BENCÉS HÍRLEVÉL X. MENTÁLHIGIÉNÉS SZEMLÉLETŰ EMBERSZOLGÁLAT. A lelkigondozás mint segítõ hivatás

Átírás

1 BENCÉS HÍRLEVÉL X. A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓ LAPJA évfolyam 2. szám nyár MENTÁLHIGIÉNÉS SZEMLÉLETŰ EMBERSZOLGÁLAT A lelkigondozás mint segítõ hivatás Csáky-Pallavicini R., Ittzés A., Harmatta J., Egri L., Szabó T. és Tomcsányi T. írásának szerkesztett változata Lelki és társadalmi problémák mindenkor léteztek. Minden idõben voltak gyengék, szegények, diszkrimináltak, kizsákmányoltak, áldozatok. A társadalmat az eszköztelenek, a hatalom nélküliek oldaláról szemlélve olyan szorongással, aggodalommal, gonddal, bánattal és döntésképtelenséggel szembesülhettünk, amellyel az ember nem tudott egyedül megbirkózni, ezért segítségért fordult valakihez. Mind a mai napig e foglalkozások képviselõi vonzzák leginkább a segítséget kérõket. A pap, akivel az erkölcsi kérdések megbeszélése már úgyis megnyitotta az õszinte önfeltárás útját; a tanár, akinek alakját valamilyen szülõi tekintély övezi; a háziorvos, aki esetleg már gyermekkorától ismeri az embert; a jogász, aki eligazodik azon, mit lehet megtenni és mi ütközik a törvénybe Jelenleg e foglalkozások mint a lelkigondozás is túlnyomórészt párhuzamosan futhatnak a pszichoterápiával, anélkül, hogy a szakembereknek kapcsolata lenne egymással. Az eredményesség és az ellátás minõségének növelése érdekében szükség lenne a lelkigondozói tevékenység helyének megtalálására intézményes keretek közt, a pszichoterápiás tevékenység mellett az oktatás- és nevelésügy területén, valamint a szociális szférában is. Egyrészt azért lenne szükség erre, mert az egyéb segítõ kapcsolatokban tevékenykedõ túlterhelt segítõknek (orvos, pszichológus, ápoló, szocioterapeuta stb.) saját feladataik ellátásakor többnyire sem energiájuk, sem felkészültségük nincs a spirituális irányú vágyak és igények meghallgatására. A zsidó-keresztény kultúrkör lelkigondozói feladatkörében számunkra a spiritualitás a személyiség egyik megjelenési formáját tekintve a lelki egészségtõl is függõ dimenziója. Úgy jelenik meg, mint különbözõ mértékû, formájú és tudatosságú odafordulás az ember létének önmagán túlmutató kérdései felé, melynek lényegi része a növekvõ, az embert egyre teljesebbé tenni kívánó, Isten és az emberek felé mutató nyitottság. A lelkigondozás és a lelkigondozó A lelkigondozás olyan segítõ kapcsolat, amelyben professzionálisan képzett lelkigondozó áll az egyes ember vagy csoportok mellett az új életszakaszokhoz vezetõ átmenetekben (például születéskor, a kamaszkor történéseinél, házasságkötéskor), az örömteli, rendkívüli vagy éppen szokványos, mindennapi élethelyzetekben. Így konfliktusokban, krízisekben, betegségekben, zavart lelki állapotokban, félelmekben, hitbeli kételyek között, és a halállal való tusakodásban, kudarcokban, vagy a gyász és az újrakezdés pillanataiban. A lelkigondozó tevékenységének célkitûzéseit és tartalmát a keresztény istenképben és tanításban, intézményének (egyházának) küldetésében, saját hitbeli elkötelezettségében és a helyi konkrét szükséglet feszültségében kell professzionális szinten kialakítania és mûködtetnie. A lelkigondozó kvalifikációjához szükséges a megfelelõ továbbképzés, mely kiterjed az önismeret, a lelki egészség és a hitbeli stabilitás növelésére, továbbá speciális problémákkal küszködõ egyének, csoportok lelkigondozói vagy lelkivezetõi kísérésének kérdéseire, módszereire. A képzett lelkigondozónak hitéleti alapvégzettséggel, társadalomtudományi és bölcsészettudományi kiegészítõ ismeretekkel, mentálhigiénés szemlélettel kell rendelkeznie. SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Fõapát úr ad limina látogatása a Szentatyánál Új idõszaki kiállítás Pro Pannonhalma díj Ballagási beszédek Látogatás Melkbe, Montecassinóra és Csíksomlyóra Színház- és fotókurzus francia mûvészekkel Beszélgetés Ribbné Méhes Amáliával Családnap és kórustalálkozó Bakonybéli, tihanyi és gyõri események 1

2 A lelkigondozás mássága A lelkigondozó teológiailag kompetens, professzionális segítõ. Tud bánni a keresztény és biblikus szövegekkel, szimbólumok és rítusok gazdag lehetõségeivel, és ha hitelesen él, képes mindezeket mélyreható erõforrásokká változtatni. A lelkigondozó sajátos spirituális térben dolgozik, hármas kapcsolati rendszerben szemléli önmagát és lelkigondozottját: kapcsolatban önmagával, kapcsolatban a környezetével, kapcsolatban a transzcendenssel. Folyamatosan arra törekszik, hogy ez a három viszonylat élõ maradjon, kapcsolatban álljon egymással, és összhangban legyen személyiségével és mindennapi életével. Munkaeszköze elsõsorban saját személyisége, hitélete, teológiai ismeretei és lelkigondozói identitása, amely emlékeken, asszociációkon és kapcsolatokon keresztül lelkigondozói kapcsolatban tudatosan vagy öntudatlanul ható spirituális erõ lehet, s amely különbözhet a lelkészhez, paphoz kapcsolódó elképzelésektõl, asszociációktól. Elengedhetetlen élõ istenkapcsolata, mely alapvetõen meghatározza a klienshez fûzõdõ viszonyát és e kapcsolatban az önmagának tulajdonított szerepet. Kliensére úgy tekint, mint aki tudatosan vagy nem tudatosan, de ugyanebben a hármas kapcsolati rendszerben él, így nem csak tõle, a segítõtõl kaphat támogatást, hanem rábízhatja a klienst a mindig jelenlevõ Istenre is. A lelkigondozó abból indul ki, hogy Isten kimondva vagy kimondatlanul jelen van minden emberben, tehát nem szükségszerû, hogy a találkozások során vallási vagy hitbeli kérdésekrõl folyjon a beszélgetés. Erre a lelkigondozó olyan mértékben nyitott, amilyen mértékben ezt a segítségért hozzá forduló igényli, kezdeményezi. A lelkigondozás munkakörének alapvonalai és a lelkigondozó szakemberi tulajdonságai A lelki folyamatok magukban foglalhatják mindazon különbözõ mélységû témákat, emberi szükségleteket, amelyeket az említett egyének és csoportok feltárnak vagy nonverbálisan érzékeltetnek egy olyan személy elõtt, akirõl tudják, hogy lelkigondozó. Ezek lehetnek többek között mindennapi élettémák (melyben a spiritualitás nem jelenik meg), de általános életkérdések is, amelyekre a kísért személlyel együtt keresik a személyére szóló saját választ (például: Mi értelme van a szenvedésemnek? ). Az emberek másképpen tudnak elmondani bizonyos gondolatokat és érzéseket, szorongást és félelmet egy családtagnak, az egészségügyi személyzetnek, mint a lelkigondozónak ( Mit kezdjek életem elrontott dolgaival? ; Mi lesz velem a halál után? ). A lelkigondozó elkészült és elkötelezett a folyamatos integrált kapcsolattartásra kliensével vagy klienscsoportjával kifelé, befelé, fölfelé. Más szóval ismeri a klienssel való kapcsolattartás legfontosabb lélektani szabályait; rendelkezik kellõ önismerettel a lelkigondozói kapcsolat megfelelõ mûködtetéséhez; meghatározott spirituális térben dolgozik (személyes belsõ viszonyban áll Istennel, akivel folyamatosan beszél kliensérõl, de a klienssel Istenrõl csak akkor, ha õ ezt igényli). Szükséges, hogy a lelkigondozó megbízatása és szerepe átlátható legyen. A lelkigondozó érzékeny a kliens spirituális jelzéseire, melyeket a kliens számára adekvát idõben és módon tematizál. Nem õriz tehát semleges pozíciót a spirituális tartalmakkal szemben, de mindenkor jellemzi a kliens igényeivel való lépéstartás. Hatótényezõk és hatásmechanizmusok A spirituális térben dolgozó, speciálisan képzett lelkigondozó rálátást adhat a kliensnek élete addigi történéseire, pozitív érzelmeket, így reményt és biztonságot táplálhat. Új, eddig elfedett területeket (érzéseket, gondolatokat, emlékeket) nyithat meg, új kontextusba helyezheti életét, új célokat adhat, speciális kihívásokkal új erõforrásokat mozgósíthat (például: a megbocsátás folyamatában példákkal és tanítással segítheti a konfliktusmegoldást). A kliens meghallgatása, érzelmeinek felismerése és kimondása, a hangsúlyos részletek kiemelése, kommunikációjának és kapcsolatainak jobb megértése köztük a lelkigondozóval való kapcsolat indítékainak jobb megértése, a problémákra történõ rálátás (reflexió), a segítõ személyes tulajdonságai stb. növelik a lelkigondozott bizalmát, a megértettség érzését, erõforrásokhoz juttatják õt és erõfeszítéseinek fokozására ösztönzik. Olyan kapcsolat és jelenlét ez, amely különbözik a pszichológus, pszichoterapeuta jelenlététõl. Mivel gyakran a beteg is mást mutat meg magából, a lelkigondozó is másképp bánik a nehéz helyzetekkel. A szimbólumok és a Biblia lehetõségei gazdagító érzéseket keltõ ajándékká válhatnak kezében. Az emberek jelentõs része végül úgy szeretné lezárni életét, hogy rendezze a magával vagy az érzelmileg közel állókkal való viszonyát, sokszor öntudatlanul is választ keres olyan spirituális kérdésekre, melyeken talán hosszú évekig nem gondolkodott. Olyan dolgok ezek, melyeket eddig és talán most sem tud, most sem akar vagy most sem mer megosztani mással. Ám a lelkigondozói kapcsolat lehetõséget teremthet olyasmire is, ami máskor és más valakivel nem lehetséges, sõt ami más helyzetben talán elképzelhetetlen. A lelkigondozó olyan legbensõbb érzésekben és hitben tudja õt kísérni, amelyektõl korábban sok esetben a tabuk világa elzárta õt, és hozzásegítheti ahhoz, hogy az élet befejezését is el tudja fogadni. 2 Összeállította: Ákos atya

3 Engen városa díszoklevelet adományozott Asztrik főapát úrnak A Pannonhalma és Engen települések között évek óta tartó testvérvárosi kapcsolat munkálása miatt kapta Főapát úr a díszoklevelet, melyhez ezúton gratulálunk! a szerk. AD LIMINA APOSTOLORUM Róma, május Az Egyházi Törvénykönyvben elõírt ötévenkénti római látogatásnak tettek eleget a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjai ez év májusában. Utoljára 2001-ben járt a testület II. János Pápánál. E látogatás célja: tiszteletadás kifejezése Szent Péter és Pál apostolok iránt azok sírjánál, valamint a Péter utóda iránti szeretet és a kölcsönös testvériség megerõsítése. E kapcsolat megerõsítése úgy történik, hogy a püspökök mind közösségben, mind személyesen találkoznak a Szentatyával, valamint az egyházfõ kormányzati szerveivel, a világegyházat irányító minisztériumaival (a kongregációkkal) és azok tanácsaival, s e találkozók során értekeznek a nemzeti egyház örömeirõl és gondjairól. A már fél évvel korábban benyújtott beszámoló alapján tárgyalnak, valamint tájékoztatják egymást. A Szentatyánál, a Vatikáni Államtitkárságon, a Püspöki- és Papi Kongregációban, továbbá az Istentiszteleti Kongregációban közösen tettek látogatást, a többi kongregációban, ill. tanácsokkal csoportokban találkoztak. Az egyes csoportot a témában felelõs referens vezette. Magam a Szerzetesi Kongregációban képviselhettem a magyarországi szerzetesközösségeket ezek püspökkari referenseként. A beszélgetésekbõl és a római válaszokból egyértelmûen kierült, hogy elõzetesen elküldött beszámolóinkat gondosan és alaposan elemezték. Az elemzés része volt az elõzõ látogatások adataival történõ összevetés, következtetések levonása, figyelmeztetés örömteli és káros tendenciákra. Ezt az elemzést világegyházi párhuzamokkal is megvilágították. Különös hangsúlyt kapott a pap- és szerzetes-utánpótlás, a teológiai képzés, és a nevelés kérdése. Fájdalommal állapították meg, hogy nálunk is erõteljesen jelentkezik a paphiány, az utolsó látogatás adatai szerint közel százzal csökkent a teológusok száma, ezért egyik legfontosabb feladatunkként a hivatásébresztést, a fiatalok nevelését és képzését jelöltük meg. Rodé bíboros-prefektus elismerõen szólt a (bencések, piaristák és ferencesek által) 2000-ben létrehozott budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskoláról, amelynek jelenleg 348 hallgatója van (ezek közül 82 fiatal különféle rendek tagjai). Külön figyelmet kapott az a tény, hogy a szerzetes fõiskola rektora szerzetes (Lukács László piarista, szeptembertõl Orosz Lóránt ferences atya, rektorhelyettes pedig Deák Hedvig domonkos nõvér). A püspökök a hivatalos látogatáson túl zarándokként meglátogatták a római nagy bazilikákat, szentmisét mutattak be a Szent Péter bazilika magyar kápolnájában, továbbá Erdõ Péter bíboros bíborosi címtemplomában, a Santa Balbinában, ahol mód nyílt arra is, hogy a Rómában élõ magyarokkal is találkozzanak. Látogatást tettek a Pápai Magyar Intézetben, a római Vatikáni Nagykövetségen és a Szent István Zarándokházban. Asztrik fõapát 3

4 SZILÁGYI ÁKOS: A kiállítás mint ikon Elhangzott Az ikontól az installációig című kiállítás megnyitóján Sokféleképpen lehet egy kiállításra nézni. Nem az egyes képekre, hanem az egészre. Azt ajánlom, hogy erre a kiállításra úgy nézzünk, mint szimbólumra. De ha már így nézünk rá, akkor egyszersmind úgy is nézhetünk rá, mint ikonra. Hiszen az ikon mindenekelőtt szimbólum, méghozzá e csodálatosan gazdag jelentésű és szemléletes görög szó eredeti értelmében. Nem szép metaforákat keresek ikonok és kortárs művészek képeinek, installációinak e mostani együttes kiállítására, hanem azt az összefüggést keresem és próbálom megnevezni, ami ezen a kiállításon közöttük létesült, éspedig nem úgy, hogy a kiállítást elképzelő Varga Mátyás és a kiállítást megrendező Adčle Eizenstein a képekre rákényszerítették, hanem az ars sacra és ha szabad így fogalmaznom az ars moderna, tehát a liturgikus funkciójú kép és az esztétikai funkciójú kép itt és most létrejövő sajátos egymáshoz illeszkedése, egymás általi ki-egészülése folytán. Ugyanis együttesen, mint e kiállítás egésze alkotnak szimbólumot. Első látásra azt kérdezhetnénk: mi ebben az új? Végtére középkori ikonok és modern kortársi festmények vagy installációk a nagy múzeumok állandó gyűjteményes kiállításain is egymás mellé kerülhetnek! Csakhogy egymás mellé kerülésük a múzeumi térben körülbelül ahhoz hasonlítható, ahogyan a könyvtári katalógusban kerülnek egymás mellé a könyvcímek. A könyvtár vagy a múzeum kartotékolt gyűjteményes emlékezete a rituálisan vagy textuálisan közvetített, dialogikusan eleven kulturális emlékezettel ellentétben mechanikus és formális. Az egymás mellé kerülés nem jelent összefüggést, nem jelent szellemi érintkezést, egymásra vonatkozást, eleven dialógust képek, korszakok, irányzatok, szemléletmódok között. Abból a kiállítóteremből, amelyben bizánci és középkori ikonokat gyűjtötték össze, minden átmenet nélkül beléphetünk a XVII. vagy XVIII. századi festészetet bemutató terembe, onnan meg a XX. századiba, anélkül, hogy a kiállított és bizonyos értelemben saját kulturális kontextusukból kiragadott alkotásokat egymásra vonatkoztatnánk. Sokféle módon kerülhetnek egymás mellé dolgok, emberek és műalkotások. Szellemileg összefüggéstelenül, úgy, ahogy a kiállítótermekben olykor, vagy ahogy az információk az internetes adatbázisokban, az áruk az üzletek polcain, magukba merülten, némán, tökéletesen közömbösen egymás iránt, és tüntetően értelmetlenül, váratlanul, meghökkentően, úgy, ahogy Lautréamont agyoncsépelt metaforáját csépelve tovább az esernyő került a varrógép mellé a boncasztalon a radikális mellérendelés jegyében a szürrealisták művészi képzeletében. Ebben a kiállítótérben, ahol állunk, s amelyet a Pannonhalmi Főapátság szakrális terének aurája ölel körül, nem így kerülnek egymás mellé az ikonok és a kortárs művek, hanem egymáshoz illeszkedve, ahhoz hasonlóan és itt térek vissza arra, amivel kezdtem, hogy tekintsünk erre a kiállításra szimbólumként és egyszersmind ikonként, ahhoz hasonlóan, mint a szimbólumban. Hiszen a szümballo ige legelső jelentése éppen ez: egymással szembehelyezni, összeilleszteni, egyesíteni, ahogyan a szem lehunyásakor mert ezt is jelenti a szümballo az alsó és fölső szemhéj félköre zárul egyetlen körré. A szümbolon szó pedig mint ismeretes eredetileg arra a kettétört tárgyra utalt, amelyet rokonok, barátok osztottak meg egymás között ekként, amikor hosszú időre váltak el, hogy újbóli találkozásukkor, a két résznek hézagtalan egésszé egyesítésével azonosíthassák egymást, vagyis, hogy az újra ki-egészült tárgy ily módon ismertetőjelül, hitelesítő jelül szolgáljon számunkra. A szimbólum csak mint helyreállt egész válik jellé, tölti be az ismertetőjel funkcióját. Nos, ebben az értelemben mondom az ikonról azt, hogy szimbólum, hiszen az ikonban is az eredendő bűn törése folytán kettétört paradicsomi egész két része a két világ, az ember és Isten világa, a földi és az égi világ, az anyagi-testi és az anyagtalanul szellemi világ egyesül, zárul egyetlen egésszé, új egésszé, ahogyan a szemhunyásban a szemhéjak. Így válhat az ikon is ismertetőjellé, méghozzá a hit ismertetőjelévé (a Hiszekegyhez, a Credohoz hasonlatosan, aminek görög elnevezése: A Hit Ismertetőjele: To Szümbolon tész Piszteósz). Az ikonban és ikonként feltáruló, szemléleti alakot öltött transzcendencia ugyanis Isten létezésről és ezzel együtt az üdvözülés bizonyosságáról tesz tanúságot a hívő előtt. Az ikonban a helyreállt eredeti egészet, a létezés osztatlan paradicsomi teljességét szemléljük, mintegy megelőlegezve azt az állapotot, amit Pál apostol úgy fogalmaz meg, hogy akkor majd, ott, a másik világon nem ex parte, vagyis rész szerint, töredékesen fogunk ismerni, hanem úgy, ahogy most minket ismernek, ahogy minket Isten ismer. 4

5 Mármost ebben az értelemben gondolom, hogy ennek a kiállításnak a két világa, a kétfajta keresztény kultúra a keleti és a nyugati, a kétfajta képzőművészet a szent és a modern nem egymás mellett állnak, hanem mint a vallási művészet, az eredeti ars sacra eltörött egészének, a spirituális egésznek a darabjai. Így, együtt, egymáshoz illeszkedve egyesül a kétféle kép a kiállítás képének egészévé. Így, szimbólumot alkotva válnak ezek a képek annak az elveszett egységnek az ismertetőjelévé, amelyben a művészet elválaszthatatlan volt a vallástól: Az emberek mondja egy beszélgetésben Goethe csak addig termékenyek a költészet és a művészet területén, amíg vallásosak; azután már csak utánzásra és ismétlésre képesek, ahogyan mi is az ókorral kapcsolatban; az ókori alkotások kivétel nélkül a hithez kötődtek, mi pedig csak... képzelőerőnket latba vetve utánozni tudjuk azokat. Nos, úgy gondolom, ebben a helyzetben van a modern művészet ma is. Azt, hogy mit jelent a vallási értelemben vett termékenység a művészet területén, alighanem az ikonok mutatják meg itt. Az utánzást és az ismétlést pedig olykor lenyűgöző, meghökkentő, szívdermesztő, elgondolkodtató utánzást és ismétlést, azaz a vallásinak esztétikai utánzását és ismétlését a kortárs művészek alkotásai. Itt és most éppen ezek a művészek és ezek a képek. Félreértés ne essék: az ikonok is utánoznak. Csak ez az utánzás a rituális ismétlésen alapul és az isteni ős-kép utánzását, az Idea utánozását jelenti, épp azt, amit Platón egykor elvitatott a képtől. A vallásitól elszakadó festészet számára ez az utánzás már a reneszánszban sem adatott meg. De megadatott az ikon vallási utánzásának esztétikai utánzása és ilyenformán megadatott a spirituális egész vallási pátoszának esztétikai közvetítése is, az esztétikai képzelőerő és formáló erő révén. Így, ebben az értelemben alkotnak tehát szimbólumot ennek a kiállításnak a képei. Így, ebben az értelemben egyetlen ikon, egyetlen tükör ez a kiállítás, amelybe nézve nem homályosan és talányosan pillanthatjuk meg arcunkat az ember igazi szellemi arcát, hanem színről színre, avagy arcról arcra facie ad faciem. A Pannonhalmi Fõapátság 2008-as idõszakos kiállítása: Az ikontól az installációig Sok szempontból hosszú az út az ikontól az installációig, a mûvészet pedig bár nyelve állandóan változik a keresés szenvedélyességében mégis ugyanaz marad. A Pannonhalmi Fõapátság ez évi idõszakos kiállításán az apátsági gyûjtemény tizenhárom régi képe folytat párbeszédet kortárs alkotásokkal. Egy-egy régi mûhöz általában több új is tartozik. A kiállítás idõíve szigorú értelemben a 15. századtól napjainkig feszül, bár a bemutatott századi ikonok nyelve ennél minden bizonnyal jóval archaikusabb. A kortárs mûvek többsége az elmúlt években született. A tizenhárom régi mû köré szövõdõ beszélgetés a szakralitás témáját szólaltatja meg, de szándéka szerint valamiféle közös, új jelentés irányában mégis túllép régi és új, Kelet és Nyugat kapcsolatának könnyen kínálkozó sémáin. Az új jelentés létrejöttét bizonyára nagymértékben segíti, hogy a válogatás már a régi alkotások esetében is átértelmezi a szakralitás fogalmát. Közösséget pedig az teremthet, hogy a mûvészet ugyanúgy, mint a próféták, a misztikusok, a nagy spirituális tanítók, és persze maga Jézus is elsõsorban a jól ismertként felfogott valósághoz fûzõdõ viszonyunkra kérdez, s olyan új szempontokat vezet be, amelyeket idáig nem tudtunk, vagy nem akartunk figyelembe venni. A kiállításon szereplõ kortárs alkotók: Érmezei Zoltán, Eperjesi Ágnes, Baglyas Erika, Philippe Brame, Chilf Mária, Duliskovich Bázil, Gyõrffy László, Hajdú Kinga, Huszár Andrea, Imre Mariann, Lovas Ilona, Mátrai Erik, Moizer Zsuzsa, Vékás Magdolna, Vojnich Erzsébet A kiállítás külön (az apátsági látogatástól függetlenül) is látogatható. megtekinthetõ: április 4-tõl november 11-ig Minden érdeklõdõt szeretettel várunk! 5

6 Pro Pannonhalma Díj A Pannonhalmi Fõapátság Pro Pannonhalma megnevezéssel díjat alapított azon belsõ és külsõ munkatársai részére, akik a Fõmonostor célkitûzéseinek megvalósításában jelentõs mértékben közremûködtek. A kitüntetést a Fõapáti Tanács egyetértésével 2008-ban dr. Muzsay Géza em. vezérigazgató úrnak adományozom, aki a Pannonhalmi Fõapátság barátjaként szakmai pályája különbözõ állomásain kezdettõl támogatta egykori tanító és nevelõ rendjét, de különösen is Pannonhalma millenniuma és II. János Pál pápa látogatása támogatói hátterének megteremtésében volt szerzetesközösségünk segítségére. Tapasztalatát, irántunk való szeretetét és barátságát tettekre, kapcsolatokra váltva támogatta a magyar bencések, jelesen a Pannonhalmi Fõapátság a szinte semmibõl újjászervezõdõ gazdasági alapjainak létrehozását. Bencés diák lévén ugyanezt a szolidaritást vállalta a Bencés Diákszövetséggel is, amelynek jelenleg is számvizsgáló bizottsági elnöke. Hálával és köszönettel a pannonhalmi monostor szolgálatának támogatásáért! Pannonhalma, április 3. Dr. Várszegi Asztrik fõapát Dr. Muzsay Géza em. vezérigazgató úr laudációja Muzsay Géza Gyõrszabadiban született június 6-án. Édesapját az 1950-es években kuláklistára tették, így gyermekei, Géza és Zsuzsanna tanulmányai a késõbbiekben sok megpróbáltatással is jártak ben a gyõri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd az Állatorvosi Egyetemen tanult tovább, ahonnan származása miatt eltávolították. Ezt követõen dolgozott és munka mellett tanult. Elsõ állása a Kelet Európai Biztosító Társaság volt, amely meghatározta élete további alakulását. Elkötelezett híve lett a biztosítási szakmának, mely családján, három gyermekén és hat szép unokáján túl nyugdíjasként a mai napig is sokat jelent számára ben közgazdász diplomát szerzett, majd 1975-ben summa cum laude minõsítéssel közgazdász doktori fokozatot. A Kelet Európai Biztosító Társaság Állami Biztosítóba olvadása után különbözõ beosztásokban Gyõrben dolgozott, l982-ben igazgatóhelyettesként a pénzügyi osztályt vezette. Ekkor a Pénzügyminiszter személyes megkeresésére elvállalta az Állami Biztosító gazdasági igazgatói beosztását és ezért Budapestre költözik ban meghatározó szerepet játszott a biztosítási monopolrendszer megszüntetésében, a Hungária Biztosító megalakításában, amelynek vezérigazgató-helyetteseként dolgozott nyugdíjazásáig. Ezután is aktívan részt vett a magyar biztosítási élet alakításában, jelentõs szerepet vállalt a Glória Biztosító létrehozásában, melynek vezérigazgatója volt annak átalakulásáig. Többek segítségére kamatoztatja tudását és tapasztalatát. Mai napig is aktívan részt vesz a magyar biztosítási szakma korszerûsítésében, különbözõ szervezetekben. A szakma nagy öregjének tanácsát kéri biztosítási kérdésekben szinte valamennyi biztosítótársaság, amely megkereséseknek boldogan tesz eleget. Gyõri bencés diákként érettségi után is élõ kapcsolatban maradt egykori tanáraival, osztály- és iskolatársaival. Amint újjáalakult a Bencés Öregdiákok Szövetsége, bekapcsolódott annak munkájába. Segített megteremteni a kapcsolatot más bencés iskolák egykori diákjaival. Kezdettõl támogatta szakmája engedte lehe-tõségekkel egykori tanító és nevelõ rendjét ben e laudáció felolvasójának, akkoron a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárának baráti, aktív segítséget nyújtott II. János Pál pápa elsõ magyarországi látogatása támogatói hátterének megteremtésében. Ez a jó kapcsolat folytatódott a késõbbiekben is, különösen is 1996-ban Pannonhalma millenniuma alkalmával. Tapasztalatát, irántunk való szeretetét és barátságát tettekre, kapcsolatokra váltva segített Muzsay Géza, (nekünk szeretett Géza bácsi) a magyar bencések, jelesen a Pannonhalmi Fõapátság a szinte semmibõl újjászervezõdõ gazdasági alapjainak létrehozásában. Bencés diák lévén ugyanezt a szolidaritást vállalta a Bencés Diák Szövetséggel is, amelynek jelenleg is számvizsgáló bizottsági elnöke. Ez az emberek, a haza, valamint egyházunk és a bencések iránti hûségben, tettekben megnyilatkozó szeretet indította közösségünket, a Fõapáti Tanácsot, hogy Dr. Muzsay Géza emeritus vezérigazgatónak, egykori gyõri bencés diákunknak adjuk megbecsülésünk és hálánk szerény jeleként a évi PRO PANNONHALMA DÍJat. 6

7 Fájdalommal tudatjuk, hogy Torda Lajos a Világ Igaza kitüntetés birtokosa, április 3-én, életének 97. évében, a pannonhalmi Szent Adalbert Otthonban elhunyt. Dr. Muzsay Géza a Pro Pannonhalma díj kitüntetettje, április 11-én, életének 79. évében, az örök hazába költözött. Dr. Laborcz Iván Aurél a Pannonhalmi Fõapátság jótevõje, április 21-én, életének 89. évében, a pannonhalmi Szent Adalbert Otthonban csendesen hazatért Teremtõjéhez. CULTURA NOSTRA történelmi verseny A Pannonhalmi Bencés Fõapátság és a Rákóczi Szövetség idén hetedik alkalommal szervezte meg a Kárpátmedence magyar középiskolásai számára a Cultura Nostra történelmi vetélkedõt. A verseny témája idén Forradalom és szabadságharc volt. A február 12-én megrendezett regionális fordulókon a megadott szakirodalom alapján 250 (magyarországi és határon túli) csapat mérte össze felkészültségét. Az elsõ fordulóban legjobban teljesítõ 10 csapat számára idén is a Pannonhalmi Fõapátságban rendeztük a verseny döntõjét, március án. A döntõben egy-egy budapesti, miskolci, egri, békéscsabai, székesfehérvári, valamint két pécsi csapat mellett három határon túli iskola is képviseltette magát: Révkomáromból, Nagyváradról és Nagyberegbõl érkeztek diákok a rendezvényre. A szóbeli döntõ zsûrijének tagjai az újkorral foglalkozó szakemberek voltak: a zsûri elnöke Gergely András egyetemi tanár (ELTE), valamint Dobszay Tamás egyetemi adjunktus (ELTE), Velkey Ferenc egyetemi docens (Debreceni Egyetem). A verseny a színes feladatokat összeállító Csonka István tanár úrnak (Czuczor Gergely Bencés Gimnázium, Gyõr), a kiváló felkészültségükrõl tanúságot tevõ diákoknak és a zsûri szakszerû és közvetlen munkájának köszönhetõen kiválóan sikerült. Az ünnepélyes eredményhirdetésen részt vett Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi fõapát és Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke, a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. különdíját átadta Simon Attila vezérigazgató. A vetélkedõ helyezettjei: 1. Selye János Gimnázium, Révkomárom 2. A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma, Pécs 3. Neumann János Középiskola és Kollégium, Eger A döntõ résztvevõi értékes könyvjutalomban részesültek. Az eredményhirdetést a már hagyományos ünnepi vacsora követte. Másnap a diákok és tanáraik apátsági vezetés után a nyári viszontlátás reményében búcsúztak az apátságtól. Július elején a döntõben részt vett csapatok részére jutalomutazást szervezünk. Pannonhalmán többek között a Levéltár és a Könyvtár középkori anyagát is megtekinthetik, valamint az új apátsági pincészetben is látogatást tesznek. A Fertõ-tó természeti értékeinek megtekintése után Veszprémben, Tihanyban és Herenden a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. által szervezett programokkal búcsúznak egymástól és a szervezõktõl. A versenyt a Nemzeti Civil Alapprogram pályázatából finanszíroztuk, további támogatóink a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. és a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet. A verseny honlapja Szabó Zoltán tanár úr munkájának köszönhetõen megújult. Megtekinthetõ a oldalon. Bajnóczi Gábor a verseny szervezõje 7

8 A VILÁGÖRÖKSÉG MAGYAR NEMZETI BIZOTTSÁGA ÉVI ELSŐ ÜLÉSÉRŐL április 8 9. Pannonhalmi Bencés Főapátság A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága (VÖMNB) éppen egy éve, tavaly májusban vehette kézhez Dr. Várszegi Asztrik főapát úr megtisztelő meghívását, amelyben egyedülálló világörökségi helyszínünkre, a Pannonhalmi Bencés Főapátságba invitálta a bizottság kihelyezett ülését. Az őszi ülés elhalasztása miatt erre végül ez év április 9-én került sor. A VÖMNB szinte minden tagja és a társ-világörökségi helyszínek képviselői nagy örömmel vettek részt a már az előző nap délutánjára és estéjére szervezett programokon is. Hortobágyi Cirill perjel köszöntésének, a Bárki vagy, aki a menyei hazába igyekszel c. film megtekintésének és Mátyás atya a Pannonhalmi Főapátság turisztikai vonzerő fejlesztési projektjéről szóló ismertetésének köszönhetően minden szempontból a szerzetesközösség mindennapjaiba, közvetlen közelébe csöppenhettünk. Mindannyiunkat magával ragadott ezúttal is a Főapátság szellemisége, bensőséges nyugalma és közvetlensége a befelé forduló csendben másfél napra szinte teljesen elfelejthettük a zaklatott külvilág rohanását. A turistafogadó megtekintését követő borkóstoló az Apátsági Pincészetben bizonyította, hogy a bencések híres szőlőművelési és bortermelési hagyományai ismét virágzanak Pannonhalmán. A Főapát úr társaságában, a Szél Fiai Fogadóban elköltött vacsorán pedig nem mindennapi kulináris élvezetben és még kellemesebb társalgásban lehetett részünk. Április 9-én aztán már a munkáé volt a főszerep. A VÖMNB Szent Márton teremben tartott ülése Hortobágyi Cirill tájékoztatójával indult a pannonhalmi világörökségi helyszín jelenlegi helyzetéről. A bizottság első napirendi pontként az előkészítés alatt álló világörökség törvény aktuális helyzetét, a VÖMNB évi első, Hollókőn tartott ülésén megválasztott jogszabály-előkészítő munkacsoportjának eddigi munkáját és a jogszabály előzetesen kiküldött, vázlatos koncepcióját vitatta meg. Éppen a pannonhalmi bizottsági ülés előtt döntött úgy az Oktatási és Kulturális Minisztérium, hogy a világörökség ügyét az addigi tervektől eltérően önálló törvényben fogja szabályozni (és nem az új Örökségvédelmi törvény keretén belül) ezzel méltó rangon ismerve el az egész világ örökségeként számon tartott magyar helyszínek kiemelkedő értékét. Az ülés második napirendi pontként a Tokaji történelmi borvidék kultúrtáj aktuális kérdéseivel, a szerencsi biomassza erőmű által felvetett problémákkal foglalkozott az ülést vezető Dr. Fejérdy Tamás tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy Magyarország képviseletében Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter február 1-én benyújtotta a párizsi Világörökség Központnak a helyszín megőrzési állapotáról szóló jelentést, illetve megkezdődött az abban vállalt, világörökségi szempontú hatástanulmány előkészítése és a helyszín történeti tájként történő védése. A Bizottság harmadik napirendi pontjában a VÖMNB Titkársága beszámolt az ICOMOS által felkért szakértő, Michel Polge építész-urbanista novemberi helyszíni látogatása után elkészített, a régi pesti zsidónegyedről szóló jelentéséről. A VÖMNB egy helyi problémát tűzött negyedik pontként napirendjére: a Pannonhalmi Főapátság látványát, ún. vizuális integritását veszélyeztető, az M1-es autópálya mellett zöldmezős beruházásban tervezett logisztikai központ problémáját. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal helyi területi felügyelő kollégája, Eszes Tibor foglalta össze az eddig történteket jelenleg két logisztikai-ipari csarnok létesítése van tervezőasztalon a világörökségi helyszíntől mintegy 8 10 km-re. Az építmények ugyan még nincsenek az engedélyezés fázisában, és a helyszín védőzónájánál jóval távolabb helyezkednek el, ám esetleges megépítésük esetén Pannónia Szent Hegyének autópálya felőli sziluettjét teljesen eltakarnák. Mind a KÖH, mind a VÖMNB figyelemmel kíséri a folyamatot és mindent megtesz a világörökségi helyszín értékeinek megőrzéséért. Az ügy rámutatott arra is, hogy a készülő világörökség törvény szabályozásainak a helyszíneket esetlegesen kívülről veszélyeztető tényezőkre is ki kell terjedniük. Az ülés zárása után a Szent Márton étteremben vidám hangulatban elköltött ebédet követően Miksa atya értő vezetésével megtekinthettük a Főapátság épületegyüttesét akinek kalauzolásával mind szellemiekben, mind az épületben betekintést nyerhettünk olyan területekre is, amelyek a turisták nagy része előtt zárva maradnak. Hálánk kifejezéséül álljon itt egy részlet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke és alelnöke, a VÖMNB ügyvezető elnöke és titkárságvezetője, azaz Dr. Mezős Tamás és Dr. Fejérdy Tamás Főapát úrnak írt leveléből: Tisztelt Főapát Úr! Kedves Asztrik! Engedd meg, hogy magunk és a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága (VÖMNB) minden tagja nevében köszönetet mondjunk azért a csodálatos fogadtatásért, amelyben a VÖMNB évi első ülésén Pannonhalmán részünk lehetett. [ ] Reméljük, hogy a VÖMNB felhasználva mindazon energiát, amelyet 8

9 Szent Márton hármas hegyén magunkba szívhattunk képes lesz az ott megkezdett munkát úgy folytatni és eredményre vinni, hogy az minden magyar világörökségi helyszín tehát: nem utolsó sorban Pannonhalma számára hosszú távon méltó helyet, elismerést biztosítson a magyar jogrendben, és annak megfelelő támogatottságot a mindenkori állami költségvetésben. Ezúton szeretnénk mégegyszer köszönetet mondani Főapát úrnak, Cirill, Miksa és Mátyás atyáknak, valamint az ülést előkészítő M. Szilas Katalin főépítész asszonynak és Rábai László főapáti titkárnak a meghívásért és a feledhetetlen bizottsági ülés megszervezéséért. Schurk Viktória Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság Titkársága ARCUS TEMPORUM PANNONHALMI MÛVÉSZETI FESZTIVÁL 2008 Idén is az augusztus 20-át követõ hétvégén (augusztus ) kerül sor a Pannonhalmi Fõaptságban az Arcus Temporum mûvészeti fesztiválra, amely bátorságával és sajátos látásmódjával az elmúlt négy évben kivívta mind a szakma, mind pedig a közönség elismerését. A fesztivál célja az idõívek (vagyis az arcus temporum ) megrajzolása a különbözõ mûvészeti ágak egy-egy idõben távoli pontja és a kortárs alkotások között. Az Arcus Temporum 2008-ban is igen gazdag és önmagában is figyelemfelkeltõ zenei programmal jelentkezik. A fesztivál hagyománya, hogy minden évben meghív és vendégül lát olyan zeneszerzõket, akik bár az európai kortárs zene élvonalába tartoznak, Magyarországon jobbára ismeretlenek, s akiknek mûvei hazai és külföldi muzsikusok kiváló tolmácsolásában valamelyik klasszikus komponistával párba állítva hangzanak el. Így volt már a fesztivál vendége az orosz-tatár Sofia Gubaidulina, az olasz Salvatore Sciarrino és az ukrán Valentin Silvestrov. A 2008 augusztusára a meghívott komponista a dán Ben Sorensen, akinek klasszikus társa Pjotr Iljics Csajkovszkij lesz. Az Arcus Temporum emellett minden évben a kortárs színház és táncszínház egy-egy alkotóját vagy együttesét látja vendégül ben nyolc magyar alternatív együttes kapott megbízást, hogy Dante Divina Commediájára készítsen közös produkciót ban a New Yorkban élõ Eko és Koma személyében a japán bútó hagyományának fontos alkotó párosa, 2007-ben pedig a Svájcban élõ Cindy Van Acker volt a fesztivál vendége ban a Párizsban élõ magyar táncos-koreográfus Frenák Pál készít elõadást, amelynek bemutatója az Arcus Temporumon lesz. A pannonhalmi fesztivál a rendelkezésre álló terek sokrétû kihasználásval évrõl-évre gazdag képzõmûvészti programmal is várja az ide érkezõket. Ennek keretében olyan alkotók munkáit láthatta a közönség, mint Kicsiny Balázs, Lovas Ilona, Schmal Károly, Sárkány Kata és Eifert János ban is a fesztivál képzõmûvészeti programjának fontos eleme lesz a Fõapátság idõszakos kiállítása, Az ikontól az installációig. Új elemként jelenik meg idén az Arcus Temporum mûsorában egy kisfilmfesztivál, amelynek keretében négy alkotó (Nemes Jeles László, Kenyeres Bálint, Iványi Marcell és Mészáros Péter) munkáit láthatjuk. Részletes információ: Elindult a PANNONHALMI SZEMLE honlapja. A lap bemutatásával (magyarul és angolul), régebbi számaink témáival, összesített tartalomjegyzékekkel, friss híreinkkel, olvasószobával és egyéb érdekességekkel várjuk jelenlegi és jövendõ olvasóinkkal! 9

10 PANNONHALMI BALLAGÁSI BESZÉDEK Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz, Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj s örűlj. Míg szólunk, az idő hirtelen elrepűl, Mint a nyíl s zuhogó patak. Tisztelt Tanáraink, Kedves Szülők és Vendégek, Drága Ballagó Diáktársaink! Berzsenyi Dániel fent idézett sorai a múló időről szólnak. Ez a múló idő most számotokra, kedves végzős fiúk, nemcsak egy tanév befejezését, hanem pannonhalmi diákéveik végét is jelenti. Véget ért az itt eltöltött 4, illetve 6 esztendő, s most, ahogy visszanéztek, bizonyára csak egy pillanatnak tűnik ez a hosszú idő. Mikor elkezdtétek itteni tanulmányaitokat, hihetetlen messzeségben lebegett az az időpont, amikor kikerültök majd innen, s most nehéz lehet elhinni, hogy vége. Tavaly ilyenkor távolinak, mégis közelinek tűnhetett az érettségi szigorú kötelezettsége, most pedig már a nyakatokon vannak a vizsgák, amelyekhez teljes szívemből kívánok sok sikert. Most, amikor visszatekintetek, csupán a szépet, és jót látjátok, s ez így van rendjén. Az esetleges negatív élmények rossz emlékét a háttérbe szorítják a jó esti beszélgetések a haverokkal, a délutáni focimeccsek, s az osztálykirándulásokon a stikában megivott sörök emléke, amik akaratlanul is mosolyra késztetnek benneteket. Biztos, sokszor kívánkoztatok el innen, de úgy hiszem, most mégis fájó, hogy el kell hagynotok ezeket a kedves falakat, melyek életetek részeivé váltak, s melyeknek ti is részeivé lettetek. Mint minden itt végzett évfolyam, ti is itt hagyjátok jelenlétetek nyomait, s rajtatok is jeleket hagynak a pannonhalmi diákévek. Szinte még csak tegnap volt, hogy kereken egy éve tizenegyedikesként álltatok itt, s átvettétek a zászlót, s azzal együtt a felelősséget is, hogy a következő évben ti lesztek a legnagyobbak, a legérettebbek. Most ránk, jelenlegi tizenegyedikesekre vár az az örömteli, mégis komoly és nehéz feladat, hogy eleget tegyünk ennek a szép hagyománynak, s mi vegyük át tőletek a lobogót. A zászlóátvétel azt jelképezi, hogy most mi állunk a Ti helyetekre, mi leszünk a nagyok az iskolában. A jövő évtől a mi dolgunk lesz a példamutatás, nekünk kell a helyes irányba terelnünk az alsóbb éveseket úgy, ahogyan azt eddig ti tettétek. Nehéz belegondolni, hogy jövőre már nem tudunk majd belétek, idősebbekbe kapaszkodni, és nekünk kell majd támaszt nyújtanunk a kicsiknek. Véglegesen el fogjátok hagyni ezt a helyet, ezt a teret, s kikerültök egy tágabb, szabadabb világba, ami felé talán már régóta vágyakoztatok, de amelyben a védettségetek is kisebb lesz majd. Elhagyjátok az itteni bástyákat, melyek óvtak benneteket, de itt az ideje, hogy elhagyjátok őket. Kikerültök innen, ténylegesen is nagykorúvá váltok, s a magatok uraivá lesztek. Elmentek, elhagytok minket, s ez a dolgok rendje. Gimnáziumi éveitek véget értek, de nem érdemes azon keseregni, hogy milyen gyorsan elröppentek az itteni évek, hiszen a fontos az, hogyan töltötted ezt az időd. Hogy is mondja Berzsenyi? Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül, / mint a nyíl, s zuhogó patak. Ha úgy érzed, hogy az elmúlt évek során nem mindig tudtál a hely szelleméhez méltóan JELEN lenni, akkor odakint majd törekedjél arra, hogy megfelelhess Ady Endre tanácsadó gondolatának: Úgy élj a jelenben, hogy megbánás nélkül gondolhass a múltra. Az itt eltöltött évek különös szövetséget hívtak létre köztetek: az együtt eltöltött stúdiumok, csendes órák, tanítási napok, és hétvégék alatt annyira kiismertétek egymást, hogy szinte egymás testvéreivé váltatok. Ez Pannonhalma különlegessége: közelebb hoz társaidhoz. Pannonhalma egy nagy család, mert más iskolákkal ellentétben, mi együtt élünk, együtt örülünk, és búslakodunk. Ennek a közös életnek köszönhetően születhetnek itt örökre szóló barátságok, melyek az életet biztonságossá és otthonossá teszik. Azonban a pannonhalmi múltat, mint ahogy a jelent is, ápolni kell. Fontos, hogy ne felejtsétek el azt, hogy pannonhalmi társaitokra mindig számíthattok, sosem lesztek egyedül, hiszen mi, bencés diákok mindig veletek vagyunk és leszünk. Végső útravalóul fogadjátok el Weöres Sándor szavait: Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom legyen jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkodni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. A létra a bennetek rejlő képességeket jelenti, amiken keresztül hihetetlen magaslatokba vagytok képesek feljutni, egyenesen az égbe. Fontos, hogy tisztában legyetek azzal, hogy az embernek csak és kizárólag önmaga szabhat korlátokat. Ha ezt tudjátok, akkor a lehetetlen is megvalósítandó lehetőséggé válik majd. A későbbiekben soha ne felejtsétek el, és legyetek rá büszkék, hogy honnan jöttetek, mert Pannonhalma volt és lesz az a föld, az a szilárd talaj, ahol áll a létrátok. Jó utat srácok! Isten veletek! 10 Vavrovics Máté XI.A osztályos tanuló

11 Kedves Ballagó Diákok, Kedves Ünneplõ Közösség! A pannonhalmi diák! Az ismert általánosítás nem helyes. A pannonhalmi diákról kétféle sztereotípia létezik. Az elsõ szerint állandóan mosolyog, elégedett környezetével és helyzetével. Továbbá nyitott a külvilágra, mélyen hívõ és tiszteli embertársait, legfõképpen tanárait. A másik vélemény szerint nagyképû, közönyös, kicsit álszent és az is furcsa, hogy csak fiúk között él. A pannonhalmi diák merõben más. Más, de nem több vagy kevesebb, mint a kintiek. Bár néha ezt gondolja, de a különbség nem ilyen jellegû. Az itt töltött évek során szert tehet egy olyan szemléletre, meggyõzõdésre, ami máshol ritka és egész életében megkülönbözteti õt. A pannonhalmi diák nem ok nélkül lázad, hanem személyiségéért. Nem simul bele a tájba, mert van, amit másként gondol, és nem fogadhat el. A pannonhalmi diák mégis szabad. Bár többnyire nem saját döntésébõl került erre a helyre, de ezentúl viszont mindenrõl õ dönt. A tanárok csak az általuk járt utat sugallják, de õ dönthet, hogy kívül helyezkedik az egész rendszeren, vagy elfogadja Pannonhalma lehetõségeit, és hagyja, hogy történjenek vele a dolgok. Négy év hosszú, szinte beláthatatlan idõ. írta az igazgató a kilencedikes pannonhalmi diáknak. A végzõs diák számára a 9. nagyon hosszú, a 10., 11. gyors, a 12. pedig mintha már nem is lenne. De a beláthatatlanság megmarad. A beilleszkedés többnyire nem volt kellemes, új kötöttségek: szombaton is tanulni, sétára kijárni, lányok nincsenek. Az osztálytársak jó fejek, a tanárok kissé merevek. A Barcza korlátolt, szétszórt és állandóan késik, Henrik tudálékos és mániásan precíz. Aztán késõbb Barcza már közvetlen lesz és mûvelt, Henrik pedig személyes és sokrétû. Elõször a napirend túl kötött, a tananyag túl nehéz. Aztán megszokja, az elõadás érdekes lesz, a szerdai mozi nem derogál és már nyáron is mindent csak a pannonhalmi diákokkal. A barátok meghatározók, nem tudni melyik meddig, de nélkülük nem mûködne. Az osztálytársak egymást formálják, befolyásolják, szelíden vagy keményebben, de a kapcsolat õszinte. Végzõsként még nem tudja mi vár rá, otthontalanságot fog érezni vagy inkább szabadságot. Zavarja, hogy nem használt ki mindent, zavarja, hogy nem lát át mindent, de a változást is kívánja. Nem tudja, hogy megmaradnak-e ezek az emberek, akiknek a szavak ugyanazt jelentik. Kérdései vannak, a válaszokat keresi. Pannonhalma minden pannonhalmi diáknak mást jelent. Egyszerû dolgokat, mint a látványt a várfalról, vagy az éjszakai beszélgetéseket. A jelentése ezekbõl az egyszerû dolgokból épül fel, mint az ünnep, ami elmondhatatlan. Pannonhalmán a ballagás is egyszerû, puritán, mert valami itt is elmondhatatlan. A pannonhalmi diák elbúcsúzik, pedig még itt lesz egy hónapot. Most õt ünneplik, érte állnak meg. Végignéznek rajta, és tudatják vele, hogy ez már az utolsó. Még sétálhat a várkörön, beülhet a helyére a Telekiben, de tudni fogja, hogy többé így már nem. A pannonhalmi diák ilyenkor meg is köszön valamit, azoknak, akik rászánták életükbõl ezeket az éveket, vezették õt, ugyanakkor társak is lehettek. És köszönetet mond fõként annak, aki most vele együtt ballag, csak máshogy. Õt nem ünneplik, pedig most mindenki elhagyja, neki maradnia kell, egyedül. A pannonhalmi diáknak el kell mennie és számára a visszatérés lehetetlen. Amíg ide járt, megismerte azt a Pannonhalmát, amit neki mindig is jelenteni fog. Belekerült abba a közösségbe, amelynek örök életére a tagja lesz. Ha visszatér, mert bár lehetetlen, mégis megpróbálja csökkenteni a hiányt, már egy másik Pannonhalmát talál, mert Pannonhalma változik, ahogy az itt élõ szerzetesek, tanárok és diákok is változnak. Számára Pannonhalma elsõsorban nem a hely, a hírnév vagy az ezer év, hanem az itt élõ emberek közössége. Így a visszatalálás is csak akkor, ha van kivel vagy kihez. A pannonhalmi diáknak eljön az az idõ, amikor egyszerre fázik és melege van, menni akar, de maradni is. Ekkor megáll csöndben, tudva az igazságot azelõtt sosem látott dolgokról. Búcsúzzunk! Tegyük le a szegfût! Tóth Gergely XII.B osztályos tanuló 11

12 Kedves Ballagó Diákok! Kedves Szülők, Kollégák, Diákok! Kedves Vendégeink! Bár újra és újra, a ballagás alkalmából minden évben elhangzik, hogy lezárult egy korszak és valami új kezdődik, ezen szavakat meg kell ismételnem Neked, ballagó tizenkettedikesnek. Amint az Úr szólt Ábrahámnak: Vonulj ki atyád házából és menj arra a földre, amelyet majd mutatok neked, hasonlóképpen szólnom kell: Végérvényesen lezárultak középiskolás éveid, menned kell, hát indulj! Indulj, most, amikor a leginkább itthon érzed magad! Most, amikor ismered a ház minden zugát. Most, amikorra megismerted, kiismerted a ház lakóit, munkatársait és látogatóit: az atyákat, a tanárokat, a régieket és azokat is, akik kevesebb időt töltöttek itt, mint te. Most, amikorra biztos helyed van a társaid között az osztály- és az iskolaközösségben. Amikor tudod, hogy kire számíthatsz, ha bajban vagy, tudod, kihez mivel fordulhatsz amint azt is tudod, ki mivel fordul hozzád. Most, amikor a szülői ház mellett a legbiztonságosabban ezen a helyen tájékozódsz. Indulj, most, amikor a leginkább szeretnénk megtartani! Hiszen már amennyire egy embert meg lehet ismerni mostanra kiismertük szokásaidat, jó és gyenge oldaladat, megismertük mosolyodat és szomorúságodat, erősségeidet és rigolyáidat. Tudjuk, milyen vagy, amikor kiakadsz, milyen az, amikor emberi határaidhoz értél. Tudjuk, mikor kell elnézőnek lennünk, és mikor kérhetünk tőled, mikor bátoríthatunk, mikor mutathatunk neked új és új távlatokat. Küldünk, most amikor ismerjük erősségeidet, amikor büszkénk vagyunk az együtt elért eredményekre. Most, amikor végre megtanultunk együtt élni azt mondom neked: Indulj! Illyés Gyula szavai jutnak eszembe: Mint a tanyán rég, többet ma sem értek: indulni kell. Menni, anyámtól messzi, más világba: ez volt az ősz! Más leszel, mint mi! Otthagyni mi drága, szép: ismerős. Hová küldünk titeket? Nem tudom. Sejtéseink vannak, tudásunk nincs. Nincs biztos tudásunk sem jövőtökről, sem arról a változó világról, melybe indultok. Így hát biztos, előre kitöltött recepteket sem adtunk nektek, és most sem tudok ilyennel szolgálni. Mi haszna volt akkor a Pannonhalmán töltött éveknek? Remélem, sok. Pannonhalma ha vállalod, ha nem végérvényesen vonatkozási pont marad életedben. Akár úgy, hogy elhatárolódsz tőle, és életen át próbálod tagadni azt, aminek része lettél; akár úgy, hogy vállalod. Én azt mondom: vállald! Azt vállald, amit jelent! A magyarságba beágyazott ezer éves múltjával, és a még azon is túlmutató, az új és örök szövetségből táplálkozó gyökereivel! Az elmúlt években e falak között igyekeztünk tudást adni nektek, kipallérozni elméteket; rajta voltunk, hogy felkészítsünk titeket az érettségi, felvételi vizsgákra. A tananyag, amit kaptatok, erősen múlandó. Ma hasznos, holnapra jó része felejthetővé válik. Nem erre gondolok, amikor arról beszélek, hogy Pannonhalma vonatkozási pont marad az életedben. Hanem arra az életre, élni tudásra, amelyet próbáltunk felcsillantani nektek ezekben az években. Amikor a szertartás végeztével kiballagsz majd a bazilikából, vess újra egy pillantást a jól ismert tájra! Mert ahogyan a tájba szelíden és mégis bátran illeszkedik a főapátság épületegyüttese, úgy igyekeztünk életünk hétköznapjaiba is rendet, élhető, kihívásokat is tartalmazó világot teremteni. Jól meghatározott keretek között arra törekedtünk, hogy te, az a csodálatos teremtmény, aki vagy, ki tudjál bontakozni, ki tudjál fejlődni, Isten képére és hasonlatosságára. Hogy belső békére találj, hogy társaidat és tanáraidat a maguk helyén elfogadva, rájuk is támaszkodva és őket is segítve örömöd teljes legyen, szeretetben, békességben. Nem tudom, hol folytatod utadat, kik között, melyik városban, melyik országban. De bárhová is kerülsz, vizsgáld meg, hogy ott, ahol élsz: a téged körül vevő világban, embertársaid között növekszik-e benned az a világ, az a nagybetűs Ország, az Isten Országa, amit igyekeztünk veletek, közöttetek megélni. Növekszik-e benned a béke, az öröm, a kedvesség, a jóság, a szeretet, a türelem, az igazi belső szabadság? Tudom, a kísértés megkörnyékezhet: egyszerűbb lenne az új, ismeretlen feladatok helyett itt maradni. De amint Ábrahámnak el kellett hagynia ősei földjét, hogy az ígéret az övé lehessen, úgy neked is el kell most hagynod Pannonhalmát! De bátorítson, hogy Ábrahám nemcsak küldetést kapott, hanem áldást és ígéretet is. Ígéretet, hogy nagy néppé lesz és benne nyer áldást a föld minden népe. Ábrahám elmúlt 80 éves, amikor még mindig csak várta, hogy fia szülessen, de nem ingott meg, hanem hittel várta, hogy beteljesüljön életében az Úr ígérete. Hitt és meglátta, hogyan teljesedik be az Úr ígérete életében. Most, amikor én is küldelek téged, hogy indulj, záró szavaimmal én is megáldalak. Megáldalak, és hidd, hogy Krisztus, aki Ábrahám szövetségénél is fölségesebb és erősebb szövetséget kötött velünk, jelen van az életedben ha te is akarod. Az én szavaim ma így szólnak: 12

13 Az Úr legyen előtted, hogy a jó utat mutassa neked. Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon és megvédjen. Az Úr legyen mögötted, hogy megvédjen a Gonosz cselvetésétől. Az Úr legyen alattad, hogy felfogjon, ha leesel. Az Úr legyen tebenned, hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy. Az Úr legyen körülötted, hogy megvédjen, ha mások rád rontanak Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon téged. Így áldjon meg téged a jóságos Isten, ma, holnap és minden időben. Ámen. Hát menj! Titusz atya A NYÁR PROGRAMJAI PANNONHALMÁN JÚNIUS 15. Zarándokvasárnap az egészségügyben dolgozók és szociális munkások zarándoklata Jáki Zénó atya vasmiséje Reichard Aba atya gyémántmiséje Jávor Egon atya temetése JÚLIUS Oblátusok lelkigyakorlata 11. Szent Benedek ünnepe 20. Zarándokvasárnap a mozgáskorlátozottak zarándoklata Lelkigyakorlatok Fölvitte õket a hegyre... Egyházmegyés papoknak. Vezeti: Elemér és Antal atya Spirituális kísérés elmélet és gyakorlat mindenkinek, aki emberekkel foglalkozik. Vezeti: Mátyás atya és Palotai Gabriella pszichiáter. AUGUSZTUS 4 5. Studia Monastica a bencés közösség szerzetes-teológiai napjai. Vezeti: Benoît Standaert OSB. 6. Urunk színeváltozásának ünnepe 6.45 a Laudes keretében beöltözés és egyszerû fogadalom az ünnepi szentmisén ünnepélyes fogadalmat tesz Hubert testvér 15. Nagyboldogasszony ünnepe: ünnepi konvnetmise, amelyet közvetít a Magyar Katolikus Rádió ünnepi konvnetmise, amelyet közvetít a Magyar Katolikus Rádió 20. Szent István ünnepe zarándoknap A sok éves hagyománynak megfelelõen ünnepi liturgián és egész napos programon vehetnek részt a Pannonhalmára érkezõk Intelmek (elõadás a bazilikában) Arcus Temporum Fesztivál P. Paulus aranymiséje Veni Sancte a gimnázium diákjainak 13

14 HÍREK Március 2. Életének 93. évében az egyesült államokbeli Woodside-ban elhunyt Jávor Egon bencés atya, aki hat magyar rendtársával együtt 1956-ban Portola Valley-ben alapította meg az elsõ magyar királyról elnevezett rendházat, majd egy évvel késõbb a gimnáziumot. A vasárnapi konventmisén és a szentmise végén a Szent Anzelm Bencés Apátság (USA) kollégiumi kórusa énekelt. Március 6. A Kairosz Könyvkiadó Magyarnak lenni sorozatában Ora et labora! címmel megjelent Várszegi Asztrik interjúkötete. A könyvet Vörös Gyõzõ egyiptológus mutatta be a Fókusz Könyváruházban Budapesten. Március 13. A gimnázium tornatermében tartottuk az re emlékezõ iskolai ünnepélyt, este pedig az erdélyi Csûrös Zenekar ünnepi koncertjére került sor. A Kalotaszegrõl érkezett zenekart elkísérte Kallós Zoltán is. Március 17. Tér és imádság címmel kiállítás nyílt a Mûvészetek Palotájában Budapesten. A tárlat három vallás imádságának terét egy monostort, egy mecsetet és egy zsinagógát mutat be fényképekkel, tervrajzokkal, videofilmekkel és zenei részletekkel. A John Pawson angol építész által tervezett ciszterci monostort, a Zlatko Ugljen építész tervei alapján épült mecsetet, valamint a Hoefer Lorch + Hirsch építésziroda tervezte zsinagógát bemutató kiállítás 2007-ben Pannonhalmán volt látható, majd Budapest után õsszel Pécsett lesz megtekinthetõ. A budapesti kiállítást Schweitzer József nyugalmazott országos fõrabbi, Kondiné Anwar Klára, a Magyarországi Muszlimok Egyházának megbízottja és Várszegi Asztrik pannonhalmi fõapát nyitotta meg. Március A Húsvéti Szent Három Nap közös ünneplésére idén is sokan jöttek Pannonhalmára. A bencés közösség liturgiáján résztvevõk meghallgathatták Asztrik fõapát úr és Jákó testvér A Pannonhalmi Bazilika felújításáról, Miksa atya Lorenzetti passióciklusa Assisiben (diameditáció), Elemér atya Elveszett, de megkerült, Elréd atya Dráma és evangélium Antigoné és Jézus áldozata, Mátyás atya Szent képek (Ábrázolás és hagyomány a kortárs képzõmûvészetben), Antal atya Húsvét éjszakája a keresztény húsvét kozmikus vonatkozásai, Titusz atya hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökséget (Zsid 9,15) címmel tartott elõadását is, valamint korosztályonként és témánként többféle kiscsoportban beszélgethettek a hit kérdéseirõl. Húsvéthétfõn Kovács Róbert adott orgonahangversenyt a bazilikában. Március 29. A Pannonhalmi Fõapátság és a Rákóczi Szövetség az idén hetedik alkalommal hirdette meg Cultura Nostra címmel történelmi versenyét, amelynek döntõjére monostorunkban került sor. A vetélkedõ idei témája Forradalom és szabadságharc ( ) volt és több mint 250 csapatot mozgatott meg a februári elsõ fordulóban. A verseny szóbeli döntõjének zsûrijének tagjai Gergely András, Velkey Ferenc és Dobszay Tamás történészek voltak. Április 3. Szent Benedek ünnepét április 3-án tartották meg a bencés közösségek, mivel idén nagypéntekre esett március 21. és így húsvét nyolcadának elteltével ünneplik világszerte a rendalapítót. Pannonhalmán Székely János esztergom-budapesti segédpüspök vezette az ünnepi liturgiát, aki beszédében hangsúlyozta, hogy amint Szent Benedek korában, ma is csak a hitre épülhetnek igazi kapcsolatok, s ezáltal az egész társadalom, sõt maga Európa is, amelynek fõvédõszentje Szent Benedek. A szentmise keretében Asztrik fõapát Pro Pannonhalma Díjat adott át Muzsay Géza ny. vezérigazgatónak, a Bencés Diákszövetség számvizsgáló bizottsága elnökének a Pannonhalmi Fõapátság gazdasági életének újraindításában betöltött kiemelkedõ szerepéért. A liturgiát követõen Szilágyi Ákos, az ELTE Esztétikai Tanszékének egyetemi tanára nyitotta meg a Pannonhalmi Fõapátság új, Az ikontól az installációig címet viselõ idõszaki kiállítását. Egyúttal megnyílt a Fõapátsági Könyvtár kamarakiállítása is A reneszánsz Bibliája a Biblia reneszánsza címmel, amely szintén Szent Márton ünnepéig tekinthetõ meg. Szent Benedek ünnepének estéjén a tornateremben Dresch Mihály (szaxofon) és Lukács Miklós (cimbalom) adott koncertet. E napon hunyt el Torda Lajos, aki 1935-tõl nyugdíjba vonulásáig számos munkakörben állt a fõmonostor szolgálatában. A második világháborús megszállás alatt tanúsított emberségét 1997-ben a Világ Igaza (Yad Vasem) kitüntetéssel ismerték el. Április 8 9. A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága a Pannonhalmi Fõapátságban tartotta ülését, amelynek keretében Asztrik fõapát úr, Cirill perjel atya és Mátyás atya tájékoztatta a vendégeket a pannonhalmi világörökség helyzetérõl és fejlesztési terveirõl. Ekkor nyílt meg a Gimnázium Tetõtéri Galériájában Dobra János fotókiállítása. Dobra János karnagy, Simon Albert tanítványa, az idén 30 éves Tomkins Énekegyüttes alapítója és 1995 óta számos kiállításon szerepeltek fotográfiái. Ugyanekkor került sor a Bencés Kiadó KÜ- LÖNBÉKE Embermentõk és túlélõk beszélgetései a holokausztról címû könyvének pannonhalmi bemu- 14

15 tatójára, amelyen többen részt vettek a 2000-ben alakult Ariadne-csoport tagjai közül. Április 10. A konventmise fõcelebránsa Mayer Mihály pécsi megyéspüspök úr, igehirdetõje Takács Nándor ny. székesfehérvári megyéspüspök úr volt, akik Asztrik fõapát úrral együtt adtak hálát monostorunkban püspökké szentelésük 19. évfordulója alkalmával. Április 11. A Gimnázium Teleki-termében Molnár Antal történész, iskolánk volt diákja, az ELTE adjunktusa és az MTA Történettudományi Intézetének tudományos fõmunkatársa tartott elõadást Vallások és népek a hódolt Magyarországon címmel. Április Iskolánk tanulóinak egy csoportja Albin atya és Sztulik Balázs tanár úr vezetésével Melkben járt és részt vett az immár több mint 20 éve élõ diákcsere programban. Április 16. Karsai László történész tartott megemlékezõ elõadást a tormateremben a Holokauszt áldozatainak emléknapja alkalmából. Április 17. A tornateremben Váray László tanár úr növendékei adtak hangversenyt Egy ütõs koncert címmel. Április 18. Róna-Tas András akadémikus A magyar nép kialakulása címmel tartott elõadást a Teleki-teremben. Április Sophie-Marie Bouts francia színésznõ színjátszó, Philippe Brame fotómûvész fotó kurzust vezettek diákjaink számára, amelynek a végén a részvevõk bemutatták alkotásaikat az érdeklõdõknek. Április 24. Az immár hagyománnyá váló Nyitott Mûhely-beli Beszélõ Levelezõs-estek vendége ezúttal két költõ volt, az ország két végébõl, Borbély Szilárd Debrecenbõl, Varga Mátyás pedig Pannonhalmáról. Õket faggatták a fából készült, hajtogatható-nyitogatható dobozban lapuló fiktív olvasói levelek, Ambrus Judit próteuszi játékának kellékei. Április 25. Sárai-Szabó Kelemen testvért pappá szentelte Asztrik fõapát úr a gyõri Szent Ignác Templomban. Újmiséje másnap szülõfalujában Bakonyszombathelyen volt. E napon a Gimnázium Asztrik-termében Ferenczi Attila klasszikus filológus, egyetemi docens (ELTE BTK) tartott elõadást Aeneas öröksége címmel. Május 3. Pannonhalma németországi testvérvárosa, Engen díszpolgári címet adományozott Asztrik fõapát úrnak, aki az ünnepség részeként ökumenikus istentiszteletet vezetett a résztvevõk számára Engenben. Május A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai köztük Asztrik fõapát úr is ad limina látogatáson jártak Rómában. A látogatást megelõzõen írásbeli jelentést küldet a püspök atyák az egyházmegyék helyzetérõl, majd a különbözõ szentszéki hivatalokban szóban is beszámoltak a Magyar Katolikus Egyház helyzetérõl, valamint közösen is és különkülön is találkoztak a Szentatyával. Május Iskolánk tanulóinak egy csoportja Jákó testvér, valamint Tóth József és Rábai László tanár úr kíséretében Montecassinóba utazott, hogy a két apátság között 1212 óta fennálló kapcsolatot a diákcsere program révén még szorosabbá tegye. Május 12. Pünkösdhétfõn Kiss Zsolt adott orgonahangversenyt a bazilikában. Május 13. Közösségépítés és hivatásszemélyiség-fejlesztés Egyéni és tervezési feladatok a pszichológus és a szerzetestanár szemével címmel tartott a pannonhalmi szerzetesközösség házikonferenciát Tomcsányi Teodóra klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, mentálhigiénés szakember és Urbán József piarista tartományfõnök atya vezetésével. Május 16. Bilibók Botond, a Concorde Alapkezelõ vezérigazgatója tartott elõadást Betekintés a tõzsde világába címmel a Gimnázium Teleki-termében. Május Iskolánk tanulóinak egy csoportja a 26 éve fennálló testvériskolai kapcsolat keretében Meschedébe látogatott Elréd és Konrád atya kíséretében. Diákjaink az ottani diákok családjainál laktak, részt vettek az iskolai órákon, valamint kirándulások keretében ismerkedhettek Meschede közelebbi és távolabbi környékével. Május 18. A Biblia Éve alkalmából meghirdetett pannonhalmi zarándoklatok közül az elsõre a pedagógusokat hívtuk meg, akik közel százan vettek részt az ünnepi szentmisén és az azt követõ beszélgetésen. A zarándokok a napközi imaóra után megtekintették az idei kiállításokat és közben bekapcsolódtak a Szentírás másolásába. Május 22. A Gimnázium Tetõtéri Galériájában Verba Andrea mûvészettörténész nyitotta meg Krajcsovics Éva, Várhelyi Tímea és Kohán Ferenc közös kiállítását. Május 23. A Gimnázium Teleki-termében Ablonczy Balázs történész, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa tartott elõadást Teleki Pál életútjáról. 15

16 LÁTOGATÁS A MONTECASSINÓI TESTVÉRISKOLÁBAN Izgatottan ácsorogtunk Ferihegy B termináljának bejáratánál. Táskáinkat körülállva tárgyaltuk az elõttünk álló hét lehetõségeit. Egymást faggattuk arról, hogy ki milyen ajándékot hozott, utazott-e már repülõn. Az információs tábla semmilyen adattal nem szolgált a gépünkkel kapcsolatban. Majd megérkezett Rábai tanár úr, és hosszas telefonálás után kiderítette, hogy egy sajnálatos félreértés révén rossz idõpontot adtak meg, a gépünk csak délután indul. Miután biztossá vált, hogy valamilyen repülõvel azért mégiscsak elmegyünk, a szülõk néhány utolsó jótanács és puszi után magunkra hagytak minket, közel négy óra kényszerszabadidõvel. Ez volt azonban az utazás egyetlen kellemetlen meglepetése. Amikor megérkeztünk, az iskolában vendégül láttak minket a nõvérek, majd a befogadó családok hazavittek bennünket. Nagyon kedvesek és segítõkészek voltak. A nyelvi korlátokat könnyen áthidaltuk, mivel megértõk és türelmesek voltak velünk szemben. Már aznap belekóstolhattunk az olasz konyhába és életvitelbe. Másnap a helyi bencés iskola tanórái és Gaeta következtek. Átlagosan tízfõs osztályok voltak, a tanítás a számunkra szokatlan színvonalon folyt: nyitott ajtónál tanultak, engedély nélkül közlekedtek mindenhova, a beszélgetés hangerejét tekintve sem zavartatták magukat. A diákok azonban közvetlenek és érdeklõdõek voltak, hamar megtaláltuk a közös hangot. Gaetában egy tengerszorost néztünk meg, valamint a tengerpartot. A vállalkozóbb kedvûek be is merészkedtek a vízbe, bár csak térdig. A nap végén a kapcsolat olasz fõszervezõje, Luigi atya meghívott minket két gombóc igazi, olasz fagyira. Csütörtökön az apátságot csodálhattuk meg. Jártunk a könyvtárban, ahol különféle kuriózumokat mutatott nekünk idegenvezetõnk, valamint megnéztük a bazilikát, a kerengõket amelyekbõl három is volt és a levéltárat is. Utóbbiban volt kiállítva az elsõ olasz nyelvemlék. Ebédre vendégül láttak minket a szerzetesek, találkozhattunk a fõapáttal, késõbb pedig egy imaórát is meghallgattunk. Monte Cassino érdekessége, hogy a világháborúban lebombázták, majd amerikai segélybõl az eredeti állapotoknak megfelelõen rekonstruálták. Következõ nap délelõtt szintén oktatáson vettünk részt, amelyben a legnagyobb kaland a tananyag megértése volt. Késõbb a fogadócsaládokkal együtt ebédeltünk. Délután Casertába utaztunk, ami a Bourbon királyok nyári rezidenciája volt, Nápolytól csupán 30 km-re. A grandiózus kastély Versailles mintájára készült, termeinek megtekintése több órát igényelt, majd a 3 km-es kert beláthatatlan távolságával meg sem próbálkoztunk, így nem láthattunk különbözõ modellfalvakat, amelyeket hadi szituációk, vagy a falusi élet szimulálására építtetett a királyi család. Esténként, szokás szerint összegyûltünk a kisváros központjában, és fagyiztunk, sétáltunk, népdalokat tanítottunk egymásnak, valamint pénteken és szombaton együtt pizzáztunk. Szombaton Pompeii-be buszoztunk. Bejártuk az egykori város romjait, a több mint kétezer éves amphiteatrumot, a korabeli gyorséttermet, mosodát, különlegességként a bordélyházat. Ezután megkerestük az egyik legnagyobb zarándokhelynek számító Madonna-templomot. Visszafelé egy csodálatos helyen fekvõ apátságot látogattunk meg, amit az idegenvezetõnk türelmetlensége miatt sajnos nem élvezhettünk eléggé. A vasárnapot a családjainkkal töltöttük, akik két lehetõséget kínáltak fel, amelyek közül a többség a tengerparttal szemben Róma szépségeit részesítette elõnyben. Utóbbiban sajnos csak a legnevezetesebb látnivalókra jutott idõnk. Kár, hogy a másnapi tanítás miatt különösebb búcsúünnepséggel nem tudtuk lezárni a varázslatos hetet. Hétfõ reggel szomorúan váltunk el egymástól, azzal a vigasztaló ígérettel, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot (ami idáig sikerült is). Útközben egy ciszterci kolostorban, Casamariban álltunk meg, ami azért lehetett számunkra figyelemreméltó, mert építészei a pannonhalmi bazilikán szintén dolgoztak, így a hasonlóság felfedezése ennek ismeretében nem is esett nehezünkre. A felejthetetlen élmény során szimpatikus embereket ismertünk meg mindemellett könnyûszerrel elmélyülhettünk az olasz kultúrában és nyelvben. Örültünk, hogy eljuthattunk Itáliába, bízunk benne, hogy a gyümölcsözõ kapcsolat továbbra is fennmarad! Meszes Márton X.B és Szabó Ákos XI.B osztályos tanuló 16

17 MELKI ÉLMÉNYEINK Április között az alsó-ausztriai testvériskolánkban, a melki Bencés Gimnáziumban jártunk. Többünknek ez volt az első alkalom, a tizenegyedikesek viszont már nagyon otthonosan mozogtak a barokk kor eme csodálatos épületkomplexumában. Két kísérőnk, Albin atya és Sztulik tanár úr is még csak most ismerkedett a közel ezer diákot számláló gimnáziummal és az őket tanító szerzetes és világi tanárokkal. Érkezésünkkor máris két nagy élményben volt részünk. Egyrészt le voltunk nyűgözve a hely szépségétől és a modern, komfortos vendégszárnytól. Másrészt pedig a gazdag osztrák konyha varázsolt el bennünket, mely bűvölet az összes ott elköltött étkezésre kihatott. (Habár lehet, hogy házigazdáink csak vendégszeretetükből fakadóan tudták, mekkora mennyiséghez van szokva otthon a magyar diák?!) Sokunk talán nem is fogta fel, milyen kiváltságos helyzetben voltunk, hisz mi nemcsak egyszerű belépőjegyet vásárló turistaként ismerhettük meg a melki apátságot, hanem mi e falak között töltöttünk négy teljes napot. Vendégpáterünk, Wilfried atya fáradhatatlanul szervezte és vezényelte le a programokat, kísért el minket kirándulásainkra, leste minden kívánságunkat. Így vezetett végig bennünket az apátság állandó kiállításán a hivatalos nyitva tartási időn túl, mutatta meg és mesélt nekünk a csodálatos templomukról (kérésünkre még az oldalkarzatra is felvitt bennünket, ahol ő maga harminc éve nem járt). Az érettségi évében járó diákjai révén két csoportban a városban sétálva ismerkedtünk meg jelesebb nevezetességeikkel, majd pedig két délelőtt ugyancsak nagyon kedves diákok mutatták meg nekünk az iskolaépületet és kísértek el bennünket különböző órákra. Sok újdonsággal találkoztunk ekkor is: az egész iskolában, melyet az elmúlt nyáron újítottak fel, csak papucsban járhattak a diákok, a legtöbb teremben volt projektor, sőt a déli szárnyban tanulók a klimatizált tantermekben várták a forró nyári tanítási napokat. Egy beszélgetés során az igazgató úr mesélt a gimnázium múltjáról és jelenéről, és sokan kérdéseket tettünk fel neki, melyeket Pannonhalmával párhuzamba tudtunk állítani. Érdekes volt megtapasztalni, miként zajlik Ausztriában egy tanóra, hogyan, milyen módszerrel tanítanak a tanárok, mekkora anyagot vesznek egy órán, s hogy hogyan viselkednek szomszédos kortársaink. A nemzetköziség jegyében az angol, francia, olasz és latin nyelvórákon tudtunk igazán bekapcsolódni a beszélgetésbe, feladatmegoldásokba. Ám többünk, a sportot kedvelők számára csak ezután jött az igazi meglepetés amihez még csak nyelvismeretre sem volt igazán szükség: a mi tornatermünknél háromszor nagyobb, két mobil válaszfallal harmadolt, teljesen új sportcsarnok -ban mérkőzhetett meg A és B focicsapatunk a fogadó diákokkal. Az összecsapás magyar győzelemmel ért véget. Mindezek mellett megismertük Krems, St. Pölten és Wachau városkákat, elutaztunk a seitenstetteni bencés kolostorba, majd pedig a hazaúton közösen illetve a szabadidő alatt sétáltunk Bécs belvárosában. Ezeken a kirándulásokon az osztrák diákok sajnos nem vettek részt, de ezt kárpótolta a búcsúesti közös pizzázás és a jó hangulatú, kötetlen beszélgetés: itt mindenki leküzdötte kommunikációs gátlásait, és bekapcsolódott a társalgásba. Néhányan a kapcsolattartás céljából címet is váltottak, másnap pedig a viszontlátás reményében köszöntünk el egymástól. Már várjuk az őszi látogatásukat; szeretnénk hozzájuk hasonló, jó házigazdák lenni. A résztvevők WAWO WANDERWOCHE mit Christus unterwegs 2008 aug A már régi hagyományoknak örvendõ vándortábor a több mint húsz németországi út után második alkalommal jön Magyarországra. Útvonal: Pannonhalma, Pápateszér, Zirc, Városlõd, Veszprém, Tótvázsony, Tihany. A résztvevõk kis csoportokban naponta kilométert túráznak hátizsákjukkal. Esténként fiataloknak szóló szentmise, színes programok és vetélkedõk gondoskodnak a megfáradt vándorok szórakozásáról. Kitûnõ alkalom ez egyszerûen másképp nyaralni, új barátokat szerezni, nyelvet gyakorolni, a természet gyönyörûségét megélni és hasonló gondolkodású emberekkel megismerkedni. A Wanderwoche jó lehetõséget kínál arra, hogy közelebb kerüljenek a fõleg német és magyar fiatalok és idõsebbek egymáshoz, életre szóló élményeket szerezzenek és barátságokat kössenek. A résztvevõk között éves korig minden korosztály megtalálható. Minden kedves új és régi érdeklõdõt szeretettel várunk! RIBIÁNSZKY MIKLÓS (Ph 03) 30/ ; bubuncs@gmail.com NÉMETH LÁSZLÓ (Ph 84) 1/ , nemeth.laszlo2@gmail.com 17

18 A CSÍKSOMLYÓI SZŰZANYA HAZAVÁRJA GYERMEKEIT! Csíksomlyói zarándoklat 2008 Gimnáziumunk második alkalommal vett részt szervezett keretek között a csíksomlyói pünkösdi búcsún. Idén a 10.B osztály diákjai töltötték a pünkösdi rekollekciót Erdélyben. Ezúton mondunk köszönetet testvériskolánknak, a Segítő Mária Katolikus Teológiai Líceumnak és igazgatójának, Tamás Leventének, valamint Gál Lászlónak, a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatójának a szíves vendéglátásért! A zarándoklat a Hármashalom Alapítvány és a Rákóczi Szövetség támogatásával jött létre. A következőkben Dobszay Balázs élménybeszámolója olvasható. Nem először jártam Erdélyben és remélem nem is utoljára. Mindig tud nekem újat mutatni, mindig valami újjal ajándékoz meg. Az osztály is sok remény fűzött ehhez a kiránduláshoz, lelkigyakorlathoz. Nem hiszem, hogy sokan csalódtak volna. Utazásunk első fele volt a lelkigyakorlat, a csíksomlyói búcsúnak köszönhetően. A búcsú Erdély és Magyarország területéről százezreket vonz, de a világ minden magyar közössége szeretné képviseltetni magát. Jó volt látni például az ausztráliai magyarok szolid, Kossuth-címeres zászlóját, amelynek hordozója hozzánk hasonló korú fiú volt. Szívesen találkoztam volna még a csángókkal, akik a Kárpátokon túlról érkeznek minden évben, de sajnos idén sem találtam őket a nagy tömegben. (Pedig a népviseletükről felismertem volna őket.) A csíksomlyói Szűzanya hazavárja gyermekeit! Aki pedig egyszer részt vesz a búcsún, az már bátran mondhatja magát a csíksomlyói Szűzanya gyermekének. Mi, az osztály, azok lettünk. A búcsúnak egy hivatalos vendége volt, a szatmári egyházmegye püspöke, Schönberger Jenő. Bár szerintem jobban hangzott volna és igazabb is lett volna, ha búcsúnak egyedül a Jóisten lett volna az egyetlen hivatalos vendége és persze főszervezője is egyben. Sajnos az eső idén is eleredt, ahogy az egyik celebráló atya fogalmazott: az Ég mindig bőséggel ad a jóból. A sokezres zászlós tömeg sokezres esernyős tömeggé vált. Az egyik esernyő alá, egy egri kispap és egy ferences barát közé, én is befértem. Mellettünk egy konok ferences csak csuklyáját csapta föl. Gondolom, bőrig ázott. Az iskolát az a megtiszteltetés érte, hogy a csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium testvériskolája révén közel a Hármasoltárhoz, az úgynevezett kordonban kapott helyett. Nagyon közel voltunk, látni azonban mégsem láttuk a misét, mert sokan álltak ellőttünk. Hallani viszont nagyon is hallottuk, az embermagasságú hangfalak ott szóltak mellettünk. Mindenesetre tény, hogy Csíksomlyón van valami hatalmas erő, ami a sok nehézség ellenére is odavonzza az embereket. Ez pedig az Isten akaratából született szeretetközösség. Utazásunk második felében már inkább turisták, mint zarándokok voltunk. Szászföldi erődtemplomokban, Segesvár nyugodt, régi időket idéző városában és Gyulafehérvár nagyvárosi miliőjében időztünk. Gyulafehérváron sajnos csúfos vereséget szenvedtünk az ottani fiúgimnazisták focicsapatától. Mentségünkre legyen mondva igen foghíjas A-csapat állt ki egy számunkra teljesen szokatlan szőnyegpályán. Úgy váltunk el tőlük, hogy várjuk őket egy visszavágóra. A legnagyobb élményt nekem Vajdahunyad jelentette. Még sohasem láttam élőben, csak jóval kisebb városligeti másával szemeztem eddig. A kastély betölti az ember fantáziáját, a látvánnyal nem tud betelni. Kihagyhatatlan! Érezni a kastély falai közt az elmúlt, dicső időket, a gazdag Erdélyt, amely mára elvesztette anyagi gazdagságát, de megőrizte szellemi, történelmi, szakrális kincseit. Erdély a mai emberek számára is kincsesbánya. Ha élményekre, kalandokra, vágyunk, bátran utazzunk földjére, ahol szívesen látnak minket. Nemcsak a magyarok, de hosszadalmas békülésnek köszönhetően már a románok is. Nem előítéletekkel, hanem nyitott szívvel kell utazni Erdélybe, ismerve múltját, múltjából eredő problémáit, de mégis nyitottan újdonságra. Megismerkedtünk két román lánnyal, a közös nyelv az angol volt (bár volt köztünk, aki franciával próbálkozott), megkértük őket, hogy vezessenek el minket a piski-telepi arborétumba, Közép- Európa második legnagyobb(!) arborétumába. Ekkor hangzott el a beszélgetés: Where are you from? We are from Hungary. Eltűnődtem arckifejezésükön. Gondolkoztam, és végül megkérdeztem: Is it a problem for you? Csak nevettek rajtam. It is not a problem. Megtaláltuk az arborétumot. A busz lassan jött velünk vissza Pannonhalmára, én személy szerint nehéz szívvel hagytam ott egyik kedvenc országomat, Erdélyt. Mondjuk a busz is, a határtól húzódó hat kilométeres kamionsor miatt. A buszban sokat beszélgettünk arról, amit átéltünk. Hosszasan vitáztunk felfűtött hangnemben a nemzetiségek kérdéséről. De tizenegyre már a kislépcsőházban másztunk felfelé. 18

19 SZÍNHÁZ- ÉS FOTÓKURZUS A színházkurzussal párhuzamosan folyt idén is Pannonhalmán a fotókurzus Philippe Brame francia fotómûvész vezetésével április 21-tõl 29-ig. A két kurzus idõnként egybeért, és az utolsó estén egy közös bemutatón adtunk számot addigi munkánkról tanárainknak és diáktársainknak. Addig azonban sokat dolgoztunk a délutáni találkozások során, ahol Szita Bánk OSB tolmácsolta számunkra a mester francia szavait. Az elsõ alkalmakkor röviden megismerkedtünk egymással, és mind a kilenc résztvevõ elmondta motivációit a fotózással kapcsolatban, majd a fényképezés elméletét és gépünk manuális kezelését tanultuk meg. A technikai részek és a gép kezeléséhez szükséges tudás elsajátításával már képesek lettünk volna a jó fotó formájának megkomponálására, ám az igazi, élõ és szép fotográfiához más is kell Philippe elmagyarázta nekünk, hogy az élõ fotó önmagát fejezi ki, és akármikor nézünk rá, mond valami újat, nem unjuk meg. Olyan ez, mint a szülõk és a gyerekek viszonya, ahol az alkotótól elválik a mûve, és önálló életet kezd, természetesen az alkotó jegyeit is magában hordozva. Így kell majd nekünk is életre szülnünk fotóinkat. Ebben a szülésben pedig segítségünkre lesz a képzeletünk, sõt minden érzékszervünk (hiszen a lábunkkal is tudunk fotózni ), hogy a tárgyakban meglássuk azt az egyedi fényt, amely bennük van, és tudásunk szerint ki tudjuk vonni belõlük, rögzítve azt a fotón. Ha erre képesek vagyunk, szinte biztos, hogy jó fotót készítünk Ezek után úgy éreztük, (elméletben) készen állunk, hogy igazi remekmûveket készítsünk. Kapott is mindenki egy-egy témát, és elmentünk dolgozni. Amikor visszaértünk, megnéztük egymás mûveit, és Philippe elmagyarázta a hiányosságaikat, de kiderült, hogy születtek igazi, élõ fotók is. Így teltek a napok, és mindig új témákat kaptunk (pl. fehér, monostor, vadállatok, portré, humor). Egyik nap különösen nehéz feladat várt ránk, hiszen a fülünk segítségével kellett egy-egy prezentációt készíteni három fõs csapatokban egy meghallgatott zeneszámra. Az utolsó napokban már csak az elõadásra készültünk, amelyre mindenkinek a legjobb fotóiból kellett egy diavetítést készíteni, és egy versben megfogalmaznia az élményeit a fotózással kapcsolatban. Aztán eljött az utolsó nap Izgatottan készültünk az elõadásra, amely nem is sikerült olyan rosszul. Az elõadás után egy kis közös koccintás keretében megköszöntük a mûvészeknek és a szervezõknek a fáradozásaikat, és hogy részt vehettünk ezen a kurzuson, hiszen nagyon jó hangulatban telt el ez a pár nap, és sok új és érdekes dolgot tanulhattunk. Ezután elbúcsúztunk mesterünktõl, akit reméljük, jövõre újra láthatunk, hiszen azért van még mit tanulnunk Tóth László XI.B osztályos tanuló 19

20 ÚJ KIADVÁNYOK LARRY W. HURTADO: Hogyan lett Jézus Istenné a földön? Napjaink Teológiája Sorozat, 2008, 412 oldal ISBN , ára: 3850 Ft A Jézus iránti tisztelet példátlan, olyannyira jelentõs és meghökkentõ történelmi jelenség volt, hogy megismeréséhez több erõfeszítésre van szükség, mint amennyit általában szánnak rá. Ahogy nem tarthatjuk pogány hagyományok hatására létrejött kései, evolúciós fejlõdésnek, úgy nem intézhetõ el azzal sem, hogy Jézusnak fõ helyet utalunk ki Isten mellett a teremtésben, a kormányzásban és a világ megváltásában. Bár egyetértek azzal, hogy a Jézusról keringõ hírek központi szerepet játszottak a kora keresztény Jézus-tisztelet kialakulásában, mégis az a véleményem, hogy az elsõ zsidó-keresztények Jézus-tisztelete sokkal jelentõsebb lépés volt, mint ahogy azt Bauckham és Eskola nézeteinek teológiai következményei sugallják. Larry W. Hurtado a skóciai Edinburgh egyetemén az újszövetségi nyelvek és teológia professzora, az angolszász világ egyik legismertebb és legeredetibb Újszövetség-kutatója. Számos könyvet és tanulmányt publikált a korai kereszténység történeti gyökereirõl ban a szakma és az olvasók figyelmét egyaránt felkeltette nagyszabású Lord Jesus Christ: Devotion to Jesus in Earliest Christianity (Eerdmans Publishing Co.) címû mûve, amely egyszerre tükrözi a szerzõ sokoldalú mûveltségét és kiérlelt gondolatainak pontos és olvasmányos megfogalmazását. Sorozatunkban most közreadott könyve ebbe a gondolatkörbe nyújt bevezetést. KÜLÖNBÉKE EMBERMENTÕK ÉS TÚLÉLÕK BESZÉLGETÉSEI A HOLOKAUSZTRÓL Szerkesztette Kocsor Judit és László Klári Randolph L. Braham bevezetõjével (Historia Pro Futuro, a Bencés Kiadó történelmi sorozata, 2008 ISBN , 244 oldal, 2990 Ft) A 2000-ben alakult Ariadne-csoportban elsõ generációs mentõk és túlélõk találkoznak és beszélgetnek egymással rendszeresen. A találkozások során a múlt szövevényének együttes kibogozására vállalkoznak - talán ezért is választotta a csoport az Ariadne nevet. Mert Ariadne fonala az, amely segít kijutni a labirintusból. Ez az a fonál, amelynek mentén bejuthatunk a múltba, a mélybe, a sötétbe, úgy, hogy nem kell félnünk attól, kijutunk-e onnan, vagy sem. Kötetünkben a beszélgetések során letisztult vallomások sorakoznak egymás után: embermentõk és túlélõk felelgetnek egymásnak a sötétbõl. A visszaemlékezéseket fotók, egykorú dokumentumok reprodukciói és bõséges jegyzetapparátus, valamint mutatók teszik jól használható forrássá a történelem iránt érdeklõdõ olvasók és a szakemberek számára egyaránt. Békés Gellért Dalos Patrik: ÚJSZÖVETSÉGI SZENTÍRÁS (tizennyolcadik kiadás, 2008, ISBN , 647 oldal, ára: 2100 Ft) A Szentírás Éve alkalmából a Pannonhalmi Fõapátság 2008 tavaszán megjelentette a Békés- Dalos Újszövetség tizennyolcadik kiadását. Ez a fordítás régóta fogalommá vált a bibliaolvasók körében, s talán a legnépszerûbb katolikus Újszövetség-fordítás, amely elõször Rómában jelent meg 1951-ben, és hosszú évtizedeken át Nyugat-Európából jutott el a világ különbözõ pontjain élõ magyarokhoz. Mind a fordítás nyelve, mind a könyv külsõ megjelenése azt szolgálta, hogy minél többen olvashassák, vihessék magukkal az Újszövetséget. Az új kiadás az elsõ kiadást idézõ vászonkötésben (három színben), megújított térképekkel jut el az olvasókhoz. 20