GYÜLEKEZETI HÍRLEVÉL. Érd-parkvárosi Református Gyülekezet június

Átírás

1 GYÜLEKEZETI HÍRLEVÉL Érd-parkvárosi Református Gyülekezet június A búzamag halála Lekció: : Jn 12,20-33 Textus: Jn 12,24-25 Jézus válasza a görögök ismerkedési szándékára nagyon furcsa válasz: a földbe hullott búzaszem példája. Jézus arról beszél, hogy itt nem extra helyzetről, nem érdekes eseményről van szó, hanem halálról. Halál készül. Ez a találkozás néhány nappal Jézus halála előtt zajlik. Ezzel a példázattal figyelmezteti az övéit: Bizony, bizony mondom néktek, hogy a búzaszem, ha nem esik a földbe, és nem hal meg, akkor egyedül marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz (Jn 12,24). Sokszoros termés Mit jelent ez? Jézus önmagát akarja megsokszorozni. A búzaszem alig észrevehető, pici magocska, mégis rengeteg energia van benne, nagy események játszódnak le benne. Ez a jelentéktelennek látszó pici mag mégis élethordozó, mert életerő van benne. A mag halála pedig abból áll, hogy elveszti az életét azért, hogy sokszoros termést hozzon. Megszűnik, hogy sokszorosan visszatérülve adja önmagát. Jézus az Isten képmása, ikonja. Aki engem látott, látta az Atyát (Jn 14,9) mondja Jézus. A maga halálával sok-sok hasonmást szeretne teremteni, életre hívni, gyümölcsöztetni. Jézus sok-sok Krisztus-arcú embert szeretne teremteni, megsokszorozva önmaga arcát bennünk és általunk. Ennek a megsokszorozódásnak egyetlen útja, egyetlen módja volt: a mag halála, Jézus halála. Krisztusi emberré, Krisztus-arcúvá lenni csak a saját életáldozatunk árán lehet. Olykor csak úgy lehetünk Isten gyermekeivé, úgy válhatunk Krisztus-arcúvá, Krisztus-hordozóvá, hozzá hasonlóvá, ha egy kicsit belehalunk. Böjt ideje van. Érdemes átgondolnunk, hogy vajon bennünk, a mi életünkben minek kell háttérbe szorulnia, hogy helyet adjon Krisztusnak, hogy Ő növekedhessen, Ő munkálkodhasson bennünk. Mit kellene kigyomlálnunk a saját életünkből? Mit kellene veszni hagynunk? Mi az, amit Ő szeretne kivonni belőlünk, hogy minél inkább az övéi lehessünk? Vannak nagy életáldozatok, és vannak kicsiny, apránként megvalósuló áldozataink, ahogy egymásért küzdünk, ahogy egymás mellé állunk, ahogy háttérbe szorítjuk a magunk személyét, ahogy lemondunk valamiről, hogy mások növekedhessenek és erőt nyerjenek. A keresztyénség története szépen mutatja, hogy a mártírok halálából, véréből mégis élet fakad. Az elhaló búzaszem életet hoz. A tanítványok életében azt látjuk, hogy mindez akkor lesz valóban igaz, akkor teljesedik ki, amikor Pünkösd után betelnek Szentlélekkel. Jézus ezzel fejezi be válaszát a görögöknek: Aki szereti a maga életét, az elveszti, és aki gyűlöli a maga életét e világban, örök életre tartja meg azt (Jn 12,25). Életgyűlölet? Attól a Jézustól, aki életadó, aki maga az élet? Ám Jézus nem volt tudathasadásos. Gyűlölni a mi magyar észjárásunk szerint kegyetlen, kemény indulatot jelent. A Biblia nyelvében ez a szó azt jelenti: háttérbe szorítani, lemondani arról, ami addig nagyon fontos volt. Aki le tud mondani a saját életéről, megnyeri az örök életet. Igen, a búzaszem halála keserves, de élethozó, élethordozó. Nem könnyű időnként befogni a szánkat, tiszta szívvel nézni egymásra. Nem könnyű jót akarni, bántásokra is jóval felelni. De van, aki előttünk járt, aki letette az életét, és megnyerte nekünk is, értünk is, az örök életet (Részletek Vassné Baki Ilona lelkipásztor március 1-én elhangzott igehirdetéséből)

2 Gyülekezeti otthonunk bővítése Házvásárlás Gyülekezetünk, az Érd-parkvárosi Református Egyházközség (Érd, Csurgói u. 4.) az Úr ajándékaként dinamikusan növekvő közösség. Sajátosságunk, hogy ebben a gyülekezetben sok a fiatal szülő és sok gyermekünk van. Vasárnaponként ahogy ez a gyülekezet előtt köztudott a felnőtteknek szóló istentisztelettel egy időben 5 gyermekcsoportban tartunk gyermekistentiszteleteket. Évek óta a gyermekcsoportokat csak úgy tudjuk elhelyezni, hogy az ifiház mellett a lelkészlakásban is, szó szerint: pincétől a padlásig gyermekcsoportok működnek. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a hálószobán kívül bárki bármikor felbukkanhat. Így a lelkésznek nincs magánterülete és magánélete sem nagyon. A hétköznap esténként itt találkozó, működő csoportok este 11 óra után mennek el. Mindez az élet jele, és áldott legyen érte az Úr, hogy ilyen pezsgő élettel ajándékoztattunk meg! Ez a nyitottság és szabadság belőlünk fakadt: 34 évvel ezelőtt, amikor itt elkezdtük a szolgálatot, tudatos missziói stratégiánk volt, férjemmel közösen, együtt vállalt létformánk volt az elfogadás és a befogadás. Szerettük volna, ha minél több ember talál otthonra a gyülekezetben, még inkább az Úr közelében. Eszköz és módszer szerettünk volna lenni az Ő kezében. (Egyedül maradva is ezt szeretném, ma sem gondolom másként.) De ez a talán túlzott nyitottság a férjem betegsége idején nehézzé vált. Az ő gondozása tette szükségessé és ébresztett rá, hogy határokat kell szabnunk a közösségi életnek is. A gyarapodó gyülekezet ennek ellentmond, hiszen a gyülekezet mostanára minden keretét kinőtte. Évek óta gondolkodtunk, beszélgettünk arról a gyülekezet közösségében, nyári táborainkban, hogy hogyan lehetne segíteni ezen és megoldani ezt a helyzetet. Szükségessé vált a lelkészlakás, az önálló lelkészi élettér kialakítása. Évekkel ezelőtt eladó volt a velünk srégen szemben lévő ház, de akkor még semmi anyagi lehetőségünk nem volt az álom megvalósítására. Magánemberként és lelkészként imádkoztam azért, hogy nyisson kaput az Úr nekünk, ha ez az Ő akarata. Egyszer az akkor külföldön dolgozó közvetlen szomszédunk egy nyári itthonléte alkalmával említette, hogy felnőttek a gyermekeik, nekik nagy lett ez a ház, gondolkodnak azon, hogy eladják. Fekete Ági egy napon itt járva gondolta, hogy átmegy az éppen itthon lévő családhoz. Én kértem, hogy várjon: jelet kértem az Úrtól, ahogy ezt Gedeon is tette. Ha valóban ez az Ő akarata, ha így nyílik lehetőség a bővülésre: beszélgessünk erről a szomszéddal, és ők jöjjenek át! A jelet megkaptam: így lett. Nem voltunk és nem vagyunk összejáró barátok, de jó és korrekt kapcsolatban vagyunk. A szomszédaink készek voltak erről gondolkodni és tervezni. A szomszéd ház (Csurgói u.6.) egyszerre nyújt lehetőséget a templom bővítésére, a gyülekezeti helyiségek gyarapítására és az önálló lelkészlakás kialakítására. A gondnok asszonyunkkal, Tóthné Csömöri Andreával megnéztük hamarosan a házat, ő is kapott aznap igei útmutatást, hitünk szerint Isten igenjét. Innentől kezdve hosszú és nehéz viták kezdődtek a presbitériumon és a gyülekezeten belül is. Az eladási ár 43,5 millió Ft volt kezdetben. Az ingatlanbecslők különböző árakat ajánlottak: 32 és 43 millió Ft közt sok minden előfordult. A végső kialkudott ár 36,5 millió forint lett. A teljes összeg megfizetésének határideje szerződésünk szerint december 31. A vételár összegyűjtésére részben adakozást hirdettünk, részben külső forrásokat kerestünk. A vételár kiegyenlítése jelenleg így áll: gyülekezeti tagok adománya: (tizennégy millió) EMMI támogatás: (tíz millió) Érdi önkormányzati támogatás: (öt millió) Tehát: eddig 29 millió forintot fizettünk ki, még 7,5 millió forint tartozásunk van. Erre az összegre írásbeli ígéretet kaptunk az egyházmegyénktől, hogy legkésőbb december elsejééig átutalják a gyülekezet részére. Az eddigi külső támogatóink korrekt módon teljesítették az ígéretüket, semmi okunk nincs kételkedni az egyházi elöljáróink ígéretében. Azóta annyi történt, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumától (EMMI), Balog Zoltán miniszter Úr személyes közbenjárásának köszönhetően 3 millió forintot kaptunk a jelenlegi gyülekezeti otthonunk felújítására. Ez az összeg már meg is érkezett a gyülekezet számlájára. Számomra a szomszéd ház megvásárlásának ügye mindenek előtt hitbeli kérdés: jól értettem, jól értem-e Uramat és Gazdámat, és tudunk-e hitből élni? (Ahogy valaha, a templomépítés, a gyülekezet születésének idején tudtunk.) Ismét rácsodálkozom az Úr leleményes szeretetére, aki 2

3 életet, növekedést gondolt felőlünk. Sokadszor ejti rabul a szívemet irgalmasságának megtapasztalása. Szívből kívánom mindannyiunknak az Ő közelségének, velünk létének megtapasztalását, azt az örömöt, amit csak Ő adhat nekünk. Vassné Baki Ilona lelkipásztor Mindennek rendelt ideje van (Préd. 3,1) Mindennek rendelt ideje van: nekem az érdparkvárosi gyülekezeti lelkipásztorság abbahagyásának ideje van. Elérkezett az itteni szolgálattól való megválás Az itt töltött, itt ideje. megélt 34 év az életem, küldetésem betöltését is jelenti. Az egész életem nyitott könyvként itt van, itt volt a gyülekezet előtt. Nagyon sok csodát élhettem át: láthattam, hogyan teremt gyülekezetet, élő közösséget az Úr, hogyan munkálkodik ma is. A fölfedezések, az Isten-ismeretben és emberismeretben való gyarapodás ideje volt és ma is az az elmúlt idő. Elmúltam 65 éves, segéd- vagy beosztott lelkész nélkül vinni a gyülekezetet: nekem már kicsit nehéz. Cukorbeteg lettem a férjem megbetegedése kezdetén. Hónapok óta as cukorértékekkel, 110-es pulzussal létezem, nagyon nagy adag inzulinnal és gyógyszerekkel vagyok talpon. Valaki azt kérdezte tőlem, hogy megimádkoztam-e ezt a döntést? Testem történéseiben kaptam választ. Itt maradok-e a gyülekezetben: kérdezik sokan. Attól függ, milyen kapcsolatot sikerül majd kiépíteni az utódommal. Érdről egyelőre nem költözöm el: elérhető és hozzáférhető vagyok, maradok. Ilyen hirtelen abba lehet-e hagyni az Úr szolgálatát? Nem teljesen hagyom abba. A református házasság- és családsegítő központban lelkigondozóként, heti 20 órában folytatom a szolgálatot. Még nem búcsúzom, de készülök: szeptember 1-ig az érd-parkvárosi lelkészt Vassné Baki Ilonának hívják. Kívánom, hogy olyan utódot találjon a gyülekezet, akit Krisztus szeretete szorongat, és szíve egész szeretetével megtesz majd mindent a gyülekezetért. Vassné Baki Ilona IMAHETI HÍVOGATÓ 2015 az Érd-parkvárosi Református Gyülekezetnek, valamint az ÉRD városában működő keresztény gyülekezetek, vallási közösségek tagjainak, vezetőinek, lelkipásztorainak Testvéreink a Jézus Krisztusban! Évről évre értesülünk a sajtóból azokról az egyházi eseményekről, amelyek január harmadik hetében világszerte zajlanak, és mintegy 50 esztendeje Magyarországon is egyre szélesebb körben valósulnak meg. Az Egyetemes imahét a Krisztusban hívők egységéért alkalmat teremt rá, hogy mindazok, akik Krisztust Úrnak, Isten Fiának, Megváltónak tartják, közös hitüket együtt is megvallják, és a keresztény felekezeteket egymással szembefordító szellemi áramlatokkal dacolva kinyilvánítsák összetartozásukat a szeretet egységében. Ezeknek a téli estéknek, az ige és az ima jegyében szervezett találkozásoknak sokféle áldása, gyógyító és éltető kisugárzása volt már eddig is a világon így Magyarországon is. Bebizonyosodott, hogy együtt az Úr szavára figyelni, egy szívvel, egy lélekkel énekelni, imádkozni igen jó dolog, amely úgy visz egyre közelebb Istenhez, hogy közben egymáshoz is egyre közelebb kerülünk. Volt idő, amikor Érden is megvalósult a csoda: katolikusok és protestánsok, különféle lelkiségi irányzatok képviselői egyaránt örülni tudtak a megélt egységnek, és egymás hite által erősödhettek. Az utóbbi években azonban azt tapasztaltuk, hogy régi reflexek léptek működésbe: megsokasodtak az elkülönülés, a tartózkodás jelei. Volt, hogy az időjárás és az útviszonyok számlájára írtuk az imahét mellőzését. De hát más városokban, falvakban nincs hó és hideg? Miért van ez így??? Az Érd-parkvárosi Református Gyülekezet presbitériuma úgy határozott, hogy megpróbál legalább egy kis lépést megtenni a krisztusi egység ügyében. A világhálón hozzáférhető és letölthető az egyetemes imahét ez évi részletes programja IMAHÉT a Krisztus-hívők egységéért, január címmel. Ebből a programfüzetből másoltunk ki és továbbítunk mellékelten egy különösen fontosnak tartott részletet. Az imanyolcad vezérigéje Krisztus és a samáriai asszony története: Jézus így szólt 3

4 hozzá: Adj innom! (Jn 4,7). A tájékoztató minden estére további igeszakaszokat kínál elmélkedésre: egy ószövetségi könyvből, egy zsoltárból, egy apostoli levélből és a János szerinti evangéliumból. Megállapodtunk abban, hogy templomunkban a január közötti időszakban minden istentisztelet és minden közösségi alkalom (bibliaóra, imaóra) igehirdetéseit, igemagyarázatait az Imahét programjához igazítjuk. Az imahét záró alkalmát pedig szeretnénk úgy szervezni, hogy városunk gyülekezeteiből is eljöjjenek közénk azok a testvérek, akik szívükön viselik a krisztusi egység megvalósulását, közös megélését. Nem evangélizációs alkalomra, nem vendég-igehirdetők szolgálatára gondolunk, hanem intenzív közös imára, könyörgésre. Istentiszteletünkre a Krisztus szeretetével hívjuk és várjuk gyülekezetünk tagjait, valamint Krisztusban hívő testvéreinket minden felekezetből, gyülekezetből és közösségből. Figyeljünk együtt az Úr szavára, dicsőítsük Istent közös énekléssel, forduljunk hozzá együtt imádkozva! Könyörögjünk együtt a Szentlélek teremtő, megújító, megerősítő jelenlétéért, hatalmáért! Az Úr áldását várva, kérve és remélve köszöntjük testvéreinket: Érd, január 15-én, az Érd-parkvárosi Református Gyülekezet presbitériuma az úttól elfáradva leült a forrásnál Jn 4,6 (Részlet a 2015-ös imahét programjából) Jézus már korábban is megfordult Júdeában, mielőtt összetalálkozott a samáriai asszonnyal. Megérkezve a kúthoz pihenőt tartott. Elfáradt az úton. Amíg pihent, egy samáriai aszszony a kúthoz jött vizet meríteni. Ez a találkozás Jákob kútjánál volt, amely az élet szimbolikus helye. Párbeszéd kezdődik a samáriai asszony és Jézus között, az imádás helyével kapcsolatban. Ezen a hegyen vagy Jeruzsálemben? kérdezi a samáriai asszony. Jézus így válaszolt: Nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. (Jn 4,21 24) Gyakran megtörténik, hogy az egység közös keresése helyett versengés és vitatkozás jellemzi az egyházak kapcsolatát. Közösségek dicsőítik saját erényüket és jótéteményeiket, ami által többen követik őket. Egyesek azt gondolják, hogy minél nagyobb az egyház, minél több egyháztagja van, minél nagyobb ereje van, annál közelebb van Istenhez, úgy mutatva be ezzel önmagukat, mint az egyetlen igazi imádókat. Ennek eredményeként erőszak és tiszteletlenség alakult ki más vallásokkal és tradíciókkal szemben. Ez a fajta versengés bizalmatlanságot teremt az egyházak között, és a hitelesség hiánya jelentkezik a társadalomban az egész kereszténységgel szemben. A versengés növekszik akkor, amikor a másik közösség ellenséggé válik. Kik az igazi imádók? Az igazi imádók nem engedik meg a versengés logikáját ki a jobb és ki a rosszabb ahhoz, hogy befolyásolják a hitet. Szükségünk van kutakra, hogy felfrissülhessünk, hogy pihenhessünk, és felülkerekedhessünk a vitákon, versengéseken és erőszakon. Szükségünk van olyan helyekre, ahol megtanulhatjuk azt, hogy az igazi imádók lélekben és igazságban imádnak. (Ima) Istenünk, aki az élő víz forrása vagy, tégy bennünket az egység tanúivá beszédünkön és életünkön keresztül! Segíts, hogy megértsük, a kútnak nem mi vagyunk a tulajdonosai, és adj nekünk bölcsességet, hogy örülni tudjunk a kegyelemnek, melyet a másik emberben is megtalálunk. Formáld át szívünket és életünket, hogy az evangéliumnak igazi hordozói lehessünk! Add, hogy a másik emberrel való találkozásunk olyan legyen, mintha veled találkoznánk! A te Fiad, Jézus Krisztus nevében és a Szentlélek egységében kérünk. Ámen. A mártírok vére (Forrás: INTERNET) Megdöbbentő, felkavaró híreket hallunk a korunkbeli keresztényüldözés tényeiről. A világhálón terjedő felhívásból idézünk néhány mondatot. Ne feledkezzünk meg róluk! Imádkozzunk értük! Üldöztetést szenvedő keresztény testvéreink igazi kincset jelentenek számunkra. Rejtett kincset. Az európai társadalmak csendjében gyilkolják meg őket. De haláluk nem hiábavaló. A mártírok vére az egyház magja. Ez a mag erősíti hitünket a hitetlenségben. Sokan kérdezik, hogy mit tehetünk az üldözött keresztényekért. Első lépés az ima: kérjük Istent, hogy védelmezzen minket. A második lépés a tudatosítás. Beszéljünk róla, ismerje meg a világ az áldozatok szenvedéseit! Törjük meg a cinkos csöndet, amellyel országaink hozzájárulnak a keresztény népirtáshoz! Harmadik lépésként pedig nyújtsunk anyagi támogatást! 4

5 Vészhelyzet van. Százával gyilkolják a keresztényeket, nem hagyhatjuk őket cserben. Az utóbbi napokban újabb mészárlások voltak. 30 etióp származású keresztényt öltek meg Líbiában, néhányukat fejbe lőtték, másokat a tengerparton fejeztek le. A keresztek, oltárok és szentképek elpusztítását mutató képeken láthatjuk, hogy mennyire gyűlölik a keresztényeket. Gyűlölnek minket, és gyűlölik a hitünket. És a gyűlölet embertelenné teszi őket... Még mindig a fülemben csengnek az egyik áldozat, Kaylla Muller szüleinek mondatai: "Nem gyűlölhetjük őket, nem lehet szívünkben bosszúvágy. Ha így lenne, akkor legyőztek minket, elérték céljukat, megölték a szívünket." Megdöbbentő látni ezt a lelkierőt. Köszönjük, hogy lépéseket tesz az üldözött keresztények felé! Üdvözlettel: Frivaldszky Edit és a CitizenGO csapata * * * * * * * * * * * * A szomszédos Ukrajnában zajló, kárpátaljai magyar testvéreinket is közelről érintő háborúval kapcsolatosan talán szokatlan módon, de alapos indokkal tesszük közzé az ottani római katolikus püspöknek a katolikus hívekhez intézett pásztorlevelét. Kedves Testvérek! Az Ukrajnai Római Katolikus Püspöki Konferencia sokadszor kér már minket az Ukrajna békéjéért való imádkozásra, amihez most kéri a böjtölésünket is. Valóban, tudjuk jól, hogy a lélek imájához mindig hasznos hozzátenni a test imáját is: az önmegtagadást és a böjtöt, különösen olyankor, amikor nagy bajban vagyunk. Imádságunk, az emberek imája nem attól lesz igazán hatékony, hogy mennyit imádkozunk és böjtölünk, ezért a békéért való imához hozzá kell tennünk a saját békénket, a szívünk békéjét. Semmit nem ér ugyanis annak az embernek a békéért mondott imája, akinek harag van a szívében. Hiába böjtöl a békéért az, aki akár csak egy embert is utál, gyűlöl. Tudjuk, hogy mindkét oldalon egyre több keresztény imádkozik a békéért, és hála Istennek egyre több politikus is a békéért száll síkra. De ez is kevés. Fel kell lépnünk a háború ellen, az emberek megölése ellen, különösen az ártatlan, békét akaró civilek megölése ellen. Hogy ezt miért akarják ilyen-olyan politikai erők, az az ő bűnük, égbekiáltó bűnük. A mi feladatunk az, hogy ne csak passzívan imádkozzunk, hanem harcoljunk a békéért. Mert Jézus azt mondta, hogy boldogok a békesség szerzői. Viszont harcolni csak az tud, akiben gyűlölet van. Mi, keresztények ezt az indulatot csak arra használhatjuk, hogy a bűnt utáljuk, annak szerzőjét, a sátánt s a többi gonosz lelket pedig gyűlöljük. Nem a másik ember, nem a másik nép ő az emberiség igazi ellensége (vö. 1Pét 5,8) akiről azt is elárulta Jézus, hogy ennek a világnak a fejedelme. És mindazoknak, akik őt választják uruknak és hallgatnak rá, felajánlja azt, amit Jézusnak is felajánlott pusztai megkísértésekor: gazdagságot, dicsőséget és a világ fölötti uralmat. Mindezt odaadja nekik ugyanazért az árért, amit Jézustól is kért: ha leborulva imádják őt. Ezt látjuk ma egyre jobban. Amire Jézus nemet mondott, arra a világ vezetői közül sokan igent mondanak. Pedig a sátán jogtalanul ajánlja fel nekik a világot, hiszen az nem az övé ő csak a világ fejedelme. A világmindenség Ura és Királya azonban Isten; egyedül Ő rendelkezik a világgal, hiszen Ő teremtette és tartja létben, tehát egyedül az Övé. Ezért kérlek benneteket, hogy teremtsetek békét szívetekben. Tagadjatok meg és vessetek ki magatokból minden olyan gondolatot, mely emberek, népek elleni utálatról, gyűlöletről, lenézésről, megvetésről szól. Ábrahám történetéből tudjuk, hogy az Úr Isten megmentette volna Szodomát jogos büntetésétől, ha csak tíz igazat talál benne. Nem tudom, a kelet-ukrajnai városok és Ukrajna lakóinak megmentéséhez hány tiszta szívű imádkozóra lenne szüksége Istennek, de biztos, hogy sokkal többre. Petrus Pavlicek ferences testvér a második világháború után rávette Ausztria lakosságát, hogy legyen legalább egymillió imádkozó, és akkor az Úristen biztosan megmenti őket a szovjet megszállástól. És valóban: rövid időn belül összejött ez a sok imádkozó az egyszerű emberektől a politikusokig voltak benne résztvevők, és a világ nagy meglepetésére ben tényleg kivonultak Ausztriából a szovjet csapatok. Itt is, nálunk is csak a tiszta és békés szívek növekvő száma mentheti meg az országot és akár Európát is egy még pusztítóbb háborútól. Ninive városa hallgatott Isten szavára, mindenki bűnbánatot tartott és Isten vissza is vonta büntetésüket, a város megmenekült Munkács, február 8. Majnek Antal megyéspüspök (Ukrajna) 5

6 Dizseri Tamás Szeretetszolgálati Díj 2015 A Dizseri Tamás Szeretetszolgálati Díj Kuratóriuma a 4 beérkezett pályázat elbírálása után az idei díjat Paróczai Zoltánnénak, az érdi Dizseri Tamás Habilitációs Központ vezetőjének ítélte oda. A díj ünnepélyes átadására február 7-én, szombaton került sor a budapesti Németajkú Református Gyülekezet templomában. A díjátadást a fogyatékosok ügyével foglalkozó konferencia követte. Az ünnepségről Miádovits Jánosné presbiter írt beszámolót. Áldott legyen a mi Istenünk, hogy február 7-én a Budapest Hold utcai református templomban többed magammal részt vehettem a Dizseri-díj átadási ünnepségén. Meglepően meleg hangvételű volt minden elmondott méltatás, vetítés és előadás, maradandó élményt adott számomra. A díjazott Paróczai Zoltánné, Mariann életpályája, odaadó, önfeláldozó élete megérdemelte a kitüntetést, amit az átadást követő hosszú vastaps is bizonyított. Az ünnepséget Balog Zoltán miniszter nyitotta meg. Ünnepi köszöntőjében méltatta dr. Dizseri Tamás személyét és munkásságát, majd az egyházi intézmények és az állam kapcsolatáról beszélt. Kifejezte, hogy az egyházi intézmények számára kihívás, hogy őrizzék, megmutassák és gyümölcsöztessék azt a többletet, amit az egyház adhat, ugyanakkor elfogadják az állami szabályrendszert. Az állam részére pedig az a kihívás, hogy olyan szabályrendszert alkosson, amely teret enged az egyház tevékenységének. A miniszter hangsúlyozta, hogy azoknak a tudására kell építeni, akik otthon vannak mindkét rendszerben. Ha kölcsönösségen alapszik az együttműködés, akkor úgy tudunk tovább tanulni, hogy közben nem felejtjük el Dizseri Tamás életművét. Igei bevezetést mondott dr. Szabó István, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke. A rangos kitüntetést Mariann a Magyarországi Református Egyház lelkészi elnökétől, Bölcskei Gusztávtól vehette át. A püspök hangsúlyozta, hogy ebben az elismerésben minden évben azok részesülhetnek, akik a Bethesda kórház volt főigazgatójának a lelkületével, példaadóan és szeretettel szolgálják a beteg, elesett embereket, egyszerre gyógyítva azok testét és lelkét. Ezt követően Bölcskei Gusztáv megemlékezett dr. Dizseri Tamás munkásságáról, akinek a kezdeményezésére1983-ban, Pest megyében létrehoztak három, nappali ellátást biztosító intézményt, fogyatékos gyermekek napközbeni ellátása és fejlesztése céljából. Érden kapott helyet az első intézmény, amelynek vezetésére Paróczai Zoltánné Lévai Mariann kapott megbízást. Az intézmény kialakítása és bővítése az ő nevéhez kapcsolódik. Munkájáért több minisztériumi dicséretet, Szociális Érdemrend kitüntetést kapott. Azt is megtudtuk, hogy a Központban gondozott van és 9 munkatárs. A korai fejlesztési csoportban 6 éves korig foglalkoznak a gyerekekkel, nappali ellátással. A gondozottak Érdről és környékéről járnak ide. A foglalkoztatások, amelyekben részt vehetnek: zene, úszás, gyógytorna, varrás, kerámiakészítés, bábozás, színjáték, filmezés, masszázsterápia, lovasoktatás. A díjátadó ünnepségen a fogyatékos fiatalokból álló Csengettyűs Együttes is bemutatkozott Bolyki Eszter vezetésével. Produkciójukat vastapssal köszönte meg a közönség. Paróczai Zoltánné a díj átvétele után megköszönte kollegái segítségét, és mint mondotta: nagyon egységes csapatot alkotnak így együtt. Kifejezte, hogy nagyon hálás a felterjesztőnek, az Érd-parkvárosi Református Gyülekezet presbitériumának. Úgy érzi, hogy ennél nagyobb elismerést, mint amit átvehetett, csak az Úrtól lehet kapni. Ezt követően pedig egy kisfilm segítségével mutatta be a Szociális Gondozó Központ tevékenységét. Így a jelenlévők számára láthatóvá vált, hogy mennyi és milyen sokrétű lehetőséget próbálnak biztosítani a náluk nevelkedő sérült fiatalok fejlődéséhez, és miként igyekeznek minél több örömforrást találni számukra. Elmondhatjuk, hogy Mariann élete és munkássága Isten befogadó, gondoskodó szeretetéről való bizonyságtétel. Miádovits Jánosné(Piroska) 6

7 Veled, Uram Szabó Imre versei Fénynek küldött el az Isten e sötét világba, Kicsiny fényed Isten ügyét hűséggel szolgálja. (Szabó Imre: Isten lámpásai) Szokatlan helyen és időben gyűltek össze az érdeklődők Szabó Imre nyugalmazott lelkipásztor, gyülekezetünk tagja könyvbemutatójára. A költői estre templomunkban, március 22-én délután került sor. Az érkezőket orgonamuzsika fogadta. A kötet címadó versét (Veled, uram) Pergel Antal mondta el, majd Daróci Lajosné, az Irodalomkedvelők klubvezetője köszöntötte a szerzőt és a vendégeket. A beszélgetést Somfai István tanár úr vezette. Az Érdi Újság április 9-i számában Bálint Edit többek között így számolt be az eseményről: Vasárnap délután zsúfolásig megtelt a park-városi református templom, ahol az esti istentisztelet előtt egy ugyancsak lélekemelő találkozásra került sor. Szabó Imre e kis kötetében szereplő veseinek zöme nemcsak a szokványos emberi találkozásokat idézi fel, hanem a spirituális találkozás élményét, azt a csodálatos és egyszersmind örökre szóló köteléket jelentő élményt, amely kezdetben talán tudatlanul, később azonban tudatosan is az egész életét meghatározta: a mindenható, féltőn szerető Istennel való találkozást. Szabó Imre Veled, uram című kötetét Habos László szerkesztette, a bevezető Ajánlást Kecskés András írta, a könyvet Bálint Imre illusztrálta. Imre bácsinak (ahogyan mi is szólítjuk) a családja, a magyarsága, a hite, a hivatása és az ima mindig fontos volt, mindig hűségesen kitartott mellettük. Legnagyobb találkozása mégis Istennel történt. Ady Endre ezt úgy mondta: átölelt az Isten, Szabó Imre pedig úgy fogalmaz Befogad, átölel, és megsegít minket. Imre bácsi hiteles ember. Ő mindig az, aki: akár lelkész, akár tanár vagy családfő, ő minden pillanatban az, akin átragyog Isten fénye, szeretete. Somfai István kérdései alapján bepillantást nyerhettünk Szabó Imre életútjába. Többször is hallotta Isten hívó szavát, de sokáig elhessegette magától az ötletet, hogy teológiát tanuljon. Csakhogy, akit Isten elhív, eljegyez, az nem tud szabadulni tőle. Sok év elteltével tudatosult benne, hogy neki kijelölt útja van, ezért hamarosan jelentkezett is a teológiai főiskolára. Ezt 1984-ben be is fejezte, lelkész lett. Miután 70 évesen nyugdíjba ment, feleségével, Izukával Érdre költöztek. A parkvárosi gyülekezetben otthonra és közösségre, az Irodalomkedvelők klubjában barátokra talált. A szerzői esten a klubtagokon kívül fellépett unokája is, Szabó Eszter Noémi. Varga Katica népdalokat énekelt, Horváth István lelkész gitárkísérettel adott elő két dicsőítő éneket, végül pedig az egész vendégsereg együtt énekelt két genfi zsoltárt, orgonakísérettel. K. A. Szabó Imre: Zúgj, Lélek szele! A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő, és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született. (Jn 3,8) Tele van a szívem - S ez hangol örömre. Szentlelkedből adtál, A szívemhez szóltál, Magadhoz vonzottál, Ó, Uram, örökre. Áldott ez az érzés, A lelkem is ujjong, Mert ajándékot adtál, És ez békét nyújtott. A Te Szentlelkedtől Az ember megújul, A benső életre kél; Igéd szerint a szél Zúgva, mindenütt fúj, S boldog, akit elér. Lelkedet árasztod - Te tudod, mikor kell: Vigasz, bátorítás A küzdelmeinkben. Gyógyító szent erő, Hitet erősítő, Munkára serkentő, A Szentlélek által Új életre keltő És mindig cselekvő. Veled élni mindig, Minden napon újra, Áldás és kegyelem A földi utunkra. Érd, 2006 pünkösdjén 7

8 A templomi hirdetésekben, a gyülekezeti levelezőlistán és szétküldött levelek, szórólapok útján is igyekeztünk minél több fiatalt meghívni április 11-én, szombaton megtartott ifjúsági csendes napunkra. A hívogató levélben így határoztuk meg összejövetelünk célját: Ez a nap egy beszélgetős, oldott légkörű alkalom lesz, melyen lehetőségünk lesz arról együtt gondolkodni, mit jelent az, amit Péter megfogalmazott Jézus közelében a hegyen: jó itt lennünk, Uram (Mt 17,4). Valóban jó dolog ez? És mit jelent számunkra, mit jelent a Biblia megfogalmazásában az, hogy valaki vagy valami jó? Ilyen és hasonló kérdésekről szeretnénk beszélgetni, hallani a te véleményedet is, hiszen úgy gondoljuk, hogy jó az, ha te is elmondod, mit jelent számodra Jézus közelében lenni. A találkozó programját kidolgozó Székely Tamás teológiai hallgató így számolt be a beszélgetések tartalmáról, légköréről, a nap eseményeiről. Isten jósága tavaszi ifjúsági napunk nyomán április 11-én, szombaton délután, mindazokkal a fiatalokkal, akik meghívásunkról értesültek, s akiknek ideje engedte, közösségben tapasztalhattuk meg a mi szerető Istenünk közelségének jóságát. A tavaszi nap első melengető sugarai közt hitelesen szólalhatott meg a tanítás: "jó nekünk itt lenni, Uram". Hiszen Isten bár jónak teremtette a világot, ma mégis nehéz megtapasztalni a gonoszság, a szenvedés, az emberi életeket ért igazságtalanságok és szenvedések között a jót. A jóság megtapasztalása azonban ma sem lehetetlen, hiszen azért jött el Isten ebbe a világba, hogy az valósággá lehessen számunkra. Jézusban ugyanis a JÓ Pásztort ismerhette meg a világ, az Ő közelsége tehát nagyszerű dolog mindnyájunk számára. Azért jött el ugyanis Jézus Krisztus, Isten Fia, hogy személyében a világban újra jelen legyen a valódi jó, amely számunkra is ajándék és valódi öröm lehet valóságosan. Természetesen alapvető jelentőségű felismerés annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy mit is jelent a Szentírásban szereplő jó fogalma. A válasz egészen gyakorlatias és konkrét: az a jó, ami rendben van, és ami rendben van és helyén van, az hasznos és használható is, ez pedig magában hordozza a szépséget is. A teremtés legnagyobb szépsége az, hogy Isten rendet tett a káoszban. Milyen nagyszerű dolog az, hogy az életünket megújító, újjáteremtő munkájában is rendet tesz életünk kaotikus viszonyai közt! Ezáltal tudunk helyünkre kerülni élethivatásunkban, emberi kapcsolatainkban egyaránt, mert a kiindulópont, az Istennel való viszony a helyére kerül. Mindezen mélységeknek és magasságoknak a megtapasztalását szolgálták a csoportos beszélgetések is, melyben korosztályokra bontva tudtunk beszélgetni a jóról, és alkotni is. Készült egy nagyszerű montázs, és szuper beszámolók hangoztak el a záró alkalmunkon is. Isten szeretete jelenik meg gondoskodásában is: erről beszélt a Kánai Menyegző történetének szemet gyönyörködtető momentuma: Jézus a legjobb bor elkészítésével adott örömöt az ünneplő családnak. Erről beszélt a Jó Pásztor példája, aki felelős módon hordozza nyáját ellentétben a béressel, aki veszély esetén menti az irháját. Jézus nem mentette az irháját, hanem bennünket mentett meg csodálatos módon. A jó etikai tartalmát világítottuk meg a legnagyobbakkal való beszélgetésben, amely Nábót szőlőjének megdöbbentő történetén keresztül igyekezett rámutatni arra, hogy a dilemmáinkban is egyetlen realizálható döntés van: ha semmi sem drága abban, amikor Isten mellett dönt az életünk. Az pedig feladatunk, hogy, mint a föld sója, azt a jó munkát, amit Isten az életünkben elkezdett, ne tartsuk meg magunknak, hanem ízesítsük a körülöttünk élők életét, minél többek számára felmutatva, milyen jó ízű dolog is a keresztyénség. A napunk a templomban kezdődött áhítattal, és ott is végződött beszámolókkal. A fiatalok nagyon színesen és vidáman mutatták meg azt, amit ezen a napon kaptunk. Öröm volt átélni, hogy nem hiába fáradoztunk, Isten dolgozott közöttünk. A szünetek, a napsütés és az új játszótér hívtak arra, hogy kint is legyünk ezen a délutánon. Valóban igen sokat kaptunk ezen a napon! Hiszem, hogy nem csupán a fiatalok számára volt ez csoda. Nagyszerű volt megtapasztalni a munkatársi együttműködés erejét. Élményszerű en tapasztalom, hogy fiataljaink közt mennyire jó szolgálni, munkálkodni, de az is igaz, hogy a munkatársi-szülői közösségben is ajándék látni 8

9 a lelkesedést, elkötelezettséget, a gyümölcsöző hitet azoknak az életében, akiket félreérthetetlenül megérintett Isten jósága. Beszámolómat az Isten jóságában megérintett gyülekezet szeretetét megtapasztalva írom hálás szívvel. Még hetekkel az eseményeket követően sem tudok meghatottság nélkül írni. Köszönöm Istennek és a gyülekezet minden tagjának ezt a szép napot, napsütéssel, az Élő Csermely énekvezetésével, a beszélgetésvezetők lelkes felkészülésével, a finom zsíros kenyeres vacsora ízével, azoknak az áldozathozatalával, akik mindent megtettek azért, hogy jól érezhessük magunkat. Szép emlék lehet mindnyájunk számára, akik ott lehettünk, reméljük, ha Isten is így akarja, hamarosan újra találkozhat a gyülekezet ifjúsága egy hasonló alkalmon, mert a mi Istenünk jósága határtalan, felfoghatatlan és kibeszélhetetlen ezért is kell nekifutni újra meg újra. Székely Tamás teológus hallgató D u n a p a t a j i k i r á n d u l á s március 29-én a gyülekezetünkből kibérelve egy nagy buszt, körülbelül negyvenen, Nagy Dávid Nagytiszteletű Úr beiktatásán voltunk Dunapatajon. Dávid szeptember óta pataji lelkész, előtte nálunk volt segédlelkész. Pataj számunkra már majdnem otthon, idén nyáron másodjára megy a gyülekezet családos hétre a Szelidi-tóhoz. Tavaly ősszel pedig, a Dávidot búcsúztató ifjúság egy teljes hosszú hétvégére szállta meg a pataji lelkészlakást. Hogy be tudjam mutatni a beiktatás lelkületét, le kell írnom a pataji templomot. Egy szó majdnem elég is lenne, mert az az egy szó: óriási. De hogy miért majdnem elég? Mert az óriási úgy sokkal kifejezőbb, ha tudjuk, hogy ez kb férőhelyet jelent. Ha még azt is hozzávesszük, hogy száz évvel ezelőtt minden hétvégén meg is telt, láthatjuk, hogy Dávid egy olyan gyülekezetben szolgál már, amelynek hagyománya, kultúrája, történelme van. Dunapataj egy olyan mezőváros, ahol a városlakók nagy része református, valamint gyülekezeti tag volt. Dáviddal a beiktatás után beszéltünk is erről, hiszen a templomban nem volt 1400 ember. Ennek ellenére, vagy természetesen, nagyon sokan voltunk, a mi parkvárosi szemünkkel nézve. A pataji presbiterek azon álma, hogy a templomuk, amelyben bőven van hely, mindig megteljen, Dávidnak szép, nemes feladatot és sok munkát ad az elkövetkezendő évekre. Tóth László A gyülekezet egykori segédlelkészének, Nagy Dávidnak a beiktatására március 29-én - virágvasárnap -, került sor a dunapataji református templomban. Dávid ezt az örömét az érdiekkel is szerette volna megosztani, így mi is meghívást kaptunk az eseményre. Aznap délután felkerekedett gyülekezetünk apraja-nagyja, és jó hangulatban, némi elemózsiával felszerelkezve indultunk útnak Dunapataj irányába. A hangulatot fokozta, hogy sofőrünk sem volt biztos úticélunk pontos hollétében, de hála Istennek időben megérkeztünk (!) a helyszínre. Dávid személyesen fogadta az érdi testvéreket, szemmel látható izgalma ránk is átragadt. Arra is figyelmeztetett minket, hogy a liturgia legalább két órás lesz, így erre felkészülve, éltünk a kávézás lehetőségével. Ezután elfoglaltuk helyünket a XV. századi, ódon templom soraiban, rácsodálkozva az épület hatalmas belső terére és az összegyűlt tömegre. A beiktató szertartás felemelő és szívhez szóló volt mindenki számára. Dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke nyitotta meg az alkalmat, igehirdetésében Isten embermentő szeretetét hirdetve. Ezt követően nagytiszteletű Hegedűs Béla, a Bács- Kiskun megyei Egyházmegye esperese beiktatta Dávidot lelkészi szolgálatába, jelképesen átadva a templom kulcsát és az egyházközség bélyegzőjét. A szertartás további részében több ismert méltóság köszöntötte beszéddel, jó kívánságokkal a fiatal lelkipásztort. Különösen megható volt, mikor 37 lelkész külön-külön rövid áldást mondott Dávid szolgálatára. Valószínűleg az érd-parkvárosiak számára a legszemélyesebb mégis az volt, mikor Ili néni köszöntője hangzott el. Szeretetteljes beszéde bennünk is kedves emlékeket ébresztett. A programot mindemellett gyönyörű énekek és a gyerekek műsora színesítette, így az alkalom végén élményekkel feltöltekezve hagytuk el a templomot. Az ünneplést szeretetvendégséggel folytatta a dunapataji gyülekezet, ahová minket is szívesen vártak. Dávid asztalánál helyet kapva jóízűen fogyasztottuk a felszolgált birkapörköltet és töltött káposztát, desszertként pedig többféle süteményt kóstolhattunk némi dunapataji bor kíséretében. 9

10 Néhányunknak szerencséje volt helyiekkel is szóba elegyedni a vacsora során. Nagy örömünkre szolgált hallani tőlük, hogy mennyire szeretik és megbecsülik új lelkészüket. Dávid szemmel láthatóan beilleszkedett a közösségbe és otthonra talált a gyülekezetben. Biztosak vagyunk benne, hogy a beiktatás megerősítette elhivatottságát, és a későbbiekben is helyt fog állni Isten segítségével a rá váró kihívásokban. Mindezt látva, boldog szívvel és nem utolsó sorban teli pocakkal vettünk tőle búcsút, a közeli viszontlátás reményében. Cifra Anett, Ravasz Dóra DIAKÓNIA AZ ÉRD-PARKVÁROSI REFORMÁTUS GYÜLEKEZETBEN március 7-én diakóniai napot szerveztünk. Szeretettel vártunk minden olyan érdeklődőt, aki szívesen áldozna az idejéből mások szolgálatára, megsegítésére, illetve olyanokat, akik eddig is végeztek ilyen feladatokat, de szervezetten, esetleg másokkal összefogva szeretnék ezután végezni. A diakóniai szolgálat keretében feltérképezzük gyülekezetünkben a szolgálati területeket, majd a segítségre szoruló testvéreket, családokat. Jó lenne, ha minden rászorulót el tudnánk érni. Sokan nem tudják, hogy kihez forduljanak, vagy éppen nem szívesen kérnek segítséget. Többen szívesen segítenének, idejüket mások szolgálatára is szánnák, de megszólításra várnak. Hát elkezdtünk egy ilyen szervezkedést. Délelőtt a gyülekező, éneklés és áhítat után lelkipásztorunk, dr. Vassné Baki Ilona tartott előadást a diakóniáról. Utána beszélgettünk. Ezt követően vendég előadónk, Pálinkás Gyuláné, a Fasori Református gyülekezet egyik presbitere beszélt a diakóniáról az ő gyakorlatukban. Sok kérdés merült fel bennünk, melyekre hamar kaptunk is választ. A pizza-ebéd után saját gyülekezetünk diakóniai szolgálatának kialakítási lehetőségeiről beszélgettünk. Nagyon konstruktívak voltunk. A külső diakónia területét teljesen áttekintettük, felsoroltuk a jelenleg is meglévő szolgálatokat, próbáltuk ezeket megfelelően csokorba szedni, átláthatóvá tenni. Megfogalmaztunk konkrét feladatokat, hozzárendeltünk felelősöket. Külső diakóniai területek: 1.Testvérgyülekezet, külső kapcsolatok ápolása 2. Ételosztás 3. Öregotthonok látogatása 4. Fogyatékosok támogatása 5. Élelmiszerraktár kialakítása 6. Konkrét külső családok támogatása Örömünkre szolgált, hogy találtunk új feladatokat, illetve olyanokat, amelyeket eddig is szerettünk volna elvégezni, de nem került rá sor különféle okokból. Most jelentkeztek új szolgáló testvérek is, akik vállaltak, és kaptak is feladatokat. A régi szolgálattevők is talán jobban átlátják a szolgálati lehetőségeket és ez még csak a kezdet! Belső diakónia Van még egy, a külső diakóniánál nagyobb terület: a belső diakónia. Erre a területre idő hiányában csak egy kicsit tévedtünk be. Terveim között szerepel egy újabb találkozás megszervezése. Szeretném a gyülekezeten belüli szeretetszolgálati területeket is strukturálni, feladatokat átbeszélni, új felelősöket találni. Tervezem egy diakóniai fal kialakítását, amelyen folyamatosan lesznek elérhező információk a témával kapcsolatban. Fontosnak tartom a tájékoztatást, a beszámolást. Ezen keresztül más testvérek is kedvet kaphatnak a szolgálathoz. Ez a gyülekezet igen aktív, az ide tartozó testvérek sokat tesznek a közösségben és az azon kívül lévő rászorulókért. Növekvő gyülekezetünk azonban igényli, hogy a felmerülő diakóniai feladatokat szervezetten kezeljük. Így a jelentkező szolgálati lehetőségekre hamar tudunk reagálni. Várunk minden szolgálni vágyó testvért, aki úgy tapasztalta meg Krisztus szeretetét, hogy kapott tőle, ezért hálából ő is adni szeretne. Tartozunk pedig mi, erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk. (Róm 15,1) Tóthné Csömöri Andrea gondnok 10

11 A játék mint a fejlesztés eszköze Surányi Zoltán élménypedagógiai tréner volt a vendégünk egy szombat délelőtt, május 9-én. Régóta terveztük már ezt a továbbképzést, hiszen a gyermek- és ifjúsági munkában szolgálóknak nagy szükségük van az időről időre való megerősítésre, a módszertani megújulásra és felfrissülésre. Mindannyian szembesülünk azzal a ténnyel, hogy ma már nem lehet ugyanazokkal a módszerekkel megközelíteni a gyermekeinket akár a nevelésben, akár az oktatásban, akár a családban, akár a gyülekezetben ahogy régente volt. A pedagógiában is szükség van szemléletváltásra és új eszközökre, amelyek segítenek abban, hogy létrejöjjön a harmónia gyermek és felnőtt között ebben az új világban. A gyülekezeti szolgálatban résztvevők számára pedig különösen fontos tisztában lenni a módszerekkel, hiszen nem kisebb ügyről van szó, mint a gyermekeknek az Isten országába való hívogatásáról. Óriási a felelősségünk, ezért erőnkhöz mérten igyekeznünk kell helytállni; minden segítséget megragadni és elfogadni. Ilyen lehetőség volt számunkra ez a délelőtt, amikor hallhattunk arról, hogyan lehet élményszerű módon, nem verbálisan rányomva a bibliai igazságot a csoportra, kapcsolatot teremteni a téma és a gyerek között. Az élmények általi igefeldolgozás, az igéhez köthető játékok hozzásegítenek a motivációhoz, hogy a gyerek lelkét fel lehessen szántani, és ne lebetonozott szupersztrádákká váljon, amin nem terem meg Isten igazságából semmi, ahogy előadónk szellemesen fogalmazott. Ezért nem a konkrét bibliai történet a fontos, hanem az a személy, akinek az élete információt szolgáltat ahhoz, hogy az enyém is jobb legyen. Ezt pedig nem kognitív (értelmi) módon érdemes megközelíteni, hanem valamilyen élmény által, mert csak így tud majd igazán tanulsággá válni a tanítás. Személyes élmény és tapasztalás által sokkal hatékonyabban teszi magáévá az ember a bibliai igazságokat, mint e nélkül. Erre épít az élménypedagógia, s mi pedig, akik részt vettünk ezen a továbbképzésen, ebből kaptunk ízelítőt úgy is, hogy kipróbálhattuk ennek a gyakorlati megvalósulását is. Noé történetét dolgoztuk fel csoportokban, játékosan és mégis komolyan, s magunk jutottunk el azokhoz az igazságokhoz, amelyeket megszoktunk, hogy más mond ki helyettünk. Fontos eleme ennek a megközelítési módnak a reflexió és az asszociációs gondolkodás, hiszen ez segít mélyebbre látni és nemcsak a felszínen maradni egy-egy témával kapcsolatban. Összességében nagyon hasznos délelőttünk volt mindannyiunknak, akik elkötelezettek vagyunk a gyerekek fejlesztésében és nevelésében. Számunkra is bebizonyosodott, hogy az élmény megsokszorozza a tudást, és megkönynyíti az ahhoz vezető utat. Szeretnénk még több ilyen jellegű pedagógiai képzést szervezni, amely hasznos lehet szülőknek és pedagógusoknak egyaránt. Benczéné Dizseri Márta Testvérgyülekezeti kapcsolatfelvétel A két évvel ezelőtti családos héten vendég prédikátorunk Radvánszky Ferenc volt, aki Kárpátaljáról érkezett, és mindannyiunk számára feledhetetlen esti előadásokat tartott. Akkor merült fel az ötlet, hogy jó lenne kicsit közelebbről is megismerni egymás gyülekezetét, és akár szorosabb kapcsolatot is kialakítani egymással. Ez év őszén újra nálunk járt a tiszteletes úr, és néhány napon keresztül őt hallhattuk evangélizálni. Időről időre levélben megkapjuk a prédikációit is, amit a levelezőlistánkon továbbítunk, hogy minél többen részesei lehessünk Isten üzenetét közvetítő gondolatainak. Hálásak vagyunk neki mindezekért, s ez a hála elindította bennünk azt a kezdeményezést, hogy testvérgyülekezeti kapcsolatot alakítsunk ki a magyar-ukrán határ mentén lévő Mezőkaszonyban és Botrágyban működő gyülekezetekkel. Ezt a tervünket csak megerősítette az a segítőszándék, ami szintén sokaknak szívügye, hogy lehetőségeinkhez mérten segítsük a háború okozta gazdasági nehézségek miatt nélkülözni kényszerülő kárpátaljai testvéreinket. Szeretnénk egy kis létszámú előörssel kiutazni hozzájuk, s hivatalosan is megerősíteni szándékunkat egyrészt a kapcsolatfelvételre, másrészt a segítségnyújtásra. Eddig mi kaptunk ajándékot az ő közösségük lelkészének jóvoltából, most mi szeretnénk viszonozni mindezt. Kérjük gyülekezetünk tagjait, akik úgy érzik, hogy szívesen részt vállalnának a segítségnyújtásban, jelentkezzenek Benczéné Dizseri Márta presbiternél. 11

12 Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit!... Részletek Radvánszky Ferenc mezőkászonyi (Kárpátalja, Ukrajna) lelkipásztor április 19-én elhangzott (ottani) igehirdetéséből. Lekció: Mt 16,13-19; Textus: Zsolt 46 Luther Márton jellegzetes zsoltára, melyből kiindulva írta, az Erős vár a mi Istenünk kezdetű dicséretet. Luther és a zsoltáros helyzete között párhuzam volt: bizonytalanság és kilátástalanság. A múlt valamelyes egyensúlya felbomlott, a tekintélyek és az értékek összeomlottak. Ebben a bizonytalanságban a biztonságra való vágy fogalmazódik meg. Mert a bizonytalanságot nem lehet hosszú ideig fenntartani. Valamilyen irányba el kell, hogy mozduljon a helyzet. A kérdés az, hogy milyen lesz a stabilitás (mert van olyan béke, amely rosszabb a háborúnál és pusztulást eredményez). A 46. zsoltár a bizonytalanságra adott választ és a jó béke megteremtését tárja elénk. Hitvallás Istenről. A zsoltáros a bizonytalanságban nem akar kapkodni, de akar kapaszkodni. Ez a kapaszkodó: a hitvallás. A hitvallásnak különös alkalmai a bizonytalan és feszült helyzetetek. A mi korunk hitvallási időszak. S a hitvallások célja: a megújulás, a jövő elindítása, az építkezés. A mi hitvallásra kényszerítő korunk ténye azt mutatja, hogy Istennek van terve a továbbiakban az Egyházunkkal. Mert a most megfogalmazott hitvallásra akarja a jövőnket építeni. Még nem ismerjük Isten tervét, de biztos, hogy szükség van arra a hitvalló Istenbe való kapaszkodásra, amit ez a helyzet kialakíthat nálunk. Nem a jövő tartalma a fő kérdés (azt az Isten tudja, s mi képtelenek vagyunk a jövőbe látni), hanem az, hogy kicsoda számunkra az Isten a jelen állapotban (a gazdasági és a statisztikai mutatóink katasztrofális volta közepette). Ezért a jövőről való túlzott okoskodásokra és találgatásokra felesleges a lehetőségeinket pazarolni. E helyett minden erőnket arra kell koncentrálni, hogy Istenről pontos hitvallást tudjunk megfogalmazni. Isten az Oltalom. Ő képes közvetlenül megoltani a pusztító feszültséget, ami a közvetlen létet, reményt, tervet, becsületet, családot, testvériséget, Egyházat felemészti. Isten képes minden körülmények és veszedelmek közepette védelmet adni. Olyan biztonságot, amelyben védelem van a korábbi megemésztő dolgoktól. Isten az Erősség. Erő, Életerő, amely képes betölteni a küldetési területét és értékeit továbbadni. Istennel vagyunk képesek a küldetésünket, vagyis az életterünket élettel betölteni, az értékeinket továbbadni és örökíteni. Csak Isten által lehet egyházunknak és nemzetünknek küldetésbetöltő és önmagát örökítő lehetősége. Nemcsak erő, hanem intézménye az erőnek: vár. A várban komplex életkörülmények vannak (ott van kereskedelem, katonáskodás, konyha stb.). Minden életterületen megnyilvánul Isten ereje. Isten minden életkörülményünket képes stabilizálni és megvédeni. Az Ő ereje hatja át beszédünket, kapcsolatainkat, munkánkat, gazdálkodásunkat, örömünket és bánatunkat. Ezért látszik meg az emberen, hogy Isten ereje tartja össze az életét: nem borul ki, hiába ostromolják a türelmét; nem áll bosszút és tud megbocsátani, hiába nagyon fáj a sérelem; nem zuhan bele a depresszióba, hiába terjesztenek rossz véleményeket róla stb. Látszik rajtunk, hogy Isten tartja össze az életünket, és azért nem estünk még szét. Magunktól már elbuktunk volna azokban az ostromokban, amelyeket az ördög indított ellenünk. Isten biztos segítség a nyomorúságban. Ellenerőt ad, ha préselődik az ember. Nem kell félni a kitámasztó erő elfáradásától, mert nem emberi és földi a segítő erő, hanem isteni és mennyei. A terheltség összeszűkíti az életünket. A gazdasági, politikai, kapcsolati, neveltetési nyomások vagy a megkötözöttségek, a bűnök és gátlások nem hagynak kibontakozni. Isten a nagy terheltségek közepette is tud kibontakozást és haladást biztosítani. Példa.: egy hívő családapa újságolta nemrég, hogy Isten ezek között a külső gazdasági nehézségek között áldotta meg a családját az eddig legkiegyensúlyozottabb anyagi helyzettel. Nem arról van szó, hogy megszűnnek a prések, még arról sem, hogy abból Isten kivesz, hanem arról, hogy Isten a nyomorúságban is megtart. Sokkal nagyobb csoda megmaradni és fejlődni a nyomorúságban, mint abból kilépni, vagy azt megszüntetni. S aki a prések között megmarad, az ismeri meg igazán Isten hatalmát és arra a jövőben is támaszkodhat. Mi, kárpátaljai református magyarság, sokszor átéltük már ezt a speciális megtartatási formát, hogy Isten a prések között is megtartott, sőt fejlesztett. Ez a megtartási helyzet a kárpátaljai református magyarságnak egy speciális és minősített küldetését feltételezi,mely az egész 12

13 magyar nemzet felé irányul. Csak Isten képes állandó segítségre, függetlenül a magunk külső és belső körülményeitől. Magunktól csak elvetni tudjuk a kellemetlent, de Isten erejével vagyunk képesek javítani, gyógyítani, építeni. A szorongatott helyzetben Isten sokkal közelebb van hozzánk, mint máskor. A mostani helyzetünk azt mutatja, hogy Isten közelebb van hozzánk, mint valaha. S amikor az Isten közvetlenül van velünk, akkor biztos, hogy nem reménytelen a helyzet (ki merne reménytelenségről beszélni a Mindenható Isten közösségében?) és van jövő. & Kórustalálkozó Bián? Gyülekezetünk énekkara az idén is képviseltette magát az Egyházmegyei Kórustalálkozón, amelyet ezúttal május 10-én Bián rendeztek. A hatalmas vendégsereg messziről érkezett: Váctól a Dunakanyaron át Gyöngyösig 14 kórus örvendeztette meg szebbnél szebb előadásokkal az alkalmi és a helyi gyülekezetet. Hatalmas és felejthetetlen élmény volt, amikor a közel 400 kórustag a találkozó végén együtt énekelte több szólamban, orgonakísérettel Dobai Pál: Feltámadt a mi életünk című művét. Alázattal teli büszkeséggel mondhatom, hogy az érd-parkvárosi gyülekezet 14 tagú kórusa az Úr Isten üzenetének tolmácsolójaként nemcsak helytállt, de ezúttal is kiemelkedően szépen és lélekemelő módon szerepelt. Ehhez hozzájárult most is az a színvonalas és igényes repertoárválasztás, ami Kecskés Andrásnak, énekkarunk vezetőjének köszönhető, aki mindig bízik bennünk, hogy megoldjuk a nem kis feladatot. Ezúttal is volt kedvencünk : Kecskés Balázs gyönyörű kórusműve, a Boldogok. Boldogok, akiknek a szívük tiszta, mert ők Istent meglátják (Mt 5,8) és Teremts bennem tiszta szívet, ó Uram, és az erős lelket újítsd meg bennem! A Te orcád színe elől el ne dobj, s meg ne vond éntőlem lelked erejét! (Zsolt 51,12-13). Ezeket az igeverseket dolgozta fel a szerző különlegesen szép hangzásvilágban, s valóban az Úr Lelke volt velünk, mert érzékelhető volt a sikerben, hogy több ez, mint egy emberi produktum. Köszönjük azoknak a gyülekezeti tagoknak, akik elkísértek minket erre a találkozóra, s köszönjük karnagyunknak azt a fáradhatatlan kitartást és helytállást, amivel évről évre erőt és élményeket ad a kórusnak és rajtunk keresztül reméljük a hallgatóknak is! Szeretettel várunk minden kedves énekelni tudót és vágyót, kapcsolódjon be gyülekezetünk kórusába, hogy minél többen részesei lehessünk a közös éneklés örömének! B.D.M. A J Á T S Z Ó T É R A tavalyi év őszén megkeresés érkezett egy érd-parkvárosi alapítványtól, hogy szívesen megajándékoznák a gyülekezetünk gyermekeit egy minősített rönkfa játszótérrel. Rövid mérlegelés és számolás után a presbitérium elfogadta az ajánlatot. Az alapítvány kész tervekkel küldte el hozzánk a kivitelezőt, aki a szerződés értelmében 2015 március 31-ig vállalta a játszótér komplett telepítését, mellyel határidő előtt végzett is. A beruházás teljes értéke 2.2 M Ft, melyből az alapítvány fizetett 1.7 M Ft-ot, a fennmaradó 0.5 M Ft lett a gyülekezetünk önrésze. A házvásárlási projektünk közepén elsőre a magas önrész kicsit bizonytalanná tett bennünket, de a gyorsan érkező felajánlások megerősítettek, és nem hagytak más döntést számunkra. Öröm nézni, amint gyermekeink boldogan használják a játékokat, és jó látni a hátsó kert átalakulását is. A telepítés után szükségessé vált a kert rendbe tétele is, melyet sokan szívükön viseltek, és egy esős márciusi szombaton együtt dagonyázhattunk, de a nemes cél nem tántorította el a csapatot. A kert és a fű utógondozásában mai napig odaadó munkát végez Mester Attila és családja, a virágok gondozását pedig Jeszenszki Terikének köszönhetjük. Ez úton is szeretnénk megköszönni az önrészhez érkezett felajánlásokat és a segítő kezeket, akik magukat és idejüket ideszánva részt vállaltak a játszótér létrejöttében. Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők SDG Pető Zsolt presbiter 13

14 Retro KFT, vagyis a nagyok ( KFT = Krisztusra Figyelő Tanulók ) Junior KFT A Junior KFT indulása kicsit csúszott, kicsit döcögött, de mindennek ellenére örömmel tapasztaltuk, hogy kis csoportunk gyarapszik. Szinte minden tagja a kezdő csoportnak elhozta egy barátját, és így már 8-9 főből áll a csapatunk. Látszik rajtuk, hogy szeretnek együtt lenni, együtt játszani. Örömmel tölt el minket, amikor olyan visszajelzést kapunk, főleg a szülőktől, hogy gyermekük nagyon szereti a szombati alkalmakat. Reméljük, hogy az évek folyamán egyre nagyobb lelkesedéssel jönnek majd a foglalkozásokra, és szoros barátság köti majd őket össze egymással! Kola Kata ( + Kola Csaba, Erdei Andi és Csaba, Ábrahám Ági és Borbély Dávid) A KFT, aki sem junior, sem retro Ebben a tanévben hetedik-nyolcadik osztályosok. Idén három gyerekecske csatlakozott hozzánk, így már 12 gyereknek küldünk értesítőt a programjainkról (7 lány, 5 fiú). Közülük csak öten vannak, akiknek a szülei is a mi gyülekezetünkbe járnak, a többiek többnyire az Érdligeti Egyházközség tagjai, de van egy baptista és egy katolikus csemeténk is. Továbbra is nyitottak, vitatkozó kedvűek, mindenért lelkesedők. Legyen szó játékról, beszélgetésről, munkáról, éneklésről, ifinapról, filmnézésről: ők örülnek neki, lelkesednek érte, és ott vannak. A mindent überelő, gigabrutál kedvenc tevékenység a lényezés (sötétben játszott, izgalmas bújócska-fogócska játék). A játszótér lett a foglalkozások utáni szabad játék tere, ahol már együtt vannak a juniorokkal. Irtó klassz lett (mármint a játszótér), örülünk neki! Nagyon készülünk a nyár legelején tartandó KFT táborra. Sok örömünk van a velük való foglalkozásban, jó, hogy közéjük tartozhatunk! Kecskés Judit ( + Kecskés Kornél, Oszlács Margit és Endre) Bizony, már majdnem felnőttek, évesek. És hogy miért retro? Mert olyan régóta találkozunk minden szombat délután, hogy az már lassan történelem. 6 éve! Eleinte csak játszottunk meg méregettük egymást, aztán kirándultunk és beszélgettünk is. Pár év elteltével pedig már olyan mély barátságok szövik át a srácok közti hétköznapokat, hogy a családi programok kizárólag a szombatok szűrőjén átengedve szerveződhetnek csak. Sokat beszélgetünk, mindez a felnőttkort vetíti előre, a kamaszkor kényes és nehéz témáinak érintésével: szerelem, háború, tisztelet, becsület, erőszak, szülők, értékrend, hit, imádkozás, barátság, drogok, internet, függőségek, felnőttség, család és még hosszan sorolhatnám. Az elmúlt hat év szoros közösséggé formálta őket, és lassan-lassan önálló lábra állnak már most is sokszor szerveznek szombatokon kívüli programokat, csak egymásnak. Moziznak, kirándulnak, gyakran végeznek karitatív munkát a gyülekezetben, de adtak elő színdarabot gyerekhéten, tavaly karácsonykor pedig betlehemeztek. Újév hajnala évek óta a templomban éri őket. Ősszel pedig Dávidot szálltuk meg 3 napra! Szóval, csodás csapat. Isten áldja azokat, akik annak idején rájöttek, hogy kell egy közösség, ahová a gyerekeinket biztonsággal elengedhetjük, ahol támogatás, szeretet várja őket kortársaik között. Köszönjük a KFT-t!!!!!!!!! Héjjas Ágota ( + Máthé Domba, Erdélyi Dani, Székely Tamás, Tóth Laci) Áldásoddal megyünk, megyünk innen el, Néked énekelünk boldog éneket. Te vagy mindig velünk, ha útra kelünk. Őrizd életünk minden nap! Gyülekezetünk egy népes csoportja május 16- án, szombaton útra kelt, hogy ellátogasson Bélapátfalvára, Szilvásváradra és a Szalajkavölgybe. Bélapátfalván megtekintették a ciszterci kolostort, Szilvásváradon pedig a református körtemplomban tartottak rövid áhítatot, majd megismerkedtek a templom történetével és a gyülekezet életével. Egy kellemes ebéd 14

15 után erdei kisvasúttal indultak a természeti szépségekben bővelkedő Szalajka-völgybe, megcsodálták a fátyol-vízesést, megnézték az erdészeti kiállítást. Egy kis izgalmat okozó koccanástól eltekintve minden résztvevőnek maradandó élményt nyújtott a kirándulás, melynek során egymáshoz is közelebb kerülhettünk. - Vallomással kezdem. Bíztatás kellett ahhoz, hogy összeszedjem a gondolataim a női körről. Megtettem, hátha kedvet kap valaki a csatlakozáshoz HAJRÁ, VÁRJUK! Többnyire az adott hónap második péntekjének estéjén találkozunk gyülekezetünk valamelyik termében, a közösségi programtorlódások miatt, ahogy adódik. Általában en vagyunk. Lelkes, szabadon választott zsoltár / dicséret énekelgetést követően, bár vannak köztünk, akik tehetségkutató műsorok első köréből kihullanának, egy ige köré fűzhető gondolatainkat beszéljük meg a tiszteletes asszony vagy a gondnokunk, olykor a közülünk önként vállalkozó asszonyság vezetésével, bár vannak köztünk, akiknek nem kenyere az ékesszólás, majd élénken csacsogunk magán / közösségi hétköznapi dolgainkról (végtére is nők vagyunk!), miközben, ha végre van ötletünk, mit is alkossunk, sebesen gyártmányoljuk az apró ajándéktárgyakat a gyerekhét résztvevőinek (megtörtént már, hogy másnap hajnalig, mert körmünkre égett a dolog!), bár van, akit nógatni kell a megszólalásra, pedig szívesen osztozunk egymás örömeiben, bánataiban, gondjaiban, s előfordul, hogy segíteni is tudunk egymáson, bár van, aki lassabban készíti az ajándékokat, mint például én, mert ügyetlenebb, sokat kacagunk, néha bánkódunk is, bár az ige és testvéri közösség többnyire inkább örömmel tölt el bennünket, természetesen csipegetünk is ezt-azt, amit batyus alapon hoz, aki tud, bár nem mindenki mesterszakács, néha egyenesen mennyei kényeztetésben van részünk, néha külsős helyszínen találkozunk, valamelyikünk otthonában, bár mindnyájunk Sacija, nehezen mozog, de ezt a ragaszkodása, s nem utolsó sorban a kíváncsisága legyőzi, és mi is segítünk, mert ha jön, mindig akad alkalmi sofőrje, bár marad utánunk mosogatni való is bőven, de a közösség megélése és a finom falatok emlékezetessé teszik a csapaterősítést. Többgyermekes / unokás asszonyok vagyunk, bár van közöttünk egyedülálló lány / asszony is, természetesen semmi sem kötelező, és előfordul mindenkivel, hogy egyik-másik alkalomról elmarad, bár egy idő után az ember erős késztetést érez arra, hogy találkozzon a többiekkel. Várunk benneteket lelki/testi épülésre, és előre is köszönjük az apró, házilag készíthető, ajándékötleteiteket a gyerekhétre!.aki mást felüdít, maga is felüdül (Péld 11,25) Fremda Sarolta A férfikör tagjai havonként egyszer, többnyire a hónap első péntekjén este fél 8-kor találkoznak. Barátok a magánéletben, testvérek a Krisztusban. Felváltva hozzák az alkalomra szánt igeszakaszt, beszélgetnek, imádkoznak, és a közös áhítat után egy kis harapnivalóval is megvendégelik egymást. Oldott légkörben, a kölcsönös megértés jegyében telnek ezek az alkalmak. Május 8-án az Anyák napja alkalmából az édesanyákról beszélgettünk. A június 5-i tanévzáró összejövetelen a szabadban, egy kis szalonnasütés mellett értékeljük az eltelt évet, imádkozunk a nyári tervek megvalósulásáért is. Mindenki hoz valamit a szeretetvendégséghez: egy pár szelet kenyeret, szalonnát, paradicsomot, paprikát, hagymát, üdítőt. A küszöbön álló lelkészválasztásról is eszmét cserélünk. A felvetődő kérdések: Milyen szempontokat vegyünk figyelembe? Milyen lelkipásztorra van szüksége a gyülekezetnek? Hogyan ismerhetjük meg Isten tetszését, akaratát ebben a dologban? A rendszeres összejöveteleket szeptemberben folytatjuk. T.Z. 15

16 Az ÉlőVíz dicsőítő csoport szolgálata hoszszú évek óta színesíti a gyülekezet alkalmait. Az elmúlt években kialakult rend szerint szeptembertől júniusig minden hónapban egyszer, általában a harmadik vasárnapon az istentiszteleteken vezetjük az éneklést, az adventi időszakban pedig zenés áhítatra várjuk a gyülekezet tagjait. Ehhez a gyakorlathoz a továbbiakban is tartani szeretnénk magunkat. Az elmúlt három évben a nyári családos héten és az esti istentiszteleteken is részt vettünk a szolgálatban. Nagy örömünkre szolgál a közös dicsőítés a városi ökumenikus megmozdulásokon. Többször énekeltünk együtt a tusculanumi Oázis csoport tagjaival és az érdligeti baptista dicsőítő csoport tagjaival a Házasság Hete záró alkalmain, illetve kétszer (legutóbb épp május 14-én) szolgáltunk áldozócsütörtöki közös istentiszteleten az Érdligeti Református Templomban ben sikerült befejeznünk egy korábban (2007-ben) elkezdett CD felvételt nyarán készítettünk egy 60 dalt tartalmazó énekes füzetet, melyet korrektúrázás után szeretnénk a gyülekezet rendelkezésére bocsátani, illetve folytatni ezt a munkát egy újabb kötet szerkesztésével ben döntés született a templomi hangtechnika megújításáról. Erre azért volt szükség, hogy az alkalmakat jó hangminőségben lehessen hallgatni a templomban és a gyülekezeti termekben, minőségi felvételt lehessen készíteni, illetve a gyülekezet új orgonája megfelelő hangosítást kapjon. Az új rendszer kialakításánál fontos szempont volt az is, hogy a zenés szolgálatok egyszerűbben lebonyolíthatók legyenek technikailag. A használatba vétel kicsit döcögősre sikerült, de önkéntes technikusainknak végül sikerült leküzdeni a nehézségeket, és most már (többnyire) zökkenőmentesen működik a dolog. Egy korábbi gyülekezeti közvéleménykutatás alapján igyekszünk alkalomról alkalomra úgy összeválogatni a dalokat, hogy többféle stílus képviselve legyen, hogy a lehető legtöbb gyülekezeti tagot megszólítsa, megérintse a dicsőítés. Majdnem minden hónapban tanítunk új dalt, amelyeket az esti istentiszteleteken, csoportos alkalmakon, a nyári családos héten van mód többször énekelni, jobban megtanulni. A jól ismert dalokat időről időre átdolgozzuk, felfrissítjük, hogy megújítva még inkább az Úrra hangoljanak, felé fordítsanak mindannyiunkat. Ez a munka nagyon felemelő és ugyanakkor nehéz. Sajnos, nincsen módunk eleget gyakorolni, több okból sem: mindannyian családosok vagyunk, többen nagycsaládosok, és szinte mindenki többféle szolgálatban is részt vesz a gyülekezetben, ami miatt nem egyszerű összeegyeztetni a próbákat. Ennek ellenére komoly elhivatottsággal és alázattal szolgálunk. Örömmel fogadunk dal-javaslatokat, építő szándékú kritikát. Az Úr áldását és a gyülekezet támogatását kérjük munkánkhoz! Dóry Erika Tanulság mindenkinek Kedves Olvasók! Egy barátom biztatására írom meg esetünket. Múlt vasárnap reggel feltűnt, hogy nincs áram. Az egyik konnektor is égett műanyagszagú volt. Férjem kiment a ház külső falán elhelyezkedő villanyórához, amelyben a biztosítótábla is van. Kinyitva látta, hogy az egyik órához tartozó vezeték szikrákat hány. Egy fanyéllel lekapcsolta a többi biztosítékot, de ekkor már az óra füstölgött. Beszaladt a poroltóért, ami nem működött. Utólag láttuk, hogy 89-es évjárat, 0 nyomással. Ekkor már lángok csaptak ki az órából, ekkor hívtuk a tűzoltókat. A faszekrény pillanatok alatt lángra kapott. Mire a tűzoltók kiértek, a villanyóra-szekrény teljesen kiégett, az érintett falfelületen kb. 5 négyzetméternyi külső szigetelés leolvadt + az ott futó ereszcsatorna szétégett. A tűzoltók pillanatok alatt mindent eloltottak, az ELMŰ emberei lekötötték a rendszert az utcai csatlakozásról. Lényeg egy mondatban - igen egyszerű: legyen otthon működő poroltótok! Érden számos tűz- és munkavédelmi boltban kapható. Ui.: Semmiképpen sem sajnálatot akartam ébreszteni. Mi az egész esetet úgy látjuk, hogy Isten különös kegyelme volt, hogy nappal történt mindez, itthon voltunk, és csak ennyivel megúsztuk. Erdélyiné Falus Ágnes 16

17 2015 A konfirmáció, ahogyan sokan tudják már a meghatározást: hitünk megerősítése a Szent Lélek által. Különböző gyülekezetekben másmás a követelmény és elvárás a konfirmáló fiatalokkal szemben. Az én hitvallásom az, hogy minden embernek adjunk esélyt, hogy legyen Bibliája, és tanulja meg kezelni, ha lehet, váljék rendszeres igeolvasóvá. Sok mindent akár dogmatikai tételeket is el lehet felejteni, de 2 év alatt igyekeztem mindent megtenni azért, hogy a rám bízottak rászokjanak az igére. Lehet, hogy sok minden törlődik, de úgy teremtett a Gazdánk, hogy amit 40-szer megtettünk az életünk során, az már beépül. Ezért: minden konfirmációra jelentkező fiatal és felnőtt, az első órán kap egy teljes Szentírást, és minden óra a napi ige elolvasásával és megbeszélésével, imádsággal kezdődik. A két éves felkészítő idejében bevésődhet, hogy minden nap kézbe vehető az Isten Igéje, minden nap és minden állapotunkban az Úr elé léphetünk, előtte megnyithatjuk a szívünket. Az elég alapos bibliaismeret elsajátítása közben mód nyílott a hittani tételek, alapvető dogmatikai kérdések megbeszélésére is. Jó lenne, ha egy dolgot sohasem felejtenének el az itt konfirmáltak: Velünk vándorló Jézusunk van, és az Ő beszéde, üzenete a kezükben van. Legyen örömük, vigasztalásuk, erejük és reménységük minden nap maga az ÚR! Néhány éve különösen fontosnak tartom, hogy megérezzék, megéljék, a konfirmandusok személyes élményévé legyen az úrvacsora vétele előtt, mit jelent önmagunkra nézve, hogy Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn. 3,16.) A fülünk megszokta, hogy Krisztus meghalt értünk, de szerettem volna átadni, személyessé tenni, hogy kiért is halt meg Jézus Krisztus. Nézzünk szembe önmagunkkal! Ha Ő a Szabadító: mitől, miből való szabadulást várunk Tőle? Ebben az évben 9 fiatal kötelezte el önmagát Krisztus követésére és konfirmált: Barta Luca, Kummer Márk, Nagy Dávid, Pető Réka, Tóth Hanna, Tóth Róza, Varga Júlia, Varga Nóra és Vidák Luca. Sokan azt gondolták, hogy ilyen nagy létszámú csoportunk még sohasem volt. Emlékeztetőül: gyakran konfirmáltak felnőttek is, együtt 2001-ben 16 fő, 2002-ben 12 fő, ban 11 fő, tavaly 4 felnőtt és 5 fiatal konfirmált. Minden évfolyamért és emberért, aki valóban döntött Jézus Krisztus követése mellett, aki valóban keresztyén lett, legyen áldott a mi Urunk, Atyánk, Gazdánk! Vassné Baki Ilona lelkipásztor PÜNKÖSD 2015 Mindig csodálattal és gyönyörködve hallgatom énekkarunk szolgálatát, és tudom, ezzel nem vagyok egyedül. Így volt ez legutóbb is, a pünkösdi istentiszteleten. Elnéztem a kis csapatot: néhány fiatal mellett legtöbbjük középkorú vagy idősebb; nem könnyű életúttal, testi-lelki bajokkal küzdő, munkában megfáradt ember. Tudom, nem tanult mesterségük az éneklés, mint ahogy András bácsinak sem a karvezetés, de az éneklés idejére mindent elfelednek és elfeledtetnek. Tekintetük önfeledt, boldog, lelkük a magasban szárnyal, minket is mennyei magasságba emel, és átéljük, érezzük az ének dallamát, szövegét. Érezzük, hogy ékes dolog (92. zsoltár) és mely igen jó az Úr Istent dicsérni (255. dicséret). Hiszem, hogy az angyalok kórusához társul énekük énekünk, mindannyiunk áhítata, s a Mennyei Atya szívesen fogadja dicsőítésünket, hálaadásunkat. Kísérje áldás e kis közösség munkáját, vezetőjét és valamennyi tagját! Legfőképpen pedig légy Te áldott értük, Mennyei Jó Atyánk! K. Gy-né, Erzsike 17

18 2014. évi összefoglaló pénzügyeinkről A presbitérium a évi zárószámadást elfogadta. Ez alapján a múlt évi gazdálkodásunkat az alábbiakban foglalnám össze. Egyházfenntartói járulék címén a testvérek Ft-ot fizettek be. Regisztrált gyülekezeti tagunk 198 fő van, akik a választói névjegyzékben is szerepelnek. Vasárnapról vasárnapra ,- Ft összegű perselypénz gyűlt össze. A tavalyi évben elsődleges célként a szomszéd ház megvásárlására gyűjtöttünk, de volt adakozás a hangosításra, fűtésre, rezsire, egyéb célokra is. A korábban tervezett ifiház-bővítésre elkülönített összeg ,- Ft, ez kiegészült ,- Ft-tal, melyet végül a házvásárlásra használunk fel. A szomszéd ház megvásárlását hosszú együtt gondolkodás előzte meg ,- Ft-ért megvásároljuk bővítési szándékkal a Csurgói u. 6. szám alatti családi házat. Ehhez sikeresen pályáztunk az Emberi Erőforrások Minisztériumánál és kaptunk ,- Ft-ot, melyet elkülönítetten kezeltünk. A szerződésünk év végén még nem volt érvényes, egyházi hozzájárulásra vártunk. A foglaló összege: ,- Ft az ügyvédünknél került letétbe helyezésre. Ők ügyvédházaspár Isten iránti elkötelezett szolgálatból bonyolították le a szerződéskötés körüli tárgyalásokat és készítették el az adásvételi szerződést. Köszönet érte! Jelenleg május első napjaira már kifizettünk ,- Ft-ot az eladóknak, melyben az Érd Megyei Jogú Város önkormányzatának támogatása is benne van, ,- Ft. Köszönjük a támogató szerveknek és a hálás szívű testvéreknek az adományokat! Az egyháztól várunk még támogatást, melynek kifizetése után birtokba vehetjük a házat, kialakíthatjuk az új parókiát, összenyithatjuk a kerteket, elkezdhetjük bővítési álmaink megvalósítását. Ezeken felül maradványunk év végén összesen ,- Ft volt. Kiadásaink között igen jelentős tényezőt jelentenek a személyi kiadások, melyek összesen Ft-ot tettek ki. Alkalmazottaink: a lelkésznőnk, a beosztott lelkész és egy fő hittanoktató. Egyedül a hittanoktatáshoz kaptunk ,- Ft-ot az egyházon keresztül az államtól, melyet az idén már csak kis mértékben kellett kiegészíteni a gyülekezetnek a hittanoktatói fizetéshez. Tárgyévben sem volt fennakadás a fizetések, járulékok kifizetésében. Korábbi már régen előforduló nehézségekből okulva lelkészi fizetésekre ,- Ft-ot elkülönítetten kezelünk tartalék gyanánt. Nagyobb beruházásként megvalósult a csatorna bevezetése az ingatlanba, melyet inkább csak elviselnünk kellett, mert egyik presbiter testvérünk rövid idő alatt lebonyolította és teljes anyagi támogatással a gyülekezet rendelkezésére bocsátotta a fejlesztést. Hosszú várakozás és ügyintézés után megkaptuk a templom és az ifiház használatba vételi engedélyét. Elkezdődött a hangosítás teljes felújítása is. Erre céladományokat gyűjtve ,- Ft-ot költöttünk. A munka még nem végleges, a működtetéshez keresünk munkatársakat. A régi piros székeket újra kárpitoztattuk, több rossz állapotban lévő széket megjavíttattunk. A gyülekezeti élet kiadásaira összesen ,- Ft-ot költöttünk, nagyvonalakban szeretetvendégségekre, konfirmandusok, hittanoktatás, ifjúsági munka támogatására, missziói alkalmakra, gyülekezeten belüli szeretetszolgálatra, családi misszióra, katechetikai oktatásra. Megvalósult a szokásos gyerekhét, közel száz fős rekord létszámmal, egy családos tábor a Balatonnál, egy gyülekezeti csendesnapsorozat, egy kirándulás Szombathelyre és a közeli arborétumba, valamint két családos nap. Mindegyikhez hozzájárult a gyülekezet anyagilag egyrészt az étkezésekhez, egyéb anyagbeszerzéssel, másrészt a részvételi díjak befizetése mellett a rászorulók támogatásával. A pénzügyi támogatásokon kívül egyébként nagyon sok természetbeni felajánlás is érkezik mindig, amit nem lehet számszerűsíteni, viszont nagyon sok anyagi teher felvállalását jelenti. Az igazgatási kiadás a tervezetthez képest kevesebb lett, összesen ,- Ft. Ezen kívül még a közüzemi, biztosítási költségeket érdemes megemlíteni, mely összességében egész évre ,- Ft-ot tett ki. Sok külső diakóniai támogatás történt ben, ,- Ft-ot fordítottunk ilyen célokra. Tárgyévben aktívan részt vettünk a helyi ételosztásokban nemcsak anyagi támogatással, hanem személyesen is. 18

19 Közalapi hozzájárulásként a évi egyházfenntartói járulékunk és perselypénzünk alapján ,- Ft-ot utaltunk el az egyháznak. A jövőre nézve igen sok tervünk van re terveztük egy EU-s szabványoknak megfelelő játszótér létrehozását, mivel egy alapítvány támogatását felhasználhattuk. Ez a cikk írásának idejére már meg is valósult, és a gyerekek boldogan birtokba is vehették. További elkopott kárpitozású székeket szeretnénk felújítani, és/vagy külföldről használt bútorokat beszerezni. A szomszéd ház megvásárlása kijelöli a hosszú távú céljainkat, feladatainkat, melyeket még ezután fogunk pontosan meghatározni, ütemezni. Az EMMI-nél újabb pályázatot nyújtottunk be, ,- Ft-ra ez a napokban már meg is érkezett a számlánkra felújítás céljára. Az ifiházat szeretnénk kifesteni, a ház csatornarendszerét körben lecserélni, javítani, a kerítést, kaput felújítani. A presbitérium továbbra is kéri, hogy a tervezett kiadásokhoz ki-ki járuljon hozzá pénztárcája szerint, illetőleg, aki teheti, egyéb adományaival kiemelten támogassa céljaink megvalósítását. Ha valaki szakmai hozzáértésével, idejével, munkájával is tudja segíteni a gyülekezet munkáját, nagyon szívesen vesszük. Ismét kérjük a gyülekezetet, hogy imádságos szívvel támogassák gondolkodásunkat. Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők (Zsolt 127,1). Legyünk készen az Ő tervének megvalósítására! Azt hiszem, hogy Isten szereti a mi gyülekezetünket, mert álmunkban is kaptunk eleget. Elmondhatjuk, hogy Gazdánk gazdagon megáldott az elmúlt évben. Köszönjük az odaadó együttműködést minden testvérünknek! Tóthné Cs. Andrea gondnok H Í R E I N K A város keresztyén gyülekezetei által szervezett adventi ételosztás a téli hónapokban is folytatódott. Február harmadik vasárnapján a Szociális Gondozó Központ udvarán gyülekezetünk tagjai osztottak ételt a rászorulóknak. Március 7-én diakóniai napot tartottunk a gyülekezetben. Előadók voltak: Vassné Baki Ilona lelkipásztor és Pálinkás Gyuláné a Fasori Református Gyülekezetből. Március 15-én, nemzeti ünnepünk alkalmából a Bach Kamarazenekar adott koncertet templomunkban, magyar szerzők műveiből. Március 16-án megszületett dr. Erdélyi Dániel presbiter és Erdélyiné Falus Ágnes ötödik gyermeke, Nátán Péter. Március 24-től 27-ig minden este evangélizációs istentiszteletet tartottunk. Az igét Kovách Péter és felesége, Erzsébet szentesi lelkipásztorok hirdették. Március 28-án nagy sikerű hangversenyt adott templomunkban két fiatal orgonistánk, Ferenczy Csaba és Ferenczyné Koós Anita. J. S Bach D-dúr prelúdium és fúgája mellett korálelőjátékokat játszottak, valamint egy különös, ritkán hallható művet: G. Merkel négy kézre írott d-moll Szonátáját. Május 9-én délelőtt nagy érdeklődéssel kísért élménypedagógiai bemutatóra került sor templomunkban A játék mint a fejlesztés eszköze címmel. Az előadást Surányi Zoltán élménypedagógus, tréner tartotta. Május 14-én, a mennybemenetel ünnepén ökumenikus istentiszteleten vettünk részt az Érdligeti Református Templomban. Lelkipásztorunk, Vassné Baki Ilona hirdette az igét, a mi ÉlőVíz csoportunk vezette az éneklést. Május 16-án gyülekezetünk népes csoportja vett részt autóbuszos kiránduláson. Jártak Bélapátfalván, Szilvásváradon és a Szalajkavölgyben. 19

20 Május 17-én kereszteltük fiatal orgonistáink, Ferenczy Csaba és Koós Anita András nevű gyermekét. Konfirmandusaink (7 lány és 2 fiú) május 23-án, szombaton adtak számot a felkészülés során megszerzett ismereteikről, 25-én, pünkösd hétfőjén pedig ünnepélyes fogadalmat tettek, és hitükben megerősödve életükben először részesültek az Úrvacsora szentségében. Virágba borult a kertkaputól a bejáratig tartó járda melletti földsáv. A beszerzést Pető Zsolt presbiternek, az ültetést és a gondozást Jeszenszkiné Terikének köszönjük. Nyári programjaink az idén így alakulnak: - Családos nap június 7. - KFT-s gyerekek hete június Gyermekhét június 29 július 3. - Családos hét augusztus a Szelidi-tó melletti kempingben - Csendes napok itthon: aug péntektől vasárnap estig - Családi nap és gyerekheti utótalálkozó: szeptember 20. A Pro Iuventa Alapítvány a gyülekezet ifjúsági programjainak megvalósítását segíti. Aki támogatni szeretné az Alapítványt, adományokat a következő számlaszámra lehet befizetni: OTP Bank Oszlács Endre és Margit Örömhír keresztyén könyvesboltja a Kőrösi iskola mellett található. Nyitvatartás: kedd: 9-18h, szerdapéntek: 14-18h, szombat: 9-12h Örömmel tudatjuk mindenkivel, hogy megszületett a mi pici Simonunk 3220 grammal és 53 cm-el. A mama és a baba is jól vannak, azóta hála az Úrnak már itthon! Köszönjük szépen a sok-sok imádságot és biztatást! Tóth Zoli és Marcsi A presbitérium továbbra is kéri, hogy gyülekezetünk minden tagja - lehetőségeihez mérten - az egyházfenntartói járulék rendszeres befizetésével járuljon hozzá közös költségeinkhez. Gyülekezetünk önfenntartó, sem állami, sem egyházi irányból nincs rendszeres bevételünk, kivéve a hittanórák díjazásához kapott összeget. Meggondolásra ajánljuk az alábbi 3 lehetőséget: 1) Az Istennek szentelt adakozás bibliai mértéke a tized (jövedelmünk 10%-a). 2) Egyházunk ajánlása: minden gyülekezeti tag tényleges évi jövedelmének 1 %-át fizesse be az egyházközség fenntartására! 3) A mi gyülekezetünk gyakorlata ezeknél szerényebb: az aktív dolgozóktól havonta legalább 1 500,- Ft-ot; nyugdíjasoktól és önálló keresettel nem rendelkezőktől havonta legalább 500,- Ft-ot kérünk. Számlaszámunk: Érd-parkvárosi Református Egyházközség: Postacímünk: 2030 ÉRD, Csurgói u. 4. Lelkipásztor: Vassné Baki Ilona Telefon: 23/ Honlapunk: Bibliaóra: szerdán de. ½ 10-kor Istentisztelet: vasárnap de. 10 h -kor, este 6 h -kor Úrvacsora: minden hónap utolsó vasárnapján Legfontosabb hírünk: Jézus mondja: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába (Jn 3,6) 20