V. évfolyam 4. szám tél

Átírás

1

2 V. évfolyam 4. szám tél

3 Tartalom Marton Éva a Wagner Társaság fôvédnöke! Fiatal mûvészek hangversenye Meixner Mihály 75 éves éve született Hector Berlioz Márk Tivadar Hogyan rendezzünk Wagnert? Wagner halálára Az utolsó percekben Egy felfedezésre váró életmû Pszichodráma a Zöld Dombon A leváltott múzsa A monstrum Hans Hotter emlékére Mérleg, Közhasznúsági jelentés (2002) A címlapon Marton Éva a Wagner Társaság fôvédnöke. Kedves Olvasónk! Kérjük, írja meg véleményét,gondolatait lapunk folytatólagos körkérdéseire: Optimista, vagy pesszimista mû a Ring? továbbá az Utam Wagnerhez címû cikksorozathoz érdeklôdéssel várjuk az Ön írását is! Tavaszi számunk fô témája a LOHENGRIN. Nyári-Ôszi újságunk WAGNER ÉS A NÔK érdekes kérdéskört elemzi. Örömmel vennénk sorait, cikkét! Kiadja a Richard Wagner Társaság 1148 Budapest, Kerepesi út 76/E. Telefon: Megjelenik negyedévenként Szerkesztôbizottság: Dr. Ádám András (mb. fôszerkesztô), Dr. Király László, Pallós Tamás Megjelenik negyedévente, megvásárolható: a Magyar Állami Operaházban és a Rózsavölgyi Zenemûboltban ISSN

4 Marton Éva a Wagner Társaság fôvédnöke! B udapesten született és végezte iskolai tanulmányait tôl 1968-ig a Liszt Ferenc Zeneakadémia hallgatója. Két diplomája van: operaénekesi, valamint énektanári. A Magyar Állami Operaházban 1968 és 1972 között Toscát, Manon Lescaut-t, Tatjánát, Rodelindát, Amelia Grimaldit, Freiát énekelt. Az utóbbi szerepében hallotta Christoph von Dohnányi és 1972-tôl leszerzôdtette színházához, a frankfurti operához, ahol Marton Éva szisztematikusan építhette fel széleskörû repertoárját és indulhatott a világ meghódítására ben követte von Dohnányit Hamburgba, 1980-tól már szabadúszóként mûködik. A világ valamennyi számottevô operaházában fellépett, így többek között a milánói Scalában, a New York-i MET-ben, a bécsi Staatsoper-ban, Buenos Airesben, Barcelónában, Chicagóban, San Franciscóban, Houstonban, a londoni Covent Gardenban, Párizsban, Hamburgban, Münchenben, Berlinben, Moszkvában, Sydneyben, hogy csak néhányat említsünk. A fontosabb koncerttermeken kívül állandó szereplôje a különbözô fesztiváloknak, így rendszeresen visszatér a veronai Arénába, a salzburgi, müncheni fesztiválokra, Bayreuthba, a római Caracallába, Torre del Lagoba, Maceratába stb. Széleskörû repertoárja szinte egyedülálló, a Verdi, Puccini, R. Strauss, Wagner szerepek mellett otthon van a verismo világában is. A lírai szoprán Marton Évából az évek folyamán következetes munkával fejlôdött ki korunk egyik legnagyobb drámai szopránja, aki immár több mint 20 éve a világ legjobbjaihoz tartozik. Kiterjedt repertoárjának köszönhetô, hogy közel 30 komplett operafelvétele, valamint számos ária-, koncert hangfelvétele, továbbá video-, lézer- és DVD-felvétele van. Az utóbbi években rendszeresen vesz részt jótékonysági koncerteken, több humanitárius társaság elnökségének tiszteletbeli tagja. Amerikában a New York Times 1981, 1986-ban az év énekesének, 1982-ben pedig az év mûvészének választotta. Számos megtisztelô kitüntetése közül, amellett, hogy a bécsi Staatsoper örökös tagja, a Kammersängerin cím tulajdonosa a Bartók- Pásztory és a Kossuth díjat, valamint a Magyarság Hírnevéért díjat kell kiemelnünk óta Ferencváros Díszpolgára. Életútja, mûvészi pályája elismeréseként augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje Csillaggal kitüntetést kapta Mádl Ferenc köztársasági elnöktôl, szeptember 15-én pedig a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem a tiszteletbeli professzor címet adományozta neki. A Richard Wagner Társaság számára nagy öröm és megtiszteltetés, hogy világhírû operaénekesünk MARTON ÉVA a társaság fôvédnöke! 1

5 Fiatal mûvészek hangversenye Bayreuthi ösztöndíj 2004 M ár az elsô negyedórában kiderült, hogy itt a szokásostól nagyon is eltérô élményben lesz részünk. Sorban álló rivalizálást vártunk mesterkurzust kaptunk! Köszönhetô volt ez a szakmai zsûri: Csengery Adrienn, Hoffer Péter, Kovács László, Mihálkovics Tivadar, Pethô Zsolt, Temesi Mária mûvészi hozzáállásának, de legfôképpen Marton Éva mûvésznônek, a zsûri elnökének. Az egymással szemben álló feszültséget felváltotta valami oldott, egymást segítô, tanító, leginkább önismeretre nevelô légkör, amit az elsô pillanatban megérzett a versenyzô, zsûritag, hallgató egyaránt. Így lett ez TÖBB, mint egy Válogató Koncert, zenés-hasznos találkozó jelen és jövô között. Marton Éva bebizonyította és hangot is adott annak, hogy a mai fiatal mûvészgárda kitûnô emberanyag, mely ma saját szavaival : lényegesen jobb képzést kap, mint hajdanában... Ez a jó technikai felkészültséget jelenti, de meg kell tanulniuk a beleélés, átlényegülés, az egyéni újrateremtés, vagyis a mindig más formában megjelenés mûvészetét. Az örök belsô tartalmat kell megfogni és kifejezni, mert a tartalom érzelmi megjelenítése a mûvész feladata. Ez volt a céltudatos oka annak, hogy majd mindegyik stipendista jelölt kapott ajándékba egy-egy értékes tanácsot, bátorító jó szót! Marton Éva szavaiból valami hihetetlen tanítani tudás, az évtizedek óriási mûvészi világtapasztalata érzôdött, a továbbadás vágya mellett. Még a folyosón is (akár elzárva a forgalmat) mutatott friss hallgató növendékeinek egy-egy fontos mozdulatot, lelket kifejezô gesztust. Nem tisztem a jelentkezôk tehetségét, felkészültségét, mûvészi teljesítményét méltatni, de ha lett volna tapsolás (mint ahogy a pártatlanság és zavartalan mûsormenet miatt elôre kérve nem volt), igencsak lett volna módja a hallgatóságnak a tetszésnyilvánításra. Kik lettek a nyertesek: elsôsorban a hallgatóság és mindenképpen az összes versenyzô! Közülük mégis hármukat választotta ki szinte egyöntetû döntéssel a szakmai zsûri: Kirkósa Orsolyát, Polyák Valériát és Rezsnyák Róbertet. Hármukat javasolja Társaságunk a évi Bayreuthi Ösztöndíjra. A közönség szavazatát Geiger Lajos nyerte, a Lohengrin zongorakivonatával jutalmazva. Szép, kedves, tanulságos délután volt. Köszönjük a tehetséges 18 fiatal mûvésznek és az ôket kísérôknak, a hagyomány szerinti elôzô évi nyertes ösztöndíjasnak, mint konferálónak, ezúttal Dobi Kiss Veronika mûvésznônek, a zsûri minden egyes tagjának és különösképpen Marton Éva mûvésznônek. Jelmondatát jól jegyezzük meg: A fiataloknak önbizalmat adni, és bebizonyítani, dolgozni érdemes! Király Éva O 2

6 Szeretettel köszöntjük és boldog születésnapot kívánunk Társaságunk tiszteletbeli tagjának, eminens elôadójának, a magyar zenei élet kimagasló személyiségének MEIXNER MIHÁLYNAK! Meixner Mihály 75 éves! Misinek hetvenötödik születésnapjára Ki Onkel lett, ki meg Tante, S úgy totyogunk mi, andante. Egyszer fent és másszor lent, ó, Egyszer presto, másszor lento. Egyszer hopp és másszor kopp, ó, Rossz meg jó is, ma non troppo. Testünk rozzant, viszont ím a Szellemünk, az come prima. Betegségekrôl egy szót se, Ezt megjegyzem sotto voce. Kéne egy kis lelki táp, ó, S újra kezdeni da capo! Hetvenöt év így elment-e, Ennyire allegramente? Így futnak el a napok, ó, És öregszünk poco a poco? Elfogyott már a mondandó, Nem gyôzöm tovább scherzando: Hetvenöt év tisztes kor, de Élj még soká assai forte, Ne kövess el egy hibát se, Dolgozz allegro vivace. Én és feleségem dettó Gratulálunk, con affetto! Budapest, november 13. Kertész Iván 3

7 200 éve született Hector Berlioz A franciák talán legnagyobb zeneszerzôje, a zenei nagyromantika legjellegzetesebb és szinte egyetlen francia képviselôje, éppen 200 éve született egy Grenoble melletti városkában. Nekünk, a wagneri zenét kedvelôknek, róla nemcsak mûveinek szeretete okán kell megemlékeznünk, hanem fel kell idéznünk, még ha nagyon hiányosan is, azt a sok párhuzamot, ami Richard Wagnert és a mi Liszt Ferencünket Berliozzal szellemileg összekötötte. Berlioz épp úgy elôdök és igazi utódok nélküli sziklaóriás a francia zenében, mint Richard Wagner a zenedrámában. Berlioz, Wagner szerint kivétel, befejezetlen zenei csoda, azaz folytathatatlan, mint ahogy maga Wagner is az! Egyénisége is ugyanúgy ellentmondásokkal teli, mint Wagneré. Nyughatatlan, a végtelenségig ideges, a szertelen dicsôség utáni vágy megszállottja. Hajszolt magánéletû, egyszer nôiesen lágy, máskor ingerülten felharsanó. Szarkasztikus modora, ideges lénye, epés igazmondó rosszmájúsága nem illeszkedett a konvencionálisan álszent társadalmi keretekbe. Egy megkülönböztetô jó tulajdonsággal mégis kitûnt: bár szegény volt, pénzt nem kért kölcsön. Külön komponista típust testesített meg: a Style enorme -t, személyre Hector Berlioz szabottan a szertelen romantikus irodalmi tendenciájú programzenész alakját. A programzene azt jelenti számára: tartalmat, gondolati cselekményt adni a hallgatónak, mely beilleszthetô a klasszikus szimfonikus formába még ha szétfeszíti is azt. A zene nyelve így szükségszerûen színesebb, mozgalmasabb, karakterisztikusabb lesz. A közönség elképesztéséhez szinte vizuális hanghatásokat kell felállítani. Berliozt csodálatos instrumentális érzéke és a hangszerek, hangszercsoportok szín és dinamikai hatásának felhasználása egyszóval hangszerelési tehetsége tette e tekintetben századának egyik legnagyobb géniuszává. És itt kapcsolódik ismét Wagner és Liszt Ferenc neve Berliozhoz. Mindketten sokat merítettek Berlioz hangszerelési, dinamikai és kolorisztikus mûvészetébôl. Liszt a programzene nagyzenekari hangszerelésében, Wagner (mint Beethoven szimfonikus zenéjének tudatos tartalmi folytatója) szimfonikus felépítettségû mûveiben a zenedrámákban nagymértékben kiszélesítve a zenekari kifejezést, mintegy feldimenzionálva, de csak követi Berliozt. Berlioz már jóval Wagner elôtt alkalmazza programzenéjében a motívum-technikát. Mint látjuk, már a 26 évesen írt (Wagner akkor 16 éves) Fantasztikus szimfóniájában megjelenik az Idée 4

8 fixe. Ismeretes Berlioz ekkor szeret bele Shakespeare-be zett írásokat a korabeli parvenû kultúra ellen. Méltó büntetés és valóságosan Harriett a jutalmuk. Berlioz írja: Smithson angol színésznôbe, késôbbi feleségébe. De ez egy más nagyon érdekes történet. Közös vonás Wagner és Berlioz között, hogy egyikük sem ír zongorára, és nem írnak kamarazenét. Wagner minden szövegkönyvét maga írja, Berlioz többnyire szintúgy! Csábító lenne bemutatni ezek után Berlioz mûveiben is a tartalmi párhuzamokat, összevetve Liszttel és Wagnerrel, melyek ugyanúgy vágyakkal Harriett Smithson Ha összegyûjtenôk azokat a köveket, amelyekkel a kritika engem megdobált, szép kis emlékmû emelkedne belôle! Nos, Wagnernek is kijárna egy impozáns Alpengipfel a zsurnaliszták nagyobb dicsôségére. A sajtó által manipulált undorító párisi közönség (Berlioz) értetlensége, a zenekarok alacsony színvonala, a hangversenyterem hiánya Párisban amit az opera fôvárosának és vívódásokkal teli mûvész jellemérôl tanús- kodnak, hihetetlen technikai sokoldalúsággal, gigászi méretekkel, irdatlan szenvedéllyel. Az a lelki finomság, és mélység, ami a Rómeo és Júliában (Adagio) vagy a Faust elkárhozásában (Margit románcában) mindenkit megkap végtelen fájdalmával és halálos magányával, ez a romantikus szépség sugárzik majd Elza, Erzsébet, Sieglinde szomorú bájából is. Bár a XIX. század nagy póza volt a halálvágy, Berlioznál ez nem cseng hamisan: Se reményem többé, se illúzióm gyûlölöm az embereket, és várom a halált. Wagnernél ez így hangzik: Remény nélkül... semmim sem maradt, csak a magányosság, és jövô nélküli élet. Mert Berlioznak és Wagnernek egyaránt a meg nem értés, a korabeli kritikai ledorongolás az osztályrésze. Agyonhallgatás, vagy nevetségessé tétel, sajtóhadjárat egyre megy, csak ártson! Miközben saját talentumuk tudatában látniuk kell a korabeli pénzes tehetségtelenség tömjénezését. Pokol! Berlioz is tollat ragad, mindketten sok elméleti írásmûvet alkotnak sôt Berlioz remek kritikákat is, elmésséggel, gúnnyal fûszerekeseríti. csúfolnak Berliozt a végtelenségig elkodnak, Semmit sem lehet csinálni ebben az országban írja, expatriálni kell egy olyan országba, ahol nem vagyok kreténekkel körülvéve! Wagner kis-ázsiai, vagy Amerikába való kivándorlási fellángolásai közismertek. Baudelaire pirul Franciaország miatt, mely nem hajlandó befogadni az igazi mûvészeket, mint Berliozt és Wagnert. De míg Berlioz az életküzdelmet elkedvetlenedve feladja, Wagner befejezi életmûvét. Pénzszerzési kényszerbôl szinte ugyanazokat a városokat járják végig Liszthez hasonlóan Brüsszeltôl Berlinen-Bécsen-Pesten át Riga-Szentpétervárig hangversenyezve. Egy ilyen út alkalmával írja Berlioz egyik legszebb életmûvét, a Faust elkárhozását (1846). Városonként egy-egy tételt ír. Pesten találkozik Erkel Ferenccel, aki megismerteti a Rákóczi nótával, mely a dramatikus legenda egyik legismertebb tétele lesz. (Pesti óriási sikertörténetét mindenki ismeri: többszöri próbálkozásra sem tudta a Berlioz vezényelte zenekar a Rákóczi indulót eljátszani, a közönség fülsiketítô ovációja miatt...) Hector Berlioz 1847-ben írja Szentpétervárott 5

9 Étienne Carjat karikatúrája Lisztnek. Jó napot, csodálatos zarándok nem gondolod, hogy mi szörnyen tévelygünk? Értsd: hangversenyezgetünk, hogy megéljünk ( hogy feleségem gyógyszereit meg tudjam venni /Berlioz/), ahelyett, hogy zenét írnánk?!! Wagner ezt így mondja: Ha dolgozom, nem tudok alkotni! Érdekes, hogy Berlioz éppúgy, mint Wagner és Liszt el volt ragadtatva az orosz zenei nívótól, életem legnagyobb boldogsága volt a grandiózus férfi és nôi kórusokkal elôadni a Faust elkárhozását, továbbá a Rómeó és Júliát. A szentpétervári nemesekkel meghallgat egy ortodox misét felkavarja az élmény... mintha csak megérezte volna, hogy szinte abban az órában hal meg otthon felesége. Berlioz és Wagner egyaránt egy heroikus, grandiózus, színes világkép alkotói, a szenvedély, a monumentalitás méltó kifejezôi. Ebben, Liszttel, nagyszerû századuk: a XIX. század legavatottabb képviselôi...mert voltaképp, mindennek ellenére, csak mi hárman vagyunk méltók egymáshoz ebben a korban írta Wagner Lisztnek 1860-ban, Te Ferencem, Berlioz meg én! 200 év tanúja: Wagnernek igaza volt! Dr. Király László Körkérdés: Ki volt közülük Wagner zenéjének szeretôje, aki Bécsben, Münchenben gyakran nézte meg a Lohengrint, Tannhäusert, sôt Bayreuthben 1888 nyarán (20 éves korában) a Parsifal szünetében Cosimával is találkozott? Az elôadást Felix Mottl vezényelte, mint emlékirataiban írta. Válasz: MÁRIA VALERIA, A KÉPEN A LEGKISEBB GYERMEK (cikkünk a következô számunkban) A jutalomhanglemezt PÉTERFIA MARGIT nyerte. A képen a királyi család látható Gödöllôn. 6

10 Márk Tivadar N eve jól ismert az operarajongók körében, de ismert színházi és filmes berkekben is. 96 évet élt, ebbôl 43 évet dolgozott az Operaházban. Bárhol alkotott, jelmezei mindig sikert arattak. A nagy egész mellett a legapróbb részletekre is odafigyelt. Tudta, az általa tervezett ruhákban a színészeknek, énekeseknek mozogniuk is kell. Úgy választotta meg az anyagokat és díszítéseket, hogy a szemre esetleg súlyosnak ható ruhákban is kényelmesen lehessen játszani. Nem lehet egy karcsú és egy teltebb énekest azonos színû és szabású ruhába öltöztetni. Amikor egy ízben a Wagner Társaságban tartott elôadást helyesebben mondva, kedves beszélgetés keretében mesélt, ezt így fejezte ki: ortopéd szabó vagyok. Az idén az Operaházban kiállításon láthattuk remek jelmezterveit decemberében a Don Carlos felújításán élvezhettük ruhakölteményeit. A spanyol királyi udvar ó-arany keretei között csupa fekete jelmez. Azt hihetnénk, hogy a fekete az fekete. Aki látta a produkciót rájöhetett, hogy mennyi árnyalata van a feketének is. Azonkívül, hogy a ruhák szabása változatos, az anyagok mintázata is más és más volt. Nem láttam két egyforma mintát. A díszítésekrôl, fehér és fekete csipkékrôl, fodrokról már nem is beszélek. Akik közelebbrôl ismerték, amellett, hogy mindannyian nagy mûvésznek tartották, egyöntetûen kiemelték emberséges jó ember mivoltát. Mélyen hívô ember volt. Ez a hit vezette egész életében. Ez nyilvánult meg munkáiban és az emberekhez való viszonyában is. Ahogy ô mondta: nem a vallás, a hit a lényeg. Megemlékezésemet személyes tapasztalatommal zárom. Az Operaház elôcsarnokában, egy kiállítás megnyitóján törött lábam ellenére már jó ideje ácsorogtam. Egyszer csak megjelent Tivadar egy székkel, mondván: Nem bírom nézni, Eszterke, hogy gipszes lábbal álldogál! Akkor 90 éves volt... Molnár Róbertné L 7

11 Hogyan rendezzünk Wagnert? Operarendezôk délutánja a Wagner Társaságban dinátora stílusosan Bayreuthról, a wagneri rendezések ôstípusáról és bizonyos értelemben példaképérôl szólt, mely 1876-ban, a modern világ elsô fesztiválja volt. A Ring négy mûvének elôkészítésére, a szereplôk felkészítésére, a színpad felállítására pontosan két hónap állt rendelkezésre. Richard Wagner maga irányította a rendezés sokirányú munkáját. Wagner halála után Cosima viszi tovább, aki maga is rendez és tulajdonképpen neki köszönhetô, hogy az Ünnepi Játékok fennmaradtak! Fia Siegfried már modernizál, az ún. Új Bayreuthot Wieland és Wolfgang Wagner teremtik meg. Wieland elvont, modern színpadképekben, testvére, a több mint 50 éve regnáló Wolfgang, kissé klasszikusabb rendezésekkel, a legkifinomultabb színészi játékot valósította meg. Ô egyébként az ismert világtörténelemben a leghosszabb ideig mûködô színigazgató! Bayreuth nagy mûhely, mely fennállása óta folyton változik, újat keres, kísérletezik. Lehet kritizálni (kell is!), de hatása alól senki sem tudja magát kivonni. R itka alkalom, hogy egyszerre négy mûvész, operaházi szakember beszélgessen az operarendezésrôl, közülük három jeles Wagner operarendezô, Szinetár Miklós az Operaház fôigazgatója, Nagy Viktor fôrendezô, és Horváth Zoltán rendezô. A beszélgetés vezetôje Fülöp Attila az Operaház ügyvezetô igazgatója és egyben pedig kiváló Wagner énekes is. Az egyszerû wagneriánus örülhet, mert éppen errôl a témakörrôl igen keveset olvashat, hallhat, így érthetô a nagy érdeklôdés, a várakozás, mely megelôzte a nagyszerû eszmecserét. A krónikás sajnálja azt, aki munkanap lévén nem lehetett ott, de értéke miatt álljon itt ez az összefoglaló. Bevezetôül Fülöp Attila, mint a beszélgetés koor- És máris felhangzik az elsô kérdés: hogyan kell, másképp kell-e rendezni Wagnert mint másokat? Szinetár Miklós szerint (aki Wagner személyiségét nem szereti, de gyönyörû zenéjét igen, és sírjánál a Tannhäuser záróakkordjait kéri játszani) már az is kérdéses, hogy mi az, hogy rendezô? Ez egy új sütetû 8

12 foglalkozás, amit csak nagy háttértudással, tartalommal lehet megtölteni. Szerinte Wagnert ugyanúgy kell rendezni, mint bárki mást: megértetni a szerzô gondolatát, megkeresni mondanivalóját, olyan formát adni hozzá, hogy a leghatásosabb módon eljuthasson a közönséghez. Wagnernek más üzenetei, mélyebb gondolatai vannak, amit a mai embernek már nehezebb közvetíteni. De, ha a darab magvát megértjük a módját is meg lehet találni. Horváth Zoltán rendezô a több generációra kiható Nádasdy Kálmán Oláh Gusztáv iskolára utal, mint közös szellemiségre, gondolkodásmódra. A rendezô legfôbb dolga, hogy a szerzô szándékát közölje, de a mód nincs megkötve! Wagner maga is változtatást javasolt, de nem a partitúrán, hanem az elôadásmódban. Ehhez meg kell érteni a zenét, mely sokat, Wagnernél majdnem mindent elmond. Amíg a prózai színész a darabot maga hangszereli, ezt az operában a zeneszerzô már elvégezte, sôt Wagner esetében értelmezi is. Ezzel kell szinkronba kerülni a rendezônek. Nagy Viktor sokáig dolgozott Berlinben, a nagy újítók mint Götz Friedrich, vagy Harry Kupfer mellett, bár természetesen a régi magyar iskolák is hatottak rá. Az idô megváltozott, a realisztikus, hagyományhû rendezés helyett a modern színpadra állítás szükségszerû. Minden mögött realitásnak kell lenni, de ha egy történelmi, vagy társadalmi koncepciót vesz fel a modern rendezés, és ezt egyszerûen ráhúzza a darabra. Pl. elmondja, ottléte idején, a berlini fal lebontása napjaiban játszott ottani Lohengrint, ami a német kettéosztottságot, mint átkot volt hivatva imitálni, egy ilyen felfogásban állították színre. A próbák alatt ezt a koncepciót nem lehetett észrevenni, de az elôadáson már sajátosan elôtérbe került, és bizony nem volt sok köze Wagner eredeti felfogásához. A Tannhäuserben mondja Szinetár Miklós, Fotó: Mezey Béla mint minden mûben van egy felületi és egy mély jelentés. A zene és a gondolat az élet alapproblémáinak megoldhatatlanságáról szól. Egyik oldalon a csábítás, hogy megállás nélkül, mindig jól éljünk, fogyasszunk, élvezzünk. Vénusz barlangjában gátlástalanul csak az örömök élnek, amikor egyszer bekövetkezik az a pillanat, midôn Tannhäuser felkiált: Zu viel! zu viel! Másik oldalon az élet, a társadalom fegyelmezô szigorúsága látszik (ezt is meg lehet únni, vagy gyûlölni), mely következetesen elôírja, hogyan éljünk, megszabja a normákat. Tehát az egyik oldalon gátlástalan anarchia, a másik oldalon szörnyû rend! És annak, aki a kettô között közvetíteni próbál, mint Erzsébet, ebbe bele kell pusztulnia! Ez a darab tragikuma, legfontosabb üzenete. Az életérzés anarchiája és a társadalom fenyegetô agresszivitása között van-e egy harmadik út? Igen, van, de Wagner forradalmi lényének megfelelôen: a pápa nem oldozza fel Tannhäusert, ámde e döntést megcáfolják a rajtunk túlmutató transzcendens erôk, a pásztorbot kivirágzik, sem Vénusz, sem a társadalom katonás fegyelme nem gyôz. Ezt a gondolatot kell eljuttatni a közönséghez. Felmerül a kérdés, a jelenlegi budapesti Tannhäuser rendezés hagyományos, vagy modern? A válasz: inkább hagyományos, de mindig történik benne valami, ami modern. Pl.: a vendégek bevo- 9

13 Fotó: Mezey Béla nulása tulajdonképpen egy Wehrmacht felvonulás, akár egy hitleri beszéd elôtt, vagy akár a Vörös téren egy tankfelvonulás elôtti vendégfogadás. Kérdés: tudatos volt-e ez a rendezô részérôl? Válasz: természetesen. És ezt megengedi Wagner zsenialitása. A rettentô történelmi tapasztalatok Wagner számára, de nekünk is, szinte kínálják az ilyen analógiákat. Az operában a színes joviális bevonulók 15 perc múlva Tannhäusert lemészárolnák csak azért, mert a szerelemrôl más a véleménye, nem lepontozzák az énekversenyen, hanem, ha Erzsébet nem veti magát közéjük, a nyílt színen megölnék. Ez a szörnyû bigott, szorító, kegyetlen, minden szabad egyéni gondolatot elfojtó társadalom reflexe. A másik oldalon a vénuszi tökéletes anarchia. Erzsébet, aki meg akar felelni ennek a kettôzöttségnek, ebbe belepusztul. Bár Wagner van olyan ravasz, ahogy erre Szinetár Miklós felhívja a figyelmet, mert sokan nem szokták észrevenni, a Tannhäuser végén van egy érdekesség. Amint a nôi kar csodás fényben az apotheozist énekli, a kar dallamában pici módosítással a Vénusz téma hallható! Egyszóval a világ bonyolult még Wagnernél is! Visszajön a körkérdés, modernül, vagy konzervatívan rendezzük pl. a Ringet? Nagy Viktor szerint korszerûen kell rendezni! Wagner más dimenzió. Itt nem egy darabról van szó, Wagner mindig a Világról szól, a Ringben világdrámát írt. Egy opera, mint pl. a Faust, ha akarom egy kis ember története, a magánember tragédiája. Nem mint ahogyan Madách átalakítja, feldimenzionálja Ádám és Éva lényét, e két ember megragadja a világ lehetetlenségét, megoldhatatlanságát. Wagner is világproblémává teszi a Ring aranyát, a pénzt, ezért lehet újra értelmezésekkel élni falrombolásokkal, új aktualitást adni a modern világban, rámutatni a mi életünkre. Van még egy korlátlan értelmezési tartomány, mint különbség a próza és az opera között. Amikor az ember prózát rendez, abban nem a szöveget, hanem a szöveg alattit akarja kibontani. Amikor operát rendez: a zene alattit. Mi a zene alatti? Az a partitúra massza, amiben minden megtörténik a pszichológiától az idôjárásig, minden benne van a zenében. Érdemes újragondolni a hagyományos rendezéseket; ha a kor változik, változhat a mû lényege is? A hagyományos és a modern szó nem értékmeghatározó kategória Szinetár Miklós szerint. Mindkettô lehet jó és rossz. Látott jó hagyományos, és rossz, visszaéléses, blöffös, szörnyen gonosz moderneket. A rendezô sikere attól függ, hogy átjön-e a szerzôi gondolat, vagy sem?...tulajdonképpen ilyen meghatározás nincs is, mert amit 1930-ban modernnek mondtak, az igaz volt 1876-hoz viszonyítva. De az ma már konzervatív, csupán reláció kérdése. A modernnek az a nagy veszélye, hogy igen hamar múlik el; mint Goethe mondja: nincs ócskább, mint a tegnapi divat. Ez nagyon igaz a színházra, filmre vonatkoztatva is. Ami csak arról szól, hogy mennyire korszerû, modern, az mondjuk egy évig hat, késôbb az ember rácsodálkozhat, és ez tetszett? 10

14 A wagneri darabok technikai színrevitele sokat változott. Bayreuthban a Rajna kincse elsô elôadásában külön jármûveket konstruáltak a sellôk úsztatására. Kupfernél átlátszó kádban meztelenül úszkáltak, míg Flimmnél a lábukat borotválják. A legkülönbözôbb megoldások, céljuk, hogy a mai világot tükröztessék. A Ring színre állítása heroikus feladat, hiszen egy világ keletkezését, majd pusztulását kell színre vinni, vagyis: az élet körforgását. E mellett a szereplôk többnyire szeretet nélküli lények, az anyag, az arany szerzési ösztön végzetes csapdájának drámáját kell megrajzolni. Az elmúlásban az újrakezdés tetten érhetô legyen. A konzervatív realizmus (mint a korábbi budapesti iskolák aposztrofálják) nem próbálta hatékonyan kifejezni a jellemet. A modernség ma a mûvészi játék megformálásában rejlik. Jó példa erre Mime bonyolult, ördögi szerepe, ez Wagner egyetlen figurája, melynek alakját minden együttérzés nélkül rajzolta meg. Más szereplôi mind emberszabásúak, valahol még sajnálatra méltóak is. A Ring eszmeisége olyan magasrendû, állítja Nagy Viktor, hogy egy lándzsa körül is el lehetne játszani teljesen üres színpad mellett. Igaz a régi aforizma, mely szerint mi kell egy színházhoz? Egy tér, egy jó színész és egy nézô! Milyen egyszerû. A bayreuthi rendezés titka még egy körülmény: két hónapig csak a felkészüléssel foglalkoznak. Bayreuthban vannak a szereplôk, akik már tudják a szerepüket, együtt a zenekar, más darabokkal nem foglalkoznak. Ez óriási elôny az ún. repertoár színházzal szemben. Fülöp Attila vitát indít a rendezôk között, hogy vajon a Ringet egyben szabad-e játszani, vagy egyenként, illetve külön pl. A walkürt? Így is jó, Fotó: Mezey Béla 11

15 úgy is jó, csak játszani kell! Tény, hogy Wagner ezeket a darabokat Bayreuthnak írta; ez azt jelenti, hogy a befogadót a körülmények itt másként befolyásolják, szünetben sétálhat a parkban, felfrissítheti magát, tökéletesen elszakad a mindennapi világtól. Egészen más, amikor valaki a napi munkájából, a metróról éppen beesik az elôadásra, nem tudja úgy beleélni magát a darabba, mint a másik miliôben, a szentélyben. Ez a magyarázata, hogy más a fogadtatás itt és ott. Nagyon nehéz kérdés a szöveghû rendezés. Ezeket a darabokat a költôk, zeneszerzôk gátlástalanul szabadon írták. Madách: Az ember tragédiájában a Római szín végén ezt a színpadi utasítást adja: száll le a nap, és a hegyekbôl barbár seregek ereszkednek alá. Hát ezt egy kicsit nehéz megrendezni... Különösen Wagner modern rendezése nehéz. A Lohengrin majdnem lehetetlen helyzet elé állítja a rendezôt, szó szerint megoldhatatlan írja Katharina Wagner a leendô budapesti Lohengrin rendezôje. A hattyú egy csónakot húz, Lohengrin a fedélzeten áll, az egyetlen kapocs a hattyú és Lohengrin között egy arany láncocska. Arról, hogy Wagner kívánsága szerint egy élô hattyút akart látni a színpadon, nem is érdemes beszélni. Ha pedig realisztikusan látszatokat keresünk, akkor rávehetjük a rendezôt, hogy építsen egy géphattyút. Egy ilyen bukdácsoló mozgású szerkezet minden illúziót elvesz. Hogy ezt elkerüljék, a világ összes operaházában elkezdték a hattyút stilizálni. Így talán Lohengrin és a hattyú visszakapta a megérdemelt komolyságát a realizmus rovására. A világirodalomban van egy kulcsdarab, Shakespeare Romeo és Júliája, benne egy mondat: A szép Verona tárul itt elénk! És ezzel a dolog elintézett, se díszlet, se semmi, elmondja és a szép Verona megjelenik a nézôk fantáziájában. Mert ha nem így van, akkor bejön a nyögvenyelôs realizmus, amiben semmi sem igaz. A Lohengrin zenei felépítésérôl, a wagneri zenei fokozás mûvészetérôl, a pszichológiai motivációkról folyt tovább a beszélgetés Horváth Zoltán vezetésével. Rendkívül érdekes volt hallani az operában szereplô karakterek leírását, egyensúlyba állítását. Ki kinek az ellenpárja? Hisz az is felvethetô, hogy Lohengrin és Elza harcolnak egymással. Vagy egyáltalán, kirôl szól a darab? Csakugyan Lohengrinrôl, vagy talán Elza a fôhös? Ha párhuzamba állítjuk Bartók Kékszakállújával, mindenképpen Elza! Vagy Ortrud és Telramund a cselekvô hôsök, akik mozgatják az egész darabot? (Mint a fekete Lohengrin Bayreuthban. Szerk.) Ki egyáltalán Lohengrin? Miért nem mondhatja meg honát, és nevét? Valóban jellemtelen Telramund, a kitûnô hadvezér, a népe bizalmát élvezô jó vezetô? És egy Lady Macbeth-szerû Ortrud mégis végzetes útra viszi? Miért kell mindenképpen pusztulnia? Mi az a koncepciós per, aminek bábuja lett? És máris látjuk, ma is milyen idôszerû gondolatok ezek. Lohengrin létezésében lehet kételkedni és felvethetjük, hogy ôt csak Elza álmodja meg. Az álom szûntével az istenítélet lesújt az ártatlanra. Számos kérdés és válasz merült fel Horváth Zoltán rendezô szinte kis elôadásnak számító eszmefuttatásában. Tekintve, hogy következô számunk a Lohengrin gondolatkörével foglalkozik, ezeket a kérdéseket és válaszokat Tôle ott részleteiben is reméljük olvashatjuk. Egy kérdés mégis befejezésül ide kívánkozik, mely, mint hallgatói kérdés az egyik levélben is felvetôdött. Álom a legendában? Elza álma egy hatalmi harc koncepciója. Elza csupán álmodja a megmentô lovag eljövetelét. A debreceni rendezésben az utolsó pillanatig, Lohengrin távozásáig a rendezô leplezi, mintegy titkolja a gondolatot, de a végén jól láthatóan kiderül a valóság. Lohengrin elmenetelekor visszatér a kép, a második kürtszó utáni pillanatra, arra a pillanatra, amikor nem jelentkezik senki, és itt Elza élete véget ér! Ez benne van a zenében, Lohengrin dur hangnemben távozik, majd messze tûnve a zene átmegy mollba. Felmerül a kérdés, vajon nem jobb sors-e Elzának meghalni, mint Lohengrin nélkül élni? Ezek emberi dolgok. Természetesen, mint Horváth Zoltán mondja: Ez az én kegyetlen gondolatom, de Wagnernél az utolsó taktusokban feloldódik, a befejezô harmonikus Grál zenében. Lejegyezte: dr. Király László 12

16 WAGNER HALÁLÁRA Egy egykorú vers R. Wagner halálára F eleségem valamit keresett egyik szekrényünkben, mely régi kacatokkal volt tele és nagyon ritkán nyitottuk ki. Keresés közben szeme a szekrény egyik sohasem bolygatott zugára tévedt, ahol a nagymamájától maradt emlékek között összetekert papírlapot vett észre. Szép, írott betûtípussal nyomtatott németnyelvû vers volt rajta, mely alatt dátum és aláírás: február 14-én, tehát Richard Wagner halála másnapján írta egy Környei Cecília nevû hölgy Cosima Wagnerhez címmel. Henri Fantin-Latour: Richard Wagner halála Sok kérdezôsködés után is úgy tûnik, a négystrófás alkalmi költemény létezésérôl senki sem tud. Annak érdekében, hogy a Wagner-életmûhöz vonzódó nagykönönség a verset nyelvi akadály nélkül megismerhesse, lefordítottam és a zeneköltô halálának 121-ik évfordulója alkalmából ezen az úton teszem közzé. Budapest, december dr. Vajda Ferenc 13

17 Cosima Wagnerhez Ki merészen a Nap felé tört Szárnyalva, a dicsô mester Nemes szíve megállt, nem ver, Az élettôl nem kap új gyönyört. A világ döbbenetbe rémül, Jajszó hullámzik szerteszét Csillag húnyt ki s vesztve fényét A Mindenség homályba merül. Népek bánata mit ér neked? Enyhítheti-e gyászodat? Csak tiéd a kínáradat, Vígaszod hiába keresed. Ám idôtállóbb, mint fájdalmad Életmûve, mit alkotott. Halhatatlan szózat hangzott Az Olympos téged befogad! Budapest, február 14. Rózsa Iván: Az utolsó percekben Már nem láthatod, hogyan siklik a vízen a gondola. Már elszáll minden erô, minden gondolat. Már nem láthatod Bayreuthban a régi operaházat. Számodra már az életbôl is halál árad. Már nem nézheted meg a Festspielhausban az operád. Már eljött Velencében az utolsó órád. Már nem cseveghetsz többet Liszt Ferenccel. De büszkén számolsz el szinte minden perccel. Környei Cecília (A német eredetibôl fordította Vajda Ferenc) Még bizalommal pillantasz a pamlagon Cosimára. De már lélekben elkészültél az utolsó imára. Sorsod már hasonló, mint hôsödé, Siegfriedé. A világmegváltás után az idô a pihenésé. De ebben az utolsó pillanatban is tudod jól: Halálod után egy angyal beléd karol. De ebben az utolsó pillanatban is tudod jól: Richard Wagner zenéje az idôk végezetéig szól... (Richard Wagner emlékére) 14

18 Egy felfedezésre váró életmû Kónya Sándor ( ) H aláláról még a szaksajtó sem szólt. Az elsô, s talán egyetlen megemlékezés egy rádiómûsor volt róla, melyben néhány operaária hanzott el a közremûködésével. Mindössze e mûsorújságban szereplô program alapján bizonyosodhattunk meg arról, hogy az operabarátok szûkebb körében felröppent hír úgy hallottam, meghalt Kónya Sándor igaz ben, hetvenkilenc éves korában a Spanyolországhoz tartozó Ibiza szigetén érte utol az elkerülhetetlen, ahol a világtól visszavonulva élt feleségével (aki 1999-ben hunyt el). Lehet utalni az elkoptatott bölcsességre, miszerint senki sem lehet próféta a saját hazájában. De ennyire nem? Amikor folyamatosan arról hallani, olvasni, hogy tévésztárok, sztárriporterek, sztárbemondók, sztárügyvédek, popsztárok, mozisztárok, hazai világsztárok mit esznek, hol nyaralnak, kivel és mit csinálnak... No igen, manapság egy igazi nagy mûvész élete-halála nem számít ütôs hírnek. Pedig Kónya Sándor az operamûfaj területén a Svéd Sándor utáni és Marton Éva elôtti idôszak legnagyobb magyar énekes csillaga volt. Neve a világ összes rangos dalszínházának plakátján szerepelt Bayreuthtól Milánóig, New Yorktól Tokióig. Neve, amit mindig mindenhol magyarosan írt(ak): Sándor Kónya, nem pedig ékezetek nélkül Alexander, vagy Sandor Konya. Fontos volt számára hazája, ahonnan a világháború idején ment el. (Németországban telepedett le, ott is debütált 1951-ben a Parasztbecsület Turiddujaként.) 1964 és 75 között nemzetközi karrierje csúcsán legjobb szerepeivel (Lohengrin, Kalaf, Edgar, Cavaradossi, Radames, Rodolphe, Don Carlos, Don José, Otello) lépett fel a budapesti Operaházban, illetve az Erkel Színházban. Néhány éve szülôvárosának, Sarkadnak ajándékozta személyes tárgyainak egy részét, nagy ívû pályájának fontos dokumentumait, kellékeit: fényképeket, jelmezeket, plakátokat, melyek mára egy kis életmûkiállítás alapját képezik. (Az Operaélet címû folyóirat egy korábbi száma közölt rövid beszámolót az említett gyûjteményrôl.) Sarkad a maga módján próbálja ápolni világhírû szülöttjének emlékét, már amennyire e kis határmenti település lehetôségei engedik. Úgy tudom, december 21-én avatták fel Kónya mellszobrát a református templom melletti terecskén. Az új esztendô elsô napjáig a média persze errôl sem tett sehol említést. A nagyvilágban azonban mintha Kónya re- 15

19 neszánsz lenne kibontakozóban. Újabban több kisebb lemezcég (Melodram, Gala, Bella Voce, Myto) látott fantáziát Kónya színházi felvételeinek megjelentetésében. Ezek a rádióközvetítésekbôl, vagy privát kalózfelvételekbôl készült CD-k jól reprezentálják, hogy pályafutásának negyed évszázada alatt, s különösen az 1960 és 75 közötti idôszakban, Kónya az operaénekesek élvonalába tartozott. Nagy európai operaházak mellett, többek között a New York-i Metropolitan és a San Francisco-i Opera sokat foglalkoztatott tenorja volt, elsôsorban a német és olasz repertoárban. Partnereinek felsorolása egyet jelentene a kor legnagyobbjainak említésével. Köztük van Astrid Varnay, Birgit Nilsson, Leonie Rysanek, Renata Tebaldi, Joan Sutherland, Victoria de los Angeles, Régine Crespin, Gwyneth Jones... Kónya Sándort kultúrált, visszafogott egyéniség, illúziót keltô színpadi megjelenés jellemezte. Hajlékony, lírai tónusú, de vivôerôs hangja a Verdi, Wagner, Puccini operák tenorszerepeinek tolmácsolására egyaránt alkalmassá tette. Színészileg amint errôl egy 1967-es tokiói Don Carlos elôadás tévéfelvétele tanúskodik nem volt magáról megfeledkezô, belemenôs típus, inkább olyan, aki gondosan ügyelt a színészi játék és a hangi teljesítmény egyensúlyára. Kevéssé az ösztönösség, sokkal inkább a precizitás jellemezte. Hûvös eleganciája, pontossága a nagy skandináv, német mûvészek sajátja, míg hangjának érzelemmel teli bársonyossága, s hôsies fénye a legjobb olasz, spanyol tenorokéhoz hasonlítható. Gazdag életmûvének, mûvészi hagyatékának felfedezése, feltárása amellett, hogy kivételes zenei élmény forrása, a hazai komolyzenei és operaélet szereplôinek, alakítóinak édes kötelessége. Lemezfelvételek, rádióközvetítések, privát felvételek (válogatás): Wagner: Lohengrin (RCA) Leinsdorf/Amara, Dooley, Gorr, Hines Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok (München 1967) Kubelik/Stewart, Janowitz, Hemsley, Crass, Unger, Fassbaender Bayreuth, Festspielhaus Wagner: Lohengrin (1958) Cluytens/Rysanek, Varnay, Blanc Milano, Scala Wagner: Parsifal (1960) Cluytens/Gorr, Christoff, Neidlinger New York, Metropolitan R. Strauss: Rózsalovag (1962) Maazel/Töpper, Crespin, Edelmann, Rothenberger, Elias Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok (1962) Rosenstock/Edelmann, Della Casa, Doench, Anthony, Flagello Verdi: Aida (1962) Santi/Tucci, Simionato, Merrill Wagner: A bolygó hollandi (1963) Böhm/London, Rysanek, Tozzi Wagner: Lohengrin (1964) Rosenstock/Crespin, Rankin, Cassel, Wiemann Puccini: Bohémélet (1964) Cleva/Tebaldi, Hurley, Guarrera, Hines Donizetti: Lucia di Lammermoor (1964) Varviso/Sutherland, Herlea, Giaiotti Wagner: A bolygó hollandi (1965) Böhm/Ward, Rysanek, Tozzi Puccini: Tosca (1965) Cleva/Crespin, Merrill Donizetti: Lucia di Lammermoor (1966) Varviso/Peters, Guarrera, Diaz Wagner: Parsifal (1966) Prêtre/Crespin, Hines, Cassel, Meredith Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok (1967) Rosenstock/Tozzi, Fenn, Miller, Doench, Dickie, Flagello Wagner: Lohengrin (1967) Böhm/Bjoner, Ludwig, Berry, Macurdy Wagner: Lohengrin (1968) Klobucar/Arroyo, Dvor áková, Cassel, Macurdy Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok (1968) Rosenstock/Tozzi, Fenn, Miller, Driscoll, Doench, Flagello 16

20 Puccini: Turandot (1969) Mehta/Nilsson, Tucci Puccini: Madama Butterfly (1969) Schick/Lorengar, Cassei, Sereni Puccini: Tosca (1970) Molinari-Pradelli/Tebaldi, MacNeil Wagner: A bolygó hollandi (1970) Böhm/Dooley, Rysanek, Macurdy Puccini: A nyugat lánya (1970) Behr/Tebaldi, Colzani Verdi: Don Carlos (1970) Adler/Lipert, Cossotto, Sereni Puccini: Bohémélet (1971) Cleva/Kirsten, Boky, Sereni, Hines Wagner: Parsifal (1971) Ludwig/Dalis, Stewart, Siepi, Meredith Weber: A bûvös vadász (1972) Ludwig/Lorengar, Mathis, Feldhoff, Macurdy Puccini: Madama Butterfly (1974) Baudo/Kirsten, Casei, Christipher, Schmorr Bizet: Carmen (Lewis Stad. New York 1965)?/Resnik, Diaz San Francisco, War Memorial Opera Puccini: A nyugat lánya (1960) Molinari-Pradelli/Kirsten, Gobbi Puccini: Bohémélet (1962) Molinari-Pradelli/de los Angeles, Horne, Bastianini Boito: Mefistofele (1967) Molinari-Pradelli/Tozzi, Costa Philadelphia Puccini: Tosca (1966) Molinari-Pradelli/Tebaldi, MacNeil Tokió Verdi: Don Carlos (1967) de Fabritiis/Jones, Rossi- Lemeni, Bruscantini, Cvejic Buenos Aires, Teatro Colón Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok (1968) Leitner/Neidlinger, Crass, Unger, Watson, Mattielo Offenbach: Hoffmann meséi (1970) Maag/Mesplé, Harper, Bakocević, Bacquier Strasbourg Verdi: Otello (1973) Lombard/Guiot, Paskalis Pallós Tamás Budapesti Wagner elôadások 2004 A RAJNA KINCSE jan. 6., 21. A Ring karmestere: Kovács János Berczelly, Dobos, Fekete A., Hormai, Tóth, Pataki, Jekl, Szüle, Pelle, Felber, Kovács A., Ardó, Balatoni, Gál A WALKÜR január 8., 23. Molnár, Szvétek, Temesi, Valter, Balatoni, Fekete V., Somogyi, Ardó, Sudár, Tas, Lukin, Gál, Wiedemann, Bokor SIEGFRIED január 11., 27. Molnár, Rozsos, Gurbán, Sárkány, Hantos, Kovács A., Szendrényi, Ardó AZ ISTENEK ALKONYA január 15., 30. Molnár, Ötvös, Gurbán, Szvétek, Szendrényi, Markovics, Wiedemann, Kovács A., Lukin, Fekete V., Ardó, Somogyi, Sánta PARSIFAL április 9., 12. Karmester: Kovács J., Molnár, Balatoni, Sólyom N., Valter, Polgár, Berczelly, Kiss P., Ambrus, Murár, Révész, Derecskei, Ocsovay, Váradi, Péter C., Gémes K., Ardó, Várhelyi, Kovács A. Wagner elôadások az Erkel Színházban Lohengrin Karmester: Jurij Szimonov május 2., 5., 8., 15. május 2. Fried, Molnár, Sümegi, Marton, Perencz, Jekl május 5. Rácz, Kiss B. A., Sudár, Temesi, Dobos, Sárkány május 8. Rácz, Molnár, Sümegi, Marton, Perencz, Jekl május 15. Fried, Kiss B. A., Sudár, Temesi, Sárkány, Dobos 17