SZAKDOLGOZAT KMETZ ZSOLT

Átírás

1 SZAKDOLGOZAT KMETZ ZSOLT 2015.

2 Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet A trombita szerepe a barokk zenében Dr. Zobay Béla András BBZI Oktató Kmetz Zsolt Előadóművészetklasszikus trombitaszak Miskolc, Bartók tér

3 Tartalomjegyzék Bevezetés... 1 A barokk zene... 2 Kora barokk:... 2 Nagy barokk:... 3 Késő barokk:... 3 A barokk zenei műfajok... 3 A barokk zenekar... 4 A barokk fúvószenekar, valamint XIV. Lajos udvari zenekara... 5 Katonazenekarok... 7 Katonazenekarok Franciaországban... 8 Katonazenekarok Angliában... 8 A natúrtrombita... 9 A természetes hangsor A natúrtrombita aranykora A barokk trombita fúvástechnikája A barokk trombita stilisztikai elemzése A nürnbergi hangszerkészítés mesterei A trombita szerepe a velencei operában Antonio Vivaldi: Concerto 2 trombitára Összegzés Felhasznált irodalom... 19

4 1 Bevezetés Szakdolgozatom témája a Trombita szerepe a Barokk zenében. Azért választottam ezt, mert érdekel a régi zene és a trombita kialakulása, valamint szerepe. Dolgozatomat a következőképpen szeretném felépíteni. Először a barokk korról, annak részeiről és jellemzőiről fogok írni. Néhány barokk zenei műfajt is megemlítek, ebből következően a barokk zenekar és fúvószenekar kialakulását. Kitérek a katonazenekarokhoz, ahol a trombitások nagy tiszteletnek örvendtek és fontos szerepük volt akkoriban is. Azután a natúrtrombita kialakulását írom le és a hangszer működését, technikáját elemzem. Fontosnak tartottam leírni azt is, hogy másmilyen típusú hangszereket is megemlítsek, valamint, hogy hogyan készültek. Későbbiek folyamán a nürnbergi hangszerkészítő mesterekről is fogok írni. Trombita a velencei operában című témát kifejtem szakdolgozatomban. Végül Antonio Vivaldi két trombitára írt C-dúr Versenyművét is leírom röviden.

5 2 A barokk zene A reneszánsz és a barokk köztes időszakában egy új stílus alakult ki, ahol a klasszikus formák eltorzítása és utánzása volt a főbb cél. Ezt Manierizmusnak nevezték, ami modorosságot jelentett. A nagy alkotók új kifejezőeszközöket kerestek. Ekkor már nem Itália volt vezető szerepben. A reformáció folyamatosan tört előre, ami az egyházat rombolta. Válsághangulat jött létre, melynek következtében a reneszánsz természetes emberi érzései kezdtek eltűnni. A realizmus és a misztikus vallásosság összefonódott. Ekkor a középpontban az eszmék és az érzelmek álltak. A barokk kifejezést a képzőművészetben és a zenében kezdték el használni először. Az olasz barroco szóból származik, jelentése nyakatekert, szabálytalan. A korszak létrehozta a saját értékeit, éppen úgy, mint az megelőző korszakok művészeti stílusai. A korszakot négy nagyobb szakaszra oszthatjuk: Előkészítés szakasza (kb től 1580-ig) Kora barokk (kb tól vagy 1600-tól 1640-ig), olasz dominanciával Nagy barokk (kb től 1690-ig), jelentős francia hatásokkal Késő barokk (kb től 1750-ig), ekkorra alakulnak ki a regionális stílusok Kora barokk: Firenzében mutatták be az első operának nevezhető műveket körülbelül 1600-ban. Például Jacopo Peri Dafné c. művét, melynek zenéje elveszett. A kora barokk időszakban alkotott szerzők célja az antik tragédiák újjáélesztése volt. Nem jártak sikerrel, mivel hiányos ismeretekkel rendelkeztek az ókorral kapcsolatban. A barokk zenei stílus kezdetét Claudio Monteverdi nevéhez fűzik. Ebben az időben jelent meg az oratórium, továbbá megjelentek hangszeres műfajok is, ami nagy előrelépés volt a reneszánszhoz képest. A zeneelmélet terén kialakult a számozott basszus. A stílus Itáliában alakult ki.

6 3 Nagy barokk: Legnagyobb alkotója kétségtelenül Jean-Baptiste Lully volt. Az ő munkásságának köszönhetően kialakult a szvit és a balett. Az intellektuális zene maradt a fő Itáliában. Vezetője: Arcangelo Corelli. képviselő. Németországban alakult ki a kantáta műfaja. Angliában Henry Purcell volt a Késő barokk: Ebben az időszakban a barokk újításai elértek a csúcspontjukhoz. A legnagyobb alkotók: Georg Phillipp Telemann és Johann Sebastian Bach. Ekkor újra divatba jött az opera, melynek képviselője Georg Friedrich Handel volt. A barokkban olyan zenei műfajok jöttek létre, melyeket ma is használnak A barokk zenei műfajok Kialakultak különböző zenei műfajok, mint például a monódia, a Basso Continuo, az opera és az oratórium. Néhány vokális műfaj: Opera Oratórium Dramma per musica Dramma giocoso Intermezzo Opera-ballet Passió Kantáta Mise

7 4 A barokk zenekar Az énekes és a hangszeres muzsika kezdett különválni egymástól. Létrejöttek kamaraegyüttesek és különböző hangszercsoportok. Nélkülözhetetlen szólam volt a continuó, melyet orgona, lant vagy csembaló produkáltak. A continuó folyamatosságot jelent, ezért volt fontos szerepe ennek a szólamnak, amit általában a zenekar vezetője játszott. A zenekar vonóskarból, fafúvósokból és rézfúvósokból állt. következőképpen alakult: Felépítése a vonósok: első hegedű 6-8 fő, másodhegedű körülbelül 5-6 fő, brácsa 3-4 fő, csellisták 2-3 fő és a bőgősök 1-2 főből álltak. fafúvósok: minden szólamból (oboa, fuvola, fagott) 2 fő volt rézfúvósok: 2-2 kürtös és trombitás Ütőhangszereket ritkán alkalmaztak, de akkor is csak üstdobokat. A reneszánsz polifóniáját még teljesebbé teszi, sőt fokozza a barokk zene. Nagy szerephez jut az ellenpont zeneszerzői technika. Ellenpontban a szólamok egymást kiegészítik, de ennek szigorú szabályrendszere van.

8 5 A barokk fúvószenekar, valamint XIV. Lajos udvari zenekara Végzetes történéseket hozott a fúvószenekarok életében a barokk kor. Pályájuk végéhez értek a hangszerek, különböző fúvós együttesek és zenekarok, amelyek az akkori Európa zenei képviselői voltak. Ez követően nagy fordulat következett: kialakult a fúvószene, mely megalapozta a későbbi katonazenekarok lényegét és klasszikus zenekarok fúvós szólamát. Hadyn, Mozart, Beethoven és Schubert által írt fúvószenék, amik 2-2 oboára, klarinétra, fagottra és kürtre lettek komponálva, udvari fúvós együttesek adták elő. A XVII. század első harmadában ápolták a fúvószenekari hagyományokat Európa szinte valamennyi országában. A német J. Schein (1609) és az olasz Carone (1613) egyaránt kürtökből, harsonákból, fagottból, görbekürtből, oboából, bombardonból és blockflötéből álló zenekarokról ír. 1 Természetesen új vonós hangszerek jelentek meg, melyeket ma már a barokk zenében ismerünk. Fontos, hogy a teljes vonóskérdés nem fontos a fúvószenekarok előrelépésében. A barokk idején együtt éltek ezek a hangszerek és nagy hatással volt a vonós irodalom a fúvószenekarok számának gyarapításában. A XVII. század végén új francia stílusú oboa-fagott zenekar jelent meg Németországban. Katonai egységeknél képezték ki az új egységeket. A kürtöket vadászatokon használták a németek. Mersenne mondta: Ha a vadászoknak kedvük támad 4, vagy több kürtön produkálni magukat, ennek semmi akadálya, feltéve, ha tisztán tudnak fújni, és olyan hosszan és erősen, mint az orgonasípok. 2 Érdekes, hogy ezeket a kürtösöket nem fogadták be szalonokba, hangversenyező együttesként a XVIII. században. A szimpla csavarású modernebb kürt bevezetése egy cseh arisztokratához, Franz Antonhoz fűződik. 1 David Withwell: Fúvószenekarok és együttesek története a barokk és a klasszikus periódusban 7.oldal 2 David Withwell: Fúvószenekarok és együttesek története a barokk és a klasszikus periódusban 10.oldal

9 6 A házi muzsikában való használata a kürtnek keletről került Németországba. Új fúvós együttes alakult ki. Először 1715-ben beszélnek róla (oboák és vadászkürtök), 1722-ben a bajor katonaságnál (6 oboa és 2 kürt), majd a szász variáns (2 oboa, 2 kürt, 2 fagott) körülbelül 1730-ban. Az Écurie idején körülbelül 12 zenész volt, ebből négy a király, XIV. Lajos mellett, ők jobb fizetést kaptak, mint társaik. Trombitásokra is szükség volt az ünnepségeken, ezért négy trombitás csatlakozott hozzájuk a katonaságtól. Más zenészeket is alkalmazott XIV. Lajos udvara. Müzettesek és fuvolások játszottak a palotában, a kápolnában kürt és szerpent (billentyűs kromatikus hangszer) szólt. Ezek teljesen függetlenek voltak az Écurie együtteseitől. A Maison militaire főparancsnoksághoz beosztva sok kisegítő fúvós csatlakozott a királyi udvarban. Versaillesben 24 trombitást és 4 timpanistát foglalkoztattak. A zeneileg legérdekesebb katonai alakulat a muskétás volt. Itt először csak egy trombitás szolgált, akit kiegészített egy fuvolista és öt dobos, később csatlakozott három oboista, majd további négy. Nagy lehetőség volt a fúvósoknak az, amikor más nemzetek arisztokratái vendégeskedtek a királyi udvarban. Ha nem volt elegendő a versaillesi muzsikus, akkor szerződtettek az udvarhoz nem tartozó zenészeket. IV. Henrik szobrának leleplezésén például 174 trombitás fújt. A trombiták hangjára 400 katonai egység mutatott be gyakorlatokat. A király szórakoztatására oda kellett figyelni, magyarul nem hagyhatták egyetlen pillanatra sem, hogy unatkozzon. Például, amikor XIV. Lajos elhagyta az épületet, trombitások fanfárja szólt tiszteletképpen. A trombitások szerepe a következőképpen alakult: készenlétben kellett állniuk, ha egy arisztokrata vendég érkezett az udvarba, továbbá viadalok kezdésénél és befejezésénél kellett jelző fanfárt fújni. A lovasjátékokon nagyobb fúvószenekarokat is szerepeltettek. Lully 4 tételes kompozícióját az 1686-os lovasjátékokra komponálta. Ezt 3 oboára, fagottra, 4 trombitára és timpanira írta.

10 7 Katonazenekarok A XVII. században, mielőtt bevezették volna az új fagottokat, oboákat, a német hadsereget óriási trombitáscsapattal vezették. Ezek külön privilégiumokat élveztek és független alakulatok voltak. Arannyal és ezüsttel hímzett ruhát hordtak, kalapjukba strucctollat tettek, akár a tisztek. Saját pénzükből készítettek egyenruhát maguknak, mert a trombitásnak nagystílűen kell élni, különösen, ha fiatal és nőtlen. Németországban a trombitás elsődleges feladata az volt, hogy elsajátítsa a katonai jeleket. Ez a C-dúr hármashangzat művészi variálása volt, amit ők találtak ki tehetségüktől függően. A későbbiek folyamán azonban lankadt ez a variálási kedv, a régi hangok elvesztették eredeti jelentésüket. A leghelytelenebbül a hősi trombitás indulót játszották. Ezt ugyanis a nehéz lovasság számára lassabban kellett játszani, hogy kifejezésre jusson a csapat hősiessége és komolysága, viszont a huszároknak, a könnyű lovasságnak gyorsabban kellett a ritmust adni. 3 Az előadás minősége romlott a kürtjelek modern lejegyzése miatt is. Amikor előtérbe kerülnek új elképzelések, akkor valami mindig elveszik. A barokk katonai jelek: Boutse selle, bátorítás, serkentés, ébresztő, kivonulás előtt 2-3 órával Lóra Induló Takarodó Gyülekező Riadó Hirdetés Roham Díszelgés (improvizálva) se zene, se rend, csak nagy zaj! Őrségváltás (bicinium a harsona regiszterében) 3 David Withwell: Fúvószenekarok és együttesek története a barokk és a klasszikus periódusban 59.oldal

11 8 A németek kiválóan játszották ezeket a harci jeleket, és a principalban (első szólam) rengetek díszítést használtak. A játék titka a mássalhangzók felhasználásában rejlett, valamint a nyelvmunkában. Ezek még a reneszánsz hagyományokat őrzik. Altenburg csak a szimpla nyelvet, a ritiritont, vagy a kitiritont említi, és azt mondja, hogy ezek átmenetek a dupla nyelvbe, ha még egy ti-t hozzátesznek. A katonai nagydob a basszus szerepét töltötte be a trombiták mellett és nem a ritmust adta, átvette a trombitásoktól a szimpla nyelvet, duplanyelvet, mint technikai kifejezéseket. Büszkék voltak magukra a nagydobosok ugyanúgy, mint a trombitások. Kiválóan játszottak, improvizáltak, hangosan, halkan vagy akár lassan és gyorsan. Katonazenekarok Franciaországban A XVIII. században a francia katonazenekaroknál is a trombita került előnybe, főleg a hegyi-lovasságnál. A legtöbb csapatnak 2-3 trombitása volt. A sereg élén a Trumpet-major állt, akinek feladat az volt, hogy betanítsa a repertoárt, amit egyébként fejből játszottak a zenészek. A parádékon ők lovagoltak az élen körülbelül 3-4 lépéssel a parancsnok lova előtt, csatában azonban hátul tartózkodtak. Kastner szerint a szordina azt jelezte, hogy halkan kell menetelni. Ezek a trombitások nagy tekintélynek örvendtek a lovasságnál és rendkívül gondosan választották ki őket. Egy híre katonai értekezés 1691-ből: A trombitás legyen türelmes és éber, hogy minden pillanatban készen legyen a riadó fúvására. Legyen jól nevelt. Ha ellenvetése van, akkor vállalnia kell a felelősséget a szavaiért. Ne avatkozzon vitába, hogy ne érthessék félre és feletteseivel szembe ne kerüljön. 4 Katonazenekarok Angliában Itt elsősorban a dobos felelt a csapatok rendjéért különleges szignáljaival. Fontos volt, hogy a dobos ügyesen játszon, mivel tisztán és tömören kellett a jelzéseket leadnia. Ha megpróbált improvizálni, akkor a gyalogost összezavarta és nem tudott kiigazodni rajta. Ez gyakran előfordult, ezért királyi rendelet szólt a hibák kijavításáról vagy 4 David Withwell: Fúvószenekarok és együttesek története a barokk és a klasszikus periódusban 64.oldal

12 9 megszüntetéséről. A dobosnak nagy tekintélye volt ekkor. Békés embernek számított, nem katonának. Ha valaki bántotta vagy megsebesítette, az becstelenségnek számított. A trombitásnak is fontos szerepe volt a XVIII. században. Őt is nagy alapossággal választották ki: csak ügyes ember lehetett. Elvileg kardot is kaptak a trombitások, de egy kis csorbával, ami azt jelezte, hogy nem harcosé. A XVIII. századi Angliában 2 hangszert ismertek a katonazenében: a timpanit trombitával kezdték használni. Minden csapatnak 4 trombitása és 1 timpanisa volt. Ők jobb fizetséget kaptak, mint az udvari zenészek. Ezüst trombitával játszottak és bársony ruhában, díszítésekkel. Angliában működtek tengerész zenekarok is a barokk korban. Ezeket valószínűleg szöktették. A drumm-majoroknak és trombitás kapitányoknak lehetőségük ezáltal, hogy kibővítsék a zenekart. Ez azt jelentheti, hogy nem ment minden a legnagyobb rendben. A natúrtrombita A natúrtrombitát a barokk kortól kezdve a XIX. század közepéig használták. Formáját tekintve olyan, mint a mai fanfártrombita. Legfőbb alkotórészei a két cső, a korpusz, valamint a két ív az egyenes részek között. A fúvókát öt merevítő erősítette meg, továbbá ahol a csövek és az ívek összekapcsolódtak. A hangrész kiszélesedő részét tölcsérnek vagy kehelynek nevezték, ezen kívül egy koszorú által is meg volt erősítve, mivel azon a részen a fém nagyon megvékonyodik. A hangszerkészítő rávéste a koszorúra a nevét és az évszámot. A koszorú a hangrész közepén volt található, körülbelül 2/3-nyira a tölcsértől. Ez díszítő jellegű volt és a keleti trombitákon található. A tölcsér szélét és a közelében lévő ívet egy drót

13 10 segítségével kötötték össze. Egy fatömb választotta el a tölcsértől az első cső másik végét. A két csövet és a fatömböt egy pamutbojttal tekerték körül, ezáltal lett rögzítve. Végül két lyukat fúrtak az ív belső oldalain, azokon keresztül fűzték az úgynevezett vállzsinórt. A természetes hangsor A barokk korban a trombita körülbelül 7-8 láb hosszú volt. Használata is eredményes volt a felhangig terjedő szakaszon. Az ezt megelőző időszakban hengeres furatú hangszerként ismerték. A barokk trombita lett a hangszercsalád legelőkelőbb tagja. Csak négyötöde hengeres átmérőjű a hangszer hosszának. A natúrtrombitán a természetes hangsort kizárólag ajakfeszítéssel lehet létrehozni. A legmélyebb hang, amihez nem kell nagy ajakfeszítés, a barokk természetes C trombitán a nagy C. A következő a kis C 2, ami egy oktávval magasabban fekszik. Ez a természetes hangsor első oktávja. A természetes hangsor második oktávján belül a C és C 1 között szólal meg a kvint, ami a G hang. Ez a második természetes hang, ami a C és C 1 között helyezkedik el. A természetes hangsor konstrukciós elve: Minden felfelé tartó új oktáv ugyanazon hangokat tartalmazza, melyek az alatta lévő oktávban megvannak, valamint további hangokat, melyek pontosan középütt fekszenek. 5 Az 5. természetes hang a nagy terc, C 1 és G 1 között található. Az első három oktávján felismerhető a természetes hangsornak, hogy alulról felfelé növekvően kisebbek lesznek a játszható hangok közötti intervallumok. Például: C től C- ig egy oktávot képez, C-G ig egy kvintet, G-C 1 -ig egy kvartot, C 1 E 1 - ig egy nagy tercet stb. Egyfajta hangskálát alkotnak a természetes hangsor negyedik oktávjának hangjai, mivel szorosan fekszenek egymás mellett. A barokk trombitának hátrányai is voltak természetesen. A felhangok nagy része hamis volt rajta, mivel nem voltak ventiljei, ezért dallamokat csak magasabb fekvésben 5 Edward Tarr: Die Trompete 6.oldal

14 11 lehetett játszani. Így nehéz dolguk volt a zenészeknek. Muszáj volt tökéletesíteni, csiszolgatni a hangszer teljesítményét, mert a zenészekre újabb és újabb feladatokat bíztak. Feltalálták a csúszó, vagy más néven toló trombitát (Zugtrompete), ami népszerűvé vált először Németországban, majd később Angliában is. Ez toldalékcsövek beillesztésével lehetővé tette a hangolás változtatását. A natúrtrombita aranykora Ekkor a trombita hadászati funkciót képviselt, ami éppoly fontos volt, mint azelőtt. Egy trombita együttes ugyanúgy hozzátartozott a fejedelmi udvarhoz, mint maga a fejedelem. Az udvari trombitások darabjaik nagy részét improvizálták. Fent maradtak lejegyzett kották, amit ünnepi felvonulásokra komponáltak, például szonáták. Két fontos esemény: XVII. században a trombita bevonult a műzenébe ben feltalálták a ventilt. A kor trombitásai különleges fúvókákat használtak, ezáltal rendkívüli virtuozitást értek el. A hangsorba hamisan illeszkedő részhangokat képesek voltak a fúvás módjával úgy módosítani, hogy tisztán szóljanak és a 20. felhangot is meg tudták szólaltatni. Ezt a briliáns trombita játékot clarino- játéknak nevezik. Ezzel J. S. Bach 2. brandenburgi versenyében találkozhatunk. Bach több művében írt elő Tromba da Tirarsi-t, ami egy olyan hangszer volt, aminek fúvókával ellátott vége ki-be húzogatható, ezáltal tisztább intonációt érthetünk el vele. Purcell műveiben találkozhatunk a Flatt trumpet-tel, aminek a kettős tolócsöve volt hasonlóan a harsonához. A XVIII. században a fafúvós hangszerek mintájára hanglyukakkal ellátott, billentyűs trombitával is kísérleteztek. Szelepeket csak az as években szereltek fel rá, a kürttel egy időben. Ekkor már teljes értékű, kromatikus hangszer volt, és ezzel a zeneszerzőknek is ismerkedniük, barátkozniuk kellett. Kezdetben F hangolású, mélyebb volt. A mai B és C trombita a XX. századra vált általánossá.

15 12 A barokk trombita fúvástechnikája Annak feltétele, hogy a trombitát a műzenében elismerjék, két új technikát kellett kifejlesztenie a barokk trombitásnak: elsősorban halkan kellett fújnia és a trombita hamis hangjait kiszűrve hangolhatóvá tennie a hangszert. A középkori fújás lényege a harsogás volt. Ezt a fúvásmódot a későbbiekben a szignálfújásnál alkalmazták. Lovagi játékoknál a trombita együttesek nem ismertek félelmet a hangerőt illetően. Ha például udvari zenekar kíséretében akart egy szonátát vagy versenyművet előadni, azt különleges módon kellett eljátszania. Tehát két fúvásmód létezett. A felső regiszterekben való fújáshoz a trombitásoknak fel kellett hagyniuk az arcfelfújással, vagyis el kellett felejteniük a középkori ansatz-ot. Bendinelli például megtiltotta a trombitásoknak az arcfelfújást. Ezt úgy lehet elérni, hogy az ajkakat erősen össze kell húzni, hogy feszesek legyenek, valamint nagyon fontos a légvezetés, az erős léglökés. Ezt manapság is nehéz megvalósítani. Ha fárad a száj, akkor sokkal nehezebb abban a stabil pozícióban megtartani. Ilyenkor gyakori az ajkak széthúzásának veszélye. A legjobb mód az állóképesség növeléséhez a rengeteg gyakorlás. J. E. Altenburg szerint:

16 13 A gyakorlás teszi a legjobb szolgálatot. 6 Azoknak a trombitásoknak, akik az udvari zenekarban játszottak, nem számított, hogy hamis-e a 11. és 13. natúrhang. Ezek csak átmenő hangok voltak. Később, mikor más hangszerekkel kerültek összhangba, fontossá vált a tökéletes intonáció. Sok zeneszerző nem értette, hogy miért is van ez, ezért beletörődtek, hogy a trombitások régen csak hamisan tudtak fújni. Az akkori hangrendszer egyenlőtlen lebegésű volt, ezért nem minden hangköz volt egyformán nagy. A barokk fúvástechnikához tartozik a fojtás, mellyel a hangot mélyebbre lehet vinni. A natúr kürtön is fojtás technikával segítik magukat, hogy különböző hangmagasságokat ki tudjanak fújni a hangszeren. Ezt a modern zeneszerzők találták ki. Ezt egyébként csak a XVIII. században találták ki, magyarán nincs semmilyen összefüggésben a barokkal, de mégis úgy tűntették fel, mint a barokk trombitálás régóta kutatott titkát. A barokk trombitások tehát a szorítás technikája által fújtak tisztán. A kor trombitásai a 11. természetes hangot f-nek és fisz-nek használták. F-ként használva alacsonyabbra kellett szorítani, fisz-ként pedig magasabbra kellett emelni. Ez megfigyelhető a 13. természetes hangnál, az á-nál. A hangokat egyszerűbb lefelé szorítani, mint felfelé. Egyébként a natúrhangok között is lehetséges a fújás, ilyenkor a legközelebbi magas hangot kell felfelé szorítani. Bach 137. Kantátájának hagyományos trombitára írt Tenor áriájában a szólamot a szorítás technikájával lehet megoldani. Gyenge nyomású ansatz a szorítás feltétele. A mai profi rézfúvósok többsége is ekképpen fúj. Erős nyomású ansat-zal nem lehet sokáig fújni, mert az ajkak vérbősége nem engedi, ráadásul hamarabb abba kell hagyni a fújást az elfáradás miatt. Ezért a gyenge nyomású Ansatz fogalmát kell választani. Egy kezdő rézfúvós például sokkal kevesebb nyomást alkalmaz, mint egy profi, akinek a száj izomzata többet kibír. Ha a lenti regiszterben akarunk fújni, akkor lazábban tartjuk a szánkat, ha fent akarunk játszani, akkor nyílván össze kell szorítani. Kezdetben nehéz megakadályozni, hogy a mélyebben fekvő hangok boruljanak, de később, ha az ajakizomzat fejlettebb lesz sikerülni fog. 6 Edward Tarr: Die Trompete 64.oldal

17 14 A barokk trombita stilisztikai elemzése A barokk és reneszánsz kori trombitások célja az emberi hang utánzása volt. A fúvós hangszereket előnyben részesítették a vonósokkal szemben. Ez azért volt így, mert a fúvósok közelebb állnak az énekhanghoz a légzés és a támasz miatt. Az énekhang mintául szolgál az összes hangszernek. Ezért kell énekszerűen zenélni és ezzel kifejezőbbé válik a mondanivaló a zenében. Különleges lökés használatával érték el a cantabilét. A mai zenekari iskolában a tizenhatodokat keményen indítjuk. Akkoriban az egyetlen lökést tanították. Ez volt a legfontosabb lökésforma a fúvós hangszereknél. A tört akkordokat szintén lökték. Szabályszerű kötéseket a lehajló sóhajmotívumoknál használtak. A hangcsoportoknak kötőívvel történő összefoglalására csak a késő barokkban és a korai klasszicizmusban tértek át. Fantini trombitán utánozta a vokális díszítést, a messa di voce-t. Ez úgy nézett ki, hogy a kitartott hangok közepéig cressendáltak, majd a végéig fokozatos diminuendot alkalmaztak. Trillázni a természetes hangsor 4. oktávján minden fokról lehetett. Bach a 6. és még a 4. természetes hangon is kért trillát. Még Fantini idejében csak trillo és groppo létezett, amely egy lökött trillerhez hasonlít. Bendinelli csak a groppo-t ismerte. Altenburg szerint:,, Egy szólótrombitásnak minden zeneművet a zeneszerző elképzelése szerint, tisztán és értelmesen kell előadnia. 7 Ennek lényege, hogy a fúvós zenésznek a darabot artikuláció segítségével kellett eljátszania. Ez mai napig fontos szabály! 7 Edward Tarr: Die Trompete 70.oldal

18 15 A nürnbergi hangszerkészítés mesterei A dobosok és trombitások céhének megalapítása után meghatározott kézműves szabályzatot kaptak a nürnbergi rézfúvós hangszerkészítő mesterek a városi tanácstól. Szokássá vált, hogy az új mesterek belevésték egy réztáblába a jelüket, ezzel megvédve magukat az utánzásoktól. A nürnbergi hangszerkészítők szokásai sokkal szigorúbbak voltak, mint a császári trombitásoké. Sokáig tartott a tanítás és a segédképzés, ez 6-6 évet jelentett. Már fiatalon elkezdődtek az oktatások, általában 14 éves kortól. Fontos szabály volt, hogy aki tanulni akart egy mestertől annak mindenképpen nürnbergi polgárnak kellett lennie ben 10 mester volt Nürnbergben. A városi tanács foglalkozás-zárlatot rendelt el, mivel aggódtak a fizetésük miatt. A mestereknek sem engedték, hogy újabb tanoncot vegyenek fel, addig ameddig hatra nem csökken a jelenlegi számuk. Ezt 11 év után el is érték. Ekkor újra felvirágzott a kézműves ipar, és ez sajnos azt eredményezte, hogy megfogyatkozott a mesterek száma. Említettem, hogy 10 mester volt ekkoriban. Pár név közülük: Hans Doll Conrad Droschel id. Sebastian Hainlein ifj. Anton Schnitzer Isaac és Georg Ehe Johann Leonard Ehe neve és három generációja érdemel még említést: J. L. Ehe I. II. és III. W. Hasen által készített trombitákat, amik angyalfejekkel voltak díszítve, tartják a legjobbaknak. A nürnbergi műhelyben készült hangszerek: trombita, pozaunok, posta és erdei kürtök. Találunk még csavart trombitákat is a készített hangszerek közül. Hihetetlen, hogy még máig nem sikerült a hangmagasságbeli különbségeket

19 16 megállapítani az angol, francia és a német trombiták között. Praetorius vadásztrombitának nevezte a csavart trombitát. A képen Gottfried Reiche híres lipcsei sípos látható. Ezen a képen látni igazán, hogy is nézett ki a csavart trombita. A portrét E.G.Haussmann festette. A nürnbergi mesterek ezüstből vagy rézből készítették a hangszereket. Az udvaroknak adták el a trombitákat, általában 8-10 darabot. Különbség volt a műzene és a trombitástestület zenéje között. Az, hogy például ezüstből készült egy hangszer nem jelentette azt, hogy szépen is szólt. Ezt Altenburg is megfogalmazta: Az a vélemény azonban, mely az ezüst trombiták hangját- melyek a nagy udvarok fényét emelték- a rézből készültek fölé helyezi, megalapozatlan. A tapasztalat többnyire az ellenkezőjét bizonyítja. 8 Kivétel azok a trombiták, amelyek ugyan szintén ezüstből készültek, de vékony fémből körül kezdődött a clarinfújás művészete és a hangszerkészítés Nürnbergben, magyarul párhuzamos zajlottak ezek a folyamatok. Az utolsó hangszerkészítő mesterek: Johann David Frank és Johann Jacob ben lettek elismerve, mint mesteremberek. Ez már az újkor volt, a hangszerek kezdtek kiöregedni. Újszerű hangszereket követelt az zenei stílus újabb irányzata. 8 Edward Tarr: Die Trompete: 78.oldal

20 17 A trombita szerepe a velencei operában A velencei operában a trombitának szokása volt, hogy más hangszereket utánzott a harci jeleneteknél. Például Francesco Cavalli Le nozze di Teti c. operájában a vadászszignál, ami D-dúrban lett komponálva. Említést kíván az első olyan opera, amiben kizárólag két trombitást kértek. Ez az L Adelaide c. opera volt, aminek szerzője Antonio Sartorio. A közönség kezdte megszeretni a trombitaáriákat is. Ezekben a trombita és az énekhang váltakoztak, lényegében egymással vetélkedtek. Gyakori volt, hogy trombitaáriát énekelt Fama istennő, akinek nem a trombita volt az ismertetője. Baldassare Galuppi írt egy ilyen operát a korai klasszicizmusban Alla Tromba della Fama címmel. Antonio Vivaldi: Concerto 2 trombitára Vivaldi ( ), a szólókoncert legnagyobb zeneszerzője. A mű két főszereplője a trombita. Személyes kedvencem ez az alkotás, a trombiták egymásnak felelgetve játszanak, ezzel színesítik meg a művet. Három tételből áll: 1. Allegro 2. Largo 3. Allegro A Largo tételben nem játszanak a trombiták. Ez a tétel lassú, a főszerepet a vonóskar veszi át az alig egy perces részben. Ezt a Concerto-t C-dúrban komponálta Vivaldi. Mai napig híres darabnak számít a klasszikus trombita előadói számára.

21 18 Összegzés Dolgozatomat a barokk korszak bemutatásával kezdtem, leírtam az előkészítés szakaszától a késő barokkig. Röviden elemeztem a korszakot, felsoroltam zenei műfajokat abból az időből. Aztán a barokk zenekarról írtam, arról, hogy melyik hangszer hol helyezkedett el a zenekaron belül és, hogy milyen hangszerek is voltak akkor. A dolgozatban áttértem a barokk fúvószenekarra, továbbá a fa és a rézfúvósokra. Élvezetes volt a királyi udvari zenekarról történeteket írni, ahol a trombitáról sok érdekes dolgot tudtam meg, mint például a csata előtti és utána fanfárjátékok. Személyes kedvencem a katonazenekarok téma volt, mivel ekkor a trombitások óriási tiszteletet kaptak. Számba vettem a barokk katonai jeleket, amit a németek játszottak a legkiválóbban. Következett a dolgozat lényege a natúrtrombita. Leírtam a legfontosabb jellemzőit, részeit. A trombita hangsoráról volt a legnehezebb írni, mivel teljesen más volt, mint a mai hangszerek. A legfontosabb ekkor, hogy a XVII. században a trombita bevonult a műzenébe! Hosszabban említettem a fúvástechnikát, kisebb személyes tapasztalattal fűszerezve. A következő témám a nürnbergi mesterek voltak. Felsoroltam ez időből hangszerkészítő mestereket, és a csavart trombitát. Szemléltettem, hogy miből készültek ezek a hangszerek és mennyire voltak hasznosak. A dolgozat vége felé jött a velencei opera és trombitának a szerepe. Operákat soroltam fel és szerzőjüket. Utolsó témám a Concerto for two trumpets, azaz Versenymű két trombitára, aminek szerzője Antonio Vivaldi. Egyik vágyam ezzel kapcsolatban, hogy elfújhassam valakivel egy koncerten. Egyik kedvenc művem ez az alkotás. Tehát elmondhatjuk, hogy a barokk kor eléggé színes dolgokat tár fel előttünk zenéjével, kincseivel, zeneszerzőivel. Nem hiába mondják, hogy a barokk zene megnyugtató hatással van az emberre.

22 19 Felhasznált irodalom David Withwell: Fúvószenekarok és együttesek története a barokk és a klasszikus periódusban Kiadó: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Edward Tarr: Die Trompete Kiadó: Schott