NEMZETI KULTURÁLIS HAVILAP. 4. ÉVFOLYAM 5. SZÁM Pünkösd hava. 0,66 EUR / 20, Sk

Átírás

1 NEMZETI KULTURÁLIS HAVILAP 4. ÉVFOLYAM 5. SZÁM Pünkösd hava 0,66 EUR / 20, Sk

2

3 Szent madarunk, a turul Egyre több érdekesség és hiteles ismeret bukkan elő a magyarság őstörténetéből. A turulról például, melyet szent madarunknak tartunk és nem totemállatnak (egy nép ősállatának). Felfoghatatlannak tetszik: miként termékenyíthet meg egy madár egy nőt? Ha azonban jelképesen értelmezzük Emese álmát, hogy a táltosok (más megnevezés szerint sámánok) akár madárrá is változhatnak, hogy Istenhez szállva az ő akaratát teljesítsék, mindjárt más lesz a helyzet. Ősi mondáink szerint a turulmadarak kerecsensólymok mutatták az utat eleinknek Pannóniáig. Kerecsensólyom ma is csak a magyarság nyugati határáig található, meg ott, ahol elődeink Ázsiában éltek. A tavaly megrendezett kurultajon, a bösztörpusztai madjar-magyar találkozón lehetett hallani, hogy egy négyéves kerecsensólyom Magyarországról Kazakisztánba repült ott él a magát madjarnak nevező egyik törzsünk, amely valamilyen oknál fogva nem jött vissza a többiekkel a Kárpát-hazába. Kéri Edit könyvében pedig az szerepel, hogy amikor a szibériai Barguzinban kiásták Petőfi Sándor csontvázát, a sír fölött sólyom körözött... Második oldalunkon, ifj.pekár József felvételén a szilicei térségben található Sólyomkövet látjuk. Itt fészkel két ilyen madárpár. Pár évtizede még a község közelében a jégbarlang fölötti sziklameredélyen is tanyáztak ezek a szent madarak, de nyugalmukat megzavarták, fészkeiket kövekkel szétzúzták ott kiránduló barbárok. Talán nem tudták, mit cselekszenek. Vagy éppen fordítva azért tették, mert tudták? /L.G/ A tartalomból: A komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont gimnazistái nyerték az Esterházy vetélkedőt A Csemadok XXII. országos közgyűlése Balogh Gábor írása Elárvult a Fábry-mű, elárvult az erkölcs? Stószi séta 2009 tavaszán Jól sikerült az V. felvidéki rovásírásverseny Z.Urbán Aladár beszámolója Kincsek a Szabó Gyula Emlékházban Látogassunk Losoncra! Kassai körkép Gyüre Lajos pillantója Nyék Falvak Találkozója Ipolynyéken Történelmi rendezvény uniós pénzből Az országos roma szavalóverseny kisjubileuma Juhász Dósa János írása Címlapunkon A komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont Lakitelken győztes csapata. Nagy Tivadar felvétele A Sólyomkő ifj. Pekár József felvétele Itthon Nemzeti Kulturális havilap Kiadja: A JEL polgári társulás, Pozsony Főszerkesztő: Batta György Megjelenik a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma és a Szülőföld Alap támogatásával. Realizované s finančnou podporou Ministerstva kultúry SR program Kultúra národnostných menšín Engedélyezte a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma Bejegyzési szám: 3655/2006 Megjelenik 3000 példányban. A szerkesztőség címe: nám. 1. mája 10-12, Bratislava Telefon: , , itthon.press@gmail.com Grafika: Csernyanszky Pista. Nyomdai munkálatok: KPRINT A lap olvasható a és a honlapokon is. Konverzný kurz 1 EUR = Sk (A váltási árfolyam 1 EUR = Sk) ITTHON 3

4 Esterházy János felvidéki magyar politikusra emlékeztek A Matos Ádám, Kanyicska Dalma és Sütő Szilvia alkotta révkomáromi (Felvidék) Marianum Katolikus Gimnázium Szent András csapata nyerte az Esterházy János emlékére meghirdetett vetélkedőt. A Lakitelek Népfőiskola és a Keresztény Élet hetilap szerkesztősége az elmúlt években számos középiskolás vetélkedőt szervezett, többek között Mindszenty bíboros, Szent Imre herceg, II. János Pál pápa és Márton Áron püspök emlékére. A mi jelünk a kereszt címmel idén meghirdetett versenynek Esterházy János, mártírsorsú felvidéki magyar politikus élete volt a témája. A határokon átívelő megmérettetésre ezúttal hatvannál több hazai, illetve határon túli csapat jelentkezett, s szervezésébe a (felvidéki) Pázmaneum Társulás is benevezett. Az elődöntők eredményei alapján a pénteki középdöntőben huszonöt csapat vett részt. Közülük választotta ki a zsűri a szombati döntőbe jutó tizenkét csapatot. A játékos ügyességi versenyekkel színesített vetélkedő kérdéseit mint már eddig is minden alkalommal Olajos István, lakiteleki Eötvös-iskola történelemtanár igazgatója állította össze és a versenyt is ő vezette le. Az esemény híre a mártírsorsú felvidéki politikus lányához, a Rómában élő Esterházy-Malfatti Alice-hoz is eljutott, aki szombat délelőtt telefonon fejezte ki háláját a szervezőknek, egyúttal sikeres szereplést kívánt a verseny valamennyi résztvevőjének. A döntőn rövid időre Bábel Balázs, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érseke, metropolita is megjelent. Köszöntőjében hangsúlyozta: Esterházy János számára a hit volt a legfontosabb. Az ő mély, keresztény hite, példamutató élete bizonyítja, hogy a hit által mennyi mindent kibír az ember. Hit nélkül viszont semmit. A végig rendkívül szoros döntő második helyén a tavalyi győztes, a gyulafehérvári Majláth-, míg a harmadikon a budapesti Baht Nabijj-csapat végzett. A szegedi Liberum veto a negyedik, míg a nyárlőrinci Szent Lőrinc csapat az ötödik lett. A hatodik helyen a kalocsai Asztrik népe a balassagyarmati Bonummal osztozott. A hetedik helyezést a veszprémi Krisztus katonái szerezték meg. A vetélkedő több mint száz résztvevője, több alkalommal imádkozott Esterházy boldoggá avatásáért. Az eredményhirdetés után Lezsák Sándor bejelentette: a gazdag könyvjutalom mellett, a vetélkedő fődíjaként a verseny legjobb nyolc csapata és felkészítő tanáraik július 6. és 10. között részt vesznek az Esterházy János emlékére szervezett nyári zarándokúton, melynek során ellátogatnak a mártírsorsú gróf szülőhelyére, Nyitraújlakra, de Prágába, az Esterházy hamvait őrző temetőbe is eljutnak majd. Végezetül elmondta: a jövő évi versenyt az ugyancsak mártírsorsú kárpátaljai görögkatolikus püspök, Romzsa Tótor emlékére rendezik meg. Szász András A győztes révkomáromi Szent András csapat és felkészítője, Hozman Zsanett hitoktató. 4

5 A zsűri: Az elnöki teendőket a házigazda Lezsák Sándor író-költő, az Országgyűlés alelnöke látta el. Társelnökként Molnár Imre, történész, Esterházy-kutató, a Külügyminisztérium munkatársa segítette. A zsűri tagja: Czoborczy Bence a Keresztény Élet főszerkesztője, Karaffa János, felsőtúri plébános, a Pázmaneum Társulás elnöke, Harmatos Áronné, nyugalmazott iskolaigazgató és Olajosné Kádár Ilona történelemtanár. Esterházy Jánoshoz méltóan A Marianum Egyházi Iskolaközpont sikere Lakitelken Címlapunkon a komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont gimnazistáit látjuk pár nappal azután, hogy Hozman Zsanett hitoktató vezetésével bebizonyították: méltóak felvidéki mártírunk, Esterházy János szellemiségéhez. A Kanyicska Dalma, Sütő Szilvia, Matus Ádám összetételű trió ugyanis megnyerte a Lakiteleki Népfőiskolán megrendezett Esterházy János élete és kora elnevezésű, Kárpátmedencei vetélkedőt! A versenyt a már említett népfőiskola, a magyarországi Keresztény Élet hetilap és a dunaszerdahelyi Pazmaneum polgári társulás hirdette meg azzal a céllal, hogy minél több magyar fiatal ismerje meg a vértanúságot szenvedett, Jézus tanításához haláláig hűséges felvidéki gróf életét és korát. A komáromi gyerekek győzelmét talán nem is illő a siker kategóriába sorolni, hiszen jóval több annál tanúságtétel. Bizonysága annak, hogy Esterházy János szülőföldjén vannak olyan ifjak, akik megértik a legnagyobb felvidéki magyar cselekedeteit, átérzik, milyen megingathatatlan hit kellett a megpróbáltatások elviseléséhez. Egyre többen tudják, hogy Esterházy János elmenekülhetett volna Csehszlovákiából a kínzások, megaláztatások és a halálos, hazugságokra épített fenyegetettség elől, mégsem tette. Amíg tehette, mentette a lengyeleket és a zsidókat, bár ebben az esetben már a családját is veszélybe sodorhatta volna. Lélkében nem a gyűlölködés, a bosszúállás, a reménytelenség munkált a börtönökben, hanem a szenvedések tüzében megszülető szeretet. Élete Jézus földi megpróbáltatásait mintázta, ezért történhet, hogy 52 esztendővel a halála után is él bennünk, gondolkodásunk és érzelemvilágunk részévé vált, példává nemesedett, mutatva az egyetlen jó irányt a megbékélés, a feltétel nélküli szeretet útját. A lakiteleki élményekről Hozman Zsanettet kérdezgettük: Az idén mi már negyedszer jártunk Lakitelken, mert iskolánk csapata előzőleg is részt vett a különböző vetélkedőkön. Jelentkeztünk a II.János Pál pápa élete és kora, Szent Imre herceg élete és kora és Márton Áron püspök élete és kora versenyekre és szereztünk egy második és egy harmadik helyet. Most sikerült először nyernünk. A csapat összetétele időközben változott... Az idén első gimnazisták alkották a triót. Valamennyien szerény gyerekek, akik helytállásukkal és kapásból adott válaszaikkal még engem is megleptek. Matus Ádám talán maga is történelemtanár lesz, mert szinte ragadnak rá az évszámok és más fontos információk. ITTHON 5

6 A vetélkedő több fordulóból állt... Először írásban kellett válaszolnunk a Keresztény Életben közölt kérdésekre három ilyen forduló volt. Az elődöntőbe 24 csapat került a Kárpát-medencei magyarlakta településekről, a döntőben 12 együttes mérte össze erejét. A döntő Olajos István jóvoltából élvezhető viadallá vált, játékos formák adtak keretet a súlyos kérdésekhez. Számomra, aki óvodapedagógus vagyok és katolikus hittant tanítok a Marianumban, bizonyos szempontból furcsa volt, hogy olyan témák is előkerültek, melyekről én diákkoromban nem is hallottam, de a tanulóim már találkoztak velük a tanítási órákon. Két esztendeje Erdélyben jártam, s tulajdonképpen ott döbbentem rá, érett fejjel, hogy kik is vagyunk, mi magyarok. Mit tapasztalt Erdélyben? Az erőteljesebb, tisztább magyarságtudat megnyilvánulását. Az erdélyiek mindig kiállnak magyarságuk védelmében, míg mi mintha nem mernénk vállalni, A komáromi trió munka közben és Lezsák Sándorral, a felvidéki magyarok hűséges támogatójával. 6

7 kik vagyunk. Mi olykor szégyelljük, ha nem tudunk jól szlovákul, míg náluk a legfontosabb szempont, hogy magyarok maradjanak, bármit hozzon is az élet. Az erdélyi körúton az ú.n. egyszerű embereknél is ezt lehetett tapasztalni. A körutat Magyarországról szervezték. Szerencsénk volt, hogy kitünő idegenvezetőt kaptunk. Kanyarodjunk vissza Esterházy Jánoshoz. Mit hozott Önnek a vetélkedőn való részvétel? - A vetélkedőnek köszönhetően ismét ott lehettünk Lakitelken, élvezhettük az ottani környezetet, az ottaniak szívélyességét és Esterházy jóvoltából mélyebben láthattunk bele a történelembe. Az események megértéséhez, Esterházy János sorsának átérzéséhez fontos volt az ő családjának megismerése. Úgy vélem, első helyünket két fontos, a mártír életével foglalkozó könyvnek is köszönhetjük. Mindkettő Molnár Imre kiváló munkáját, istenadta tehetségét és mélységes emberségét tükrözi. A Kegyelem életfogytig és a Sem gyűlölettel, sem erőszakkal olyan tudnivalókat tartalmazott, melyekhez más forrásból aligha njuthattunk volna hozzá. Nagy élmény volt a döntő előtt végighallgatni Molnár Imre és Lezsák Sándor beszélgetését. Lenyűgözött még engem is, hogy a gyerekeink milyen hibátlanul válaszoltak a legváratlanabb kérdésekre is; zenei részleteket ismertek fel, tudták a Mária-ünnepeket, az évszámokat. Ez az élmény ajándék volt számomra,mint ahogyan Pillanatképek a vetélkedőről. ajándék volt a közelmúltbeli, több héten át tartó súlyos tüdőgyulladásomból való felépülés is, mert akkor olvastam Esterházy János utolsó üzenetét a felvidéki magyarokhoz: Ezen a földön születtem, szívem-lelkem gyökere annyira ezen a földön él, hogy itt maradok köztetek és veletek fogom átélni a rossz napokat is... Egyet kérek tőletek: szívünk-lelkünk nagy kincsét, nemzeti öntudatunkat és Krisztus Urunkba vetett hitünket ne tévesszük szem elől egy pillanatra sem. Ez a néhány mondat nekem is segített. Felfogtam, hogy nem szabad a nehéz helyzetekben meghátrálni. Nekem a Marianumban, ezen a foldön van a hivatásom, nem szabad megfutamodni, itt kell élni, itt kell kiteljesíteni a hivatásomat, azért születtem ide. A ma embere sokat tanulhat a mártír gróf példájából, aki nem siránkozott a gulág jeges poklában sem. Az életünk ajándék, ragaszkodni kell hozzá és szeretni kell. És vajon mit hozott a csapat tagjai számára a részvétel és a győzelem? Számukra is ajándék volt a vetélkedő. Megélhették a hitüket, fejenként kaptak 29 értékes könyvet és részt vehetnek a nyári zarándokúton, amely Esterházy életének fontos állomásait járja be. Lezsák Sándorral és Karaffa János atyával, a Pazmaneum társulás elnökével eljutnak Prágába is, a motoli temetőbe: ott helyezték el a legnagyobb felvidéki magyar hamvait. Megjegyzem, hogy a döntőben csapatunk annak köszönhetően tudta megválaszolni, hol találhatók a hamvak, hogy a felkészülés során kezünkibe vettük az ITTHON számait is. Batta György Szász András felvételei ITTHON 7

8 A Csemadok XXII. Országos Közgyűlése Minden közgyűlés rejt magában valami izgalmasat, szépet és felemelőt. Az eltelt időszak értékelése, az eredmények, elvárások a tisztségviselőkkel szemben, az áhított célok kitűzése, a megvalósítható tervek és a feléjük vezető járható út kitűzése, mind-mind bennünk élő hétköznapi dolgok, csak összegzése a tegnapnak. Viszszahallani mindazt, amiben élünk, dolgoztunk, örömmel nyugtázni, hogy sokan és sokban egyetértünk, mindaddig, amíg közös érdek és cél vezérli gondolatainkat és tetteinket az országban kelettől nyugatig és fordítva. Ha jó az összhang, akkor a protokolláris dolgok gyorsan lefutnak, ha jó a programtervezet, akkor azt már csak csiszolni kell. Minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle, amenynyire majd képesek leszünk. Elszántságunknak nincs híja, ezért csak bizakodóak lehetünk. Közben volt azért egy kis csípős paprika és bors is, ami az egyhangúságot fölborította, de mindez határokon belül, és a jó szándéktól vezettetve. Akik akarták, megérthették az elhangzott bírálatokat (médiák, KM) és ha jóindulatúan kezelik, akkor nem keresnek majd mindenáron ellenhangot, mert a jelenlevők többsége ezzel egyetértett, ha nem is támogatott határozottabb állásfoglalást. A média egy időben hasonlóképpen viszonyult az MKP-hoz, mint azóta is, és mindmáig a Csemadokhoz. Kíváncsi lennék rá, hogy soraikból a hangadóik egyetértettek-e egyáltalán egy-egy országos megmozdulással, nevüket adták-e akár egy petícióhoz is, vagy csak a hallgatásra és a bírálatra kötelezték el magukat. Ez természetesen mindenkinek szíve-joga. Jó kifogás, hogy azért hiányzott a sajtó, mert nem hívták meg, talán nem is hallották, hogy lesz közgyűlés. Voltak esetek, amikor kezüket-lábukat törve nyomoztak, és mentek el olyan eseményekre hívatlanul, amit fontosnak tartottak. A mi közgyűlésünk, úgy látszik, csak nekünk volt fontos. Ha a közgyűlésre való készülődést nem is hallották, de a bírálatunkat bezzeg igen. Igaz a közmondás, hogy a falnak is füle van, mert pontosan tudták, mi hangzott el, anélkül, hogy jelen Hrubík Béla tartja beszámolóját Lent: Bárdos Gyula, az MKP parlamenti frakciójának vezetője (középen) is jelen volt a közgyülésen lettek volna. A demokrácia adta lehetőség, hogy mindenki a saját céljainak, érdekeinek rendeli alá magát, mi is, ők is. Lehet, hogy egyszer a mi magyar sajtónk és támogatóik is jobban kiállnak az itt élő magyarság érdekeiért. Hisz a magyar olvasók is tartják el őket. Hasonlatképpen talán erre a helyzetre a legkifejezőbb a Radnóti 8

9 Varsó verséből való idézet: Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám e lángoktól ölelt kis ország... Hallottam és olvastam több véleményt a közgyűlésről magáról. Jó, ha vannak vélemények, ha a másként látók véleményüknek hangot adnak, vállalják a maguk vélt igazságát. Tiszteletre méltó és becsülendő. Nem válaszként és nem a vitatkozás kedvéért azonban megjegyezném, hogy politikai célok elérésére nem a Csemadok hivatott. De eddig még a legnagyobb ellenzői sem tételezték fel, hogy bármilyen kérdésben, legyen az akár az önrendelkezés kérdése, nem támogattunk volna bármilyen kezdeményezést. Ez ügyben senki keze nincs megkötve, sem egyénileg, sem szervezetileg. A Csemadok azonban ilyen célt átgondolatlanul, felkészületlenül nem tűzhet a lobogójára akkor, amikor ezt az erre hivatott politikai párt sem tette meg. Az ilyen célokat csak szélesebb társadalmi egyetértésben lehet megvalósítani. Vannak még rajtunk kívül más országos szervezetek, de érdemi kiállást rajtunk kívül, és a munkát mások nem igen végezték el, nem nagyon vettek részt benne a nevük adásán kívül. Továbbá, ha már papírra vetünk valamit, akkor legyünk őszinték, és ne csúsztassunk az írásban úgy, hogy a dolgok ellenkező értelmet kapjanak. A személyes dolgokat nem volna szabad keverni a munkával, mert akkor a személyeskedésnek se vége, se hossza nem volna. Ez is az alapszabály betartásához tartozik, és ezt nem csak másokon kell számon kérni, hanem elsősorban magamnak kell betartanom. Itt nem lehet szó hatalmi harcról. Itt csak szolgálni lehet. Írásom elején elhatároztam, hogy nem térek ki olyan dolgokra, amelyeket csak azok értelmezhetnek, akik jelen voltak a közgyűlésen, de talán ebből is látszik, hogy voltak, vannak és bizonyára a jövőben is lesznek, akik maguk előtt másokat tolva akarják elérni azt, amiért az élre állni nem mernek. Vannak azért olyanok is, akik más szemszögből is látják a Csemadokot, az elvégzett és elvégezendő munkát, látják azokat a tagokat, akiknek a szívéhez nőtt ez a szervezet, mert együtt nőttek föl vele, később gyermekeikkel együtt is a közösségért akartak élni és dolgozni, nem pedig belőle. Ezekből az értékelésekből is szeretnék egy keveset közreadni. Csáky Pál, az MKP országos elnöke köszöntőjében szintén feltette a kérdést, szükség van-e a Csemadokra a 21. század elején?...mi nem azért jöttünk el ma, ezen a szombaton sem, hogy az egyszerűbb utat válasszuk. Azoknak a magyarországi - és bárhol legyenek - kételkedőknek mondjuk, hogy nekünk fontos a mi identitásunk. Mi is tudnánk mást tenni ma is, tudtunk volna más napokon is, de nekünk az, amit ránk hagyományoztak őseink, az fontos. Ha most fordulnánk el ettől, ha most adnánk föl magunkat, azzal nem csak a saját történetünket rontanánk el. De igen is szembefordulnánk és megtagadnánk apáink generációját, nagyapáink, dédapáink generációját. A történet íve egészében válna értelmetlenné. Ezért kell a Csemadok, ezért kellenek a társadalmi szervezetek, ezért kell a politikai párt is.... Bauer Edit EP-képviselő és képviselőjelölt asszony:...emlékszem, a 90-es évek elején a Csemadokból pártot akartak kreálni. Rövidesen meg is született három párt, sőt négy párt is, és akkor egy okos döntés történt, hogy nem szabad a Csemadokot megszüntetni, szükségünk van egy civil fórumra. Szükségünk van egy olyan összefogó fórumra, amelyik más, mint a politikum, és az eltelt idő bebizonyította, hogy ez egy jó döntés volt.... Mészáros Alajos EP-képviselőjelölt: óta a Csemadok tagja vagyok. Az első évtizedekben aktívan bekapcsolódtam a Csemadok munkájába, és pontosan ismerem ennek a munkának minden csínját-bínját és nehezét.... Sajnos az utóbbi év alatt már egyéb társadalmi elfoglaltságom mellett erre nem jutott időm, így csak élvezője vagyok annak a A keleti küldöttek sok szép eredménynek, munkának, amit a Csemadok végez. Nagy tisztelője vagyok mindenkinek, aki ezt az áldozatos munkát tovább csinálja, tovább viszi.... Szeretném Önöket biztosítani arról, hogy erőmhöz és lehetőségeimhez mérten a Csemadok támogatását mindettől függetlenül ezután is szívügyemnek tekintem majd. Elfogadhatatlan ugyanis számomra, hogy Közép-Európa legnagyobb taglétszámú civil szervezete immár tizenötödik éve kiszámíthatatlan anyagi hátérrel kénytelen működni. A jövőben minden lehetőséget ki kell használni arra, hogy az európai uniós alapokból egy átfogó projekten belül a szervezet többéves anyagi támogatáshoz juthasson. Ígérem, hogy a magam részéről ezért mindent meg fogok tenni. Végezetül hadd mondjam el, hogy a Csemadok a legfontosabb szlovákiai magyar szervezet, s mint az előző felszólalók is ezt kifejtették, amely a múltban kulturális és társadalmi tevékenysége mellett hatékonyan politikai erőként is vállalt szerepet.... A Csemadok és az MKP jó viszonya, együttműködése véleményem szerint létfontosságú kérdés mindannyiunk számára. Ezt tudatosítva kérek mindenkit, hogy az EP választások előtt hassunk úgy a tagságunkra, hogy menjenek el minél nagyobb számban választani. Mint már az internetes honlapomon írom szlogenemben: El kell menni, ha esik is, ha nehezünkre esik is! És szavazzunk azokra, akikben leginkább megbízhatunk, akiket leginkább alkalmasnak tartunk ennek az igényes munkának a véghezvitelére.... ITTHON 9

10 Mézes Rudolf beszámolt arról, hogy a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány rendezvényeinek fővédnöke, Szili Katalin, az Országgyűlés elnök asszonya a Magyar Országgyűlés Arany Emlékérmét adományozta szövetségünknek azzal a Kazinczy üzenettel, hogy Továbbra is tegyük a jót, jól! Az elismerő oklevélben ez áll: A Magyar Országgyűlés elnöke a Csemadoknak megalakulása 60. évfordulója alkalmából a felvidéki magyarság érdekében kifejtett több évtizedes tevékenysége elismeréséül a Magyar Országgyűlés Arany Emlékérmét adományozza. Duka Zólyomi Árpád:...Vállalni mindazt, amit őseink létrehoztak, szent kötelesség. Szent kötelességünk azért, mert ez ad magabiztosságot a jelenben és erőt ahhoz, hogy céltudatosan tervezzük jövőnket. Ezt csinálta a Csemadok 60 éven keresztül. Azok, akik alapító tagok voltak, még visszaemlékeznek arra, hogy mit jelentett a Csemadok megalakulása. Hiába hozta létre a kommunista rendszer, de óriási lelkesedést vitt közösségünk életébe, mert használhattuk a magyar nyelvet, ápolhattuk hagyományainkat, ápolhattuk mindazt, amit őseink létrehoztak. Megkezdődött az élet magyar közösségünkben, iskoláink is megalakultak, a kultúra területén pedig nagyon szépen haladtunk. Bebizonyosodott, hogy hiába volt fölöttünk, a vezetés kommunista hatás alatt, azért a népünk tudta mit kell tenni azért, hogy megmaradjunk.... Végezetül Hrubík Béla elnöki beszámolójából idézek néhány gondolatot:... Megbízatásom elején fontosnak tartottam, Pillanatkép a tanácskozásról 10 hogy sorra látogassam az új területi választmányok, elnökségek üléseit, a regionális rendezvényeket, és elsősorban azokba a régiókba jussak el, ahol talán az elmúlt években kicsit elhanyagolták a látogatásokat. Ennek az elképzelésemnek szinte maradék nélkül eleget tettem, és eljutottam a legkeletibb régióinkba is, ahol bizony gyakran elmondták, hogy hosszú évek óta nem láttak errefelé Csemadok-elnököt.... Ami a Csemadoknak a társadalmunkban betöltött szerepét illeti, határozottan állíthatom, hogy az elmúlt időszakban ennek a megítélése határozottan javult. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a Szlovák Kormány Kisebbségi Tanácsában, melyet a kormány kisebbségekért felelős alelnöke vezet, engem bíztak meg a szlovákiai magyarság képviseletével, én képviselhetem a felvidéki magyarságot szavazati joggal. Az csak a jelenlegi politikai állapotok hű tükre, hogy az általam képviselt félmilliónyi magyar egyetlen szavazata ugyanannyit ér e tanácsban, mint az ide betelepült pár száz bolgár kertészé. Ettől függetlenül a tanács minden ülésén részt vettem, ott érdemben felszólaltam a szlovákiai magyarságot érintő minden kérdésben, kivétel nélkül annak szakmai vagy politikai mivoltára.... Minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Ezt három évvel ezelőtt mondtam, amikor felvázoltam, mit szeretnék elnökként megvalósítani, nem a közösség ellenében, de vele egyetértésben. Amit vállaltam, részben sikerült valóra váltani. Sokszor ellenszélben, sokszor türelemmel és csendes várakozással.... Az elkövetkező időszak feladatait, terveit valószínűleg két fontos tényező határolja be. Az egyik a világgazdasági válság következtében bekövetkezett gazdasági visszaesés, a másik pedig az egyre erősödő, irányunkban táplált nacionalizmus. Ettől függetlenül nekünk tennünk kell a dolgunkat, és tesszük is, hiszen a tétlenségnél nincs nagyobb veszély. Mi dolgozni akarunk és fogunk is. A ma elfogadásra kerülő programban, mely magába foglalja többek között az elmúlt hatvan év tapasztalatait is, felhatalmazást kérünk az országos közgyűléstől egy olyan, ún. Csemadok-törvény kidolgozására, mely elfogadása esetén garantálná a szövetség anyagi helyzetének megoldását, tisztességes rendezését. Tovább kell erősíteni a szakmai munkát, főleg a közép- és kelet-szlovákiai régiókban, ahol a Művelődési Intézet regionális központjai kaphatnának helyet. Az új Országos Tanácsnak fel kell vállalnia egy olyan működési és szervezési szabályzat kidolgozását, amely rendezheti, pontosíthatja az alapszabályunk által külön nem részletezett kérdéseket. Így elkerülhetőek lennének olyan vitás kérdések, melyek érzékenyen érintettek az elmúlt időben néhány alapszervezetet és területi választmányt, és amelyek a mai napig érdemben nem rendeződtek, mert emberi viszonyokat szabályokkal nem lehet rendezni.... Nagy veszély idején a nemzet mindig összetartóbb kell hogy legyen. Lám, a Csemadokon belül, ahol megannyi irányzat, -izmus, és politikai beállítottság fér meg egy helyen, a kultúra, a nyelv, a hagyományok tisztelete és ápolása összekovácsol minket. Talán azért, mert itt nem osztogatnak élet és halál urai posztokat, bársonyszékeket, talmi hatalmat. Itt csak küzdés van, önzetlenség, munka, néha köszönet nélkül. Mi tudjuk, ezt elsősorban önmagunk miatt tesszük, mert ez életünk fontos része. Hány indulást éltünk már meg! Hányszor torpantunk és álltunk meg! De mindig továbbmentünk. Mert a mi sorsunk a küzdés, nép lenni a népek, ember lenni az emberek között.... A Csemadok Országos Közgyűlése megválasztotta: - a Csemadok országos elnökét, Hrubík Bélát - a Csemadok általános alelnökét, Köteles Lászlót - az ellenőrző bizottság elnökét, Rózsa Ernőt. A megválasztottaknak gratulálunk, és jó munkát kívánunk. Balogh Gábor Mihályi Molnár László felvételei

11 Dúdor István képei Nagy Ferenc verse Dúdor István huszonegy munkája vándorkiállításának első állomásán, a komáromi Jókai Színházban berendezett Élnem kell c. tárlat hatására született 2009 májusában. A tragikusan elhunyt festőművész emlékét ezúttal A.Marton Gyula kezdeményezése nyomán őrizhetjük az ő ötlete volt a mozgatható tárlat megvalósítása. Köszönet önzetlenségéért. És köszönet a Jókai Színháznak a hely biztosításáért; Kocsis Ernőnek a kurátori munka vállalásáért és a megnyitón elmondott beszédéert, köszönet Dráfi Mátyás szerepléséért; a szponzorok és egyes médiumok támogatásáért. És hálás köszönet a tornaljai Balog-házaspárnak, a huszonegy mű tulajdonosának, hogy számukra természetes: bár a festményeket és grafikákat ők birtokolják, az életmű mégis mindnyájunké. /HJ/ A hegedűből csaknem kicsordul a nóta /Kolduskalap a hegedű tokja./ Életünk pezsgő színeit észrevétlen valaki kilopja. Gyér lila fény szűrődik cserjékkel nyögő volt erdők helyén. Páncélszürke a dereski utca, egy néne ballag, egy kutya meg én. Az ablakból anya s gyermeke néz a valószínűtlen kerek szürkeségbe. Apám újságot olvas mifelénk ilyen a béke. Éjfeketében várjuk kis Jézust: fekete udvar, fekete vár... Csontig mart hegyeken, mezőn, rőt tetőkön ólálkodik a halál. Nagy Ferenc ITTHON 11

12 Elárvult a Fábry-mű, elárvult az erkölcs? Stószi séta 2009 tavaszán Mindketten jól emlékeznek az egy időben sűrűn érkező látogatókra, s arra az utolsó szilveszterre is, melyet az író megélt. Az ablakait mindig nyitva tartotta, még zivatarban is, mert olyankor különösen erős volt a fenyőillat. Az ablakban állva gyakran megvárta a környékről érkező buszjáratokat, megnézte, ki jött velük. Sokat sétáltunk a patak mentén. Daloljunk egyet! javasoltam. Daloljunk! örült meg a javaslatnak, s már zengett is a dal. Kiváló hangja volt! Ifjúkorában színdarabokat rendezett a helyi műkedvelőkkel foglalkozott a stósziak ezért is becsülték. A jelmezeket Kassáról kölcsönözték. Vasárnap délelőttönként szimfonikus zenét hallgatott a rádióból. Karácsony este akármilyen nagy volt a hó átjött hozzánk vacsorára. Utána sokáig énekeltünk gyertyafénynél. Nem szabad elfelejteni a régi szokásokat hangoztatta ápolnunk, védenünk, őriznünk kell hagyományainkat. Bennünket is rákényszerített az olvasásra. Könyvekkel, újságokkal látott el. Élete alkonyán minden este elvárta, hogy ott üljek nála és elmeséljem, mi minden történt aznap Stószon. A naplóíró Fábry Zoltán 12 A (cseh)szlovákiai magyarság egyik legkiválóbbja, a stószi Fábry Zoltán 1897-ben született és 1970-ben hunyt el. Hálásan köszönöm a sorsnak, hogy élete utolsó négy évében gyakran megfordulhattam nála, általában Kolár Péterrel, aki az első színes fotókat készítette róla. Az élmény ereje nem gyengült az évtizedek folyamán. Stósz felé utazni most is izgalom, mint annakidején, amikor riportra utaztam hozzá. A házat látni most is lélekmelegítő, pedig az a bizonyos stószi ablak már nem tárul a világra. Schreiber Istvánné az író mindennapjainak segítője volt, ma is a Fábry-házzal szemben, a Bódva partján, az erdőszél csendjében él: a nyolcvanhetedik évében jár. Lánya, Alica, akit Fábry Zoltán éppúgy Csacsinak nevezett, mint saját magát, mert az ember sohasem tudhat annyit, hogy ne maradjon mégis csacsi, édesanyja támaszává vált idős napjaira. Vajon tudja-e az író halála óta felnőtt két nemzedék, ki volt ez a magányosan élő, de mindig közös érdekeinkért küzdő stószi férfiú? Tudják-e a mai fiatalok és középkorúak, hogy Fábry Zoltán a második világháború után egészen a haláláig a /cseh/ szlovákiai magyarság vezéregyénisége volt, aki a legnehezebb időkben is kinyilvánította igazát? Őt népének szeretete emelte az erkölcsi elismerés magasába. Sokan hittük, hogy a rendszerváltás után jön majd el az ő ideje, amikor házában emlékmúzeumot rendeznek be, hiszen mindenét általános örökösére, a Csemadokra hagyta. Az író halála után Dr.Nagyidai Ernő ügyvéd felkérte Balogh Edgárt: készítse el a Fábry Zoltán Emlékmúzeum /FZEM/ tervét, mivel a végrendelet is hivatko-

13 A Pekár József és fia által készített gyönyörű emlékoszlop zik ilyennemű elképzelésre. Balogh Edgár: Elsősorban is leszögezem, hogy az FZEM nem helyezhető el másutt, mint éppen Stószon, az író házában konzerválva a munkahelyet, könyvtárat és levéltárat. Minden átszállítás, megbontás, a környezetből való kiragadás eredetiségétől fosztaná meg a jövendőbeli Fábrykutatást, melynek szüksége van az írótól elválaszthatatlan stószi remete-élet különleges összhangjára. Megőrizendő a bensőség és a ház, a bejárat és az udvar, a környezet műemlék-együttese. Igéretes próbálkozások ellenére a FZEM nem működik, a ház elárvult, éppen úgy, mint maga az életmű is, melynek legértékesebb darabja jóval az író halála után került napvilágra. Az Üresjárat c. kötetről van szó, amely a jogfosztottság idejéből való naplójegyzeteket tartalmazza, s melyet a Regio-Madách-Kalligram kiadók közösen jelentettek meg 1991-ben. A naplót Repiszky Tamás adta közre. Tamás Simai Béláné Madzsar Lili unokája. A hölgy Fábry Zoltán legszűkebb baráti köréhez tartozott férjével együtt. /Ő rendezte át például Fábry Zoltán könyvtárát a kitünő Szabó Ervin módszer szerint./ Néhány idézet a naplóból: 1947: Ahogy Hitler Európája gyilkosa volt Európának, úgy Sztálin Európája csak likvidálását jelentheti minden európai, tehát nyugati értéknek... A magyarság keleti származék nyugati orientációval, ám ma Kelethez akarják rögzíteni. Magyarország viszont csak mint a Nyugat szerves része élhet és teremthet kultúrát. A szovjet történelem bűne, hogy megásta a magyar demokrácia sírját... A történelem viharaiban, a hatalmi érdekszférák összecsapásaiban az ember mindenkor vesztes. A /cseh/ szlovákiai magyarság a cseh és szlovák sovinizmusnak, és az új, idegen millitáns érdekeknek közös áldozata. A kitelepítések ördögi orosz terve mögött is egy nagyhatalom politikai sakkhúzásai rejlenek: a német kitelepítés orosz támogatással érthető: Oroszország így akarja Csehszlovákia halálos ellenségévé tenni Németországot, hogy Csehszlovákia kénytelen legyen orosz hátvédelmi politikát folytatni. És nem utolsó sorban ezért támogatja Oroszország a magyarok kitelepítésekor is Csehszlovákiát: minden oldalról körülveteti ellenségekkel. Ördögi terv, mely nem sikerülhetett volna, ha a csehek és a szlovákok nem vesztik el józanságukat. De a pillanatnyi előnyök csábítóak voltak - majdnem négymillió ember vagyona. És még egy idézet az Üresjáratból, amely sokak számára meglepő lesz. A rövid ideig kommunista, és mindvégig baloldali Fábry Zoltán, aki a kisebbségek legnagyobb fegyverének a makulátlanságot, a színtiszta erkölcsöt tartotta, ezt írja 1947-ben: Minden más >> 21. ITTHON 13

14 Hogy ne legyen gyökértelen és magányos az életünk Az V. felvidéki rovásírásversenyről 14 Tudatosítanunk kell a nemzeti szellemiség felvállalóiban, hogy a rovásírás ismerete és a hozzá kapcsolódó történelmi háttér nélkül szinte hiábavalónak tűnik minden küzdelem az Igazságért, hogy a magyarság megmaradása javarészt ettől a tudástól függ. Szakács Gábornak, a Forrai Sándor Rovásíró Kör elnökének idézett gondolata szellemében hirdette meg a Palóc Társaság immár ötödik alkalommal a Kárpátmedencei Rovásírásverseny keretében a felvidéki országos rovásírásversenyt. Az elmúlt évek tapasztalatai egyértelműen bizonyították, hogy alap- és középiskoláink diákjai körében egyre nagyobb érdeklődést vált ki a rovásírással való foglalkozás, egyszersmind a rovásírás tanulása révén az igaz magyar történelem megismerésének a vágya. Ezt az igényt azonban fel kell ébreszteni a tanuló ifjúságban s erre hivatott a tanár, aki nap mint nap mint lámpás a sötétben szór fényt maga körül, világítja meg s világosítja fel a szépre, jóra, igazra, ősi tudásra fogékony fiatalokat. Ilyen tanárok pedig kies tájainkon is teremnek, nem mindig elismerten és köztiszteletben állóan, de köréjük sereglenek az érdeklődő diákok, s így együtt lesznek csodákra képesek. Tájainkon a magyar rovásírás tanulásának megnövekedett igénye talán nem tévedünk a rovásírásversenyeknek köszönhető elsősorban. Kétszer Alsóbodok, Vásárút, Zselíz után ben a révkomáromi Munka Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola nyújtott minden tekintetben megfelelő otthont a versenynek. Csak az elismerés hangján szólhatunk az iskola vezetésének kitüntető támogatásáról, továbbá a tanári kar példás és lelkes hozzáállásáról. A reggel nyolc órai kapunyitáskor a helyiek már izgatottan várták, hogy gyorsan és helyesen elolvashassák a rovásírással írott szöveget, aztán érkeztek a többiek a szélrózsa minden irányából. Az idei rovásírásversenyre 145-en jelentkeztek s csaknem valamenynyien meg is érkeztek, a résztvevők száma kísérőkkel együtt megközelítette a kétszázat. Örvendetes fejlemény a rovásírásversenyek rövid történetében, hogy évről évre többen jelentkeznek az előző évihez képest, valamint szaporodik a versenybe bekapcsolódó helységek száma is. A mostanin pl. először jelentek meg a kürti alapiskola, illetve a pozsonyi Duna utcai vagy az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium tanulói. Az elhintett mag kikel. A magvetők szinte mindegyike továbbra is lelkes résztvevője a versenynek, helyesebben fogalmazva elkötelezett híve a székely-magyar rovásírásnak. Működési helyükön műhelyt teremtve fáradhatatlanul végzik önként vállalt, felelősségteljes, nem díjazott munkájukat, tanítják a magyar rovásírást s általa az ősi magyar múltat. Bathó Sylvia, Bohák Csaba, Csicsay Sarolta, Elek Ilona, Kósa Krisztina, Matlák Iveta, Mészáros Attila, Mikóczi Adrianna, Salgó Gabriella, Szabó Gabriella és soksok társa, kiknek vállát édes teher nyomja: a Tudás Népének oktatása, a rovásírás tanítása és tanulása következtetésképpen az igaz magyarság nevelése. Felbecsülhetetlen az ő szorgalmuk és érdemük, áldásos tevekénységük. A rovásírásversenyen a négy korosztályba sorolt versenyzőknek öt feladatot kellett megoldaniuk: rovásírással írt szöveg hangos olvasása, latin betűs szöveg átírása rovásosra és fordítva, idegen szavak A megnyitó közönsége Fekete Zoltán iskolaigazgató az iskola szalagját köti fel a vándoroszlopra magyar megfelelőinek felismerése, végül rovásírásemlékeink ismerete. A versenyzők magas tudásszintjét bizonyítja, hogy sok volt a tökéletesen hibátlan megoldás, a versenyzők helyezését sok esetben a feladatok megoldására fordított idő aránya döntötte el. Amíg a felkészítő tanárok és a vendéglátó alapiskola tanárai a feladatokat ellenőrizték és értékelték, addig a versenyzők képességfejlesztő, ügyességi és mozgásjáték foglalkozásokon vettek részt. Volt üvegfestés, papírvágás, kulacstar-

15 Emlékfaültetés tó, könyvjelző-készítés, lábtoll-labdázás, zsonglőrködés, sőt lubickolás az iskola medencéjében... Első esetben került sor faültetésre a rovásírásversenyek történetében. Az iskola udvarán emlékfát ültettek el a verseny emlékére és a száz éve született Badiny Jós ferenc sumerológus profeszszor tiszteletére. Újdonságnak számít az is, hogy a délelőtti megnyitó ünnepségen amelyet megtisztelt jelenlétével és köszöntőjével Hortai Éva alpolgármester is, amelyen Misák Zoltán és Bence, valamint Mászáros Gábor megható szavalatában, énekében és gitármuzsikájában gyönyörködhetett a közönség sor került annak a vándoroszlopnak a felavatásra, amelyre ünnepélyesen felkötötték az eddigi versenyhelyszínek szalagját, utolsónak Fekete Zoltán iskolaigazgató kötötte fel a komáromi városszínű szalagot. A szépen faragott vándoroszlop Urbán Árpád kezemunkáját dicséri. A helyiek csapata Bathó Sylviával és Szakács Gáborral A legnagyobb izgalommal várt eredményhirdetés ideje is elérkezett. Bathó Sylvia, a verseny helyi főszervezője, Mészáros Attila, az ipolysági rovásíró kör vezetője, a Palóc Társaság tagja valamint a Társaság elnöke adta át a díjakat, amelyekről több támogató gondoskodott ( MIRA Office, Nemesvári és Társa Bt., Palócföld szerkesztősége, T. Pataki László, Oravec Gyula, Komárom Város, az alapiskola szülői szövetsége) az Oktatási és Kulturális Minisztérium (Bp.) mint főtámogatón kívül. Tizenketten képviselik a Felvidéket a budapesti Kárpát-medencei döntőben június 20-án, ahová Erdélyből, Délvidékről is érkeznek majd vetélytársak a csonkamagyarországiakon kívül. A korcsoport: Marcell Viktória Alistál, Molnár Viktória Udvard, Gál Dóra Ipolyság; B korcsoport: Fekete Krisztina Komárom, Barusz Bianka Udvard, Dékány Melánia- Udvard; C korcsoport:veszelovszky Adrienn Komárom, Németh Kinga Gúta, Turák Krisztián Udvard; D korcsoport: Szomolay Csilla Felsőszeli, Kovács Bernadett Csenke, Matlák Szilárd Dunaszerdahely. Ezek a fiatalok, s a döntőbe nem került és otthon maradt rovásíró társaik a rovásírásnak köszönhetően már érzik és tudják a múlt és az ősök üzenetét, sőt továbbadják azt, hogy felvértezve magyarságismeretből ne lehessenek játékszerei a hamis tanokat pénzzel támogatott hirdetőknek. Ellenkezőleg: tudós elődeink ránk testálódott nemes hagyományának és páratlan tudásának ismeretében ne legyen gyökértelen és magányos az életünk. Z. Urbán Aladár A felvételeket Urbán Árpád készítette Munka közben a versenyzők Munkában a tanárok ITTHON 15

16 Nagy szeretettel jönnek a Felvidékre a meghívott orvosok Az Arányi Lajos Napok nemcsak szakmai tanácskozás Hovatovább eseményszámba mennek a Komáromban megrendezett Arányi Lajos Napok, a Magyar Egészségügyi Társaság és a Szlovákiai Magyar Egészségügyi Társaság közös konferenciái. A legutóbbit, amely az emlő- és bőrrákkal foglalkozott, áprilisban rendezték a már megszokott környezetben a Selye János Egyetem konferenciatermében. Lassanként köztudottá válik, hogy ezen a nemzetközi eseményen résztvevői több országból érkeztek egészségügyiek - orvosok, patikusok, ápolók a magyar hagyományokhoz méltóan nemcsak a test meghibásodásairól értekeznek, hanem szó esik a lélekről is. Az idén például Kellermayer Miklós tartotta a nyitó előadást, amelyben a gyógyításról, illetve a betegségek kialakulásáról szakrális szinten értekezett. Ezzel a témával majd külön is foglalkozunk. Ifj.Bastrnák Ferenc sebészorvost, a Szlovákiai Magyar Egészségügyi Társaság elnökét kértük, válaszoljon az ITTHON kérdéseire. Elnök úr, hogyan jellemezné az eddigi konferenciákat? A leglényegesebb célunk, hogy tanácskozásaink ne csak a szakmának szóljanak. Bár világkapacitások jönnek hozzánk, ők mégsem a professzorok szintjén beszélnek a betegségekről hanem úgy, hogy azt a nagyközönség is megértse. Szeretnénk, ha a betegség kialakulását ismertetve a tüneteket és más jellemzőket megelőzhetnénk. Ezért is várjuk az egyes előadásokra minél nagyobb számban az embereket. Az egyes konferenciák témáit nagyon tudatosan válasszuk meg. A legnagyobb gondokat okozó kórokkal foglalkozunk, a Kárpát-medencében élő magyarok legsúlyosabb, legtöbb halálesetet eredményező betegségeivel. Például az érrendszer és a szív megbetegedéseivel, a daganatos kórokkal és nemzetünk egyre súlyosabbá váló problémájával, a népességfogyással. Konferenciánkra a belépés ingyenes, hogy minél többen részt vehessenek rajta. Aki már belehallgatott az előadásokba, maga is tapasztalhatta, hogy a legkiválóbb szakembereket hallja. Az idén az emlő- és bőrrák köré szerveződtek az előadások... Mindkét kórra jellemző a gyakori előfordulás, ugyanakkor tudjuk, hogy ebben az esetben is nagyon fontos a mielőbbi diagnosztizálás, a korai stádium felismerése, ha pedig megkezdődött a gyógyítás,a 16 rendszeres ellenőrzések betartása. Sajnos, jócskán vannak rá példák, amikor a páciens nem vette komolyan az orvos utasításait és nem jelent meg időben az ellenőrzésen! Mire mégiscsak felkereste a rendelőt, a kór már eluralkodott rajta, elveszett a gyógyulás esélye. Mindkét betegségről specialisták szóltak, olyanok, akik jól ismerik az egyes stádiumokat fényképeznek és statisztikát vezetnek. Milyen volt a konferencia visszhangja? Volt- egyáltalán visszajelzés? Volt. Akik ott voltak az előadásokon, hazaérkezve azonnal tetőtől talpig átnézették magukat a hallott útmutatás alapján. Reméljük, legközelebb még többen jönnek majd és nemcsak Komáromból, hanem a környékről vagy még távolabbról is. A mai inséges időkben nehéz lehet egy ilyen színvonalas nemzetközi tanácskozást összehozni, hiszen általában nincs elég pénz. Nekünk annyiból könnyebb a helyzetünk, hogy ezek a kiváló szakemberek tudják, milyen fontos, hogy előadásokat tartsanak, ezért csak a szállás biztosítását igénylik, tehát nem kérnek tiszteletdíjat. Kellemes érzés, hogy valamennyien szívesen jönnek hozzánk a Felvidékre, és jól érzik itt magukat, mert az eszmecserék a fehér asztalnál folytatódnak. Az idén például az egyik kiváló előadónk, egy onkopszichológus orvosnő lerovidítette a szabadságát, hogy innsbrucki sízéséből Komáromba jöhessen előadni. (b)

17 Fábry Zoltán Légy nyelved makacs, hűséges, szerelmese, őrzője és megtartója! Senki más itt ezen a tájon helyetted e munkát el nem végezheti. Mikszáth Kálmán A tudatlanságnak csak egy takarója van: a nyelv, minek azt mozgatni? Herczeg Ferenc A népet nem azok vezetik, akik dolgoznak érte, hanem akik beszélni tudnak a nyelvén. Karinthy Frigyes Nekem a szó, azon kívül, amit jelent, érzéki gyönyörűség is, külön, önálló életű zengése nyelvnek, szájnak, fognak, toroknak... Tamási Áron Mint jelképes hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt. Sütő András Az anyanyelv szeretete nem valami öncélú, fölösleges ragaszkodás valamihez, hanem talán a legfontosabb ismérve nemzetnek, nemzetiségnek. Kallós Zoltán Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk. Kisfaludy Sándor Nem a föld, nem a folyók tartják össze a nemzetet, hanem a nyelv. Illyés Gyula Ha rombadőlt is, újra rakható kert, ház, haza s csak egy a titka: kezdd el, fiadnak kell folytatnia. ITTHON 17

18 Éppen negyven esztendeje, hogy Szabó Gyula ( ) festőművésznél grafikusnál, költőnél jártam Losoncon. Ott aludtam nála, hosszan beszélgettünk; egy életre megszerettem őt, aki már túl volt a hatvanon, én meg alig huszonhat. Emlékszem, nem csak a képeit mutatta meg, hanem labdáját is, jelezve, hogy bár most már csak fut, korábban focizott is. És most, hogy ismét abban a házban lehetek, amelyben először az édesanyjával és kutyájával, majd ifjú feleségével, a kassai Haltenberger Kingával élt, mintha ő is jelen lenne. Az utca egy ideje a nevét viseli, az épület emlékház lett. A képeit három szobában felvonultató állandó tárlat kalauza Kinga asszony, aki türelmes és áldozatos munkájának és segítőinek köszönhetően tavaly november óta fogadhatja a művészet iránt érdeklődő látogatókat. A festmények Szabó Gyulának, a huszadik század egyik legnagyobb festőművészének és grafikusának képi naplóját tárják elénk, s mert Kinga asszonynál alaposabban aligha ismerheti valaki az alkotásokban elrejtett üzeneteket, a kiállítás különleges élményekkel gyarapítja látogatóit. A mondatokból kirajzolódik Szabó Gyula élete és a kor, melyben élnie adatott, melyben még a keresztnevét sem úgy használhatta, ahogyan azt az anyakönyvi kivonatba 1907-ben bevezették... Érdemes beleolvasni Molnár Aurél ben készült interjújába, melyben Losoncon Szabóné Haltenberger Kingával, férje művészi hagyatékának gondozójával beszélget. /batta/ Aki közel jut a mérhetetlen mindenhez, elveszejtik, mert nem hazug... Szabó Gyula Emlékház Losoncon Az ismeretségünk úgy kezdődött, hogy előbb pozsonyi kiállításán a Gyula képeibe szerettem bele... Akkoriban végeztem el a főiskolán a filozófia-biológia szakot. Annyira megtetszett a képek filozófiája, hogy elhatároztam: ha törik, ha szakad, írok róluk februárjában lánytársaimmal együtt meglátogattam Gyula bácsit. Itt találkoztunk vele, ebben a szobában, hol most mi is kettesben ülünk, Szabó Gyula képei között. Persze, annyi eszem volt, hogy az igazi szándékomat hogy írni szeretnék róla nem árultam el. Csak a beszélgetés végén mondtam meg neki: Gyula bácsi, tartozom egy vallomással neked: írni szeretnék rólad! Tessék? kiáltott rám az érces hangján. Nefelejcskék szeme volt, de most, hogy megharagudott, villámokat szórt. Könny szökött a szemembe. Gyűlölte a könnyeket. Lecsendesedett. Írhatsz akármit! folytatta dohogva, mint egy gőzmozdony. Az emberek úgyis összevissza írnak. Gyula bácsi! Elküldöm neked, majd olvasd el! Nem is válaszolt, kiment a konyhába, kávét főzni. Ezt beleegyezésnek vettem. Hirtelen feljegyeztem a gondolatait, s a látogatás után még az éjszakában, a sarki lámpa alatt is a jegyzeteimet pótoltam. Mi ragadta meg a beszélgetésből? Gyula bácsinál a képek labirintusában mozgott az ember. S ahogy ő a képeiről beszélt, a sorok között mindenütt ott volt a dialektika: szép nem létezik a rút nélkül, a tér és az idő összefügg. Ez a filozófia a 18 sejtjeiben volt és én, a lelkes filozófus még jobban tűzbe jöttem. Nekem erről írnom kell! És meg is írtam a cikket mindarról, amit ő az emberiségnek mondani akar. Aztán el is küldtem neki az írást, majd a losonci Kármán-napokra magam is odautaztam. Mindenütt ott jártam Gyula bácsi nyomában, az ő sleppjében. Lestem az alkalmat, mikor mond végre véleményt a cikkről. De nem szólt semmit, végül én kérdeztem meg: - Gyula bácsi! Hogy tetszett az írásom? - Jó, jó,! Csak azt a szót, hogy remete húzd ki. Nem vagyok remete! Tárva az ablakom a világ beáradhat. S valóban, ezen a provinciális helyen nagyon sokat tudott a világról. Táltos vagyok! Több, mint öt kilóval jöttem a világra. Sörényem volt... Ezt tréfából mondta, de én biológus is vagyok ezt normálisnak tartom. Roppantul érzékeny volt, annyira észlelt maga körül mindent, gyakran úgy tűnt, mintha jósolni tudna. Állandóan figyelt a világra, s a jelenségeit mind földolgozta. S miközben elégedetlen volt a világgal és önmagával, ő maga volt a megtestesült jóság. Mikor jelent meg a cikk? 1969-ben, a pozsonyi Irodalmi Szemlében. S ekkor az én életemben is sorsdöntő fordulat következett be. Akkoriban látogatott el Losoncra Szabó Pista bácsi, Gyula régi barátja, a kiváló faragóművész. Pista bácsi is elolvasta a cikket és ezt kérdi: Ki ez az ember, aki téged ilyen jól ismer? Nem ember az somolyog Gyula -, csak egy kislány. És én feleségül akarom venni. Pista bácsi nagyot csapott a térdére: Gyuluskám! Akkor gyorsan vedd el! És maga, Kinga, mit szól ehhez? - Mit szólhattam volna? Én az első pillanattól kezdve olyan szerelmes voltam bele, nem is kellett volna engem feleségül

19 vennie. Gyula konzervatív ember volt, elvett, és három boldog évet éltünk együtt. Előfordult ugyan, hogy egy-egy képén jól összevesztünk, de e viták közben mindig kirobbant belőle egy új ötlet, egy új kép. Sosem zavartam a munkájában. Vezettem a háztartást, főztem neki pedig ő is kitűnően főzött, súlyos beteg édesanyját a haláláig ápolta és gondozta -, de most már nem volt gondja arra, hogy mit ebédeljen. Hogyan teltek Szabó Gyula napjai? Fiatal korában, még a szülői házban, a konyhában festett. Amikor ez a háza felépült, a padlástérben rendezte be a műtermét. Ha dolgozott, csak egyetlen lény, Szenta, a feledhetetlen csöpp spániel lehetett jelen. A festőállvány egy öreg fa előtt állt, előtte a Gyula helye. Szenta pedig diszkréten elbújt valahol a földre támasztott képek között. Gyula pedig dolgozott, hol felállt, hol visszaült a helyére. De amikor úgy ült le, hogy: no most már kész, Szenta megérezte e pillanatot, előbújt rejtekhelyéről és fölkérezkedett Gyula ölébe. Nekem mondhatnak a kutyákról akármit esküszöm az intelligenciájukra. A kutya nem tud filozófálni, de tud érezni. Ilyenkor Gyula engem is felhívott, vagy lehozta és megmutatta a képet. Milyen volt a mester napirendje? Hajnalban kelt, minden reggel, még hatvanéves korában is kifutott az erdőbe. A sport segítette át az életen. Amikor Háttérben a Vérke-csatorna Szabóné Haltenberger Kinga férje egyik képéről beszél kifutotta magát, lezuhanyozott, megreggelizett, fölszaladt az emeletre, menekült előlem, hogy mielőbb hozzákezdhessen a festéshez. Én meg csak annyit hallottam, hogy fölöttem meg-megreccsen a padló s ő halkan fütyörészik. Néha eltelt három hónap is, mikor csak festett, amikor kifestette magát leállt. Ilyen időszakban reggelente, a futás után, az íróasztalhoz ült és írt. Ilyenkor mindig ideges volt. Csak akkor volt jókedvű, ha festett. Hogy miért? Az volt az igazi kifejezésmódja. Így teltek a napjai. Délután is dolgozott, s ha nem, akkor nagy sétákat tettünk a természetben, s közben tartalmas beszélgetés folyt. Nagyon vágyott a megértő társaságra. Volt itt Losoncon egy ilyen kis közösség, az Old Boyok... Régi losonci magyarok: tanár, tanító, banktisztviselő, könyvtáros... Velük rendszeresen összejött, de mindig ő beszélt, a többiek csak hallgatták. Ők alig tudtak neki újat mondani. Én is sokat tanultam tőle. Nekem Pozsony volt a főiskolám, de Gyula lett az egyetemem. Kitől tanult Szabó Gyula? Erre a kérdésre nem könnyű a válasz. Gyula sosem végezte el a főiskolát. Az édesapja ez köztudott címfestő volt, Gyula nála dolgozott, de de a kényesebb munkát mindig a fiára bízta. Hogyan lett belőle művész? Állandóan hajtotta valami. Kezdetben másolt: Munkácsy Siralomházát, Grünewald Isenhaymi oltárát. Losoncon a müncheni akadémizmusból posztinmpresszionista festővé fejlődött. Gyurkovits Ferenc szervezett egy magániskolát. Gyula is eljárt oda, de hamarosan unalmasnak találta. Azt mondta erről: Gyurkovits bácsinál többet tanultam a falakon lévő képekről, mint a mestertől. Aztán végre akadt egy önzetlen mecénása, Veneny Lajos agrárprofesszor, ő fedezte fel Gyulát, ő támogatta. A férjem többször is elmesélte, hogy amikor Párkányban Veneny vendégeként e tájat festette, a festőszéke mögött ketten megálltak. Gyula hátra sem fordult. S egyszer egy gyerekhang megszólal: Idesapám! Ugye szip kip?! Szip ám az öreganyád térdekalácsa! válaszol egy férfihang. Gyere menjünk! Ez idő tájt Veneny és Brogyányi Kálmán támogatásával rendezték meg Gyula első kiállítását Pozsonyban, ez még anyagi sikert is hozott. S ők segítették ki Párizsba is, ott azonban nem érezte jól magát, megzavarta a sok féle benyomás ban hazajön, jelentkezik Budapestre, a főiskolára, de visszautasítják. Elküldi képét egy kiállításra a téma háborúellenes -, nem fogadják el. Ez a kép már jelzi, hogy leginkább mi foglalkoztatja ben itt, Losoncon szép mozaikmegrendelést kap. Ez lett a címe: Emberek, sorsok A vázlata ma is megvan, itt olvasható a véleménye: Az embereket nem a szeretet, hanem a félelem és az egymás iránti acsarkodó gyűlölet kovácsolja közösségbe. S aki közel jut a mérhetetlen ITTHON 19

20 A Szabó Gyula Emlékház és gazdája MINDENHEZ, embertársaik elveszejtik, mert nem hazug... /Emlékezzünk Kármán Józsefre: Igaz és egyenes legyen, ki felveszi a pennáját... szóljon igazat vagy hallgasson.../ Mivel jutalmazta a sors Szabó Gyulát? Jutalom? Talán a budapesti kiállítás a Nemzeti Galériában. Hihetetlen, de ezt is a véletlennek köszönhette ben kötöttünk házasságot és éppen ezekben az augusztusi napokban, a Kármán-napok alkalmából Losoncon szerepelt egy népdalműsorban Gál Gabi és Béres Ferenc. Gál Gabit Szabó Gyula gyermekkora óta ismerte, ő buzdította a fiatal lányt arra: járd az országot, a népdalokkal missziót teljesíthetsz... S hogy Losoncon jártak, bennünket is meglátogattak. Hogy kerültetek ide? Nem jöttünk üres tarsollyal felelte Béres Ferenc. Az ősszel újra visszajövünk Pogány Ödön Gáborral, megszervezzük a kiállításodat a Nemzeti Galériában. Szeptemberben valóban vissza is jöttek. Pogány meglátta Gyula képeit és elámult. Bármit adsz, mindent kiállítunk! mondta. Gyula így fogadta az ajánlatot: Ez lesz életem nagy elégtétele, a mi igazi nászajándékunk. A kiállítást 1971 márciusában rendezték. Három hetet töltöttünk Pesten, zajosan éltünk, kimerülve tértünk haza. De Gyula boldog volt: Harminc év alatt nem kaptam ennyi szeretetet, mint most az elmúlt három hét alatt. Ez volt a hattyúdal? Ez... Májusban kezdődtek a fejfájásai. Kezdetben nem tulajdonítottunk ennek különösebb jelentőséget. Szedte a tablettákat, de nem segítettek. Hónapokon át szenvedett, a látása meggyengült, egyensúlyzavarok léptek föl. Besugárzásokat kapott, de minden hiába. Agytumora volt. Halála előtt mondta egyszer: Én mindent megkaptam a boldogsághoz, de mindent későn. M. Nagy László felvételei A múzeum nyitvatartása Kedd: 11,oo-14,oo Szerda: 11,oo-14,oo Csütörtök: 14,oo-17,oo Máskor előzetes bejelentés alapján. Telefonszám: 047/ , vagy Cím: Losonc, Szabó Gyula utca 1 20