Szeretet 1 és Szeretetteljesség 2

Átírás

1 James R. Gordon Szeretet 1 és Szeretetteljesség 2 Fordította: Kudlik Ildikó, Lektorálta: Hegedűs Dóra, Fejezetek 1. A szeretet természete 2. Szeretetteljesség: A szeretet megélése 3. A hit kreatív ereje 4. A szeretet, mint dinamikus energia 5. Szerelembe esés 6. Önmagunk és mások szeretete 7. Isten szeretete 8. Szeretetteljes kapcsolat fenntartása 1 A love szót - akár kis betűvel, akár nagy betűvel szerepel az eredeti szövegben - a szeretet szóval fordítottuk, kivéve azokat a kifejezéseket, amelyekben a magyar nyelv a szerelem szót használja. 2 Az angol loving szó egy folyamatosságban lévő szeretet kifejeződést jelent, amit magyarra a szeretetteljesség főnévvel fordítottunk. 1

2 Első Fejezet A szeretet természete Mint kultúránk történetében talán még soha, egyre inkább megjelnni látszik a szeretet és szeretetteljesség kérdése életünkben. Ilyen vagy olyan formában egyre jobban dominálja médiáinkat és reklámiparunkat is. Könyveket és magazinokat olvasunk a szerelemről és a kapcsolatokról. Amikor bekapcsoljuk a rádiót, szerelmes dalokat hallhatunk. Filmeket és TV show-kat nézünk románcokról, és szerelmi csalódásokról. Szemináriumokra, elvonulásokra és támogató csoportokba járunk, ahol szakértői válaszokat kapunk a szerelem természetéről és arról, hogy hogyan hozzunk létre még több szeretet életünkben. Újságcikkek jelennek meg abból a célból, hogy megválaszolják párkapcsolatainkra és másokkal való együttlétünkre vonatkozó kérdéseinket. Fontos időket élünk: elkezdtünk ráébredni a szeretet fontosságára, ami iránt nagyobb az érdeklődés most, mint bármikor azelőtt. Gondoljuk csak végig a következőket egy pillanatra. A templomot kivéve, milyen gyakran hallunk a szeretetről Isten és a mi Istenhez való hasonlatosságunk összefüggésében? A vallás terminológiáját kivéve, milyen gyakran halljuk a szeretetről azt, hogy az egy tulajdonság, az atya-fiú-szentlélek hármasának mélyében rejlő központi jellemző, amelyből mindannyian származunk? Ezek fontos kérdések, mert anélkül, hogy megértenénk Isten természetét, nem lehetséges, hogy megértsük a szeretet természetét, és ez fordítva is így van: anélkül, hogy értenénk az igazságot a szeretetről, nem érthetjük az igazságot Istenről. Kultúránkban gyakran gondoljuk azt a szerelemről, hogy különféle fajtái és megjelenési formái vannak. Úgy beszélünk szerelemről a románcban, a gyermekünk iránt érzett szeretetről, a hobbink iránt érzett érdeklődésünkről, egy különleges hely vagy dolog iránt érzett érdeklődésünkről, mintha mindegyik egy kicsit más lenne, mint a többi. Oly sok embert és dolgot szerettünk már életünkben, hogy bizonyosan mindegyikünknek van elképzelése arról, mi a szeretet, és mi nem az. Ugyanakkor csak kevesen ismerjük Isten szeretetét. Anélkül, hogy megismernénk az Ő Szeretetét, csupán a szeretet azon megjelenési formáinak visszatükröződéseit látjuk, amelyek valamelyest eltorzultak olyan mítoszok, és zűrzavart keltő féligazságok által, amik nem a teljes megismerésen alapulnak. Ugyan ezek is nevezhetőek szeretetnek, viszont valószínűsíthetően ezek nem a szeretet valós formái. Mi a Szeretet? Kezdjük a Szeretet megismerését néhány alap koncepció letisztázásával. Az, hogy miért írjuk a Szeretet szót nagybetűvel, mindjárt kiderül. 1. Isten a Szeretet; minden Isten Szeretetéből született, és magában foglalja az Ő Szeretetét; minden Isten Szeretetének kifejeződése; minden dolog lényege végeredményben, Isten Szeretete. 2. A Szeretet egy sugárzó létállapot. Semmit nem kutat. Nem vágyik semmire. Csak VAN. 3. Amikor valakire vagy valamire ráirányítjuk a Szeretetet, az teljes egészében önzetlen, csak a fókuszában lévő tárgy jól-létére koncentrál. 2

3 4. A Szeretet feltétel nélküli. A Szeretet teljes mértékben mentes a kötődésektől, a több és kevesebb, jó és rossz, magam és mások, a most és máskor, itt és ott, vagy bármi más polaritásán túl létezik, ami meghatározhatná vagy limitálhatná azt. Közülünk csak néhányan tapasztalták meg tudatosan, közvetlen és torzítatlan formában Istent, és így csak kevés ember látta és ismeri az Ő Szeretetének tökéletességét, tiszta hamisítatlanságát, és teljességét. Emiatt azok, akiknél ez a közvetlen megtapasztalás hiányzik, összezavarodnak azt illetően, hogy valójában mi a Szeretet és mit jelent a Szeretetteljesség. Mindazon élményeink, amelyek a szeretet fogalmával kapcsolatosak, gyakran csupán a világ szeretet-értelmezését tükrözik vissza. Ezek a szeretet értelmezések a gyermekkori szerep modelljeinken, mások által megélt tapasztalatokon, kultúrális hiedelmeinken és érzelmi ragaszkodásainkon alapulnak, és vannak olyanok is, melyeket a média hoz létre, illetve a különféle hősökről alkotott elképzeléseink befolyásolnak. Mindezek teljes mértékben eltérnek a Szeretet azon igaz formájától, amely Isten szívében él. Így ebben a könyvben a szeretet (kisbetűkkel írva) szót a szó hétköznapi értelmében használjuk. Más szóval, a szeretet szó arra a szeretetre utal, amit oly gyakran használunk a szeretet kifejezésére, de ami valójában nem az. Ez a szeretet-élmény, amit mi szertetnek nevezünk, szenvedélyről, ragaszkodásról, izgalmakról és a szárnyalásról szól,azonban ezek valójában nem a Szeretetet jelentik. Ha ezeket csupán emberi szeretetnek neveznénk, az nem lenne igaz, mert minden ember képes megtapasztalni és kifejezni Isten önzetlen, hamisítatlan, feltétel nélküli Szeretetét. Tehát, amikor a Szeretetre utalunk, akár mint az Ő egyik aspektusára vagy egy bennünk lévő aspektusra gondolunk, azt mostantól nagy-betűvel írjuk, valamint ezt a Szeretetet Szeretetteljességnek fogjuk nevezni, amelyre majd a következő fejezetben térünk ki bővebben. Szeretet vagyunk Legtöbbünk abban a hitben él, hogy szükségünk van valamire, vagy valakire, akit szerethetünk, illetve, hogy szeressenek bennünket, máskülönben üresnek érezzük magunkat. Magunk vagyunk a Szeretet, már Szeretve vagyunk, és már bőségesen van bennünk Szeretet. Ebből a fajta szeretetből nincs hiány. Mivel tényleg Isten képére és hasonmására teremtettünk. 3 A Szeretet végeredményben az, akik vagyunk, és amikor teljességében felismerjük azt, akik vagyunk, akkor megismerjük és megéljük azt a Szeretetet, amely már valójában a miénk. Előfordulhat, hogy olvasóink egy része máris szkeptikus. Ez a fajta látásmód végül is nagyon eltér attól, amelyet a filmekben látunk, vagy az újságokban olvasunk. Sokan éveket töltenek azzal, hogy a szeretetet keresik, abban a hitben, hogy szükségük van egy adott emberre vagy dologra azért, hogy az öröm- és a megelégedettség érzését megtalálhassák általuk. Tanulmányozták azt, hogy mi a legjobb módja annak, hogy barátokra tehessenek szert, és befolyásolni tudjanak másokat. Utána jártak annak is, hogy mi számukra a legmegfelelőbb ruha, haj viselet vagy kozmetikum. Megtanulták szelektálni az embereket aszerinthogy kit engednek közel magukhoz ki legyen szeretetének a tárgya és kinek engedjék meg, hogy szeresse őket. Valószínű, hogy a fentieket nem neveztékk a szeretet tanulmányának, de többségük mégis rengeteg időt töltött az elfogadás, vonzalom és meghittség témáival, amelyek a szeretet ismertetőjelei, a szeretet egy limitált értelmezésében 3 Mózes 1:26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; 3

4 Alapjában véve, nincs semmi rossz a Szeretet keresésében, mivel a földi lét nagyrészt arról szól, hogy megtanuljuk mi a Szeretet. A Szeretet elengedhetetlen a teljesség- és boldogságérzetünkhöz, mivel Szeretet nélkül az élet nagyon magányos és üres. Mégsem tudjuk még mindig, hogy ténylegesen mi a Szeretet, és hogy azt valójában hol találhatjuk meg. Csak egy szeretet van Legtöbben a szeretet fogalmát az emberek közötti párkapcsolatokkal társítják; utalhat a szó anya és gyermek, barát és barát, szerető és szerető közötti romantikus szeretet kapcsolatra. Bár a szó ebben az értelmezésben is igaz, ugyanakkor korlátozó is, mivel szerethetjük Istent, az életet, a természetet, a munkánkat és a hobbinkat is. A Szeretet megjelenési formáinak, amelyeken keresztül megtapasztaljuk és kifejezzük azt, nincs se vége se hossza (emberek, helyek, dolgok),. Ugyanakkor, ha közelebbről megnézzük, és megértjük, hogy a Szeretet miről szól, rájövünk arra, hogy csak egy fajta Szeretet létezik. Bár lehet, hogy más-más szavakkal és megjelenési formákkal illetjük azt, az egyetlen Szeretet mégis, csupán Isten Szeretete, amelynek megjelenési formája az Ő bennünk élő eleven Lelke. A Szeretet van. Mi vagyunk a Szeretet. A lét egyszerűségében kapcsolat van a minden, és Isten lénye között, amiből minden létező való. A Szeretet a bennünk lévő Léleknek annyira meghatározó jellemzője, hogy mi, akik hajlandóak vagyunk megnyílni e nagyszerűbb részünk felé, természetes keresőivé válunk a Szeretet-megnyilvánulásának. Ezért van az, hogy sokan közülünk természetes igényt éreznek arra,- hogy támogassanak másokat, barátságosak és megértők, illetve kedvesek és adakozóak legyenek hogy számos olyan tulajdonságot fejezzenek ki, amelyeket mindig is a Léleknek tulajdonítottunk. A Szeretetteljes Lélek enyhe rezgése azt eredményezi, hogy elkezdjük keresni azt, hogy hogyan a fejleszthetjük spirituális oldalunkat, és hogy hogyan válhatunk Szeretetteljesebbé. A Szeretet benső fénye mindannyiunkban jelen-, és állandó mozgásban van. Egyikünk sem képes arra, hogy megérezze a benne élő örömöt és teljességet mindaddig, amíg nem él harmóniában ezzel a benső fénnyel. Jézus azt mondta Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. 4 Ez nem elvárás volt részéről egy jobban teszed, hogy, ha, hanem inkább egy hasznos tanács, a siker titka ahhoz, hogy hogyan találhatjuk meg mindannyian a boldogságot, amit annyira kutatunk. Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon miért jár dicsőítés a Mi Atyánknak jó cselekedeteinkért; a válasz egyszerű:a mi Szeretetünk és jó cselekedeteink valójában mindig az Ő szeretetének és jóságának általunk való kifejeződései. Ez az oka annak, hogy lényegében nem lehet az emberi Szeretetet Isten Szeretetétől elválasztani; Isten az egyetlen Szeretet forrás, és amikor szeretetteljesek vagyunk, akkor megengedjük, hogy az Ő fénye keresztül ragyogjon ratjunk. Az igazság az, hogy 5 A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk. 6 4 Maté Evangéliuma (5:16) 5 Pál Apostolnak Rómabeliekhez írt levele (5:5) 6 A Szeretet szónál nem használtuk nagy betűt, mert nem változtattuk meg az eredeti vátlozatot 4

5 Amikor a szeretet fáj Szívünk mélyén mindannyian egy Szeretetteljes kapcsolatra vágyunk. Szeretnénk ismerni, adni, kapni, és megosztani a Szeretetet. De ha egy pillanatra megállunk és rápillantunk a bennünket körülvévő úgynevezett szeretetteljes kapcsolatokra, gyakran konfliktusokat, kihívásokat, szomrúságot, veszteséget, zavarodottságot, fájdalmat, ki nem elégített elvárásokat és be nem teljesült álmokat találunk. Egy sor nehézséggel találkozunk, amelyek hamis benyomást keltettek bennünk a Szeretet természetéről, okot adva arra, hogy féljünk Szeretetteljesnek lenni, bíráljuk a Szeretetet, visszatartsuk Szeretetteljességünket, vagy elkerüljük a Szeretetet. Azonban, ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy mi is a Szeretet valójában - egy feltétel néküli, sugárzó és önzetlen létállapot - akkor nyitottá válunk annak lehetőségére, hogy minden szenvedésünk és zavarodottságunk valahonnan máshonnan ered. A félreértelmezés nem magából a Szeretetből, vagy a Szeretetteljességből, talán inkább a különféle adalékok -ból származik, amelyek eltorzították a Szeretet tisztaságát és tökéletességét. Szüleink minden bizonnyal szerettek minket, ugyanakkor emlékezzünk vissza arra, amikor azzal nyaggattak bennünket, hogy mit csinálhatunk és mit nem; emlékezzünk a büntetésekre és azokra a megvonásokra, amelyeket a mi érdekünkben tettek; de az is előfordulhatott, hogy nagyon elhanyagoltak bennünket vagy durván bántak velünk. Lehet, hogy barátnőink és barátaink szerettek bennünket, ugyanakkor a velük való kapcsolatainkban megjelent a féltékenység, harag vagy kiábrándultság érzet, vagy igazságtalanságok történtek, vagy akár elárultnak és visszautasítottnak éreztük magunkat. Szerettük a kutyáinkat vagy macskáinkat, majd megéltük elvesztésüket. Ha a fentiekre asszociálunk, amikor a szeretetre gondolunk, hogyan is hihetnénk el, hogy a Szeretet a valóságban egy csodás, örömteli és felemelő megtapasztalás? Nos, az első lépés az, hogy emlékeztetjük magunkat a Szeretet igazi természetére és Isten Szeretetétnek valóságára, amely hamisítatlan, önzetlen, feltétel néküli; ragaszkodásoktól, követelésektől és elvárásoktól mentes; ami lényünk fénye. Ha emlékezünk mindezekre, könnyebb észrevennünk, hogy az, amit eddig Szeretetnek hívtunk, valójában nem az. Amikor szerelmünk egy nap így esedezett nekünk Hogyan hagyhatsz el, mikor én annyira szeretlek?, valójában azt mondta Félek egyedül lenni. Ez a fajta szeretet a függőségről és a félelemről szólt. Amikor szüleink azt mondogatták nekünk Mindezt azért tesszük, mert szeretünk téged, ugyanakkor büntetésként éltük meg azt, amit kaptunk, akkor mindaz, ami történt, valójában csupán az ő saját frusztráltságuk, félelmük, és dühük levezetésére szolgált. Bár minden bizonnyal szerettek bennünket, valószínűleg nem Szeretet volt az, amit kifejeztek abban a pillanatban. A történelem során a különféle médiákon keresztül értesültünk arról, hogy mennyi féle érzelem és tett kifejezésére használják a szeretet szót, amelyeknek azonban semmi köze sincs a tényleges Szeretethez vagy a Szeretetteljességhez. Amint elkülönítjük azt, ami Szeretet, attól, ami nem Szeretet, valamint az igazságot a torzulástól, rájövünk arra, hogy a Szeretet soha nem bánt senkit, a Szeretet nem követel meg semmit, a Szeretet soha nem okoz veszteséget, és így tovább. Amikor kihámozzuk az igazságot a zavarból, kiderül majd, hogy a Szeretet csak van, és hogy a Szeretet jó, kedves, gyengéd-szívű, megbocsátó, megértő, együttérző és még sok más csodás dolog, amiről nyilvánvaló, hogy a Szeretethez kellene tartoznia, és a Szeretetteljességet kellene jellemeznie. Vajon honnan tudjuk, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyek ténylegesen a Szeretetteljességet jellemezik? Hogyan lehetséges az, hogy mindannyian tudjuk valahol mélyen, hogy milyennek kellene a Szeretetnek lennie, még akkor is, ha nem láttuk megjelenni azt ebben a világban? A válasz 5

6 egyszerű: onnan tudjuk, mert a Szeretet a bennünk élő Lélek legfőbb jellemzője, mindegyikünkben van egy hely, ahol a Szeretet igazi természete lakozik és mindig is lakozott. Megtalálni a szeretetet önmagunkban De hogyan találhatnánk meg ezt a Szeretetet önmagunkban? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy megtaláltuk? Hogyan lehet Szeretni anélkül, hogy megbántódnánk, vagy sebezhetővé válnánk? Ezek fontos kérdések - de mint a fejlődés és változás sok más aspektusával kapcsolatban is - először akarnunk kell azt. Isten végtelen Szeretetében soha nem erölteti Önmagát senkire; a Szeretet soha nem kényszerít senkit. Mégis mindig ott van kérésre. Jézus azt mondta, Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek 7, és ez pontosan olyan egyszerű, mint ahogyan hangzik; ez a legfontosabb első lépés: igazán akarnunk kell, hogy megismerjük és megtaláljuk a Szeretetet a valódi Szeretet, az igaz Szeretetet, a fájdalommal teli, szükségen alapuló szeretet -t helyett, amelyben oly sokan hittünk és amelyet oly odaadóan próbáltunk elérni. Abban a pillanatban, amikor elhatározzuk, hogy valóban meg akarjuk találni, meg akarjuk tapasztalni, és azután ki akarjuk fejezni az igaz Szeretetet, elindítunk egy folyamatot, amely elvezet bennünket ennek az igaz Szeretetnek a megismeréséhez. Ugyanakkor a vágy önmagában mégsem teljesen elegendő. Járnunk kell az ösvényt, amely elvisz bennünket ahhoz a megismeréshez, amire áhítozunk. Először meg kell nyitnunk magunkat a Szeretet felé, majd az utat is elő kell készítenünk annak érdekében, hogy az eleven Szeretet bennünk meglelhetővé, majd ezután kifejezhetővé váljék. Mivel a Szeretet mindig jelen van, ez nem kimondottan egy valamire irányuló új folyamat. Ez leginkább az elengedés folyamata, amelyben eleresztjük mindazt, ami megakadályoz bennünket abban, hogy Szeretetteljesek lehessünk - az ítélkezést, a félelmeket, és a téves hiedelmeket mindent, ami megakadályoz bennünket abban, hogy tudatosabbak legyünk, és kifejezhessük a Szeretetet, ami már most is a részünk; annak a valakinek a legnagyobb része, akik ténylegesen vagyunk. A szoros kapu és a keskeny út 8 Jézus azt mondta, Menjetek be a szoros kapun.... Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. 9 Ez a tanítás a legfontosabb a Szeretet és Szeretetteljesség kérdését illetően; három kulcsfontosságú elemet tartalmaz, amelyeket érdemes megvizsgálni: a kapu, az út, és az élet. A szoros kapu - a belépési pont - a mi kiindulási helyünk a Szeretet felé vezető úton. Ez a pont egy olyan hely, amit mindenki minden nap megtapasztal, bár valószínűleg nincs ennek a tudatában. Minden napot azzal kezdünk, hogy a kapuban állunk akkor, amikor először kinyitjuk a szemünket, azelőtt, hogy elkezdenénk gondolkodni és elfoglalni magunkat napi teendőinkkel. Akkor is ott tartózkodunk, amikor mély relaxációban vagyunk vagy meditálunk valójában, minden alkalommal ott járunk, amikor csendben vagyunk, nyugodtan, gondolatok és érzelmek nélkül, csakis a pillanatban létezünk. Ilyenkor, bármilyen rövid időre is, egyszerűen csak VAGYUNK, miden ragaszkodás, elvárás vagy megítélés nélkül. Saját lelkünkben öszpontosulunk az elmén, érzelmeken 7 Máté 7: Máté 7: Máté 7:

7 és a testen túl; ezek a belső csend pillanatai, amelyen keresztül be tudunk lépni és követni tudjuk az ösvényt, amely az életre visz!. Mint azt már korábban említettem, Isten az egyetlen valódi Szeretet (és élet) forrása. Minden pillanatban lehetőségünk van arra, hogy válasszunk aközött, hogy az Ő Szeretetére vagy a világ dolgaira fókuszálunk. Azáltal, hogy megnyitjuk a kaput és követjük az ösvényt, amit a kapu másik oldalán találunk, méginkább képessé válunk arra, hogy érezzük, ismerjük és megosszuk Isten bennünk lakozó Szeretetét. Vajon a keskeny az út mit jelent? Jézus a keskeny az út kifejezés alatt Isten végtelen, állandó és örök Szeretetétre utalt, amely mint egy eleven Szeretet áramlat van jelen bennünk. Ez az ösvény, amely az életre visz, - a legfontosabb út számunkra - és amelyen akkor járunk, amikor megengedjük, hogy a Szeretet belénk költözzön és kifejezést nyerjen általunk. A keskeny út -at a semlegesség ösvényének is nevezik, mivel amikor valaki ezen az úton jár,megtapasztalhatja a semlegessé, a ragaszkodásoktól és a vágyakozásoktól mentessé - válást. Lehet, hogy ellentmondásnak tűnik, mert korábban azt mondtuk, hogy ahhoz, hogy Szeretni tudjunk, akarnunk kell azt.; ugyanakkor pont ez az, amire gondoltunk, engednünk kell, hogy a Szeretet legyen az egyetlen vágyunk. Abban a pillanban, amikor a Szeretet összekapcsolódik valami megszerzésével - mint például valaki egyetértésével, valaki más szeretetével, egy magasabb szintű létezés igényével, vagy bármi mással - elveszítjük a semlegességünket. Elveszünk a világ különféle feszültségekkel teli energiáiban, (még szó lesz ezekről a kölönböző töltöttségű energiákról) ahelyett, hogy a Lélek egyszerű, Szeretetteljes lényében lennénk. A szeretetnek önmagáért valónak kell lennie. Abban a pillanatban, hogy feltételeket szabunk a Szeretetnek, elveszítjük semlegességünket, és megváltoztatjuk a Szeretet-megélésünk és kifejezésünk milyenségét. A Szeretetet magát nem változtatjuk meg, mert ismételten - a Szeretet csak VAN. Amit teszünk azonban, az az, hogy letérünk a semleges Szeretetteljesség ösvényéről; elkezdjük színezni a rajtunk keresztülfolyó tiszta Szeretetet, amely hozzánk érkezik, azután pedig általunk tovább folyik a világba a mindennapi életünk során - azáltal, hogy átszűrjük azt vágyainkon, elvárásainkon és ragaszkodásainkon - olyasmiken, amelyek az elménkből és az érzéseinkből erednek - elhomályosítva Isten Szeretetének tiszta fényét. Ahhoz, hogy megismerhessük a Szeretetet, és igazán Szeretetteljesekké válhassunk, el kell engedjük a Szeretethez társított különféle adalékokat, és meg kell engedjük, hogy az önmagában létezhessen. Meg kell, hogy engedjük, hogy a Szeretet kifejezésre juthasson általunk pont úgy, ahogyan Isten fejezi ki az Ő Szeretetét minden egyes pillanatban, megítélés, ragaszkodások és feltételek nélkül. Bár benső nyugalmunk maga a szoros kapu ugyanakkor ez, a folyamatosan jelen lévő feltétel nélküli Szeretet az az a keskeny út, amely aéletrevisz a Lélek örök létére, a Szeretetteljes létre, amely igazán csak ezen az ösvényen található, és sehol máshol. Egy folyamatosan változó világban semmi sem állandó, és végeredményben semmi sem bizonyos. De van egy dolog, ami soha nem változik, és ez Isten Szerető Lelke. Amint folyamatosan az Ő Szeretetét választjuk, örök életre találunk, amit az ég adta világon semmi sem vehet el tőlünk vagy semmisíthet meg. Amikor gyermek voltam, egy tanár rendszeresen eljött hozzám a benső világ szintjein, és az egyetlen dolog, amit megosztott velem az volt, Élj a jelen pillanatban! Élj a mostban! Éld a Szeretetet! Egy napot egyszerre, egy lélegzetvételt egyszerre, éld a Szeretetet! Amikor képessé válunk erre, megtanuljuk a semlegességben élést megtanulunk a keskeny úton járni. 7

8 Azért vagyunk itt, hogy szeressünk Fontos megérteniazt, hogy a Szeretet megtanulása fontos részét képezi élünk értelmének amiért ide jöttünk és testet öltöttünk az e bolygó által ajánlott élet iskolájában. Ne keseredj el, ha úgy érzed, hogy néhány régi hiedelmed megkérdőjeleződik, és ne keseredj el, ha úgy érzed, hogy nem váltál azonnal a Szeretet kifejezésének mesterévé. Valójában, csak kevesen tudják még igazán, mit jelent egyszerűen és tisztán Szeretni. Ez azonban rendben van. Elég csak akarni Szeretni és megnyitni magunkat a Szeretet egy új értelmezése felé. Minden itt kezdődik, a többi magától bekövetkezik. Őszinte vágy és valódi megértés által nyitjuk meg az ajtót, amelyen keresztül Isten bennünk élő tiszta Szeretete megtalálszik és másokkal megoszthatóvá válik. Szívünk és elménk valójában ajtónyílások, amelyeket tarthatunk csukva, vagy elkezdhetjük megnyitni azokat. Ez része szabad akaratunknak, és annak a lehetőségnek, hogy kreatívan élhessünk. Amint megnyitjuk ezeket az ajtókat, az Ő Szeretete elkezd keresztüláramlani rajtunk. Ennek eredményeként egy egyedi, közvetlen és személyes megtapasztalásban lesz részünk: a Szeretet mélyebb ismeretére, Isten bennünk élő Szeretetének mélyebb ismeretére teszünk szert; valamint annak mélyebb ismeretére, hogy kik vagyunk valójában, hogy kik voltunk mindig is: az Ő egyedi módon megszemélyesített kifejeződései. Meditáció: a királyi út Az egyik módja annak, hogy fejlesszük azon képességünket, amely által meg tudjuk tapasztalni a bennünk élő Szerető Lelket: a meditáció. Ez az egyik legjobb technika arra, hogy megtanuljuk látni és érezni a belülről folyamatosan áradó tiszta Szeretetet. Segít abban is, hogy észrevehessük a különbséget a spirituális semlegesség és a között, amikor elveszünk a világ dolgaiban, beleértve a testünk, elménk és érzelmeink energiáinak huza-vonáját. A következő fejlezetben található egy meditációs gyakorlat. Nagyon régóta tekintjük a meditációt a Lélekhez vezető királyi útnak, és az olvasót arra szeretnénk bátorítani, hogy rendszeresen végezzen meditációs gyakorlatokat, ha eddig még nem kezdte volna el 8

9 Második Fejezet Szeretetteljesség: A szeretet megélése A Szeretet és Szeretetteljesség nem pontosan ugyanaz. A Szeretet csak VAN. A Szeretetteljesség ezzel ellentétben, egy állandóan mozgásban lévő áramlata, vagy mozgása ennek a bennünk lévő tiszta minőségnek. Bár lehet, hogy a különbség hajszálnyinak tűnik, mégis nagyon fontos. A Szeretet Isten egyik megjelenési formája.isten Szeretetét és az Ő állandó jelenlétének ezt a megjelenési formáját egy szüntelen sugárzás jellemzi,ami soha nem áll meg, soha nem pihen meg, amit soha nem akadályoz semmi. Ez a Szeretet élő és dinamikus, a statikus állapot ellentéte. Isten Szeretete nagyon is élő, innen származnak eredetileg ezek a kifejezések: Isten élő Lelke és Isten élő jelenléte, stb. Valójában az élő jelző Isten minden tulajdonságára igaz, - ezek soha nem függetlenek Őtőle - mivel Ő egyszerűen és állandóan VAN (békesség, öröm, bölcsesség, megbocsátás, együttérzés, kedvesség, stb. formájában). Így, hasonlóan az előzőekhez, az Isten élő Szeretete kifejezés is értelmet nyer. Ez a folyamatosan jelen lévő, állandó és sugárzó Szeretet kifejeződés maga a Szeretetteljesség. Istenben, a kettő egy és ugyanaz, ugyanakkor azokban a viselkedési formákban, amellyel gátolni igyekszünk az Ő Szeretetétnek bennünk áramló folyamát, a két kifejezés közötti megkülönböztetés fontossá válik. Vannak, akik azt gondolják a szerelemről, hogy örökkévaló. Olyan kifejezésekkel élünk, mint sohavéget-nem-érő szerelem vagy hallhatatlan szerelem. Többségünk, azonban, már lemondott ezekről az ideákról, és úgy tekint ezekre, mint a fiatalság ostobaságaira, mint valószínűtlen dolgokra. Kiábrándultakká váltunk, mert gyakran az, amelyet halhatatlan és örökkévaló szerelemnek hittünk, végül nem lett az. Vajon egyszerűen csak félresikerült valami; vagy lehet, hogy arra kaptunk lehetőséget, hogy megtanuljuk megkülönböztetni a szeretet és Szeretetteljesség közötti jelentős különbséget? A statikus szeretet Ha közelebbről megvizsgáljuk, azt találjuk, hogy az a szeretet, amit többségünk eddig megtapasztalt és megértett, csak egy adott pillantban létezett. Ez a pillanat akár percekig is eltarthatott, órákig, napokig, hetekig vagy akár tovább is. Azonban mindez időhöz kötött, rövidebb vagy hoszabb időhöz. Ennek a szeretetnek van kezdete és vége, és amikor a szeretet megélésének végéhez érünk, gyarkan új lehetőség után nézünk, azért, hogy ismét megtapasztalhassuk ezt a vidámsággal, izgalommal és erőteljes energiákkal teli élményt. Még nem tanultuk meg, hogy hogyan lépjünk túl a szeretet időleges élményén, és lépjünk be a minden pillanatban jelen lévő, Isteni Szeretet állandó megélésébe. Még nem tanultuk meg, hogy hogyan lépjünk át a pillanatnyi szeretetből az élő Szeretetbe, a Szeretetteljességbe. Az úgynevezett szeretet statikus és pillanatnyi természetével ellentétben, a Szeretetteljesség egyfajta állandó megnyilatkozás, végek és kezdetek nélkül. Nem az a fontos, amit érzünk, hanem az, akivé válunk. Nem az a fontos, hogy másoktól mit kapunk, vagy hogy a körülményeink mire sarkallnak bennünket. Ehelyett a Szeretetteljesség - a Szeretet dinamikus folyama - lényünk egy stabil és központi jellemzőjévé válik; a Szeretetteljesség tudatára ébredünk és összangba hozzuk magunkat azzal; ami maga Isten, és az Ő állandó kifejeződése általunk. 9

10 A kapcsolat Isten Szeretete és az általunk ismert szeretet között jól látható János Apostolnak, ebből a gyakran idézett levélrészletéből: Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást. Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk: 10 Vödrök és folyók A vödrök és folyók analógiája segítségünkre lehet annak illusztrálásában, hogy mi a különbség aközött, amit mi általában szeretetnek gondolunk, és az igaz Szeretet között. Világi szeretet élményünk olyan, mintha egy vödörnyi Szeretetet vennénk egy végtelen forrásból, amit aztán felajánlanánk valakinek vagy valaminek. De a szeretet, amit a vödörben tartunk, mindig limitált lesz, így azután az is, amennyit adni tudunk belőle és az idő is, amely alatt adni tudjuk azt. A fentiekhez hasonlóan, sokan, a Szeretetet keresve haladunk keresztül az életen, üres vagy félig tele vödrökkel bóklászunk, valakit vagy valamilyen egyéb, rajtunk kívülálló élményt keresve azért, hogy megtöltse a vödreinket Szeretettel. Az élet így egy sor feltöltekezéssé válik, közöttük meghúzódó üresség és vágyódási periódusokkal. Ez az a fajta kiszámíthatatlan, bizonytalan, és csupán időszakonként előforduló Szeretet élmény az, amely az emberek többsége számára ismert. A Szeretetteljesség, ennek ellenkezőjeként, egy élő Szeretet folyó, egy Szeretet forrás, amely soha nem szűnik meg, és soha nem tűnik el. Azzal, ha szakadatlanul ezt a Szeretetteljességet választjuk, megengedjük önmagunknak, hogy Isten Lelkének ebben a bennünk élő végtelen és örök áramlatában éljünk; állandó kapcsolatban azzal a hellyel, ahol Istennel való benső egységünk él. Ezáltal a Szeretet maga, megtapasztalásaink egy állandósult jellemzőjévé válik, és sajátjává annak, akik vagyunk. A Lélek áramlatában állunk, ahonnan jöttünk, minden tettünkkel erre koncentrálva ahelyett, hogy korlátozott mennyiségű időleges szeretetet meregetnénk vödreinkkel. Végeredményben, mi magunk válunk a végtelen Szeretet élő folyójává. Bármi is történjen a világban körülöttünk, mi újra és újra a Szeretetet választjuk. Minden megtapasztalást és kapcsolatot egy lehetőségnek látunk arra, hogy megosszunk ebből a bennünk áradó folyamból. Ebben a Szeretetteljességben nincs hiány, nincs üresség, nincs magány vagy veszteség érzet. Bizonyára vannak olyanok, akik már- megtapasztalták ezt a sugárzó Szeretet áramlatot, de előfordulhat, hogy nem ismerték fel azt, annak valóságában. Lehet, hogy egy ihletett pillanatban éltük meg ezt, eltelített bennünket a Szeretet és az öröm és a szívünk felduzzadt a Szeretet jelenléte által. Lehet, hogy mély meditációban életük meg ezt, amikor a békesség és a teljesség csendje töltött el bennünket; ilyenkor nem csupán éreztük, de bizonyára tudatában is voltunk a Lélekkel való egységünknek. A kihívás mindannyiunk számára az, hogy abbahagyjuk azt, hogy vödrökön keresztül adjunk és kapjunk Szeretetet; illetve az, hogy ne azért keressünk embereket és eseményeket a világban, hogy azok által töltsük fel önmagunkat és a vödreinket.. Inkább tanuljuk meg azt, hogy hogyan élhetünk a 10 I. János levele 4:

11 Szeretet folyamában, amely állandóan jelen van bennünk; és ezáltal elágazásává válunk ennek a folyónak, amely azután kinyúl, hogy megérintsen másokat. Ez a tényleges jelentése a jézusi tanításnak, amely azt mondja...szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. 11, valamint,... az Isten világosság... Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, Meditáció a Szereteten Egy gyakorlat, ami segíthet bennünket abban, hogy felfedezhessük és megélhessük a fenti igazságot az, hogy a bennünk lévő Isten Szeretetén meditálunk. Találjunk egy csendes és kényelmes helyet, ahol nem zavarhatnak meg bennünet egy ideig. Azután, amint becsuktuk a szemünket, és ülő helyzetbe helyezkedtünk - nem fekvőbe (hogy ne aludjunk el) - azzal kezdjük a meditációt, hogy őszinte vágyat kezdünk érezni az iránt, hogy megleljük Isten élő Szeretetét. Kezdhetjük egy hangtalan imával, mint például ezzel: Mennyei Atyánk, a benső csendnek ebben a pillanatában, segítségedet kérem abban, hogy valóban megismerhessem a bennem lévő élő Szeretetet. A szavak pontos idézése nem szükségszerű, az azonban hasznos lehet, hogy egy pillanatot arra fordítunk, hogy kifejezzük őszinte vágyunkat arra, hogy megismerjük Isten Szeretetét. Következő lépésként engedjük el magunkat, csendesedjünk el, és váljunk nyugodttá; engedjük el a gondolatainkat és aggodalmainkat, valamint minden feszültséget és izgalmat. Van, akinek ez könnyen megy, főleg, ha már sok tapasztalattal rendelkezik a relaxáció, meditáció vagy vizualizáció területén. Másoknak lehet, hogy időt kell szánniuk arra, hogy gyakorolják ezeket a kezdő lépéseket azért, hogy el tudjanak lazulni, ki tudjanak engedni és valóban el tudjanak csendesedni bármikor, amikor szeretnének. 13 Amint megnyugszunk és elménk elcsendesedik a következő lépésként kézpzeljük el azt, amint körbe vesz és megemel bennünket a Lélek lágy és sugárzó fénye. Azt is elképzelhetjük, hogy a békesség egy bolyhos fehér felhőjén, vagy egy átláthatatlan buborékjában ülünk. Amint megtartjuk ezt a gondolatot egy ideig, egyszerűen megerősítjük magunkban azt az érzetet, hogy most már megnyugodtunk, most már békességben vagyunk. Megengedhetjük magunknak azt, hogy itt legyünk a mostnak ebben a pillanatában. Azután képzeljük el, hogy Isten Szerető Lelkének vízesésében ülünk. Lássuk, amint a Szeretet tiszta, kristályos folyója felülről alázubog a fejünkre és a vállainkra. Képzeljük el, hogy ez a Szeretet áramlat keresztülfolyik a teljes lényünkön, annak minden szintjén; megerősítésként mondjuk magunkban a következőket: A testemet elárasztotta Isten Szeretete. Az érzéseim Isten Szeretetében fürdenek. Elmémet Isten Szeretete csitítja. A lelekemet Isten Szeretete újítja meg. Ezek, és az ezekhez hasonló megerősítések támogatják a vizualizációt és bennünket abban, hogy egyre jobban ráhangolódhassunk arra a Szeretetteljes jelenlétre, ami állandóan ott él bennünk. Amint megjelent ez a tiszta kép az elménkben, itt az ideje, hogy elengedjük gondolatainkat, és a Szeretet képére koncentráljunk. Egyszerűen koncentráljunk a Szeretet folyamára, amint az felénk 11 Részlet János Evangéliumából 15:12 (Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.) Részlet János Apostól első leveléből 1:5-7 (És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől) Gondold végig a következő tanítást, Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! - Zsoltárok könyve 46:

12 áramlik és áthalad rajtunk; tartsuk addig figyelmünket ezen az egyetlen képen, ameddig kényelmes. Egy-két perc is maradandó élmény lehet, azonban húsz-harminc perc az, ami ajánlott. A lényeg, hogy tisztán fókuszáljunk a Szeretet folyamának képére. Ha az elménk elkalandozik, lágyan tereljük vissza koncentrációnkat a fókuszpontra egy olyan megerősítéssel, mint például: Szeretetet látok, csak Szeretetet, csak Szeretetet. Az itt előadott gyakorlat megerősítéssel és vizualizációval kezdődik, aztán fegyelmezett koncentrációba megy át, amely az igazi meditáció első fázisa. A lépéseket a következőképpen lehet összegezni: 1. Lazítsd el a testedet, csendesítsd el az elmédet, engedd el a nap gondolatait 2. Koncentrálj a Lélekre egy elképzelt kép formájában, erősítsd meg magadban a benső csendességet, és kérj támogatást, amint elkezded a meditációdat 3. Képzeld el Isten Szeretetének vízesését, annak tisztaságában és tökéletességben, majd képzeld el, amint az fentről keresztül zubog rajtad, és tartsd ezt a képet koncentrációd fókuszában percekig A gyakorlat végén gyengéden helyezzük át a fókuszunkat a külső világba. Adjunk magunknak egy kis időt arra, hogy érzékelni kezdjük, ami éppen végbemegy bennünk. Gyakorlással meg fogjuk látni, hogy képesek vagyunk kapcsolatba lépni a Szeretet élő jelenlétével, és hogy tényleg elkezdedjük azt magunkkal vinni a külső világba, amint elindulunk napi teendőinket intézni. Amint tökéletesen elsajátítottuk ezt, vagy egy ehhez hasonló gyakorlatot, készen állunk arra, hogy tovább lépjünk, oda, amit úgy nevezünk aktív meditáció. Ekkor a figyelmünket egyszerűen a Szeretet áramlatában tartjuk, és követjük azt egyre magasabbra és magasabbra, a tiszta Szeretetig, ami Isten Szíve. Bizonyos értelemben elkezdjük meglovagolni Isten Szeretetét, és hagyjuk, hogy az elvigyen bennünket az Ő Szerető Szívébe. Amikor megtapasztaljuk a Szeretetteljesség élő jelenlétét önmagunkban, bebizonyítjuk önmaguknak, hogy az Ő Szerető Lelke bennünk lakozik; hogy az mindig is ott volt, és mindig ott lesz, attól függetlenül, ami a világban történik. Arra eszmélünk majd, hogy a semleges Szeretetteljesség otthonában nincsen szükség, nincsen fájdalom, nincsen bíráskodás, sem félelem. Azáltal, hogy aktívan kutatjuk a Szeretet Szellemét önmagunkban, felfedezzük az igaz, örökkévaló Szeretetet, amely mindannyiunk számára megadott. Amint folyamatosan ezt a Szeretetet választjuk, Isten Szeretetének élő közvetítőjévé válunk, bárhová menjünk és bármit csináljuk. És ekkor történik meg az, hogy igazán és teljes mértékben Isten képére és hasonlatosságára 14 élünk és beteljesítjük Jézus egyik legfontosabb tanítását: Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok Mózes 1 Könyve 1:26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; János Evnagélima 13:

13 Önmegismerés a Szeretet által Isten Önmagát az Ő Szeretetének folytonos mozgásán és feltétel nélküli megosztásán keresztül tapasztalja meg. Amint a Szeretetteljesség folyama áthalad rajtunk, rátalálunk Istennel való egységünkre, és megismerjük azt igazságot önmagunkkal kapcsolatban, hogy mi magunk az Ő cselekvő kifejeződései vagyunk. Amíg nem értjük meg, hogy mindennek a forrása a Szeretet, és nem találjuk meg a Szeretet önmagunkban élő jelenlétét, addig csak passzívan tapasztaljuk meg azt, azok által a vödörnyi szeretetek által, amit a világ számunkra felajánl; azonban továbbra is az elkülönülés illúziójában élünk. Bár lehet, hogy az Ő gyermekinek tartjuk magunkat, és képzeletünkben megjelenik a teljes teremtés egysége; ugyanakkor addig nem ismerhetjük meg ezt az egységet, ameddig személyesen meg nem tapasztaltuk a Szeretetet, ami bennünk él. Pontosan úgy, ahogyan Isten Önmagát a Saját Szeretetteljességén keresztül ismeri meg, mi is azáltal válunk teljessé, örömtelivé és ismerjük meg önmagunkat, hogy osztozunk ugyanebben a Szeretetteljességben. Az állandóan jelen lévő forrás Bármikor és bárhol is tapasztaljuk meg az igaz Szeretetet, lehetőséget kapunk arra, hogy megtaláljuk Istent; minden vödörnyi Szeretettel eljuthatunk annak Forrásához. Ha éberek vagyunk megéléseinkben, észre fogjuk venni ennek a rajtunk keresztüláramló dinamikus energiának az érzetét és karakterét.ugyanakkor válhatunk olyanná is, mint sokan, akik soha nem tapasztalják meg a Szertetet annak, ami valójában az; inkább ragaszkodóvá és függővé válnak a rajtuk kivül álló Szeretet forrásaiktól, amelyek olyanok, mint a vödreik, amelyek soha sem a Szeretet igazi forrásai. Ahelyett, hogy hagynánk, hogy a Szeretet segítsen nekünk felfedezni a végtelen Szeretetteljesség jelenlétét önmagunkban, függőkké váltunk a szeretlek -től, vagy a tetszik nekem itt -től, vagy a szeretem ezt, ami most van -tól. Ez a világi szeretet, akárcsak a vödreink, csak egy adott pillanatban létezik. Ez a fajta szeretet csak épp itt és most van. Amint továbblépünk a következő pillanatba, és magunk mögött hagyjuk ezt a fajta szeretetet, az ott marad abban a pillanatban, ami már örökre elmúlt. Ezzel ellentétben, ha megmaradunk a Szeretetteljesség tudatosságában, a Szeretet követ bennünket bárhová megyünk. Soha nem hagy el bennünket, és mi sem hagyjuk el azt soha. Ugyanúgy, mint a Szerető Isten, ahonnan a Szeretet származik, a Szeretet velünk van minden tettünkben. Minden, másokkal való interakciónkban lehetőségünk van arra, hogy a Szeretettelejességet válasszuk, vagy valami mást helyette. Téveszméinkkel, ítélkezéseinkkel és érzelmi reakcióinkkal állandósítjuk az elkülönülés illúzióját. Elfelejtjük, hogy kik vagyunk valójában és szem elől tévesztjük életünk igazi célját. Amikor ezt tesszük, - és többségünk így tesz - tovább lépünk ugyan, de újra csak ugyanazokkal a leckékkel kerülünk szembe azért, hogy megtanulhassuk azokat. Ragaszkodunk illúzióink világához, pedig a Szeretet, amit keresünk, épp ott áll előttünk. A Szeretet bizonyítása Reális-e hinnünk abban, hogy a Szeretet itt és most rendelkezésünkre áll, bárhol legyünk is? Van olyan, akinek az a véleménye, hogy nem reális ezt gondolni, ami érthető is, hiszen kevesen 13

14 találkoztak még a hamisítatlan és tökéletes Szeretővel 16. Ahhoz azonban, hogy bizonyítani tudjuk az igazságot a Szeretettel kapcsolatban, meg kell találnunk az igazságot önmagunkban. Amint megtaláljuk a Szeretetet önmagunkban, a Szeretet önmagáért beszél majd, és rájövünk arra, hogy a tiszta Szeretet és a semleges Szeretetteljesség nagyon is életszerű és elérhető mindannyiunk számára. Azonban fontos tudnunk, hogy hitünk egy hatalommal bíró kreatív erő. Amit a Szeretetről hiszünk, fontos része annak a kreatív folyamatnak, amely meghatározza a Szeretet megélésének milyenségét önmagunk számára, valamint azok számára is, akikkel megosztjuk életünket. Azzal, hogy hiszünk a Szeretet létezésében, a Szeretet megélését valóságossá tesszük önmagunk számára; és ezáltal felfedezhetjükazt a valóságot, ami maga a Szeretet. 16 Lover magyarul szerető az angol nyelvben nem csupán emberre utalhat. Gyakori az angolszász kultúrában, hogy az Isten szó helyett a lover illetve szerető szavakat használják. 14

15 Harmadik fejezet A Hit kreatív ereje A Hit az elvárások, és a hiedelmek hatalmas energiákkal rendelkező erők bennünk, amelyek fontos szerepet játszanak mindennapi életünk tapasztalatainak alakításában. Kulcsfontosságú eszközök ezek, amelyeken keresztül Isten-adta kreatív képességeinket közvetítjük és fejezzük ki, valamint közös-létrehozókként cselekszünk Vele együtt.... Legyen néktek a ti hitetek szerint 17 ez egy jól ismert rész a Bibliából, amely a kreatív erőnkről szól, ugyanerről ír és talán még jobban rámutat a következő rész: Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek. 18 Többségünk őszintén vágyik arra, hogy megtalálja a Szeretetet, hogy Szeretetteljes legyen és arra, hogy örömteli és tartalmas kapcsolatokban éljen másokkal; hosszú évek óta ebben reménykednek, és ezért imádkoznak. Előfordulhat azonban, hogy az eltelt idő közben elcsüggedt, és akár keserű emberekké váltunk amiatt, mert úgy éreztük, hogy mellőzve voltunk, és végül magunkat, barátainkat és családunkat, vagy Istent kezdtük el vádolni mindezért. Csalódottságunkban és kiábrándultságunkban, lehet, hogy nem is tudjuk igazán, hogy imáink miért nem halgattattak meg; pedig a megoldás gyakran saját kreatív erőnkben rejlik, abban, amit szívünk mélyén hiszünk, és amit igaz hitünkben kérünk. Korlátozó hiedelmek Szeretettel kapcsolatos hiedelmeink hitünk erőművének nagyon fontos aspektusai. Ha szívünk mélyén azt hisszük, hogy Isten Szeretete nem elérhető számunkra, hogy az örömteli és szeretetteljes kapcsolatok nem reálisak, és hogy nem lehet ragaszkodásoktól és függőségektől mentesen élni, akkor egy olyan gondolkodásmódot sajátítottunk el,, amely limitál bennünket. Ezek hiedelemmintákká épülnek bennünk, amelyek azután világunkban, mint visszatükröződések jelennek meg. Amikor a Szeretetteljesség nehézzé, fájdalmassá, vagy elrérhetetlen élménnyé válik, úgy tűnhet, hogy bebizonyosodott számomra egy a Szeretettel kapcsolatos igazság, holott, amit valójában bizonyítottam, az nem más, mint a hitetlenségem kreatív ereje. Majd ez egy ördögi körré válik, főleg azok számára, akik zavaros és Szeretet nélküli háttérrel rendelkeznek. Sokan abban a hitben nőttünk fel, hogy a Szeretet fájdalmas és viszontagságos. Évekig kétséges volt számunkra, hogy a Szeretet egy gyönyörű és örömteli része lehet életünknek. Bár lehet, hogy messze járunk már a problémákkal teli gyermekkorunk tapasztalataitól és a múlttól, azonban ezek az élmények alakítják élményeinket még ma is. Lehet, hogy a múltat már magunk mögött hagytuk, mégis a hiedelmek, amelyeket onnan hoztunk magunkkal, még most is bennünk 17 Részlet Máté Evangéliuma 9:29 (Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint.) Márk Evangéliuma 11:

16 élnek. Mindaddig ezek alapján alakítjuk életünket, amíg úgy nem döntünk, hogy változtatunk ameddig fel nem ismerjük hitrendszerünket, és Isten-adta erőnket, amellyel irányítjuk azt. Isten két szándéka Az ember kreatív létrehozó képessége és Isten végső szándékai az ember számára gyakran nem egyeznek. Az Ő végső szándéka számunkra az, hogy Szeretetben, örömben, békességben és bőségben éljünk - minden csodás dologban, amit csak kívánhatunk magunknak. Isten Szeretet, és az Ő Szeretetteljességében csak a mi boldogságunk és boldogulásunk érdekli. Ezen felül, az is vágya, hogy mi ráeszméljünk az Ő jelenlétére önmagunkban az, hogy a választásainkon és istenség élményeinken keresztül lássuk meg azt, ami mindig is a miénk volt. Így aztán teljes szabadságot adott nekünk arra, hogy tapasztalatokat szerezzünk, élvezzük és kifejezzük önmagunkat beavatkozás nélkül, pont úgy, ahogy Ő is teszi. A szabad akarattal, ami mindannyiunknak megadatott, leginkább hiedelem, ragaszkodás, elvárás és félelem gátakat építünk, amelyek megakádalyoznak bennünket abban, hogy olyan Szeretetben, örömben és bőségben éljünk, ami igazán a miénk lehetne. Nem vagyunk mindig tisztában ezekkel az akadályokkal azonban ezek mégis serényen hozzájárulnak a napi tapasztalataink létrehozásához. Mint a mindent-szerető Atya gyermekei, igazán megérdemeljük, hogy adjunk, kapjunk és megosszuk a Szeretetet valamint részünk legyen az élet minden jóságában. Mint ahogy Jézus mondta,... tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot 19, de ha rosszul használjuk Isten-adta hitünk erejét, hogyan részesülhetnénk az Ő ajéndékaiban? És azután, ahelyett hogy megkapnánk azt, amit valójában megérdemlünk, csupán annyi jut nekünk, amennyit korlátozott hitünk megenged nekünk. Így, ahhoz, hogy megtalálhassuk a Szeretetet, amit keresünk, meg kell nyissuk magunkat arra a Szeretetre, ami állandóan jelen van bennünk; valamint a szívünket és elménket is meg kell nyissuk a Szeretet lehetőségére. El kell kezdenünk hinni a Szeretetben hogy itt van, hogy lehetséges, hogy elérhető és még abban is, hogy elkerülhetetlen. El kell engedjük ragaszkodásainkat, félelmeinket és megítéléseinket ahhoz, hogy elkezdjünk a Szeretet gyermekeivé válni. Amint hitet nyerünk a Szeretetben, új mintákat 20 hozunk mozgásba, amelyek megmutatkoznak, és amelyek hatására elkezdjük megnyitni az ajtókat. Ezeken az ajtókon keresztül pedig egyre jobban és jobban áramlik be majd a Szeretet a mindennapi tapasztalatainkba. Felelés-készsége 21 Nem szeretünk tévedni, és még kevésbe bevallani azt. És mégis, amikor felelősséget vállalunk, erősek vagyunk. Ilyenkor a hit kreatív ereje azt jelenti, hogy mindig hatalmunkban áll sorsunkat befolyásolni. Amikor megértjük életünk tényleges célját, amely amegtapasztalás, felfedezés és fejlődés, elkezdjük szeretettel fogadni hibáink felismerését. Ahelyett, hogy körülményeink áldozatának tartjuk magunkat, elkezdhetünk felelősséget vállani életünkért; és ezáltal válhat sajátunkká az az erő, amely mindig rendelkezésünkre áll annak érdekében, hogy azt a Szeretetettel teli és örömteli életet hozzuk 19 Lukács Evangéliuma 12:32 (Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.) Gondolkodási és viselkedési mintákat (a fordító) 21 Az angol szó response-ability szó szerinti fordítása felelősség készsége lenne. (a forditó) 16

17 létre önamgunk számára, amit keresünk. Mi a felelősség? A felelés készsége; annak képessége, hogy válaszadókká (felelőkkké 22 ) váljunk. Amint felismerjük, hogy életélményeink a bennünk élő hit és általános hozzáállásunk kreatív erejét tükrözik vissza, láthatóvá válik számunkra, hogy milyen óriási erő birtokában vagyunk; ami segítségével jobbá változtathatjuk életünket. Azáltal, hogy megértjük kik vagyunk Isten gyermekeiként, - akiket Ő az Ő hasonlatosságára hozzott létre - hálásakká válunk minden egyes látszólagos akadályért és megtanulandó leckéért. Ezek, mint lehetőségek vannak jelen életünkben, annak érdekében, hogy segítsenek nekünk tovább lépni a nagyobb örömteliségbe és Szeretetteljességbe. Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét. 23 Hiedelmeink és elvárásaink elménk aspektusai. Azonban, mi nem az elménk vagyunk. Az elme csupán egy eszköz, amely lehetőséget ad arra, hogy kifejezhessük a bennünk élő Lelket. Ha vannak is elménknek korlátozó gondolatai és hiedelmei, azokat, és önmagunkat is, meg tudjuk változtatni. Vajon, nem fordult még soha elő velünk, hogy megváltoztattuk a gondolkodás-módunkat valamivel kapcsolatban? Bármikor elkezdhetünk másképpen gondolkodni valamiről és új hiedelmeket tehetünk magunkévá. Ahogy Pál apostol írta, képesek vagytok arra, hogy: Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. 24 Kezdjünk háthinni a Szeretetben. Kezdjük hinni, hogy készen állunk és érdemesek vagyunk a Szeretetre nem a vödörnyi szeretetekre, amit a világ ajánl fel nekünk, hanem a bennünk élő Isten Lelkének végtelen Szeretetére. Abban a pillanatban, amikor elengedünk mindent, ami közöttünk és a Szeretetteljesség között áll, a Szeretet a miénk lesz. 22 A response angol szót, amelyből a responsibility (felelősség) szó származik két Magyar szóval fordítottuk az érthetőség kedvéért: felelet és válasz. (a fordító) 23 Pál Apostolnak Timoteushoz írt második levele 1: Pál Apostolnak az Eféziusbeliekhez írt levele 4:

18 Negyedik fejezet A Szeretet, mint dinamikus energia Amint megnyitottuk magunkat a Szeretet lehetségességére elkezdhetjük megfigyelni és tanulmányozni a Szeretet természetét. Természetesen, nem az elavult elmélet szerinti Szeretetét, amely arról szólt, hogy hogyan nyerhetünk meg másokat és hogyan lehetünk hatással az emberekre a saját érdekünkben; -hanem azt a Szeretetet, amely arról szól, hogy milyen élmény megélni, hogyan alakul ki, és mi történik velünk akkor, amikor megengedjük, hogy az önzetlen szeretet ott lakozzon bennünk, és kifejeződjön általunk. Az aktív energiák hatást gyakorolnak a környezetükre. A Szeretet is egy ilyen energia, folyton mozgásban van, és inspirálja a másokban élő Szeretetet valamint rezonál azzal. A Szeretet kiráz belőlünk mindent, ami nincs harmóniában a Szeretetteljességgel. Úgy, mint egy varázslatos ultrahangos takarító szerkezet, eltávolít mindent és megszabadít mindentől, ami nincsen harmóniában a Szeretet tisztaságával. Lehet, hogy nehéz elképzelni ezt a folyamatot a gyakorlatban, mert nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy a megtapasztalásinkról úgy gondolkodjunk, mint energiákról. Ugyanakkor minden energia, és így, amikor megtanuljuk a tapasztalatainkat is ennek látni, megerősítjük azon képességünket, amely segítségével harmóniába tudunk lépni a Lélek alapelveivel. Rezonáló Szeretet Egyikünk sem egy sziget. Bármilyen energiát fejezzünk is ki, annak nem csupán ránk, hanem a környezetünkben lévőkre is hatása lesz. Ahogyan a düh, ami dühöt gerjeszt másokban, vagy ahogyan a félelem, ami fertőző -vé válik, úgy a pozitív energiák is, - mint a békesség és az öröm energiái -, önmagukhoz hasonló reakciókat generálnak másokban. Úgyanígy, amikor kifejezzük a bennünk lévő Szeretetet akkor a másokban lévő Szeretettel rezonálunk ; ők pedig annak megfelelően reagálnak erre, hogy mennyire érzik magukat harmóniában az ő bennük levő Szeretettel. Vannak, akik harmóniában élnek a bennük élő Szeretettel és rendkívül fejlett azon képességük, hogy elfogadják, kifejezzék és megosszák a Szeretetet. Amint Szeretetünket nyújtjuk feléjük, ezek az emberek könnyedén és természetesen reagálnak, mert kapcsolatban vannak azzal a ponttal, ahol aszeretet él bennük. Ilyen esetekben a Szeretet energiája megsokszorozódik és növekszik. Mindez azonban nem mindig van így. Vannak, akik nem érzik magukat ennyire kényelmesen a Szeretet közelségében. Amint megpróbáljuk kifejezni Szeretetünket a környezetünkben lévők felé, előfordulhat, hogy lesznek olyanok, akik idegessé vagy irritálttá válnak, és olyan dolgokat tesznek, amelyekkel azt kérik, hogy mi ne fejezzük ki Szeretetünket feléjük tovább. Mindez nem rólunk szól. Inkább azokról a félelmekről, blokkokról, hibás hiedelmekről, és múltbeli asszociációkról, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy szabadon megtapasztalhassák Isten Szeretetét önmagukban, vagy úgy, ahogyan az másokon keresztül feléjük áramlik. De anélkül, hogy pontosan értenénk, hogy mi is történik ilyenkor, lehet, hogy hibásan, azt a következtetést vonjuk le, hogy a Szeretet nem az az örömteli és csodás élmény, ami valójában. 18

19 Így aztán fontos az is, hogy tudatában legyünk annak, hogy amikor Szeretetet vagy Szeretetteljességet fejezünk ki, nem szükségszerűen fogunk másokat csodás reakciókra vagy hálára ösztönözni; és nagyon valószínű az is, hogy mindez nem rólunk szól, sem a Szeretet szépségéről vagy annak jóságáról. Végül is Jézus tökéletes volt, mégis az Ő Szeretete sem mindig váltott ki tiszteletet, elismerést vagy kedvességet környezetéből. Ugyanakkor az ő válasza ezekre soha nem cáfolta meg a Szeretet rendkívüliségét vagy értékességét. Hanem inkább, együttérzéssel telve, Istent kérte, hogy bocsásson meg nekik,... bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek A bugyborékoló hatás A Szeretet megjelenésével gyakran együtt jár az is, hogy olyan dolgok kerülnek fel a tudatunkba, amelyek miatt kényelmetlenül érezzük magunkat. Egy igazán Szeretetteljes kapcsolatban megesik, hogy sebezhetőnek, szégyenkezve, bizonytalannak, vagy akár méltatlannak érezzük magunkat; vagy más módon kényelmetlenül. Az is előfordul, hogy pontosan tudjuk, hogy mit érzünk és miért. Az is megesik azonban, hogy csak azt vesszük észre, hogy kínosan érezzük magunkat vagy egyszerűen csak idegesít, amikor Szeretettel fordulnak felénk, vagy amikor mi fejezünk ki a Szeretetetünket mások felé, azonban nem értjük miért. Így azután vannak olyanok, akik elmenekülnek a Szeretet megélése és annak megosztása elől. Van, aki inkább érzi magát magányosnak vagy üresnek, mint hogy megrizikózza a bizalom és intimitás érzetét és a Szeretet örömének lehetőségét. Természetesen, ezek a viselkedési formák múltbéli tapasztalatokhoz köthetőek, amelyek során fájdalom és veszteség ért bennünket pont akkor, amikor éppen közelséget éltünk meg, vagy megosztottuk magunkat másokkal. Ugyanakkor ahhoz, hogy igaz Szeretetben élhessünk hajlandóaknak kell lennünk keresztül vergődni a kényelmetlenségeken, mert csak így válhat el az iszap az aranytól. A diszharmónia, amit a múltból hurcolunk magunkkal, most lehetőséget kap arra, hogy a felszínre kerüljön, és végre feloldódhasson. Mindez lehetőséget ad számunkra arra, hogy több Szeretetben részesüljünk, több Szeretetet oszthassunk meg; és ezzel, nagyobb békességben, örömben és beteljesülésben legyen részünk. Többségünk nincs tisztában azzal a természetes folyamattal, ami akkor történik, amikor belépünk a Szeretetteljességbe egy fejlődési folyamatba, ami magasabb tudatossági szintre emel, és amely lehetővé teszi számunkra, hogy több Szeretetet oszthassunk meg. Írók, költők, és dalszövegírók sokasága írt már a Szeretet fájdalmáról, de ez csak fél-igazság, mert nem létezik fájdalom a Szeretetben. Ami azonban ott mocorog, az a régi hulladék ; az, ami megakadályozott bennünket eddig abban, hogy nagyobb mélységében élhessük meg a Szeretetet. Ezeknek a régi hulladékoknak a mozgásba lendülés felbugyogtatja mindazt, ami az ellenünk vagy mások ellen irányuló nem- Szeretet bennünk. Előforudlhat, hogy ez a felbugyogás fájdalmas és kellemetlen érzetekkel jár együtt. Egy időre sebezhetőnek érezhetjük magunkat és azt, hogy kicsúszott a kezünkből az irányítás. Ez azonban egy hasznos ésegészséges folyamat, ami a magasabb színtű jóság felé visz bennünket, ha hagyjuk; ha elfogadjuk azt a kényelmetlenséget, ami ezzel együtt jár és fölé emelkedünk azáltal, hogy emlékeztetjük magunkat arra, hogy kik vagyunk valójában: Isten kiterjesztése, az Ő Szeretetének kifejeződése, és eszköz arra, hogy az Ő egyre növekvő Szeretete megnyilvánulhasson általunk. Ezt a folyamatot így lehetne összegezni egyszerűen: 25 Lukács Evangéliuma 23:34 - Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot

20 Ahhoz, hogy Szerethessünk, el kell engednünk. Ahhoz hogy Szerethessünk, hajlandónak kell lennünk változni. Ahhoz hogy Szerethessünk, hajlandónak kell lennünk fejlődni. Ahhoz hogy Szerethessünk, egyszerűen hajlandóságot kell mutatnunk. Minden más ezekből fog következni. 20