Jeffrey Archer. A negyedik rend. Második kiadás

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Jeffrey Archer. A negyedik rend. Második kiadás"

Átírás

1 Jeffrey Archer A negyedik rend Második kiadás

2 General Press Kiadó ALAPÍTVA 1988-BAN A mű eredeti címe The Fourth Estate Copyright Jeffrey Archer Hungárián translation VAJDA TÜNDE GENERAL PRESS KIADÓ Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás. A kiadó minden jogot fenntart, az írott és az elektronikus sajtóban részletekben közölt kiadás és közlés jogát is. Fordította VAJDA TÜNDE A borítótervet KISS GERGELY készítette ISBN Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓ 1138 Budapest, Viza utca fszt. 2. Tel: , Fax: Felelős kiadó LANTOS KÁLMÁNNÉ Irodalmi vezető PÁL VÖLGYI LÍDIA Művészeti vezető LANTOS KÁLMÁN Felelős szerkesztő SZÁLA BOGLÁRKA Készült 35,5 nyomdai ív terjedelemben Kiadói munkaszám Nyomdai előkészítés TORDAS és TÁRSA Kft. Nyomta és kötötte REÁLSZISZTÉMA DABASI NYOMDA Zrt. Felelős vezető Vágó Magdolna vezérigazgató

3 Michaelnek és Júliának A SZERZŐ JEGYZETE 1789 májusában XVI. Lajos francia király összehívta a rendi gyűlést Versailles-ba. Az első rend háromszáz nemesből állott. A második rend háromszáz papból. A harmadikat a közrendek hatszáz képviselője alkotta. Néhány évvel a francia forradalom után Edmund Burke ír filozófus és államférfi fölnézett a sajtókarzatra a brit parlament alsóházában, és így szólt: Amott ül a negyedik rend, s mind közt ez a legfontosabb.

4 ÉJSZAKAI KÜLÖNKIADÁS Sajtócézárok harca a birodalmuk megmentéséért THE GLOBE november 5. 1 Armstrong a tönk szélén Nem sok esélye maradt. Persze Richard Armstrong eddig sem sokat törődött az esélylatolgatással. Faites vos jeux, mesdames et messieurs. Tegyék meg a fogadásokat. Armstrong rámeredt a zöld posztóra. Húsz perccel ezelőtt még hegyekben álltak előtte a vörös zsetonok, most meg egyetlen kicsi kupac maradt. Negyvenezer frankot veszített már az est folyamán de mit számít negyvenezer frank az egymilliárd dollárhoz képest, amit az elmúlt egy évben elherdált? Előrehajolt, s rárakta a maradék zsetonokat a nullára. Les jeux sont faits. Rien ne va plus mondta a krupié, s apró csuklómozdulattal elindította a korongot. A picike fehér golyó csak pörgött-pörgött, aztán megindult lefele, s kibe ugrált a fekete meg a vörös rekeszekben. Armstrong a távolba bámult. Még akkor sem pillantott maga elé, amikor a golyó megállt. Vingt-six jelentette be a krupié, azzal összegereblyézett minden zsetont, ami nem a huszonhatos számon állt. Armstrong még csak oda se pillantott. Fölállt az asztaltól, s a zsúfolt backgammon- és rulettasztalok mellett lassan a dupla ajtóhoz lépkedett: ez vezet a kinti, valós világba. Egy hosszú kék kabátos, magas férfi a megszokott százfrankos borravaló reményében mosolyogva tárta ki az ajtót az ismert hazárdjátékos előtt. Ma este azonban elmaradt a jutalom. A kaszinó pompás teraszos kertjében Armstrong lefelé indult a szökőkút mellett, és beletúrt sűrű, fekete hajába. Alig tizennégy órája, hogy az igazgatótanács sürgősséggel összeült, s most érezte csak igazán, mennyire kimerült. Nagydarab ember létére mérlegre már évek óta rá se nézett szaporán haladt végig a sétányon, s meg sem állt kedvenc étterméig. Tudta, az öbölre néző teremben minden asztal legalább egy hete foglalt már, és az est folyamán most első ízben elmosolyodott: micsoda fölfordulást okoz majd az érkezésével! Belökte az étterem ajtaját. Egy magas, sovány pincér hátraperdült, s meglepetését mély meghajlással próbálta leplezni. Jó estét, Mr. Armstrong! mondta. Jó viszontlátni önt. Két főre? Nem, Henri. A főpincér szapora léptekkel átvágott a zsúfolt éttermen, s a váratlan vendéget az alkóvba vezette. Leültette egy picike asztalhoz, s nagy, bőrkötéses étlapot nyomott a kezébe. Armstrong megrázta a fejét. Nem vacakolok vele, Henri. Tudja maga jól, mit szeretek. A főpincér homlokán összeszaladtak a ráncok. Európa uralkodóházai, hollywoodi sztárok, sőt olasz focisták jártak oda, és senki se tudta zavarba hozni, de ha Richard Armstrong belépett, elfogta az idegesség. Most meg az ételt is rábízza. Az persze nagy megkönnyebbülés, hogy a híres vendég megszokott asztalát még nem foglalták el. Jött volna csak néhány perccel később: már a bárban várhatta volna, hogy nagy sietve fölállítsanak neki egy asztalt, az étterem közepén. Mire a főpincér Armstrong ölébe terítette a szalvétát, az italos már töltött neki kedvenc pezsgőjéből. Armstrong kifele bámult, a messzeségbe, de nem az öböl északi végében

5 horgonyzó nagy jachton jártatta a tekintetét. Gondolatai sok száz mérfölddel messzebb kalandoztak, a feleségénél meg a gyerekeinél. Vajon hogyan fogadják majd a hírt? A pincér ráklevest tett eléje, épp olyan hőfokon, hogy azonnal belefoghatott. Armstrong utálja, ha várnia kell, amíg az étel kihűl. Inkább megégeti a száját. Tekintete még akkor is a távolba szegeződött, amikor pohara másodszor is megtelt pezsgővel. Ha majd a vállalat pénzügyi helyzete nyilvánosságra kerül, tűnődött Armstrong, vajon mennyi időbe telik, hogy az igazgatótanács tagjai eltüntessék a nyomokat, s elhatárolódjanak tőle? Gyanította, hogy egyedül Sir Paul Maitland tudja majd megőrizni a jó hírnevét. Armstrong fölkapta a desszertkanalat, belemerítette a tálkába, és szapora, körkörös mozdulatokkal kanalazni kezdte a levest. A környező asztaloknál ülő vendégek olykor rápillantottak, aztán összesúgtak asztaltársaikkal. A világ egyik leggazdagabb embere mondta egy helybéli bankár az ifjú hölgynek, akit először hívott meg vacsorázni. Az kellő megilletődöttséget tanúsított. Armstrong általában élvezte a hírnevet. Ma este viszont észre se vette a többi vacsoravendéget. Gondolatai másutt jártak, egy svájci bank üléstermében: itt született meg a végleges döntés, hogy leeresztik a függönyt s mindez nyavalyás 50 millió dollár miatt. Az üres levesestányért abban a pillanatban elszedték előle, amint ajkához emelte a vászonszalvétát. A főpincér jól tudta, hogy vendége ki nem állhatja, ha várakoznia kell két fogás közt. Máris elébe került a doveri lepényhal filézve Armstrong a fölösleges tevékenységeket sem állhatta, mellé meg jókora tálban a kedvence, a sült burgonya meg egy üveg olcsó paradicsomszósz. Csak az ő kedvéért tartották az étteremben, más ugyanis sosem rendelt ilyet. Armstrong szórakozottan lecsavarta a kupakot, lefele fordította az üveget, és jól megrázta. Nagy, barna pötty toccsant a tányér közepére, azt szétkente a késsel a fehér halhúson. Aznap délelőtt, amikor Sir Paul lemondott az elnökségről, majdnem kitört a botrány az igazgatósági ülésen. Amint végeztek az Egyéb jelzetű napirendi ponttal, Armstrong gyorsan otthagyta az üléstermet, beszállt a liftbe, és fölment a tetőre. Ott várta már a helikopter. A pilóta a korlátnak dőlve élvezettel fújta a füstöt, mikor főnöke fölbukkant. A Heathrow-ra mordult rá Armstrong, mit sem törődve holmi felszállási engedélyekkel meg zsúfolt kifutókkal. A pilóta elnyomta a cigarettát, és hanyatt-homlok a géphez rohant. A londoni City fölött repülve Armstrong nekiállt, hogy végiggondolja, mi történik, ha az elkövetkezendő néhány órában nem sikerül valamely csodával határos módon 50 millió dollárt elővarázsolnia. Tizenöt perc sem telt bele, a helikopter leszállt egy magánpályára. Ezt azok ismerik csak, akik megengedhetik maguknak a heathrow-i repülőtér 5. termináljának használatát. Armstrong lekászálódott, s lassan a magánrepülőgépe felé indult. Itt újabb pilóta várta a lépcső tetején: ő már parancsra készen. Nizzába szólt oda neki Armstrong, aztán hátrament a kabinba. A pilóta eltűnt a fülkében. Úgy értelmezte a dolgot, hogy a főnök, Dick kapitány a Monte-Carlóban horgonyzó jachtjára igyekszik, nyilván pihen pár napot. A gép dél felé indult. A kétórás repülőúton Armstrong mindössze egyszer telefonált: Genfbe Jacques Lacroix-nak. Ám hiába könyörgött neki, mindig ezt a választ kapta: Mr. Armstrong, ma zárásig vissza kell fizetnie az 50 millió dollárt, különben nincs más választásom, mint hogy a továbbiakban a jogi osztály gondjaira bízzam az ügyet. A repülőút alatt még valamit csinált: összetépte annak a dossziénak a tartalmát, melyet Sir Paul hagyott az ülésterem asztalán. A papírdarabkákat bevitte a mosdóba, és lehúzta a vécén. Amint leszállt a gép a nizzai repülőtéren, a lépcső aljához odaállt a sofőr a Mercedesszel. Nem hangzott el egyetlen szó sem, amikor Armstrong bekászálódott a hátsó ülésre, hisz a

6 sofőr kérdezés nélkül is tudta, hova akar menni a gazdája. Armstrong voltaképp az egész út során, Nizzától Monte-Carlóig meg se szólalt a sofőrjétől végképp nem számíthatott ötvenmilliós kölcsönre. A kocsi befordult a kikötőbe, s megállt a jacht mellett. A kapitány már tisztelegve várta gazdája érkeztét. Armstrong senkinek sem szólt szándékairól, de mások odatelefonáltak már, hogy a főnök útban van, így aztán a Sir Lancelot tizenhárom fős legénysége indulásra készen állt. Valahányszor Armstrong úgy döntött, hogy végre elindul a repülőtérre, azonnal értesítették a titkárnőjét. Ez volt az egyedüli módja, hogy a világ minden sarkában szolgáló személyzet tagjai egy hétnél tovább is megmaradhassanak nála. A kapitányt nyugtalan érzés fogta el. Még vagy három hétig nem várta főnöke felbukkanását a hajón, hisz akkor akart csak indulni kéthetes vakációra a családdal. Amikor reggel befutott a hívás Londonból, a kapitány épp a helybéli hajógyárban ellenőrizte a Sir Lancelot néhány kisebb javítását. Senki se tudta, hová készül Armstrong, ám a kapitány nem akart kockáztatni. Jókora ráfizetéssel sikerült elérnie, hogy kiengedjék a járművet a hajógyárból, s pár perccel azelőtt kötött ki vele a rakpartnál, hogy főnöke átlépte Franciaország határát. Armstrong nagy léptekkel elvonult a hajóhídon a négyfőnyi, vakító fehér egyenruhás legénység mellett, akik haptákban állva tisztelegtek neki. Kibújt a cipőjéből, és lement a magánlakosztályába. A luxuskabin ajtaját benyomva észlelte, hogy mások számítottak az érkezésére, mert ágya mellett, egy asztalon már halomban álltak a faxok. Lehet, hogy Jacques Lacroix meggondolta magát? Aztán rögtön elvetette a gondolatot. Jól ismerte a svájciakat, hosszú évek óta dolgozik velük. Fantáziátlan, egysíkú társaság, ezeknek csak az a fontos, hogy a bankszámlán ne legyen hiány; a szót, hogy kockázat, nem is ismerik. Belenézett a pöndörödő faxokba. Az első a New York-i bankáraitól származott; arról értesítették, hogy reggel, nyitás után tovább estek az Armstrong Communications részvényei. Végigpásztázta az oldalt, mígnem az alján megtalálta a rettegett mondatot: Senki se vásárol, csak elad, fogalmazott klinikai pontossággal a levél. Amennyiben folytatódik a trend, a banknak nem marad más választása, át kell értékelnie álláspontját. Armstrong lesöpörte a faxokat az asztalról, aztán a titkos páncélszekrényke felé indult, melyet nagy, bekeretezett fénykép takart a falon: őt ábrázolja, amint épp kezet fog a királynővel. Elfordította a tárcsát, először hátrafele, aztán meg előre, s megállította a nál. A nehéz ajtó kipattant, s Armstrong két kézzel nyúlt bele. Gyorsan kiszedett belőle minden vaskos készpénzköteget. Háromezer dollár, huszonkétezer francia frank, hétezer drachma és egy kövér köteg olasz líra. A zsebébe gyömöszölte a pénzeket, aztán otthagyta a hajót, s egyenest a kaszinóba indult. A legénységnek meg se mondta, hová készül, meddig marad, mikor ér vissza. A kapitány utasította egyik beosztottját, hogy maradjon a nyomában, nehogy meglepetés érje őket, amikor a főnök visszaindul a kikötőbe. Nagy adag vaníliafagylaltot raktak eléje. A főpincér forró csokoládéöntettel kezdte locsolni, s mivel Armstrong egy szóval sem jelezte, hogy hagyja abba, addig csinálta, míg az ezüst szószostál ki nem ürült. A kanál körkörös mozgása ismét beindult, s meg sem állt, míg le nem kaparta az utolsó csepp csokoládét is a kehely oldaláról. A megüresedett kelyhet gőzölgő feketekávé váltotta föl. Armstrong változatlanul az öbölt kémlelte a távolban. Ha egyszer híre megy, hogy már 50 milliót sem tud összeszedni, égenföldön nem akad bank, mely szóba áll vele. A főpincér néhány perccel később visszatért, s meglepődve vette észre, hogy a kávé érintetlen. Hozzak egy másik csészével, Mr. Armstrong? kérdezte tiszteletteljesen suttogva. Armstrong nemet intett.

7 A számlát, Henri. És most utoljára fenékig itta a pezsgőspoharat. A főpincér elsietett, és szinte azonnal visszatért az ezüsttálcára rakott, összehajtott fehér papírdarabbal. Ez a vendég semmire sem szeretett várni, még a számlára sem. Armstrong szétnyitotta a papírlapot, de nem törődött a tartalmával. Hétszázhúsz frank, service non compri. Fölkerekítette ezerre, s aláírta. A főpincér az est folyamán első ízben elmosolyodott. Majd lehervad a mosolya, ha megtudja, hogy az étterem az utolsó a hitelezők hosszú sorában. Armstrong hátralökte a székét, s az összegyűrt szalvétát az asztalra dobva szótlanul távozott. Mentében jó néhány szempár kísérte, amikor meg kilépett a járdára, még egy tekintet tapadt rá. Nem vette észre, hogy egy fiatal matróz elüget a Sir Lancelot irányába. Armstrong végigment a sétányon, elhaladt az összebújó hajók mellett, melyek kikötöttek éjszakára, közben nagyokat böfögött. Rendesen élvezte a tudatot, hogy a Lancelot a legnagyobb hajó a kikötőben, persze csak ha a brunei szultán vagy Fahd király be nem tér éjszakára. Ma este viszont csak arra gondolt, vajon mennyit adnak érte, ha piacra kerül. Persze ha kiderül az igazság, ki a csoda akarná megvásárolni Richard Armstrong valahai jachtját? A kötelek segítségével feltornázta magát a hajóhídon; ott már várta a kapitány meg az első tiszt. Azonnal indulunk. A kapitánynak szeme se rebbent. Tudta, Armstrong addig marad csak a kikötőben, míg muszáj, mert még az éjszaka közepén is csak a hajó csöndes ringása tudja elaltatni. Kiadta a parancsot az indulásra, Armstrong pedig kibújt a cipőjéből, és eltűnt odalent. A luxuskabinba benyitva látta, újabb faxhalmaz várja. Fölszedte őket, mert még mindig reménykedett, hogy valaki mentőövet dob neki. Az elsőt Peter Wakeham, az Armstrong Communications elnökhelyettese küldte, aki a jelek szerint még a kései óra ellenére is az íróasztalánál ül Londonban. Kérlek, azonnal hívj föl így az üzenet. A második New Yorkból érkezett. A vállalat részvényei tovább zuhannak, a bankárok vonakodva bár, de szükségét látták, hogy saját részvényeiket is piacra dobják. A harmadik Jacques Lacroix-tól jött Genfből, aki megerősítette: mivel a bank a zárásig nem kapta meg az 50 millió dollárt, nincs más választásuk, mint Az óra öt óra tizenkét percet mutat New Yorkban, tíz óra tizenkettőt Londonban, tizenegy óra tizenkettőt Sydneyben. Másnap reggel kilencre valószínűleg már saját újságainak címoldalait sem tudja befolyásolni, nemhogy Keith Townsend lapjait. Lassan levetkőzött, hagyta magáról leesni a ruhákat a padlóra egy kupacba. Aztán elővett egy üveg konyakot a pohárszékből, töltött egy nagy pohárral, s lerogyott a dupla ágyra. Ott feküdt mozdulatlan, miközben a motorok felzúgtak, s pillanatokon belül hallotta, hogy felhúzzák a horgonyt. A hajó lassan kifele indult a kikötőből. Teltek-múltak az órák, de Armstrong nem mozdult, csak a gömbölyű konyakospohárba töltött olykor. Aztán hallotta, hogy ágya mellett négyet üt a pici óra. Ekkor föltápászkodott, várt néhány pillanatig, majd letette a lábát a vastag szőnyegre. Bizonytalanul fölállt, s a kabin másik végébe ment, a fürdőszobába. A nyitott ajtó kampójáról levett egy nagy, krémszínű öltözőköpenyt, melynek zsebére arannyal volt ráhímezve: Sir Lancelot. Visszakacsázott a kabin ajtajához, óvatosan kinyitotta, s mezítláb kilépett a halványan megvilágított folyosóra. Habozott, bezárja-e az ajtót maga mögött, aztán megtette, a kulcsot meg a köpenye zsebébe csúsztatta. Mozdulatlan állt, míg meg nem győződött róla, hogy semmi más zaj nem hallatszik, csak a hajómotor ismerős zümmögése odalentről. Dülöngélve ment végig a szűk folyosón, s megállt a fedélzetre vezető lépcső aljában. Aztán lassan fölment, kétoldalt jó erősen kapaszkodva a kötelekbe. A lépcső tetejére érve kilépett a fedélzetre, s gyors pillantást vetett jobbra-balra. Egy lelket se látott. Tiszta, hűvös volt az éjszaka, az évnek ebben a szakaszában százból kilencvenkilenc ilyen.

8 Armstrong csöndben botorkált tovább, mígnem a motorház fölé ért ez volt a hajó legzajosabb pontja. Kioldotta a fürdőköpenyét, hagyta, hogy a földre csússzon. Csak egyetlen pillanatig várt. Ahogy ott állt meztelenül a meleg éjszakában, és nézte a csöndes, fekete vizet, arra gondolt, vajon nem ilyenkor szokott-e elvonulni az ember szeme előtt egyetlen pillanatban az egész élete?

9 THE CITIZEN november 5. 2 Townsend a csőd szélén Townsend az irodájába menet odaszólt a titkárnőnek: Üzenet? Az elnök telefonált Camp Davidból, épp mikor maga fölszállt a gépre mondta Heather. Most meg melyik újságom bosszantotta föl? kérdezte Townsend, s leült. A New York Star. Azt hallotta, hogy holnap címlapon hozzák a bankszámláját felelte Heather. Több esély van rá, hogy holnap a saját bankszámlám egyenlege kerül a címlapokra jegyezte meg Townsend, és ausztrál akcentusa a szokásosnál is erősebben érződött. Más? Margaret Thatcher faxolt Londonból. A mi feltételeinket fogadja el a két kötet kiadására, pedig Armstrong többet ajánlott neki. Remélhetőleg egyszer nekem is ajánl majd valaki 6 millió fontot az emlékirataimért. Heather halványan elmosolyodott. Még valaki? Gary Deakins újabb idézést kapott a bíróságra. Most meg miért? A Truth tegnapi számában nemi erőszakkal vádolja a brisbane-i érseket a címlapon. Az igazságot, a teljes igazságot és csakis az igazságot mondta erre Townsend mosolyogva. De csak míg növeli a példányszámot. Sajnos kiderült, hogy a szóban forgó hölgy ismert laikus hitszónok, s évek óta az érsek családi barátja. Townsend hátradőlt a székében, s hallgatta a millió és egy problémát, mellyel a többi embernek szembe kell néznie az egész világon: a szokásos panaszokat politikusoktól, üzletemberektől, úgynevezett médiaszemélyiségektől, akik elvárnák tőle, hogy azonnal lépjen közbe, és mentse meg értékes karrierjüket a bukástól. Holnap ilyenkorra a legtöbbjük megnyugszik, de tucatnyi új lép a helyükbe, azok is éppilyen haragosak, éppily követelőző primadonnák lesznek. Tudta, valamennyi megörülne, ha meghallaná, hogy ő maga is közel áll a bukáshoz s mindez azért, mert egy nyavalyás kis clevelandi bank elnöke követeli, hogy ma záróráig fizessen vissza egy 50 millió dolláros kölcsönt. Heather folytatta az üzenetek listáját a többségük olyanoktól érkezett, kiknek neve semmit se mondott Townsendnak. Gondolatai eközben az előző napon mondott beszédén jártak. Cégeinek vagy ezer vezetője gyűlt össze a világ minden tájáról Honoluluban egy háromnapos konferenciára. A zárószónoklatban azt mondta nekik, hogy a Global Corp jól fölkészülve néz szembe az új médiaforradalom kihívásaival, jobban már nem is lehetne. Beszédét ezzel zárta: A miénk az egyetlen cég, mely képes elvezetni a szakmát a XXI. századba. A hallgatóság fölállt, és percekig tapsolt neki. Ő meg lenézett a zsúfolt teremben a bizakodó arcokra, s arra gondolt, vajon hányan gyanítják, hogy a Globalnak már csak pár órája van, és csődbe megy. Mit csináljak az elnökkel? kérdezte Heather már másodszor. Townsend visszazökkent a való világba. Melyikkel? Az amerikaival. Várja meg, míg újból jelentkezik. Lehet, hogy már lecsillapodott. Közben beszélni akarok a Star főszerkesztőjével. És Mrs. Thatcherrel?

10 Küldessen neki egy halom virágot, s a kártyára ezt írja: Emlékirataiból első számú bestsellert csinálunk Moszkvától New Yorkig. Londont ne írjuk hozzá? Ne, azt ő is tudja, hogy ott szétkapkodják. És mit csináljak Gary Deakinsszel? Hívja föl az érseket, és mondja meg neki, hogy megcsináltatom az új tetőt a székesegyházra, amit annyira szeretne. Aztán várjon egy hónapig, és küldjön neki egy 10 ezer dolláros csekket. Heather bólintott, becsukta a jegyzettömbjét, és megkérdezte: Beadhatom a telefonokat? Csak Austin Piersont. Townsend egy pillanatig hallgatott. Azonnal kapcsolja, amint telefonál. Heather sarkon fordult és kiment. Townsend pördült egyet a forgószékben, s kibámult az ablakon. Megpróbált visszaemlékezni rá, mit mondott neki a pénzügyi tanácsadó, aki Honoluluból visszafelé fölhívta a magánrepülőgépen. Most jövök Piersontól mondta a hölgy. Több mint egy óráig tartott, mégse tudott dönteni, mire eljöttem. Nem tudott dönteni? Nem. A végső döntés előtt ki kell kérnie a bank pénzügyi bizottságának véleményét is. De hiszen fölsorakozott mögém az összes többi bank, akkor most Pierson hogyhogy nem képes Lehet, hogy ő is megteszi, nagy a valószínűsége. De ne feledje, ő egy kicsi ohiói bank elnöke. Nem érdekli, hogyan dönt a többi bank. És magának olyan rossz volt a sajtója az elmúlt hetekben, hogy Piersont csak egyvalami izgatja. Mi? Hogy fedezze magát hátulról mondta a hölgy. De hát nem érti, hogy visszalép az összes többi bank, ha ő nem fogadja el az átfogó tervet? Dehogynem, csak amikor ezt mondtam neki, vállvonogatva azt válaszolta: Ez esetben vállalnom kell a kockázatot a többiekkel együtt. Townsend elkáromkodta magát, mire E. B. hozzátette: Azért egyvalamit megígért. Mit? Hogy amint dönt a bizottság, azonnal telefonál. Milyen nagylelkű! Na és ha ellenem döntenek, akkor mi a teendő? Tegye közzé a sajtónyilatkozatot, ahogy megállapodtunk mondta E. B. Townsendot hányinger kerülgette. És semmi más megoldás nem létezik? Nem, semmi felelte határozottan Ms. Beresford. Most csak üljön szépen, és várja Pierson hívását. Nekem meg rohannom kell, ha el akarom kapni a következő gépet New Yorkba. Dél körül ott leszek. Townsend tovább tűnődött a hallottakon, s föl-alá járkált a szobában. A kandalló fölötti tükörben megigazította a nyakkendőjét nem volt ideje átöltözni azóta, hogy leszállt a gépről, s ez meg is látszott rajta. Életében először nem tudott másra gondolni, mint hogy idősebbnek látszik a hatvanhárom événél. Hát csoda azok után, amiken E. B. közreműködése folytán az elmúlt hat hétben keresztülment? Persze ő ismeri el a legkészségesebben, hogy ha valamivel előbb kéri ki a hölgy tanácsát, akkor most nem függene a sorsa egy vacak kis ohiói bank elnökének telefonjától.

11 Townsend a készüléket bűvölte: szólaljon már meg. Semmi. Mégsem fogott bele a titkárnő által hátrahagyott levélhalmaz aláírásába. Gondolatait az szakította meg, amikor Heather visszajött, s átadott neki egy papírlapot. Nevek voltak rajta, ábécérendben. Gondoltam, hasznos lesz mondta Heather. Huszonöt éve dolgozott Townsendnál, tudta, nem olyan fából faragták, hogy tétlenül üljön és kivárjon. Townsend szokatlanul lassan húzta végig az ujját a nevek mellett. Egyik sem jelentett számára semmit se. Három név mellett csillag szerepelt, ami azt jelzi, hogy valaha a Global Corp alkalmazásában álltak. Ma egyébként a cégnek összesen harminchétezer alkalmazottja van, ebből harminchatezerrel sose találkozott. Hárman viszont, akik pályájuk valamely pontján neki dolgoztak, most a Cleveland Sentinel szerkesztőségének tagjai. Townsend azt se tudta, hogy létezik ilyen újság; tény viszont, hogy Cleveland Ohio állam legfontosabb városa. Kié a Sentinel? kérdezte abban a reményben, hátha tud valami nyomást gyakorolni rá. Richard Armstrongé felelte Heather minden további nélkül. Már csak ez hiányzott. Az a helyzet, hogy Cleveland körül százmérföldes körzetben egyetlen lap sincs a maga tulajdonában folytatta a titkárnő. Csak egy rádió a várostól délre, az is csak countryzenét nyom. E pillanatban Townsend szívesen elcserélte volna a New York Start a Cleveland Sentinellel. Megint a három megjelölt névre pillantott, de még mindig nem jutott eszébe róluk semmi. Fölnézett Heatherre. Van köztük olyan, aki még szeret engem? kérdezte, s megpróbált magára erőltetni egy mosolyt. Hát, Barbara Bennett nem, az biztos felelte Heather. Ő most a Sentinel divatrovatának vezetője. Akkor rúgták ki a seattle-i helyi laptól, amikor maga átvette. Pert indított jogtalan elbocsátás miatt, s azt állította, olyasvalakit vettek föl helyette, akinek viszonya volt a főszerkesztővel. A végén kénytelenek voltunk peren kívül megegyezni vele. Az előzetes tárgyalások során azt mondta magáról: pornógyáros, akit egyvalami érdekel csak: a mellbőség. Maga meg utasítást adott, hogy soha egyetlen újságjához se kerüljön vissza. Townsend tudta, az ilyen nevek listája történetesen ezernél is többre rúg. Ezek mindegyike kéjjel mártaná a tollát a vérébe, ha a holnapi első kiadásba fogalmazhatná róla a nekrológot. Ki az a Mark Kendall? kérdezte. Főmunkatárs a bűnügyi rovatnál. mondta Heather. Néhány hónapig a New York Star-nál dolgozott, de semmi nyoma, hogy érintkeztek volna egymással. Townsend tekintete megállt egy másik ismeretlen névnél, s várta, hogy Heather szállítsa az adatokat. Tudta, hogy titkárnője a legjobbat szokta hagyni utolsónak: még ő is szerette érezni, hogy képes befolyásolni a főnökét. Malcolm McCreedy. Rovatvezető a Sentinelnél, a nagyriportokat gondozza és 84 között nálunk dolgozott, a Melbourne Couriernál. Akkortájt mindenkit azzal traktált a szerkesztőségben, hogy maga meg ő ősidőktől fogva ivócimborák. Kirúgták, mert mindig késve adta le a cikkeket. A hírek szerint a lapindító értekezlet után azonnal a skót whiskyre irányult az érdeklődése, ebéd után viszont már mindenkire kiterjedt, aki szoknyát visel. Állításaival szemben semmi bizonyítékot nem találtam, hogy valóban találkoztak volna. Townsend csak bámult, milyen sok adatot tudott összeszedni Heather ilyen rövid idő alatt. Persze azzal is tisztában volt, hogy ennyi évi titkárnősködés után majdnem olyan jó kapcsolatokkal rendelkezik, mint ő.

12 McCreedy kétszer nősült folytatta Heather. Mindkettő válással végződött. Az első házasságából két gyereke van: Jill huszonhét éves, Alan huszonnégy. Alan a cégnél dolgozik, a Dallas Comet apróhirdetés-rovatánál. Ennél jobbat kívánni se lehetne mondta Townsend. McCreedy a mi emberünk. Nemsokára telefont kap rég nem látott komájától. Heather elmosolyodott. Máris hívom. Reméljük, nincs elázva. Townsend bólintott, Heather pedig visszament a szobájába. És a sajtócézár, 297 lap tulajdonosa, melyeket szerte a világon több mint egymilliárd ember olvas, arra várt, hogy bekapcsolják egy alig harmincötezres példányszámú, ohiói helyi lap rovatvezetőjéhez. Fölállt, körbejárt az irodában, fogalmazta a kérdéseket, melyeket föl kellett tennie McCreedynek, s latolgatta sorrendjüket. Közben a falakra akasztott, bekeretezett lappéldányokra esett a tekintete: ezek tartalmazták a leghíresebb címlapsztorikat. New York Star, november 23.: Dallasban meggyilkolták Kennedyt. The Continent, július 30.: Károly és Diana esküvői fényképe alatt: Holtomiglanholtodiglan. The Globe, május 17.: Richard Branson elvette a szüzességemet, állítja Virgin. Townsend félmillió dollárt is megadott volna, ha láthatná a holnapi címlapokat. Az íróasztalon harsányan megcsörrent a telefon. Townsend gyorsan visszaült, és fölkapta a kagylót. Malcolm McCreedy az egyesen mondta Heather, s kapcsolta. Amint Townsend meghallotta a kattanást, beleszólt: Malcolm, te vagy az? Én bizony, Mr. Townsend szólt egy meglepett hang, hamisítatlan ausztrál akcentussal. Rég nem láttalak, Malcolm. Nagyon is régen, ez az igazság. Hogy vagy? Jól, Keith. Jól vagyok érkezett a válasz valamivel magabiztosabban. És a gyerekek? kérdezte Townsend, Heather odakészített cetlijére pillantva. Jill és Alan, ugye? És ugye, Alan a cégnél dolgozik Dallasban? Olyan hosszú szünet következett, hogy Townsend már azt hitte, megszakadt a vonal. Végre McCreedy megszólalt: Így van, Keith. Köszönöm, ők is jól megvannak. És a tieid? A jelek szerint nem jutott eszébe, hányan vannak és hogy hívják őket. Köszönöm, Malcolm, nagyon jól megvannak mondta Townsend, szándékosan visszhangozva Malcolmot. Na és hogy tetszik Cleveland? Minden oké mondta McCreedy. De azért nem bánnám, ha visszamehetnék Ozba. Istenem, ha szombat délutánonként megint járhatnék a Tigers meccseire! Nahát, én többek között épp ilyen ügyben kereslek mondta Townsend. Először viszont szükségem lenne egy kis tanácsra. Ha tudok segíteni, Keith, bármiben. Rám mindig számíthatsz mondta McCreedy. De azért jobb, ha becsukom az irodám ajtaját tette hozzá, miután megbizonyosodott, hogy a teremben minden második újságíró tisztában van a hívó fél személyazonosságával. Townsend türelmetlenül várt. Itt vagyok, Keith. Miben állhatok szolgálatodra? kérdezte a kissé elfulladt hang. Mond neked valamit ez a név, hogy Austin Pierson? Újabb hosszú szünet következett. Valami pénzügyes nagykutya, nem? Úgy emlékszem, az egyik banknak a vezére, de lehet, hogy biztosítónak. Maradj egy percet, megnézem, mi van róla a komputeren. Townsend megint várt egy sort, közben az járt az eszében, hogy ha az apja tett volna föl ilyen kérdést negyven évvel ezelőtt, órákig, vagy tán napokig is várnia kellett volna a válaszra.

13 Megvan szólt a telefonba a clevelandi hang néhány másodperccel később. Most már tudom, honnét olyan ismerős a neve. Négy évvel ezelőtt hoztunk egy riportot vele, akkor vette át a Manufacturers Cleveland elnökségét. Mit tudsz róla? kérdezte Townsend. Úgy döntött, eleget pocsékolta az időt banalitásokkal. Nem sokat válaszolta McCreedy a képernyőt böngészve, s újabb billentyűket nyomott meg. A jelek szerint az állampolgárok gyöngye. Alulról kezdte a bankszakmát, a helyi Rotary Klub pénztárnoka, metodista világi szónok, harmincegy éve ugyanaz a nő a felesége. Három gyerek, mind itt lakik a városban. Nem tudsz valamit a gyerekeiről? McCreedy újabb billentyűket nyomott meg. De. Az egyik biológiát tanít a helyi gimnáziumban. A másik ápolónő a városi kórházban, a legfiatalabbat meg épp most vették föl az állam első számú ügyvédi irodájába. Ha Austin Pierson úrral akarsz üzletelni, Keith, örömmel közlöm, hogy minden jel szerint feddhetetlen. Townsend egyáltalán nem volt elragadtatva. Szóval semmi sincs a múltjában, amivel Tudomásom szerint semmi, Keith mondta McCreedy. Gyorsan átfutotta öt éve készült jegyzeteit, hátha talál valami kis falatot volt főnökének. Á, most már visszajött az egész. Fösvény, mint az egyszeri farmer, aki a bika alatt is borját keres. Nem volt hajlandó interjút adni munkaidőben. S tudod, mit kaptam a fáradságért, mikor este elmentem a házába? Egy pohár vizezett ananászlevet. Townsend úgy látta, Piersonnal is, McCreedyvel is zsákutcába jutott, nincs értelme a további beszélgetésnek. Köszönöm, Malcolm mondta. Sokat segítettél. Ha megtudsz még valamit Piersonról, hívj föl. Már épp le akarta tenni a telefont, mikor a volt alkalmazott megkérdezte: És mi az a másik, amiről beszélni akartál? Tudod, Keith, kezdtem remélni, hogy adódik valami Ozban, talán épp a Couriernél. Elhallgatott. Azt akarom mondani, Keith, hogy még kevesebbért is elmennék, ha megint neked dolgozhatnék. Ezt nem felejtem el mondta Townsend. Nyugodj meg, Malcolm, ha bármi fölmerül, egyenest hozzád fordulok megint. Letette a kagylót, s pontosan tudta, hogy erről az emberről életében nem hall még egyszer. McCreedy nem tudott neki mást szállítani, csak azt, hogy Mr. Austin Pierson az erény mintaképe nem éppen az a kategória, mellyel Townsendnak gyakran lenne dolga, és járatos lenne a kezelésében. Most is, mint mindig, E. B.-nek lett igaza. Nem tud mit tenni, csak ülni és várni. Hátradőlt, fölhúzta egyik lábát a másik alá. Az óra tizenegy óra tizenkét percet mutatott Clevelandben, négy óra tizenkettőt Londonban, három óra tizenkettőt Sidneyben. Este hatra valószínűleg már a saját újságjainak címoldalát sem tudja befolyásolni, nemhogy Richard Armstrongéit. Megint csöngött a telefon tán nem McCreedy talált valami érdekeset Austin Piersonról? Townsend meg volt győződve róla, hogy nincs ember, kinek ne lenne legalább egyetlen picike kis piszkos rejtegetnivalója, amiről nem szeretné, ha kiderülne. Fölkapta a telefont. Az egyesen az Egyesült Államok elnöke mondta Heather. A kettesen meg egy Austin Pierson nevű úr Clevelandból. Melyiket adjam először?

14 ELSŐ KIADÁS Születés, házasság, halál THE TIMES július 6. 3 Működik a kommunista gépezet Rutén zsidónak születni jár ugyan némi előnnyel, de annál több hátránnyal, és sok időnek kellett eltelnie, míg Lubji Hoch az előnyökbe is belekóstolhatott. Lubji a cseh-román-lengyel határra telepedett városka, Douski egy kicsi kőházában született. A pontos dátum felől sosem tudott megbizonyosodni, mivel a család nem vezetett följegyzéseket. Annyi bizonyos, hogy nagyjából egy évvel volt fiatalabb a bátyjánál, s egy évvel idősebb a húgánál. Anyja a karjába vette az újszülöttet, és rámosolygott. Tökéletes volt mindene, egészen a jobb lapocka alatti élénkvörös anyajegyig az apjától örökölte. A házacska Lubji rabbi nagybátyjáé volt. A rabbi annak idején nemegyszer könyörgött Zeltának, ne menjen hozzá Sergei Hochhoz, a helybéli marhakereskedő fiához. A lány azonban nem merte bevallani neki, hogy terhes Sergeitől. És bár óhaja ellenére cselekedett, a rabbi a kis házat az ifjú párnak adta esküvői ajándék gyanánt. Lubji világrajövetelekor a négy helyiség már zsúfolva volt, s mire megtanult járni, öccse meg húga is született. Az apából nem sokat látott a család. Pitymallatkor elment hazulról, és sötétedésig elő sem keveredett. Megy a dolga után magyarázta Lubji anyja. És mi a dolga? kérdezte Lubji. Ellátja a marhákat, amiket a nagyapád hagyott rá. Anyjára igazán nem lehetett ráfogni, hogy azt a pár tehenet meg borjút csordának állítja be. És hol dolgozik apa? kérdezte Lubji. A mezőn, a város túlsó végében. És mi az a város? kérdezte Lubji. Anyja türelmesen válaszolgatott, míg csak Lubji el nem szenderedett az ölében. A rabbi sose beszélt neki az apjáról, azt viszont sokszor mondogatta, hogy anyjának fiatalkorában számos csodálója volt, mert nemcsak a legszebb, hanem a legokosabb lánynak is tartották az egész városban. Aki így indul az életben, abból legalábbis tanítónő kellett volna váljon, mondta neki a rabbi de hát most már csak az egyre szaporodó családdal tudja megosztani a tudását. Ám összes gyereke közül egyedül Lubji bizonyult fogékonynak e törekvésre. Ült az anyja szoknyáján, itta a szavait, s megjegyzett minden választ, amit a kérdéseire kapott. Ahogy teltek-múltak az évek, a rabbi fölfigyelt Lubji fejlődésére, ugyanakkor nyugtalanul leste, vajon a fiú tulajdonságaiban a család melyik ága kerekedik fölül. Aggodalmai akkor törtek ki először, amikor a fiúcska mászni kezdett, és fölfedezte a bejárati ajtót. Attól fogva ugyanis már nem a tűzhelyhez kötött anyjára figyelt, hanem az apját leste, hova indul reggelente. Amint állni tudott, az ajtókilincs után nyúlkált, és attól a pillanattól fogva, hogy megtanult járni, ki is lépett a házból bele a nagyvilágba, ahol apja létezett. Hetekig megelégedett azzal,

15 hogy apja kézen fogja, s végigmennek az alvó város macskaköves utcáin, ki a mezőre, ahol papa legeltet. Lubji viszont hamar beleunt a tehenekbe: ezek csak ácsorognak, várják a fejést, aztán leborjaznak. Meg akarta tudni, mi folyik a városban, mely áthaladtukkor épp csak ébredezett. Douskit városnak nevezni voltaképp túlzás, hisz mindössze néhány utcából áll. Volt benne egy-két bolt, egy kocsma, egy pici zsinagóga ide vitte anyja a családot szombat reggelente meg egy városháza, ahová sose lépett be. Lubji szemében azonban ez volt a világ közepe. Egyik reggel az apja se szó, se beszéd, kötelet vetett két tehén nyakába, és visszaindult velük a városba. Lubji boldogan ügetett a nyomában, s kérdésekkel nyaggatta, vajon mit akar kezdeni a tehenekkel. De apjától nem mindig szokott választ kapni a kérdésekre, s ha igen, se mindig értelmeset nem úgy, mint anyjától. Lubji abbahagyta a kérdezősködést, mert mindig csak azt a választ kapta: Majd meglátod. Mire a város szélére értek, a marhákat már át is csalogatták az utcákon, a vásártér irányába. Apja hirtelen megállt egy zsúfoltnak aligha nevezhető részen. Lubji úgy döntött, semmi értelme, hogy megkérdje, minek választotta épp ezt a sarkot, mivel tudta, úgysem kap választ. Apa és fia csak állt csöndben. Beletellett jó kis idő, mire érdeklődő érkezett. Lubji lenyűgözve figyelte, ki hogyan járja körbe az állatokat. Egyesek megböködték őket, mások meg csak sose hallott nyelveken fejezték ki véleményüket az értéküket illetően. Ráébredt, mekkora hátrányt jelent apjának, hogy a három ország határára települt városkában egyetlen nyelvet beszél csak, és az ösztövér jószágot vizslató emberek többségének véleményét értetlenül hallgatja. Aztán apja kapott egy ajánlatot az egyetlen nyelven, melyet értett, s rögtön el is fogadta, nem próbált alkudozni. Több színes papiros gazdát cserélt, végül a tehenek is. Apja meg a piacra vonult, ott vett egy zsák búzát, egy rekesz krumplit, valamennyi gefilte halat, különféle ruhadarabokat, egy pár, suszterért kiáltó használt cipőt, ezt-azt, például szánkót meg egy nagy rézcsatot, melyről úgy gondolta, elkel a családban. Lubjinak föltűnt, hogy a vásárosokkal mindenki alkudozik, csak a papa adja meg nekik a kért összeget minden további nélkül, s ezt igen furcsállotta. Hazafelé menet apja betért a városka egyetlen kocsmájába, Lubjit meg kint hagyta az udvaron ücsörögve, hogy őrizze a portékát. A nap már eltűnt a városháza mögött, mire apja számos butélia sligovica elfogyasztása után dülöngélve előbukkant a kocsmából, s boldogan hagyta, hogy Lubji egyik kezével a holmival teli szánnal küszködjön, a másikkal meg őt gardírozza. Amikor anyja ajtót nyitott nekik, papa betántorgott, s lerogyott a matracra. Pillanatok múlva hortyogott. Lubji segített anyjának becipelni a vásárlást. De akárhogy dicsérte is a portékát, anyja láthatólag elégedetlen volt egész évi munkájuknak ilyen eredményével. Elrendezte, mi hova kerüljön, közben sűrűn csóválta a fejét. A zsák gabonát odaállították a konyha sarkába, a krumpli a rekeszben maradt, a hal az ablakba került. Ezután Zelta szemügyre vette a ruhákat: melyik kinek lesz jó. A cipő az ajtó mellé került: szükség szerint hordják majd. Utoljára a csatot rakta el, egy kis kartondobozba, s Lubji megfigyelte, hogy az apja felőli oldalon, az ágy alatt, egy kilazított padlódeszka alá rejti. Éjszaka, míg a család aludt, Lubji eldöntötte: ez volt az utolsó alkalom, hogy apjával tartott a mezőre. Másnap reggel, mikor papa fölkelt, Lubji belebújt az ajtó mellett hagyott cipőbe, bár lötyögött a lábán. Az apja után indult, de csak a város széléig követte, ott elbújt egy fa mögé. Megvárta, míg a papa eltűnik az meg vissza se nézett, követi-e a kis trónörökös vagy sem.

16 A fiú sarkon fordult, s visszaszaladt a piacra. Ott töltötte az egész napot, mászkált a bódék közt, ismerkedett a kínálattal. Itt zöldséget meg gyümölcsöt árultak, amott bútort vagy a háztartás kellékeit. És majd mindenki hajlandó volt kereskedni mindennel, ami csak egy kis haszonnal is kecsegtetett. Lubji élvezettel figyelte a kereskedők fogásait az alkudozásnál: egyesek hőzöngtek a vásárlók előtt, mások hízelegtek, a portéka eredetét illetően meg jóformán mindenki hazudott. Még inkább lenyűgözte Lubjit a sokféle nyelv, amit hallott. Hamar fölfogta, hogy a vásárlók legnagyobb része úgy jár, mint apja: rossz üzletet köt. Délután még feszültebben figyelt, akkorra már megértett néhány szót a számára ismeretlen nyelveken is. Este, mikor hazaért, száz meg száz kérdéssel árasztotta el az anyját, s most először tapasztalta meg, hogy néhányukra még ő sem tud válaszolni. Egy újabb, felelet nélkül maradt kérdésére csak ennyit mondott a mama: Ideje, hogy iskolába adjalak, kicsikém. Csak az volt a bökkenő, hogy Douskiban az ilyen piciket sehol se fogadták be az iskolába. Zelta úgy döntött, az első adandó alkalommal megtanácskozza a dolgot a nagybácsikájával. Hiszen akinek ennyi esze van, mint az ő fiacskájának, abból még rabbi is lehet! Másnap reggel Lubji meg se várta, míg apja mocorogni kezd, hanem belebújt az egyetlen pár cipőbe, és csöndben, nehogy fölkeltse a többi gyereket, kilopakodott a házból. Kirohant a piacra, s megint ott tekergett a bódék között; figyelte, hogyan rakosgatják ki az árusok a portékájukat. Hallgatta az alkudozást, s egyre többet értett a szavukból. Kezdte fölfogni, mire célzott az anyja, mikor azt mondta, hogy istenadta tehetsége van a kereskedéshez. Lubji ámulva nézte, hogy az egyik árus csirkét ad tizenkét gyertyáért, a másik meg két zsák krumpliért megválik egy sublóttól. Arrébb kecskét kínáltak kopottas szőnyegért, és egy szekérderék fa cserélt gazdát egy matrac ellenében. Ó, ha ő is tudna ilyen matracot vásárolni hisz ez szélesebb meg vastagabb annál, amin az egész család alszik. Minden reggel kiment a piacra. Megtanulta, hogy az alku sikere nem az eladandó áru minőségétől függ, hanem attól, mennyire tudja az árus meggyőzni a vevőt, hogy szüksége van rá. Napok sem teltek bele, fölismerte, mennyivel jobban öltözködnek azok, akik a színes bankjegyekkel foglalkoznak, sőt a jó üzletkötéseknél kétségkívül sokkal jobb pozícióban vannak. Amikor apja úgy döntött, ismét eljött az ideje, hogy a vásárba hajtson két tehenet, a hatéves fiúcska ragaszkodott hozzá, hogy ő alkudozzon. Aznap este is az újdonsült kereskedő vezette haza apját. Csakhogy mikor az részegen ledőlt a matracra, anyja csak állt elképedve, mi mindent hozott haza a fia. Jó óráig tartott, míg anyja Lubji segítségével szétosztotta a portékát a családban, s azt meg el sem árulta neki a fiú, hogy még maradt egy színes papírdarabkája, amin tízes szám áll. Meg akarta tudni, mit kap érte. Másnap reggel Lubji nem ment egyenest a piacra. Először a Schull utca felé vette útját, mert meg akarta tudni, mit árulnak azokban a boltokban, melyeket anyja nagybácsikája időnként fölkeresett. Megállt a pék, a hentes, a fazekas meg a ruhabolt előtt, aztán az ékszerész, Lekski úr boltjánál posztolt egyedül az ő neve volt aranybetűkkel fölfestve az ajtó fölé. Bámulta a kirakat közepére rakott melldíszt. Szebb, mint amit anyja évente egyszer, az új év ünnepén szokott fölvenni, s amiről azt mondta, családi örökség. Este odaállt a tűzhelyhez anyja mellé, aki a vacsorát főzte. Elmesélte neki, hogy a boltok ugyanolyanok, mint az árusok bódéi, csak épp házakban vannak, az utca felé meg kirakatuk nyílik, s amikor odadugta az orrát az üveghez, látta, hogy odabent majdnem mindegyik vevő papírszeletkékkel vásárol, és nem alkudozik a boltossal. Másnap Lubji visszament a Schull utcába. Elővette a papírszeletkét, s egy darabig tanulmányozta. Fogalma se volt róla, ki mit adna neki cserébe. Legalább egy óráig bámult a kirakatüvegen át, aztán nagy magabiztosan bement a péküzletbe, és odaadta a bankjegyet a pult mögött álló

17 embernek. Az elvette, s megvonta a vállát. Lubji reménykedve bökött egy cipóra a pék mögötti polcon, s meg is kapta. A művelet megelégedéssel töltötte el, megfordult, hogy távozzék, ám a boltos utánakiabált: Ne feledd itt a visszajárót! Lubji visszafordult, nem tudta, mire céloz a pék. Aztán látta, hogy belerakja a bankjegyet egy pléhdobozba, kivesz belőle néhány érmét, s a markába nyomja. Odakint az utcán a hatéves gyerek nagy figyelemmel tanulmányozta az érméket. Egyik oldalukon számokat látott, a másikon meg egy ismeretlen férfi arcmását. Lubji fölbátorodott a tranzakción, és továbbment a fazekashoz. Itt az érmek feléért vásárolt egy tálat; remélte, anyja hasznát veszi majd. A következő állomás Lekski úr ékszerboltja volt. Tekintete a kirakat közepén díszelgő szép brosson nyugodott meg. Benyomta az ajtót, odament a pulthoz, és szembe találta magát egy öltönyös-nyakkendős öregúrral. Neked meg mi kéne, kisfiam? kérdezte Lekski úr a pulton áthajolva. Meg akarom vásárolni azt a brossot a mamámnak mondta Lubji a kirakatra bökve, s reménykedett, hogy meggyőzőnek hangzik. Kinyitotta a tenyerét, melyben ott lapult a reggeli bevásárlásból megmaradt, utolsó három pénzdarab. Az öreg nem nevette ki, hanem szépen megmagyarázta neki, hogy sokkal több érmére van szüksége, ha a brossot akarja megvenni. Lubji pirulva markolta föl a pénzét, és gyorsan ki akart menni. Gyere vissza holnap szólt utána az öreg. Majdcsak találunk neked valamit. Lubji elvörösödött, kirohant az utcára, és vissza se nézett. Aznap éjjel nem jött álom a szemére. Újra meg újra elmondta magában a Lekski úrtól hallottakat. Másnap reggel pedig ott várt már jó darabig a bolt előtt, mire az öregúr megjött és kinyitott. Lekski úr iskolájában az első lecke úgy hangzott, hogy akik ékszert tudnak vásárolni, azok nem korán kelő emberek. Az öregúrnak, aki a városka egyik elöljárója volt, annyira megtetszett a talpraesett hatéves gyerek, aki pár vacak pénzdarabbal beállít egy üzletbe, hogy az elkövetkező hetekben hajlandó volt a marhakereskedő fiából áradó kérdészuhatag megválaszolására. Nem telt bele sok idő, Lubji délutánonként rendszeresen betért pár percre a boltba. De mikor az öregúr kiszolgált valakit, mindig odakint várt. Csak akkor masírozott be, amikor a vevő már elment. Akkor odaállt a pulthoz, és szájából záporoztak az előző este kigondolt kérdések. Lekski úr elégedetten állapította meg, hogy Lubji soha nem kérdezi ugyanazt kétszer, és ha vevő lép be, gyorsan a sarokba vonul, és az újságba bújik. Forgatta ugyan a lapokat, ám az ékszerész nem tudta megállapítani, vajon olvassa-e, vagy csak a képeket nézegeti. Egy este, amikor Lekski úr bezárt, hátravitte Lubjit a bolt mögé, és megmutatta neki az automobilját. Lubjinak elkerekedett a szeme, mikor megtudta, hogy ez a csodálatos szerkezet magától mozog, nem kell elébe lovat fogni. De hiszen lába sincsen! kiáltott föl hitetlenkedve. Kinyitotta az ajtaját, s bekászálódott Lekski úr mellé. Az öregúr elfordította az indítógombot, s ekkor Lubjit egyszerre fogta el hányinger meg félelem. S mégis, bár alig tudott kikukucskálni a műszerfal fölött, pillanatokon belül legszívesebben már helyet is cserélt volna Lekskivel. Lekski úr megkocsikáztatta Lubjit a városban, s a házuk előtt tette ki. A gyerek azonmód berohant a konyhába, és odakiáltotta az anyjának: Egyszer nekem is lesz autóm. Zelta megmosolyogta, s nem mondta, hogy még a rabbinak is csak biciklije van. Tovább szoptatta a legkisebbik gyereket, s közben fogadkozott, ez az utolsó. Az új jövevény miatt Lubji már nem fért föl a matracra a testvérei mellé. Az utóbbi időben meg kellett elégednie a rabbi régi újságjaival, ezeket terítették neki szét a sutban fekhely gyanánt. Amint besötétedett, megindult a harc a gyerekek közt a matrac helyeiért: a Hoch család nem tehette meg, hogy csekélyke gyertyakészletét a nap meghosszabbítására pazarolja. Lubji

18 éjszakánként a tűzhelyen fekve Lekski úr automobilján jártatta az eszét, s próbálgatta, hogyan bizonyítsa be, hogy anyjának nincs igaza. Aztán eszébe jutott a bross, amit anyja csak a zsidó újév ünnepén szokott föltűzni. Számolásba fogott az ujjain, s kiszámította, hogy még hat hétig várnia kell a tervvel, amit fontolgat egy ideje. Lubji az új év előtti éjszaka nagy részét ébren töltötte. Attól fogva, hogy anyja felöltözött, le nem vette a szemét róla jobban mondva, a brossról. Az istentisztelet után, a zsinagógából kilépve Zelta meglepődve tapasztalta, hogy hazafele menet Lubji a kezébe kapaszkodik hároméves kora óta nem esett meg ilyesmi. Amikor hazaértek, Lubji törökülésben letelepedett a tűzhely sarkába, s figyelte, hogyan kapcsolja ki anyja a picike ékszert s szedi le a ruhájáról. Zelta egy pillanatra az örökségre bámult, aztán letérdelt, fölemelte az egyik matrac melletti padlódeszkát, s nagy gonddal visszarakta a deszka alá, a régi dobozba. Lubji olyan csöndben bámult, hogy anyja fölfigyelt, s megkérdezte, nincs-e valami baja. Semmi bajom, mama felelte Lubji. Csak itt az új év, s azon gondolkodom, mit kezdjek magammal. Anyja elmosolyodott; még mindig éltette a remény, hogy ebből a gyerekből rabbi lesz. Lubji csak ült szótlanul, és a doboz problémáján gondolkodott. Nem érzett bűntudatot, hogy olyasmire készül, amit anyja bűnnek szokott nevezni, mivel meggyőzte magát, hogy még év vége előtt mindent visszarak, senki nem tud meg semmit. Aznap éjszaka, amikor a család minden tagja nyugovóra tért a matracon, Lubji is összekuporodott a sutban, és úgy tett, mintha aludna, míg meg nem győződött róla, hogy a többiek elszenderedtek. Hatan zsúfolódtak össze, kettő fejtől, kettő lábtól, az anyja meg az apja a két végén, s tudta, hogy az álom kivételes állapot a nyugtalan testeknek, ritkán tart néhány pillanatnál hosszabban. Amikor megbizonyosodott, hogy senki sincs ébren, óvatosan, a fal mentén megkerülte a matracot. Apja olyan zengzetesen horkolt, hogy Lubji attól félt, bármikor fölébred valamelyik testvére, és meglátja. Lélegzet-visszafojtva tapogatta a padlódeszkákat, kereste, melyik jár ki. A másodpercek már percekbe váltottak, mire az egyik deszka végre megmozdult kicsit. Lubji lenyomta az egyik végét az egyik kezével, így lassan fölfele tudta fordítani a másikkal. Benyúlt a lyukba, s érezte, hozzáér valaminek a széléhez. Megfogta, s lassan kihúzta a papírdobozt, aztán visszaengedte a deszkát a helyére. Mozdulatlanul várt, bizonyos akart lenni, hogy senki se vette észre, mit csinál. Egyik öccse forgolódott álmában, húgai nyöszörögve követték a mozdulatát. Lubji kihasználta a csöndes felfordulást, visszalopakodott a fal mentén, s csak az ajtónál állt meg. Fölkapaszkodott a térdelő helyzetből, s a kilincs után tapogatózott. Izzadt a tenyere, mire megtalálta, s lassan lenyomta. Azelőtt észre se vette, milyen nyikorgós az öreg rugó. Lélegzetét visszafojtva lépett ki a házból, és becsukta maga mögött az ajtót. Magához szorította a kartondobozt, s megiramodott, minél messzebbre a háztól. Nem nézett hátra, de ha megteszi, meglátta volna anyja bácsikáját, aki a velük szomszédos, nagyobb házból figyelte. Ettől féltem motyogta a rabbi. Az apja családjára ütött. Látótávolságon kívül kerülve Lubji végre először pislogott bele a dobozba, ám a holdvilágnál sem tudta kivenni tartalmát. Továbbment, mert attól félt, meglátja valaki. A város központjába érve izgatottan és remegve leült a vizet nem látott szökőkút lépcsőjére. De percekbe tellett, mire világosan ki tudta venni a dobozkába rejtett kincseket. Két rézcsatot talált benne, különféle gombokat, köztük egy nagy fénylőt meg egy régi pénzérmét, melyen egy cár feje volt. A doboz sarkában pedig ott lapult a legcsábítóbb kincs: a kicsi, kerek, ezüst melltű, körös-körbe kirakva kicsi kövekkel, melyek megcsillantak a kora reggeli napfényben.

19 Amikor a városháza órája hatot ütött, Lubji a hóna alá fogta a dobozt, és a piac felé vette útját. Az árusok közé érve leült két bódé között, és mindent kiszedett a dobozból. Aztán lefele fordította, és minden tárgyat kirakott a sima, szürke lapra. A melltűt a legfeltűnőbb helyre, középre rakta. Alighogy elkészült, már meg is állt előtte egy ember, vállán nagy zsák krumpli, és a portékát vizslatta. Ezért mit kérsz? kérdezte a férfi csehül, és a nagy, fényes gombra mutatott. A fiúnak eszébe jutott, hogy Lekski úr sose válaszolt kérdésre, hanem visszakérdezett. Mit tud adni érte? kérdezte az ember anyanyelvén. A gazda leengedte a zsákot a válláról. Hat szem krumplit mondta. Lubji a fejét rázta. Ilyen értékes holmiért legalább tizenkettő jár mondta, és föltartotta a gombot a napfényben, hogy a vevő jobban láthassa. A gazda mogorva képet vágott. Kilenc bökte ki. Nem felelte Lubji határozott hangon. Ne feledje, nálam az első ár az utolsó ár. S remélte, úgy hangzik, mint Lekski úr, mikor nehéz ügyféllel tárgyal. A gazda megrázta a fejét, vállára vette a zsák krumplit, azzal elballagott a városközpont felé. Lubji azon gondolkodott, rosszul tette-e, hogy nem fogadta el a kilenc krumplit. Szitkozódott, aztán újrarendezte a portékát a doboz tetején, hogy jobban érvényesüljenek, és a melltűt a közepén hagyta. Mennyit kérsz ezért? kérdezte egy újabb vevő, és a melltűre mutatott. Mije van cserébe? kérdezte Lubji, ezúttal magyarra váltva. A legfinomabb búzámból egy zsákkal mondta a gazda, és levett egyet a zsákokkal megrakott szamárról, s Lubji elé lökte. És mire kell a tű? kérdezte Lubji, eszébe idézve Lekski úr egy másik fogását. Holnap van a feleségem születésnapja magyarázta a gazda. Már tavaly is elfelejtettem neki ajándékot venni. Elcserélem ezt a szép örökséget, ami a családom tulajdona volt nemzedékeken keresztül mondta Lubji, és a magasba tartotta a tűt, hogy a gazda jobban lássa. Cserébe azt a gyűrűt kérem az ujjáról De az arany ám nevetett a gazda. A te melltűd meg csak ezüst. meg a zsák búzát mondta Lubji, mint aki nem tudta befejezni a mondatot. Nem vagy te eszednél felelt a gazda. Ezt a tűt valaha egy igen előkelő nemesasszony viselte, akire aztán nehéz idők jöttek. Föl kell tehát tennem a kérdést: vajon nem érdemli meg az az asszony, aki gyerekeket szült magának? Lubjinak ugyan fogalma se volt, van-e gyereke a gazdának, vagy sincs, de folytatta: Vagy ebben az évben is megfeledkezik róla? A magyar gazda csendben gondolkodott a gyermek szavain. Lubji visszarakta középre a melltűt, és bámulta, a gyűrűre rá se nézett. A gyűrűt nem bánom mondta végül a gazda, de búzát nem adok hozzá. Lubji összeráncolta a homlokát, úgy tett, mintha gondolkodna az ajánlaton. Fölkapta a tűt, megint megnézte a napfényben. Hát jó mondta végül sóhajtva. De csak mivel születésnapja van a feleségének. Lekski úr arra tanította, hogy mindig hagyja, hadd érezze a vevő, ő nyeri az alkudozást. A gazda gyorsan levette a vastag gyűrűt az ujjáról, és elvette a melltűt. Alighogy lezajlott a vásár, visszatért Lubji első vevője egy nagy ásóval. Félig telt krumpliszsákját ledobta a fiú elé. Meggondoltam magam mondta csehül. Megadom a tizenkét szem krumplit a gombért. Lubji a fejét rázta.

20 Most már tizenötöt kérek érte mondta, és föl se nézett. De hiszen az imént még tizenkettőt mondtál! Igen ám, de azóta maga is elcserélt fél zsák krumplit, s gondolom, a jobbik felét, azért az ásóért mondta Lubji. A gazda habozott. Jöjjön vissza holnap mondta Lubji. Akkor már húszat kérek. A cseh gazda arcára visszatért a mogorvaság, de most nem kapta föl a zsákját. Elfogadom mondta dühösen, és kezdte kiszedni a krumplikat a zsák tetejéről. Lubji megint csak a fejét rázta. Most meg mit akarsz még? kiabált a gazda a fiúra. Azt hittem, megegyeztünk. Maga jól megnézte az én gombomat, én viszont nem láttam a maga krumpliját mondta a gyerek. Úgy illik, hogy én válasszak, nem maga. A gazda megvonta a vállát, kinyitotta a zsákot, és megengedte a gyereknek, hogy jó mélyen kotorásszon benne, és kiválogassa a tizenöt szem krumplit. Lubji aznap nem árult többet. Amikor az árusok csomagolni kezdtek, ő is összeszedte a szerzeményeit, a régieket meg az újakat is. Belerakta őket a kartondobozba, és első ízben fogta el az aggodalom, mi lesz, ha anyja fölfedezi, miben mesterkedik. Lassan átvágott a piacon, a város másik végébe ment, s megállt ott, ahol az út két keskeny ösvényre szakad. Az egyik a mezőre vezetett, ahol az apja őrizte a marhákat, a másik meg az erdőbe. Lubji jól megnézte a városba vezető utat, nem követte-e valaki, aztán eltűnt a bokrok közt. Kisvártatva megállt egy fánál. Olyat választott ki, amit biztosan fölismer, ha megint erre jön. Kis gödröt ásott a tövében a puszta kezével, és beletemette a dobozt a tizenkét szem krumplival együtt. Jól elrendezte, hogy ne lássék jele, hogy itt bármit elrejtettek, aztán lassan visszasétált az útra, közben számolta a lépéseket. Kettőszázhét. Még visszanézett egyszer az erdőre, aztán keresztülvágott a városon, s meg sem állt a házuk ajtajáig. Ott kicsit szusszant egyet, aztán bement. Anyja már merte a híg répalevest a tányérokba, és ha Lubji nem veszi elő a három szem krumplit, bizony nem menekülhet meg a kérdezősködéstől, hol töltötte a napját. A testvérei azonban diadalüvöltéssel fogadták az ajándékot. Anyja a fazékba ejtette a merőkanalat, úgy bámult rá. Loptad őket, Lubji? kérdezte csípőre tett kézzel. Dehogy, mama felelte Lubji. Zelta megkönnyebbült, és elvette a krumplikat. Egyenként megmosta őket a vödörben, ami mindig szivárgott, ha a felénél magasabban állt benne a víz. Lemosta róluk a földet, aztán körmével meghámozta. Kis darabokra vágta mindegyiket, s kettőt meghagyott a férjének. Sergeinek eszébe se jutott, hogy megkérdezze, honnét szedte a fia a legjobb ételt, amihez foghatót napok óta nem evett. Aznap este Lubji már sötétedés előtt elaludt; kimerítette az első nap, melyet kereskedőnek fölcsapva töltött. Másnap reggel még apja ébredése előtt elment hazulról. Megállás nélkül szaladt az erdőbe, kiszámolta a kettőszázhét lépést, a fa tövénél megállt, és kiásta a dobozt. Azzal visszament a városba, s figyelte, hogyan állítják föl a bódékat az árusok. Most a piac másik végében telepedett le két bódé közé. Ám mire a küszködő vevők őhozzá értek, már vagy túladtak portékájukon, vagy nemigen érdekelte őket az üzlet. Aznap este Lekski úr elmagyarázta neki, mi a kereskedés három legfontosabb szabálya: pozíció, pozíció és pozíció. Másnap reggel Lubji a piac bejáratánál állította ki a dobozka tartalmát. Rövidesen megállapította, hogy sokkal többen állnak meg szemügyre venni, és sokan mindenféle nyelven kérdezgették, nincs-e kedve elcserélni az aranygyűrűt valamiért. Egyesek föl is próbálták, mekkora, ám annak ellenére, hogy jó pár ajánlatot kapott, Lubji nem tudott nyélbe ütni olyan üzletet, melyet előnyösnek ítélt volna meg. Épp a tizenkét szem krumplit próbálta

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

A HECSEDLI MEG A POSTÁS

A HECSEDLI MEG A POSTÁS SZEMLE 13 T. Ágoston László A HECSEDLI MEG A POSTÁS Hecsedli. Várjuk a postást mondta Bányai, az író, és letette a kagylót. Régi, jól bevált, mondhatni egyezményes szövegük volt ez Zsengellérrel, a költővel

Részletesebben

Lily Tiffin: A bűnjel

Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin A bűnjel (Részlet) Regény (Részlet) Lomart Kiadó A digitális kiadás a 2008-ban meg jelent ISBN 978-963-9632-15-8 számú kiadás változtatás nélküli másolata. A digitális

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Elmondom, hadd tudja meg végre a világ kicsi Anna igaz történetét. A falu neve, ahol mindez történt, Mezőbölkény, és a falu szélén van egy ócska, düledező gabonás,

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

Boldogságóra. munkafüzet. 6-10 éveseknek. Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán

Boldogságóra. munkafüzet. 6-10 éveseknek. Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán Boldogságóra munkafüzet 6-10 éveseknek Boldogságóra munkafüzet 6-10 éveseknek Írta: Bagdi Bella, Petőné Honvári Jolán Szerkesztette: Feledi Eszter Illusztráció: Tarjányi

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

kotorászott. Persze újra nagyon örült a viszontlátásnak, különösen örült annak, hogy a barátja bizalmára méltatta s hogy általában elbeszélgethettek,

kotorászott. Persze újra nagyon örült a viszontlátásnak, különösen örült annak, hogy a barátja bizalmára méltatta s hogy általában elbeszélgethettek, Kovács úr Kissé sovány és elhasznált ember. Éveinek száma szerint negyven esztendõs, de ötvennek látszik. A szakállát gondosan borotválja, õ maga minden reggel, tehát azt, hogy borostás arccal járna az

Részletesebben

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA.

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. BALLAI LÁSZLÓ Szentendrei emlék COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. MEGJELENT AZ EZREDVÉG IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI FOLYÓIRAT XIV ÉVFOLYAM, 6-7. (2004. JÚNIUS-JÚLIUSI)

Részletesebben

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1. FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és

Részletesebben

Pár szóban a novella létrejöttéről:

Pár szóban a novella létrejöttéről: Pár szóban a novella létrejöttéről: A Heléné Cixous-pályázatot a Feldmár Intézet Nők Iskolája alapította. A pályázat feltételeit Feldmár András fogalmazta meg...a nyertes pályázatoktól őszinte, magas színvonalú,

Részletesebben

Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő

Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Lev Tolsztoj Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucskában egy öreg cipészmester. Pánov volt a neve, ám senki sem nevezte Pánovnak,

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

ÁLTALÁNOS ISKOLÁK ALSÓ TAGOZATOS DIÁKJAI RÉSZÉRE

ÁLTALÁNOS ISKOLÁK ALSÓ TAGOZATOS DIÁKJAI RÉSZÉRE ÁLTALÁNOS ISKOLÁK ALSÓ TAGOZATOS DIÁKJAI RÉSZÉRE A kiadványt összeállította: Laskó Zoltánné, Rosta Helga, Szirmai Nóra Grafika: Varga Gábor Farkas, Tunyogi Gábor Kiadja: Városi Képtár - Deák Gyűjtemény,

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

Ősi családi kör 2012

Ősi családi kör 2012 Ősi családi kör 2012 Egy ősember(őe) és egy ősasszony(őa) ülnek a tűz mellett és rágcsálnak egy-egy cupákot. ŐA: Jenő te nem fázol? Olyan huzatos ez a barlang. ŐE: Ne morogj! Örülj, hogy fedél van a fejed

Részletesebben

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem jelenthetett komolyabb problémát az, hogy megértesse

Részletesebben

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön

Részletesebben

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak T.Ágoston László A lovak állva álmodnak Alszol, öreg? fordult a férje felé az asszony. Megigazította feje alatt a kispárnát, és lélekben felkészült a nagy beszélgetésre. Nem, nem alszom. Jár az agyam,

Részletesebben

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között Harmadik lecke - Hol a koffer? - A szekrény mellett. - Melyik szekrény mellett? - A nagy barna mellett. - Hol? - Ott, a tükör előtt. - Aha, tényleg. És az a nagy táska? - Kint, az ablak alatt. - Cipő.

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Jakov Gat április 24-én landolt az Ezeiza repülőtéren. Hibátlanul szabott öltönyben, keskeny nyakkendővel, kezében aktatáska.

Jakov Gat április 24-én landolt az Ezeiza repülőtéren. Hibátlanul szabott öltönyben, keskeny nyakkendővel, kezében aktatáska. 16 Jakov Gat április 24-én landolt az Ezeiza repülőtéren. Hibátlanul szabott öltönyben, keskeny nyakkendővel, kezében aktatáska. Lelépdelt az utaslépcsőn, amit a géphez gurítottak, ki a kegyetlenül vakító

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek?

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Tudod, az úgy van próbált Verena beszélgetést kezdeményezni Alexandrával a reggelinél. Nyújtotta a szavakat, nem nagyon tudta, hogyan mondja meg négyéves kislányának,

Részletesebben

Verzár Éva Kelj fel és járj!

Verzár Éva Kelj fel és járj! Verzár Éva Kelj fel és járj! A Tatárdombot megkerülte a viharos szél, ott fenn még egyszer jól összerázta a méltóságos, nehéz fellegeket, lehúzta őket egészen a földig, s mire Terike 1911 pityergő őszén

Részletesebben

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

Beszámoló az ösztöndíjas év alatt megvalósított munkáról

Beszámoló az ösztöndíjas év alatt megvalósított munkáról Beszámoló az ösztöndíjas év alatt megvalósított munkáról 2011. tavaszán Huszonnégy óra munkacímű regénytervem megvalósításához kértem támogatást a Communitas Alapítványtól. Az eltelt év során sikerült

Részletesebben

Rajzold ide magad! Ez a mesekönyv...tulajdona.

Rajzold ide magad! Ez a mesekönyv...tulajdona. Rajzold ide magad! Ez a mesekönyv...tulajdona. Copyright Hermann Marika, 2014 Illusztráció: Gönczi Anikó Szerkesztés: Szűcs Szilvia Hungarian edition Angry Cat Kiadó 2014. 1. kiadás Minden jog fenntartva!

Részletesebben

13 JÓ SZOKÁSOK KIFEJLESZTÉSE

13 JÓ SZOKÁSOK KIFEJLESZTÉSE 13 JÓ SZOKÁSOK KIFEJLESZTÉSE Mindegyikünknek kétféle szokásai vannak: jók és rosszak. A jó szokásaink közelebb visznek minket álmaink földjére, és a rosszak távolabb visznek álmaink földjétől. A jó szokások

Részletesebben

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo ANDALÚZIAI SZERENÁD SuSANNA AgoStINo 1. fejezet Éjszaka eleredt a hó, és reggelre már vastagon ellepte az Alpok téli üdülőhelyeit. A sűrű hópelyhek között a hegycsúcsok körvonalai elmosódtak, és a táj

Részletesebben

Önmeghaladás, életcélok, jóllét

Önmeghaladás, életcélok, jóllét PÁL FERENC Önmeghaladás, életcélok, jóllét A lélektani és spirituális dimenziók összefüggései Néhány alkalommal találkoztam Gyökössy Bandi bácsival. Többek között, amikor a papnevelõ intézetbe jártam,

Részletesebben

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget.

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. 5 PERCES MENEDZSMENT TANFOLYAM 1. lecke Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. A feleség gyorsan maga köré csavar egy törölközőt, és

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

Isten hozta őrnagy úr!

Isten hozta őrnagy úr! Isten hozta őrnagy úr! Filmrészlet szöveges átirat Napsütéses idő van, a házak előtt egy négytagú tűzoltózenekar vidám indulót játszik. A zenészek barna egyenruhában vannak, fejükön tűzoltósisak. A zenekart

Részletesebben

34 tiszatáj. Közönséges történet

34 tiszatáj. Közönséges történet 34 tiszatáj NAGY KOPPÁNY ZSOLT Közönséges történet Amikor Virág hazaérkezett, Gábor a pamlagon feküdt, behúzott sötétítőkkel. Nem mozdult akkor sem, amikor felesége már a cipőiből lépett ki. Virág mint

Részletesebben

Helyi emberek kellenek a vezetésbe

Helyi emberek kellenek a vezetésbe Varga László Helyi emberek kellenek a vezetésbe Ön szerint minek köszönhető, hogy az hetvenes-nyolvanas években egy sokszínű és pezsgő kulturális élet tudott létrejönni Kecskeméten? Milyen szerepe volt

Részletesebben

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom Jeremej Ajpin Kihunyó tűzhely mellett A Földet hallgatom Este, amidőn a Nap ott függött a fenyőfák csúcsán, Anyám lehalkított hangon szólt rám: Ne zajongj. Miért nem szabad zajongani? Mindjárt elül a Nap.

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

Húsz év mellékvágány után újra lendületben

Húsz év mellékvágány után újra lendületben 2007-06-22 Húsz év mellékvágány után újra lendületben Bodrogi Gyula a mesterekről, a zsákutcákról és a nagy visszatérésről Bodrogi Gyula, a Nemzeti Színház művésze, valósággal kivirult, mióta nem a Vidám

Részletesebben

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A Károlyi Pályázat Kémia Írta: Elefánti Barbara 10. A 2007. november 3. Tartalomjegyzék 2. oldal: Tartalomjegyzék 3. oldal: Bevezetés 4. oldal: Emil Fischer élete és munkássága 5.-7. oldal: Beszélgetés Emil

Részletesebben

Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek,

Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. Máté 18:3 (Károli Gáspár fordítása) Prológus Angyalok az Arby s-ban

Részletesebben

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük

Részletesebben

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára Mire megvirrad... Julis! Julis! Asszony! Csak nem hagy békén, s én áldozatként, hogy szabaduljak tőle, elvonulok, mint a nagyokosok, tollat veszek a kezembe, azzal ámítom őnagyságát, hogy úr lettem, ahogy

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

JEGYZŐKÖNYV EGERÁG KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉNEK. 2013. március 11. napján MEGTARTOTT NYILVÁNOS ÜLÉSÉRŐL

JEGYZŐKÖNYV EGERÁG KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉNEK. 2013. március 11. napján MEGTARTOTT NYILVÁNOS ÜLÉSÉRŐL JEGYZŐKÖNYV EGERÁG KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉNEK 2013. március 11. napján MEGTARTOTT NYILVÁNOS ÜLÉSÉRŐL Hozott határozatok: 13/2013.(III.11.) 14/2013.(III.11.) 15/2013.(III.11.) 16/2013.(III.11.)

Részletesebben

A Lakatos Család 2006 Évi Fényképes Krónikái

A Lakatos Család 2006 Évi Fényképes Krónikái A Lakatos Család 2006 Évi Fényképes Krónikái még gőzünk sincs hogy hova és mikor, valószínű 2008 nyara lenne leghamarabb. Üdvözlet Denver-ből, a nagy Atlanti kacsaúsztató másik partjáról. Sok szeretettel

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

A BOHÓCCIPÕS CSODACIPÉSZ MOLNÁR ERNÕ CIPÉSZ

A BOHÓCCIPÕS CSODACIPÉSZ MOLNÁR ERNÕ CIPÉSZ Vállalok javítást is, amit fõleg a környékbeli idõsek szoktak kérni. Igyekszem olcsón dolgozni, de a kisseb munkákért még így sincs szívem pénzt kérni A BOHÓCCIPÕS CSODACIPÉSZ MOLÁ EÕ CIPÉSZ A MÚLÓ IDÕ

Részletesebben

egy jó vállalkozás. Aztán nem egészen egy év alatt az egész elúszott. A pincéred elbokázta. Igaza lett apádnak! Haragszik rád.

egy jó vállalkozás. Aztán nem egészen egy év alatt az egész elúszott. A pincéred elbokázta. Igaza lett apádnak! Haragszik rád. Pista bácsi unokája A pesti kislány. A faluban csak így emlegették. Két éves lehetett, amikor az édesanyja hazavitte a faluba és a szülei segítségét kérte. Sírva panaszolta, hogy tovább már nem bírja a

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

útja a szabadság felé

útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra egy teljesen hétköznapi erdélyi kisvárosban nőtt fel. A családi házuk két kis szobából és egy nappali-konyhából állt. Két húga volt és

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

A fiú bólintott. Nem is várt mást. Amikor kilépett a szobából, még látta, hogy az újság zavartalan emelkedik eredeti helyére. Ahogy kattant mögötte a

A fiú bólintott. Nem is várt mást. Amikor kilépett a szobából, még látta, hogy az újság zavartalan emelkedik eredeti helyére. Ahogy kattant mögötte a A bolt - Mást se hallok, csak hogy az üzlet, meg az üzlet, és néha még azért az üzlet is szóba kerül... - Ne bolondozz, fiam. Abból élünk- morogta a reggelizőasztal mellől a rezzenéstelen újság. - Nem

Részletesebben

Hogy kezdtem el írni?

Hogy kezdtem el írni? Hogy kezdtem el írni? Caracas, Venezuela, 1970. május 30. A beszéd a caracasi Ateneóban hangzott el. Később a bogotái El Espectadorban is megjelent. Juan Carlos Zapata így írt róla: Gabo Caracasban született,

Részletesebben

Erskine Angelika: Lélekmadár

Erskine Angelika: Lélekmadár A vers- és prózaíró pályázat díjazott alkotói a 2011-12-es tanévben: Erskine Angelika 1.a Ring Dóra 1.b Robotka Ádám 2.b Both Noémi 3.a Miletics Maya 4.b Bonecz Bendegúz 5.b Bodóczy Iliáná 8.b Török Anna

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval

Soha nem érzem, hogy itt a plafon - Interjú Bánsági Ildikóval "Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval 2014. augusztus 26. kedd, 07:00 "Mindig büszke voltam, ha valami újra hívtak. Soha nem érzem, hogy itt a plafon, hanem inkább azt, hogy szeretnék

Részletesebben

Mikor Stacy visszaért, a kirakós játék előtt állva találta. Gyönyörű! fordult a lányhoz. Nagy munka lehetett összerakni.

Mikor Stacy visszaért, a kirakós játék előtt állva találta. Gyönyörű! fordult a lányhoz. Nagy munka lehetett összerakni. fejjel, mintegy alulról, egyenletesen szürke hajsátra alól pislogott rá. Mellette a padlón kisebbfajta tócsává gyűlt a víz, mely a kabátjáról csöpögött. Még mindig a karjára vetve tartotta. Meg kell mondjam,

Részletesebben

ERASMUS SZAKMAI GYAKORLATI BESZÁMOLÓ

ERASMUS SZAKMAI GYAKORLATI BESZÁMOLÓ NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM APÁCZAI CSERE JÁNOS KAR ERASMUS SZAKMAI GYAKORLATI BESZÁMOLÓ Gyakorlati hely: Park Hotel Le Sorgenti Gyakorlat időtartama: 2012. május 01.-augusztus 01. Készítette: Szabó Alexandra

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának.

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának. Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának. 1 2 Nagyon régen, mielőtt megszülettél, 'Abdu'lBahá ellátogatott Amerikába. Az utazás alatt Amerikában

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Max Lucado: Értékes vagy

Max Lucado: Értékes vagy Max Lucado: Értékes vagy A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a

Részletesebben

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 (SERBÁN ANDRÁS igaz székely ember emlékének) Karácsonyi történet Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első

Részletesebben

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori színész- és énekesnő. A Krétakör Színháznak, majd 2008-tól Alföldi menesztéséig a Nemzeti Színház társulatának

Részletesebben

Urbán Ágnes. Politikai és gazdasági nyomásgyakorlás a médiában, vállalatvezetői szemmel

Urbán Ágnes. Politikai és gazdasági nyomásgyakorlás a médiában, vállalatvezetői szemmel Urbán Ágnes Politikai és gazdasági nyomásgyakorlás a médiában, vállalatvezetői szemmel És mi, vessenek meg érte, nem ugrottunk félre a pénz elől. írta közleményében Németh Péter, a Népszava főszerkesztője

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

Tinta Nász. Keszi Bálint. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! A szöveget lektorálta: Somogyi Gyula. A borítót szerkesztette: Keszi Dániel

Tinta Nász. Keszi Bálint. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! A szöveget lektorálta: Somogyi Gyula. A borítót szerkesztette: Keszi Dániel Tinta Nász Keszi Bálint 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! A szöveget lektorálta: Somogyi Gyula A borítót szerkesztette: Keszi Dániel Barcsi Lilla Szilviának, egyetlen igaz szerelmemnek. Epilógus

Részletesebben

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig

Részletesebben

szerelmes éneke T E D D W A Y N

szerelmes éneke T E D D W A Y N szerelmes éneke T E D D Y W A Y N E A testvéreimnek és a szüleimnek Azt akarom, hogy az életem buli legyen. Se szülôk, se szabályok, se semmi. Hogy senki se állíthasson meg. Senki ne állíthasson meg. Justin

Részletesebben

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom NAGYTAKARÍTÁS Én csak egy szegény asszony vagyok. Asszonyiságom utolsó éveit számlálgatom már, a fejemen tincsekké duzzadtak a fehér hajszálak, az arcomon, a szám körül megszaporodtak a ráncok, lekúsznak

Részletesebben

CSELEKEDJ! Bevezetés. 1 Majd szólt a tanítványaihoz is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála,

CSELEKEDJ! Bevezetés. 1 Majd szólt a tanítványaihoz is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, CSELEKEDJ! 1 Majd szólt a tanítványaihoz is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. 2 Ezért előhívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj

Részletesebben