VII. Magyar Földrajzi Konferencia Absztraktkötet Tartalomjegyzék

Átírás

1 VII. Magyar Földrajzi Konferencia Absztraktkötet Tartalomjegyzék 1 TERÜLETFEJLESZTÉS SZEKCIÓ TALAJTAN 1 SZEKCIÓ TALJTAN 2 SZEKCIÓ ÉGHAJLATTAN 1 SZEKCIÓ ÉGHAJLATTAN 2 SZEKCIÓ VÍZFÖLDRAJZ SZEKCIÓ ETNIKAI FÖLDRAJZ SZEKCIÓ OKTATÁSMÓDSZERTAN 1 SZEKCIÓ OKTATÁSMÓDZSERTAN 2 SZEKCIÓ VÁROS- ÉS TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ 1 SZEKCIÓ VÁROS- ÉS TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ 2 SZEKCIÓ FELSZÍNALAKTAN 1 SZEKCIÓ FELSZÍNALAKTAN 2 SZEKCIÓ FELSZÍNALAKTAN 3 SZEKCIÓ MEGÚJULÓ ENERGIÁK SZEKCIÓ GAZDASÁGFÖLDRAJZ SZEKCIÓ TÁJFÖLDRAJZ 1 SZEKCIÓ TÁJFÖLDRAJZ 2 SZEKCIÓ IDEGENFORGALOM 1 SZEKCIÓ IDEGENFORGALOM 2 SZEKCIÓ EGÉSZSÉGFÖLDRAJZ SZEKCIÓ TELEPÜLÉS- ÉS NÉPESSÉGFÖLDRAJZ SZEKCIÓ KÖZIGAZGATÁS ÉS TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ SZEKCIÓ NÉPESSÉGFÖLDRAJZ VÁNDORLÁS SZEKCIÓ REGIONÁLIS FÖLDRAJZ SZEKCIÓ TÉRINFORMATIKA SZEKCIÓ KÖZLEKEDÉSFÖLDRAJZ SZEKCIÓ POSZTER SZEKCIÓ

2 1 TERÜLETFEJLESZTÉS SZEKCIÓ Helyi termékek a helyi gazdaságfejlesztésben G. Fekete Éva Miskolci Egyetem A helyi termék fogalmát két irányból közelítem. Egyrészről a termék helyhez kötöttségét és tájjellegét hangsúlyozva helyi terméknek tekintjük a helyben megtermelt vagy összegyűjtött alapanyagokból, helyben kialakult eljárások (receptek) alkalmazásával, többnyire kisüzemi keretek között előállított, esetleg csomagolásukban is helyi anyagokat, helyi kulturális elemeket felhasználó - ily módon a hely sajátosságait megjelenítő - termékeket. Másrészről a helyi munkaerővel a helyi lakossági igényeket kielégítő termékek sorolhatók ebbe a körbe. Mindkét értelmezésben a globalizációval szemben a helyi termelés és értékesítés felértékelődése jelenik meg. Az első megközelítésben az egyediségen, a másodikban a külső behozatal kiváltásán, a helyi ellátáson van a hangsúly. A fenntartható fejlődés koncepciója minden esetben visszatükröződik. A helyi erőforrások megőrizve hasznosítása, a hozzáadott érték helyi munkaerő általi növelése, a szállítási költségek csökkentése, az egészséges, ellenőrzött eredetű közvetlenül az ismert termelőtől vásárolt - termékek fogyasztási szerkezetünkben való növekedése, a helyi kulturális elemek megőrzése, a térségi összetartozás erősítése képviselik az ökoszociális értékeket. Nem véletlen, hogy a helyi termékek ügye napjaink egyik vidékfejlesztési kulcstémájává vált. A téma láthatóan több ponton is hordoz geográfiai vonatkozásokat. Nem csak a földrajzi tér sajátos szegmensét alkotó vidéki térségekhez való kötődés, de a lokalitás értelmezése és érvényesülése, az endogén fejlődés földrajzi léptéke és forrásai, a termék a fogyasztó a táj kölcsönhatása, a fenntarthatóság érvényesülése is megannyi érdekes vizsgálati témát rejt magában. Előadásomban, a fentieket érintve, a helyi fejlesztés helyi termékekhez kötődő gyakorlati feladataival is foglalkozni kívánok. A területi elmaradottság kifejezésének lehetőségei Pénzes János Debreceni Egyetem A területi fejlettség és elmaradottság számos indikátorral, statisztikai mérőszámmal megragadható, melyek jelentős részét már felhasználták a periférikus területek, települések lehatárolása során. Bár a nagyszámú statisztikai mérőszámok beépítésének lehetősége akár a területi adatbázisok, akár az elemzési eszközök oldaláról adott, mégis felmerülhet annak dilemmája, hogy érdemes-e számos indikátort beépíteni a lehatárolásokba. A területi fejlettség sokdimenziós jellege miatt nem lehet egyetlen mutatóval annak minden aspektusát kifejezni, ugyanakkor a nagyszámú indikátor egy része pedig óhatatlanul is ugyanarra a sajátságra mutat rá, adott esetben felülsúlyozva azt. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a statisztikai mérőszámok tartalma is átalakulhat, elveszthetik magyarázóerejüket, míg mások pedig új egyenlőtlenségekre mutathatnak rá. Éppen ezért érdemes egy vizsgálatot szentelni annak, hogy mely statisztikai indikátorokat érdemes felhasználni az elmaradott területek, települések lehatárolása során. Jelen előadás ennek áttekintésére vállalkozik, illusztrálva az országon belüli területi egyenlőtlenségek megjelenésének néhány formáját. 2

3 LEADER térségek intézményesülése Európában és Magyarországon Patkós Csaba Kovács Enikő Eszterházy Károly Főiskola A vidékfejlesztés, amellett, hogy az Európai Unió egyik fontos szakpolitikája, igazi tudományos jelentőségű téma is egyben. Az európai és hazai vidékfejlesztés egyik fontos eleme az alulról jövő kezdeményezések felkarolása, ami leggyakrabban a LEADER program keretein belül valósul meg. A program napjainkban Európában már a negyedik generációját éli, de a kísérleti programmal együtt hazánkban is már három ciklus óta működik. A LEADER program alapját a helyben kialakuló, önmagukért és közösségükért felelősséget vállalni tudó és akaró emberek és szervezetek partnerségére épülő ún. helyi akciócsoportok (HACS) jelentik. A HACS-ok szervezésében fontos a területi elv, azaz egy adott földrajzi térségből kell hogy kikerüljenek a különböző szereplők (önkormányzatok, civil szervezetek, vállalkozások stb.). A program folyamán a megalakuló csoportok integrált helyi vidékfejlesztési programot dolgoznak ki, amit állami és európai uniós társfinanszírozással működtetett helyi pályázati rendszeren keresztül maguk osztanak szét. Mindeközben a HACS ideális esetben egyre mélyebben szervesül a térségi társadalomba, más szóval intézményesül. AnssiPaasi, finn geográfus elméletét a régiók intézményesüléséről alkotta meg mintegy két évtizede. A teória ez elméleti keretet jelent, melynek megfelelően vizsgálható a különböző méretű területi egységek genezise. A területi egység élete addig tart, amíg az őt életre hívó és életben tartó erők működnek. A kutatás fő célja, hogy megvizsgáljuk a LEADER program eddigi története ( ) során Európában eddig létrehozott HACS-ok intézményesülését. A területi kiformálódás vizsgálatának részcéljai: az akciócsoportok méretének összehasonlítása, meglévő közigazgatási egységekhez való viszonyuk (igazodás a határokhoz) A szimbolikus forma vizsgálatának részcéljai: a HACS-ok nevének, illetve egyéb szimbólumainak vizsgálata, típusalkotás Az intézményi alak vizsgálatának részcéljai: az akciócsoportot alkotó szervezetek típusai, a HACS irányító és gesztor szervezeteinek jellemzői, a korábbi ciklusokban létezett LEADER szerveződésekkel mutatott kontinuitás A kialakult szerepkör vizsgálatának részcéljai: az integrált vidékfejlesztési stratégiák célrendszerének vizsgálata, tipizálás, illetve a továbbpályáztatott támogatások összetétele a stratégiai prioritások szerint Kutatási előfeltevésünk szerint az EU különböző tagországaiban létezett vagy létező LEADER HACS-ok intézményesülésének sajátosságai jelentősen függnek a sajátos tagállami környezettől, de különösen a több cikluson keresztül működő akciócsoportoknál megfigyelhetők, az adott ország sajátosságaitól független közös tulajdonságok is. A működésükben kontinuitást mutató akciócsoportok esetében hipotézisünk szerint a LEADER alapelvek érvényesülése markánsabban jelentkezik. Vizsgálatunkban külön figyelmet kívánunk fordítani a Magyarországon létrejött akciócsoportok (beleértve a 2005-ös kísérleti programot is) sajátosságainak az európai trendek függvényében. H. Kovács Judit - Stunya Edina - Veresné Somosi Mariann: Szegregáció kezelésének lehetőségei Miskolcon 3

4 Társadalmi területi marginalizáció, állami függőségek újratermelése perifériák lakóinak napi gyakorlataiban Timár Judit MTA KRTK RKI Az előadás magyarországi elmaradott vidéki térségekben élő, a területi mellett társadalmi marginalizálódásnak is kitett csoportokhoz tartozó lakosoknak a gazdaság és az állam strukturális átalakulásaira adott válaszait vizsgálja. Ezeket a válaszokat nem mint passzív szereplők reakcióit, hanem mint a tértermelés aktív részvevőinek tapasztalatait, cselekvéseit elemzi azzal a céllal, hogy ezeken keresztül jusson közelebb a marginalizáció és a függőségi viszonyok (újra)termelésének megértéséhez. A bemutatandó kutatásban kiemelt szerepet kapott Castel (1993) szociális kohézió zónáira vonatkozó koncepciója. E szerint az egyes személyek, társadalmi csoportok a betagolódás társadalmi terétől ( zónájától ) a sebezhetőség zónáján át a kiilleszkedési zónáig helyezkedhetnek el, s pozíciójukat két komponens, mint egy koordinátarendszer két tengelye jelöli ki(munkához való viszony, társadalmi-családi társas kötelékek tengelye). A 4 vizsgált kistérségben életútinterjúkban megkérdezetteket ezért nem csak a munkalehetőségek hiányával jellemezhető csoportokból választottuk, hanem bizonyos társadalmi kapcsolatokban a marginalizáltság veszélyét valószínűsítő csoportokból is (romák, fogyatékkal élők, hátrányos helyzetű, így egyedülálló nők). Mivel pedig az etnikai, nemi, testi másságon alapuló jelenlegi magyarországi társadalmi kapcsolatrendszerek egyenlőtlenségekkel terheltek, ezek szinte kivétel nélkül minden interjúpartnerünk munkaerő-piaci esélyeit is rontják. A hatalomban, megbecsültségben, művelődési lehetőségekben stb. megtapasztalt nélkülözésük mellett általában a fizetett munkához is nehezebben férnek hozzá, így a sebezhetőség zónájából könnyen átkerülhetnek a kiilleszkedés zónájába. Az interjúpartnerek megélt tapasztalatai azt támasztják alá, hogy lakóhelyeik periferizációja/marginalizációja, a makrotársadalmi, gazdasági és hatalmi viszonyok és folyamatok nagyon erősen leszűkítik a marginalizálódó társadalmi csoportok cselekvési terét. Ezért a strukturális tényezőkkel együtt az ő legkézenfekvőbb válaszaik is gyakran csak a napi túlélésre nyújtanak megoldást. Hosszabb távon a saját és/vagy a falujuk függőségi viszonyainak és a társadalmi-területi marginalizációnak az újratermeléséhez és ezek kölcsönös erősítéséhez járulnak hozzá. 2 TALAJTAN 1 SZEKCIÓ Csernozjom talajok klíma-stressz- és defláció-érzékenységének értékelése a szerkezeti állapot alakulásával összefüggésben Farsang Andrea Bartus Máté Barta Károly Lázár Enikő Szegedi Tudományegyetem A talajok azon tulajdonságát, amely azt fejezi ki, hogy a talaj hogyan viselkedik a természeti és antropogén eredetű stresszhatásokkal szemben, továbbá milyen mértékben és meddig képes azokat tompítani, környezeti érzékenységnek nevezzük (Várallyay 2003). A talajok agronómiai szerkezete nagymértékben befolyásolja többek között az éghajlati elemek okozta stresszhatások mérséklését, illetve azok súlyosbítását. A szélsőségessé váló időjárási helyzetek ráirányították a figyelmet arra, hogy a helytelenül alkalmazott művelési eljárások, 4

5 eszközök, illetve a talaj túlhasználata módosíthatja a talajszerkezetet, melynek egyik megjelenési formája a talaj felszíni rétegének elporosodása. A poros szerkezet kialakulása során a nagyobb makroaggregátumokmikroaggregátumokká esnek szét, s a létrejövő kisebb frakciók jobban ki vannak téve a szél általi elhordásnak. Birkás et al. (2010) szerint a talaj agronómiai szerkezetének állapota, vagyis a rög (>10 mm), a morzsa (0,25-10 mm) és a por (<0,25 mm) aránya a rendszeresen művelt talajra jellemző folyamatokról (morzsásodás, rögösödés, porosodás) tájékoztat. Amikor a por aránya 25-30%- nál nagyobb, érzékeny, degradált talajról van szó, ellenben a 75-80%-ot meghaladó morzsaarány jó klímastressz-tűrő állapotot mutat. A növekvő por- és rögarány (pl. 10-ről %-ra), valamint a csökkenő morzsaarány (pl. 70-ről 50-40%-ra) kockázatos és igen kockázatos minősítést jelent. Vizsgálataink célja a dél-alföldi csernozjomok szerkezetéből adódó érzékenységének állapotfelmérése, valamint a szélesemények hatására bekövetkező szerkezeti változások bemutatása volt. A vizsgálataink helyszíneit az Alföld déli részén elterülő Észak-bácskai löszhát, valamint az Dél-Tisza-völgy csernozjom területein jelöltük ki. Szerkezeti vizsgálatainkhoz feltalaj mintákat gyűjtöttünk szántó területekről. A talajok agronómiai szerkezeti vizsgálatát száraz szitálással, a talaj aggregátumok átlagos geometriai átmérőjének (GMD) meghatározásával, az aggregátum-stabilitást iszapolást követően a Sekera-féle kvalitatív becslés módszerével végeztük. A csernozjom talajfelszínek agronómiai szerkezetének defláció hatására bekövetkező változásait terepi szélcsatorna kísérletekkel vizsgáltuk 2011 és 2013 nyarán. A vizsgált csernozjom talajokon jelentős részében kockázatos, leromlott talajszerkezetet tapasztaltunk, melyek esetében a porfrakció aránya meghaladta a 60%-ot, egyes esetekben a 70%-ot is, továbbá a GMD értékük az átlagos érték alá esett. A klímastressz-tűrő állapot csupán néhány esetben bizonyult igen jónak, mely területek megfelelő képességgel rendelkeznek az éghajlati elemek által okozott, talajra nézve káros következménnyel járó hatások mérséklésére, tompítására. A szélcsatorna kísérletek alkalmával a 10 perces szélesemények hatására a feltalajban az aggregátum méretek százalékos aránya jelentősen módosult. Az erodálhatósági mérések eredményeit figyelembe véve megállapítható, hogy az egyes talajminták széllel szembeni ellenállását azok por- és iszaptartalma határozza meg, így a talajok szerkezeti állapota, szerkezetének leromlottsága döntő a defláció veszélyeztetettségük szempontjából. Talajfelszínek defláció érzékenységének vizsgálata egy dél-alföldi mintaterületen Bartus Máté - Farsang Andrea - Szatmári József - Barta Károly Szegedi Tudományegyetem Kulcsszavak: kritikus indítósebesség, csernozjom, homok, defláció, szélerózió Magyarország területének potenciálisan 26,5%-a közepesen vagy erősen szélerózió veszélyeztetett (Lóki 2011). A különböző talajfelszínek szélerózió érzékenységét leginkább jellemző tulajdonság a kritikus indítósebesség. Ha a szél sebessége meghaladja a kritikus indítósebesség értékét, akkor a talajfelszínen a részecskék már mozgásba lendülnek és elindul a defláció. Hazai viszonylatban a talajfelszínek kritikus indítósebességének vizsgálata elsőként az érzékenyebb, lazább szerkezetű talajokra terjedt ki, majd felismerve, hogy a kötöttebb, vályog fizikai féleségű, de leromlott, porosodott szerkezetű talajok is defláció érzékenyek, több tanulmány született ezen talajok érzékenységi vizsgálatának tárgyában is (Lóki 2003; Négyesi-Pálfi 2008; Farsang et al. 2011, 2013). 5

6 Kutatásunk során terepi és laboratóriumi szélcsatorna vizsgálatokra támaszkodva határoztuk meg különböző talajfelszínek kritikus indítósebességét és annak alakító tényezőit. Vizsgálataink során Dél-alföldi mintaterületek különböző fizikai féleségű, agronómiai szerkezetű és állapotú talajtípusain végeztünk kritikus indítósebesség vizsgálatokat szélcsatornával. Méréseink során kidolgozott módszer segítségével a lehető legkisebb beavatkozással mértük meg az eredeti szerkezetű talajfelszínek kritikus indítósebességét. A talajfelszínek kritikus indítósebessége mellett számos fizikai és kémiai tulajdonságot mértünk (aggregátumos összetétel, Arany-féle kötöttség, humusz-tartalom, ph, összes só és kalciumkarbonát tartalom), majd statisztikai számítások alapján megállapítottuk a kritikus indítósebesség és az azt befolyásoló talajtulajdonságok közti függvénykapcsolatot. A kritikus indítósebességet leginkább befolyásoló tényező a talaj aggregátumos összetétele, továbbá az ezzel szorosan együtt változó talajtextúra, humusz- és karbonát tartalom. A kapott eredményeket mintaterületen validáltuk, mely Kiskundorozsma külterületén, a Dorozsma- Majsai-homokhát és a Szegedi-sík határán helyezkedik el. Talajviszonyai változatosak, azaz mind a lazább szerkezetű homok, mind a kötöttebb csernozjom talajok megtalálhatók rajta. Vizsgálatunk eredménye a kritikus indítósebesség és az egyes talajparaméterek közti összefüggés feltárása, mely segítségével a lehető legkisebb beavatkozással, ill. költséggel becsülhető a talajfelszínek szélerózió általi veszélyeztetettsége. Térképi alapú, talajtani adatigények kielégítése új, illetve megújított, cél-specifikus, digitális talajtérképek és térbeli talajinformációk előállításával 1 Pásztor László, 1 Laborczi Annamária, 1 Takács Katalin, 2 Szatmári Gábor, 3 Dobos Endre, 1 Bakacsi Zsófia, 1 Szabó József, 4 Illés Gábor 1 MTA ATK TAKI 2 Szegedi Tudományegyetem 3 Miskolci Egyetem 4 Erdészeti Tudományos Intézet A talajok különböző statikus és dinamikus jellemzőire, illetve a környezeti folyamatokban betöltött szerepére vonatkozó információk iránti igények mind hazai, mind nemzetközi szinten számottevőek és folyamatosan bővülnek. A korábban gyűjtött, térképezések, felvételezések által szolgáltatott információk hosszú időn keresztül jól szolgálták a felmerült társadalmi igényeket. A talaj multifunkcionalitásának széleskörű felismerése azonban éppen az adatgyűjtésre fordítható erőforrások beszűkülésével egyidőben következett be. Az aktuálisan rendelkezésre álló, illetve a felhasználók által specifikusan megkívánt információk pedig nem okvetlenül, sőt egyre ritkábban fedik egymást. A korábbi kiterjedt adatgyűjtés, felvételezés, térképezés célja, az annak alapján elvégzett munka, illetve az ezek eredményeképpen született adatok direkt módon nem feltétlenül alkalmazhatók egy adott, talajtani információkat igénylő problémakör kapcsán. Emiatt számos esetben a döntéshozók jelenlegi igényeinek kielégítése sem történhet meg megfelelő hatékonysággal. Ezen probléma megoldása érdekében számos próbálkozás született a létező talajtani információk kiegészítésére, pontosítására, harmonizációjára, korreláltatására és integrálására. A hazai térképi alapú (mostanra szinte kizárólagosan) digitális, talajtani adatigények aktuális kiszolgálására használt térbeli talajinformációs rendszerek számos előnyük mellett sem tekinthetők omnipotensnek. Jól hasznosíthatóknak viszont igen, hiszen jelentős tudás és tapasztalat halmozódott fel bennük, amelyek megfelelő kérdésfeltevéssel és módszerek alkalmazásával belőlük kinyerhetők, megnyitva a továbbfejlesztésük lehetőségeit. 6

7 Archív és aktuális talajtani, valamint kiegészítő környezeti adatok, illetve térinformatikai és alkalmazott matematikai módszerek feladat specifikus integrációjával országos projekt indult (DOSoReMI.hu). Ennek keretében digitális talajtérképezési módszerek alkalmazásával megújítjuk a térbeli talajinformációs szolgáltatásaink tematikus alapjait, illetve az új felhasználói igények kielégítésére célspecifikus, digitális talajtérképek előállításába kezdtünk kvantitatív (klasszikus matematikai statisztikai, geostatisztikai, adatbányászati és térinformatikai elemeket ötvöző) módszerekkel. Univerzálisan használható módszerek híján minden egyes termék előállítása az eredmény térkép pontossága/megbízhatósága és a digitális talajtérképezési erőforrások közti optimalizálással történik. Az eddigi eredményekről szeretnénk beszámolni. Kulcsszavak: adatbányászat, archív adatok, digitális talajtérképezés, geostatisztika A hazai talajosztályozás megújításának módszerei, eredményei Michéli Erika Eötvös Loránd Tudományegyetem Hazai, természettudományos alapokon nyugvó talajosztályozási rendszerünk, mint más genetikai szemléletű rendszerek évtizedeken keresztül jól szolgálták a különböző társadalmak térképezési és döntéshozói feladatait. Az utóbbi évtized tudományos és informatikai eredményei, a megváltozott társadalmi és gyakorlati igények, valamint a globális harmonizációs igények hatottak az osztályozási rendszerekre. Új, szigorúbb definíciókra, standard mérésekre és számszerű adatokra épülő diagnosztikai szemlélet terjedt el a modern talajosztályozási rendszerekben. A bevezetésre javasolt, megújított magyar talajosztályozási rendszer diagnosztikai alapokra, és az évtizedek alatt összegyűlt talajadatokra és tapasztalatokra épül. A pedometria modern eszközeinek alkalmazásával tanulmányoztuk meghatározzuk a folyamattársulásokon alapuló osztályozás egységei között számítható taxonómiai távolságokat az elkülönítési koncepcióira és valós adatokra vonatkoztatva egyaránt. Az objektív számítások és szakértői feldolgozások, viták alapján az osztályozás központi egységeiként 15 talajtípus került elkülönítésre, melyet terepi és számítógéppel támogatott határozó kulccsal határozunk meg. Ezek: Láptalajok, Antropogén talajok, Kövessziklás váztalajok, Kőzethatású talajok, Szolonyec talajok, Szoloncsák talajok, Duzzadó agyagtalajok, Réti talajok, Karbonát talajok, Mezőségi talajok, Agyagbemosódásos talajok, Hordaléktalajok, Homoktalajok, Barnaföldek, Földes kopárok. Az elnevezésekben igyekezetünk a hagyományokat megtartani, a határértékeket pedig úgy kidolgozni, hogy az egységek megfeleltethetők legyenk a Világ Talaj Referenciabázis (WRB, World Reference Base for Soil Resources) hazánkban előforduló talajcsoportjaival. Redox- és kémhatásviszonyok dinamikájának megoszlása a magterületek és a szegélyek között (vizes élőhelyek tájmozaikjaiban) Szalai Zoltán 1,2 Kiss Klaudia 1 Ringer Marianna 2 Horváth-Szabó Kata 2 Németh Tibor 3 Jakab Gergely 1 1 MTA CsFK Földrajztudományi Intézet 2 ELTE TTK FFI Környezet és Tájföldrajzi Tanszék 3 MTA CsFK Földtani és Geokémiai Intézet A domborzat, az éghajlat és a vízhatás és a növényzet által szemmel láthatóan is kirajzolt mozaikok tájsejtjeiben a nedvességállapot, hőmérséklet, ph, Eh eltérő karakterisztikát 7

8 mutatnak, amiből kifolyólag az elemek szilárd folyadék, folyadék-gáz állapotváltozásai más és más úton játszódnak le. A területi különbözőségek nem állandóak, bizonyos időszakokban jelentősek, míg máskor jelentéktelenek. A kémhatásban és a redox viszonyokban mutatkozó különbözőségek a talajoldat összetételében is eltéréseket indukálnak. Ezek az időlegesen megjelenő koncentráció gradiensek az anyagforgalom motorjaiként is működhetnek. Kérdésként merülhet fel, hogy a tájsejtek határai vajon a magterületek között átmenetet képviselnek-e, vagy azoktól eltérő karakterisztikával rendelkeznek? Előadásunkban egy alföldi és egy dombvidéki hidromorf terület példáján kívánjuk bemutatni a főelemek mobilitását befolyásoló tényezők dinamikáinak különbségeit a magterületek és a és a határok között. A magterületeken és a növényzet által kirajzolt határokon a talaj hőmérsékletét ph-ját és redoxviszonyait adatrögzítővel összekötött digitális elektródokkal, elektrometriásan mértük. Az talajoldatot az elektródok mellett kiépített talajnedvesség-gyűjtő csövekkel mintáztuk. A gyűjtött mintákat fémek analíziséhez cc. salétromsavval, a nitrogénanalízishez kloroformmal, a DOC analízishez pedig fagyasztva konzerváltuk. A talajok ásványos vizsgálatához vett mintákat légmentesen lezárt falcon típusú csövekben tároltuk. A talajok és a talajoldat Fe, és Mn tartalmát fl-aas-sel, a TOC és a DOC tartalmat NDIR TOC analizátorral, a talajoldat NO 3 -, NO 2 -, NH 4 + tartalmát UV-VIS fotometrikusan, a talajlevegő N 2 O és CH 4 tartalmát GC- MS-sel mértük. A szegélyek mindkét mintaterületen egyes tájsejtek között átmeneti karakterisztikát mutattak, míg más tájsejteknél a magterületeken kívüli talajkémiai sajátosságokat mutattak. A tájsejtek magterületei között kialakuló vas, mangán és nitrogén horizontális áramlása az előbbi esetekben lehetséges. A másodikként említett szegélyek kialakulása mind a horizontális, mind a vertikális (folyadék-gáz váltáson alapuló) elemforgalmat gátolták. 3 TALJTAN 2 SZEKCIÓ Pixel méretű talajtani heterogenitás pixel alapú talajtani adatbázisok validációja Dobos Endre - Kovács Károly - Vadnai Péter - Bertóti Diána Miskolci Egyetem Az e-soter projekt kvalitatív talajtani információk tárolásának és megjelenítésének új megközelítését fejlesztette ki. A projekt keretén belül létrehozott adatbázis egy több-rétegű raszteres állomány, melyben a komplex genetikus osztályok tartalmi elemeit szétbontva, diagnosztikai jellemzők alapján jelenítik meg. A különböző rétegek a WRB diagnosztikai szintjeinek, jellemzőinek és tulajdonságainak megjelenési valószínűségeit, illetve az adott pixelhez tartozó WRB referencia csoportot (RSG) mutatják be (IUSS WORKING GROUP WRB. 2007). A raszteres adatmodell jelentős térbeli felbontás növekedéssel jár, de a pixelen belüli sokféleség bár kisebb mértékben itt is jelen van. Mivel a pixelek csak egy hozzárendelt osztályt tartalmaznak, így az RSG réteg valós megbízhatóságának jellemzése továbbra is probléma. Sem adekvát validációs adatbázis, sem elfogadott módszertan nem létezik a genetikus talajtérképek tartalmi tényezőket is figyelembe vevő validálására. E munka célja egy olyan validációs adatbázis-fejlesztési módszertan kidolgozása, mely alkalmas lehet a térbeli heterogenitás és területi fedési arányokat tartalmazó adatbázisok validálására. Ehhez természetesen több pontból álló validációs helyszínek szükségesek, melyek alapján jellemezhető a térbeli változatosság diagnosztikai és talajtípus szinten egyaránt. A validációs 8

9 adatbázis pontjainak kiválasztásában a függetlenség és a véletlenszerű mintavételezés az alapvető szempont. Az eredmény egy helyszínenként 5 pont adataiból álló komplex adatbázis, mely tartalmazza az összes megjelenő, felismerhető WRB diagnosztikai jellemzőt és osztályt. Ezen adatok felhasználásával olyan validációs módszertan fejleszthető, mely képes az osztályok közötti hasonlóság szintjeinek figyelembe vételére, és ezáltal talajosztályozási kategóriákat tartalmazó adatbázisok megbízhatóságának jellemzésére. Munkánk második részében a ValiDat.DSM felhasználásával e validációs módszertan két fő elemének, a taxonómiai hasonlósági szintek kvantitatív jellemzésének, illetve az erre épülő adatbázis validációnak módszertani lehetőségeit mutatjuk be. Talajtani vizsgálatok az Agria-innorégió területén Kürti Lívia Dobos Anna Eszterházy Károly Főiskola Az Agria-Innorégió kutatási terület magában foglalja az Egri-Bükkalja kistájat, valamint az egri borvidék tágabb területét. Az Innorégió területén a TÁMOP A- 11/KONV program keretében alapkutatásokat végzünk. Ezen kutatások egyik célja, hogy a régió területén felépítsünk egy egységes természet- és társadalomföldrajzi adatbázist, amelyet az alkalmazott kutatások, települési önkormányzatok felhasználhassanak fejlesztési koncepciók kidolgozásához. Munkánk során kijelölt mintaterület minden településén vettünk mintát, talajfúrásokkal és szelvényásással. A mintavételi pontokat az ún. Catena-elv alapján jelöltük ki, előzetes geológiai és topográfiai felmérés során. A talajszelvények leírását nemzetközi szabvány alapján végeztük el. Megvizsgáltuk a talajok összetételét, szerkezetét, textúráját, valamint CaCO 3, N, P és humusztartalmát. A kapott eredményeket térképen ábrázoltuk, így különböző talajtulajdonság-térképeket készítettünk az egész régió területére összesítve, illetve településenként.ezek a vizsgálatok segítenek rekonstruálni a táj fejlődését, valamint javaslatot tehetünk a tájhasználat változtatására, ha az jelenleg veszélyezteti a talajtakaró épségét. A talajtérképezés-genetikus (100 pontos) földminősítés adatigénye Kovács Károly Zoltán Gál Szabó Lajos Miskolci Egyetem A XX. század eseményeit követően mostanra a falvak elvesztették önellátó képességüket, és a korábbi nehézipar dolgozói pedig a földdel kapcsolatos ismereteiket. Mégis komoly tendencia, hogy családok, vagy önkormányzatok a rendelkezésükre álló kisebb-nagyobb területeken gazdálkodni kezdenek, de még így is óriási területek állnak parlagon, használat nélkül, ami keresi helyét a magyar gazdaságban. Magyarország területének 16 %-a (14500 km 2 ) domb- és hegyvidéki terület (tengerszint feletti magasság alapján), ez Borsod Abaúj Zemplén megye területének 40 százaléka. A megye területének 30 %-a 12%-osnál erősebb lejtésű. Ezeken a területeken nagy táblás mezőgazdasági művelés nem alkalmazható, így megfelelő termőhely-értékelő módszer nincs még rá kidolgozva. Ezt a hiányt kitöltendő kezdtük meg kutatásainkat, hogy miként lehetne a talajtérképes-genetikus földértékelést ilyen domborzatilag, földtanilag és talajtanilag is oly változatos területekre átdolgozni. Már az első lépésnél, mikor az értékelő paraméterek digitális térképeit próbáltuk elkészíteni, vagy meglévő adatokból deriválni nehézségekbe ütköztünk. 9

10 Ebben a cikkben a diagnosztikai talajosztályozás hazai bevezetésének fontosságáról kívánunk szólni, s előnyeiről a termőhely-értékelésben. A talajerózió hatása a szénkörforgalomra Jakab Gergely 1 - Szabó Judit 2 - Kovács József 2 - Mészáros Erzsébet 1 - Centeri Csaba 3 - Szabó Boglárka3 - Szalai Zoltán 1 1 MTA CSFK FTI 2 Eötvös Loránd Tudományegyetem 3 Szent István Egyetem A talaj, mint a második legnagyobb szárazföldi szénraktár alapvető szerepet játszik a szén körforgalmában. A talajok széntartalmának változása közvetlen hatással van a légkör széntartalmára és ezen keresztül a klímaváltozásra. A talajok széntartalma nem csak a klímára hat, hanem pozitívan befolyásolja annak fizikai és kémiai tulajdonságait, vízgazdálkodást és termékenységét. E széntartalom a művelés hatására jelentősen lecsökkenhet, átalakulhat, illetve a művelés következményeként fellépő gyorsított erózió miatt lepusztulhat vagy áthalmozódhat. A talajszén a lepusztulás során vagy feltáródik és a légkörbe kerül, vagy eltemetődik és időlegesen kilép a körforgalomból. Egy intenzíven művelt területen vizsgáltuk a talajvastagság alakulását a domborzat függvényében. Az eltérő mélységű, lepusztult és szedimentálódott rétegekből vett száz minta alapján becsültük az áthalmozás ütemét és tendenciáit. A talajmintákat kémiai, fizikai és diffúz reflektancia értékeik alapján vizsgáltuk. Külön osztályozást végeztünk a diffúz reflektancia spektrumok alapján és ezt összevetettük a hagyományos fizikai, kémiai tulajdonságok alapján készült osztályozással. Habár a két csoportosítás nem fed át teljesen mindkettő alapján ugyanazon felszínfejlődési tendenciák szűrhetőek le, azaz a diffúz reflektancia használata lehetséges alternatívája a hagyományos eljárásoknak. Maximális szerves széntartalmat a felhalmozódási területeket egy és két méter közötti mélységű rétegeiben találtunk. E részek valószínűleg a művelésbe vonáskori felszíni rétegek, az erre lerakódó hordalék jellemzően csökkent szervesszén tartalmú. A minták szerves széntartalma több humuszminőség mutató alapján is egyenesen arányos a szervesanyagpolimertizáltsági fokával. A szerves szénmennyiség egy része tehát a lepusztulás során mineralizálódik, a jelentősebb rész azonban a mélyebb rétegekben halmozódik fel. A talajerózió mértékének változása a modellezett klímaadatok függvényében Magyarországon Mezősi Gábor Bata Teodóra Blanka Viktória Szegedi Tudományegyetem Magyarországon a talajerózió a dombsági területeket érintő egyik legnagyobb ökológiai és ökonómiai hatású veszély. A talajerózió mértékére széles körben használt a parcellaméretre kialakított Wishmeier Smith képlet és ezen az alapon nagyobb területegységek érintettségét is így becsülik (a magyar szabványis ezt a vonalat követi). Ebben az összefüggésben és évtizednyi időléptékbena domborzati tényezőket (lejtőhossz és szög), a talaj erodálhatóságát állandónak tekintve, az klímaváltozásnak a csapadékviszonyokra és a vegetációborításra lehet jelentősebb hatása. A vegetációval kapcsolatos predikciótól eltekintve így az erózió esetleges változásáért a csapadék karaktere lehet leginkább felelős. A klímaváltozásnak magának 10

11 isismert (de részletesen nem számított) hatása a csapadék intenzitásának növekedése, azzal együtt, hogy ezek a csapadékértékek a hőmérsékletnél kevésbé megalapozottak. A vizsgálat során a WS összefüggésszükséges alapadatait használtuk. A kulcs a csapadék intenzitás-változás számítása volt. Ehhez alapnak a közötti Velence-hegység előteri OMSZ állomások 10 perces csapadékméréseit használtuk. (Innen rendelkeztünk mért eróziós adatokkal is.) Az így kiszámított R értéknél kapott trenddel és hasznos technikai megoldásokkal - a REMO és Aladin modellek és csapadékadataira becsülhettük az intenzitást, eredményként mondható az intenzitás növekedését. A fenti 30 éves átlagokra előállítottunk eróziós térképeket, amely hasznos információkat adhatnak arra, hogy mely területeken lehet indokolt az erózió csökkentése szempontjából cselekedni (pl. területhasznosítás, vagy agrotechnika váltással). 4 ÉGHAJLATTAN 1 SZEKCIÓ Fejezetek az éghajlatváltozás magyarországi tudománytörténetéből Jankó Ferenc NYME-KTK Az éghajlatváltozás tudományának nemzetközi történetében megvannak a jól ismert ikonok SvanteArrheniustól, Guy Stewart Callendaron át Roger Revelle-ig. Több munka tárgyalta már a globális felmelegedésnek a kezdeti megtorpanások után felívelő tudománytörténetét. Az előadás célja az, hogy hazai kontextusban bontsuk ki ezt a megismerési folyamatot: milyen teóriák éltek, formálódtak a második világháború előtt az éghajlat változásairól, hogyan fejlődtek ezek az as években? Ismerték-e, hivatkozták-e a kortársak Arrhenius elképzeléseit? Hogyan került be a magyarországi tudományos diskurzusba a szén-dioxid szerepére épített üvegházhatás elmélete, voltak-e viták ezzel kapcsolatban? Honnan jöttek a tudományos információk, keletről vagy nyugatról? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresem majd a választ előadásomban. Székelyföldi telek (éghajlati sajátosságok) Rusz Ottilia Észak-Erdélyi Regionális Meteorológiai Központ Székelyföld éghajlata változatos, elsősorban különböző domborzati formáinak köszönhetően (Keleti-Kárpátok, hegyközi medencék, Erdélyi-medence). Néhány éghajlati idősort tanulmányoztam az es időszakra a következő meteorológiai állomásokról: Csíkszereda (661 m magasságszint), Gyergyóalfalu (750 m), Székelyudvarhely (523 m), Maroshévíz (687 m), Marosvásárhely (305 m), Lakóca (1776 m), Kézdivásárhely (568 m) és Bucsin (1282m). A téli hónapok (január, február, december) adatait vettem figyelembe, de a két hegyi meteorológiai állomás esetében március, április és november hónapokat is, mivel itt a telek ezekre a hónapokra is kiterjednek. Ami a középhőmérsékletet illeti, a legalacsonyabb értékek januárra jellemzőek, Székelyudvarhelyen ez -3.1 C, míg Csíkszeredában -6.6 C. Lakóca esetében február a leghidegebb hónap, itt a középhőmérséklet -7.8 C. A maximum hőmérsékletek pozitívak, de ritkán haladják meg a 10 C-ot, Lakócán viszont előfordult, hogy január és február hónapokban a hőmérséklet negatív maradt. A legalacsonyabb hónapi minimum 11

12 hőmérsékletetet Csíkszeredában mérték 1985 januárjában, ez az érték C. Székelyudvarhelyen és a hegyi állomások esetében a vizsgált időszakban a hőmérséklet nem süllyedt -30 C alá. A téli hónapokban a csapadékok az éves értékek alig 3-7 %-át teszik ki. Az alacsonyabban fekvő állomások estében január és február hónapokban legnagyobb a hóréteg vastagsága (6-16 cm), míg a hegyi állomások esetében februárban és márciusban találhatóak a legmagasabb értékek (52-76 cm). Január, február és március hónapokban a Bucsinban és Lakócán maximális azon napok száma, amikor hóréteg borítja a talajt, míg a többi állomás esetében már márciusban általában kevesebb, mint egy fél hónapot van jelen a hóréteg. Lineáris trendvizsgálatot végeztem, a hónapi középhőmérsékletek esetében csak Lakócán es Bucsinban találtam az áprilisi hónapra statisztikailag szignifikáns és pozitív értékeket, míg a csapadékmennyiség esetében csak Kézdivásárhelyen a van szignifikáns, csökkenő trend, február hónap esetében. A hóvastagságot illetően statisztikailag szignifikáns és pozitív trendet a lakócai állomás estében észleltem a januári, februári és márciusi és áprilisi hónapokra, illetve negatív trendet január hónapra a marosvásárhelyi állomás estében. Faktoranalízist végeztem a teljes idősorokra a hóvastagságot illetően. Ennek alapján két fő faktor különíthető el: első faktorba a hegyközi medencék és az Erdélyi-medence meteorológiai állomásai tartoznak, a másik faktor a két hegyi állomást foglalja magában. Főleg télen gyakori jelenség a termikus inverzió. Napi minimum hőmérskleteket hasonlítottam össze a Bucsin és Gyergyóalfalu között, és az esetek felében, a Bucsinon nagyobb minimum hőmérsékletet regisztráltak. Így például 1996 február 3-án Bucsinon -6.4 C volt a minimum hőmérséklet, míg Alfaluban C-ot mértek. Éghajlatváltozás és emberi alkalmazkodás a középkori meleg időszakban Pappné Vancsó Judit NYME KTK Az éghajlatváltozás lehetséges társadalmi hatásaival foglalkozó vizsgálatok egy része a történelmi időkre tekint vissza, és igyekszik megfigyelni, valamint értelmezni a régmúlt társadalmak sikeres vagy sikertelen alkalmazkodási technikáinak jelenkorra is érvényes tanulságait. Az előadás hét olyan térség esetében tárgyalja e kérdést, ahol az ott élő társadalmak életébe feltételezhetően lényegesen beleszóltak a klimatikus változások. Vizsgálatom alapján azonban kiderült, hogy az alkalmazkodásban nem az éghajlatváltozás adott térségre gyakorolt jellege, hanem az érintett társadalom állapota volt a meghatározó. Mindazok a jellemzők, melyek lehetővé tették egy közösség éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodását, a stabil társadalom bázisán jutottak érvényesülésre. A kihívásokra adott rugalmas válaszok, a változó körülményeket követő technológiaváltás, a természeti környezetről kialakított hosszú távú kollektív emlékezet és tudás, az optimális erőforrásgazdálkodás jól szervezett társadalom hiányában még együttesen sem bizonyult elegendőnek a sikeres alkalmazkodáshoz. Szünetelő melegedés kihívások és következtetések az IPCC jelentéseiben ( ) Mika János Eszterházy Károly Főiskola Bolygónk átlaghőmérséklete legalább tíz éve nem mutat melegedést. Hiányzik a korábban évtizedeken át megnyilvánuló, egyértelmű trend az alsó-troposzféra és az alsó sztratoszféra léghőmérsékletében, az atmoszféra nedvességkészletében és az óceaánok felszínének 12

13 hőmérsékletében is. (Egyes szertzők 1998-től említik a stagnálást, ám ez egy kiugró El-Nino év volt, amit a melegedő tendenciát akkor még tükröző évek vettek körül. A stagnálás oka minden bizonnyal a déli félteke óceánjainak hirtelen felerősödő hőelnyelő képessége magyarázza, hiszen az északi félgömb kontinensein még emelkedik a hőmérséklet, húzódik vissza a hó- és a tengeri jégtakaró. Az Antarktisz körüli tengeri jég kiterjedése ugyanakkor fokozódik. Az éghajlati modellek nem tudják szimulálni a stagnálást, ezen eszközök szerint 0,2 o C melegedésnek kellett volna bekövetkeznie a kérdéses tíz év során. A stagnálást az IPCC Jelentés (Tudományos Alapok, 2013) Döntéshozói Összefoglalója nem exponálja, s az a további Munkacsoportok Jelentéseiben (Hatások, Alkalmazkodás illetve Mérséklés, 2014) sem hangsúlyos. Előadásunkban az IPCC Jelentései alapján ismertetjük a stagnálás szimptómáit, hatásait a rövid ( ) illetve hosszú távú éghajlati prognózisokra, az alkalmazkodási stratégiákra és a kibocsátás-mérséklésre. Mindhárom témakörben ismertetjük a 2013 szeptembere és 2013 áprilisa között napvilágot látó IPCC jelentések kapcsolódó legfontosabb eredményeket. Ezek alapján rámutatunk, hogy a tapasztalt stagnálás- illetve az ezt okozó folyamatok megértésének hiánya a modellekben illuzórikussá teszi a rövid távú alkalmazkodást. Ugyanakkor, a kibocsátás-mérséklés szükséges voltát a stagnálás nemérinti, hiszen a teljes éghajlati rendszer hőtartalma folyamatosan növekszik, s az óceán felső 200 méterében megfigyelt függőleges hőmérsékletkülönbség csökkenése is arra utal,hogy a mélyóceán ma még meg nem értett hőelnyelése sem tarthat örökké. Mindazonáltal érzékeltetjük azt is, hogy a melegedés szünetelése az IPCC negyedszázados fennállásnak legsúlyosabb kihívása, amit a kiadott hivatalos nyilatkozatok sem kezelnek Jelentésekben feldolgozott tényekhez illő komolysággal. Kulcsszavak: klímaváltozás, óceáni hőelnyelés, alkalmazkodás, kibocsátás-mérséklés Szaharai por a Kárpát-medencében Varga György 1,* Bradák Balázs 1 Cserháti Csaba 2 Kovács János 3 Szeberényi József 1 Újvári Gábor 4 1 MTA CSFK FTI 2 Debreceni Egyetem 3 Pécsi Tudományegyetem 4 MTA CSFK GGI Szaharai forrásterületekről évente több száz millió tonna ásványi por kerül a légkörbe, melynek jelentékeny hányada az afrikai kontinenst elhagyva távoli terülteken ülepszik le. Európa déli régióiban viszonylag gyakoriak a Földközi-tengert átszelő szaharai porkitörésekhez köthető különleges légköroptikai jelenségek (elhomályosodás, Bishopgyűrű), illetve a száraz kiülepedési vagy nedves kimosódási epizódok. Mindezen események időnként hazánk területén is megfigyelhetők. Munkánk során különböző, 1979-től rendelkezésre álló napi rendszerességű aeroszol-mérési adatbázis, légtömegek mozgáspályája, valamint műholdas felvételek alapján azonosítottunk szaharai porviharos eseményeket a Kárpát-medence légkörében. Modellszámítások alapján a kiülepedő por mennyiségét, a nedves és a száraz kiülepedési folyamatok jelentőségét is vizsgáltuk. Az intenzív porkifúvások kialakulásához vezető szinoptikus meteorológiai helyzeteket, szállítási útvonalakat és az egyes eseményekhez köthető lehetséges forrásterületeket is meghatároztuk. Három jellemző szinoptikus főtípust tudtunk elkülöníteni, melyek közül a leggyakoribb eset egy az Atlanti-óceán északi medencéje és Északkelet-Afrika felett található magasnyomású légköri képződmény, és a kettő közé északról lehúzódó teknő vagy ciklon kialakulásához 13

14 köthető, döntően tavasszal és nyáron. Jellemzőn tavasszal észlelhetünk mediterrán ciklonok előoldali áramlása által hazánk fölé sodort sivatagi szemcséket légkörünkben. Viszonylag ritkán északnyugat/nyugat felől is érkezhet a Kárpát-medence területére csekély mennyiségű szaharai poranyag, amely kezdetben az afrikai kontinens északnyugati régiója felől az Atlantióceán felé vette útját, de egyre északabbra sodródva a nyugatias áramlások révéneurópa belső területeire jutott végül. A kiülepedő por mennyisége a közti modellszámítások alapján ~65 µg/m 2 -re tehető, de jelentős évenkénti különbségeket tapasztaltunk a számítások alapján ( µg/m 2 /év). A száraz és nedves kiülepedési folyamatok mintegy fele-fele arányban felelősek az ásványi por légkörből való kiürüléséért hazánk területén. Kulcsszavak: porvihar, ásványi por, szinoptikus meteorológia, Szahara 5 ÉGHAJLATTAN 2 SZEKCIÓ Éghajlatváltozás tudás internet Jankó Ferenc NYME-KTK Történeti perspektívában tekintve a tudás és a társadalom viszonyára vonatkozóan négy kérdést legalább feltehetünk: Ki, kinek, hol és milyen közvetítő eszköz segítségével adja át az előzőleg létrehozott tudást. Utóbbi esetében beszélhetünk a tudás médiumairól, azok folyamatos átalakulásáról, változásáról. Bővültek a tudáslétrehozás és közlés, vagy másképpen a tudományművelés helyszínei is (a tereptől a múzeumon, a laboratóriumon át a World Wide Web-ig), annak ellenére, hogy ma a hely szerepét a tudomány globalizációja, vagy az e-tudomány megjelenése igencsak megkérdőjelezi. Végül említhetjük a tudás demokratizálódásának folyamatát, amely mind a tudás létrehozását, mind pedig fogyasztását (felhasználását) tekintve elviekben azt jelenti, hogy egyre szélesebb néprétegek részesülhetnek e kiváltságokban. S itt a sor végén, csakúgy, mint az előzőekben, az Internet, illetve a World Wide Web áll, abban a korban, amelyet közismerten információs kornak nevezünk. Az előadás célja az, hogy egy esettanulmányon keresztül ez az éghajlatváltozás ügyének hazai webes lecsapódása vizsgálat tárgyává tegye a tudás létrehozásának, átalakításának, közzétételének virtuális térbeni folyamatait. Azt szeretném elemezni, illetve bemutatni, hogy az éghajlatváltozás példáján milyen különféle virtuális tartalmakról beszélhetünk, milyen csomópontok, kulcsszereplők ismerhetők meg a tudásalakítási folyamatban, kik számítanak hiteles forrásnak, feltérképezhetők-e az éghajlatváltozásról való tudásalkotás hálózati közösségei, a tudásformálók különböző csoportjai. Termésátlagok vizsgálata szélsőséges éghajlati viszonyok esetén Gál-Szabó Lajos - Kovács Károly Zoltán Miskolci Egyetem A Bükkalján található Tard település közelében elhelyezkedő mezőgazdasági parcellákat vizsgáltam olyan tényezők alapján, mint termésátlagok és csapadékmennyiség. A mezőgazdasági terület nagysága mintegy 1600 hektár és 2012 közötti termésátlagokat vizsgáltam, ezen időszak 16 évéből 3 évet emeltem ki vizsgálat céljából. Egy 14

15 csapadékszegény évet (2012), egy átlag körüli csapadék mennyiséget hozó évet (2004), valamint egy, az átlagtól jóval több csapadékot hozó évet (2010). Kiszámoltam minden növényre a sokéves termésátlagot és ezeket hasonlítottam össze a vizsgált évek terméshozamaival. Megállapítást tettem, hogy mely növények hogyan viszonyultak a szélsőséges időjárási viszonyokhoz. A zalai agrártársadalom klímaváltozással kapcsolatos attitűdje Pappné Vancsó Judit NYME-KTK Az előrevetített klímaváltozás a nyári aszályok növekedésének, a csapadékmennyiség csökkenésének és egyre egyenlőtlenebb eloszlásának, árvíz és belvízveszélyes helyzetek gyakoribb kialakulásának valószínűségét jelzi előre, mely jelentős problémákat okozhat az agráriumban. Zala megyében végzett kérdőíves felmérésünk első sorban a mezőgazdasági termelést érintő hatások felismerésével kapcsolatban a helyi agrártársadalom klímaváltozást érintő ismereteinek, illetve a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás képességének felmérésére irányult. A vizsgálat során kiderült, hogy a megkérdezettek már érzékelik a klímaváltozás hatásait, azonban az alkalmazkodással kapcsolatban csak töredékük rendelkezik konstruktív megoldásokkal. Klímaadaptáció Eredmények és tapasztalatok egy transznacionális projekt kapcsán Földi Zsuzsa Uzzoli Annamária MTA KRTK RKI Az utóbbi évek tudományos eredményei alapján megállapítható, hogy a Kárpátmedencében tipikus éghajlati jelenségek léteznek a klímaváltozással összefüggésben. Általános tendencia a szélsőséges egyúttal káreseményekkel együtt járó időjárási helyzetek gyakoriságának növekedése. Mind a szakmai, mind a tudományos, mind a döntéshozatali szinten egyre inkább aktuális feladat a társadalom klímaváltozással kapcsolatos tudásának, klímaadaptációs képességének és természeti veszélyhelyzetekre való felkészültségének megismerése és javítása. Mindezekkel összefüggésben az Európai Unió Délkelet-európai Transznacionális Együttműködési Programjának (SEE) keretében egy nemzetközi projekt indult a régióban 2012-ben, amelynek alapvető célja egységes módszer és gyakorlat kialakítása a szélsőséges időjárás okozta természeti katasztrófák kockázatának elemzésére és kezelésére, a lakosság kellő felkészítésére. Ez az ún. SEERISK stratégiai jelentőségű projekt több partnerország (Ausztria, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia) részvételével valósul meg. Hat mintaterületen került sor a lakosság, a döntéshozók, ill. a helyi intézményrendszer veszélyhelyzeti felkészültségének társadalomtudományi vizsgálatára 2013-ban (pl. kérdőíves felmérés, fejlesztési dokumentumok elemzése, félig strukturált interjúk készítése, gapanalízis). A helyi közösségekben végrehajtott vizsgálatok önmagukban is rendszerező értékűek voltak és számos tanulsággal szolgáltak, ráadásul vizsgálati alapot jelentettek a projekt egészére vonatkozó nemzetközi összehasonlításhoz. A tanulmány célja tehát a kutatási tapasztalatok és eredmények bemutatása, fókuszálva a beavatkozást igénylő problémákra és hiányosságokra, valamint a szakpolitikai döntéshozatalt elősegítő javaslatokra. 15

16 Az azonos módszertannal lebonyolított empirikus vizsgálatok legfontosabb eredményei a következők. A helyi lakosság nem egyértelműen képes eldönteni, hogy bizonyos természeti veszélyhelyzet milyen mértékben veszélyeztető tényezők. A tájékozottság szintjétől és a jövedelmi helyzettől függ a helyi társadalom klímaadaptációs képessége. A helyi lakosság felkészültségét jelentősen befolyásolja adott település felelős szervezeteinek tevékenysége. A klímaváltozás helyi adaptációs igénye fokozatosan épül be a helyi fejlesztési dokumentumokba. Az adaptációs témakörrel a nemzeti klímastratégiák is csak az elmúlt években kezdtek el foglalkozni, ugyanakkor az EU időszak fejlesztési prioritásainak ismeretében a téma iránti fokozódó érdeklődés várható szakpolitikai és gyakorlati szinten is. A tanulmány az EU támogatásával Közös kockázatbecslés és felkészülés a Duna makrorégióban (SEE/C/0002/2.2/X SEERISK) nemzetközi projekt keretében készült el; Kulcsszavak: klímaváltozás, klímaadaptáció, gap-analízis, SEERISK, Közép- ésdélkelet- Európa Természeti veszélyek feltárása az Eger Energiarégió kutatási mintatérség területén Kürti Lívia Piskóti-Kovács Zsuzsa Eszterházy Károly Főiskola Nemzetközi kontextusban megvalósuló kutatás keretében megtörténik Eger és a vonzáskörzetbe tartozó 22 település esetén a megújuló energiapotenciál és fogyasztópiac feltárása. Ennek részeként kap szerepet a természeti veszélyek számbavétele is. A kutatás során létrehozzuk a mintaterület digitális terepmodelljét, mely alapjául szolgál a csuszamlásveszélyes területek lehatárolásához. Vizsgálatainkban részletesen foglalkozunk az extrém időjárási helyzetekkel: a CARPATCLIM adatbázisából származó meteorológiai adatsorok felhasználásával vizsgáljuk a szélsőséges időjárási helyzetek alakulását és térképezzük azok területi eloszlását. A kutatáshoz jelentős mértékű terepi munka is társul: a térinformatikai környezetben lehatárolt csuszamlás-veszélyes területek terepi dokumentációja is megvalósul. A térinformatikai elemzéseket ArcMap 10.2 térinformatikai környezetben végezzük. 6 VÍZFÖLDRAJZ SZEKCIÓ A talaj-talajvízrendszer komplex értékelése városi környezetben: hidrodinamikai trendek és geokémiai folyamatok Fejes Ildikó - Farsang Andrea - M. Tóth Tivadar Szegedi Tudományegyetem Napjaink egyik fokozódó problémája a felszín alatti vizek elszennyeződése, a főként antropogén hatásokkal erősen terhelt urbanizált területeken. A városi talaj-talajvíz kapcsolatok vizsgálatának fontos szerepe van a szennyezések felderítésében, hiszen a telítetlen zónában felhalmozódott toxikus anyagok fenyegetik leginkább a talajvíz minőségét. 16

17 A talajvíz hidrodinamikájának megismerése a heterogén városi környezetben szinténelengedhetetlen a hatékony hidrogeokémiai kutatásokhoz. A talajvíz minősége tehát önmagában nem, csak komplexen, talajtani- hidrológiai- hidrogeológiai rendszerként értékelhető. Kutatásunkban a szegedi talaj-talajvízrendszer kvalitatív és kvantitatív állapotának felmérését, változásainak és hatásainak nyomon követését tűztük ki célul, mely magában foglalja a vertikális szennyezés-terjedési modellezést, a folyó- és talajvíz-áramlási trendek, valamint a talaj- és a talajvízrendszer közti kapcsolatok feltérképezését. A talajvíz minőségének feltárásához két éves monitoring eredményeit használtuk fel, mely során 12 szervetlen szennyező (Cu, Zn, Pb, Ni, Cr, Co, Cd, As, NH 4 +, NO 3 -, NO 2 -, PO 4 3- ) koncentrációit mértük 28 monitoring kútra vonatkozóan. Az adatokat egy-és többváltozós (korreláció, főkomponens és diszkriminancia analízis) statisztikai módszerekkel elemeztük, melyek segítségével feltártuk a talajvíz minőségét alakító geokémiai folyamatokat és térbeli kapcsolatokat. A legszennyezettebb talajvizű kutak környezetében talajmintákat vettünk, melyek fizikai-kémiai tulajdonságait, valamint a talajvízben is mért fémek koncentrációját határoztuk meg. A talajban zajló szorpciós tulajdonságok meghatározására laboratóriumi egyensúlyi kísérleteket végeztünk a talajok fém megkötő képességére vonatkozóan. Az adszorpciós kísérletek eredményeita háromfázisú talajzóna transzport-modellezéséhez is felhasználtuk. Meghatároztuk a különböző időpontokban feltételezhető fémkoncentrációkat a lefelé migráló talajoldatban, valamint azt az időintervallumot, amely után már megjelenhet a csapadékból és a talajból származó szennyezés a talajvízben. A talajvízszintek és a Tisza fluktuációjának törvényszerűségeit, fraktál viselkedését 30 talajvíz monitoring kútés a folyó vízállás idősorainak felhasználásával RescaledRange (R/S) analízissel vizsgáltuk. A kvantitatív és kvalitatív eredmények összevetésével feltártuk a földtani felépítés, a városi talajok, a talajvíz minősége, valamint a Tisza és a talajvíz fluktuációja között fellelhető kapcsolatokat. A különböző szférák együttes vizsgálatával lehetőség nyílt a város talajtalajvízrendszerének részletes megismerésére, különös tekintettel az urbánus környezetből és az antropogén tevékenységekből adódó hatásokra. Kulcsszavak: városi talaj, talajvízjárás, szervetlen szennyezők, többváltozós statisztika, fraktál viselkedés A talajvíz-változások új szempontú értékelése az Alföldön Rakonczai János Fehér Zsolt Szegedi Tudományegyetem A talajvíz-változások részletes területi értékelése bő fél évszázadra nyúlik vissza hazánkban (Rónai 1961). Ezek a vizsgálatok döntően a talajvíz relatív mélységét, és annak valamilyen referencia időszakhoz viszonyított változásait értékelik. Az 1990-es évek elején a Duna-Tisza közi hátságon tapasztalt jelentős talajvízszint-csökkenés nyomán a vízszintváltozások vizsgálata ismét a tudományos érdeklődés előterébe került. Ennek során számos érv elhangzott vízszint-csökkenés igazi okának meghatározására, amelyek közül sok egymással szöges ellentétben volt ugyan, de egyenként mégis hihetőnek tűnt valamennyi. Bár született tanulmány (Pálfai 1994) az egyes tényezők relatív súlyának meghatározására, ezen számítások hitelességét nehéz volt ellenőrizni. A geoinformatika új lehetőséget kínált a vízkészlet-változások mennyiségi értékelésében (Rakonczai Bódis 2002). A talajvízészlelő kutak viszonylag nagy távolsága miatt azonban a talajvíz-felszín megfelelő pontosságú meghatározása jelentős bizonytalansági tényező volt. Az elmúlt tíz évben több geomatematikai módszert kipróbáltunk a felület pontosabb 17

18 meghatározására, és ezen keresztül a talajvízkészlet-változások pontosítására. A számítógépes feldolgozás hátterének kedvező változása, és a korábbi tapasztalatok hasznosítása alapján ma már megfelelő pontosságú, havi részletességű adatokkal rendelkezünk. Ezek alapján megbízható következtetéseket vonhatunk le nemcsak a változások mértékéről, de határozottabban nyilváníthatunk véleményt a legfontosabb okokról is. Legfontosabb eredményeink: a tájegységszintű értékelésünk megmutatta, hogy a Duna-Tisza közi homokhátság mellett a Nyírség területe is jelentős talajvízcsökkenést szenvedett el nagyobb részben a klímaváltozás következtében, a Duna-Tisza közi homokhátság a táj hosszanti kiterjedése miatt érzékenyebb a klimatikus vízhiányra, a Duna-Tisza közi hátságon a klimatikus hatások szerepe a legnagyobb a talajvízkészletek csökkenésében, a klimatikus hatások az Alföld nagyobb részén még nem okoztak maradandó változásokat (de egy km 2 -nyi területen visszafordíthatatlannak látszik a talajvíz csökkenése). Hidrológiai szélsőségek térképezésének lehetőségei regresszió krigeléssel Szabolcs-Szatmár-Bereg megye belvíz kockázati térképe Takács Katalin 1 Pásztor László 1 Bozán Csaba 2 Körösparti János 2 Bakacsi Zsófia 1 Szabó József 1 Laborczi Annamária 1 1 MTA ATK TAKI 2 HAKI Magyarország medencehelyzetének köszönhetően területének körülbelül egynegyede olyan mély fekvésű, sík terület, amelyről természetes úton nem folyik le a víz, így az ország 45%-át veszélyezteti a belvízi elöntés. Ez a veszélyeztetettségi mérték az egyik legnagyobb Európában, de nemzetközi szinten is jelentős. Belvizek kialakulásakor a felszín egyes területeit hosszú időn keresztül víz borítja, mert a keletkezett vízfelesleg sem felszíni lefolyás, sem beszivárgás útján nem tud távozni. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye országon belüli fekvésének és természeti adottságainak köszönhetően meglehetősen veszélyeztetett terület belvíz szempontjából, így jó mintaterületként szolgált a kockázati térképezéshez. A belvíz kockázati térképezés jelen munka során egy a környezeti modellezésben egyre több területen bizonyító geostatisztikai módszer, a regresszió krigelés alkalmazásával történt. Ennek során a vizsgált tényező térbeli változását a térbeli interpoláció mellett a vele közvetett vagy közvetlen kapcsolatban álló segédváltozók figyelembe vételével modellezzük. A regresszió krigelés során a térképezendő tulajdonságot először a környezeti változók többváltozós regressziójával becsüljük, majd a modellezett értékek és az adatok közötti eltérések térbeli kiterjesztése krigelési eljárással történik. Végül a teljes becslés a regressziós modell és az interpolált eltérés összegeként adódik. A regresszió krigelés környezeti segédváltozói esetünkben a belvizeket kialakító hat fő (domborzati, hidrometeorológiai, talajtani, földtani és földhasználati) tényező volt, melyek közül a domborzatot több paraméterrel jellemeztük. A rendelkezésre álló, korábbi belvíz elöntési térképek alapján pedig a belvízi elöntés relatív gyakoriságát ábrázoló térképet használtuk referenciaként, melynek segítségével történt a modellezéshez szükséges, többszörös, virtuális mintavétel. A regresszió krigelés eredménye a belvízi elöntés gyakoriságára becslést adó, 50 méter cellaméretű térkép. Mivel a munka során referenciaként alkalmazott archív belvízi elöntési adatsor nem elég hosszú távra visszatekintő, ezért az eredménytérkép elöntési gyakoriság pontos becslése 18

19 helyett inkább csak a veszélyeztetettséget regionalizálja. A térkép azonban így is jól alkalmazható a területi tervezés számára. A bemutatott módszer több ponton is továbbfejleszthetőnek gondoljuk: a mintavételi technika pontosításával, segédváltozóként földmegfigyelési adatok bevonásával és egyes adatbányászati módszerek alkalmazása révén. Köszönetnyilvánítás Munkánkat a K OTKA pályázat támogatta. Vadnai Péter: Néhány szó a Duna-vízgyűjtő e-soter talajadatbázisáról Az Alföld vízrajzának posztglaciális változásai Gábris Gyula Eötvös Loránd Tudományegyetem A Kárpát-medence és ezen belül az Alföld pleisztocén vízrajzi változásairól Sümeghy J. térképeit követően több rekonstrukció született. Az utolsó glaciális maximum idejét követő helyzetről és főképpen a holocénre vonatkozólag azonban csak résztanulmányok jelentek meg. Az utóbbi években részben a szerző, részben több fiatal kutató közölte vizsgálatainak eredményeit a peremi hordalékkúpok tanulmányozása alapján. Az Alföld évek óta folyó geomorfológiai térképezése, és az említett kutatások lehetővé tették egy nagyvonalú összegzés elkészítését a posztglaciális több időszakára. 7 ETNIKAI FÖLDRAJZ SZEKCIÓ Contested spaces: Ethnic visibility in the city of Oradea Ágnes Erőss RCAES Hungarian Academy of Sciences City is a place that provides anonymity, at the same time serves as a surface to express opinions, ideologies, differentiating features, both for individuals and groups. Additionally, city offers place for intermingling,on the contrary can turn to be an arena challenged by contesting groups and imaginations about public space. In case of traditional multi-ethnic cities, with rich cultural and architectural heritage in Central-Eastern Europe, these struggles often emerge upon the question: who has the right to be visible in the urban space; and by who in many cases one should understand which ethnic group? Since the second half of the 19 th century, nationalization of public space has become widely employed tool for any political power to symbolically express its ownership over a given territory. There are a great variety of frequently applied methods starting from changing street names and commemorative statues/inscriptions until replacing old buildings (even whole districts) with new ones, promoting and embodying the new regime. While for the dominant group the struggle is to clarify their leading role, for a minority group visibility in public space can be considered as a sign of existence at all. Present paper aims to show how the symbolic appropriation of public space has taken shape in Oradea/Nagyvárad, a multiethnic city in Romanian-Hungarian border region. The article pays 19

20 special attention to present how the public space gets re-structured and ethicized by the aforementioned symbolic appropriation struggles, in certain cases called into being such hidden ethnic places that functions as safe places for the less visible minority group. Identitásvizsgálatok a történelmi Vas megye vegyes etnikumú településein Balizs Dániel MTA-CSFK FTI Kulcsszavak: kisebbségek, etnikai földrajz, kettős identitás, Vas megye, diverzitás A történelmi Vas megye három ország Ausztria, Magyarország és Szlovénia határvidékén elterülő mezorégió. Multipoláris nemzetiségi térstruktúra jellemzi, számos kisebbséggel a határok mentén. Az etnikai diverzitás elmúlt évtizedekben tapasztalható csökkenése nemcsak a kisebbségi nyelvszigetek és szórványok eltűnése, hanem a különböző identitásbeli (kettős identitás, erős lokális azonosságtudat) és nyelvhasználati (két- és többnyelvűség, illetve ennek megjelenési formái) jellemzőkön keresztül is érzékelhető. Tanulmányomban az ún. vegyes etnikumú települések számbeli és területi jellemzőinek, valamint a nemzetiségi elkülönülés mértékének bemutatása mellett a vizsgált területen élő kettős identitással rendelkező népesség arányának meghatározására is kísérletet teszek. Ennek alátámasztására a terepi felmérések, illetve a helyiekkel készített interjúk anyaga szolgál. A kisebbségi településeken a helyi közösség igen magas aránya (30-70%-a) esetében az etnikai, a nemzeti és a lokális azonosságtudat eltérései, valamint a földrajzi és történelmi körülmények és tapasztalatok egy sajátos identitásforma meglétét eredményezik. E gondolkodásmód az egyéni és közösségi térpályák, illetve a nyelvhasználati sajátosságok és a nemzetiségi tudat egyéb reprezentációinak összessége révén jut kifejezésre. Magyarország etnikai szerkezetének változásai az ezredfordulót követően Tátrai Patrik MTA CSFK FTI Kulcsszavak: etnikai földrajz, asszimiláció, szimbolikus etnicitás, migráció, határon átnyúló szuburbanizáció Magyarország lakosságának etnikai összetétele a népszámlálási adatok szerint jelentősen megváltozott 2001 és 2011 között. A számok alapján elénk táruló kép első pillantásra meglepőnek tűnik. A magyarok száma és aránya csökken, míg a kisebbségeké egy-két kivételtől eltekintve nő. Tekintve, hogy a térség nemzetállamaiban az elmúlt évtizedekben, a roma népességet nem számítva, etnikai homogenizáció valósult meg, és korábban Magyarországon is ez a trend dominált, illetve hogy a korábbi hazai kutatások mind a nemzeti kisebbségek fokozódó asszimilációjáról tudósítottak, e folyamatok némileg ellentmondanak a várt eredményeknek. Hogyan lehetséges tehát, hogy a kisebbségek lélekszáma nő, miközben körükben a nyelvváltás és az asszimiláció a szakirodalom szerint egy létező folyamat? És mi a magyarázat arra, hogy több mint egy évszázados nemzetépítés, és 1920 után fokozottan érvényesülő etnikai homogenizáció mellett a mai államterületen a magyar anyanyelvűek aránya alig haladja meg az 1880-ban rögzített értéket? Előadásomban többek között ezekre a kérdésekre keresem a választ. Célom az általános, tehát nem az egyes kisebbségekre lebontott folyamatok ismertetése és elemzése. Igyekszem bemutatni a népszámlálás módszertani változásainak hatását az 20