J. R. Ward. Fekete Tőr Testvériség 4

Átírás

1 J. R. Ward Fekete Tőr Testvériség 4. Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2009

2 A fordítás alapjául szolgáló mű: J. R. Ward: Lover Revealed A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: Éjsötét szerető Síron túli szerető Megsebzett szerető Előkészületben: Feloldozott szerető Copyright Jessica Bird, 2007 All rights reserved Hungarian translation Lukács Lászlóné, 2009 Ulpius-ház Könyvkiadó, 2009 ISBN

3 Ajánlás Ajánlom ez a könyvet: Neked. Istenem, az elején nagyon kemény voltál, igazán az. Aztán minden átcsapott az ellenkezőjébe. őrülten szeretlek.

4 Köszönetnyilvánítás Végtelen hálával a Fekete Tőr Testvériség sorozat olvasóinak, és hangos üdvözlet a mobiltelefon használóinak milyen kanapén ülünk most? Nagyon köszönöm nektek: Karen Solem, Kara Cesare, Claire Zion és Kara Welsh. Köszönöm nektek: Cap n Bunny, más néven A Rózsaszín Szörny és PythAngie, a Pitbull Mod és most komolyan, Dorine és Angie, akik remekül gondomat viselik. Köszönöm a négyes csoportnak: MFN ölelés M-F-N ölelés. Nem tudom, mihez kezdenék nélkületek. DLB-nek: ne felejtsétek el, a mami szeret titeket. Mindig. NTM-nek: az, akiket a legjobban szeretek a tudjátok-hol lévő helyen ti vagytok. Szerencsés vagyok, hogy ismerhetlek benneteket. És mint mindig, hálával tartozom a végrehajtó bizottságom tagjainak: Sue Graftonnak, dr. Jessica Andersennek és Betsy Vaughannak. És nagy tisztelet a csodálatos Suzanne Brockmann-nak. Nagyon szeretem a hajómat, a családomat és az író barátaimat.

5 Kifejezések és tulajdonnevek magyarázata alantas: Az Alantasok Társaságának tagja, lélek nélküli ember, akinek az a célja, hogy a vámpírokat megölje. Csak akkor hal meg, ha szíven szúrják. Ha nem, korlátlan ideig élhet. Nincs szüksége evésre vagy ivásra, és képtelen a szexre. Idővel a haja, a bőre és a szivárványhártyája elveszíti pigmenttartalmát, és kifakul. Haja szőke, arca fakószürke, szeme világos lesz. Babahintőpor-illata van. Beavatása után, amelyet az Omega végez el, mindig magánál tart egy kerámiaurnát, amelybe a szívét helyezik, miután eltávolították a testéből. Alantasok Társasága: Gyilkosok rendje, akiket az Omega hívott életre azzal a céllal, hogy a vámpírokat kiirtsák. álcázás: Egy adott fizikai környezet elrejtése, helyette egy illúzió megteremtése. ártatlan: Szűz. átváltozás: Egy vámpír életének kritikus időszaka, ekkor válik felnőtté. Vért kell innia az ellenkező nem egyik tagjából, hogy életben maradhasson. A folyamat után már nem tud kimenni a napfényre. Ez általában húszas éveinek közepén következik be. Van olyan vámpír elsősorban a férfiak között, aki nem éli túl az átváltozást. Az átváltozás előtt a vámpírok fizikailag gyengék, szexuálisan éretlenek és nem fogékonyak a testi vágyakra, valamint nem tudnak láthatatlanná válni. az Árnyék: Időtlen birodalom, ahol a halottak újra találkoznak szeretteikkel, és továbblépnek 5

6 az örökkévalóságba. bajtárs: Férfiak egymás közt használt kifejezése, amely a kölcsönös tiszteletet és szeretetet mutatja. Szabad fordításban annyit tesz: drága barátom. bosszúállás: Halálos megtorlás, amit általában a szeretett nő férfi társa hajt végre. az elit: Az arisztokrácia társadalmának legfelsőbb köre, hasonló a György régensherceg uralkodása idején hatalmon lévő angol arisztokráciához. elkülönítés: Állapot, amelyet a király szab ki egy arisztokrata nőre, ha a nő családja ezt írásban kérelmezi. A nőt ezzel a védelmező kizárólagos gyámsága, alá helyezi, aki általában a család legidősebb férfi tagja. A védelmezőnek törvényes joga meghatározni a nő életének minden pillanatát, valamint belátásától függően korlátozhatja a külvilággal fenntartott bármilyen kapcsolatát is. elnök: Hatalommal és befolyással rendelkező személy. az első család: A vámpírok királya és királynéja, valamint a gyermekeik, ha vannak. Fekete Tőr Testvériség: Magasan képzett vámpírharcosok szövetsége, akik a fajukat védik az Alantasok Társasága ellen. A fajon belüli fajnemesítésnek köszönhetően a testvérek rendkívüli fizikai és mentális képességekkel rendelkeznek, valamint képesek a gyors öngyógyításra. Többnyire nem vér szerinti testvérek. A testvériségbe csak az kerülhet be, akit az egyik tag javasol. Természetüknél fogva agresszívak, akik szeretnek titkolózni, és csak saját magukban bíznak. A civil lakosságtól elszigetelve élnek, és minimális a kapcsolatuk a többi társadalmi osztállyal, kivéve, ha táplálkozniuk kell. Legendás alakok, a vámpírtársadalom tisztelettel övezett tagjai. Csak nagyon súlyos sérülés okozhatja a halálukat, mint például lövés vagy késszúrás a szívbe. 6

7 fél: Női vámpír, aki egy férfihez tartozik. A nők általában csak egy férfit fogadnak el párjukként, mivel a férfi vámpíroknál nagyon erős a territórium védelme. félelmetes: A kifejezés a férfi szexuális potenciájára utal. Szabad fordításban annyit tesz: Méltó arra, hogy egy nőbe hatoljon. gyám: A keresztapa vagy keresztanya megfelelője. herceg: A vámpírarisztokrácia legfelső szintje, közvetlenül az első család és az Őrző kiválasztottjai után következik a ranglétrán. Ebbe a rétegbe születni kell, nem átruházható. hűségesek: A szolgák osztályá a vámpírtársadalomban. Régi, konzervatív szokás szerint szolgálják uraikat, amihez hagyományos ruházat és viselkedés társul. Képesek kimenni a napfényre, és viszonylag hamar öregszenek. Átlagéletkoruk körülbelül ötszáz év. kiválasztottak: Női vámpírok, akiket arra választottak ki, hogy az Őrzőt szolgálják. Az arisztokrácia tagjainak tekintik őket, bár inkább szellemileg, mint időbeli síkon vannak együtt. Kevés vagy semmilyen kapcsolatot nem tartanak fent férfiakkal, bár az Őrző kívánságára házasságot köthetnek a harcosokkal, hogy a faj fennmaradjon. Jövőbe látó képességgel rendelkeznek. A múltban a testvériség egyedülálló tagjainak táplálkozási igényeit elégítették ki, ezt a gyakorlatot azonban a testvérek eltörölték. a Kripta: A Fekete Tőr Testvériség szent sírja. Szertartási terület is egyben, valamint az alantasok urnáinak őrzőhelye. Az itt megtartott szertartások közé tartozik a beavatás, a temetés és a testvérek ellen folytatott fegyelmi eljárások. A testvériség tagjain, az Őrzőn és a beavatandó jelölteken kívül senki más nem léphet be ide. leelan: Becéző kifejezés, amely szabad fordításban annyit tesz: legdrágább kincsem. 7

8 mama: Anya. Egyszerre lehet a fogalom megjelölésére és kedveskedő szóként is használni. manipulátor: A vámpírok faján belüli alfaj, akiket többek között az jellemez, hogy képesek befolyásolni mások érzelmeit (azzal a céllal, hogy energiát cseréljenek). A történelem során hátrányosan megkülönböztették őket, és volt olyan korszak is, amikor a vámpírok vadásztak rájuk. Kihalófélben vannak. nalla (nő), nallum (férfi): A szeretet kifejezésének szava. Jelentése drága. az Omega: Gonosz, misztikus alak, akinek legfőbb célja a vámpírtársadalom megsemmisítése, mert megharagudott az Őrzőre. Időtlen birodalomban létezik, hatalmas ereje van, ám életet nem tud teremteni. az Őrző: Misztikus lény, a király legfőbb tanácsadója, a vámpírarchívum őrzője, valamint az előjogok szétosztója legfőbb tanácsadója. Időtlen birodalomban létezik, és rendkívüli erővel rendelkezik. Képes életet teremteni. Így hozta létre a vámpírok társadalmát is. parancsoló: Férfi vámpír, aki feleségül vett egy nőt. Megengedett, hogy egy férfi több nőt is feleségül válasszon magának. perzselő: Az egyén kritikus gyengeségére utal. A gyengeség lehet belső például szenvedélybetegség vagy külső, mondjuk, egy szerető. rítus: A becsület visszaállításának rítuális módja, amelyet a sértő fél ajánl fel. A sértett, ha elfogadja, megválaszthatja a fegyvernemet, amellyel lesújt a sértőre, aki védekezés nélkül kénytelen elszenvedni a támadást. tahlly: 8

9 A gyengéd szeretet kedveskedő kifejezése. Jelentése szabad fordításban drága, kedves. termékeny időszak: A női vámpírok termékeny időszaka, általában két napig tart, és erős szexuális vágy kíséri. Körülbelül öt évvel az után következik be először, hogy a nő átváltozott, azt követően pedig csak tízévente egyszer. Bizonyos mértékben minden férfira hatást gyakorol, ha egy termékeny időszakában lévő nő közelében van. Veszélyes időszak ez, mivel könnyen kitörhetnek harcok, vagy konfliktusok a versengő férfiak között, főleg, ha a nő nem férjezett. uram: Tiszteletteljes kifejezés, amellyel egy szexuálisan alárendelt megszólítja a domináns felet. vámpír: A Homo sapienstől elkülönült faj tagja. A vámpíroknak vért kell inniuk, hogy élni tudjanak, ám az ebből nyert erő nem sokáig tart. Az átváltozást követően, amely általában húszas éveik közepén következik be, nem tudnak kimenni a napfényre, és rendszeresen kell vért inniuk valaki vénájából. Nem képesek egy harapással átváltoztatni az embereket vámpírrá, vagy azzal, hogy a vérüket isszák, ritka esetben azonban házasodhatnak velük. Képesek láthatatlanná válni, amikor akarnak. Ehhez azonban meg kell nyugodniuk, koncentrálniuk kell, és nem vihetnek magukkal nehéz tárgyat. Ki tudják törölni az emberek emlékeit, feltéve, hogy azok rövid távú emlékekek. Egyesek tudnak olvasni mások gondolataiban. Az átlag életkoruk néhány ezer év, egyes esetekben még ennél is több. védelmező: Egy személy gondviselője. A védelmezőknek különböző fokozatai vannak, amelyek közül a legnagyobb befolyása annak van, aki egy elkülönített nő gondviselője. vérrabszolga: Férfi vagy női vámpír, akit egy másik vámpír uralma alatt tart, hogy táplálkozási igényét kielégítse. A vérrabszolga-tartás egyre ritkább, bár a törvény még nem tiltja. verseny: Két férfi konfliktusa, akik azért harcolnak, hogy egyikük a nő párja lehessen. 9

10 visszatérő: Az a személy, aki élve visszatért az Árnyékból. Nagy tisztelettel veszik körül, és becsülik szenvedéseiért. 10

11 1. fejezet Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy álmot láttam? Butch O Neal letette a whiskyspoharát, és ránézett a szőke nőre, aki megszólította. A Zero Sum VIP-termében valahogy nem tűnt odaillőnek. Fehér lakkbőr csíkok alkották a ruháját, úgy nézett ki, mintha kereszteztek volna egy Barbie babát és egy amazont. Nehéz volt megállapítani, vajon a klubban dolgozó profi prostituált-e, vagy sem. Az igaz, hogy a Tiszteletes mindig a legjobb minőségű áruval kereskedett, de az sem volt lehetetlen, hogy a nő az FHM vagy a Maxim egyik modellje. Rátámaszkodott az asztal márványlapjára, és előrehajolt. A melle tökéletes volt, a legtökéletesebb, amit pénzért kapni lehetett, mosolya pedig ragyogó, és olyan buja dolgokat ígért, amelyeket elképzelni is nehéz volt. Prosti vagy sem, ez a nő tele volt energiával, és látszott rajta, hogy olyan, aki maximálisan élvezi az élet minden percét. Szóval, édes? szólalt meg újra a nő, túlharsogva a hangos technozenét. Nem akarod valóra váltani az álmomat? Butch feszülten rámosolygott. Az biztos, hogy ez a nő valakit ma nagyon boldoggá fog tenni. Talán nem is egyet, de ő biztosan nem lesz közöttük. Ne haragudj, inkább próbálj szerencsét valahol máshol! Abból, hogy a visszautasítás a legkevésbé sem zökkentette ki a szerepéből, egyértelműen látszott, hogy a szőkeség vérbeli profi. Egy üres mosollyal tovalibbent a szomszédos asztalhoz, és ott is bevetette ragyogó bájait és csábos mosolyát. Butch hátrabiccentette a fejét, és egy hajtásra kiitta a maradék whiskyjét. A következő mozdulattal intett a pincérnőnek, aki oda sem ment hozzá, csak bólintott, és egyenesen a bárba indult, hogy töltsön neki még egyet. Még csak hajnali háromra járt, vagyis a trojka másik két tagja fél órán belül volt várható. Vishous és Rhage odakint voltak, hogy az alantasok ellen harcoljanak, azok ellen a lélek nélküli gazemberek ellen, akik a vámpírokra vadásztak, ám nagy valószínűséggel csalódottan fognak megjönni a munkából. Januárban és februárban az Alantasok Társasága és a vámpírok közt folyó titkos háború meglehetősen lecsendesedett, csupán néhány alantast találtak azóta az utcákon. A civil lakosság számára ez jó hírnek számított, a Fekete Tőr Testvériség tagjait azonban nyugtalan- 11

12 sággal töltötte el. Szia, zsaru! A mély hangú köszönés Butch feje mögül érkezett. A rendőr elmosolyodott. Erről a hangról mindig az éjszakai köd jutott eszébe, amely eltakarta azt, ami az ember életére tört. Még szerencse, hogy Butch vonzódott a sötét oldalhoz. Jó estét, Tiszteletes! felelte anélkül, hogy megfordult volna. Tudtam, hogy vissza fogod utasítani. Csak nem gondolatolvasó vagy? Néha igen. Butch hátranézett. A Tiszteletes az árnyékban ácsorgott, ametisztszínű szeme ragyogott, kakastaréja nagyon meg volt nyírva, már csupán egy-két centis volt a fején. Fekete öltönye lenyűgözően állt rajta: Valentino. Pont olyan, amilyen Butchnak is volt. A különbség csak annyi volt, hogy a vámpír a saját pénzéből vette fésűsgyapjú szövetöltönyét. A Tiszteletes, más néven Rehvenge, vagyis Zsadist felének, Bellának a bátyja, egyben a Zero Sumnak a tulajdonosa is volt, és mint olyan, mindenből részesült, ami a klubjában történt. Az ördögbe, a rengeteg bűnös üzletnek köszönhetően töménytelen mennyiségű zöldhasú dollár vándorolt a malacperselyébe minden este. Á, nem, egyszerűen csak nem volt hozzád való mondta a Tiszteletes, és leült az asztalhoz, majd lesimította tökéletesen megkötött Versace nyakkendőjét. Különben is, tudom, hogy miért utasítottad vissza. Valóban? Nem szereted a szőkéket. Nem, most már tényleg nem. Talán csak nem volt az esetem. Tudom én, mire van szükséged. Megérkezett Butch újabb kupica whiskyje, amelyet egy laza mozdulattal el is tüntetett. Tényleg tudod? Ez a munkám. Bízz bennem! Nem akarlak megsérteni, de ezen a téren inkább magamban bízom. Mondok én neked valamit, zsaru mondta a Tiszteletes közel hajolva. Fantasztikus volt az illata. Na igen. Davidoff Cool Waterje klasszikusnak számított ugyan, de még mindig divatos illat volt. Akkor is segítek neked. Butch szomorúan megveregette a vámpír vállát. Engem csak a csapos érdekel, haver. Az irgalmas szamaritánusoktól borsózik a hátam. Néha csak az lehet a befutó, ami teljesen más. 12

13 Ezek szerint egyikünknek sincs túl nagy szerencséje. Butch az Ecstasy- és kokainmámorban vonagló, félmeztelen tömeg felé bökött a fejével. És úgy tűnik, itt mindenki hasonló cipőben jár. Furcsa, amíg a caldwelli rendőrségen dolgozott, a Zero Sum igazi rejtély volt számára. Annak ellenére, hogy mindenki tudta, hogy a klub közismert kábítószerelosztó hely, ahol orgiák is gyakran megtörténnek, senki nem talált elég indokot, hogy házkutatási parancsot szerezzen. Még akkor sem, ha a hét bármely estéjén besétálva a saját szemükkel is látták, hogy több tucatnyi törvényszegés történik, többnyire egyszerre. Most viszont, hogy Butch a testvériséggel volt, már tudta, miért. A Tiszteletes sok trükköt tudott, hogy megváltoztassa az emberek érzékelését bizonyos események vagy körülmények láttán. Vámpírként ki tudta törölni az emlékeket, megváltoztatta a biztonsági kamerák felvételeit, valamint kedve szerint láthatatlanná is vált, ha akart. A fickó üzlete olyan mozgó célpont volt, amely soha egy tapodtat sem mozdult. Árulj el nekem valamit! mondta Butch. Hogy tudtad ezt az éjszakai munkát az arisztokrata családod előtt eddig titokban tartani? A Tiszteletes elmosolyodott, de nem túl szélesen, így csak a szemfogának hegye látszott ki. Előbb te mondd meg nekem, hogy tudott egy ember ilyen közel kerülni a testvériséghez? Butch egykedvűen forgatta a poharát. Néha a sors elcseszett utakra visz. Ez igaz, ember, nagyon is igaz. Amikor megcsörrent Butch mobiltelefonja, a Tiszteletes felállt. Majd ideküldök neked valamit. Hacsak nem whisky az, nem érdekel, haver. Majd meglátod, hogy tévedsz. Azt kétlem. Butch elővette Motorola telefonját, felnyitotta és beleszólt. Mi a helyzet, V? Hol vagy? Vishous úgy fújtatott, mint egy versenyló, a háttérben pedig a szél torz süvítése hallatszott. Egyértelmű bizonyítékaként annak, hogy vadászaton vannak. A francba, zsaru, nagy baj van. Butch adrenalinszintje azonnal az egekbe szökött, amitől úgy felvillanyozódott, mint egy kivilágított karácsonyfa. Hol vagytok? Kint a külvárosban, és komoly a dolog. Azok az átkozott gyilkosok már az otthonaikban is megtámadják a civileket. Butch talpra ugrott. 13

14 Mindjárt megyek... Egy fenét jössz! Maradj a fenekeden! Csak azért hívtalak, hogy ha nem érkezünk meg időben, nehogy azt hidd, hogy meghaltunk. Majd később találkozunk. Ezzel elnémult a vonal. Butch visszarogyott az asztal mellé. A szomszédos fülkében egy csoportból kitört a harsány nevetés. Egy vicc hallatán olyan hirtelen nevettek fel, mint ahogy egy megriadt madárraj felrepül a levegőbe. Butch ránézett a poharára. Hat hónappal ezelőtt semmi nem volt az életében. Se nő, se család, akikhez közel állt volna, se igazi otthon. A munkája pedig, a gyilkossági nyomozóság, kezdte elevenen felemészteni. Aztán jött a rendőrségi brutalitás miatti felfüggesztés, majd egy bizarr eseménysorozat lezárásaként közel került a testvériséghez. Megismerkedett az egyetlen nővel, akitől életében először elállt a lélegzete. És nem utolsósorban lecserélte a ruhatárát. Ez utóbbi legalább pozitívnak indult, és még mindig ebbe a kategóriába tartozott. Egy ideig a sok változás elfedte előle a valóságot, ám az utóbbi időben észrevette, hogy a sok különbség ellenére most is ugyanott tart, mint korábban: egy kicsit sem volt élőbb, mint amikor a régi életében haldoklott. Még mindig csak kívülről nézett befelé. Felhajtotta a whiskyt, és Marissára gondolt. Elképzelte derékig érő, hosszú szőke haját, fehér bőrét, halványkék szemét és a szemfogát. Igen, a szőkéket egyáltalán nem kedvelte. A leghalványabb szexuális gondolata sem támadt, ha szőke nővel állt szemben. Na de hagyjuk a hajszíneket! Egyetlen nő sem volt a klubban, de még a Föld színén sem, aki Marissának a nyomába érhetett volna. Ő olyan tiszta volt, mint egy kristály, amely visszaveri a fényt. Mellette az élet szebb lett, megelevenedett, és a szürke hétköznapok is színesebbé váltak. Ó, a francba, micsoda szánalmas balek lett belőle! Marissa viszont valóban gyönyörű volt. Az alatt a kis idő alatt, amikor úgy tűnt, ő is vonzódik Butch-hoz, a férfi azt remélte, valami elkezdődött közöttük. Aztán a lány eltűnt. És ezzel azt is bebizonyította, mennyire okos. Butch nem sok mindent tudott nyújtani egy olyan nőnek, mint ő, és nem azért, mert ember volt. A testvériség világában olyan bizonytalan volt a helyzete, mintha a vízen járna. Nem harcolhatott velük amiatt, ami volt, ám az emberek világába sem térhetett már vissza, mert túl sokat tudott. Megrekedt a kettő között. Ebből a magányos, köztes állapotból csak egyetlen menekülési utat látott maga előtt: egy csinos kis névcédulát a nagylábujjára. Milyen lehangoló! A szomszédos asztalnál ülő társaság széles jókedvében ismét harsányan felnevetett. Butch odapillantott rájuk. A csoport közepén szőke hajú fiút látott, menő öl- 14

15 tönyben. Tizenöt évesnek tűnt, de már törzsvendég volt a klubban, és úgy szórta a pénzt, mint más a konfettit. A srác nyilvánvalóan ezzel próbálta ellensúlyozni fizikai hiányosságait. Újabb példájaként annak, hogy lehet valaki kezdő létére nagymenő. Butch felhajtotta az italát, intett a pincérnőnek, majd a pohár aljára meredt. Négy dupla után még semmi hatást nem érzett, ami elárulta, hogy egyre jobban bírja az alkoholt. Le sem tagadhatná, hogy profi alkoholista lett belőle, aki már a középhaladó szintet is elhagyta. Amikor pedig azt vette észre, hogy a felismerés ténye sem zavarja, rájött, hogy már nem a vízen jár. Már süllyed. Szóval ma este nem volt az a kimondott társasági lény. A Tiszteletes szerint barátra van szükséged. Butch ahhoz sem vette a fáradságot, hogy felnézzen, úgy válaszolt. Kösz, de nem. Miért nem nézel rám először? Mondd meg a főnöködnek, hogy nagyra értékelem a... amikor felpillantott, egyszeriben elharapta a mondat végét. Azonnal felismerte a nőt, bár meg kell hagyni, a Zero Sum biztonsági főnöke nem volt könnyen felejthető jelenség. Száznyolcvan centi magas, férfiasra vágott, rövid koromfekete haj. A szeme acélszürke, mint egy gépfegyver csöve. Ujjatlan pólót viselt, amely rásimult atletikus felsőtestére: csupa izom, semmi háj. A kisugárzása azt sugallta, könnyedén el tudná törni valakinek a csontját, és még élvezné is. Butch szórakozottan a kezére pillantott. Erős, hosszú ujjak, amelyek könnyen kárt tudtak okozni bárkinek. Szentséges ég... nagyon szeretett volna megsérülni! Ma este a változatosság kedvéért kívülről is szerette volna érezni a fájdalmat. A nő elmosolyodott, mintha tudta volna, mi jár a fejében, és a mosolytól kilátszott a szemfogának hegye. Aha, szóval nem ember. Vámpír. A Tiszteletesnek, annak a gazembernek, megint igaza volt. Ez a nő megfelelt neki, mert mindazt képviselte, ami Marissa nem volt. És mert azt a névtelen szexet sugározta magából, amely Butch egész felnőtt életét jellemezte. Nem utolsósorban pedig azért, mert pontosan erre a fájdalomra volt szüksége, miközben még csak nem is tudott róla. Benyúlt Ralph Lauren öltönyének a zsebébe, mire a nő azt mondta. Nem pénzért csinálom. Soha. Tekintsd úgy, mint egy szívességet egy barátnak. Nem is ismerlek. A barát, akire céloztam, nem te vagy. 15

16 Butch a nő válla felett előrenézett, és meglátta a Tiszteletest, ahogy a VIP-terem túlsó végéből őket nézi. A tulajdonos önelégült mosolyt villantott feléjük, majd eltűnt az irodájában. Nagyon jó barátom mondta halkan a nő. Valóban? Mi a neved? Nem fontos. Kinyújtotta felé a kezét. Gyere, Butch, vagyis Brian O Neal! Gyere velem, és felejtsd el egy időre azt, amitől így vedeled a whiskyt. Az önpusztítás megvár, ígérem. Ha végeztünk, ott folytathatod, ahol abbahagytad. Butch nem volt túlságosan elragadtatva attól, mennyi mindent tud róla a nő. Előbb áruld el a neved! Ma este szólíts Sympathynek! Na, mit mondasz? Butch tetőtől talpig végigmérte. Bőrnadrágot viselt. Nem meglepő. Biztos, hogy a gyengébbik nemhez tartozol, Sympathy? A nő harsányan felnevetett. Hát persze! Sőt hermafrodita sem vagyok. Nem csak a te nemed lehet erős. Butch belenézett acélos tekintetébe, aztán a hátsó mosdók felé pillantott. Istenem... ez az egész olyan ismerős volt! Egy gyors menet egy ismeretlennel, két test érzelemmentes egyesülése. Ez a forgatókönyv jellemezte szexuális életét, amióta csak az eszét tudta... bár ezt a fajta beteges elkeseredettséget még sohasem érezte. Mindegy. Csak nem szűzen akar vegetálni addig, amíg a mája be nem mondja az unalmast? Csak mert az a nő, akit meg sem érdemel, nem kíváncsi rá? Lenézett a nadrágjára. A teste felkészült. Legalább a dolog ezen részével nem lesz gondja. Felállt az asztaltól, miközben a mellkasa jéghideg volt, mint a téli fagy. Mehetünk! A kamarazenekar lágy hegedűszó kíséretében belekezdett egy keringőbe, Marissa pedig figyelte a csillogó tömeget, ahogy a bálteremben egybeolvad. Táncoló nők és férfiak suhantak el előtte, kezük egymásba fonódott, testük összesimult, tekintetük összekapcsolódott. A levegőben a kötődés buja fűszeres illatának számtalan változata keveredett egymással. Marissa apró levegőt vett a száján, próbálta nem nagyon belélegezni. Hiábavaló kísérletnek bizonyult, mivel a dolognak éppen ez volt a lényege. Az arisztokrácia büszke volt ugyan előkelő viselkedésére és stílusára, a faj biológiai valósága azonban az elitet sem kerülhette el: amikor egy férfi érzelmileg összekötődött egy nővel, a birtoklás illata kipárolgott a testéből. Amikor pedig a nő elfogadta a férfit a párjának, a sötét illatot büszkén viselte magán. 16

17 Legalábbis Marissa úgy gondolta, hogy büszkék rá. A százhuszonöt vámpír között, akik a testvére báltermében vidáman szórakoztak, ő volt az egyetlen egyedülálló nő. A férfiak között több is akadt, akinek nem volt még párja, de egyiküknek sem állt szándékában felkérni őt táncolni. Azok a hercegek inkább álltak a táncparkett szélén, vagy vitték táncba a húgukat, nővérüket vagy anyjukat, minthogy az ő közelébe merészkedjenek. Nem, Marissa örökre nemkívánatos maradt, és amikor egy pár eltáncolt előtte, udvariasságból lesütötte a szemét, hogy ne is nézzen rájuk. Még csak az kellene, hogy megbotoljanak egymás lábában, miközben próbálják elkerülni a tekintetét. Egyre kényelmetlenebbül érezte magát, és azon töprengett, miért van az, hogy most még nagyobb teherként éli meg, hogy csak tétlen szemlélője a többiek szórakozásának. Az ég szerelmére, hiszen már több mint négyszáz éve, hogy az elit tagjai nem néznek a szemébe! Már hozzászokhatott volna. Először ő volt a Vak Király nem kívánt fele, most pedig az egykori nem kívánt fele, akit a király lecserélt az imádott, félig vámpír királynéra. Talán csak most lett elege abból, hogy az oldalvonalra van taszítva. Remegő kézzel és összeszorított szájjal megemelte súlyos ruhájának szoknyáját, és a bálterem boltíves ajtaja felé indult. A folyosóra kiérve úgy érezte, mintha megmenekült volna. Hálát adva az égnek benyitott a női mosdóba. A levegőben frézia- és parfümillat terjengett, a virágok láthatatlan ölelő karjai közt pedig csak... csend fogadta. Köszönöm, istenem! Feszültsége jelentősen csökkent, amikor belépett és körülnézett. Testvére házának ezt a bizonyos helyiségét mindig is úgy tekintette, mintha nem is fürdőszoba lenne, hanem az első bálozók luxus öltözője. A falakat az orosz cárok palotájában látható színes motívumok díszítették, a vérvörös öltöző helyiségben tíz, színben idepasszoló fésülködőasztal állt, rajtuk minden elképzelhető kellékkel, amely egy nőnek ahhoz szükséges, hogy rendbe szedje magát. Hátul a fal mentén a privát mosdók foglaltak helyet, amelyek mindegyike Havers tekintélyes Fabergé-tojás gyűjteményének egy-egy különböző darabja alapján volt kialakítva. Tökéletesen nőies és lenyűgözően gyönyörű volt. Azonban, ahogy ott állt a fürdőszoba közepén, legszívesebben sikított volna. Ehelyett beharapta az ajkát, és lehajolt, hogy az egyik tükörben megnézze a haját. A szőke hajzuhatag, amely kiengedve leért a csípőjéig, most aprólékos precizitással a feje tetejére volt feltornyozva, és a konty még mindig tökéletesen állt. A hűségese által elkészített frizura minden egyes aranyszínű fürtje hosszú órák óta még mindig ugyanúgy állt, mint amikor lesétált az emeletről a bálba. Persze a táncparkett szélén való ücsörgés nem is jelentett különösebb kihívást a 17

18 Mária Antónia stílusú hajkölteménynek. A nyaklánca viszont megint elmozdult. Visszaigazította a többlépcsős gyöngysort a helyére úgy, hogy a legalsó lánc a nem túl mély dekoltázs felé mutasson. Galambszürke, régies stílusú Balmain ruháját Manhattanben vette az 1940-es években, divatos cipője azonban vadonatúj volt, nem mintha bárki is láthatta volna a földig érő ruha alatt. Nyaklánca, fülbevalója és mandzsettagombja, mint mindig, most is Tiffany modell volt: attól kezdve, hogy apja az 1800-as évek végén felfedezte ezt a rendkívüli céget, hűséges vásárlói lettek, és mind a napig azok is maradtak. De hát ez jellemezte az arisztokráciát, nem igaz? Az állandóság és a minőség mindenben. Bármilyen változást vagy hibát megvető nemtetszéssel fogadtak. Marissa kiegyenesedett, és addig hátrált a másik falig, amíg a teljes alakját meg nem látta a tükörben. A kép, amely visszanézett rá, ironikus volt: a tükör egy tökéletes nőt mutatott, olyan lélegzetelállító szépséget, amelyet csak szobrász tud kifaragni, mert a természet képtelen megalkotni. Magas volt, és karcsú, végtelenül nőies, arca tökéletesen arányos, szája, orra, orcája gyönyörű. Bőre fehér, mint az alabástrom, a szeme ragyogó kék, az ereiben folyó vér pedig az egyik legtisztább a faj tagjai között. Mégis kitaszított volt. Magára hagyott, nem kívánt aggszűz, akit még egy olyan igazi harcos, mint Wrath, sem volt képes egyetlenegyszer sem a magáévá tenni. Ha másért nem, hát legalább azért, hogy megszabadítsa ártatlan mivoltától. Mivel Wrath irtózott tőle, soha nem nyúlt hozzá, pedig Marissa egy örökkévalóságot töltött mellette. Az elit viszont csak akkor fogadott el valakit egy férfi felének, ha a férfi magáévá tette a nőt. A szakításuk váratlan volt, ugyanakkor mégsem lepett meg senkit. Egyáltalán nem. Annak ellenére, hogy Wrath kijelentette, hogy Marissa hagyta el őt, az elit tudta az igazságot. Marissa évszázadokon keresztül érintetlen maradt, soha nem viselte magán a kötődés illatát, soha egyetlen napot sem töltött vele kettesben. Ráadásul egyetlen nő sem hagyta volna el Wrath-t a saját akaratából. Ő volt a Vak Király, az utolsó tiszta vérű vámpír a földön, kitűnő harcos és a Fekete Tőr Testvériség tagja. Nem létezett nála magasabb rangú férfi. Vagyis, milyen következtetésre jutott az arisztokrácia? Biztosan Marissával volt valami baj, valószínűleg olyasmi, ami kívülről nem látszott, vagyis minden valószínűség szerint szexuális természetű. Mi más lenne az oka annak, hogy egy igazi harcos nem érez iránta vágyat? Marissa mély lélegzetet vett. Aztán még egyet. És még egyet. A frissen vágott virágok illata megtöltötte az orrát, édes aromája elárasztotta érzékeit, kiszorította a tüdejéből a levegőt... amíg már semmi mást nem érzett, csak a 18

19 virágillatot. A torka elszorult, mintegy tiltakozásul a támadás ellen, ezért meglazította a nyakláncát. Szoros... nagyon szorosan fogta körbe a nyakát. És súlyos is volt... mintha valaki két kézzel húzta volna lefelé... Kinyitotta a száját, hogy levegőt vegyen, de az sem segített. A tüdejét teljesen kitöltötte a virágok édes illata... fullasztó volt, és bár nem volt a víz alatt, úgy érezte, mindjárt megfullad... Remegő lábbal az ajtó felé indult, aztán úgy érezte, képtelen lenne megint a táncoló párok között lenni, szembenézni azokkal, akik elítélték és kiközösítették maguk közül. Nem, nem engedheti meg, hogy így lássák... mert megtudnák, mennyire feldúlt. Látnák rajta, mennyire nehéz ez neki. És akkor csak még jobban megvetnék. Körülnézett a fürdőszobában. Tekintete végigfutott minden tárgyon, minden tükrön. Kétségbeesetten megpróbált... mit? Mit akart tenni? Mégis hová... mehetne? A hálószobájába, az emeletre... Fel kellett... ó, istenem... nem kapott levegőt! Meg fog halni, itt és most, elszorult a torka, és nem tudott lélegezni. Havers... a testvére... szólnia kellene neki. Ő orvos... Ő tudna rajta segíteni... de azzal tönkretenné a születésnapját. Elromlana az ünnepség... miatta. Minden tönkremenne miatta... mindenért ő volt a felelős... mindenért! A szégyen is, amit el kellett viselnie, az ő hibája volt... Micsoda szerencse, hogy a szüleik már évszázadok óta nem éltek, és nem láthatták, hogy... mi lett belőle... Hányingere lett. Igen, mindjárt hányni fog. A keze remegett, a lába olyan volt, mint a kocsonya, amikor betámolygott az egyik mosdóba, és magára zárta az ajtót. Mielőtt a vécéhez sietett volna, megnyitotta a kagylónál a csapot, hogy a vízcsobogás elfedje szaggatott lélegzetvételeit, ha esetleg valaki bejönne. A vécékagyló előtt térdre rogyott és föléhajolt. Öklendezni kezdett, de semmi nem jött ki belőle, csak levegő. Izzadság jelent meg a homlokán, a hónalján és a melle között. Szédült, a szája kiszáradt, és miközben levegőért kapkodott, a gondolatok hogy itt fog meghalni, és nincs senki, aki segíthetne rajta, hogy tönkreteszi a testvére születésnapi ünnepségét, hogy mindenki iszonyodik tőle úgy zsongtak a fejében, mint a darazsak... darazsak... zúgtak, zsongtak... szurkálták... halálra gyötörték... Sírva fakadt, de nem azért, mert azt hitte, hogy meg fog halni, hanem azért, mert tudta, hogy nem. Istenem, az utóbbi időben egyre rosszabbak lettek ezek a pánikrohamok. Az aggodalom, mint egy láthatatlan személy, aki utána leselkedik, folyton körülötte ólálkodott, kitartása nem ismert határokat. Minden alkalommal, amikor utolérte, a rémület elemi erővel csapott le rá. Fejét a kezébe temette, úgy zokogott. A könnyek lecsorogtak az arcán, majd eltűntek a nyaklánc gyöngyszemei és gyémántjai között. Annyira egyedül volt! Fo- 19

20 golyként élt egy gyönyörű és gazdag rémálomban, ahol a mumusok szmokingot és frakkot viseltek, a keselyűk pedig selyemruhában csaptak le rá, hogy kivájják a szemét. Nagy levegőt vett, és megpróbálta összeszedni magát. Nyugalom... Nyugodj meg. Nincs semmi baj. Már csináltál ilyet korábban is. Néhány perc múlva belenézett a vécécsészébe. Színaranyból készült, a belehulló könnycseppektől pedig úgy fodrozódott a víz, mintha a napsugár ragyogott volna a felszín alatt. Hirtelen érzékelte, milyen kemény a kő a térde alatt, a fűzője a bordájába vág, a bőre ragacsos. Felemelte a fejét és körülnézett. No lám! A kedvenc helyiségét választotta roszszulléte helyszínéül: a gyöngyvirágos Fabergé-tojás által ihletett mosdót. Ott térdelt a halvány rózsaszínű falak között, amelyekre kézzel festettek élénkzöld szárakat és apró fehér gyöngyvirágokat. A padló, a mosdókagyló és a mellette lévő pult rózsaszín márvány volt, fehér és krémszínű erezettel. A lámpa aranyból készült. Gyönyörű. Igazán tökéletes helyszín egy pánikrohamhoz. Igaz, hogy az utóbbi időben a rosszullét bárhol képes volt rátörni. Ez lett a legújabb szokása. Nagy nehezen feltápászkodott a földről, elzárta a csapot, és lerogyott a kis selyemhuzatú székre a sarokban. A ruhája úgy terült szét körülötte, mintha egy állat lenne, amely kinyújtózik, miután a dráma véget ért. Belenézett a tükörbe. A sminkje elkenődött, az orra piros lett, az arca foltos, a frizurája pedig tönkrement. Pontosan így festett belülről is, nem csoda hát, hogy az elit megvetette. Valahonnan megsejthették, hogy ez az igazi énje. Istenem... lehet, hogy Butch is ezért nem akarta őt... Jaj, ne! Már csak az hiányzott, hogy a férfira gondoljon! Össze kell szednie magát, amennyire csak tudja, aztán felszalad a hálószobájába. Nem szép dolog a bujkálás, de most nem nyújtott valami lenyűgöző látványt. Amikor a hajához nyúlt volna, hogy megigazítsa, hallotta, hogy kinyílik a kinti fürdőszoba ajtaja. A zene hirtelen felhangosodott, majd újra elhalkult, amikor az ajtó bezáródott. Remek. Csapdába esett. Lehet, hogy csak egyetlen nő jött be, akkor nem kell attól tartania, hogy kihallgatja valakinek a beszélgetését. Nem hiszem el, hogy leöntöttem a sálamat, Sanima! Aha. Szóval mégis hallgatózni fog, amellett hogy gyáván itt rejtőzködik. Alig látszik felelte Sanima. Bár még szerencse, hogy te előbb vetted észre, mint a többiek. Bemegyünk az egyik mosdóba, és egy kis vízzel kitisztítjuk. Marissa megrázta a fejét, hogy képes legyen magára koncentrálni. Ne is figyelj rájuk, csak igazítsd meg a hajad! És az ég szerelmére, csinálj valamit a sminked- 20