FAJGAZDAG TAKARÓNÖVÉNYZET A SORKÖZBEN ÉLŐ ÜLTETVÉNY

Átírás

1 FAJGAZDAG TAKARÓNÖVÉNYZET A SORKÖZBEN ÉLŐ ÜLTETVÉNY Donkó Ádám 1 Miglécz Tamás 2 Török Péter 2 Valkó Orsolya 2 Deák Balázs 3 Kelemen András 3 Zanathy Gábor 4 Zsigrai György 5 Drexler Dóra 1 1 Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet, 1033 Budapest, Miklós tér 1. (Selyemgombolyító) adam.donko@biokutatas.hu, 2 Debreceni Egyetem, Ökológiai Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. 3 MTA-DE Biodiversity and Ecosystem Services Research Group 4 Budapesti Corvinus Egyetem SZBI, Szőlészeti Tanszék, 1118 Budapest, Villányi út Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, 3915 Tarcal, Könyves Kálmán u. 54. A szőlőtermesztési ágazatban az elmúlt évtizedekben mind gyakrabban fogalmazódik meg az igény a kizárólagos mechanikai művelésmód módosítására, leváltása. Az okok között szerepel például a talaj szerkezetromlása, az emelkedő üzemanyagárak, az eketalp betegség kialakulása, a víz- és szél okozta erózió. Az átgondolt, okszerű talajápolás különösen fontos szerepet játszik az ökológiai gazdálkodásban, mivel a talaj termékenységének megőrzése, a gazdag talajélet fenntartása itt a gazdálkodás egyik sarokpontja. Az előnyök azonban természetesen konvencionális ültetvényekben is megjelennek. Örvendetes, hogy itt is egyre inkább előtérbe kerül az az álláspont, hogy a szőlőültetvény talaja nem kizárólag termesztő közegként kell, hogy funkcionáljon. Fajgazdag, virágzó sorközök intenzív szőlőtermesztés esetén is kialakíthatók, amelynek amellett, hogy látványosak és fokozzák az ültetvény diverzitását, számos gyakorlati előnnyel járnak. Takarónövényes talajápolási alternatívák - körkép A mechanikai talajművelés hegy-völgy irányú sorvezetés esetén fokozott erózióveszélyt jelent. A klímaváltozás következtében az évi csapadékmennyiség mind nagyobb része egyszerre, heves intenzitással zúdul le, ami ezt tovább erősíti. Az elmúlt időszakban elterjedt a sorközök fűfélékkel történő bevetése, illetve a gyomflóra meghagyása a sorközökben. A fűfélék (Poaceae), megtelepedésüket követően eredményesen fékezik meg az eróziót, azonban mivel sűrű gyökérszövedéket képeznek a talaj felső rétegében, a csapadékvizet kevésbé engedik le. Kaszálni/mulcsozni szükséges őket, mely által fokozott növekedésre és vízfelvételre sarkalljuk a növényeket. Ez különösen fiatal ültetvényekben és aszályos évjáratokban aggályos. Kivételek természetes előfordulhatnak. Így például Vida Péter szekszárdi szőlőültetvényeiben, ahol amint a szőlő gyökérzete eléri a talaj vörösagyag rétegét, az elegendő vízellátást biztosít számára. Száraz talajú ültetvényekben, aszályos évjáratokban a

2 fűfélék alkalmazása azonban ellenjavallt. Helyettük viszonylag olcsó és megbízható módszer az időszakos takarónövényzet kialakítása, például tavaszi árpa és bükköny vetése. Amennyiben ősszel vetjük a takarónövényzetet, egyben átjárhatóságot is biztosítunk a területen, alacsonyabb taposási kárral, és a tápanyagok kimosódásának mértékét is csökkenthetjük. Az állományt kalászosodás előtt lekaszálhatjuk, így megszűnik a vízfelvétele, de a gyökérzet és a tarló eredményesen fékezi az eróziót. A helyi gyomnövényzet meghagyásával és kaszálásával kialakított sorköztakarás sikeressége nagyban függ az ültetvényt körülvevő növénytakaró összetételétől, az invazív gyomok jelenlététől, és nem utolsó sorban a talaj gyommagkészletétől. Kedvező esetben így is kialakítható megfelelő sorköztakaró. A hazai szőlőültetvényekben fenntartható módszer lehet a fajgazdag magkeverékek alkalmazása is. Látványosak, fokozzák az ültetvény diverzitását, továbbá számos gyakorlati előnnyel járnak (2. kép). A megfelelő módon alkalmazott fajgazdag talajtakaró növényzet védelmet nyújt az eróziós károk ellen, kedvezően befolyásolja a talaj szerkezetét, tápanyagforgalmát, vízgazdálkodását, élénkíti a talajéletet, növeli az ültetvény biológiai sokféleségét, ráadásul kedvező esztétikai hatást nyújt. Célszerű pillangósokat (is) alkalmaznunk ezen keverékekben, amelyek közreműködnek a légköri nitrogén megkötésében. Természetvédelmi és termesztési szempontból egyaránt fontos, hogy az alkalmazott magkeverék lehetőleg honos fajokból álljon, és hazai előállítású, az agro-ökológiai körülményeinkhez adaptált legyen. A különböző gyökértípusú és gyökeresedési mélységű növényfajoknak köszönhetően, azok eltérő mélységben lazítják a talajt, segítik a csapadékvíz leszivárgását, s a talaj metszete a természetes talajállapothoz hasonló képet mutat. Fajgazdag talajtakaró növényzet on-farm vizsgálata Mint tudjuk, borvidékeink között sőt, adott borvidék egyes dűlői között is az agroökológia paramétereket illetően jelentős különbségek adódhatnak. A hazai feltételeknek leginkább megfelelő növénytakaró kialakítása végett 2012-ben természetvédelmi és termesztéstechnológiai szempontokat figyelembe vevő takarónövényzet-magkeverék vizsgálatokba kezdtünk. Kísérleti helyszíneink ez idáig hét borvidékre terjednek ki, rangos pincészetek részvételével. Célul tűztük ki, hogy a tesztelt fajgazdag keverékeket lehetőleg hazai előállítású vetőmagokból állítsuk elő. Ez utóbbi megvalósítása nem ment zökkenőmentesen, mivel a

3 hazai magtermesztés a célra alkalmas fajokat tekintve nem kielégítő. Munkánk során egy pillangós és egy füves-gyógynövényes keveréket állítottunk össze, a harmadik vizsgált keverék pedig a Biocont Magyarország Kft. által forgalmazott Ecovin keverék volt (1. táblázat). A kísérletünkben alkalmazott magkeverékek közül csak a füves-gyógynövényes keverék tartalmaz pusztai csenkeszt (Festuca rupicola), amely fűféle csomós növekedésű, szárazságtűrő, így a szőlő számára nem jelent konkurenciát. Ezt leszámítva a keverékek nem tartalmaznak fűféléket, így alapjaiban különböznek az ismert fűmagkeverékektől. Az ápolásuk hengerezéssel történik, amennyiben a növények magassága akadályozná az agro - és fitotechnikai műveleteket. Erre a célra például a rögtörő henger, de más, akár házilag kialakított, traktor vontatta henger is alkalmas. Alkalmazásuk révén a növényzet a talajra simítható, a növények szára megtörik. A hengerelés azonban nem akadályozza a maghozást, egyben a lehengerelt növényzet szigetelő réteget képezve a talaj párolgását is csökkenti. Ha szükséges, maghozás után magas tarlóval lekaszálható az állomány, addig azonban kerülni kell a kaszálást. A takarónövényzet a szőlővel szimbiózisban élő mikorrhiza gombák szempontjából is előnyökkel bír: a sorközi növényállomány gazdanövényeket biztosít a szőlő gombapartnere számára a nyugalmi időszakban is. Ezt a szimbiózist nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mivel bár a gomba mérete mikroszkopikus pozitív hatása annál nagyobb a szőlő víz-és tápanyagfelvételére. Tapasztalatok, észrevételek a technológiával kapcsolatban A szőlészek-borászok táborában nyitottság és érdeklődés tapasztalható a fajgazdag honos növénytakaró alkalmazását illetően. Sok esetben azonban elkövetik azt a hibát, hogy nyár folyamán lekaszálják az állományt. Bizonyos keverékek tartalmaznak mustárt, magvas gomborkát, mézontófüvet. Ezek előnye, hogy hamar kicsíráznak, és jelentős borítást érnek el, sikeresek a gyomok elnyomásában (3. kép). Hátrányuk azonban, hogy viszonylag hamar elérhetik a derékmagasságot, s zavarhatnak a kézimunkák elvégzésében. Több szempontból is hibát követünk el, ha ilyenkor pláne virágzás előtt/alatt lekaszáljuk az állományt. Hazánkban gyakran aszályosak a nyarak. A fent említett növényekkel fedett talaj ugyanakkor viszonylag árnyékos, így a keverék további fajainak növekedése vontatott, elégtelen. Lekaszálva a magas állományt viszonylag csupasz talajfelszínt kapunk, és a rendszerint

4 száraz, csapadékban szegény nyári hónapokban kigyomosodhatnak a sorközök. Ezek után legtöbbször a növénytakaró beforgatására kerül sor. Amennyiben az állomány hengerezve lett volna, több fény éri a talajt, de biztosított bizonyos mértékű fedés is, és így a nedvesebb feltalaj. A keverék további fajai ekkor megerősödhetnek, elterjedhetnek. Amennyiben a keverék nem tartalmaz gyorsan növő, látványos, jelentős borítást gyorsan elérő fajokat, kedvezőtlen időjárás esetén a csírázás vontatottan indulhat, és a korábbi talajművelési technológiától, illetve a talaj gyommagkészletétől függően kigyomosodhat. Gyakori hiba, hogy ezután a sorköz betárcsázása történik. Természetesen akadhatnak parlagfűvel, libatoppal erősen fertőzött területek, ahol nem tudunk másképp eljárni. Amennyiben azonban nem szükséges az azonnali drasztikus beavatkozás, kaszáljuk le magas tarlóval a területet. Eddigi tapasztalataink alapján az őszi csapadék megérkezésekor megindul a csírázás, és a növénytakaró eredményesen veszi fel a versenyt a gyomfajokkal. Emiatt is lényeges, hogy hazai előállítású legyen a keverék, mivel az ide adaptálódott fajok egyedei eredményesebben terjednek, mint például egy nedvesebb klímájú, Nyugat-Európából származó szaporítóanyag növényei. Kiindulási kísérleti helyszíneinken, a Tokaji és a Szekszárdi borvidékeken azt tapasztaltuk, hogy a magvetést követő évben jelentősen lecsökkent a gyomok fajszáma és borítási aránya. Eredményeink és a gazdák véleménye alapján, a hazai csapadékviszonyainkat tekintve a technológia váltott sorközben való alkalmazása javasolható a köztes sorokat mechanikailag művelve. Különösen igaz ez fiatal ültetvények esetén. A sorközöket 3-5 évente váltani célszerű a vetett sorközöket feltörni, a vetetleneket bevetni. Meredek lejtésű, az erózió által kiemelten veszélyeztetett, vagy idősebb ültetvényekben minden sorközben kialakíthatjuk a sorköztakaró állományt, a talaj őszi lazítását azonban így is célszerű elvégezni, a téli csapadék leengedése végett. A beforgatást azonban kerüljük. Kitekintés a soraljba A keverékek egyes fajai (komlós lucerna, fehérhere, baltacim, bükköny, szarvaskerep) eredményesen terjedtek tovább a soraljba is. Magasságukkal alacsony kordonművelés esetén sem okoztak művelési nehézségeket (4-5. kép). A keverékek fajainak soraljba való terjedését a 2014-es évtől további helyszíneken is nyomon követjük. Kiegészítő vizsgálatunk célja annak felmérése, hogy a korábban éveken át gyomirtott soraljat mennyire veszi sikeresen birtokba a vetett növénytakaró. Eddigi tapasztalataink alapján, maximális munkaszélességre állított vetőgépet alkalmazva azaz minimális soralj szélességet hagyva a technológia a vetést követő második évre megoldási alternatívát jelenthet a soralj gyommentesítésére. A témában megjelent további írásaink jó

5 része a oldalról ingyenesen letölthetőek, a 2013-as év tapasztalatairól pedig a tavasszal megjelenő, interneten szintén elérhető on-farm kutatási összefoglalónkban számolunk be. 1. kép. Jelentős eróziós károk hegy-völgy irányú, mechanikailag művelt ültetvényben (Fotó: ÖMKi) 2. kép. Fajgazdag takarónövényzet a szőlősorközben 1. táblázat. A kísérletben alkalmazott magkeverékek fajszáma és tömegszázalékos összetétele Fajok Biocont- Ecowin Pillangós Füvesgyógynövényes Összfajszám Trifolium incarnatum bíborhere 7,5 Centaurea cyanus búzavirág 1,0 Achillea cf. millefolium cickafark 1,5 Sanguisorba minor csabaíre 0,5 Linum perenne évelő len 1,5 Phacelia tanacetifolia mézontófű 2,5 Trifolium repens fehérhere 7,5 15,0 5,0 Medicago lupulina komlós lucerna 15,0 15,0 10,0 Silene vulgaris közönséges habszegfű 1,5 Centaurea jacea közönséges imola 1,0 Plantago lanceolata lándzsás útifű 1,0 5,0 10,0 Salvia nemorosa ligeti zsálya 1,5 Daucus sp. murok 1,5 Sinapis alba mustár 5,0

6 Fagopyrum esculentum pohánka 7,5 Festuca rupicola pusztai csenkesz 30,0 Lotus corniculatus szarvaskerep 2,5 15,0 10,0 Onobrychis viciifolia takarmánybaltacim 35,0 15,0 Coronilla varia tarka koronafürt 10,0 10,0 Galium verum tejoltó galaj 1,5 Vicia sativa var. fuliginosa vetési bükköny 15,0 10,0 10,0 Trifolium pratense vöröshere 15,0 5,0 3. kép. Bizonyos keverékek vetés után rövidesen jelentős borítást eredményeznek (Fotó: ÖMKi) 4-5. kép. A 2012 tavaszán vetett sorközi takarónövényzet 2013-ban már a soraljban is sikeresen terjedt tovább (Fotó: ÖMKi)