Tartalom Beköszöntő... 3 I.A névadó: Bolyai János...4. II.Történeti visszatekintés III.A nevelőtestület ( )...23

Átírás

1 Tartalom Beköszöntő... 3 I.A névadó: Bolyai János...4 Bolyai János élete és munkássága... 4 Bolyai-versenyek...7 A Bolyai-kultusz ápolása...9 II.Történeti visszatekintés...10 Iskolánk története A Bolyai János Kollégium története III.A nevelőtestület ( )...23 A ös tanév tanári kara (fényképek névvel, beosztással, szakokkal) A nevelőtestület A kollégium vezetői és nevelőtanárai között...27 A Bolyai vezetői ( ) Igazgatóink voltak Angyalföldi fiúgimnázium...28 Egy ujj, más világ teremtésének kísérlete a Bolyaiban Igazgató: Nagy Endre Igazgató: Johancsik Tiborné, született Sarkadi Nagy Katalin Válogatás a Bolyai több mint negyedszázados történéseiből...36 IV.Ahogy a munkaközösség-vezetők látják...41 Humán tantárgyak Idegen nyelv Informatika Villamos mérés Osztályfőnöki Természettudomány V.Akikre büszkék vagyunk A Bolyai-díj A Bolyai-díjasok...50 A Bolyai-díjasok pályaképei VI.Élet a tanórákon kívül Jubileumi osztálytalálkozók...64 Kultúra, szabadidő, hagyományok Sportélet a Bolyaiban Az Iskolai Diákbizottság Iskolaújságunk, a Dióda...69 A Bolyai Iskolai Alapítvány...70 Hevesi Gyuláné Kollégiumi Alapítvány

2 Testvériskoláink, külföldi kapcsolataink...72 Külföldi tanári tanulmányutak 2005-ig...75 VII.Jelen és jövő...77 Terveink, fejlesztéseink, iskolaközpont, a szakképzés jövője Épülünk, szépülünk Intézményi minőségirányítás Nemzetközi konstrukciós együttműködés...84 A nyelvoktatás megújulása a Bolyaiban...87 Új képzések (ECDL, CISCO, FSZ) a Bolyaiban...89 Zárszó

3 Beköszöntő Ön, aki most kezébe veszi jubileumi emlékkönyvünket, vagy CD-ről olvassa, lehet, hogy diákunk volt vagy tanárunk, esetleg gyermeke vagy gyermekei jártak hozzánk, de az is lehet, hogy minisztériumban vagy önkormányzatnál, esetleg velünk kapcsolatban lévő más intézménynél dolgozik. Ezért Önnek a Bolyairól sokféle sokszínű információi lehetnek. Az emlékkönyv megjelenésének az ad különleges aktualitást, hogy ebben az évben ünnepeljük intézményünk alapításának 120. évfordulóját. 50 éve, 1955-ben vettük fel a nagy magyar matematikus, Bolyai János nevét. Egy ilyen jeles ünnep lehetőséget ad számunkra, hogy a mindennapok rohanása közepette megálljunk egy rövid időre, visszatekintsünk, számot adjunk múltunkról, beszámoljunk jelenünkről, átgondoljuk és megtervezzük jövőnket. E könyvben megszólalnak iskolánk igazgatói, tanárai, régi és mai diákjai. Száztizenhat év alatt több mint tízezer tanuló végzett nálunk. Az elmúlt 47 évben négyezren érettségiztek, vagy szereztek szakmai végzettséget a Bolyaiban. Iskolánk ismertségét és elismertségét minden évben igazolják azok a szülők, akik hozzánk kívánják beíratni gyermekeiket. A Bolyai nevelőtestülete mindig elismert volt. A szülők, a diákok, a pedagógus szakma tudta, hogy itt megértő tanárokra találnak a gyermekek, igényes szakmai munka folyik e falakon belül. A tanárok mindig fogékonyak voltak az újra, igényük volt a jobbítás, a változtatás. Iskolánk az elmúlt években is elébe ment a változásoknak ben az elsők között indítottuk be az országban a technikusképzést, majd 1993-ban a Világbank által támogatott szakképzési programot ban pályadíjat nyertünk helyi tantervünkkel a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány pályázatán, tantervünket országszerte számos szakközépiskola átvette vagy adaptálta saját körülményeire. Ugyanebben az évben Pest-Buda-Óbuda egyesítésének 125. évfordulójára iskolánk nevelőtestülete a Főváros Önkormányzatától BUDAPESTÉRT DÍJAT kapott. Jól felkészült pedagógusaink igényes közismereti oktatás mellett korszerű szakmai ismeretekkel vértezik fel tanulóinkat, ezt bizonyítják a fenti elismerések. Remélem, sikerült névadónkhoz és hagyományainkhoz méltó, a Bolyai János Fővárosi Gyakorló Műszaki Szakközépiskolát és Kollégiumot bemutató kiadványt szerkesztenünk. Célunk az volt, hogy tényekben, adatokban gazdag könyvet adjunk a diákok, a szülők és tanáraik, valamint az iskolánkkal kapcsolatban álló minden érdeklődő kezébe. Nem titkolt célunk, hogy emlékeket is felidézzünk abban a sok ezer emberben, akiknek életében a Bolyai hosszabb-rövidebb ideig szerepet játszott. Kedves Olvasóinknak kívánok hasznos és érzelmektől sem mentes időtöltést, miközben most, esetleg tíz-húsz év múlva Emlékkönyvünket lapozgatják. Budapest, Dr. Szenes György igazgató 3

4 I. A névadó: Bolyai János "Semmiből egy ujj, más világot teremtettem." /Bolyai János/ Bolyai János élete és munkássága "Valamikor csak lehet, elmélj, igyekezz tanulni, többet megtudni." /Bolyai János/ Bolyai János minden idők egyik legeredetibb gondolkodású matematikusa, mindeddig a legnagyobb magyar matematikus tragikus sorsú lángész volt. Eötvös Loránd mondotta Bolyai - emlékbeszédében: "...csak az az igazi tudomány, amely világra szól,...ez valósult meg Bolyai alkotásával egyszer, ilyen teljes mértékben talán egyetlenegyszer." Bolyai János december 15-én született Kolozsvárott. Életét meghatározta, hogy apja, Bolyai Farkas, aki 1804-től a marosvásárhelyi református kollégiumban tanított matematikát, fizikát és kémiát, szintén kiváló matematikus és polihisztor volt. Az apa nagy gonddal nevelte a már egészen kis korában csodálatos tehetség jeleit mutató fiát. Talán Rousseau Emile-jének hatására a testi nevelésnek is igen nagy fontosságot tulajdonított. Fiát maga tanította vívásra, hegedülésre, zenei ismeretekre, matematikára. János már négy éves korában ismerte és nevükön nevezte az egyszerű geometriai alakzatokat. Az ötéves gyermekről jegyezte fel az apja: "Nagy kedvvel metéli a papirost ollóval. Egyszer háromszöget vágott ki, derékszögű volt. Akkor, habár a háromszögek fajairól soha semmit nem beszéltem neki, mondá, hogy ez olyan háromszög, amilyen a derékszögű négyszög fele." Hétéves korában már németül tanult, a matematikát Euklidész és Euler könyveiből tanulmányozta és olyan gyorsan megértette a tételeket és bizonyításokat, hogy szintén az apját idézzük - "mint az ördög szökött elémbe és sürgetett, hogy menjek tovább." Tízéves korában már vonósnégyesekben az első hegedűt játszotta, ugyanakkor zeneszerzéssel is kísérletezett. Az ilyen rendkívüli tehetséges gyermek nevelése nagyon nehéz feladat, különösen, ha nemcsak elmélyedésre, hanem erős indulatokra is hajlamos. Farkas ezt jegyezte fel róla: "Szép ítélő tehetsége van mind az emberek közt, mind egyebekbe... Szeret másokat secirozni (bosszantani) úgy, hogy ritka emberrel nem jő öszve. Ez éretlenség." Majd így folytatta fia jellemzését: "Másokat nem rágalmazó, ha jót nem tud valakiről mondani, semmit sem mond. Nem hazug. Az igazságot nem engedi, a' mely nem prudentia" (okosság). János mindig kereste az igazságot, levonta belőle a következtetéseket, és aszerint cselekedett még akkor is, ha ellenállásba ütközött is: Ez adta apjával és méginkább a környezetével a későbbi összeütközések forrását. Bolyai János 12 éves korában került a marosvásárhelyi kollégiumba, az első három év átugrásával rögtön a negyedik osztályba. 15 évesen már sokszor helyettesítette a matematikaórákon az apját, aki büszke sajnálkozással állapította meg a fiáról, hogy ő már semmi újra nem taníthatja. Farkas szerette volna, ha fia Göttingenben tanulhatott volna tovább ifjúkori barátja, a "matematika fejedelme", Gauss mellett. Sajnos, ez nem sikerült. A levélre, amelyben Farkas kérte, hogy az egyetemi tanulmányok éveire vegye maga mellé a fiát, Gauss nem válaszolt. János beiratkozott a kollégium filozófia karára. Itt tanult egy évig, ami alatt apja elő tudta teremteni a továbbtanuláshoz szükséges anyagiakat. Ezután János a bécsi Hadmérnöki Akadémia hallgatója lett. Itt is kitűnt matematikai tehetségével. Az akadémia legfelsőbb felügyelője mondta Bolyai matematikatanárának: "Ennek a fiúnak a keze alá kell adni a többieket is, mert többet tud az egész osztálynál". A hatodik évfolyam befejezése után a legkiválóbban végzett hat társával együtt még egy évig magasabb műszaki képzésben részesült. 4

5 Az akadémiai évek alatt vált virtuóz hegedűssé és kezdett el mélyebben foglalkozni az otthonról hozott problémákkal, többek között a párhuzamosokkal. Hiába óvta őt ettől a témától az édesapja, aki szintén sokat foglalkozott a paralellákkal, ám sikertelenül ban fejezte be az akadémiai tanulmányait, és Temesvárra osztották be alhadnagyként. Ebben az évben oldotta meg a kétezer éves problémát. Ekkor írta apjának a szállóigévé vált mondatot: "Semmiből egy ujj, más világot teremtettem mind az, amit eddig küldöttem, tsak kártyaház a toronyhoz képest." Miben áll tulajdonképpen Bolyai János világraszóló felfedezése? A kétezer éves probléma a következő volt. Eukleidész az i.e. 300 körül elkészített Elemek című munkájában a geometriát axiomatikusan felépítette, vagyis néhány, bizonyítás nélkül elfogadható alapigazságból indult ki. Ezek közül a XI. axióma, vagy más felépítésben az V. posztulátum igazsága nem volt olyan nyilvánvaló, mint a többi axiómáé. Ez, a párhuzamosok axiómája a következőket mondja ki: ha két, azonos síkban fekvő egyenest egy harmadik metsz, akkor a két egyenes a harmadiknak azon az oldalán metszi egymást, amelyiken a keletkezett belső szögek összege két derékszögnél kisebb. Más megfogalmazásban: egy egyenessel csak egyetlen olyan másik egyenes húzható az adott egyenes síkjában, amely azt nem metszi, vele párhuzamos. Eukleidész óta sokan igyekeztek ezt az axiómát a többire visszavezetni. Sok a XI. axiómát helyettesítő axióma született (többek között Bolyai Farkas és Gauss is alkotott ilyeneket), de a bizonyítás kudarcba fulladt. Mások indirekt bizonyításra törekedtek, de ez sem sikerült. Bolyai János, mint előtte már annyian - köztük az apja is - feltette, hogy az V. posztulátum állítása hamis, és azt remélte, hogy ebből valami ellentmondásra bukkan, ami azt igazolná, hogy a feltevése helytelen. De nem talált ellentmondást, és rájött, hogy miért. Mert nincs ilyen hiba! Az V. posztulátumot nem lehet bebizonyítani, mert nem következménye a többi axiómának, hanem független tőlük. Bolyai János felépített egy ugyanolyan ellentmondásmentes geometriát, mint az euklideszi. Vagyis az V. posztulátum lehet igaz (az euklideszi geometriában) vagy nem igaz (a nem euklideszi geometriában). Mindkét geometria pedig speciális esete az abszolút geometriának, amelyben az V. posztulátumnak semmilyen szerep sem jut. Felmerült természetesen az a kérdés is, hogy vajon az anyagi világ visszatükröződésére melyik geometria alkalmas: az euklideszi, vagy a nem euklideszi? Lobacsevszkij, a zseniális orosz tudós, aki Bolyaival majdnem egyidejűleg szintén felfedezte a nem euklideszi geometriát, megkísérelte csillagászati mérésekkel eldönteni ezt a kérdést, de próbálkozása nem járt sikerrel. Csupán a XX. században, Einstein relativitáselmélete alapján igazolódott be, hogy az anyagi világ térbeli szerkezetét egy bizonyos fajtájú, nem euklideszi geometria írja le helyesen. Bolyai János jegyzetei olyan észrevételeket is tartalmaznak, amelyek azt mutatják, hogy geometriai vizsgálódásai alapján megsejtette, hogy a gravitáció és a geometriai tér szerkezete között belső összefüggésnek kell lennie. Bolyai Farkas ekkor még nem tudta elhinni, hogy a kétezer éves problémát éppen az ő fia oldotta meg. Ő még nem tudott a hagyományos szemlélettől elszakadni. János elgondolásainak vázlatát elküldte régi, akadémiai tanárának, de a vázlat, sajnos, elveszett. János 1830-ban már főhadnagy Lembergben, de maláriát, majd kolerát kapott, így súlyosan betegen adott gondolatainak végső formát. Műve 1832-ben jelent meg Farkas fő művének, a Tentamen -nek a függelékeként (Appendix = Függelék) A latin nyelven megjelent mű (Scientia Spatii..) magyar címe: A tér abszolút igaz tudománya a XI. Euklidész féle axióma (a priori soha el nem dönthető) helyes vagy téves voltától független tárgyalásban: annak téves volta esetére, a kör geometriai négyszögesítésével. Különlenyomatok már 1831-ben készültek, és egy ilyet küldött el Farkas Gaussnak fia nevében - a véleményét kérve. Közismert Gauss válasza: ő is eljutott hasonló eredményhez, de nem dolgozta ki részletesen, mert úgy érezte, hogy kora úgysem értené meg. A levél hatása lehangoló. János úgy érzi, hogy Gauss el akarja lopni tőle a felfedezését: (Különös, hogy Gauss magánlevelében, amelyet Gerling marburgi matematikusnak írt elismerte János nagyságát ezt a fiatal geométert, Bolyait elsőrangú lángésznek tartom, de hivatalosan semmit sem tett az ifjabb Bolyai és munkássága megismertetéséért) A testi bajok és az értetlenség súlyosan leverték Jánost, ezért kérte nyugdíjazását tól 15 évig Domáldon, az anyai birtokon lakott ben nősülni akart, de nem tudta letenni a katonatisztek számára előírt kauciót. Az apja nem segített neki, 5

6 mivel ellenezte a választását. Így élettársi kapcsolatban élt Kibédi Orbán Rozáliával, akitől két gyermeke született: Dénes és Amália. A szabadságharc alatt összeházasodtak, de ezt a házasságot a császár később érvénytelenítette ben végleg szakítottak, de János továbbra is gondoskodott gyermekeiről. János a domáldi elszigeteltségben sem tétlenkedett: továbbra is az alkotásban látta élete értelmét. Szigorúan axiómákra alapozva ki akart építeni egy teljes geometriai rendszert, de ez a műve, a "Raumlehre" sajnos, befejezetlenül, csupán terv maradt ben a lipcsei Jablonowski Társaság pályázatára beküldött "Responsió" című munkájával érte a tudományos elismerés tekintetében a második súlyos csapás. Pályaműve nem nyert méltatást. Bolyai ebben a munkájában a komplex számok elméletében messze túlhaladta korát, művében a komplex számok elméletének alapjait fektette le, másokat megelőzve. A bírálók nem értették meg a gondolatait. Bolyai Jánost foglalkoztatta a korabeli társadalom állapota is, ezt kézirati hagyatéka bizonyítja. A "Tökéletes közállomány" című kéziratban foglalta össze véleményét kora társadalmáról (ebben meglepően sok ellentmondás található). Szerinte, bár a társadalomban kezdettől fogva állandó a változás, de olyan gyökeres átalakulás még sohasem volt, mint amilyent az általa kimunkált tan tartalmaz. Az emberek közötti születés és vagyon szerinti különbséget igazságtalannak tartja, csak a fizikai és szellemi munka szétválasztására volt tekintettel. A nemesség többségére azért haragszik, mert nem használja fel szerencsés helyzetét szellemi munkára, s idejét, életét elfecsérli. Ennek ellenére a reformkorban még bízik a nemességben. Bolyaira jellemző, hogy szerinte egyszerű, biztos, józan elvekre kell alapozni mindenütt mindent. A józan elvek azért fontosak, hogy a technikai fejlődésnek az emberi boldogság felé tartó irányt szabjanak. Az ipari haladást dicsérve félelmeiről is beszél. Szerinte az emberi önzés szolgálatába állított "műipari" fejlődés oda vezethet, hogy "...a kétezredik év betelte után az emberi nem pórul járhat." Nem mondja meg pontosan, hogy miben látja a fenyegető veszélyt, de figyelmeztet: a tudományt, a technikát, az ipart a köz boldogulására kell fordítani. Tanainak terjesztését a szegényekkel akarta kezdeni, majd mindenkire kiterjesztve kb. száz év alatt eljuthatnánk az általa elképzelt, meglehetősen utópisztikus állapotba ban Marosvásárhelyre költözött, de magánya ezzel nem oldódott, nem volt barátja, s hogy kerülje az apjával való nagy összecsapásokat, csupán levélben érintkeztek ban Farkasnak sikerült megszereznie Gausstól Lobacsevszkij német nyelvű munkáját (Geometriai vizsgálatok a párhuzamosok elméletéhez). Egy folyóirat cikkéből értesült, hogy egy orosz matematikus hasonló gondolatokra jutott a párhuzamosokról, mint János. János áttanulmányozta a művet, megállapította, hogy valóban önálló alkotás, elismeréssel nyilatkozott róla, észrevételeket fűzött hozzá. Lobacsevszkij soha sem hallott Bolyai Jánosról. Gauss ismerte mindkettőjük művét, de nem hívta fel a két felfedező figyelmét egymásra. Bolyai kéziratos hagyatékából szembetűnő, hogy milyen sokszor és sokat írt a '48-as forradalomról az események napjaiban és később is. Ezek az írások mutatják, hogy eszmeileg azonosult a forradalommal, de mindenfajta cselekvés előtt elbizonytalanodott. Rossz egészségi állapotára való hivatkozással nem vett részt a harcokban, de a "Nyilatkozat"-ban, a "Jelentvény"-ben kifejtette a forradalommal egyetértő gondolatait. Kossuth Lajoshoz kiadványtervezetet készített, amelyben kifejtett gondolatai sokban emlékeztettek Széchenyi eszméire. A forradalom bukása mélységesen megrendítette. Évekig foglalkozott a bukás okainak vizsgálatával, az elkövetett hibák elemzésével. Bolyai János az 1850-es években legtöbb idejét az "Üdvtan" írására fordította. Már akadémiai évei alatt elhivatottságot érzett arra, hogy az egész emberiség boldogságával foglalkozzon. Az egész emberi tudást összefoglaló, az egyént és közösséget egyaránt boldogságra vezérlő enciklopédikus mű, az "Üdvtan" a negyvenes években merült fel tervei között. Húsz év alatt többször elkezdte a művet, rengeteg részletfogalmazványt írt, de még a teljes mű tervezete sem készült el egészen. Tudományos rendszere élén a nyelv áll, sok időt töltött el a tökéletes világnyelv szótárának és nyelvtanának megszerkesztésével. Bolyai szerint a szépművészetek között a zenét illeti meg az elsőbbség. Az összes művészetek közül a költészetet tartotta a "legmihasznábbnak". Az ő szemében a valóságnak csak tudományos, 6

7 matematikai alapozású megragadása lehetséges. Az emberi élet legszebb feladatát abban látja, hogy megismerheti az őt körülvevő természetet, amely számára életfeltételt biztosít. Műveiben harmóniát akart teremteni az egyéni és közösségi érdek között, mert semmilyen "köz és általános üdv" nem érhető el, míg az egyén nem boldog és fordítva: senki sem lehet egyénileg boldog addig, amíg "mindenki üdve" nincs biztosítva. E boldogulás egyetlen zálogát a tudományban látta. Mint Benkő Samu írja Apa és fia című könyvében (amely egyik alapja ennek az ismertetőnek): "Romantikus zaklatottság és sztoikus megnyugvás ellentétének egységéből rajzolódik ki Bolyai János szellemi arca". Bolyai János 1857-től folyamatosan betegeskedett, januárjában tüdőgyulladást kapott. Január 27-én mindenkitől elhagyatva meghalt. A marosvásárhelyi református egyház halotti anyakönyvében a következő megjegyzés áll: "Híres, nagy elméjű matematikus volt, az elsők között is első. Kár, hogy nagy talentuma használatlanul ásatott el". Használatlanul? Ez volt élete nagy tragédiája, hogy nagyszerű felfedezése meg nem értetten kallódott, s csak halála után kavarta fel a tudományt. Csapó Mária fizikatanár, könyvtáros Bolyai-versenyek Bolyai János december 15-én született, ezért iskolánkban hagyományosan decemberben, a téli szünet előtti utolsó tanítási napon rendezzük a Bolyai-napot. Iskolánk tanulói ekkor különböző vetélkedőkön, sportrendezvényeken, előadásokon vesznek részt, a programok egyike a két Bolyai életéről és munkásságáról szóló vetélkedő. A 9. és a 10. évfolyam osztályai általában háromfős csapatokkal vesznek részt a vetélkedőn. A tudáspróbán a következőkről kell számot adni a diákoknak: a két Bolyai életének fontosabb eseményei, ezek helyszínei, a hozzájuk kapcsolódó személyek nevének ismerete, képek felismerése, matematikai munkáik címe, témája, keletkezésük körülményei, a Bolyaiak matematikán kívüli egyéb munkássága ben iskolánk fennállásának 110 éves, középiskolaként való működésének 40 éves évfordulóját ünnepeltük. A jeles évfordulónak megfelelően nagyszabású, az iskola minden tanulóját érintő vetélkedőt szerveztünk. Az évfolyamokat képviselő csapatok a tornateremben versengtek. Ezt Mike Gyula tanár úr és stúdiósai közvetítették TV-láncon keresztül az osztálytermekbe. Az osztályok tanulóinak jegyzetelni kellett, hiszen a központi vetélkedő után ők is kaptak feladatokat a két Bolyai életével és munkásságával kapcsolatban. Ezen feladatok között volt többek között totókitöltés, a két Bolyai életéhez kapcsolódó helységek térképen való bejelölése, puzzle (Farkas arcképének összerakása és felismerése), összekevert szavakból Bolyai-idézetek összerakása. Az első helyezést elért osztály szabadnapot nyert. A vetélkedő eredményeként tanulóink alaposabb ismeretekre tettek szert az iskola névadójával kapcsolatban. Bolyai János születésének 200. évfordulója alkalmából a marosvásárhelyi Appendix Egyesület többfordulós versenyt hirdetett középiskolás diákok számára Bolyai János élete és kora címmel. A nemzetközi méretűvé bővült vetélkedőre a Kárpát-medence minden középiskolája jelentkezhetett: erdélyi, felvidéki, délvidéki és magyarországi csapatok is indultak. A verseny meghirdetésére 2001 júniusában került sor. Iskolánkat az akkori 10. B osztály három tanulója képviselte. Hefler Csaba, Kimmel Kornél és Paróczai Péter a nyári szünetre megkapták az ajánlott irodalom jegyzékét, továbbá a könyvtárunkban meglévő néhány, a két Bolyaival foglalkozó könyvet. Így például Száva István Apa és fia című művét és a Matematikatörténeti ABC-t. Ezeket a tanulók nyáron elolvasták, kijegyzetelték. 7

8 2001. agusztus között a vetélkedőre készülő diákokat irányító, segítő tanárok részére felkészítő tábort szerveztek Erdélyben. Az intézményünk csapatát felkészítő pedagógusokat Schiffer Éva tanárnő képviselte a találkozón. A festői szépségű Szovátán, a Teleki Oktatási Központban mintegy 25 lelkes pedagógus találkozott, hogy a verseny részleteit kidolgozza és megvitassa. Dáné Károly, a vetélkedő főszervezője jeles Bolyaikutatókat hívott a találkozóra, ők beszámoltak legújabb kutatásaik eredményeiről. Dr. Kiss Elemér és Benkő Samu előadásai és az azokat követő közvetlen hangvételű, családias beszélgetések sok új és hasznos ismeretet biztosítottak. A táborban megállapodás született a versenyen résztvevő csapatokat leginkább érintő kérdésekről, nevezetesen, hogy 2002 áprilisában több helyszínen, azonos feltételek mellett megrendezett elődöntőkön dől el, mely csapatok mérhetik össze tudásukat a 2002 augusztusában, Marosvásárhelyen megrendezendő döntőn. A két magyarországi elődöntő megszervezését Gyula városa és Budapest, azaz a mi intézményünk vállalta. Minden versenyző iskolától december végéig kértek a szervezők javaslatokat az elődöntőn szereplő feladatokra, témánként kettőt. A témakörök a következők voltak: a két Bolyai életműve, logikai feladatok, a Bolyaiak városa (Marosvásárhely), Bolyaiak az irodalomban és a művészetekben. Decemberben lezajlott a szokásos iskolai vetélkedő a Bolyai-napon. Ezen a 9. C osztály háromfős csapata lett a legjobb: Berkics Attila, Papp László és Turi Tibor. Ez a csapat is elkezdte a felkészülést a marosvásárhelyi vetélkedőre, mivel úgy gondoltuk, hogy jó, ha vannak tartalék tanulók is. A hat versenyre készülő diák Németh Eszter tanárnő vezetésével március 18. és 23. között egy marosvásárhelyi tanulmányúton vett részt, amelyen megismerkedtek a város nevezetességeivel, látogatást tettek a Bolyai Farkas Líceumban, ahol neves Bolyai-kutatók előadásait hallgatták meg. Információkat gyűjtöttek a Teleki Tékában és a Bolyai kiállításon. A tanulmányút után rendezett iskolai versenyen végleg eldöntöttük, hogy melyik csapat vesz részt az elődöntőn. Mindkét csapat nagyon jól felkészült, de a nagyobbak bizonyultak jobbnak. Az április 8-án lezajlott elődöntőn iskolánk 11. B osztályának versenyzői első helyezést értek el, így ők képviselhették Magyarország nyugati régiójának középiskoláit a marosvásárhelyi döntőn, augusztus 24-én. A nyári szünetben még további feladatot kaptak a versenyzők: videofilmet kellett készíteni az iskoláról, valamint előadni egy jelenetet a két Bolyai életéből. Több bolyais diák és tanár utazott Erdélybe erre a jeles eseményre. Iskolánk csapata szoros versenyben a negyedik helyezést érte el. Következő megmérettetésként a kecskeméti Bolyai János Gimnázium Scientia Spatii A tér tudománya címmel informatikai versenyt hirdetett meg, melynek kapcsán CD-t kellett készíteni Bolyai János élete és munkássága, kora és alakja az irodalomban témában. A marosvásárhelyi versenyen szerepelt diákjaink színvonalas pályamunkát készítettek erre az alkalomra. A Bolyai-kultusz ápolásába új színt hozott a kezdeményezés, miszerint a Bolyai nevet viselő iskolák évente találkoznak valamelyik középiskolában. Intézményünkben tovább szeretnénk folytatni a Bolyai-nap hagyományait, benne a két Bolyai életéről és munkásságáról szóló vetélkedőt. Így tanulóink ismereteket szereznek névadónkról, példát vehetnek életéből, kitartásából, a matematika iránti szeretetéből és az egész emberiség iránt érzett felelősségtudatából. Csapó Mária fizikatanár, könyvtáros 8

9 A Bolyai-kultusz ápolása A Bolyai János Fővárosi Gyakorló Műszaki Szakközépiskola és Kollégium az elmúlt ötven esztendőben nagy hangsúlyt fektetett az iskolai hagyományok kialakítására és megőrzésére, ezen belül mindenkor igyekezett élen járni a névadó, Bolyai János kultuszának ápolásában. Új diákjaink már a gólyatábori játékos vetélkedőkön számot adnak a nagy előd élete és munkássága terén szerzett ismereteikről. Elmélyültebb tudást és érdeklődést kíván az iskolánkban hagyományosan évente megrendezésre kerülő Bolyai-háziversenyen való helytállás. A rendezvény szervezője és házigazdája Csapó Mária tanárnő. A névadóról szóló megemlékezések sorában kitüntetett helyet foglalt el a 2002-es esztendő, amikor Bolyai János születésének 200. évfordulóját ünnepeltük. A bicentenárium eseményei közül kétség kívül kiemelkedett a nemzetközi Bolyai-verseny, melynek döntőjét diákjaink részvételével Marosvásárhelyen rendezték 2002 augusztusában. Ugyanebben az évben iskolánk rendhagyó eseménnyel emlékezett a névadóról. Az évente decemberben Bolyai János születésnapja alkalmából megrendezésre kerülő diáknapi rendezvényünket akkor kétnaposra bővítettük, így jutott idő komoly és játékos kikapcsolódásra egyaránt. Ekkor került sor Miholcsa József erdélyi szobrászművész alkotásának ünnepélyes felavatására: Bolyai János mellszobrát az iskola udvarán állítottuk fel. Másnap tudós egyetemi és főiskolai tanárok élvezetes előadásait hallgathatták diákjaink. A téma természetesen a két Bolyai élete és kora volt. Mindezek mellett megnyitottuk elektronikatörténeti kiállításunkat, melynek színvonalas anyagát diákok és tanárok lelkes gyűjtőmunkájának eredményeként halmoztuk fel. Az elmúlt években örömmel tapasztaltuk, hogy a két Bolyai kultuszának ápolása nemcsak intézményünk számára fontos, de ugyanakkor jó alkalmat szolgáltathat az összefogásra, és a határokon átívelő együttműködésre ban Kecskemétről indult el a Bolyai nevét viselő középiskolák összefogását célul kitűző mozgalom. Az intézmények vezetői 2002-ben Ócsán kinyilvánították szándékukat, miszerint évente más-más helyszínen meg kívánják rendezni a Bolyai-iskolák találkozóját. Az ócsai gimnázium diákönkormányzata által összehívott eseményen hét középiskola köztük egy határon túli képviseltette magát: a házigazdákon kívül jelen volt Kecskemét, Salgótarján, Marosvásárhely, Mosonmagyaróvár, Szombathely és Budapest. A kezdeményezés sikeréről mindennél többet mond az a tény, hogy nem csupán megőrizni tudtuk a hagyományt, de időközben új intézmények csatlakozásával bővült a Bolyai-iskolák köre. A 2003/2004-es tanévben az aknaszlatinai (Ukrajna) Bolyai János Középiskola, 2004/2005-ben pedig a zentai (Szerbia és Montenegro) Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium csatlakozott a kezdeményezéshez. A 2002/2003-as tanévben a második Bolyai-találkozót a kecskeméti gimnázium rendezte, 2004 áprilisában pedig legnagyobb örömünkre iskolánk adott otthont e népszerű kezdeményezésnek. A program előkészítése és lebonyolítása kitartó munkát követelt az iskola diákjaitól és tanáraitól egyaránt. Az esemény sikerét pedig a Bolyai-vándordíj elnyerése mellett nem utolsósorban a közös programok és az együtt elvégzett munka összekovácsoló ereje bizonyítja. A találkozók általában két-három napos elfoglaltságot jelentenek a Bolyai-iskolák tanár és diák képviselői számára. Cél az ismerkedés, a tapasztalatcsere, s természetesen a Bolyai-kultusz ápolása. A rendezvények állandó programja a két Bolyai életéről és koráról szóló vetélkedő, melynek győztese egy esztendőre magáénak tudhatja az ócsaiak által alapított vándordíjat. Jut ezen kívül idő játékra, kirándulásra, az iskolák bemutatkozására és egymás jobb megismerésére. A kezdeti lelkesedés továbbélését bizonyítja, hogy mostanra a program olyan rangos eseménnyé nőtte ki magát, hogy a részvétel jogáért komoly küzdelemre és megmérettetésre is hajlandóak diákjaink. Tekintélyt és tiszteletet érdemel társai körében az a tanuló, aki a találkozón képviselheti az iskolát. 9

10 A 2004/2005-ös tanévben tervezett, sorrendben a negyedik Bolyai-találkozó több szempontból is különlegesnek és kivételesnek ígérkezik. Első ízben utazunk a határon túlra, az idén ugyanis a Bolyaiak városa, Marosvásárhely vállalta magára a szervezést. Az esemény időben, valamint a programok és a résztvevők számát illetően is kibővül. A mintegy öt nap alatt a tervek szerint sor kerül majd a hagyományos Bolyai-vetélkedőre, az iskolák bemutatkozására, kosárlabda és sakkversenyekre, valamint egy minden bizonnyal felejthetetlen székelyföldi kirándulásra. A magyarországi iskolák kiutazását a Julianus Testvériskola Program támogatja. A Bolyaiak nevével fémjelzett összefogás és együttműködés formáinak kifogyhatatlan tárházát mi sem bizonyítja jobban, mint a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum legújabb kezdeményezése, a Bolyaiak egymásért kerékpártúra, melynek résztvevői 2005 nyarán 1100 km-t kívánnak kerekezni az összes (14) magyarországi, Bolyai nevét viselő intézmény érintésével. Iskolánk természetesen örömmel csatlakozott a kezdeményezéshez, miként a jövőben is támogatni kíván minden olyan elképzelést, mely a Bolyai-kultusz ápolását szolgálja. Németh Eszter szabadidő-szervező II. Történeti visszatekintés Iskolánk története "Egy hazát sokféleképpen lehet és kell szolgálni, mert annak sok mesterségre van szüksége.' /Bessenyei György/ Iskolánk patinás épülete régmúlt időkre tekinthet vissza. A több, mint egy évszázadot átívelő fennállása óta számos iskolatípus váltotta egymást falai között, vagy osztotta meg otthonát egyidőben a múlt század végétől napjainkig. Az 1855-ban épült iskolánk története nem sokkal a városegyesítés (1873) után indult, amikor még a főváros tíz közigazgatási kerületből állt és a "Váczi út 21" a Terézvároshoz tartozott, a régi, nagy VI. kerülethez, amelynek külső fele a Nyugati pályaudvartól Újpest határáig terjedt. Az épületet körülölelő utcák nevei: Lőportár utca, Angyalföldi út. Taksony utca, Váci út - még ma is változatlanok. A XIX. század utolsó harmadában, az iskola építésének időszakában indult rohamos fejlődésnek a közoktatás. A széleskörű népoktatás igénye és szükségessége hozta magával a nagyarányú iskolaépítést, így a tanintézetek száma évről-évre nőtt. A főváros a községi elemi iskolák számát 1873-tól 1910-ig 55-ről 160-ra emelte, valamint a különböző iskolatípusok szervezése is nagy lendületet vett. Sorra alakultak az alsófokú ipari ismereteket nyújtó ipari és az ugyanilyen szintű kereskedő tanonciskolák ben nyílt meg az első polgári iskola, majd a millennium őszén már 27 ilyen iskolában folyt a tanítás. Iskolánk épülete először a Budapest-Külső Váczi úti Községi Elemi Népiskola otthona lett. A hatosztályos elemi iskolában a tanítás az 1885/86-os tanévvel indult Hajnal Adolf igazgatásával és 853 tanulóval. Az első tanítási nap dátuma: szeptember 14. Az osztályok beosztása a következő volt: I.a "fi osztály" Roth Lajos I.b "fi osztály" Slaup Irma 10

11 Il.a "fi osztály" Hajnal Adolf igazgatótanító Il.b "fi osztály" Galambos László III. "fi osztály" Bükkerti Oszkár IV. "fi osztály" Ring István V-VI. "egyesített osztály" Garay Ede I.a "leányosztály" Keresztessy Lujza Lb "leányosztály" Schwendtner Gizella Il.a "leányosztály"alkér Hermin Il.b "leányosztály" Horcsik Kálmánné III. "leányosztály" Deszáth Amália IV. "leányosztály" Szabó Karolin V-VI. "egyesített osztály" Beneschné Róza Iskolánk létesítésének első írásos emléke Az épületben a "fi" és "leány" osztályokat egymástól szigorúan elkülönítve helyezték el. A déli oldal földszintjét és emeletét a leányok, az északi részt pedig a fiúk foglalták el. Ugyancsak az északi oldalon, egy földszinti teremben volt fenntartva hely a könyvek és taneszközök részére, valamint a tantestület számára. Az elemi iskola mellett még esti ismétlő iskola is működött pár évig. Mivel a tanintézet környékén elhelyezkedő gyárakban sok idegen nyelvű alkalmazott dolgozott, igény merült fel körükben a magyar nyelv jobb elsajátítására, így még ugyanebben a tanévben megindult a felnőttoktatás is tanfolyamok keretében. 11

12 A következő tanév októberében egy újabb intézménnyel osztotta meg otthonát az elemi iskola ban kezdte meg működését a kor követelményének megfelelően a "BudapestKülső Váczi úti Alsófokú Ipariskola 4 osztállyal: egy előkészítő, egy-egy I., II. és III. osztállyal, 322 beiratkozott tanulóval, ugyancsak Hajnal Adolf igazgatásával. A megnyitás "...csendes, de ünnepélyes volt, a felvett tanulók és a kerületbeli gyárak tulajdonosainak illetve képviselőik jelenlétében" - írja a korabeli tantestületi jegyzőkönyv. Hatvanféle mesterséget tanultak az idejáró tanoncok, a heti óraszámuk mind a három évfolyamon 8 volt. A tanítás általában vasárnap délelőtt 8-tól 12-ig (rajz), hétköznapokon pedig este, munkaidő után, heti két alkalommal 6-tól 8-ig folyt. Közben az iskola gyárakkal való kapcsolata gyümölcsözőnek bizonyult, közadakozásból szépen fejlődött a szertárak állománya. A későbbiek folyamán a kétféle intézmény a Fővárosi Községi Elemi és IparostanoncIskola címet nyerte el az utóbbi megszűnéséig, 1917-ig. Az 1900-as évek elején a régi nagy VI. kerület külső felében csak az Üteg utcában volt polgári leányiskola. Ide az 1918/19-es tanévben annyi tanuló iratkozott be, hogy az iskolaépületben már nem volt elég hely a számukra, ezért néhány osztályt a Váci út 21. alatti elemi iskolába helyeztek el. Adakozó okirat 1887-ből..és a beszerzett eszközök 12

13 Jegyzőkönyvrészlet 1906-ból Jegyzőkönyvrészlet 1910-ből 13

14 A polgári leányiskola zászlója Az as tanévben már ennyi szakmát oktattak iskolánkban A következő tanévben megnyílt a IV. osztály és ezzel egyidőben, szeptember 1jén a Székesfőváros Tanácsának /1919 sz. rendeletével önállósították ezt az iskolát, ezzel egyidejűleg a Váczi úti Polgári Leányiskola címet kapta. Igazgatója Marthosi Mórócz Sándor volt. A beiratkozott tanulók létszáma évről-évre emelkedett. "Gyarapodásunknak az a magyarázata, hogy főútvonalon és Budapest külterületén vagyunk, ahová a város szívéből, belsejéből költöznek a mi gyerekeink szülei, mert a külterületen olcsóbb lakást kapnak... Tanulóink nehéz körülmények között élő szülők gyermekei, ami meglátszik a szegényebb öltözékükön, a taneszközök és tankönyvek hiányán, az előmenetel mértékén" - vallja az igazgató. A polgári iskola mellett az iskolatípussal kapcsolatos női ipari (kézműves) tanfolyamokat is tartottak az épületben től már újabb intézménnyel kellett megosztaniok az amúgy is szűkös helyet. Akkor létesült a Budapest Székesfővárosi VI. kerületi Váci úti Községi Leány Iparos-tanonciskola, amely mint általános és nőiszabó leány iparostanonciskola működött az épületben 1933-ig ben a polgári iskola megszűntével helyezték iskolánkba a Községi Ipari Leányiskola és Női Ipariskolát, amely 1949-től a 3. számú Állami Ipari Leányközépiskola elnevezést kapta. Ez az oktatási forma 1952-ig állt fenn. Közben, 1950-ben újabb intézmény kapott helyet a Váci út 21. alatt. Az országos hírű és nagy múltú Bánki Donát Gépipari Technikum épületgépészeti tagozata költözött az épület falai közé, és mint önálló iskola folytatta működését mindaddig, amíg át nem adta helyét 14

15 közvetlen elődünknek, a gimnáziumnak. Még a technikum működése idején korszerűsítették a fűtést. Az egyedi kályhafűtésről áttértek a kazánházas központi fűtésre. Ekkor hozták létre az épülethez csatolt két hatalmas szerelőcsarnokot is ben került sor iskolánkban a gimnázium létesítésére. Szervezésével Gábor Béla igazgatót - az akkor megszüntetett Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola tanszékvezető tanárát - bízta meg Budapest Fővárosi Tanácsa VB. X. Oktatási Osztálya augusztus 1-i hatállyal. A Váci út 21. sz. épületben akkor az Épületgépészeti Technikum működött, s 4 osztályterem, valamint 1 irodahelység átadásával adott helyet az új intézménynek szeptember 1-jén 162 tanulóval, két I. és két II. osztályban indult meg az oktatás humán és reál tagozattal a XIII. kerületi Általános Fiúgimnáziumban. Az I. osztályosokat a kerületi Berzsenyi Dániel Általános Gimnázium iskolázta be, a II. osztályokat ugyancsak ez az intézmény adta át. Az első hetekben sűrűn váltogatták egymást az iskola vezetői. Gábor Béla szeptember 1-jén megvált az iskolától, helyét szeptember 22-én Márton Imre a XIII. kerületi Csanádi utcai Közgazdasági Technikum volt igazgatója foglalta el. Az intervallumban dr. Bencédy József, a budapesti Pedagógiai Főiskola volt adjunktusa irányította az iskola munkáját. Marton Imrét október 15-én, saját kérésére a Központi Pedagógus Továbbképző Intézethez helyezték adjunktusnak és dr. Bencédy Józsefet nevezték ki igazgatónak. Az igazgatóhelyettesi teendők ellátásával Müller Pált, a budapesti Pedagógiai Főiskola Levelező Osztályának volt csoportvezetőjét bízták meg. Földrajzóra 1953-ban Az induló tanári kar rajtuk kívül a következőkből állt: dr. Kiss-Kocsis Imréné biológiakémia szakos gimnáziumi tanár (az Állami Földtani Intézettől), Peterdi Gizella matematikafizika szakos gimnáziumi tanár (a XXII. kerületi Jedlik Ányos Gimnáziumból), Rába György magyar-francia szakos gimnáziumi tanár (ugyanonnan), dr. Varga Anna történelem földrajz szakos gimnáziumi tanár (a XIII. kerületi Berzsenyi Dániel Általános Gimnáziumból), dr. Virág Béla angol-német-orosz szakos gimnáziumi tanár (ugyanonnan). Óraadóként működött Szijj Ferenc testnevelő tanár (a Berzsenyi Dániel Általános Gimnáziumból), Fügedi Péter ének 15

16 szakos tanár (a IV. kerületi Könyves Kálmán Általános Gimnáziumból), illetve leköszönése után Logossy Jenőné ének szakos tanár (a XIII. kerületi Dózsa György úti Általános Leányiskolából). Költségvetés hiányában gazdaságilag az iskola a Berzsenyi Dániel Gimnáziumhoz tartozott, közös gondnoksággal. Az iskola felszerelése induláskor csupán két osztály teljes felszereléséből és az Épületgépészeti Technikumtól kölcsönzött további két osztály berendezéséből állt. A tanév folyamán a Pedagógiai Főiskola könyvtárából marxista-leninista irodalmat, a Berzsenyi Dániel Gimnázium földrajz szertárából 16 db térképet és 1 db földgömböt, a megszüntetett Iparművészeti Főiskolától tornaeszközöket kapott. Továbbá alkalom adódott Ft értékben könyveket és különféle szemléltető eszközöket vásárolni. Az 1955/56-os tanév végével az Épületgépészeti Technikum teljes egészében átadta az épületet a gimnáziumnak. Ezzel lehetőség nyílt az iskola teljes kifejlesztésére, előadótermek és szertárak létesítésére. Ennek megvalósítása már 1958-tól dr. Bíró Sándor igazgatása alatt történt. Ebben az időben az intézmény bútorzata, felszerelése, szertári állománya és könyvtára jelentős leltári átvételekkel gazdagodott. A Közétkeztetési Technikum diákotthonából, az Épületgépészeti Technikumtól, az Ybl Miklós Építőipari Technikumtól bútorokat, az V. kerületi Reáltanoda utcai Közgazdasági Technikumtól szertári eszközöket és könyveket, a III. kerületi Korvin Ottó téri Leánygimnáziumtól zongorát kapott az iskola, a XIII. kerületi Tanács pedig a Községfejlesztési alapból Ft-ot biztosított szertári beszerzésekre. Az épülethez csatolt két hatalmas szerelőcsarnok helyi lehetőséget nyújtott a politechnikai oktatás gyakorlati részének kialakításához. Így kerülhetett sor a következő, 1956/57-es tanév elején Kútvölgyi Ferenc kerületi általános felügyelő segítségével a gyakorlati politechnikai oktatás megszervezésére. A kerületi üzemek szerszámokat és gépeket adtak az iskola tanműhelyének. Október 1-jén a fa, a fém és a gépkocsiszerelő műhelyekben megindultak a gyakorlati foglalkozások a reál osztályok számára, kötelezően heti 2 órában. Műhelyfőnöknek Kovács Lóránt matematika-fizika szakos tanárt nevezték ki, aki korábban a Pedagógiai Főiskolán Öveges József professzor tanársegédje volt. Ugyancsak ennek a tanévnek az elején, szeptember 27-én az OM /2/1956. VI. számú utasításával iskolánk felvette a múlt század nagy matematikusának a nevét és lett: Bolyai János Általános Gimnázium ra felmenő rendszerben kialakult a négy évfolyam, és sor került az első gimnáziumi érettségire a még a Berzsenyi Gimnáziumban kezdett párhuzamos 4. osztályokban. Pezsgő iskolai életről számol be a korabeli hírforrás: "Az iskolarádió műszaki kiépítése megtörtént. Hangszigetelt bemondó helyiséget létesítettünk. Üzembe helyeztük az iskolarádió céljára összeépített 6 csatornás keverő berendezést, a magnetofont, és a 6 hullámsávos világvevő rádiónkat, továbbá a 100 wattos erősítő berendezést. Az iskolai helyiségek hangszóró hálózata teljesnek mondható. Elkészült a hálózatot vezérlő kapcsoló berendezés is. Kísérleti műsorok indultak hetente egyszer 15 perces időtartammal". Ennek az időszaknak köszönhető mai könyvtártunk megalapozása is. Nagyarányú fejlesztésre, rendezésre került sor. Megtörtént az alapleltár felvétele, elkészültek a katalógus cédulák, felépült a szakrendszer. Nem sokkal később a nyugalmasnak egyáltalán nem nevezhető átszervezések és profilváltozások időszaka következett. Az 1959/60-as tanévben indult meg két első osztályban a heti 5 órás gyakorlati foglalkozás, ezzel kezdetét vette az es képzés a fémipari, a faipari és gépkocsiszerelési szakmákban. (Az iskola faműhelyében, a gyakorlati foglalkozások keretében készítették a Bolyai Gimnázium növendékei például a margitszigeti Vörösmarty Színpad 1200 székének a faalkatrészeit) szeptemberében már az első szakközépiskolai osztály létrehozásának a feltételei teremtődtek meg az I/d osztályban, amelynek osztályfőnöke Kovács Gyula volt. Az 1964-ben érettségizett osztály már szakközépiskolai érettségi oklevélet kapott a "...géplakatos szakmában (szakmaszám 313) szakmunkássá nyilvánítja," szöveggel megtoldva. 16

17 Ekkor már az iskola neve is módosult: a Bolyai János Gimnázium és Ipari Szakközépiskola elnevezést kapta. A következő tanévben (1964/65) már mind a három első osztály szakközépiskolai beiskolázású. Az I.a és I.c osztályok a 621. számú elektronikus orvosi műszerész, az I.b osztály a 635. számú elektronikus műszerész képzésben részesültek. Nem volt könnyű helyzetben az iskola. Ötféle tantervvel dolgoztak, kifutóban voltak a gimnáziumi és géplakatos osztályok, élt még az es oktatási forma és kialakulóban az elektronikai szakközépiskolai oktatás. Közben, 1964-től már megint nem egyedüli lakói voltunk az épületnek. Ebben az időben hozták létre a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolát a VIII. kerület Népszínház u. 8. szám alatt. Az addig ott működött technikum nappali tagozata fokozatosan megszűnt, az esti tagozat pedig önállósult, és a volt igazgató, Szabó Albert vezetésével iskolánkba költözött. A Dolgozók Bánki Donát Gépipari Technikum működtetett itt esti iskolát, levelező tagozatot és különféle tanfolyamokat a felnőtt oktatás keretében. Intézményünk 1965 szeptemberétől Nagy Endre igazgatásával folytatta munkáját. A rövid életű, felmenő rendszerű 621. számú elektronikus orvosi műszerész képzést felváltotta a 635. számú elektronikai műszerész képzés. Így, mire 1967-ben az utolsó gimnáziumi osztály is leérettségizett, az iskola neve és típusa is megváltozott: Bolyai János Elektronikai Szakközépiskola lett középfokú képzési céllal, amely szerint a végzősöknek érettségi bizonyítványt és a 635. számú szakmunkásbizonyítványt adott. Hamarosan ismét profilváltással találkoztunk. Az 1969/70-es tanévben indult meg az első évfolyamon növekvő rendszerben a híradástechnikai ágazat, a híradásipari szakmacsoporton belüli képzés. Ez újabb névváltoztatást hozott magával. Mire először érettségiztek a középfokú híradásipari végzettségűek, az iskola neve: Bolyai János Híradástechnikai Szakközépiskola Híradásipari Ágazatra módosult. Ekkor, ben következett az az időszak, amikor nem volt kötelező az érettségi. Nálunk senki nem élt ezzel a lehetőséggel, minden végzősünk vállalta a megmérettetést. Ez alatt a két év alatt nem kaptak szakmunkás végzettséget tanulóink ben, az akkori szakfelügyelet a nagyfokú elégedetlenség hatására felülvizsgálta az iskolai szakképzést. Nem kevés érdeme volt iskolánknak abban, hogy a szakfelügyelet megváltoztatta a korábbi döntést, és ezt az oktatási formát alkalmasnak találta az érettségi bizonyítvány mellett a szakmunkás bizonyítvány megszerzésére is. Még a 60-as évek végén jelentős esemény volt, hogy iskolánkban az elsők között vezettük be a műhelyfoglalkozásokon a szakmai oktatás keretébe illeszkedő termelő munkát, a bérmunkák vállalását. Az első teljesített megrendelés 1000 db akkumulátortöltő elkészítése volt az Egyesült Izzó megbízásából. A munka sikerét bizonyítja az ezt követő számos megrendelés különböző cégektől. A bolyais diákok keze munkáját őrzik nemcsak a hazai piacra került, de exportra is érdemesnek tartott önálló munkák vagy nagyobb munkadarabok részegységei, mint például a sportpályákon alkalmazott, fénnyel író eredményjelző betűmező, amellyel annak idején a moszkvai olimpia közönsége is találkozott. Iskolánk 1973-tól ismét egyedüli birtokosává vált az épületnek, mert a dolgozók esti iskolája elköltözött, és a Váci út 107. szám alatt folytatta munkáját. A levelező tagozatukat pedig átvette a Bolyai. A tagozat vezetésével Nagy Endre igazgató távozása után (aki a XIII. kerületi Tanács Művelődési Osztályának vezetője lett), az új igazgató, Johancsik Tiborné 1976ban Posch István műszaki igazgatóhelyettest bízta meg. Az idők folyamán sokat vitatott témaként merült fel az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgarendszer és a középiskolai érettségi egymáshoz való közelítése. Ennek egyik állomása volt az úgynevezett K csoportos érettségi, amely összevont érettségi és felvételi vizsgát jelentett től 1990-ig volt lehetőség arra iskolánkban, hogy a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola kiküldött képviselőivel bővített vizsgabizottság előtt tehették le az érettségi vizsgájukat a jelöltek. Ez a megméretés egyben a felvételi vizsgát is jelentette a szakirányban továbbtanuló tanulóinknak. 17

18 A '80-as években tovább követték egymást a változások. Felmenő rendszerben 1982-ben érettségizett először az az évfolyam, amelyben középfokú híradásipari végzettséget, ezen belül két osztályban elektronikai műszerész, egy osztályban pedig elektroműszerész képesítést kaptak a végzősök a szakmunkásképzési célú oktatási formában. Iskolánkban 1985-ben - országos viszonylatban is az elsők között - indult meg a es képzési forma. Ennek megvalósulása már Johancsik Tiborné nyugdíjba vonulása után (1986) dr. Szenes György igazgatása alatt történt. A es rendszerű, szakmunkásképzési célú szakközépiskolánkban 1990-től aki technikusi képesítést kívánt elnyerni, az érettségi letétele és plusz egy év elvégzése után az ipari elektronikai technikusi végzettséget szerezhette meg. A változások hatására 1991-től intézményünk a Bolyai János Elektronikai Szakközépiskola nevet vette fel. Iskolánk életében új korszakot nyitott meg a világbanki képzési modellhez történt csatlakozás. A szakképzést fejlesztő és megújító programban való tevőleges részvételt pályázat útján nyerte el az iskola 1993-ban. Az új képzési célnak megfelelően elektronikai és informatikai szakmacsoportban indulnak az első osztályok. Módosul a képzés időtartama is. A 4. év végi érettségi, valamint a szakmai záróvizsga után további két év áll rendelkezésre a speciális szakterületen a szakmunkás és a technikusi képesítés valamelyikének a megszerzésére. A világbanki modell szerinti képzésben részesült diákjaink először 1998-ban tettek a gimnáziumival egyenértékű - érettségit. A végzős osztályok tagjai a felsőfokú intézményekben továbbtanulókon kívül szinte valamennyien nálunk maradtak, s egy év beszámítással a következő tanév végén szereztek új típusú OKJ szakképesítést, s elhelyezkedhettek a megszerzett elektronikai, illetve hardver informatikai technikus vagy műszerész szakképesítéssel. Az új tanterv bevált, a korszerű közismereti képzés, a műszaki orientáció, a szakmai alapozás megfelelően készítette elő az érettségi utáni beszámításos speciális szakképzést. A modellnek is köszönhető korszerű eszközpark, a tantestület túlnyomó többségének külföldi tanulmányútjai, a folyamatosan rendezett továbbképzések egyaránt hozzájárultak a magas színvonalú képzés sikereihez. Az 1996/97-es tanévtől a világbanki modell tanterveit a Nemzeti alaptantervhez igazítottuk. A tantervi munkálatokban tantestületünk igen sok tagja részt vett. Ekkoriban a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által kiírt és a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány által lebonyolított tantervi pályázaton helyi tantervünkkel díjat nyertünk, tantestületünket a főváros Budapestért díjban részesítette. Elkészített helyi tantervünket igen sok fővárosi és vidéki szakközépiskola mintaként használta fel saját helyi programjának elkészítésénél. A tantervi munkálatokkal párhuzamosan 1998-ra elkészítettük iskolánk első Pedagógiai programját, melyet 2001-re az új követelményeknek megfelelően átdolgoztunk, helyi tantervünket amelyik a mindenkori pedagógiai program része az ekkor bevezetésre került országos kerettantervekhez igazítottuk. Ezzel egyidőben iskolánk valamennyi osztálya felfutó rendszerben átállt a műszaki szakterületen az egységes elektrotechnika-elektronika (hardver informatika) szakmacsoportos képzésre. A Pedagógiai programot 2003-ra újra átdolgoztuk, közismereti és szakmai előkészítő tantárgyaink tanterveit az új rendszerű érettségi-felvételi követelményekhez igazítottuk. Az óriási számítógépes és műszeres szakmai fejlesztés eredményeként kiépült az iskolai számítógépes hálózat, és létrejött az internetes kapcsolatrendszer (1998.) től ECDL vizsgaközpont lettünk, így iskolánk jogosulttá vált az Európai Unió által elismert, egységes európai számítógép-használói bizonyítvány kiadására. Iskolánk az ECDL vizsgáztatás mellett megpályázza az Európai számítógép-használói jogosítvány pedagógusok számára című pedagógus továbbképzés tanfolyami programjának akreditációját. 18

19 2002. tavaszán csatlakoztunk a Cisco Hálózati Akadémia programjához és szervezetéhez. A Bolyaiban délutánonként beindított négyszemeszteres tanfolyam folyamatos vizsgáztatással jár, s igen modern OKJ szakképesítést ad. Az informatikai hálózatirendszer-telepítőre keresztelt szakképesítés szakmai és vizsgakövetelménye teljes egészében nemzetközileg kidolgozott tananyagra épül. Az ezen szakképesítéssel rendelkező szakemberek igen keresettek napjainkban ben iskolánk Alapító Okirata új képzési lehetőséggel, a villamosmérnök-asszisztens képzéssel bővült. Kidolgoztuk és akkreditáltattuk a kísérleti képzés tanterveit. Az AIFSZ mai nevén FSZ - képzést moduláris szisztémával terveztük, félidőben, az érettségi utáni első év végén technikus szakképesítés megszerzését is lehetővé tettük. A Budapesti Műszaki Főiskolával történt egyeztetés alapján a 2003/2004. tanévtől beindított moduláris FSZtechnikus képzés első résztvevői a 2004 júniusában megszerzett technikus képesítés után 2005 júniusában villamosmérnök-asszisztens végzettséget szereznek. A 90-es évek elejétől iskolánk az akkori Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola (ma Budapesti Műszaki Főiskola) végzős műszaki tanárainak egyik pedagógiai és szakmai tanítási gyakorló terepe. Az iskolában azóta is folyamatosan vezető tanárok foglalkoznak a tanárjelöltekkel, akik előírt pedagógiai-tanítási gyakorlataikat teljesítik nálunk. Intézményünk 1998-tól nevében is viseli a gyakorló jelleget. A 90-es évektől váltak gyakorlattá a nevelőtestületi tanulmányi kirándulások. A kezdeti jól sikerült hazai kirándulások (Nyugat-Magyarország, Pécs-Mecsek, Eger) után igen emlékezetes határon túli tantestületi tanulmányi útjaink: Rév-Komárom (1999.), Prága (2000.), Erdély (2000.), London (2001.), Krakkó (2002.), Róma (2003.) és Párizs (2004.). Ugyancsak a 90-es évektől rendszeresítettünk külföldi testvériskolai kapcsolatokat. Először (1994-ben) a szlovákiai, rév-komáromi Ipari Középiskolával alakítottunk ki - főleg sport és turisztikai - kapcsolatokat. A 90-es évek végén kezdtünk együttműködni az erdélyi, marosvásárhelyi Elektromaros Ipari Iskolaközponttal. A kapcsolatok többek között kölcsönös tanár-diák cserékre, tantestületi kirándulásokra, nemzetközi elektrotechnikai versenyekre, tanterv-, tankönyv- és taneszköz támogatásra terjedtek ki. A nemzetközi elektrotechnika versenybe 2003-tól a vajdasági, adai műszaki középiskola is bekapcsolódott ben holland-magyar szakmai fórumot rendeztünk iskolánkban ben felvettük a kapcsolatokat a Bolyai János, illetve Bolyai Farkas nevét viselő hazai és határon túli középiskolákkal. Az első országos találkozón együttműködési szándéknyilatkozatot tett hét intézmény: Marosvásárhely, Kecskemét, Salgótarján, Szombathely, Mosonmagyaróvár, Ócsa és Budapest Bolyai nevet viselő középiskolája. Az együttműködő intézmények szövetségi keretek között - Bolyai szellemisége alapján folyamatosan tanár-diák partner kapcsolatokat alakítottak és alakítanak ki egymással, s a jövőben hozzájuk csatlakozó középiskolákkal. Iskolánk rendszeresen ad otthont az Oktatási Minisztérium, a Nemzeti Szakképzési Intézet és a Fővárosi Pedagógiai Intézet országos, ill. fővárosi szakmai-pedagógiai rendezvényeinek. Barcs Rezsőné magyartanár, könyvtárvezető volt igazgatóhelyettes (a kezdetektől 1995-ig) Mészáros Miklós műszaki igazgatóhelyettes ( ig) 19

20 A Bolyai János Kollégium története A kollégium épületét 1875-ben, Trefort Ágoston közoktatásügyi minisztersége idején emelték. A XIX. század végén leány árvaház volt, majd ipari varroda. Az 1940-es és az 1970-es évek között kőműves szakiskola és bentlakásos kollégium működött az épületben ban az iskola diákjaival együtt az Üllői útra költözött. Ekkor jött létre a szakközépiskolásokat és szakmunkás tanulókat elhelyező 207. számú Fiúkollégium, melynek beiskolázási körzete Észak-Budapestre terjedt ki. Az önálló kollégiumi élet Kopasz János igazgatása alatt kezdődött. A kollégium emlékezetes tanár egyéniségei Czár Ferenc, Póka Mihály és Farkas László voltak, akik több évtizedes nevelői munkával büszkélkedhettek. A kollégium épületében tanári munkája mellett kezdte meg Polgár László a világhíres sakkjátékosokká váló leánygyermekeinek nevelését. Pedagógus pályáját a kollégiumban kezdte Murvai József a Pannónia Kollégium jelenlegi igazgatója és Mikes György a Deák Ferenc Kollégium jelenlegi igazgatója. A kollégium tevékenységének elismeréseként 1985-ben felvehette Hevesi Gyula akadémikus nevét. Ebben az évtizedben az igazgatói posztot Hermann Gábor, majd Zeke Gyula tanár urak töltötték be. A tanulók többségét a Landler Jenő (Újpesti) Szakközépiskola, a Bolyai János Szakközépiskola, a Than Károly Szakközépiskola, és a Kvassay Jenő Szakközépiskola adták. Névadónk özvegye diákalapítványt hozott létre a kollégium tevékenységnek támogatására. Az épületben ekkortájt 160 tanuló lakott. A hat csoportot 6-8 ágyas szobákban helyezték el. A 80-as évek végén a felsőfokú oktatási intézményekben továbbtanulók aránya a maihoz hasonlóan magas volt, annak ellenére, hogy az egyetemekre és főiskolákra felvett hallgatók létszáma abban az időben alacsonyabb volt. Az intézményben jól szervezett, hatékony diákönkormányzat működött, mely két ízben, 1984-ben és 1989-ben is elnyerte az ifjúsági szövetség vándorzászlaját. Budapest Főváros Közgyűlése 1271/1995. (X.26.) számú határozatával összevonta a Bolyai János Műszaki Szakközépiskolát és a Hevesi Gyula Kollégiumot. Az így létrejött intézmény szeptember 1-jétől a Bolyai János Fővárosi Gyakorló Műszaki Szakközépiskola és Kollégium nevet viseli. 20