"Kvasz András" Békésmegyei Repülő és Ejtőernyős Klub Ejtőernyős Szakosztályának Tevékenysége ig.

Átírás

1 "Kvasz András" Békésmegyei Repülő és Ejtőernyős Klub Ejtőernyős Szakosztályának Tevékenysége ig. Az ejtőernyőzés a világon talán egyedülállóan az a tevékenység, hogy mikor elhagyod a légi járművet, senki nincs, közeledben akitől megkérdezd, mit kell tenned. Történelemkönyvekből ismerve Magyarország politikai és gazdasági viszonyait, az ejtőernyőzés kialakulásáról, szervezeti felépítéséről, technikai viszonyairól nem sok különbséget lehet felsorolni. Huszár János könyvét olvasva a magyar ejtőernyőzés kialakulásáról, szinte semmi változás nem tapasztalható, csak a kor változik, a szereplők, de a tesze - toszaság, mindent a központ dönt el, sajnos maradt napjainkig. A kezdetek Békés megyében is hasonlóak, mint az ország más területein. Levente mozgalmon keresztül szerveződnek az első ejtőernyős körök, melyek a későbbiek alapját adják. A Levente-mozgalom biztosította azt a szervezeti keretet, melyben megtalálták a fiatalok a lehetőséget, hogy ejtőernyős kiképzést kapjanak. Kiképzett jogosítással rendelkező szakember ritka volt, mint a fehérholló, így leginkább vagány testnevelők voltak kaphatók arra, hogy az ejtőernyős felkészítést levezényeljék. Békéscsabán Sziklai (Hugyecz) Mátyás, Rácz Lukács, Mák Mihály kapott ejtőernyős kiképzést a honvédségen belül, így rájuk esett a választás az ejtőernyősök földi kiképzésének vezetésére. Mai szemmel nézve sajátos volt a képzési rendszer mely a fizikai felkészítésen túl az ejtőernyő hajtogatásának elsajátításából és az ejtőernyő kezeléséből állt a földet érés után. Nyitott és felcsatolt kupolába belekap a szél és ha ügyes a növendék előtte lebeg a kupola, ha nem vontatja maga után a talajon és bizony sok-sok horzsolásos sérülést lehet összeszedni. Gyakorlati ejtőernyős ugrást a csabai kör tagjai először ugrótoronyból hajtottak végre Csepelen és Mátyásföldön. Gyakorlati képzésben a vitorlázó repülők sokkal előbbre tartottak, nekik voltak eszközeik, így a visszaemlékezés alapján Baji István már a repülőkiképzés keretein belül 1943-ban ugrott ejtőernyővel. A visszaemlékezések alapján ugrótoronyból Gábor Mihály, Dancik Mátyás, Tatai Géza, az Újkígyósi Judik János, Gelegonya Antal, Mák Mihály, a Csorvási Pados Pál ugrott. Bizonyára voltak mások is, de sajnos az évtizedek folyamán ezek a feledés homályába vesztek. Mák Mihály a pápai ejtőernyős zászlóalj katonája Sok-sok erőfeszítés, évtizedes küzdelem után április 27-én felavatják a mai helyén a békéscsabai repülőteret, egy nagyszabású repülőnap keretében. A repülőnapon először bomlanak ki ejtőernyő kupolák Békéscsaba légterében, bizonyára sok fiatalemberben felmerül: de jó lenne köztük lenne. A háború a repülőteret sem kímélte, szinte mindent elölről kellett kezdeni. Annyiban volt talán egyszerű a helyzet, hogy személyi kérdésekben meg voltak a feltételek a repülés újrakezdéséhez. Sok-sok szervezés meghozta a gyümölcsét május 22-én nagyszabású 1

2 repülőnapot szerveztek Békéscsabán, ahol LI-2-es repülőgépből ejtőernyős bemutató ugrást hajtottak végre, több felszállásból a korabeli krónikák szerint, Solymosi Ferenc budapesti ejtőernyős kétezer méterről zuhanó ugrást mutatott be a közönség nagy ámulatára. A rendezvény soha nem látott érdeklődést váltott ki az ejtőernyőzés iránt. A légi parádé sikereire alapozva megkezdték fiatalok toborzását ejtőernyős csoportokba. A kiképzés vezető Kocsor Gábor, Szappanos Józsefet bízta meg a helyi ejtőernyős kör vezetésével. Őt beiskolázták a Marci-bányi téri ejtőernyős iskolára, ahonnan nem tér haza, hanem repülőtiszti iskolára megy. Ezek után Orvos Andrást bízták meg a kör vezetésével, őt is beiskolázzák a Marci-bányi téri iskolába, ahol november 14-én végez. Az ott tanultak alapján nyomban nekilát az ejtőernyős kör szervezéséhez. A szervezés jelentős része a már erős és működő vitorlázó repülők felé irányul, nem is eredménytelenül. Sokan jelentkeznek a vitorlázók közül ejtőernyős kiképzésre és lelkesen vesznek részt elméleti és gyakorlati kiképzésen. Elég sokat kellett várniuk az első ugrás végrehajtására, míg november 8-án levegőbe emelkedett a LI-2 repülőgép. Orvos András ugrott ki elsőnek, de Tóth Jenő ugrató parancsnok a megromlott időjárás miatt nem engedélyezett több ugrást. Végre január 3-án sor kerülhetett a régen várt ejtőernyős ugrás végrehajtására, ezen a napon 56 bátor Békés megyei fiatal tapasztalta meg nyitott kupola alatti lebegés örömét. Írásos anyag nem maradt fent az 56 fő személyéről, közel 50 év távlatából az emlékezet bizony megkopik január 3. ködvágó sapkában Wágner Antal Visszaemlékezések szerint január 3-án a következők hajtottak végre ejtőernyős ugrást: Edelényi Károly, Orvos András és Orvos János, Mayer András, Wágner Antal, Mester László, Urbán Anna, Kivádi Mária, Daniellisz Sándor, Suhajda János, Bandur János, Mónus István, Kovács János és Kovács Pál, Bereczki József Unyatinszki Pál,Dudás András, Szabó Pál, Dénesi Miklós, Bánszki János, Vida János, Vida Pál, R. Szabó Gábor, Mazán Mátyás, Balogh József, Karácsonyi József, Szűcs Miklós Sutus János, Szappanos József, Machnicz József, Medgyesi István, Lázár László, Kapkai Árpád, Szénási Lajos. Akik kimaradtak, azoktól ezúton is elnézést kérek. (forrás: Békés kék egén c. könyv 112. oldal) A következő időszakban már több szerencse kísérte az ejtőernyősöket, hiszen 1953-ban már több alkalommal volt egy-egy napos ejtőernyős ugrás, ahol alkalmanként egy-egy ugrást minden résztvevő végrehajtott. Jellemző a kor szervezeti, igazgatási felépítésére, hogy az eszközök feletti rendelkezés Budapesten volt, személyi ugratói állomány szintén. Komoly szakmai előrelépést jelentett, hogy ban Edelényi Károlyt meghívták a központba és ugrató parancsnoki beosztásban tevékenykedett, ahol is 2

3 sok-sok tapasztatot gyűjtött az ország ejtőernyős köreinek működtetéséről, melyeket a későbbiekben kamatoztatott, vezetői tevékenysége során. A nehézségek ellenére a lelkesedés, szorgalmas munka nem lanyhult az ejtőernyősöknél, függetlenül attól, hogy a kiemelkedően jó Edelényi Károly őszéig 18 ugrással rendelkezett. 3 év aktív tevékenység után a többiek jó, ha ennek az ugrásszámnak a felével rendelkeztek. Edelényi Károly Időközben többször átszervezték a repülést-ejtőernyőzést iránytó szervezet kereteit felügyelő szerveket, s a mindig új koncepciók bizony megviselték az úgynevezett végrehajtókat (ejtőernyősöket). Sokan lemorzsolódtak, abba hagyták, természetesen olyan okkal is, hogy megnősült, férjhez ment, családot alapított. Valamit jelent a békési ejtőernyősök állhatatossága, hogy az átszervezések és egyéb nehézségek ellenére, mindig felszínen tudtak maradni. Elkezdődött az ejtőernyőzés szervezése 1949-ben Békéscsabán, a Magyar Szabadságharcos Szövetségben, majd az OMRE, MRSZ, MÖHSZ, majd az MHSZ keretein belül. Ezek a szervezetek voltak a technikai sportágak gazdái. A felsőbb szervek az 1960-as években a Békéscsabai REK, klubot B kategóriába sorolták, így csak a meglehetősen elavult technikából jutott valamennyi és igen kevés ugrási lehetőség. Az életre hívott ejtőernyősök szinte követelték az ugrási lehetőségek megteremtését. Több megyei városban is működtek ejtőernyős körök: Orosházán, Gyomán, Gyulán, Mezőhegyesen, ezeknél csabai oktatók tevékenykedtek, úgy, mint Sajben János, Karácsonyi József, Franko János, Molnár Géza ig lehetőség volt PO-2 repülőgépből ugrani, de az édeskevés volt, a megyében lévő fő ejtőernyős számára, hiszen ez a gép felszállásonként csak egy ejtőernyőst vitt magával. Karácsonyi József 1966 Algyő közös tábor a szegediekkel, Dunai János, Rónai Mihály, Bánszki György 3

4 1967 szélcsendre várva: Bánszki Gy. Vida P. Vidovenyecz Gy. Mitykó A. Dunai J. Andó M. Az, hogy Békéscsabára ritkán jött ugrató repülőgép, kialakult a térség ejtőernyősei között egy fajta együttműködés, mely keretek között Békéscsaba-Szeged, Algyő, Öcsény, Kiskunfélegyháza, Szolnok repülőterei lettek ezeknek a szakosztályoknak találkozó helyei, mindig oda mentek az ejtőernyősök, ahova repülőgépet küldtek. Cipelték magukkal felszerelésüket, mert helyben csak az volt, amire a helyieknek volt szüksége. Esetenként ezeken a körugrásokon versenyeket is szerveztek, csak a versenyzés öröméért, minden fajta díjazást mellőzve. Nem tévedek, ha azt mondom az ország többi részén hasonlóan működtek, szerveződtek a körugrások és versenyek az újbóli átszervezés éve. Az elnevezés nem változik, de a szervezeti besorolás igen,,b kategóriából A kategóriás kiképző szakosztállyá minősítették a békéscsabai ejtőernyőzést. Ez alapjaiban változtatta meg a megyei ejtőernyőzés helyzetét. A követelmények, a feladatok magas szintűek és számon kérhetővé lettek. Az állami feladatok teljesítése lett a munka elvégzésének fő iránya. Az állami feladat minden kiképzési évben 20 fő sorköteles fiatal, aki vállalta az ejtőernyős ugrást bevonulás előtt. Nekik 8 ugrást kellett végre hajtaniuk, valamint a 30 fő előzetes képzésben részt vevő, akiknek éves szinten 3 ugrást kellett végrehajtaniuk. Ezek a fiatalok adták az alapját a későbbi sportsikereket elérő tagságunknak. Sem akkor, sem később nem jelentett ez Kánaánt, de az úgynevezett tömegesítés mindig kitermeli magából a sokra hivatott embereket. Ezen állami feladatok egészen 1996-ig munkát, lehetőséget biztosítottak a Békés megyei ejtőernyősöknek A sport jellegéből adódóan az ejtőernyőzés csak a repüléssel karöltve tudott gyakorlati tevékenységgé válni. Így soha nem volt önálló klub vagy egyesület az ejtőernyőzés mindenesetben a nagyobb szervezeti egység repülés egyik ágaként tevékenykedett. Békésben az ejtőernyős körvezetést Orvos Andrásra bízták, majd testvére Orvos János vette át az irányítást őszén. Őt 1954-ben Sípos László, majd Medgyesi István követte a vezetésben. Az MRSZ és az MHSZ fuzionálása után 1955-ben Edelényi Károlyt választották az ejtőernyősök vezetőjévé, ezt a tisztséget balesetéig 1964 nyaráig töltötte be. Utódja Karácsonyi József lett. Mikor Edelényi Károly végleg visszavonult az ejtőernyős sportból Bánszki György vette át a szakosztály irányítását. A nagyfokú átszervezés után főfoglalkozású ejtőernyősként 1968-tól Bánszki György lett a vezető. Társadalmi szakosztályvezetést Andó Mátyás vette át, majd 1970-től Dunai János lett a szakosztály vezető, kis időre Szakállas Elek, majd ismét Dunai János töltötte be ezt a posztot. Átszervezés után, a korabeli jogszabályok figyelembe vételével ejtőernyős honvédelmi szakköröket szerveztünk és építettünk fel a szakmunkásképző iskolákban. A jogszabályok szerint az iskolák biztosították a tantermet, a tornatermet, díjazták a szakkört vezető oktatót és adták az utánpótlás bázist tanulóikból. 4

5 A legalacsonyabb Dunai János és a legmagasabb Frankó János elválaszthatatlan barátok Az élet úgy hozta, hogy az iskola pedagógusa, Frankó János ejtőernyős oktató Békéscsabán, Gyulán pedig Kiss János ejtőernyős oktató szintén a szakmunkás képző pedagógusa vezette a szakköröket. Kiss Jánosról tudni kell, hogy 1954-ben került Szolnokra, a repülőtérre, mint sorkatona és az 1956-os leszereléséig 97 ejtőernyős ugrást hajtott végre, a 100. ugrására csak 1971-ben került sor, mikor is ismét bekapcsolódott az ejtőernyős mozgalomba. Sajnos a megye más településein nem sikerült ezt megszervezni, elsősorban az ottani hozzáállás és a személyi oktatói feltételek hiánya miatt. Azokról a településekről érkező fiataloknak nem csak az ejtőernyős ugrásokra, hanem az elméleti és tornatermi képzésre is Békéscsabára kellett járniuk. Valószínű, hogy az ejtőernyős versenyek megszervezésével és lebonyolításával az elsők között próbálkoztunk, hiszen a lelkes ejtőernyős gárda áprilisában megszervezte, lebonyolította Békés megye első hivatalos ejtőernyős bajnokságát. A Vank István vezette PO-2 repülőgépből hajtották végre az ugrásokat, szám szerint fejenként 3 ugrást. 17-en versenyeztek a megyei bajnoki címért, melyet Karácsonyi József nyert meg Balogh József és Nagy Ottó előtt célba ugró bajnokság: Medgyesi István, Dézsi Gábor bíró Elég sokat kellett várni a következő versenyekre, de 1962-ben nálunk rendezték a célba ugró területi bajnokságot, melyet a csabaiak nyertek: Dunai János, Karácsonyi József, Medgyesi István összeállításban, míg a 3. helyen Andó Mátyás, Bánszki György, Krista Sándor összeállítású csapat végzett. Egyéniben Medgyesi István lett az első. A kecskeméti területi bajnokságon egyéniben Dunai János, csapatban a Dunai János, Frankó János és Andó Mátyás lett az aranyérmes. A következő években is sok versenyen vettünk részt, de a korlátozott ugrási lehetőségek, a technika hiánya nagyban befolyásolta az eredményességet. Ezekben az években ha jól emlékszem 1965-ben Miskolcon vettünk részt a célba ugró területi versenyen, ejtőernyőt nem tudtunk magunkkal vinni, azzal bíztattak, hogy a helyszínen kapunk majd. Kaptunk is, úgy, hogy az előttünk ugró versenyzők földet értek, mi kirohantunk az ejtőernyőkért, behajtogattunk és mentünk ugrani. Az eredmény siralmas volt. Ha keservesen is, de a fejlődés beindult, 1968-ban Dunai János stílus ugrásban vidékbajnok lett. Nem vallottak szégyent a szakosztály tagjai sem, Andó Mátyás, Bánszki György, Mitykó András, Vidovenyecz János, Bikádi Antal a verseny csabai részt vevői. Mai szemmel érdekes képzési módot próbáltak bevezetni az ejtőernyőzésbe. Kinek a találmánya volt nem tudom, de hogy az országos központban Csabai István foglalkozott ezzel a legtöbbet, az biztos. Emlékeim szerint kb. 100 méteres vontatókötél egyik végét megfelelő erősségű autóhoz rögzítették, másik vége egy erre a célra kifejlesztett leoldó zár segítségével az 51M peremes ejtőernyő hevederéhez volt rögzítve. A kupolát két oldalt segítők emelték magasra az autó elindult, s ha minden rendben 5

6 működött a kupola magasra emelte a föltől az ejtőernyőst, leoldás után, szokványos módon ért földet az ejtőernyős. Próbálkozás volt ez a módszer az ugráshiány pótlására. Szakosztályunknál Frankó János kapott kiképzést 1962-ben a Kecskéden rendezett segédoktatói tanfolyamon. Az Ő vezetésével indult be nálunk is a képzés, de az országos központ hamar letiltotta ezt a képzési formát, valószínűleg a sok baleset miatt. Majd az 1970-es években újból próbálkoztunk e képzési formával, de a hatósági engedélyeztetésen már nem jutottunk túl. Célunk az volt vele, hogy még többet tudjuk gyakorolni a célba ugrást. Bemutató ugrás spotpályára Az ejtőernyőzést, bátrak sportjának nevezik, de eredményes műveléséhez nem csak bátorság, de megfelelő színvonalú technikára is szükség van. Kezdetektől fogva, központ ellátmányából gazdálkodtunk, kivéve a támogatóink által 1976-ban vásárolt Csehszlovák gyártmányú PTCH-8 típusú, kornak megfelelő világszínvonalú ejtőernyőket. Ezekkel az ejtőernyőkkel, 5 darab, szereltük fel azokat az ígéretes tehetségeket, kik eredményeik alapján még nem voltak jogosultak ilyen színvonalú, vagy jobb ejtőernyőkre. Központi ellátmányból 49M és 51M háternyőket 52M mentőernyőket kaptunk, majd kiképzéshez D-1 PD47-es háternyőket PZS 57 mentőernyőket kaptunk, sportoláshoz előbb T-2M es T-4M típusú ejtőernyőket. A felsorolt ernyők kihordási ideje lejárt, képzéshez, sporthoz új ernyőket szerez be a központ. Képzéshez a honvédség igényeivel egyeztetve RS-4 típusú háternyőket, BE-7, BE-8 típusú mentő ernyőket rendszeresítenek, ezen típusok tovább fejlesztett változatai a rendszerváltásig szolgálják a képzést. Oktatók, sportolók válogatott keret tagok számára korlátozott számban biztosítják a Para-Commander, PTCH-7, PTCH-8, UT-15, RL-3/5 típusokat, majd a 70-es évek végétől a STRATO-STAR, Para-Foi4 típusok különböző változatait. Tehetősebb klubok versenyzői ekkora már saját tulajdonú ejtőernyőkkel versenyeznek. 6

7 Mérföldkőnek nevezhetjük az 1970-es esztendőt is, Mitykó András teljesítette az I. osztályú szintet. És jöttek fel a fiatalok. Kardos János, Kocziha János, Ondrejcsik Mihály, Tímár Vince, Beraczka Mihály, Bodor István, Kiss István. Ebből a korosztályból még jó páran a régiek mellett jó sportolók voltak, de kiemelkedő eredményeket sajnos nem tudtak elérni. A fiatalok viszont bizonyítottak, hiszen a válogatott kerettagja lett Timár Vince, Ondrejcsik Mihály, Kocziha János, majd Kardos János, Beraczka Mihály, Bodor István, Kiss István. Kimagasló siker volt, hogy Timár Vincét nevezték az 1974-es szolnoki világbajnokságra,m int a magyar csapat tartalék versenyzőjét. Karrierje ettől kezdve töretlenül ívelt, öregbítve ezzel szűkebb hazájának, Békéscsabának jó hírét, valamint a Békés megyei Kvasz András repülő- és ejtőernyős Klubban folyó szakmai munka eredményességét. Az eddig említetteken kívül Bocskai István, Jakab Sámuel, Skumát István, Volent Károly, Vajuch Mátyás, Hatvani Lukács, Gyenge László, sportolóink mind eredményesebben képviselték a szakosztály színeit az országban és nemzetközi mezőnyben egyaránt. Természetesen jött az új generáció, helyet követelve eredményességben és a csapatokban Magura István, Mengyán Pál, Molnár László, ifj. Bánszki György, Varga Zoltán, Nagy István. Majd Bánszki Tamás, Hricsonvinyi László, Pallag Robert, Kolarovszki János. Sajnos különböző objektív okok miatt a női mezőnyben nem tudtunk úgy szerepelni, ahogy szerettünk volna. Az évek folyamán csak két női versenyzőt tudtunk nevelni, akik országos és nemzetközi versenyeken is helytállnak. Kökény Éva és Ungvári Angéla személyében. A klubvezetéssel megtárgyalva a hogyan tovább-ott, szerettünk volna eredményeket, sikereket elérni. Technikai sport révén ellátottságunk nagyban függött attól, mit tud a központi beszerzés számunkra biztosítani. Főleg úgy, hogy a jobb, magasabb eredmények eléréséhez szükséges ejtőernyőket a magasabb minősítésű sportolók kapták. Így jött a gondolat, hogy a magyar találmányú ejtőernyős több tusát, (ejtőernyős célba ugrás, 3000 m. terepfutás, 100 m. gyorsúszás, kispuska lövészet) nemzetközi szintre emelték. Mi az ejtőernyős sport területén klubunknál tegyük ezt az első helyre - ehhez megkaptuk a megyei sport és honvédelmi vezetés hosszú távú hathatós támogatását. Sportolóink felkészítésében fejlődésében az ejtőernyős szakma oktatóin kívül nagy szerepe volt Györfi Károlyné (Marika néni) testnevelő tanár lövész szakedzőnek, Pálos Lehel úszóedzőnek és Vida Pál kondicionáló trénernek. A több tusa versenyzéshez hamar megtaláltuk a szakosztályban tehetséges és alkalmas fiatalokat. Beindult a munka. Ősztől tavaszig heti 3x2 óra tornatermi felkészítés, heti 2x2 óra úszás, és heti 2x2 óra lövészet. A jó idő beálltával terepfutás 8-10 km. alkalmanként. Talán leírni így egyszerű, de megvalósítani bonyolultabb, mint gondolnánk. Ahhoz, hogy színvonalas felkészítést tudjunk végezni, mindennek stimmelni kellett és a helyén kellett lennie. Tornatermet a késő esti órákban kaptunk a gimnáziumtól, a lőtérre be kellett kérezkedni, az uszodában megegyezni az úszókkal, hogy egy pályát átengedjenek, egyik sem volt egyszerű feladat. A kezdeti eredményeket látva, a megye sport és honvédelmi vezetésétől egyre több és magasabb színvonalú támogatást kaptunk. Ez megnyilvánult abban is, hogy 1973-ban itt rendeztük meg az ejtőernyős több tusa nemzeti bajnokságot, ahol az A csapatunk 2. helyezést ért el, a B 4. lett, míg 8 versenyzőnk közül 6 az első tízben végzett, Kocziha János versenyzőnk az összetett egyéniben III. helyet ért el. 7

8 Ezután nem rendeztünk máskor ejtőernyős több tusa nemzeti bajnokságot, lőtérkörülmények miatt. Ettől függetlenül ez a szakág lett az évek során a legeredményesebb "Viharsarok kupa" csapatelső Beraczka M. Hrabóvszki J. Zsiga J ben életre hívtuk a Viharsarok Kupa versenysorozatot, mely a mai napig szolgálja a magasabb szintű versenyekre a felkészülést. A Viharsarok Kupa életre hívása is a több tusa célok elérését szolgálta. A Kupa versenyszámai a kor követelményeinek megfelelően alakultak, ejtőernyős célba ugrás és járőrverseny. Terepre (nem repülőtér) történt az ejtőernyős ugrás, majd kb. 10 km-es tájékozódási futás légpuska lövészettel ig meg is tartotta a Viharsarok Kupa eredeti versenyszámait, majd 1975-tól egyéni célba ugrásban, egyéni stílusugrásban, egyéni és csapat összetettben hirdettünk eredményt. Számunkra a versenyszámok átalakulása után is az után-pótlásnevelés terepe volt a Viharsarok Kupa, itt tudtuk versenylehetőséget biztosítani azoknak versenyzőknek, akiket a magasabb szintekre még nem lehetett nevezni. Itt bontogatta szárnyait a később nagy sikereket elért Mendgyán Pál, ifj. Bánszki György, Bánszki Tamás. Ekkorra elérkeztünk oda, hogy az ország minden részéből érkeztek a Viharsarok Kupára nevezések, rangja lett a versenynek. Volt olyan év, hogy fős mezőny gyűlt össze. Ettől függetlenül még mindig a több tusára való felkészítést szolgálta. Mint az, hogy versenyzőink indultak a különböző megyei mezei futóversenyeken, a megyében rendezett lövészversenyeken. Sok szabadidőt fordítottak versenyzőink a felkészülésre, aminek meg is lett az eredménye, hiszen a hazai és nemzetközi versenyeken szép eredményeket értünk el. A as években több hazai és nemzetközi klubversenyen vettünk részt, úgy, mint a Kelet- Magyarország Kupán, Kék-Balaton Kupán, Avas-Kupán, Bakony-Kupán, Kohász-Kupán, Hüse Károly Nemzetközi Emlékverseny és a Centrum Kupán. A sok magas színvonalú munkáért az oroszlánkörmök mutatása után az igazi sikert 1975-ben Tímár Vincze érte el, nemzeti bajnok lett, a klasszikus ejtőernyős szakágban. Innentől kezdve egészen 2010-ig nem múlt el év, hogy békéscsabai nevelésű ejtőernyős ne lett volna nemzeti bajnokságon a dobogó valamely fokán között versenyzőink 57 nemzeti bajnoki címmel büszkélkedhetnek és még számtalan helyezéssel. 8

9 Világbajnokság, Kína, ifi. első helyezet Bánszki Tamás Magyarország, második Ozolins Litván, Nagy L. Mathon Francia A klasszikus nemzeti bajnok címek megoszlása felnőtt célba ugrás 7 alkalommal, stílusugrásban 17 alkalommal összetettben 11 alkalommal, ifjúságiak célba ugrás 3, stílusugrás 4, összetett 4. Neveltjeink más egyesület színeiben elért címek: célba ugrás 7 alkalom, összetettben 4 alkalommal. Nemzetközi porondra is kiléptünk, itt a legjelentősebb sikert ifj. Bánszki György érte el először 1992-ben (Trieben, Ausztria) ifjúsági kategóriában II. helyezést ért el a Világbajnokságon, míg 1994-ben (Chendu Kína) Világbajnokságon Bánszki Tamás ifjúsági kategóriában Világbajnoki címet ért el. Versenyzőink világbajnokságokon, nemzetközi versenyeken, hazai bajnokságokon számtalan értékes helyezést értek el (Békés kék egén c. könyv oldal) Versenyeredményekkel Újvári Angéla 1985-ben nemzeti bajnokságon női stílusugrásban, célba ugrásban 8. helyezést ért el. Kökény Éva 1978-ban Magyar Kupában, stílusugrásban, célba ugrásban, egyaránt 8. helyezést ért el. Több tusában is lassan érett a gyümölcs, de aztán jött a siker ig jóformán egyeduralkodóvá váltunk ebben a versenyszámban. Az első eredmény 1966-ban Gödöllőn jött Bánszki György az egyéni összetettben 3. helyezést ért el, a csapat 4. helyen végzett: Mitykó András, Danielisz György, Bánszki György összeállításban. A lövészet versenyszámot akkoriban sportpisztollyal bonyolították. Ezután országos szinten is elhalt a több tusa, majd 1970-ben újra élesztették és a környező országokkal karöltve nemzetközivé lett 1972-ben tól mondhatni egyeduralkodók voltunk 1978-ig folyamatosan Kiss István, Beraczka Miály, Bodor István, Bocskai István, Timár Vince, Kociha János, Ondrejcsik Mihály, Mitykó Anderás, Jakab Sámuel versenyzőink ebben az időszakban szinte verhetetlenek voltak. Volt év, hogy a válogatott keretben 6-7 békéscsabai versenyzett, de értékes helyezések sokaságát érték el az sportolóink Vagyon Mihály, Gyenge László, Skumát István, Volent Károly, Valyuch Mihály. Később Marik Mihály, Nagy István és Varga Zoltán. Sajnos a közvetlen utánpótlás nem tudta folytatni az elődök sikerszériáját egészen 1988-ig vártuk a következő sikert, számítva a csapat első helyezésére, amelyet ifj. Bánszki György, Bánszki Tamás, Pallag Robert, Hricsovinyi László összeállításban sajnos ezután nem sokkal nem rendeztek több tusa versenyt. 9

10 Nemzetközi kapcsolataink szépen fejlődtek, ismeretségünk nőtt a nemzetközi szintéren. Sok megkeresés érkezett, de ezeknek elsősorban időpont egyeztetés miatt vagy anyagi okokból nem tudtunk eleget tenni. Gyakorlati megvalósulásig a Losonci Repülő Klubbal való kapcsolat teljesedett ki. Klubszinten kölcsönösen látogattuk egymás rendezvényeit vitorlázórepülők, ejtőernyősök egyaránt. Ezek a látogatások nem csak versenyekre szorítkoztak, hanem edzőtáborokra is. Így betekintést nyertünk egy más ország szakmai munkájába. Sok hasonlóságot mutatott a szervezeti felépítés, de a gyakorlati munka szervezetisége, végrehajtása még klubszinten is más volt Losoncon, mint Békéscsabán. A legkiválóbb kerettagok főállású sportolók voltak, mind addig, míg teljesítményük, kerettagságra jogosította őket. Mi ezzel nem tudtuk felvenni a versenyt. Más országok klubjaival nem sikerült gyakorlati kapcsolatot kiépíteni, függetlenül attól, hogy a hetvenes években többször jártak nálunk jugoszláv (Zrenjanini), román (Kolozsvár, Gallasz) lengyel (Lubin) repülős és ejtőernyős klubok képviselői, őket itt tartózkodásuk alatt bevontuk a gyakorlati munkába. A kor szellemének megfelelően kevés lehetőség volt az utazgatásra, nem csak nálunk, de az úgynevezett szocialista országokban is, főleg ilyen katonai jellegű sportokat illetően ban megkeresés érkezik a Honvédelmi minisztériumtól, hogy megbízzák a szakosztályt Görögországi tartalékos katonák ejtőernyős katonák továbbképzésével. Gajdár Miklós ezredes az összekötő a képzés idején. 30 fő görög érkezik és vesz részt a magyar alapképzésen, mind végrehajt ittléte alatt 3 ejtőernyős ugrást eredményesen. Jelzi, hogy megvoltak elégedve, ezután még két alkalommal térnek vissza csoportosan, egyénileg még több évben megfordultak nálunk ejtőernyős ugrásokat végrehajtani. Dunai János fiatalon, és ötven évvel később feleségével Dunai János október 9-én született, 1954-ben jegyezte el magát az ejtőernyős sporttal, mely szinte végig kísérte egész életét. Eleinte a kor szellemének megfelelően alig haladt a ranglétrán előre, már ami az ugrásainak számát illeti, azok alig - alig nőttek, pedig igencsak minden szabadidejét erre áldozta. A hatvanas évek hozták meg számára a várt sikert, mikor lehetősége nyílt a környező ejtőernyős szakosztályok munkájában is részt venni, mint ejtőernyős oktatónak. Versenyeredményei szépen szaporodtak, 1962-ben tagja annak a csapatnak, amely megnyeri a területi ejtőernyős bajnokságot, majd egyéniben nyeri a III. o országos bajnokságot és Andó Mátyás, Frankó János társaságában a csapatbajnokságot is megnyeri. Ebben az időben Dunai számított legeredményesebb ugrónak a 10

11 szakosztályban ban megnyerte a stílusugrás vidékbajnokságot. Versenyzésével tulajdonképpen sosem állt le, de idővel fő feladatának az oktatást, gyakorlati képzést tekintette. Nem tévedünk akkor, ha kijelentjük, oktatói tevékenysége 1954 óta minden Békés megyei ejtőernyős előmenetelében benne van. Ötven évet töltött el az ejtőernyős sportban, aktív sportolóként és oktatóként. Évtizedes aktív tevékenysége alatt volt szakosztályvezető, gyakorlati kiképzésvezető, versenybíró, nemcsak a békéscsabai ejtőernyősöknek segített, de bárhol megfordult az országban mindenütt bátran fordulhattak hozzá szakmai, emberi segítségért. Lelkesen segített minden rendezvényen, főleg akkor, már amikor versenyzést csak akkor vállalta, ha a csapatot kellett segítenie októberében elkövetkezett élete nagy napja. 19 évvel első ugrása után megérte az ezredik ejtőernyős ugrás élményét is. Ő lett a szakosztályban az első, aki elérte ezt az ugrásszámot. Természetesen Dunai János sem állt meg ennél a számnál pályafutása végéig háromezer fölött teljesített. Összességében elmondhatjuk, hogy 50 éves pályafutása sikeres, eredménye, példaértékű nemcsak az ejtőernyős sportolók között. Vida Pál a békéscsabai ejtőernyőzés másik emblematikus alakja, aki január 3-án hajtotta végre első ejtőernyős ugrását, majd 1962-ig aktív ejtőernyősként tevékenykedett a szakosztályban. Hamar visszavonul, ettől függetlenül sokat köszönhet a helyi sport az ő személyének. Felkészültségét, ismeretségét felhasználva több mint húsz évig vezette az ejtőernyősök fizikai felkészítését, társadalmi munkában főfoglalkozása mellett. Év végi jutalomból mindig labdát vásárolt, hogy levezetésként mindig legyen mivel játszani, tornateremben, kosárlabdázni, szabadtéren futballozni. Az as évek sikereiben oroszlánrészt vállalt, munkájával, sőt a későbbiekben is, hiszen a következetes kemény munkaszellemisége, amit képviselt sokáig kíséri még a szakosztály tevékenységét tól főfoglalkozású ejtőernyős oktatóra bízták Békéscsabán is a szakmai munkát. A választás Bánszki Györgyre esett. Fő feladatát a kiképzés vezetésére és a sporttevékenység irányítására fektette. Hamar rájött, hogy a kiképzés honvédelmi szakkörökbe való szervezése útján a sport irányításra, vezetésre jóval több idő marad, így kezdeményezte az ejtőernyős több tusa felkarolását. Konzultált helyi sportvezetőkkel, edzőkkel, azok módszereit átültette az ejtőernyőzésbe. A dolgozat elején említett Rácz Lukács testnevelő, torna szakedző szavait megfogadva: ha egy sportoló fizikailag fel van készítve, az adott sportág igényeinek megfelelően, a mentális terheléseket is jobban bírja. Talán az országban egyedülálló módon, főleg ősztől-tavaszig heti 3x2 órára tornatermi fizikai edzést, heti 2x2 óra uszodai edzést, az időjárás függvényében pedig heti 1-2 alkalommal 8-10 km. futást iktatott Bánszki György be ben elvégzi a sportedzői iskolát, sajnos gyakorlati tábor hiánya miatt a képesítést igazoló okmányt nem adják ki számára. A Testnevelési Főiskola az MHSZ illetékesei nem tudtak közös nevezőre jutni a feltételek megteremtésével kapcsolatban. Ettől függetlenül a megkezdett munkát tovább folytatja, nem ő lesz a legjobb ejtőernyős, de a tapasztalatok, a másoktól tanultak töretlenül viszik előre a szakosztály eredményességét. Elismerésekre nem vágyik, nem is kap, de sportolói eredményei, sikerei kárpótolják ezekért. 11

12 Oktatói csapat 1975, állósor: Ondrejcsik M. Varga J. Bodor I. Kiss I. Beraczka M. tédelnek: Mitykó A. Dunai J. Kocziha J. Tímár V. ül: BánszkiGy. A repülés infrastruktúrája és a szakosztály szakmai munkájának hála, hosszú éveken keresztül Békéscsabán rendezték a különböző képzőtáborokat, sorkötelesekét és sportolókét egyaránt. Ezeket a rendezvényeket az ország központi iránymutatásai alapján a helyi erőknek kellett megszervezni és lebonyolítani. Ehhez rendelkezésre állt Békéscsabán a technikai és szellemi háttér is. Az as években oktató tevékenykedett a szakosztálynál, legalább ennyi segédoktató, sajnos sportoktatói szinten nem sikerült utódokat nevelni. Az évek folyamán sportbírákat is nevelt a szakosztály. Nemzetközi szinten Bánszki György tevékenykedett, de Frankó János, Dunai János, majd később eredményes sportpályafutása befejeztével Ondrejcsik Mihály is nemzetközi minősítést szerzett, s tevékenykedett nemzetközi bíróként, még világbajnokságon is május 9. én átadják a Békéscsabai Repülőtéren az éjszakai repülés végrehajtására alkalmas berendezéseket, a légügyi hatóság megadja az engedélyt az éjszakai repülő és ejtőernyős üzemek végrehajtására. Leírhatatlan szép látvány volt először látni Békéscsabát, Gyulát, Békést az éjszaka sötétjében ezt a három kivilágított várost. Nappal sem csúnyák, de az éjszakai fények villódzása, a lámpasorok szabályos térhatása, egészen új élményeket nyújtott. Kitüntetésnek számított, korábban ha valakit, még igen ritka éjszakai ugrások egyikére meghívott az országos központ. Az átadástól kezdődően megnyílt a lehetősége annak, hogy táborszerűen szervezett éjszakai ugrás képzést, és versenyeket rendezzünk. Még az év októberében megrendezi az országos központ az éjszakai ejtőernyős kiképző tábort, befejezésként célba ugró versenyt is rendeztünk, nem könnyű feladat ezer méterről ugorva a 10 centiméteres átmérőjű világító köröcskét eltalálni ban megismételjük a tábort, majd 1979-ben ismét. A sorozat itt megszakadt, éjszakai ejtőernyős ugrás ismételten akkor kerül végrehajtásra, mikor 2001-ben versenyszámként felkerül a Viharsarok Kupa versenysorozat programjába. A mai napig versenyszám mint kuriózum népszerű a versenyzők körében. Még egy kiegészítő sportág megvalósítása fűződik Bánszki György nevéhez. A síelés. Ez a gondolat akkor érlelődött meg, amikor az élversenyzőink már túl voltak a katonai szolgálaton. Ugyanis ott kerültek kapcsolatba ezzel a szép sporttal a z alföldi legények. Hogy hogyan szolgálta az ejtőernyőzést a síelés? Nem vizsgálták, de nagy szolgáltatott tett a fizikai felkészítésben, de még nagyobbat a közösség alakításban, összekovácsolásában. 12

13 1980-ban Ondrejcsik Mihály ejtőernyős oktató válogatott kerettag vette át az irányítást. Az ő vezetésével, fejlődött, működött tovább az ejtőernyőzés egészen ig. A rendszerváltás után társadalmi munkában. Ondrejcsik Mihály lett. Repülőtéri főállása mellett még megtartotta a válogatott tagságát, de lassan belátta, hogy főállása egész embert kíván, hiszen a képzés és a sport hátterének megszervezése igen csak embert próbáló feladat. Irányítása alatt sem tört meg a képzési lendülete, függetlenül attól, hogy az országos rendezvényeket a Péri repülőtérre szervezték át. Az országos rendezvények hiánya, bizony sok ugrási lehetőséget is magával vitt Békéscsabáról. Így is tudott ez az időszak kiváló sportolókat nevelni, úgy mint Mengyán Pál, ifj. Bánszki György, Bánszki Tamás, Agócs Béla, Ujvári Angéla, Pallag Róbert, Hricsovinyi László. Ondrejcsik Mihály 1975-ben ménkő csapott a magyar ejtőernyősképzés egére a Gödöllőn rendezett Nemzeti Bajnokságon. Timár Vince stílusugrásban II. célba ugrásban III. helyezést érte el és egyéni összetettben magyar bajnokság győztese lett. Ő a Békés megyei Kvasz András Repülő és Ejtőernyős Klub versenyzője. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy a budapestieken és katonákon kívül egy vidéki ezt a bravúrt elérje. Pályafutása alatt ezt a bravúrt még 12 alkalommal ismételte meg. Stílusugrásban 8 alkalommal, Tímár Vince ma már felviszi az ejtőernyősöket 1990 Nemzeti bajnokság, első helyezet ifj. Bánszki György, második Bánszki Tamás, Novák Attila célburásban egy alkalommal, összetettben pedig 3 alkalommal. Ez a trend napjainkig folytatódik kisebb-nagyobb megszakításokkal ban Ondrejcsik Mihály iratkozott fel a nemzeti bajnokok névsorába, majd katonaként Kardos János, a klub neveltje 4 alkalommal, Mengyán Pál egy alkalommal 1985-ben. Aztán következett a Bánszki fivérek korszaka ifjúságiban és felnőttben egyaránt. György az idősebbik három alkalommal ifjúsági és 3 felnőtt nemzeti bajnoki címet nyert. Tamás ifjúságiban 6 alkalommal, felnőttként 23 alkalommal ért el nemzeti bajnoki címet, ebből hét alkalommal már hivatásos katonaként. Ezen kívül Agócs Béla ifjúságiként két alkalommal volt nemzeti bajnok. Büszkék lehetünk sportolóinkra a világbajnoki szerepeléseik miatt is, ha csak az 1974-ben tartalékként Szolnokon 1976-ban Timár Vince kezdte klubtagjaink közül majd Kardos János katonaként, Mengyán Pál, ifj. Bánszki György, Bánszki Tamás folytatták a sort. Az 1970 es években sportpolitikai tevékenység eredménye, hogy az ejtőernyőzésben is kihirdették a az év legeredményesebb sportolóit, felnőtt, női és ifjúsági kategóriákban. A fellelt dokumentumok alapján felnőtt sportolóinkat 2010 ig 18 alkalommal ismerték el ezzel a címmel (forrás: Nemzeti sport). A Zolcsák Repülő Alapítvány Hungária Vándordíját mint az év legjobb ejtőernyős sportolója 1992 ben if. Bánszki György, ben Bánszki Tamás nyerte el. 13

14 1974 több tusa Nemzeti Bajnokság, elől Beraczka M, Kiss I, hátul Bocskai I, Bodor I. A klasszikus ejtőernyőzésben elért sikerek, a több tusából kamatoztak, hisz mindegyik élversenyzőnk onnan nőtt ki országos és nemzetközi versenyeken bizonyítottá rátermettségüket. A több tusára fordított munka és annak előtérbe helyezése jó döntésnek bizonyult. Voltak évek, hogy az országos bajnokságon szinte csak békéscsabaiak álltak a dobogón. A több tusa újbóli életre hívása után 1971-ben I ben IV ban II. helyezett lett a klub csapata, majd 1974-től 1978-i8g senkinek nem adták át a dobogó legfelsőbb fokát a csabaiak. Azután az ismételt első helyezésre 1988-ig kellett várni. Egyéni bajnoki címet pedig a Kiss István, Bodor István, Beraczka Mihály egymás között osztotta éveken keresztül. A 80- as években a Bánszki testvérek értek el sikereket ebben a szakágban hazai és nemzetközi versenyeken ifj. Bánszki Görgy, Bánszki Tamás, Pallag Róbert, Hricsovinyi László csapat ért el első helyezést. Nemzetközi szinten is eredményesek voltak versenyzőink, főleg részversenyszámokban ban lövészet versenyszámban Timár Vince első helyezést ért el ban a németországi Schönhagenben csapat célba ugrásban értünk első helyezést. Összetettben a dobogóra álláshoz mindig hiányzott pár pont nemzetközi több tusa Szolnok, Timár Vince az élen és 1976 NDK Nemzetközi többtusa, csapatelső Magyarország, Ondrejcsik M. Kiss I. Beraczka M. Bocskai I. Már a 70-es években a siklóejtőernyők elterjedésével, új versenyszámok jelentek meg az ejtőernyőzésben úgynevezett formaugrás és a kupola formaugrás. Több-kevesebb sikerrel, sportolóink is bekapcsolódtak ezen versenyszámok gyakorlásába, különböző okok miatt az országban nem lettek ezek a versenyszámok elterjedve ban ünnepeltük a békéscsabai repülőtér avatásának 50. évfordulóját, olyan döntés született, hogy erre az alkalomra meghirdetjük a veteránrepülők és ejtőernyősök találkozóját, egyben az ország szakmai krémjét meghívva kísérletet teszünk a magyar zuhanó formaugrás alaprekord felállítására. Szakmai szervezéssel Timár Vincét bíztuk meg, hiszen ő ismerte az egész szakmai ejtőernyős vertikumot. Reális esély a 30 fős csapat létrehozására adódott. Nem volt egyszerű feladat, tíz gyakorló ugrás után dőlt el a végleges személyi keret. A második nekifutásra sikerült 14

15 is a szabályoknak megfelelően végrehajtani a gyakorlatot. Szakosztályunk 8 fővel képviseltette magát a csapatban.,,mengyán Pál formaugró alaprekord beállítói: Picher Károly, Csizmadia Attila, Gálos Péter, Porkoláb Ferenc, Seres Csaba, MOLNÁR LÁSZLÓ, Mengyán Pál az alaprekord névadója NAGY ISTVÁN, Nagy György, Banga Attila, Pintér Péter, DOBOS JÓZSEF, ifj. Fedor László, Novák Lajos, Molnár Sándor, Petren Péter, Reviczky Zsolt, TIMÁR VINCE, Novák Attila, VARGA ZOLTÁN, BÁNSZKI TAMÁS, BERACZKA MIHÁLY, Szabadi László, MENGYÁN LÁSZLÓ, Német István, Kóczián Péter, Jávorszky Sándor, Varga Lajos, Jenei László, Cserpák Csaba, Kulcsár Ottó, Ecsédi András fotós, Lengyel László videó. Békéscsaba, Felkészülés a rekord ugrásra 15

16 Szövetségi elfogadás után született döntés arról, hogy Mengyán Pálról a kiváló ejtőernyős, nemzeti bajnokunkról nevezzük el az szeptember 11-én végrehajtott nemzeti alaprekordot. Természetesen a klub életében azok a versenyzők is fontos szerepet töltenek be, akik nem lettek bajnokok, de válogatottként képviselték az országot, mint Kocziha János, Mitykó András, Beraczka Mihály, Bodor István, Bocskai István, Kiss István, Jakab Sámuel, Vagyon Mihály, Valyuch Mátyás, Mindenkit nem tudok felsorolni. Mindenkire szükség volt az eredményes szerepléshez. Azok, akiket nem soroltunk fel, biztosították az ösztönzést, hogy van, aki igyekszik a legjobbak helyébe lépni. Az ejtőernyőzés kezdete óta számon tartották ki mennyi ugrást hajtott végre, milyen magasról milyen minőségben. Jeles jubileumnak számított számít az ezredik ejtőernyős ugrás végrehajtása. Természetesen a sokadik ezredik ugrás végrehajtása is. Szakosztályunk neveltjei közül napjainkig 33.- an érték el ezt az ugrásszámot, sokan ennek többszörösét is végrehajtották már. A klub ezredesei, akik végrehajtották az ezer ejtőernyős ugrást: Bánszki György, ifj. Bánszki György, Bánszki Tamás, Beraczka Mihály, Bodor István, Bocskai István, Dunai János, Dobos József, Hatvani Lukács, Hrabovszki Krisztián, Jakab Sámuel, Kardos János, Kiss István, Kocziha János, Krajcsi Pál, Magura István, Magyar Krisztián, Mengyán László, Mengyán Pál, Milykó András, Miklovicz Tibor, Molnár László, Nagy Ottó, Nagy István, Ondrejcsik Mihály, Pallag Róbert, Timár Vince ifj. Timár Vice, Ujvári Angéla, Vagyon Mihály, Valyuch Mátyás, Varga Zoltán, Zsíros András Csaba 1992-ben Bánszki György visszakerül az egyesülethez mégpedig az egyesület élére mint titkár, eddigre az egyesület működési feltételei gyökeresen megváltoznak. Az ejtőernyősöknek még vannak állami feladatai, a többi szakosztálynak nincsenek, viszont a repülőteret is az egyesületnek kell fenntartania. Megyei, Városi önkormányzati támogatással, szponzori reklámbevételekből, valamint célja szerinti tevékenység bevételeiből. Ilyen háttérrel megpályázzuk az 1996 évi Ejtőernyős Világbajnokság megrendezését, Békéscsabán. Pályázatunk nyer, beindul a szervezés. Az egyesület közgyűlése 1994-ben Dr. Prekop Ottó Vállalkozót, korábbi vitorlázórepülőt választja elnöknek. Az elnök társadalmi kapcsolatait felhasználva, komoly szponzori háttér bontakozik ki. Az egyesület tagsága egyre nagyobb nyomás fejez ki a VB megrendezése miatt a vezetésre márciusban összehívott rendkívüli közgyűlés visszahívja Bánszki Györgyöt a titkári funkcióból, munkaviszonyát megszünteti, Dr. Prekop Ottó elnök lemond társadalmi tisztségéről. A vezetést, szervezést egy három fős testület veszi át (Szász Pál, Tímár Vince, Gálfi Roland) és szervezi tovább a világbajnokságot szeptember között megrendezik Békéscsabán az XXIII. Ejtőernyős Világbajnokságot 38 ország 173 férfi és 81 nő részvételével. 16

17 Magyar csapat Bánszki T, Antalisz J, Nagy István, Asztalos István, Varga Tamás versenyzők, Ondrejcsik Mihály mint főbíró helyettes vesz részt a világbajnokságon. Ebben az időszakban sohasem látott rossz időjárási körülmények uralkodtak a térségben, így a tervezett 25 végrehajtott ugrás helyett csak 16 versenyugrást tudtak végrehajtani a versenyzők. Férfi egyéni stílusugrásban 5 ugrás végrehajtása után tervezték a győztes megállapítani ezzel szemben 2 végrehajtott ugrásból hirdettek világbajnokot. Ettől függetlenül az Orosz Tatjana Ossipora 6,1 mp-es világrekordot állított fel női stílusugrásban. Egyéni összetettben férfiaknál a Francia Lauer, nőknél az Orosz Ossipora lett a világbajnok. Nemzetetek összetett versenyben férfiaknál a Cseh köztársaság, nőknél Oroszország csapata lett a győztes. Magyarország csapata a hatodik helyen végzett. Sajnos a lebonyolítást az időjáráson kívül komoly szervezési és financiális hiányosságok is zavarták, a feladatok elvégzését nem minden esetben bízták a legmegfelelőbb emberre, hiányzott az összhang az országos vezetés és a helyi erők közt. Sajnos bennünket sem kerültek el azok a nemkívánatos események, amelyekről meg kell emlékezzünk: A Békés megyei ejtőernyősök közül december 2-án Elek Gábor őrmester gyulai lakos Szombathelyen végrehajtott ugrása közben rendellenesen kinyílt főernyője összeakadt a mentőernyővel így nagy sebességgel csapódott a földbe, majd kórházba szállítás után sérüléseibe belehalt. Szülővárosában, Gyulán helyezték örök nyugalomba. (Huszár János, Honvéd ejtőernyősök c. könyve nyomán) Élt 25 évet június 18-án Kovács István békéscsabai lakos élete első ugrása során vesztette életét. Élt. 18 évet október 15-én Bandur András békéscsabai lakos 59. ejtőernyős ugrása közben vesztette életét. Élt 19 évet november 18.-án Zsíros András Csaba békéscsabai lakos túl az ezredik ejtőernyős ugrásán a svájci Alpokban bázis ugrás végrehajtása közben életét vesztette. Élt 33. évet. Ejtőernyős szakágazatunkról, Békés megyei történéseiről, sikereiről, élményeiről még sok mindent lehetne írni. Bízom benne, hogy a legfontosabbak nem maradtak ki. Ha mégis megtörtént, elnézést kérek, de az én emlékezetem is véges. "Kvasz András" Békésmegyei Repülő és Ejtőernyős Klub Ejtőernyős Szakosztálya az ország 1970-es 80 as évek legsikeresebb szakosztálya. Jelenleg a szakosztályt Mengyán László oktató vezeti, vezetésével a szakosztály működése stabilizálódott. Vannak céljai melynek megvalósítása érdekében sokat dolgozik az országos vezetés tagjaként is. Ma mindenkinek saját felszerelése van, fő ernyőtől kezdve a cipővel bezárólag minden, vannak tagjaink ki ezt megengedhetik maguknak, viszont a felkészülésre már kevesebb pénz jut, így ez az eredmények sem olyanok, mint régen. Jövőnk nem csak az anyagi feltételek megteremtésétől függ, hanem a szabályozás korszerűségétől is. Az ejtőernyőzésben a magyar jogrend nem igazodik az európai jogrendhez, sem szakmailag, sem a 17

18 biztosítások, sem pedig az egészségügyi követelmények tekintetében. (Hazánkban az európai unióhoz képest egyedülálló módon az ejtőernyő légi jármű, míg másutt sporteszköz.) Szabályozásunk törvényi háttere nem követi a korszellemi, technikai változásait, 35 éves szabályok alapján működik az ernyőzés. A szabályok még körkupolás ejtőernyőkre íródtak (egy felszerelés akkor 25 kg. volt). Azóta ezek az ejtőernyők eltűntek a gyakorlatból, az új korszerű és alkalmazott ejtőernyők alapvetően más szabályozást igényelnek. Az ejtőernyőzés jövőjét sok minden más befolyásolja, úgy mint az életszínvonal alakulása, szükség van e állami feladatokra, milyen mértékben. Mert jelenleg a békéscsabai ejtőernyőzésnek, csak arany napokra írt múltja van, és ma is élő jelene, mely nem problémáktól mentes. 18

19 A fejezetet írta: Bánszki György ( ) Békéscsaba. Szokványos életút. Iskola, majd szakmunkás képző, munka melletti tanulás, érettségi. Szakmunkás tanulóként kapcsolódtam be az ejtőernyős mozgalomba, gyakorlati munkahelyemen dolgozott a szakosztály két vezetője, oktatója, Edelényi Károly és Karácsonyi József. Élmény beszámolóik megragadták képzeletemet, így jelentkeztem én is kiképzésre, az első ugrásomra 1960 szeptember 25.- én került sor AN-2 repülőgépből, Ránai Mihály volt akkor az ugrató parancsnok. Első zuhanó ugrást április 22.-én hajtottam végre 15.-ik ugrásom alkalmával. Első versenyem amin részt vettem és eredményesen szerepeltem 1962 ben, Gödöllőn az ejtőernyős több tusán ben. Célba ugrásban és összetettben harmadik helyezést értem el. További pályafutásom alatt 1970 ig több különböző rangú versenyen vettem részt, sajnos különösen említésre méltó eredmények nélkül ben eredményesen vizsgáztam segédoktatóként, majd két évre rá oktatói vizsgát tettem, ban ejtőernyő beugrói minősítést szereztem mely képesítéseket 1985 ig megvédtem. Első osztályú sportbírói minősítést 1973 ban szereztem mely minősítést szintén 1985 ig tartottam meg. Aktív ejtőernyős pályafutásom alatt 1231 ejtőernyős ugrást hajtottam végre, több mint 10 típusú repülőgépből és hőlégballonból és 20 féle ejtőernyő típussal októberében ugrottam ejtőernyővel utoljára. Dönteni kellet. A család nőtt, a gyerekek egyre több időt igényeltek arra, hogy foglalkozzam velük. Több egyéni és szabadidőt hagyó foglalkozás után néztem, és december 31-én felmondtam a főfoglalkozást igénylő ejtőernyős oktatói állásomat. Majd 1996 ban végleg befejeztem ejtőernyős pályafutásom. Azóta viszont továbbra is segítem, támogatom a békéscsabai szakosztály munkáját. 19