Imádkozzunk mindannyian az emberiség gyógyulásáért. bevezetés a kilencedhez

Átírás

1 Imádkozzunk mindannyian az emberiség gyógyulásáért bevezetés a kilencedhez A történelem minden korszakában az emberiség úgy gondolta, hogy különösen zavaros időket él át. Nem kell tehát túl hamar azt éreznünk, hogy korunk különösen drámai időszak lenne. Azonban, nem minden ok nélkül érezzük úgy, hogy a mostani idők különösen súlyosak. Soha a Föld nevű bolygót még ilyen rosszul nem vezette az ember. Soha nem volt még ilyen veszélyben az emberi élet maga, mint most, az általánossá váló fogamzásgátlással, a gyakori sterilizációval, legyen az bár önkéntes vagy kényszerített, a mindennapos abortuszokkal. Még az emberi élet gondozása, lehetséges gyógyítása, mikor az megfogyatkozik, bizonyos területeken az eltüntetés művészetének mindenféle büntetés nélküli formájává vált. Soha, legalábbis, Nyugaton, a család, a társadalom alapvető sejtje, nem volt ennyire aláásva jogilag, kulturálisan a felelőtlen törvényalkotás segítségével úgy, hogy a válás mindenki számára elérhető egy szempillantás alatt és úgy, hogy az együttélések ugyanabba a státuszba kerüljenek, mint a házasság, holott semmi esetre sem érdemlik meg ezt az elnevezést. A társadalmi téren elért látványos eredmények mellett, mint pl. a munkát védő és az egészségügyi szolidaritást biztosító törvények, és más egyéb a legveszélyeztetettebbeket segítő számos lehetőség; tanúi vagyunk egy könyörtelen vadkapitalizmus újjáéledésének. Aggodalommal állapíthatjuk meg a politika tehetetlenségét a tőzsdei és pénzügyi spekulációk győzelmével szemben. Annyi állam bűnös eladósodottsága mindannyiunkat pénzügyi, gazdasági szakadék szélére sodor, mely elnyelheti a legkiszolgáltatottabbakat. Mindeközben, férfiak és nők milliói, különösen a fiatalok az alkohol, a drog és pornográfia rabjaivá válnak. Ez a három botrányosan bőséges felvevő piac, melyet okosan irányítanak illúzióárusok. Ne feledkezzünk meg egész népek teljes elbutításáról a lélektelen, dallam nélküli, tartalom nélküli zenékkel, melyek csak egyszerű ritmusra és zajra korlátozódnak. A lélek üressége feneketlenné vált, elkeseredetten próbálja az ember betölteni előremeneküléssel, mely a legtöbbször öngyilkosságba vezet. Még a lelkiség keresése is, mely önmagában igen dicséretes, letéved az igaz útról, személytelen misztikumokba, zavaros istenképbe vezet, ahol az emberi

2 lélek személyes ragyogása teljesen eltűnik. Elveszítjük az élet ritka gyöngyét, anélkül, hogy újra megtalálnánk a nagy értékű igazságban. A reménységhordozó ökumenizmus ellenére, még a nyugati keresztény egyházak is gyakran elveszítik lelkiségüket. A só elvesztette ízét, és nem tudjuk, mivel tudnánk visszaadni. Annyi ajtót és ablakot nyitottunk ki állhatatosság nélküli törekvésből, hogy az Evangélium illata egyszerűen elenyészett. Jézus apostolainak Szent Hagyománya elfecsérlődött kilátástalan ideológiák javára. A liturgia ellaposodott olyannyira, hogy számos gyülekezet nevetséges papi fantáziálások szerint ünnepli saját középszerűségét Isten és Krisztus dicsősége helyett. Jézus szavai szerint a gyöngyöt a sertések elé vetették. A megtévesztett keresztények pedig, anélkül, hogy tudnák, olyan kincsen taposnak, melyekért a mártírok ontották vérüket. Pedig, ott, ahol, száz meg száz okunk lenne az elkeseredésre, a feltámadt Jézusnál ezernyi okot találunk a reményre. Ő, aki az emberi létezés minden nehézségét hordozta, Ő, aki átélte az összes kilátástalan helyzetünket, beleértve a halált is, azt kiáltja felénk: Ne félj, én vagyok az Első és az Utolsó, az Élő; meghaltam, és most élek mindörökké, kezemben a halál birodalmának kulcsával (Apcsel 1,17-18). Ismeri megpróbáltatásainkat és azt súgja a szívünkbe: A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot. (János 16,33). És mielőtt elhagyott minket a Mennybemenetele napján, nem hagyott minket árván, hanem inkább megnyugtatott: S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig. (Máté 28,20). Jézus most sorsára hagyná a világot? Soha! Ő, aki földi életében, annyi beteget meggyógyított, annyi bűnösnek megbocsájtott, ő, aki számos alkalommal kijelentette, hogy minden hittel elmondott, kitartó ima meghallgattatik, nem hallgatná meg könyörgéseinket az emberiség gyógyulásáért? Biztosan hallja őket, és meg akarja hallgatni őket. Nem kiabálunk felé, hogy érzékennyé tegyük szenvedéseink iránt. Átlyukasztott szíve sokkal sebezhetőbb, mint a miénk! Nem azért imádkozunk, hogy informáljuk nyomorúságainkról. Jobban ismeri őket, mint mi; hordozta őket kereszten a haldoklás kínjaiban, emberektől elhagyatva, és látszólag még Istentől, Atyjától is elhagyatva És ha azt kéri imádkozzunk hosszan, kitartással, az nem azért van, mert a századok során megsüketült volna. Hanem azért, mert nekünk szegény hitetleneknek, időre, sok időre van szükségünk, hogy elhiggyük végre az ima mindenhatóságát. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön? (Lk 18,8)

3 És amikor Mária maga jelenik meg oly sokszor az emberiségnek közel két évszázada, amikor annyi kitartással, oly anyai makacssággal beszél, amikor fáradhatatlanul hangsúlyozza az ima létfontosságát, az nem azért van mert unatkozik ott fenn, vagy mert bőbeszédűvé vált volna a mennyei tétlenségtől; hanem azért, mert mélyen elkötelezett Krisztus és az egyház harcában a Sárkány ellen (ld. Jelenések könyve 12). Mária mindenképpen be akar minket vonni az emberiség üdvösségért folytatott nagyszabású közbenjárásába. Tehát, igen, buzgón imádkozunk teljes bizalommal megtérésünkért és az egész emberiség gyógyulásáért! Nem fogunk csalódni! Mivel ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek (Márk 11,24), és annyi más részlet szól még erről: Mt 7,7-11/ 18,19 / 21,22; Lk 18,6-8; Jn 11,42 /15,7 / 16,14. Hogy az itt javasolt kilenced szerény szövege segítsen minket abban, hogy mindent kérjünk és mindent meg is kapjunk! Első nap: a teremtés tisztelete Szent Pál arra emlékeztet minket, hogy a teremtett világ megromlott az eredeti bűn által és a halálnak lett alávetve, oly annyira, hogy az egész már csak vajúdik. Ha alávetettje is a hiúságnak nem mintha saját maga így akarta volna, hanem, amiatt, aki alávetette reménységgel várja, hogy megszabaduljon a mulandóság szolgai állapotából Isten fiainak dicsőséges szabadságára. (Róm 8,20-21) Lehetetlen teljesen kivonni magunkat a semmi hatalmából, mely a jelenlegi körülmények között az egész világmindenséget érinti. Azonban, még bűnbe esetten is, a kozmosz Isten teremtménye marad, és alapvetően jó, még ha sérült is. Ezért, mint embernek és kereszténynek, kötelességünk neki a legnagyobb védelmet biztosítani, tisztelve környezetünket. Atyánk, Istenünk, szabadon alkottad meg a világot bölcsességedben, szeretetedben, és láttad, hogy jó, sőt nagyon jó. (Lásd: Ter 1, ) Még ma is, a világot eltorzító rossz ellenére, szereted, örök szereteted Fiát és, amit alkottál az Igében, mert minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. (Jn 1,3-4) Küldd

4 szíveinkbe a Szentlelket, mely kezdetben a vizek felett lebegett, (Ld:Ter 1,1) azért, hogy akárhol is vagyunk, tiszteljük a teremtett világot és megőrizzük azt. Ezt kérjük Tőled, Jézus Krisztus a mi Urunk által. Amen. Második nap: az emberi méltóság tisztelete az anyaméhben Társadalmunk egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a környezetvédelem fontosságának és ez már nagy fejlődés. De a biodiverzitás az állati és növényi fajok sokfélesége nagy gondja mellett, gyakran elfeledjük azt, amit XVI. Benedek humán ökológiának nevez. Sokkoló, hogy sok országban, egy fa kihajtása vagy egy farkas védettebb, mint egy kis emberke az anyaméhben. Óvakodjunk a bolygó túlnépesedéséről szóló mítosztól és embert ragadozóként bemutató elmélettől! A Föld nem túlnépesedett, sőt igen rövid időn belül, főleg Nyugaton, az elöregedés fenyegeti. Egy kis képzelőerővel, nagylelkűséggel képes táplálni és eltartani minden jelenlegi és eljövendő lakosát. Hogy soha többé ilyen elméletek ne szolgálhassanak érvként az abortusz legalizálásához. Igazi szeretettel, mindig elkerülhető a nő és az általa hordott gyermek számára az abortusz drámája. Uram, Jézus mikor még kis magzat voltál Szűz Mária méhében, Keresztelő János felismert Erzsébet méhében, felujjongott örömében és a következő köszöntés hangzott el: Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! ( ) Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. (Lk 1,42,44) Uram, Jézus, közülünk mindenki egy nap olyan volt, mint te, az az egészen kicsi emberi lény anyánk szíve alatt. Taníts meg minket, hogy tiszteljük az emberi élet ily szerény kezdetét! Add, hogy segítséget nyújthassunk a nehéz helyzetben lévő várandós anyáknak! Téged kérünk, Mária és az Örök Atya Fiát. Amen. Harmadik nap: az emberi élet tisztelete a halál közeledtekor Hogyan ne legyünk érzékenyek a halálos betegek szenvedései, lelki kínjai iránt? Igen, segíteni kell a gyógyíthatatlan betegeket, hogy békében közeledjenek a

5 halálhoz, megalázó vagy elsöprő szenvedések nélkül. Az orvostudomány fejlődésének hála, az emberiség ma már rendelkezik hatásos szerekkel, melyek segítségével viszonylagos kényelemben töltheti az utolsó időszakot a földön. És ha a fájdalom mégis erősebbnek bizonyul, megvan még a lehetősége annak, hogy krízishelyzetekben kiiktassuk a tudatot, persze csak a szükséges időre. De rá kell mutatnunk arra a gyakori eljárásra, mely hirtelen vet véget egy beteg életének, félreértett együttérzésből fakadóan. Még a beteg beleegyezése vagy kifejezett kérése sem indokolja a paramedikális vagy orvosi gyakorlat megváltoztatását. Ahogy azt sem, hogy a gyógyítás művészete a gyilkosság művészetévé változzon. Nem tehetek mást, szabadságom nevében, mint, hogy azt kérem, hogy az élet és a halál kérdésének értelmezése változzon meg a társadalomban az ártatlan emberi életet kioltó cselekedeteket legalizáló törvények felhasználásával. Atyánk, Istenünk, még életünk utolsó hónapjai, hetei, napjai és órái is a Te atyai Gondviselésedre vannak bízva. Úgy adod nekünk földi létünk ezen utolsó idejét, mint alkalmat a tisztulásra, arra, hogy életünket Kezedbe ajánljuk, arra, hogy folyamatosan kiengesztelődjünk környezetünkkel, mindazokkal, akiket szerettünk, vagy akiket nem szerettünk eléggé. Tégy minket, saját magunk és mások miatt is, a szerető és nagylelkű élet kultúrájának tanúivá, mely győzedelmeskedik, mikor élet és halál uraiként viselkedünk. Jézus, ami Urunk által kérjük. Amen. Negyedik nap: a béke szeretet és a lelki küzdelem Az ember szíve a békére vágyik, és mégis állandóan az erőszakkal szembesül. És ez nemcsak a többieket érinti! Mindegyikünkben ott szunnyad egy nagy adag agresszivitás. Az a stratégiai béke, mely az érdekek és a félelem közti gyenge egyensúlyon alapul, már nem elegendő. Még el kell jutni arra a tiszteletre, mely a másikat saját magáért tiszteli. Emberi szemmel, vagy nagyobb mértékkel mérve, ez már őszintén szólva utópikus. Csak a Béke Hercegétől alázatosan merített békesség teheti számunkra lehetővé a nemzetek és egyének szolidaritását, és a kölcsönös tisztelet kialakítását a közösségen belül. Csak ebből a forrásból tanulhatunk meg boldogan élni: Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. (Mt 5,9)

6 Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek; nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. mondja Jézus (Jn 14,27). De ugyanez máshol: Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azt, hanem mondom nektek meghasonlást. (Lk 12,51) Azt akarja, hogy Nála keressük az igazi békét. És pontosan ezért lelki harcra hív minket, nem erőszakos harcra, hanem olyanra, mely az erőszakot tápláló igazságtalanságok ellen irányul. Uram Jézus Krisztus, azt mondtad apostolaidnak: Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Ne tekintsd vétkeinket, hanem egyházad hitét. Hogy akaratod beteljesedjék, add nekünk mindig ezt a békét, vezess minket a tökéletes egységre, Te, aki élsz és uralkodsz mindörökkön-örökké. Amen. Ötödik nap: béke a népek és a vallások közt Magától értetődően a kultúrák, a nyelvek és a népek különböznek egymástól, és ez a különbözőség ugyanannyi gazdagságot is rejt magában, mint amennyi veszélyt. Tulajdonképpen mindnyájan ugyanahhoz az emberiséghez tartozunk. Mindaz, ami összeköt nagyobb, mint, ami elválaszt. Ugyanazok az örömök és fájdalmak, ugyanazok a próbatételek és ugyanazok a kihívások. A vallások, az ájtatosságok és a filozófiák különfélék, különféle prioritásokkal. Mégis mindegyik értékes nyitánya egy olyan titoknak, mely nagyobb nálunk, egy mélységnek vagy egy magasságnak, melyet még fel sem fedeztünk. Miért nem válnak egy gyönyörű szimfóniává kulturális és filozófiai különbségeink? Mint egy nagy zenekarban, ahol rengetegféle hangszer, dallam, hang és szerep van anélkül, hogy rossz hangzás lenne a végeredmény. Atyánk, Istenünk, hálát adunk Neked a világmindenség harmóniájáért, a bűn és a rossz hamis hangjai ellenére. Még inkább köszönetet mondunk az emberiség szimfóniájáért, a disszonanciák és hamis hangok ellenére, melyek megzavarják a harmóniát. Hálát adunk Fiadért és a Szentírásért, amelyben a te szimfóniád partitúráját hagytad, mely még a világ végéig befejezetlen. Köszönjük, hogy nekünk adtad Szent Lelkedet, mint karmestert és kegyelmed értelmezésének sugalmazóját. Vezess minket, egyesíts minket, hogy a zenéd megszelídítse erkölcseinket. Amen.

7 Hatodik nap: a családi béke A család olyan, mint egy kis otthoni egyház. A Szentháromságot tükrözi vissza. Éppúgy, ahogy a Lélek születik az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetéből, úgy a gyermek is a házasságon belül a férfi és a nő szeretetének személyes gyümölcse. Kétségtelen éppen azért támadja annyira az Ellenség, mert a család oly nagy és oly fontos Isten szemében. A válás igen könnyű lett, az abortusz mindennapos, bevezették az ál-házasságot az egyneműek között, így a nyugati társadalmak félelmetesen meggyengítették a családot. Ezekből pusztító következmények származnak az elárult házastársak számára is és az ide-oda dobált gyerekek számára is. Urunk, az Egyház hű jegyese, te, aki megszentelted az emberi szeretet szépségét, mikor emberré váltál, őrködj a családok felett, különösen ott, ahol a válás fenyeget. Tégy Egyházad, választott jegyesed, szívébe szeretetet a házastársak számára és türelmes gondoskodást, mely elkíséri, segíti őket a hűség megtartásában. Segíts, hogy helyesen viselkedjünk azokkal a testvéreinkkel, akiknek házassága elbukott. Hogy szeretettel és igazsággal tudjuk őket fogadni, hűségesen Evangéliumodhoz és Egyházad tanításához. Téged kérünk, aki élsz és uralkodsz az Atyával és a Szentlélekkel mindörökkön-örökké. Amen. Hetedik nap: békesség az egyházban Századok óta szenvedünk a keresztények felekezetekre szakadásától. Az ökumené kitartó munkája máris lehetővé tett fontos közeledéseket, főleg katolikusok, ortodoxok és evangélikusok között. De még van mit tenni. Ráadásul, a Katolikus Egyházon belül is vannak megoszlások pl. hagyománytisztelők és haladók, aztán ott vannak azok, akik szeretik az Egyházat és a pápát, meg azok, akik hajlamosak a kritikára. Márpedig a keresztény tanúságtétel csak akkor teljesen hiteles, ha mindnyájan egyek vagyunk Krisztusban és Általa. Miért várunk még arra, hogy ugyanabban az időpontban ünnepeljük a Húsvétot, mint ahogy a niceai Zsinat kívánta 325-

8 ben? Tehát a tavaszi napéjegyenlőség utáni teliholdat követő vasárnap. Ma már a csillagászat segítségével biztonsággal megoldható a probléma. Elegendő lenne megállapodni, hogy mely délkör függvényében határozzuk meg a telihold idejét A Húsvéttal kapcsolatos megállapodás talán utat nyithatna más, mélyebb tartalmú megállapodásoknak is, és ily módon ihletet meríthetnénk, a hit és az egyházi gyakorlatokat illetően, az első évezred Egyházától, még a nagy szakadás előtti időkből. Uram Jézus, halálod előtti estén, buzgón imádkoztál Egyházad egységéért: Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. (Jn 17,21) Hogy ma, jobban, mint bármikor, imád azonnal meghallgatásra találjon. Amen. Nyolcadik nap: az emberiség gyógyulása Rémülten értesültünk arról, hogy a világ több országában, még a papok és szerzetesek is csábítottak el gyerekeket és fiatalokat. Anélkül, hogy a legkevésbé is lekicsinyelnénk eme gaztetteteket az Egyházon belül, tudjuk, hogy mindenütt a mai társadalmakban vannak szexuálisan kihasznált gyerekek, fiatalok, férfiak és nők. Néha még az is megeshet, hogy bűntársakká válunk ebben a pornográfia hullámban, mely elárasztja a földet. Gondolunk itt azokra is, akik az alkohol áldozatává váltak, és különösen azokra a milliókra, akik ennek a sátáni kereskedelmi vállalkozásnak, a drogterjesztésnek, kizsákmányoltjai. És itt van még a többi szörnyű visszaélés, mely utálatot kelt bennünk: gazdasági kizsákmányolás, az idegenek gyűlölete, a diktatórikus rendszerek, a rendőri elnyomások, a vallási intolerancia. Minden ötödik percben megölnek egy keresztényt a hite miatt. A lista végtelen hosszú lehetne Uram Jézus, ez már túl sok! Nem bírjuk tovább. Te vagy az emberek barátja és az Üdvözítőjük, az emberiség Orvosa! Szent Szívedre bízzuk minden ember sebzett szívét. Jöjj segítségünkre és adj nekünk egy hatalmas hittel, reménnyel és szeretettel teli lendületet, hogy mozdulhassunk a veszélyben lévő emberi fajért! Benned bízunk! Akárcsak a vihar rázta hajóban az apostolok, Hozzád kiáltunk, mivel úgy érezzük, hogy alszol és elfeledkeztél rólunk: Mester kérdezték -, nem törődöl vele, hogy elveszünk? Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és

9 utasította a tavat: Csendesedj! Némulj el! A szél elült, s nagy nyugalom lett. Ekkor hozzájuk fordult: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit? (Mk 4,38-40) Kilencedik nap: Jézus dicsőséges eljövetelének buzgó várása: Maranatha! A világ, amelyben élünk, jelenleg már nem a földi paradicsom, de még nem is a mennyei boldogság. Alapjában véve jó, hisz Isten teremtette, és már tartalmazza különösen az Oltáriszentségben az új világ energiáit. De addig is a hiúság alávetettje marad. Azonban a reménység segítségével hamarosan megváltozhat hála Jézus dicsőséges eljövetelének. Sokat javíthatunk ezen a világon a teremtett világ tiszteletével, és szolidaritásunkkal a katasztrófák, éhínségek és betegségek áldozataival. De soha ez a világ nem gyógyulhat meg teljesen. Még azok a betegek is, akiket Jézus gyógyított meg, később újra megbetegedtek. A csodák az eljövendő világ harmóniáját hirdetik, de nem lehetnek végső megoldások. Az eljövendő világ Jézus halálból való feltámadásának nyomán fog végbemenni villámgyors átváltozással. A világot megdicsőítő energiák már működnek a keresztségünk és az Eucharisztia közreműködésével. Igen, Pál apostollal mondhatjuk nagy hálával: milyen mérhetetlenül nagy a hatalma rajtunk, hívőkön. Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a halálból feltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette (Ef 1,19-20) A Jelenések Könyvével együtt buzgón imádkozunk, hogy ez a felséges Energia minél előbb nyilvánuljon meg az egész világmindenségben. Uram, Jézus, kit keresztre feszítettek és feltámadtál, és most az Atya jobbján ülsz, Feléd fordulunk. A Szentlélekkel és Jegyesével, a Szentlélekkel és az Egyházzal, a Szentlélekkel és Máriával feléd fordulunk és kérünk: Jöjj! (Jel 22,17) és Te mérhetetlen jósággal és szenvedéseink iránti együttérzéssel már két évezrede válaszolsz már nekünk. Igaz, mostanában már különösen súlyos szavakat használsz: Igen, hamarosan eljövök! Erősítsük meg magunkban a bizalmat gondolván a jelenlegi nehéz helyzetekre és arra a nagy szükségre, hogy az emberiségnek sürgős és végleges gyógyulás kell. Ezért mondjuk újra és újra szilárd hittel a Lélek és Jegyesének imáját: Oh igen, jöjj Uram, Jézus! (Jel 22,20)