A SZÖVETSÉGI ELNÖK BESZÁMOLÓJA A ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG VIII. KONGRESSZUSÁN

Átírás

1 A SZÖVETSÉGI ELNÖK BESZÁMOLÓJA A ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG VIII. KONGRESSZUSÁN

2 A SZÖVETSÉGI ELNÖK BESZÁMOLÓJA A ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG VIII. KONGRESSZUSÁN 2007.

3 Kiadja az RMDSZ Ügyvezetõ Elnöksége RO Cluj/Kolozsvár Republicii u. 60 tel/fax Felelõs kiadó: Takács Csaba Szerkesztette: Szepessy László Borítóterv: Könczey Elemér Mûszaki szerkesztés: Lineart KFT. Nyomdai munkálatok: Tipoholding RT.

4 TARTALOMJEGYZÉK Beszámolóaz RMDSZ VIII. Kongresszusán A Szövetségi Elnöki Hivatal beszámolója Szövetségi Elnöki Hivatal fontosabb eseményeinek naptára január január

5 BESZÁMOLÓ AZ RMDSZ VIII. KONGRESSZUSÁN Tisztelt Kongresszus! Kós Károly idézetet írtunk mottóként az RMDSZ 8. Kongresszusának plakátjára: Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. A Kiáltó Szóból vettük az idézetet, abból az elkeseredett, szenvedélyes, csalódást és erõt egyszerre mutató kiáltványból, amely több mint nyolcvanöt esztendõvel ezelõtt, 1921-ben, nem sokkal Trianon után megpróbálta kijózanítani és önálló politizálásra bírni az erdélyi magyarságot. Kellett ez a szenvedély akkor, kellett a már-már naiv derûlátás is, hiszen a fájdalom java számunkra csak azután következett. Anyanyelvünket megtiporták, iskoláinkat felszámolták, utcáinkat, falvainkat, városainkat sorra elkeresztelték. Az aradi Szabadság-szobrot is letartóztatták, és fogságba vetették. Többszázezer magyar hagyta el szülõföldjét, és akik itthon maradtak, nap mint nap a veszteség, a fogyatkozás, a pusztulás érzésével élték meg magyarságukat. Ma itt Aradon ismét áll a Szabadság-szobor! Mégsem lennének hát érvényesek Kós Károly nyers, keserû szavai? Dehogynem! Sohasem voltak érvényesebbek, mint ma. Az lett a mienk, amit ki tudtunk küzdeni magunknak. Kellett a segítség, kellettek szövetségek, kellett talán Európa figyelme is, de nem más kegyébõl, hanem a magunk erejébõl tartunk ott, ahol tartunk. Hol is tartunk hát? Mit tudtunk kiküzdeni magunknak az elmúlt négy évben? Errõl kell számot adnom Önöknek ma, és errõl kell számot adnunk egymásnak. Az erdélyi magyarság két alapvetõ célt tûzött ki maga elé valamikor: az integrációt és az autonómiát. Az integráció azt is jelenti, hogy ismét együtt lesznek azok, akiket egymástól elszakítottak, ismét együtt lesz magyar a magyarral, az autonómia pedig mindenképpen azt jelenti, hogy magyarként itt a szülõföldön megmaradhatunk. Fontos célunk mindkettõ, egymással szembe nem állítható. 7

6 A ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG VIII. KONGRESSZUSA Az egyik, az integráció mára már megvalósult, legalábbis jogilag. Január 1-je óta együtt vagyunk Európával, együtt van, és a jövõben még inkább együtt lesz magyar a magyarral. Ma már ki merem mondani: az RMDSZ történelmi küldetést teljesített azáltal, hogy bevitte saját közösségét az Európai Unióba, a közös Európa oltalmába. Négy évvel ezelõtt, elõzõ kongresszusunkon, az Európai Uniós belépés távoli, bizonytalan lehetõségnek, talán egyenesen illúziónak tûnt még sokak számára. Ígérgetésnek, retorikai fogásnak, kampány-jelszónak, amibõl egyhamar úgysem lesz semmi. Azt hiszem, egyesek úgy hallgatták lelkes integrációs terveinket, mint ahogy ma hallgatják a különbözõ autonómia-formákra vonatkozó vállalásunkat. - Beszélj, bolond, beszélj! - mondták gyermekkoromban sokszor arról, akit elragadott a fantázia. Hát mi beszéltünk, az igaz! De cselekedtünk is! Amit ezekben az években ki lehetett küzdeni magunknak, azt kiküzdöttük. Amit nem sikerült, azt pedig ki fogjuk küzdeni ezután. Én a múltra csak azért szeretek visszanézni, hogy legyen összehasonlítási alapom. Hogy figyelmeztessek és emlékeztessek: ha például egy-két évvel ezelõtt azt mondtuk volna valakinek, hogy 2007 márciusában személyi igazolvánnyal is át lehet menni a magyar határon, hányan hitték volna el? Hát 1996-ban, amikor elõször kormányra léptünk? Vagy 1990 májusában, amikor elõször vettünk részt a választásokon? Minden számvetés tulajdonképpen ilyen összehasonlítás: mennyit haladtunk elõre? Erre próbálok most válaszolni! Ahhoz, hogy haladhassunk elõre, és hogy saját közösségünk helyzetén változtathassunk, természetesen eszközökre volt szükségünk. Ilyen eszközünk volt érdekvédelmi szövetségünk, az RMDSZ, és az is, amit a szövetség segítségével a politikában meg tudtunk szerezni: az önkormányzati és parlamenti képviselet, illetve a központi kormányzatban való részvétel. Az RMDSZ-nek ma több tagja van, mint 2003-ban, és több helyi, illetve területi szervezetünk. Erõsödtünk is, fiatalodtunk is, egységesek is maradtunk, viszont nem feltétlenül lett sokszínûbb ez a szövetség. Pluralizmus dolgában van mit tennünk az elkövetkezõkben. Minden országos vezetõ testületünk, a Szövetségi Képviselõk Tanácsa, a Szövetségi Egyeztetõ Tanács, az Operatív Tanács ellátta a maga feladatát, hiszen csak így tudhattunk szembenézni a kihívásokkal, de ugyanakkor nem véletlen, hogy az alapszabályzat-módosító javaslatok közt nagyon komoly módosítások is vannak ezekkel a testületekkel kapcsolatosan. Az sem véletlen, hogy a javaslatok közt ott szerepel a megfelelõ támogatást bizonyító platformok 8

7 BESZÁMOLÓ AZ RMDSZ VIII. KONGRESSZUSÁN jelenléte a Szövetségi Képviselõk Tanácsában, hiszen mindenképpen serkentenünk kellene a pluralizmust. Országos konzultatív testületeink közül a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa rendkívül hasznosan mûködött mindvégig, míg az Országos Önkormányzati Tanács a kelleténél ritkábban ülésezett, és valószínûleg a megfelelõ súlyt sem adtuk meg neki. Pedig ez lehetséges és szükséges. Bizonyíték rá a székelyföldi polgármesterek tavalyi, csíkszeredai találkozója. Nem csupán testületeink, de területi szervezeteink között is van különbség. Ki jobban, ki rosszabbul dolgozott hasonló vagy sokszor azonos körülmények között. Újra kell gondolnunk a több területi szervezetet mûködtetõ megyék helyzetét, egységesebbé kell ott tennünk az RMDSZ-t, anélkül, hogy a regionális-történelmi-földrajzi adottságokat semmibe vennénk. Azt is látnunk kell, hogy volt és van különbség a többségi magyar régiók és a szórványmegyék RMDSZ-munkája között. Egyik helyen politikai szervezet, másik helyen pedig egyfajta mindenes volt szövetségünk, és ez valószínûleg ezután is így lesz. Tömb és szórvány között sok különbség van, és ezt figyelembe kell vennünk. De szórvány nélkül a tömb, tömb nélkül a szórvány sohasem jutna semmire. Ez az elmúlt évek tanulsága is. Ha azoknak a megyéknek a szavazatait, ahol ma sincs magyar parlamenti képviselet, levonjuk a 2004-es parlamenti választásokon az RMDSZ-re leadott szavazatokból, kiderül, hogy nélkülük nem léptük volna át az öt százalékos küszöböt. Ez egyszerû számtani mûvelet! Jegyezzük hát meg jól ezt a mûveletet, és becsüljük meg a szórványban anyanyelvünket, kultúránkat õrzõ magyarokat! Tisztelt Kongresszus! Nem kívánok szövetségünk életének minden részletére kitérni, hiszen sok minden megtalálható a szétosztott dokumentumokban. Arról szólnék most, amit politikai eszközként, az RMDSZ segítségével a romániai magyarok kezébe adhattunk. Legfontosabb, legtartósabb eszközünk minden kétség nélkül az önkormányzatiság ben két választásnak, két nagy próbának kellett eleget tennünk, miközben soha olyan erõs megosztási kísérletek nem értek minket, mint éppen akkor. Román oldalról, de még Magyarországon is lélegzetvisszafojtva várták egyesek, hogy hátha vége lesz az egység nehéz korszakának, hátha meg lehet minket bontani. Nem lehetett. A júniusi önkormányzati választásokon 186 polgármestert választottunk, 38-al többet, mint 2000-ben, 2481 megyei és helyi tanácsost, 7-el többet, mint 2000-ben, de azért csak 7-el többet, mert csökkent a módosított törvény szerint a tanácsosok száma, és megyei elnökünk is 1-el több lett, összesen 5, Kolozsban, Hargitában, Marosban, Szatmárban és Biharban. Több olyan településen is RMDSZ-es polgármestert választottak, ahol nem vagyunk többségben. 9

8 A ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG VIII. KONGRESSZUSA Ma legnagyobb erõnk az önkormányzatokban van. Vannak, akik kihasználják ezt az erõt, mások viszont nem. Hamarosan itt lesz az ideje a számvetésnek, hiszen jövõben választások lesznek. De legtöbb helyen van amit felmutatniuk a magyar polgármestereknek és tanácsosoknak, többek közt kormányzati tisztségviselõink segítségével is. Ismétlem, az önkormányzat nagy esélyünk nekünk. A legnagyobb. Az autonómia fokozatos kivívásának a legfontosabb eszköze is. Nem véletlen, hogy így megijedtek egyesek a Szövetség a Székelyföldért társulástól. Ezt nekünk tovább kell vinnünk, és Erdély más régióiban is meg kell keresnünk az önkormányzati együttmûködés különbözõ formáit õszén meg kellett újítanunk másik politikai eszközünket, a parlamenti képviseletet. Újból felerõsödtek a megosztási kísérletek, újból szembe kellett ezzel néznünk. És újból gyõztünk. Nekem külön elégtétel, hogy államelnök-jelöltként is elmondhattam: magyarként és erdélyiként, nem pedig másokhoz igazodva, másokhoz alkalmazkodva akarunk adni valamit ennek a magyarságnak és egyúttal az egész országnak. Utólag is köszönöm, hogy 2004-ben rám bízta ezt az emberpróbáló feladatot a szövetség. És nyertünk ismét, nem lett igazuk a kishitûeknek, 6,2% százalékot szereztünk, szavazatot a képviselõi, szavazatot a szenátusi listára. Van 22 képviselõnk és 10 szenátorunk. De ki tudja, nem lennénk-e még többen is, ha politikai életünk néhány szánalmas figurája, román pártokkal is összefogva, nem kísérelte volna meg a lehetetlent: megfosztani parlamenti képviseletétõl a magyarságot. Kudarcpolitikusnak nevezném az ilyeneket, akik kudarcot kudarcra halmoznak, miközben semmi mást nem akarnak, csak megosztani minket. Legnehezebb és legfontosabb évünk volt Kiszabadítottuk a Szabadság-szobrot, megnyertük az önkormányzati és parlamenti választásokat, és év végén kormányt alakítottunk az addig ellenzékben levõ liberális-demokrata szövetséggel. Ezzel is el kell számolnunk itt, a kongresszuson. Hogyan éltünk az együttmûködés különbözõ formáival? Nem lenne például tisztességes, ha most lesajnálnánk a Szociáldemokrata Párttal való, évrõl évre megújított megállapodásokat. Nem kormányban ugyan, de végül is kormányoldalon, a parlamentben támogatást nyújtva sok mindent elértünk azokban az években. Erdély számos régiójának kétnyelvû feliratozásától az önálló magyar iskolákon át, az imént említett szimbólum-erejû gyõzelemig, a Szabadság-szobor visszaállításáig. Hasznos volt, és bárki bármit is mondjon elvszerû is volt az az együttmûködés. Viszont akkor, 2004 végén olyan veszedelmesen közeledett a Nagy Románia Párthoz a Szociáldemokrata Párt, különösen a volt államfõ révén, hogy ezen az úton nem követhettük. Persze, döntésünket nagyon erõsen befolyásolta az is, hogy akkor sem az úgynevezett kohabitáci- 10

9 BESZÁMOLÓ AZ RMDSZ VIII. KONGRESSZUSÁN ót más színû államelnököt és más színû kormányt, sem elõrehozott választásokat nem kívánhattunk. Jó programot dolgoztunk ki közösen, és jó befolyásra tettünk szert a kormányban. Belefoglaltuk a programba a kulturális autonómiát is tartalmazó kisebbségi statutumot, és egy miniszterelnök-helyettesi, három miniszteri, több államtitkári tisztséget foglaltunk el, több ügynökséget vagy hatóságot mi vezetünk, illetve ott vagyunk a vezetõségben. Külügyi államtitkárunk van, diplomatáink vannak, teljesen elõzménytelenül. Változó erõvel ugyan, de összességében a megyei intézményekben is minden eddiginél jobb arányban vagyunk jelen. Mindehhez hozzá kell számítanom Európai Uniós jelenlétünket. Most a parlamenti frakciókból három kollégánk képvisel minket ideiglenesen az Európai Parlamentben, ezt a május 13-i választásokon állandó képviseletre, legalább két RMDSZ-es képviselõre kell váltanunk. Jelöltjeink fiatalok, mint ahogy sok fiatal van kormányzati tisztségviselõink között is. Mi a 2004-es választásokon programként hirdettük meg a fiatalítást, és meg kell mondanom, hogy azok a fiatal politikusok, akiknek bizalmat szavaztunk, általában rászolgáltak a bizalomra. Új szemlélet és erõs kezdeményezõkészség jellemzi a munkájukat. Fiatalítani egyébként azért sikerült, és azért sikerülhet ezután is, mert valóban hasznosan tudtunk együttmûködni partnerszervezetünkkel, a Magyar Ifjúsági Értekezlettel, vagyis a MIÉRT-tel. Tisztelt Kongresszus! Ezek természetesen csak eszközök. Az a kérdés, hogy ezekkel az eszközökkel mit valósítottunk meg, és mit nem. Más szóval: az RMDSZ nem attól sikeres, hogy hol, hány tisztségviselõje van, hanem hogy ezáltal változott-e, és mennyit változott a magyar közösség élete. A politikai sikereket nem az RMDSZ állapotához, hanem a magyarság helyzetéhez kell mérni. Megpróbálok hát errõl is beszélni. Európai Uniós belépésünkrõl már szóltam a bevezetõmben, itt azt nem ismétlem meg, de mindenképpen hangsúlyoznom kell, hogy ezáltal alapvetõen megváltozott a romániai magyarság helyzete, még akkor is, ha egyik napról a másikra nem érzékeljük a változásokat. Erdély visszakerült Európába, mi magyarok máris sokkal közelebb vagyunk Magyarországhoz, bár az ottani belpolitikai konfliktusok ezt részben elfedik elõlünk. Az elmúlt években sokat dolgoztunk azon, hogy saját közösségünket képessé tegyük a csatlakozásra, és fõleg, hogy versenyképessé tegyük az Európai Unióban. De ez a munka nem volt még elegendõ, nagy feladatunk van még ebben. Szabadok lettünk immár mi is, nem csupán a Szabadság-szobor, de ettõl még nem élünk iga- 11

10 A ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG VIII. KONGRESSZUSA zán jobban, ettõl még nem igazán megtartó föld a szülõföld, mindezt ezután kell kivívnunk magunknak. Az esélyt erre megteremtettük. Nem véletlen, hogy immár hagyományos Ezüstfenyõ-díjunkat a szülõföld visszaszerzéséért folytatott küzdelem jegyében alapítottuk. Egyik legfontosabb eredményünk, hogy ma már megfelelõ törvényes keret van az elállamosított javak visszaszolgáltatására, és ez elég nagy részben meg is történt, illetve az erdõk és földek esetében nagy többségben, az egyházi épületek esetében még kisebb részben sikerült ez. A Székelyföldön, Kovászna, Hargita és Maros megyében csak a visszaszerzett közbirtokossági erdõk több mint hektárt tesznek ki. Erre most ideje lenne mûködõ gazdaságot építeni, a turisztikai lehetõségek kihasználásával párhuzamosan. Az esélyt megteremtettük, élni kell, élnünk kell vele. A magyar egyházak is jelentõs föld- és erdõterületet kaptak vissza. Ugyanakkor eddig 688 visszaigényelt épületükre van elvi döntés, és 552-re már tulajdonba helyezési határozat is. Haladtunk ebben elõre, de nem eléggé, fel kell gyorsítanunk a visszaadási folyamatot, és ugyanakkor meg is kell oldanunk az egyik-másik visszaadott iskolaépületben kialakult magyar-magyar konfliktust. És ha már az egyházakról esik szó, hadd mondjuk el, hogy végre van új felekezeti törvény, amely minden egyházunk egyetértésével született. Ezen is sokat dolgoztunk, több éven át, amíg a parlament megszavazta. Mint ahogy dolgoznunk kell a felekezeti oktatás alkotmányos jogának törvénybe ültetésén, és a további ingatlanok visszajuttatásán. Örültünk, amikor a nagyváradi római katolikus püspökség 2003-ban a Püspöki Palota egy részét használatba vehette, reméljük, mielõbb átveheti az egészet, és ugyancsak minél hamarabb vissza kell szereznünk a Batthyanaeumot. Ha az elmúlt négy év törvényhozási eredményeit leltározni akarnám, nyilvánvalóan a restitúciós törvényeket emelném ki elõször, de tulajdonképpen ennél is lényegesebb az alkotmánymódosítás. Akkor is nehezen hitték el nekünk egyesek, hogy el fogjuk törülni a kötelezõ katonaságot, és íme, megtörtént. Jó, ha erre is emlékeztetjük egymást. Mint ahogy, ismétlem, még nem teljesült a felekezeti oktatással kapcsolatos rendelkezés, de teljesülni fog. Ami pedig a legfontosabb: az alkotmánymódosítás által kiterjesztettük az anyanyelvhasználat jogát az önkormányzatok után a dekoncentrált állami intézményekre és az igazságszolgáltatásra is. Bizonyos helyzetekben de még csak bizonyos helyzetekben hivatalossá tettük a magyar nyelvet Erdély magyarok által is lakott régióiban. Ami pedig a kormányzati eszközök segítségével elérhetõ változást illeti, az infrastrukturális fejlesztést kell elsõsorban hangsúlyoznom. Hosszú, többször 12

11 BESZÁMOLÓ AZ RMDSZ VIII. KONGRESSZUSÁN újrakezdett harcba került, amíg az észak-erdélyi autópályát el tudtuk fogadtatni, de most már épül. És indul a 4-es folyosó, a dél-erdélyi autópálya építése is. Mi több, egyszerre annyi híve támadt az autópálya-építésnek a kormánykoalícióban, hogy csak kapkodjuk a fejünket: a végén még kiderül, csakis mi akadályoztuk, más mindenki akarta. Pedig az ellentét szerintem burkoltan most is megvan: mi Erdélybe hoznánk több pénzt, mások a Fekete-tengerbe öntenék. Tessék eldönteni, mi a hasznosabb. A választási kampányban vállaltuk Erdély fejlesztését, és máris sokat tettünk érte. A Bucsintól Margittáig, Szatmárnémetitõl Csíkszeredáig sok helyen, sokféleképpen! Mindebben nagy érdemük van minisztereinknek, államtitkárainknak, kormányzati tisztségviselõinknek. Tisztelt Kongresszus! Végül is sok mindenben nincsen külön magyar érdek. Akár az erdélyi infrastruktúráról, akár a szociális problémák megoldásáról legyen szó, az RMDSZ próbált szolidárisan együtt munkálkodni a román politikusokkal. Ám tagadhatatlan, hogy legalább ekkora súlya van a mi életünkben a magyar önazonosság, vagy általában az etnikai-kulturális-nemzeti önazonosság megõrzésének. Mit tettünk, mit tehettünk ezért? Azzal jellemezhetném ezt az idõszakot, hogy talán kevésbé látványos, de fontos megoldásokat sikerült érvényesítenünk, sõt, az új közigazgatási törvényben tovább bõvítettük az anyanyelvhasználati jogot is. Jóval több mint ezer településen és jóval több mint kétszáz vasútállomáson van ma magyar felirat egyébként. Új intézményeket, például a postát is sikerült bevonni ebbe a körbe, sõt, magyar telefontudakozó is mûködik, és lehet magyarul vizsgázni a gépkocsivezetõi jogosítványért is. Az anyanyelvû oktatás területén folytatódott az intézményépítés. Magyar iskolát indítottunk ezekben az években több helyütt, Déván a Téglás Gábor Középiskolát, Maroshévízen a Kemény János Középiskolát, de teljesen magyarrá lett a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Középiskola és a brassói Áprily Lajos Középiskola, magyar iskolát indítottunk Szilágysomlyón is, új óvodák épültek több helyen, és számos iskolaépületet hoztunk rendbe ezekben az években. Új szakiskolai osztályok indultak többek közt Arad, Beszterce-Naszód, Bihar, Brassó, Hunyad, Szilágy, Fehér megyében. A felsõoktatásban a magyar hallgatókra jutó fejkvótát 1,5- ös szorzóról 2-re emeltük, a román-magyar kormányülésen megegyezés született a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemrõl, miszerint a román állam is hozzájárul a finanszírozásához az akkreditáció után. 13

12 A ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG VIII. KONGRESSZUSA Elégtétel számunkra, hogy Csángóföldön néhány évvel ezelõtt két csoport elindításával sikerült megtörni az ellenállást, és ma már 992 csángó gyerek tanulja a magyar nyelvet az iskolai oktatás keretében. Önállóságunk is növekedett az Iskola Alapítvány és a Communitas Alapítvány által, ma már a Communitas Alapítvány jelentõsebb támogatási lehetõséggel rendelkezik, mint az egykori sajnos, megszüntetett Illyés Közalapítvány. Végre eljutottunk oda, hogy a román költségvetésbõl a magyar közösséghez is visszakerül legalább valamennyi, könyvre, sajtóra, rendezvényekre, fiatal írók, mûvészek támogatására. A Communitas Alapítvány szaktestületeiben a romániai magyar civil társadalom számos képviselõje dolgozik. Ezekben az években próbáltunk minél sokszínûbb de ugyanakkor minél szervezettebb kapcsolatot kialakítani a civil- és szakmai szervezetekkel, erre szolgált többek közt a Párbeszéd a jövõért címet viselõ kezdeményezés is, amelynek során normatív támogatásról, új ösztöndíjakról, különbözõ programok közös megvalósításáról tudtunk megállapodni. Ami egyébként mûvelõdési életünket illeti, összeszámoltam: csak én személyesen jelen voltam ezekben az években Bukarestben Bartók Béla, Zilahon Wesselényi Miklós, Krasznán Petõfi Sándor, Szilágynagyfaluban Arany János, Temesváron Székely László szobrának avatásakor, Fehéregyházán, az Ispán-kútnál a Petõfi-emlékmû leleplezésénél, és még számos új szobor, emlékhely, emléktábla felavatásánál, a resicai Magyar Ház beindításánál, nem beszélve a Szabadság-szoborról, amely meggyõzõdésem szerint történelmi mérföldkõ Erdély, az erdélyi magyarság életében. Ezzel egyidejûleg segítettünk abban, hogy Erdély-szerte új magyar kereskedelmi rádiók induljanak be, sorolom: Szatmárnémeti, Nagyvárad, Szováta, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Kézdivásárhely. Miközben nem mondtunk le az önálló erdélyi magyar rádió és televízió tervérõl sem. Magyar magyar kapcsolatainkban az elhamarkodott, pártpolitikai érdekek mentén polarizálódó népszavazás a kettõs állampolgárságról hosszú idõre visszavetett minket, véleményem szerint ezt azóta sem dolgozta fel sem a magyarországi, sem az erdélyi magyar közvélemény. Ebben az idõszakban arra törekedtünk, hogy legalább az addig kialakult jó megoldások ne essenek áldozatul ennek a magyarországi befelé fordulásnak, és ez a státustörvény esetében sikerült is. A Szülõföld Alap arra is lehetõséget kínál de ez még csak lehetõség, hogy valóban modernizációs úton menjünk tovább a támogatáspolitikával, mert a mi magyar közösségünknek erre szüksége van, de ugyanakkor a civil társadalom számára létfontosságú kisebb távú programok se menjenek veszendõbe. Magyarországon is azt tapasztaljuk, amit sokszor itthon is: amikor élezõdik vagy netán 14

13 BESZÁMOLÓ AZ RMDSZ VIII. KONGRESSZUSÁN bozótharccá degradálódik a politikai küzdelem, akkor mi magunkra maradunk, és tanácstalanul kérdezzük: Hát mi belgák hova álljunk? Nekünk nagy-nagy érdekünk, hogy a határon túli magyarsággal kapcsolatosan konszenzus legyen, de ez még eddig soha nem sikerült. Lehet, hogy csak akkor fog megoldódni ez a probléma, amikor az Európai Uniós egységesülés során tényleg eltûnik ez a szörnyû, utálatos szó, hogy határon túli magyar. Talán akkor Magyarországon is, Romániában is egyenlõk lehetünk végre! Míg a magyar-magyar kapcsolatok döcögtek bizony, addig a magyar-román viszony mégis hozott fontos eredményeket. Két közös kormányülést elsõsorban. Ha csak annyi hozadéka lett volna ennek, hogy az elsõ után megnyílt a Csíkszeredai Magyar Fõkonzulátus, a második után a sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Intézet, már ez is fontos eredmény. És még azelõtt, 2004 nyarán, új határállomást is nyitottunk, Székelyhíd és Létavértes között. Ebben egyébként az az abszurdum, hogy mostantól fogva már azért kell dolgoznunk: ne legyenek határállomások.vagyis tényleg ne legyen határ! Tisztelt Kongresszus! Én a magyar-magyar viszonyt nem tudom a külkapcsolatok közé sorolni. De ez a viszony jelentõségében mégis túlmutat Magyarország és Románia határain. Itt kell szólnom például arról, hogy az RMDSZ és az erdélyi magyarság életében fontos esemény volt, amikor Marosvásárhelyen, 2005 októberében megrendeztük a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumát, és vendégül láthattuk a Kárpát-medencétõl Amerikáig számos magyar közösség képviselõjét. Erre is kell figyelnünk, ez is a mi dolgunk, hogy a nálunk kisebb, de velünk egy sorson levõ magyarokkal is együtt gondolkodjunk egy lehetséges közös jövõrõl. Természetesen ezek, mint mondottam, csak félig-meddig külkapcsolatok. De az már mindenképpen igen, hogy az Európai Unió fórumain, az Európai Tanácsban is mindvégig jelen voltak képviselõink, és jól végezték dolgukat, többek közt az Európai Néppárt segítségével is. Részt vettünk az Európai Néppárt fontos rendezvényein, és ma már helyünk van politikai szervezetként is Európában. Tisztelt Kongresszus! Tisztelt küldöttek! Eddigi beszámolómból úgy tûnhetne, hogy minden rendben van körülöttünk. Nos, egyáltalán nincsen rendben. Amit eddig magyarként a magyarságnak kivívtunk, az fontos, az az elmúlt nyolcvan-kilencven évben is precedens nélküli. Ez a túlélés, a megmaradás elõfeltétele. De most ismét válaszúton vagyunk. Az egyéni jogok terén áttörtük az ellenállást, elfogadtattuk a fontos elveket. Kollektív jogain- 15

14 A ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG VIII. KONGRESSZUSA kat viszont ezután kell kivívnunk. Nem véletlen, hogy elakadt a kisebbségi törvény, és hogy az Európai Unió sem akar igazán odafigyelni rá. Félnek a feszültségektõl. Meg kell mondanunk világosan: feszültség abból lesz, ha nem lesz kisebbségi törvény, ha nem lesz kulturális autonómia, ha nem lesz területi autonómia, ha nem lesznek önálló intézményeink. Mi hatalomra segítettünk egy koalíciót, amely meg sem nyerte a választásokat. Mi hittünk egy államelnök szavának, aki elfogadta a kisebbségi törvény alapgondolatát, és most úgy tesz, mintha soha nem hallott volna. Mi azért mentünk Bukarestbe, hogy együtt dolgozzunk a románokkal. Nekünk sokszor mondták a szüleink, hogy a román politika szószegõ. Mi ezt nem akartuk elhinni, és ma sem akarjuk elfogadni. De akkor, tisztelt elnök úr, tisztelt román politikusok, tessék ezt bebizonyítani. Tessék az adott szóra emlékezni. Ha mi kapunk valamit, méltányoljuk. Tessék Önöknek is méltányolni, ha mi adtunk valamit. Szavazatot itthon, hitelt az európai integrációban, odakint. Annyi eszünk nekünk is van, hogy tudjuk: nem az igazságügyminiszter asszony kétes értékû reformja vitte be Romániát az Európai Unióba, hanem sokkal inkább az RMDSZ higgadt, józan, céltudatos, következetes, de mindig együttmûködésre kész magatartása. Ha volt valami, ami számított az integrációban, hát akkor ez igen. Mi ezt tudtuk, vállaltuk, így akartuk. De akkor a fiatal magyar minisztert, aki egész Romániának akar jó megoldásokat, ne tessék kémkedéssel, hazaárulással, más égigérõ butaságokkal vádolni, mert mi nem az Önök kénye-kedvének kiszolgálására mentünk Bukarestbe. Ha nem kell Önöknek a magyar segítség, ha már nélkülünk is mindent tudnak, akkor hadd említsük fel: él másfél millió magyar ebben az országban, aki még nem érzi magát egyenlõnek. És aki nem érzi magát egyenlõnek, az elégedetlen. És aki elégedetlen, azzal szóba kell állni, mert egyébként baj lesz. Szóba állni pedig úgy lehet másfél millió magyarral, ha van politikai képviselete. És ezzel ismét az RMDSZ-hez kerültünk vissza, tisztelt román politikusok! Az RMDSZ az a szervezet, amelynek segítségével szóba lehet állni másfél millió magyarral. És lehet közös megoldást keresni. Másképpen oda jutunk, ahova a kolozsvári Babeº Bolyai Egyetem esetében. Legyen Önöknek tanulság az, hogy amennyiben mérsékelten nem sikerül, akkor rögtön felerõsödik egy másféle hang, nevezzük radikálisnak, nevezzük, ahogy akarjuk. Nem beszélve arról, hogy az egyetem román többségû szenátusának ellenállása azért ostobaság, mert ezáltal egyet bizonyítanak: mégsem járható a közös oktatási intézmények útja, mégiscsak az önálló intézmény az egyedüli megoldás. Vajon ezt akarták volna bebizonyítani az egyetem román vezetõi? Kétlem. De ez lett belõle. 16

15 BESZÁMOLÓ AZ RMDSZ VIII. KONGRESSZUSÁN Mint ahogy nekünk is tanulság, ami ott történt: vannak, akik azt mondják, az ultraradikális fellépés helyzetbe hozza a józanul gondolkodókat, a mérsékelteket. Hát ugyancsak sikerült helyzetbe hozni õket! Annyira, hogy lemondtak, aztán félig visszatáncoltak. Ezt akartuk? Vagy úgy, vagy így, tisztelt küldöttek, de egyszerre két úton menni nem lehet. Én azt mondom, nem vagyunk annyira gyengék, hogy ökölrázásba kezdjünk. Az az erõs, aki kezet mer nyújtani, le mer ülni a tárgyalóasztalhoz Bukarestben, akkor is, ha tudja, mire észrevenné, kém vagy hazaáruló lehet belõle. Bukarestben tárgyalni is nehezebb, mint itthon rázni az öklünket. Hát még ha idõnként tényleg az asztalra is kell csapni ott. Kérem, ne feledjék ezt! Kérem, így ítéljék meg az elmúlt négy évet. Próbáltam elmondani, hogyan láttam én. Nehéz, sok jót, sok rosszat, sok elégtételt, de néhány fontos kudarcot is hozó négy esztendõ volt ez nekem. Bízom benne, hogy Önök is hasonlóképpen szemlélték ezeket az éveket, bízom benne, hogy eddigi fontos tetteinkben és ezutáni fontos teendõinkben is egyetértünk, hiszen ez a mi szövetségünk értelme: egység a sokféleségben! Együtt maradtunk, egységesek voltunk, és a két ránk bízott feladat közül az egyiket, az integrációt már teljesítettük, a másikhoz, az autonómiához pedig ma jóval közelebb vagyunk, mint néhány évvel ezelõtt, és elõbb-utóbb azt is valóra fogjuk váltani. Befejezésül is csak azt mondhatom, Kós Károlynak igaza volt: az lett a mienk, amit ki tudtunk küzdeni magunknak. Sok-e ez vagy kevés? Errõl kell most beszélnünk. És arról, hogy mindenképpen küzdenünk kell tovább! Arad, március 2. Markó Béla 17

16 A SZÖVETSÉGI ELNÖKI HIVATAL BESZÁMOLÓJA A szövetségi elnöki intézmény sajátos és sokrétû hatáskörébõl adódóan, az elmúlt négy évben a bukaresti Szövetségi Elnöki Hivatal és a marosvásárhelyi Szövetségi Elnöki Iroda feladatköre egyaránt jelentõsen bõvült. A két intézmény alapvetõen az RMDSZ elnökének tevékenységét segítõ szakértõi, logisztikai és szervezési hátteret biztosítja, ám az RMDSZ általános politikai és közéleti súlyának növekedése, a Szövetségen belül, illetve az erdélyi magyar civil társadalommal, a történelmi magyar egyházakkal, valamint szakmai szervezetekkel folytatott konzultációs folyamat kiszélesítése nyomán a Szövetségi Elnöki Hivatal számos, országos szintû szakmai, szervezési feladatokat is felvállalt. Az intézmény súlyának egyértelmû növekedési trendjét mutatja az is, hogy a Hivatal meghatározó szerepet vállalt az RMDSZ 2004-es választási kampányainak megszervezésében és lebonyolításában, az országos kampányrendezvények, valamint a szövetségi elnök országos kampánykörútjainak megszervezésében. A SZEH elsõdleges feladata a szövetségi elnök politikai tevékenységének ügykezelése, a találkozók, tanácskozások megszervezése, ezek szakmai elõkészítése. Az intézmény munkatársai szervezik meg a szövetségi elnök bel- és külföldi látogatásait, és készítik el a tárgyalások információs hátterét biztosító dokumentációt. A Hivatal látja el ugyanakkor az elnöki intézmény közönségszolgálati teendõit, az RMDSZ különbözõ testületeivel, a Szövetség keretében mûködõ szervezetekkel, az erdélyi magyar intézményekkel, a sajtóval, valamint külföldi politikai partnerekkel folytatott kapcsolattartást is. Az alapfunkciókon túl, az Elnöki Hivatalnak az elmúlt években ugyanakkor hangsúlyos szerepe volt az RMDSZ belsõ szervezeti életének alakításában is: számos alkalommal a Hivatal szervezte meg az RMDSZ több vezetõ testületének üléseit: itt ülésezik rendszeresen a Szövetségi Operatív Tanács, de gyakorta tartják itt 19

17 A ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG VIII. KONGRESSZUSA üléseiket a Communitas Alapítvány különbözõ szaktestületei, az Iskola-, illetve a Janovics Jenõ Alapítvány képviselõi is. A már kialakult hagyomány szerint, a Szövetségi Elnöki Iroda szervezi meg az RMDSZ belsõ parlamentjének számító Szövetségi Képviselõk Tanácsának (SZKT), valamint az erdélyi magyar közélet, a civil szféra, a sajtó, valamint az egyházak képviselõit tömörítõ Szövetségi Egyeztetõ Tanács (SZET) üléseit, de gyakorta biztosít szervezési hátteret a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa (TEKT) üléseinek is. A szövetségi elnök által kezdeményezett, az erdélyi magyar civil szervezetekkel, egyházakkal és szakmai szövetségekkel folytatott konzultáció keretében tartott találkozókat is számos alkalommal a marosvásárhelyi Elnöki Iroda szervezte meg. Az RMDSZ belpolitikai és nemzetközi tekintélyének növekedése, valamint a kormányzati jelenlétébõl fakadó többlet-funkciók nyomán, az elmúlt években lényegesen bõvültek és összetettebbé váltak az RMDSZ bel- és külkapcsolatai is. E kiterjedt kapcsolatrendszer ügykezelését az Elnöki Hivatal külpolitikai osztálya látja el. Az elmúlt négy évben, az RMDSZ vezetõi számos alkalommal fogadtak az Elnöki Hivatal két székházában külföldi delegációkat, különbözõ diplomáciai testületeket, a Magyar Kormány, a magyarországi országyûlési pártok, valamint a határon túli magyar szervezetek vezetõ tisztségviselõit. A bukaresti székházban tárgyaltak többek között Wilfried Martens-szel, az Európai Néppárt elnökével, Dr. Medgyessy Péter miniszterelnökkel, de itt fogadták Jonathan Scheele-t, az Európai Bizottság romániai küldöttségének vezetõjét, Dr. Lamperth Mónika belügyminisztert, Frank Nickelsen-t, a FUEV elnökét, Csáky Pált, az MKP alelnökét, miniszterelnök-helyettest, Kovács Lászlót, az Európai Unió energiaügyi fõbiztosát, Göncz Kinga magyar külügyminisztert, Németh Zsoltot, a magyar Országgyûlés külügyi bizottságának elnökét, Kuncze Gábort, az SZDSZ elnökét, valamint az EBESZ képviselõit. Az RMDSZ elnöke a marosvásárhelyi Irodában találkozott Kovács Kálmán informatikai miniszterrel, Gyurcsány Ferenc ifjúsági miniszterrel, késõbbi miniszterelnökkel, de fogadta Dr. Szili Katalint, az Országgyûlés elnökét, Vass Lajost, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkárát is. A szövetségi elnök a két székházban fogadta többek között az Amerikai Egyesült Államok, Nagy Britannia, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Hollandia, Görögország, Kína, Lengyelország és Peru nagykövetét. A külkapcsolatok alakításában játszott hangsúlyos szerepe mellett a SZEH ugyanakkor a romániai belpolitikai színtér egyik meghatározó helyszínévé is vált: az RMDSZ vezetõi több alkalommal folytattak tárgyalásokat a romániai kormánykoalíciót alkotó pártok képviselõivel a Hivatal bukaresti székházában. 20

18 A SZÖVETSÉGI ELNÖKI HIVATAL BESZÁMOLÓJA Az RMDSZ külpolitikájának irányvonalát az elmúlt években a magyar-magyar kapcsolatok mellett természetszerûen az Európai Unióval, ezen belül pedig az Európai Néppárttal kialakított szoros kapcsolatok határozták meg: míg 1999-ben még társult tagja volt az európai konzervatív és kereszténydemokrata pártokat tömörítõ szövetségnek, az RMDSZ idõközben teljes jogú taggá vált. Ez nemcsak az együttmûködés minõségében, hanem ennek intenzitásában is változást hozott: az RMDSZ vezetõi számos alkalommal vettek részt az EPP különbözõ tanácskozásain, mi több, a Szövetség egyik szervezõje volt az EPP 2005 márciusában, Bukarestben megrendezett Kongresszusának is. Az Elnöki Hivatal nagymértékben hozzájárult az RMDSZ egy másik külpolitikai sikeréhez is: a SZEH részt vett az Európai Népcsoportok Föderális Uniója (FUEN) május 5. és 7. között megrendezett kongresszusának megszervezésében is. Az RMDSZ életében fontos esemény volt a október 8-án, Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában megrendezett Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma is. A rangos nemzetpolitikai eseményen mintegy tizenhárom magyar szervezet tanácskozott a határon túli magyar közösségek autonómia-törekvéseirõl, a magyarmagyar kapcsolatok prioritásairól, valamint az európai integráció és a nemzeti kisebbségek jogai közötti összefüggésekrõl. A Sajtóiroda a Szövetségi Elnöki Hivatal egyik legfontosabb osztálya, amely egyrészt az írott és elektronikus sajtó képviselõi, másrészt pedig az RMDSZ szervezetei és tisztségviselõi felé biztosítja a gyors kommunikációt. A Sajtóiroda munkatársai ugyanakkor nyomon követik és elemzik a Szövetség tevékenységét érintõ sajtókommentárokat és nyilatkozatokat. A Sajtóiroda egyik legfontosabb tevékenysége a két nyelven, magyarul és románul, napi rendszerességgel megjelenõ RMDSZ Tájékoztató, illetve Buletin Informativ UDMR szerkesztése és továbbítása az írott és elektronikus sajtóhoz, területi szervezetekhez, hazai és külföldi hírügynökségek irodáihoz, a politikai pártokhoz, más romániai és nemzetközi nem-kormányzati szervekhez és szervezetekhez, a Bukarestben akkreditált fontosabb diplomáciai képviseletekhez. Az elmúlt években tovább bõvültek az írott és elektronikus médiával fenntartott kapcsolatok, egyrészt amiatt, mert maga a romániai és ezen belül az erdélyi magyar sajtókínálat is jelentõsen nõtt, másrészt, az RMDSZ kormányzati jelenléte nyomán, a Sajtóirodának már nemcsak az RMDSZ szervezeti életérõl, valamint parlamenti munkájáról, hanem a Szövetség kormányzati tisztségviselõinek és az RMDSZ által vezetett kormányzati intézmények tevékenységérõl is tájékoztatnia kell. Ennek köszönhetõen az elmúlt három évben jelentõsen nõtt az RMDSZ Tájékoztató révén továbbí- 21

19 A ROMÁNIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG VIII. KONGRESSZUSA tott információ-tartalom, ehhez a különbözõ kormányzati intézményekben dolgozó sajtós munkatársak is hozzájárulnak. A tartalom bõvülése mellett módosult az RMDSZ Tájékoztató célközönsége is. Az elmúlt idõszakban jelentõsen bõvítettük a Tájékoztató címlistáját: többek között új sajtótermékek, rádiók, televíziók, újságok és internetes hírportálok, belföldi és határon túli szerveztek, erdélyi magyar közéleti személyiségek és az egyházak képviselõi számára tettük hozzáférhetõvé az RMDSZ kiadványait. A legjelentõsebb bõvítés azonban a belsõ kommunikáció javítását célozta: a kormányzati jelenlétbõl fakadó új lehetõségek, (pályázatok, kormánytámogatások, infrastrukturális fejlesztések) ugyanis szükségessé tették a kormányzati intézmények és az önkormányzatok, helyi tanácsosok, polgármesterek közötti kapcsolattartás további erõsítését. A visszajelzések szerint az RMDSZ Tájékoztató kiváló eszköze a belsõ kommunikációnak is, ebbõl kiindulva, többszáz helyi önkormányzati tanácsost, polgármestert, helyi RMDSZ-szervezetet vettünk fel a Tájékoztató címlistájára. A kiadvány szerepét és jelentõségét az is növeli, hogy a Tájékoztató minden hivatalos RMDSZ-dokumentumot közöl, így ennek utólagosan is hangsúlyosan dokumentum-jellege van. A Sajtóiroda ugyanakkor bõvítette fotó-szolgáltatását is. A politikai eseményeken rendezvényeken készült fényképeket szintén elektronikus formában juttatjuk el elsõsorban az újságok szerkesztõségeihez. Ez a szolgáltatás is igen népszerû lett az elmúlt években, ugyanis a sajtóiroda munkatársai rendszeresen és reális idõben tudósítanak belföldi és külföldi eseményekrõl. Az említett kiadványokra bárki feliratkozhat az RMDSZ magyar és román nyelvû honlapjáról, a következõ címeken: RMDSZ-kiadvanyok@yahoogroups.com és info-udmr@yahoogrups.com, illetve RMDSZ-foto@yahoogroups.com. Elektronikus szolgáltatásainkra eddig közel 2500 személy, illetve intézmény iratkozott fel, és több mint száz magyar és román rádió, illetve televízió szerkesztõsége tájékozódik sajtóanyagjainkból. Bõvültek az RMDSZ internetes szolgáltatásai is: az RMDSZ illetve a HHRF honlapján 1996-ig visszamenõleg megtalálhatók a SZEH tájékoztatói és sajtófigyelõi. A SZEH Sajtóosztályának munkatársai közvetlen kapcsolatban állnak a magyar és román nyelvû sajtó képviselõivel, ezek tájékoztatása hatékonyabbá vált az elmúlt években. A SZEH munkatársai szervezik meg a szövetségi elnök, valamint az RMDSZ vezetõ tisztségviselõi által tartott heti rendszerességû sajtóértekezleteket, amelyeknek kiemelt jelentõségük van az RMDSZ különbözõ kérdésekben megfogalmazott álláspontjainak, az RMDSZ gazdasági-társadalmi reformokkal 22

20 A SZÖVETSÉGI ELNÖKI HIVATAL BESZÁMOLÓJA kapcsolatos törvénykezdeményezéseinek, az ország általános gondjainak megoldását célzó erõfeszítéseinek ismertetésében. Intenzív sajtótevékenység folyik a marosvásárhelyi Szövetségi Elnöki Irodában is: óta itt készül, immár tizennégy éve az RMDSZ döntéshozó testületeinek határozatait, állásfoglalásait és közleményeit megjelentetõ hivatalos kiadvány, az RMDSZ Közlöny, valamint az RMDSZ országos politikai, közéleti folyóirata, a Szövetség is. A közel 3000-es példányszámban megjelenõ kiadvány immár hét éve tudósít az RMDSZ területi szervezeteinek tevékenységérõl, illetve az RMDSZ országos parlamenti és nemzetközi érdekvédelmi politikájáról. A Szövetség politikai tevékenységérõl szóló híranyagok mellett a lapban számos pályázati és támogatási lehetõségrõl is hírt adunk, így a kiadvány kiemelt fontossággal bír az RMDSZ önkormányzati tisztségviselõinek, valamint az erdélyi magyar civil társadalom, valamint az egyházak képviselõinek tájékoztatásában. Az RMDSZ Közlönyt Terkál Ágnes, a Szövetséget pedig Csernik-Vass Attila szerkeszti. Meg kell említenünk azt is, hogy az említett kiadványok mellett az Elnöki Iroda adja ki minden évben az RMDSZ falinaptárát. Az elnöki iroda feladatai közé tartozik ugyanakkor az immár hagyományos sajtótalálkozók megszervezése is, amelyeken a szövetségi elnök, valamint az erdélyi magyar írott és elektronikus médiumok vezetõi a magyar sajtó helyzetét, aktuális gondjait tekintik át. Fontos, dokumentumértékû kiadványnak bizonyult az Elnöki Iroda munkatársainak szerkesztésében megjelent Kiszabadítottuk címû könyv is. Az aradi Szabadság-szobor történetét és visszaállítását bemutató kiadvány a részletes leírás mellett, több mint ötven dokumentumértékû fotó alapján mutatja be a szoborcsoport viszontagságos történetét, visszaállításának körülményeit. A szervezeti élet alakításában játszott szerepe mellett, a marosvásárhelyi Szövetségi Elnöki Iroda mindenek elõtt a szövetségi elnök tevékenységének fõként regionális, Erdély-szintû teendõinek hatékony ellátásához biztosítja a szükséges szakmai, szervezési hátteret. Ennek megfelelõen a marosvásárhelyi iroda szervezi meg a szövetségi elnök erdélyi helyszíneken zajló munkamegbeszéléseit, találkozóit, erdélyi és külföldi látogatásait, és biztosítja a folyamatos kapcsolattartást a Szövetség területi szervezeteivel, platformjaival, az RMDSZ különbözõ testületeivel, a civil szféra, az egyházak, a sajtó és a közélet szereplõivel. Az Elnöki Iroda igen fontos szerepet töltött be a 2004-ben lezajlott helyhatósági és parlamenti választásokat megelõzõ kampányok megszervezésében és lebonyolításában is: a hivatal munkatársai szervezték meg az RMDSZ június 2- án, Marosvásárhelyen tartott országos helyhatósági kampányzáró rendezvényét. A 23