HUKN A Harkakötöny-kiskunmajsai homokbuckák kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület

Átírás

1 HUKN20035 A Harkakötöny-kiskunmajsai homokbuckák kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Natura 2000 fenntartási tervének készítését megalapozó dokumentáció Készült A pannon bennszülött tartós szegfű védelme LIFE-Nature pályázat keretében Tervező: Frank Tamás november

2 A Harkakötöny-kiskunmajsai homokbuckák kiemelt jelentőségű természet-megőrzési terület fenntartási tervének készítését megalapozó dokumentáció november 2

3 1. A TERVEZÉSI TERÜLET ALAPÁLLAPOT JELLEMZÉSE KÖRNYEZETI ADOTTSÁGOK ÉGHAJLATI ADOTTSÁGOK VÍZRAJZI ADOTTSÁGOK GEOLÓGIAI ÉS FELSZÍNI JELLEMZŐK TALAJTANI ADOTTSÁGOK TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK A TERVEZÉSI TERÜLETEN ELŐFORDULÓ KÖZÖSSÉGI JELENTŐSÉGŰ ÉLŐHELYEK A TERVEZÉSI TERÜLETEN ELŐFORDULÓ EGYÉB JELENTŐS ÉLŐHELYEK A TERVEZÉSI TERÜLETEN ELŐFORDULÓ KÖZÖSSÉGI JELENTŐSÉGŰ NÖVÉNYFAJOK A TERVEZÉSI TERÜLETEN ELŐFORDULÓ EGYÉB JELENTŐS NÖVÉNYFAJOK A TERVEZÉSI TERÜLETEN ELŐFORDULÓ KÖZÖSSÉGI JELENTŐSÉGŰ ÁLLATFAJOK A TERVEZÉSI TERÜLETEN ELŐFORDULÓ EGYÉB JELENTŐS ÁLLATFAJOK TERÜLETHASZNÁLAT, TERÜLETHASZNOSÍTÁS MŰVELÉSI ÁG SZERINTI MEGOSZLÁS TULAJDONI VISZONYOK TERÜLETHASZNÁLAT ÉS KEZELÉS MEZŐGAZDASÁG ERDÉSZET VADGAZDÁLKODÁS, HALÁSZAT, HORGÁSZAT VÍZGAZDÁLKODÁS TURIZMUS IPAR, BÁNYÁSZAT INFRASTRUKTÚRA: LÉTESÍTMÉNYEK, BERENDEZÉSEK, ESZKÖZÖK TÁJHASZNÁLAT A TERVEZÉSI TERÜLETRE BEFOLYÁSSAL LÉVŐ TÁGABB TERÜLETEN TÁJHASZNÁLAT A MÚLTBAN KULTURÁLIS ÉRTÉKEK TEREPSPORT FELHASZNÁLT IRODALOM MELLÉKLETEK

4 1. A tervezési terület alapállapot jellemzése 1.1. Környezeti adottságok Éghajlati adottságok Országos éghajlati adottságok Az ország éghajlata mérsékeltövi kontinentális, melyet három hatás szabályoz, a kelet-európai szárazföldi (kontinentális), a nyugat-európai óceáni és a földközi tengeri. A földrajzi elhelyezkedése miatt mentes a túlzott éghajlati szélsőségektől. Az országon belüli kis szélességkülönbség illetve az elhanyagolható magasságkülönbségek miatt Magyarország éghajlata meglehetősen egyöntetű, melyre természetesen a hegyrajzi tényezők befolyásoló hatással vannak. A négy évszak között nagy különbségek tapasztalhatók. A leghidegebb hónap a január, a legmelegebb hónap pedig a július. A napi hőmérsékletingadozás elég magas. Évi középhőmérséklet kb. 12 C, maximuma 38 C, minimuma -10 C körül. Magyarország a 45 45' és 48 35' északi szélességek között fekszik, nagyjából középen az Egyenlítő és az Északi-sark között. Felszínének több mint a fele 200 m tengerszint feletti magasságnál alacsonyabb síkság, illetve alacsony terület, a 400 m feletti területek aránya pedig kevesebb, mint 2 százalék. Magyarországon a nyár hosszú, legalább 3 hónap középhőmérséklete meghaladja a 18 C-ot, s a nyár derekán nem ritkán 35 C-ot meghaladó felmelegedés is előfordul. A téli hőmérséklet szeszélyes, zord és enyhébb időszakok váltják egymást, de a 0 C-nál alacsonyabb középhőmérsékletű hónapok száma 3-nál nem több. Az elmúlt évszázadban Magyarországon is melegedett az éghajlat. Homogenizált adatsorok vizsgálata alapján (Szalai S., Szentimrey T., 2000: Melegedett-e Magyarország éghajlata a XX. században?) a melegedés mértéke hazánkban a globális tendenciákkal összhangban van, azoknál valamivel nagyobb. Ez figyelhető meg a tervezési terület térségében is, amelyet a 1. ábra is jól szemléltet. 1. ábra: Évi középhőmérsékletek lineáris trendje Kecskeméten az közötti időszakban Magyarország csapadékellátottsága a vízigények közepes mértékű kielégítését biztosítja, azonban csapadékhozam tekintetében jelentős az évek közötti 4

5 változékonyság. Az éves csapadék nagyobbik része a nyári félévben hullik. A tavasz április elején kezdődik, és nagy esőzések kísérik. A nyár száraz és meleg. Az ősz hűvös, ködös és csapadékos. A tél viszonylag rövid, közepesen hideg és általában száraz, időnként napsütéses. Két esősebb (kora nyár és ősz), valamint két szárazabb időszak (tél közepe és kora ősz) váltja egymást. Magyarországon az évi átlagos csapadék mm, de tájaink között jelentős eltérések vannak az éves csapadékmennyiségében. A legcsapadékosabb délnyugatdunántúli területek (ahol a Földközi-tenger hatása számottevő) és a magas hegyek csaknem kétszer annyi csapadékot kapnak, mint az Alföld közepe (2. ábra). 500 mm 650 mm 800 mm 2. ábra: Átlagos éves csapadékösszeg az közötti időszak adatai alapján A csapadék meglehetősen változékony időjárási elemünk, mennyisége évről évre nagyon szeszélyesen ingadozik. Bizonytalanságára jellemző, hogy legcsapadékosabb éveinkben háromszor annyi eshet, mint a legszárazabb éveink során, és minden hónapban előfordulhat teljes csapadékhiány. Az éves csapadékösszeg az elmúlt évszázadban változékonysága mellett is csökkenő tendenciát mutatott (3. ábra). 5

6 3. ábra: Országos csapadékösszegek és lineáris trend az közötti időszakban A napsütéses órák száma 2015 óra. Magyarországon legnaposabb a Duna-Tisza közének déli fele 2000 óra fölötti évi napsütéssel.. (4. ábra). 4. ábra: A napfénytartam (óra) átlagos évi összegei Magyarországon Magyarország területén az uralkodó szél, más szóval leggyakoribb szélirány jellemzően északias. Az általános cirkuláció északnyugatias irányú fő áramlása a Dunántúl keleti felén és a Duna-Tisza közén érvényesül legjobban, míg a Tiszántúlon északkeleti az uralkodó szélirány. A mérsékelt öv szelei azonban a cirkuláció különböző fázisai következtében nem állandók, nálunk a leggyakoribb szélirány relatív gyakorisága általában csak 15-35% között ingadozik. Az esetek 65-85%-ában tehát nem az uralkodó irányból fúj a szél. Az évi átlagos szélsebesség 2,4 m/sec. A szélsebességnek jellegzetes évi menete van, legszelesebb időszakunk a tavasz első fele, míg a legkisebb szélsebességek általában ősz elején tapasztalhatók. 6

7 Térségi éghajlati adottságok A Duna-Tisza köze kistájai között az éghajlati jellemzők tekintetében lényeges különbségek nincsenek, éghajlatukra a Nagyalföld meteorológiai főkörzet tulajdonságai jellemzők. A Kiskunsági homokhát meleg és száraz vidék. Az ország legnapfényesebb területe, a napsütéses órák száma mintegy 2100, ebből a nyári 840, a téli 120 óra. Sok év átlagában az évi középhőmérséklet 10,2 o C, a tenyészidőszakban 17,2 o C. A napi középhőmérséklet évente több mint 190 napon keresztül (ápr. 9. okt. 19. között) meghaladja a 10 o C-t. A fagyok április első hetében megszűnnek és október 20-a után jelentkeznek újra, mintegy nap elteltével. A tél az országban itt a leghidegebb. A leghidegebb téli napok legalacsonyabb hőmérsékleti átlaga -16 o C alatt alakul. A csapadék évi összege a déli részeken csak mm, máshol mm. A tenyészidőszakban 330 mm körüli csapadékra lehet számítani, ami a térség déli egyharmadában alig haladja meg a 300 mm-t. A hótakarós napok száma 30 fölött van, az átlagos legnagyobb hóvastagság 20 cm körüli. Az ariditási index a déli részeken 1,30 körül alakul, míg máshol 1,24-1,28 között mozog. Ez egyértelműen száraz jellegre utal. Gyakori az aszály, a térségben az elsivatagosodás jelei mutatkoznak. Júliusban átlagosan 300 órán át süt a nap. A legszárazabb hónap (25-30 mm csapadék) a január, a legcsapadékosabb (55-70 mm csapadék) a június. Az uralkodó szélirány északnyugati, átlagos sebessége 2,5-3,0 m/s. A tervezési terület éghajlati adottságai Harkakötöny-kiskunmajsai homokbuckák kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület éghajlati adottságainak számszerű jellemzését az 1.táblázat foglalja össze. 1. táblázat: Harkakötöny-kiskunmajsai homokbuckák kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület éghajlati adottságai Évi napfénytartam óra Az évi középhőmérséklet: 10,5-10,7 0 C A vegetációs időszak 17,5 0 C középhőmérséklete: Évi csapadékösszeg mm Vegetációs időszak csapadéka mm Évi abszolút hőmérsékleti 34,2-34,4 0 C maximumok átlaga Évi abszolút minimumok átlaga -16,0- -16,5 0 C közötti A napi hőmérséklet április 8 és 197 napon át 10 0 C fölött van október 22. között Az utolsó tavaszi fagyok április 1 körül Első őszi fagyok október 25 körül Fagymentes időszak megközelíti a 207 napot Hótakarós napok száma Átlagos maximális hóvastagság cm Ariditási index 1,17-1,24 Átlagos szélsebesség 3,0 m/s 7

8 Vízrajzi adottságok Talajvíz A tervezési terület talajtípusai rossz vízgazdálkodású élőhelyek, ez alól kivételt képeznek a felszín alatt nem túl mélyen elhelyezkedő, jó vízzáró réteggel rendelkező talajok, melynek hatására a talajvíz még a felszínen tud maradni (mocsár és láptalajok). A Duna-Tisza közi több száz éves (több ezer éves) antropogén tájhasználat és tájformálás a talajvizek süllyedésében is jelentősen érezteti hatását. A Duna-Tisza közét behálózó csatornarendszer jelentősen hozzájárult a talajvízszint erőteljes és tartós süllyedéséhez. E talajvízszint süllyedés az elmúlt három évtizedben vált igazán kritikussá. (5. ábra) talajvíz mélység Kiskunmajsa K talajvíz mélység (cm) talajvíz mélység év ek 5. ábra A bodoglári terültegységen mintegy két évtizede gazdálkodó állattartó szóbeli közlése szerint, akkor, amikor a területre érkezett még 6-10 m-es kúttal el tudta látni gazdaságát ivóvízzel, jelenleg viszont már közel 50m-en van a kút mélysége. Szintén szóbeli közlés alapján ismert az a tény, hogy a múlt század hetvenes éveiben a térségében megindult ásványi olajkutatások is jelentősen hozzájárultak a térség talajvízszintjének jelentős csökkenéséhez. A tervezési területen nem található talajvízkút, a legközelebbi talajvízkutak is több kilométerrel helyezkednek el a projektterülettől. Konkrét adatok hiányában tehát nehéz megítélni a pontos talajvízszint változásainak dinamikáját. Összességében kijelenthető, hogy a tervezési terület is erősen hatása alatt van a Duna-Tisza közét ért erőteljes talajvízszint csökkenésnek, melyet a terepi felmérés során tapasztalt kiszáradó láprét élőhelyek átstrukturálódása is jól szemléltet (lásd részletesebben a projektterületet bemutató fejezeteknél). A bodoglári területegység közelében található a Kiskunmajsa-Bodoglár belterületén elhelyezkedő talajvízkút törzsállomás (2. táblázat). A település nem rendelkezik rétegvízkuttal. 8

9 2.. táblázat: A Kiskunmajsa-Bodoglár belterületén elhelyezkedő talajvízkút törzsállomás adatai X (EOVy) (m) Y (EOVx) (m) Megnevezés Törzsszám Terepmagasság (m B. f.) Peremmagasság (m B. f.) Kútmélység (cm) Létesítés dátuma Kiskunmajsa -Bodoglár Forrás: ATIKÖVIZIG Felszíni vízviszonyok A tervezési terület az Alsó-Tisza jobb part vízgyűjtőjén helyezkedik el. Jellemzően az egykori természetes vízfolyások (erek, pl.: Kőrös- ér) mesterséges szabályozásával, kanalizálásával a táj természetes vízrajzi viszonyai átalakultak. Felszíni vízfolyással a tervezési terület nem rendelkezik (6. ábra). 6. ábra Vízáramlási viszonyok A tervezési terület vízáramlási viszonyaira jellemző, hogy a felszíni vizek és a felszín alatti vizek mindkét esetben ÉNY-DK-i irányba mozognak, a Tisza irányába. Az ATIKÖVIZIG működési területe e természetes folyamatra alapozva került kijelölésre (7. ábra). 9

10 7. ábra: A térség felszíni vizei, valamint a vízgyűjők Geológiai és felszíni jellemzők Forrás: ATIKÖVIZIG honlap Alapkőzet Alapkőzet folyóvízi üledéken kialakult Duna-Tisza-közi meszes homok, mely az egykori Ős-Duna hordalékként jelent meg a tájon és jelentős szerepet játszott az alföldi medence ezen szakaszának feltöltésében. Üledékek A Pannon-beltó visszahúzódását, illetve feltöltődését követően 4-5 millió évvel ezelőtt a korábbi tavi üledékképződést a folyóvízi feltöltődés váltotta fel. A Duna délkeleti irányban a mai Szeged felé folyt és a folyása mentén, mintegy 1000 m vastagságú üledék rakódott le. Eróziós, felhalmozódási és egyéb folyamatok 10

11 A Duna-Tisza közi hátság a Duna-völgy fölé mintegy 30 méterrel, a Tisza üledéke fölé pedig közel 40 méterrel kiemelkedő terület. A terület felszínének jelentős részét borító futóhomokot az egykori Duna-völgyből az uralkodó északnyugati szél hordta a Hátságra. A futóhomok alatt a lösz mindenhol megtalálható. A Hátság futóhomokja a holocén korban északnyugat-délkelet irányú buckasorokba rendeződött. Tájképi formák A mai felszín a harmadidőszak (1,8 67 millió év) végétől az egész Kárpátmedencére kiterjedő kiemelkedés és az emelkedő keretben besüllyedő alföldi medencék ellentétes irányú és jellegű elmozdulásának eredményeként alakult ki. A kéregmozgások során a földtörténeti ókor és középkor, azaz a mezozoikum (az utóbbi millió év) kőzetei, valamint az óharmadidőszaki (22 66 millió éves) kőzetek túlnyomó része a mélybe süllyedt és ma az alaphegység részeit képezi. A föléjük települt újharmad- (1,8 22 millió éves) és negyedidőszaki (1,8 millió évesnél fiatalabb) tengeri-tavi-szárazföldi eredetű üledékek és vulkáni kőzetek pedig a fedő képződményekhez tartoznak. A különböző korú kőzetek és üledékek a mai hegységekben és medencékben az azokat létrehozó szerkezeti mozgásoktól meghatározott irányokba és szintekbe települve helyezkednek el a felszínen és a mélyben. A felszíni domborzatot alakító tektonikus mozgások irányai sok esetben nemcsak a felszín arculatán, hanem a folyóhálózatban is visszatükröződnek. A végbement ellentétes irányú kéregmozgások méreteit mutatja, hogy az utolsó (pannon) tenger üledékeit ma a középhegységek területén 300 m körüli tszf.-i magasságban, míg a süllyedékekben 3000 m mélyen találjuk meg. A terület tengerszint feletti magassága méter között változik Talajtani adottságok Főbb talajtípusok A Duna-Tisza közi homokvidékre elsősorban a váztalajokhoz tartozó homoktalajok, valamint a humuszos homoktalajok a jellemzőek. A futóhomok váztalaj, leginkább a felhalmozódási szint nélküli, tehát szinte teljesen humuszmentes talajok. A nyílt homoki gyepek ilyen váztalajokon alakulnak ki. A futóhomok elnevezés napjainkban már nem helytálló, mivel az évszázados túllegeltetés következményeként megindult homokmozgások a túlzott legeltetés felhagyásával megálltak, az egykor nyílt talajfelszínt jelenleg gyér növényzetű nyílt homoki gyepek borítják. E talajtípusnál szinte teljes egészében hiányzik a szintezettség, az A szintje nagyon csekély, durva struktúrájú növényi avart tartalmaz, melynek lebomlása, sok esetben már nem is helyben történik, mivel a szél hatására ez a száraz avar a felszínről tovább sodródhat. A deflációs hatások érvényesülhetnek, de természetes növényzet borítás esetén lényegesen kisebb mértékű, mint a megbolygatott, nyílt 11

12 homokfelszínek esetében (pl.: homoki fenyvesek tarvágása, kituskózása), ahol a tartós, főleg tavaszi szelek idején erős deflációs hatás érvényesül. A humuszos homoktalajok a mélyebb fekvésű területeken, a buckaközökben, illetve azok oldalában helyezkednek el. Esetenként a felszíni lepelhomok alatt humuszréteg húzódhat, akár több egymás alatti rétegben is. E mélyebben húzódó humuszréteg a természetes vegetáció dúsabb, fajgazdagabb növényzet, zárt homoki gyepek, de akár homoki nyárasok megjelenését is lehetővé teheti. A víz hatására képződött (azonális, hidromorf) talajok közé a mocsári és ártéri erdők talajai, a láptalajok, továbbá a réti és a szikes talajok tartoznak. Gyengébb, de állandó helyenként kétirányú vízhatás határozta meg a réti talajok képződési feltételeit. Kialakulásuk során elsősorban alulról, a közeli talajvíz kapilláris felemelkedése révén részesültek bőséges és egyenletes vízellátásban, amihez gyakran a magasabb háttérterületekről lefolyt víz mennyisége is hozzáadódott. A réti talaj alaptípusban legszebben megjelenő közös talajképződési bélyegekhez (fekete humuszanyagok, vas-mangánkiválások stb.) a helyi körülményektől függően számos egyéb tulajdonság társul (markáns öntésrétegzettség, magas szervesanyag-tartalom, csökkenő vízhatás stb.), amelyek további típusok felismerését tették lehetővé (öntés, lápos, csernozjom stb. réti talaj). A tervezési területen a réti és lápi talajoknak megtalálhatóak a nyomai, de a múlt század 70-es éveitől kezdődő erőteljes szárazodás (antropogén és klimatikus változások összességeként) hatására az ilyen típusú talajhoz kötődő, láprét jellegű élőhelyek (buckaközi kékperjés) gyakorlatilag felszámolódtak a tervezési területen. Így a csekély felhalmozódott szerves anyag a szárazodás következményeként gyors bomlásnak indult, és a szél deflációs hatása révén részben kikerült ezekből a buckaközi mélyedésekből, teknőkből Természeti adottságok A tervezési terület értékelése A tervezési terület értékelésében nem lehet más vezérlő szempont annál a ténynél, hogy hivatott egy kizárólag a Duna-Tisza közén élő, pannon endemikus növényfaj géncentrumának hosszú távú megőrzésére. A fő természetvédelmi célkitűzés így a tudomány által közel 280 éve ismert Dianthus diutinus utókor számára való megőrzése, géncentrumait felölelő élőhelyeinek fenntartásán keresztül. A terület ökológiai jelentősége Jelen fenntartási tervben oly sokszor hangoztatott a Dianthus diutinus endemikus volta, de nem lehet elégszer kiemelni ezt a nagyszerű tényt. Magyarország a török hódoltság megszűnése után folyamatos és még a napjainkban is végbemenő tájátalakításokkal formálta ember arcúvá a Kárpát-medencét. Endemikus fajaink megléte és hosszú távú megőrzése a természetvédelmi stratégia részét kell, hogy képezze, mivel a Pannonicum fogalma csak így lesz fenntartható és értelmezhető. Az Eupannonicum jellemző homoki élőhelyei (G1, M5, H5b) ökológiai diverzitásának csúcspontja az endemikus faj kialakulásának lehetősége, amely a faj 12

13 fennmaradásával jól szemlélteti a funkcionális diverzitás jó működésének, hosszú távú fennmaradásának lehetőségét. Ökológiai szempontokat vizsgálva bizonyított, hogy nem csak a pótolhatatlan fajok védelme, hanem a redundancia szintjén lévő fajok (és a redundáns fajok által alkotott élőhelyek) védelme is elengedhetetlen. E szűk fajkészletű (szélsőséges viszonyokhoz alkalmazkodott fajok alkotta) élőhelyek védelme, állapotuk folyamatos megfigyelése, a változások nyomon követése elengedhetetlen a D. diutinus védelme szempontjából. Az élőhelyet a szélsőséges abiotikus környezeti tényezők (rossz vízgazdálkodás, tápanyagszegény alapkőzet stb.) jellemzik, mely az evolúció során speciális alkalmazkodásra képes, szűk, vagy beszűkült elterjedési területű, endemikus növényfaj, a tartós szegfű létrejöttét eredményezte. Sajnos napjainkra e növényfaj csupán e jellemző homoki élőhelyek töredékében fordul elő. Ezért mindent el kell követni a D. diutinus és élőhelyének védelme érdekében, főleg azért, mivel a jelenleg ismert összes D. diutinus élőhely jelentős mértékben antropogén hatásnak kitett területen található. Az évszázados antropogén tájátalakító beavatkozások súlyosan érintették, redukálták előfordulási helyeit, mely természetes élőhelyei szerkezeti diverzitásának csökkenését idézte elő. Jelentős antropogén hatásként az erdőtelepítések, a gyepfeltörések szántóföldi hasznosítás céljából, illetve a szőlőtelepítések tarthatók számon, melyek hozzájárultak az endemikus faj életterének beszűküléséhez géncentrumain belül. A tervezési területen szerzett terepi tapasztalatok alapján valószínűsíthető, hogy a D. diutinus úgy maradhatott fenn, hogy az erdőtelepítések bár drasztikus beavatkozások voltak annyira határtermőhelyekre kerültek, hogy nem tudták ökológiai értelemben véve maradéktalanul betölteni a magasabb szukcesszió (erdőtársulás) szerepét, így a faj részben a megmaradt természetközeli élőhelyeken, illetve fennmaradt propagulumából felszaporodva a helyenként regenerálódott zárvány gyepterületeken mindezidáig kitartott. Metapopuláció Az olyan populációkat, melyek térbeli eloszlása nem folyamatos metapopulációnak nevezzük. A metapopulációk kialakulásának egyik legfőbb oka maga az ember és annak tájhasználati formája. A tartós szegfű élőhelyei sem mentesek a több évszázados emberi behatás alól. Az egységes élőhelyek felaprózódása megkezdődött és jelenleg is tart. Napjainkban azonban az élőhely-fragmentációból származó negatívumok felerősödtek. Élőhely-fragmentációk a Bodoglári projektterületen A Bodoglári projektterület élőhely-fragmentációs hatásai egyértelműen az emberi tájátalakító hatásokkal lehet jellemezni, magyarázni. A fragmentálódás elsősorban az erdőgazdálkodási tevékenység hatására történt a tartós szegfű élőhelyében. Az 1967-es USA Corona műhold felvételein (lásd 22. ábra) jól látható a megkezdett erdősítési tevékenység, világos foltok jelzik a gyepterületek feltörését, illetve sötétek a már korábban megtörtént erdősítéseket. A fragmentálódás nem csak foltosan történt meg az erdőtelepítések hatására, de a gazdasági erdőket kiszolgáló feltáró úthálózat, valamint az erdőtag és erdőrészletek elkülönítésére szolgáló nyiladékrendszerek is újabb fragmentációs hatással terhelik a tartós szegfű bodoglári élőhelyét. Ez az ökológiai állapotot tovább rontja, annak ellenére, hogy sok helyütt 13

14 ezek a szegélyek jelentik a faj jelenlegi élőhelyeinek jelentős részét. E kettősség a következőkben oldható fel: e szegély-élőhelyek adnak otthont a tartós szegfű egykor összefüggő, erős populációja maradványainak, azoknak a szub-populációknak, melyek az eredeti összefüggő élőhely-hálózat pusztulása után megmaradtak a telepített erdők szegélyében, nyiladékokon. E szegélyek azonban kiszolgáltatottak az emberi beavatkozásoknak, mely főleg az erdészeti tevékenység során (pl. felvonulási területek, faanyag deponálása ezekben a szegélyekben), esetleges illegális legeltetések esetében, de egyéb havária-események kapcsán (pl. tűz terjedésének lehetséges nyomvonalai) is a legsérülékenyebbeknek számítanak. A Bodoglári projektterület legfontosabb szegély-fragmentumai: Aszfaltozott műút (un. Olajos út) Bodoglár és Kiskunhalas között. A legjelentősebb szegély-fragmentum, a projektterületet 1,6 km hosszúságban érinti. A LIFE projekt szempontjából előnyt is jelent, mivel a kötelező bemutatás itt is könnyűszerrel megvalósítható. Tűzpászta az aszfaltos út szegélyben. A projektterületet 3,2 km hosszban az aszfaltos út északi és déli szegélyében érinti. Az erdőtelepítések védelme érdekében elengedhetetlen erdővédelmi infrastruktúra folyamatos fenntartása folyamatos kockázati tényezőt jelent a tartós szegfű út melletti szegélypopulációira nézve. Viszont az erdők védelme, illetve azok leégése esetén a környező gyepre gyakorolt káros hatások sokkal negatívabbak is lehetnének. A tűzpásztákat így a teljes élőhely átalakítási (erdőből gyep) folyamat végén is fenn kell tartani, a rendszeres karbantartást erős kontrollal és szakmai precizitással végezve. Észak-Dél irányú és egyéb főbb földutak. Hosszuk eléri az 5 km-t. Ezek a földutak a projektterületektől távolabb lévő tanyaterületeket kötik össze valamint a távolabb lévő erdőtagok és részletek megközelítését biztosítják a gazdálkodók számára. Erdőtagok és részletek között húzódó nyiladékok. Összes hosszuk mintegy 15 km, így szegélyhatásuk óriási a projektterületen. Ezek egyben ideiglenes jelleggel használt földutak az erdészeti munkák során (pl.: gyérítés). Az élőhelyre gyakorolt fragmentáló szegélyhatásuk jelentős (19. sz. ábra). Tuskópászták az erdőrészleteken belül. Hosszuk meghaladja a 3 km-t, amennyiben a szegélyhatást mindkét oldalra számoljuk. Különös szegélyhatást fejtenek ki a fenyőállományok között található, egykori természetes (M5) élőhelyeket összedózerolt pászták, több esetben tartalmaznak D. diutinust, fontos fragmentumai lettek a metapopulációnak. A terület potenciális természetvédelmi értékei A tervezési terület potenciális természetvédelmi értékei a megfelelő erdőgazdálkodás során létrehozott homoki erdő rekonstrukciós területek, amelyek egy része magában hordozhatja a pannon borókás-nyárasok kialakulását és ennek következményeként a homoki gyep mozaikok regenerációját, mely a tartós szegfű nagyobb területfoglalását is lehetővé teszi. 14

15 A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű élőhelyek Pannon homoki gyepek Élőhely kódja: 6260 Élőhely előfordulásai a területen: 1-6. mellékletek, a térképek G1-es Á-NÉR kódokkal jelölt foltjai Élőhely területi aránya: 7% a teljes tervezési területen belül; 40 % a projektterületen belül Élőhely kiterjedése: A jelöléskor kb 50ha a teljes tervezési területen belüli becsült területérték; a tervezés során a részletes élőhely-térkép alapján a 160 ha-os projektterületen belül 64 ha kiterjedésben figyelhető meg. Élőhely jellemzése: A projektterületen a legjellemzőbb természetes vagy természetközeli állapotú élőhely-típus. Jellemző a kigyérült fekete fenyő állományokban is megjelenése, előtörése. Élőhely természetesség degradáltsági érékelése: Németh-Seregélyes-féle természetesség besorolás alapján a G1-es élőhelyek 44%-a 5-ös, 34%-a 4-es, 20%- a 3-as minőségű. Élőhely veszélyeztetettsége: Térségi szinten igen megritkult, zavarásra érzékeny élőhelytípus, ezért veszélyeztetettnek számít. Regenerációs potenciálja közepes, kedvező helyzetben (propagulumforrás közelsége, invazív fajok hiánya) jó. Veszélyeztető tényezők: Talajfelszín bolygatásra (erdészeti munkák, terepsport, legelő állatok taposása, stb.) igen érzékeny, idegenhonos invazív fajok (elsősorban a selyemkóró) megjelenése esetén könnyen és igen gyorsan degradálódhat. Pannon borókás-nyáras Élőhely kódja: 91N0 Élőhely előfordulásai a területen: 1-6. mellékletek, M5 és P2b Á-NÉR kódokkal jelölt foltok Élőhely területi aránya: 3 % a teljes tervezési területen belül Élőhely kiterjedése: kb. 18 ha a teljes tervezési területen belül Élőhely jellemzése: az évelő nyílt homokpusztagyepekkel mozaikos szerkezetben fordulnak elő. A fehér nyárak mellett jellemzően nem a boróka, hanem az egybibés galagonya dominál e ligetek cserjeszintjében. E térségben a boróka ritka, de jellemző faja az élőhelytípusnak Élőhely természetesség degradáltsági érékelése: Németh-Seregélyes-féle természetesség: 40% 5-ös, 55% 4-es; 5% 3-as Élőhely veszélyeztetettsége: Térségi szinten igen megritkult, zavarásra érzékeny élőhelytípus, ezért veszélyeztetettnek számít. Regenerációs potenciálja közepes, kedvező helyzetben (propagulumforrás közelsége, invazív fajok hiánya) jó. Veszélyeztető tényezők: erdészeti munka, idegenhonos invazív fajok megjelenése esetén könnyen és igen gyorsan degradálódhat A tervezési területen előforduló egyéb jelentős élőhelyek Az élőhelyek részletes elemzése Anyag és módszer A tervezési területen belül a LIFE-Nature projektterület élőhelyeinek részletes elemzését élőhelytérkép alapján végeztük. Az élőhelytérkép készítése során az 15

16 élőhelykategóriák beazonosítását a MÉTA programban kidolgozott Élőhelyismereti Útmutató (ÉIU) leírásai alapján végeztük, az élőhelyeket Á-NÉR kategóriákba soroltuk. A terepi térképezéshez lokális helymeghatározó rendszert (GPS) használtunk, pont mintavételi eljárással, melyet utólagos digitalizálással területalapúvá bővítettünk, ehhez a KNPI által rendelkezére bocsátott 2005-ös EOV korrigált légifotó adatállomány került felhasználásra. Az élőhelyfoltok lehatárolását és az Élőhelyismereti útmutató leírásai alapján történő beazonosítását követően az egyes élőhelyfoltokhoz további adatokat is megadtunk (Alegység; Minőség; Eredet; Megjegyzés, Kiterjedés) az adatbázis attribútumtáblájában, melyek a 3. táblázatban összesített források alapján kerültek rögzítésre. 3. táblázat: Az élőhelytérképezés során az élőhelyfoltokhoz rögzített adatok és rögzítésül alapjául szolgáló források Á-NÉR Alegység Minőség Eredet Megjegyzés Kiterjedés (ha) Az ÉIÚ élőhelykategória definíciója, termőhelyi leírása és állományképe, jellemző fajai és vegetációs környezete alapján Az ÉIÚ adott élőhelykategóriához felsorolt alegységei alapján Az ÉIU adott élőhelykategóriához tartozó Módosított Németh- Seregélyes-féle természetesség értékek alapján fejezet alapján Fontos terepi észrevétel feltüntetése Geoadatbázis területszámítása alapján az adott élőhely-foltra megadott területadat (ha) Az élőhelyek elsődlegessége és másodlagossága (természetes avagy mesterséges) A terepi felmérések során az élőhelyek elsődlegességének vagy másodlagosságának besorolása során az alábbi módszert használtuk: Elsődlegesnek tekintjük azokat az élőhelyeket, melyek az Élőhelyismereti útmutató adott élőhelytípusra vonatkozó jellemző előfordulásai szerint helyezkednek el, a terület mikrodomborzati viszonyainak megfelelően.(pl.: G1-es élőhelyek), és nem realizálható (szemrevételezéssel) élőhely bolygatás. Ez természetesen egy durvább léptékű elemzés, de jelen körülmények között alkalmas arra, hogy az ősi gyepeket elkülönítse az erdőtelepítéssel érintett bolygatott területektől. Természetesen az ősinek ható élőhelyeken is történt az elmúlt évtizedekben valamilyen szintű beavatkozás, amit a domborzat magán hordoz (pl. itt Bodogláron a buckatetők több helyütt kimetszettek, ezeket a kimetszéseket lövészárokszerű vonalak kötik össze egymással). Másodlagos élőhelynek tekinthetjük az erdőtelepítés során biztosan megbolygatott élőhelyeket, melyeket az eredeti növényzet visszahódított, vagy a bolygatás után a megváltozott körülmények következtében más élőhelyre jellemző növénytársulás alakult ki. Továbbá másodlagos élőhelyként tekinthetünk a buckaközi kékperjések helyén kialakuló H5b, G1 élőhelyekre is, mivel a tartós (több évtizedes) vízhiány véglegesen degradálta a társulás alkotó növényzetet (D2). 16

17 A projektterület élőhely-kategóriái A bodoglári projektterületen összesen 984 elkülönült élőhelyfolt digitalizálása és megadott szempont szerinti jellemzése történt meg. Ezen élőhelytérképezési munka alapjául szolgálhat a területen tervezett összes természetvédelmi célú beavatkozás tervezéséhez. Az adatbázis alapján elemezhető a terület jelenlegi élőhelymintázata és a tartós szegfű élőhelypreferenciája is. Az áttekintő és részletes élőhelytérképek jól mutatják a terület élőhelymintázatát és kijelölik a beavatkozási területeket. A térképek a mellékletben (2.-6. sz. melléklet) találhatók. A területen az alábbi élőhelytípusok beazonosítása történt: D2 Kékperjés rétek Definíció: Nedves réti növénytársulások, amelyekben kékperje (Molinia) fajok uralkodnak. A talajvíz rendszerint nem éri el a felszínt. A talaj rendszerint erősen humuszos vagy tőzeges. Az állományok rögzítendő minimális kiterjedése kb. 10 m 2. Domináns lehet a Molinia hungarica vagy a Molinia arundinacea. Az idegenhonos (többnyire inváziós) fajok maximális aránya (amennyiben egyébként az élőhely egyértelműen azonosítható) 50 %. H5b Homoki sztyeprétek Definíció: Az alföldeken, homok alapkőzeten kialakult, humuszban gazdag talajok zárt szárazgyepjei. A gyepszint minimális záródása 50 %. Rögzítendő legkisebb kiterjedésük 25 m². Domináns fűfajuk legtöbbször a Festuca wagneri, F. rupicola, Chrysopogon gryllus, Stipa capillata, Poa angustifolia, Bothriochloa ischaemum. Az idegenhonos (többnyire inváziós) fajok maximális aránya (amennyiben egyébként az élőhely egyértelműen azonosítható) 50 %. Terepi tapasztalatok alapján történő jellemzés: Homoki sztyeprét Ezek az élőhelyek leginkább a D2-es buckaközi kékperjéseket váltják fel, valamint a ritkás borókás nyárasok gyepében található meg a fajkészletük. A D2 élőhelyekre behúzódott H5b fajkészlet jól érzékelteti, a több évtizede megindult negatív változásokat, itt elsősorban a tartós vízhiány okozta élőhely-degradációra kell gondolni. Mint kiderült természetes közegében a ritkás borókás nyáras buckaközi oldalakban találhatók meg a ritkás erdő árnyékolását kihasználva (jobban bír záródni, nem ég úgy ki, az igényesebb kétszikűek tartósan megmaradnak). Összességében kis kiterjedésűek, élőhelyeiket leginkább borókás-nyárasként térképezhetők fel (M5), mivel a borókás-nyáras élőhelyek a projektterületek domináns élőhelytípusai és a H5b élőhelyek szerény fajkészlettel bírnak. G1 Nyílt homokpusztagyepek 17

18 Definíció: Alföldön, ritkábban dombvidéken, vagy hegylábon laza, humuszszegény homokon kialakult alacsony, maximálisan 75%-os záródású, szárazságtűrő gyeptársulások. Domináns fajaik szárazságtűrő zsombékoló füvek. Állományaik korábban pusztai tölgyesekkel vagy nyáras-borókásokkal alkottak mozaikot. Rögzítendő minimális kiterjedésük 25m2. Az idegenhonos (többnyire inváziós) fajok maximális aránya (amennyiben egyébként az élőhely egyértelműen azonosítható) 50%. Terepi tapasztalatok alapján történő jellemzés: Kiskunsági mészkedvelő évelő nyílt homokpusztagyep (Festucetum vaginatae danubiale ) A projektterületen a legjellemzőbb élőhelytípus. Mind elsődleges, mind másodlagos megjelenési formái realizálhatók. A projektterületen a megszűnő kékperjés élőhelyekig előrenyomult, így mondhatnánk, hogy terjedőben lévő élőhely, de sajnos az elmúlt évtizedek emberi beavatkozásai (faültetvények megjelenése S1, S4), a természetes megjelenéseit erősen és durván visszavetette. Leginkább itt Bodogláron, a ritkás fenyő állományok közt (S4) másodlagos térhódításuk figyelhető meg, viszont, ha a fenyő állomány záródik, ez a másodlagos G1-es élőhely megszűnik, a zárt fenyők alatt nincs esélye a fennmaradásának, mivel a vastag le nem bomló fenyőtűavar megakadályozza a magforrások találkozását a nyílt homokfelszínnel. Az egynyári G1-es alegységek (Bassio laniflorae-bromion tectorum) a projektterületen nem dominálnak, de ennek pontosítására a tavaszi aspektus képe szükséges. OC Jellegtelen száraz- vagy félszáraz gyepek és magaskórósok Definíció: Azon száraz- vagy félszáraz gyepeket és magaskórósokat soroljuk ide, amelyek (E-I) közti élőhelyi kategóriába jellegtelenségük, degradáltságuk, kevertségük, gyomosságuk miatt nem sorolhatók be. A 2-es és 3-as természetességű jellegtelen, illetve nem azonosítható állományokat ide, a 2-es természetességű, de élőhelyileg azonosítható állományokat a megfelelő helyre soroljuk, azaz közvetlenül nem számít a másodlagosság, zavartság. Minimális kiterjedésük kb. 100 m2, az ennél kisebbeket ne vegyük fel. Az adventív fajok maximális borítási aránya 50 %. Terepi tapasztalatok alapján történő jellemzés: A gyepek degradálódásához leginkább az idegenhonos fafajok, mint az akác, bálványfa, valamint a szintén idegenhonos selyemkóró, valamint a nagy, siska nádtippan dominancia járult hozzá a projektterületen. Ezek visszaszorítása és a jó regenerációs készsége hozzájárul, hogy ezek az élőhelyek ismét G1-es élőhelyekké váljanak. A magas selyemkóró arányú élőhelyeken, a humuszfelhalmozódás további gondot jelent a regenerálódásban, így arra külön figyelmet kell fordítani, hogy maradéktalanul el legyen távolítva a több éves, száraz kórótömeg. P2b Galagonyás-kökényes-borókás cserjések 18

19 Definíció: Általában a művelés felhagyása miatt esetleg évszázadok múltán cserjésedő egykori erdőterületek vagy erdő-gyep mozaikok. Az élőhelytípusnak az a lényege, hogy egy többnyire száraz (vagy kiszáradt) gyepes terület (kaszáló, legelő, esetleg emberi behatás által korábban kevéssé érintett sztyepterület) cserjésedni kezd és ennek hátterében szinte mindig közvetlen vagy közvetett kultúrhatást találunk. Így régi legelők többnyire másodlagos sztyepnövényzetének, felhagyott szőlők, gyümölcsösök lassú cserjésedése, leégett bokorerdők helyén visszaálló, az eredetihez képest módosult fajösszetételű (cserjék uralta) fás vegetációja ebbe a jelenségkörbe, illetve élőhelytípusba tartozik. Rögzítendő minimális kiterjedése 100 m 2, a cserjék borítása el kell, hogy érje a terület harmadát. Szélessége min. 5 m. A fák aránya kisebb 50 %-nál. Az idegenhonos cserje- és fafajok aránya kisebb 50 %- nál. Ezek a cserjések ma gyakran helyettesíthetik az erdőket (korábban természetesebb körülmények között ez nem lehetett jellemző, bár egyes esetekben előfordulhatott). Terepi tapasztalatok alapján történő jellemzés: 3-as és 6-os alegység Klasszikus értelemben a Duna-Tisza közi, nyílt homoki gyepekkel mozaikoló cserjéseket M5 élőhely-kategóriában kell leírni, de terepi tapasztalataim alapján úgy érzem, hogy ezeknek a nagyobb, zömében csak egybibés galagonya (Crataegus monogyna) alkotta (minimum 50 %) cserjéseket inkább P2b-ként kell megjeleníteni, főleg, ha a selyemkóró a szegélyzónában degradálja a gyepeket. M5 Homoki borókás-nyárasok Definíció: Ligetes megjelenésű, homoki gyepekkel mozaikos, cserjés vagy erdőformájú, kevés fajú és erdei fajokban szegény, boróka és/vagy fehér, illetve szürke nyár dominálta állományok az Alföld homokvidékein. Minimális záródás 20 %, rögzítendő minimális kiterjedés 500 m 2. Az idegenhonos fafajok maximális aránya (amennyiben egyébként az élőhely egyértelműen azonosítható) 50 %. Terepi tapasztalatok alapján történő jellemzés: Pionír típus, teknőtípus, völgy- és arénatípus A terület térképezése során e három altípus volt meghatározható. A boróka nélküli galagonyás altípust a P2b élőhelybe soroltuk. A projektterületen ezek a ritkás erdők domináltak, mindaddig, amíg az emberi tájátalakító beavatkozások az idegenhonos fafajú, szárazságot jól tűrő akácosokat (S1), valamint az erdei és feketefenyveseket (S4) meg nem jelenítette a tájban. A még fellelhető természetes M5-ös élőhelyek jól reprezentálják az egykori jellegét a G1 M5 mozaikoknak. S1 Akácosok Definíció: Akáccal létesített, többnyire elegyetlen, monokultúra jellegű, ültetvényszerű állományok. Gyepszintje fajszegény, nagyobbrészt nitrofiton fajokból áll. 19

20 S4 Erdei- és feketefenyő ültetvények Definíció: Erdei-, vagy feketefenyővel létesített, többnyire elegyetlen, cserjeszint nélküli, száraz és laza talajokon álló idősebb korára többnyire kiritkuló ültetvényszerű állományok. Zárt állományai alatt szegényes gyepszint, vagy tűalmos nudum található. Terepi tapasztalatok alapján történő jellemzés: Alegysége: Az állományalkotó fafaj alapján különíthető el, itt a bodoglári projektterületen feketefenyves. Állománykép: A területen található feketefenyvesek évesek, jellemzően nyílt homoki gyepek helyére, a zártabban megmaradt, fejlettebb állományaikat valamivel kedvezőbb vízgazdálkodású homoki sztyeprétek és a borókás nyárasok helyére telepítették. Állományaik jelentős része kiritkult, kisebb, nagyobb, többé-kevésbé összefüggő tisztásokkal tarkított, ligetes ültetvény. A záródáshiány erdőrészletenként néhány erdőrészletet kivéve a %-ot is eléri. Felnyíló állományainak tisztásain az élőhelytérképen beazonosíthatóan homoki gyep maradványok találhatók, illetve itt van esélye az előző, természetes homoki vegetáció regenerációjának, de sok helyen ezt a selyemkóró inváziója lassítja. A fiatalabb év körüli fenyőállományokban több helyen természetes öngyérülés következett be, illetve termőhelyi okok miatt ritkult, vagy kipusztult a fenyves. Helyenként még az ültetéskori tőtávolság található meg. Az idősebb faállományokban ezek általában valamivel jobb termőhelyre kerültek ezért záródásuk nagyobb, % a szükséges nevelővágásokat jellemzően elvégezték. Ezek alatt tűalmos, szinte teljes nudum alakult ki, azonban a gyepszintben elszórtan, sínylődő (jelentéktelennek tűnő) akác csemeték bukkanak fel, mintegy várva a záródás jelentősebb csökkenésére, talajbolygatásra hogy aztán robbanásszerűen elöntsék a területet. A fenyő állományok telepítésekor összetolt bucka garádokon jelentek meg, vagy maradtak meg a borókás nyárasok maradványai, illetve a homoki gyepek különböző regenerációs fázisai alakultak ki, illetve mentődtek át, ahol a Dianthus diutinus kisebb állományai is fenn tudtak maradni. A feketefenyő sok helyen letörpült, fejlődésképtelen, de a még meglévő ültetési tőszám miatt zártabb állományfoltjainak a felnyitásával, illetve a már kialakult tisztás foltok közötti felszámolásával elősegíthető a homoki gyepek regenerációja. Továbbá az arra alkalmas helyeken a záródás fellazításával elősegíthető a szürkenyár és a boróka megtelepülése. Ezzel együtt az elvégzett nevelővágások során a fenyőállományban már szálanként megjelent szürkenyár egyedek, vagy más őshonos lombos fafajok megkímélésével is elősegíthető, gyorsítható a fenyvesek átalakítása. A fenyves állományok egy része az adottságokat tekintve kedvező termőhelyi feltételeket nyújtó előerdőként is felfoghatók a nyáras-borókás (M5) és a nyílt homoki tölgyes természetes, vagy mesterséges regenerációja tekintetében. Ezt a regenerációt azonban a zártabb állományrészekben változó erélyű nevelővágásokkal, a záródást fokozatosan felnyitva, ahol lehetséges a természetes folyamatokra építve, illetve mesterséges beavatkozásokkal lépésről lépésre kell 20

21 elősegíteni. Ez olyan homoki erdők mozaikjainak regenerálódását jelenti, ahol együttesen van jelen a változatos termőhelyi viszonyoknak megfelelően a homoki gyep és a borókás nyáras. A későbbiek során talán kialakulhatnak, vagy kialakíthatók az eredeti vegetációban egykor jelenlévő - nyílt homoki tölgyes (Festuco rupicolae Quercetum roboris) töredékek is. Ezen a területen természetes, potenciális erdőtársulásra jellemző (hazai nyárakon kívüli) őshonos lombos fafajok megjelenését (mezei szil, vadkörte, tölgyek) természetes vetényülését, megtelepülését jelentősen akadályozhatja a mezei nyúlés az őzállomány, illetve a peremterületeken a legeltetés. E hatás vizsgálata céljából a projektterületen megfelelő mintaterületek hálózatának kialakítása szükséges. Természetesen nem kizárt, hogy későbbiekben más élőhelytípusok is előkerülnek a területről. A terepi tapasztalatok szerint a fent említett élőhelyek a projektterület 95 %-át lefedik Az élőhelykategóriák megoszlásának elemzése az élőhelytérkép adatbázisa alapján A projektterület nagyobbik része (112,2 ha) üzemtervezett erdőterület a KEFAG Zrt. vagyonkezelésében van augusztusában és szeptemberében elvégzett élőhelytérképezés során szembetűnő volt, hogy az üzemtervezett, idegenhonos feketefenyves erdőrészeltek is tartalmaznak helyenként egész jó minőségű (zömében 3-as, 4-es) G1-es gyepterületeket. Ez a megállapítás leginkább a fiatalosokra, valamint az idősebb, alacsony záródási szinttel rendelkező erdőkre jellemző. Mivel a projekt a fokozottan védett, endemikus Dinathus diutinus élőhelyrekonstrukcióját hivatott végrehajtani melynek elengedhetetlen feltétele a G1-es gyepek megléte, így az elemzés a G1-es élőhelyek részletesebb ismertetésére irányul. 21

22 BODOGLÁRI PROJEKTTERÜLET ÉLŐHELYEINEK %-os MEGOSZLÁS Zártabb hazai nyáras 1 ha 1178 m2 0,70% úttes 1 ha 1404 m2t 0,71% beton 336 m2 0,02% D m2 0,20% földút 184 m2 0,01% beton D2 földút S4 70 ha 8380 m2 44,28% G1 64 ha 5028 m2 40,32% G1 H5b M5 OC P2b S m2 0,34% P2b 2244 m2 0,14% OC 1 ha 3824 m2 0,86% M5 17 ha 7496 m2 11,09% H5b 2 ha 1070 m2 1,32% S1 S4 úttest 8. ábra: Bodoglári projektterület százalékos megoszlása élőhely-kategóriánként A 8. ábrán láthatjuk a projektterületen fellelhető élőhelytípusokat %-os megoszlásban. A grafikonra pillantva szembetűnő, hogy a G1-es élőhelyek dominánsak, holott az üzemtervi adatok értelmében közel kétharmad S4 feketefenyves élőhellyel kellene számolni. Ez a megoszlás jól igazolja a fenti megállapítást, hogy az S4 élőhelyek jelentős része rendelkezik G1-es élőhellyel. A 9. ábra a G1-es élőhelyek módosított Németh-Seregélyes-féle természetesség (MÉTA program ÉIU 2.0) besorolásának arányát, %-os megoszlását mutatja be. Szembetűnik a grafikonról, annak ellenére, hogy zömében üzemtervezett erdőterületek, azokon belül is idegenhonos fafajú S4-es fenyvesek találhatók a projektterületen, így is 64,5 ha nagyságú G1-es élőhely van, melynek 44%-a ötös minőségű. 22

23 G1 ha és % 593 m2; 0,09% 13 ha 4201 m2 20,80% 28 ha 7136 m2 44,52% kettes hármas négyes ötös 22 ha 3098 m2; 34,58% 9. ábra: A bodoglári projektterület G1-es élőhelytípus Németh-Seregélyes-féle természetességi besorolásai szerinti kiterjedése és százalékos megoszlása A 10. ábrán a természetességi besorolások az élőhelyek eredete szerint is csoportosítva vannak. A grafikon jól szemlélteti, hogy a hármas természetességi foknál még domináns a másodlagos eredet. Ezek a G1-es állományok főleg a telepített fenyvesek között találhatók. A négyes természetességi foknál már megváltozik a mutató szám. És már az elsődleges élőhely dominál, igaz csak pár hektár különbséggel. Az ötös természetességnél viszont már egyértelműen az elsődleges élőhely dominál, amely logikus is, mivel a legjobb élőhelyi besorolásoknál a zavart, bolygatott korábbi állapot már sok esetben csak négyes természetességet engedélyez a térképező számára. 23

24 A G1-es élőhelyek összesítése MINŐSÉG, eredet, kiterjedés (ha) és az összterülethez viszonyított százalékos arány tekintetében ötös 2; 1 ha 588 m2 1,64% kettes 2; 593 m2 0,09% hármas 1; 3 ha 7549 m2 5,82% hármas 2; 9 ha 6652 m2 14,98% ötös 1; 27 ha 6548 m2 42,87% négyes 1; 12 ha 9258 m2 20,04% négyes 2; 9 ha 3839 m2 14,55% 10. ábra: A G1-es élőhelyek összesítése minőség, eredet, kiterjedés (ha) és az összterülethez viszonyított százalékos arány tekintetében A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű növényfajok Tartós szegfű (Dianthus diutinus Kit.) Irányelv melléklete: II Faj előfordulásai a területen: lsd 11. melléklet Állománynagyság jelöléskor: 8000 tő Állománynagyság tervkészítéskor: tő (2010. évi adat) Állomány változásának tendenciái és okai: állománynövekedésének feltételezett okai: új populciók felfedezése, nagy pontosságú GPS-szel végzett egyedszámlálás, 2010-es év kedvező időjárási feltételei Faj veszélyeztetettsége: hazai jogszabályok alapján fokozottan védett; IUCN: EN; Németh: AV Veszélyeztető tényezők: erdészeti munkák az élőhelyen, vagy közvetlen szomszédságában; legeltetés; járművek által okozott taposás; idegenhonos invazív növények (selyemkóró, akác, bálványfa) térhódítása élőhelyén; populációk fragmentálódása, elszigetelődése és ebből adódó egyedszám csökkenés; általános ismerethiány a fajról A tartós szegfű (Dianthus diutinus Kit.) rövid ismertetése A tartós szegfű felfedezése hazánk jeles botanikusához, Kitaibel Pálhoz fűződik. A faj leírása: 24

25 Közepes termetű (20-50 cm) évelő szegfű fajunk (11. ábra). Szembetűnő viaszbevonata miatt az egész növény hamvasszürke színű. A tőlevelei szálasak, néha tőlevélrózsát alkotnak. A virágai szártetőzők, magánosak, vagy kis csomókban nőnek. A szirmok fogacskás végűek, rózsaszínűek, 6-8 mm hosszúak. A csésze maximum 1,5 cm hosszú, tompa csúcsú, gyakran halványlila futtatású. A faj gyakori habitus képére jellemző hogy a szára főleg a tömött virágokkal rendelkezők gyakran elhajlik, illetve akár a földre is leheverhet. A sziromlevelek oldalról nézve kehelyformát alkotnak. Bár a növény többnyire nyúlánk, kivételes esetekben törpébb növést is mutathat (Bodogláron, korábbi tarvágással bolygatott élőhelyen virágzó tő nem ért el 15 cm-es magasságot. Ilyen esetben csak az avatott szem tudja virágmentes állapotban is helyesen határozni, mivel ilyenkor keverhető a kései szegfűvel (D. serotinus)). 11. ábra: Tartós szegfű(dianthus diutinus) tő Virágzása maximuma: Június szeptemberre esik, de kedvezőtlenebb időjárási viszonyok mellett (pl.: aszály) már korábban is megkezdődhet a virágzása, amely akár még október végéig is eltarthat. A késő őszi magok csíraképessége csekély (erre a megállapításra jutottak a Szegedi Tudományegyetem kutatói). Élőhelypeferenciája A tartós szegfű egyedek évenkénti monitorozása eredményeképp szubmetrikus pontosságú GPS pont és poligon adatokkal rendelkezünk a teljes állományról. Jelen fenntartási terv keretei között készített nagy pontosságú élőhelytérkép felhasználásával térinformatikai statisztikai kiértékelést végeztünk a évi felmérés adataiból a tartós szegfű egyedek élőhelypreferenciájáról, a kiértékelésben nyílt gyep, gyep-erdő szegély és erdő élőhelykategóriákat felhasználva. 25

26 Eredményeink alapján a tartós szegfű a bodoglári projektterületen jelentős mértékben fordul elő mind a fekete fenyő, mind a szürke nyár állományok szegélyzónájában, félárnyékos környezetben. A szegélyben és erdőbelsőben előforduló tövek kis mértékben ugyan, de összességében meghaladták a nyílt gyephez köthető tövek számát (gyep: 47%; FF erdőbelső: 11%; FF szegély: 24%; SZNY erdőbelső: 6%; SZNY szegély: 12%). A bodoglári projektterület fekete fenyő állományának jelentősége abban rejlik, hogy a határtermőhelyre telepített erdő helyenként jelentős mértékben záródáshiányos, felnyíló szerkezetű, a felnyíló állományokban a nyílt homoki gyep regenerációjával olyan mikroélőhelyek alakulhatnak ki, melyek a jelen lévő propagulumforrásból, valamint aszályos időszakban a kedvező mikroklimatikus hatásból adódóan a tartós szegfű élőhelyeivé válhatnak. Védelmi státusza: Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke Ft. A faj megjelenítése a Vörös Listában (szerkesztette: Király Gergely, 2007 Sopron). 4. táblázat A tartós szegfű természetvédelmi státusza (Király (szerk.), 2007 alapján) Taxon Véd IUCN Németh Dianthus diutinus KIT. ex SCHULT FV (fokozottan védett) EN (veszélyeztetett - Endagered) AV(aktuálisan veszélyeztetett) A Dianthus diutinus KIT. fajjal kapcsolatos hazai ismeretek összefoglalása (Vidéki és Máté, alapján) A Dianthus diutinus tudományos leírója a magyar botanika egyik legkiválóbb alakja, KITAIBEL Pál. A magyar alföldet átszelő egyik útja alkalmával fedezte fel le a mai Csévharaszt területére eső Pótharaszti pusztán. Elterjedtség és veszélyeztetettség Magyarország: Magyarországon irodalmi- és herbáriumi adatok alapján közel 30 lelőhelyről került elő a növény, melyek közül csak 5 kisebb-nagyobb sűrűségű részpopulációkból álló állományról (Ócsa, Csévharaszt, Nagykőrös, Bócsa, Bodoglár-Harkakötöny) tudjuk biztosan, hogy napjainkig fennmaradt. Egy állománya Fülöpházán a Fülöpházi Homokbuckás TT-n mesterséges áttelepítés nyomán keletkezett. Korábban ezen a területen nem volt ismeretes a faj (12. ábra). 26

27 LIFE06 NAT/H/ ábra: A tartós szegfű magyarországi elterjedése Örvendetes, hogy a közelmúltban megkerült egy állománya az irodalmi adatok alapján ismert Ásotthalom térségéből, illetve új előfordulási területei kerültek elő Nemesnádudvar és Pusztavacs külterületekről (Vidéki és Máté, 2010). Irodalmi és herbáriumi adatait a Bodoglári homokbuckák kiemelt jelentőségű természetmegőrzési térségében a 8. táblázat foglalja össze. 5. táblázat: A tartós szegfű irodalmi és herbáriumi adatainak összefoglalása Bodoglár, Harkakötöny és Kiskunhalas térségéből Kiskunhalas: in arenosis ad oppidium Kiskunhalas LENGYEL! 1926 (BP) Harkakötöny: in collibus arenosis "Harkai erdő" prope Kiskunhalas BOROS! 1928 (BP) Dianthus diutinus Kit. Comit. Pest. "Harkai- BOROS! erdő" ad Harkapuszta. Jellegzetes homoki flóra kiséri: Gypsophila arenaria, Dianthus serotinus, Pulsatilla nigricans, Syrenia cana, Seseli hippomarathrum, Alkanna tinct. var. parviflora, Onosma arenarium, Echinops ruthenicus, Tragopogon floccosus 1938 p Kiskunhalas: Harka (Boros! BK. XXXV. 313.) 1939 p. 74 p. "Harkai erdő" TATÁR (BOROS!) 27

28 Soltvadkert: Soltvadkert "Kisbócsa puszta" In arenosis. PÉNZES! 1949 (BP) Bodoglár: Bodoglári erdő (Bodoglár Kiskunhalashoz tartozik.) a felső bodoglári iskolától kiindulva bejárta az Akadémia-erdőig és széléig (= Kullancskút dűlők) az erdészházat érintve (Kötöny), a Berky-tanyát keresztezve, a Kisfaludy tanya mellet elhaladva (Harkai erdő széle), a Kukorica halom közelében menve, visszatérve a felsőbodoglári iskolához, egész nagy területet. Szép homokbuckás, sok nyárfaerdő, tölgyet nem látni sehol. Legszebb az iskola mögötti rész. Nincs boróka. Dianthus diutinus az iskola mögött, első példányai kezdenek virágzani. Bodoglári erdő a soltvadkerti úttól D-re. V. ö május 26. A terület É-i, nagy részét bejártuk, a szárasság miatt a terület most nem pompázik, de érdekes most is. Dianthus diutinus elég szép számban, sok buckán BOROS! 1951 május 26. ( Mscr.) BOROS! 1959 augusztus 28. ( Mscr.) in collibus arenosis "Bodoglári erdő" prope Kiskunhalas BOROS! 1951 (BP) in collibus arenosis "Bodoglári erdő" prope Kiskunhalas BOROS! 1959 (BP) Harkakötöny: Kiskunhalas környékén Kötönypusztán akadtam nyomára, ahol tő pompázik. TERNYÁK! 1993 p.18 Forrás: Vidéki R. és Máté A. (2003) A tervezési területen előforduló egyéb jelentős növényfajok Flóra és a flórajárás endemizmusai, védett fajok, adventív növények Endemizmusok, védett növényfajok A tervezési terület a PANNÓNIAI FLÓRATARTOMÁNY (Pannonicum) ALFÖLDI FLÓRAVIDÉKE (Eupannonicum) DUNA-TISZA KÖZI FLÓRAJÁRÁSHOZ (Praematricum) tartozik. A projektterület részletes élőhelytérképezéssel lett feltárva, az élőhely térképezés során, valamint az ÉIU, Á-NÉR kategóriák tartalmazzák a tipikus fajkészleteket, így ezeknek részletes ismertetésétől, itt eltekintünk. A középtájra jellemző, fontosabb növényfajok (a tervezési területen jelen ismereteink alapján előforduló fajokat vastag betűvel emeltük ki): 28

29 Duna-Tisza közi endemizmusok: Dianthus diuthinus Epipactis bugacensis Epipactis atrobubens subsp.borbásii Alföldi endemizmusok: Centaurea arenaria subsp. tauscheri Centaurea arenaria subsp. pseudorhenana Tragopogon floccosus Dianthus serotinus Pannóniai endemizmusok: Sedum sartorianum subsp. hillebrandtii Linum hirsutum subsp. glabrescens Thymus degenianus Centaurea sadleriana Gypsophila arenaria Festuca x wagneri Festuca javorkaea Onosma arenaria Pannóniai szubendemizmusok: Colchicum arenarium Festuca vaginata Seseli osseum Kárpát-pannóniai endemizmusok: Dianthus pontederae subsp. pontederae A homoki bennszülöttek közül a legkiemelkedőbb a tartós szegfű (Dianthus diutinus Kit.). A száraz homokterületek védett növényei: Agárkosbor Orchis morio Apró nőszirom Iris pumila Báránypirosító Alkanna tinctoria Borbás-nőszőfüve Epipactis atrorubens subsp. borbasii Borzas len Linum hirsutum Budai imola Centaurea sadleriana Bunkós hagyma Allium sphaerocephalon Csajkavirág Oxytropis pilosa Epergyöngyike Muscari botryoides Erdei borkóró Thalictrum aquilegiifolium Erdei szellőrózsa Anemone sylvestris Érdes csüdfű Astragalus asper Fekete kökörcsin Pulsatilla pratensis subsp. nigricans Fényes poloskamag Corispermum nitidum Fürtös homokliliom Anthericum liliago Homoki árvalányhaj Stipa borysthenica (S. sabulosa) 29

30 Homoki bakszakáll Tragopogon floccosus Homoki cickafark Achillea ochroleuca Homoki csüdfű Astragalus varius Homoki fátyolvirág Gypsophila fastigiata Homoki imola Centaurea arenaria Homoki kocsord Peucedanum arenarium Homoki nőszirom Iris humilis subsp. arenaria (I. arenaria) Homoki varjúháj Sedum hillebrandtii Homoki vértő Onosma arenaria Ibolyás nőszőfű Epipactis purpurata Kardos madársisak Cephalanthera longifolia Kék szamárkenyér Echinops ruthenicus Kései szegfű Dianthus serotinus Kisfészkű hangyabogáncs Jurinea mollis Kislevelű nőszőfű Epipactis microphylla Konkoly Agrostemma githago Magyar zergevirág Doronicum hungaricum Nagyezerjófű Dictamnus albus Pézsmahagyma Allium moschatum Piros kígyószisz Echium maculatum Piros madársisak Cephalanthera rubra Pusztai meténg Vinca herbacea Rákosi csenkesz Festuca wagneri Sömörös kosbor Orchis ustulata Szalmagyopár Helichrysum arenarium Szártalan csüdfű Astragalus exscapus Széleslevelű nőszőfű Epipactis helleborine Szent László-tárnics Gentiana cruciata Szürke poloskamag Corispermum canescens Szürkés ördögszem Scabiosa canescens Tarka kosbor Orchis tridentata Tarka nőszirom Iris variegata Tarka sáfrány Crocus reticulatus Tavaszi hérics Adonis vernalis Vörösbarna nőszőfű Epipactis atrorubens Vöröses hagyma Allium marginatum A száraz homokterületek fokozottan védett növényei: Bugaci nőszőfű Epipactis bugacensis Csikófark Ephedra distachya Egyhajúvirág Bulbocodium vernum Homoki kikerics Colchicum arenarium Gyapjas csüdfű Astragalus dasyanthus Tartós szegfű Dianthus diutinus A Duna-Tisza közére jellemző xerotherm gyep fajainak felsorolását és lokális elterjedését a 14. számú melléklet tartalmazza. 30

31 Idegenhonos növényfajok és állományaik jellemzése Lágyszárú adventív fajok: Selyemkóró (Asclepias syriaca L.) A tervezési terület legagresszívebb adventív lágyszárú faja. Megjelenésében kedvez a laza homoktalaj, mely a tervezési terület sajátossága. Kedvezőbb termőhelyi viszonyokban inkább falanx, míg kedvezőtlenen a gerillatípusú megjelenési formája adott. A bolygatott, zavart élőhelyek növénye, projektterületen történő megtelepedésében és terjedésében fontos szerepet játszott a nagyüzemi erdőgazdálkodás által okozott talajfelszíni sérülések. Átoktüske (Cenchrus incertus M. A. Curtis) A tervezési terület bodoglári területegységét keresztül szelő aszfaltút mentén, illetve abból induló földutak mellett, lokálisan előforduló gyomnövény, az erősen bolygatott, taposott, degradált élőhelyek adventív gyomnövénye. Érett magja gumikerékre feltapadva nagyobb távolságokra is képes eljutni, így a projektterület észak-nyugati felén lévő vadetető, sózó, itató környékén és a hozzá vezető földút mentén gyakoribb. Megszüntetve ezt a fertőzési gócot, várhatóan az átoktüske állománya visszaszorul. Amennyiben az állománya nem csökkenne, úgy érdemes magérlelés előtt, zöldérett állapotban összegyűjteni a magtermő növényeket. Kanadai betyárkóró (Conyza (Erigeron) canadiensis L.) A tervezési terület bolygatott területein, főleg a földutak szegélyében fordul elő. Tömeges megjelenés nem jellemző, főleg szálanként. Hatásos védekezés nincs ellene, de nem is bír akkora jelentőséggel, mint a selyemkóró, amennyiben a természetes növénytakaró regenerálódik, úgy a betyárkóró fokozatosan kiszorul az élőhelyről. Fás szárú adventív fajok: Akác (Robinia pseudoacacia L.) és a bálványfa (Ailanthus altissima (MILL.)) A tervezési területen a magántulajdonban lévő erdőterületek egy részén az akác fő állományalkotó fafaj. A bodoglári projektterületen üzemtervezett állománya nem fordul elő, azonban a szórványos megjelenésű egyedeken kívül néhány kisebb kiterjedésű összefüggő állománya is megtalálható, mintegy 0,5 ha összkiterjedésben a 122 A és a 122 B erdőrészletekben. A bodoglári területen az akác szórvány megjelenését kell minél előbb felszámolni. Visszaszorítása leghatékonyabban vegyszeres injektálásos módszerrel végezhető el a KEFAG Zrt., mint erdőgazdálkodó hozzájárulása esetén. A projektterületen belül és közvetlen közelében több helyen előfordul magtermő méretű bálványfa, elsősorban a projektterület déli határa mentén, ezeknek az eltávolítása kiemelten fontos feladat. Sajnos a terepi tapasztalatok figyelembe vételével csak vegyszeres kezeléssel érhető el, hogy az eltávolított anyafák, mind az akác, mind a bálványfa esetében véglegesen visszaszoruljon a területről. Feketefenyő (Pinus nigra) A feketefenyő fő állományalkotó fafaj a területen. Nem terjed agresszívan, emiatt kezelési szempontból jól kézben tarthatók, könnyebben átalakíthatók állományaik. A feketefenyvesek 100 %-a a fent említett bodoglári projektterülethez köthető. Az 31

32 idősebb kiritkult, és a fiatalabb, a szélsőségesen száraz termőhelyi viszonyok miatt záródáshiányos állományok a projekt számára fontos beavatkozási területek. Ennek értelmében ezeket a kultúrélőhelyeket vissza kell alakítani az egykori M5 élőhelyekké. Több erdőrészlet rendelkezik Dianthus diutinus állománnyal. Ezeken a területeken a regenerálódott gyepek G1 élőhelyei kiemelt fontosságúak, a tervezett kezelési beavatkozás alapját képezik A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű állatfajok Közösségi jelentőségű madárfajok: Lappantyú (Caprimulgus europaeus): a gyepek és nyáras ligetek átmeneti élőhelyeinek rendszeres fészkelője; helyenként zártabb erdőtömbben is megtalálhatók. karvalyposzáta (Sylvia nisoria): a gyepek és nyáras ligetek átmeneti élőhelyeinek rendszeres fészkelői, igaz kis egyedszámban. Ennek fő oka a tartós vízhiány lehet, amely főleg a költési időben erősen limitáló tényező. Réti sas (Haliaeetus albicilla) alkalmi előforduló a területen. A közeli Harka-tó mellett egy revírje ismert a fajnak, de az már nem része a tervezési területnek. Mivel táplálék kínálata szűkös, illetve alkalmi jellegű, így a területen csak ritka kóborló. Balkáni fakopáncs (D. syriacus) főleg a gyümölcsösöket kedveli, nem igazi erdőlakó, a tervezési terület szegélyzónájában. Erdei pacsirta (Lululla arborea) szórványos fészkelője lehet az M5 élőhelyek közé ékelődő kicsit nagyobb kiterjedésű G1-es élőhelyeknek, vonulás során is ezeket az állományokat részesítik előnyben. Rendszeres vonuló faj. Az Európai közösség területén rendszeresen előforduló egyéb, vonuló madárfajok: Héja (Accipiter gentilis): rendszeres költőfaja a tervezési területnek kis egyedszámmal, pontos állománynagysága nem ismert. Karvaly (Accipiter nisus): a fenyő állományok rendszeres költőfaja. Állomány nagysága nem ismert. Egerészölyv (Buteo buteo): állandó költőfaj, a legnagyobb számban képviseli a ragadozókat a terveési területen belül. Búbosbanka (Upupa epops) a gyepek és nyáras ligetek átmeneti élőhelyeinek fészkelője. Stabil, de kis létszámú költőállománnyal rendelkezik a kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területen belül. Búbos pacsirta (Galerida cristata): stabil költőállománya van a pusztai élőhelyek szegélyében. 32

33 barátposzáta (Sylvia atricapilla) az átmeneti zónák rendszeres fészkelője, kis egyedszámban figyelhető meg, ennek fő oka a tartós vízhiány lehet, amely főleg a költési időben erősen limitáló tényező. mezei poszáta (Sylvia communis) az átmeneti zónák rendszeres fészkelője, kis egyedszámban figyelhető meg, ennek fő oka a tartós vízhiány lehet, amely főleg a költési időben erősen limitáló tényező. kis poszáta (Sylvia curruca) az átmeneti zónák rendszeres fészkelője, kis egyedszámban figyelhető meg, ennek fő oka a tartós vízhiány lehet, amely főleg a költési időben erősen limitáló tényező A tervezési területen előforduló egyéb jelentős állatfajok Gerinctelenek Jelölő faj a Harkakötöny-kiskunmajsai homokbuckák HUKN20035 tervezési területen nem található. Jelentős állomány él a nyílt homoki gyepeken a magyarfutrinkának (Carabus hungaricus). Az öves homokfutrinka (Cicindella hybrida) is fontos faj a nyílt homoki gyepterületeken. Halak A tervezési terület, valamint a projektterület sem rendelkezik állandó vízborítású, álló, illetve folyóvízzel, így a gerincesek közül a halakkal a projektterületen nem számolhatunk. Kétéltűek és hüllők Jelölő faj a Harkakötöny-kiskunmajsai homokbuckák HUKN20035 tervezési területen nem található. Kétéltűek: Leginkább a szárazföldi békák fordulnak elő a tervezési területen, azok is inkább a kiegyenlítettebb klímájú, erdősebb területeken. A közelben található Harkakötönyi-tó biztos szaporodási helyet biztosít számukra, ahonnan a környező élőhelyeket meghódíthatják. Barna varangy (Bufo bufo) Mivel környezeti igényei szélesek, így az egyik leggyakoribb békának tekinthető a kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területen belül, arra vonatkozó vizsgálati eredmények nem ismertek, hogy a szélsőséges G1-es élőhelyeken tartósan jelen van-e a faj. Zöld varangy (Bufo viridis) 33

34 Sztyeppövből származó faj, így számára a kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület élőhelyei ideálisnak mondhatóak, szaporodását a barna varangyhoz hasonlóan erősen befolyásolja a tavaszi víztestek (pocsolyák, csatornák, tavak) gyors kiszáradása. Zöld levelibéka (Hyla arborea) A kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területen a zártabb, erdősebb területeken, hazai nyaras állományokban. Állomány adatok nem ismertek, de ez a faj is élőhelyvesztéssel küzd az állandó víztestek csökkenése miatt. Hüllők: Hüllők közül érdemes megemlíteni a Homoki gyíkot (Podarcis taurica), valamint a zöld gyíkot (Lacerta viridis). E két faj jellegzetes lakója ezeknek a nyílt homoki élőhelyeknek, bezárólag a M5, H5b élőhelyekig is. A kígyók közül a rézsiklót (Coronella austriaca) érdemes megemlíteni, mely kedveli az ilyen nyílt homokos élőhelyeket. A tervezési területen előfordul. Madarak A madarak ismertetésénél kiemeljük a legfontosabb nemzetségeket és fajokat a teljesség igénye nélkül. A madarak ismertetésénél fontos figyelembe venni az élőhelyi sajátosságokat, amely a nyílt homoki (pusztai) élőhelyekből a nyílt élőhelyeket kedvelő madarak, valamint a jelentős erdősültségből és az erdőt alkotó fafajok könnyen odvasodó, hazai nyaras állományaiból fakadóan az odúlakó madaraknak van igazából élőhely kínálat. Természetesen nem szabad megfeledkezni az átmeneti zónáról sem, amely itt leginkább M5, P2b élőhelyekben nyilvánul meg. Az M5, P2b élőhelyek kiemelt fészkelő fajai: Lappantyú (Caprimulgus europaeus). Búbosbanka (Upupa epops) Barátposzáta (Sylvia atricapilla), Karvalyposzáta (Sylvia nisoria), Mezei poszáta (Sylvia communis), Kis poszáta (Sylvia curruca)). Citromsármány (Emberiza citrinella), Sordély (Emberiza calandra) A zártabb erdőkhöz köthető jelentősebb fajok: Réti sas (Haliaeetus albicilla) Egerészölyv (Buteo buteo) Héja (Accipiter gentilis) Karvaly (A. nisus) Zöld küllő (Picus viridis) 34

35 Nagy fakopáncs (Dendrocopos major) Balkáni fakopáncs (D. syriacus) Búbos pacsirta (Galerida cristata) Erdei pacsirta (Lululla arborea) Emlősök A felsorolás sem teljes, a térségre jellemző fajokat emeljük ki a tervezési területről. A nálunk élő emlősöket hat rendbe osztjuk. A rovarevők (Insectivora) rendjébe tartozó cickányfajokról nincs adatunk a területről. Közismert rovarevő emlősök a sünök, közülük a keleti sün (Erinaceus concolor) él a területen. A vakond (Talpa europaea) rendszeresen észlelhető faj, leginkább a G1 M5 szegélyzónájában, ahol a talaj kicsit kötöttebb. Az emlősök különleges csoportja a denevérek (Chiroptera) rendje. Nálunk 26 fajuk él. A tervezési terület denevér állományának kutatásáról nincs ismert információ. A nyúlalakúak (Lagomorpha) rendjéből a mezei nyúl fordul elő. Aranysakál (Canis aureus), amely minden bizonnyal azonos a népiesen nádifarkasnak nevezett állattal. Bács-Kiskun megyében állománya stabil, az országos vadászati adattár adatai szerint e megye az egyik megtelepedési gócpontja, főleg a megye déli része, de feltételezhető, hogy a legnagyobb erdőtömbbel és nyílt füves pusztákkal váltakozó Harkakötöny-kiskunmajsai kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület is fontos élőhelye lehet a fajnak. Vadászok nem kedvelik a vadállományra gyakorolt hatása miatt, még nem ismerték föl, hogy a túltartott vadállomány legjobb természetes szabályozója, amely a vadállomány genetikai javítását is elvégzi. Helye van a magyar faunában. Magyarországon előforduló menyétféle közé tartozó borz, nyuszt, nyest, hermelin, menyét, illetve a két görényfaj mindegyike előfordulhat a területen. Közülük leginkább a borzot és a monárgörényt érdemes kiemelni. A borz (Meles meles) jelentős populációval él a tervezési területen. A molnárgörény (Mustela eversmannii) a Duna-Tisza közén szórványosan, de mindenütt előfordul, a görényhez viszonyítottan rejtettebb életet él, kedveli a nyílt pusztaságokat, ritkán kerül közel településekhez. Az emlősökhöz tartozó, legnagyobb termetű és egyben vadászható vadfajok a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjének a tervezési terület képviselői: a vaddisznó, az őz, esetenként a dámvad és a gímszarvas Területhasználat, területhasznosítás Művelési ág szerinti megoszlás Harkakötöny és Kiskunmajsa községhatárokban a kijelölt kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület mintegy 713 ha. Ezen belül található a LIFE-Nature projektterület mintegy 160 ha, amelynek tulajdonosa a Magyar Állam. 35

36 A kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület művelés ágainak megoszlása alapján jól látható (6. táblázat és 13. ábra), hogy az erdő a meghatározó a területen és ezt követi jelentősen kisebb arányban a gyep. Ez meghatározza a földhasználati viszonyokat is, amely az erdőgazdálkodás dominanciáját mutatja. 6. táblázat: a természetmegőrzési terület művelés ágainak megoszlása (ha) HELYSEG Adatok szántó gyep erdő kivett Végösszeg Harkakötöny Összeg / AlrTer (ha) 0, ,9854 4, ,7888 Összeg / AlrAK 0,11 358, ,54 Kiskunmajsa Összeg / AlrTer (ha) 0, , ,2141 6, ,1642 Összeg / AlrAK 1,13 301,37 483, ,8 Összes Összeg / AlrTer (ha) 0, , , , ,953 Összes Összeg / AlrAK 1,13 301,48 841, ,34 Harkakötöny-Bodoglári Homokbuckák psci művelési ágainak %-os megoszlása 2% <1% 15% szántó gyep erdő 83% kivett 13. ábra Tulajdoni viszonyok A kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területen belül a 7. táblázatban és a 14. ábrán a terület szektoronkénti megoszlása látható. 7. táblázat: a tervezési terület szektoronkénti megoszlása HELYSÉG Adatok állami erdészet Magán nemzeti park Önkormányzat részvénytársaság Végösszeg Harkakötöny Összeg/AlrTer (ha) 245,9922 0,5885 3,5542 0, ,7888 Összeg/AlrAK 358,43 0, ,54 Kiskunmajsa Összeg/AlrTer (ha) 175, , ,8642 0,4316 3, ,1642 Összeg/AlrAK 245,27 226,84 313, ,8 Összes Összeg/AlrTer (ha) 421, , ,8642 3,9858 4, ,953 Összes Összeg/AlrAK 603,7 226,95 313, ,34 36

37 Harkakötöny-Bodoglári homokbuckák psci területének %-os megoszlása szektoronként 17% <1% <1% állami erdészet magán 23% 59% nemzeti park önkormányzat részvénytársaság 14.. ábra: a tervezési terület szektoronkénti megoszlása A szektoronkénti megoszlás az állami tulajdonú területek jelentős (mintegy 76%-os) túlsúlyát mutatja. Azonban a magán tulajdon sem elhanyagolható (23%), amely több odafigyelést igényel (nem az alternatíva nélküli korlátozásról van szó) a természetvédelem részéről, mert elsősorban erdőterületek, mint a legmeghatározóbb élőhelyek magántulajdonban vannak a kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területen belül. Ezek megfelelő állapotban tartása, illetve szerkezetátalakítása mindkét fél érdeke Területhasználat és kezelés A tervezési terület állami tulajdonban lévő erdőterületeinek vagyonkezelője a Kefag Zrt. A tervezési terület állami tulajdonban lévő gyepterületeinek vagyonkezelője a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság. A 160 ha-os LIFE-Nature projektterület vagyonkezelői: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, vagyonkezelésében lévő állami tulajdonú gyepterületek: Kiskunmajsa: 0681/1; 0679/13; 0679/15 hrsz-ok KEFAG Zrt. vagyonkezelésében lévő állami tulajdonú erdőterületek: Kiskunmajsa 0682/1; 0681/10; 0682/3; 0682/2 hrsz-ok. A bodoglári projektterületen a jelenleg érvényben lévő erdészeti üzemterv alapján az elsőgenerációs, telepített feketefenyő (FF) állományok gazdasági elsődleges rendeltetésűek. Így a vagyonkezelői feladatokat ellátó KEFAG Zrt.-vel együttműködésben, a fenntartási tervvel összhangba kell hozni az erdőgazdálkodási tevékenységet. Szükséges továbbá mindezek összehangolása és megjelenítése a évben készülő új körzeti erdőtervben, annak érdekében, hogy a helyi védettség, valamint a természetvédelmi elvárások hosszú távon is érvényesüljenek 37

38 (ne csak a projekt ideje alatt). Az újonnan elkészített körzeti erdőtervben tehát a tartós szegfű és élőhelye védelmének kulcsfontosságú szerepet kell betölteni. A kezelést végző szervezetek Az állami tulajdonú erdő művelési ágú területek vagyonkezelője a Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. (6000 Kecskemét, József A. u. 2.), míg a gyep művelési ágban lévő területek vagyonkezelője a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (6000 Kecskemét, Liszt F. u. 19.). A tervezési területen elhelyezkedő projektterület helyi jelentőségű védett természeti terület (Kiskunmajsa város önkormányzati testületének rendelete alapján), természetvédelmi kezelését a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (6000 Kecskemét, Liszt F. u. 19.) látja el. Az 1975-ben megalakult Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság látja el a 2006-ban helyi védett természeti területté nyilvánított bodoglári projektterületen (Kiskunmajsai Bodoglári buckák (TT)) a természetvédelmi kezelői feladatokat. A Harkakötönykiskunmajsai kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület tekintetében a természetvédelmi hatósági és az általános tájvédelmi hatósági feladatokat az Alsó- Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség látja el. Felelősségi viszonyok Az állami tulajdonban lévő földterületek vagyonkezelői felelősek a magyar állam a tulajdonosi jogokat gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. felé elszámolni a rájuk bízott vagyonnal, illetve annak értékeivel, továbbá felelősséggel tartoznak a természeti értékek megőrzésének figyelembevételével az eredményes vagyongazdálkodásért. Gazdasági jellemzők és népesség A megyében elfoglalt periférikus helyzete miatt Kiskunmajsa és térsége nem tartozott a dinamikusan fejlődő körzetek közé évet követően, a rendszerváltás után is nehezen indultak a vállalkozások. Az átalakult mezőgazdasági szövetkezetek tevékenységét több élelmiszeripari üzem egészíti ki, takarmányokat, ételízesítőket, szárítmányokat, aszalt gyümölcsöt állítanak elő, baromfifeldolgozást végeznek. Többen foglalkoznak felvásárlással, a termények és termékek exportjával is. A régi iparvállalatok, üzemek közül néhány a privatizációs eljárás után is folytatta tevékenységét, ezeken kívül nem sok új vállalkozás lépett be. A szanki földgázkitermelés, a mezőgazdasági gépgyártás, a cipőgyártás most is számos munkahelyet biztosít. Működnek konfekcionálással, műanyagtermékek, szerszámok, gépalkatrészek, faipari és nyomdaipari termékek előállításával, lakatosmunkákkal foglalkozó vállalkozások. Emellett különböző szolgáltatásokat nyújtók is megtalálhatók, fuvarozást, szállítmányozást, építési tevékenységet, idegenforgalmi szolgáltatásokat végeznek. A gazdaság fejlesztése érdekében szorosabb kapcsolatokat kell kialakítani a szomszédos térségekkel, érdemes bedolgozói, beszállítói lehetőségeket keresni. A Kiskunmajsai kistérség a megye egyik legkisebb, mindössze 4 településből álló kistérsége, ahol a megye népességének 3,1 %-a él (1996). Ebben a kistérségben is 38

39 az alapvető demográfiai folyamatnak a népesség fogyása tekinthető: az 1996-ban regisztrált népesség 1,2 %-kal csökkent a hat évvel korábbihoz képest. A térség akárcsak a szomszédos kiskunfélegyházi a magas külterületi lakosságszámmal rendelkező térségek közé tartozik. A népességet jellemző fontosabb tendenciák a 15. és 16. ábrán láthatók. 15. ábra 16. ábra A regisztrált munkanélküliek aránya rosszabb a megyei és országos adatoknál is (9 % körül mozog) ben még mindig csaknem a megyei érték duplája volt a térségben élő külterületi lakosok aránya, annak ellenére, hogy 1970 és 1990 között a külterületi lakónépesség száma igen erősen csökkent. Míg a lakónépesség a vizsgált 39

40 időszakban kb. a 80 %-ára csökkent, addig a külterületen élők száma a 40 %-ára ben még a térség minden második lakója külterületen élt, 1990-ben pedig már csak minden negyedik. A térségben a fejlődésnek egyik komoly akadálya lehet (a külterületen lakó időskorúak magas arányával is összefüggésben) a népesség általánosan alacsony képzettségi szintje. A magas külterületi népességű, tanyás településszerkezet az idősek egészségügyi és szociális ellátásának megszervezésében is okoz gondokat. Ugyanakkor az egészségügy területén történt átszervezések (pl. a kislaborok megszüntetése) életkortól függetlenül a lakosság minden csoportját nagyon erősen sújtják Mezőgazdaság A tervezési terület a Homokhátság termelési tájkörzetének dél-keleti övezetében található. Meghatározó ágazata a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás. Nehézséget okoz viszont, hogy sok a tőkeszegény kényszervállalkozás, a mezőgazdasági üzemek birtokszerkezete át-, illetve kialakulóban van. A területfelhasználást tekintve a mezőgazdasági (és erdőgazdasági) területhasználatok dominálnak. A mezőgazdasági területhasználat a művelési ágak megoszlása szerint (gyep és szántó) 15 %-os arányú. Ebből egyértelműen a gyep dominál, a szántó részesedése jóval 1 % alatti. A gyepterületek állami tulajdonban vannak, a KNPI vagyonkezelésében. A térség a talajvízszint-süllyedés és a Kiskunsági Nemzeti Park Bócsa Bugac-i részterületének közelsége miatt a jellemzően természetvédelmi célú agrárkistermelés ajánlott területe, ahol az EU követelményeknek és támogatási rendszernek megfelelően a környezet-, természet-, és tájvédelmi célok mezőgazdasági tevékenységbe való integrálását, a piacképes kistermelés, a falusi turizmus és a foglalkoztatási funkciók előtérbe helyezését kell megcélozni. Törekedni kell a mezőgazdasági termékek feldolgozottsági fokának növelésére, illetve a (közösségi) agrármarketing kiépítésére és fejlesztésére Erdészet A tervezési területen belül 83 %-os arányban az erdő a legmeghatározóbb művelési ág és ezáltal az erdőgazdálkodás a legjelentősebb földhasználati mód. A szektoronkénti arányokat vizsgálva egyértelműen az állami tulajdon dominál, mind az erdők, mind a gyepterületek tekintetében. Az állami erdőterület vagyonkezelője, erdőgazdálkodója a KEFAG Zrt. A tervezési terület idegenhonos faállományai leginkább erdei fenyő, fekete fenyő, és akác állományok. A tervezési terület projektterületen kívül elhelyezkedő részén a magán erdőgazdálkodók dominálnak. Erdeik leginkább idegenhonos akácosok és fekete fenyvesek. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal 152/2010. (X. 01.) közleménye alapján támogatás igényelhető többségi magántulajdonú erdőgazdálkodók számára az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból. Az Erdő-környezetvédelmi 40

41 intézkedésekhez nyújtandó támogatások részletes feltételeit a 124/2009. (IX. 24.) FVM rendelet (továbbiakban: támogatási rendelet) szabályozza. A támogatási rendelet alapján az alábbi célprogramokhoz nyújtható támogatás: agresszíven terjedő, idegenhonos fa- és cserje fajok visszaszorítása célprogram, szálaló erdőgazdálkodás célprogram, erdőállományok kézimunka igényes ápolása célprogram, Őshonos erdőállományok tarvágásos felújításának visszaszorítása célprogram; speciális erdei élőhelyek és természetes erdőfelújítás lehetőségének biztosítása célprogramcsoport: o mikroélőhelyek kialakítása, fenntartása célprogram, o véghasználat során facsoportok visszahagyása célprogram, o erdőfelújítás sikerességét biztosító cserjeszabályozás célprogram, véghasználat elhalasztása talaj és élőhely védelem céljából célprogram, közjóléti célú erdők fenntartása célprogram, erdei tisztások kialakítása és fenntartása célprogram, természetkímélő anyagmozgatási módszerek alkalmazása célprogram Vadgazdálkodás, halászat, horgászat A tervezési terület a III. Közép-magyarországi vadgazdálkodási tájra esik és a III/2 Dél-bács-kiskuni körzetbe. A bodoglári területegység és egyben a LIFE projektterület túlnyomórészt a Bakos Ferenc Vadásztársaság területére esik (kódszáma: ), a tervezési terület NY-i szegélye átnyúlik a Tázlári Nimród Vadásztársaság területébe (kódszáma: ), míg a harkakötönyi területegység a Harkakötönyi Vadászati Egyesület területére (kódszáma: ) (17. ábra). Az alábbiakban a LIFE projektterületen is gazdálkodó Bakos Ferenc vadásztársaság gazdálkodását mutatjuk be (8. táblázat). 41

42 17. ábra 8. táblázat: Üzemtervi adatok jellemzően erdészeti kárt okozó fajok tekintetében: Becsült állomány: faj átlaga Gímszarvas Dámszarvas Őz Vaddisznó Mezei nyúl /10. évi terítékadatok: faj Teríték (pld) Gímszarvas 4 Dámszarvas 1 Őz 94 Vaddisznó 20 Mezei nyúl 116 Fentiekből normál hasznosítás mellett az alábbi törzsállományok becsülhetők (nem hivatalos adatok): 42

43 faj egyedszám Gímszarvas Dámszarvas 5-6 Őz Vaddisznó Mezei nyúl A Dél-bács-kiskuni körzetben igen jelentős a gímszarvas állomány, ez az állomány elsősorban Kelebia, Balotaszállás térségére koncentrálódik a KEFAG Zrt. korábbi üzemi vadászterületére től gímszarvas állománynövekedést prognoztizálnak és állandó vadként fogadják el a területen. Ennek ellénére fenntartható törzsállományt nem kapott a helyi vadásztársaság. Jelenleg érvényes üzemtervük szerint váltóvad, de minden évben becsülnek és hasznosítanak csekély számú szarvast, ami azt jelenti, hogy állandóan jelen van. A vadászterületre már törzsállománnyal rendelkező nagyvadfajok az őz és a vaddisznó. A projektterületre erdészeti és természetvédelmi szempontból gyakorolt hatása miatt ki kell emelni a mezei nyúl állományát is. Mivel a terület jelentős élőhelye a mezei nyúlnak, annak téli kéregrágásával számolni kell az erdőszerkezet átalakítás során. A vadgazdálkodási körzetre általánosan igaz, hogy a nagyvadállomány folyamatosan hódítja meg a számára kedvező élőhelyeket. Ennek egyik fő oka az erőteljes erdőtelepítés, amelyek újabb élőhelyeket jelentenek a zárt erdőtömböket kedvelő vadfajoknak, mint pl. a gímszarvas, vagy a dámszarvas. A vaddisznó esetében inkább csak a fiatalos korában kedvezőek a telepített erdők, ettől függetlenül a vaddisznó is előfordul a területen, elsősorban a természetes borókás nyáras állományokhoz kötődően. A növekvő vadlétszám nem kedvez a természetes erdők létrejöttének (erre utaló jelek mindig vannak, mivel ha gyéren is, de a Duna-Tisza köze több tölgyes erdőterülettel rendelkezik, és a természetes, szajkó általi makk telepítések hozadékaként néha olyan vidéken is megjelenhet a tölgy, ahol addig nem). Az egyéb természetes elegyfafajok is veszélyben vannak, egyrész azért, mert a vad lerágja, másrészt, mert a területen a vad szempontjából kevésbé károsított akác, szürkenyár, feketefenyő egyfafajú erdősítések jellemzőek. Ha a termőhely lehetővé is tenné az értékesebb, lassan növő hazai fafajok erdősítés során történő alkalmazását, a gazdálkodó számára a csemeték egyedi védelme, illetve nagyobb kiterjedésű telepítés esetén vadkizáró kerítés megépítése nélkül ez az erdősítés kudarcát jelentheti. A tervezési területen halászati, horgászati hasznosítás nincs Vízgazdálkodás Vízrendezés szempontjából a térség részben a Dongér-Halasi, részben az Algyői vízrendszerhez tartozik. A vízvisszatartó rendszerek kiépítése szempontjából elsősorban a Dongéren jelentkeznek feladatok. A települési ivóvízellátás egyedi vízművekkel történik. A vízkezelés többségében távlati feladatként jelentkezik. A vízhasználat egyébként meglehetősen 43

44 áttekinthetetlen a területen. A tanyákat enegedély nélküli csőkutakkal látják el, amelyek már több mint 30 méter mélyről szívják fel az egyre mélyebben lévő vizet. Ezek vízfelhasználásáról nincsennek pontos és megbízható adatok Turizmus A tervezési területen az irányított turizmust segítő, valamint ismeretterjesztő, oktatási célokat is szolgáló tanösvény létesült. Ezáltal hosszabb távon is lehetőség nyílik a terület és a tartós szegfű szakszerű és a legkisebb zavarással járó bemutatására. Ez hozzájárulhat a helyi turizmus egy fontos szegmenssel történő fejlesztéséhez Ipar, bányászat A tervezési területen MOL Nyrt. használaton kívüli ásványi olaj feltáró kút található. A tervezési terület egyik harkakötönyi területegysége szomszédságában MOL Nyrt. átfejtő állomása található. Korábbi illegális, mára felhagyott homokbánya található a Kiskunmajsa 122 BA erdőrészleten Infrastruktúra: Létesítmények, berendezések, eszközök A tervezési területen belül a közlekedési infrastruktúra, abból is a közút és a mezőgazdasági, erdészeti mellékutak jelentkeznek, mint területet igénybe vevő létesítmények. Légvezeték csak a déli területrész szélét érinti (lásd 19. ábra). A tervezési terület bodoglári területegységének északi peremén állandó, komplex vadgazdálkodási létesítmény található (zárt magasles, szóró, sózó, vaditató), ebből több egység a projektterületre esik (pl.: a szóró). A LIFE-Nature projekt egyik elemeként a jól megközelíthető bodoglári élőhelyen tanösvény került kialakításra (17. ábra). A tervezési terület bodoglári területegységét átszelő műút mentén A pannon bennszülött tartós szegfű védelme LIFE-Nature projektet bemutató információs tábla van kihelyezve (18. ábra). 44

45 LIFE06 NAT/H/ ábra: a tartós szegfű LIFE projekt bodoglári projektterületén kiépített tanösvény elhelyezkedése és fontosabb helyszínei 18. ábra: Általános projektbemutató tábla az Olajos út mentén 45