A GYARAPODÁS ÉS ENYÉSZET ÚTJÁN: KISZSOLNA KÖZÉPKORI PLÉBÁNIATEMPLOMA* Papp Szilárd

Átírás

1 A GYARAPODÁS ÉS ENYÉSZET ÚTJÁN: KISZSOLNA KÖZÉPKORI PLÉBÁNIATEMPLOMA* Papp Szilárd 1. A templom délkeletről, a toronyból Az erdélyi Beszterce mellett fekvő Kiszsolna (Zsolna, Zolna [H]; Senndorf [D]; Jelna [RO]) középkori plébánia-templomának épülete egy ideje már meglehetősen romosan áll. [1. kép] Pusztulása az utóbbi egy-két évtizedben fokozódó ütemben zajlik, ami sajnos természetes velejárója a közösségek által felhagyott, használaton kívülre került építményeknek. E folyamat, a templom fizikai leromlása napjainkra végstádiumába ért. Statikai szakvélemény alapján az épület, pontosabban szentélyének középkori boltozata már aligha fogja a következő telet (2016/17) kibírni. Azaz ha ez év vége előtt bármiféle összefüggésben lesz akarat, lehetőség és anyagi háttér állagmegóvási munkálatokat végezni rajta, még megmenekülhetnek eddig megőrződött, egyre töredékesebb, de részben kifejezetten jelentős értékei. Ha ez elmarad, Zsolna középkori eredetű plébániatemploma ugyanúgy szertefoszlik, ahogyan az őt létrehozó és évszázadokig fenntartó közösséggel ez már megtörtént. Bizonyos tagjairól ugyan még tudni, hova vetette őket sorsuk, s emlékezetük töredékei egykori együttes létükről itt-ott, mára leginkább a virtuális térben még fellelhetők, de az általuk képviselt mikrokultúra összképe többé már csak nyomaiban rekonstruálható. A templomépületre vonatkoztatva ugyanezt: egyes kőfaragványai, tenyérnyi freskótöredékei nyilván még sokáig feltalálhatók lesznek a helyszín növényzettel benőtt romjai között, jobb esetben pedig múzeumokban, vagy különféle szakemberek, műkedvelők házi gyűjteményeiben, ez azonban már aligha lesz elegendő a templom valamelyest is pontos megidézéséhez. 1

2 Az épület egykori és jelenlegi állapota 1 A fentiek alapján kifejezetten fontosnak tűnik, hogy mielőtt belefognánk a kiszsolnai templommal kapcsolatos izgalmasabb témákba építéstörténet, freskók, számadáskönyv, az épület egykori és jelen állapotát minél pontosabban dokumentáljuk. 2 A középkori Kárpát-medence átlagos falusi templom-méreteinek megfelelő, nagyjából keletelt épületnek törtkőből emelték a falait, kisebb-nagyobb mértékben patakkövet is felhasználva hozzájuk. 3 A statikailag fontos részek és az architektonikus szerkezetek faragott kőből készültek. 4 Az épület két fő térből áll: téglalap alaprajzú, nagyjából 13 x 9 méteres belméretű hajójához keletről egy-egy falszélességgel keskenyebb, a nyolcszög öt oldalával záródó, nagyjából 9,5 x 7 méteres belsejű szentély csatlakozik. 5 [2. kép] E tereket egykor további két melléktér egészítette ki: a szentély északi oldalánál sekrestye állt, a hajó nyugati homlokzatából pedig kisméretű előcsarnok nyúlt ki. 2. A templom alaprajza (Popa 1970, 2/a kép) * Az alábbi tanulmány egy eredetileg véglegesnek gondolt kutatás eredménye. Közvetlenül a kézirat lezárását (2016 januárja) követően felmerült azonban annak a lehetősége, hogy a kiszsolnai templomban a jövőben még falképfeltárásokra kerülhet sor. Így a szöveg papír alapú megjelenését érdemesnek tűnt elhalasztani a további kutatásokig, melyek bizonyosan fognak még új információkkal szolgálni. Időközben azonban az eddigi eredmények leglényegesebb elemei előadások formájában (Budapest, FUGA-Budapesti Építészeti Központ, február 18.; Beszterce/Bistriţa, Centrul German, február 25.), illetve a sajtó útján is nyilvánosságra kerültek. Utóbbi célja az volt, hogy a templom még meglévő, de igen veszélyeztetett maradványainak a megmentéséhez minél előbb anyagi hátteret lehessen biztosítani. A nyilvánosság következtében azonban óriásira növekedett az emlék iránti szakmai-, illetve közönségérdeklődés, ami miatt úgy gondoltuk, hogy a meglévő eredményeket érdemes minél előbb elérhetővé tenni az interneten még akkor is, ha azokat a remélhető jövőbeni kutatások bizonyos pontokon módosíthatják. Az internetes változathoz a lezárt kéziraton csak apróbb módosításokra került sor. A szerkesztés és a tördelés a körülményekből adódóan ideiglenesnek tekintendő. 1 Az épület leírásának az alapját a helyszínen tett megfigyelések adják, melyekre 2014 májusában és 2015 novemberének elején került sor. Ezeket az ismereteket két publikált alaprajz (Popa 1970, 2/a kép; Fabini I, 700), továbbá részben az interneten található olyan archív felvételek információival lehetett kiegészíteni, melyek a jelen állapothoz képest többletadatokkal szolgálnak (az interneten található képek megtekintésének ideje 2015 augusztus): 1. A templom a toronnyal délkeletről (keltezetlen; Léstyán 1996, 63) 2. A hajó déli kapuja (keltezetlen; uo.) 3. A szentély belseje északnyugatról (1965; 4. A szentély belseje nyugatról (1968; 5. A templom délnyugatról (1981; oldalfordított!; 6. A templom belseje nyugatról (1981; oldalfordított!; uo.) 7. A hajó belseje keletről (1981; oldalfordított!; uo.) 8. A hajó belseje keletről (1988; Fabini II, 437e kép) Az alábbiakban e fotókra fenti sorszámukkal hivatkozom. A freskók leírásához a helyszíni megfigyeléseken túl szintén rendelkezésre álltak korábbi felvételek, illetve múzeumi gyűjteményben lévő töredékek is, ezekről ld. alább! Georg Böhm helytörténeti jellegű memoárja (Senndorf in Siebenbürgen. Ein Heimatbuch. Ried 1985) tartalmazhat még további archív felvételeket a templomról, e kiadványt azonban sajnos nem tudtam elérni. 2 Az épületről eddig csak igen vázlatos és pontatlan leírások születtek, ld. Popa 1970, ; Duda 2010, A templom pontos tájolására ld. Fabini I, Bizonyos helyeken kisebb téglafoltok is megjelennek a falazatban, melyek esetében túlnyomóan, vagy teljes egészében újkori, utólagos pótlásokról, renoválásokról van szó, ld. erről alább! 5 Az adatok a méretskálával is ellátott alaprajzról lettek felvéve (Popa 1970, 2/a kép). 2

3 3. A szentély délkeletről Szentély A két boltszakaszos szentély külsejét párkányok, támpillérek és ablaknyílások tagolják. [3. kép] Az épületrészt egyszerű rézsűvel záródó középkori lábazat fogja körbe, amely a déli és az északi hosszfalon, illetve a záradék északkeleti falán a feltöltődés alól jelenleg nem látszik ki. 6 A szentély egykori koronázó-párkányának körben jobbára még végigkövethetők a rétegkövei, profilja azonban már sehol nem ugrik ki a falsíkból. Valamikor az újkorban ugyanis új tetőszerkezettel látták el a szentélyt, s ehhez falkoronáját nyolc tíz téglasorral megemelték, téglából készült, vakolatból húzott, összetett profilú párkánnyal lezárva. Nyilván ebből az alkalomból egységesen lefaragták a funkcióját vesztett középkori párkány falból kiálló részeit. 7 A szentélyt legutóbb fedő, ideiglenes védőelemként készült tetőszerkezetből mára csak romok maradtak az épületrész tetején. A szentélyzáradék négy sarkát egy-egy kétosztatú, egységesen 78 centiméter vastag támpillér erősíti, melyek homlokoldalát és fedlapját kváderkövekből rakták. A 4. A szentély keleti, záradékablaka 6 Az északi falat egykor sekrestye takarta, amely azonban több jelenség alapján is később épült hozzá a szentélyhez (ld. erre alább!). Ha e falon előkerülne a feltöltődés alól a szentélylábazat, az szintén a sekrestye utólagosságát támasztaná alá. 7 Az újkori téglafelmagasítás leginkább a sarkoknál látható még, a délnyugatinál a mára profiljukat vesztett párkánytéglákkal együtt. Az ép párkány az archív fotókon még jól kivehető (1, 5. sz.). 3

4 fedlapok előoldalán és a pillérek nagyjából félmagasságban látható osztásánál vízszintes párkányok húzódnak, melyek az oldalakra nem fordulnak át. Több fedlapnál is kivehető még, hogy e vízvető-párkányok profilja alul rézsűbe metszett homorlatból áll, a támpillérek középmagasságánál húzódók esetében e tagozatsor azonban már sehol sem ép. A szentélyt öt középkori, kívül-belül rézsűs bélletű, azonos magasságból induló, s azonos magasságú ablak tagolja, melyeket az újkorban eltérő mértékben alakítottak át. 8 A déli oldal keleti, csúcsíves, egyosztatú ablaka nagyjából eredeti állapotában maradt fenn. Csupán az egykori mérmű behelyezéséhez kialakított, homorú sávot pótolták ki utóbb téglával a záradékrészén, nyilván a mérmű pusztulását követően, egy későbbi ablakkeretnek megfelelően. A tőle nyugatra lévő, inkább tojás-, mint csúcsíves záródású ablaknak a felső részét bizonyosan teljesen újrarakták téglából, s középkori tokhornya helyén vaskos, jelentősebb mértékben beugró, négyszög keresztmetszetű tagozat fut körbe. Nemigen láthatók átalakítások a záradék délkeleti és keleti ablakánál, csak a mérművek kávájában jelennek meg téglapótlás-maradványok ezeknél is. [4. kép] Előbbi, amely csúcsívvel záródik, bizonyosan kétosztatú volt, mivel könyöklőjén megjelenik az osztópálca indítása. Azonos szélessége miatt ugyanez a záradékablak esetében is felmerül, melynek azonban a könyöklőköve már kiesett. Nyilván központi, tengelyben lévő helyzete miatt ezt az ablakot azzal emelték ki a többi közül, hogy kívül, a záradékrészén, az egyszerű rézsűs béllet helyett homorlatok által összekötött körte-, illetve két pálcataggal profilozták. Figyelemreméltó továbbá, hogy e nyílást azzal is megkülönböztették a többitől, hogy a szokványos csúcsív helyett félköríves záradékkal látták el. 9 Az északkeleti ablak teljes keretét újrarakták téglából, s ugyanaz az ormótlan, utólagos tokhorony fut benne körbe, amilyen a déli fal nyugati ablakánál is látható. 5. A szentély belseje kelet felé 8 Az átalakítások kiterjedését csak ott lehet pontosan megítélni, ahol ma már nem fedi az ablaknyílások környezetét vakolat. 9 Az ablak záradékrészén a rétegkövek már nagyobb mértékben kimozdultak eredeti helyzetükből, némileg becsúszva az ablaknyílásba. Emiatt első látásra nem teljesen egyértelmű, hogy eredetileg csúcsíves, vagy félköríves lezárású volt-e a nyílás. Mind a külső, mind a belső oldalon egyértelmű azonban, hogy a fent, középen elhelyezkedő, mára kettétört záradékkövek folyamatos, s nem megtört ívet mutattak egykor. Noha a félköríves záradék jóval szokatlanabb megoldás a gótikus építészetben, mint a csúcsíves, egyáltalán nem kivételes a használata (ld. erről alább, az ülőfülke kapcsán). A záradékablak belső oldalán, az északi bélletének vállvonala alatt elhelyezkedő rétegkövön feketével festett 1-es és 8-as szám sejthető. Felettük határozottan megjelenik egy befaragott (?) 4-es szám is, középkori írásmóddal. A számok funkciója bizonytalan. 4

5 A szentélybelsőben a falakat az ablakokon túl három szerkezet bontja még meg. [5. kép] A déli fal keleti felében kettős ülőfülke látható. 10 [6. kép] A félköríves lezárású bemélyedéseknek profil nélküli, falazott keretük van, középen azonban kőből faragott, hasábos, s vállkőszerű fejezettel lezárt pillér választja el őket egymástól. A pillér és a vállkő homlokoldala, amely ma egybeesik a falsíkkal, vissza van faragva. 6. Ülőfülke a szentély déli falában Az ülőfülkével szemben, az északi fal keleti szakaszának közepén egyetlen kőtömbből kifaragott, csúcsíves záródású, kisméretű szentségtartófülke mélyed a falba. 11 [7. kép] Egykor kiálló keretezését nyilván a templom protestáns használata alatt faragták vissza, hogy a fülkét teljesen el lehessen falazni. Létezésére így csak 2003-ban, a templom állapotának jelentős romlásával derült fény. A fülke körül részben a kőfelületen, részben lelógva róla néhány éve még jobban érzékelhető volt egy festett, vékony oszlopocskákból álló, felül fiatornyokban végződő, azaz építészeti szerkezetet imitáló keretezés. 12 Az északi fal nyugati szakaszában kő ajtókeret látható, melyen keresztül egykor a sekrestyébe lehetett belépni. [8. kép] A szemöldökgyámos lezárású ajtó keretprofilja alul egyszerű, rézsűs felületből nő ki, s a profil központi eleme egy fecskefarkas tagozat, melyet kétfelől egyegy félhomorlat, illetve a széleken egy-egy élszedés fog közre. A tagozatok fent átmetsződnek egymáson. Az ajtókeret körüli, jórészt vakolat nélküli falszöveten egyértelműen érzékelhető, hogy a szerkezetet utólag helyezték be a falba. 13 A szentély terét viszonylag alacsonyról indított, kétszakaszos, bordás keresztboltozat fedi. [9. kép] Ívei inkább 7. Szentségfülke a szentély északi falában 10 Az ülőfülkét valamikor az újkorban téglával kifalazták, s ez jelenleg csak részben van eltávolítva. A kibontásra nyilván a templom felhagyása és állapotának romlása következtében került sor, az ezt a falszakaszt is mutató archív fotón (3. sz.) a fülkéből még nem látható semmi. 11 A szentségtartófülkére részletesen ld. German 2014, 150, o. (Kat. 113), 196. kép 12 A függőleges pálcák vagy oszlopocskák nem csak a fülke két oldalán futottak felfelé, hanem csúcsívének tetejéről is, s felül egy vízszintes pálcán átmetsződve záródtak. A fülkétől keletre eső két oszlopocskának a hengeres lábazati dobja még ma is kivehető. A bal oldali lábazatának sima a felülete, a másiké mintha csavart kialakítású lenne. 13 Az északi fal nyugati szakaszában, közvetlenül a két boltindítás alatt, illetve ugyanolyan magasságban a szakasz közepén is, egy-egy gerendafészek látható, bennük a lefűrészelt gerendacsonkokkal. Noha az archív fotókon a szentély ezen oldalán semmilyen épített szerkezet nem jelenik meg, leginkább talán még az merülhet fel velük kapcsolatban, hogy a középkort követően egy ideig állhatott itt valamiféle karzat. 5

6 félkörben, mint csúcsívvel záródnak. A bordák profilja egyszer hornyolt, falíveket nem alkalmaztak, a boltsüvegeket törtkőből falazták. Utóbbiak néhol már elváltak a falaktól, melyeknek így a belső oldalán is lefolyik a csapadék. A boltindításokat részben eltérő kialakítású konzolok támasztják alá. Az északnyugati sarokban egy sokszögű, profilozott tetejű tölcsérkonzolt meglehetősen plasztikusan megformált, csipkézett szélű főkötőt viselő, merev arcú női fej díszít. [10. kép] A tőle keletre eső boltindítás jórészt letörött, de fennmaradt részei alapján egyértelmű, hogy a bordák itt konzol nélkül, apró rozettából, visszametszéssel váltak ki a falból. 14 Az északkeleti sarokban az északnyugatiéval egyező konzolon egy igen hasonló megformálású női fej látható, melyet főkötő helyett nyakig érő, hullámos hajjal ábrázoltak. [11. kép] A záradékfal északi és déli sarkában egy-egy azonos kialakítású, felül az előbbi, sokszögű konzolok profilozott részét ismétlő, aljukon baldachint formáló gyám jelenik 8. Sekrestyeajtó a szentély északi falában meg, kúszóleveles, keresztvirággal záródó, háromszögű vimpergasor alkotta oldalakkal. [12. kép] Bajszos és rövid szakállas, hullámokba rendezett hajú férfifej jelenik meg a délkeleti sarok szintén sokszögű tölcsérkonzolján. [13. kép] A déli fal közepén megismétlődik a vele szemközti, konzol nélküli boltindítás, ugyanolyan töredékes állapotban, s szintén erősebben sérült a délnyugati sarok indítása. Itt a szokásos tölcsérkonzolnak a felső része még kivehető, aljának kialakításából azonban már csak értelmezhetetlen csonkok láthatók. A konzolok mellett a szentélyboltozatot a zárókövein díszíti még dombormű. A keletin apró rozettából öt, gesztenyefáéra emlékeztető levél nő ki körben, vékony szárakkal. [14. kép] 2007-ben még a nyugati szakasz zárókövének alját is relief gazdagította, amely azóta levált. 15 [15. kép] A zárókő tárcsájából egykor erőteljesen kiálló domborműnek nagyobb méretű rozetta helyezkedik el a közepén, melyből a keleti zárókőéhez hasonlóan vékony szárakkal hat levél nyúlik ki koncentrikus elrendezésben. A levelek jó része itt azonban ráfordul a relief oldalaira. A dombormű alján megjelenik a zárókőbe befutó négy borda orrlemeze is, melyek egészen a rozettáig futnak. E szakaszok azonban nem a bordák orrtagjainak valós meghosszabbításai voltak, hanem szintugratással folytatódó, vékonyabb, jelzésszerű nyúlványai E boltindítást korábban még ép állapotában lehetett látni, egy 2007 decemberében készített fotón letörött alsó része azonban már a földön fekszik (ld. German Kinga 2003-ban és 2007 nyarán, valamint Kiss Lóránd 2007 decemberében készített, a falfestményekkel kapcsolatban az alábbiakban tárgyalt felvételeit!). 15 A töredéket Kiss Lóránd marosvásárhelyi restaurátor vette magához, majd adta át megőrzésre február 25- én a besztercei Muzeul Judeţean Bistriţa-Năsăud képviselőinek. 16 E kialakítás meglehetősen egyedi megoldásnak tűnik. 6

7 9. A szentély boltozata A szentélyt a hajótól csúcsíves, kváderkőből rakott diadalív választja el. Lábazatának profilja két rézsű közt egy félhomorlatból, alatta pedig egy félpálcatagból áll. A profil a pillérek homlokoldalán húzódik, keleti oldalukra már nem fordul át, de a túloldalon, a hajó felé egy rövid szakaszon talán még megjelentek. 17 A pillérek homlokoldalán futó vállpárkányok ugyanis átfordulnak a nyugati oldalra is. Profiljuk megegyezik a lábazatokéval, csak fordított sorrendben, azaz hozzájuk képest fejjel lefelé faragták ki őket. A diadalív hajó, azaz a hívek felőli oldalának valamelyest gazdagabb kialakítása a záradékrészén is érzékelhető. Ellentétben tagolatlan keleti oldalával az ívet itt egyszerű élszedéssel profilozták. 18 A szentély északi oldalánál egykor téglalap alaprajzú sekrestye állt, melynek tört- és patakkőből épült falaira ma már túlnyomóan csak földkupacok utalnak. [16. kép] A sekrestyét több jelenség alapján is utólag építették hozzá a szentélyhez. Nyugati fala nincsen bekötve a hajó északkeleti támpillérébe, melynek a vonalában húzódik. Az utólagosságra ráadásul itt az is utal, hogy e támon még kialakították a vízvetőt, melyet aztán a sekrestye falával elfedtek. Az elfalazásnak köszönhetően e félhomorlattal, s ezt közrefogó rézsűkkel profilozott vízvető máig épségben maradt fenn. A sekrestye keleti fala a szentély északkeleti pillérének futott neki A nyugati oldalt ma mind a déli, mind az északi pillérnél vastag feltöltés fedi e szinten. 18 A szentélybelsőben, nagyjából a keleti boltszakasz záróköve alatt hatalmas méretű, centiméter vastag, több darabra tört kőlap fekszik a földön. Faragott oldalainak egy részén élszedés húzódik. Lehetett az egykori oltármenza fedlapja, vagy alépítménye is, akár még a középkorból, de mivel alatta a nagyobb mértékben besüppedő járófelület valamilyen üregre utalhat, teljesen az sem kizárt, hogy sírgödör vagy kripta fedőkövéről van szó. 19 E csatlakozásból ma már csupán tucatnyi falazókő látható a támpillér előtt, a földfelszín felett (a fal pozíciója Fabini I, 700. oldalon helytelen). 7

8 A tér eredeti, feltehetően törtkőből falazott dongaboltozatának a hajóval szomszédos falon még érzékelhető az íve, mivel alatta a falsík csekély mértékben, de határozottan kiugrik. A sekrestyének azonban volt egy későbbi dongaboltozata is. Déli falán a délnyugati sarok és a sekrestyeajtó közötti szakaszon téglából falazott indítás csonkja húzódik, amely valamivel magasabban helyezkedik el, mint a korábbi lefedés. Ugyanilyen méretű téglával, szegmensívben falazták át e későbbi boltozattal összefüggésben a sekrestye szentélybe vezető ajtónyílásának káváját is. A későbbi boltozat kikövetkeztethető záradékavonala felett két szinten, a szentély északi falán két-két gerendafészeknek tűnő lyuk jelenik meg egymás mellett, melyek talán a sekrestye egykori félnyereg-fedélszékének alját és tetejét jelölik ki. 10. Konzol a szentély északnyugati sarkában 11. Konzol a szentély északi falának keleti végén 12. Konzol a szentély záradékfalának déli végén 13. Konzol a szentély déli falának keleti végén 8

9 14. A szentély keleti boltszakaszának záróköve 15. Zárókőtöredék a szentély nyugati boltszakaszából Hajó 16. Az egykori sekrestye helye a szentély északi oldalán 17. A hajó északnyugatról A templom hajója mára a szentélynél is sokkal rosszabb állapotba került. Boltozatai mind beomlottak, rogyadozó, falkoronájukat elvesztett körítőfalai mellett magasra nyúló törmelékdombok keletkeztek, s a déli hosszfal középső része jórészt, a nyugatié pedig kisebb mértékben leomlott. Ennek megfelelően a hajó belsejét sűrű növényzet lepte el. A szentélyhez hasonlóan egykor a hajón is minden bizonnyal körbefutott középkori lábazat és koronázópárkány. Előbbi szintje ma mindenhol vastag feltöltés alatt húzódik, a falak tetején pedig mára nem látni nyomát kőből faragott párkánynak. 20 Csupán a nyugati homlokzaton maradt fenn egy szakasza nagyjából az egykori oromfal aljánál húzódva, melynek rézsűbe metszett homorlat a profilja. [17. kép] E párkány minden bizonnyal abban a magasságban található, ahol a hosszfalak középkori, mára leromlott főpárkánya is futott. Valamikor az újkorban a hajó falkoronáit is megemelték 8 10 sor téglával, s rá szintén vakolatból húzott profilú párkányt raktak. Csekély maradványai a délkeleti és az 20 Az egyik archív fotón, amely a hajó déli kapuját mutatja, úgy tűnik, a lábazati párkány a szentélyéhez hasonlóan egyszerű, rézsűs kialakítású volt (2. sz.). Az északi hajófal középső szakaszán egyetlen rétegkő talán még megvan a középkori főpárkányból, lefaragott profillal, felette néhány sor téglafelfalazással. 9

10 északkeleti sarkoknál láthatók, az archív fotókon azonban jól kivehető az egész templomot egyazon magasságban, egységesen körbevevő, újkori főpárkány. 21 A hajót szintén tagolják támpillérek, eredetileg a négy sarkán egy-egy, s hosszfalain még kettő-kettő állt. [17. kép] Utóbbiakból a déliek a környező falszakaszokkal együtt már leomlottak. 22 A két nyugati tám kivételével a pillérek eredetileg kétosztatúak voltak, felül fedlapokkal lezárva. A fedlapokból a keleti sarokpillérekétől eltekintve mára semmi nem maradt, s a középmagasságban húzódó vízvetőknek is csak a falazatokba nyúló kőtömbjei érzékelhetők kivéve a már szóba került északkeletiét. Nem számítva a két nyugati sarkon állót, a támpillérek merőlegesek (voltak) a hosszfalakra, együtt épültek velük, s közülük a fennmaradtak egységesen cm vastagok. 23 Az átlós pozíciójú két nyugati tám ennél jóval vastagabb, 145 cm körüli, mindkettő egyosztatú, s falazóanyaguk is eltér a többi, törtkőből és faragott kőből álló pillér anyagától. E vegyesen, téglából, patakkőből és törtkőből, továbbá másodlagos faragványokból is rakott támok ráadásul nincsenek bekötve a hajósarkok falazatába, ami mára részleges elválásukat eredményezte. A többi pillérrel ellentétben ezek tehát egyértelműen utólagos szerkezetek. A közölt alaprajzok szerint a hajó középső két támpárja egymással szemben helyezkedett el. A pillérek által kijelölt boltszakaszok eltérő hosszúságúak, keleten az első szakasz 465 centiméteres, a középső nagyjából 5 méter hosszú, a nyugati viszont csupán 170 centiméter. 24 Csak találgatni lehet, hogy a jelentős, azaz aligha véletlen eltéréseket mi indokolta. A középső, 18. A templom délnyugatról (archív, oldalfordított felvétel) legszélesebb boltszakasz talán a hajó déli kapujának köszönhette méretét, amely egykor e szakaszban állt, a nyugati, vékony pedig esetleg karzattal függött össze. A hajóba eredetileg két kapun keresztül lehetett bejutni. A déli, melynek helyéről már volt szó, napjainkra teljesen eltűnt, s csak két archív fotó, illetve egy leírás alapján lehet elképzelni. 25 [18. kép] Egyszerű, csúcsíves nyílás volt, tagozott kőkerettel. Profilja alul a nyílás felé forduló rézsűből nőtt ki, s két homorlat között egy pálca-, esetleg körtetagból állt. 26 A kaput keretező két támpillér közé valamikor szegmensíves áthidalást építettek be, portikusz- 21 Ld. 1., 5. sz.! A fentiek alapján felvethető, hogy a szentély és a hajó a középkorban is azonos magasságú volt. Ezt bizonyítani is lehetne, ha a nyugati homlokzat és a szentély középkori párkányának járószinttől mért magasságát össze lehetne vetni. 22 Alapformájukat és pozíciójukat a két alaprajz és az archív felvételek (1., 5. sz.) mutatják. 23 Popa 1970, 304. a falaktól elváló támpillérekről ír, de ezzel ellentétben egyértelmű, hogy egyszerre épültek a hajó körítőfalaival. 24 A méretadatokat az északi hajófal külsején vettem fel, támpilléroldaltól támpilléroldalig. Az eltérő szakaszhosszúságokat mindkét alaprajzon rosszul jelölték , 5. sz.; Popa 1970, Popa 1970, 304 pálcatagot említ, de a 2. sz. felvételen inkább körtetag látszik amennyire ez persze a meszelésrétegek alól kivehető. Az említett fő tagozatokat részben vékony lemez-, és/vagy pálcatagok köthették össze. 10

11 szerű kialakítást kapva. E szerkezet bizonyosan később készült, mint a hajó falai és támpillérei. Amennyire ugyanis a fotókon, az áthidalás vakolat nélküli részein látható, téglából falazták, nem volt bekötve a hajófalba, s kissé elvágta mind a kapu záradékát, mind a felette lévő ablak alját. 27 A déli kapunál valamelyest nagyobb lehetett a hajó nyugati bejárata, amely részben még in situ látható. [19. kép] A nyugati falat takaró törmelékdombból mindkét oldalának kéthárom kvádernyire áll ki profilozott, íves kőkerete, nagyjából az egykori nyílás vállvonalától felfelé. A profil a belső felé élszedésből, félhomorlatból, vékony félpálcákkal keretelt, lapos körtetagból, újabb félhomorlatból, rézsűből kiugró lapos körtetagból, félhomorlatból és élszedésből áll. Noha a nyílás záradékrésze már beomlott, szinte biztos, hogy csúcsíves volt. A kaput valamikor az újkorban átalakították, megmaradt keretkövei felett ugyanis téglából falazott, benyúló tömbök jelennek meg, s az északi oldalon lévőn fennmaradt a vakolat és a meszelés is dél, azaz a kapu nyílása felé. A hajóbelsőt keletről ábrázoló egyik archív fotón jól látható, hogy a nyugati kapu ekkor egyszerű keretű, egyenes lezárású nyílás volt, amely felett egy szegmensíves záradékú ajtó vehető ki. 28 Egy további, téglából falazott, rézsűs keretű, szegmensíves lezárású nyílás a kaputól északra is megjelenik, az előző magasságában, szintén az újkorból. E két utóbbi, az egykori járószintnél jóval magasabban lévő ajtónyíláson keresztül a fenti fotó és az egyik alaprajz szerint a hajó újkori karzatára lehetett bejutni A hajó nyugati kapujának déli szárköve 20. A hajó délkeleti sarokpillére 27 Vö. Popa 1970, sz sz., illetve Fabini I, 700. Az utóbbi, karzatra vezető ajtó egy eddig nem említett, a hajó északi karzat-szakaszáról készült archív fotón látható jól ( PULA steht an der Türe ). Nem világos ugyanakkor, hogy miért volt szükség szinte egymás mellett két karzatajtóra is, bár lehet, hogy a déli a nyugati előcsarnok lefedésével állt összefüggésben (ld. erre alább!). 11

12 A hajó északi falát semmilyen nyílás nem bontotta meg, a délinek viszont mindhárom szakaszában volt egy-egy ablak. Belőlük mára a keleti szakaszban lévő maradt fenn teljesen, s a nyugatinak részben a nyugati béllete. Az egyik archív fotón azonban elég jól kivehető, hogy a három ablak mind elhelyezését, mind méreteit és kialakítását illetően is azonos volt. 30 [18. kép] A fennmaradt szerkezetek keretét teljesen téglából falazták, egyszerű, rézsűs béllettel, de néhol kisebb törtkövet is felhasználtak hozzájuk. A keleti ablaknak megvan még a félköríves záradéka, s mindkét nyílásban ugyanaz a négyzetes, vaskos tokhorony fut, amely a szentély délnyugati és északkeleti, átalakított ablakában is megjelenik. E részletmegoldások mind arra utalnak, hogy a hajó középkori ablakait az újkorban teljes mértékben újrafalazták. 31 A hajó nyugati homlokzatához egykor egy kis előcsarnok is tartozott. Miután ennek sem a külsejéről, sem a belsejéről nem ismert archív felvétel, egyedül az alaprajzokról kapunk róla némi képet amennyiben persze ezeken helyesen ábrázolták. Eszerint észak-déli irányba nyújtott téglalap alaprajzon emelkedett, s nyugati falán nyílt a bejárata árkádív vagy kapu, amely nagyjából azonos szélességű volt a hajó nyugati kapujával. Északi feléről lépcső vitt fel a karzatra, ahová a már említett ajtón keresztül lehetett bejutni. A helyszínen az előcsarnokból déli falának jórészt téglából épült részlete még látható, s egyértelmű, hogy e csonk nincsen bekötve a hajó nyugati falába. A fentiek alapján az előcsarnokot is később emelték tehát, mint a templom középkori falait. A hajó belsejében a sűrű növényzet és a dimbes-dombos törmelékréteg miatt jelenleg nehéz a tájékozódás. A külsővel kapcsolatban leírtakon túl középkori részleteket itt már nem látni. A gótikus lefedésből sem maradt fenn semmi, s tulajdonképpen nem is dönthető el, hogy eredetileg hogyan fedték be e teret. A külső támpillérek alapján felvethető, hogy három szakaszos, bordás boltozattal számoljunk a hajóban. Ebben az esetben elvileg nem zárható ki bonyolultabb szerkezet sem, de a templom építésének korában (ld. erre alább!) gyakorlatilag biztosan a szentélyéhez hasonló, egyszerű keresztboltozatokat alkalmazhattak csak. Egy középkori boltozásnak mindenesetre ellentmond, hogy a diadalívfalon a barokk lefedés felett meszelve van a falazat, ami inkább síkfödémre utal a legkorábbi fázisban. 32 A hajó hosszfalait és sarkait belül ma a külső támpillérekkel egyező állású, jórészt téglából emelt, négyszögű barokk falpillérek és a homlokoldaluk közepéből kiugró lizénák tagolják. A délkeleti sarokban még látható e támaszoknak vakolatból alakított fejezete is: két profilozott párkány közt középen egy rozetta jelenik meg. [20. kép] Tőle nyugatra, a következő pilléren gazdagabb volt e dísz, amire egy szárnyszerű forma töredéke alapján következtethetünk. A falpillérek egykor három, egymástól hevederekkel elválasztott csehsüvegboltozatot tartottak. 33 Az újkori boltozat építésénél tehát alkalmazkodtak a gótikus elrendezéshez. A hajó nyugati és északi falán gerendafészek-sor húzódik, melyet már a barokk falpillérek építését követően vágtak a falakba. A gerendák L alakban húzódó fa karzatot tartottak, amint azt archív fotó is tanúsítja sz. 31 Természetesen kérdéses, hogy a középkorban is volt-e mindhárom szakaszban ablaknyílás. 32 Hasonló a helyzet a kolozsvári Farkas utcai-templom hajójában, ahol a jelenlegi, 17. századi bordás boltozat felett részben meszelt körítőfalakat látni. Az ellentmondás ott úgy tűnik feloldhatónak s ez Zsolnán sem zárható ki, hogy a hajó középkori boltozatának beomlása után, és a jelenlegi boltozat megépítése előtt a teret egy ideig sík lefedéssel használták, s ezért a közvetlenül alatta, a korábban a padlásba eső falrészeket is kimeszelték sz sz. 12

13 21. A templom délnyugatról Falgyűrű és torony Az egykori plébániatemplomot tört- és patakkőből emelt falgyűrű vette körbe. 35 [21. kép] A nagyjából egy méter vastagságú, ovális alaprajzú falnak, amely egykor nyilván a temető körül futott, s védelmi szerepe is volt, ma már alig a harmada-negyede áll a déli felén. 36 A falat délkeleten, a főutca felől kisméretű, téglalap alaprajzú kapuépítmény bontja meg, amely a templom felé nyitott. [22. kép] Csúcsíves ajtajának élszedett kőkerete van, melytől jobbra lent rombuszmintákat mutató, kék-fehér színű freskó(?)díszítés nyomai vehetők ki. A falgyűrűnek állítólag a plébániaházhoz vezető ajtaja mellett egy kövön arab számokkal írt 1482-es évszám volt 22. A falgyűrű kapuépítménye délkeletről 35 A falban ma faragott, illetve másodlagosan felhasznált kövek is láthatók. 36 Popa 1970, 304 szűk két méter magas falról beszél. Fabini I, 700 alaprajzán a fal kizárólag egyenes szakaszokból áll, s szabálytalan nyolcszögű, de a helyszínen még láthatók, s a légifotó alapján ez biztosan nem felel meg a valóságnak. Ugyanitt rosszul van jelölve az alábbiakban szóba kerülő kapuépítmény helye is, s a falgyűrű nem a tárgyalandó torony északkeleti és délnyugati falához csatlakozik, hanem az északnyugati falának két végéhez. 13

14 olvasható. 37 A falat még egy helyen bontja meg építmény, a kapubejárattól nem sokkal nyugatra hatalmas, négyzetes torony emelkedik. [23. kép] A méreteiből, s nyílásrendszeréből következően elsősorban védelmi célból épített torony falai patakkőből és téglával vegyes törtkőből állnak, sarkai kváderekkel vannak armírozva. 38 Lent rézsűs tetejű lábazat, félmagasságban vízorral kiképzett osztópárkány fut rajta körbe, s tetejét ma faszerkezetű, bádoggal fedett sisakú, körbejárható galéria koronázza. A torony ajtaja északnyugati oldalán, azaz a kőfalon belül található, s a fal kapuépítményéhez hasonlóan csúcsíves záródású, élszedett kőkerettel ellátott nyílás. Ugyanilyen keretű, csak félköríves lezárású (árkád)nyílás azonban a délnyugati falon is látható, befalazott állapotban. A torony oldalain három szinten jelennek meg ablakok. Az alsó két sorban kisméretű, álló téglalap alakú, élszedett kőkeretes nyílások láthatók, legfelül pedig jóval nagyobb, félköríves lezárású, egykor mérművel díszített ablakok törik át a falat. A torony délkeleti oldalán, azaz az utca felé a legalsó ablak alatt három, egymás felett elhelyezkedő felirat is megjelenik. [24. kép] Legfelül keret nélküli kőtáblán: ANNO CHRIST/M D LX PLEBA/NO LKBT GREBIO/NE STEPH NIGRO. 39 Középen szintén kőtáblán, homorú sarkú, bevésett keretben: REN /ANNO/1820. Legalul a vakolatba vésve: 1901BEN. A hatalmas építménynek a templomhoz képest feltűnően jó állapota talán annak is köszönhető, hogy három szinten vaspántokkal van körbefogva. 40 A templom 14. századi építéstörténete 41 Ahogy az az eddigiek alapján már kiderült, éppen az épület romos állapota hozott olyan információkat napvilágra, melyeket egy használatban lévő, jó karban tartott emlék esetében csak épületkutatásokkal lehetne kideríteni. A templom középkori építésmenete így viszonylag pontosan felvázolható, noha bizonyos kérdések tisztázásához kisebb ásatásra/törmelékelhordásra, illetve falkutatásra lenne szükség. Ami az épületnek, illetve egyes részeinek a datálását illeti, 23. A torony délről már más a helyzet. Noha Zsolna egyházközségéről és templomáról is messze az átlagon felüli bőséggel rendelkezünk írott forrásanyaggal a középkorból (ld. erről alább), ez a fő építési 37 Fabini I, 700: 1482 Ein Stein mit dieser Jahreszahl in arabischen Ziffern ist neben dem Eingang zum Pfarrhof in der Ringmauer eingemauert. A nemrég teljesen elbontott plébániaház a templomtól északkeletre állt. A falból ezen az oldalon a földfelszín felett már semmi nincsen meg. Az évszámot a még álló falszakaszokon sem sikerült megtalálni. Ld. ehhez még Popa 1970, 304 (a szerző azon feltevése, hogy az évszámos kő másodlagosan lett volna befalazva a kerítésbe, s eredetileg a templom valamely támpilléréből származott volna, semmilyen indoklással nincsen alátámasztva). 38 Miután a torony vakolata még meglehetősen ép, falainak anyagát csak kisebb foltokban lehet látni. 39 Miután a villicus, comes, Gräf szavak mellett a grebio a szász vidékeken a kisebb településeket vezető bíró elnevezése volt (Schuller 1922, 7) ld. a magyar geréb szót!, a kifejezés itt nyilvánvalóan Stephan Schwarzra, a tisztséget ezek szerint 1560-ban betöltő illetőre vonatkozik. Az egyetlen ligatúrát alkotó, család- és személyes jelre emlékeztető LKBT betűkben így az akkori plébános személye keresendő. E tisztséget 1560-ban a besztercei Lorenz Klein töltötte be, ami három betűt fel is old a jelben (ld. erre még alább, a számadáskönyvvel kapcsolatban!). 40 A jelenleg az ortodox egyház kezelésében lévő torony belsejébe nem sikerült bejutni. 41 A zsolnai templom fő építési periódusát az eddigi szakirodalom a 15. századra, illetve annak különböző időszakaira tette, ld. Teutsch 1921, 152 (15. sz.); Popa 1970, 317 (1482 körül); Arion, Gheorghe: Sculptura gotică din Transilvania. Plastica figurativă din piatră. Cluj 1974, 43 (15. sz. második fele); Léstyán 1996, 63 (korábbi épület a 15. században átépítve, ill. 15. század második fele); Fabini I, 699 (15. század első fele); Duda 2010, 21 (15. sz. vége); Vali 2010, 16 (15. század első fele). 14

15 periódust követő időszakot érinti, s csak néhány adatát lehet az épületen történt munkálatokra vonatkoztatni. Maga a templom pedig ahogyan az a középkori falusi emlékeink esetében jól ismert nemigen kínál olyan morfológiai fogódzókat (akár architektonikus elemeiről, akár épületszobrászatáról vagy falfestményeiről van szó), melyek lehetővé tennék a számunkra, hogy egyes periódusait viszonylag szűk, mondjuk egykét évtizednyi időintervallumon belülre tudjuk keltezni. A Beszterce szomszédságában, tőle három négy kilométerre délkeletre, a Budakpatak partján fekvő település első említése ből származik. A IV. Orbán által kiadott oklevélben a pápa figyelmezteti az Erdélyt ekkor már a kezében tartó későbbi V. Istvánt, hogy Besztercét, Radnát, Királyit és Zsolnát (Zolosim), melyek emberemlékezet óta a királynénak adóztak, adja vissza anyjának, Máriának a birtokába. 42 A németekkel valószínűleg még a Feliratok a torony délkeleti falán században betelepített területet ekkor tehát már az uralkodói család tartotta a kezében, s ez túlnyomóan a középkor végéig így volt. Az oklevél felsorolásából Zsolnával kapcsolatban az is gyanítható, hogy jelentősége a 13. században még összevethető volt a többi említett településével. A szász kolóniákhoz hasonlóan világi és egyházi szabadságjogokkal rendelkező Zsolna e kiemelkedőnek tűnő szerepe a későbbiekben már nem mutatható ki, aminek nyilvánvalóan a szomszédos Beszterce központtá válása volt az oka. Utóbb sem lehetett azonban teljesen jelentéktelen település amire számos, az alábbiakban tárgyalt adat utal, talán főleg abból adódóan, hogy kereskedelmi utak kereszteződésénél feküdt. 43 Zsolna egyháza a dobokai főesperesség besztercei dékánságához tartozott, s a 14. század eleji pápai tizedjegyzékekben tűnik fel először és 1335 között hét ízben jegyezték fel, hogy beszedték innen az egyházi adót (Silva, Bylna, Silua, Silna, Sylua). 44 A jobbára átlagon felüli, egy esetben pedig kiugró összeget öt alkalommal egy bizonyos Heitzmann (Henczmannus, Hechmannus) paptól kapták meg az adószedők, kétszer pedig Henriktől (Henricus). 45 Az 1330-as években tehát már állnia kellett valamilyen templomnak Zsolnán. Erről az épületről azonban semmilyen információnk nincsen, a mai ugyanis formái alapján bizonyosan nem származhat a 14. század első harmadából, vagy még korábbról (ld. erre alább!). Többször felmerült ugyanakkor, hogy a szentély ülőfülkéje román kori megoldásokat eszünkbe juttató félköríves záradékaival és egyszerű, vállpárkányos osztópillérével nem egy korábbi templomból származik-e. 46 Teljes biztonsággal csak 42 Urkundenbuch I (Nr. 106); Erdélyi okmánytár I, (Nr. 248). Noha a helység azonosításával kapcsolatban felmerültek problémák (vö. Magyarország történeti kronológiája. I. főszerk. Benda Kálmán. Budapest 1986(3), 159), a politikai háttér és az oklevélben említett többi, egyértelműen meghatározható település fekvése semmi kételyt nem hagy azt illetően, hogy itt a Beszterce melletti Zsolnáról van szó. 43 Teutsch 1921, ; Schuller 1922, Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia. I/1. Budapest 1887, 97, 103, 111, 118, 129, 139, 142; Erdélyi okmánytár II, ( sz.) 45 A hasonló hangzású két név esetében azért is felmerülhet a lehetősége annak, hogy ugyanarról a személyről van szó, mivel a nevek részben évenként váltakozva jelennek meg a jegyzékben. 46 Duda 2010, 21; Vali 2010, 17; German 2014,

16 falkutatás tudná ezt megállapítani, mindenesetre pillanatnyilag kevéssé tűnik valószínűnek. A félköríves lezárást a gótikus építészet is alkalmazta ld. éppen a szentély záradékablakát, s a részben lefaragott, azaz egykor akár gótikus tagozatokkal is rendelkező vállkő szintén túl egyszerű formájú ahhoz, hogy ne használhatták volna a román kort követően is. 47 Ráadásul Erdélyre fokozottan érvényesnek tűnik, hogy korábbi megoldások hosszan továbbéltek a területen. E fentiek kiegészíthetők még azzal, hogy annál a néhány foltnál, ahol az ülőfülke körül már nincsen vakolat, a falszövet teljesen egységes, azaz nem látni jelét több periódusnak ben Zsolna plébánosa Oszvald, aki a besztercei káptalan dékánja is volt, hét évvel később pedig Bálint. 49 Utóbbi szintén nem lehetett egyszerű pap, mivel a besztercei és a királynémeti dékánság plébánosai ügyében járt el ben a pápa hordozható oltár használatát engedélyezte János fia Simonnak, Zsolna plébánosának (rector), ami nagy valószínűséggel szintén arra utal, hogy ő sem csupán a zsolnai egyház vezetője volt. 51 E párhuzamos tisztségek felvetik, hogy a zsolnai plébánia a besztercei egyházszervezeten belül valamiért kiemelt fontossággal bírt, amit az épület alább tárgyalt részleteinek a falusi átlagból kiemelkedő minősége szintén alátámaszt. Oszvald és Bálint már vélhetően a jelenlegi, jórészt gótikus épületben szolgáltak, melynek keltezéséhez írott források hiányában a stíluskritikát kell segítségül hívnunk. A templom építészeti formái kifejezetten egyszerűek és általánosak, s olyan megoldásokat mutatnak, melyek a gótika korszakában tulajdonképpen majdnem végig használatosak voltak. A párkányok, nyíláskeretek és bordák profilja a Szászrégen, konzol a plébániatemplom hajójának külsején századtól a 16. század első feléig tartó időszakon belül önmagukban tehát nem datálhatók, ami alól egyedül a hajó nyugati bejáratának a profilja kivétel. [19. kép] E kapu keretének tagozatsora szintén teljesen általános formákból épül fel, körtetagjainak lapos kiállása, s szétterülő arányaik azonban az említett időszaknak sokkal inkább az első felére, azaz a 14. századra és a 15. század elejére jellemzőek. Ennél szűkebb keltezéssel nem építészeti formák, hanem a gyámokat díszítő fejek szolgálhatnak, elsőként is egy ruhadarab. A szentélyboltozat északnyugati konzolának női 47 A félköríves lezárásra 1400 körül és utána, éppen ülőfülkék esetében is ld. Papp Szilárd: Felső-Magyarország és Erdély közt: gótikus egyházi építészet a Magyar Királyság északkeleti szögletében. in: Művészet és vallás a Felső- Tisza-vidékén. szerk. Kollár Tibor. Nyíregyháza 2014, 35, 36, Beszterce környéki gótikus szerkezeteknél ld. pl. Királynémetiben (Fabini II, 25i kép), Árokalján (uo. 197f kép), Petresen (uo. 343e kép), vagy Vindán (uo. 507e, f kép). Vö. még Kovács András: El Camino erdélyi zarándokai. A homoródjánosfalvi szentély gyámköveiről. in: Keresztény Magvető 117/1 (2011) 4. o., 8. jegyzet. 48 Természetesen nem zárható ki, sőt logikusabbnak is tűnik, hogy ha egy korábbi építményből átvettek valamit, akkor az nem csupán egy ülőfülke volt, hanem nagyobb falszakasz. 49 Urkundenbuch IV. 481 (Nr. 2163); uo. V. 28 (Nr. 2340). 50 Az ezt követő időkből még egy, esetleg két esetről tudunk, amikor a besztercei dékán volt Zsolna plébánosa ban említik Bálintot, aki azonban még lehetett azonos a fenti, 1439-ben feltűnt plébánossal, s a 16. század elején Johann Thyrmann töltötte be mindkét tisztséget (Schuller 1922, 39 40; Bálintra ld. még Urkundenbuch V. 422 (Nr. 2879) is). 51 Czaich Á. Gilbert: Regestak a római Dataria-levéltárnak Magyarországra vonatkozó bulláiból II. Pál és IV. Sixtus pápák idejéből. in: Történelmi Tár 1899, 258; Urkundenbuch VI. 296 (Nr. 3546). 16

17 fején megjelenik egy főkötő, az ún. kruseler, amely széles körben elterjedt viselet volt a középkorban. [10. kép] Nagyjából a 14. század közepétől ismerjük, s a következő századnak még az első két három évtizedében használták. 52 Számtalan helyen felbukkan ennek az időszaknak a kárpát-medencei épületszobrászatában is, Zsolnához legközelebb eső példája a szászrégeni plébániatemplom egyik ablakán látható. 53 [25. kép] Elvileg persze felmerülhet, hogy Zsolnán a kruselert már használatának időszaka után ábrázolták, korábbi, történeti személyek megjelenítéséhez, azaz historizáló szándékkal, a fejek stílusa azonban ennek egyértelműen ellentmond. Mindhárom szobornak feltűnően merev és sematikus az arckifejezése, ami részben összefüggésben állhat a kvalitással is, de itt elsősorban korjelző. A három fej készítésének pontosabb idejét az egységesen maszkszerű arcok, a kiguvadó szemgolyók, vagy a rövid, összecsücsörített szájak is mutathatják, de a datálás szempontjából ezeknél fontosabbnak tűnnek a háromszögű szemöldökök, a szájak körül körbefutó bemélyedések és mindenekelőtt a főkötő nélküli női, illetve a férfi fej kétoldalt geometrikusan hullámzó, s alul részben visszakunkorodó, szabályos hajtincsei. [11., 13. kép] Utóbbi megoldás a Kárpát-medence számos emlékéről ismert, elég, ha csak a pilisszentkereszti apátság egykori lettnerét díszítő szobrokra 54, a pécsi Mária-kápolna környezetének figurális töredékeire 55 [26. kép], a kassai Szt. Mihály-kápolna egyik zárókövére 56, esetleg a pozsonyi városháza kapuátjárójának záróköveire 57 [27. kép] utalunk. Ezek az emlékek nagyjából mind a 14. század harmadik negyedére, azaz gyakorlatilag Nagy Lajos uralkodásának az idejére keltezhetők. 26. Pécs, Mária-kápolna, női szent szobrának részlete 27. Pozsony, városháza, a kapuátjáró egyik záróköve 52 Rady, Ottile: Der Kruseler. in: Zeitschrift für historische Waffen- und Kostümkunde N.F. 1 (1923/1925) ; Liebreich, Aenne: Der Kruseler im 15. Jahrhundert. in: uo A régeni templomra ld. Kovács András megjelenés alatt álló tanulmányát a Mezőség középkori építészetét bemutató, Kollár Tibor által szerkesztett kötetben körül: Takács Imre: A gótika műhelyei a Dunántúlon a században. in: Pannonia regia. Művészet a Dunántúlon szerk. Mikó Árpád Takács Imre. Budapest 1994, o., 17. kép; uo (főleg kat. IV-33a, g, j Takács Imre) század harmadik negyede: MM , 458. o., kép (Marosi Ernő); Takács Imre: A gótika műhelyei a Dunántúlon a században. in: Pannonia regia. Művészet a Dunántúlon szerk. Mikó Árpád Takács Imre. Budapest 1994, 30 32; uo. főleg 269 (kat. IV-34 Takács Imre) század közepe harmadik negyede: Jékely Zsombor: Kassa, Szent Mihály-kápolna. in: Falfestészeti emlékek a középkori Magyarország északkeleti megyéiből. szerk. Kollár Tibor. Budapest 2009, 108, A kapuátjárónak és szobrászi díszének a datálása erősen ingadozik. A hagyományos Nagy Lajos kori keltezés egy ideje a Zsigmond halálát követő időszakra csúszott át, amikor historizáló céllal alkalmaztak volna úgy háromnegyed évszázaddal korábbi megoldásokat és formákat. Véleményem szerint azonban az épületrésznek mind az építészeti, mind a szobrászi formavilágát igen nehéz a 14. század harmadik negyedétől elszakítani, ennyire hű morfológiai historizálás ugyanis nemigen ismert a 15. századból. Vö. újabban a korábbi irodalommal Walczak, Marek: On Heraldic Stylisation in 14th Century Architectural Sculpture. Between Buda, Bratislava and Cracow. in: Ročenka Slovenskej Národnej Galérie ,

18 Ha a zsolnai fejekhez erdélyi párhuzamot is említeni akarunk, a szászsebesi plébániatemplom kiemelkedik a többi lehetséges analógia közül. 58 E templom gazdag épületdíszítő szobrászatában ugyanis a zsolnai emberfőknek gyakorlatilag az összes jellegzetessége feltűnik. Számos fejet a fent tárgyalt hajkezelés jellemez 59, női figuráknál több ízben is megjelenik a kruseler 60, főleg a konzolokat díszítő fejeknél tipikus a száj körül körbefutó árok 61, de feltűnik a háromszögletű szemöldök 62, vagy a rövid, összecsücsörített száj is 63. [ kép] Mindezek pedig jellegüket tekintve olyasfajta merev, maszkszerű arckifejezésekkel párosulnak, melyek Kiszsolnán is láthatók. Érdemes ráadásként megemlíteni, hogy a sebesi templom temetőkápolnájának nyugati zárókövét hasonló ornamentális kompozíció díszíti központi rozettából vékony szárakkal kinövő levelek, mint eredetileg Zsolnán a szentély mindkét zárókövét. Miután Szászsebesen a fent említett megoldások kidolgozása általában máshogyan néz ki, mint Zsolnán, azaz leginkább motivikus párhuzamokról beszélhetünk, mester-, vagy műhelyazonosság aligha állt fenn. Az persze nem zárható ki teljesen, hogy a zsolnai fejeket készítők látták a szászsebesi faragványokat, s motívumkészletüket onnan (is) merítették, de akár volt ilyen kapcsolat a két emlék közt, akár nem, keletkezésük időbeli egyezése, a nagyjából azonos korszak ettől függetlenül is nyilvánvalónak tűnik. 28. Szászsebes, plébániatemplom, konzol a szentély külsején 58 Vö. Popa 1970, Ld. pl. Varga 1984, 48, 86, 101. kép; MM , 526, 531. kép 60 Varga 1984, 40, 72. kép 61 Varga 1984, 68. kép; Fabini 2013, 211/8, 9. kép 62 Fabini 2013, 211/4. kép 63 Varga 1984, 62, 67, 72. kép; MM , 526, 528, 529. kép Szászsebes, plébániatemplom, konzol a szentély belsejében Az írott forrásokkal sajnos szintén nem keltezhető szászsebesi szoboranyag stílusa meglehetősen heterogén. Készítését monográfusa a templomszentély építésében bekövetkezett koncepcióváltáshoz kötve két periódusra bontotta szét. A sokszínűséget azonban nem egymást váltó műhelyek tevékenységével, hanem azzal magyarázta, hogy a műhelyen belül különböző tanultságú és képességű mesterek dolgoztak egymás mellett. Az első periódusban készültek volna el az alacsonyabban elhelyezett szobrok, melyeket valamikor 1350 után faraghattak, a felsőbb regiszterben található figurák pedig a szentélynek az építés közbeni áttervezése, azaz nagyjából után, de még mindenképpen Szászsebes, plébániatemplom, királyalak részlete a szentély külsejéről, gipszmásolat 30. Szászsebes, férfialak részlete a szentély külsejéről, gipszmásolat

19 előtt keletkezhettek. 64 A zsolnai fejek tárgyalt jellegzetességei teljesen összekeveredve fordulnak elő a különböző szinteken található szászsebesi szoboranyagon belül. Ennek, illetve az ország jórészt nyugati feléről említett fenti párhuzamoknak az alapján datálásuk így leginkább a 14. század harmadik, esetleg utolsó negyedére tehető. Egyrészről könnyen elképzelhető ugyanis, hogy a központi helyeken megfigyelhető stílusjelenségek nagyjából azonos időben, vagy csak kissé később Zsolnán is feltűntek, de periférikusabb elhelyezkedése miatt az sem zárható ki, hogy csak a század utolsó évtizedeiben jutottak el a tárgyalt megoldások a Beszterce melletti településre. A templom állapota miatt pillanatnyilag falkutatás nélkül is megállapítható, hogy a konzolok, tehát a boltozat keltezését az épület mely további részeire lehet még kiterjeszteni. A jelenleg is látható falszövet-részletek alapján bizonyos, hogy a szentély egyszerre épült bordás boltozatával. 65 Miután a szentély és a hajó között falelválást sem az északi, sem a déli oldalon nem lehet érzékelni, ez utóbbival kapcsolatban is nyugodtan felvethető az egyidejűség (eltekintve nyugati, átlós támpilléreitől, nyugati előcsarnokától és a déli kapu előtti boltozattól). 66 A romokban álló zsolnai templom túlnyomó része tehát egyetlen építési periódus eredménye, amit a 14. század harmadik, esetleg utolsó negyedére lehet keltezni. A fenti, nagyjából fél évszázadot átfogó datálást akkor lehetne pontosítani, ha Zsolna környezetéből ismernénk olyan hasonló építészeti megoldásokat, melyek nem voltak túl elterjedtek, vagy előkerülnének esetleg további, releváns épületszobrászati faragványok s mindezek ráadásul nem pusztán stíluskritikai alapon lennének keltezhetők. A ma ismert építészeti környezetben, amely ugyan nem szegény a középkori, részben még 14. századi emlékekben, ilyenekről azonban nincsen tudomásunk. 67 A fejekkel díszített konzolokhoz a tágabb környékről egyedül a szászrégeni plébániatemplom északi ablakának a kruseler kapcsán már szóba került női és férfi feje említhető. 68 [25. kép] Ezek valamelyest hasonló összefüggésben jelennek meg, mint a zsolnaiak, bár itt nyílásbéllet fejezetsorának egy-egy tölcsérkonzolához kötődően, viszont beállításuk is összevethető azokéval. Stílusuk azonban másféle, ráadásul határozottan magasabb a minőségük. Zsolnával kapcsolatban Régent azonban egyéb összefüggések miatt is érdemes szóba hozni. Szentélyében különféle visszametszéssel indított bordák láthatók a záradéksarkokban lévők vethetők össze leginkább a zsolnai két indítással, s a boltozat nyugati zárókövén központi elemből (rozetta?) kinövő, koncentrikusan elrendezett levélkék jelennek meg, hasonlóan a zsolnai 64 Varga 1984, főleg (ld. itt a korábbi irodalmat is, melyben a szobroknak jóval kevesebb figyelmet szenteltek, részben későbbi időre történő keltezésük pedig gyakorlatilag minden alapot nélkülöz). Vö. még Marosi, Ernő: Einige tendenziöse Planänderungen. in: Acta Technica 77 (1974) ; Entz, Géza Antal: Die Pfarrkirchen von Klausenburg und Mühlbach in der zweiten Hälfte des 14. Jahrhunderts. Baugeschichte und Stilbeziehungen. in: Acta Historiae Artium 30 (1984) ; MM , (Entz Géza Antal); Entz 1996, 47 53; Fabini 2013, A szentélyben csak a sekrestyeajtó készült ennél jóval később (másodlagos falba helyezésére ld. fent, datálására ld. alább, a számadáskönyvvel kapcsolatban!). A szentségtartófülke egyidősnek tűnik a szentéllyel. A vakolat leomlása miatt a fülke körül láthatóvá vált falszöveten ugyanis semmi nem utal arra, hogy később helyezték volna a szentély falába, s a felette lévő, minden bizonnyal közvetlenül a templom építése után készült freskók (ld. rájuk alább!) láthatóan már tekintetbe vették a fülke elhelyezkedését (vö. German 2014, 254, 282. o., j). Úgy tűnik azonban, hogy a festett keretezéssel csak jóval később díszítették a szentségtartót (ld. erre alább, a falképeknél!). 66 A sekrestye keltezésére ld. alább! 67 A terület emlékanyagáról leginkább Fabini I II. alapján lehet tájékozódni. Ld. még Popa 1970; Entz 1996, A Beszterce környéki középkori templomokat, pontosabban közülük azokat, amelyek nagy valószínűséggel (részben) a 14. századból vagy a 15. század első feléből származnak, 2015 októberének végén volt alkalmam végigjárni. 68 Fejjel díszített, profilozott tölcsérkonzol a besztercei főtemplomon is látható az északi hajófal és a nyugati torony által bezárt sarokban, kívül, de a minden bizonnyal másodlagos beépítésű faragvány felületei már annyira töredezettek, hogy alján a fejet is alig lehet kivenni. 19