A GYULAFEHÉRVÁRI FŐEGYHÁZMEGYE PASZTORÁLIS TERVE A kommunió éve Legyenek mindnyájan egy (Jn 17,21)

Átírás

1 A GYULAFEHÉRVÁRI FŐEGYHÁZMEGYE PASZTORÁLIS TERVE A kommunió éve Legyenek mindnyájan egy (Jn 17,21) Verbum Kolozsvár 2010

2 Szerkesztette: Bodó Márta Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României A gyulafehérvári főegyházmegye pasztorális terve: a kommunió éve: Legyenek mindnyájan egy: (Jn 17,21) / ed.: Bodó Márta. Cluj-Napoca: Verbum, 2010 ISBN I. Bodó, Márta (ed.) 2 Kiadja a Gyulafehérvári Egyházmegyei Pasztorációs Iroda megbízásából a Kolozsvári Verbum Keresztény Kulturális Egyesület Cluj, str. Albert Einstein nr. 2

3 ELŐSZÓ Dr. Jakubinyi György érsek Pasztorális tervünk második esztendejének kihívásai előtt állunk. Ebben az évben is a jubileumi évben megtartott főegyházmegyei zsinatunk irányvonalait követve szeretnénk előrehaladni zsinati utunkon. Krisztussal ezer esztendeig (Jel 20,4) ez a mottónk, amelynek fényében főegyházmegyénkben tavaly ezer éves örökségünket ünnepeltük, egyre elevenebb irányjelzővé válik számunkra az előttünk álló időszakban. Az elmúlt esztendő során Isten szeretetének titkát próbáltuk elmélyíteni pasztorális tervünk keretében. Titok ez a szeretet. Soha nem fogjuk tudni megérteni a maga határtalan, végtelen voltában. És mégis: belőle élünk. Tapasztalhattuk az elmúlt év során: minél inkább tudatosítjuk magunkban, minél inkább szembesülünk Istennel, aki szeretet, annál inkább megújul az életünk. Krisztusban életét is odaadta Isten értünk, csakhogy életünk, örök életünk legyen. Az ő szeretetéből születtünk újjá mindanynyian, az ő életébe kapcsolódtunk be keresztségünkkel a kegyelem erejében. Ebben az életben növekedhetünk az Ige és a szentségek által, amelyekkel szakadatlanul táplál bennünket Krisztusunk, akinek jelenlétét élvez hetjük a világ végéig. Idén figyelmünknek egymásra kell irányulnia. Az új lelkipásztori év lehetőségként kínálkozik számunkra, hogy új fényben fedezzük fel egymást, és új módon viszonyuljunk egymáshoz. Isten nemcsak engem szeret határtalanul, nemcsak engem engedett be a maga szeretetközösségébe, hanem ugyanilyen kegyelemben részesítette minden keresztény testvéremet. És ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást (1Jn 4,11). Az év során lehetőségünk adódik arra, hogy elmélyüljünk Istenhez tartozásunk közösségi tudatában és építsük is ezt a közösséget. Ha Isten ennyire szeret bennünket, akkor nem lehetünk közömbösek egymás iránt, hanem ápolnunk kell kapcsolatainkat, szolgálnunk kell egymást szeretetben. 3

4 Azzal a kívánsággal bocsátom útjára ezen új pasztorális füzetet, hogy valós segítséget nyújtson sokak számára a kommunió évében. Azáltal, hogy a benne kínált iránymutatásokat, módszertani kalauzokat használni fogjuk, újuljanak meg mind nagyobb számban kapcsolataink a családtagok, az egyházközségek tagjai, a papok és a hívek között minden szinten. Legyünk egyre élőbb, igazi közösséggé, krisztusi szeretetközösséggé az őskeresztény közösségek mintájára. Istent sosem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk él, és szeretete tökéletes lesz körünkben (vö. 1Jn 4,12). Kívánom, hogy ez az igazság főegyházmegyénkben egyre szélesebb körben élő tapasztalattá váljék a kommunió évében. Ennek megvalósításáért dolgozunk és imádkozunk közösen. Gyulafehérvár, november 28-án, advent I. vasárnapján 4

5 A kommunió éve: 2010/2011 Szénégető István Az embereknek kell megjavulniuk, hogy jóra forduljanak az idők Márton Áron A terv hiánya jó terv arra, hogy valami hiányos legyen mondja egy szervezéstani tétel. A Biblia feltárja Istennek a teremtett világgal kapcsolatos nagy tervét. Jézus Krisztusban kinyilvánult, hogy Isten Szentháromság. Ő a szeretet (vö. 1Jn 4,8b), és az a szándéka az egyes emberrel és a világgal, hogy ezt a szeretetet megismerje, benne éljen és az üdvösségre eljusson. Hozzászoktunk, hogy egyházunk jó anyaként, kiváló pedagógiai érzéktől vezérelve, egy-egy évre meghívja gyermekeit, hogy valamely fontos alapkegyelemben elmélyüljenek. A világegyházban nemrég a papság évét zártuk, és nem nehéz beismernünk, hogy bizony szűkebb-tágabb környezetünkben meg is hozta gyümölcseit. Erdélyben, az ezeréves fennállásunkat megünneplő közösségünk kezét újra megfogta az egyház, és három éves ciklusra bontva vezetett tovább, hogy a szeretet misztériumában, kommuniójában és missziójában találjuk meg életünk alapjait és földi boldogulásunkat. Kommunió az egyház lényegi tulajdonsága Istennek az a terve, hogy ne külön-külön szentelje meg és üdvözítse az embereket, hanem tegye őket néppé (LG 9). Henri de Lubac az egyházatyák teológiájának egészéből kimutatta, hogy az üdvösséget mindig közösségi valóságnak tekintették. Maga a zsidóknak írt levél városról (vö. Zsid 11,10.16; 12,22; 13,14), tehát közösségi üdvösségről beszél. Ennek megfelelően az atyák a bűnt nemcsak úgy fogták föl, mint egyéni romlást, hanem az emberi nem egységének szétrombolását mint szétforgácsolást és megoszlást. Bábel, a nyelvzavar és a szétválás helye a bűn lényegének a kifejezése. És így a megváltás az egység helyreállítása, amelyben újra olyan egységre találunk, amely a hívők világméretű közösségében épül. 5

6 XVI. Benedek pápánk Spe salvi kezdetű enciklikájában világossá teszi, hogy az egyház kommuniójában a remény közösségi jellege fejeződik ki. Utal Szent Ágoston Probához intézett levelére, amelyben a kulcsszó a boldog élet. A 144. zsoltárt idézi: Boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene (Zsolt 144[143],15). Majd így folytatja: Így tehát ehhez a néphez tartozunk [ ] és Istennel örök életre juthatunk, ezért a törvény célja»a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet«(1tim 1,5). Ez az igazi élet, amely felé valamilyen formában mindig törekszünk, egy néppel való együttléthez van kötve, és csak ebben a közösségben válhat valóra minden egyes ember számára. Ez föltételezi a saját énünk fogságából való kivonulást, mert csak ennek az egyetemes tágasságú alanynak a nyitottságában nyílik meg a szem az örömnek, magának a szeretetnek a forrására Istenre (vö. Spe salvi, 14). A kommunió évének aktualitása Erdélyben 2010 őszétől tehát egyházunk közösségi létünk megújítására hív. A kommunió éve Erdély számára újabb kegyelmi idő lehet, amelynek lehetőségeit nekünk kell megragadnunk. A nagyvilágban az élet különféle területeit érintő krízisek bukkannak fel, és ennek hatásait a romániai magyar közösségünk is bőrén érzékelheti. Katolikus közösségünk jelenlegi, a II. vatikáni zsinaton megújult kommunió-teológiájára épülő pasztorális terve közösségi életünk megújításával nyújthat reményt az egyes embereknek, családoknak, az egyre nehezebb körülmények közé jutó rétegeknek. Romániai magyar közösségünk nehézségei az anyagi helyzet romlása, az életkörülmények nehezebbé válása arra ösztönzi az egyházat, hogy életünk valódi alapjaira mutasson rá, irányt jelöljön ki, szolidaritásra bátorítson, és a Szentlélek által a sokféleségben is megvalósítható egység szükségszerűségéről beszéljen. Árvizek után, esetleges újabb próbatételek, égi figyelmeztetések előtt Jézus Krisztus, az üdvözítő és az egyház közössége jelenti az egyetlen biztos sziklát. A kommunió-teológia és az arra épülő lelkipásztorkodás sürgető feladat, amely nem tűr halasztást. Pár évtizeddel ezelőtt hasonló körülmények közepette Márton Áron püspök így látta népünk életét: Elpogányosodtunk, és pogány szenvedések szakadtak ránk. Az embereknek kell megjavulniuk, hogy jóra forduljanak az idők. Ez az idők parancsa. Új élet: igazságban és szeretetben (Márton Áron 1947 jan. 1-jén elhangzott beszéde). 6

7 Idén lesz tíz éves a Gyulafehérvári Főegyházmegye zsinata. Az egy évtizeddel ezelőtti közös gondolkodás, plébániai és regionális zsinati munka sok esetben valódi együttműködés, közösségi tapasztalat volt. Az évforduló újabb meghívás arra, hogy Zsinati könyvünk javaslatainak és rendelkezéseinek életre váltásában új lendülettel induljunk tovább. A politika új szelei fújnak Magyarországon, amely nemzeti szintű összefogást látszik sürgetni. Az ebben rejlő lehetőségek új reményeket ébresztenek és minket is cselekvésre kell hogy késztessenek. Németországban és sok helyütt a nagyvilágban, különösen Nyugaton, a katolikus templomok kiürültek, szállodává vagy bárrá alakították őket át. Immár nálunk is érezhetőbbé vált a paphiány. A közösségi érzés, a székelyeknél ismeretes kaláka gyakorlata és lelkülete megkopott, mindeközben a némelykor veszélyes tanokat terjesztő keleti, New Age-es irányzatok hódítanak, jellemző a tömb katolikusságban is immár a szekták megjelenése, terjedése. A szórványosodás gondjai is újabb és újabb pasztorális és anyagi kihívások elé állítanak. Székelyföld vagy Erdély templomaiban sok helyen előfordul, hogy az egy templomba járók, akár egy padban ülők még a békecsók nyújtásakor sem néznek egymás szemébe, alig ismerik egymást, bizalmatlanok és kezdeményezés-képtelenek (a családi, rokoni vagy spontán baráti kapcsolatokat, kisebb köröket leszámítva). Ilyen körülmények között az Apostolok Cselekedeteiben bemutatott első közösségek életét kell felidéznünk. Azt olvassuk, hogy ők kitartottak a közös imában és a kenyértörésben. Mindenük közös volt. Akinek földje vagy háza volt, eladta, és árát a szegényeknek adta. Egy szív, egy lélek voltak. Ezt olvassuk róluk, tudván, hogy ez a kegyelmi tapasztalat nekünk is megadatott. Megadatik, ha szeretjük egymást, és igazi közösségben tervezünk, gondolkodunk és élünk. Hisz ahol Jézus nevében vagyunk együtt szeretetben, maga is köztünk él (vö. Mt 18,19). A kommunió évének célja Pasztorális tervünk mottója: Legyenek mindnyájan egy (Jn 17,21). Ez a hitvallás arra ösztönöz, hogy mindnyájan, együtt és közösen, a szeretet-isten jóságát éljük és hirdessük. Mi lehet tehát a célunk? Újrakezdés a szeretetben. Újrakezdés az igazi közösség építésében. A szeretetben való létezés, a felelősségvállalás, az összefogás, az összetartozás tudat, a találkozás, a kölcsönös segítségnyúj- 7

8 tás, az egymás iránti érdeklődés és a kölcsönösség lelkületének gyakorlása. Mindezt: saját környezetünkben plébániai közösségünkben főegyházmegyei szinten. Mit jelenthet a gyakorlatban? A II. vatikáni zsinat kommunió-teológiájának tanulmányozása (Lumen gentium, Gaudium et spes, és ehhez még a Caritas in veritate). Plébániai tervezés a plébániai lelkipásztorkodásban segítőkkel közösen. Kapcsolatfelvétel a plébánia kisebb zónáin belül, személyek személyekkel, családok családokkal való kapcsolatfelvételének bátorítása (a táborokból jól ismert őrangyalos játék lelkületéből kiindulva az őszinte egymásra figyelés, egymás számon tartása, a közös szolgálat és elköteleződés szellemében). Misekatekézis a szentmise azon részeiről, amelyek közösségi létünkre utalnak (egyetemes könyörgések imádkozása ahol lehetséges több személy bevonásával, felajánlási körmenet, adományok oltárhoz hozatala, békecsók és kézfogás, szentáldozás, misék előtti és utáni érdeklődő egymás felé fordulás stb). A megbocsátás és kiengesztelődés lelkületének és gyakorlatának állandó ébren tartása, többször megismételhető katekézis vagy homília formájában. A családi imákhoz való visszafordulás, közös rózsafüzérek, októberi, májusi, júniusi litániák családi otthonokban való végzése. A plébániai életben való részvétel a vasárnapi szentmisén kívül (közös kirándulás, ismerkedés, közmunka, kisebb csoportokban és közösségekben való aktív jelenlét, szolgálataink önkéntes szellemben való felkínálása a pap vagy bárki hívása nélkül is stb.). Saját értékeink, képességeink, talentumaink közösbe tétele, a közösség javára való fordítása. Alkalmas összejöveteleken a meglévő lelkiségi mozgalmak és közösségek fokozatos megismerése és megismertetése a nagyobb közösséggel. 8

9 Hetente egyszer a plébániai munkatársakkal (pap, kántor, sekrestyés, harangozó, irodások, lelkipásztori kisegítők, katekéták, ahol vannak: lektorok, akolitusok stb.) való közös ima és munkamegbeszélés, adott esetben valamelyik reggeli misét követően. A cél a jó hangulat, a szeretet légkörének átélése, egymás közötti megteremtése. Évente plébániai közösségi nap szervezése, ahol a plébánia nagy közössége (gyermekek, fiatalok, házasok, családok, egyedülállók, özvegyek, elváltak, kisebb és nagyobb közösségek, csoportok, lelkiségi mozgalmak, plébániai alkalmazottak, ministránsok, cserkészek stb.) együtt, egy helyen, egyetlen családként nyilvánul meg egy ilyen nap megszervezéséhez lásd a javaslatot (20. oldal). Plébániai szintű Caritas-csoport létrehozása, támogatása. A magányos, idős személyek, szegény sorsú családok és rászorulók listáját a plébános és a közösséget jól ismerő munkatársak közösen készíthetik el, majd a költségvetés bizonyos százalékát előre meghatározott és megszavazott formában nekik átirányítani élelmiszer, számlák kifizetése, pénz formájában. De a tapasztalat azt mutatja, hogy a gondviselés fokozatos támaszt küld és jótevőket, akik erre a célra adományoznak (saját közösségen belül is). Odafordulás az egyházmegyénkben nehezen megközelíthető, elzárt településeken élő szórványközösségekhez, a testvérkapcsolatok mintájára. Ez azt jelenti, hogy valamely nagyobb létszámú közösség odafordul és segíti Dél-Erdély vagy a Mezőség valamely kis létszámú közösségét. Sokszor a látogatás, a felkeresés, a jelenlét is reményt, életet hoz. Ez épülhet a plébánosok spontán, baráti kapcsolataira vagy kaphat szervezett formát is főegyházmegyei szinten. Spontán emberi, baráti kapcsolat keresése más felekezetű lelkipásztorokkal, ahol lehetséges, közös ima és Biblia-olvasás, dialógus esetleges összefogásról és együttműködésről (januári ökumenikus imahét, közös szeretetszolgálat, életvédelem stb.). Munkát kérek, munkát tisztelendő testvéreimtől és mindenkitől. Rajtunk múlik, hogy a kegyelmi időt felhasználjuk. Az aratás sok, a munkás azonban kevés. Soraink fájdalmas mértékben megritkultak. Vállaljon tehát munkát mindenikünk erején felül. A lanyhák is lendüljenek munkába, a buzgók pedig legyenek még buzgóbbak, hogy a kivételesen szép feladatot elvégezzék Isten akarata szerint (Márton Áron: Körlevél, március 25). 9

10 A Szentháromság kommuniója, kommunió-egyház Dr. Nagy-György Attila A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye által jóváhagyott és szorgalmazott újabb hároméves pasztorális terv második évére a kommunió témáját jelölte meg. 1 Ennek függvényében elengedhetetlen, hogy a legtökéletesebb közösségről, a Szentháromságról ne elmélkedjünk. Nemcsak a világegyháznak, hanem az erdélyi részegyháznak is az a feladata, hogy hirdesse mindenkinek a mindenható, szentháromságos egy Istent. Ennek a legtökéletesebb közösségnek kell minden közösség alapjának és modelljének lennie, de mindenek előtt a Szentháromság nevében megkeresztelt híveknek, akik a Jézus Krisztus által alapított egyház gyülekezetének a tagjai. Az Ószövetségben már találkozunk az Atyaisten mellett az Ige fogalmával, aki által teremtette Isten a világot és olvashatunk az ő Lelkéről, amely ott lebegett a vizek felett (vö. Ter 1,2 3) de kifejezetten a Szentháromsággal az Úr Jézus Krisztus által kinyilatkozatott Újszövetségben ismerkedhetünk meg. Legnyilvánvalóbban Jézus megkeresztelésekor a Jordán folyóban. Keresztelő János, miután megkereszteli a második isteni személyt, a mennyei Atya hangja hallatszik, aki tanúságot tesz Fiáról, miközben a Szentlélek rászáll galamb képében (vö. Mt 3,16). Jézus hároméves nyilvános működése alatt gyakran beszél az Atyával való egységéről. A Szentlélek, aki majd el fog jönni, azt fogja tanúsítani, amit az Atyával és a Fiúval való egységből tud és megél. Mennybemenetele előtt a feltámadott Jézus küldi tanítványait, hogy a Szentháromság nevében kereszteljenek meg minden népet (vö. Mt 28,20). Mindezt megelőzően a nagycsütörtöki főpapi imájában azért könyörög, hogy legyenek mindnyájan egy, sőt szorosabb egységre hív a Szentháromsággal: Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egy ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. (Jn 17,21) Jézus itt nemcsak az apostolaiért imádkozik, hanem mindazokért, akik majd hisznek benne és a Szentháromság nevében megkeresztel- 1 Dr. Jakubinyi György: A Gyulafehérvári Főegyházmegye pasztorális terve november 29-én, advent I. vasárnapján. 10

11 kednek, vagyis az egyházi közösség minden egyes tagjáért. Jézus, imádságban megfogalmazva, végrendeletszerűen kinyilvánítja akaratát, hogy az őt követők közössége olyan egységben legyen, mint a Szentháromság maga: hogy egy legyenek, amit mi egy vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy így tökéletesen egy legyenek ők is (Jn 21,22 23). A Szentháromság dogmájának a kérdése a hittételek kialakulásával, fejlődésével már a keresztény ókor második felében napirendre kerül. A niceai (Kr. u. 325) és a konstantinápolyi (Kr. u. 381) zsinatokon a hitvallásban szögezik le, hogy a Fiú egylényegű az Atyával és hogy a Szentlélek a harmadik isteni személy. A Szentháromság tanának az akkori teológusai leginkább Szent Hiláriusz ( 367), Szent Atanáz ( 373), Nagy Szent Vazul ( 379), Nazianzoszi Szent Gergely ( 390), Szent Ambrus ( 393), valamint Szent Ágoston ( 430) voltak. Igaz, hogy van egy elsősorban fogalmazásbeli különbség a keleti és a nyugati egyház Szentháromságról szóló hitvallásában, ami a filioque tan 2 néven maradt fent az egyháztörténelemben, de ez nem érinti üdvösség szempontjából a hívek életét. A múltban a Szentháromságról beszélni az egyik legbonyolultabb logikai művelet volt. Az egyház története folyamán azonban a pasztorációs gyakorlatban a szentháromságtani magyarázatok nem bírtak különlegesebb jelentőséggel. Talán éppen ezért a múlt század végéig nem is helyeződött olyan nagy hangsúly a Szentháromságra mint a keresztény közösség modelljére. Ma már egyértelmű, hogy Isten benső élete és egysége a keresztények és az emberiség egységének a legmagasztosabb modellje. Amint a szentháromságos személyek különbözőek, mégis a legteljesebb egységet valósítják meg, ugyanígy kell a híveknek, a családoknak, a plébániai kis közösségeknek, a részegyházaknak és a különböző felekezeti egyházaknak is a közöttük lévő közösséget kiépíteniük. 3 Ezt a témát a Katolikus Egyház Tanítóhivatala is egészen magáévá tette a II. vatikáni zsinat dokumentumai által (vö. LG 4, 47, GS 24, 40, UR 2). Ahhoz tehát, hogy igazi közösségről, kommunióról beszélhessünk, illetve hogy azt megélhessük, szükségszerű a Szentháromságos egy Isten kommunióját tanulmányoznunk. Ennek a megértéséhez pedig elsősorban 2 A Szentlélek eredetéről, amely öröktől fogva létezik, a keleti teológiában azt vallják, hogy az Atyától származik a Fiú által, míg a nyugati teológiában az Atyától és a Fiútól. 3 Enrique Cambón, A Szentháromság mint társadalmi modell (jegyzetek az előadás nyomán). 11

12 kegyelemre van szükségünk. Hogyan alakul át a Szentháromság modelljére egy közösség vagy maga az egyház? Mitől leszünk mi igazi kommunióegyház? Világosnak kell lennie előttünk, hogy a Szentháromság módjára kell az életünket berendezni! Ugyanarra a szeretetre kell törekednünk, amely a Szentháromságban izzik. A mai trinitárius teológia ezt három kulcsszóban fogalmazza meg: kezdeményezés, befogadás és kölcsönös szeretet. Az a tény, hogy Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve, már a Szentírás első oldalán nyilvánvalóvá válik számunkra (vö. Ter 1,26 27). Ez az isteni aktus képessé tette az embert, hogy arra törekedjen, hogy olyan tökéletessé legyen, mint amilyen tökéletes ő maga (vö. Mt 5,48). Ha tehát a szentháromságos Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve, akkor van bennünk valami az Atyából, a Fiúból és a Szentlélekből is. Ha pedig Istenben a három isteni személyt a legtökéletesebb kölcsönös szeretet teszi eggyé, akkor az embernek is arra van hivatása a teremtettsége által, hogy ezt a szeretetet, a szeretet közösségét megélje: Istennel és felebarátjával. Az Atya a Szentháromságban maga a Teremtő. Ő az, aki mindig teremt a szeretetével. Ő a szerető. Ő a puszta létforrás, a szeretet kútfője, az eredet nélküli eredet, az isteni életnek nem kezdett kezdete, aki mindig ad, mindig teremt, illetve újjáteremt. Ő minket mindig elsőként szeret. Tehát ő a kezdeményező. Ingyenesen, elvárások nélkül adja a szeretetét. Hozzá hasonlóan az embert arra hívja, hogy a szeretet forrása legyen. Ebben gyökerezik az a tény, hogy az igazi keresztény másokért akar élni, érdek és elvárás nélkül mindig kész kezdeményezni mások javára. Isten nemcsak meghívja az embert, hogy társteremtő legyen, hanem azáltal, hogy az ő képére és hasonlóságára teremtette, megadta neki is azt a képességet mindenkinek kivétel nélkül, hogy kezdeményező legyen a szeretet megélésében. Vele szemben első nem lehet a kezdeményezésben, de embertársaival szemben igen. Az embernek folytatni kell ezt a teremtést nemcsak a természetben, hanem a társadalmi viszonyok közt is. Igaz, hogy ez a képesség valamennyire megsérült az áteredő bűn miatt, de a megváltás kegyelme által újra lehetségessé vált. Ha Isten a teremtéskor a jót emelte ki a teremtményeiben: Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott (vö. Ter 1,31), hasonlóképpen a mi szeretetünk is akkor hiteles, ha mindenkiben fel tudja fedezni és értékelni a pozitívumot. A mi megtisztított tekintetünk, pozitív magatartásunk teremt, olyan értelemben, hogy létet ad a másiknak, az életnek új erőforrásait hozva létre. 12

13 Amikor tudjuk szeretni azokat, akiknek szükségük van a szeretetre, akkor látjuk, hogy kivirulnak, megvilágosodnak, kibontakoznak, kifejlődnek a képességeik, amelyek különben talán soha nem kerülnének felszínre. Ebben a tekintetben kell nekünk az első lépést megtenni! Nem szabad kizárólag arra várni, hogy majd a másik kezdjen engem szeretni. Így megtagadnám azt a kegyelmet, illetve képességet, amelyet azáltal kaptam, hogy Isten képére és hasonlatosságára vagyok teremtve. Minden ember az istenképűségében a második isteni személy ikonjaként is van teremtve. Tehát van mindenkiben a Fiúból is valami. A Szentháromságtanban a Fiú viszonya az Atyával kapcsolatban a befogadás. Ahhoz, hogy ne vesszen el az Atya kiáradó szeretete, valakinek be kell fogadnia. Ha az Atya a szerető, akkor a Fiú a szeretett személy. Ő fogadja be az Atya kezdeményezését és a lehető legtökéletesebben viszonozza azt. Az ember csak akkor él a Szentháromság képmása szerint, ha be is fogadja a szeretetet. Ahhoz, hogy gyümölcsöző lehessen valakinek a kezdeményezése, mindig szükség van egy másikra, aki azt befogadja. Ez olyan, mint az áramkörben a pozitív és a negatív pólus. A keresztény embernek mindig kell figyelnie arra is, hogy befogadja mások kezdeményezését. Megvan erre mindenkiben a képesség. A keresztény élet megélésének téves felfogása az olyan fajta elkötelezettség, hogy mindig én kell szeressek, én kell legyek a szeretet főszereplője, én kell mindenkit szolgáljak, és én nem hagyhatom, hogy más szolgáljon nekem. Engedni kell másoknak is, sőt meg kell adni a felebarátnak is a lehetőséget, hogy kezdeményezhessen. De ez csak úgy lesz gyümölcsöző, ha van, aki azt befogadja. Ez olyan, mint amikor valakinek egy szép cserepes virágot adnak ajándékba: azt el kell fogadni, hogy az adakozó szeretete érvényesülhessen. Különben olyan lenne, mintha hagynánk, hogy a földre essen és tönkremenjen A befogadás szeretete megnyilvánulhat például egy ágyban fekvő betegnél, akit meglátogatnak. Lehet, hogy a betegnek inkább a pihenésre, a csendre lenne szüksége, de elfogadja a látogatót, hogy így gyümölcsöző legyen annak a szeretete. Az pedig a szeretet megélésének a művészete, hogy az ember felismerje, mikor és hol kell kezdeményeznie, és mikor van arra szükség, hogy a befogadást élje. Az isteni képmást akkor öltjük teljesen magunkra, ha a Szentlélek szerint élünk (vö. Gal 5,16). A nyugati teológiában a hitvallásnak megfelelően a Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének a megtestesülése. Vagyis az Atya öröktől fogva kezdeményezi a Fiúra irányuló szeretetét, a Fiú ezt öröktől fogva befogadja és viszonozza. A kettőjük kölcsönös 13

14 szeretete a Szentlélek megtestesülése, maga a szeretet. A Lélek az állandó viszonzás, a szüntelen kölcsönösség, magának a szeretetnek az áramlása az isteni személyek között. Ő a szeretet közössége, az egység köteléke. Ettől egy a háromszemélyű Isten. Ettől a szeretet Istene az Isten. Különben nem is lenne Isten. Ettől igazi közösség az egy Isten. Ezért minden közösség legtökéletesebb modellje. Mondhatnánk a Szentlelket ebben az értelemben a kettő közé zárt szeretetnek, ahogyan az Énekek éneke fejezi ki a vőlegény és a menyasszony közötti teljes szeretetet: lezárt kert, lepecsételt forrás. Ez azt jelenti, hogy az ember hivatása is az, hogy kinyilatkoztassa a Szentlelket a kölcsönös szeretet által. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük (Mt 18,20). Isten nevében együtt lenni pedig azt jelenti, hogy a kölcsönös szeretetben vannak együtt a tagok. Ez a kölcsönösség, ez az istenképűség a leginkább érthető és nyilvánvaló a családban, ahol a férfi kezdeményező, a nő a befogadó és a kettőjük kölcsönös szeretete ölt testet a gyermekben. De nemcsak a családban, hanem minden közösségben, ahol az ember ezt a kölcsönös szeretet a Szentháromság példájára, annak modellje szerint éli meg, egyre tökéletesebb közösséggé lesz. Ha nehéznek tűnik vagy képtelennek érzi magát erre az ember, tudnia kell, hogy ez a képesség megvan mindenkiben, mert Isten azaz a Szentháromság személyeinek ikonjára van mindenki teremtve. A nyugati trinitárius teológiával szemben, ahol a személyek közötti kölcsönös szeretet mint egy lezárt egyenlőszárú háromszög képzelhető el, a keleti teológiában ahol a Szentlélek az Atyától származik a Fiú által mint nyitott vonal vagy lépcső képzelhető el. Mindkét hagyománynak megvan a maga sajátossága, de egymást ki is egészítik. Amikor a Szentháromságról mint a közösség vagy a társadalom modelljéről beszélünk, ez azt is jelenti, hogy ennek a két teológiai irányzatnak megfelelően kell megvalósulnia. Ameddig ez a közösség a nyugati értelemben: a szeretet kommuniója a zárt vonal, addig a keleti feltárja, hogy Istennek ez a szeretete éppen azért, mert isteni szeretet, nem marad magába zárva, hanem nyitottság van benne, kiárad, kilép: ez a nyitott szeretet. Ez azt jelenti, hogy minden közösségnek belső intimitása és egyben nyitottsága is van. Egyrészt ápolni kell a szeretet közösségét egymás között, hogy megtapasztalhatóvá legyen a közösségben jelenlevő szeretet-isten. Másrészt pedig egy közösség nem lehet önmagában csak zárt, azaz kizárólagos, egocentrikus, hanem nyitottá, befogadóvá kell válnia. Ebben az értelemben sosem szabad egy csoportnak elklikkesednie még az egyházon belül sem. Ki kell su- 14

15 gároznia, mintegy továbbadni másoknak is a megtapasztalt szentháromságos közösség kegyelmét, hisz arra mindenki hivatott, annak megélésére, illetve megvalósítására megvan a képessége. A Szentháromság sem marad meg csak önmagában, hanem szeretete kicsordulásával teremtette a világot és benne az embert. Ehhez hasonlóan, még a családban is, habár szükségszerű a belső zártság, intimitás (és ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania), nyitottnak kell lenni a kívülállók számára is. Így a közösségeknek is mindig nyitottaknak kell lenniük az újabb tagok számára. Nemcsak a közösségeken belüli tagoknak kell ilyen szentháromságos viszonyban lenniük egymással, hanem a plébániai csoportok, lelkiségi mozgalmak, egyesületek között is meg kell ennek a viszonynak valósulnia. Tágabb értelemben érvényes ez a különböző részegyházakra, sőt a különféle keresztény felekezetekre is. Saint-Exupéry szerint szeretni nem azt jelenti, hogy (csak) egymás szemébe nézünk, hanem hogy mindketten ugyanabba az irányba nézünk. Ez a létnek csak látszólagosan ellentmondásos törvénye. Mondhatnánk úgy is, hogy a szentháromságos törvény kölcsönös nyitottság, a kettő zárt, intim szeretetének a védelme és üdvössége. Amikor a Szentháromság benső életéről mint a keresztény közösség modelljéről beszélünk, azt is figyelembe kell vennünk, hogy a Szentháromság nemcsak statikus minta, hanem dinamikus élet. Erre az életre kaptak a keresztények is meghívást, ennek a megvalósítását már itt a földön el kell kezdeniük. Vagyis a közösségeknek és az egyháznak magának a Szentháromságot kell visszatükröznie a földön. A teológia erre a szentháromságos életdinamikára a perikorézis görög szót használja, amelyet elég nehéz lefordítani a modern nyelvekre. 4 Az Atya és a Fiú közötti kölcsönös szeretet a Szentlélekben amely kiárad az emberek szívébe is abból az örömteli, szabad és abszolút ürességből származik, amelyben megvalósul a három isteni személy perikhoreszisze (egymást magába foglaló, egymást átjáró élete) (Piero Coda). A perikorézis tehát azt jelenti, hogy a személyek egymást áthatják, kölcsönösen jelen vannak egymásban, s ez teszi lehetővé a legmélyebb közösséget, ugyanakkor egymás személyének a legteljesebb tiszteletben tartását. Amikor ilyen típusú kapcsolatokat hozunk létre, a másikká válunk, de még inkább megvalósul a saját személyiségünk. Ez a perikorézis, az isteni, a szentháromságos élet két alapvető 4 Vö. Klaus Hemmerle, Unterwegs mit dem dreieinen Gott. Schriften zur Religionsphilosophie und Fundamentaltheologie 2, in Ausgewählte Schriften, Band 2, Freiburg in Bresgau 1996,

16 eleme: 1. egymásban lenni, kölcsönösen a másikban lenni, kölcsönösen a másikká válni, 2. közben még inkább megőrizni és kibontakoztatni a saját személyiségünket és még inkább tiszteletben tartani a másik személyiségét. Amikor mi, emberek, ilyen típusú kapcsolatokat valósítunk meg egymással, miközben éljük a másikat, még inkább önmagunkká válunk. Mit jelent tehát perikorétikusan élni egymás között, legalább ketten vagy hárman? Enrique Cambón teológus szerint ez azt jelenti, hogy élem a másikat, azonosulok vele, a másik vagyok. Vagyis ahogyan mindegyikünknek megvan a képessége, hogy magába mélyedjen és beleélje magát a saját lelkivilágába, úgy ki kell fejlesztenünk kölcsönösen azt a képességet, hogy beleéljük magunkat egymás világába. Ez a kapcsolat valósul meg tökéletesen és teljesen az isteni személyek között, amit a megkülönböztetés egységének nevezünk: az egyik a másikban lakik (pl. Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned vö. Jn 17,21), de közben nem keverednek össze és nem oszlanak meg, nem helyezkednek egymás fölé, és nem asszimilálják egymást. Mindegyik éppen azáltal valósul meg, hogy a másiknak ajándékozza magát: az Atya éppen a Fiúnak való teljes odaajándékozásában valósítja meg atyai mivoltát, tehát éppen ezért Atya. A Fiú éppen a befogadásában válik Fiúvá, a Szentlelket éppen a kölcsönösség teszi Lélekké. 5 Ezt a dinamikus isteni, szentháromságos életet mi is megtapasztalhatjuk, ha elveszünk a másikban, ha belehelyezkedünk a másikba, ha a másik mondanivalóját magunkba foglaljuk, ha átváltozunk belé. Ezt a szentháromságos közösséget a leginkább egy igazi szimfóniával lehetne szemléltetni, ahol mindegyik művésznek és hangszernek megvan a maga szerepe. Ez messzemenően nem uniformizmust jelent, ahol mindenkinek fel kell adnia önmagát, személyiségét és úgy a másikká válni, hogy azt utánozza. A hegedű nem lehet nagybőgő és fordítva sem. Perikorézisszerűen ismerni kell a másikat és önmagát is. Teljesen oda kell figyelni a másikra és a maga teljességében kell adnia önmagát. Különböző módon fejezik ki magukat, de nem egymással ellentmondásosan, hanem kiegészítően. Ezt jelenti az egység a sokféleségben -t: különböző hangszerek játsszák ugyanazt a melódiát. A Szentháromság képére és hasonlatosságára létrehozott közösség is így tudja igazán dicsőíteni Istent és olyan szeretetlégkört teremteni, ahol mindenki jól érzi magát. 5 Vö. Enrique Cambón, Comunione trinitaria e sviluppo sociale. Chiave di lettura della Caritas in veritate, in: GenBs Nr. 1 2,

17 Kommunikáció a csoportfoglalkozásokon Both Vanda Erzsébet A világegyházhoz hasonlóan egyházmegyénkben is fontos szerephez jutnak a különféle kiscsoportok, amelyek változatos tevékenysége és jellemzői láthatóvá teszik az egy test tagjainak sokféleségét és szükségességét. Hatékony működésükhöz elengedhetetlen néhány lényeges tudnivaló ismerete a csoportok megszervezésével és működésével kapcsolatosan. Az egyházi csoportok kialakítása általában lelkiségi irányzatok vagy korosztályok szerint történik. Az említett összekötő tényezőkön kívül ezek heterogén csoportok, mivel a tagok összetétele eltérő a nem, foglalkozás, társadalmi státus, családi állapot stb. szempontjából. A csoportot alkotó egyének e különbözősége, és magának a csoportnak mint közösségnek a sajátosságai szükségessé teszik néhány alapszabály betartását a tagok közötti interakciók során. A különféle foglalkozások alatt létrejövő folyamatok egyaránt hatással vannak az egyénekre és a csoport egészére, pozitív vagy negatív irányba mozdítják a közös tevékenységeket, az egyéni hozzáállást, ezért a csoportdinamika elemeinek nevezik őket. A csoportvezető feladata felismerni és hatékonyan használni a spontán módon alakuló dinamikus folyamatokat. A csoportdinamika megfelelő alkalmazása pozitív eredményekhez vezet mind a csoport, mind az egyének szempontjából; ha viszont nem veszik figyelembe, a csoport elvesztheti irányát; nem megfelelő alkalmazása pedig káros következményekhez (pl. a csoport felbomlásához, egyéni sérülésekhez) vezethet. A csoportdinamika egyik központi eleme a tagok közötti kommunikációs és interakciós minták kialakulása. Az interakció a személyek közötti kapcsolatokat jelenti, amelyek által a résztvevők viselkedése vagy viszonyulásmódja átalakul. Egyik konkrét formája a kommunikáció, amely az emberek között folyamatosan megvalósul. A folyamatosság azért lehetséges, mert az ember nem csupán szavaival, hanem hangszínével, hangmagasságával, hallgatásával, tekintetével, gesztusaival, mozdulataival, testtartásával, öltözködésével stb. kommunikál. A kommunikáció célja 17

18 elsősorban a különféle üzenetek közlése, de ide tartoznak más célok is, mint: mások megértése, a hatalom megszerzése, önmaguk megvédése, kapcsolatok kialakítása és fenntartása stb. Az egyének által gyakorolt kommunikációs minták általában ugyanazok a különböző helyzetekben, ezért az egy csoporthoz tartozó személyek segíteni tudnak egymásnak az egyéni kommunikációs problémák azonosításában és javításában. A kommunikáció által közvetített üzeneteket szelektív módon fogják fel az emberek, vagyis saját értékrendszerüknek, egyéni szempontjaiknak megfelelően. Ez azt jelenti, hogy mindenki arra az üzenetre figyel fel legjobban, amely számára érdekesnek, fontosnak tűnik, illetve úgy értelmezi az elhangzott üzeneteket, ahogy saját meggyőződésének megfelel, gyakran torzítva azokat. A létrejövő kommunikáció a hallható és látható üzeneteken kívül mindig rendelkezik mögöttes tartalommal, amelynek felismerését a csoportvezető kitartó gyakorlással sajátjává teheti. A rejtett üzenetek felismerése azért fontos, mert gyakran konfliktusok kiindulópontja, és ugyanakkor megoldási kulcsa lehet. Egyik általános kommunikációs akadály az információ torzulása, különféle okok miatt (pl. nyelvi nehézségek vagy szervi problémák). Ennek megelőzésére jó módszer a visszajelzés, amely által a közlő számára kiderül, hogy helyesen értették-e üzenetét, és lehetősége nyílik újrafogalmazni azt. A visszajelzés hatékonnyá tétele érdekében ahhoz a taghoz kell azt intézni, aki az üzenetet közölte; tartalmaznia kell az elhangzottakat a visszajelző által értett módon, és tapintatosan kell fogalmazni. A csoport jó működéséhez nem csupán a vezetővel folytatott kommunikáció, hanem a tagok közötti interakciók kialakulása is szükséges. Ez megköveteli, hogy a vezető ne akarja uralni a csoporthelyzeteket, vegye észre és bátorítsa a visszahúzódó tagokat, és hagyja az egyéneket egymás között szabadon kommunikálni. A csoporttagokat bátorító magatartása jobban bevonja a résztvevőket a tevékenységekbe, növeli elkötelezettségüket, így a közösség hatékonysága is növekedni fog. Ez a hozzáállás nem azt jelenti, hogy a vezetőnek nem kell kézben tartania a találkozók lefolyását, hiszen időnként előfordulnak olyan közlések bizonyos csoport tagok részéről, amelyek fölöslegesek a csoportmunka szempontjából, illetve eltérítik a kommunikációt a tárgytól. Ezekben az esetekben szükséges a közbelépés, és a témához való visszatérítés. A csoportvezető tudatában kell legyen néhány jellemzőnek, amelyek befolyásolják a kommunikációt és a csoport tevékenységét. Ilyenek a csoporttagok közötti érzelmi kötelékek: a pozitív érzelmek elősegítik, míg 18

19 a negatívak akadályozzák a személyek közötti interakciókat, és általuk a csoport működését. A spontán módon és elkerülhetetlenül kialakuló alcsoportok szintén jó vagy rossz hatással lehetnek a csoport működésére nézve, attól függően, hogy a csoport egészéhez hogyan viszonyulnak. Az interakciós mintákat ezen kívül befolyásolja a csoport nagysága, hiszen több tagból álló csoportban nehezebb a személyes kapcsolatok fenntartása. A közös tevékenységek során kialakított fizikai elrendezés, az ülésrend szintén hatással van a kommunikációra. A demokratikus vezetésű, csoportcentrikus közösségekben a kör alakú elhelyezkedés a legkedveltebb, amelyben szabad áramlású kommunikáció valósulhat meg a tagok között, valamint a vezetővel. A tagok csoportban kialakult státusa szerint megoszlik a kommunikációban való részvételük: a központi szerepet elfoglaló személyek társaságát gyakrabban keresik a többiek, míg az alacsonyabb státusban lévők kevésbé vesznek részt a kommunikációban, illetve a peremre szorulnak. A csoporton belüli kommunikáció hatékonyabbá tétele érdekében a csoportvezetőnek arra kell törekednie, hogy megerősítse a kívánt interakciós mintákat, fokozza a tagok közötti pozitív érzelmi kötelékeket, vonja be az alcsoportokat a teljes csoport tevékenységébe, a kívánt formába alakítsa a csoport méretét, struktúráját, illetve a hatalmi viszonyokat. Figyelnie kell arra is, hogy a csoportban létrejövő kommunikációs és interakciós minták nem csupán a közös célok elérését segítik, hanem az egyének társas és érzelmi szükségleteinek kielégítésére is szolgálnak. A katolikus egyház közösségi életének ősmintája és forrása a szentháromságos személyek szeretetben létrejövő egysége. A keresztényeknek ezért a különféle lelkiségi vagy más egyházi csoportokon belül, valamint az egyes csoportok között a kommunió megvalósítására kell törekedniük. Bár e feladat minden megkeresztelt emberre vonatkozik, legnagyobb felelősség mégis a csoportok vezetőit terheli, akik a személyek és a csoportok fejlődésének előmozdítása érdekében tudatában kell legyenek az említett legfontosabb csoportdinamikai alapelveknek. 19

20 Javaslat a plébániai közösségi nap megszervezésére és levezetésére Szénégető István Cél A plébánia minél nagyobb létszámban és bensőséges, családias hangulatban töltsön el egy délutánt/napot. Kiket hívunk meg? Plébános, más lelkipásztorok, katekéták, plébániai munkatársak, gyerekek, fiatalok csoportjai, házasok vagy családosok, idősek csoportja, más kiscsoportok a plébániáról, lelkiségi mozgalmak, esetleg filiák családjai stb. Alkalmas időpont Köthetjük pünkösd ünnepéhez, pl. pünkösd hétfőn, vagy Szentháromság vasárnapja környékén, erre alkalmas napon. Lehetséges programpontok Köszöntés, bemutatkozás, énekek, téma felvezetése, kiscsoportokban való munka, kisebb közösségek bemutatkozója (imacsoport, rózsafüzér társulat, cserkészek, bibliaközösség, életige-csoport, családos közösségek, hittancsoportok, taizéi csoport stb.), szentmise, agapé (bográcsgulyás, kalács, sütemények, amit magunkkal hozunk). 20

21 A szervezés lépései Előtte egy két hónappal a plébános meghívhatja néhány munkatársát (világi lelkipásztori segítők, katekéták, kántor, sekrestyés) közösen határozhatják meg a célt, imádkozhatnak a nap sikeréért, választhatnak mottót, felépíthetnek egy programot, megszervezhetik a megszólítások rendjét, vagyis hogy ki kiket szólít meg a közösségben. Feladatok és teendők leosztása (Ki vezeti fel a témát? Ki szervezi az énekszolgálatokat? Ki szervezi az agapét? Ki vezeti le a játékokat? Ki hív gyerekfelügyelőket? Ki a kellékes? stb.) Meghívók kiküldése, plakát készítése, hirdetés a vasárnapi szentmiséken Személyes meghívások, megszólítások munkatársak bevonásával A hely, a kellékek előkészítése A közösségi nap megnyitása, levezetése Közös takarítás, rendezés a nap végén, a munkatársakkal közös kiértékelés, esetleg a következő évi találkozó megtervezése. 21

22 Az egyház Isten népe Csapai Árpád Szilárd, Kovács Blanka Tétel: A II. vatikáni zsinat egyházképének újdonsága: az egyház nem csupán a megkereszteltek társulása, hanem nép, Isten vándorló népe e földön. Még a vallásukat hagyományosan gyakorló keresztények nagy többségének a tudatában is az a felfogás uralkodik manapság is, hogy a vallás magánügy, csupán a hívő és Isten között zajlik. Az egyház ugyan kínálja szolgálatát, de az egyén magánügye, hogy él-e vele vagy sem. Az iránt, hogy valaki imádkozik-e, jár-e templomba stb., nem illik érdeklődni. E felfogással szemben a II. vatikáni zsinat már fél évszázaddal ezelőtt kijelentette: az egyház nép, Isten népe (LG 9). Isten az embereket nem külön-külön, hanem együtt is akarja üdvözíteni. Már az Ószövetségben nem csupán egyéneket, hanem népet választ ki Isten magának. Ugyanígy az újszövetségi keresztényekről is megjegyzi a Szentírás: Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagytok (1Pt 2, 9). Az egyház tehát nép, a megváltottak összetartozó csoportja. Vándorló nép e földön (LG 9). Csak áthaladóban van e világban. Tart a mennyei haza felé, tagjai e világban munkálkodva készülnek arra, hogy majd az örökkévalóságban éljenek. (Dr. Nagy József) szeptember Az isteni szeretet misztériumában gyökerezik annak értelme, hogy Isten az embereket nem külön-külön akarja üdvözíteni, hanem közösségileg. A Kiv 19,5 tanúsága szerint Isten Izraelben egy népet választott ki magának, akivel szövetségre lépett. Az MTörv az Isten népe gondolatát továbbvitte: a kiválasztás Isten szeretetének műve, ugyanakkor a szövetségben érzékelhető az ószövetségi valamit valamiért gondolat: a szövetségben Isten oltalmat és hűséget ígért népének, ugyanakkor üdvözítő terveinek szolgálatába állította népét és megkívánta tőle, hogy csak neki szolgáljon s megtartsa szent törvényeit. Ám a történelem folyamán Isten népe újra meg újra hűtlenné vált, de Isten azért továbbra is szeretetet tanúsít népe iránt, úgy szereti, mint apa a fiát (MTörv 32,6), mint vőlegény 22

23 a menyasszonyát (Jer 3,6-13). Szintén az Ószövetségben olvashatunk a próféták által jövendölt új Isten népéről, amely nem kőtáblán, hanem szívében hordja majd Isten törvényeit, ezzel az új néppel Isten örök szövetséget köt (Jer 24,7; Ez 11,20; Zak 8,8). Az Újszövetségben Jézus kerüli a partikuláris választottság felfogását. Ő azt akarta, hogy Izraelen túl minden nép elérkezzen Isten országának üdvösségére, mindenki részese lehessen az örök szövetségnek (Mt 1,5; 15,2), amit Jézus sokakért (Mk 14,24) kiontott vére pecsételt meg (Lk 22,20), így valójában új Isten népe keletkezett, amely egyetemes és amelyet Krisztus egyháza fog egybe. Pál beszél Isten Izraeléről, Isten egyházát a zsidók és görögök mellett említi, szabadnak nevezi, mint ilyet szembeállítja a törvények által szolgaságban tartott Izraellel (Gal 21,31), és a lélek új szövetségét fölébe helyezi az ó-, azaz a betű szerinti szövetségnek. Ez elvezeti oda, hogy a hívővé lett pogányokat elfogadják az új Isten népe teljes jogú tagjaiként. Pál ugyanakkor elismeri Izrael üdvösségtörténeti elsőbbségét, és az egész Izrael eszkatologikus megtérését hirdeti (Róm 9,11). Így az újszövetségi Isten népe az ószövetségi Isten népe örökösének tekinti magát; olyannak, amelyben az ószövetségi Isten népe elérte teljességét, de ugyanakkor eggyé is olvadt a két Isten népe. Végső célját azonban még nem érte el, továbbra is úton levő, vándorló Isten népe (Zsid 3,7 4,7) amelynek küzdenie kell, míg el nem érkezik az Isten országának tejességére. Így a kiteljesedés felé való vándorlás jellemzi, amint Izrael vándorolt Egyiptomból az ígéret földje felé. Mit jelent ez a gyakorlatban? Hogy együtt él az emberiség történelmével, szent és bűnös egyszerre, hiszen tagjai emberek, de isteni a küldetése, és mivel történetisége van, ezért folyamatosan alakul: korszerűsödik nyelvezetében, szertartásaiban, egyszóval külső megnyilatkozásaiban. Nyilván csak átvitt értelemben beszélünk népről, hiszen nincsen körülhatárolt országa Isten népének (Jn 18,6), fölötte áll a nemzeteknek, de ez nem uralást jelent, hanem Krisztussal kötött szövetségében és iránta való elkötelezettségében nyilvánul meg, amint a keresztény név is kifejezi krisztusi, avagy krisztuskövető jelentése által. Ebből következik az is, hogy meghívása, szerepe és küldetése Krisztus életét élni a világban, mint a világ világossága, a föld sója, kovász és mindaz, ami Krisztusra és apostolaira vonatkozik. Feladata Krisztus papságát megjeleníteni, amely közvetítő a menny és a föld között, hirdetni az örömhírt és nem utolsó sorban imádkozni szüntelen, amint Krisztus is tette. Földi keretek között Isten népének összetartó motívuma tehát ezáltal az, hogy kultikus közös- szeptember 23

24 ség és jogilag megszervezett intézmény is, amelynek emiatt szertartása és törvényei vannak. A nép fogalma azt a valóságot is kifejezi, hogy a krisztushívők közössége korporatív egység, amelynek vezetői vannak ugyan, de szolidaritás köti össze őket, amelyben vezető és vezetett egységet alkot. Ennek teológiáját Szent Pál apostol a test képével fejezi ki.(v.ö. 1Kor 12,12 24) Kik tartoznak Isten népéhez? A katolikus egyház zsinat utáni szemlélete szerint nem csupán a katolikusok, hanem különféle fokon minden krisztushívő, tágabb értelemben meg még az egyistenhívő vallások hívei is és nem utolsó sorban minden emberi személy arra van teremtve, hogy Isten népéhez tartozzék függetlenül attól, hogy ennek megvalósulása mikor következik be. Az Isten népe zsinati kifejezés megnyitja számunkra közösségiség és a közösség természetfelettiségének perspektíváját, hogy a közösségi megszentelődés szemléletmódja fontos jellemzője legyen a pasztorációnak. Ennek jegyében felvázolunk néhány gyakorlati szempontot. A csoportbeszélgetés mint a közösségépítés eszköze szeptember Egy lelkipásztor, lelkipásztori munkatárs vagy hitoktató gyakran tesz fel ilyen kérdéseket: Hogyan tudok a plébánián (a hittanórán) közösséget teremteni? Hogyan tudok egy passzív, meg nem szólaló, párbeszédre el nem jutó csoportot (hittancsoportot vagy képviselőtestületet) aktivizálni, érdekeltté tenni, beszélgetésre serkenteni? Hogy tudok egy széthúzó közösséget egyetértésre juttatni? Hogy tudom meggyőződéssé, a hallgatók sajátjává tenni az általam elmondott igazságokat? Ilyen és hasonló problémák megoldásának egyik leghasználhatóbb eszköze a csoportos vagy kiscsoportos beszélgetés (a továbbiakban: csb). Mind a plébániai lelkipásztorkodás, mind a hitoktatás első feladata, hogy testvéri közösséget hozzon létre, mert ebben valósulhat meg a jézusi élet (vö. Jn 15,12; 13,34 stb.); mert így valósul meg az egyház; mert a közösség tartja meg a hívőt, a fiatalt a hitben, az egyházban. 24

25 Mind a közösség létrejöttének, mind fennmaradásának fontos feltétele, hogy kialakuljon tagjai közt a személyes kapcsolat, a párbeszéd. A közösségteremtésnek, a párbeszédnek, személyes kapcsolatok kialakulásának fontos eszköze a csb. Ez a forma széles körben ismerős keresztény körökben is. De legtöbben csak alapfokon ismerik és alkalmazzák. Pedig megfelelő ismerete esetén a közösségépítésnek és a vezetésnek sok problémájára megoldást nyújthatna. A csb művészete azonban csak hosszas gyakorlással, bizonyos szabályok megismerése és betartása által sajátítható el. Továbbá: amilyen mértékben mélyülnek a személyes és egymást elfogadó kapcsolatok a csoport tagjai közt, oly mértékben mélyül a csb. Nem szabad tehát megijednünk, ha eleinte akadozva indul a folyamat. A csoportbeszélgetés gyümölcsei, jelentősége 1. A csb egyik gyümölcse, hogy közösséget hoz létre, illetve a megnyílás lehetőségét nyújtja azok számára is, akik félénkek, zárkózottak a csoportban. Négy hat fős kiscsoportokban azok is meg mernek szólalni, akik nagyobb csoportokban visszariadnak ettől. Ez növeli kreativitásukat, sikerélményt biztosít számukra, továbbá segíti őket, hogy kilépjenek zártságukból, s kapcsolatba kerüljenek másokkal. Ez hozzájárul a közösség kialakulásához; felnőttek, fiatalok, általános iskolások jobban érzik magukat az együttléteken. Akik kisebb közösségben begyakorolják a megszólalást, később nagyobb létszámú közösség előtt is meg mernek majd szólalni. 2. A csb pl. egy előadás után segít, hogy az elhangzottak elmélyüljenek a hallgatókban. Egy előadást általában a hallgatóságnak legfeljebb a töredéke tudja végig követni, megérteni. A csb módot nyújt arra, hogy az elhangzottakat újra átbeszéljék (a beszélgetés többnyire mélyebb nyomokat hagy, mint a hallgatás!), hogy a maguk közt megoldható kérdéseket tisztázzák, illetve a megoldatlan problémákról a plénumon megkérdezzék az előadót. (Ha nem volna csb, a résztvevők többsége önmaga nem merne kérdéseket feltenni.) 3. Végül a csb egyik leglényegesebb gyümölcse, hogy résztvevői maguk alkotják a beszélgetés eredményeit: azt tapasztalják, hogy a megbeszélt értékeket együtt értették meg, fogalmazták meg, fogadták el, s ezért magukénak, a csoport tulajdonának normájának érzik azokat. szeptember 25

26 A hitátadás egyik legnehezebb kérdése pluralista világunkban ahol gyakran a keresztényekével ellentétes magatartások a társadalmi normák, miként tudjuk a keresztény értékeket úgy átadni, hogy hittanosaink vagy hallgatóink magukra kötelezőnek, normának érezzék azokat. Normává általában akkor válik egy érték, ha valaki azt tapasztalja, hogy a számára fontos közösség is magáénak, magára kötelezőnek tartja ezeket. A jól vezetett csb gyümölcseként a közösség tagjai éppen ezt tapasztalják. Pl. egy 30 fős hittancsoport tagjaira felemelően, mi több: meghatározóan hat, ha látják, hogy öt hat fős beszélgetőcsoportjaik lényegileg azonos eredményre jutottak. Így a csb eredményei az életet irányító normákká válhatnak. A csoportbeszélgetés közismert formái a lelkipásztori életben szeptember A csoportos beszélgetésnek többféle célja szokott lenni: 1. hittanórákon, lelkigyakorlaton, találkozókon stb. a hallott igazságok, tanítások kiértékelése, elmélyítése. a) Az általános iskolás korúakkal való csoportbeszélgetés sajátos, az életkornak megfelelő szabályokkal rendelkezik. A gyermekek 9 10 éves kortól alkalmasak az ilyen beszélgetésre, és személyiségük, önállóságuk, kapcsolatteremtési képességük fejlesztését szolgálja, illetve hozzájárul a hittanóra élővé tételéhez (és megkönnyíti a fegyelmezést!) b) A 15 év feletti serdülők és fiatalok hittanóráinak már sokfelé természetessé vált, alapvető megtermékenyítője a csb; 2. az ismerkedés, kapcsolatteremtés vagy az élmények, tapasztalatok cseréje; lehetőség a vélemények megismerésére, kimondására, nyugodt kiértékelésére; 3. beszélgetések, tanácskozások a közösség (hittancsoport, plébánia, képviselőtestület, szülői csoport) életéről, feladatairól, megújulásáról. Viszonylag könnyű a csoportbeszélgetést helyes irányba terelni, ha annak célja csak (vagy elsődlegesen) az élmények cseréje, illetve az ismerkedés, kapcsolatteremtés. Ugyancsak könnyű lehet a csoportos beszélgetés a hittanórákon: amelyeken a csoportok feladata a tanult anyagok, vagy/és az abból fakadó életfeladatok megfogalmazása. Kritikusabb helyzetek akkor szoktak kialakulni, amikor felnőttek vagy fiatalok között véleményt kell egyeztetni, amikor (sokféle látású ember között) közös cselekvési tervet vagy látásmódot kell kialakítani. Lássunk néhány példát. 26