Egy híres levél három műfordításban

Átírás

1 Egy híres levél három műfordításban Tatjána levele Anyéginhez. (Fordította: Bérczy Károly Pesten, március ) Én írok önnek e lépéssel Mondhatok-e egyebet? Ön jól tudom most megvetéssel Büntethet, sújthat engemet. De ha irántam kebelében Csak egyetlen szikrája kel A szánalomnak: nem hagy el. Higgyen, hallgattam volna mélyen S ön szégyenem és mostoha Sorsom nem tudja meg soha: Ha van csak legkisebb reményem, Hogy önt, bár ritkán, láthatom, Ha csak hetenkint egy napon; Hogy hangját halljam és szavára Felelni alkalmam legyen, S az új találkozásig várva Gondoljak önre szűntelen. De ön, mint mondják, futva fut A társaságtól s rejtekében Unja az egyszerű falut S mi nem tűnünk fel semmiképpen! Mért is jött látogatni? Én itt E csendes elvonúlt helyen Nem tudva önnek létezésit, Nem tudnám, mi a gyötrelem; S lecsillapúlván egykoron még Hullámzó lelkem zajlata: Jött volna egy más, kit a szent ég Férjül nekem szánt és leendék Hű nő s erényes jó anya. Másé?... Nem, senki e világon Nem bírta volna e szívet; Az ég akarta, hogy világom Te légy s tied vagyok, tied! Tudtam, hogy végre feltalállak; Záloga ennek életem; A földi lét őrangyalának Küldött az isten énnekem Meg-megjelentél álmaimban, Kedves, mint ismeretlen már, Szemedben a varázs sugár Lebűvölt, hangod óh mi gyakran Csendült meg lelkem anda mélyén Nem, ez nem álom volt! Belépvén, Reád ismertem s döbbenő Szívem titkon súgá: ez ő! Te voltál, nemde, a ki vélem Beszélt sok estnek alkonyán, Midőn felháborult kedélyem Nyugalmáért imádkozám? Te voltál, ki a félhomályban Szobámnak árnyán megjelent, Kit én körűlem sejtve, látva, Szerettem már mint idegent? Ki hozzám berepűlve éjjel, Lehajlott vánkosom fölé, S e szívet földöntúli kéjjel, Boldog reménynyel ihleté? Ki vagy te, szólj! Védangyalom, Kit áldva kelljen áldanom? Vagy fondor szellemű kisértőm, S jövél, hogy fájdalmasan, sértőn Ábrándaimból felriaszsz? Lehet, hogy mind káprázat az, Mit zsenge lelkem álma látott, S csalképből alkoték világot, Melly jól tekintve szerte lebben Bármint legyen! Kezedbe tettem Szívem sorsát; ítélj, határozz! Hozzád, könnyűim tanujához Fordúlok; lásd, olly egyedül Állok, nincs senkim, a ki értsen, Értelmem küzdve elmerűl Hallgatva tűröm szenvedésem. Óh jer! szemed tekintetével Ébreszd fel bennem a reményt, Vagy vess meg s dőre álmom tépd el, Érdemlett bűntetéseként! Végzem s átfutva levelem, Szégyen fog el és félelem De bízom ön becsűletében, Kezesem ez s oltalmam nékem. Tatjana levele Anyeginhoz (Fordította Áprily Lajos 1953-ban)

2 Én írok levelet magának Kell több? Nem mond az eleget? Métán tarthatja hát jogának, Hogy most megvessen engemet. De ha sorsom panaszszavának Szívében egy csepp hely marad, Nem fordul el, visszhangot ad. Hallgattam eddig, szólni féltem, És higgye el, szégyenem Nem tudta volna meg sosem, Amíg titokban azt reméltem, Hogy lesz falunkban alkalom, S hetenként egyszer láthatom; Csak hogy halljam szavát, bevallom, Szóljak magához s azután Mind egyre gondoljak csupán, Éjjel-nappal, míg újra hallom. Mondják, untatja kis falunk, A társaságokat kerüli, Mi csillogtatni nem tudunk, De úgy tudtunk jöttén örülni. Mért jött el? Békességesen Rejtőzve mély vidéki csendbe, Tán meg sem ismerem sosem, S a kínt sem, mely betört szivembe; Tudatlan lelkem láza rendre Enyhülne tán s leszállana, S akit szívem kíván, kivárva, Lennék örök hűségü párja S családnak élő, jó anya. Másé!... A földön senki sincsen, Kinek lekötném szívemet. Ezt így rendelte fenn az Isten Tied szívem, téged szeret! Ó, tudtam én, el fogsz jönni, Zálog volt erre életem; Az égieknek kell köszönni, Hogy sírig őrzőm vagy nekem Rég álomhős vagy éjjelemben, Látatlan is kedveltelek, Bűvöltek a csodás szemek, Rég zeng hangod zenéje bennem Nem álom volt, színezgető! Beléptél, s ájulásba hullva, Majd meglobbanva és kigyúlva Szívem rád ismert: ő az, ő! Nem a te hangod szólt-e újra, Ha egy-egy csendes, bús napon Ínséges szívekhez simulva Vagy imádságban leborulva Altattam égő bánatom? Nem te vagy itt árnyékalakban S nézel reám e pillanatban Az áttetsző homályon át? Nem te hajolsz párnámra éjjel, Suttogsz: szerelemmel, reménnyel Enyhíted lelkem bánatát? Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm? Vagy ártóm és gonosz kisértőm? Döntsd el hamar, hogy lássak itt. Lelkem talán csak vágya csalja, Tapasztalatlanság vakít, S az égi kéz másként akarja Hát jó. Sorsom gyanútlanul Gyónásommal kezedbe tettem, Előtted könnyen hullva hull, Könyörgök: védj, őrködj felettem Gondold el, mily magam vagyok, Nincs egy megértő lelki társam, Így élek néma tompultságban, Én itt csak elpusztulhatok. Várlak: emeld fel árva lelkem, Nézz biztatón, ne adj te mást Vagy tépd szét ezt az álmodást Kemény szóval. Megérdemeltem. Végzem! Átfutni nem merem, Megöl a félelem s a szégyen, De jelleme kezes nekem, Bízom: a sorsom van kezében Tatjána levele Anyéginhoz (Fordította: Galgóczy Árpád, 1992) 2

3 Irok magának mit tehetnék? Mit mondhatnék ezenkivül? Tudom, hogy megvet, és lehet, még Meg is büntet kegyetlenül. De hogyha búmra, mit felednék, Egy csöppnyi részvéttel felel, Most balsorsomban nem hagy el. Először hallgatni akartam, És higgye el, hogy szégyenem Nem tudta volna meg sosem, Ha bizvást hittem volna abban, Hogy, bár hetente egy napon, Falunkban mégis láthatom. Hogy csak magát hallgatva váltig Egy-egy szót szóljak, azután Majd egyre gondoljak csupán Egész az új találkozásig. De mondják, únja kis falunk, Nem hive itt a társaságnak, Mi meg túl egyszerűk vagyunk, Bár úgy örültünk mind magának. Miért jött hozzánk? Halk magányt Kivánnék, árnyas, néma kertet, S nem ismerném most sem magát, Sem ezt a gyötrelmes keservet. S ki tudja? ezt a zsenge lelket Talán csititná az idő: Más lenne vágyott hitvesemmé, S én részvevő, hű társa lennék És áldozatkész jó szülő. Másé!... Nincs senki a világon, Ki bírhatná a szívemet, Az Ég akarta: légy a társam, Hisz én tied vagyok, tied! Hittem, hogy egyszer rád találok, Bizonyság erre életem; Az Isten küldött, tudta: várlak, Légy hát őrangyalom nekem! Terólad álmodtam szünetlen Látatlan is szeretlek, Bűvölt csodás tekinteted, S a hangod itt zengett szivemben Nem volt ez álom, mely vakít! Alig léptél be, tudva tudtam, Kővé meredtem, s lángra gyúltan Rebegtem: itt a társam, itt! Nem így volt-é? Terád figyeltem Te szóltál csöndes éjeken, Mikor szegények gyámja lettem, Vagy hő imámmal könnyitettem Borús, háborgó lelkemen. S ez ihletett, szent pillanatban Te jöttél ismerős alakban, S a félhomályban törve át Csöndben fejem fölé hajoltál S szerelmesen, biztatva szóltál, Búmat reménnyel szőtted át! Angyal vagy-é, ki lelkem óvja, Vagy álnok, csalfa csábitója: Szüntesd maró kétségemet! Talán mindez hazúg igézet, Mely elvakítja lelkemet, S egészen másként dönt az élet Nos hát, legyen! A végzetem E naptól két kezedbe téve Hozzád esengve könnyezem Védelmedet zokogva kérve Gondold csak el: magam vagyok, Nem érthet itt meg senki engem, Érzem, kezd elborulni lelkem, S egy szót sem ejtve sorvadok. Várlak: csüggedt szivem reményét Élessze fel tekinteted, Vagy törd szét álomképemet, Megérdemlem szavadnak élét! Végzem! Átfutni nem merem Dermeszt a rémület s a szégyen De zálog jelleme nekem, S hiszem, hogy van miért remélnem * * * * * 3

4 Feladatok a Tatjána levele Anyéginhoz című fordításrészletekhez 1. Kikről szólnak ezek a műfordítás-részletek? 2. Kiknek köszönhetjük a közölt szemelvényeket? 3. Hasonlítsa össze az egyes műfordítás-részleteket! Melyek a) a hasonló, b) az egyező és c) az eltérő mozzanatok? 4. Milyen tulajdonságokat tudott meg Ön Anyeginről Tatjána vallomásos leveléből? 5. Kétféle megszólítással él a levélíró vallomástevő. a) Mikor s melyikkel él Tatjána? b) Miért váltott megszólítást a levél írója? 6. Hasonlítsa össze a különböző korok műfordításait! Legyen az egybevetés szempontja az érzelmeit vállaló vallomástevő hangvétele, szókincse, mondatformája! 7. Nézzen utána, hogy kik és mely művek hatottak Puskinra a Tatjána-levél megírásakor! Hasznosítsa forrásként a Matúra klasszikusok sorozat 5. kötetét! 8. Értelmezze Tatjána levelének záró sorait! Fejtse ki, hogy a levélíró a zavartságát, a csüggedtségét, a reménytelenségét, a reményét vagy a bizalmát osztotta meg címzettjével, vagyis Anyeginnal! 9. Miért szép Puskin Jevgenyij Anyégin című alkotásának Tatjána-levele? Írja le az elemző gondolatait erről a Tatjána-monológról! Vegye figyelembe a lírai alany érzelmeinek hullámzását, gondolatgazdagságát, magatartását! Szóljon a műfordítás nyelvi képeiről és zeneiségéről is! 10. Hallgassa meg a Puskin-mű, a Jevgenyij Anyégin nyomán komponált Csajkovszkij-operából Tatjána levéláriáját! Miképpen hat a hallgatóra a zenei nyelven bemutatkozó Tatjána? 11. Mi lett a következménye Tatjána levelének? Foglalja össze a következményeket két-három bekezdésben (= mondatban)! 12. Járjon utána annak, hogy van-e a magyar drámairodalomban hasonlóan ismert monológ! Írja le a vonatkozó magyar dráma könyvészeti adatait! Varga Mária (Tatjána) és Cserhalmi György (Anyégin) a Szikora János rendezte tévéfilmben (1990) 4

5 Az orosz élet éles szemű kritikusa Anton Pavlovics Csehov ( ) Ez az idő, a 19. század eleje-közepe, amikor kialakult a színházi épület ma is leginkább elterjedt formája, nem a nagy formátumú drámai hősök kora. A század polgára saját lehetőségeit keresi, próbál eligazodni az újfajta viszonyok, helyzetek között. A mindennapok világában kell megtalálnia helyét, szerepét. Az emberek közötti viszonyok megváltoznak, s a drámaírók feladata az, hogy megtalálják azokat a formákat, tartalmakat, melyek mindezeket a drámákban tükrözni tudják. Ebben az útkeresésben nem Csehov volt az első, hiszen Oroszországban és a világ más részein születtek kiváló művek előtte is, például a norvég író, Ibsen drámái. Talán nem elfogultság mégis azt mondanunk, hogy a 19. század elejétől elinduló új módszerek Csehov munkáiban érik el csúcspontjukat, sőt igen nagy hatással lesznek lettek is a 19. század drámairodalmára is. Laurence Olivier angol színész a következőket mondta róla: Csehov az atyja annak az új drámai gondolkodásmódnak, amely a modern színház lényege. Anton Pavlovics Csehov polgári foglalkozására nézve orvos volt, de közéleti feladatokat is vállalt. Éles szemű kritikusa volt a korabeli orosz életnek, orvosi éleslátással figyelte a körülötte élő embereket, viszonyaik alakulását. Nagyon korán kezdett el írni. Első darabját, a Platonov -ot még valószínű, hogy az egyetemi évei kezdetén írta, de csak jóval halála után, 1920-ban került elő. Ivanov című drámáját már egy moszkvai színház igazgatójának a felkérésére írta. Ezeket követik egyfelvonásosai, valamint négy leghíresebb drámája, a Sirály, a Ványa bácsi, a Három nővér és a Cseresznyéskert. Csehov drámáiban nincsenek látványos szenvedélyek, konfliktusok, nincsenek meglepő, váratlan fordulatok, összeomlások. Sokszor rásütötték ezekre a darabokra az unalmasság bélyegét. Vannak olyan drámák, amelyekben a szereplők közti viszonyoknak meg kellene változniuk, de nem változnak meg. Csehov drámái ebbe a típusba tartoznak. A szereplők nem istenek, nem királyok vagy hősök, hanem hétköznapi emberek, akik keresik életük céljait, értelmes életre vágynak. Álmokat szőnek egy szebb jövőről, visszavágyódnak szépnek hitt múltjukba, de a jelenben képtelenek megtalálni a boldogságukat. Ezért vágyaik sokszor fontosabbak számukra a valóságnál. Álmaik nem külső okok miatt nem valósulnak meg, hanem azért, mert a szereplők csak önmagukra figyelnek, azt kívánják a világtól, hogy őrájuk hasonlítson, s nem tudják megváltoztatni a környezetüket. Nem tudnak szenvedélyesen küzdeni, szeretni. Szenvednek, mert annak ellenére, hogy jobb sorsra érdemes emberek, s tudják, hogy a sorsuknak változnia kellene, nem képesek rajta változtatni. Mindegyik önmagát akarja elfogadtatni a világgal, s ő maga képtelen arra, hogy meghallja a másik ember szavát. A drámák helyszínei vidéki birtokok, házak. Sokféle Csehov-előadás született már, de a díszletek, jelmezek világa kevés kivétellel hasonló. A régi íróasztalok, csipketerítők, öreg faliórák, a fehér-barna-kék-fekete színű ruhák, zsebórák, őszi levelek, a teaillat végigkíséri a játékot. S mindezek között a díszletek között kik élnek? Színészek, földbirtokosok, írók, tanítók, katonák, orvosok, cselédek, dajkák, diákok, inasok. Nincsenek hagyományos értelemben vett főszereplők, mindenki egyformán fontos. Szinte nincs olyan színházi mozgalom vagy színházi társulat, amelyik ne próbálkozott volna meg Csehov drámáinak az előadásával. Nem véletlen, hiszen millió értelmezési lehetőség rejlik bennük, írójuk sok megfejthetetlen rejtvény -t ad fel olvasónak, rendezőnek, színésznek, nézőnek egyaránt. 5

6 Csehov darabjait elsőként a moszkvai Művész Színház vitte sikerre Sztanyiszlavszkij rendezésében. Sztanyiszlavszkij ( ) a moszkvai Művész Színház színésze, rendezője volt, aki rendezőként korának olyan nagy egyéniségei közé tartozott, aki ma is képes még hatni ban aratott fergeteges sikert a Sirály. Később viszont Csehov egyáltalán nem volt megelégedve az előadásokkal; állandóan hangsúlyozta, hogy ő komédiákat írt, nem fátyolos hangulatú tragédiákat. Hiányolta a darabokból az iróniát; bosszankodott amiatt, hogy túl komolyak, sírósak az előadások. Utolsó drámájának a Cseresznyéskert -nek a bemutatójával egyáltalán nem volt megelégedve, ezt mondta róla: Ez talán az én Cseresznyéskert -em? Az én alakjaim lennének ezek? Egy-két szereplő kivételével az egészhez semmi közöm. Én az életet írom Az élet szürke, nyárspolgári De azért még nem unalmas nyavalygás Engem hol valami siralomházi alaknak állítanak be, hol meg egyszerűen unalmas írónak Pedig mégiscsak megírtam néhány kötet vidám elbeszélést A kritika meg holmi síró-nyafogót csinál belőlem Végtére is kezd már bosszantani a dolog. Almási Miklós a Mi lesz velünk, Anton Pavlovics? című esszéjében azt állítja, hogy Csehov jócskán előrehaladt saját korától, hisz szereplőinek viselkedése, párbeszédei a mai kor embere számára váltak nyilvánvalóvá, világossá, a mi viselkedésünket láthatjuk bennük viszont. Hisz a felnőtt világra ma nagyon jellemző az önzés, az, hogy képtelenek vagyunk egymásra figyelni, meghallani egymás szavait, netán segélykiáltásait. Mindenki lázasan kutatja saját céljait, s közben meggyilkoljuk egymás lelkét és kapcsolatainkat. Kosztolányi Dezső ezt írta A három nővér kapcsán Csehov doktor úr című esszéjében: Merészebb, nagyobb feladatra nem vállalkozott író. Az eseménytelenség drámáját vitte színpadra, minden hazug gömbölyítés nélkül, s azt mutatja meg felvonásról felvonásra, mint múlik el egy év, két év, öt év, az idő és az élet. ( ) minden megváltozik, minden a régiben marad, minden eltörik, mindnyájan megvénülnek, elfáradnak, összeroskadnak, elhasználódnak, akár a tárgyak, fáj a fejük is, a szívük is, megbűnhődnek jók és rosszak, s nincs megoldás, nincs magyarázat. * * * * * 6

7 Feladatok Az orosz élet éles szemű kritikusa Anton Pavlovics Csehov című tájékoztató szövegműhöz 1. Ki a 19. század közepének drámai hőse? 2. Mi lett a drámaírók feladata a 19. század közepén, majd második felében? Használja válaszában a szöveg szavait, kifejezéseit, fordulatait! 3. Ki és milyen nemzetiségű volt az a drámaíró Csehov előtt, aki a drámaírást megújító útkeresésben szintén részt vett? 4. Mi nem jellemző Csehov műveire? Válassza ki! a) Nem ezekben éri el csúcspontját korábbi útkeresése. b) Csehov nem az első ebben az útkeresésben. c) Nincs hatással az utókorra. d) Hatással van a 20. század drámairodalmára. 5. Mit mondott Csehovról Laurence Olivier? Idézze a fenti tájékoztató szövegmű alapján! 6. Igaz-e? (I = igaz, H = hamis) a) A szöveg első bekezdése nem Csehovról szól. b) A szöveg első bekezdése Csehov jelentőségéről ír. c) A második bekezdés Csehov jelentéktelen darabjait említi. d) Az Ivanov című drámáját 1920-ban írta. e) Csehov írótársa volt Ibsen. 7. Sorolja fel, mik nincsenek Csehov drámáiban! Válaszoljon a szöveg megfelelő elemeivel, részleteivel! 8. Kik Csehov drámáinak a főszereplői? Mi jellemző rájuk? Írjon le legalább négy jellemző jegyet! 9. Kik nyilatkoztak a szövegben Csehov drámáiról? 10. Hogyan vélekedett Csehov a Sirály és a Cseresznyéskert bemutatóiról? 11. Készítsen felelettervet a 19. század második felének színházi megújítójáról, Csehovról az imént olvasottak alapján! 12. Foglalja össze mondatban a Csehovot bemutató tájékoztató szövegművet! * * * * * 7

8 A szecessziós dráma A szecesszió kialakulása A szecesszió inkább művészeti irányzat, világkép, mint egységes stílus. A szó latin eredetű (sēcēdō, sēcēdere = kivonulni). Kivonulást, elszakadást jelent mindattól, amit a korabeli akadémikus művészet képviselt, a hazugnak tartott historizmustól (neoreneszánsz, neobarokk, neogótikus stb. stílusok). Első felbukkanása a művészetben John Ruskin ( ) angol író nevével függ össze, aki számtalan könyvet, írást hagyott hátra irodalomról, festészetről, építészetről, szobrászatról és esztétikáról. Könyveiben felvetett ötletei először az Arts and Crafts mozgalmában realizálódtak és váltak populárissá a művészek körében. Írásai alapján alakultak ki a szecessziós stílus fő motívumai, illetve a természethez fordulás újrafelfedezése is. Főbb jellemzői: nagymértékű stilizálás, a növényi vagy geometrikus mintákra építő hullámzó ornamentika, hangsúlyos, élénk színek alkalmazása, organikus jellegű formálás. A szecessziós épületeken kevés a derékszög, a tervezők sokkal inkább kedvelték a lágy, gömbölyded formákat. A szecessziós stílust Európa különböző területein más és más névvel illették. Míg az Osztrák- Magyar Monarchiában a szecesszió (Sezession) szót alkalmazták (egy bécsi kiállítási épület neve volt ez, ahol az akadémizmussal szembehelyezkedő művészek állították ki műveiket), addig Franciaországban az art noveau, Nagy-Britanniában a modern style illetve Liberty, Németországban a Jugendstil, Spanyolországban Modernismo, Katalóniában a Modernisme, Olaszországban a Floreale vagy Liberty volt az elfogadott elnevezés. A szecesszió egyik jellegzetessége volt a helyi, népi tradíciók felhasználása, így érthető módon országonként eléggé eltérően alakult a stílus. A szecesszió a legnagyobb hatást az építészetre és a képző- és iparművészetre gyakorolta, de születtek jelentős alkotások az irodalmi szecesszió jegyében is. A század fordulójának időszakában a dráma és a színpad is élt a szecesszió eszközeivel, törekvéseivel, szemléletével, nemegyszer a szimbolista líra eszközeit is felhasználva a drámában. A szecessziós drámát és színpadot a dekorativitás, a túldíszített stílus, a hangulati túlfűtöttség, a halálesztétika, a naivtermészetes és a túlfinomult-modern világkép és életérzés új egysége megteremtésének igénye jellemzik. Tematikai szempontból fontos szerepet játszik a férfi és a nő viszonya, az erotika egyébként is áthatja a szecesszió művészetét, s nem ennyire általános, de eléggé jellemző jegye a betegség, az elmúlás megszépítése is. ( A szecessziós dráma legjelentősebb alkotói a világirodalomban HUGO VON HOFMANNSTHAL ( ) Kis drámái közül egy tart igényt a maradandóságra, a gyönyörű Der Tor und der Tod (1900). Annak a késői embernek tragédiája, aki már csak a szellemben él, a szépségben, a történelemben, és 8

9 elmegy az élet emberi meleg valóságai, a szeretet, a szerelem, barátság mellett; hogy csak akkor eszméljen rá, mit veszített, amikor már késő, már a Halál hallatja hívogató hegedűszavát: Rejtélyes átok kísért szüntelen, Hogy félig ébren, félig álmatag, Könyvként éljem át életem. S kínom törpe, kéjem silány maradt. (Rubin Szilárd fordítása) (Részlet Szerb Antal A világirodalom története című művéből. Magvető, Budapest, oldal) Drámái: Tegnap (1891), Tizian halála (1892), A balga és a halál (1893) A költő és a halál (1900), Elektra (1904), Oidipusz és a szfinx 1906), A Rózsalovag (1911), Akárki (1911). Ő írta Richard Strauss 13 operájának szövegkönyvét. MAURICE MAETERLINCK ( ) Maurice Maeterlinck a szimbolista líra eszközeit viszi át a drámába. ( ) A szecessziós édeskésség, túlzó finomkodás, felesleges lelki élet Maeterlinckben olyan arányokat ölt, hogy olvasása közben néha azt hisszük, egy Maeterlinck-paródiát olvasunk. (Részlet Szerb Antal A világirodalom története című művéből. Magvető, Budapest, oldal) Drámái: A vakok (1890), Pelléas és Mélisande (1892), Monna Vanna (1902), A kék madár (1909). ARTHUR SCHNITZLER ( ) Naturalizmus, impresszionalista tehetség és szecessziós szemlélet egyként jelen van Schnitzler művészetében. Szerb Antal szerint: Az átfutó pillanat művésze. Realisztikusan ábrázolja azt, ami legkevésbé reális a lélekben, a szerelem gyors keletkezésének és gyors elmúlásának történetét. Nem is a szerelem, mint inkább a Liebelei, ahogy egyik legjobb darabjában nevezi, a szerelmeskedés érdekli; a szerelmi játék, amelyet játszója egyáltalán nem vesz komolyan, és mégis 9

10 boldogságokba, sőt életekbe kerülhet. A bécsiek a békevilágban felületességükről voltak híresek; írójuk, Schnitzler, a felületesség szakembere az irodalomban. Novellái és színdarabjai a felületesség tragédiáit mutatják be,de egyáltalán nem felületes, hanem nagyon is alapos, kidolgozott művészettel. (Részlet Szerb Antal A világirodalom története című művéből. Magvető, Budapest, oldal) Drámái: Anatol (1892), A zöld kakadu (1899), Körtánc (1897), Áldozat (1898), Távoli vidék (1911). FRANK WEDEKIND ( ) Az erotikus lázadás mégis elsősorban Frank Wedekind nevéhez fűződik. Első drámája, a Frühlingserwachen (1891) szókimondó és szatirikus merészségben csakugyan egészen forradalmi volt a maga idejében. A pubertás viharos korszakát viszi színpadra, az ösztönök sejtelmes és riasztó ébredését és vele szemben a felnőttek világának sötét meg nem értését és konok ostobaságát. Ezt az első darabját később nem tudta utolérni. Az erotikus lázadás a lényege későbbi darabjainak is: a magzatelhajtás (Musik), a prostitúció (Totentanz), a női vonzás mindent elsöprő ereje és végzetessége (Erdgeist, Die Büchse der Pandora). Más tekintetben is lázadó vérmérséklet: megveti és kigúnyolja a nyárspolgárt, darabjaiban kalandorok és bohémek mulatságos raját vonultatja fel. Legfőbb ihletője a vágy, hogy megdöbbentse a nyárspolgárt, az»épater le bourgeois«. Torz ötletei, amelyekre jeleneteit felépíti, nem férnek el a naturalista valószerűség határai között; Wedekind már az expresszionisták előfutára, akik tulajdonképpen sosem tudták felülmúlni. (Részlet Szerb Antal A világirodalom története című művéből. Magvető, Budapest, oldal) Drámái: A tavasz ébredése ( ), A kamaraénekes (1897), A föld szelleme ( ), Pandora szelencéje ( ), Keith márki (1899), Musik (1907). A magyar szecessziós dráma alkotói Babits Mihály: Laodameia ( ), A második ének (1911) Bánffy Miklós: Naplegenda (1906) Lengyel Menyhért: Tájfun (1909), A csodálatos mandarin (1917) Molnár Ferenc: Az ördög (1907), A testőr (1910), Liliom (1910) Szomory Dezső: Péntek este (1896), A nagyasszony (1910), Györgyike drága gyermek (1912) 10

11 A szecesszió színházának nagy rendezője Max Reinhardt (Baden bei Wien, szept. 9. Hollywood, okt. 31.) Max Reinhardt 1905-ben Színész, rendező ben színészként kezdte pályáját ben Brahm, a berlini Deutsches Theatherhez szerződtette ben Schall und Rauch néven kabarét alapított, s ezután 1933-ig számos színházat vezetett Németországban és Ausztriában. Létrehozta a Salzburgi és a Müncheni Ünnepi Játékokat. Társulatával rendszeresen turnézott Európa-szerte ban Pozsonyban, , illetőleg között évente, 1916-ban, között ismét évente, 1931-ben 1933-ban és 1935-ben Budapesten vendégszerepeltek ben a Beketow Cirkuszban Szophoklész Oidipusz király, 1926-ban a Renaissance Színházban Molnár Ferenc Riviera című művét rendezte. Több magyar színészt szerződtetett társulatába, pl ben Beregi Oszkárt, 1925-ben Darvas Lilit, 1928-ban Bulla Emmát és Péchy Blankát. Több magyar rendező is tanulmányozta módszerét a századelőn ban elhagyta Németországot, Franciaországban, Olaszországban, Angliában dolgozott, majd 1937-ben az USA-ba települt, ahol filmrendezéssel foglalkozott, s Hollywoodban színitanodát nyitott. Max Reinhardt a színpadi szecesszió és impresszionizmus programadója volt. Az általa rendezett előadásokban kiemelt szerepet kaptak az akusztikai és a vizuális hatások, különösen fontos volt a színpadkép szín- és formavilága, a tömegek elhelyezése és mozgatása. A szöveget szabadon kezelte, egy, a többivel egyenrangú elemnek tartotta az előadás létrehozásában. Megteremtette ezáltal a modern értelemben vett rendezői színházat. (Magyar Színházművészeti Lexikon - mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz22/118.html) 11

12 Jelenet Max Reinhardt 1912-es rendezéséből (Hofmannsthal: Akárki) Jelenet Max Reinhardt 1905-ös Szentivánéji álom rendezéséből Részletek Sájter Laura erdélyi irodalomtörténész tanulmányából A) Definíciók a szecesszió meghatározására A szecesszió fogalmi meghatározásában végeérhetetlen a sokszínűség: A szecesszió zárt és teljes ízlésirány: a szellem minden területén érvényesíti uralmát (Halász 1959); Az ellentmondások és különbségek jellemzik. [...] mindenütt a különbségek uralkodnak, hasonlóság alig van, de van egy alapvető azonosság: a szecesszió individualizmusa, az izolált én nagyratörő szabadságvágya (Juhász Ferencné 1969: 1224); A szecesszió korstílus, mely mindenre rányomta bélyegét (Diószegi 1967: 151); A szecesszió stilizált impresszionizmus (Kun 1971: 111); ezen az átmeneti korszakon belül a szecesszió, vagyis az elkülönülés határozottabb vágya és konkrétabb elképzelése hozta létre [...] a stílusirányt (Pór 1969: 79); A szecesszió történelmi kategória, hűvös és tárgyilagos terminus technicus (Perneczky 1966: 22); a szecesszió a századvégi megújulás általános, átfogó formája, jele, kifejeződése (Eisemann 1987: 783); A szecesszió művészeti és irodalmi áramlat vagy irányzat volt, nem korszak, nem periódus: nem is volt valamely kornak az egyetlen vagy»uralkodó«stílusa 12

13 (Vajda 1981: 230); teljesen alaptalan dolog a századforduló művészetét szecessziósnak nevezni. [...] A szecesszió inkább korszellem volt, mint korstílus. A felszabadulás és korszerűség szelleme: mivel sokféleképpen lehetett felszabadulni, nem születhetett belőle egységes korstílus (Komlós 1989: 74 75); a szecesszió a művészet egész területét át akarja fogni (Kispéter 1989: 36); az új stílusmozgalom sok, nem egynemű befolyás gyűjtőmedencéjének tekintendő, és ugyanakkor a századforduló széles főáramának, mely nem rendelkezik differenciált programmal (Dencker 1971: 37). B) A szecessziós dráma jellemzése A szecessziós dráma műfaji besorolása leggyakrabban a játék, illetve lírai dráma megnevezés alá esik: Így terjed el egy új drámatípus, amit»játék«(rilke) vagy»lírai dráma«(hofmannsthal) megnevezéssel szokás illetni (Hajek 1971: 69). Nem hiányzik a mesejáték (Maeterlinck) és a dramatizált hangulat (Hofmannsthal) sem. Nyilvánvaló, hogy a játék, mesejáték, lírai dráma, a dramatizált hangulat besorolás a mű hangulatiságára hívja fel a figyelmet, a befogadót az adekvát befogadáshoz szükséges jellegzetes hangulat felöltésére szólítja fel. A szecesszió drámaírói vonzódnak az egyfelvonásos (Hofmannsthal) és az epizódlánc (Schnitzler, Wedekind) formához anélkül azonban, hogy ezt a drámaszöveg előtt megnevezésre érdemesnek találnák. C) Az egyfelvonásos mint kedvelt forma Az egyfelvonásos a drámatörténetben a cselekménytől, a szereplők komplex ábrázolásától való eltávolodást jelzi. Az egyfelvonásos nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is különbözik a többfelvonásos drámától: más a cselekmény bonyolításának módja, a feszültség jellege, mely kívül áll az emberek közti kapcsolatokon, egy katasztrófa előtti üres idő, melyet már csak élettel tud kitölteni (Szondi 1979: 76). Az egyfelvonásos a későpolgári dráma kedvelt drámaformája, mely nem tartalmaz drámai cselekménybonyolítással, konfliktusokkal és karakterekkel rendelkező fejlődést, hanem tömör részleteket egy, a szereplők kapcsolatnélküliségének és a külvilágtól való elszigeteltségének a kezdet és a vég felé nyitott állapotából, mely egy társadalmi és»egyetemes«szituáció példájaként szerepel (Trilse 1978: 151). Az egyfelvonásos a nyílt drámatípushoz sorolható, melynek tere jellegzetes, tevékenyen részt vesz a történésben, a szereplők magatartását jellemzi és meghatározza. E drámatípusnál a mellékszereplők széles skálája vonul fel, hogy a heterogén nyelvi cselekvések pluralitása kifejezhető legyen. A szereplők kijelentéseinek hajtóereje nem a logikus következés, hanem az asszociáció, a gondolatok csapongása, mely nyelvileg a parataktikus mondatszerkesztésben jut kifejezésre. (Sájter Laura: A magyar szecessziós dráma stílusa. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, Kolozsvár, 1997.) * * * * * 13

14 Feladatok A szecessziós dráma című tájékoztató szövegműhöz 1. Mi a szecesszió szó jelentése? 2. Gyűjtsön össze meghatározásokat a szecesszióról? 3. Emelje ki az azonos és az eltérő meghatározó jegyeket a fentiekben olvasható definíciókból! 4. Milyen néven említik a szecessziót a különböző országokban? 5. Határolja be a szecesszió jelentkezését a művészetekben és az irodalomban! 6. Milyen más stílusirányzatokkal van kapcsolatban a szecesszió? 7. Kik a szecessziós dráma legnagyobb mesterei a világirodalomban? 8. Hogy jellemzi Szerb Antal Hofmannstahl drámaírói munkásságát? 9. Miképpen vélekedik Szerb Antal Maeterlinck drámaírói munkásságáról? 10. Milyennek láttatja Szerb Antal Schnitzler drámaírói munkásságát? 11. Hogy foglal állást Szerb Antal Wedekind drámaírói munkásságáról? 12. Mikor jelentkezik a szecesszió a magyar drámairodalomban? 13. Kik képviselik a szecessziót a magyar drámairodalomban? 14. Jellemezze a szecessziós dráma világképét, szemléletmódját és esztétikáját a tájékoztató szövegműben olvasható idézetek alapján! 15. Sorolja fel a szecessziós dráma legfőbb témáit, kössön hozzájuk konkrét darabcímeket! 16. Ki volt a színpadi szecesszió és impresszionizmus, a modern értelemben vett rendezői színház megteremtője? 17. Jellemezze Reinhardt rendezői elveit! 18. Milyen magyar kapcsolatai voltak Max Reinhardtnak? 19. Jellemezze az egyfelvonásos drámát! 20. Miért lehetett kedvelt formája a szecesszió színpadának az egyfelvonásos? 21. Olvasson el és ha lehetősége van rá, tekintsen meg egy szecessziós drámát, majd készítsen olvasmányélményéről (színházi élményéről) esszészerű írásművet! * * * * * 14

15 Széchenyi István szerepe a Nemzeti Színház létrejöttében ( ) A magyar reformkor a nemzet kulturális alapintézményeinek (múzeum, könyvtár, színház) megszületésének korszaka. A Széchenyi család, Széchényi Ferenc és fia, Széchenyi István példamutató, hatalmas szellemi munkát végeztek az ügy érdekében, röpiratokkal és felhívásokkal ösztönözték közadakozásra a magyarságot, és nem utolsósorban saját magánvagyonukból áldoztak a nemes cél érdekében. Széchenyi István számos, máig ható, a társadalom, a gazdaság és a kultúra fejlesztését, a fejlett nyugat-európai szintre való felzárkóztatását célzó kezdeményezése közismert. Ezek sorában kell megemlékeznünk az állandó társulattal és kőépülettel rendelkező pesti magyar színház, a majdani Nemzeti Színház ügyében kifejtett munkásságáról. A Pesti (pontosabban Pest megyei) Magyar Színház végső megformálásában már nem jutott ugyan szerep Széchenyinek, így a színházat ő talán maga sem tekintette valódi alkotásának. A színház sokáig vajúdó kérdéséhez először az 1832 áprilisában megjelent Magyar Játékszinrül című könyvével szólt hozzá, később cikkekben s indulatoktól sem mentes beszédekben tett észrevételeket (Néhány szó a nemzeti játékszín körül [Társalkodó, sz.] és Marseillaise [Társalkodó, sz.]). Ő ugyanis egy Duna-parton felépülő színházra gondolt, a megyeiek viszont megelégedtek egy szerényebb helyen felépülő, kis befogadóképességű színházépülettel is január 19-én kérte József nádort, hogy egy Duna-parti telket utaltasson ki a színház számára. A megyeiek azonban türelmetlenek voltak, s nem várták meg a nádori intézkedést: augusztus 26-án egy ideiglenes színház megépítése mellett döntöttek. A teátrum két évvel később, augusztus 22-én meg is nyílt. Hamarosan a Nemzeti Színház nevet vette fel, de a nemzetnek még hosszú ideig nem lett igazi, nem ideiglenes nemzeti színháza. Széchenyi Duna-parti színházi álma végül 2002-ben valósult meg március 15-én Madách Imre Az ember tragédiájá-nak díszelőadásával ünnepélyesen megnyitották a Nemzeti Színház történetének tulajdonképpen első, számára emelt színházépületét. Széchenyi művének címét és a műből vett idézeteket a korabeli helyesírás alapján ahogy 1832-ben kinyomtatták a szöveget közöljük. Ez kétségtelen nehezíti a szövegértési feladatot, de úgy gondoljuk, szebbé, teljesebbé, a rejtvényfejtés szellemi izgalmával gazdagítva még érdekesebbé teszi a munkát, egyben fontos nyelvtörténeti adalékokkal is gazdagítja a feladatok megoldóját. 15

16 Rédey Tivadar 1936-ban a Nyugat hasábjain így emlékezett meg Széchenyi munkásságáról: Rédey Tivadar: Széchenyi a Nemzeti Színház építői közt Pest vármegyének követei ebből az országgyűlésből hazatérve, különös hévvel magukévá tették a tulajdon portájukon ezt a nyelvvédelmi és művelési gondolatot, és azonmód megalakították a honi nyelv terjesztésére ügyelő küldöttség -et. Ez ettől fogva (1831) állandó színházi deputációként is működött, magának a vármegye második alispánjának, Földváry Gábornak elnöklete alatt. Fáy András útján közvetített hatására - noha nem tartozott Pest vármegye Rendeihez - Széchenyi István grófot is megválasztották a deputáció tagjává s nyomban meg is bízták a Magyar Játékszín tervének kidolgozásával. Széchenyi naplójában nyomon követhetni, minő lázas odaadással tett eleget ennek a megbízatásnak februárjának végén kezdett hozzá az íráshoz s egy hónap alatt be is fejezte. Április elején nyomás alá adta a kéziratot, mert ezúttal sem elégedett meg vele, hogy a tervezetet megbízói elé terjessze: röpirat alakjában az egész magyar közvéleményhez kívánt vele szólni. Április 18-án elkészültek a Magyar Játékszinrül első példányai és két nap múlva már József nádornak is átadja munkáját. Széchenyi röpiratának jelentősége nem vitatható: a magyar játékszín gondolatát félszázados küzdelem után a végső megérleléshez kétségtelenül ez vitte: szerzőjének egyéni tekintélye és sugalló hatása ezúttal is megtette a magáét, ha mindjárt a színház öt esztendővel Széchenyi művének megjelenése után nem a fontolva haladás -nak abban a szellemében valósult is meg, mely egész tervét átjárja. (Nyugat, szám) A következőkben Széchenyi István 1832-ben született röpiratából, a Magyar játékszinrül címen Pesten, Füskúti Landerer nyomdájában nyomtatott kis könyvecskéjéből idézünk részleteket. Saját kivánatom tehát, ugy mint e részben akármilly nagy szemvedelmüé, oda járul: Volna bár minden nagyobb várasunkban olly színház és társaság, melly biztosan fen állhatna, s ez által lépcsőként olly tökélyre fejthetné ki magát, hogy midőn szünóráinkat kellemteli elvarázslaná, érzelminket, izlésinket, szokásinkat, nemesítené, idomítná, józanítná egyszersmind. (8. oldal) E szerint azt állítom, hogy habár honunk nagyobb és kisebb helyein több vagy kevesebb jó szerencsével éldegélhet és tenghet valamelly szinész társaság ezentul is még több századon keresztül; soha sem fog azért éltalányos szinházi siker s ím ez a mi kell se Kassán, se Miskolczon, se Pécsett, sem az ország akármeilly nevezetes helyén, akár hány századok alatt is, némi tökélyre kifejleni, míg Buda-pesten rendes szinház, elbomolhatatlan fel nem áll. Innen nyerhet a kassai, miskolczi, pécsi Játékszin tartósságot s tökélyt, innen honunk nagyobb és végkép kisebb helyei, kivétel nélkül s csak innen. ( oldal) E két feladás analysisa pedig arrul győzött meg, hogy korántsem hatott kirekesztőleg a szindarabok helyessége s szinjátszók érdeme se rám sem a sokaságra illy jóltevőleg, hanem abban a szinháznak is kimondhatatlan része volt el annyira, hogy tökéletes meggyőződésem szerint bátran állíthatom: inkább lesz sikere egy türhető szintársaságnak, ha valami igen alkalmas házban jászik, mint egy sokkal előkelőbb társaságnak, ha az viszont egy otromba s alkalmatlan szinpadon kesereg. Ennek oka pedig nem rejtezik olly mélyen, hogy az legfelszinesb vizsgálatunkat is kijátszhatná; mert valyon miért megyen teszem száz ember valami szinházba? Azt gondoljuk, mindnyájan egyedül a szindarab végett? s azt hisszük, mindegyiken olly erősen uralkodik Thalia és Melpomene, hogy szavok hallása miatt hideget, meleget, sötétséget, olajfüstöt, rossz helyet s több efélét érdektelenül türjön? Az illyesek tán a legcsekélyb számuak; de annál nagyobb azon külön osztályok összesége, melly a nagy közönséget alkotja. Ugyan is az idő-ölők legfőkép azért járnak szinházat, mert hova menjenek másuvá; sok öreg úr, ki se nem lát, se nem hall sokat, azért, hogy ne mindig odahaza, de végkép valahol másutt is üljön; sok szép dáma, mivel láttatni ohajt s néha látni is kiván, de korántsem egyedül a szinjátszóktul és szinjátszókat, hanem másoktul és másokat is; némi 16

17 munkafárasztott Méltóság, hogy ott pihenjen és sznnyadozzon; sokan, mert ott bizonyosak találkozni ismerőssel, baráttal; s igy tovább. Mind ezek a Játékszint nem mint fő, hanem csak mint mellékes okot tekintik; a mit nem lehet, de nem is szükséges változtatni; de csak arra ád utmutatást, hogy valami socialis szinház, habár csak középszerü játszókkal dicsekhetik is, nagyobb sikerre tarthat számot, mint egy antisocialis palota, jóllehet abban tán igen előkelő alakosak fáradoznak. ( oldal) * * * * * 17

18 Feladatok a Széchenyi István szerepe a Nemzeti Színház létrejöttében című tájékoztató szövegműhöz 1. Gyűjtse össze, hogy melyik intézményeket, kulturális javakat köszönheti a nemzet a Széchényi, illetőleg Széchenyi családnak! 2. Készítsen bibliográfiát Széchenyi István legfontosabb műveiről! 3. Jegyezze le jelen összeállításunk bevezető szövegéből Széchenyinek a Nemzeti Színház ügyében írt műveit! 4. Kölcsönözze ki a könyvtárból, vegye kézbe és olvasson bele Széchenyi Magyar Játékszinrül című munkájába! (Állami Könyvterjesztő vállalat reprint sorozata, Budapest Dabas, 1984.) 5. Az 1830-as országgyűlésről hazatérő Pest megyei követek sajátos célú küldöttséget hoztak létre. a) Mi volt ennek a küldöttségnek az általános célja? b) Milyen speciális deputáció alakult a küldöttség kebelén belül? c) Kik voltak a színházi deputáció tagjai? d) Mire kapott megbízatást Széchenyi a deputációtól? e) Milyen módon tett eleget Széchenyi a megbízatásának? f) Mi lett munkájának a tárgyiasult eredménye? 6. Ki és mikor jelentette meg Széchenyi elkészült röpiratát? 7. Mennyiben valósultak meg Széchenyi elképzelései? 8. Mi volt Széchenyi elgondolása a tervezett színház helyszínéről? 9. Mivel indokolja Széchenyi, hogy a színháznak először Buda-pesten kell állandó épületet emelni? 10. Mely vidéki városokban próbálkoztak társulatok tartós megtelepedéssel a reformkorban? (Keressen adatokat a fenti tájékoztató olvasmány szövegén túl is!) 11. Milyennek kell lennie egy korszerű kőszínháznak Széchenyi szerint? 12. Milyen kellemetlenségekkel kellett megküzdenie az 1820-as 30-as évek színház szerető közönségének Széchenyi leírása alapján? 13. Kik miért járnak színházba Széchenyi szerint? Gyűjtse ki a szövegből a Széchenyi által bemutatott alakokat és azok indítékait! 14. Miben látja Széchenyi a színház művészi feladatát? 15. Milyen szavakkal nevezi meg Széchenyi a színészeket? 16. Kik a dráma, a színjátszás múzsái? Mi a munkamegosztás közöttük? 17. Mit ért Széchenyi a socialis szinház fogalmon? 18. Írjon rövid, esszészerű fogalmazást arról, hogy miként alakult a színház társadalmi, társaságiközösségi szerepe a reformkorban! Kutasson fel további szép- és szakirodalmi forrásokat is az írásmű elkészítéséhez Széchenyi műve mellett! Munkáját segíteni fogják iskolai könyvtárosuk, illetőleg településük általános és szakkönyvtárainak munkatársai. Idézzen dolgozatában jellemző részleteket, leírásokat a gyűjtött irodalmi forrásokból! Használja az idézés és a hivatkozás elsajátított formáit! 19. Mikor, hol és kinek a művével nyílt meg a Nemzeti Színház első, számára épült színházépülete? 18

19 20. A közölt kép és ha van, saját személyes élményei, tapasztalásai alapján fogalmazza meg esztétikai szempontú véleményét új Nemzeti Színházunk építészeti kvalitásáról. 21. Gyűjtsék ki a Széchenyi-szövegekből azokat a szavakat, amelyeknek a helyesírása napjainkra megváltozott! * * * * 19

20 A Pesti Magyar Színház A Pesti Magyar Színház mint a Nemzeti Színház elődintézménye, augusztus 22-én nyílt meg a mai Astoriánál, a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán augusztus 8-ig működött ezen a néven, majd a társulat neve Nemzeti Színházra változott. Az előzmények Az 1800-as évek elején már felmerült az igény egy magyar játéknyelvű színházi intézmény létrehozására. A színház alapítását sokat sürgették, többek közt Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc és Katona József is. Széchenyi István részvénytársasági alapon egy nagyszabású színházépületet képzelt el a pesti Duna-parton. Földváry Gábor, Pest vármegye alispánja vette kezébe az ügyet, aki Grassalkovich Antaltól kért és kapott építési telket az akkori Kerepesi út és Országút, azaz a mai Múzeum körút és Rákóczi út sarkán, a mostani East-West Business Center irodaházának helyén (a Széchenyi által felajánlott telken építették fel utóbb a Magyar Tudományos Akadémia székházát). A Pesti Magyar Színház alapkövét 1835-ben rakták le, s augusztus 22-én nyitotta meg kapuit a teátrum. (hu.wikipedia.org/wiki/pesti_magyar_színház) Az épület A színház végül meglehetősen dísztelen, egyemeletes épület lett, melyet megyei támogatással, közadakozásból építettek. A klasszicista stílusú épületet Zitterbarth Mátyás építette Telepy György átalakított tervei alapján ben a már Nemzeti Színházként működő társulat épületét Skalnitzky Antal átépítette: még egy emelettel magasodott és hozzáépítettek színházi műhelyeket és színészlakásokat is ban azonban az épületet tűzveszélyesnek nyilvánították, és a társulat elköltözött. Az első Nemzeti Színház épületét 1913 októbere és 1914 márciusa között lebontották. (hu.wikipedia.org/wiki/pesti_magyar_színház) A színház A színház Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című előjátékával, majd Eduard von Schenk Belizár című operájával nyitott. Első igazgatója Bajza József volt, majd 1839-ig még két direktora volt a társulatnak. A színház Pesten az első, az országban a negyedik magyar nyelvű színházként nyitott (Kolozsvár, Miskolc és Balatonfüred után), miközben a városban 1812 óta már működött egy 3200 fő befogadóképességű német nyelvű teátrum. A színházban operát és drámát egyaránt játszottak. Az évi országgyűlés döntése alapján a Pesti Magyar Színház a Nemzeti Színház nevet kapta, s vármegyeiből állami kezelésbe került az intézmény. (hu.wikipedia.org/wiki/pesti_magyar_színház) A Nemzeti Színház A Nemzeti Színházat először gróf Széchenyi István álmodta meg a Duna partjára. Pompázatos épületet tervezett, és az intézményt részvénytársaságként szerette volna üzemeltetni. A gróf 1832-es, A magyar játékszínről című röpiratában indítványozta a nagyszabású színház felépítését. 20

21 A magyar országgyűlés évi 41. számú törvénycikkében elrendelte egy nemzeti díszes játékszín megvalósítását, mely Pest városában kijelölt telken a magyar Játékszínben, augusztus 22.-től 1840-ig Pesti Magyar Színház, majd 1840-től Nemzeti Színház néven működött. Az épületet, amely a Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán állt, 1913-ban lebontották. A társulat számára a Blaha Lujza téren álló Népszínház épületét bérelték ki. Az épület lebontásáról 1963-ban a metró építésére hivatkozva döntöttek. A színház 1964-ig itt működött, majd április 23-án az épületet felrobbantották. 21

22 1964-ben a teátrum társulata átköltözött a mai Thália Színház épületébe, a Nagymező utcába. Két évvel később pedig a volt Magyar Színház épületébe, a Hevesi Sándor térre, egy hosszúra nyúlt átmeneti időre. A teátrum szeptember elsejéig, a Duna parti építkezés megkezdéséig viselte a Nemzeti Színház nevet. 22

23 Az új Nemzeti Színház, a Duna partján, március 15-én nyitotta meg kapuit. Elkészültére nemzeti jelképpé, szimbólummá vált. Alapító okiratában rögzítette: a hagyományok folytatása során törekedni kíván arra, hogy a felépült új Nemzeti Színházban, az intézmény jelentőségéhez méltó módon becsülje meg a magyar és egyetemes drámairodalom, a színházművészet tolmácsolóit. ( Az új Nemzeti Színház Az épület A Nemzeti Színház kivitelezése, Siklós Mária építész tervei alapján szeptember 14-én kezdődött, és rekord gyorsaságú kivitelezés eredményeként, alig 15 hónap alatt készült el január 2-tól megkezdődhettek a március 15-i színházavató előadás próbái, a művészek birtokukba vehették az épületet. A színház funkcionálisan három részre tagozódik. Az épület központi része a közel kör alaprajzú nézőteret és stúdiószínpadot magába foglaló épületrész. Ezt veszik körbe a közönségforgalom helyiségei, valamint a nagyszínpadot U alakban szegélyező üzemi szárny. A színházat parkosított terek ölelik körül, melyek sajátos mikroklímájukkal az épület szerves tartozékai. Az épület területe szabadtéri színpaddal együtt négyzetméter. Az előcsarnokba belépő néző teljes magasságában érzékelheti a közönségforgalmi rész térszerveződését. 23

24 A színházi hossztengely jobb és baloldalán a körfolyosó külső falát ívesen követő egykarú lépcső vezet a különböző szintekre. A gyalogos közlekedést két panoráma felvonó egészíti ki, az előcsarnoki üvegfalat két oldalon záró pilonok tömbjei előtt. A földszint nézőtér alatti területén, a központi kialakítású ruhatár található. Az I. emelet a büfé szintje, míg a II. és III. emeleten kialakított tér galériaként biztosít kilátást a Duna-partra és budai hegyek panorámájára. A nagyszínház 619 férőhelyes, a nézőtér bejáratai az I. II. és III. emeleti szintek körfolyosóiról nyílnak. A nézőtér lényegében kétszintes, a lépcsősen emelkedő földszinti nézőtér kétszekciós kialakítású. A második emeleti bejáratok három páholyt fognak közre a nézőtér hátfala mögött középen a díszpáhollyal. A harmadik emelet a karzat szintje, ahol a bejáratok között a technikai szobák kaptak helyet. A nézőtér mennyezetét, egy ovális kupola zárja. A nézőtér alapvetően a hagyományos keretes színpados tér jól működő tradícióit őrzi, de kiegészül és összeépül a kor elvárásai szerinti kialakításokkal. A főszínpad 24x17,90 m alaprajzi méretű és 28 m (külső) magasságú. A színpadnyílás merev keretes 12 méteres szélességi és 6 7,87 m magassági mérettel. A színpad a nézőtér irányába 3,60 m legnagyobb kinyúlású íves előszínpaddal egészül ki. A főszínpadhoz 15x15 méteres hátsószínpad és a rendezői baloldalon 18x15 méteres oldalszínpad kapcsolódik 7 m tiszta belmagassággal. 24

25 A nézőtér feletti terület a színház archív jelmezeinek tárolására ad lehetőséget. A stúdiószínház a földszinti előcsarnok és a nézőtér alatti szintre került, mely a korszerűség követelményének megfelelően tetszőlegesen variálható: terének közepén egy 12x12 méteres, elemekből álló padlóba süllyeszthető mozgatható pódiumos plató alakítható ki. A nézők számára kb. százötven, áthelyezhető férőhelyet terveztek. A színház Duna felöli oldalán helyezkedik el az úgynevezett szabadtéri színpad, melynek nézőtere a színházat körbevevő park szabadtéri fedett lépcsőről közelíthető meg. A színdarabok előkészítését a színpadon kívül három próbaterem is szolgálja, a második, a negyedik és az ötödik emeleten. Ezen kívül a negyedik emelten található a hangstúdió, amely hangfelvételek készítésére is alkalmas. Az épület üzemi szárnyában található többek között könyvtár és az archívum, és itt került kialakításra az L alakú teraszos, panorámás színészklub. ( 25

26 Az új színházépület születésének eseménynaptára 1965: Pályázat a Városligetben építendő új Nemzeti Színházra (Dózsa György úti dísztribün). 1983: Gobbi Hilda a 70. születésnapjára kapott takarékbetétkönyvet a Nemzeti Színház felépítésére ajánlotta fel. Kezdeményezése felszólítás volt a közadakozásra. Társadalmi gyűjtés indul (felajánlások, téglajegy, extra lottó stb.). 1988: Az újabb helykiválasztási pályázat eredményeként az új Nemzeti Színházat az Engels (ma Erzsébet) téren kívánják felépíteni. 1995: A Postabank kezdeményezésére megfogalmazódik, hogy a New York Palota épületét alakítsák át Nemzeti Színháznak. A tervet elvetették. 1997: Az Erzsébet térre tervezett új Nemzeti Színház építészeti kialakítására kiírt tervpályázat nyertese Bán Ferenc építész. 1998: Március 28-án az Erzsébet téren elhelyezik a színház alapkövét. Szeptemberben az Erzsébet téren leáll az építkezés. 1999: Márciusban a színházépítés kormánybiztosává Schwajda Györgyöt nevezik ki, aki Siklós Mária építészt bízza meg az új épület tervezésével. 1999: Június végén kormányhatározat mondja ki, hogy az új Nemzeti Színház a Városliget területén épül fel. A Fővárosi Önkormányzat Közgyűlése az új helyszínhez nem járul hozzá. A Kormány augusztusi döntése értelmében a Nemzeti Színház a ferencvárosi expóterületen épül fel. ( A Nemzeti Színház épületei ( ) I. Nemzeti Színház az Astoriánál ( ) 1837-ben nyitották meg az első állandó magyar színházat Pesten, Pesti Magyar Színház néven. (A város végén, az akkori Kerepesi úton, ma Rákóczi úton állt, az Astoria szállóval szemben lévő telken, ahol most a 7-es busz megáll.) A közadakozásból, Pest megye támogatásával felépített színház dísztelen, egyemeletes épület volt. Ez volt a 4. magyar nyelvű játékszín Magyarországon (Kolozsvár, Miskolc, Balatonfüred után), miközben Pesten egy 3200 fős befogadóképességű német színház már 1812 óta működött től a Pesti Magyar Színház országos intézmény lett, és Nemzeti Színház néven működött tovább. Az 1860-as években a színház homlokzatán kisebb átalakításokat végeztek. 26

27 1875-ben a színházépületet megnagyobbították, még egy emeletet húztak rá, és hozzáépítették a színházi műhelyeket és színészlakásokat is magába foglaló négyemeletes bérházat. A színházépület beékelődött a Rákóczi úti Pannónia Szálló és a Múzeum körútra néző bérház közé nyarán a Nemzeti Színház épületét tűzveszélyesnek és életveszélyesnek nyilvánították, majd bezárták. Az új Nemzeti Színház felépítéséről szóló határozattal egyidőben született meg a döntés a régi színházépület lebontásáról októbere és 1914 márciusa között az első Nemzeti Színház épületét lebontották. A magyar színészet hőskorára emlékeztető épületben 71 évig játszott a társulat. A Grassalkovich-féle telken később mozit, bódékat építettek, hadigarázsnak, parkolónak használták, majd 1989-ben eladták a telket egy svéd-magyar vállalatnak, akik üzletközpontot építettek rá. II. Nemzeti Színház a Blaha Lujza téren ( ) A Rákóczi út és a körút kereszteződésénél lévő Népszínház épületét 1875-ben építették, dalszínháznak. Az épület díszes, a színpadtér óriási, a nézőtér esténként 500-zal több nézőt tudott befogadni, mint a régi Nemzeti Színház augusztusától a Népszínház épületében tartotta előadásait a Nemzeti Színház. A színházépületre vonatkozó bérleti szerződést 9 évre kötötték meg, a Nemzeti Színház új épületének átadásáig ben elkészültek a tervek, rendben voltak a jóváhagyások, mindenki boldogan vette tudomásul, hogy felépül az új Nemzeti Színház, a régi helyén, a Grassalkovich-féle telken júliusában az új Nemzeti Színház felépítéséről szóló törvényjavaslatot már nem lehetett beiktatni az országgyűlés napirendjébe, mert kitört az első világháború márciusában a Népszínház előtti teret Blaha Lujza térnek nevezték el. 56 évig játszott a Blaha Lujza téri épületben a Nemzeti Színház társulata február 13-án jelentették be a televízióban, hogy metróépítés miatt lebontják a Nemzeti Színházat június 28-án tartották meg az utolsó előadást január 15-én elkezdték a színházépület bontását március 15-én felrobbantották a színház pincéjét és tartófödémeit (l. robbantás) április 23-án a színház utolsó falszakasza is leomlott (4., utolsó robbantás). III. Nemzeti Színház a Nagymező utcában ( ) október 2-án a Nagymező u. 22-ben (a Rádiusz mozi, Ifjúsági Színház, Petőfi Színház helyén, a mai Thália Színház helyén) kezdte az évadot a Nemzeti Színház társulata. A Nagymező utcai színház megnyitásakor Az ember tragédiáját mutatták be. Két évig játszott a Nemzeti Színház társulata a Nagymező utcában. IV. Nemzeti Színház a Hevesi Sándor téren ( ) október 1-jén költözött a Nemzeti Színház az átépített Magyar Színházba, a Hevesi Sándor térre. Két év alatt a Hevesi Sándor téri színházépület szecessziós homlokzatát kocka alakúra alakították át az építészek, a belső tereket korszerűsítették. A Hevesi Sándor téri ideiglenes épületben 34 éven át játszott a Nemzeti Színház társulata szeptember 1-jétől a 2002-ig a Nemzeti Színháznak nincs társulata. (A Hevesi Sándor téri épületben játszó társulat Pesti Magyar Színház néven működik tovább.) ( * * * * * 27