...mint egy kisgyermek... Lekció Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt,

Átírás

1 ...mint egy kisgyermek... Lekció Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, 2 és ezt mondta nekik: "Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. 3 Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat." 4 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: 5 "Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján." 6 A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: 7 odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. 8 A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. 9 Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: "Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban." 10 Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: "Ki ez?" 11 A sokaság ezt mondta: "Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta." 12 Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, 13 és ezt mondta nekik: "Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek." 14 Azután vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket. 15 Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: "Hozsánna a Dávid Fiának!" - haragra lobbantak, 16 és így szóltak hozzá: "Hallod, mit mondanak ezek?" Jézus pedig így válaszolt nekik: "Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?" (Máté 21,1-16) Alapige Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. 14 Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. 15 Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba." 16 Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket. (Márk 10,13-16) 1) Jézus kapcsolata a gyerekekkel. Egy különös kapcsolat. Játszott-e Jézus, amikor gyerek volt? Tudott-e önfeledten kacagni, amikor belefeledkezett a játékba? Sírte, amikor beütötte a lábát? Vagy dolgozott-e akkor, amikor már serdült? A Biblia nem ír erről. De joggal feltételezhetjük, hogy Jézusnak olyan gyermekkora volt, mint bármelyik másik gyermeknek az ő korában. Nem volt különc, nem lógott ki a sorból. Ugyanúgy fogócskázott Názáret poros utcáin, mint a többi gyermek. Ugyanúgy gyalulhatta a fát 15 évesen, ahogyan a többi gyerek is tanulgatta apja mesterségét. Érdekesebb lehet még az a kérdés, hogy vajon Jézushoz is úgy viszonyultak a szülei, mint ahogy abban a korban a gyermekhez viszonyultak? Erre aztán végkép nincs válasz, hiszen ehhez jobban kellene ismerni Józsefet és Máriát, mint szülőtípusokat, de annyit kijelenthetünk, hogy Jézus idejében nem volt jó gyermeknek lenni. Jézus korában a gyermek nem volt egyéb, mint leendő munkaerő. Szükséges volt, mert az előző generációról neki kellett majd gondoskodnia, de az az első év nagyon kihagyható lett volna, a korabeli felfogás szerint. Azaz nem voltak mások, mint munkaeszközök, csak meg kellett várni, míg megerősödnek hozzá egy kicsit. Rendkívül keményen neveltek gyereket abban a korban, nem véletlen, hogy a korabeli rajzok, apró termetű felnőttekként jeleníti meg őket. Ma más a helyzet, de lehet, hogy mégsem jobb. Legtöbb esetben a gyermek a szülők saját boldogságának eszköze. Azaz hiába fejlődött hihetetlen mértékben a gyermek-, vagy fejlődéslélektan, a gyermekeket legtöbbször (ha tudatlanul is) ugyanúgy kihasználják, felhasználják egy cél érdekében. Legmarkánsabban talán a marketing világában látszik ez meg, minden eladható, ha egy aranyos gyermek ránk mosolyog a 1

2 képernyőről. De jelen van sajnos, ahogy mondtam a családi struktúrákban, ahol a gyermek a szülő boldogságának eszköze. Pl. sokszor nem is azért kényeztetjük el a gyermekünket, unokánkat, mert ő kívánja azt annyira, hanem mert így nyugtatjuk meg a lelkiismeretünket. Egy szó, mint száz, a gyermekek gyengék és kicsik ahhoz, hogy megvédjék magukat attól, hogy egy cél érdekében eszközként felhasználják őket (legyen az túlzott szigor, vagy túlzott elkényeztetetés). Jézus magatartása valahogy különbözik. És érdekes, hogy az evangéliumok dacolva a kor kultúrájával, sok feljegyzést hagytak ránk Jézus és a gyermekek kapcsolatáról. Sok olyan feljegyzést, amelyben egyértelműen kiderül, hogy Jézus emancipálja a gyermekeket is. Nem csak a paráznákat, vámszedőket, nőket stb. hanem a gyermekeket is. a) Jézus megvendégeli az 5000 férfit! Egy gyermeknek van némi ennivalója. (Itt sem számolták pl. a nőket és a gyermekeket) b) Fontosak még a gyermekgyógyítási történetek, ahol Jézus mindig könyörül, és gyógyít, még a pogány asszony gyermekét is meggyógyítja. c) Jézus egy gyermeket állít példaként az osztozkodó tanítványok elé. d) A legkifejezőbb történet talán mégis a virágvasárnapi, ahol a felnőttek már elhallgattak, mert tudták, meddig szabad Hozsánnázni, de a gyermekek még mindig ujjongtak. Mt 21 A felnőttektől ők is átveszik a hozsannázást, és amikor a felnőttek, látva a farizeusok villogó szemeit és vicsorgó fogait, jól felfogott érdekükben elhallgattak, a gyermekek nem vévén észre, hogy változott a széljárás, mondják tovább boldogan és lelkesen: "Hozsánna, áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a Dávid fiának!" A farizeusok rájuk mordulnak, és Jézust is megfeddik: Hogy engedheted meg, hogy ezek ezt kiabálják? De Jézus védelmébe veszi őket: Ne bántsátok! Ők azt teszik, ami most mindenkinek a dolga lenne, de meg van írva, hogy a gyermekek és csecsemők szájából szerez magának dicsőséget az Isten. Mikor a megalkuvó felnőttek elhallgatnak, a gyermekek magasztalják az Urat. Itt látszik meg leginkább, hogy a gyermekek önfeledten adják át magukat annak a tevékenységnek, amit éppen művelnek. És ez a gyermeklét csodája. Ez a gyermeki élet titka. 2) Gyermeknek lenni, mint analógia. Mit is jelenthet ez? Jézus azt mondja, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek... Egy hasonlattal van dolgunk. Miért hasonlítja Jézus az ideálist egy gyermekhez és nem egy tökéletes hívő felnőtthöz? Nagy kérdés ez. Jézus analógiái, vagy metaforái legtöbbször konkrét üzeneteket hordoznak. Nem kell rajta gondolkodni, hogy mit is akart mondani. Itt viszont kell. Milyen egy gyermek? Mire gondolt Jézus, amikor ezt a képet hozta példának? Több üzenetet is hordozhat ez a kép magában. És mindegyik üzenet kifejezhet valamit Jézus szándékából. a) A gyermek tudja önmagáról, hogy gyermek. Óriási dolog. Tudni önmagáról azt, hogy szüksége van a szüleire. Tudni egyáltalán azt, hogy szüksége van valamire. Nem teljes az élete édesanya, vagy édesapa nélkül. Tudni azt, hogy szüksége van a szülők szeretetére, a szülők gondoskodására. Tudni azt, hogy ő, mint gyermeke ezt önmagától nem tudja megteremteni. A felnőttek nagyon nehezen tudják elfogadni, hogy bármire is szükségük lehet, amit ők önmaguknak ne tudnának megteremteni. Tehát ebben van különbség gyermekkor és felnőttkor tekintetében. b) A gyermek a maga tökéletlenségében is kell a szülőnek. A gyermekek a közhiedelemmel szemben nem szentek, nem hibátlanok, és nem bűntelenek. Elég hamar meg szokott jelenni az emberi természet keserű gyümölcse. Mégsem mondja azt az édesanya, hogy nem kellesz így nekem. De bizony kellesz, még így is. Jézus még így is magához hívja a gyermekeket. c) A legkézzelfoghatóbb gyermeki jelenség a teljes bizalom és ráhagyatkozás, főleg kisgyermek korban. Ez az, amit tanulhatnánk a gyermekektől, nem kételkedni, nem megkérdőjelezni, nem szorongani, hanem teljes mértékben bízni, bízni, bízni. 3) Gyermeknek lenni ma boldognak lenni. Az élet célja, vagy útja. 2

3 Én mégis szeretnék ezek mellett a nyilvánvaló igazságok mellett behozni egy másik szempontot is, ami alapvetően határozza meg a gyermeklétet. Amivel a legtöbb időt eltölt egy gyermek. A gyermek életét a játék határozza meg leginkább. Egyik gyülekezeti testvéremmel beszélgettem néhány napja, s megkérdeztem, hogy mi adja vajon a gyermeklét igazi értékét? Miért volt jó neki gyermeknek lenni? Azt felelte: a gyermek tud egyetlen dologra figyelni, és csak arra figyelni, abba olyan szinten belemélyedni, hogy szinte minden gátló tényezőt maga mögött képes hagyni. Át tudja önmagát adni annak, amit csinál, és amit szeret csinálni. A gyermek tud igazán játszani. A gyermek és a játék elválaszthatatlan egymástól. Amikor egy gyerek játszik, akkor teljesen eggyé válik a játékkal. A felnőttek szemében a játék komolytalan tevékenység. Szórakozás. Felelőtlen dolog. Csak játék, csak játszik halljuk vagy mondjuk sokszor pejoratívan. Pedig azon túl, hogy a játéknak alapvető szerepe van a szociális, érzelmi, nyelvi és értelmi képességek fejlődésében, alapvető ismeretek megszerzésében, a fejlődés folyamatában, a játék mindezek mellett lételem. Játszani pedig leginkább a gyermekek tudnak, mert a lelkük még teljesen nyitott a játékra. Képes eggyé válni a játékkal. A 20. század filozófia elméletei, mint pl. nyelvfilozófia (Witgenstein), vagy művészet-esztétiakai hermeneutika (Gadamer) előszeretettel használták alapmetaforaként a játék fogalmát. (Itt most nem térek ki a matematikai, közgazdasági játékelméletekre, pl. Neumann Jánosra). A játék, amelyben a játszók nem célorientáltan, hanem folyamatorientáltan vesznek részt. A játék, ahol nem a cél a fontos, hanem a megtett út. A jelen pillanat. A játék, amelyben a játszók tudata szinte feloldódik magában a játékban, mert önmagáért a játékért űzik a tevékenységet. Nem az eredményekért, nem sikerekért, vagy dicsőségért. Erre szinte csak egy gyermek képes. HA felnőttek társasjátékoznak, akkor ott van a cél, hogy szórakozni akarnak. Ha a focivb-t nézzük, látjuk, hogy a cél, mennyire képes megölni a játékot. Ha egy színész (mondjuk tehetséges) de csak a fizetéséért játszik, azonnal érezzük, hogy itt valami nincs rendben. Egy játékot nem lehet célorientáltan játszani. Játszani, csak önmagáért a játékért lehet. A játék jelenlétet kíván, a jelenben való teljes létet. Nincs benne helye a jövőnek, a jelen pillanatot nem rendelheti alá a jövőnek. Játszani csak most lehet. A játék kiiktatja az időt. Csak a játék boldogsága marad. Egy gyermek akkor boldog, ha kijátszotta magát (sírás a játszótéren hazainduláskor, sírás a gyülekezeti tábor végén). A gyermek akkor boldog, ha játszik. DE! Nem azért játszik, hogy boldog legyen. Ez fontos különbség. Talán mindannyiunknak vannak élményei gyermekkorunkból, amikor megállt az idő, csak az önfeledt játék élménye és emlékezete maradt meg. Kedves Testvérek! Jézus tanításai nem játék. De, hogy jól értsük, miről beszél, nyugodtan előhívhatjuk emlékezetünkből azokat a pillanatokat, amikor egy játékban mi is eggyé váltunk a játékkal. Amikor kiesett az idő, amikor benne voltunk a jelenben, amikor nem a cél határozta meg a tevékenységet, amikor értékesnek találtuk azt a folyamatot, ami meghatározó élmény még ma is számunkra. Amire ha visszagondolunk, még mindig, még most is érezzük a boldogságot. Jézus azt mondja: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek... Aki nem tudja önmagát teljes mértékben átadni Istennek... Aki nem tudja önmagát úton látni... Akinek a keresztyén élete csakis célokból (állapotokból és nem folyamatból) áll... 3

4 Aki Istent is csak egy konstans logikai következtetéshalmaznak (ha jobban tetszik, teológiailag leírható tárgyként) ismeri meg......semmiképpen sem lép be az Isten országába. Az Isten történés, az Isten folyamatban ragadható meg, az Isten úton van velünk, az Isten teljes mértékben átadja önmagát nekünk Krisztusban. A keresztyén létünk nem állapot, hanem történés, folyamatosan egy utat járunk, ahol nem tűnik fel a megtett út hossza, csak az, hogy nagyon jó ezen az úton járni. (Ld. Emmausi tanítványok). Ahol az idő eltűnik, s megmarad az a boldogság, hogy érdemes, értékes ez az út. Élvezetes és élményekkel teli. Az Istennel van megtelve. Aki nem úgy fogadja az Isten országát... Aki nem tudja teljes mértékben önmagát átadni az Istennel való kapcsolatnak, az egyszerűen kívül reked rajta. Nem lehet az életemnek csak egy részét Isten rendelkezésére bocsátani, a másikat viszont a magam hatalmában tartani. Mindent vagy semmit ismerjük a szlogent. Egy gyermek, ha adja önmagát, akkor mindent ad. 4) Keresztyénnek lenni úton lenni. Útra bírni másokat is. Kedves Testvérek! Keresztyénnek lenni, azt jelenti, úton lenni. Dogmatikailag fogalmazva - a megszentelődés útján, antropológiailag az idő útján, kegyességileg a lelki fejlődés útján stb. Egyszóval keresztyénnek lenni, azt jelenti, belehelyezkedem egy történésbe, mégpedig az Istennel való történetbe, egész pontosan a Krisztus történetébe. Ebben a történésben sok minden esemény jelen van, de ami állandó: az Isten szeret engem. Ez nem fogalom, nem absztrakció: ez történés. Tegnap is történt, ma is történik, s bízom benne, hogy holnap is történni fog. Ennek fényében járom az utamat. S amennyiben teljes mértékben átadom magam ennek a cselekménynek, úgy helyezkedek bele, mint ahogy egy gyermek a játékba, úgy veszek benne részt, ahogy egy játékos feloldódik a játékban, úgy járok ezen az úton, hogy az boldogsággal tölt el (nem azért járok rajta, hogy boldog legyek, hanem boldog vagyok, mert rajta járok) akkor hirtelen elkezd hitelessé válni az, amit keresztyén életnek hívok. Ma nagy a figyelem a keresztyén embereken. Egy kis botlás, s máris csattan az előítélet: ez sem jobb a Deákné vásznánál. Környezetünk, teljes joggal hitelességet vár tőlünk, de jogtalanul követeli, hogy hibátlan szentekké váljunk. Céltudatos moralizálással a hitelesség viszont nem elérhető. De úton járással a hitelesség elkezd növekedni. Ha látják rajtunk, hogy járunk az úton, még ha ez magába rejti a botlást is, a megfáradást is, a küzdelmeket is, de járunk az úton, folyamatban vagyunk, történésben vagyunk, az Isten szeretetének részesei vagyunk, akkor még akár vonzóvá is válhat. Elindulásra bírhatunk másokat is. Az ilyen élet vonzóvá válhat, úton lenni jó dolog. Ma felolvastam a keresztség szereztetési igéjét. Hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek. Jézus nem igazán parancsolgatott tanítványainak. De egy parancsot azért mégis adott. Egy új parancsot. 34 Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! 35 Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (János 13, 34-35) Jézus ezt a második mondatot nem célként, hanem következményként mondja. Ha szeretitek egymást, az bizony ki fog derülni. Látni fogják, vonzó lesz. Csatlakozni fognak. (Ld. őskeresztyén gyülekezetek robbanásszerű növekedése). 4

5 Mi viszont sokszor pont fordítva ülünk a lovon. Színleljük sok-sok energia árán, hogy szeretjük egymást, de ez azért idővel kiderül. S itt elmegy a hitelességünk is. Így nem leszünk vonzók, és nem akarnak csatlakozni hozzánk. Jézus azt mondja, légy gyermek. Lélekben tanulj a gyermekektől gyermeknek lenni. Önmagadat teljesen átadni, átengedni, feloldódni abban a játékban, amelyet szeretetnek hívunk. Az Isten országéban ez a játékszabály. És ezt a játékot jó játszani, nem az eredményekért, nem a teljesítményért, nem a dicsőségért. Ezt a játékot jó játszani, mert jó szeretetben élni. Befejezésül Mit tesz Jézus ezekkel a gyermekekkel. Legyenek bármennyire kicsik, lenézettek, értéktelenek. Átöleli őket és megáldja őket. Kifejezi, hogy mennyire szereti őket. Jézus minden gyermeket így vár. Kitárt és áldó karral. Nem szól, nem kérdez, nem tesz mást, mint szeret. Téged és engem. Szeret. Átadta önmagát, mint egy gyermek, engedte, hogy bármit megtegyenek vele, mint egy gyermekkel. Bízott, mint egy gyermek. És az Atya ezért meg is dicsőítette őt....mert ilyeneké az Isten Országa. 5