha a gettómunkát szeretné védeni vagy munkára biztatna. (Gettó hírei újság) A következő revü a Rzeszai Passa volt, 1943 júniusában mutatták be, amikor a Vilnius melletti, többek között a rzeszai munkatáborokat kezdték megsemmisíteni, és az életben maradtak egy részét a vilniusi gettóba szállították. Lejb Rosenthal verse, a Gyerek a gettókapu mellett, a szelekciókról és a tömeges deportálásokról szólt, szájról szájra járt. 10

12 Az utolsó revü, a Mojse, tarts ki!, az Észtországba tartó deportálásokkal kezdődött, ez volt a gettó történetének utolsó fejezete. Több deportálásra váró gettólakó látogatott el a deportálás előtti estén a színházba. A vezérdallamot Broydo írta, ebben biztatta a gettólakókat: Mojse, tarts ki, tarts ki, Mojse, közeledik a nap, és eljön még az óra! Ezek a revüelőadások a vilniusi gettó színházi életének csak töredékei. A Rudnicka utca 13. alatti kávéházban is működött színház, volt marionett színház és vasárnapi matiné a gettón kívül dolgozók számára, akik hétközben csak késő éjjel értek haza. Voltak hangversenyek, héber és jiddis nyelvű kóruselőadások, gyerekszínház, irodalmi estek, előadások és nyilvános beszélgetések különböző témákról. A színházi élet csúcsa egy öt előadásos (négy jiddis és egy héber nyelvű) sorozat a legjobb kelet-európai hagyományok szellemében. Az első előadás a Zöld mezők népszerű románc volt, az amerikai-jiddis Perec Hirschbein műve. Ezt 1942 augusztusában mutatták be, és huszonnyolcszor játszották teltház előtt január 15-én, a színház egyéves évfordulójának alkalmával, felvonulást rendeztek a gettóban. A kultúrosztály vezetője, aki a többi szocialista szimpatizánssal együtt eleinte ellenezte a színház működését, így éltette a színházat: Azt akartuk elérni, hogy az egyszerű ember elszakadjon, ha csak egyetlen estére, a gettóélettől, és ezt a célt elértük. Nehéz, sötét időket élünk, a testünket a gettóhoz kötötték, de a lelkünkben szabadok maradtunk. Az első koncert előtt volt, aki arra figyelmeztetett, nem szabad egy temetőben színházat rendezni. Noha ez igaz, de egész életünk most egy temetőben zajlik. Nem szabad beletörődni a helyzetünkbe, erősnek kell lennünk, testben és lélekben márciusában került sor a Kincstár, David Pinski vígjátékára. A darab rendkívüli sikert aratott, miközben a színházon kívül a rendőrség a szomszéd gettó túlélőit fogadta. Az egyetlen héber nyelvű előadás is David Pinski darabja volt, Az örök zsidó. Ezt június 10-én mutatták be. A színdarab történelmi háttere a római uralom elleni zsidó felkelés volt, és a gettó cionista szimpatizánsai erre rendkívül büszkék voltak. Az utolsó előadás a sorozatban a Vízözön, Henning Berger eredetileg svéd nyelvű színdarabja volt, amelyet 1943 nyarán kezdtek játszani, a gettó utolsó heteiben, és a mű a gettólakók számára kétségkívül időszerű volt. Annak ellenére, hogy egyre több jel mutatott a gettó felszámolására, a színház vezetősége már a következő idényt tervezte, amelynek fénypontja Sólem Aléchem Tóbiás, a tejesember című művének bemutatója lett volna. A gettót 1943 szeptemberében teljesen megsemmisítették, ezzel a színház terve is semmivé lett. A gettó bejárata a Rudnicka utca felől Egy magyar színdarab Indig Ottó 1942 novemberében mutatták be Indig Ottó magyar színdarabjának, az Ember a híd alatt-nak, jiddis változatát, a zsidó szereplőknek jiddis neveket adtak. A kultúrosztály büszkén hirdette, hogy az előadás a darab európai premierjeként is megállta volna a helyét a háború előtti vilniusi színházban. Solon Beinfeld: The Cultural Life of the Vilna Ghetto (Simon Wiesenthal Center Annual, Volume 1, 1984) 11

13 Herman Kruk naplója Hersel, avagy Herman Kruk, a varsói Grosar könyvtár igazgatója, a német támadás második hetében menekült el Varsóból, és pár hétre rá Vilniusba érkezett. Ahogy a városba ért, naplót kezdett vezetni jiddisül, és pontosan rögzítette az eseményeket. Naplója 603 oldal, és július 14-én hirtelen véget ér. Másnap átadták a Gestapónak a gettó földalatti ellenálló csoportjának parancsnokát, Jichak Wittenberget. Több mint valószínű, hogy Kruk ezt a tragikus eseményt is feldolgozta naplójában, nyilván a gettó teljes megsemmisítéséig, szeptember 23-ig vezette naplóját. Mi lehetett a napló további, a legnehezebb korszakról, az utolsó két hónap eseményeiről szóló részében, amikor a nácik felszámolták a gettót? Lehet, hogy valaki szándékosan eltüntette? A gettó felszámolása után a naplóírót több ezer zsidóval együtt Észtországba deportálták, és ott élete végéig folytatta a naplóírást. Néhány órával a Vörös Hadsereg érkezése előtt gyilkolták meg, szeptember 19-én. Negyvenhét éves volt. Hogy legyen, aki mindezt elmondja... A következő cédulát találtak a vilniusi gettó romjai közé rejtett napló lapjai között: Aki ezt a kéziratot megtalálja, tudnia kell, hogy ezek a naplójegyzetek, dokumentumok és más szövegek életem legnehezebb idejében keletkeztek. Arra kérem, hogy teljesítse kérésemet, és írásomat barátaimnak vagy családomnak juttassa el szeptember, történelmi nap, bevonulás a gettóba Reggel fél hét. Azt hihettük volna, hogy a gettóba vonulást szörnyű hírként fogadják a városban, de a vilniusiak viszonylagos nyugalommal vették tudomásul a teendőket. Napfelkeltével jöttek ide, és fél órát adtak, hogy összepakoljunk. A szadizmus legfelsőbb, legkifinomultabb fokozata. Kilenckor már csoportosan terelik a zsidókat. Babakocsikon, talicskán, fadeszkákon tolják megmaradt tulajdonukat. Szívszaggató képek. A csomagokon ülve ebédelünk (ki tudja, talán ez lesz az utolsó ebéd). A háziasszony sürget, hogy mindent együnk meg, ne hagyjunk semmit, egyetlen morzsát sem szeptember 7., első éjszaka a gettóban Ezt az éjszakát nem fogjuk elfelejteni. Egy nyirkos pincében, izzadtan ébredtem. Egész testem azt súgta, hogy ne adjam fel, ne hagyjam, hogy belém furakodjanak a sötét gondolatok. Kimentem. Esős, ködös reggel. Találkoztam egy ismerősömmel, Rebeka Epsteinnel. Irigyelt, hogy van pincém. Ő több száz társával együtt kint maradt az udvaron, a csomagokon ülve. Nincs hová menekülniük az eső vagy akár az egész világ elől szeptember 12., mit jelent a gettó szó Az egyik zsidó nő magyarázza a másiknak: a gettó a get szóból származik, tehát szétválást, kizárást jelent. Elűztek otthonról, megváltunk mindentől, ami a miénk volt, és most egy get-óban élünk. 12

14 1942. szeptember 2., a Gestapo vizit Az egyik udvaron a Gestapo tart villámlátogatást. Eljöttek, hogy megnézzék, hogyan alszanak az emberek. Megnézték a szobákat, lámpával világítottak az emberek arcába, úgy ébresztették föl őket. Arra a következtetésre jutottak, hogy a higiénia nem megfelelő december 21., további akciók A gettó népessége egyre fogy. Igaz-e, hogy akit elvisznek, azt kiirtják? január 1., újév Az újévet az ágyam körül ünnepeltük. Szomorúan hallgattunk, majd azt kívántuk egymásnak, hogy tartsunk ki, hogy túléljünk, hogy legyen, aki mindezt elmondja január 20., az írók és művészek egyesülete Vasárnap megalakult a gettó íróinak és művészeinek egyesülete, célja, hogy a gettóban működő művészeket támogassa, hogy az elhunyt alkotóknak emléket állítson, és összegyűjtse az elhurcoltak hátrahagyott műveit január 27., új parancsok 1. Csak öt kiló krumplit, három kiló kenyeret, egy üveg tejet, és sunyiban egy kis zsiradékot szabad a gettóba behozni. 2. Tilos konyakot inni ez maguknak a zsidóknak érdeke. 3. Tilos kártyázni. 4. Szigorúan ügyelni kell az áramfogyasztásra január 30., vilniusi tragédia Egy elrabolt és munkatáborba hurcolt ember felesége a Gestapo műhelyében talált munkát. Néhány napja egy német tiszt beküldött oda ingeket. Az asszony a férje ingét is megtalálta közöttük a zsebre hímzett nevével. Elájult. A német felvigyázók azzal igyekeztek megnyugtatni, hogy a férje bizonyára... él február 2., minden van a gettóban Akár a normális életben: van a gettóban étterem, egy vacsora rubelbe kerül. Konyakot isznak, libát esznek, akár a háború előtt. Mintha mi sem történt volna. Nemrégen a rendőrség még nyilvánosházat is talált egy szó mint száz, minden van a gettóban február 16., kutyák a gettóban Voltak kutyák, akik maguktól követték a gettóba a kutyájukat. Most, hat hónap múlva, minden kutya, kivétel nélkül, elmenekült. Egyetlen egy sem maradt itt március 1., purim a gettóban Purimot ünnepeltük a gettóban. A rendőrség szervezte az ünnepséget, a vallásosok adták a hangulatot. Konyakot ittak, énekeltek, táncoltak, mintha mi sem történt volna. De mivel nem találták sehol Eszter könyvét, kénytelenek voltak a szocialista Herman Kruktól kérni, hogy a könyvtárból kikölcsönözzék március 12., sárga csillag ajándékba Genstől kaptam egy sárga csillagot ajándékba. Belgiumi és hollandiai zsidókat hoztak Kovnóba. Állítólag agyon kellett volna lőni őket. Egy részük ellenállt és elszökött. A sárga csillag az egyiküké volt, akit agyonlőttek. 13

15 1942. március 21., szép az élet a gettóban A gettóban vegyesboltot nyitottak, lisztet, krumplit, cukorkát tartanak. Minden árut kiraktak az asztalra. Negyed kiló hús mellé egy citromot, a citrom mellé egy kiló cukrot... Szép az élet a gettóban, jobb, mint a gettón kívül. Van ebben valami. A gettóban mindig történik valami, soha nem unalmas április 24., nincsenek őrültek Minden normális, egy legalább húszezer fős közösségben mindig akad néhány őrült. Itt a gettóban, ahol nincs semmi, ami a normális élethez hasonlítana, alig vannak őrültek április 27., a gettószínház megnyitása Tegnap este volt a gettószínház ünnepélyes megnyitása az egykori kis városháza nagytermében május 3., itt az éhség Az egyik irodai beosztott arra kért, hogy olyan feladatot adjak neki, ahol nem kell állnia, mert erre már képtelen. Dr. Feinstein azt mondta, hogy már három napja nem evett. Bárcsak tudna szerezni néhány répát július 25., Ponary, szemtanú Eljutott hozzám egy a tömegsíroknál járt zsidó hitelesnek vélhető beszámolója a Ponaryban történt borzalmakról: az erdő nem sűrű, tele van méter átmérőjű, nagyjából hat méter mély gödrökkel. Vannak ennél kisebbek is. A gödrök mellett egy nemrég kiásott földből rakott fal. Vannak félig teli és teli gödrök. A gödrökből szörnyű bűz árad. Itt-ott a holttestek kilátszanak a föld alól, néhol teljes holttestek. Az egész terület tele van szétdobált iratokkal, pénztárcákkal, sminktükrökkel, eltépett pénzzel, töltényhüvelyekkel szeptember 29., premier a gettóban A színház lendületesen folytatta programját. A szeptemberi műsorra ismert, kedves darabokat tűztek ki, de októberben több premier is várható. Új műsorok, és ezek akár nagy sikert is arathatnak. A Sosem lehet tudni című revüt próbálják. A címe alapján akár rólunk is szólhat, hiszen mi sem tudhatjuk, mit hoz a holnap december 14., ipar a gettóban Ahogy már említettem, egy komolyabb ipari központ építésén fáradozunk, a németek erőteljes támogatásával. Szeretnék felhasználni az olcsó zsidó munkaerőt a háborús erőfeszítéseikhez december 18., az emlékezés háromperces csöndje Csak most jött rá a világ, hogy a németek százezrével ölik a zsidókat. Csak most. Ma hallottam a rádióban, hogy a londoni, szovjet és amerikai kormány közös nyilatkozatban neheztelte a németek által megszállt országokban a zsidók üldözését március 8., teltház Az élet mégis mindennél erősebb. A vilniusi gettóban megint megelevenedett az élet. A koncertek egyre növekvő számú közönséget vonzanak, bár annak idején voltak, akik ellenezték. Teltház van. Az irodalmi esteken a közönség nem fér be a terembe március 3., nyolcosztályos oktatási rendszer A gettó lányiskolájának ünnepélyes felavatásakor az egyik tanárnő megjegyezte, hogy tökéletes, nyolcosztályos oktatási rendszert sikerült kiépíteni. 14

16 1943. március 25., a kép egyre tisztább A Gestapo nyilvánosságra hozott adatai szerint a gettó népessége 23 vagy 24 ezerre nőtt. Ajánlatuk az, hogy a népességet 15 vagy 16 ezerre szorítsák vissza, tehát nyolcezer gettólakót fognak deportálni március 27., Pinski Kincstárának premierje Hosszadalmas előkészületek után a gettószínház bemutatta a Pinski Kincstárát. Úgy értesültem, hogy minden jegy elkelt, nemcsak a premierre, hanem három hétre előre. Az utcán rendőrök állnak, a švenčionysi gettóból újonnan érkezőket fogadják. A színház viszont ünnepel. Az előadás jól sikerült, a darab remek, a díszletek nagyszerűek, szinte hihetetlen, hogy a gettóban vagyunk április 5., úti cél: Ponary Több mint négyezer embert hurcoltak el egy 83 vagonos szerelvényen. Most már biztos: a vonatok Ponaryba mennek május 16., az üzemek tovább bővülnek A szakmunkásképzőkben már több mint száz diák tanul. A Rudnicka utcai varróüzemet bővítették, most már ötven munkást fogadhat. Óriási rendeléseket kaptak a hadseregtől június 12., héber előadás Két nappal ezelőtt volt a héber drámai stúdió premierje. Pinski Örök zsidóját mutatták be. A színészek java rendőr volt június 22., puskapor A gettó egy égő puskaporos hordóhoz hasonlít, bármikor felrobbanhat július 4., újabb rendelések a hadseregtől A gettó üzemeit egyre inkább megterhelik. Az utolsó rendelés 100 ezer zokni és 20 ezer csizma július 14., éberen A kivégzésükre váró foglyoknak joga van a kivégzés várható óráját tudni. Lehet, hogy nem tudjuk, hogy a sorsunkat véglegesen megpecsételték? Az a lényeg, hogy maradjunk éberek, hogy ha valami történik, emberhez méltó módon haljunk meg. Miközben a mészárosra, a halálangyalra várunk, bővítjük a gettó üzemeit. Per-Ramszeszt és Taniszt építjük... 15