ALEXANDRA RIPLEY Scarlett MARGARET MITCHELL Elfújta a szél című regényének folytatása. EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST 1992 FORDÍTOTTA DEZSÉNYI KATALIN

Átírás

1 ALEXANDRA RIPLEY Scarlett MARGARET MITCHELL Elfújta a szél című regényének folytatása. EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST 1992 FORDÍTOTTA DEZSÉNYI KATALIN KATONA ÁGNES SARLÓS ZSUZSA SZÁNTÓ JUDIT ZSOLT ANGÉLA A VERSEKET KISS ZSUZSA FORDÍTOTTA A FORDÍTÁS AZ ALÁBBI KIADÁS ALAPJÁN KÉSZÜLT: SCARLETT. THE SEQUEL TO MARGARET MITCHELL'S GONE WITH THE WIND BY ALEXANDRA RIPLEY WARNER BOOKS, INC., NEW YORK. A TIME WARNER COMPANY. COPYRIGHT 1991 STEPHENS MITCHELL TRUSTS ALL RIGHTS RESERVED. HUNGARIAN EDITION AND HUNGARIAN TRANSLATION EURÓPA KÖNYVKIADÓ, 1992 EURÓPA KÖNYVKIADÓ, BUDAPEST FELELŐS KIADÓ OSZTOVITS LEVENTE IGAZGATÓ SZEDTE ÉS NYOMTA A DABASI NYOMDA FELELŐS VEZETŐ BÁLINT CSABA IGAZGATÓ KÉSZÜLT DABASON, 1992-BEN A NYOMDAI RENDELÉS TÖRZSSZÁMA: ' FELELŐS SZERKESZTŐ BORBÁS MÁRIA A FEDÉLTERV AZ EREDETI KIADÁS BORÍTŐTERVÉNEK FELHASZNÁLÁSÁVAL KÉSZÜLT A KÖTETET SZ. BODNÁR ÉVA TERVEZTE MŰSZAKI VEZETŐ MIKLÓSI IMRE KÉSZÜLT 59,5 (A/5) ÍV TERJEDELEMBEN ISBN

2 I Sötétben 1 Ennek is hamarosan vége, és akkor hazamehetek Tarára. Scarlett O'Hara Hamilton Kennedy Butler magában állt Melanie Wilkes temetésén, kissé távolabb a többi gyászolótól. Esett az eső, a feketébe öltözött férfiak és nők fekete esernyőt tartottak a fejük felett. A gyászolók egymáshoz bújtak, a nők sírtak, osztoztak a fájdalomban és az esernyők védelmében. Scarlett sem esernyőjét, sem bánatát nem osztotta meg senkivel. Az esővel járó szél csípős, hideg patakokat csordított ernyője alá, végigfolytak a nyakán, de Scarlett nem érezte. Nem érzett semmit, a veszteség megbénította. Majd később gyászol, később, amikor el bírja viselni. Elzárkózott fájdalomtól, érzelemtől, gondolattól. Egyetlen gondolat tért minduntalan vissza: az, hogy bánata enyhülni fog, erejét ismét visszanyeri, és a seb beheged. Ennek is hamarosan vége, és akkor hazamehetek Tarára. porból vétettünk, porrá leszünk A lelkész hangja áthatolt dermedtsége falán, szavait felfogta. Nem! kiáltott hangtalanul. Melly nem! Ez nem lehet Melly sírja, túl nagy, Melly olyan pirinyó, csontja mint a madárkáé. Nem! Lehetetlen, hogy Melly halott, lehetetlen. Scarlett félrefordította a fejét, nem akarta látni a nyitott sírt, a leeresztett sima fenyő koporsót. A puha fában apró félkörök jelezték a kalapácsfej nyomát, a szögekét, amelyekkel örökre lezárták a koporsó fedelét Melanie gyöngéd, szerető, szív alakú arca fölött. Nem! Nem szabad, ne tegyék, esik az eső, nem tehetik le oda, ahol eső verheti. Annyira fázós, nem szabad ott hagyni a hideg esőben. Nem bírok odanézni, nem bírom elviselni, nem akarom elhinni, hogy örökre itt hagyott. Ő szeret engem, ő az én barátnőm, az egyetlen igaz barátnőm. Melly szeret engem, nem hagy itt akkor, amikor a legnagyobb szükségem van rá. Scarlett a sír körül állókat nézte, és forró haragra gerjedt. Egyiküket sem érinti annyira, mint engem, egyikük sem veszített olyan sokat, mint én. Senki sem tudja, mennyire szerettem. Melly azonban tudja, ugye? Ö tudja, hinnem kell benne, hogy tudja. A többiek azonban nem hiszik. Sem Mrs. Merriwether, sem a többiek. Meade-ék, Whitingék vagy Elsingék. Nézd csak, hogy szoronganak India Wilkes és Ashley körül megannyi ázott varjú, a gyászruhájukban. Pittypat nénit vigasztalják, jó, ez rendben is van, noha mindenki tudja, hogy minden apróság fölött sírva fakad, akkor is kisírja a szemét, ha odaég a pirítós. Eszükbe sem jut, hogy én is vigasztalásra szorulhatok, hogy mindenki másnál közelebb álltam Mellyhez. Úgy tesznek, mintha itt se volnék. Senki sem törődik velem. Még Ashley sem. Bezzeg akkor törődött, a Melly halála utáni két szörnyű napon, amikor szüksége volt rám, amikor intézkedni kellett. Akkor mind rám akaszkodtak, még India is. Mekegett, mint egy kecske. Hogy legyen a temetés, Scarlett? Mivel kínáljuk a részvétlátogatókat? Milyen legyen a koporsó? Kik vigyék? Hová temessük? Mi legyen a sírfelirat? Mi álljon a gyászjelentésben? Most meg mind egymásnak támaszkodnak, sírnak és jajgatnak. Hát én nem szerzem meg nekik azt az elégtételt, hogy sírni lássanak, mikor itt állok egyedül, támasz nélkül. Nem szabad sírni. Itt nem. Még nem. Ha rákezdek, sose hagyom abba. Ha Tarára érek, ott kisírom magam. Scarlett felszegte az állát, összeszorította a fogát, hogy ne vacogjon a hidegtől, torkából ki ne szakadjon a sírás. Ennek is hamarosan vége, és akkor hazamehetek Tarára. Scarlett széttöredezett életének csorba darabkáiból jó néhány volt itt, az atlantai Oakland temetőben. Egy magas gránitoszlop (oly szürke, mint az eső, amely áztatja), komor emléke az örökre letűnt világnak, Scarlett háború előtti, gondtalan ifjúságának. Konföderációs Emlékműve a büszke, hetyke bátorságnak, amely fennen lobogó zászlókkal ugratta bele a déli államokat a megsemmisülésbe. Hány elveszett életre emlékeztette; gyerekkori barátaira, a gavallérokra, akik táncra kérték és csókot loptak tőle azokban a napokban, amikor a legnagyobb gondja az volt, hogy melyik krinolint öltse fel a következő bálra; első férjére, Charles Hamiltonra, Melanie bátyjára; a fiakra, fivérekre, férjekre, apákra, akiket a Melanie sírja körül álló ázott gyászolók elvesztettek. Más sírok, más emlékek. Frank Kennedy, Scarlett második férje. És a kicsiny, szörnyűségesen kicsiny sír, rajta a sírkő: Eugenie Victoria Butler, alatta kisebb betűkkel: Bonnie. Legutolsó és legjobban szeretett gyermeke. Az élők, csakúgy, mint a holtak, körülvették, de ő magányosan állt. Úgy tűnt, itt van Atlanta fele lakossága. A templom is zsúfolásig megtelt, és a tömeg most széles, egyenetlen, sötét körben állt a szürke esőben, amelynek egyetlen, keserű színfoltja a Georgia vörös agyagjába vágott sebhely: Melanie

3 Wilkes nyitott sírja. A gyászolók első sorában a Mellyhez legközelebb állók. Fehérek és feketék; Scarletten kívül mindnyájan könnyáztatta arccal. Melanie megrémült kisfia, Beau körül oltalmazó fekete háromszöget alkot Peter bácsi, az öreg néger kocsis, Dilcey és Cookie. Itt van Atlanta idősebb nemzedéke, megmaradt siralmasan kevés leszármazottjával. A Meade, a Whiting, a Merriwether, az Elsing családok leányai és vejei az egyetlen életben maradt fiú, Hugh Elsing; Melly nagynénje, Pittypat néni és a fivére, Henry Hamilton, a közös gyászban feledve időtlen idők óta tartó családi viszályukat. A csoportba bújva a fiatalabb, de a többiekkel egyidősnek látszó India Wilkes, szemében bánattal vegyes bűntudattal figyelve fivérét, Ashleyt. Scarletthez hasonlóan Ashley is egyedül állt. Hajadonfőtt, észre sem vette az oltalomként felkínált esernyőket, a hideg, nyirkos esőt. Képtelen volt beletörődni, hogy a lelkész véglegesen búcsúzik a sáros, vörös agyagba lecsúszó keskeny koporsótól. Ashley. Magas, sovány, színtelen; sápadt arany haja már majdnem ősz, sápadt, döbbent arca ugyanolyan üres, mint szürke szemének merev, vak tekintete. Egyenesen állt, mintegy vigyázzban, ahogy szürke egyenruhás tiszt korában megszokta. Mozdulatlanul állt, nem érzett, nem értett semmit. Ashley. Scarlett romokban heverő életének középpontja és jelképe. Az iránta érzett szerelem miatt nem ragadta meg a boldogságot, holott csak ki kellett volna nyújtania érte a kezét. Hátat fordított a férjének, nem vette tudomásul, hogy szeretik egymást, mert mindig útjában állt az Ashley utáni vágy. És most Rhett elment, jelenlétét csupán az ősz melegarany virágaiból álló koszorú jelzi a többi virág között. Scarlett elárulta egyetlen barátnőjét, gúnyolódott Melly makacs lojalitásán és szeretetén. És most Melly is eltűnt. És eltűnt Scarlett szerelme Ashley iránt, mert rájött későn, hogy már régen nem szerelemből szereti, csak megszokásból. Nem szereti, és nem is fogja szeretni. Soha többé. De most, amikor már nem, kell neki, Melanie végakaratából megkapta. Megígérte Mellynek, hogy vigyázni fog rá és gyermekükre, Beau-ra. Ashley volt az oka, hogy élete romba dőlt. És a romokból semmi nem maradt neki, csupán Ashley. Scarlett magában és magányosan állt. Hideg, szürke űr tátongott közte és atlantai ismerősei között űr, amelyet Melanie töltött ki valaha, ő óvta meg az elszigeteltségtől és kitaszítottságtól. Csupán a hideg, nedves szelet érezte esernyője alatt, ott, ahol Rhettnek kellett volna állnia, hogy széles, erős vállával, szerelmével oltalmazza. Állát felszegte, neki a szélnek, anélkül hogy az erejét érezte volna. Pusztán azokra a szavakra gondolt, amelyek erőt és reményt öntöttek belé. Ennek is hamarosan vége lesz, és akkor hazamehetek Tarára. Nézz csak rá súgta egy gyászfátyolos hölgy társnőjének, akivel osztozott esernyőjén. Kemény, mint a kő. Azt mondják, egyetlen könnyet nem ejtett, amíg a temetést intézte. Ezt a Scarlettet csak a tevékenység érdekli. Szíve, az nincs. Tudod, hogy mit pletykálnak? hallatszott a suttogó válasz. Nagyon is van szíve, ha Ashley Wilkesről van szó. Gondolod, hogy tényleg van köztük valami? A mellettük állók lepisszegték őket, de gondolni ugyanazt gondolták. Mindenki. A koporsóra hulló rögök szörnyű, tompa koppanására Scarlett ökölbe szorította kezét. Legszívesebben a fülére szorította volna, és közben sikoltozni, ordítozni, bármit csinálni, csak hogy ne hallja a rémes hangot, amellyel Melanie sírja bezárul. Mélyen az ajkába harapott. Nem fog sikoltozni. Nem! Az ünnepélyes csendet Ashley kiáltása törte meg. Melly Melliiii! És újból: Melliiiü Gyötrődő, magánnyal és félelemmel teli lélek kiáltása volt ez. Mint aki hirtelen megvakult, úgy tántorgott a mély, sáros gödör felé, keze azt a kicsiny, csendes teremtést szerette volna elérni, akiben minden ereje rejlett. De csak a semmit markolászta, csak a hideg eső patakzó ezüst sávjait. Scarlett oda nézett, ahol dr. Meade, India, Henry Hamilton állt. Miért nem csinálnak valamit? Miért nem állják az útját? Meg kell állítani! Melliiii Az Isten szerelmére! Ki fogja törni a nyakát, azok meg csak állnak ott, tátott szájjal nézik, hogyan imbolyog a sírgödör peremén. Ashley, állj meg! kiáltott. Ashley! Szaladni kezdett, a nedves füvön meg-megcsúszott. Félredobott esernyőjét sebesen hajtotta a szél, míg. bele nem akadt a virágok halmazába. Derekánál ragadta meg Ashleyt, próbálta a veszélyes mélységtől elhúzni. Ashley viaskodott.

4 Ne, Ashley! vetette be minden erejét Scarlett. Melly már nem segíthet rajtad! Kemény hangon szólt rá, át akarta törni Ashley mit sem érzékelő, eszelős bánatának falát. Ashley megtorpant, leengedte karját. Halkan felnyögött, majd Scarlett karjába roskadt. Scarlett már alig bírta, mind nehezebben tartotta, amikor dr. Meade és India végre elkapta Ashley ernyedt karjait, és talpra állították a férfit. Most már elmehet, Scarlett mondta dr. Meade. Már elég bajt okozott. De hisz én A körülötte állók arcába nézett, mohón kereste rajtuk az együttérzés nyomát. Majd sarkon fordult, és elment az esőben. A tömeg elhúzódott tőle, mintha szoknyájának puszta érintése beszennyezné őket. Ne érezzék, hogy fáj neki, nem szabad látniok, hogy megbánthatják. Állát dacosan felszegte, hagyta, hogy az eső végigfolyjon arcán és nyakán. Egyenes háttal, kihúzott vállal ment, amíg el nem érte a temetőkaput, és már senki sem láthatta. Ott megragadta a kerítés vasrácsát. Szédült a kimerültségtől, lába remegett. Kocsisa, Elias elébe futott, kinyitotta esernyőjét, és Scarlett lehajtott feje fölé tartotta. Scarlett hintájához lépkedett, elhárította a kocsis támaszt kínáló kezét. A hintó plüssbevonatú belsejében a sarokba húzódott, magára húzta a gyapjútakarót. Csontig átfagyott, és megrettent attól, amit tett. Hogyan is szégyeníthette meg Ashleyt mindenki előtt, holott alig néhány nappal ezelőtt ígérte meg Melanie-nak, hogy vigyázni fog rá, ugyanúgy megóvja mindentől, mint Melly?! De mi mást tehetett volna? Hagyja, hogy a sírgödörbe vesse magát? Meg kellett akadályoznia! A hintó nagyokat döccent, magas kerekei bemélyedtek a sáros agyag barázdáiba. Scarlett majdnem leesett az ülésről. Könyöke az ablakkeretnek ütődött, karjába éles fájdalom hasított. Ez csupán fizikai fájdalom, ezt kibírja. A másik fájdalom elviselhetetlen: az elhalasztott, késleltetett, ki nem mondható fájdalom. Nem engedheti, hogy úrrá legyen rajta, még nem, itt nem, most nem, amikor egyedül van. Tarára kell menni. Ott van Mammy. Mammy átöleli barna karjával, Mammy magához szorítja, fejét a keblére vonja oda, ahol elsírta a gyerekkori fájdalmakat is. Mammy karjában kisírhatja magát, elsírhatja minden bánatát; Mammy keblére hajtja a fejét, Mammy szeretete meggyógyítja sérült szívét. Mammy majd átkarolja és szeretni fogja, osztozik fájdalmában és segít elviselni. Siess, Elias mondta Scarlett, nagyon siess. Pansy, segítsd le rólam ezt a vizes holmit szólt szobalányának Scarlett. Arca kísértetiesen sápadt volt, zöld szeme sötéten, fenyegetően csillogott. A néger lányka remegve ügyetlenkedett. Azt mondtam, siess! Ha miattad lekésem a vonatot, megkorbácsollak. Pansy tudta, hogy nincs joga hozzá. A rabszolgaság ideje lejárt, Scarlett asszony már nem a gazdája. Szolgálatából bármikor kiléphet. Scarlett zöld szemének kétségbeesett, lázas csillogása mégis megijesztette: úgy nézett, mint aki mindenre képes. Csomagold be a fekete gyapjúruhát, hidegre fordul az idő. A nyitott ruhásszekrényt nézte. Fekete gyapjú, fekete selyem, fekete pamut, fekete zsávoly, fekete bársony. Élete végéig gyászolhat. Még mindig gyászolja Bonnie-t, most meg Melanie-t is. Feketénél is sötétebb anyagot kell keresnem, gyászosabbat, hogy magamat is meggyászoljam. Nem gondolok rá, most nem. Ha belegondolok, megbolondulok. Majd ha Tarára érek. Ott el tudom viselni. Öltözz fel, Pansy. Elias vár minket. És ne merészeld elfelejteni a fekete karszalagot. Ez a ház gyászol. A főutak Five Pointsnál futottak össze. Merő ingovány. Társzekerek, kocsik, hintók tengelyig sárban. Kocsisaik szidták az esőt, az utcákat, a lovakat, az útjukba kerülő többi járművet. Ordibálás, ostorpattogás, emberi zaj. Five Pointsnál mindig tömeg nyüzsgött, siető, vitatkozó, panaszkodó, nevető tömeg. Five Points csak úgy viharzott, tele volt élettel, lökdösődéssel, energiával. Five Points volt az az Atlanta, amelyet Scarlett szeretett. De ma nem. Five Points ma akadályozta haladását, Atlanta fékezte. Muszáj elérnem a vonatot, belehalok, ha nem érem el, muszáj Mammyhoz, Tarára érnem, különben összeomlók, Elias üvöltötte, nem érdekel, ha halálra korbácsolod a lovakat, ha elgázolsz minden egyes járókelőt. El kell érni az állomásra! Az ő lovai a legerősebbek, az ő kocsisa a legügyesebb, hintójának nincs párja. Jobb lesz, ha tisztul mindenki az útjából. Jóval a beszállási idő előtt érte el a vonatot. Hatalmas sistergéssel tört fel a gőz. Scarlett visszafojtott lélegzettel figyelte a kerekek első fordulását, a jelt, hogy a vonat elindul. Végre! Újabb forgás. Majd megint újabb. És a kocsi zörgése,

5 rázása. Végre úton van. Minden rendben lesz. Hazamegy Tarára. Maga elé képzelte a napsütötte, vidám, csillogóan fehér házat, az élénkzöld levelekkel, tökéletes viaszfehér virágokkal ékes jázminbokrok között. Amikor a vonat kigördült az állomásról, sötét, komor eső verte az ülése melletti ablakot. Nem számít. Tarán égni fog a kandalló tüze, pattognak a fahasábok közé hajított fenyőtobozok, és be lesznek húzva a függönyök, kirekesztik az esőt, a sötétséget, a külvilágot. Fejét Mammy széles, puha mellére fekteti, és elmesél neki minden borzalmat, amit megélt. És akkor majd képes lesz újból gondolkodni, tervezni Gőzsistergés és kerékcsikorgás. Scarlett felkapta a fejét. Máris Jonesboróba értek volna? Lehet, hogy elbóbiskolt; nem csoda, hisz olyan fáradt. Az idegcsillapítónak felhajtott konyak ellenére két napja nem aludt. Nem, ez csak Rough and Ready. Még egy óra Jonesboróig. Jó, hogy legalább az eső elállt; amott egy darabka kék ég is látszik. Lehet, hogy Tarán süt a nap. Már látta maga előtt a kétoldalt sötét cédrusokkal szegett felhajtót, majd a széles zöld gyepet s az alacsony domb tetején álló, imádott házat. Scarlett nagyot sóhajtott. Tara jelenlegi úrnője a húga, Suellen. A bőgőmasina. Most is örökké nyafog, csakúgy, mint gyerekkorában. Pedig most már neki is gyerekei vannak, hozzá hasonló nyafka kislányok. Scarlett gyerekei is Tarán vannak. Wade és Ella. Amikor hírét vette, hogy Melanie haldoklik, odaküldte őket dajkájukkal, Prissyvel. Lehet, hogy magával kellett volna vinni őket Melanie temetésére. Távollétük újabb nyelvköszörülést váltott ki Atlanta vénasszonyai körében: micsoda szeretetlen anya. Hadd tépjék a szájukat. Nem bírta volna a Melly halála utáni rettenetes nappalokat és éjszakákat, ha közben a két gyerekkel is törődnie kell. Nem gondol az atlantaiakra és kész. Hazamegy Tarára, Mammyhoz, és egyszerűen nem gondol olyasmire, ami felzaklatná. Isten látja lelkem, enélkül is épp elég a bajom. És olyan fáradt vagyok Feje lehanyatlott, szeme becsukódott. Jonesboro, asszonyom keltegette a kalauz. Scarlett pislogott, és felegyenesedett. Köszönöm. Körülnézett, Pansyt kereste, meg a csomagjait. Elevenen megnyúzom, ha átment egy másik kocsiba. Jaj, bárcsak ne volna szokás, hogy kísérő nélkül úrihölgy nem teheti ki a lábát a házból! Magamban sokkal jobban boldogulnék. Na, itt van. Pansy! Szedd le a csomagokat. Megérkeztünk. Innen már csak öt mérföld Taráig. Hamarosan otthon leszek. Otthon! Suellen férje, Will Benteen várta a peronon. Amikor meglátta, megdöbbent; az első pillanatok mindig megdöbbentők voltak. Scarlett őszintén szerette és becsülte Willt. Ha lett volna bátyja (amit mindig hőn óhajtott), olyannak szerette volna, amilyen Will. Persze eltekintve falábától és a ténytől, hogy valaha földmunkás volt. Kétségtelen: nem úriember, kétségtelen, hogy alacsonyabb néprétegből származik. Ha egy ideig nem látta, Scarlett megfeledkezett erről, és egy percnyi együttlét után ismét csak elfelejtette, mert olyan jó, olyan kedves ember. Willt még Mammy is nagyra becsülte, holott Mammy volt a világ legszigorúbb bírája, ha el kellett dönteni: ki az úrihölgy vagy úriember. Will! A férfi lassan közeledett, jellegzetes himbálózó járással. Scarlett a nyakába ugrott, hevesen átölelte. Ó, Will, olyan boldog vagyok, hogy látlak. Mindjárt elsírom magam a boldogságtól. Will szenvtelenül fogadta ölelését. Én is örülök neked. Régóta nem láttalak. De milyen rég! Szégyen, gyalázat. Majdnem egy éve. Inkább kettő. Scarlett meghökkent. Valóban ennyi lenne? Nem véletlen, hogy ilyen rossz lelkiállapotba került. Amikor szüksége volt rá, Tara mindig új élettel, új erővel töltötte fel. Hogy bírta ki, hogy ilyen sokáig távol legyen? Will odaintette Pansyt, és az állomás előtti társzekérhez ment. Induljunk, ha nem akarjuk, hogy ránk sötétedjen. Remélem, nem bánod, hogy szekérrel megyünk. Gondoltam, ha már itt vagyok, vásárolok néhány szükséges dolgot. A szekéren zsákok és csomagok tornyosultak. Egyáltalán nem bánom mondta őszintén Scarlett. Hazamegy, és minden jármű jó neki, ami hazajuttatja. Pansy, mássz fel a zsákok tetejére. A Tarára vezető hosszú úton ugyanolyan hallgatag volt, mint Will. Megmártózott és felüdült a vidék csendjében, amire olyan jól emlékezett. Igaza van, hogy hazajött. Tara a menedékhely, amelyre szüksége van, és Mammy segítségével összeragasztja élete széttört cserepeit. Az ismerős felhajtóhoz érve várakozó mosollyal dőlt előre. De amikor a házat meglátta, ajkáról rémült kiáltás röppent fel. Mi történt itt, Will? Tara

6 homlokzatát hervadó, vastag indák lepték el; négy ablakon megvetemedett zsalugáterek lógtak, kettőről meg hiányoztak. Semmi sem történt, Scarlett. Csupán az, hogy nyár van. A házat télen hozom majd rendbe, amikor nem kell a gazdasággal törődni. Néhány hét múlva nekilátok a zsalugátereknek. Még nincs október sem. Ó, Will, miért nem fogadsz el tőlem pénzt? Felvehetnél néhány bérest. Nézd a házat, a meszelés lepergett, kilátszanak a téglák. Milyen szegényes. Sem pénzért, sem szép szóért nem lehet munkást szerezni válaszolt türelmesen Will. Aki dolgozni akar, annak rengeteg a munkája, aki meg lusta, az nem segítség. Majd csak rendbe rakjuk, Sam meg én. Nincs szükség a pénzedre. Scarlett az ajkába harapott, és lenyelte mondandóját. Gyakran vívott már csatát Will büszkesége ellen, és tudta, hogy hajlíthatatlan. Igaza van: előbbre való a termés és az állatállomány. Azok nem tűrnek halasztást; a ház meszelése ráér. Most már látta a ház mögött húzódó termőföldeket. Gyommentes, frissen boronált térség, fölötte a beszántásra váró trágya dús szaga terjeng. A vörös föld melegnek, termékenynek látszott, és Scarlett megnyugodott. Ez itt Tara szíve-lelke. Igazad van mondta Willnek. Kitárult a ház ajtaja, verandája megtelt emberekkel. Suellen állt legelöl, karján legkisebb gyermekével; nagy hasa majd szétfeszítette kifakult kartonruhája varratait. Vállkendője lecsúszott. Scarlett erőltetett vidámsággal kérdezte: Szent ég, Suellen* már megint állapotos? Újabb szobákat kell a házhoz toldani! Addig próbálkozunk, amíg fiú nem születik kuncogott Will. Felemelt karral integetett feleségének és három kislányának. Scarlett is integetett, miközben bosszankodott, hogy miért nem jutott eszébe játékokat vásárolni a gyerekeknek. Ó, istenem, hogy néznek ki Suellen savanyú arcot vágott. Scarlett tekintete végigfutott a többi arcon, a feketéket kereste Ott van Prissy; a szoknyája mögé bújt Wade és Ella És Sam felesége, Delilah, kezében fakanállal És ott áll hogy is hívják? Ó, igen, Lutie, a tarai gyerekek dajkája. De hol van Mammy? Scarlett odakiáltott a gyerekeinek: Szervusztok, szívecskéim, megjött a mama. Majd Will felé fordult, karjára tette a kezét. Mammy hol van, Will? Nem olyan öreg, hogy ne jöhetne ki elém. Torkát félelem szorongatta. Ágyban, Scarlett. Nagyon beteg. Scarlett leugrott a még mozgó szekérről, megbotlott, visszanyerte egyensúlyát, és a házhoz szaladt. Hol van Mammy? kérdezte Suellent, ügyet sem vetve az ujjongásra, amellyel a gyerekek üdvözölték. No te is szépen köszönsz nekünk, de mi mást várhattam volna tőled? Mit képzeltél, hogy csak így, szó nélkül ide küldöd Prissyt a gyerekekkel, amikor nagyon jól tudod, hogy rogyásig vagyok munkával? Scarlett pofonra emelte kezét. Ha nem mondod meg azonnal, hol van Mammy, sikítani kezdek. Prissy megrángatta Scarlett ruháját. Én tudom, hol van. Nagyon beteg, ezért rendbe hoztuk a konyha melletti kiskamrát, azt, amelyikben a sok sonka lógott, amikor még volt sonka. Jó meleg van ott, közel a tűzhelyhez. Amikor megjöttem, ott volt már, hát nem mondom, hogy én hoztam rendbe a szobát, de én tettem be egy széket, hogy ha fel akarna ülni, vagy látogató jönne Prissy már csak a levegőnek beszélt; Scarlett Mammy betegszobájának ajtajában állt, a félfába kapaszkodott. Ez ez ez a valami az ágyban nem az ő Mammyja. Mammy terebélyes asszony, erős és húsos, melegbarna bőrű. Alig fél éve ment el Atlantából, rövid idő ez ahhoz, hogy ennyire elsorvadjon, Képtelenség. Nem bírja elviselni. Ez nem Mammy, nem hiszi el. Ez a teremtés itt szürke és aszott, teste alig emeli meg a kifakult takarót, göcsörtös ujjai erőtlenül matatnak a takaró ráncain. Scarlett libabőrös lett. És akkor meghallotta Mammy hangját. A halk, akadozó, de annyira szeretett és szerető hangot. Ejnye, kisasszony, hányszor, de hányszor mondtam magának, hogy ki ne lépjen a házból főkötő és napernyő nélkül Hányszor, de hányszor Mammy! esett térdre az ágy mellett Scarlett. Mammy, Scarlett van itt. A te Scarletted. Kérlek, ne légy beteg, Mammy, nem bírom elviselni. Te nem lehetsz beteg. Fejét a csontos, vékony váll mellé fektette, és keservesen, gyermekmód sírt. Lehajtott fejét súlytalan kéz simította végig. Ne sírjon, kicsikém. Nincs olyan nagy baj, amit ne lehetne helyrehozni.

7 Minden jajongott Scarlett, minden félresikerült. Csitt, kicsikém, csak egy teáscsésze tört el. És van másik, ugyanilyen szép teáskészlete. Megtarthatja a teadélutánt, úgy, ahogy Mammy megígérte. Scarlett megrettenve húzódott el. Mammy arcára meredt, és látta a szeretetet a besüppedt szemekben, a szemekben, amelyek nem látták őt. Nem suttogta. Nem bírja elviselni. Először Melanie, majd Rhett és most Mammy; mindenki elhagyta, akit szeretett. Túl kegyetlen a sors. Elképzelhetetlenül kegyetlen. Mammy szólt hangosan, Mammy, figyelj rám. Én vagyok, Scarlett. Megragadta a derékalj szélét, és megpróbálta felrázni. Nézz rám zokogott, rám, az én arcomra. Meg kell hogy ismerj, Mammy. Én vagyok, Scarlett. Will nagy keze megmarkolta csuklóját. Ne tedd mondta. Hangja lágy volt, de szorítása mint à vas. Amikor ilyen állapotban van, boldog. Ilyenkor Savannah-ba képzeli magát, az anyád dajkájaként. Akkor boldog volt. Fiatal volt, erős, fájdalmat nem ismert. Hagyjad. Scarlett szabadulni akart, viaskodott. De azt akarom, hogy felismerjen, Will. Sose mondtam meg neki, hogy milyen sokat jelent nekem. Meg kell mondanom. Majd máskor. Gyakran másként viselkedik, mindenkit megismer. Azt is tudja, hogy haldoklik. Olykor jobban van. Most gyere velem. Mindenki rád vár. Delilah figyel Mammyra a konyhából. Scarlett engedte, hogy Will talpra segítse. Még a szíve is megdermedt. Hangtalanul követte Willt a nappali szobába. Suellen azonnal nekiesett, folytatta a panaszkodást ott, ahol abbahagyta, de Will leintette. Scarlettet súlyos csapás érte, Sue, hagyd békén. Whiskyt öntött egy pohárba, és Scarlett kezébe nyomta. A whisky segített. Az ismert utat égette ki belsejében, tompította fájdalmát. Willnek nyújtotta az üres poharat, és a férfi újabb adagot töltött. Szervusztok, szívecskéim mondta gyerekeinek Scarlett, gyertek, öleljétek meg a mamát. Scarlett hallotta saját hangját; mintha valaki másé lett volna, de legalább azt mondta, amit elvártak tőle. Majdnem minden idejét Mammy szobájában, ágya mellett töltötte. Korábban minden reménye arra összpontosult, hogy Mammy erős karjaiban nyugalmat talál, de most az ő izmos, fiatal karjai fogták át a haldokló néger öregasszonyt. Ö emelte fel mosdatáshoz, ő cserélte ágyneműjét, feltámasztotta, ha nehezen lélegzett, ő erőltetett szájába néhány kanál erőlevest. Most ő énekelte az altatódalokat, amelyeket Mammy oly gyakran énekelt neki, és amikor Mammy önkívületében Scarlett halott anyjához beszélt, olyan szavakkal válaszolt, amilyeneket anyja mondott volna. Mammy hurutos szemei néha felismerték, és az öregasszony cserepes ajkán mosoly jelent meg kedvence láttán. Reszkető hangján ilyenkor úgy zsörtölődött vele, mint valaha régen. -Scarlett kisasszony, hogy lehet ilyen kócos hajjal járni? Menjen és húzza rajta végig százszor a hajkefét, úgy, ahogy Mammy tanította. Vagy: Nem járhat ilyen gyűrött ruhában. Menjen, vegyen fel másikat, mielőtt más is meglátná. Vagy: Olyan sápadt, mint egy kísértet. Bepúderezte magát? Azonnal mossa le. Bármit parancsolt, Scarlett megígérte, hogy megteszi. De mire teljesíthette volna, Mammy visszacsúszott az eszméletlenségbe vagy abba a másik világba, ahol Scarlett nem létezett. Napközben és este Suellen, Dilcey, sőt még Will is segített a betegszobában, és Scarlett el-elszundíthatott egy félórára összekuporodva a rozzant hintaszékben. Éjszakánként azonban magányosan őrködött. Lejjebb csavarta az olajlámpa kanócát, és két kezébe vette Mammy vékony, száraz kezét. S míg a ház aludt és Mammy aludt, végre sírhatott, és szívet tépő könnyei kissé enyhítették fájdalmát. Egyszer, egy virradat előtti órán, Mammy felébredt. Miért sír, kicsikém? suttogta. A maga öreg Mammyja készen áll arra, hogy lerakja terheit, és megpihenjen az Úr karjai között. Ne vegye úgy a szívére. Keze megmozdult Scarlett kezében, majd kiszabadította ujjait, és végigsimította Scarlett lehajtott fejét. Csitt, kicsikém. Semmi sem olyan rossz, mint gondolja. Bocsáss meg hüppögött Scarlett, nem bírom abbahagyni a sírást. Mammy meggörbült ujjai félresimították a kusza fürtöket. Mondja el Mammynak, mi bántja az ő báránykáját. Scarlett az öreg, bölcs, szerető szemekbe nézett soha életében nem érzett ekkora fájdalmat. Mindent elrontottam, Mammy. Nem tudom, hogy követhettem el ennyi hibát. Nem értem. Scarlett kisasszony, azt tette, amit tennie kellett. Senki sem tehetett volna többet. Az Úristen nehéz terheket rakott magára, és maga cipelte őket. Hiába kérdezi, miért rakta magára, és mennyi

8 erőfeszítésébe került elviselni. Ami megtörtént, megtörtént. Ne rágódjon. Mammy lecsukódó nehéz szemhéja alatt könnyek csillogtak, szaggatott légzése lelassult. Elaludt. Hogyne rágódnék? szeretett volna kiáltani Scarlett. Az életem romokban hever, és nem tudom, mit tegyek. Szükségem van Rhettre, és ő elment. Szükségem van rád, és te is itt hagysz. Fejét felemelte, ruhájának ujjával letörölte könnyeit, és kiegyenesítette sajgó vállát. A pókhasú kályhában már majdnem kialudt a tűz, és a szeneskanna üres volt. Meg kell tölteni, feléleszteni a tüzet. A szoba kezdett kihűlni, és Mammynak melegre van szüksége. Scarlett a fakult takaróba burkolta Mammy törékeny testét, majd szeneskannával a kezében kiment a sötét, hideg udvarra. A széntároló felé sietett; elfelejtett kendőt venni, és fázott. A holdsarlónak csak kis darabkája látszott egy felhő mögül. Súlyos nedvesség uralta a levegőt, s a felhők mögül kivillanó néhány távoli csillag jéghidegnek látszott. Scarlett reszketett. Alaktalan, végtelen sötétség vette körül. Vakon rohant az udvar közepére, és most nem tudta kivenni a füstölőház és az istálló szokott formáit, holott a közelben kell lenniök. Páni félelem fogta el, szeme a ház fehér tömegét kereste. Hiába fordult meg, az is sötét és alaktalan volt. Sehol egy pisla fény. Úgy érezte, eltévedt a komor, ismeretlen, néma világban. Az éjszakában nem moccant semmi, nem rezzent levél, nem pittyegett madár. Túlfeszített idegeit rémület rázta, szaladni szeretett volna. De hová? Ellenséges sötétség vette körül. Összeszorította fogait. Micsoda ostobaság! Itthon vagyok Tarán, s a sötét hideg azonnal eltűnik, amint felkel a nap. Erőltetetten nevetett; az éles, természetellenes hang magától megrémítette. Azt szokták mondani, hogy mindig hajnalhasadás előtt legnagyobb a sötétség, gondolta. íme itt a bizonyság. Elővett a migrén, ennyi az egész. Nem hagyom el magam, erre most nincs idő, a tüzet szítani kell. Kinyújtott kézzel haladt arrafelé, ahol a széntartálynak kell lenni, a farakás mellett. Egy mélyedésben elbotlott és elesett. A szeneskanna hangosan zörgött, és valamerre elgurult. Testének minden kimerült, megrémült porcikája azt kívánta, hogy feladja, maradjon fekve a láthatatlan talajhoz tapadva, amíg kivilágosodik. De Mammynak melegre van szüksége. És a kályha máriaüveg ablaka mögött vidáman fellángoló sárga fényre. Lassan feltérdelt, és a szeneskanna után tapogatózott. Úgy érezte, ilyen sötét még sosem volt. Vagy ilyen nedves, hideg éjszaka. Levegő után kapkodott. Hol a kanna? És hol marad a hajnal? Ujjai hideg fémbe ütköztek. Térden csúszott feléje, majd két kézzel megragadta az ónkanna horpadt oldalát. Sarkára ereszkedve ölelte kétségbeesetten kebléhez. Úristen, teljesen megzavarodtam. Azt se tudom, hol a ház, még kevésbé, hogy hol a széntartály. Eltévedtem az éjszakában. Kétségbeesetten nézett fel, bármilyen fény megtette volna, de az ég sötét volt. Eltűntek még a távoli hideg csillagok is. Hirtelen kiabálni akart, sikítani és sikítani, amíg valaki fel nem ébred; lámpát gyújt, érte jön és hazaviszi. Büszkesége azonban nem engedte. Eltévedni a saját udvarában, alig néhány lépésre a konyhaajtótól? Ezt a szégyent nem éli túl. Karjára akasztotta a kanna fülét, és ügyetlenül, négykézláb csúszkálni kezdett a sötét talajon. Előbb vagy utóbb beleütközik valamibe a házba, a farakásba, az istállóba, a kútba, és akkor már tud tájékozódni. Gyorsabb lenne felállva keresgélni; akkor nem érezné ilyen ostobán magát. De esetleg megint elesik, és kibicsaklik a bokája. Vagy más baja történik. Akkor meg tehetetlenül várhat, amíg valaki rá nem talál. Bármit csinálni inkább, mint tehetetlenül és elveszetten feküdni a porban. Hol egy fal? Kell lennie valahol; úgy érzi, mintha már mérföldeket csúszkált volna. Páni félelem fogta el. És ha soha nem lesz világosabb, és ha örökre kúszni-mászni kell, és soha el nem ér valahová? Hagyd abba! mondta magának, azonnal hagyd abba. Torkából fojtott hangok törtek fel. Feltápászkodott, mély lélegzetet vett, lecsillapította dobogó szívét. Én Scarlett O'Hara vagyok, mondta magának. Tarán vagyok, úgy ismerek itt minden talpalatnyi földet, mint a tenyeremet. És mi van, ha nem látok egy arasznyira sem? Tudom, hogy mi hol van; csupán meg kell találnom. És talpon állva fogja megtalálni, nem négykézláb, mint a csecsemő vagy a kutya. Állát felszegte, vállát kihúzta. Hála Istennek, senki sem látta, amint hason fekszik a földön, a talajba kapaszkodva, és fél attól, hogy felálljon. Soha életében nem szenvedett vereséget, sem Sherman hadaitól, sem a kofferesektől. Senki és semmi nem győzi le, ha ő nem adja meg magát akkor pedig megérdemli. Micsoda ötlet: fél a sötétben, mint egy gyáva bőgőmasina! Ennél mélyebbre már nem is süllyedhetnék, gondolta undorral, és az öngúny valósággal megmelegítette. Nem hagyom, hogy még egyszer előforduljon, soha többé, bármi történjen. Ha az

9 ember eljutott a mélypontra, onnan már csak felfelé vezethet az út. Ha elrontottam az életem, én fogom egyenesbe hozni. Nem adom meg magam. A szeneskannát maga elé tartotta, és határozott léptekkel indult előre. Az ónkanna majdnem azonnal nekiverődött valaminek. Scarlett hangosan felnevetett, amikor a frissen vágott fenyő erős gyantaszagát megérezte. A farakásnál volt, a széntartály közvetlen közelében, Pontosan ide akart jutni. A kályha vasajtaja amely mögött újból fellángolt a^űz -olyan hangosan csapódott, hogy Mammy megmoccant az ágyon. Scarlett odasietett, hogy még jobban betakarja. Hideg volt a szobában; A fájdalom tengeréből felbukkanó Mammy ránézett. Piszkos az arca. És a keze is zsörtölődött elhaló hangon. Tudom. Azonnal megmosom. Mielőtt az öregasszony az öntudatlanságba sodródott volna, Scarlett homlokon csókolta. Szeretlek, Mammy. Minek kell mondani, hiszen úgyis tudom. Mammy ismét alvásba menekült a fájdalom elől. Igenis kell mondta Scarlett. Tudta, hogy Mammy nem hallja, de akkor is hangosan beszélt, félig önmagának. De még mennyire. Soha nem mondtam Melanie-nak, és nem mondtam Rhettnek és most már késő. Soha nem tudatosodott bennem, hogy szeretem őket vagy téged. Veled szemben legalább nem követem el ugyanazt a hibát, mint velük. Scarlett a haldokló öregasszony csont és bőr arcába meredt. Szeretlek, Mammy suttogta. Mi lesz velem, ha a te szereteted nélkül kell élnem? 2 Prissy bedugta fejét a betegszoba résre nyitott ajtaján. Scarlett asszony, Miszter Will azt mondta, üljek Mammy mellé, amíg maga megreggelizik. Delilah azt mondja, hogy maga teljesen kimerül az ápolásban, és nagy szelet finom sonkát készített magának a kukoricakásához. Hol van Mammy erőlevese? kérdezte türelmetlenül Scarlett. Delilah tudja, hogy reggel első dolga azt behozni. Itt van a kezemben. Prissy könyökkel belökte az ajtót, tálcát tartott maga előtt. De Mammy alszik, Scarlett asszony. Csak nem akarja felrázni, hogy megigya a levest? Hagyd rajta a fedőt, és rakd a tálcát a kályha mellé. Ha visszajövök, megitatom. Scarlett farkaséhes volt. A gőzölgő erőleves illatára gyomra görcsbe rándult. A konyhában gyorsan megmosta kezét és arcát. Ruhája is piszkos volt, de most jó lesz így is. Evés után majd tisztát vesz. Will épp felállt az asztaltól, amikor Scarlett az ebédlőbe ért. A gazdálkodó nem vesztegetheti idejét, különösen ilyen világos, meleg napon, amit az ablakon betűző korai arany napsütés ígért. Segíthetek magának, Will bácsi? kérdezte reménykedve Wade. Felugrott, majdnem felborította a székét. Ekkor látta meg anyját, és a lelkesedés lehervadt arcáról. Most itt kell maradnia az asztalnál és udvariasan viselkedni, különben anyja megharagszik. Lassan odament, hogy hátrább húzza anyja székét. Milyen jó modorú vagy, Wade búgta Suellen. Jó reggelt, Scarlett. Ugye büszke vagy erre az ifjú úriemberre? Scarlett kifejezéstelen arccal nézett Suellenre, majd Wade-re. Jó ég, hiszen ez csak egy kisfiú, mi a csudát negédeskedik itt Suellen? Úgy viselkedik, mintha Wade flörtölni való táncpartner volna. Hirtelen meglepve látta, milyen csinos a fia. Korához képest magas is, inkább tizenhárom évesnek látszik, holott még a tizenkettőt sem töltötte be. Suellen sem örülne annyira, ha neki kéne megvenni a ruhákat, amiket Wade olyan hamar kinő. Jó ég! Mit csináljak Wade ruháival? Mindig Rhett csinál mindent; én azt se tudom, hogy a kisfiúk mit viselnek, vagy hol kell vásárolni. Wade csuklója kilóg az ingujjából, valószínűleg mindenből nagyobb méretre van szüksége. Méghozzá sietve. Hamarosan kezdődik az iskola. Lehet, hogy már el is kezdődött; azt se tudom, hányadika van. Scarlett lezökkent a székbe, amelyet Wade tartott. Remélte, hogy a fiától megtudja, mire van szüksége. De először megreggelizik. Szájában úgy összefutott a nyál, mintha gargalizálna. Köszönöm, Wade Hampton mondta szórakozottan. A sonka tökéletesnek látszott, mély rózsaszín és szaftos, körös-körül ropogós barnára sülve. Ölébe ejtette szalvétáját, arra se volt ereje, hogy széthajtogassa, és a késért, villáért nyúlt.

10 Mama? fogott hozzá óvatosan Wade. Hmm? kezdte szelni a sonkát Scarlett. Kérem szépen, kimehetek a mezőre Will bácsival? Scarlett, megszegve az étkezési viselkedés alapszabályát, teli szájjal válaszolt. Csodálatos volt a sonka. Igen, igen, menj csak. Gyorsan szelt még egy falatot. Én is zendített rá Ella. Én is visszhangozta Suellen kislánya, Susie. Titeket nem hívott senki közölte Wade. A mező a férfiak dolga. A lányok otthon maradnak. Susie sírva fakadt. Nézd, mit csináltál! mondta Scarlettnek Suellen. Én? Nem az én gyerekem bőg. Ha tarára jött, Scarlett mindig azzal a szándékkal érkezett, hogy elkerüli a veszekedést Suellennel, de mást se csináltak egész életükben. Kisbaba korukban kezdték el a veszekedést, és azóta se hagyták abba. Most azonban nem hagyom, hogy tönkretegye a reggelit. Időtlen idők óta nem voltam ilyen éhes, mondta magában Scarlett, miközben arra összpontosított, hogy egyenletesen elkeverje a vajat a tányérján púposodó hófehér kásahegyben. Szeme se rebbent, amikor Wade kiment Will mögött az ajtón és Ella együtt bőgött Susie-val. Azonnal hallgassatok el szólt rájuk keményen Suellen. Scarlett sonkazsírt öntött a kására, villáját egy kásával tetézett sonkadarabba szúrta. Rhett bácsi biztosan elengedne hüppögött Ella. Nem figyelek oda, gondolta Scarlett. Becsukom a fülem, és élvezem a reggelit. Teletömte száját sonkával és kásával. Mama Mama mikor jön Rhett bácsi Tarára? Ella hangja élesen sipító volt; Scarlett akarata ellenére meghallotta, és szájában fűrészporrá vált a dús eledel. Mit mondjon, hogyan válaszoljon Ella kérdésére? Soha. Ez lenne a válasz? Maga sem tudja, maga sem akarja elhinni. Utálattal nézte vörös arcú lányát. Ella mindent tönkretett. Nem tudott volna békén hagyni legalább addig, amíg megreggelizem? Ella az apja, Frank Kennedy göndör vörös haját örökölte. Könnyáztatta arcát mintha rozsdás drótrugók kereteznék; haját Prissy hiába igyekezett szoros copfba fonni, vizesen lesimítani. Ella teste is olyan, mintha drótból volna, csontos és szögletes. Hétesztendős, fél évvel idősebb Susie-nál, de Susie máris fél fejjel magasabb, és annyival testesebb, hogy büntetlenül terrorizálhatja Ellát. Nem csoda, hogy Ella vágyódik Rhett után, gondolta Scarlett. Ö valóban törődik vele, én meg nem. Ugyanúgy az idegeimre megy, mint annak idején Frank, és akárhogyan erőltetem, nem tudom szeretni. Mama, mikor jön Rhett bácsi? kérdezte újból Ella. Scarlett hátratolta székét és felállt. Ez a felnőttek dolga. Megyek, megnézem Mammyt. Nem bírt Rhettre gondolni; majd később, amikor nem lesz ennyire feldúlt. Most fontosabb sokkal fontosabb rávenni Mammyt, hogy az erőlevest lenyelje. Drága Mammy, csak még egy kis kanállal, annyira boldoggá tennél. Az öregasszony elfordította a fejét. Fáradt vagyok sóhajtotta. Tudom mondta Scarlett, tudom. Aludj el szépen, nem nyaggatlak többet. A majdnem teli csészére nézett. Mammy mindennap kevesebbet evett. Ellen kisasszony szólította gyenge hangon Mammy. Itt vagyok, Mammy válaszolt Scarlett. Mindig bántotta, amikor Mammy nem ismerte fel, amikor azt hitte, hogy a szeretőn dédelgető kéz Scarlett anyjának keze. Nem kellene, hogy bosszantson, figyelmeztette magát Scarlett minden egyes alkalommal. A betegeket mindig anya ápolta, nem én. Anya mindenkihez kedves volt, valódi angyal, tökéletes úrinő. Dicséretnek kellene vennem, ha összetévesztenek vele. Biztosan a pokolba kerülök, mert féltékeny vagyok, amiért Mammy jobban szerette őt, mint engem Eltekintve attól, hogy már nem hiszek a pokolban sem a mennyországban Ellen kisasszony Itt vagyok, Mammy. Az öreg, öreg szemek félig kinyíltak. Maga nem Ellen kisasszony. Scarlett vagyok, Mammy, a te Scarletted. Scarlett kisasszony Rhett urat akarom. Mondanék neki valamit Scarlett beharapta alsó ajkát. Én is akarom őt, sikoltott hangtalanul. Nagyon-nagyon. De elment. Nem tudom teljesíteni a kívánságodat. Látta, hogy Mammy megint eszméletlenségbe süpped, és nagyon hálás volt érte. Legalább nem érez

11 fájdalmat. Az ő szíve úgy fájt, mintha éles kések járnák át. Mekkora szüksége volna Rhettre, különösen most, hogy Mammy egyre gyorsabban csúszik a halálba vezető lejtőn. Bárcsak itt volna velem, és érezné a bánatot, amit én érzek. Mert Rhett is szereti Mammyt, és Mammy szereti őt. Rhett elárulta: soha életében nem akart megnyerni valakit annyira, mint Mammyt, és soha nem adott annyit bárki véleményére, mint Mammyéra. Megszakad a szíve, ha megtudja, hogy Mammy meghalt, és ő el sem búcsúzhatott tőle Scarlett felemelte fejét, szeme tágra nyílt. Hát persze! Milyen ostoba volt. Az apró, pehelykönnyű, összezsugorodott öregasszonyra nézett. Ó, drága Mammy, köszönöm suttogta. Segítségért jöttem hozzád, hogy mindent helyrehozzál, és meg is teszed, mint mindig. Willre az istállóban talált rá; a lovat csutakolta. Úgy örülök, hogy megtaláltalak, Will mondta Scarlett. Zöld szeme csillogott, arcán természetes pír ragyogott a szokásos arcfesték helyett. Elkérhetem a lovat és a bricskát? Jonesboróba kell mennem. Hacsak Hacsak te magad nem akarsz kikocsizni. Lélegzetét visszafojtva várta a választ. Will nyugodtan nézett rá. Jobban ismerte Scarlettet, mint az gondolta volna. Tehetnék érted valamit? Ugyanis Jonesboró-ba szándékozok menni. Jaj, Will, milyen édes-drága vagy. Sokkal szívesebben maradok Mammyval, de tudatnom kell Rhett-tel, hogy mi a helyzet. Mammy állandóan kérdezősködik utána, és Rhett mindig annyira kedvelte, sose bocsátja meg magának, ha nem búcsúzik el tőle. Scarlett a ló sörényével játszadozott. Családi ügyben Charlestonban van: anyja lélegzetet sem vesz Rhett tanácsa nélkül. Scarlett felnézett Will kifejezéstelen arcába, majd lesütötte szemét. Olyan sietve látott neki a sörény befonásának, mintha létfontosságú volna. Szóval táviratozzál neki, megadom a címét. És a magad nevében küldd a sürgönyt. Rhett tudja, menynyire imádom Mammyt. Azt fogja hinni, hogy eltúlzom az állapotát. Felemelte fejét, és elmosolyodott. Rhett azt hiszi, hogy annyi eszem van, mint egy csirkének. Will tudta, hogy ez még nagyobb hazugság. Azt hiszem, igazad van mondta lassan. Rhettnek a lehető leghamarabb jönnie kell. Azonnal ellovagolok; lóháton gyorsabb, mint kocsival. Scarlett ökölbeszorult keze elernyedt. Köszönöm. Itt a címe a zsebemben. Vacsorára itthon leszek mondta Will. Leemelte a nyerget a nyeregtartóról. Scarlett segített. Tele volt energiával. Bizonyosra vette, hogy Rhett eljön. Két napra rá, hogy Charlestonban megkapja a táviratot, megérkezik Tarára. De Rhett nem jött meg két nap múlva. Sem három, sem négy, sem öt nap múlva. Scarlett felhagyott azzal, hogy kerékzörgésre vagy patkócsattogásra figyeljen. Valósággal belerokkant az állandó hallgatózásba. Emellett minden figyelmét egy másik hang kötötte le, a rettenetes reszelős zaj: Mammy erőltetett lélegzése. Lehetetlennek látszott, hogy a törékeny, elsorvadt testben van még annyi erő, hogy a levegőt beszívja, majd kieressze. De megtette, újból és újból, ráncos nyakán reszkettek az inak. Suellen megosztotta az éjszakázást Scarlett-tel. Az én Mammym is mondta. Mind a ketten segíteni akartak az öreg, fekete asszonynak, s igyekezetükben feledték a kölcsönös féltékenységet, irigykedést, komiszkodást. A ház minden párnáját összeszedték, hogy feltámasszák, a kályhán állandóan gőzölgött a gyógyfüvek főzetével teli lábas. Mammy cserepes ajkát vajjal kenegették, kiskanállal adagolták szájába a vizet. De semmi sem enyhítette kínjait. Szánalommal nézte a két fiatal teremtést. Agyonfárasztják magukat lihegte és nem tehetnek semmit. Scarlett Mammy ajkára tette az ujját. Csitt kérlelte. -Ne beszélj. Némán perelt Istennel: miért, ó, miért nem hagyod, hogy békésen meghaljon, akkor, amikor a régmúltban jár? Miért ébreszted fel, miért hagyod ennyit szenvedni? Egész életében jóságos volt, mindig másokért buzgólkodott, soha önmagáért. Jobbat érdemel tőled életem végéig meg nem hajtom a fejem előtted. De azért felolvasott Mammynak az éjjeliszekrényen álló elnyűtt öreg Bibliából. A zsoltárokat olvasta, és hangja nem árulta el sem fájdalmát, sem szívének szentségtörő dühét. Leszállt az éj, Suellen lámpát gyújtott és Scarlett helyére ült, s a vékony lapokat forgatva olvasott. Majd ismét felváltotta Scarlett. És újból Suellen, amíg Will pihenni nem küldte. Te is menj, Scarlett. Én itt maradok. Felolvasni nem nagyon tudok, de sok részt ismerek kívülről a Bibliából. Akkor mondd csak. De én nem hagyom itt Mammyt. Nem bírom itt hagyni. Scarlett a padlóra ült, fáradt hátát a falnak támasztotta, hallotta a haldokló rettenetes hörgését. Amikor a nap első halvány sugarai besütöttek az ablakon, a hangok megváltoztak, minden lélegzetvétel hangosabb lett, köztük a szünetek megnyúltak. Scarlett feltápászkodott. Will felállt a

12 székről. Megyek Suellenért mondta. Scarlett az ágy mellé ült. Akarod, hogy megfogjam a kezed, Mammy? Hadd fogjam a kezed. Mammy nagy nehezen összeráncolta a homlokát. Olyan fáradt vagyok. Tudom, tudom. Ne beszélj ne fáraszd magad. Meg akartam várni Rhett urat. Scarlett nagyot nyelt. Most nem sírhat. Ne erőltesd, Mammy. Pihenj. Nem tudott eljönni. Sietős lépteket hallott a konyhából. Suellen mindjárt itt lesz. Will úr is. Mind itt leszünk veled, drágám. Mindnyájan szeretünk. Árnyék borult az ágyra, és Mammy mosolygott. Engem kíván látni mondta Rhett. Scarlett hitetlenkedve nézett fel rá. Menj arrébb mondta gyöngéden Rhett. Engedj közelebb. Scarlett felállt, érezte a férfi közelségét, erejét, férfiasságát, és térde megroggyant. Rhett odébb tolta, és Mammy mellé térdelt. Mégis eljött. Minden rendben lesz. Scarlett Rhett mellé térdelt, válla a férfi karjához ért, és szívfájdalma ellenére boldog volt. Rhett eljött, Rhett itt van. Milyen ostoba voltam, hogy feladtam minden reményt. Azt akarom, hogy megtegyen nekem valamit mondta Mammy. Hangja erős volt, mintha minden erejét erre a percre tartogatta volna. Sebesen, zihálva szedte a levegőt. Bármit, Mammy. Mindent megteszek, amit akarsz. Abban a finom, piros selyem alsószoknyában temessenek el, amit magától kaptam. Legyen rá gondja. Tudom, hogy Lutie szemet vetett rá. Rhett nevetett. Scarlett megbotránkozott. Nevetni a halottas ágynál. Majd észrevette, hogy Mammy is nevet, hangtalanul. Rhett a szívére tette a kezét. Esküszöm, hogy Lutie egy pillantást sem vethet rá. Garantálom, hogy veled megy az égbe. Mammy a keze után nyúlt, jelezte, hogy a fülébe akar súgni valamit. Vigyázzon Scarlett kisasszonyra. Vigyázni kell rá, és én már nem tehetek semmit. Scarlett visszafojtotta lélegzetét. Úgy lesz, Mammy mondta Rhett. Esküdjön parancsolta halkan, de szigorúan az öregasszony. Esküszöm mondta Rhett. Mammy halkan felsóhajtott. Scarlett elcsukló hangon mondta: Ó, drága Mammy, köszönöm suttogta. Mammy Már nem hall téged, Scarlett. Elment. Rhett nagy keze gyöngéden lezárta Mammy szemét. Egy egész világ tűnt el vele, lezárult egy korszak mondta halkan. Nyugodjon békében. Ámen szólt Will a küszöbről. Rhett felállt, megfordult. Szervusztok, Will, Suellen. Utolsó gondolata is a tiéd volt, Scarlett kiáltott Suellen. Mindig te voltál a kedvence! Hangosan sírni kezdett. Will átkarolta, a hátát lapogatta, hagyta, hogy felesége nekidőlve sírja ki magát. Scarlett odafutott Rhetthez, és ölelésre tárta karjait. Annyira hiányoztál. Rhett megfogta Scarlett csuklóját, és leszorította karját. -Hagyd, Scarlett mondta halkan. Semmi sem változott. Scarlett nem bírta türtőztetni magát. Ezt meg hogy érted? kiáltott hangosan. Rhett arca megvonaglott. Ne kényszeríts, hogy megint kimondjam, Scarlett. Nagyon jól tudod, hogy értem. Nem tudom. Nem hiszek neked. Nem hagyhatsz el, igazán nem. Hiszen én szeretlek, és olyan nagy szükségem van rád. Jaj, Rhett, ne nézz így rám. Miért nem ölelsz át és vigasztalsz meg? Megígérted Mammynak. Rhett, halvány mosollyal az ajkán, a fejét rázta. Olyan gyermeteg vagy, Scarlett. Annyi éve ismersz, és ha úgy akarod, mégis elfelejted mindazt, amit rólam tanultál. Hazudtam. Hazudtam, hogy boldoggá tegyem egy kedves öregasszony utolsó perceit. Emlékezz vissza, drágám, hogy gazember vagyok, nem úriember. Elindult az ajtó felé. Ne menj el, Rhett, kérlek, ne menj el zokogott Scarlett. Majd mindkét kezét a szája elé tette, hogy elnémítsa sírását. Soha nem nyeri vissza önbizalmát, ha megint könyörög neki. Hirtelen elfordította

13 fejét, nem bírta elviselni a látványt, hogy Rhett elmegy. Diadalmas örömet látott Suellen szemében és szánalmat Will tekintetében. Majd visszajön mondta, és felemelte fejét. Mindig visszajön. Ha elég gyakran mondogatom, gondolta, talán magam is elhiszem. Talán igaz is lesz. Mindig ismételte. Mély lélegzetet vett. Suellen, hol van Mammy alsószoknyája? Gondoskodni akarok róla, hogy abban temessék el. Scarlett mindaddig uralkodni tudott magán, amíg elvégezték Mammy holtteste mosdatásának és felöltöztetésének rettenetes feladatát. De amikor Will behozta a koporsót, elfogta a reszketés. Szó nélkül kimenekült. Fél pohár whiskyt töltött magának az ebédlőben álló üvegből, és három nagy, égető korttyal felhajtotta. Melege végigszaladt kimerült testében, és a remegés megszűnt. Levegőre van szükségem, gondolta, ki ebből a házból, el mindenkitől. Hallotta a gyerekek ijedt hangját a konyhából. Minden idegszála fájt. Szoknyáját felkapta, és futott. Friss-hűvös volt odakint a reggeli levegő. Scarlett mélyeket lélegzett, kóstolta a lég frissességét. Könnyű szellő emelgette izzadt nyakába tapadt haját. Mikor is húzta végig rajta utoljára százszor a hajkefét? Nem jutott eszébe. Mammy haragudni fog. Ó Szájába tömte öklét, hogy fájdalmát fékezze, és a legelő magasra nőtt füvén keresztül lebotorkált a dombról, a patak partját szegélyező erdőcske felé. Élesen édes illatot árasztottak a magas fenyőfák; beárnyékolták a vastag, puha, kifakult, évszázadok óta felgyülemlett fenyőtűszőnyeget. Oltalmukban Scarlett egyedül volt, a házból nem láthattak ide. Fáradtan rogyott le a puha talajra, majd felült, és egy fatörzsnek támasztotta a hátát. Gondolkodni akart; muszáj kiutat találni, a romokból újból felépíteni az életét; nem lehet, hogy ne így legyen. Gondolatai azonban összevissza ugráltak. Olyan zavarodott volt, olyan fáradt. Máskor is volt már fáradt. Ennél fáradtabb. Amikor Atlantából Tarára kellett jutnia, és körös-körül ott volt a jenki hadsereg, nem adta meg magát a fáradtságnak. Amikor végigkutatta a vidéket élelem után, nem adta fel, noha keze és lába ólomsúlyként húzta le. Amikor tenyere nyers hús lett a gyapotszedéstől, amikor hámba fogta magát, mintha öszvér volna, amikor mindennek ellenére erősnek kellett lennie, nem adta fel csupán a fáradtság okán. Most sem adja fel. Nem fér össze a természetével. Maga elé bámult, szembeszegült démonjaival. Melanie halála Mammy halála Rhett távozása azzal, hogy házasságuknak vége. Ez a legrosszabb. Hogy Rhett elment. Ezzel a legkeservesebb szembenézni. Hallotta Rhett hangját: Semmi sem változott. Nem lehet igaz! De az. Meg kell találnia a módját, hogyan szerezheti vissza. Mindig megszerzett minden férfit, akit akart, és Rhett is csak férfi, olyan, mint a többiek. Vagy nem? Nem, egyáltalán nem olyan, mint a többi férfi, éppen ezért akarja őt. Megremegett; hirtelen elfogta a félelem. És ha ezúttal nem ő győz? így vagy úgy, eddig mindig győzött. Mindig elérte azt, amit akart. Mostanáig. Feje fölött rekedten rikoltott egy kékszajkó. Scarlett felnézett. A madár csúfolkodva rikácsolt. Hagyj békén! kiáltotta. A rikítón kék madár elrepült. Gondolkodnia kellett, hogy emlékezzen rá, mit mondott Rhett. Nem ma reggel vagy tegnap éjjel, már amikor Mammy meghalt. Mit mondott otthon, akkor éjjel, amikor elment Atlantából? Magyarázott és magyarázott. Olyan nyugodt volt, olyan rettenetesen türelmes, ahogy csak azokkal szemben viselkedik az ember, akiket arra se méltat, hogy miattuk dühbe guruljon. Emlékeiben turkálva Scarlett elkapott egy majdnem elfelejtett mondatot, és azonmód felélénkült. Megtalálta, amire szüksége volt. Igen, igen, tisztán emlékszik rá. Rhett válást ajánlott. Majd amikor Scarlett dühösen visszautasította, elhangzott az a bizonyos mondat. Scarlett lehunyta a szemét, magában hallotta a férfi hangját. Időnként visszatérek majd, hogy ne adjunk okot a pletykákra. Elmosolyodott. Még nem nyert, de van rá esélye. És ezzel már elindulhat. Felállt, ruhájáról és hajáról leszedte a fenyőtűket. Rémesen nézhet ki. A fenyves partszegély alatt lassan, mélyen folyt a Flint folyó sáros, sárga vize. Scarlett lenézett, maroknyi fenyőtűt dobott bele. A víz magával sodorta. Folytatja útját suttogta Scarlett. Épp úgy, mint én. Ne nézz hátra, ami megtörtént, megtörtént. Folytasd. A világos égre hunyorgott. Fényes fehér felhők futottak az égen. Erős szél hajtotta őket. Hidegebbre fordul az idő, gondolta gépiesen. Valami melegebbet kell felvennem délután a temetésre. Megindult a ház felé. Nem emlékezett rá, hogy ilyen meredek a lejtő. Nem számít. Vissza kell mennie a házba, és rendbe hoznia magát. Ezzel tartozik

14 Mammynak. Mammy mindig zsörtölődött, ha ő rendetlenül nézett ki. 3 Scarlett lába reszketett. Nem emlékezett rá, hogy életében valaha is lett volna ennyire kimerült. Még ahhoz is fáradt volt, hogy emlékezzen. Belefáradtam a temetésekbe, belefáradtam a halálba, belefáradtam abba, hogy az életem darabokra hullik, és teljesen magamra maradok. Tara temetője kicsiny. Mammy sírja nagynak hat, sokkal nagyobbnak, mint Mellyé, gondolta Scarlett, de Mammy annyira összeaszott, hogy valószínűleg nem nagyobb a teste, mint a Mellyé. Az ég kék, a nap erősen tűz, de foga van a szélnek. Elsárgult, szélfútta levelek keringnek a parcellában. Jön az ősz, talán már itt is van, gondolta. Hogy szerettem falun az őszt, milyen szívesen lovagoltam az erdőn! A talajt mintha bearanyozták volna, a levegő íze akár az almaboré. Milyen rég volt! A papa halála óta egyetlen valamirevaló hátasló sem maradt Tarán. A sírköveket nézte. Gerald O'Hara, született Meath grófságban, Írországban. Ellen Robillard O'Hara, született Savannah-ban, Georgiában. Ifjabb Gerald O'Hara három apró, egyforma sírkő. Fivérei, akiket nem is ismert. Végül Mammy, akit sikerült ide temettetni, az imádott,,ellen kisasszony mellé, és nem a rabszolgák parcellájába. Suellen tombolt dühében, de ezt a harcot megnyertem, mert Will az én oldalamra állt. És ha Will egyszer megmakacsolja magát, hajthatatlan marad. Kár, hogy olyan konok, nem hajlandó pénzt elfogadni tőlem. A ház rémesen néz ki. Ami azt illeti, a temető is. Felverte a gaz; olyan szegényes. Ez az egész temetés is mérhetetlenül szegényes, Mammy utálta volna. A fekete prédikátor csak beszél, beszél, pedig nem is ismerte Mammyt. Mammy az ilyenektől a hideg vizet is sajnálta, római katolikus volt, mint mindenki a Robillard házban, kivéve nagyapát. Neki meg Mammy elbeszélése szerint nem sok beleszólása volt a dolgokba. Papot kellett volna hívatni, de a legközelebbi Atlantában van, napokba telt volna. Szegény Mammy. És szegény anya. Ö is úgy halt meg és úgy temették el, hogy nem volt mellette pap. Igaz, papa is, de neki valószínűleg nem volt olyan fontos. Az esti ájtatosságot is, amit anya tartott, rendszerint átszundította. * Scarlett az elhanyagolt temetőt, majd a ház lepusztult elejét nézte. Jó, hogy anya nem láthatja, gondolta hirtelen fellángolt haraggal és fájdalommal. Megszakadna a szíve. Egy pillanatig olyan tisztán maga előtt látta anyja magas, méltóságteljes alakját, mintha Ellen O'Hara is a gyászolók között állna. Mindig makulátlanul öltözött, fehér keze kézimunkával szorgoskodott vagy kesztyűt húzva készült valamelyik rászoruló ápolására; mindig halkan beszélt, mindig lefoglalta az állandó munka, az igyekezet, hogy Tara gépezete simán működjön. Hogyan csinálta? Scarlett hangtalanul sírt. Hogyan tette ilyen tökéletessé a világot, amíg köztünk volt? Valamennyien olyan boldogok voltunk. Bármilyen baj volt, anya helyrehozta. Ó, bár itt lenne! Magához ölelne, és megszűnne minden bajom-gondom. Nem, nem, nem akarom, hogy itt legyen. Szomorú lenne, ha látná, mi történt Tarával, mi történt velem. Csalódna bennem, és ezt nem bírnám elviselni. Bármit, csak ezt nem. Nem akarok erre gondolni, nem szabad. Valami másra fogok gondolni: Delilah-nak volt-e vajon annyi esze, hogy a gyászolókat megkínálja valamivel? Suellennek biztosan eszébe se jutott, amúgy is fukar ahhoz, hogy halotti torra költsön. Nem mintha nagyon megsínylené alig van itt valaki. Ám a fekete prédikátor alighanem húsz helyett tudna enni. És ha nem hagyja abba ezt a szöveget Ábrahám kebeléről és a Jordán folyón való átkelésről, sikítani kezdek. És az a három cingár nőszemély, akit ő kórusnak nevez, hogy nem süllyed el szégyenletében! Szép kis kórus! Tamburin és spirituálé! Mammyhoz valami méltóságteljes, latin szöveg illene, nem pedig a Jákob lajtorjája. Milyen silány az egész! Jó, hogy alig van itt valaki, csak Suellen, Will, én, a gyerekek és a cselédek: Mi legalább igazán szerettük Mammyt, nekünk fáj, hogy elment. Big Sam szeme vörös a sírástól. Szegény öreg Pork is kisírja a szemét. Nicsak, majdnem teljesen megőszült; eddig nem úgy gondoltam rá, mint öregemberre. Csak Dilceyn nem látszik a kor (ki tudja, hány éves lehet); cseppet sem változott azóta, amióta Tarára érkezett Scarlett kimerült, kavargó elméje hirtelen felélénkült. Tulajdonképpen mit keres itt Pork és Dilcey? Évek óta nem dolgoznak Tarán. Azóta, hogy Pork Rhett inasa lett és Dilcey, Pork felesége Melanie házában szolgált Beau dajkájaként. Hogy kerültek ide? Honnan tudták, hogy Mammy meghalt? Hacsak nem Rhett mondta el nekik. Scarlett hátranézett. Rhett is visszajött volna? Nyoma sincs. Amint vége lett a szertartásnak, Porkhoz sodródott. Hadd intézze el Will és Suellen a bőbeszédű prédikátort.

15 Szomorú nap ez, Scarlett kisasszony. Pork szeméből ömlöttek a könnyek. Bizony, Pork. Tudta, hogy nem szabad siettetnie, különben sosem húzza ki belőle azt, amit tudni szeretne. Lassan sétált az öreg néger cseléd mellett, hallgatta emlékezéseit Gerald uraságról és Mammyról és Tara régi szép napjairól. Már elfelejtette, hogy Pork milyen régóta szolgált apjánál. Akkor jött Tarára Geralddal, amikor még semmi más nem volt itt, mint egy kiégett öreg ház és gyomlepte földek. Pork tehát legalább hetvenéves, ha nem több. Apránként mindent kiszedett belőle. Rhett visszament Charlestonba, ott fog lakni. Pork becsomagolta és a vasúton feladta Rhett teljes ruhatárát. Ez volt az utolsó feladata, most már visszavonult, búcsúzóul annyi pénzt kapott, hogy házat vehet magának, ahol csak akar. A családomat is én tartom el jelentette ki büszkén. Dilceynek sem kell többé dolgozni, és Prissynek is lesz hozománya, ha akad férfi, aki el akarja venni. Hisz tudja, Scarlett asszony, hogy Prissy nem valami szép, és hamarosan betölti a huszonötöt, de ilyen hozománnyal könnyebben szerez magának férjet, mint egy csinos kislány, akinek nincs pénze. Scarlett mosolygott, mosolygott, és egyetértett Porkkal abban, hogy Rhett uraság igazán finom úriember. Miközben magában tajtékzott. Ε finom úriember nagylelkűsége szépen felborítja az ő terveit! Most, hogy Prissy elment, ki fog vigyázni a két gyerekére? És honnan a pokolból szerez megbízható dajkát Beau-nak, aki most veszítette el az anyját, apja félőrült a bánattól, és most az egyetlen józan személy is elhagyta a házat? Bárcsak ő is összeszedhetné magát és elmehetne, maga mögött hagyva mindent és mindenkit! Szűzmáriám! Azért jöttem Tarára, hogy pihenjek, hogy rendbe rakjam az életemet, és nem leltem másra, mint újabb, megoldandó problémákra. Hát már sosem lesz békességem? Will csendesen és határozottan intézkedett Scarlett nyugalma felől. Ágyba küldte, és kiadta a parancsot, hogy senki sem zaklathatja. Scarlett majdnem tizennyolc órát aludt, és az újrakezdés kész tervével ébredt. Remélem, jól aludtál mondta Suellen, amikor Scarlett lement reggelizni. Hangja émelygősen édeskés volt. Mindazok után, amiken keresztülmentél, rettenetesen fáradt lehettél. Most, hogy Mammy meghalt, vége lett a fegyverszünetnek. Scarlett szeme veszedelmesen csillogott. Tudta, hogy Suellen arra a szégyenteljes jelenetre gondol, amikor könyörgött Rhett-nek, hogy ne hagyja el. De ugyanolyan édeskés hangon válaszolt. Alighogy a párnához ért a fejem, máris aludtam. A vidéki levegő olyan balzsamos, annyira felfrissít! Milyen utálatos teremtés vagy, tette hozzá magában. A hálószoba, amelyet még mindig a magáénak vallott, most Suellen nagyobbik lányáé, Susie-é, és Scarlett idegennek érezte magát benne. Biztos, hogy ezt Suellen is tudja. De nem számít: ahhoz, hogy tervét végrehajtsa, jó viszonyban kell maradnia Suellennel. Húgára mosolygott. Mi olyan mulatságos, Scarlett? Pattanás van az orromon, vagy mi? Suellen hangja felborzolta Scarlett idegeit, de rendületlenül mosolygott. Sajnálom, Sue. Eszembe jutott egy buta kis álom éjjel azt álmodtam, hogy ismét gyerekek voltunk, és Mammy a barackfa vesszőjével verte a lábam szárát. Emlékszel, mennyire szúrtak azok az ágak? Persze hogy emlékszem nevetett Suellen. Lutie is alkalmazza a gyerekeknél. Ilyenkor a saját lábamon érzem a szúrást. Nem is értem, hogyhogy nincs milliónyi sebhely a lábamon mondta Scarlett. Utálatos kislány voltam. Nem tudom, te meg Carreen hogy tudtatok elviselni. Megvajazott egy pirítóst, és úgy tett, mintha csakis az érdekelné. Suellen gyanakodva pillantott rá. Mennyit kínoztál minket! És mindig kimódoltad, hogy bennünket hibáztassanak. Tudom. Szörnyű voltam. Még nagyobb korunkban is. Úgy hajtottalak téged meg Carreent, mint az öszvéreket, amikor gyapotot kellett szedni, miután a jenkik mindenünkből kifosztottak. Majdnem megöltél minket. Ott feküdtünk, tífusztól félholtan, és te kivonszoltál minket az ágyból, és kiparancsoltál az égő napsütésbe Suellen egyre hevesebben és egyre izgatottabban sorolta az évek óta magában hordott panaszokat. Scarlett bátorítóan bólintott, és bűnbánó képet vágott. Hogy imád panaszkodni, gondolta. Éltető eleme. Megvárta, amíg elcsitul a panaszáradat, majd megszólalt: Olyan hitványnak érzem magam, és annyira szeretném jóvátenni. Úgy érzem, nagyon helytelen, hogy Will nem fogad el tőlem pénzt. Végül is a pénz Tarának szól. Én is mondtam neki, nem is egyszer, százszor. Fogadni mertem volna, gondolta Scarlett. A

16 férfiak olyan makacsok Ó, Suellen folytatta, eszembe jutott valami. Fogadd el; nekem valóságos áldás lenne, ha elfogadnád! És Will sem moroghatna. Mi lenne, ha itt hagynám Wade-et és Ellát, és pénzt küldenék az eltartásukért? Olyan nyúzottak a városi élettől, a falusi levegő nagyon jót tenne nekik. Nem is tudom Ha megszületik a baba, nagyon szűken leszünk. Suellen arckifejezése egyszerre tükrözte kapzsiságát és óvatosságát. Tudom búgott rokonszenvezőn Scarlett. Wade annyit eszik, mint egy ló. De olyan jó lenne ezeknek a szegény kis városi jószágoknak. Úgy számolom, havonta körülbelül száz dollárba kerül a kosztjuk, meg ha új cipőt kell vásárolni nekik. Nemigen hitte, hogy Will egész évi kemény munkával meg tudna keresni száz dollárt készpénzben. Elégedetten észlelte, hogy Suellennek elállt a lélegzete. Bizonyos volt benne, hogy idővel elfogadja az ajánlatot. Reggeli után kiállítok majd egy csinos csekket, gondolta. Ilyen finom süteményt nem ettem még. Kaphatok még egyet? Kezdte sokkal jobban érezni magát: nagyot aludt, jól bereggelizett, és gondoskodott a gyerekekről. Tudta, hogy vissza kell mennie Atlantába, intézkedni Beau és Ashley felől megígérte Melanie-nak. Majd később gondol erre is. Vidéki békét és csendet élvezni jött Tarára, eltökélt szándéka volt, hogy feltöltekezik. Reggeli után Suellen a konyhába ment. Valószínűleg zsörtölődik valami miatt, gondolta gúnyosan Scarlett. Nem számít. így legalább most egyedül, békén üldögélhet. Milyen csendes a ház! A gyerekek valószínűleg a konyhában reggeliznek, Will természetesen régen kiment a földekre, nyomában a szaporán lépkedő Wade. Akkor is így volt, amikor Will megjelent Tarán. Wade sokkal boldogabb lesz itt, mint Atlantában, különösen most, hogy Rhett is elment Nem, most nem gondolok erre, mert belebolondulok. Élvezem a békességet és a csendet, ezért jöttem ide. Töltött magának még egy csészével; nem érdekelte, hogy a kávé közben kihűlt. A mögötte lévő ablakon betűző nap megvilágította a viharvert tálaló fölött lógó festményt. Will többnyire nagyszerűen megjavította a jenki katonák által széttört bútorokat, de a mély kardnyomokat ő sem tudta eltüntetni. Sem a szurony ütötte sebet Robillard nagymama arcképén. Bárki volt is az a katona, részeg lehetett, gondolta Scarlett, mert elvétette a vékony orr alatt az arrogáns, megvető szájat és a mély dekoltázsból kidomborodó kebleket. Mindössze a bal fülönfüggőt döfte át, és nagymama így még érdekesebbnek látszott. Anyai nagyanyja volt az egyetlen ős, aki iránt Scarlett élénken érdeklődött, és nagyon sajnálta, hogy soha senkitől nem tudhat meg róla eleget. Anyja annyit elárult, hogy nagymama háromszor ment férjhez, de részletekkel nem szolgált. És Mammy mindig akkor hagyta abba a savannah-i életről szóló történeteket, amikor izgalmassá kezdtek válni. Több párbajt vívtak nagymama miatt, és az ő idejében a divat botrányos volt a hölgyek szándékosan benedvesítették fátyolvékony muszlinruhájukat, hogy a lábukhoz tapadjon! És ahogy a képet nézem, nem csak a combjukra tapadt a ruha Pirulnom kellene, ha ilyet gondolok, rótta meg magát Scarlett. De amikor kiment az ebédlőből, megint hátrapillantott az arcképre. Vajon valójában milyen lehetett nagymama? A szalon szegényes és kopott volt; látszott, hogy gyerekek rajcsúroznak benne. Scarlett alig ismerte fel a bársonyhuzatú pamlagot, ahol kecsesen üldögélt, amikor körülzsongták a gavallérok. A szoba át is volt rendezve. Belátta, Suellennek joga volt hozzá, de mégis fájt. Így nem igazán Tara. Szobáról szobára járva mind csüggedtebb lett. Semmi sem olyan, mint régen. Ahányszor hazajött, minden egyes, alkalommal újabb változást, nagyobb pusztulást tapasztalt. Jaj, miért ilyen makacs ez a Will! Új huzat kellene a bútorokra, rongyosan lógnak a függönyök, a szőnyeg annyira kopott, hogy kilátszik alóla a deszka. Ha Will engedné, mennyi újat vásárolhatna Akkor nem kéne ilyen szívfájdalommal nézni a szánalmasan elhasználódott holmit. Kár, hogy nem az enyém! Jobban vigyáznék rá. Papa mindig azt mondta, hogy rám hagyja Tarát. De nem írt végrendeletet. Jellemző. Soha nem gondolt a holnapra. Scarlett összeráncolta homlokát, de igazából nem tudott haragudni az apjára. Soha senki nem tudott huzamosabb ideig haragudni Gerald O'Hará-ra; hatvanéves korára is szeretetre méltó, csintalan kisgyerek maradt. Az egyetlen, akire még mindig haragszom, az Carreen. Akármennyire az édes húgom, helytelenül cselekedett, és én soha nem bocsátok meg neki, soha. Amikor eldöntötte, hogy kolostorba vonul, olyan makacs volt, mint az öszvér, és végül beadtam a derekam. De azt nem árulta el, hogy a Tarából neki járó harmadrészt a kolostornak ajánlja fel hozományként. Meg kellett volna mondania! Valahonnan előteremtettem volna a pénzt. Akkor enyém lenne a birtok kétharmada. Nem az egész, ahogy méltányos volna, de legalább többségi részem lenne. Jogom lenne

17 beleszólni a dolgok menetébe. Ehelyett befogom a számat, és ölbe tett kézzel nézem, hogy csúszik lefelé minden, és hagyom, hogy Suellen uralkodjék fölöttem. Ez nem méltányos. Én mentettem meg Tarát a jenkiktől és a kofferesektől. Tara az enyém; fütyülök rá, mit mond a törvény; és egyszer majd Wade tulajdona lesz; ha törik, ha szakad, gondoskodom róla. Scarlett az öreg dívány szakadt bőrtámláján nyugtatta fejét a kis szobában, ahonnan valaha Ellen O'Hara igazgatta az ültetvényt. Ennyi év után mintha még mindig halványan érezné anyja citrom és verbénaillatát. Nem számít, hogy mi változott, mennyire megkopott minden. Tara még mindig Tara maradt, még mindig az otthon. Amelynek szíve itt, Ellen szobájában lüktet. A csöndet ajtó csapódása törte szilánkokra. Scarlett hallotta, hogy Ella és Susie jön át a halion. Valamin civakodnak. El innen; most nem bírja a lármát és a veszekedést. Kisietett a házból. Amúgy is látni akarta a földeket. A föld begyógyult, gazdag és vörös volt, mint mindig. Átsietett az elgazosodott pázsiton, a tehénistálló mellett valósággal futott. Ha megéri a száz évet, akkor sem fogja leküzdeni a tehenek iránti ellenszenvét. Utálatos, hegyes szarvú jószágok. Az első szántóföld szélén a kerítésre támaszkodott, beszívta a frissen szántott föld és a trágya gazdag aromáját. Furcsa, hogy városon milyen büdös és utálatos a trágya, falun meg ez a gazdálkodó parfümje. Will kétségtelenül jó gazda. Mekkora szerencse Tarára nézve! Bármit is tettem, nekünk sosem sikerült volna kimászni a bajból, ha Will nem áll meg útközben szülőföldje, Florida felé, és nem határozza el, hogy itt marad. Úgy esett szerelembe evvel a földdel, mint más férfi egy asszonnyal. És még csak nem is ír! Amíg Will be nem toppant, mindig azt hittem, hogy csak egy papához hasonló ír lelkesedhet ennyire a földért. Scarlett nézte, hogy a föld túlsó végén Big Sam a letört kerítést javítja, Willnek meg Wade segít a munkában. Jó, hogy megtanulja, gondolta. Az ő öröksége. Néhány percig figyelte, hogyan dolgozik a fiú a férfiakkal. Jó lesz, ha visszaszaladok a házba. Elfelejtettem kiállítani Suellen számára a csekket. Aláírása jellemző volt rá. Tiszta és cikornyátlan, kiírt, határozott. Egy pillanatig rámeredt, mielőtt leitatta volna, majd megint megnézte. Scarlett O'Hara Butler. Ha személyes levélkét vagy meghívót írt, Scarlett a mindenkori divatot követte, bonyolult hurkokat rajzolt minden nagybetűhöz, teljes neve alá pedig cikornyák tömegét. Most is kipróbálta egy darabka csomagolópapíron. Majd a kiállított csekkre nézett. A dátuma (Suellentől kellett megkérdeznie, hányadika van, és a válasz megrendítette) október 11-e. Több mint három hete, hogy Melly meghalt. Huszonegy napja tartózkodik Tarán, ennyi ideig ápolta Mammyt. A dátumnak más jelentősége is volt. Már több mint fél éve Bonnie halálának. Most már elhagyhatja az egyhangú, unalmas, szigorú mély gyászt. Elfogadhat meghívásokat, ő is meghívhat embereket. Visszatérhet a világba. Vissza akarok menni Atlantába, gondolta. Egy kis vidámságra vágyom. Túl sok volt a bánat, túl sok a halál. Életre van szükségem. Összehajtogatta a csekket. Az üzlet is hiányzik. A főkönyvek nyilván rémes állapotban vannak. És Rhett Atlantába jön, hogy ne adjunk okot a pletykára. Ott kell lennem. A csukott ajtó mögül nem hallatszott más zaj, mint a hallban álló óra lassú ketyegése. A csend, amire olyan nagyon vágyott, most majd megőrjítette. Hirtelen felállt. Ebéd után, amint Will visszamegy a földre, odaadom a csekket Suellennek. Utána veszem a bricskát, és gyorsan meglátogatom Fairhill és Mimosa lakóit. Soha nem bocsátják meg, ha nem üdvözlöm őket. Este pedig becsomagolok, és a reggeli vonattal elutazom. Haza. Atlantába. Bármennyire szeretem Tarát, már nem az otthonom. Ideje, hogy elmenjek. A Fairhillre vezető út göröngyös volt, benőtte a gyom. Scarlett emlékezett arra az időre, amikor minden héten elgereblyézték és öntözték, hogy ne legyen poros. Volt olyan idő, gondolta szomorúan, amikor legalább tíz ültetvény volt felkereshető távolságban, és lakóik állandóan jöttek és mentek. Mára már nem maradt más, mint Tara, meg a Tarleton- és Fontaine-birtok. A többiből már csak kiégett kémények, leomlott falak látszanak. Igazán vissza kell mennem a városba. Vidéken minden elszomorít. A lassú, öreg ló, a bricska rugózata majdnem olyan silány, mint az út. Párnázott hintójára gondolt, tüzes lovaira és kocsisára, Eliasra. Haza kell mennie Atlantába. Fairhill zajos vidámsága kiráncigálta nyomott hangulatából. Beatrice Tarleton szokás szerint a lovairól beszélt; semmi más nem érdekelte. Scarlett észrevette, hogy a lóistállón új a tető. A háztetőn friss javítások látszottak. Jim Tarleton öregnek látszott, megőszült, de félkarú veje segítségével jó sok

18 gyapotot gyűjtött be. Ez a vő Hetty férje volt; a többi három lány pártában maradt. Hát persze rémesen el vagyunk keseredve, éjjelnappal sírunk mondta Miranda, és mindnyájan felnevettek. Scarlett egyáltalán nem értette őket. A Tarletonok bármin tudnak nevetni! Lehet, hogy ez valamilyen titokzatos kapcsolatban van vörös hajukkal? Ismét irigység fogta el. Mindig olyan családban szeretett volna élni, ahol a kölcsönös megbecsülés és az ugratás nem zárja ki egymást. Elfojtotta irigységét. Nem érezte tisztességesnek anyjával szemben. Jó sokáig időzött Tarletonéknál akkora mulatság köztük lenni!, Fontaine-ék meglátogatása holnapra marad. Majdnem besötétedett, mire visszaérkezett Tárára. Mielőtt az ajtót kinyitotta volna, már hallotta, hogy Suellen legkisebb gyereke valami miatt jajveszékel. Végképp itt az ideje, hogy visszatérjen Atlantába. De itt olyan hír várta, amitől azonnal megváltoztatta elhatározását. Suellen ölbe kapta és elhallgattatta a gyereket, mielőtt Scarlett belépett volna. Kócos haja és idomtalan teste ellenére Suellen csinosabb volt, mint bármikor lány korában. Ó, Scarlett kiáltott fel, akkora izgalomban vagyunk, sose fogod kitalálni Csitt, kicsikém, vacsoránál kapsz egy szép kis csontot, addig rághatod, amíg el nem múlik az a csúnya fogfájás. Ha fogzás az izgalom oka, nem is érdemes találgatni, akarta mondani Scarlett. De Suellen nem hagyta szóhoz jutni. Tony itthon van! Sally Fontaine átlovagolt, hogy elújságolja: épp elkerültétek egymást. Tony hazajött! Épségben, egészségben. Holnap este, amint Will végez a fejessel, átmegyünk hozzájuk vacsorára. Hát nem csodálatos, Scarlett? kérdezte sugárzó mosollyal Suellen. Újból benépesül a vidék! Scharlett szerette volna megölelni húgát. Sose érzett még így iránta. Suellennek igaza van. Remek dolog, hogy Tony hazajött. Mindig félt, hogy soha többé nem látja senki. Most örökre eltemetheti annak a rettenetes éjszakának az emlékét, amikor utoljára látta. Annyira elcsigázott volt, megrémült, bőrig ázott és remegett. De ki ne félt volna? A jenkik a nyomában voltak, és ő fejvesztve menekült, miután megölte a négert, aki Sallyt bántalmazta, utána meg a fehér himpellért, aki felheccelte az ostoba feketét, hogy fehér nőt szerezzen magának. Tony itthon van! Alig bírja kivárni a holnap délutánt. A vidék újra életre kel. 4 A fakósárga vakolatú udvarházat körülvevő mimózafákról nevezték el a Fontaine-ültetvényt Mimosának. A fák bolyhos rózsaszín virágai nyár végén lehullottak, de páfrányszerű levelei még zöldelltek.. Mintha táncosok hajladoznának a könnyű szellőben, mindegyre változó árnyékot vetettek a vajszínű ház foltos falára. A ferde sugárban tűző nap fényében a ház meleg, hívogató fészeknek tűnt. Remélem, hogy Tony nem sokat változott, gondolta idegesen Scarlett. Hét év nagyon hosszú idő. Félve szállt le, amikor Will leemelte a bricskáról. Hátha Tony is öregnek, fáradtnak és -nos legyőzöttnek tűnik, olyannak, mint Ashley. Nem bírná elviselni. Az ajtóhoz vezető ösvényen el-elmaradozott Will és Suellen mögött. Nagy zajjal tárult ki az ajtó, és Scarlett balsejtelmei szertefoszlottak. Ki baktat olyan lassan, mintha templomba menne? Nem tudjátok, hogy a hazatérő hőst futva kell köszönteni? Tony hangjában ugyanolyan nevetés bujkált, mint régen, haja és szeme is ugyanolyan fekete, széles mosolya ugyanolyan ragyogó és huncut. Tony! Épp úgy nézel ki, mint régen szólt Scarlett. Scarlett, te vagy az? Gyere csókolj meg. Te is, Suellen. Tőled nem volt olyan könnyű csókot lopni hajdanán, mint Scarlett-től, de Will bizonyára megtanított egy-két dologra, amióta összeházasodtatok. Most, hogy hazajöttem, Georgia állam minden hat éven felüli nőszemélyét sorra akarom csókolni! Suellen idegesen kuncogott, és Willre nézett. A nyugodt, keskeny arcon megjelenő halvány mosoly a beleegyezés jele volt, de Tony azt se várta meg. Átkarolta Suellen megvastagodott derekát, és óriási csókot cuppantott az ajkára. Amikor elengedte, Suellen belepirult zavarába és örömébe. A háború előtti években, a gavallérok és bálkirálynők korában a fess Fontaine fivérek rá se nagyon néztek Suellenre. Will melegen, bátorítón átkarolta a vállát. Scarlett, édesem! kiáltott fel Tony. Karját szélesre tárta. Scarlett az ölelő karok közé szaladt, szorosan átfogta a fiú nyakát. Hogy megnőttél Texasban! kiáltotta. Tony nevetve csókolta meg Scarlett felkínált ajkát. Majd felhúzta nadrágszárát, hogy mindnyájan megcsodálhassák magas sarkú csizmáját. Texasban mindenki megnő, mondta; nem lepné meg, ha ezt törvény írná elő.

19 Tony válla fölött bátyja, Alex mosolygott. Többet fogtok hallani Texasról, mint amennyit szeretnétek, persze ha Tony behív a házba. Az ilyen apróságokról megfeledkezett. Texasban mindenki tábortűz mellett, szabad ég alatt üldögél, ott nincsenek falak és tetők. Alex ragyogott a boldogságtól. Úgy tűnik, ő is szívesen ölelgetné-csókolgatná öccsét, gondolta Scarlett, és miért ne? Felnőtt korukig elválaszthatatlanok voltak. Alex-nek bizonyára rettenetesen hiányzott. Könnyek szöktek Scarlett szemébe. Tony váratlan hazatérése az első örömteli esemény a környéken azóta, hogy Sherman csapatai tönkretették az országrészt és lakosainak életét. Már nem is tudta, hogy létezik ekkora boldogság. Alex felesége, Sally, kézen fogva vezette a szegényes lakószobába. Pontosan tudom, mit érzel súgta. Majdnem elfelejtettük már, hogy mi a vidámság. Többet nevettünk ebben a házban ma, mint az elmúlt tíz évben összesen. Akkora murit csapunk, hogy a falak is beleremegnek! Sally szeme is teleszaladt könnyel. Később valóban megremegtek a falak. Megérkeztek Tarletonék. Hál' istennek egy darabban jöttél vissza, fiacskám üdvözölte Tonyt Beatrice Tarleton. Itt a három lányom, választhatsz közülük. Még csak egy unokám van, és én sem leszek fiatalabb. Jaj, mama! nyögött kórusban Beatrice három lánya. Aztán felnevettek. Nem is próbálkoztak zavart tettetni, hiszen megyeszerte köztudott volt, hogy anyjukat kizárólag a lovak és az emberek szaporodása érdekli. De Tony vérvörösre pirult. Scarlett és Sally vidáman kacagott. Beatrice Tarleton ragaszkodott ahhoz, hogy még az est beállta előtt megnézhesse a lovakat, amelyeket Tony hozott Texasból magával, és addig vitatkoztak a keleti telivérek, illetve a nyugati musztángok érdemeiről, amíg a többiek könyörgőre nem fogták: kössenek végre fegyverszünetet. Igyunk mondta Alex. Találtam valódi whiskyt, azzal ünnepelünk, nem házipálinkával. Scarlett is szívesen felhajtott volna egy pohárkával, ha ez nem volna a férfiak előjoga, melyből az asszonyokat magától értetődően kizárják. Mi több, szívesen beszélgetett volna a férfiakkal ahelyett, hogy a szoba túlsó végébe száműzve női dolgokról gyerekekről, háztartásról fecsegne. Soha nem értette és nem fogadta el a nemek szétválasztását. De hát mindig is ez volt a szokás. Scarlett beletörődött, hogy egyetlen szórakozása az, ha a Tarleton lányokat figyeli; azok ugyanígy gondolkodnak. Azt kívánják, hogy Tony néha rájuk is vessen egy pillantást, ahelyett hogy teljesen elmerülne a férfiak beszélgetésébe. A kis Joe bizonyára roppant izgatott, mert a nagybátyja hazajött mondta Hetty Tarleton Sallynek. Hetty megengedhette magának, hogy mellőzze a férfiakat. Végtére kövér, félkarú férje is közéjük tartozik. Sally aprólékos beszámolója a kisfiáról agyonuntatta Scar lettet. Vajon mikor fognak vacsorázni? Valószínűleg nemsokára, a férfiak mind földművelők, hajnalban kelnek. Az esti ünnepségnek nyilván hamar vége lesz. Ami a korai vacsorát illeti, igaza volt; a férfiak közölték, hogy egy pohárka után neki lehet látni. De ami a korai hazamenetelt illeti, tévedett. Mindenki túlságosan jól mulatott ahhoz, hogy az együttlétnek véget vessen. Tony lebillncselő történeteket adott elő. Kitörő hahotával mesélte: Alig egy hete voltam ott, amikor a lovas rendőrségnél kötöttem ki. Texas állama, mint minden más déli állam, jenki katonai parancsnokság alatt áll, de a fenébe is (bocsánat, hölgyeim), ezeknek a kékkabátosoknak halvány fogalmuk sincs, mihez kezdjenek az indiánokkal. A lovas rendőrség harcolt ellenük a kezdetektől fogva, és a gazdálkodóknak egyetlen reménye, hogy továbbra is a lovas rendőrség védelmezi őket. Azonnal tudtam, hogy a testületben egyívású cimborákra találok, és csatlakoztam. Pompás volt! Nincs egyenruha, nincs menetelés üres gyomorral oda, ahová egy ostoba generális vezényel, nincs fegyelmezés, nem bizony! Az ember felugrik a lovára, és a pajtásaival megindul arrafelé, ahol verekedést szimatol. Tony fekete szeme szikrát szórt az izgalomtól. Alex szeme is lángolt. A Fontaine fiúk mindig szerették a csetepatét. És utálták a fegyelmet. Milyenek az indiánok? kérdezte az egyik Tarleton lány. Valóban megkínozzák az embert? Ne is kérdezz erről borult el Tony tekintete. Majd mosolyogva tette hozzá: Ha harcra kerül sor, ravaszak, mint a kígyó. A lovas rendőrök régen rájöttek, hogy ha le akarják győzni a vörös ördögöket, az ő módszereiket kell alkalmazni. Most már kopár sziklán vagy folyóvízen át is követni tudjuk az ember vagy állatnyomot, jobban, mint bármelyik véreb. S ha nincs mit inni, a nyálunkat nyeljük, ha nincs mit enni, lerágott csontot szopogatunk. A texasi lovas rendőrt senki sem győzi le, és senki sem menekül el

20 előle. Mutasd meg a többieknek a hatlövetű pisztolyokat sürgette Alex. Nem, most nem. Talán holnap vagy holnapután. Sally nem akarja, hogy kilyukasszam a falakat. Azt mondtam, mutasd meg, nem azt, hogy lövöldözzél vigyorgott a baráti társaságra Alex. A pisztolyok agya faragott elefántcsont dicsekedett, és majd meglátjátok, micsoda nagyszerű nyugati típusú nyeregben lovagol át hozzátok a kisöcsém. Annyi ezüst van rajta, az ember megvakul, ha ránéz. Scarlett mosolygott. Sejthette volna. A két fivérhez hasonló piperkőc nem akad egész Észak-Georgiában. Tony szemmel láthatóan mit sem változott. Magas sarkú, díszes csizma és ezüsttel kivert nyereg. Fogadni mernék, hogy ugyanolyan üres zsebbel tért haza, mint amilyennel a hóhér elől ellógott. Micsoda bolondság ezüsttel kivert nyeregben ülni, amikor az udvarháznak új tetőre volna szüksége! De Tonynak joga van még ehhez is; ez mutatja, hogy ő változatlanul Tony. És Alex olyan büszke rá, mintha kocsideréknyi arannyal tért volna haza. Ó, hogy szeréti őket, mindkettejüket. Lehet, hogy semmijük sem maradt, csak egy darabka föld, amit maguk művelnek meg, de a jenkik nem győzték le, még csak meg sem sebezték őket. Úristen, hogy tetszett volna a fiúknak ez a nyereg! Délcegen megülték volna, miközben a fenekük az ezüstöt fényesíti! -mondta Beatrice Tarleton. Szinte látom az ikreket, amint büszkén nyargalnak. Scarlett lélegzete elállt. Miért tesz tönkre mindent Mrs. Tarleton? Miért teszi tönkre ezt a kellemes estét azzal, hogy emlékezteti őket: majd minden régi barátjuk halott? De Scarlett tévedett a hangulat nem romlott el. Egy hétig se maradna az övék a nyereg. Maga is tudja jól, Beatrice asszony mondta Alex. Elveszítenék pókeren, vagy eladnák, hogy pezsgőt vegyenek, és felélénkítsenek vele egy lekókadt társaságot. Emlékszik arra, amikor Brent eladta egyetemi szobájának minden bútorát, és drága szivarral kínálta azokat a kölyköket, akik sose dohányoztak még? És amikor Stuart kártyán elvesztette a díszegyenruháját, és pokrócba burkolózva lopózott ki a bálból? tódította Tony. Emlékszel, amikor zálogba csapták Boyd jogi könyveit? kérdezte Jim Tarleton. Azt hittem, elevenen megnyúzod őket. És semmi bajuk nem lett mosolygott Mrs. Tarleton. Legszívesebben eltörtem volna a lábukat, amikor felgyújtották a jégverem tetejét, de olyan gyorsan szaladtak, hogy nem bírtam elkapni őket. Akkor jöttek át Lovejoyra és bújtak el a mi istállónkban mondta Sally. A tehenek teje egy hétre elapadt, mert az ikrek próbálták megfejni őket. Mindenkinek volt mesélnivalója a Tarleton ikrekről, és ezek a történetek egyéb történétekhez vezettek, barátokról és fivérekről (Lafe Munroe, Cade és Raiford Galvert, Tom és Boyd Tarleton, Joe Fontaine), a fiúkról, akik soha többé nem térnek haza. Osztoztak az emlékek és a szeretet gazdag tárházán, és ahogy elhangzottak a történetek, a szoba árnyas sarkai megteltek a mosolygó, ragyogó ifjakkal, akik már meghaltak, de el nem vesztek, mert alakjukat keserűség helyett szeretettel teli kacagás fonta körül. Az idősebb nemzedéket sem felejtették el. Az asztal körül ülők mindegyikének rengeteg emléke volt az öreg Fontaine asszonyról, Alex és Tony csípős nyelvű, lágyszívű nagymamájáról. És a fiúk anyjáról, akit fiatalasszonynak hívtak mindvégig, hatvanéves korában bekövetkezett haláláig. Scarlett rájött, hogy a többiekkel együtt tud kuncogni azon, hogy apja ír forradalmi dalokat énekelt, amikor mint ő mondta,,egy-két cseppecskét ivott. Most nyugodtan hallgatta az anyja kedvességéről szóló mondatokat is, holott azelőtt a szíve majd megszakadt Ellen O'Hara nevének puszta említésére. Teltek-múltak az órák, a tányérok rég üresen álltak, a tűz alig parázslott, és ők még mindig beszélgettek. A tucatnyi túlélő életre keltette a szeretett személyeket, akik nem lehettek itt, hogy Tonyt üdvözöljék. Boldog, gyógyító órák voltak. Az asztal közepén álló olaj lámpa halvány, pislákoló fényében nem látszottak a sebek, amelyeket Sherman emberei ejtettek a füstös szobában, az azóta úgy-ahogy kijavított bútorokon. Az asztal körül az arcok ránctalanok, a ruhák foltozatlanok voltak. Az illúziók édes perceiben minden olyan volt, mintha Mimosát láthatatlan kezek olyan helyre szállították volna, ahol nincs bánat és sosem volt háború. Scarlett sok évvel ezelőtt megfogadta, hogy sose néz hátra. A háború előtti derűs napokra emlékezni, azokat siratni, azok után vágyódni megsebzi és meggyöngíti, és neki minden erejére és eltökéltségére szüksége van, hogy tovább éljen és családját megóvja. De a Mimosa ebédlőjében megosztott emlékek egyáltalán nem gyöngítették. Sőt bátorsággal töltötték el; bizonyítékul szolgáltak arra, hogy a jó emberek mindenféle veszteséget elviselnek, mégis megmarad képességük a szeretetre és vidámságra.