A fejlődés pszichoszociáliselmélete

Átírás

1 A fejlődés pszichoszociáliselmélete

2 Erik Eriksonélete közvetlenül hatott elméletének alakulására, arra, hogy kiemelkedő fontosságot tulajdonított az identitás érzésének. Németországban született 1902-ben, dán szülők gyermekeként. Születése előtt apja elhagyta a családot, de pár évvel később anyja hozzáment egy zsidó orvoshoz. Sokáig nem mondták meg a gyereknek, hogy nem ő az igazi apja. Skandináv kinézetű zsidóként nőtt fel. A zsidók szemében nem zsidóként, a nem zsidók szemében zsidóként jelent meg. Egyik csoport sem fogadta be igazán. Európai vándorút Anna Freud; kiképző analízis Amerika; gyermekanalitikus Megkapta az amerikai állampolgárságot, s ezzel egyidejűleg Eriksonraváltoztatta a nevét. E két esemény lényegében a teljes identitás elérését jelképezte számára. A dél-dakotai sziú és az észak-kaliforniai yurokindiánok kulturális életét és gyermeknevelési szokásait tanulmányozta a társadalom és a kultúra fontos szerepet játszik az identitás kialakulásában és nyilvánvalóvá vált számára, milyen következményekkel jár, ha egy személyt vagy népet megfosztanak kulturális gyökereitől. Az identitás érzésének elérése és fenntartása a felnőtté válás kritikus fontosságú feladata. S ez a gondolat vált a személyiségről alkotott felfogásának kulcsmozzanatává.

3 A FEJLŐDÉS PSZICHOSZOCIÁLIS ELMÉLETE A legkidolgozottabb pszichoszociális neoanalitikus megközelítés. Freud nézetét osztja arról, hogy a személyiség egymást követő szakaszok során válik egyre fejlettebbé. DE az eriksonigondolatmenet pszichoszociálishangsúlyú: az élet során megtapasztalt társas jelenségek személyiségfejlődési hatásaival foglalkozik. Az elmélet szerint a személyiségfejlődés az egész életünkön át tartó folyamat.

4 ÉN-IDENTITÁS, KOMPETENCIA ÉS KRÍZISÉLMÉNY Központi témája az én-identitás és annak fejlődése. Legfőbb dolgunk, hogy kialakítsuk és megőrizzük erős én-identitásunkat. Egy-egy szakasz sikeres teljesítése után növekszik a személy kompetenciaérzése, sikertelenség esetén pedig alkalmatlanságérzés lép fel. Minden szakaszban pszichoszociális krízist, konfliktust élünk meg. A krízis vagy válság mindig egyfajta fordulópont, olyan életszakasz, amely óriási növekedési lehetőséget rejt magában, ám egyben fokozottabban sérülékennyé teszi a személyt. A krízisek konfliktusai arra utalnak, hogy sikerült-e elérnünk bizonyos pszichológiai minőséget avagy nem. Minden szakasz a társas környezettel való interakció valamely konkrét, konfliktussal vagy válsággal terhes aspektusa köré szerveződik. Az emberek úgy jutnak túl az egyes szakaszokon, hogy valamiféle egyensúlyt alakítanak ki a két érintett minőség között. Eriksontöbbféle szóval próbálta jellemezni, mit érzünk akkor amikor az egyik szakaszból átlépünk a másikba: én-minőségről, én-erőről beszél. Az életkori határok becslések, mivel az egyes személyek menetrendje különböző, de mindannyiunk átmegy minden fázison.

5 IDENTITÁS = AZONOSSÁG Énidentitás: a társas valósággal való kölcsönhatás nyomán kialakuló, tudatosan megélt énélmény Szociális identitás: a személy társadalmi minőségének, jelentésének, egyediségének megfelelője, amely a másokkal való társas kapcsolatok szintjén jelenik meg IDENTITÁSKRÍZIS (fejlődési krízis): Egy-egy fejlődési szakasz végére megbomlik az egyensúlyi állapot, ami szomatikus, pszichés és szociális problémákkal jár, de szükséges ahhoz, hogy a további fejlődés bekövetkezhessék. Fordulópont, sorsdöntő életszakasz.

6 AZ EPIGENETIKUS ELV Valamely konfliktus nem csupán abban a szakaszban létezik, amikor központi szerepet tölt be. Az eriksonielméletben az epigenetikuselv azt jelenti, hogy primitív formában minden krízis már születésünkkor jelen van. Az egyes szakaszokban központi szerepet játszó problémák a szakasz előtt és után is fel-felbukkannak. Egy adott krízissel való találkozáskor magunkkal hozzuk az összes előző szakasz kimenetelét, egy-egy szakasz fő krízisét megoldjuk, ezzel egyben megoldásokat találunk az ezután következő válságokra is. A krízisek nem oldhatók meg egyszer és mindekorra, hiszen előző konfliktusaink megoldásai új és új köntösben visszaköszönnek.

7 AZ ELMÉLET A FEJLŐDÉS ELSŐ NÉGY SZAKASZÁBAN A ZÓNA MODUS MODALITÁS FOGALMAK KÖRÉ SZERVEZŐDIK Zóna Az a speciális interperszonális kapcsolat (anya- gyerek pl.), amelyben a zóna működése és a működéssel kapcsolatos tapasztalatok megjelennek A freudi értelemben vett erogén zóna, amely egy-egy időszakban domináns A lelki fejlődés alapja a szomatikus fejlődés Modus Módszer, tapasztalat, ahogyan a gyermek a testi zónákat ellenőrzése alá vonja A zóna működése során szerzett tapasztalat Modalitás

8 DISZTÓNIA A pszichoszociális krízis tengelyének azon elemei, amelyek nem a fejlődés, nem a kibontakozás útját mutatják (bizalmatlanság, szégyen, stb.) SZINTÓNIA A pszichoszociális krízis tengelyének azon elemei, amelyek a fejlődés, gyarapodás, kiterjedés irányába mutatnak (ősbizalom, autonómia, stb.)

9 A FEJLŐDÉSI SZAKASZOK JELLEMZŐI Az indítóerő a zónához kötött testi fejlődés A szakaszok megoldatlansága fixációhoz vagy regresszióhoz vezet Minden szakasznak megfelel egy identitáselem

10 1. CSECSEMŐKOR Nagyjából az élet első esztendeje. E szakasz konfliktusa az ősbizalom és a bizalmatlanságközött feszül. Ha a gyerek alapvető szükségleteinek kielégítése megtörténik, akkor a biztonság és a bizalom érzését éli meg. Ezt abból láthatjuk, hogy jól eszik, békésen alszik és rendben működik az anyagcseréje. A bizalmatlanság érzését a következetlen bánásmód, az érzelmi elzárkózás vagy az elutasítás váltja ki. Ha legbensőbb érzéseinket inkább a bizalom, semmint a bizalmatlanság uralja, megerősödik a reményrevaló képességünk. A remény nem más, mint hogy tartósan hinni tudunk abban, hogy vágyaink teljesülnek.

11 2. KISGYERMEKKOR 2-3 éves kor. A gyerek törekvéseinek iránya lassan afelé tolódik el, hogy ellenőrzést gyakoroljon saját cselekedetei felett. A feladat az, hogy a gyermek az autonómiaérzését fejlessze ki az önálló tetteit kísérő szégyennel és kétellyel szemben. A szobatisztaságra szoktatást a szakasz fontos eseményének tekinti, mint Freud, bár más okból. Szerinte a hólyag és a belek feletti uralom jó esélyt ad az autonómia és az önkontroll kifejlesztésére A gyermek egyre aktívabban foglalkozik a világ tárgyaival és a környezetében élő emberekkel. A konfliktus sikeres megoldása a szabad akarat én-minőségét fejleszti ki: az eltökéltséget, hogy szabadon cselekedjünk.

12 Az egyik szakasz krízisén való sikeres túljutás előkészíti a személyt a következő fázis krízisének hatékonyabb kezelésére. Hazenés Durrett 1982 Egy éves korban felmérték a gyermekek alapvető bizalomérzetét. Ugyanezeket a gyerekeket 2 és fél éves korukban anyjukkal együtt vizsgálták, amikor egy játszóterületet kellett felderíteniük. Kódolták, hogy egy-egy gyermek hány alkalommal ment át új területre, illetve hányszor vezette oda anyját (autonómia). Azt is kódolták, hogy a mama hányszor vezette át gyermekét új területre (nem autonóm viselkedés). Az egyéves korukban nagyobb fokú alapvető bizalommal rendelkező gyermekek két és fél évesen többet explorálnak, mint kevésbé biztonságosan kötődő társaik. Ez az eredmény azt mutatja, hogy az első krízis sikeres kezelése előkészíti a gyermeket a második krízis jobb fogadására. Tehát az alapvető bizalom érzése a későbbiek során nagyobb autonómiát eredményez.

13

14 3. ÓVODÁSKOR A helyváltoztató mozgások és nyelvi készségek fejlődése teremti meg a következő fázis krízisének előfeltételeit. Ha az ember egyre ügyesebben képes manipulálni a világ tárgyaival, akkor óhatatlanul felmerül benne az igény, hogy hatást fejtsen ki környezetére, hogy ő maga mozgassa a dolgokat, felébred benne az uralom iránti vágy. Ez a szakasz a freudi fallikus fázisnak, az ödipáliskonfliktus időszakának felel meg. E szakasz konfliktusa kezdeményezésa bűntudattalszemben. A kezdeményező gyermek éberen fürkészi, mikor érvényesítheti újonnan szerzett akaratérzését. Ha a kezdeményezés érvényesítése túl gyakran torkollik büntetésbe vagy helytelenítésbe, megjelenik a bűntudat. E krízis sikeres megoldása a szándékolt célelérés én-minőségét alakítja ki: azt a fajta bátorságot, melynek révén elérhetjük céljainkat, anélkül, hogy közben félelmet vagy bűntudatot kellene éreznünk.

15 Az alapvető bizalom érzése valóban segít megteremteni a következő én-minőséget, a kezdeményezés és a szándék képességét. A biztonságosan kötődő gyermekek hamarabb léptek interakcióba az idegen látogatóval, mint a többiek. Ha úgy intézték a kutatók, hogy a gyermek kudarcot valljon a játékban, akkor a biztonságosan kötődőek növelték, míg a bizonytalanul kötődőek csökkentették erőfeszítéseiket.

16 4. ISKOLÁSKOR A freudi latenciakorral esik egybe. Freudi elmélettől eltérően, Eriksonnálennek a fázisnak is megvan a maga konfliktusa, mégpedig a teljesítményés a kisebbrendűségiérzés között. A teljesítmény immár nem abból áll, hogy egyszerűen csak megteszünk valamit, hanem olyasmiket kell tennünk, amit mások értékesnek ítélnek. Mindezt a mások által helyesnek és kívánatosnak vélt módon kell elvégeznünk. A gyermek teljesítményét innen kezdve főként abból a szempontból ítélik meg, mennyire elfogadható a magatartása a nagyobb társas közösség számára. A teljesítmény és a kisebbrendűségi érzés közötti konfliktus sikeres megoldása a kompetencia, hatékonyságén-minőségét alakítja ki, azt az érzést, hogy képesek vagyunk olyasmit tenni, amit mások pozitívan értékelnek.

17 5. SERDÜLŐKOR A pubertás testi változásaival kezdődik és a huszadik életévig tart. Tudatosan elkezdünk gondolkodni önmagunkról és arról, hogyan kapcsolódik személyünk és életünk a felnőttek világához. Helyet kell találnunk e világban, ám ehhez el kell döntenünk, mely szerepek felelnek meg az identitásunknak. E szakasz krízise, az identitásalakuló érzése és a szerepkonfúzióközött feszül. A szerepkonfúzió azt jelenti, hogy az énképnek sok-sok összetevője van, s ezek néha egymással összeegyeztethetetlennek tűnnek. A serdülőkorból akkor kerülhetünk ki erős identitásérzéssel ha sikeresen ötvözzük össze a korábbi pszichoszociálisfázisokból származó én-fogalmainkat és identitásunkat valamiképpen azokkal egyetértésben dolgozzuk ki, akikkel kapcsolatban vagyunk. Ha valakinek nem sikerül szilárd identitást kialakítania, akkor szerepzavar lép fel és így nem képes hivatást vagy ehhez vezető képzést találni magának. Ezek a személyek túlzottan azonosulnak népszerű hősökkel vagy antihősökkel. A sikeres identitás kialakításával együtt járó erény a hűség. A hűség itt a saját identitásunkhoz való ragaszkodást jelenti.

18 JAMES MARCIA: 4 IDENTITÁSÁLLAPOT Identitáskrízis és elköteleződés Az identitás krízis szerinte azt is magába foglalja, hogy aktívan különböző nézőpontokból szemléljük magunkat, és komolyan elgondoljunk e szemle következményein. Saját identitásunk kialakításához szükséges egy bizonyos távolság a családtól, ám a túl nagy távolság hátráltatja fejlődésünket.

19 ELKÖTELEZŐDÉS IDENTITÁSKRÍZIS IGEN NEM IGEN Az identitás elérése: Aki megélte már a keresés korszakát, és el is kötelezte magát. Nem kötődik túlságosan a szüleihez, maga hozza meg döntéseit. Korai zárás: Aki már elköteleződött, ám csak csekély krízist élt át. Közeli kapcsolata van szüleivel. NEM Moratórium állapota: Nem kötődik túlságosan a szüleihez, maga hozza meg döntéseit, de ambivalens, mert sokszor úgy látja, hogy szülei épp azt példázzák, amilyenné ő maga semmiképpen sem szeretne válni. Identitásdiffúzió: Visszakozik az identitáskeresés gondjaitól, szociálisan elszigetelődött. Utalhat arra, hogy valami baj történt az alapvető bizalom kialakulása körül.

20 6. FIATAL FELNŐTTKOR E fázis konfliktusa az intimitás iránti igény az izoláció ellenében. Az intimitás meleg, meghitt kapcsolat valakivel, ami magában foglalja az illető iránti elkötelezettséget is. Az igazi intimitás azt kívánja meg, hogy nyitott és szeretetteljes módon alakítsuk kapcsolatainkat, és készek legyünk arra, hogy legszemélyesebb dolgainkat is megosszuk másokkal. A szakasz ellentétes pólusa az izoláció, amikor eltávolodunk másoktól és képtelenek vagyunk igazi emberi kapcsolatokat teremteni. A visszahúzódásnak következményeként az intimitásra való képesség is elveszhet. Az intimitással összefüggő én-minőség a szeretet: az olyan kölcsönösség, amely legyőzi a különálló identitásokból fakadó ellentmondásokat.

21 7. FELNŐTTKOR A leghosszabb szakasz, s általában a hatvanas életévek közepéig tart. A központi konfliktus az alkotóképesség és stagnálás ellentétpárral írható le. Az alkotásvágy egyik lehetősége a gyermek iránti vágy, hiszen ha a miénkből fakadó életeket hozunk létre, akkor szimbolikusan a jövőben is létezni fogunk. (McAdams& de St.Aubin: a gyermekekkel rendelkező férfiak magasabb pontszámot értek el az alkotóképességet mérő önjellemző skálán, mint a gyermektelenek) Az alkotóképesség magába foglalja a gyermeknevelésen túl, azt is, ha eszméket vagy fizikai tárgyakat hozunk létre, vagy olyan fiatalokat tanítunk, akik nem a mi saját gyermekeink. Az alkotóképesség érzésből kimaradó felnőttek a stagnálás állapotba kerülnek. Stagnálni annyit tesz, hogy valaki képtelen a jövőnek szentelni magát, vagy vonakodik ezt megtenni. A stagnáló emberek saját szükségleteikkel vannak elfoglalva. Én-központúak és én-féltőek. Ha az alkotóképesség mérlege pozitív, akkor kialakul a gondoskodás énminősége.

22 8. IDŐSKOR Az érettség kora, az ember életének zárófejezete. Visszatekintés, a számadás ideje, amikor sorra vesszük döntéseinket, sikereinket, kudarcainkat, életünk fordulatait. A krízis két végpontja az énintegritásés a kétségbeesés. Ha a mérleg azt mutatja, hogy az életünk alapjában véve értelmes volt, választásaink és tetteink alapjában véve helyesek voltak, akkor elérkezünk az énintegritás-érzés állapotába. A konfliktus ellenpólusa a kétségbeesés. A kínzó gondolat, hogy elvesztegettük az életünket. Múltunk áttekintéséből fakadó énintegritásunk a bölcsesség énminőségét teremti meg. Ez nem más, mint hogy némi távolságtartással ugyan, de azért aktívan részt veszünk az élet játékában még akkor is, ha tudjuk, nemsokára elérkezik az idő, amikor végleg el kell hagynunk e világot.

23 Szakaszok Móduszok Pszichoszoc krízis tengelye Jelentős másik Alapvető énerők Központi patológia A társadalmi rend Ritualizációk Ritualizmusok Érettség Az érzéki móduszok generalizáci ója ÉNINTEGRITÁS vs. KÉTSÉGBEESÉS Emberiség, nembeliség Bölcsesség Gőg Bölcsesség Integráció (élettapasztala tok egysége) Szapientizmus Az vagyok, amit megéltem Felnőttkor Alkotás, nemzés GENERATIVITÁ S vs. STAGNÁLÁS Házastárs Gondoskodás Visszautasítás Oktatás és hagyományoz ás Generációs (ideális értékek közvetítése) Autoritizmus Az vagyok, amiben továbbélek Fiatal felnőttkor Genitalitás INTIMITÁSvs. IZOLÁCIÓ Barátság, szerelem Szeretet, szerelem Kizárólagosság Együttműködé s és versengés Affiliatív (kölcsönösség munkában, barátságban, szerelemben) Elitizmus Azok vagyunk, amit szeretünk Serdülőkor Genitális IDENTITÁS vs. SZEREPKONFÚ ZIÓ Kortárs csoport, mások Hűség Elidegenedés Ideológia, világszemlélet Ideológiai (hűség a saját meggyőződés hez) Totalizmus Az vagyok, aki azonos önmagamm al Iskoláskor Latencia TELJESÍTMÉNY vs. KISEBBRENDŰ SÉG Szomszédságis kola Hatékonyság Visszahúzódás Technológiai rend Formális (a teljesítményel érés módja) Formalzmus Az vagyok, amit működtetni tudok Óvodáskor Infantilis genitális lokomóciós KEZDEMÉNYEZ ÉS vs. BŰNTUDAT Család Célelérés Gátoltság, gátlás Ideálprototípu sok Drámai (szerepjáték) Moralizmus Az vagyok, aminek el tudom képzelni magamat Kisgyermek kor Anál muszkulárisu retrális AUTONÓMIA vs.szégyen, KÉTELY Apa figurák Akarat Kényszer Törvény és rend Jogszerű (jó és rossz megkülönbözt etése) Legalizmus Az vagyok, amit szabadon akarhatok Csecsemőkor Orál szenzoros, inkorporatív BIZALOM vs. BIZALMATLAN SÁG Anya figurák Remény Elutasítás Kozmikus rend Megszentelt (az anya megszentelt jelenléte) Idolizmus Az vagyok, amit remélek, és amilyen reményt nyújtok

24 9. ÚTBAN A GEROTRANSZCENDENCIA FELÉ JoanEriksonjavaslatára, kiegészítésként Disztonikuselemek túlsúlya Fontos és hasznos az idősek megértésében és segítésében