Joanne Fluke. Epertorta és gyilkosság

Átírás

1 Joanne Fluke Epertorta és gyilkosság

2

3 Joanne Fluke Epertorta és gyilkosság Hannah Swensen titokzatos esetei

4 A könyvben található recepteket az Illia & Co. Kiadó gyûjtötte, magyarította és adja közre az eredeti jogtulajdonos beleegyezésével. A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Joanne Fluke: Strawberry Shortcake Murder Hannah Swensen Mysteries Kensington Publishing Corporation All rights reserved Hungarian translation: Sacher Stefánia, 2006 Egyedül jogosított magyar nyelvû kiadás. A kiadó minden jogot fenntart, a részletek közlésének jogát is az írott és az elektronikus sajtóban. Illia & Co. Kiadó 2006 ISBN X Felelõs kiadó az Illia & Co. Kft. ügyvezetõ igazgatója Kiadóvezetõ: Horváth Ildikó Zsuzsanna Kontrollszerkesztõ: Birman Erzsébet Mûszaki szerkesztõ: Keresztes Júlia Nyomdai elõkészítés: Eredeti Bt. A borítót tervezte: Berkes Dávid Nyomtatta:???????? Nyomda Kft. Felelõs vezetõ: XY

5 Gyerekeimnek. Kértétek a kedvenc receptjeiteket. Itt vannak egy regény alakjában.

6

7 Elsõ fejezet Hannah Swensent az éjszaka kellõs közepén éles csattanás riasztotta fel. Hannah egyedül élt, de most valaki más is volt a lakásában. Felült az ágyban, és megragadta az elsõ keze ügyébe esõ tárgyat a libatollal töltött párnáját. Álomtól elnehezült elméje lassan fogta fel, hogy ez biztosan nem a leghatásosabb fegyver. De muszáj volt felkelnie és akcióba lépnie, hiszen újabb zajt hallott, amely a konyha felõl jött. Az idegen a linóleumpadlón vonszolt valamit. Hannah csupán az ablak halvány kontúrját tudta kivenni a sötétben. Azzal tisztában volt, hogy ha felkapcsolja az éjjeli lámpát, csak látványos célponttá teszi saját magát, ezért gyorsan el is vetette ezt a lehetõséget. Óvatosan felkelt a meleg ágyból, hogy magához vegye a baseballütõt, amelyet azóta tartott az ágya mellett, amióta azon a bizonyos éjszakán azt hitte, hogy Ron LaSalle gyilkosa figyeli a lakását. Szerencsére az már a múlté, és a gyilkos is rács mögé került. De a konyhában nem ültek el a zajok, s Hannah mindkét kezével keményen markolva a baseballütõt végigosont az elõszobán. Egy kevésbé bátor ember talán hívta volna a segélyhívó számot a hálószobai telefonról, Hannah azonban dühbe gurult a gondolattól, hogy valaki betört az otthonába. Az szóba se jöhetett, hogy bebújjon a gardróbszekrénybe és ott keressen menedéket, amíg valaki megérkezik a rendõrségrõl. Szerencsére lakása minden egyes 7

8 négyzetcentiméterét ismerte, és a vastag szõnyegen nesztelenül haladt elõre mezítláb a sötétben. Egy kis mázlival meg egy ügyes ütéssel, mint anno az Ifjúsági Ligában, úgy meglepheti a betörõt, hogy az még azt sem fogja tudni, mi kólintotta fejbe. A konyhaablak redõnyének lamellái közt beszûrõdõ halvány fényben nem látszott falhoz lapuló sötét árnyék, s az asztal alatt sem kuporgott fenyegetõ alak. Ezzel szemben valami különös, rágcsáló hang hallatszott, amely akkor sem maradt abba, amikor Hannah belépett az ajtón. Miféle betörõ állna neki az otthonába éjnek évadján nassolni? Készenlétben tartott baseballütõjével közelebb lépett és megkönnyebbülten sóhajtott föl: a hûtõszekrény elõtt meghökkent sárga macskaszem világított. Móse. Miért is hagyta azt a cserép illatos macskamentát a konyhapulton? Igazán több esze lehetett volna! Hannah sarkon fordult, és faképnél hagyva dorombolva falatozó narancsszínû kandúrját visszament a hálószobába. Semmi értelme sem lett volna megszidnia Mósét. A baj megtörtént, a cica pedig egyszerûen rá se bagózna. Móse végtére is macska, és Hannah megtanulta, hogy a macskák már csak ilyenek. Majd reggel feltakarítja a földet meg a cserepeket. Alig mászott vissza az ágyba és hunyta be a szemét legalábbis õ így érezte, amikor megszólalt az ébresztõóra. A számlapra pillantott, amely hat órát mutatott, és a szokásosnál is nagyobb vehemenciával morgolódott, mialatt elhallgattatta a csengõt. Felkapcsolta az éjjeli lámpát s nyakát masszírozva hatalmasat ásított. Móse hangosan dorombolva ott kucorgott a párnáján. Nem csoda, hogy elaludta a nyakát, ha macskája megint elcsórta az õ párnáját. Hannah mélyet sóhajtott, és nekilátott agyilag felkészülni az elõtte álló kismillió teendõre, ami nem csekély gyötrelemmel járt. Az éjjel késõn jött meg, mert Mike Kingston, a Winettka megyei seriff-iroda detektívfelügyelõje el- 8

9 vitte egy bulira az Éden-tó Tavernába, ahonnan csak éjfél után került haza. Mozgás, Móse! Hanna lezavarta a tiszteletlen kandúrt a párnájáról, aztán belebújt szõrmével szegélyezett papucsába, és kiment a konyhába. Ilyenkor hajnalban létszükséglet a kávé, és Hannah úgy állította be a kávéfõzõ idõzítõjét, hogy amire felkel, a kávéja készen várja. Decemberben Minnesotában sötét a reggeli égbolt. Csak fél nyolc tájt kezd majd világosodni. Hannah éppen hogy felkapcsolta vakítóan fehér konyhájában a neoncsöveket, amelyektõl olyan szemkápráztató fény áradt szét a helyiségben, akár egy mûtõben, amikor megcsörrent a telefon. Ki is hívhatná ilyen kora reggel? Morogva nyúlt a kagylóért. Jó reggelt, anya! Delores Swensen természetesen mindent tudni akart a randijáról Mike-kal. Hannah röviden ecsetelte a történteket, miközben kitöltötte elsõ bögre kávéját, és ahogy volt, tûzforrón megitta. Mi ez a kis fájdalom a koffein áldásaihoz képest? Miután beszámolt arról, hogy Mike elfuvarozta az Éden-tó Tavernához, élvezettel elfogyasztották a büfévacsorát a Hartland Liszt Desszertsütõ Versenyének résztvevõivel, meghallgatták a cég tulajdonosának, Clayton Hartnak vacsora utáni beszédét, majd visszamentek a Süti Édenbe, hogy õ bekeverje a mai tésztákat, nem talált más említésre méltót. Ennyi, anya. Mike igazán helyes volt, és jól éreztem magam. Hannah a válla és a füle közé szorította a kagylót, fogta a seprût és nekilátott összesöpörni a megboldogult mentacserép maradványait meg a földet. Egyetlen mentalevél sem maradt meg, Móse az összeset felzabálta. Aztán kinyitott egy doboz macskaeledelt a kandúrnak, aki csökönyösen és nem túl gyöngéden dörgölõzött a bokájához, majd válaszolt anyja kérdésére: Nem, anya. Mike nem tett említést házasságról. Ez a téma sosem kerül terítékre. 9

10 Hannah grimaszolt, miközben macskatápot szórt a garfieldes kerámiatálkába, amelyet az Éden Turiban talált. Delores meggyõzõdése szerint az a nõ, aki mindjárt harminc éves, és még nem ment férjhez, egyszerûen nem próbálkozik elég kitartóan. Hannah ebben nem értett egyet vele, a saját esetében meg kiváltképp. Most egyáltalán nem kívánkozott férjhez menni. Az igazat megvallva abban sem volt biztos, hogy valaha is férjhez akarna menni. Nézd, anya Hannah megpróbált kedves lenni. Egyáltalán nem baj, ha az ember szingli. Jól menõ üzletem van, saját öröklakásom és rengeteg barátom. Tudnád tartani egy percig? Vizet kell adnom Mósénak. A pultra tette a telefonkagylót, és tele töltötte Móse vizestálkáját. Lerakta a földre a kerámiatál mellé, és odasúgta a macskának: Most következik a gyerek-lemez. Jobb lesz, ha megelõzöm. Hannah ismét a füléhez emelte a telefonkagylót. És nem õrülök meg azért, hogy gyerekeim legyenek, anya. Nekem ott van Tracey, szinte minden nap találkozom vele. A bolt és a catering között nem lenne idõm rá, hogy jó anya legyek. Delores belekezdett elõre megjósolható érvelésébe, Hannah eközben kitöltötte magának a második bögre kávét. Semmi újat nem hallott, Delores mindezt már ezerszer elmondta. Az unokahúga, Tracey nem helyettesítheti a saját gyerekeit; Hannah nem tudja, mit veszít, mert nincs annál nagyobb öröm, mint amikor a saját gyermekét tartja a karjában. Mikor Delores a biológiai óra ketyegését kezdte ecsetelni, Hannah felpillantott az Éden Turiból származó konyhai faliórájára. Ideje volt befejezni a beszélgetést, ami nem ment könnyen. Delores nem szereti, ha a kioktatás közepén szakítják félbe. Rohannom kell, anya. Alig egy órán belül az iskolában kell lennem. Pusztán az, hogy siet, még nem térítette el Delorest céljától. Még egy utolsó figyelmeztetésben kel- 10