NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK

Átírás

1 IV. KÖTET FÜZET. II / NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK alapíttatott NOVEMBER 20-IKAN. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. A KIR. KLEIN GYULA KÖZREMKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI SCHILBERSZKY KAROLY. MEGJELENIK NEGYEDÉVES FÜZETEKBEN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII. Eszterházy-utcza 16. szám.) ; Ez a füzet három és ^ ^ ív terjedelm.

2 : «TARTALOM. Contributiones mycologicae ad Floram Hungáriáé, Rehm H.-tól_ A mohák higroszkópos természete, C s e r ey A d ol f t ó Magyarország virágos növényei a szín tekintetében (2 eredeti grafikai rajzzal), K e r é k gy ár t ó Á r p á d t ó 1 10 Különös fenyalak a Magas-Tátrában (4 eredeti fotográfiai rajzzal), Róth Róberttl, 16 Polypodium vulgare L. és Polypodium vulgare ;-. serratum Willd. (3 eredeti rajzzal), F u t ó M i h ály t ó Újabb adatok Budapest környéke növényzetének ismeretéhez, Lengyel Gézától Adatok Magyarország lombos-mohainak ismeretéhez, Wolcsánszky Jánostól IRODALMI ISMERTET : Oldal Dr. Borowszky Samu:» Magyarország vármegyéi és városai czím m»pozsony-vármegye«kötetének botanikai vonatkozású része...._.. 33 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK PÁLYÁZATHIRDETÉS KONGRESSZUSI MEGHÍVÓ BEIBLATT Nr (1-8) A ;>Növénytani Közlemények* díját befizették: (1904. július 22-étl januárius 31-éig.) 1903-ra: Babcis János, Bpesti Tud. -egy. növénytani intézete, Deér Endre, Gárdonyi Géza, Ghyczy Elemér, Gorka Sándor, Komka Zoltán, Lukács Gyula, Lukovits István, Nagy Sándor, Odry Pál, Pákozdy Károly, Rejt Adolf, Szilvássy Géza, Thaisz Lajos, Torma Károly re Agnelly József, Aszódi gimnázium, Babics János, Bajai gimnázium, Beniczky Imre, Bezdek József, Bognár Etelka, Budapesti Ampelológiai Intézet, Budapesti központi posta- és távirdahivatal házi könyvtára, Budapesti V. ker. állami fó'gimnázium, Budapesti V. ker. freáliskola, Budapesti V. ker. fgimn., mathematikai köre. Budapesti Tud.- egyetem növénytani intézete, Budapesti M- egyetem könyvtára. Budapesti Orvosegyesület, Budapesti Eötvös-kollégium, Csáky Béla,

3 NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA IV. KÖTET FÜZET. H. R e h m : Contributiones mycologicae ad Floram Hungáriáé. 1. Phomalospora Saccardoi Rehm. (Hedwigia p. 123.) Cfr. Sacc. Syll. f. IL p. 433, IX. p Var. Jeptosphaerioides Rehm n. var. Perithecia in epidermidc longelateque fuscata nidulantia, 0,3 mm. diám., rostro perithecii longe prominente, sporae 10/5 (.i. Ad caulem Aconiti putridam. Nagytarpataki-Völgy (Tátra), leg. Ür. Linhart. 2. Didymella hyporrhodia Sacc. (Syll. L p. 524.) Synon : Sphaerella sttperflua (Avvd) Fuckel in Rehm: Ascom. Lojk. Nr. 85. p Thyridaria nibronoíaía (B. et Br. sub Melogramma) Sacc. (Syll. f. II. p. 141.) Synon: Thyridaria Ailanlhi Rehm (Ascom. Lojk. Nr. 26 p. 40.). Sacc. (Syll. II. p. 143.) Cfr. Bérlése Icon. f. I. p. 45 tab. XXXIII. f. 5»sec. minutissimam comparationem exemplar. orig.«4. Eriosphaeria erysiphoides Reiim n. sp. Perithecia gregaria, maculas nigras formantia, sessilia, globosa, poro haud conspicuo pertusa, fuscidula, sicca nigra, parenchymatice fusce contcxta, setis plurimis rectis, acutis, fuscis, 45/4 5 /í obsessa, /í diám. Asci fusiformes, sessiles, 30/4 ;<, 8 spori. Sporae oblongae, utrinque oblusae, rcctae vei curvatulae, medio septatae, utraque cellula 1 guttulata, hyalinae, 7 9/1,5 a, distichae. Paraphyses nuuae. In ligno Populi. Berencsfalu, prope Sclmcczbánya, Icg. Kmet. Trichosphaeriae exili (Alb. et Sciivv.) SciiRÖT. (Schlcs. Pilze III. 2 p. 298.) sec. descriptioncm similis, quac autóm quoad ascos et sporas planc dcest). L J 5. Etíchnosphaeria nigra (Hartig) Berl. (Icon. f. I. p. 105 tab. ClII. í". 1.) Cum perithcciis ad fruticcs Junipcri nanac infra alpem Relyezát, leg. k a no Ü. Diaporlhe denigrata Winter (Pyren. p. 604.) Synon: Diaportlw incrustans in Rehm Ascom. Lojk. Nr. 20 p. 39. Ad caulem Umbelliferac, prope Soborsin. Lojka no Növénytani Küzlemúnyck I\'. kütct, 1. füzet.

4 2 H. REHM 7. Diapoíihc resecans Nkií (Pyren. germ. p. 314.) Ad ramulum Syriniíae vulgáris prope PlavMseviscc (in comit. Ivrassó- Szörény), leg. L o j k a. 8. Togninia nimima (TuL.) Berl. (Icon. f. III. p. 11. tab. XI. f. 2.) Ad ramulos Syringae vulgáris ibidein sponíaneae. Cctati Roli, com. Hunyad 8/1873. leg. Lojka no p. p. Lojkania Rehm nov. gen. Perithecia membranacea, stromati superficiali liypharum fuscarum ramosissimarum, arctissime complexarum extus laevigato, liaud carbonaceo gregaric innata, fusca, papillula minima prominentia. Asci cylindracei, 8-spori. J vsporae fusiformes, medio septatae, primitus liyalinae, dein subfuscae, 1-stichae. Parapliyses filiformes. Stromate haud carbonaceo nec crustaceo superficiali a generibus stromaticis cum sporis phaeodidymis pláne diversum genus, inpriinis a Camarope Karst., cujus stroma e substantia substrati formátum extus Hypoxylo similis stromate, sporis et peritheciis alienum; proximum Neopeckiae Sacc, quae autem peritheciis carbonaceis superficialibus, subiculo copioso interdum semiimmersis gaudet, stromate ver caret. Ouoad perithecii structuram membranaceam, mollem ad Hypocreales vergit ibique forsitan sub Hypomyceteis aptissime locandum est. (Nomen dedi in memóriám beati Hugó Lojka, editoris pretiosissimae Lichenothecae universalis, mihi amicissimi, qui inprimis Hungáriáé Lichenes Ascomycetesque indefesso laboré perscrutatus est. Cfr. Rehm: Ascomycetes Lojkani, ed. Budapestini 1882.) 9. Lojkania hiingarica Rehm n. sp. Perithecia in plagis superficialibus, 1 2 cm lat., stroma laté diffusum, subaequalem, 1 mm cr., extus albidulum itemque marginatum, laevigatum, intus fusconigrum, mollem formantibus gregarie inata, globosa, minute papillulata, demum poro conspicuo pertusa, 0,4 mm diám., parenchymatice fusce contexta, crustam obtegentem atroinquinatam subelevantia, haud carbonacea, subiculo denso hypharum ramosissimarum, longissimarum, fuscidularum, septatarum, 3 5 (.i cr. obducta et conjuncta. Asci cylindracei, apice rotundati, crasse tunicati, c. 200/12 15 ^.i, 8 spori. vsporae fusiformes, utrinque subacutatae, medio septatae, vix constrictae, primitus hyalinae, demum fuscae, utraque cellula guttis 2 magnis oleosis praedita, rectae, 25 30/9 10 ^tí, 1 stichae. Paraphyses filiformes, 2 n cr., septatae. Ad lignum in balneo saepe inundatum. P. -Szentgyörgy, 9/1903. leg. Dr. Z a h 1 b r u c k n e r. (Perithecia stromati mellus subiculo pláne immersa et senilia vixhemisphaerice prominentia, in contrario cum Neopeckia Coulteri (Peck.), Sacc. (Syll. IX. p. 749.), cujus sporae obtusiusculae, 20 28/9 10 /t. Neopeckia diffiisa (ScHWEiN.) Starbáck (Vet. Ak. Handl p p. 30, tab. II. f. 17, et p. 101.), vsynon : Ampliisphaeria stibiculosa Ell. et E\. (Cfr. Ell. et Ev. N. am. pyr. p. 128, tab. 23, f. 1 5.) praebet sporas 18 20/ü 7 ^(. Exs: Ellis et Everh. N. am. f )

5 ... CONTRIRUTIONES MYCOLOGICAK AD FLORAM IIUNGARIAR. 3 lü. Niicvia muscariiia KiaiM n. sp. Apotheciíi sparsíi, primitus innata, dcin per cpidcrmidem longitudinalitcr fissam prorlimpenlia, patellaria, orbicularia, tenuissime marginata, fusco nigritula, 0,8 0,4 mm diám., excipulo membranacco fuscidulo, parenchymatice contexto. Asci clavati, apice rotundati, 20 80/5 0 /í, 8-spori, Foriis J Sporae clavatae, 1-cellulares, hyalinae,.') 6/2,5 (ti, distichae. Paraphyses filiformes, septatae, hyalinae, apice obtusae, 2 8 /t cr. leg. K m e t. In caule emortua Muscari comosae. Berencsfalu, prope Selmeczbánya, (Sporarum minutie a descriptis Naeviae speciebus diversa.) 11. Propolis pyrina Rkhm n. sp. Apothecia gregaria, sub epidermide innata eamque hemisphaerice proluberantia, demum laciniis 3 4 dirrumpentia, primitus globosoclausa, dein disco orbiculari, tenuiter irregulariterque marginato, explanato, hyalino, c. 0,5 mm diám., excipulo membranaceo, tenuissimo, fuscidulo, parenchj'matice contexto. Asci cylindracei, apice rotundati, /12 15 u, 8 spori, J Sporae fusoideo-ellipsoideae, crasse tunicatae, 1-cellulares, hyalinae, glabrae, 18 20/8 í) jtt, 1-stichae. Paraphyses filiformes, 2 ^.i cr., ad apicem dilutissime flavidulae. (In cortice Pyri Mali. Berencsfalu, prope Selmeczbánya, leg. K m e t. A gen'ere Propolis paraphysibus filiformibus, ab OceUaria item paraphysibus haud ramosis neque Epithecium formantibus, ascis J diversa, tamen Propoli fagineae structura similis, etsi apotheciis orbicularlbus sporarumque forma dissimilis.) 12. Cenangiiim heteropatelloides Rehm n. sp. Apothecia sparsa, saepe bina sessilia, primitus globoso clausa, dein brevissime crasse stipitata, disco urceolato, denticulate marginato, nigropur.purco, denique subpatellaria crasseque marginata, excipulo glabro crasso, fusconigra, 0,25 1,5 mm diám., ceracea, sicca saepe gyroplicata. Asci clavati, apice obtuse acutati, 36 45/6 7 u, 8-spori. Sporae cylindraceae, rectae, 1-cellulares, hyalinae, 6 8/1,5 /t, distichae. Paraphyses filiformes, septatae, haud clavatae, dilute purpureae, subconglutinatae. J Ad caules Aconiti in alpibus hungaricis leg. Prof. L i n h a r t. species.) (Margine primitus denticulato Heteropatellae similis, ceterum pláne diversa 13. CenangeUa alnicola Rehm n. sp. in litt. ad Hazsl. 10/1885. Apothecia solitaria vei bina, primitus innata, per peridermium laciniatim dirruptum erumpentia, primitus clausa, turbinata, brevissime crasse stipitata, dein disco urceolato, demum patelliformi, orbiculari, crasse marginato, nigrofusco, extus glabra, obscure fuscoferruginea, prosenchymatice ex hyphis intricatis fuscis contexta, 1 5 mm diám., sicca complicata. Asci clavati, apice rotundati, 75 80/7 9 (.i, 8-spori. Sporae oblongae, utrinque obtusae, rectae vei subcurvatae, hyalinae, medio septatae, plerumque utraque apice breviter filiformiter appendiculatae (conidiferae), 9 10/2,5 /í, distichae. Paraphyses filiformes, versus apicem sensim 3 a cr. ct fuscidulae. J r

6 , 4 H. REHM In cortice Alni incanae, Hungária légit cl. H a z s 1 i n s z k y et sub»dermatea furfuracea«milii communicavit. (Species hungarica modo colore D. fuifuraceae similis partibus inlernis pláne divergit, inprimis sporis septatis.) 14. Hymenobohts Kmelii Rehm n. sp. Apothecia sparsa, primitus sub cortice exterire nidulantia, globosoclausa, dein per pcridermiun elevatum varieque dilaceratum erumpentia, excipulum irregulariter laciniatim aperientia et discuin patellarem orbicularem, demum saepe lirellaeformiter curvatum, fusconigrum denudantia. extus fusca, glabra, excipulo crasso parenchymatice contexto, sicca corrugata, 2 4 mm long., c. 1 mm lat. Asci cylindracei, apice rotundati, haud incrassati, J 4 spori, /25 /í. Sporae oblongo-globulosae, glabrae, iceliulares, haud guttatae, fuscae, 25/18 /<, strato mucoso lato obductae, 1 isticliae. Paraphyses filiformes, 2 ^.i, ad apicem dilute fuscescentem 3 /í cr., septatae, conglutinatae. Hypothecium tlavidulum. In ramo emortuo Quercus. Berencsfalu, prope Selmeczbánya, leg. Km e t. (Species valde memorabilis a Sfictophacidio excipulo multo crassiori paraphysibusque haud ramosis diversa.) 15. Tympanis acerina Rehm n. sp. Apothecia primitus peridermio innata, dein 4 10 arcte in caespitulis congregata, per epidermidem laciniatim fissam prorumpentia, globoso-clausa, dein patellaria, disco orbiculari piano marginato, versus basim angustata, 0'5 1 mm diám., disco udo cinereonigro, sicca atra, coriacea. Asci cylindracei, apice rotundati, /12 15 /í, J, sporis spermatioideis hj'^alinis, curvatulis, 15/1 n, innumerabilibus repleti, sporae ipsac nondum repcrtae. Paraphyses filiformes, septatae, 2 (.i, versus apicem 3 /í cr. ibique ílavidule conglutinatae. Hypothecium fuscidulum crassum. K m e t. In ramulo Aceris camp. Berencsfalu, prope Selmeczbánya, leg. (Ad hoc tempus nulla Tympanis in Acere dcscripta.) 16. Pseudographis Orni Rehm n. sp. Apothecia erumpentia, mox sessilia, dispcrsa, primitus globosa, clausa, dein urceolata, crasse marginata, demum ex orbiculari hysteriformiter clongata et discum labiis mcdio distantibus denudantia, atra, glabra, subnitida, subcoriacea, 0,5 1,5 mm diám Asci clavati, apice rotundati, crasse tunicati, c. 120/25 jit, 8 spori. J. Sporae cuipsoideae, transverse 3 5 septatae, quaque cellula guttam 1 magnam includentc, ad septa subconstrictae, hyalinae, 30 40/12 15 ^i distichae. Paraphyses filiformes, apice 3 jit cr. et coeruleae, Epithccium crassum formantes. Hypothecium llavidulum. cxcipulum crassum, parenchymatice-nigrum. In cortice Fraxini Orni supra balnea Herculis (Herkulesíürdö), leg. Lojka. Nr (Apothecia cxsiccata labiis saepe arclc conniventibus fere hysterioidea, interdum striatula.)

7 CONTRIBUTIONKS MYCOLOGICAE AD FLORAM HUNGÁRIÁK. 5 Nescio aii Lenangclla Fnixini SacC. (Syll. VIII. p. öuo.) synonyma? Ncc Icones in Sacc. f. it. del (sub Tympanis) nec descriptio apotheciorum benc quadrant ct species supra dcscripta vix ad Cenangellam trahi potest. 17. Ombrophila Kiiictii Rkiim n. sp. Apothecia dispcrsa, scs.silia, primitus globoso-clausa, dein urccolata, dcmuni patcuaria, cras-se marginata, in stipitem brcvissimum crassum clongata, giabra, subferruginca, 3 mm diám., gelatinoso-ccracea. Asci cylindracci, apice rotundati, /5 7 (.i, 8 spori, pórus J+. Sporae oblongae, utrinquc rotundatac, 1-cellulares, guttas 2 oleosas magnas includentes, indc tere 2- cellularcs, hyalinae, 1-stichae, <S 10/3,5 5,<t. Paraphyscs filiformcs, hyalinac, 1 n, K m c t. ad apiccm- 2 ii cr. Excipulum crassum parenchymaticc contextum. In Folyporo obliquo scssilis. Berencsfalu, prope Selmeczbánya, Icg. (Quoad habitum et colorcm Helotiis similis species, ab Ombrophila Hrmula (Roll.) (Syll. Sacc. X. p. 39), quae etiam Polyporum incolit, colorc, ascis cylindraceis sporisque oblongis, haud fusiformibus pláne differt.) 18. PezizelJa obscurata Rehm n. sp. Apothecia dispcrsa, sessilia, primitus globoso-clausa, dein urccolata, tcnuisiime marginata, olivacea, extus giabra, excipulo ad basin parenchymaticc, supra prosenchymatice fuscoílavidule contexto, 0,2 0,3 m.m, ceracea, sicca corrugata, nigra. Asci clavati, apice rotundati, 40 45/5 6 ^l, Sspori. J. Sporae oblongae, obtusae, utraque apice guttulatae, Icellulares, hyalinae, 4 5/2 (ti, distichae. Paraphyses filiformes, hyalinae, 2 2,5 tí. Ad frustula lignea. Berencsfalu, prope Selmeczbánya, leg. K m e t. (Proxima PezizeJlae graniilosellae (Kar.ST.) Rehm quoad formám, colorc olivaceo, ascis J et sporarum minutie pláne diversa species.) 19. Pi'ziza hetcrospenna Schulzer (Ocsterr. bot. Zcitschr p. 320.) Ad putridam frustulam ligni Populi Trcmulac in Croatia. Secundum discriptionem, inprimis sporarum triseptarum utrinque liliforme appendiculatarum pertinet ad Arachnopeziza Atirelia (Pers.) Fuckel. (In Saccardo Sylloge f. deest. Cfr. Rehm Discom.) 20. Trichobelonium toruloides Rehm. Synon : Tapesia Toruloides Rehm (Discomyceten p. 583.) Cfr. Sacc. Syll. f. X, p. 18. Exs : L i n h a r t f. Hung c. ic. 49. Ad ramulos siccos Syringac vulg. prope balnea Herculis (Herkulesfürd), (leg. Dr. Linhart sub Tapesia fusca f. alpestris). Sporae demum transverse 3 5-septatae. 21. CyatliicuJa coronala (Bull.) De N. Ad caules Sambuci F^buli exsiccatas. Kaposvár (in comit. Somogy), leg. Lojka. Nr. 190.

8 6 11. RKllM 22. Lasiobcloiiiitin lacjinoidcs Reiim n. sp. Apothecia gregaria, scssilia, primitus globoso clausa, brevissimc cyathoidce stipitata, dein disco urccolato, dcmum irregularitcr cxplanato, albidulo, excipulo inprimis versus marginem pilis creberrimis rectis, obtusis, septatis, scabriusclilis, dilute ílavidulis, ad apicem fere hyalinis, 100^150/4 «, adpressis obsesso, ceterum pseudoprosenchymatice contexto, 0,5 1,5 mm lat., 1 mm alt., ceracea. Asci cylindracei, ad apicem rotundati, /7 8 /í, 8-spori. Sporac cylindraceae, utrinque subobtusae, rarissime inferius acutatae, rcctac, 3-septatae, hyalinae, 18 24/3,a, distichae. Paraphyses íiliformes, saepe versus apicem acutatae, hyalinae, septatae, 2 fi cr. I'orus ascorum Jodii opc cocrulce tinctus. In ligno decorticato Carpini Belüli el Alni glutinosac. Berencsfalu, prope Selmeczbánya, leg. K m e t. (Lachnellae extus similis sporidiis pláne divergens species, proxima Lasiobelonio subílavido EUis ct Ev. (Sacc. syll. XVI. p. 789.) in ligno salicino Americae, pilis autem alienis diversa, nec non paraphysibus ad formám Lachni plusminusve lanceolato-acutatis.) 23. Hiimaria Schemnitziensis Rehm n. sp. Apothecia sessilia, mox irregulariter e.xplanata, suborbicularia, dein repanda, crasse marginata, nodulose brevissime stipitata, excipulo glabro, crasse parenchymatice contexto, fusco-aurantiaca, carnosa, 0,5 1,5 cm diám. Asci cylindracei, apice rotundati, longissimi, 10 fi cr., J, 8-spori. Sporae oblongae, utrinque obtusae, 1 cellulares, haud guttatae, glabrae, 10 12/6 8 ií, 1-stichae. Paraphyses íiliformes, 2,5 jtt, ad apicem 3 4 ^l cr., septatae, hyalinae. Ad terram in sylva abietina. Hodrusbánya (prope Selmeczbánya), leg. K m e t. (Ouoad colorem similis H. nemorosae (HuMB.) Sacc, quac autem non ulterius explorata (Cfr. Rehm Discom. p. 955.). 24. Hiimariu ojivaceo-fnsca Rehm n. sp. Apothecia sessilia, primitus fere subimmersa, globoso-clausa, dein urceolata, demum margine crasso plus minusve irregularitcr inciso, excipulo parenchymatice contexto, glabro, olivaceo fusca, carnosa, 1 cm diám. Asci subclavati, apice rotundati, 150/20,í(, J, 8-spori. Sporae fusoideae, 1-cellulares, guttam oleosam magnam includentes, glabrae, hyalinae, 1-stichac, 20 22/10 12 f.i. Paraphyses íiliformes, septatae, 2 /<, versus apicem sensim 5 u cr. ibique flavidulae. (Sporis fusiformibus a ceteris Humariae speciebus olivaceo-fuscis tcrrincolis In loco eluto. Berencsfalu, prope Selmeczbánya, leg. K m e t. diversa.)

9 A MOHÁK UK.KOSZKüPüS TEHMÉSZKTK. Cserey Adolf: A mohák higroszkópos természete.* Hogy a mohák általában sok vizet és vízpárát képesek a környezc" tkbl magukba fogadni, és a hmérséklet foka szerint azt magukból kibocsátani, általánosan ismeretes. Sok ember veszi ennek gyakorlati hasznát. Hogy azonban a térfogatukhoz és súlyukhoz mérten mennyi vizet vesznek magukba, és hogy mennyi id alatt adják azt át környezetüknek, eddig tudtommal nincsen megvizsgálva. Ez okból tehát még selmcczbányai tartózkodásom alatt mint e tekintetben alkalmas helyen határoztam el magamat, hogy ez irányban kísérleteket teszek. Mieltt ezeket ismertetném, egyet-mást a mohákról általában elrebocsátani kívánnék. Anatómiai szempontból nagyobbára egyszer gömbölyded, sokszög vagy prosenchymás sejtekbl alkotvák ; szövetükben tehát még nem nyilvánul az az éles szöveti különválás, mint azt az Edényes-Virágtalanok körében ismerjük. A levélszövetet egyszer gömbölyded, vagy sokszög, nagyüreg vékonyfalú sejtek alkotják, melyek mindig egyrétegüek. A szár közepén rendesen vékonyfalú rostos sejtekbl alakult sejtköteg található, némelyeknél (Polylrichuni) több ilyen rostköteg van. E középponti részt vastagfalú prosenchymás sejtek alkotják és nagyüreg, vékonyfalú sejtek veszik azt körül. P2z a része a szövetnek kifelé lassanként vastagfalú, sárgára, barnára vagy vörösre festett szövetbe megyén át, és mintegy a moha kérgét alkotja. E részbl a küls sejtekbl hajszálak képzdnek és részben a talajba hatolva az ú. n. rhizoid-okat alkotják, részben pedig sren a növény felületét borítják. A mohák anatómiai szerkezete, nemkülönben hogy ágas bogas sr elágazásúak, lehetvé teszi, hogy azok sok vizet fogadhassanak magukba, akár kisebbnagyobb csöppek alakjában, akár pedig nagyobb víztömegek felszívásával. A nagyobb cseppek a súlyuknál fogva lassanként a talajra hullanak, azt nedvesen tartják, vagy a fölösleges vizet lassanként elbocsátják, ideiglenes forrásokat alkotván, melyek a hmérséklet növekedésével a mohák belsejében lév vízzel együtt párolognak.» Ezeknek elrebocsátásával áttérek végezett kísérleteimre. Vizsgálódásaimhoz a mohákat Selmeczbányán több helyrl gyjtöttem, nevezetesen a Tanád nyugoti részérl Hedeon-tárna vidékérl, tehát olyan helyrl, mely meglehetsen kevert fákkal, t. i. lombos- és fenyfákkal, bokrokkal van benve ; úgyszintén a Paradicsom-hegy alatt elterül dombokról, a Tanád északi oldala ról, ahol leginkább mohás hegyi rétek terülnek el. A megvizsgált mohafajok a következk voltak : Hypnuin citpressiforine L., Hypn. pitriim L., Hypn. Schreberi WiLLD., Hylocoiniiiin lorcnm Schlmp., Hyl. splendcns ScillMP., Hyl. íriqitelnnn ScHlMP., Anomodon vilicnlosus HüüK. et Tayl., Dicranum scoparium Hedw. és Polytrichtim formosnm Medw. * Eló'adtu a szerz a növénytani szakosztálynak évi április 13-ikán tarott ülésén.

10 8 CSEREY ADOLF A mohák némelyikébl sikerült egj'^-cgy négyzetmétert összegyjtenem, másokat keverve állítottam össze egy négyzetméterré. A moharéteg nagysága 5 10 mm között változott. Egy négyzetmétert véve tehát alapul, a mohát vízzel kimostam, hogy a rajta tapadó talajtól megszabadítsam. Erre azután napon megszárítottam. A száraz mohát megmértem ; ezután a mohát víz alá merítettem, onnét kivéve lejtre lielyeztem, hogy a fölös víz lecsuroghasson. Félóra múlva a vízzel teleitatott mohát súlyára megmértem ; 12 óra múlva, (este 7 órakor) újra mértem a mohát és a következ nap reggelén 7 órakor ismét. Ekként folytattam a méréseket, míg a moha egészen be nem száradt. A mohákat olyan szobában helyeztem el, melynek a hmérséklete 15 18" C. között váltakozott. A 15-szörös mérések folyamán következ eredményeket kaptam. Az egy négyzetméter száraz moha súlya középmértékben volt IIUO g, vízzel beitatva 5660 g. A Polylriclmm forniosnm legkevesebbet nyomott, vízzel beitatva 3330 g-ot. Hylocoinium spjendcns ugyanabban az állapotban kétszer annyit, 6900 g. A 15 mérésnek átlagos súlyai középértékben ekképpen alakultak. 24 óra múlva az 5660 g-ból lett 4935 g, tehát eredeti súlyából 725 g-ot veszített, ami az eredeti súlyának 0"872 részét teszi. 4 nap múlva a moha súlya 3300 g. volt, tehát eredeti súlyából 2360 g, vagyis (eredeti) súlyának 0'583-ed részét veszítette. A 7-ik napon este, midn a moha annyira száraz volt, hogy szétmorzsolhattam, 1190 g-ot nyom.ott, vagyis 4470 g-ot veszített, ami súlyának 0'211 ed részét teszi. Ha a fentiek után a veszteséget középértékben veszszük 1 0'211-ed részig, vagyis 0789 részt, és ezt megszorozzuk az eredeti súlylyal (5660 g-mal), az eredmény lesz 4 '465, mely eredmény a fenti számmal csakis néhány grammban tér el. Ebbl látjuk, hogy a mohák vízvesztesége majdnem egyenletesen lassan történik, és hogy egy négyzetméter moha tökéletes megszáradásáig a környezetének 44C6 g vizet képes átadni. Ha most azt kérdezzük, hogy 55 millió négyzetméter mohalepte terület, a mi körülbelül egy négyzetmértföldnek felel meg, hány kilogramm vizet adhat, a felelet : ,000. Megjegyezend, hogy a réteg vastagsága ez esetben csekély, mert 10 cm vastag él rétegek is elfordulnak. Más alkalommal Sphagnnm aculifoliiim-max tettem kísérletet ; az eredmény még meglepbb volt, amennyiben 100 cm^ terület moha 107 g ot veszített, ami vonatkoztatva egy négyzetméterre, 10,700 g ot teszen. Hogy megtudhassam, mennyi id alatt telik meg a moha vízzel, Hypniim és Hylocomium-faiokat keverve, tökéletesen megszárítottam és 100 g ot lemértem. A mohát erre lio C, vízbe mártottam, és azt egy perczig a víz alatt hagytam ; onnét kivéve és lecsepegtetve róla a vizet, megmértem ; a súlya 700 g volt, tehát egy perez alatt 600 g-ot vett magába, vagyis az eredeti súlyának a hatszorosát, a mi a fenti tapasztalatnak megfelel.

11 Forschungen ; A MOMAK HIGROSZKÓPOS TERMÉSZETE. 9 Ugyanezt a keveréket megszárítva, másodízben ugyanolyan fokú vízbe mártottam, az idt azonban 5 perezre meghosszabbítottam, hasonlóképpen 10, 15 és 30 perezre ; mindannyiszor mértem és a súly nem szaporodott. Ebbl azt lehet következtetni, hogy a moha a vizet, ha ez elegend mennyiségben van meg, már a bemártás els perczében veszi be, és többet azután nem képes magába fogadni. Kísérleteimbl következik elször, hogy a mohalepte lejt, miután olyan nagy mennyiség vizet például felhszakadáskor befogadhat, képes a felhszakadás romboló hatását megakadályozni, vagy legalább tetemesen csökkenteni. A kopár lejtn a felhszakadás vize fcltartóztathatlanul rohan lefele útjában magával ragadva a köveket, elpusztít mindent, a völgy mélyében elterül kerteket és épületeket, annál is inkább, minthogy váratlanul és hirtelenül ér le. Ellenben a mohás lejtn lassan folydogál, és nem tör lefele olyan ervel és olyan hevesen. Tanúja voltam többször ilyen felhszakadásnak Selmeczbányán. A Vöröskúti-hágón felhszakadás volt, megjegyezvén, hogy ez a lejt csak részben mohás és beültetett a víz olyan ervel rohant a Szentháromság terére, hogy a vásárosok sátrait mind felforgatta, a nehéz ládákat és az árúkat mind magával ragadván. Máskor a Paradicsom-hegy északi oldalán észleltem ilyen felhszakadást, mely oldal mint említem tele van mohával ; itt a felhszakadás vize sohsem jutott a városba, hanem a sok millió köbméter víz felszívódott a mohapárnákba. A Paradicsom-hegy déli lejtje szintén kopár, egészen a bieber-tárnai víztartóig ; itt is felhszakadás alkalmával rohanó patakokban folyik a víz a bieber-tárnai tóba, de itt az ers gáton az ereje meglörik. Ennek az oldalnak forrásai nincsenek, a tó tisztán az esbl kapja vizét. Második következménye a mohák vízfelszívó tehetségének, hogj' ott, ahol nagyobb mennyiségben fordul el, a csapadék eloszlatására okvetetlenül hatással kell lennie, mert ha egy négyzetmértföld mohalepte terület 245,630 köbméter vizet képes a levegnek átadni, lehetetlen, hogy ez a csapadékra ne legyen hatással. Igaz, hogy ez kevésnek és jelentéktelennek látszik, de nagy mennyiségénél fogva a hatása elmaradhatatlan. A mohalepte hegyoldal éppen úgy párolog, mint valamely erd ; errl a hegyi lakónak sokszor van alkalma meggyzdnie. A mohák azonkívül a hozzájuk tapadt vízcseppeket átadják a talajnak, és így nemcsak nedvesen tartják a talajt, hanem sokszor egészséges forrású vizet is szolgáltatnak. Ebermayer kísérletei* mutatják, hogy a mohák alatt lév talaj legtöbb vizet tartalmaz ; így tehát ez a talaj alkalmas arra, hogy a fák, cserjék erteljes gyökereket verjenek benne. Jól tudja ezt az erdész, miért is kopár helyeken mohával veszi körül csemetéjét, hogy így megvédje azt részint a szárazság, részint a küls ellenségek ellen. Mindez pedig a mohák nagy vízfelfogható tehetségének köszönhet. * \V o 1 1 n y : ;iuf dem Gebietc dcr Agric.-Physik. líd. XII.

12 IvKKÉKGVAKK) Aki'ád Kerékgyártó Árpád: Magyarország virágos növényei a szín tekintetében.* (2 eredeti grafikai rajzzal.) Ersen tartja magát a növénytanban az a felfogás, hogj' a virágoknak gazdag színpompája a rovarok csalogatására való. Bven tárgyalták már minden oldalról ezt a kérdést, de a kutatók figyelmen kívül hagyták a rovarok szerveit is vizsgálat tárgyává tenni, melyek körébl pedig például a zoológusok kimutatták, hogy a méhek camerr. obscura-szer szeme csak 2 cm távolságra lát. A méhet tehát aligha a szín csalogatja a virágra nagyobb távolságról. A színezet változatosságának és sokféle árnyéklatának láttára önként merül fel az a kérdés, vájjon nincsen-e a színezetnek élettani szerepe a növényre nézve? A természet sok jelensége utal arra, hogy a színek változatossága, eloszlása, és a hmérséklet vagy a Nap sugarai között bizonyos eddig még nem ismert törvényszerség van, mely talán egyes sugarak elnyeletésében és mások visszavetésében nyilvánul. Persze e gondolat igazolására hosszú kísérletekre és évekig tartó tanulmánjí-ra volna szükség. Eme közleményem csak egy téglával kíván a színezet ez új szempontból való felfogásához járulni, mely nézetem szerint elbb-utóbb diadalra jut a növény élettanban. Összeállításom valódi jelentsége akkor fog bekövetkezni, a mikor majd elegend anyag lesz különböz országok és növény-családok színezeti viszonyainak az összehasonlítására. Just** eddig megjelent köteteiben csak két hasonló irányú dolgozatot találtam. l(s76-ban A. Buchan*** tette vizsgálata tárgyává az angolországi növényzet 909 faját, és azt találta, hogy ezek közül 257 fehér, 238 sárga, 144 vörös, 94 bibor, (S7 kék, 51 zöldes és 3(S egyéb, t. i. tarka és kevert szín (zöldes-fehér, bíborvörös stb.). Kiszámította április július hónapokra azt a százalékos emelkedést is, melylyel a különböz színek újabb növénycsaládok felnyílása folytán gyarapodnak. És pedig adatai a következk : Április Május Június Július Kék Fehér Bíbor Sárga Piros Szerinte az angolországi növényzet virágfakadáskor szín tekintetében mintegy a Nap spektrumához alkalmazkodik, mert általánosságban olyan szín * Eladta a szerz a növénytani szakosztálynak évi november 9-ikén tartott ülésén. ** Just: Botanischer Jahresbcricht für aile Lánder. *** A. Buchan; On the Fiowering of Spring Plants. Just 1876., 680. old.

13 MAC.VAKOKSZAü \lragos NÖV'EXVl>:i A SZÍN TEUJNTliTÉÜKN. 11 virágok nyilának korábban, melyek a spektrum hhatása sugarainak maximumához közel esnek (vörös, sárga). A. W. Ben ne t* INSl-ben <)4 angol tavaszi virágra nézve közli, hogy azok 4ü5«Vo-a fehér, 14-1'^ o-a zöld, o-a sárga, 7"8o'o-a piros és 17'4" o-a kék, míg 50 svájczi tavaszi növény között.'3()0 o fehér, 2'^ o zöld, 20o'o piros, 16" kék és 26t> o sárga virágú. Szerinte e különbséget a két országnak különböz hmérsékleti viszonyai magyarázzák meg. K e r n e r»pnanzenleben«- jében "* a balti tlórára nézve biológiai szempontból, és így a zöld szín tigyclmen kívül hagyásával közli, hogy a színes pártájú vagy leplü növények 3.'Jo o-a fehér, 2S0 o-a sárga, 20" o a piros, í)oo-a kék, 8o o-a lila és 2" o-a barna. A fentieken kivl a hazai folyóiratokban a íorrás megnevezése nélkül még két adatra akadtam. Az egyik'** szerint Hoffmann giesscni tanár kimutatta, hogy a növényzet a színre nézve általánosságban évszakok szerint változik. Tavaszszal a fehér, késbb a sárga, nyáron a piros és szszel a kék virágok vannak többségben. A tavaszi növényeknek szerinte nincsen elegend meleg rendelkezésökre, hogy bennök a színanyag kifejldjék, és ezért fehérek. A másik + S c h ü b 1 c r összeállítását közli a német ilórára vonatkozólag, mely szerint looo virágos növény között 284 fehér, 226 sárga, 141 kék, 75 ibolya, otj zöld, 12 narancs, 4 barna és 2 fekete. Ezek az adatok legnagyobb részben nem terjednek ki egy ország vagy növényföldrajzi egység egész flórájára, és így nagy értékük a színezeti viszonyok és a meleg összefüggésének vizsgálatánál nincsen. H i 1 d e b a n d egyáltalában "i"'' r nein tulajdonít az ilyen összeállításoknak valami nagy értéket, mert szerinte nem veszik tekintetbe külön az erdei és külön a réti slb. növényzetet, melyek viszonyai mások és mások. Am ha több különböz ország színbeli statisztikáját hasonlítjuk össze, véleményem szerint az ilyen módon keletkez hibák kiesnek, tekintve azt, hogy a legtöbb ország flórájában megvan úgy az erdei, mint a réti növényzet. "í"''"'' Igyekszem a következkben hú képét adni Magyarország virágos növényeinek a szín tekintetében, és ebbl a czélból 2550 vadon tenyész faj és fajta virágtakarójának színezeti viszonyait vettem tekintetbe.*' Ezek közül * A. \V. B e n ne t : On the colours of.spring Flowers..lu.st 1881., 11., oo?. olj. ** Kerner: Ptlanzenlcben. Leipzig und Wien 1891., 178. old. *** Vasárnapi Újság , 12. sz. t Vasárnapi Újság 1896., 43. sz. tt Hildebrand: Die P'arbcn dcr Hlüthcn. l.cipzig 1879., 56. old. ttt Legújabban, miután már jelenlegi vizsgálataimat a Természettudományi Társulat növénytani szakosztályában ismertettem, jelent meg a»botanisches Centralblatt«49. számában B u s c a 1 i o n i L. és G. T r a v c r s o vizsgálatainak ismertetése (»L'eveluzionc morfologica de fiori in rapporto collá evoluzionc cromatica del perianzo.«.\tti dou' Ist. Bot. di Pavia. Vol. X ), melyben Németorsziig növényzetének színezeti viszonyaira vonatkoznak, és bizonyos mértekben jelenlegi dolgozatomhoz egészen hasonló csopoitosítás található. A szerzk az ismertetés szerint diagrammot is közölnek. s Felhasznált munkák: 1. H o f f m a n n V - á g n e r : Magyarország virágos növényei. 2. C s e r c y Adolf dr. : Növényhatározó. 3. Hazslinszky Frigyes: Magyarhon edényes növényei..a synonym-ok kérdésében a kcwi botanikai kert általánosan ismert jegyzékéhez ragaszkodtam.

14 például : 12 KERF^KGYÁRTÓ ÁRPÁD 448, azaz "/o apetala s 82'44o/o színes (21U2), Ez utóbbiak közül 22-5í)'Vo fehér, 17-88o/o piros, 27-U)0/o sárga, 3'03o/o zöld, 8-45o/o kék, 474 o/o lila, 0-270,0 barna, G03o/o összetett szín, 4-74o/o tarka, 4-84o/o többféle színben fordulhat el és 0'27o,ü változó szín.* Az egy- és kétszik növényeket külön-külön is tanulmányoztam, ho.uy eltéréseiket is lehessen megfigyelni. E szerint 1. Az Egyszikek (207) közül Ití'JOo/o fehér, 25-12o,o piros, 1207 "/o sárga, G-280/o zöld, 3-í)10/o kék, 4-OOo/o lila, 23-47o/o összetett szín, 4-41 o/o tarka és 2-94o o többféle színben fordulhat el. Tehát az Egyszikek színeit tekintve a piros uralkodik, és legkisebb arányban fordul el a kék. Az üsszeietl színek közölt: barnássárga 22, bíborfekete G, fehér-zöld 11, fehér-vörös 1, sárga-fehér 1, végre sárga-zöld 8. A tarkák között az uralkodó szín 2 nél fehér, I-nél piros, önéi sárga és I-nél zöld. A többféle színiiekre nézve ismeretes, hogy amelyik kék színben elfordul, az ritkán található piros változatban is.** E szerint megkülönböztetek kék és piros csoportot, és külön sorolom el azokat, melyeknél ez a két szín hiányzik, vagy melyeknél mindakett megvan. i\z Egyszíkeknél 4 pirossal, 1 kékkel és 1 zöld és fehér színekben fordul el. Tekintetbe vettem azt is, hogy a különböz fajok mely hónapokban nyilának, és így megállapíthattam, hogy az egyes hónapokban nyiló növények miként oszlanak meg a szín tekintetében. A részletes adatok százalékban a következk : Fehér... *"* '..2 m 2-2 E! P. =; 3-3 g, c, -q - 2 J- S.g.3 I S ;^... 80'0D 35-2S ' Piros S9 28-9S Sárga.. ; IWU Zöld Kék Lila Összetett szín Otí Tarka (i 781 Többféle színben f. e A föntebbi táblázatból kitnik, hogy febiuáriusban és márcziusban a fehér szín túlnyomó, áprilisban a sárga van többségben, és májustól októberig a pirosnak van a legnagyobb és hónapról hónapra növeked arányszáma. Az * Összetett szin ; sárgás-barna, kékes-zöld stb. Tarka, midn egy és ugyanazon a virágon több szín fordul el. Többféle szín, mely fajnak különböz egyedei más-más színek. Változó szín például a Trifoliuin pallesccns Schob., mely elbb fehér, majd sárga. Fehér-zöld = zöldes-fehér vagy fehéres-zöld. "* Klein Gyula: A virágok színérl. Népsz. Természettud. Eladások. *** A vastagon nyomott szám a szín évi kulminácziója, a dlten szedett a hónap uralkodó színe.

15 MAGYARORSZÁG VIRÁGOS NÖVÉNYEI A SZÍN TEKINTETÉRKN. 13 egyes színek nagyon különböz hónapokban kulminálnak : a fehér, zöld, lila kora tavaszszal, a sárga áprilisban, a tarka növények júniusban és a piros októberben. Külön említem a kéket, mely tavaszszal és szszcl egyenl arányban fordul el. II. A kílszíkück (18!)5) sok tekintetben más viszonyokat mutatnak. Közöttük 2a-23o/o fehér, í8-33o/o piros, 29-82o/o sárga, 2-72o/o zöld, SGíKVo kék, 4-730/0 lila, 0-3G0/0 barna, 3-83o/o összetett szín; 2 OS^'o tarka, 5-05o;o többféle színben fordul el és 0'360'o változó szín. Uralkodó szín tehát a sárga, legkevésbé fordul el a barna, illetve a hat föszin közül a zöld. A piros, mely az egyszik növényeknél vezetett, csak a harmadik helyen fordul el, az ottan második fehér pedig szintén a második helyet foglalja el. Az összi'íell színek között: piros-kék 1, piros-sárga 1, bíborfekete 4, sárga-fehér 17, zöld-fehér 28, zöld-sárga 24, kék-fehér 2, iboiyásfekcte 1..4 tarkák között alapszínre nézve : 4 piros, 14 sárga, 3 kék, 8 ibolya, 21 fehér. A többféle színek között 48 pirossal, 19 Kékkel, 8 sárgával (sárga és fehér vagy zöld) fordul el, és 20 esetben együtt a piros és kék illetve lila (pl. Polygonnm vnlgare, Echiinn viilgare, Ajtiga Genevensis stb.). A változó színek egyedei idszerint más és más színben fordulnak el (pl. ÍJíliosperniiini pnrpureo-coeritleiini elször bibor, majd kék szín). Az egyes hónapok szerint a következk a viszonyok :.S 01 ^ J^ a -S.2 «2 m " S _g E ^ "5 -«'S. -^ -^ ^ ^ S S U-i f< f< '< ^ '-^ < -y: O ^^ 5'5n 4-68

16 14 KERÉKGYÁRTÓ ÁRPÁD vetésébl kaptam. Hogy valamely szín viselkedése általában hanyatló e vayy emelked, azt legjobban úgy tudhatjuk meg véleményem szerint, hogy leszámítv^a a kisebb-nagyobb évközti ingadozásokat, meghúzzuk azt a középvonalat, mely a görbe hajlásai által képzelt területeket két egyenl részre osztja. Ennek alapján az Egyszikek között tavasztól szig emelked a piros, hanyatló a fehér, sárga, zöld és lila, tavaszszal hanyatló és szszel emelked a \

17 MAGYARORSZÁG VIRÁGOS NÖVÉNYKI A SZÍN TEKINTKTÉBEN. 15 séulct maximumával. Az Egyszíkeknól kevésbe tnik ki ez a törvény, mint a Kétszíkckncl, ahol júniusban és júliusban, részint augusztusban az összes színek közel állandó arányban maradnak. A piros júliusban és augusztusban mintegy követi a hmérsékleti görbe hajlását (19-16" 20 4" o ; "io-so" o ; o), a kék pedig vele ellenkezen halad. Figyelemre méltó, hogy a kék szín, leszámítva a téli idket tavaszszal emelkedést, nyáron ers visszahanyatlást, és szszel ismét emelkedést mutat, tehát mintegy a hmér- II.

18 16 KERÉKGYÁRTÓ ÁRPÁD Végezetül kiszámítottam, hogy összehasonlítást lehessen tenni a íoszínek százalékait a zöld szín tekintetbe vétele nélkiíl, mint azt K érne r tette, és azt a következkben közölhetem : * Magyarország : Balti Hóra : Évi közepes hm. : 1070 (Budapest) 6-60 (Felsó'-Német-O.) Fehér 32-87" o 330 o Piros.._ 20-07» 20» Sárga 27'47» 28» Kék 12-32» 9» Lila 6-85» 8» Barna '42» 2» A hmérséklet csökkenésével tehát ebben az esetben növekedik a fehér, sárga, lila és barna, csökken a kék és piros virágú növények száma. Róth Róbert: Különös fenyalak a Magas-Tátrában.** (4 eredeti fotográfiai rajzzal.) Már több mint egy éve annak, hogy Mágocsy-Dietz Sándor dr. egyetemi tanár figyelmemet felhívta azokra a sajátságos fenyalakokra^ a melyeket részint Tátra-Széplak, részint pedig Hági közelében nedves helyeken, illetve hegyi patakok mentén észlelt. Ez annyival inkább érdekelt, mert Tátra-Lomnicz tájékán, valamint Tátra-Lomnicz és Tátra-Füred között, ugyancsak forrásvíz áztatta helyeken hasonló fenyveket láttam. Az említett helyek közül kett nagyon könnyen hozzáférhet : az egyik Tátra-Széplaktól Hági felé 5 km-nyire, a másik pedig Tátra Füredtl Tátra- Lomnicz felé 3 km-nyire esik, mindakett közvetetlenííl a turistaút alatt. Valamennyi hely pedig, ahol a szóban forgó fenyalak részint csoportosan, részint pedig egyenként tenyészik, tulajdonképpen völgyben, illetve katlanszer mélyedésekben van, a melyek fels peremén bviz és soha be nem fagyó forrásvíz bugyog ki a talajból. A tátraaljai nép ezeket a forrásokat»fckete források«-nak nevezi, kifejezésre juttatván ez elnevezésben ama színbeli különbséget, amely télen a források közvetetten környéke és a hóval borított tájék között szembeötlik. Hogy e források csakugyan nem fagynak be télen át sem, arról több ízben (1903. januárius 2., november 9., dcczember 30 án és februárius 1-én) magam is meggyzdtem. Az évi deczcmbcr 30-át megelz napon Tálra- Füreden és Tátra-Széplakon a hmérséklet IGo C. és 17o C. között ingadozott, Iglón pedig akkor c. hideg volt. És míg deczember 30-án szintén 170 C. mellett Tátra-l'\ired körül a gyorsan folyó patakok is legalább részben be voltak fagyva, addig itt a Hági mellett lev forrásterületen, melynek vizét * A metereologiai adat.s i e v e r s : Európa. Lcipzlg old. ** Elterjesztette Bernátsky Jen a növénytani szakosztálynak évi m.'irczius 9-ikén tartott ülésén.

19 KÜLÖNÖS FENYALAK A imagas-tátrában. 17 a benne tenj-ész Naslurtiiim silvestre. R. Rr. 2 3 cm hosszú liatal fez idei) hajtásaival szinte zöldre festette, a jégnek nyomát sem láttam. Ugj'anazt tapasztaltam januárius 2-án és februárius 1-én a Tátra-Füred és Tátra-Lomnicz között fekv lelhelyen is, a hol februárius 1-én a A^astmiium-on kívül egész moszatvegetácziót találtam. Mindezekre pedig azért tértem ki, mert ezzel eleve óhajtom megálla- 3. rajz. Liiczfcny-csoport Tátra-Füred cs Tátni-Lomnicz között. pítani azt, hogy a kérdéses fenyalak csakis olyan helyeken fordul el, a melyek» állandóan «vízben bvelkednek, vagyis ahol a víz télen át sem fagy be, a milyen forrás a Magas-Tátra déli lejtjén több helyen található. E fenyveket»csoportosan«csak a források közvetetlen közelében találtam, mert minél tovább kísértem figyelemmel a víz lefolyását, annál inkább ritkult ez a fenyalak. Xövcnytani IvíJzleméiiyck. l'.iu.'i. I\'. kiuet, 1. fiizet. ^

20 »Einige 18 RÓTH RÓBERT A 3. rajz a Tátra-Füred és Tátra-Lomnicz közötti csoportból tüntet fel két ilyen fenyt.* Az egyik körülbelül 4 m magas, a másik a maga nemében egyike a legmagasabbaknak méternyi. Egész külsejük nagyon emlékeztet a Picea excelsa Link. lusus pendula Jacques et Hérinco alakjára. Az elágazás a kisebbik alakon olyannyira sr, hogy a fhajtás folytatását, azaz végét egyáltalában nem látni, és az évi hajtások, amelyek a normálisnál jóval rövidebbek, szintén alig észlelhetk. A törzse nem is egye- 4. rajz. Luczfeny-csoport a Hági incllcki forrásvidékrl. nes ; valószín, hogy többször fhajtást cserélt. Tülevelei rövidek és merevek. Ez a fenyalak egyébiránt nagyon emlékeztet arra a mocsári fenyre, szinte hasonmása annak amelyet Berg** Livlandból közöl. * Az összes fotográfiák Guhr Mihály dr. tátra-szcplaki forvostól valók. ** Gráf Fr. B e rg : oder Sumpffichte. Tafel X. Spielartcn der Fichte«. Dorpat Krunimfichtc

21 «KÜLÖNÖS FKNYÖALAK A MAGAS-TÁTRÁBAN. 19 A mellette lev nagyobbik alak növekedése és elágazása alsó felében egészen normális ; fölfelé azonban az évi hajtások mindinkább rövidebbek és ott, ahol a fhajtás ívszeren meggörbül, már egyáltalában alig láthatók. Az elsrend oldalhajtások a másod- stb.-rendekkel együtt, különösen a törzs fels felérl csaknem lecsüngenek, a fhajtás azonban mindvégig megmaradt. A llevelek itt is a normálisnál rövidebbek és merevebbek. A 4. rajz a Hági melletti forrásvidékrl való. E három feny közül alakjukra és elágazásukra nézve kett megfelel a fönt említett két alaknak.* a harmadik pedig inkább a»karos luczfenyre«*' emlékeztet. Valószín azonban, hogy ez utóbbinak a fhajtása is valamikor ívszeren meggörbülve lefelé ntt ; csakhogy idközben talán hónyomás következtében letört és így fejldött a vízszintes irányban ntt elsrend oldalhajtásból a két függleges másodrend hajtás. E leírt fenyvek, valamint a többi is, a melyeket a jelzett helyeken láttam, úgy alakjukra, növekedésükre, illetve elágazásuk módjára, valamint az elfordulási viszonyaikra nézve is egészen megegyeznek azokkal, melyeket részint C a s p a r y *** Poroszország keleti részében, részint pedig B e r g Livlandban észlelt és részletesen leírt ; legföljebb azzal a különbséggel, hogy vanjvözöttük néhány olyan átmeneti alak is, a mely nag^í-ságánál fogva szinte túltesz a típusos mocsári fenyn. Caspary azt is említi, hogy a mocsári fenyvel vegyest tenyésznek egészen normális alakok is, továbbá, hogy az átlag 30-évcs mocsári fenyvek csak 4 6 m 5. rajz. Fafíy következtében elgörbült lúczfenytörzs. magasak. A fhajtást illetleg kétféle alakot különböztet meg : a) olyanokat, a melyeknek fhajtása sohasem pusztult el és a melyek bizonyos magasságban mégis meggörbülnek, és b) olyanokat, melyeknek a fhajtását fagy tette tönkre még pedig rendesen többször cs ezeknek az egész törzse többé-kevésbé görbe. E kétféle alak elfordul nálunk is. Hogy a törzs egyenes növekedését miként zavarta meg a fagy, azt bizonyítja az a fiatal feny is, amelynek a csúcsát az ;">. rajzon láthatni.. ilakjain * Az egyik valósággal sátort képez, amely sajátosságot B e r g különösen hangsúlyoz. liviandi feny- **Filarszky Nándor:»A lúczfcnyö (!'. excelsa Link) alakváltozásai. Természettud. Közlöny, LVI. P(3tfüzet. 19Ü0. *** Róbert Caspary: :>Die Krummfichte, eine markkrankc Form«(Picea excelsa Link form. acgra myclophthora). Schriften der phys.-ökononi. Gesellschaft zu Köniisberg XV

22 . 20 RÓTK RÓBERT illeti ; st Berg ugyanazt állítja, ami a mocsári feny elfordulását és alakját tovább következtetve hangsúlyozza, hogy ott ahol lápos a talaj legyen az a fenyrégió bármely helyén is, kell hogy az ilyen fenyalak elforduljon. Az olyan lápos helyeken azonban, ahol a turfa még csak kevéssé mállott, illetve még nagyon mohás, ott szerinte mocsári feny nincsen.* 70 cm.-nyi nála a legalacsonyabb, és több méternyi magas a legnagyobb alak. Azonkívül említ olyan mocsári fenyveket is, a melyek a boszorkányseprütípusra emlékeztetnek. A milyen például Hági mellett is van. Caspary mindössze egy esetben, még pedig mocsári fenyn észlelt középnagyságú tobozt, melynek magvai azonban normálisak voltak ; viszont Berg nagyon sokszor látott különböz nagyságú tobozokat. Ugyanezt mondhatom én is, aki a középnagyságúaknái kisebbeket is láttam. Ami már most az okát illeti annak, hogy a mocsári feny éppen ilyennek n, vagyis hogy a fhajtás bizonyos magasságban ívszeren meggörbülve lefelé vagy vízszintesen tovább n, erre egyelre bajos helyesen megfelelni. Caspary annak idején megállapította, hogy a mocsári feny bélszövete sárgás-barna szín, és hogy tele van hosszúkás és köralakú likacsokkal. El is nevezte bélszövetben beteg fenynek : forma ;>aegra myejoplülioran A többi szövetét e fáknak mind egészségesnek találta és penészgombának vagy bogárrágásnak nyomát sem látta. Ebbl kifolyólag hajlandó a beteg bélszövetei a feny görbe alakjával ok- és okozati kapcsolatba vinni. Értekezése végén mégis bevallja, hogy a meggörbülésnek igazán csak helyi oka lehet.** Berg, aki szintén sok mocsári fenynek a bélszövetét vizsgálta, egyenesen tagadja, hogy a beteg bélszövet oka lehetne a feny, illetve fhajtás meggörbülésének. Ezt annyival inkább állíthatta, mert nagyon sok rendes növés feny bélszövetében hasonló beteg jelenségeket talált ; és viszont sok mocsári fenyben ezeket nem észlelte. Szerinte tisztán csak az állandóan nedves, illetve lápos talaj oka e fenyalak keletkezésének ; még pedig az olyan állandóan ttedves talaj, a melyben a turfa kevésbé mohás és /Ví/ elmállott. Sok gyakorlati esetre hivatkozva említi, hogy mihelyt az ilyen lápokat lecsapolják.^ a legtöbb mocsáii feny normálissá lesz, amennyiben a görbe fhajtás ismét kiegyenesedik vagy pedig t'ij függleges hajtást fejleszt ; hogy az ilyen víztl mentessé lett talajban íij mocsári fenyöalakok már többé nem is képzdnek. A mit egyébiránt Caspary esete is bizonyít, aki egy mocsári fenyt átültetett a königsbergi botanikai kertbe, ahol annak lecsüng fhajtása nemsokára kiegyenesedett. Ennek az analógiáját például Hági mellett is látni. Itt ugyanis lent a katlanszer völgyben, közvetetlenül a források mellett tenyész fenyvek típusos mocsári fenyalakok ; a lejtn, illetve a völgy peremén állók még többé-kevésbé átmeneti»pendula«-a\akok ; és túl az úton, ahol nincsen forrás, már egészen normális alakúak a fenyk (6. rajz). Hogy eme fenyalakok csakugyan helyhez kötött képzdések, bizonyítja az is, hogy bár tobozokat, illetve magvakat fejlesztenek * Lásd a 21. oldalt. ** Lásd a 117. oldalt.

23 KÜLÖNÖS FENVÜALAK A MAGAS-TÁTlíÁBAN. 21 terjednek cl nagyobb körben, a szomszédos száraz területeken, hanem mindig csak bizonyos helyekre szorítkoznak. Viszont azonban az állandó vízbség egymagában szintén nem lehet egyedüli oka a feny elgörbülésének, mert helyenként nnek a mocsári fcnyvekkel vegyest egészen rendes alakú l'enyvek is. A hmérsékleti és egyéb meteorológiai viszonyok között ilyen csekély területeken szinten nem lehet -^ r. ^', ^í^- ^V^. 6. rajz. A luczfenynek átmeneti»pendula«-alakjai a Hági mellett levü völgyben. számbavehet különbség. Itt tehát a vízen kívül más körülmény is szerepel ok gyanánt. Talán megközelítem az igazságot, az okot, ha Berg felfogásának megfelelen az említett helyeken elforduló mocsári fenyvekre nézve szintén azt állítom, hogy csak az a bizonyos lápos talaj cs az állandó vízböség egyiüles hálása szolgál okául annak, hogy ott ilyen fenyalakok képzdnek. Ez a körülmény bizonyára állandó zavar gyanánt szerepel a tápláló anyag fölvételében, vagyis a gyökerek mködésében.

24 «22 FUTÓ MIHÁLY Futó Mihály: Polypodium vulgare L. és Polypodium vulgare 7. serratum Willd.* (3 eredeti rajzzal.) Ha azt mondom, hogy edényes virágtalan növényeinknél mostanában a varietásokra, subvarietásokra és a formákra való felosztást, azaz részletezésöket a túlságba viszik, csak az igazságot mondom ki. A mi vidékünkön elforduló egyes fajok alfajainak a száma temérdek, pedig megkülönböztet bélyegeik alig számbavehetk ; ne vegyünk mást példának, mint a Scolopendrium vitlgare-i** melynek már hosszúsági, szélességi viszonyát cm-méretek szerint állapítják meg és így részletezik ; de ilyenformán is csak a típusos Scolopendrium vulgare marad. Ennek következtében nagyon sok páfrányunk neve»nomen collectivum«-má lett, alatta a varietásoknak, subvarietásoknak és a formáknak egész raját kell érteni. A fentiek egészen elmondhatók a Polypodium vulgare-rólis. Linné vspec. plánt oldalán írta le e növényt, mint típust ; kisebb felosztást, alsóbb megkülönböztetést egészen mellzött. Már a W i 1 1 d e n o vv-féle kiadásban*** egész serege van a kisebb megkülönböztetéseknek. M i 1 d e e munkát tovább folytatta, úgy hogy jelenleg e névben : Polypodium vulgare L. minden varietását, subvarietását, formáját és lususait egybefoglalva 27 apróbb, leírás alapján állítólag jól megkülönböztethet eltérés értend. + M e 1 1 e n i u s találta azt, hogy a páfrányoknál a levél erezete, ennek másod-, harmadrend elágazása nagyon lényeges jelentség, hogy ennek alapján biztos és alapos osztályozást lehet végezni. Az kora óta ez mintegy váz húzódik végig a Filicinae alosztály feloszlatásánál. Maga S a d e - b e c ktt is elismeri ezt, midn igy szól:»a levélerek elrendezkedése és elágazása rendkívül változatos, és ez okból a páfrányok rendszertanára kiváltképpen a fosszilis alakokra vonatkozólag nem jelentségtelen, mivel kapcsolatban a végs levélsallangok alakbeli viszonyaival többnyire a fajoknak és nemeknek egyedüli megkülönböztetésére és elkülönítésére szolgál. A Polypodium vulgare levélerezete a L u e r s s e n^tt ismertette levélerezet-formák közül a»nervatio Eupteridis«közé tartozik:»a szöglet, melyet az egyenes vonalban a levélszéléhez futó másodlagos erek a férrel képeznek, középértéket számítva 3 4.«* Elterjesztette K ü m m e r 1 e J. Béla a növénytani szalíosztálynak évi október 12-ikén tartott ülésén. ** L. G e i s e n h e y n e r : Die Rheinischcn Polypodiaceen p *** Willdenow: Spec. plánt. V. p. 173; a P. vulgare alfajaiként a következket említi fel : ^ auriímn, y serratum, sinuatuiii, s cainhricuin. t M. Goldshmidt-Geisa: Tabellcn zur Bcstimm. d. Pteridophytenartcn, Bastarden und Formen etc. p tt E n g 1 e r - P r a n 1 1 ; Die natürl. Pflanzenfamilien I. Teil 4. Abt. p. 55. ttt Ch. Luerssen: Die Farnpflanzen oder Gefássbündelkryptogamen (Pterydophyta), p