6. Fiziológiás oldatok összeállítása

Átírás

1 6. Fiziológiás oldatok összeállítása A szervezet normális működéséhez elengedhetetlen a homeosztázis fenntartása, melybe bele tartozik az ozmotikus viszonyok állandósága (isozmozis), a ph állandóság (isohydria) és az állandó ionösszetétel (isoionia) biztosítás. A homeosztázisban bekövetkező változások a sejtek rendellenes működéséhez vezetnek. A testfolyadékok jellemezhetők ozmolaritásuk alapján, mely 1 dm 3 oldatban megadja az ozmotikusan aktív ionok mennyiségét molban. Például 1 mol/l NaCl-oldat ozmolaritása: 2 osmol. Az emberi vér esetében az osmolaritás 300 mosmol. 1.) Készítsünk fiziológiás só-oldatot emberek számára! Az ozmolaritás alapján számoljuk ki, mennyi NaCl-ot kell bemérni 100 ml desztillált vízhez, hogy isozmotikus só-oldatot kapjunk! 2.) Készítsünk 100 ml fiziológiás só-oldatot békáknak, melynek koncentrációja az emberi fiziológiás só-oldat 72%-a. Számoljuk ki az oldat ozmolaritását! Szükséges eszközök: főzőpohár/ lombik, mérőhenger, vegyszer adagoló kanál, analitikai mérleg, mágneses keverő Szükséges anyagok: NaCl, desztillált víz Adatok: Na 23 g/mol; Cl 35,5 g/mol A gyakorlatban fiziológiás só-oldatot folyadékveszteség esetén, vértérfogat pótlására, kiszáradás elkerülésére alkalmazzák. A sejtek membránjukon, mint féligáteresztő hártyán képesek vizet felvenni, vagy leadni, ezáltal alakjuk változik, és a sejten belüli koncentráció-viszonyok megváltoznak. Ez komoly zavarokat okoz a sejten belüli folyamatok normális működésében. Ha a vér hipoozmotikus folyadékba kerül, az a vörösvértestek duzzadását, kipukkadását (hemolízist) okozhatja. Ha viszont a vér töményebb, hiperozmotikus folyadékkal kerül kapcsolatba, akkor a vörösvértestek vizet veszítenek, buzogány alakot vesznek fel. Egyik esetben sem képesek ellátni szerepüket, vagyis a légzési gázok szállítását a szervekhez. Az ozmotikus viszonyok fenntartása tehát nélkülözhetetlen az életben maradáshoz. 3.) Készítsünk 10 ml 0,4%-os NaCl-oldatot (hipoozmotikus), valamint 10 ml 3%-os NaCl-oldatot (hiperozmotikus). Vegyünk elő négy darab kémcsövet! A kémcsövekbe öntsünk 2-3 ml: a. 0,9%-os (fiziológiás) sóoldatot b. 0,4%-os NaCl-oldatot c. 3%-os NaCl-oldatot d. desztillált vizet. A kémcsöveket feliratozzuk! Majd fertőtlenítsük le az ujjunkat és steril, egyszer használatos tűvel enyhén szúrjuk meg az ujjbegyet. A megjelenő vérből egy-egy cseppet üvegbot segítségével keverjünk bele a kémcsövekbe.

2 A tűket a kijelölt gyűjtőbe dobjuk. Saját biztonsága és a fertőzésveszély elkerülése érdekében mindenki külön tűt használjon! Vegyünk elő mikroszkópot. Mindegyik kémcsőből cseppentsünk egy cseppet tárgylemezre, majd helyezzünk rá fedőlemezt. Vizsgáljuk meg a mintákat mikroszkóp alatt, és rajzoljuk le a vörösvértestek alakját. Mérleggel történő mérések alapja, hogy az ismeretlen tömeget ismert nagyságú tömegsorozattal hasonlítjuk össze. A laboratóriumi gyakorlatban a lemérendő test (anyag) tömegétől és a mérés kívánt pontosságától függően az összehasonlításhoz különböző nagyságú és szerkezetű, különböző érzékenységű mérleget használunk. Tulajdonképpen valamennyi kétkarú emelő. A hagyományos mérlegeken kívül elterjedtek újabban az elektronikus működésű félautomata és automata mérlegek is. A mérlegek jellemzői: - méréshatár - az a maximális tömeg, amivel a mérleg terhelhető - érzékenység - az a legkisebb tömeg, amelyre a mutató egy osztással kitér, - pontosság - a valós tömeg és a mért tömeg közötti százalékos eltérés. Táramérleget vagy laboratóriumi kézimérleget használunk, ha 0,01 g pontossággal akarunk mérni. Ezek méréshatára g lehet. Az analitikai mérlegen 0,0001 g (0,1 mg) pontossággal mérhetünk. Ez a mérleg igen érzékeny, ezért üvegezett szekrényben tartjuk, hogy a portól, huzattól megvédjük. Méréshatára g. Az egyszerű analitikai mérleg helyett a gyakorlatban manapság a hagyományos típusú, légfékes analitikai mérleggel találkozunk, amelynek érzékenysége kisebb ugyan (0,2-0,4 mg), de a mérést lényegesen meggyorsítja. Az igen érzékeny, 20 g méréshatárú mikroanalitikai mérlegen a milligramm ezredrészét (l µg = 10-6 g) is megmérhetjük. Mindegyik mérlegfajtához megfelelő pontosságú tömegminták, azaz mérőtest készlet (tömegsorozat) tartozik A mérés megkezdése előtt meg kell vizsgálni a mérleg használhatóságát! A mérlegen található vízszintjelző buborék ellenőrzésével győződjünk meg a mérleg helyes felállításáról, valamint állapítsuk meg a mérleg egyensúlyi helyzetét, vagyis hogy terheletlen állapotban a mutató a nulla-ponton álljon be. Kétkarú mérleggel történő mérésnél a bal serpenyőre helyezzük a mérendő tömeget, a jobb serpenyőre pedig a súlysorozat megfelelő tagjait. A mérendő vegyi anyagot soha nem közvetlenül a serpenyőre helyezzük, hanem mérőedényben, óraüvegen, vagy bemérő csónakon mérjük le! A mérőtestek felhelyezésekor a mérleg mindig rögzített (arretált) állapotban legyen! Méréskor a mérőtesteket csak csont, vagy műanyag végű csipesszel szabad megfogni, sohasem ujjal, mert a legcsekélyebb szennyezés is hamis mérési adatokat eredményez! A mérőtesteket ne tegyük le a laboratóriumi asztalra, azok vagy a mérlegen, vagy a dobozban legyenek! Analitikai mérlegen történő mérésnél a mérés előtt 5-10 percig nyitva hagyjuk a mérlegszekrény ajtóit, hogy a szekrény levegője azonos állapotú legyen a környezet levegőjével. Szobahőmérsékletűnél

3 melegebb tárgyat ne helyezzünk a mérlegre, mert a mérlegkarok egyenlőtlen felmelegedése sok hibát okoz! A mérés befejezése után a mérleg terhelését a lehető legrövidebb idő alatt szüntessük meg! A mérlegszekrényben a kiszóródott vegyszereket puha ecsettel szedjük össze! A kicsöppent folyadékot azonnal itassuk fel, és alkoholos papírvattával töröljük át a szennyezett területet! Ha meghatározott mennyiségű anyagot kell lemérnünk, akkor először a bemérőedény (lombik, pohár, bemérő csónak) tömegét az előzőekben leírt módon meghatározzuk. Ezután a jobb oldali serpenyőre a kívánt anyagmennyiségnek megfelelő mérőtömegeket helyezzük, a bemérőedénybe pedig a mérendő anyagunkat. Az előre kiszámított skála-értékre további mérendő anyag elvételével, illetőleg hozzáadásával állítjuk be az egyensúlyi helyzetet. Légfékes mérlegeken gyorsabb a mérés, mert nem kell a lengéseket figyelni és megvárni, amíg a mutató lassan beáll az egyensúlyi helyzetbe. A serpenyőre szerelt légfékek ugyanis gyorsan csillapítják a lengéseket, így az egyensúlyi helyzet pontosan és hamar beáll. Napjainkban már digitális mérlegeket használunk. A testre ható súlyerőt elektromos jellé alakítják, és a kijelzőn a tömeg közvetlenül leolvasható. A mérleg kioldása és az egyensúlyi nulla pont beállítása egyegy gomb megnyomásával történik. A teljes mérési tartományon belül a mérleg a Tara gomb megnyomásával nullázható. A mérleg az egyensúlyi állapot elérést azzal jelzi, hogy a kiírt érték mellett megjelenik a mértékegység. Automata mérlegen történő mérés esetén a bekapcsolás után (ON gomb) a mérőedényt helyezzük rá a mérlegre. A tárázó gomb megnyomásával nullázzuk, majd bemérjük a kívánt mennyiségű vegyszert. A kijelző folyamatosan mutatja a tömegváltozást, a végleges tömeget a mértékegység megjelenésével jelzi. A mérés végeztével a mérőedényt leemeljük, a mérleget kikapcsoljuk. Desztillált víz bemérésére használhatunk mérőhengert. Ez betöltésre hitelesített térfogatmérő eszköz. Mivel vizes oldatok esetén a meniszkusz homorú, így a mérőhenger beosztásának a folyadékfelület legmélyebb pontjával kell egybeesnie. A lombikot körkörösen mozgatva elősegítjük az oldódást. A keveredés biztosításához használhatunk mágneses keverőt is. A berendezés két részből áll: egy keverőből és egy mágneses keverőbotból. A lombikba beletesszük a keverőbotot, majd a keverő közepére helyezzük. A keverőmotor fordulatszámát tekerőgombbal szabályozhatjuk.

4 7. Hígítási sorozatok készítése A szervek normális működéséhez a fiziológiás só-oldatban lévő Na + és Cl - -on kívül egyéb ionok is elengedhetetlenek, úgymint Ca 2+, K + vagy HCO 3 -. A testnedvekéhez hasonló ion-összetételű, izozmotikus folyadék a Ringer-oldat. Komponenseinek koncentrációja fajonként eltérő. 1.) Készítsünk el 1 liter béka Ringer-oldatot, ha tömegszázalékos összetétele: 0,65% NaCl 0,02% KCl 0,02% CaCl 2 0,01% NaHCO 3 szükséges. A ph 7,2. Számoljuk ki a béka-ringer molszázalékos összetételét! Szükséges eszközök: főzőpohár, mérőkanál, mágneses keverő Szükséges anyagok: NaCl, KCl, CaCl 2, NaHCO 3, desztillált víz Adatok: Na 23 g/mol; Cl 35,5 g/mol; K 39 g/mol; Ca 40g/mol; C 12 g/mol; O 16 g/mol Ringer-oldat összetételének megváltoztatásával következtethetünk egyes ionoknak a sejtek működésében betöltött szerepére. A későbbiekben a kálcium hatását fogjuk vizsgálni béka izmon. 2.) Ehhez készítsünk 100 ml kálcium-mentes béka-ringert. Szükséges eszközök: főzőpohár, mérőkanál, mágneses keverő Szükséges anyagok: NaCl, KCl, NaHCO 3, desztillált víz A hígítási sor egy kiindulási, ismert koncentrációjú törzsoldatból adott oldószer adagolásával készített, oldatonként egyre hígabb összetételű, egyre kisebb koncentrációjú oldatsor. Biológiai vizsgálatoknál egy anyag hatásos dózisának meghatározására használják a higítási oldatsorokat, melyek a kísérletek kezdeti fázisában szokványosan tízszeres lépésközökkel haladva készítenek. Készítéskor a kiindulási oldatból adott mennyiséget, például 10 ml-t veszünk ki, és tízszeresére hígítjuk, azaz 100 ml-re egészítjük ki az oldószerrel (1 sz. oldat; 10-szeres hígítás). Majd az elkészült 1. sz. oldatból veszünk 10 ml-t és 100 ml-re higítjuk, azaz jelig töltjük a mmérőlombikot (2. sz. oldat, 100-szoros hígítás). És így tovább, sorra elkészíthetjük a kívánt hígításokat. A hatásos dózist a hígítási sorozat tagjainak biológiai hatásából, hatásának erősségéből adhatjuk meg. Biológiai mintán a dózisok lépésenkénti csökkentése eredményezhet például fordított U-alakú hatásgörbét: a legkisebb és legnagyobb hígítások nem, vagy alig váltanak ki választ, míg a fordított U közepén lévő koncentrációk hatásosnak bizonyulnak.

5 hatás erőssége FORDÍTOTT U-ALAKÚ DÓZIS-HATÁS GÖRBE hígítás mértéke A következő gyakorlaton harántcsíkolt izmon, mint biológiai mintán fogunk vizsgálódni. A végtagizmok működését a gerincvelőből kilépő és az izmok membránjához (szarkolemma) futó motoros neuronok irányítják. A motoros idegsejt és az izom közti kapcsolatot neuromuszkuláris junkciónak nevezzük. Ez egy kémiai szinapszis, melynek neurotranszmittere az acetilkolin. Az acetilkolin a kolin ecetsavas észtere. Az emberi szervezetben megtalálható még a vegetatív preganglionáris rostok, a posztganglionáris paraszimpatikus rostok végződésénél, valamint elterjedt mediátor anyag a központi idegrendszerben is. A motoros neuronon végigterjedő akciós potenciál hatására a vezikulák az ingerületátvivő anyagot kijuttatják a szinaptikus résbe, mely a posztszinaptikus oldalon, az izom membránján lévő nikotinosacetilkolin receptorokon megkötődik, és depolarizálja a harántcsíkolt izmot.

6 Neuromuszkuláris junkció. Forrás: fourtee.apptechnc.net Az izom kontrakciójának előfeltétele azonban az akciós potenciál kialakulása. Tehát akkora nagyságú depolarizációt kell létrehozni, mely eléri az akciós potenciál kiváltásának küszöb-feszültségét. A küszöb-érték elérésekor akciós potenciál mindig kialakul és az izom ennek következtében mindig összehúzódik. Az izomrostok minden vagy semmi törvénye szerint működnek, vagyis ha küszöbértéket meghaladó inger éri a rostot, arra maximális összehúzódással válaszolnak. Több izomrostból felépülő izmokra viszont ez a törvény már nem vonatkozik, ugyanis az egyes izomrostok ingerküszöbe eltérő. A küszöb eléréséhez megfelelő mennyiségű acetilkolin jelenléte szükséges. Hasonló hatás érhető el acetilkolin receptor agonisták alkalmazásával, például nikotinnal, fenil-trimetil-ammóniummal. A nikotin a Nicotiana tabacum leveleinek alkaloidja, 1928-ban izolálták. Nicotiana tabacum.

7 A nikotin volt az az anyag, amelynek segítségével a ganglionális átkapcsolódás mechanizmusát Langleg 1889-ben felfedezte. Nagyon toxikus, ezért terápiás jelentősége nincs. A nikotin színtelen, lúgos kémhatású, olaj sűrűségű, jellegzetes szagú folyadék, amely fény hatására megbarnul. Vízben és zsírokban oldódik, savakkal vízoldékony sókat képez. A bőrön keresztül és belélegezve is felszívódik. A halálos adag mg. A nikotin képlete. Az említett anyagok hatásos dózisának meghatározása érdekében készítsünk belőlük kémcsövekbe hígítási sort! 3.) Az elkészített normál béka Ringer-oldat felhasználásával hígítsuk az acetilkolint ig, 10- szeres lépésekkel haladva. Az öt különböző hígítás mindegyikéből ml-re lesz szükség. 4.) Hasonló módon készítsünk öt lépésben ig nikotin oldatsort a törzsoldatból. Szükséges eszközök: kémcsövek, pipetták Szükséges anyagok: béka-ringer, acetilkolin törzsoldat, nikotin törzsoldat Ha az acetilkolin receptorok működését gátoljuk, akkor nem tapasztalható izom kontrakció. Kísérletekben alkalmazható a d-tubokurarin, mely az acetilkolin kompetitív antagonistája. Dél-Amerikában az Amazonas és Orinoco környékén élő bennszülöttek ősidők óta készítették a kurarénak nevezett, igen hatékony nyílmérget a Strichnos-félék kérgéből. Strychnos guianensis

8 A kurare több rokon alkaloid gyűjtőneve. Közülük a legjelentősebb a tubokurarin. A kurare hatás lényege, hogy a motoros véglemezen az acetilkolin receptorokhoz kötődik és meggátolja az ingerületátvivő anyag kapcsolódását. Izomrelaxáns hatása emberre is veszélyes lehet, mert gátolja a rekeszizom működését, így légzésbénító hatású. Tubokurarin-klorid formában hozzák forgalomba (pl.:norcuron). 5.) Készítsünk 10 ml 10-szeresére hígított Norcuron-oldatot a törzsoldatból! Kisebb mennyiségű folyadék térfogatának pontos mérésére szolgálnak a különböző pipetták. Főbb típusaik: az egy-, illetve két-körjeles hasas-, valamint az osztott- és a mikro-pipetta. Egyre elterjedtebbek az ún. automata-pipetták is. Ezek cserélhető, kb. 10 cm hosszúságú és 1 cm átmérőjű, végükön beszűkített műanyag szívócsővel (pipetta-hegy) ellátott dugattyús megoldású eszközök, amely vagy adott térfogat kimérésére szolgálnak (fix térfogatú), vagy kisebb intervallumban (pl. 1-5 cm 3 ) beállítható a kívánt folyadéktérfogat is (változtatható térfogatú). Pontosságuk kissé elmarad a hagyományos üveg eszközökétől (kb. ± 2%). A gyorsaság és a kiváló ismételhetőség azonban nagyon előnyös sorozatmérések esetén, így jól helyettesítik az osztott-pipettát. Automata pipetta használatakor először tiszta, száraz pipetta-hegyet helyezünk fel, majd a kívánt térfogatértéket állítjuk be (ez legtöbbször egy rögzíthető kis csavar eltekerésével valósítható meg). Ezután a marokra fogott eszközből a dugattyú segítségével kinyomjuk a levegőt, folyadékba merítjük és hüvelykujjunk lassú emelésével teleszívjuk a pipettát. A dugattyú ismételt lassú megnyomásával engedjük ki a folyadékot, egészen ütközésig lenyomva, miközben a pipetta végét az edény falához érintjük. A pipettahegyben mindig marad némi folyadék, amit nem távolítunk el. Használat közben figyeljünk, hogy a pipetta hegye ne érintkezzen az oldószeren kívül mással, ellenkező esetben cseréljük le. Egyes automata pipettákon külön gomb lenyomásával a pipetta-hegy eltávolítható. Használaton kívül lehetőleg állványon tároljuk! Mivel mérgező vegyi anyagokkal dolgozunk, tartsuk be a munkavédelmi előírásokat! Az előírások betartása mindenkinek a legszigorúbban vett egyéni érdeke, de a laborvezető köteles is mindenkivel betartatni. Vegyszergőzök ellen használjunk szellőző berendezést, és minden műveletet fülke alatt végezzünk. A nikotin bőrön keresztül is felszívódhat, ezért puszta kézzel ne fogjuk meg, hanem használjuk a megfelelő laboratóriumi eszközöket! Ha mégis a bőrre jutna, akkor azonnal mossuk le! A tubokurarin emésztőrendszeren keresztül felszívódva mérgez. Gondosan ügyeljünk arra, hogy ne jusson a szánkba. Ezért

9 a laboratóriumban szigorúan tilos enni, inni és dohányozni! Ha mégis a szánkba kerül, akkor öblítsük ki bő vízzel. Ha már a gyomorba jutott, akkor azonnal hívjunk orvost! Munka közben ügyeljünk a rendre és a tisztaságra! Ha a mérgező oldatok kifolynak, akkor célszerű bő hideg vízsugárral felmosni. Tilos a mérgező anyagokat a lefolyóba önteni. Gyűjtsük őket össze az arra kijelölt tárolóedénybe! Mindenféle kárt és balesetet azonnal jelenteni kell a laborvezetőnek! Az elkészített oldatokat lefedjük, és további felhasználásig hűtőben tároljuk.

10 8. Bioassay vizsgálat Az előző két gyakorlaton elkészített oldatok hatását biológiai mintán fogjuk megvizsgálni, mely béka ideg-izom preparátum lesz. A tapasztalatok alapján megismerhetünk néhány tényezőt, mely az izom kontrakciót befolyásolja. Ideg-izom preparátum a musculus gastrocnaemiusból (vádli) és az őt beidegző nervus isciadicusból áll. Készítése a következő módon történik. A békát dekapitáljuk, gerincvelőjét bonctűvel elroncsoljuk, miután is a végtagok elernyednek, tónustalanokká válnak. A békát hátára fektetjük, a has bőrét és az izmokat haránt irányban átvágjuk, a symphysist szabaddá tesszük. Mindkét combtőnél a bőrt körbevágjuk, majd lenyúzzuk a lábról. Megkeressük a nervus isciadicus kilépési pontját a gerincvelőből és cérnával elkötjük, és a kötés felett elvágjuk az ideget. A béka felső testét ollóval eltávolítjuk. Követjük az ideg lefutását a symphysisig. A symphysist éles ollóval középen átvágjuk, vigyázva, hogy az ideg rostjait meg ne sértsük. A combról eltávolítjuk az izmokat, és felszabadítjuk az ideget, mely szorosan a combcsont mellett fut. Az Achilles-ín alá cérnát vezetünk és szorosan megkötjük, majd a kötés alatt átvágjuk. A m. gastrocnaemiust a térdizületig feltárjuk, majd a lábszárat eltávolítjuk. A combcsontot a térdizülethez közel eső felén szorosan átkötjük, majd a csontot a felső harmadánál átvágjuk. Így megkapjuk az ideg-izom preparátumot, mely a n. isciadicusból, a m. gastrocnaemiusból és a térdizületből áll. Az Achilles-ínra kötött fonalat erősen meghurkoljuk, majd a sartorius-edény alsó részén lévő horogra akasztjuk úgy, hogy a térdizület és az ideg kilógjon az edényből. A combcsonton lévő fonalat az állványra rögzített transzducer érzékelő nyelvéhez csatlakoztatjuk. Az ideget ráfektetjük az ingerlő elektróda-párra, melyet előzőleg állványhoz rögzítettünk. A sartorius-edény végére gumicsövet húzunk, szorítóval elzárjuk, és normál béka Ringer-oldattal töltjük fel. A szorító segítségével eresztjük majd le a felül betöltött különböző oldatokat. A gyakorlaton használt ingerlő négyszöghullámú stimulátor, ahol az impulzusok paraméterei, úgymint amplitúdó, időtartam és frekvencia, egymástól függetlenül állíthatók. A transzducer erő-feszültség átalakító berendezés, mely az izom összehúzódásait, mechanikai munkáját elektromos jelekké fordítja. Az erő-feszültség transzducert erősítőn keresztül analóg-digitális konverterhez kötjük, mely a transzducer analóg jelét a számítógép számára értelmezhető digitális jellé alakítja. Az analóg jelek megszakítás nélküli, folytonos jelek, mint például a mutatós óra. A biológiában analóg szignálnak tekinthetjük az idegi akciós potenciálok időben gyorsan változó feszültségét, vagy a membránpotenciál lassú változását is. A számítógépes felhasználás érdekében ezeket a jeleket digitalizálni kell, ami általában az időben változó mennyiségek diszkrét értékekben, számokban való megjelenítését jelenti. A digitalizálással lehetőség nyílik az adatok tárolására, átalakítására, akár továbbítására is. A számítógépben történik az adatok grafikus megjelenítése is.

11 Kísérleti összeállítás: TRANSZDUCER ERŐSÍTŐ A/D KONVERTER COMPUTER SARTORIUS-EDÉNY INGERLŐ A vizsgálat során a sartorius edényben adott sorrendben cseréljük ki az inkubáló oldatokat: 1. normál béka-ringer 2. kálcium-mentes Ringer 3-7. acetilkolin hígítási sor (a leghígabbtól kezdve) nikotin hígítási sor (a leghígabbal kezdve) A béka-ringerbe tett izom esetén keressük meg az ingerküszöböt: az ingerlő azon legkisebb feszültségértékét, mellyel az ideget ingerelve az izom összehúzódik. Jegyezzük fel, hogy változik az ingerküszöb, ha kálcium-mentes Ringert alkalmazuk. Figyeljük meg az izom spontán kialakuló kontrakciós válaszait acetilkolin és nikotin hígítási sor használata esetén! Jegyezzük fel, mely oldat-koncentrációknál tapasztalható izom összehúzódás! Minden oldat használata után normál Ringerrel mossa át a preparátumot, mert így elkerülhető az izom irreverzibilis károsodása! Ringer-oldat esetén egyes ingerekre rángásokkal válaszol az izom. Kalcium mentes Ringerrel kezelt izom ingerlékenysége fokozódik, kis idő után spontán fibrilláris rángások is tapasztalhatók, mert a membrán depolarizálódik. Normál Ringer adásával a hatás megszüntethető. Acetilkolin bizonyos hígítása spontán, lassú, reverzibilis, tartós kontrakciót eredményez. Ugyanez tapasztalható adott koncentrációjú nikotin-oldat esetén is. Ez bizonyítja, hogy a harántcsíkolt izom kontrakcióját az acetilkolin transzmitter kiváltja, és hatása nikotinos acetilkolin receptorokon keresztül történik. Egy másik ideg-izom preparátumot helyezzük sartorius-edénybe, és 1 órára áztassuk Norcuronoldatba. A fenti kísérleti összeállítást alkalmazva ingereljük az izmot az idegen keresztül (indirekt ingerlés)

12 különböző erősséggel. Ha nem működik, próbáljuk direkt módon, az izom felszínére helyezett elektródákkal kontrakcióra késztetni. Ha még működőképes a preparátum, akkor vizsgáljuk meg az acetilkolin és tubokurarin egymást antagonizáló hatását. 1%-os tubokurarin oldatot cseréljük ki az acetilkolin azon dózisával, mely korábban összehúzódást váltott ki a preparátumon. Figyeljük meg az izom válaszát! Mivel a tubokurarin gátolja az ideg-izom ingerület áttevődést, ezért az izom csak direkt módon ingerelhető. A d-tubokurarin az acetilkolin kompetitív antagonistája: a nikotinos acetilkolin receptorokhoz bekötődve nem engedi a transzmitter kapcsolódását. Ezért nem tapasztalhatunk kontrakciót! A kompetitivitást meghatározza az anyagnak a receptorhoz való kötődési affinitása.