HÍRMONDÓ KATOLIKUS Szeptember. Üdvösségünk eszközei: a szentségek Az egyházi rend (II. RÉSZ)

Átírás

1 KATOLIKUS HÍRMONDÓ Szeptember Üdvösségünk eszközei: a szentségek Az egyházi rend (II. RÉSZ) Isten népe zarándokút, tehát belsô Krisztushoz alakulás révén találja meg végleg az Atyát. Ez a zarándokút éppen úgy személyes-közösségi jellegû, mint az istengyermeki élet mind tökéletesebb felismerése. A Kinyilatkoztatásnak egyre teljesebb megértése éppen azt célozza, hogy mindinkább Jézus Krisztust tudjuk magunkra ölteni, azaz életünk alapállását igazítsuk az övéhez, míg vele végleg egybenôhetünk Isten eljövendô boldog országában. Tulajdonképpen az Egyháznak, mint az egy Test közösségének kell megérnie arra, hogy menyasszonyból hitvessé lehessen az isteni Bárány örök menyegzôjén, a Fiú atyai házában, a Szentháromság belsô világában. Mivel azonban az Egyház önmagukért felelôs személyekbôl áll és így alkot szerves egységet, azért Isten népének önérlelô munkájában részt kell vennie mindenkinek, aki tagja az Egyháznak, elsôsorban a megbérmáltaknak. Akik azonban irányítják, megszervezik az Egyház belsô érésének, zarándoklásának útját, azok a püspökök és az ô segítségükre rendelt papok. Az egyházi rend szentsége arra ad természetfeletti erôt a benne részesülteknek, hogy pásztorai tudjanak lenni annak a nyájnak, amelyhez ôk maguk is tartoznak. Az Eucharisztia és az egyházi rend szentsége közötti bensô összefüggésre az egyháztörténelem két legnagyobb teológusát idézve mutat rá XVI. Benedek pápa Sacramentum caritatis, A szeretet szentsége kezdetû apostoli buzdítása. Aquinói Szent Tamás szerint a legszentebb Eucharisztia a szeretet szentsége, az önmagát föláldozó Jézus Krisztus ajándéka, aki föltárja nekünk Isten minden egyes ember iránti szeretetét. Szent Ágoston szerint a papság a szeretet szolgálata, a jó pásztor szolgálata, aki életét adja a juhokért. Tehát ne magunkat, hanem ôt szeressük, és juhainak legeltetése közben azt keressük, ami az övé, ne azt, ami a miénk! (János-evangélium kommentár 123, 5). A Sacramentum caritatis külön fejezetben foglalkozik a papság és az Eucharisztia bensô, lényegi kapcsolatával. A szentelés erejébôl fakadóan ô (vagyis a pap) jeleníti meg Jézus Krisztust, az Egyház fejét és a maga sajátos módján magát az egyházat is. A rövid teológiai meghatározás után a Szentatya nyomatékosan kéri, hogy a klérus egyre inkább mélyítse el saját eucharisztikus szolgálatának azt a felfogását, mely szerint az nem más, mint Krisztusnak és egyházának tett alázatos szolgálat. A papoknak föltétlenül tudatában kell lenniük, hogy egész szolgálatukkal elsôsorban nem önmagukat vagy saját véleményüket kell kifejezniük, hanem Jézus Krisztust. Ellentmond a papi mivoltnak minden olyan kísérlet, mely magát a papot akarná a liturgikus cselekmény fôszereplôjévé tenni. A pap elsôsorban szolga, és mindig arra kell törekednie, hogy jel legyen, mely készséges eszközként Krisztus kezében ôrá mutat. A pápai buzdítás nemcsak gyakorlati útmutatásokat ad papjainknak, hanem az eucharisztikus lelkiség kialakítását is sürgeti. A dokumentum harmadik fejezetének címe is erre utal: Az Eucharisztia misztérium, melyet élnünk kell. E lelkiség egyik lényeges elemére már a papszentelés liturgiája is emlékezteti papjainkat: Vedd a szent nép áldozati adományait az eucharisztikus áldozathoz! Fontold meg, mit teszel, kövesd, amit ünnepelsz, alakítsd lelkedet az Úr Krisztus keresztjének misztériuma szerint! (HT) Az eucharisztikus lelkiség nem létezhet az áldozat lelkülete, az áldozatra való készség nélkül. Csak az a pap tud valóban Istennek és az embereknek tetszô módon misézni, akinek magatartásából, misézésébôl kiérzik a hívek, hogy megvan benne az áldozat lelkülete, vagyis képes arra, hogy Istennek és felebarátai szolgálatára adja magát egészen, fenntartás nélkül. Nyilvánvaló, hogy Jézus parancsa ezt cselekedjétek az én emlékezetemre nemcsak azt jelenti, hogy meg kell ismételnünk azt, ami az utolsó vacsorán történt, hanem azt is, hogy hasonlóképpen éljünk és cselekedjünk mint Jézus, aki áldozatul adta értünk önmagát. (Dolhai Lajos Új Ember: június 24.) #

2 SZENT MIHÁLY, SZENT GÁBOR és SZENT RAFAEL FÔANGYALOK ünnepe (Szeptember 29.) A görög angelosz jelentése hírnök, tehát az angyalok a hírek hozóivivôi. Többnyire szárnyas lényként jelennek meg, így is ábrázolják ôket. Szárnyuk arra utal, hogy lendületben vannak, repülnek, ahogy azt például a Jelenések könyvében több helyen is olvashatjuk. Az angyalok tiszta szellemek, nincs nemük, mégis gyakran ábrázolják ôket férfiként, helyenként maguk is fiatalember képében jelennek meg a bibliai történetekben. Névre csak akkor van szükség, ha az ember számára kívánjuk megjelölni ôket. Ilyen értelemben a Szentírás nem elárulja az angyalok nevét, hanem sokkal inkább nevet ad az angyaloknak. Név szerint Gábriel, Rafael és Mihály arkangyalt/fôangyalt ismerjük. Gábriel viszi meg Máriának fogantatása hírét (Angyali üdvözlet), Rafael fiatalemberként szegôdik Tóbiás mellé (Tóbiás könyve), Mihály pedig, aki az Utolsó ítéletkor legyôzi a sárkányt, a lelkek mérlegelôjeként jelenik meg. Mihály arkangyal neve (Mikaél, Ki olyan, mint az Isten? ) szorosan összefonódik a lázadó angyalok ellen vívott harccal: azok vezére, a sátán, gôgjében Isten helyébe akarja tenni magát, s ezt a gôgöt cáfolja, mintegy csatakiáltásként, a Mikaél név. A három megnevezett fôangyal közül Mihály szerepel legtöbbször a Bibliában. Dániel könyvében úgy jelenik meg, mint a legfôbb fejedelmek egyike, valamint a ti fejedelmetek, vagyis Izrael angyala, küzdô angyal a pogány démonok ellen. Mivel az Egyház Izrael gyökerén nôtt fa, meggyôzôdésünk szerint az Egyház védôangyala is. A legfontosabb hely, amely Mihály nevét tartalmazza, újszövetségi: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal (Jel 12,7), vagyis az ördöggel. Ennek alapján szoktuk Szent Mihály fôangyalt a mennyei seregek vezérének tekinteni és segítségül hívni a gonosz lelkek elleni szellemi harcban. Ábrázolásai is gyakran a sárkánnyal való küzdelem közben mutatják be. Még egy, már idézett újszövetségi hely említi Szent Mihályt: Júdás levelének 9. verse, amely egy apokrif írás nyomán úgy ábrázolja Mihályt, mint aki Mózes holttestéért viaskodik és vitatkozik a sátánnal. Az idézetnek inkább pedagógiai értéke van, mégis fontos a hely, mert egyedül ez nevezi Mihályt arkangyalnak; ez a kifejezés a másik két megnevezett angyallal kapcsolatban nem fordul elô. Zsidó apokrifek gyakran mutatják be Mihályt úgy, mint aki a meghaltak lelkét Istenhez vezeti, így Ádám és Ábrahám lelkét, de gondoskodik az elhunyt igazak testérôl is, többek között Ádám és Mózes testérôl. Ez a hagyomány Júdás levele nyomán tovább élt az Egyházban, abban a formában, hogy a megholtakat Szent Mihály vezetésével ragadják ki az angyalok a gonosz lelkek kezébôl, és viszik a mennybe. Gábor arkangyal neve, Gábriel, Isten erôse, Isten erôs vagy Isten ereje jelentésû. Gábriel szerepet játszik az ószövetségi apokrif irodalomban; a Bibliában ô jelenik meg félelmes látomásként Dániel prófétának (Dán 8,15-19; 9,20-23; 10,4-12,23), bár a harmadik jelenetben nincs néven nevezve. Ez a harmadik jelenet nemcsak üzenethozóként mutatja be, hanem harcos angyalként is, akit Mihály támogat küzdelmeiben. Legfontosabb azonban újszövetségi szereplése: ô hozza hírül Keresztelô János születését apjának, Zakariás papnak (Lk 1,11-20), és ô hozza meg Szûz Máriának a hírt, hogy Isten Fiának anyjává lesz (Lk 1,26-38). Itt különös jelentôsége van Gábriel nevének, hiszen Máriát a Magasságbeli ereje árnyékozza meg (Lk 1,25), és így következik be a szûzi foganás csodája. Az angyali üdvözlet jelenetét gyakran bájos idillként mutatják be az ábrázolások; az Úr szolgálóleányát azonban félelmetes erô ragadja meg, gyöngéden és boldogítóan, egyúttal azonban minden nukleáris robbanást meghaladó energiával, hiszen ami történik, az szétfeszíti a teremtett természet határait. A harmadik fôangyal, Ráfael, kizárólag Tóbiás könyvében szerepel, amelyrôl jó tudni, hogy úgynevezett deuterokanonikus könyv, zsidó testvéreink és protestáns testvéreink apokrifnak, Szentíráson kívülinek tartják. A könyvben elbeszélt történet tanmese: Ráfael angyal emberi alakban elkíséri útjára az ifjú Tóbiást, feleségét megszabadítja a démontól, apját pedig kigyógyítja vakságából. A mesének azonban súlyos teológiai mondanivalója van: leírja az angyalok segítségének különbözô aspektusait. Ráfael neve ( Isten gyógyít, Isten orvossága ) határozottan azt mutatja, hogy kiemelkedô szerepet játszik a gyógyulás eszméjének megvalósulásában. Zsidó apokrifokban is szerepel. A keresztény hagyomány, Tóbiás könyvében játszott szerepe miatt, az utasok védôszentjének is tekinti Ráfaelt. 2

3 A Jelenések könyvében olvashatjuk (5,11): Sok angyalt láttam, és hallottam szavukat a trón körül, s az élôlényekét és a vénekét, és számuk ezernyi ezer volt. Kétségtelen tehát, hogy nagyon sok angyal létezésével kell számolnunk, akik mind személyes lények, mindegyiknek saját tulajdonságai vannak, mindegyiknek saját hatóköre és mûködési területe van. Nem kérdéses tehát, hogy az angyalok világa rendkívül gazdag. Föltehetjük a kérdést: van-e az angyalok között hierarchia, alá- és fölérendeltség? Minthogy az angyalok funkciói különböznek, de mindig Isten szándékait hajtják végre, amelyek egymással hiánytalan összhangban állnak, egészen biztosan érvényesül közöttük valamilyen rendszer. Rendszert pedig nem lehet elképzelni alá- és fölérendeltségek nélkül. Kisebb hatalmú angyalok alá vannak rendelve tevékenységükben a nagyobb hatalmú angyaloknak, anélkül, hogy ez korlátozást jelentene. Éppen azáltal érik el céljukat, bontják ki egyéniségüket, hogy mûködésüket harmóniába hozzák a hierarchiában fölöttük álló angyalokéval. Létezik egy teológiai hagyomány, amely Jeruzsálemi Szent Cirillre ( 386) és Szent Ambrusra ( 397) vezethetô vissza, s késôbb Pseudo-Dionysius (5-6. sz.) és Nagy Szent Gergely ( 604) írásainak tekintélye nyomán terjedt el, és a középkorban általános elfogadottságnak örvendett. Ez kilenc angyali kart sorol fel. A legalsó karon kezdve ezek a következôk volnának: angyalok, arkangyalok, fejedelemségek, erôsségek, hatalmasságok, uralmak, trónusok, kerubok, szeráfok. A középkorban sokat foglalkoztak az angyalok számával, neveivel és hierarchiájával. Ezekrôl a kinyilatkoztatás hallgat, legfeljebb annyit jelez, hogy nagy számban vannak (vö. Jel 5,11). Egyéb idevágó következtetések (pl. az angyalok kilenc kara) bizonyos bibliai helyek félreértésébôl adódnak. A Szentírásból annyit tudhatunk, hogy az angyaloknak van hierarchiája, a fôangyal elnevezés használata mindenképpen erre utal. (HI) A Papság Éve A papoknak sem szabad elfeledkezni arról, hogy imádkozzanak! XVI. Benedek pápa e szavak kíséretében szokta átadni a rózsafûzért a papoknak egy-egy audiencia, vagy találkozó végén emlékszik vissza P. Lombardi, akivel többször is elôfordult az eset június 19-én megkezdôdött a Papság Éve, amelyet a pápa Vianney Szent János halálának 150. évfordulója alkalmából hirdetett meg. Az ars-i plébános lelkisége és buzgalma ragyogó példa a papok számára, fôként a lelkipásztorkodásban. Mindig erôs a kísértés, hogy az imádságot felületes és sietôs pillanatokra szorítsuk, és hagyjuk, hogy emberi elfoglaltságaink és aggodalmaink eluralkodjanak rajtunk mondja a pápa. Az ars-i plébános szerint ez olyan, mintha azt mondanánk a Jóistennek: Csak két szót akarok mondani Neked, így gyorsan végzek és otthagylak. Ha az Istennel való egység problémája felvetôdik minden keresztény számára, különösen így van ez a papok esetében. Számuk ugyanis egyre csökken, így nehezen tudnak eleget tenni a feléjük irányuló igényeknek. Természetesen a papok életszentsége elsôsorban az ô felelôsségük, ugyanakkor a hívek egész közösségét is érinti. Elég néhány méltatlan pap ahhoz, hogy súlyos sebet ejtsen az Egyház hitelességén. Másrészt pedig a közösség lelki együttérzése hatalmas támasz a papnak spirituális életében és apostolkodásában egyaránt. A Papság Éve tehát nemcsak a papokra, hanem MINDENKIRE érvényes állapítja meg P. Federico Lombardi jezsuita. (KP) Karolj fel egy papot A Pápai Missziós Mûvek Karolj fel egy papot! címmel mozgalmat indított a Papság Évében. A kezdeményezés célja, hogy a hívek mindennapi imával kísérjék lelkipásztoraikat és a szerzeteseket hivatásuk megélésében. Egyének és csoportok ajánlhatják fel imádságaikat egy vagy több papért az egyházi hierarchia bármely fokán, szerzetesekért, lelki vezetôkért, hogy így támogassák ôket Isten országáért végzett szolgálatukban. II. János Pál pápa Redemptoris missio kezdetû enciklikájában ezt írja: Az Egyház természeténél fogva missziós jellegû. Ezért mindannyian hívek és papok utunkon egymás kezét fogva kell járjuk, küldetésünket egymást segítve kell folytatnunk. Ennek a közös célnak a megvalósításában laikusok, hívek, 3

4 megkereszteltek és keresôk, mindnyájan részt tudunk venni fogalmaz a lelki kampányt kezdeményezô P. Madassery Sebestyén SVD, a Pápai Missziós Mûvek magyarországi igazgatója. Aki imádkozik egy papért vagy szerzetesért, saját lelki fejlôdését is szolgálja, és nem marad el jutalma. Isten különleges módon megfizet minden jóakaratú hívônek, aki ebben a lelki kampányban részt vesz. A hazai missziós központban várják a híradásokat az imacsoportok megalakulásáról és vállalásaikról a pmmmisszio@gmail.com címen. (Forrás: katolikus.hu) Egyházközségünk archívumából Úgy kell ragyognotok, mint csillagoknak a mindenségben! (Fil 2, 15) Nem tûnik olyan távolinak az a pillanat, amikor végre hivatalosan is kezünkben tarthattuk a 2009-Devecseri Ifjúsági hittanos tábor meghívólevelét. Ebben az évben, a tavalyihoz hasonlóan ismét egy vidám hetet töltöttünk együtt, Félegyházától jó néhány kilométerre, Veszprém megyében. Az idei ifis tábor helyszíne Devecser volt. A falu nevezetessége a Jézus ösvény, melyet a devecseri Mód Miklós atya álmodott meg és hozott létre. A zarándokút Kolontár és a Somló hegy között található túraútvonal, melynek mentén felelevenednek Jézus Krisztus életének legfontosabb eseményei. Kolontáron a születés barlangjánál kezdôdik, mely tökéletes mása a létezô Szentföldi barlangnak. Az út során található Mária kútja, ahol Jézus keresztségének szimbolikája jelenik meg. D e v e c s e r b e n találjuk a Názáreti házat, korhû berendezésekkel és bútorokkal. A Názáreti ház után a borszörcsöki kálvária következik a zarándokúton. A kálvária után elérhetô közelségbe kerül a Somló hegy, melynek tetején található a Feltámadást szimbolizáló nagy kereszt. A hegyre felfelé menetben található az öröm útja, ahol faragott bibliai személyek és szentírási idézetek teszik emlékezetesebbé az utat. Így mindannyian, kicsik és nagyok egyaránt, izgalommal vártunk augusztus 3-át, amikor is nekivághattunk a nagy útnak. Valóban nagy út volt, hosszú és fárasztó, de a csapat lelkesedése töretlen maradt. A kisvárosi embereknek nagy öröm és ujjongás a pesti metró, és az elsô feltûnô dombokat is nagy ováció fogadta. Hétfô dél lett mire megérkezett a vonatunk Devecserbe, ahol már a táborvezetôink és Peti atya várt minket az állomáson. A délután folyamán elfoglaltuk a szállást, csapatokat alakítottunk, neveket választottunk és sokat játszottunk. Minden este tábortüzet raktunk, énekeltünk, nevettünk és imádságban közelebb kerültünk a mi Urunkhoz. Egy-egy ilyen tábor lehetôség arra, hogy a mindennapok gondjait levetkôzve önfeledten játszunk, szaladgáljunk, énekeljünk. A keddi délelôtt a kreativitás elôcsalogatásával telt. Tábori zászlót alkottunk, és mindenki felkészült a Jézus ösvényes állomásra. A tábor lelki oldalát a Jézus ösvény végigjárása tette igazán széppé. Elsô pillanatban az idôjárás nem tûnt túl kegyesnek, borús volt és esett. De mi tudtuk, hogy ha havazik is, végigjárjuk a Jézus ösvényt. Mert nagy ünnepre készült a csoport, mely talán a tábor csúcspontjának is mondható volt, ezért azt a csúcs -on volt illô megünnepelni. Emese már 8 hónapja jár közénk, s nem találkozott még az Úrral az Eucharisztiában, s az ô elôáldozásának idôpontját a tábor idejére, helyét pedig a Somló hegyre terveztük. Ilyen lélekkel indultunk hát neki szerda reggel Kolontárnak. Az út nagyon jó hangulatban telt, már nagyon vártuk, hogy megérkezzünk a Betlehemi barlanghoz. Az állomás valóban tökéletes mása volt a Szentföldön található igazi barlangnak. Külön öröm töltött el minket, amikor csoportunk új vezetôi, Attila és István atya is meglátogattak minket otthonról, és Kolontáron tudtunk találkozni. Bár csak rövid idôre is, de velünk maradtak. A hely szépsége és hangulata magával ragadott minket. Útközben öröm volt látni a sok színes virágot, ami utunk mellett kísért. A növény és rovar mind-mind élettel töltötte meg az amúgy is csodás környéket. Mikor már épp elfáradtunk volna, megérkeztünk Mária kútjához, ami Jézus keresztségére emlékeztetett minket. Peti atya segítségével megújíthattuk a keresztségi fogadalmunkat, hogy megerôsítsük az 4

5 elkötelezôdést a keresztségünk és az Úr iránt. Megtöltöttük üvegeinket a csodás és hûsítô vízzel is. Bátran mondhatom, nem ittam még ilyen hûs és finom vizet. Így megerôsödve vettük utunkat a Názáreti ház felé. Hosszas séta, nagy fû, friss levegô és csodás kilátás kísért minket. Amikor visszaértünk Devecserbe, megebédeltünk, ám az ég beborult és így nem folytathattuk a túrát. Kicsit elszomorodtunk, de a délutánt is sikerült hasznosan eltölteni. Vármétáztunk, gitároztunk, énekeltünk és volt idônk egymásra, a személyes beszélgetésekre is. Aztán beköszöntött a csütörtök reggel. Már a reggeli imádság is megalapozta a nap hangulatát, amiben a 83.(84) zsoltárt imádkoztuk. Boldog ember az, akinek te vagy erôssége és zarándokútra indítja szíve. Amikor átvonulnak a tikkadt völgyön, forrás fakad ott, mert áldással halmozza el ôket a korai esô. Újult erôvel haladnak az Úton, és megjelennek Istennél a Sionon. Ennél egyértelmûbb jelét nem is kaphattuk volna, hogy ma van az a nap, hogy megmásszuk a hegyet. Az Úr gondoskodott rólunk, szép idô volt és nem is volt túl meleg. A következô állomás a Borszörcsöki Kálvária volt. Nagyon gyorsan elreppent az a néhány kilométer, míg odaértünk. A kálvárián elmondtunk egy rövid keresztutat, aminél minden stációhoz Peti atya fûzött egy-egy gondolatot. Számos kilométer megtétele után végre ott voltunk a hegy lábánál, az öröm útján. Érezhetô volt olykor, hogy az alföldi fiataloknak néha megpróbáltatást jelent egy 400 méteres emelkedés is. De végül is mindannyian sikeresen felértünk a hegy tetejére, ahonnan gyönyörû kilátás várt minket. Nem sokkal késôbb pedig elérkezett a várva-várt pillanat, a szentmise és Emese elôáldozása. Külön kihívás volt felvinni a hegyre a misézô eszközöket és a gitárt, az énekhez. De az Úr segítségével a mázsás teher is könnyû súlynak tûnt. A szentmisén kézzel fogható volt a kegyelem, és valamennyiünket sírásra indított a meghatódás. Egyszerûen csodálatos volt, a panoráma, az énekszó és Isten jelenléte. Egyszóval talán úgy lehetne jellemezni, hogy olyan isteni volt. A pénteki nap már sokkal könnyedebb volt, kirándulni mentünk az ajkai élményfürdôbe. Nagyon fáradtan tértünk haza, hiszen a Nap és a víz felszabadította a maradék energiáinkat is. Már besötétedett, de nem volt szentmise. Majdnem úrrá lett rajtunk a kísértés, hogy nem tartunk ma szentmisét, de végül is amellett döntöttünk, hogy legyen, és nem bántuk meg. Gyönyörûen ragyogott a Hold, és a csillagok az égen, amikor a Názáreti ház tetején nekiláttunk a szentmise elôkészítésének. Apró mécsesekkel kiraktuk a falakat, az oltárt és a gitárkottákat. Fenséges látvány és érzés volt. A szentmise után a záró tábortûzre került sor. Szomorú és örömteli is volt egyben. Ezen az estén búcsúztunk el véglegesen Peti atyától, aki augusztus 1-tôl már nem Kiskunfélegyházán szolgálja az Urat. De örömteli is volt ez az este, hiszen mindenkinek nagyon sokat jelentett a Devecserben töltött pár nap, a vidámságunk megállíthatatlan volt. Szombaton pedig táborbontás és táborzáró szentmise következett a templomban. Nagyon nagy élményt jelentett ez a hét mindannyiunknak. Lelkileg feltöltôdve és egymáshoz és Istenhez közelebb kerülve tértünk haza ismét Félegyházára. Ezúton szeretnénk megköszönni a táborvezetôinknek, hogy mindent beleadva szervezték meg nekünk ezt a tábort, és lehetôvé tették, hogy együtt tölthessük ezt a hetet. (BPR) A halászbárkától a pápamobilig Ezzel a címmel rendezték meg augusztus 2-9-ig a bugaci pusztában, a Hittanyán, a XVIII. Ifjúsági Lelkigyakorlatos Tábort, amely témáját tekintve kifejezetten egyháztörténelmi volt. A tábor jó alkalom volt arra, hogy a résztvevô fiatalok egyrészt az elôadások által ismereteikben gazdagodjanak, illetve a csoportbeszélgetések, a különféle színes programok segítségével, és egyáltalán az egy hetes együttlét során megismerjék, megszeressék egymást, valamint az egymáshoz való alkalmazkodást is gyakorolják. A tábor lelkigyakorlatos voltát jól mutatta a napi szentmise, a közös imádságok és a tábor egyik fénypontja, a csütörtöki egész éjszakás szentségimádás, amely csodálatosan szép volt, az éjszakában, az erdô mellett. Isten egyik legszebb ajándéka volt számomra ez a hét ebben az évben. Jó volt együtt lenni a fiatalokkal, a vezetôkkel. Jó volt együtt beszélgetni, nevetni, játszani. 5

6 Nincsenek véletlenek: az a hatalmas esô is segítette a táborozókat összekovácsolódni, amely az egyik éjszaka volt és szinte mindenkit kimosott sátrából. Jó alkalom volt ez is arra, hogy ne csak magunkon, hanem másokon is segítsünk. Összegezve: igazi lelki öröm volt számomra, hogy továbbadhattam valamit abból a szeretetbôl, amit én is odafentrôl kaptam, Istentôl, aki maga a Szeretet. Lelkiekben gazdagodtam, több lettem ezen a héten. (KF) 6 Tuitio fidei et obsequium pauperum A HIT VÉDELME ÉS A SZEGÉNYEK ISTÁPOLÁSA Több mint kilencszáz éve ez minden Máltai szervezet jelmondata a világon. Világos cél, világos feladat. Az alapító atyák más korban biztosan mást értettek a hit védelmén, mint amit ma gondolunk küldetésükrôl, és a szegények istápolása is bizonyosan más tartalommal bírt akkoriban. Ettôl azonban a jelmondat nem vált idejét múlttá, hiszen napjainkban ugyanolyan fontos a hit védelme, amelyet ma példamutatással, a szegényekhez, bajbajutottakhoz való odafordulással, szeretettel lehet szolgálni. A segítségre szorulók száma sajnos nem csökken és ez egyre több erôfeszítést követel. A mai kor elvárásai szerint végzik a szervezet tagjai munkájukat, amelynek legfôbb értékei a közösség ereje, a feladathoz való alázat, a magas szintû szakmai felkészültség, de talán legfontosabbként a rászoruló ember valódi szolgálata. Tarjányi Attila, 18 éves, idén fejezte be tanulmányait a Constantinum Katolikus Gimnáziumban. A Fény Gyermekei Ifjúsági Csoport, a Katolikus Hírmondó szerkesztôsége és a máltai szeretetszolgálat tagja. Attila tavaly télen talált rá a máltai szervezet egyik felhívásra, melyben kalandozni vágyó fiatalokat kerestek, akik szívesen vennének részt önkéntes munkában külföldön és késztetést éreznek fogyatékkal élô fiatalok-idôs emberek segítésére. Attila érezte, hogy ez neki szól, de sokat ôrlôdött. Az életben nem volt igazi támpontom. Nem tudta eldönteni, hogy itthon maradjon és kezdjen egyetemre/ fôiskolára járni, mint a többi frissen érettségizett diák, vagy bele merjen vágni a 13 hónapig tartó kemény munkába. Csak Istentôl kaphat az ember kegyelmet, erôt és sok kitartást. A helyes döntésért szállott imák végül meghallgatásra találtak és Attila elhatározta, megpróbál csatlakozni a csapathoz. Geszler Péter írt egy ajánlólevelet, amit a februári találkozóra vittem el Muskovszky Judit aszszonynak. Nem sokkal a felvételi beszélgetés után Attila megtudta a hírt: lehetôséget kap, hogy részt vegyen a hit védelmében és a szegények istápolásában. A gyakorlati felkészítést Magyarországon tartották nekünk (Ipolytölgyesen), ahol több mint 150 fogyatékkal élôvel találkoztam (gyerekektôl a felnôtt emberekig), minden korosztály megtalálható volt. A fogyatékosok is emberek, csak a kommunikációban és testi adottságaikban vannak hiányosságok. Az elméleti felkészítô szeminárium Drezdában a Schopie & Hans scholl-ban van. Ez egy internacionális szeminárium, mert ukrán, magyar, német és román fiatalok is tartózkodnak az ICE központban. Itt mindenki egy nyelvi kurzuson vesz részt, hogy könnyebb legyen a kommunikáció külföldön egymással. 13 hónap idegen földön hosszú idô, de megéri, mert új ismeretekre tesz szert az, aki ide eljut. E programon belül sok lehetôséget kap az ember, nem beszélve arról, hogy a fogyatékos emberek eléggé sok szeretetet tudnak adni, amit az ember nem kap meg a normál átlagos hétköznapok sûrûjében. Ha nem fogadjuk el a valóságot csak a valótlanságot éljük! vallja Attila. Büszkék lehetünk arra, hogy a mi egyházközségünkben is vannak olyan emberek, akik merik vállalni az igaz embert és erôs lelket kívánó nehéz feladatot Isten segítségével. (KG) Isten tartja kezében az embert, kit félelem ragadott el, s nem mert szembenézni a valósággal. S küzdött egy almafa ággal. A bûn egyre halmozott. S bocsánatot sem mutatva kárhozott. Így van ez ma is, ahogy volt egy Jézus is. Senkit se érdekelt, hirdette Isten szavát. Ô volt a fia ki tanai mellet kiállt. Higgyetek már a fületeknek és ne a csôcseléknek, kik igyekeznek. Higgy és bízz, mert az Úr végtelen. Szeret téged, a sorsod írja. Egy vagy te Isten képére, az életre. Becsüld és terjeszd a hitet, halálodra, életedre. (Az Úr keze TA)

7 KATOLIKUS HÍRMONDÓ A KISKUNFÉLEGYHÁZI SARLÓS BOLDOGASSZONY EGYHÁZKÖZSÉG HAVILAPJA Kiadja: Római Katolikus Plébánia I. Kiskunfélegyháza, Béke tér 1., Felelôs kiadó: Talapka István c. apát, plébános Fôszerkesztô: Dr. Hevér Tibor drhevertibor@gmail.com A szerkesztôség tagjai: Barna-Pap Rozália, Hevér Nóra, Keresztesi Gréta, Papp Alexandra, Sárkány Bence, Selb Györgyné, Dr. Sipos Krisztina, Tarjányi Attila E havi számunk további munkatársa: Harbula István, Kovács Ferenc, Könyves Péter Nyomda: Pressman Nyomdaipari Bt. (Dabas) 29/ , 30/ Az elôzô hónapban Szent Péter apostollal ismerkedhettél meg, most pedig jobban megismerheted II. János Pál pápát, aki elsô nem római pápaként, hosszú éveken át volt Szent Péter utóda. Karol Wojtyła máj. 18-án, a Krakkó-közeli Wadowicében született. Fiatal korában több családi tragédia is érte, korán elveszítette szinte minden családtagját ban szentelték pappá, majd Rómába küldték, ahol 1948-ban lett a teológia doktora október 16-án, lengyel létére, nagy meglepetésre választották meg a katolikus egyház fejévé. Így ô lett az elsô szláv származású, 455 év után az elsô, nem olasz pápa, aki közvetlen elôdjének tiszteletére választotta a II. János Pál nevet. A keresztény egyház vezetôjeként 104 pápai látogatást tett külföldön, 204 országban, és több mint 130-at Olaszországon belül. Kiemelt figyelmet fordított a fiatalságra és gyermekekre, benne látta a reményt. Világszerte elismerést és szeretetet váltott ki külföldi miszszióival. Magyarországon két alkalommal, 1991-ben és 1996-ban járt április 2-án hosszú szenvedés után elhunyt. Április 8-án temették el a Szent Péter Bazilika altemplomában, közel ahhoz a helyhez, ahol a feltételezések szerint Szent Péter nyugszik. II. János Pál pápa 27 évig vezette a keresztény egyházat, halála évében lett volna 85 éves. (BPR) A BAL OLDALI ÁBRA MINDEN SORÁBAN EGY-EGY SZÓ BETÛI LÁTHATÓK ÁBÉCÉ-RENDBE SZEDVE. A TE FELADATOD NEM MÁS, MINT HELYES SORRENDBE RAKVA A BETÛKET, BEÍRNI A JOBB OLDALI ÁBRA MEGFELELÔ SORÁBA. HA JÓL DOLGOZTÁL A SÁRGÁVAL JELÖLT MEZÔKBE KERÜLÔ BETÛKBÔL MEGKAPHATOD, HOGY MÁS NÉVEN HOGYAN NEVEZTÉK II. JÁNOS PÁLT. Kedves Gyerekek! Ebben a hónapban rendhagyó módon visszavárjuk a megfejtéseket értékes nyereményekért cserébe. Ha megfejtetted a rejtvényt, töltsd ki a lap alján található szelvényt, majd vágd ki és tedd a padsorok között lévô újságos asztalon elhelyezett gyûjtôdobozba. A helyes megfejtôk között ajándékokat sorsolunk ki. A beküldési határidô szeptember 20. A játék eredményhirdetése: szeptember 27. (vasárnap) a 9-es szentmisén. MEGFEJTÉS: NEVED: OSZTÁLY, ISKOLA: HITOKTATÓD NEVE: CÍM / TELEFONSZÁM: 7

8 Ima a gyermekekért és az ifjúságért Vezesd, ó, Krisztus, az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az erôszakos lázadás. Hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben, mely a Nyolc Boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet üzenete, az erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles alakítása érdekében. Vezesd, ó, Krisztus, valamennyi hûséges gyermekedet a hitben, hogy a keresztény hit hassa át egész életüket, és bátor tanúságtevôkké tegye ôket a világ elôtt üdvözítô küldetésed során, hogy az Egyház tudatos és cselekvô tagjai legyenek, akik bizonyosak abban, hogy Isten gyermekei és testvérek minden néppel. Ámen. (II. János Pál) Liturgikus naptár Szeptember Dátum Liturgikus esemény, ünnep / Miseruha színe Evangélium 1. K köznap Lk 4, Sze köznap Lk 4, Cs Nagy Szent Gergely pápa és egyháztanító Lk 5, P köznap Lk 5, Szo köznap Kalkuttai Boldog Teréz szûz Szûz Mária szombatja Lk 6, V Évközi 23. vasárnap Mk 7, H Szent Márk, István és Menyhért áldozópapok, kassai vértanúk Mt 10, K Szûz Mária születése (Kisboldogasszony) Mt 1, v. Mt 1, Sze köznap Claver Szent Péter áldozópap Lk 6, Cs köznap Lk 6, P köznap Lk 6, Szo Szûz Mária Szent neve Lk 6, V Évközi 24. vasárnap Mk 8, H Szent Kereszt felmagasztalása Jn 3, K A fájdalmas Szûzanya Jn 19,25-27 v. Lk 2, Sze Szent Kornél pápa és Szent Ciprián püspök vértanúk Lk 7, Cs köznap Bellarmin Szent Róbert püspök és egyháztanító Lk 7, P köznap Lk 8, Szo köznap Szent Januáriusz püspök és vértanú Szûz Mária szombatja Lk 8, V Évközi 25. vasárnap Mk 9, H Szent Máté apostol és evangélista Mt 9, K köznap Lk 8, Sze Pietreleina-i Szent Pio szerzetes és áldozópap Lk 9, Cs Szent Gellért püspök és vértanú Mt 10, P köznap Lk 9, Szo köznap Szent Kozma és Damján vértanúk Szûz Mária szombatja Lk 9,43b V Évközi 27. vasárnap Mk 9, H köznap Szent Vencel vértanú Ruiz Szent Lôrinc és társai vértanúk Lk 9, K Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael fôangyalok Jn 1, Sze Szent Jeromos áldozópap és egyháztanító Lk 9,57-62 #