SWISS POSITIONS 33. nézet a fenntartható építőművészetről. Introduction. Bevezető

Átírás

1

2

3

4 SWISS POSITIONS 33 nézet a fenntartható építőművészetről Bevezető A svájci építészek és mérnökök világszerte nagy hírnévnek örvendenek, nem csupán műszaki szakértelmük kiválósága és a velük dolgozó designerek kreativitása miatt, hanem a fenntartható fejlődés melletti hosszú távú elkötelezettségük okán is. Jelen kiállítás az elmúlt 20 év építészeti és mérnöki eredményeit mutatja be kiemelkedő fotográfusok szemszögéből. A 33 projektet dokumentáló fotók amellett, hogy hangsúlyozzák minden egyes alkotás különlegességét és egyediségét, különböző szempontokból közelíti meg azokat, figyelembe véve a mérnöki módszereket, az anyaghasználatot, a gazdaságosságot és a környezet védelmét. Akár technológiai, akár organikus, hétköznapi, bioklimatikus vagy éppen társadalmi szempontból közelítjük meg ezen építészeti munkákat, minden esetben tetten érhető interakciójuk azzal a kontextussal, melyben születtek. Mi a felelősségteljes építészeti gyakorlat döntő tényezője? Milyen hatással van a környezet az építészeti döntésekre, ha városi környezetről, érintetlen vidékről, rekreációs övezetről, falusi környezetről vagy egy távol eső területről van szó? Az ökológiai alapanyagok és az energiahatékonyság meghatározzák a fenntartható struktúrák természetét? A kiállítás azt mutatja be, hogy a fenntartható építészet nem egy készen kapott minta,szabályrendszer, hanem különböző építészeti gyakorlatok összessége, melyek számos kérdést vetnek fel mind a kreativitás, mind az ökotudatosság kapcsán. Svájcban az építészek a fenntartható fejlődés szempontjainak szem előtt tartásával tervezik, újítják fel, illetve rehabilitálják az épületeket. A bemutatott projektek azt bizonyítják, hogy az építészet lehet innovatív és vizuálisan magával ragadó, ugyanakkor megfelelhet a szigorú környezetvédelmi és gazdasági elvárásoknak is. Introduction The excellent reputation and high-profile of Swiss architecture and engineering today are due not only to the quality of technical expertise and inventiveness of their authors but also to a strong determination to pursue the objective of sustainable development. This exhibition presents the architectural and engineering achievements of the past 20 years from the perspective of gifted photographers. The 33 exhibits explore different angles with regard to construction,materials, ecology and protection of the environment, while at the same time underlining their uniqueness. These architectural works, whether viewed from the technological, organic, vernacular or bioclimatic angle, or from the social perspective, enter into an interaction with the context in which they are created. What is the decisive factor for the realization of responsible architecture? What influence does the territory have on architectural choices, depending on whether the site is an urban environment, wild countryside, a recreational zone, a rural zone or a remote bypass? Do ecological materials and energy efficiency determine the nature of sustainable structures? This exhibition shows that sustainable development is not a ready-made formula but a group of varied architectural practices which raise a number of questions concerning both creativity and sustainability. In Switzerland, architects design, renovate or rehabilitate buildings with sustainable development in mind. These projects show that inventive and visually arresting architecture is possible while at the same time complying with demanding environmental and economic constraints.

5

6 KERTVÁROSI KÖRNYEZET Indokolhatja a fenntartható fejlődés a kertvárosi tervezést? SUBURBAN Can sustainable development justify suburban planning? Series Monte Carasso, Photography Joël Tettamanti. bernard tschumi architects, Vacheron Constantin Headquarters, Geneva (GE), 2005.Photography Yves André. bonnard woeffray, School, Visp (VS), Photography Hannes Henz. e2a, Auditorium, Stäfa (ZH), Photography Radek Brunecky. Guidotti Architetti, House Forini, Monte Carasso (TI), Photography JoëlTettamanti. pool Architekten, Apartment Building Leimbachstrasse, Zurich (ZH), Photography Andrea Helbling.

7 Iskola, bonnard woeffray, 2009 Közvetlen környezetével tökéletes egységet alkotva, az új iskolaépület újraértelmezi a már korábban is meglévő építmények közegét. Ennek alapja az a kompakt alakzat, amely magába foglalja a központi előcsarnokot és az áttetsző partíciókat, melyek biztosítják az osztálytermek számára, hogy teljes mértékben élvezzék a színes fényeket. Fotó: Hannes Henz PROJEKT NEVE: Visp/Viège szakiskola ÉPÍTÉSZ(EK): bonnard woeffray, Geneviève Bonnard és Denis Woeffray A PROJEKT TOVÁBBI RÉSZTVEVŐI: ALP Andenmatten, Lauber & Partner AG, építőmérnökök GD Climat SA, építőmérnökök Anton Imhof, mérnök Salzmann AG, mérnökök Arteco SA, fém homlokzatok tervezése ÉPÍTTETŐ(K): Canton Valais, Közlekedési, Építésügyi és Környezetvédelmi Osztály, Sion/Sitten PÁLYÁZAT: 2004 KIVITELEZÉSI IDŐSZAK: FUNKCIÓ(K): Iskolaépület LEÍRÁS: A projekt során a már korábban is létező két épületet kiegészítő egységgel bővítették, mely egy kültéri pihenőteret jelöl ki és a területnek kampusz jelleget kölcsönözve összeköti azt a szomszédos általános iskolával, a jövőben kibővítendő szakiskolával, valamint a műhelyekkel és a fedett sportlétesítményekkel. Formája harmonizál a korábban is meglévő épületekkel. Kompakt alakjának egyes szekciói ellenpontozzák az alacsonyabb, szomszédos építményeket. Tipológiája közelebb áll a parkosított irodáéhoz vagy a műhelyekéhez, három hosszanti, azonos mélységű tagból álló mátrix mentén alakították ki a központi teret, a gyülekezési helyként és munkaterületként egyaránt funkcionáló előcsarnokot. Az osztálytermek és a központi előcsarnok közti üvegpartíciók színezett áttetszősége biztosítja a természetes fény áradását az épület egyik részéből a másikba. A külső homlokzat a dísztelen alumíniummal bevont, kivájt részek masszív felülete és a fényezett, rozsdamenetes acélból készített ragyogó részek kontrasztjával játszva fogalmazza meg az épület szerkezetét, miközben a tükröződésekkel új tájképet teremt.

8 School, bonnard woeffray, 2009 Well integrated into the confined neighborhood, the new school reinterprets the volume of the existing constructions by designing a compact configuration with a central distribution hall and transparent partitions enabling classes to benefit from colorful light. Photography Hannes Henz PROJECT: Visp/Viège vocational college ARCHITECT(S): bonnard woeffray Geneviève Bonnard and Denis Woeffray OTHER PROJECT PARTICIPANTS: ALP Andenmatten, Lauber & Partner AG, civil engineers GD Climat SA, civil engineers Anton Imhof, engineer Salzmann AG, engineers Arteco SA, designers of metallic facades PROJECT OWNER(S): Canton Valais, Department of Transport, Building and the Environment, Sion/Sitten COMPETITION: 2004 CONSTRUCTION DATE(S): FUNCTION(S): School building PROJECT DESCRIPTION: This structure constitutes a complementary edifice added to the two pre-existing buildings. It defines an outdoor leisure space and transforms the site into a campus linked to the neighbouring primary school and the future extensions to the vocational college as well as the workshops and indoor sports facilities. Its shape harmonises with that of the pre-existing buildings. It is a compact shape in which the individual sections are offset against the lower neighbouring structures. It is of a typology that is close to that of the landscaping office or the workshop, featuring a matrix of three longitudinal members all with the same depth, and providing a central space, the lobby, which fulfils the twofold function of a concourse and a place of work. The coloured transparency of the glass partitions between the classrooms and the central lobby allows natural light to flood through the building from one part to another. An external façade, which plays around with the contrasts between the massive surfaces of the parts carved out of the volume and covered in undecorated aluminium, and the glazed surfaces designed in polished stainless steel, express the structure of the building and compose a new landscape through their reflection.

9 Auditórium, e2a, 2010 Az új épület a kemény és rideg urbánus környezet esztétikai ellenpontjaként a kis kampusz új, hangsúlyosan hálózatos központját hozza létre, miközben a hetvenes évek építészetét is újraértelmezi. Fotó: Radek Brunecky PROJEKT NEVE: Auditórium és könyvtár, Obstgarten iskola, Stäfa ÉPÍTÉSZ(EK): e 2 a eckert eckert architekten ag Piet Eckert és Wim Eckert A PROJEKT TOVÁBBI RÉSZTVEVŐI: Caretta Weidmann, építésvezető vetschpartner Landschaftsarchitketen AG, tájépítészet Implenia Dietikon, helyszíni építésvezető MEGRENDELŐ(K): Stäfa iskolai konzorciumának képviseletében: Stäfa iskolatanácsának épületekért felelős bizottsága TERVEZÉSI IDŐSZAK: PÁLYÁZAT: 2005 KIVITELEZÉSI IDŐSZAK: FUNKCIÓ(K): Auditórium és könyvtár LEÍRÁS: A létesítmény remek példa arra, hogy mit lehet kezdeni az 1970-es években készült, újjáépítésre szoruló épületekkel. Az auditórium és könyvtár együttese a kemény és rideg hatást keltő környezet lírai ellenpontjaként a kis kampusz új, hangsúlyosan hálózatos központját hozza létre. A Stäfa új épülete a különböző funkciókat egyesítő, komplex építészeti gondolkodás kitűnő példája. Az auditórium, a könyvtár és a tanterven kívüli tanulmányok központja három funkciót képvisel, melyek mindegyikének helyet kellett adni az új létesítményben. Az auditórium a régi alapzaton nyugvó vaskos, terjedelmes talapzatra épült, mely absztrakt atlaszok érzetét kelti és a transzparens földszint felett tartja az auditóriumot. A tartóoszlopokat geometrikailag eltorzították, oly módon, hogy a földszintre nehezedő teher falazott lemezeken nyugszik, melyeket térszervezési és funkcionális okok miatt csak korlátozott számú helyen lehetett elrendezni. Az auditórium külső falainak látszóbeton rétegeit domborműszerűen alakították ki; a betonhomlokzatot uraló organikus-florális motívum erősíti az anyagszerűséget és ellenpontozza az épület egészének durvaságát.

10 Auditorium, e2a, 2010 The new construction stands as an aesthetic counterpart to a hard and rough urban environment and creates a new, dense networked center for the small campus whilst also reinterpreting the architecture of the 70 s. Photography Radek Brunecky PROJECT: Auditorium and library, Obstgarten School, Stäfa ARCHITECT(S): e 2 a eckert eckert architekten ag Piet Eckert and Wim Eckert OTHER PROJECT PARTICIPANTS: Caretta Weidmann, construction manager vetschpartner Landschaftsarchitketen AG, landscape architects Implenia Dietikon, site supervisors PROJECT OWNER(S): Stäfa School Consortium, represented by Stäfa School Council, Committee on buildings and properties PLANNING: COMPETITION: 2005 CONSTRUCTION DATE(S): FUNCTION(S): Auditorium and library PROJECT DESCRIPTION: This building can be seen as one example of what to do with the stock of buildings from the 1970s in need of renovation. It acts like a lyrical counterpole to its surroundings, which make a harsh and rough impression, thereby creating a new, intensely networked centre for the small campus. The new building in Stäfa called for complex thinking about functions. The auditorium, the library and the extra-curricular learning centre in its plinth represent three different forms of use needing to be synchronised in the new building. The auditorium is carried on stout, voluminous supports resting on the old plinth. They create the impression of abstracting Atlases and hold the auditorium aloft above the transparent ground floor. The supports have been geometrically distorted in such a way that the loads acting on the ground floor are transmitted through masonry discs that can only be positioned in a limited number of places for spatial and functional reasons. The layer of exposed concrete on the outside walls of the auditorium has been finished in a relief; the organic-floral motif dominates the concrete façade, reinforces the corporeal expression and counteracts the harshness of the complex as a whole.

11 Forini Ház, Guidotti Architetti, 2010 A Casa Forini projekt a kerület határán való építkezéssel, illetve a belső terek kifelé történő nyitásával, lényeges szerepet játszik ennek a jellegzetes külvárosi területnek az átalakításában. Fotó: Joël Tettamanti PROJEKT NEVE: Casa Forini, Monte Carasso ÉPÍTÉSZ(EK): Guidotti Architetti Giacomo Guidotti és Riccarda Guidotti MEGRENDELŐ(K): D. & I. Forini PROJEKT IDŐSZAK: 2006 KIVITELEZÉSI IDŐSZAK: FUNKCIÓ(K): Lakóház LEÍRÁS: A Casa Forini egy jellegzetes Ticino birtok felosztása során létrejött telekre épült. Eredetileg ezeket a telkeket nagyon feszesen alakították ki a szomszédos autóút oldalán, és távol az úttól, a lakótömbök közepén, tágas zöldterületet jelöltek ki. Ez a hagyományos elrendezés egyszerű szerkezetet teremtett és harmonikus megjelenést biztosított a vidék falvai számára. Napjainkban, a vidéki világ eltűnése nyomán, az urbánus fejlődés és az építészeti realitások a fejük tetejére álltak. A korábbi földtulajdonosok házait jelenleg átalakítják, a korábban hozzájuk kapcsolódó farmokat pedig felosztják és eladják, hogy különálló magánházak épüljenek rajtuk. Ezen folyamat eredményeként új típusú épülettömbök jönnek létre, melyeket a telkek nagyarányú beépítettsége és alacsony népsűrűség jellemez. Az építészeti projekt egy magánházból és egy szintet elfoglaló belső kertből áll. A telek korlátozott mérete és a háznak a környező épületekhez való közelsége ellenére, ez az egy család számára tervezett épület olyan belső tereket zár magába, melyek intim dialógust folytatnak a külső világgal. A megerősített betonból kialakított külső fal három oldalon illeszkedik a telek kerületéhez, így az épület majd az egész telket elfoglalja. Egy megfordított, a telket hosszában keresztező gerendának köszönhetően, a külső fal tartja a tetőt. Nincs semmilyen vertikális támasztó szerkezet a belső térben, mely a ház különböző közegeit fizikailag elválasztó, ugyanezen dimenziók szerint kialakított kertek sorából nyeri ritmusát. Nem utolsó sorban pedig, a szem szabadon járja be az egész teret és fogadja be annak lenyűgöző transzparenciáját.

12 House Forini, Guidotti Architetti, 2010 The Casa Forini project contributes to the densification of this typical suburban town by building on the border of the perimeter and by opening up outdoor spaces to the inside. Photography Joël Tettamanti PROJECT: Casa Forini, Monte Carasso ARCHITECT(S): Guidotti Architetti Giacomo Guidotti and Riccarda Guidotti PROJECT OWNER(S): D. & I. Forini DATE(S) OF THE PROJECT: 2006 CONSTRUCTION DATE(S): FUNCTION(S): House PROJECT DESCRIPTION: The Casa Forini has been built on a plot of land that resulted from dividing up a former typical Ticino property. Originally, these plots were very compactly built up on the side adjacent to the public highway with a very spacious green area in the centre of the blocks away from the road. This traditional arrangement used to create a simple structure and give the villages of the region a harmonious look. Today, following the disappearance of that rural world, urban-development and architectural realities have been turned completely upside down. What is happening is that the houses occupied by the former landowners are being renovated, and the farmland that used to go with them is being divided up and then sold to have detached houses built on it. This process is creating a new type of block which is characterised by a large percentage of the land being built on, but with only a low population density. The architects project comprises a house with a patio spread over a single level. Despite the very limited size of the plot and the dwelling s close proximity to other buildings, this singlefamily house offers inside spaces in intimate dialogue with the world outside. Even if this environment is reduced to minimum dimensions, it benefits from absolute intimacy. The outside wall, in reinforced concrete, follows the perimeter of the plot of land on three sides, so that the building occupies nearly the entire plot. This outside wall carries the roof thanks to an inverted beam, which crosses the plot longitudinally. The interior space has no vertical supporting structure in it, and derives its rhythm from a series of gardens of the same dimensions physically separating the house s different milieus. Not least, the eye is free to roam over the entire space and to make the most out of the impressive transparency.

13 Lakóépület (Leimbachstrasse), pool Architekten, 2005 A Zürich-Leimbach-ban található Vista Verde komplexum tökéletesen szemlélteti, miként lehetséges jó minőségű és fenntartható lakóépületet létrehozni egy amúgy nem igazán vonzó városhatáron. Mindezt alacsony költségvetésből, ötven különböző lakásalaprajz megtervezésével és még a környezet védelmét is szem előtt tartva. Fotó: Andrea Helbling PROJEKT NEVE: Lakóépület fejlesztése a Leimbachstrasse-én (Zürich-Leimbach) ÉPÍTÉSZ(EK): pool Architekten Raphael Frei és Mischa Spoerri A PROJEKT TOVÁBBI RÉSZTVEVŐI: Berchtold Lenzin, tájépítész Architechnic Bau AG, helyszíni építésvezető DSP AG, szerkezet tervezés Kummer Management, a projekttulajdonosok képviselői MEGRENDELŐ(K): Zurlinden és Freiblick lakásszövetkezet PÁLYÁZAT: 2002 TERVEZÉSI ÉS KIVITELEZÉSI IDŐSZAK: FUNKCIÓ(K): Két lakásszövetkezeti épület összesen 116 lakással LEÍRÁS: A feltűnő, hétemeletes lakóépület-komplexum Mittelleimbach egy telkét uralja és nem hagy kétséget a felől, hogy ez az a pont, ahol Zürich kezdődik. A két kompakt épület domború és redőzött tetejével tűnik ki, mely a terep vonalát követi és az adott telken megengedett legnagyobb magasságot éri el. A telek szélét is elfoglalják, a gyümölcsöskert számos fája veszi körül őket; a megőrzött füves terület parkként szolgál a lakók számára. Különböző lakások állnak rendelkezésre. A legegyszerűbb típustól kezdve, az építészek ötven különböző alaprajzot készítettek. A lakások negyede duplex, melyek fecskefarkszerűen illeszkednek a többi lakáshoz. Ezen elrendezésnek köszönhetően egyetlen lépcsőházból emeletenként három, nagyméretű lakás érhető el. Mindegyik lakáshoz tekintélyes erkély tartozik, kivéve a legfelső és a legalsó szinteken találhatókat, melyekhez tetőteraszokat és földszinti kiskerteket alakítottak ki. A Minergie szabványoknak megfelelő és főként megújuló energiaforrásokat használó lakóépületet palatáblákkal vonták be. Az épület külső, hőhíd-mentes részének hőszigetelése, a kompakt design, illetve a bruttó és a nettó alapterület közti kedvező arány szintén hozzájárulnak az alacsony energiahatékonysági tényezőhöz.

14 Apartment Building Leimbachstrasse, pool Architekten, 2005 In Zurich Leimbach, the Vista Verde complex demonstrates how to build goodquality and sustainable housing in an unattractive cityborder area with a low budget that provides more than 50 apartmentlayouts and also preserves the environment. Photography Andrea Helbling PROJECT: Residential development in Leimbachstrasse, Zürich-Leimbach ARCHITECT(S): pool Architekten Raphael Frei and Mischa Spoerri OTHER PROJECT PARTICIPANTS: Berchtold Lenzin, landscape architect Architechnic Bau AG, site supervisors DSP AG, structural planners Kummer Management, representatives of the project owners PROJECT OWNER(S): Zurlinden and Freiblick housing associations COMPETITION: 2002 PLANNING AND CONSTRUCTION DATE(S): FUNCTION(S): Two housing-association buildings containing 116 flats PROJECT DESCRIPTION: A striking, seven-storey residential complex grabs hold of the plot of land in Mittelleimbach and states without ambiguity: this is where Zurich starts. The two compact buildings stand out on account of their convex and folded roof line, following the terrain, and the exploitation of the maximum height permitted for that plot of land. They occupy the edge of the plot, surrounding the orchard with its numerous trees. The grassland, which has been kept, thus serves as a park for the occupants. The available flat accommodation is varied. Starting with a single basic type of flat, the architects have developed fifty different ground plans. One quarter of the flats are duplex designs, which overlap and dovetail with the other flats. With this arrangement, three large flats per floor can be accessed by a single staircase. Each unit has a generous balcony, with the exception of the top and bottom-floor flats, which benefit from roof terraces and ground-level terraces respectively. The housing development, which satisfies the Minergie standard and consumes energy predominantly from renewable sources, is finished in slate. The thermal insulation of the building shell that completely avoids heat bridges, the compact design and the beneficial ratio between gross and net floor areas also contribute to low energy coefficients.

15 Vacheron Constantin központi iroda, Bernard Tschumi Architects, 2005 Az óragyártó cég arculatát tükrözendő, a projekt során az épület szerkezetét körülölelő és térbeli folytonosságot biztosító fém felületet alakítottak ki, miközben famembránnal beburkolták a széles és áttetsző belső teret. Fotó: Yves André PROJEKT NEVE: Vacheron Constantin központi iroda, Genf ÉPÍTÉSZ(EK): Bernard Tschumi Architects Bernard Tschumi, építész Véronique Descharrières, társépítész A PROJEKT TOVÁBBI RÉSZTVEVŐI: Véronique Descharrières, építész, építésvezető, tervrajzok készítése és helyszíni építésvezetés ARUP (Matt King) és SGI, statikai tanácsadó Enerconom, HVAC épületgépészeti tanácsadó Sherler, elektronikai tanácsadó BCS, homlokzat Michel Desvigne, tájépítészeti tanácsadó ARUP, gépészeti tanácsadó Dic Dauner, fafelületekkel kapcsolatos konzultáció Ortech, építkezési adminisztráció MEGRENDELŐ(K): Vacheron-Constantin, Richemont PÁLYÁZAT: 2001 KIVITELEZÉSI IDŐSZAK: FUNKCIÓ(K): Gyártó- és adminisztrációs központ LEÍRÁS: Az épület Svájc legrégebbi órakészítő cége gyártó- és adminisztrációs központjaként szolgál. Egy vékony, hajlékony boríték szolgált a koncepció alapjául. A külső felszín fém burkolatból áll, mely a szerkezetet fedi be, megemelve az épület nagyobb, többemeletes részét. A belső terekben fa burkolatot használtak. Az eredmény sima, precíz külső, illetve meleg, hívogató belső. A fokozatos kibomláson alapuló építészeti dramaturgia nyomán az épület majdhogynem teljesen nyitottá válik. A boríték kinyílik, üdvözli az alkalmazottakat és a látogatókat, bőséges direkt fényt engedve be az északi oldalon, szűrt fényt a délin. A fa és a fém boríték kontrasztjaként a fő közlekedőfelületek üvegből készültek. Például a többemeletes rész üveg átriumában több körbehaladó elem is található gyaloghidak, körfolyosók, lépcsők, és egy lift, valamennyit üvegből kivitelezték. Az irodaház egy mesterségesen kialakított, természetes fénnyel megvilágított garázst rejtő lejtőre épült. A garázs fölött, a boríték alacsonyabb, sima részében békés, levegős belső udvar terül el az épület keleti részétől a nyugatiig. Az összefüggő fémbevonat folytonossága vizuális és funkcionális egységet kölcsönöz az épületnek, miközben a vállalati menedzsment, a design és a gyártás közti gördülékeny kapcsolatot tükrözi.

16 Vacheron Constantin Headquarters, Bernard Tschumi Architects, 2005 In order to symbolize the watch manufacturer s image, the project presents a shiny metal sheet that wraps the building s structure and creates a spatial continuity, whilst a wooden membrane envelops the wide and transparent interior volumes. Photography Yves André PROJECT : Vacheron Constantin Headquarters, Plan-les-Ouates, Geneva ARCHITECT(S): Bernard Tschumi Architects, Bernard Tschumi, architect Véronique Descharrières, associate architect OTHER PROJECT PARTICIPANTS: Véronique Descharrières. Architect, design planification and site supervision ARUP (Matt King) and SGI, structural consultant Enerconom, HVAC consultant Sherler, electrical consultant BCS, facade consultant Michel Desvigne, landscape consultant ARUP, mechanical consultant Dic Dauner, wood consultant Ortech, construction administration PROJECT OWNER(S): Vacheron-Constantin, Richemont COMPETITION: 2001 CONSTRUCTION DATE(S) : FUNCTION(S): manufacture and administration offices PROJECT DESCRIPTION: This building serves as the manufacturing and administrative headquarters of the oldest watchmaking company in Switzerland. The concept for this building is based on the idea of a thin, flexible envelope. The exterior surface consists of a metallic sheet that covers the structure s geometry, lifting to create a larger multistory portion of the building. The interior is clad with wood veneer. The resulting space is sleek and precise on the outside, yet warm and inviting in the inside. The logic of unrolling makes the building appear almost unenclosed. The envelope opens to welcome workers and visitors, admitting ample direct light on the north side and filtered light on the south side. In contrast to the wood and metal envelope, major movement vectors are made of glass. For example, in the multistory part of the building, a glass atrium contains several circulation elements-such as walkways, stairs, and an elevator-all made of glass. The building rests on an artificial dip in the landscape that houses a naturally lit parking garage. Above the garage, in the lower, flat section of the envelope, a tranquil, airy patio stretches through the building from east to west. The continuity of the monolithic metal cladding provides the building a visual and functional coherence, and suggests a fluid relationship between management, design, and production in the company operations.

17

18 ALPESI TÁJ ALPINE A hegyvidék természetvédelmi terület vagy fenntartható fejlődés? MOUNTAINS - NATURE RESERVE OR SUSTAINABLE DEVELOPMENT? Castor et Pollux, Photography Matthieu Gafsou. Durrer Linggi, Stockalper Tower, Gondo (VS), Photography Tom Bisig. Gion A. Caminada, House Walpen, Blatten (VS), Photography Lucia Degonda. Gion A. Caminada, Village development, Vrin (GR), Photography Lucia Degonda. Miller & Maranta, St. Gotthard Hospice, St. Gotthard (UR), Photography Ruedi Walti. Peter Zumthor, Chapel Sogn Benedetg, Sumvitg (GR), Photography Hans Danuser.

19 Stockalper torony, Durrer Linggi Architekten, 2006 Gondo falu 2000-ben, egy óriási földcsuszamlás következtében részben elpusztult, újjáépített tornya, alapos és nyílt átalakítás nyomán nyerte vissza eredeti állapotát, mely nyers betonfelületekkel ötvözi a tradicionális pietra rasa kőművesség módszereit. Fotó: Tom Bisig PROJEKT NEVE: A gondoi Stockalper torony újjáépítése ÉPÍTÉSZ(EK): Durrer Linggi Architekten, Richard Durrer és Patrik Linggi A PROJEKT TOVÁBBI RÉSZTVEVŐI: Jürg Schmidt, építész Matthias Werlen, munkafolyamatok tervezése Fux AG, szerkezet tervezés Demostene & Partner AG, elektronikai tervezés Anton Imhof, gépészmérnök ÉPÍTTETŐ(K): Gondo közössége és a Stockalper Tower alapítvány PÁLYÁZAT: 2001 TERVEZÉSI IDŐSZAK: 2003 KIVITELEZÉSI IDŐSZAK: FUNKCIÓ(K): Hotel LEÍRÁS: 2000 őszén kíméletlen időjárás sújtotta Gondo határfalut. Számos ház elpusztult, tizenhárman életüket vesztették. Gondo új faluközpontjában alakították ki a falu főterét, alatta egy raktárat, valamint három épületet: a közösségi házat, egy lakóépületet és a Stockalper tornyot. Az extrém elhelyezkedés az Alpok egyik legszűkebb völgyében alapvető fontosságú szempont volt annak meghatározása szempontjából, hogy a faluban hol helyezzék el az új épületeket. A katasztrófában meglátva a lehetőséget, a falu új központját a főtér köré csoportosítva alakították ki. A korábban lineáris elhelyezkedésű település így találkozópont lett. Az építmények körbezárják a közteret, és harmonizálnak a korábban is meglévő épületállománnyal és a topográfiával. A Stockalper torony egyharmada pusztult el a katasztrófa során. Az újonnan hozzáépített kiegészítést úgy helyezték el, hogy illeszkedjen a megmaradt, tömör, természetes kőből álló, feltűnő falak háromrészes szerkezetéhez. Az elpusztult részt üreges fallal helyettesítették, melyet hatalmas ablakok hangsúlyoznak, így referálva a torony környezetére. Ily módon nem korlátozzák az arányokkal kapcsolatos megfontolások az épület jelenlétét a falu új főterén. Az anyaghasználat és a részletek kialakítása lehetővé teszi, hogy régi és új egységes egésszé olvadjon össze. A színezett és rücskös felületű látszóbeton kapcsolódik a pietra rasa falazat eredeti szilárdságához, ily módon monolit tömeget alkot. A felszín textúrája felfedi a csupasz betont annak anyagi mélységében, és valódi textíliaszerkezetet mutat. Az anyagok közti egyszerű átmenet, a közelmúlt hatásainak nyomai, még ha elmosódva is, de láthatóak maradnak.

20 Stockalper Tower, Durrer Linggi Architekten, 2006 Partially destroyed by a huge landslide in 2000, Gondo s reconstructed landmark regains its original volume through a drastic and unconcealed renovation that combines the traditional «pietra rasa» stone masonry technique with raw concrete surfaces. Photography Tom Bisig PROJECT: Reconstruction of the Stockalper Tower in Gondo ARCHITECT(S): Durrer Linggi Architekten Richard Durrer and Patrik Linggi OTHER PROJECT PARTICIPANTS: Jürg Schmidt, architect Matthias Werlen, works planner Fux AG, structural designers Demostene & Partner AG, electrical engineers Anton Imhof, HVAC engineers PROJECT OWNER(S): Commune of Gondo and Stockalper Tower foundation COMPETITION: 2001 PLANNING: 2003 CONSTRUCTION DATE(S): FUNCTION(S): Hotel PROJECT DESCRIPTION: The border village of Gondo was hit by severe weather in autumn Numerous houses were destroyed, and thirteen people lost their lives. The new village centre of Gondo includes a village square, the storage room underneath it and the three buildings next to it: the community hall, a block of flats and the Stockalper Tower. The extreme location, in one of the narrowest valleys anywhere in the Alps, is a crucial aspect in considering where in the village to place the new buildings. In making an opportunity out of the disaster, the new village centre has been grouped around a village square. What used to be a linear village has thus been given a meeting place. The structures enclose the public space and harmonise with the older building stock and the topography. One-third of the Stockalper Tower was destroyed as a result of the disaster. The newly added superstructure has been aligned to fit in with the striking, three-volume structure of the surviving solid natural-stone walls. A hollow wall has replaced the volume that was lost and is punctuated by large windows, creating a reference to the surroundings. In this way, the building is given a presence on the new village square that is not confined by considerations of scale. The materialisation and detailing allow old and new to fuse together into a new whole. The exposed concrete, both coloured and bush-hammered, binds with the original substance of the pietra-rasa masonry, forming a monolithic body. The texturized surface shows up the bare concrete in its materiel depth, and it takes on veritable textile qualities. At the unpretentious transition between materials, the traces of recent effects remain visible, even if subtly blurred.