A.) paramétercsoport: Mikrobiológiai vízminőség jellemzők. Escherichia coli, és Enterococcusok

Átírás

1 201/2001. (X.25,) Korm. rendelet 1. mellékletének A.) és B.) paramétercsoportja (azaz olyan vízminőségi jellemzők, melyek jogszabályi határérték alatti jelenléte a vízben garantálja annak ívóvíz-minőségét) Amennyiben ezek koncentrációja a társaságunk által szolgáltatott ivóvízben határérték fölé emelkedik, a DRV Zrt. minden esetben tájékoztatja a fogyasztóit. A.) paramétercsoport: Mikrobiológiai vízminőség jellemzők Escherichia coli, és Enterococcusok Az E. coli és az Enterococcusok emberi és állati bélcsatornában fordulnak elő. Jelentőségük, hogy ha nagyobb mennyiségben és a rendszer több pontján jelen vannak az ivóvízben, az mutatja, hogy a víz székleteredetű baktériumokkal szennyeződött. Ezen mikroorganizmusok egyes fajtái a vastagbélen kívül kerülve már súlyos fertőző betegséget okozhatnak, amelyek hasmenéssel, hányással, magas lázzal járnak. Az E. colihoz hasonló alakú, egyéb bélben, vagy talajban élő baktériumok összefoglaló neve: Coliform baktériumok. Ezek jelenléte, valamint a Clostridiumok és a Pseudomonas baktériumok közül az emberre egyedül veszélyes Pseudomonas aeruginosa jelenléte sem kívánatos az ivóvízben. Ez utóbbi három fajta a már említett, az ivóvíz minőségét szabályozó rendelet értelmében csupán indikátor vízminőségi jellemző (1. melléklet C. pont), azaz a vízfelhasználást zavaró, de az emberi egészséget nem veszélyeztető mikroorganizmus. Szintén a C.) pont alatt találhatók még a telepszám 22 C o -on és 37 C o -on biológiai jellemzők. Ez a vízben jelenlévő, élő és szaporodni képes összes baktérium száma. Ezen baktériumok nagy része emberre ártalmatlan, megbetegedést nem okoz. Meghatározásuk mégis fontos, mert képet adnak a víztisztítási eljárások hatékonyságáról. Komoly víz eredetű járvány hazánkban az utóbbi öt évben nem fordult elő. Ahol azonban nincs kiépítve a vízvezeték hálózat, ott a lakosság gyakran az ásott kutak vizét fogyasztja, amely a talaj felsőbb rétegeiből származik, emiatt tartalmazhat fekális szennyezést. Határértékek az ivóvízre: Escherichia coli 0/100 ml Enterococcusok 0/100 ml Hálózati víz bakteriológiai kifogásoltsága esetén társaságunk az érintett szakaszon a hálózatmosatást elrendeli. Amennyiben a probléma a technológia közi és/vagy hálózatra kiadott vízből ered, a vízkezelési technológiát felülvizsgálja és a szükséges fertőtlenítési beavatkozásokat megkezdi. Amennyiben a hálózat számos pontján egyidejűleg jelentkezik a probléma, a DRV Zrt. havária helyzetként kezeli a problémát, a megoldásra válságstábot hoz létre, tájékoztatja a fogyasztókat, illetőleg honlapján folyamatosan aktualizálja a hibaelhárítási folyamat pillanatnyi helyzetét, nyomon követhetővé téve ezzel havária kezelésének folyamatát. B.) paramétercsoport: Kémiai vízminőségi jellemzők

2 1. Nitrát Az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró ivóvíz szennyező anyag a nitrát, ami csecsemőkben az ún. kék csecsemő szindrómát okozhat. A bejutó nitrát a baktériumok hatására nitritté alakul a csecsemő gyomrában és patkóbelében, majd felszívódik a vérbe. A vérben a vörösvérsejtekbe behatolva a vérfestéket (hemoglobint) ún. methemoglobinná alakítja át, így képtelenné teszi azt az oxigén szállítására. A csecsemő hirtelen kékké (cianotikussá) válik és súlyos légzési zavarokkal küzd. Súlyosabb esetekben azonnali orvosi beavatkozás nélkül a kórkép fulladásos halállal végződhet. A felnőttek, a 6 hónap alatti gyermekekkel és idős emberekkel ellentétben, képesek a methemoglobin gyors visszaváltoztatására. Élelmiszerekben tartósítóként, leveles zöldségekben természetes úton is előfordul a nitrát, ezen kívül megtalálható még sajtokban, húsételekben, pizzákban. Az ivóvízben a nitrát koncentráció határértéke 50 mg/liter. Mivel ez a szennyeződés minden esetben vízbázis eredetű, társaságunk az adott vízbázis üzemeltetését vizsgálja felül, például a nitrát-tartalmú vízkivételi mű kiváltása, ha erre lehetőség nincs, akkor a kivett víz keverése más vízbázis vizével, hígítva azt, ezen a módon csökkentve a nitrát egységre jutó koncentrációját. Társaságunk területén nem jellemző a nitrát-túllépés, de monitoring-rendszer segítségével folyamatosan ellenőrizzük a vízbázisok állapotát. 2. Nitrit A nitrit az ivóvízellátó rendszereken a földtani eredetű ammóniumból, kedvezőtlen körülmények között, spontán bakteriális folyamatoknak köszönhetően keletkezik. A nitrit emberi szervezetben kifejtett hatásmechanizmusa a fentiekben a nitrátnál már ismertetésre került. A nitrit, mivel a szervezetben nem kell átalakulnia, a nitrátnál jóval kisebb koncentrációban is egészségkárosító hatást képes kifejteni. A nátrium-nitrit, illetőleg a kálium-nitrit olyan kémiai vegyület, melyet különböző színek fixálására, valamint élelmiszerek (elsősorban hús- és halételek) tartósítására használnak, tehát fogyasztóink tulajdonképpen napi szinten szervezetükbe juttatnak bizonyos igen alacsony mennyiséget belőle. A gyomorba került nitritekből és az ott jelenlévő fehérjékből káros nitroaminok képződhetnek, melyeknek rákkeltő hatást tulajdonítanak. Az ivóvízben a nitrit koncentráció határértéke 0,5 mg/liter. Hálózati víz 0,5mg/l feletti nitrit-tartalma esetén társaságunk azonnali intenzív hálózatmosatást kezdeményez, majd mérésekkel ellenőrzi a hálózati víz nitrit-tartalmát. Amennyiben az azonnali beavatkozás nem hoz megfelelő eredményt, megkezdi a palackos ivóvíz osztását az egy év alatti csecsemők és a terhes anyák részére. A fogyasztók tájékoztatásával párhuzamosan az illetékes Népegészségügyi Szakigazgatási Szervet és az önkormányzatot is azonnal tájékoztatja a kifogásolt eredményről. Mindaddig, amíg a nitrit hálózati keletkezése biztonságosan meg nem szüntethető DRV Zrt. a hálózat napi mosatásával biztosítja a megfelelő vízminőséget. Illetve amennyiben a mérési eredmények indokolják az érzékeny fogyasztói csoport részére (1 alatti gyerekek és várandós anyák) külön ivóvizet (palackos vagy zacskós víz) biztosít.

3 3. Nehézfémek Ólom A vízoldható ólomsók mérgező vegyületek. Az ólom eredete a vízbázisokban lehet: ipari-, bányászati- vagy kohászati szennyezés, de társaságunk vízbázisaira nem jellemző ez a szennyező elem. Üzemeltetési területünkön az ivóvízben található ólom főleg a XX. század második feléig általánosan használt ólom vízvezeték-csövekből származik. Különösen a lágy, savas víz oldja ki a csövek falából. A hosszabb ideje a csövekben álló víz több ólmot tartalmaz, mint a folyóvíz. Ha a csövek cseréje nem lehetséges, érdemes a vizet néhány percig kifolyatni, mielőtt innának belőle, ilyen módon csökkenthető az ivóvíz ólomkoncentrációja. A WHO a literenkénti 0,01 mg-os koncentrációban szabta meg a határértéket, de az a minta, ami 1 helyen kifolyatás nélkül került megvételre nem reprezentatív a hálózati víz minőségét illetően, sokkal inkább az adott fogyasztó belső hálózatát jellemzi. Az ólom idegméreg, fejfájást, nyugtalanságot, tartós gyengeséget, memóriazavart, bélgörcsöket, depressziót, álmatlanságot, impotenciát és vesekárosodást okozhat. Különösen veszélyes a csecsemőkre és kisgyermekekre, hiszen az ő idegrendszerük még fejlődésben van. Az ólom megtalálható a földben, vízben, levegőben, forrasztófémekben, festékekben, kerámiaedényekben, vízvezetékekben, konzervdobozokban, és sajnos egyre inkább az élelmiszerekben (salátában, zöldségekben, sőt a tejben) is. Az ivóvízben az ólom koncentráció határértéke 0,01 mg/liter, azaz 10 µg/liter. Az ólom határérték feletti jelenléte esetén társaságunk a teljes szolgáltatói oldali bekötővezetéket lecseréli a gerincvezetéktől a szolgáltatási pontig, kivéve, ha ennek anyaga bizonyítottan műanyag (KPE). A bekötés cseréjét követően a laboratórium kontroll-méréssel ellenőrzi a víz ólom-tartalmát. Amennyiben a cserélt csőszakasz ellenére az ólom még továbbra is határérték feletti mennyiségben mutatható ki, a DRV Zrt. tájékoztatja a fogyasztót arról, hogy az ólom valószínűleg az ő, vagyis a fogyasztó oldalán lévő vezetékből kerül a vízbe. A tájékoztató kiemelten felhívja a figyelmet arra, hogy ez milyen veszélyeket rejt a fogyasztó egészségére nézve. Réz és Nikkel A szerves réz, amit a táplálékból felveszünk, létfontosságú. A vas nem képes a hemoglobinunkba beépülni egy réztartalmú fehérje, a ceruloplazmin nélkül. Az emberi szervezet réz tartalma mg. Napi rézszükségletünk 1-2 mg, amelyet a táplálékunk fedez. Azonban az ionos állapotban levő réz a szervezet számára erős méreg. A nikkel az enzimek aktiválására van hatással. Az inzulin hatását erősíti. A táplálékkal mg/nap a felvett mennyisége, amely a szükségletet fedezi. Azonban a szükséges mennyiség felett felhalmozódik a vesékben, a húgyhólyagban, prosztatában, mellékvesében, a női mellben és a fejbőrben is, és kitűnő táptalaj a baktériumok számára. Az ivóvízben a réz koncentráció határértéke 2 mg/liter, a nikkel koncentráció határértéke 0,02 mg/liter, azaz 20 µg/liter.

4 Minden egyes fogyasztói hálózaton mért határérték-túllépés esetén, társaságunk célzott mintavétellel megbizonyosodik arról, hogy az említett két nehézfém-ion nem a szolgáltatói vezetékből származik, illetve tájékoztatja a fogyasztót, hogy a szennyezés valószínűleg az ő, vagyis a fogyasztó oldalán lévő vezetékből vagy szerelvényekből kerül a vízbe. A tájékoztató kiemelten felhívja a figyelmet arra, hogy ez milyen veszélyeket rejt a fogyasztó egészségére nézve. 4. Arzén Az arzén földtani eredetű szennyezőanyag". A hazai ivóvizekben ez okozza a legfőbb gondot. Az arzén eltávolítását technológiai úton, illetve új vízbázisok bevonásával (hígítással) lehet megoldani. A nagyobb arzénkoncentráció élettani hatása kritikus, növeli a bőr- és tüdőrák, valamint a vese- és hólyagrák kockázatát. A ivóvízben az arzén szervetlen formában van jelen. Az ivóvízben az arzént koncentráció határértéke 0,01 mg/liter, azaz 10 µg/liter. Az határérték feletti arzénszennyeződéssel bíró vízbázisok által érintett településeken a lakossága számára ez a probléma sajnos ismert, a szükségvízellátás napjaik részévé vált. Társaságunk a fogyasztói kommunikáció révén tájékoztatta a lakosságot a hálózati víz fogyasztásának kockázatáról, és gondoskodott a lakosság egészségre nem ártalmas ivóvízzel való ellátásáról. A probléma végleges megoldását, vagyis az iható arzénmentes víz előállításának megoldását a DRV Zrt, a Környezet és Energia Operatív Programhoz beadott pályázatainak segítségével reméli. Ezeken az ismerten szükségellátott településeken kívül amennyiben bárhol a hálózati víz arzén-tartalma 10 µg/liter fölé emelkedik a DRV Zrt. további mérésekkel ellenőrzi a szennyezés kiterjedését a hálózaton, felülvizsgálja a vízkezelési technológiát, illetve az érintett hálózatrész azonnali intenzív mosatása mellett megkezdi a lakosság részére a megfelelő ivóvíz biztosítását (tartályautós ellátással vagy a palackos/zacskós víz osztásával). 5. Peszticidek Az intenzív mezőgazdasági tevékenységgel együtt jár a vegyi anyagok intenzív felhasználása. A peszticid egy gyűjtő fogalom, amely magába foglalja a szerves rovarirtókat, gyomirtókat, gombaölőket, féregirtókat, atkairtókat, algairtókat, rágcsálóirtókat, csigairtókat, illetve egyéb növekedésgátló-szerek bomlási és reakciótermékeit. Mivel ezek nagyon mérgező anyagok, az ivóvízben megengedett határszintek nagyon alacsonyak - az ivóvízben jelenlévő összes peszticid határértéke 0,50 µg/liter, az egyes peszticid fajták határértéke 0,10 µg/liter. A szennyeződés minden esetben vízbázis eredetű, bár előfordulásának valószínűsége alacsony, társaságunk ezekre az esetekre is felkészült. Amennyiben a vízbázisból ezen szennyeződések bármelyike kimutatható határérték felett, a DRV Zrt. azonnali kontrollmintát vesz, a szennyezés gyanújának beigazolódását követően értesíti az illetékes népegészségügyi szakigazgatási szervet, amely korlátozó intézkedéseket írhat elő:

5 - több párhuzamosan termelő kút esetén kizárja a szennyezett kutat a hálózatra történő termelésből - amennyiben az adott rendszert csak ez az egy, pillanatnyilag szennyezett kút látja el, leállítja a víztermelést és előírja a szükségvízellátást 6. THM (trihalo-metán) Magyarországon az ivóvízkezelés során leggyakrabban használt fertőtlenítőszer a klór. A klór (valójában a vízben kialakuló hipoklóros-sav) az emberi tevékenység következtében a felszíni, vagy felszínalatti befogadókba jutott szerves szennyezőanyagok, valamint a természetes eredetű szerves anyagok egyes csoportjaival reakcióba léphet daganatos megbetegedést is okozó THM (trihalo-metán) vegyületek képződését eredményezve. Ezek a vegyületek valós egészségügyi kockázatott képviselnek, de csak amennyiben tartósan terhelik a szervezetet. Az ivóvízben megengedhető maximális koncentrációjuk 0,05 mg/liter, azaz 50 µg/liter. Társaságunk működési területén kiépített és kiépítés alatt álló vízbiztonság-irányítási rendszerei jóval a hatóságilag előírt határérték elérése előtt riasztják az üzemeltetőt a THMszennyezés emelkedéséről a hálózaton. A DRV Zrt. mindent megtesz, hogy elkerülje ennek a bizonyos tartós terhelésnek a fellépését. Amennyiben a fertőtlenítőszer adagolásának módosításával a probléma nem oldható meg, úgy a fertőtlenítőszer cseréjével zárja ki a THM keletkezésének még a lehetőségét is az érintett hálózatrészen. 7. Klorit A klórdioxid jóval erősebb fertőtlenítőszer, mint a klór. Fertőtlenítő hatása hiába intenzívebb, társaságunk sokkal ritkábban alkalmazza. Használata veszélyesebb a klórénál, ezért csak indokolt esetben adagoljuk. Ilyen például a felszíni vízadóból kivett nyers víz esete, ahol a klór-dioxidos csírátlanítás kizárja a fentebb már tárgyalt egészségügyi kockázatot képviselő THM-vegyületek keletkezését. A klórdioxid jelenlétében a fertőtlenítés során klorát (ClO3-), illetve klorit (ClO2-) ionok képződnek. Közülük a klorit-iont az ivóvízben egészségre ártalmas anyagnak minősítették mérgező hatása miatt. Az ivóvízben megengedhető maximális koncentrációja 0,20 mg/liter. Társaságunk üzemeltetési területén nem jellemző ennek a vegyületnek a határérték-túllépése. Amennyiben mégis határérték-túllépés fordulna elő DRV Zrt. a fertőtlenítés adagjának/módszerének felülvizsgálatával a túllépést megszünteti. 8. Kötött aktív klór/szabad aktív klór Amint azt már írtuk a víztisztítási technológiában társaságunk klórt vagy klórdioxidot használ fertőtlenítőszerként, azért hogy a vízben terjedő járványos megbetegedéseket okozó baktériumokat ártalmatlanítsa, illetve hogy ezek egészségügyi kockázatát a több kilométer hosszú csőhálózat minden pontján kizárhassa.

6 A hatékony dezinficiálás érdekében a reagenst szükséges feleslegben adagolni. A csapvízben, uszodák vizében gyakran érezzük a klór szagát. A kellemetlen szag illetőleg a szemet, nyálkahártyát irritáló hatás mellett a klór mérgező is. Ennek megfelelően koncentrációját kicsiny értéken kell tartani. Az adagolandó reagens mennyisége a szennyezettség mértékétől függ. A technológia kontrollálása a folyamatos aktív klór tartalom mérésével történik. A kötött aktív klór ivóvízben megengedhető maximális koncentrációja 3,0 mg/l A jellegzetes íznek és szagnak köszönhetően már jóval a határérték esetleges megközelítése előtt kiszűrhető ennek a komponensnek a túlzott jelenléte az ivóvízben. C.) Indikátor vízminőségi jellemzők (azaz a vízfelhasználást zavaró, de az emberi egészséget nem veszélyeztető kémiai és biológiai paraméterek) 1. Alumínium A harmadik leggyakoribb elem a Földön (8,13%) és a leggyakoribb fém a földkéregben. A természetben elsősorban kevésbé oldható oxidok és szilikátok, agyagásványok formájában van jelen, így a biológiai rendszerekben csak nyomokban jelenik meg. Az alumíniumnak nincs szerepe az emberi sejtműködésben. Az ivóvízben megengedhető maximális koncentrációja 0,2 mg/liter, azaz 200 µg/liter. 2. Ammónium Az ammónium-tartalom minden esetben réteg eredetű, önmagában veszélytelen, mélységi rétegvizekben több mg/l-t is elérhet. Ilyenkor tekintettel arra, hogy régen a föld mélyébe került állati, növényi eredetű bomlástermékekből származik, a mélységi vizek természetes velejárójának tekinthető, nem szennyeződésnek a jele. Eltávolítása azonban fontos előfeltétele annak, hogy későbbi, utólagos szennyeződések ne alakulhassanak ki a víztisztítási lépések során. Ammónia jelenléte a sérülékeny vízbázisok esetében utalhat szennyvíz eredetű, vagy bomlástermékekből eredő szennyeződésre. Az ivóvízben az ammónium koncentráció határértéke 0,5 mg/liter. 3. Coliform baktériumok, Pseudomonas aeruginosa, Clostridium perfringens, Telepszám 22 C o -on és 37 C o -on. A talaj öntisztuló képességének köszönhetően a mélybe szivárgó csapadékvízből már akár az első vízadó réteg szintjén is bakteriológiailag kifogástalan víz lenne nyerhető, ha emberi tevékenységből adódó szennyeződések (pl. szennyvízhálózat elégtelensége) nem játszanának közre. Így csak az alsóbb vízadó rétegeket kiaknázó mélyfúrású kutak (egyben társaságunk kútjainak többsége) vize bakteriológiai szempontból kifogástalan, mivel abban a mélységben már kórokozó baktériumok nem élnek meg. Ezeknek a kutaknak az elszennyeződése csak műszaki hiba, felsőbb rétegekből történő rászennyeződés miatt következhet be. A kutakból kivett nyersvíz fertőtlenítése pár kivételtől eltekintve - általános eljárás társaságunk működési területén, még akkor is, ha a kitermelt víz egyéb víztisztítási technológiát nem igényel.

7 Coliform baktériumok, az E. colihoz hasonló alakú, egyéb bélben, vagy talajban élő baktériumok összefoglaló neve. Ezek jelenléte, valamint a Clostridiumok és a Pseudomonas baktériumok közül az emberre egyedül veszélyes Pseudomonas aeruginosa jelenléte sem kívánatos az ivóvízben. Ezek a már említett, az ivóvíz minőségét szabályozó rendelet értelmében csupán indikátor vízminőségi jellemzők (1. melléklet C. pont), azaz a vízfelhasználást zavaró, de az emberi egészséget nem veszélyeztető mikroorganizmusok. Szintén a C. pont alatt találhatók még a telepszám 22 C o -on és 37 C o -on biológiai jellemzők, ami alatt a vízben jelenlévő, élő és szaporodni képes összes baktérium számát értjük. Ezek víz útján ritkán okoznak fertőzést, mivel a legtöbb fajuk emberre ártalmatlan. Meghatározásuk mégis fontos, mert képet adnak a víztisztítási eljárások hatékonyságáról. Határértékek az ivóvízre: Coliform baktériumok 0/100 ml Pseudomonas aeruginosa 0/100 ml Clostridium perfringens 0/100 ml Telepszám 22 C o -on nincs szokatlan változás Telepszám 37 C o -on nincs szokatlan változás